Sosem unalmas, amikor ez a kislány nyilatkozik. Kislány, - mondom – miközben 19 éves felnőtt ember. Akinek saját elképzelése van a jövőjéről és a múltjáról, aki egyedül vállal felelősséget a döntéseiért, aki… Számomra mégis inkább tűnik egy gyámolítást igényló gyermeknek. 

Ez a gyermek tegnap érzelmektől feldúlt állapotban adott interjút az NSO-nak. Nem kellett volna. Talán a riporternek is lehetett volna annyi esze, hogy elhalasztja az eseményt nyugodtabb időkre. Gondolom, kellett a szenzáció. Nos, lett is!

A különböző portálokon aljasabbnál aljasabb emberek bántják Liliánát mindazért, amit mondott, ahogyan mondta. Szó mi szó, nem fogta vissza magát, nem szokása. Ahogy az már a gyerekeknél lenni szokott, ami a szívükön, az a szájukon. Liliána (elnézést, de nem hívom Lilunak, ahogy mindenki más, mert arról az a bűn ronda műsorvezető jut az eszembe, akinek olyan térdei vannak, mint egy kitaposott öszvérnek.) még nem tanulta el az érvényesülni akaró felnőttek simulékonyságát, még nem tudja milyen az, amikor napi szinten kell kompromisszumokat kötni, hogy ne álljon előttünk folyton valamilyen akadály.

Miről is szól az úszósport Izaurájának története? – Kezdjük talán ott, hogy kicsoda is volt szilágyi Liliána a sportoló, amíg fel nem szabadult. Először is Gyarmati Dezső és Bara Margit unokája. Tessék kiguglizni, kik ők! Habár elég szégyen, ha valaki nem tudja. Liliána édesapja Szilágyi Zoltán, egykori úszó olimpikonunk. Szóval híres emberek gyermeke, unokája. A sport átjárja az ő családját, mint Luke Skywalkerét az erő.

Ilyen háttérrel illik valamit elérni az életben, kitűnni a többiek közül. Nagy lelki teher ám ez egy gyermek számára. Úgy veri egy nyiladozó értelmű fiatal ember elméjét rabszolgavasba, mint Leoncio Isaurát. Nem csoda hát, ha mindaz, amin átment mostanában, érzelmektől átitatott bugyuta nyilatkozat tételére sarkallta.

Azt találta mondani ez a lelki rabságából felszabadult kis rabszolgalány, hogy ő márpedig most kivívta a szabadságát, úgyhogy mindenki tehet neki egy szívességet. Nem pont így, egy mondatban hangzott el, de ez volt mondandója lényeg. 

Sokan vették magukra e mondatokat. Olyanok is, akikről Liliána azt sem tudja, hogy a földön vannak, nemhogy még üzenjen is nekik. Ezek a muszájból megsértődők, akik aztán mindenféle aljasságot okádtak vissza a kislányra.

Szilágyi Liliána mondandója nem mindenkinek, hanem meg nem nevezett konkrét személyeknek szólt. Nos, bár ő nem nevezte meg őket, én megteszem: Szilágyi Zoltánnak, az édesapjának és volt edzőjének, Kovács „Kicsi” Lászlónak szólt. Nekik és senki másnak. 

Miért? – merül fel a kérdés joggal. Erre úgy próbálok válaszolni, hogy felidézem a Liliána által elmondottakat, illetve az édesapja és volt edzője tette kijelentéseket.

„Laci bának egészségügyi problémája van, amely újra jelentkezett – mondta Szilágyi Liliána a Nemzeti Sportnak adott interjújában. – Mondjuk, nem is csodálom, hiszen olyanokat bírt ki mellettem, hogy az tényleg embert próbáló. Én viszont azt szeretném, hogy emberként megmaradjon nekem! Senkinek sem kívánom az érzést, hogy áll hajnali négykor a repülőtéren, mert versenyre utazik, és kap egy telefonhívást, hogy az edzője kórházban van, és nem tud jönni… Én Laci bácsival képzeltem el az olimpiát, vele akartam kimondani, hogy »Igen, megcsináltuk!«” – Nyilatkozta Liliána.

„Évek óta egy szörnyű, bár az életemre nem veszélyes betegség gyötör, a cluster nevű fejfájás, a migrénnél is fájdalmasabb tünetegyüttes. Ilyenkor, évente egyszer, elkap, és ledönt a lábamról. Most egy hétig tartott a roham, de már teljesen jól vagyok, az idei adagot már kipipáltam, legközelebb jövő ilyenkor érkezhet. Szóval, ez nem olyan betegség, mint a rák vagy a magas vérnyomás. Mindegy, nem lehettem ott Liluval…” – mondta el a Magyar Időknek Kovács László.

Liliána életét teljes egészében az apja irányította, akiben megbízott, akire rábízta testét-lelkét. Ám ő cserbenhagyta. Amikor jöttek a monacói és a Canet-en Roussillon-i versenyek, a Mare Nostrum sorozat állomásai, nem gondoskodott edzői támogatásról, utánpótlásról a beteg edző helyett a lánya számára, hagyta teljesen egyedül belevágni ebbe a kemény olimpiai felkészülési tornába. Hagyta volna instrukciók, lelki támasz nélkül. A kétségbe esett kislány felhívta első edzőjét, az olimpiai bajnok Szabó Joe-t.

Apuka befolyásáról egy önvallomás: „Liliána sportkarrierjét mostanáig mindenben támogattam. Lányom tízéves sportpályafutásában, bárki is volt éppen az edzője, bármelyik klubban is versenyzett, egyetlen közös pont volt, és ez az én személyem. Jómagam szakedző vagyok, harmincéves sportpályafutással, négy olimpiával a hátam mögött…”

„Gyorsan és jól kellett döntenem. Egyetlen ember jutott az eszembe, Szabó Joe, hiszen nála kezdtem el úszni, van közös múltunk, számíthatok rá, és tudja azt is, mit él át egy versenyző ötven nappal az olimpia előtt. Rövid gondolkodás után szerdán délben azt mondta: igen, megcsináljuk.” - olvashatjuk a fiatal úszótól.

Vagyis ott és abban a helyzetben egyedül kellett döntenie, mert apuci segítő keze ezúttal nem nyúlt feléje. Azt, hogy mit mondhatott ekkor az apjának, nem tudhatjuk. Habár sokat sejtető az apuka médiabeli kirohanásának egyik részlete. Íme:

„Liliána kérését, vagyis, hogy a továbbiakban ne segítsem, tiszteletben tartom, és ezennel befejeztem sportkarrierje építését, a vele folytatott együttműködést.”

Ismerjük a kislány őszinteségi rohamait. Alighanem apuka is kapott belőlük egyet. Nagyon szíven üthette az eset ezt a négy olimpiát megjárt, egyébként totál eredménytelen sportmúltú szakedzőt, mert a következőket nyilatkozta a lányáról és annak új edzőjéről:

„Egyszersmind kijelentem, csak az eddig történtekért tudok felelősséget vállalni, ami ezután éri a lányomat, arra már nincs semmilyen befolyásom. Annyit még hozzátennék, hogy furcsállom Csende Zsolt bátorságát, aki sem úszóként, sem edzőként szerzett tapasztalattal nem rendelkezik, mint ahogy szakirányú képzettséggel sem. Ennek ellenére most már feladatát nem teljesítve tevékenykedik, hiszen a tőlem – mint a team vezetője és finanszírozója – kapott instrukciók értelmében a fizikális terhelésmérés, és ennek alapján az én tájékoztatásom volt a munkaköre. Lehet, hogy a megfelelő felkészültség hiányában más eszközökhöz nyúl? Nem tudom… Ami biztos, hogy amíg Liliána az én irányításommal úszott, a doppingvizsgálatainak eredményei minden esetben negatívak voltak. Befejezésül csak annyit, hogy egy kontár megjelenése a színen a magyar edzői kar, a szakma arcul köpése, egyszersmind komoly figyelmeztetés a magyar edzőtársadalomnak”

Hoppá! Apuci sem szarozik ám! (Már tudjuk, kitől örökölhette Liliána a temperamentumát és habitusát) Konkrétan doppingolással gyanúsítja a lányát és az edzői teamet, aminek vezetését Szabó Joe vette át tőle. A nevesített Csende Zsolt a szakmai irányításban vesz részt a három tagból álló szakmai stábban. Szabó Joe team koach és Csende Zsolt szakmai vezető mellett Ramocsa Gábor, a SE-TSK professzora tagja még a triónak.

Kicsit elemezgessük apuci és a volt edző sértettségének egyéb vetületeit is!

Kovács „Kicsi” László Törös Károly ivócimbor … izé … jó barátja. Hogy kicsoda Törös Károly? – Már túl azon, hogy egy alkoholista nímand? – Törös terjeszti a legaljasabb hazugságokat Hosszú Katinkáról és férjéről. Állítólag Törös pofázta ki részegen Kiss László nemi erőszakos dolgait is. S ha már ilyen jó barátok ezek ketten, Kovács úr sem mulasztott el Katinkázni egy jót.

„…Marseille-ben 200 m pillangón 2:08.4 perces idővel megverte Hosszú Katinkát (!), a táv specialistáját. Mindenki ledöbbent, én is, Lilu is, Shane Tusup, Katinka edzője pedig annyira kiakadt, hogy a last call roomban székeket rugdosott, még szerencse, hogy csak távolról figyeltem a történteket.”

Törös hasonló sztorikat ad elő különböző médiákban. Milyen érdekes! Ehhez tegyük hozzá, hogy anno Szabó Joe volt az egyetlen úszó olimpikon, aki határozottan Katinka mellé állt a szövetség és közte kirobbant vitában.

Szabó Joe-nak sok van a rovásán. Katinka mellé állt a többi edzővel és a szövetséggel szemben. Elvette Szilágyi Zoltán kedvenc játékszerét, pedig mennyi pénzt ölt bele. Ezért az a minimum, hogy szinte nyíltan megvádolják, hogy tiltott szereket ad Szilágyi Liliánának, hiszen szakmailag sehol nincsenek a Szilágyi-Szabó pároshoz képest.

Ilyen emberek ezek. Aki nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek, annak megkeserítik az életét. És hát persze, hogy nincs náluk nagyobb szakember a földön! Kár, hogy a tanítványaiknak semmit nem tudnak átadni ebből, mint látjuk az olimpián.

Első perctől fokozott figyelemmel kísérem Kiss László volt úszó szövetségi kapitány nemi erőszakolós ügyét. E részemről megnyilvánuló érdeklődést maga Kiss indukálta, amikor nem oly’ rég Hosszú Katinkával szemben exponálta magát, s már akkor is kiviláglott egy opportunista, erkölcsi gátlásoktól mentes személy körvonala. Onnantól én már nem vártam semmi jót ettől az embertől.

Mégis majd’ hanyatt estem a döbbenettől, amikor elolvastam a Privát Kopó bűnügyi magazin és a fullank.com közös cikkét. Az írásból egy olyan végtelenül aljas és kegyetlen ember képe sejlett fel, amilyen (szerencsére) nem sok van a közéletben. Ezzel, persze lehet vitatkozni, de inkább majd máskor. Maradjunk csak Kiss Lászlónál, az ikonnál, aki fontos pozíciókat tölt be különböző szervezetekben, aki állami és egyéb kitüntetések halmozója, akiről uszodát neveztek el, s még sorolhatnánk.

Csodálatos életpálya az övé, s ha csupán ennyi lenne ő, méltán övezné tisztelet személyét. Ahogy övezte is! Egészen addig a méltatlan lejárató kampányig, amit Hosszú Katinka ellen folytatott/folytattak. Mert onnantól az emberek véleménye megoszlott Kiss személyével kapcsolatban. Több alkalommal is bizonyságot nyert, hogy egyes állításai nem felelnek meg a valóságnak. Én már akkor is értetlenül álltam a viselkedése előtt. Tőle éppenséggel azt vártam volna, hogy anyatigrisként védje a fiatal sportolónőt, nem pedig hazudozzon annak érdekében, hogy a közvélemény előtt besározódjon. Majdnem nemzetközi doppingbotrány lett az egyik hazugságából, amikor azt állította, hogy Katinka úgy ment el az USA-ba egy pénzdíjas versenyre, hogy azt nem jelentette be a szövetségnél. Kiss egy keddi állítása szerint ő csupán hétfőn tudta meg Katinka facebook-os bejegyzéséből, hogy versenyen van. Aztán gyorsan kiderült, hogy éppen Kiss egy előző vasárnapi tévés interjúban említette, a sportolónő Amerikában versenyez. A vége az lett, hogy több rivális szövetség doppingvétséget emlegetett. Gyárfás Tamás alig tudta kimagyarázni a helyzetet, ami végül azért sikerült.

Ez volt az a pillanat, amikor el kellett volna engedni Kiss László kezeit, de sajnos nem ez történt. A mi sportos miniszterelnökünk, Orbán Viktor személyesen járt el, hogy Kiss pofátlanul eljátszhassa az áldozat szerepét és pajzsra emelve térjen vissza kamu lemondása után.  Ezek tényleg azt gondolták, hogy e mélységesen felháborító és ostoba színjátékuk hidegen hagyja az embereket? Hogy nem lesznek olyanok, akik felbőszült állapotukban küldetéstudatra ébrednek és esküt tesznek Kiss levadászására?

A leleplezés a korábbi események logikus következménye volt. A vadászok kitartása meghozta gyümölcsét, nem is akármilyen gyümölcsöt! Ki kardot ránt, kard által vész el. Mennyire igaz ez Kiss esetében! Kétszeresen is. Ugyanis Kiss volt az, aki annak idején belső puccsot szervezett Széchy Tamás ellen, s az akkor 68 éves mester szűrét kitette a MÚSZ-ból. Szintén Kiss volt, aki leginkább felhorgadt Katinka ellen. Nos, csúnya vége lett. Nem kell nagy jóstehetségnek lennem ahhoz, hogy megjósoljam, Kiss kálváriája korántsem ért véget. Szenvedjen is a mocskos disznó!

Egy agresszív, erkölcsi gátlások nélküli, évtizedeken át köztiszteletnek örvendő, sőt bálványozott személy reakcióit láthatjuk, amikor vulgáris szavakkal küldi el a riportereket, amikor állításait egyik napról a másikra változtatgatja, amikor blöffökkel igyekszik manipulálni a közvéleményt. Azzal a háttérrel, amivel ez idáig rendelkezett, akár a képünkbe is ordíthatta volna, hogy „Igen, megtettem! Na és, mi közötök hozzá? Én vagyok a legnagyobb úszóedző, én vagyok számtalan elismerés birtokosa, egy ikon vagyok, ti meg semmit és senkik!”. Mennyire rá van írva az arcára, hogy legszívesebben meg is tenné, csakhogy közben eltűnt a háttér. Nincs állambiztonság, amelyik azt az ígéretét sem tartotta be, hogy az aktáit megsemmisítik. Nincs a MÚSZ könyörtelen ura, aki az edzőket is megzsarolja érdekében, és nincs miniszterelnök sem, aki felhívja telefonon. Egyedül Péterfalvi ombudsman Attila fenyegette meg a médiumokat, hogy ne merjenek újabb részleteket nyilvánosságra hozni Kiss múltjáról. Ez mindent elmond arról a hatóságról, amit az a nyomorult képvisel.

Hogy mégis legyen egy szalmaszál, amibe a fuldokló Kiss kapaszkodhat, ügye politikai fordulatot vett. Kibaszott zombik! A különböző internetes portálokon egyre hangsúlyosabban jelentek meg a politikai nézetek mentén alkotott vélemények. Lett Gyurcsányozás, bolsevikozás és Orbánozás. Mígnem kikristályosodott két csoport szembenállása, amelyek közül az egyik szerint azért lehetett Kiss az, aki eddig volt, mert Orbán emelte őt piedesztálra, aki amúgy egy tolvaj diktátor és dögöljön meg. A másik tábor, a jobboldali érzületű kommentelők hamar kaszát-kapát ragadtak és Orbánt védve odáig jutottak, hogy Kiss ártatlan, a megerőszakolt lány egy szajha volt, aki könnyen kötélnek állt. Így lett Kiss László a gyűlölt jobboldal emblematikus figurája egyfelől, és a áldozata a bolsevista támadásoknak másfelől.

Olvastam tegnap egy írást a pedagógusok kormányellenes kiállásáról a kolozsváros.com-on. A hírportál egyre népszerűbb baloldali liberális orgánum, és valóban, kiváló írásaik vannak. Még akkor is, ha én többnyire nem értek egyet velük. Ahogy a tegnap olvasottak esetében is. Ím ezt írták: „Sajnálatos módon egy demokráciában (bármilyen vérszegény is legyen az) minden közügy politika.” Ezzel egyszersmind azt állítva, hogy kizárólag a politikai gondolkodás mentén értelmezhető, ítélhető meg egy közéleti esemény. Márpedig ez egy orbitális baromság. Éppen Kiss László ügye a bizonyság arra, hogy a politikai gondolkodást felülírja egy társadalom erkölcsi értékrendjéből fakadó véleményalkotási metodika. Annak pedig annyi köze sincs a politikához, mint nekem a Kennedy-gyilkosságokhoz.

Minden társadalomkutató tudja (kivéve a politológusokat, mert ők elvből idióták), hogy egy társadalom (azaz kultúra) számtalan kulturális elemből áll. Olyan elemekből, mint vallás, politika, öröklési szabályok, étkezési és öltözködési szokások, ünnepek, stb. Vagyis a kultúra anyagi és szellemi értékek összessége. A kulturális elemek legfőbb tulajdonsága, hogy mindegyik a kultúra része és nem fordítva. Tehát a kultúrának van vallása és nem a vallásnak kultúrája. A kultúrának van politikája és nem a politikának kultúrája.

Azért a politika és vallás kulturális elemeket említem fel, mert e kettő zabálja fel világainkat manapság, mint a mesebeli kisgömböc. Például vegyük a vallást. Az iszlámvallás felfalta az arab kultúrákat, maga alá gyűrt mindent, ami kaotikus állapotokat idézett elő. Az ISIS megszületését, az európai terrortámadásokat. Magyarországon a politika viselkedik úgy, mint a vallás amazoknál. Ennek a kóros állapotnak köszönhető, hogy nincs egy általános értékrend, amit mindenki, de legalábbis a nagy többség magáénak vall. Politikai jelszavak, lózungok és mantrák vannak, amiket a zombisereg ismételget.

Ezért van lehetősége a Kisseknek, Habonyoknak, Gyurcsányoknak, Gyárfásoknak, Vajnáknak és Bajnaiknak, mert mindig lesz elég agyhalott zombi, aki harcol értük foggal-körömmel, acsarkodva, fáradhatatlanul.  

Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó. Icipici házikóban icipici ágyikó. Ottan élt, éldegélt egy icipici Lencsi lány. Icipici anyukával túl az Óperencián.

Ez az icipici anyuka levelet írt a Történelemtanárok Egyletének.

LoL, Történelemtanárok Gittegylete!

Az icipici anyuka azért írt levelet, mert az ő Lencsi lánykája egyest kapott erkölcstan órán egy dolgozatára. Értitek, emberek? A Pumukli manó bandája által ördöginek nyilvánított erkölcstan tantárgyról van szó.

Brrrr, erkölcs! Kiveri őket a víz az ilyesmitől.

Icipici anyuka levelét megírta, mint Tatjána Anyeginnek. Értetlenkedik ez a jóasszony, Lencsi lánykája miért kapott egyest a "Mit jelent számotokra március 15?" témakörben írt dolgozatára, amely egyetlen mondatból állt. Íme a mondat: „Nekem ugyanolyan nap, mint a többi és nem nagyon érint meg.”

Na, most az nyilvánvaló, hogy icipici anyuka nem különösebben lehet iskolázott. Ugyanis az iskolai dolgozat jellemzően az az irodalmi műfaj, amely nem egyetlen mondatból áll. Ergo az a tanuló, aki elintézi egyetlen mondattal a dolgozatát, az elégtelent kap. Értjük, nem túl bonyolult?

Csak azért kérdezek rá, mert a Történelemtanárok Gittegylete nem értette. Amint megkapták icipici anyuka levelét, rögvest összedobtak egy kétszázhetvenezer kérdésből álló követelést az osztályzatot adó erkölcstan tanár felé. Valamennyi kérdés azt sugallja... mit sugallja, ordítja a tanár pofájába, hogy merészel egyetlen mondatos dolgozatra elégtelent adni egy erkölcstan tanár.

És újra csak brrrrr, erkölcstan!

Hogy kell-e külön erkölcstan óra az iskolákba, az egy érdekes kérdés. Szerintem kell, mert "tisztesség dolgában elég szarul állunk" - amint azt D. Nagy Lajos megénekelte a Rolls Frakcióban. Emlékszünk, a Fejezetek egy iskolás gyermek naplójából című dalban. Nem ma volt, de ma inkább aktuális, mint bármikor korábban.

Sokkal érdekesebb kérdés azonban, hogy miért nem érti a Történelemtanárok Gittegylete, hogy egyetlen mondat dolgozatnak kevés, tehát nem elég, ami tanárul elégtelen, hülyegyerekül meg kapa, karó, stb.

Játsszunk el a gondolattal, hogy az erkölcstan tanár azt a témát választja, hogy "Mit jelent számotokra a holokauszt emléknap?". Erre a Lencsi lányka leírja eme csodálatos mondatot, hogy „Nekem ugyanolyan nap, mint a többi és nem nagyon érint meg.”

Ej, de kíváncsi lennék, milyen kérdéseket fogalmazna meg ebben az esetben a Történelemtanárok Gittegylete, ha csupán egyest ad az erkölcstan tanár és nem felnégyelést, kiátkozást, iskolából eltávolítást, stb!

A továbbiak csak erős idegzetűeknek!

S ímé a Történelemtanárok Gittegyletének kérdései az erkölcstan tanár felé:

"szeretnénk tudni, hogy mire kapta Lencsi ezt az osztályzatot.

Kérdéseink a következők:

• Milyen jellegű dolgozat volt ez? Számonkérés? Ha igen, milyen tananyagot kért számon, hol található az a tananyag a tankönyvben, amiből föl lehetett rá készülni? Mik voltak az osztályzás kritériumai?
• Ha nem számonkérés volt, mi volt a célja a kérdésfölvetésnek? Egy meghatározott véleményt várt el, vagy szerette volna megismerni a gyerekek véleményét?
• Ha egy meghatározott véleményt szeretett volna hallani és olvasni a gyerekektől, mi volt ez a vélemény? Közölte-e előre a gyerekekkel, hogy milyen vélemény a megfelelő? Ha nem közölte, milyen módon juthattak az ön által preferált helyes véleményre? Milyen egy ötös vélemény március 15-ről?
• Ha saját véleményt várt el, akkor mit osztályozott a véleményeken? Mit osztályozott Lencsi saját véleményén?
• Lehet-e Ön szerint véleményt osztályozni?
• Ha nem Lencsi véleményét osztályozta, akkor egészen pontosan mit osztályozott?
• Miért emelte ki nyilvánosan Lencsi véleményét azzal, hogy az őt minősíti? Hogyan minősíti Lencsit a véleménye Ön szerint?
• Ön szerint van-e joga Önnek ítélkezni egy gyerek fölött annak véleménye miatt, van-e joga megszégyeníteni?
• Végezetül szeretném megtudni, hogy mi a célja pontosan az erkölcstan órának? Vannak meghatározott álláspontok, vélemények, amiket a gyerekeknek el kell fogadniuk és meg kell tanulniuk, vagy van rá lehetőségük, hogy több különböző vélemény megismerése során felvállalják, vagy formálják a saját véleményüket?"

Válaszait várjuk tisztelettel: Farkas Kinga és Tóta József

Az utóbbi napokban orosz és balti sportolók buktak meg doppingvizsgálaton. Senkinek ne legyen kétsége, további esetek várhatóak. Január elseje óta az "orosz Algopyrin" is tiltólistás lett. Mi az Algopyrin? - Az Algopyrin az a gyógyszer a magyar népi gyógyászatban, ami mindenre jó. Lázra, fájdalomra, másnaposságra, stb. Mindenre. Tőlünk keletre a meldonium hatóanyagú gyógyszerek számítanak ilyennek. Szedi boldog-boldogtalan. Na, hát mostantól ez sem lesz! Sportolóknál legalábbis biztosan nem. Ugyanis a WADA tiltólistára tette a meldoniumot. Jól időzítve, olimpia előtt. Egy laikus csak annyit lát, hogy jól lebuknak az orosz sportolók, mert az összes aljas szemét doppingoló. Amúgy azok. Minden olimpikon az, nációtól függetlenül. Csakhogy - és itt jön a lényeg! - a meldoniumot nem doppingolásra használják a sportolók, arra ugyanis nem alkalmas. A hatóanyag a regenerálódásban segít, nem a nagyobb teljesítmény elérésében. A nagyobb teljesítmény elérését segítő szereket "maszkírozni" szokás, hogy ne tudja a kimutatni semmilyen labor. Manapság az ilyen maszkírozó szerek legalább olyan drágák, ha nem drágábbak, mint maga a dopping (HGH, EPO és a szteroidok). A meldonium arra jó, hogy a túlzott igénybevételnek kitett szervezetet regenerálja. Minden kultúrában megvan az a gyógyszer, amit ilyenkor szednek. A WADA valamilyen megfontolásból most felderítette, mit szednek az oroszok és a térség lakosai általános gyógyszerként, és arra csapott le. Indokolatlan és aljas húzás volt.

Kolonics György neve mond valamit a tisztelt nagyérdeműnek? A tájékozatlanok kedvéért: a valaha volt egyik legnagyszerűbb magyar sportoló, kétszeres olimpiai, megszámlálhatatlanszoros világbajnok kenusunk. Hirtelen szívhalálban halt meg, tragikus és értelmetlen halál volt az övé. Ha lett volna olyan fejlett a sportorvoslásunk, mint az oroszoké, Gyuri ma is élne. Igen, a meldonium segített volna megvédeni a szívét attól a terheléstől, amit az izomzat fizikai nyomás által gyakorol rá.

A WADA egyértelműsítette, az olimpia-háborúban melyik oldalon áll. Egyszersmind azt is, hogy bármilyen eszközt bevet, nem kímélve rendkívüli fiatal emberek életét sem, hogy győzelemre vigye a másik oldalt. Tudjuk, melyiket? - Hát azt, amelyik terroristának nézte a doppingellenőröket és sportolóit fegyveres ügynökök tucatjainak közreműködésével menekítette ki az olimpiáról.

Mondjak valamit? - A WADA szerintem is egy terrorista szervezet. Egyfajta hadviselési technika az ellenség megsemmisítésére. Új keletű és egyre népszerűbb kifejezéssel élve a proxy-háború egyik fegyverneme.

36'. Berlin, 72'. München, 80'. Moszkva, 84'. Los Angeles... 2016 Rio de janeiro?

Mára alig maradt olyan liberális és illiberális megmondó ember, aki ne mondott volna véleményt az Erdősi Lászlóné neve alatt a Nemzeti Választási Irodában (továbbiakban NVI) érkeztetett népszavazási kezdeményezésről. A vélemények egybehangzóak, összehasonlításukban nem fedezhetünk fel a történteket árnyaló, a véleménynyilvánítás előtt lefolytatott belső diskurzusra utaló tartalmi elemeket.

Valamennyi megnyilatkozás zsigerből nácizó, a tarkónkra rálehelő rettenetet vizionáló, a jövőnket a fasizmus vákuumába szippantó társadalmi jelenségről értekező. Elemi ösztönök kitárulkozása ez, és arról tanúskodik, hová korcsosult az emberi értelem. Olyan egyedül érzem magam. Végtelen magányba zár az a társadalom, amelyik feladja a gondolkodás szabadságát, s helyette vicsorgó pofájából nyálat csorgatva ontja gyűlöletét mindenre, ami a komfortzónáján túli világban történik. Kiközösítettnek érzem magam, ugyanakkor boldog vagyok, hogy nem kell részévé válnom mindennek. Ösztönösen érzem, csak így élhetem túl.

Más vagyok. Nem egyszerűen az átlagtól eltérő egyéni arculat, egyéniség, nem a személyiségre utaló „más”. Én vagyok Az Idegen. Az ember legmélyebben gyökeredző, intuitív preferenciáinak kivetülése a másik ember észleléséről, illetve saját közvetlen tapasztalataihoz való viszonya, a sztereotípiák, előítéletek és hiedelmek megtestesítője.

Ebbéli nagy magányomban gyakorta mélyedek el gondolataimban. Erről az esetről is elméláztam. Először a történek groteszk mivolta ragadott meg. Akkor tettem is egy megjegyzést erről az idővonalamon. Aztán amint egyre több információ birtokába jutottam, ráébredtem, hogy káprázat áldozatául estem. Ezt viccesnek találtam. Akkor komorultam el, amikor megláttam, hová taszította ez a káprázat az embertársaimat.

Most ahelyett, hogy a káprázatot elemezném, a valóságot írom le. Jelen jogállami keretek között bárki nyújthat be népszavazási kezdeményezést a jogszabályban rögzített tilalmas kéréseken túl. Bárki. A szocialista politikusok, az idős nénik, kopaszok és hosszú hajúak, sportos testalkatúak és testi valójukban leépültek egyaránt. A vonatkozó passzus 10 tilalmas témakört sorol fel, én ezt most mellőzném. Népszavazási kezdeményezést a NVI hivatali helyiségében lehet érkeztetni. Automata érkeztető bélyegző van, amely a hivatali nyitva tartás idején működik. Az épületbe csupán azok a természetes személyek léphetnek be, akik népszavazási kezdeményezési szándékukat alátámasztó dokumentumot tudnak felmutatni. Ez a kezdeményezés lehet a sajátjuk, de eljárhatnak megbízottként, meghatalmazottként is.

Az NVI épületében betartandó rendszabályokra biztonsági szolgálat felügyel. Munkájukat kamerarendszer működése is segíti. Amikor tehát valaki megérkezik, köteles igazolni, hogy birtokában van egy érkeztető bélyegzővel ellátni alkalmas beadvány. Lehet ez sajátja, vagy másé, a lényeg, hogy olyan dokumentum legyen, amely érkeztető bélyegzőt kaphat. Nem viheti be tehát senki a saját vagy más kórházi kórlapját, Tesco-s számláját, villanyszámla csekkjét érkeztetni!

Annyian vihetnek be népszavazási kezdeményezést, amennyin csak akarnak. Van azonban egy szabály: egyazon témakörben csupán egyetlen, jelesül az elsőként érkeztetett kezdeményezést vizsgálja a választási bizottság. Lehet ezt a szabályt kritizálni, s talán ez eset kapcsán a plebejus mentalitás okán változtatnak is rajta, de jelenleg akkor is érvényes szabály.

Esetünkben mik a tények? – Nem Nyakó István szocialista politikus érkezett elsőként az épületbe, aminek okán nem az ő kezdeményezése kapott először bélyegzőt. Ugyanabban a témakörben legalább 10 másik ember várakozott a kezdeményezés beadhatósága időpontjának elérkezésére. Ők megelőzték Nyakót. Minekutána valamennyien ugyanazzal a kezdeményezéssel álltak sorban, Nyakó előtt érkeztetni elegendő volt csupán egyet közülük, már az is annullálta a szocik kezdeményezését.  

Mi ezzel a gond? – Semmi!

Jogszerűen adhat le népszavazási kezdeményezést kopasz, rövid hajú, sportos testalkatú ember? – Igen.

Jogszerű-e, ha valaki más nevében eljárva érkeztet népszavazási kezdeményezést? – Igen.

Tilalmas-e ugyanazon népszavazási kezdeményezéssel sorban állni több embernek egyszerre? – Nem.

Hamarabb érkezett egy vagy több férfi a hivatalba, mint Nyakó István? – Igen.

Volt náluk személyenként is a belépésre jogosító dokumentum? – Igen.

Akkor mi a probléma, elvtársak?

Feledjük a törvényeket és adjunk érvényt Nyakó és a többi agyhalott kifogásának, amely szerint sportos testalkatú, rövid hajú vagy kopasz emberek hiába állnak sorban, kezükben beadásra alkalmas dokumentummal, ők ne számítsanak kérelmezőnek, hanem a sorban mögöttük következő első olyan ember, akinél van beadásra alkalmas dokumentum, nem kopasz vagy rövid hajú, átlagos testalkatú? Elnézést, magas lehet azért valaki, vagy a magasság is kizáró ok? Esetleg legyen valamilyen kritérium az öltözetre is? Ne adj Isten származásra vagy vallásra vonatkozóan?

Tudjátok, embertársaim, egynémely közületek végtelenül aljas és ostoba. Hirtelen nem is tudom, melyik inkább. S az sem különb, aki a gondolkodás szabadságát elvetve veletek együtt óbégat. Jó idegennek lenni köztetek.

A társadalomtudományokban az evolucionista szemlélet mindig csupán egy lépcsőt jelent a tudományág történetében a kezdetlegestől a modernig. Ez a tudományosnak mondott megközelítés bennem folyton azt a képzetet keltette, hogy evolúció tulajdonképpen nincs is. Van valami más, de az már túlhaladott rajta. Idő kellett, mire ráébredtem, hogy ez egy ostoba gondolat. Az evolúciónál nincs nagyobb és állandóbb erő, amely formálná azt a teret és időt, amelyben az ember él. Tette ezt akkor is, amikor még nem is léteztünk, s teszi majd létünk múltával tovább megállíthatatlanul.

Fenti kis bevezetőt az állatvédők szombatra meghirdetett tüntetése ihlette. A hírek szerint több ezren gyűltek össze, így tiltakozván az állatkínzás ellen. Precízebben fogalmazva azért, mert a hatályos Büntető Törvénykönyvben (továbbiakban Btk.) állatkínzásért, orvvadászatért és tiltott állatviadal szervezéséért kiszabható büntetési tételek tekintetében a jogalkalmazói jogkörben eljáró hatóságok (rendőrség, ügyészség, bíróság) rendszerint a lehető legenyhébb ítéleteket hozzák. Akit a száraz jogi része érdekel, annak a poszt végén lesz lehetősége tanulmányozni a jogszabályi környezetet. Mi itt most ugorjunk át ezen.

A minap egy véleményem kapcsán a Facebook-on megkaptam, hogy nem vagyok férfi, csak állat- és migránssimogató. Természetesen egy arctalanul regisztrálttól és természetesen a helyesírás legelemibb szabályait mellőző véleményben. Íme, ezt írta: „...hát igen, vannak férfiak és vannak állat és migráns simogatók!”

Ezek szerint nem vagyok férfi. Nos, ahol a férfi mércéje az, amit ez a jóember gondol, ott én nem is akarok férfi lenni. 

Hogy miért is kaptam ezt a gúnyos beszólást? – Azért, mert egy celeb imázs filmjében úgy próbálták eladni állítólagos származását, hogy ősei élelemszerzési módjait elevenítették fel. Természetesen sületlenség volt az egész, tekintve, hogy jól ismerem az említett kultúra szokásait, és bizton mondhatom, a kis hölgyről készült film sokkal inkább látványos, mint valós elemeket felsorakoztató. Mindenesetre jó sok állatot megöl a filmben. Erre tettem megjegyzést. Íme egy részlet abból: „A vadászokat egyenesen gyűlölöm. De ez csak az én érzékenységem, nem valamiféle egyetlen helyes út. Sok út van, mindenki járja a sajátját. Aki ölni képes azért, hogy egyen, vagy másokat megetessen, az nem feltétlenül rossz általános értelemben.”

Tényleg nem szívelem a vadászatot. Én nem vagyok képes állatot ölni. Még a darazsakat is kimentem a medencéből, amiért cserébe jól megcsípnek. Szerencsére nem vagyok allergiás, úgyhogy nem különösebben haragszom érte. Személyes hitvallásom ebben a témában úgy foglalható össze, ha nekem kéne megölnöm egy állatot, hogy ehessek, inkább vegetáriánus lennék. Hogy ez gyengeség, vagy férfiatlanság lenne? – Alig hiszem.

Gyerekként én is bántottam állatokat. S ez nem csupán oktalan cselekedet volt részemről, hanem abban a korban az állatok bántalmazása egyszerűen nem volt felháborodást keltő cselekmény, mondhatni mindennapok szerves része volt. Nyilván nem vertem szét kiskutyák fejét baseballütővel, mint valami falusi alpolgármester hülyegyereke tette nemrégiben. Ennek ellenére is jól érzékelhető különbség van a társadalom akkori és mostani reakciójában az állatok bántalmazásának eseteiben.

A kutya régen csak házőrző vagy jószág felvigyázó volt. Macskát azért tartottak, mert az megfogta az ételt dézsmáló egereket. A baromfik sorsa mit sem változott. Őket akkor is és ma is csak azért tartják, hogy végül erőszakos véget érjen életük, mert az ember húst eszik, az ő húsukat. Viszont a kutya és macska ma már házi kedvenc elsősorban. Elvesztették korábbi funkciójukat, nem őriznek házat, nem esznek egeret, hanem a gazdi lelkét simogatják. Ezért is van az, hogy sok állat szenved a gazdájuk sérült érzelmi élete miatt.

Az emberi társadalom fejlődésének egyik, ha nem a legfontosabb mozgatója az a dinamikus és kölcsönös folyamat, amit kommunikációnak szoktunk nevezni. A kommunikáció során zajló interakciók interperszonális kapcsolatokat hoznak létre. Mára az emberi kultúrán belül az emberek egymásközti viszonyai (interperszonális kapcsolatai) oly’ mértékben váltak bonyolulttá, hogy sokszor érzelmileg súlyosan ellentmondásos állapotokat idéznek elő, amelyeket az egyén mentálisan nem képes feldolgozni. Ezért kialakít egy olyan kommunikációs teret, amelybe menekülve megszabadulhat az ellentmondásos állapotok okozta frusztrációtól. Ám ebbe a térbe nem másik embert von bele, ezzel elkerülve az emberi kommunikáció leggyakoribb helyzetét, a vitákat, konfliktusokat, hanem olyan élőlényt, amelyik egyébként is a fizikai környezetében él, függ tőle, általános elmélet szerint feltétlenül szereti őt. Ez az élőlény leggyakrabban a kutya és a macska.

Ezzel kapcsolatban két nagyon fontos tényt kell kiemelnem:

1. Az emberi társadalom fejlődése tekinthető ellentétek harcának és egységének eredményeként. Az egyes társadalmi jelenségek vizsgálhatók összefüggéseikben, kölcsönhatásaikban, fejlődésükben, ellentéteik és ellentmondásaik keletkezésében, kifejlődésében, feloldásában, a mennyiségi változások minőségiekbe való átcsapásában, a tagadás tagadása alapján, ahogy a dialektika, a vitatkozás művészete mondja. A dialektika az ókori görögöknél, a hét szabad művészet egyike volt. A dialektika a természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb mozgástörvényeinek összefoglalása. Vagyis az, aki a vitákat kizárólag konfliktusként, a szó pejoratív értelmében véve képes értékelni, az lemond az érvelés lehetőségéről, amely a társadalom (és az egyén) fejlődése szempontjából rendkívül káros.

2. Az ember és az állat közötti kapcsolat mindig alá- és fölérendeltségi viszonyt jelent. A fent-lent irányú, kapcsolatot vertikális kapcsolatnak nevezzük. Horizontális, vagyis egymás mellett álló, egyenrangú kapcsolat csak ember és ember között van. Vagyis a kvázi társ szintjére emelt állatok továbbra sem lesznek velünk egyenrangúak. Ezt az ember és állat kapcsolatát szabályozó törvények is kifejezik. Arról nem beszélve, hogy a gazdi bármikor kinyilváníthatja primátusát az állattal szemben a köztük létrejövő interakciók során. Ezáltal pont egy olyan helyzetet teremtve, amelyből ő ember-ember viszonylatban minduntalan kimenekül.

Mindezekből világosan kitűnik, hogy bár az állatokhoz való viszonyunk a helyes irányban változott meg, a fejlődés mozgatója mégsem egy pozitív társadalmi jelenség volt. Ezért is láthatunk sokszor rendkívül torz ember-állat kapcsolatokat. Amikor például egy kedvencet emberi tulajdonságokkal ruháznak fel, megfeledkezve arról, hogy az állatokat alapvetően nem a tudományos értelemben vett értelem, hanem az ösztönök irányítják.

Természetesen van összefüggés az állati és emberi érzelmek között. Erről Darwin az Állatok és növények változásai háziasításuk során című könyvében szemléletesen ír. Például az arcizmaink szerepéről az érzelmek kifejezésében. Szóval, nem teljesen hülye az, aki érzelmet vizionál kedvence arcán. Akkor teljesen idióta, ha ezt az emberi érzelemmel azonos értékűként tekinti. Az állat nem ember!!! Nem lehet egy állatot emberként kezelni. Ez nem helyes, de az állatnak sem jó. Bármilyen hosszú ideje is élnek az ember mellett, s estek át változásokon ennek okán, nem lettek emberré. Nem emberként kell tekintenünk őket, amikor kijelentjük, hogy az állatok az emberi társadalomnak olyan részévé váltak, amely képes jelentős változást, sőt fejlődést előidézni személyek és csoportok életében. Sokkal inkább azt kell megértenünk, hogy nem csupán az ember képes az értelem segítségével pozitív változásokat előidézni az emberi társadalomban, hanem az állat is képes ilyen hatást kifejteni az ösztönei révén. Vagyis létezik ember és állat közötti érzelmi kölcsönhatás, interakció.  

Ilyen interakcióról, kölcsönhatásról mindenkinek vannak élményei. Nekünk például volt egy cicánk, amelyik megfogta az egereket, sorban kifektette őket az ajtó előtt és várta, hogy megdicsérjük. Sosem kértük, hogy egeret fogjon. Amúgy sem egerek voltak, hanem mezei pockok, mert egér nem volt a ház körül. Ő mégis úgy érezte, ezzel valami pozitív hatást vált ki belőlünk, amiből aztán neki is haszna van. Aztán ott volt a kutyánk, amelyiket sosem tanítottam semmire, mégis mielőtt tett volna valamit, rám nézett és várt valami reakciót. Egy fintor vagy fejrázás elég volt neki, hogy tudja, szabad vagy sem.

Az állatok képesek megtanulni gazdáik szokásait, reakcióját különböző szituációkban. Tudományos értelemben véve ez mégsem egyfajta értelem megnyilvánulása. Sokkal inkább arról van szó, hogy nem ismerjük eléggé az ösztönök természetét. S ha figyelembe vesszük, hogy az ember tanult és öröklött tulajdonságok összességeként lesz a cselekvések alanyává, felmerül a kérdés, vajon az öröklött tulajdonságok milyen időintervallumban mérhetőek. Kizárólag közvetlen felmenőinktől öröklünk, vagy vannak archetipikus örökségeink? Jung óta tudjuk, hogy a kollektív tudattalan tartalmazza az emberiség közös pszichikai örökségét. S ha ez az örökség oly régi időkből való, amikor az ember még inkább volt ösztönös, mint tudatos, akkor egyértelművé válik, minél differenciáltabbá lesz az emberi társadalom a tudatos cselekvések által, annál inkább lesz részévé az ember múltja a jövőjének.

Múltunk az állatokkal közös múltban gyökeredzik. Ezen az sem változtat, ha a létező világmindenséget nem a nagy bumm hozta létre, hanem egy szuperintelligencia teremtette. Természetes tehát, hogy a társadalom fejlődése az állatokhoz való viszonyunkat is átrendezi. Ezen átrendeződés akkor mutat jó irányba, ha őket közelebb hozza hozzánk. Továbbra is állítom, az állat nem pótolhatja az embert. Az emberek közötti kommunikáció elemi szükséglet a jövőben való fennmaradásunkhoz. Ezt az állatokkal való szorosabb (emberibb) viszonyunk katalizálhatja, de nem helyettesítheti.

Amennyiben tehát elfogadjuk az evolúció létezését és hatását a létező világra, az emberi társadalomra, az állatkínzást szigorúbban kell szankcionálnunk. Ehhez a jogi tényállást módosítani szükséges. Az elkövetői magatartásokat részletesebben kell artikulálni, valamint kiterjeszteni az ezzel kapcsolatban felmerülő minél több cselekvésre. Jelenleg három elkövetési magatartást különböztet meg a Btk.: bántalmazás, olyan bánásmód alkalmazása, mely alkalmas maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozni az állatnak, illetve az állat elűzése, elhagyása, kitétele. E három elkövetési magatartás csupán vétségnek számít. Bűntett akkor lesz, ha valaki az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Én ezt kiegészíteném olyan magatartásokkal, amelyeket ugyan jó szándékból, szeretetből követ el az ember, mégis árt vele az állatnak. Nem hozok erre példákat, noha tudnék. Azt gondolom, előbb a tudatos aljasságot kell a helyén kezelnünk, utána elgondolkodni azon, mely jó szándékunk lehet ártalmas a szeretett jószágunk számára.

Kétségtelen tény, hogy szükség van a törvény szigorítására. Ugyanakkor többnyire csak a kutyákra és macskákra gondolunk, amikor e kérdésben állást foglalunk. Mivel zömmel eszünk húst. Szárnyasokat, disznót, marhát, birkát, kecskét, stb. Velük mi legyen? Vagy mi legyen azokkal, akik nagyüzemben tenyésztik, majd megölik őket azért, hogy együnk? Álljanak bíróság elé a hentesek? Zárjuk be a csirketelepeket?

Töredelmesen bevallom, én a nagyüzem ellen vagyok. Ez érzelmi álláspont, semmi realitást nem tartalmaz. Tudom, hogy elkerülhetetlen az egyre növekvő létszámú emberiség olcsó táplálása. Ez pedig kizárólag nagyüzemben oldható meg. Ergo a csirkéket, birkákat, malacokat és a többi emberi fogyasztásra szánt élőlényt kínozni szükséges. Húsevő vagyok, nem lehetek farizeus, hogy ezt a körülményt elítélem. Tudom, hogy rossz, de eltűröm, el kell tűrnöm, vagy ne egyek többé húst.

Lehetne optimálisabbá tenni az állatok számára a nagyüzemi tartást. Lehetne kevésbé méltatlan, de annak ára van. Nem ezer lesz kilója a disznóhúsnak, hanem ötezer. Nem, annyi közös jóakarat nincs még az emberi társadalomban, hogy ezen változtassunk. Tudtátok, hogy valami ötven ember együtt annyira gazdag, hogy az egész emberiség összes adósságát kifizethetné? Szóval, ha lenne elégséges közös jóakarat, lehetne változás. Addig azonban minden nap szembesülnünk kell gyarlóságunkkal. Elnézzük a helytelent, cinkosai vagyunk aljas embereknek az aljasságban.

Nem vidám történet ez. Még sokáig nem is lehet az. Szerezetten jót tenni anélkül, hogy ne kerüljünk fanatikusok hálójába, nehéz. Sajnálom, de tényleg az a véleményem, hogy az állatvédő szervezetek között szignifikánsan sok a futóbolond. Ezért elsősorban a magam módján próbálok meg tenni az állatokért. Tudom, hogy ezzel magamon is segítek.

Végezetül jöjjön az a fránya Btk.! (Köszönet érte Dr. Sziládi-Kovács Hajnalkának!)

Állatkínzás:

Jogi tényállás:

 Btk. 244. § (1) bekezdése szerint: „Aki 

1. a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

1. b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő 

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás

1. a) az állatnak különös szenvedést okoz, vagy

1. b) több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.”

Elkövetői kör: Az (1) bekezdés a) pontja esetében a bűncselekményt tettesként, részesként bárki elkövetheti, az is tettes lehet például, aki engedély nélküli állatkísérleteket végez, illetve az engedélyben foglaltaktól eltérően végzi, vagy állatorvosi végzettséghez kötött tevékenységet jogosulatlanul végez. Az (1) bekezdés b) pontja esetén viszont - a birtokviszonyra utalásból következően - az elkövető csak az állattartó (tulajdonos vagy használó stb.) lehet.

Az „elkövetési tárgy” (nevezzük inkább áldozatnak) a gerinces állat lehet, az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján pedig az állattartó nem gerinces veszélyes állata (pl. skorpió, bizonyos pókfajták) is lehet.

Elkövetési magatartások:

bántalmazás: Általában bántalmazásnak minősíthető minden erőszakos ráhatás a gerinces állatra, még akkor is, ha közvetlenül a testi épségét nem sérti. A bántalmazás körébe tartozik például: a kínzás, emberre vagy állatra uszítás, illetőleg állatviadalra idomítás, kíméletet nem biztosító módon mozgatás és szállítás, elhelyezés, természetellenes és önpusztító tevékenységhez szoktatás stb..  A joggyakorlat nem minden testi vagy lelki bántalmazást tekint azonban állatkínzásnak, például a nevelés, idomítás céljából történő fizikai ráhatást nem bünteti (már amennyiben ez nem alkalmas az állat maradandó egészségkárosodásának, pusztulásának előidézésére). A bántalmazás "indokolatlan" voltának a megítélése bírói mérlegelés kérdése szokott lenni. Nem tekinthető indokolatlannak például az állat bántalmazása, ha támadás elhárítása érdekében történik. Nem vonható az indokolatlanság fogalomkörébe az állatkísérletek szabályozott rendje szerinti beavatkozás sem.

olyan bánásmód alkalmazása, mely alkalmas maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozni az állatnak

az állat elűzése, elhagyása, kitétele: Az állatok kiszolgáltatott helyzete mellett, a magára hagyott állat által okozható veszélyhelyzet megelőzése is a cél ezen elkövetési magatartás törvénybe iktatásával.  A "kitesz" elkövetési fordulat alá tartozhat minden olyan magatartás, amikor az állattartó az állat birtoklásával, gondozásával, felügyeletével szándékosan felhagy, az állatot sorsára hagyja, vagy megszokott környezetét megszünteti.

Fenti elkövetési magatartások vétséget valósítanak meg, melynek büntetési tétele akár 2 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

Súlyosbító tényező, és már bűntetti kategória, ha valaki az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Idetartoznak a lényegesen nagyobb szenvedést okozó, brutalitással okozott cselekmények. A súlyosabb megítélést igényli az is, hogy az elkövető társadalomra veszélyessége jóval nagyobbnak tekinthető, ha cselekményét úgy hajtja végre, hogy az állatnak különös szenvedést okoz. A több állaton legalább kettőt kell érteni a joggyakorlat szerint. Ezen súlyosabb esetekben akár 3 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető az elkövető.

Orvvadászat:

Jogi tényállás:

„Btk. 245. § Aki

1. a) vadászterületen vadászatra való jogosultság nélkül, illetve idegen vadászterületen vadászként engedély nélkül vad elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez,

1. b) külön jogszabályban meghatározott, a vadfaj valamennyi egyedére kiterjedő vadászati tilalmi idő hatálya alá eső vadfaj egyedét ejti vagy fogja el,

1. c) külön jogszabályban meghatározott tiltott vadászati eszközzel, tiltott vadászati módon vagy kíméleti területen vad, illetve fokozottan védett vagy védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

A törvény három különböző elkövetési magatartást rendel bűntettként büntetni:

Az a) pont a „klasszikus orvvadászatot” bünteti, amikor a vad elejtésére (elfogására) az elkövető részéről még nem került sor, de a magatartása erre irányul. A második elkövetési fordulat esetén a tettes vadászati jogosultsággal rendelkezik (vadászról van szó), de nem a saját, hanem idegen vadászterületen végez vad elejtésére, elfogására irányuló tevékenységet, mégpedig jogosulatlanul, tehát anélkül, hogy erre bérvadászként vagy vendégvadászként engedélye lenne (belső orvvadász).

A tényállás b) pontja a tiltott vad elejtését, elfogását rendeli büntetni. Így büntetendő az a magatartás, amikor vadászati tilalmi idő hatálya alá eső vadfaj egyedét ejtik vagy fogják el.

A c.) pont szerinti alakzatot az követi el – aki külön jogszabályban meghatározott - tiltott vadászati eszközzel, vagy tiltott vadászati módon, illetve kíméleti területen fokozottan védett vad, avagy védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez. (A külön jogszabály alapvetően a VVtv. és végrehajtására vonatkozó 7/2010. (II. 2.) FVM. rendelet.) Tiltott vadászati eszköz vagy mód pl. a mérgezett hegyű és robbanó fejű nyílvessző, a lőfegyverre szerelt hangtompító eszköz, gímszarvasra, dámszarvasra, muflonra, valamint őzre történő vadászat esetén a sörétes vadászlőfegyver, a hurok, a horog, a verem stb.

Mindhárom magatartás büntetési tétele akár 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

Nem kizárt az orvvadászat halmazatban való megállapítása az állatkínzással sem. Erre akkor kerülhet sor, ha az állat elfogása, elejtése az állatnak különös szenvedést okoz, ilyenkor az állatkínzás minősített esete valósul meg (pl. az olyan vadcsapda alkalmazása, amelybe belekerülve az állat a kimúlása előtt megsebzetten, hosszú időn keresztül vergődik).

Tiltott állatviadal szervezése:

A tiltott állatviadal szervezésének áldozata lehet minden gerinces állat, függetlenül attól, hogy háziasított vagy vadon élő állatról van-e szó, illetve, hogy az állat veszélyes állatnak minősül-e vagy sem.

Jogi tényállás:

"Btk. 247. § (1) Aki gerinces állat részvételével állatviadalt szervez, tart, ilyen állatviadalra fogadást szervez vagy fogadást köt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki állatviadal céljára gerinces állatot megszerez, tart, tenyészt, kiképez, idomít, vagy forgalmaz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

A bűncselekménynek két alakzata van:

Az (1) bekezdésben, bűntettként szabályozott alakzat elkövetési magatartásai: az állatviadal szervezése, tartása, állatviadalra fogadás szervezése vagy arra fogadás kötése. A büntetési tétele ezen esetben akár 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

 A (2) bekezdés a célzatos magatartásokat bünteti. Akkor büntetendő a magatartás, ha az elkövetési magatartások kifejtése, azaz a gerinces állat megszerzése, tartása, tenyésztése, kiképzése, idomítása vagy forgalmazása, állatviadal céljából történő felhasználása végett történik. Ennek megvalósulása esetén az elkövető 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Ha már így belejöttünk a közoktatás-köznevelés reformjába, ne hagyjuk ki belőle annak tárgyát, a gyerekeket, diákokat sem!

Sztrájkolnak a tanárok és már a szülők is sztrájkolnának szolidaritásképpen. Hogy miért? - Hát azért, mert túl sokat kell tanulnia annak a gyereknek. Már csak azt nem értem, ha ilyen sokat kell tanulniuk, ha ilyen sokat vannak iskolában, mitől lesznek egyre iskolázatlanabbak szerencsétlenek. Nincs szókincsük, nem ismernek írókat, költőket, nincsenek tisztában sem a magyar, sem a világtörténelemmel, a matematika meg egyenesen kínai nekik. Ja, és a nyelvekkel is az utolsók között kullogunk oktatásilag. Tudom, a kormány a hibás, és csak ez a kormány! Sőt, maga Orbán, mert neki kéne az iskolában tanítania, de sosincs ott. Ejnye!

Ugyan, menjen már mindenki a ....

Az én gyerekkoromban még szombaton is volt iskola. Bizony! Heti hat napot kellett suliba mennünk. Micsoda boldogság volt, amikor minden második szombat szabad lett! Nem anyuciék vittek minket kocsival a szomszéd utcába iskolába, hanem hajnalban keltünk, mert  a városrész agglomerációjából csak félóránként járt az egy szem busz. Sokszor fordult elő, hogy nem fértünk fel a túlzsúfolt járműre, s ilyenkor jó pár kilométert gyalogoltunk. Az iskolatáskánk tele volt, szíja belehasított a vállunkba. Mi sem szerettünk jobban iskolába járni, mégsem rémlik, hogy nyivákoltunk volna.

És voltak tanáraink, szigorúak, olykor igazságtalanok és néhányan voltak köztük alkalmatlanok is. Néhányan! Többnyire azonban a munkájukat fontosnak érző, lelkiismeretes, hivatástudattal bíró emberek voltak. Mára a tanári hivatás eltűnt, csak tanári végzettség van, pedagógusok meg sehol. Csupán tanári diplomával rendelkező, egykori sikertelen diákok, akiket nem vettek fel jogi egyetemre, orvostanhallgatónak vagy közgazdásznak, mérnöknek a BME-re. Maradt nekik egy presztízsét vesztett pálya, ahol az egyetlen örömforrás, ha a diákok fölötti uralmukat kinyilváníthatják, rájuk okádhatják a frusztráltságból fakadó keserűségüket. De tudást átadni? - Miből, ha nekik maguknak sincs?

És ezek játsszák most el nekünk, hogy őket érdekli a diákok sorsa. Érdekli a lópikulát! Ezerből egyet maximum! Egyszerűen arról van szó, hogy képtelenek alkalmazkodni egy új rendszerhez, amelynek működésében ugyan valóban számtalan súlyos hiba található, de a koncepciója az EU oktatáspolitikájának legfőbb irányelveiből ered. A tanárok válasza erre – hűen tükrözve az oktatáshoz való attitűdjüket – hogy a szocreál időszak prolijának öltözve, az emberi evolúció egy alacsonyabb szintjét idézve őrjöngnek, követelik a teljes rendszer lerombolását. Tipikus bolsevik mentalitás. Nem mellesleg azzal a maszlaggal etetve a diákokat, hogy túl magas a tanítási órák száma, ezért, és csak ezért nehezebb elsajátítaniuk a tudást, amely későbbi életük során segítené őket, mint egyént, és mint valamely társadalmi csoport tagját. Belevonják a fiatalokat is ebbe az anarchista hagymázba. Ugyan melyik diák ne akarna kevesebb óraszámot?

De csak sztrájkoljanak! Addig sem teszik tönkre a gyermekeinket. 

Azt is gyorsan hozzáteszem, hogy ugyanez a szakszervezeti horda 2006-ban nem támogatta a pedagógusok országos sztrájkját. Gallóné az ezzel kapcsolatos újságírói kérdésre csak makogni tudott. A Telekis igazgató úr meg éppen akkor MSZP-s képviselő volt. LoL

Ezért sem szól másról a tüntetősdi, mint hogy „Orbán Takarodj!”

Mi is volt 2006-ban, ami nem érte el a mostani tüntetők ingerküszöbét? – Íme:

„2006-ban a PDSZ egyebek mellett azért tartott kétórás figyelmeztető sztrájkot, mert álláspontja szerint a közoktatási törvény akkori módosítása „15-20 ezer pedagógus elbocsátásához vezethet, tiltja elvégzett feladatok kifizetését”. A PDSZ kifogásolta továbbá a kéthavi munkaidőkeret bevezetését is, amelynek szabályozása akadályozza a tanórán kívüli tevékenységek elismerését. Az érdekképviselet bírálta azt is, hogy a 2007-es költségvetésben „nem emelkednek a közoktatási normatívák, azok reálértéke csökken, majd szeptembertől 5–25 százalékos csökkenés várható a legtöbb évfolyamon, ami szintén elbocsátásokat indukálhat”.

Forrás: http://magyaridok.hu/belfold/gallone-mas-volt-helyzet-389566/

Szóval, 2006-ban nem volt problémás Gallóné és Pukli István, MSZP-s képviselő úr szerint, hogy 15-20 ezer (!!!) pedagógust kirúgnak, a fizetések reálértékének jelentős csökkenése és az esetenkénti ingyenes (kommunista műszakos?) munkavégzés.

Ja, és ami a lényeg, akkor 2, azaz kettő órás figyelmeztető sztrájk volt, nem hetekig tartó dzsembori. Figyelmet felkelteni, tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a másik felet ez is elégséges.

Nem győzöm hangsúlyozni, - és írtam is erről itt a blogban – a tanárok jogos elégedetlensége a KLIK működésével kapcsolatban egy olyan téma, ami minden épeszű és a gyermekei jövőjét féltő ember számára támogatandó. S függetlenül attól, hogy a miskolci főszervező ugyancsak súlyos bolsevista múlttal terhelt idióta, a tüntetésre szükség volt. Fel kellett hívni a kormány figyelmét, hogy az intézményfenntartó működése hibás, káros. Rá kellett mutatni az inputfinanszírozás árnyoldalaira, a pedagógusi életpályamodellhez kapcsolt minősítési rendszer oktalan bonyolultságára, a kompenzációra, mint bérpótlási megoldás tarthatatlanságára. A kormány aránylag jól és gyorsan reagált. Naná, mert tudták, hogy orbitálist hibáztak. Itt az ideje leülni a tárgyalóasztalhoz!

Az utcán Orbánozástól nem lesz jobb a közoktatás helyzete, a diákok sem lesznek sokkal okosabbak. Magas a tanórák száma? – Nosza, mondják meg, hol és hogyan lehet változtatni, sűríteni, esetleg törölni a követelmények közül. Minekutána a KLIK az Európai Unió OIKS Tanácsában elfogadott elvek szerint állt fel, az EU erre adta azt a rengeteg pénzt, kár azon lamentálni, hogy szar az egész, romboljuk le. Nem lehet és nem is kell! A működés hibáit kell feltárni és lehetséges megoldásokat javasolni. Még egyszer mondom, az „Orbán takarodj!” és a „Szüntessék meg a KLIK-et!” nem javaslat és nem is megoldás.

Addig is, ha már a sztrájk ennyire real, az lenne az én tiszteletteljes javaslatom, hogy a diákok iskolaköteles kortól sztrájkhoz való jogát a parlament szentesítse. Mostantól, ha egy diák nem akar iskolába menni, mondhassa azt, hogy a tanár egy idióta, aki nem tud normálisan tanítani, ezért sztrájkba lép/lépnek. A tantestület ilyenkor tárgyaljon velük, vizsgálják meg, hogy a tanítási módszereik megfelelőek-e, stb. Ha már a tüntetők annyira ki akarják vinni a diákokat erre a fél-politikai, fél-szakmai frontra, adjunk erős fegyvert a diákok kezébe.  

Diákok, sztrájkra fel! Ti is az oktatási rendszer része vagytok, jár nektek ez a jog.

Meg lennék lepve, ha a pedagógusok eredetileg is ezt akarták volna elérni, amit végül sikerült. A tanárok által kezdeményezett figyelemfelkeltő megmozdulás totális anarchiába fulladt. Ha valamitől, hát ettől meg kell mentenünk a gyermekeinket. 

Odáig jutottunk, hogy a gyermekeink nevelésében jelentős feladatot vállalók érdemi vita helyett politikai lózungokat skandálnak az esőtől vert budapesti utcákon. Esküszöm, nem hittem a fülemnek, amikor azt hallottam, kifogásolják, amiért az oktatásügy nem kapott külön minisztériumot, mint a régi szép időkben. Tiszteletlenségként értékelik, hogy őket csupán egy államtitkár instruálja. Előkerült a nácizás és antiszemitázás is. Mondván, mivel a Fidesz náci, ezért nevezte el egy „végtelen antiszemitáról” az intézményfenntartó központot.

Nem, ehhez a gyermekeinknek semmi köze! Ebben sehol nem artikulálódnak a tanulók érdekei. Az még elmegy, hogy az egyik pedagógus szerint új tankönyvek és több egyéni lehetőség kell, a másik meg a régit sírja vissza egy Index videóban, mert az újhoz nincs elég segédanyag (ő pedig lusta dolgozni, hogy legyen – teszem hozzá). Az ilyen minden koncepció nélküli gágogás elmegy, mert a KLIK tényleg egy disznóól. A politikai hirighez viszont ne kérjék a szülők támogatását.

Aki nem teljesen elvakult, az pontosan láthatja, hogy az ellenzékben impotens politikai pártok mire használják a kis fejcsóválás mellett azért még támogatható ügyet. Miközben a pedagógus szakszervezetek politikától egyébként sem független vezetői örömmel üdvözlik az pártok hadba avatkozását, az idióták észre sem veszik, hogy kicsúszott a kezükből a kezdeményezés irányítása. Kaotikus állapotok uralkodnak a tüntetéseiken. Nem látják, hogy a kormány kommunikációja is már leginkább csak annyiból áll, hogy a politikai ellenzék orvlövéseit hatástalanítsák. S közben a valódi probléma elsikkadt.

Kérem szépen, itt elvileg a köznevelés kérdéseit kellene megvitatni, az pedig nem történik. A politikai ellenzék összevissza beszél, többnyire hazudozik. Így, ha a kormány egy pillanatra meg is hátrált, már jól kivehetően támadásba lendült.

Íme, az ellenzék szakmai véleménye a közoktatás (fideszül köznevelés) helyzetéről, a szükséges változásokról: 

http://nepszava.hu/articles/article.php?id=71680

Tudom, hogy sokan lusták elmélyedni a témában, csak pártszimpátiától tocsogó véleményt ordítanának a világba, ezért röviden elmondom: 2009-ben a szoclibek pont azt akarták, amit a Fidesz megvalósított végül.

Nagyon helyesen egyébként! A közoktatás vagy köznevelés kizárólag központi irányítással, szigorú fiskális szabályok mellett reformálható meg. Ez a KLIK, ennél jobb rendszer nincs. Az iskolák autonómiájának kurtítása a köznevelés legszükségszerűbb irányítástechnikai eszköze.

Álljon itt tanúként Hiller István néhány mondata:

„Első alaptétel: Magyarországon szükség van állami fenntartású iskolákra azért, hogy a közoktatásban csökkenjenek az esélykülönbségek. Ezek kiegyenlítésére ma kizárólag az állam képes.

Kettő: az állami iskolák nem rendeletileg, hanem tárgyalások útján, fenntartó-csere révén jönnének létre minden egyes olyan iskolafenntartóval, amelyik szükségét érzi, vagy lehetőséget lát arra, hogy iskoláját a továbbiakban az állam gondozza, és ezt kezdeményezi. Ugyanakkor az állam is kezdeményezhet ilyen tárgyalásokat.

Három: az oktatás az ország állami iskoláiban egységes tanrend, egységes tananyag alapján történne. Ez a jelenlegi kimeneti pontokat – kötelező érettségit – szabályzó szisztéma fenntartása mellett az állami iskolákban az odavezető utat is nagyon világosan és egységesen szabályozza 

Négy: az állami iskolákban közalkalmazottak dolgoznak, a tanárok az államtól kapják a fizetésüket. Értelemszerűen a munkáltató az iskola igazgatója, de az állam gyakorolja az alkalmazási jogokat, alakítja ki a feltételeket. Öt: az állami iskolák létrejötte semmilyen módon nem befolyásolja a jelenlegi iskolafenntartók belső működését.”

Hiller Istvánról én sosem voltam rossz véleménnyel. Fenti mondatai állnak, mint a cövek. Nem ártott volna, ha a Fidesz odafigyel rá. 

A KLIK ugyanis bármennyire az egyetlen helyes megoldás, a működés akadozó, irritálóan amatőr. Tökéletesen igazuk volt a pedagógusoknak, hogy ezt szóvá tették. Lám, magam is mellettük álltam:

https://www.facebook.com/ben.garay/posts/978476685523060?pnref=story

Aztán az egész félrecsúszott és vállalhatatlanná vált. Hogy lehet ennyire ostoba liba ez a Gallóné, hogy leáll a politikusdisznókkal dagonyázni? Hát nem érti? A disznó élvezi ezt, egy tisztességes pedagógus viszont csak besározódik.

„Amerikát választotta Katinka Hosszu” – áll a Nemzetisport Online Facebook-os felületén. Te Jó Isten, végül mégis elhagy minket? – Gondoltam azonnal. Aztán elolvastam a cikket.

Nem, Katinka nem lesz amerikai állampolgár, nem az USA színeiben indul az olimpián. Azaz várjunk ezzel egy kicsit! Ezt azért olyan nagy bizonyossággal nem jelenthetem ki. Már csak azért sem, mert amilyen mocsokcunamit ontanak erre a kislányra, akár még meg is gondolhatja magát. Szóval, azt nem tudom, hogy milyen zászló alatt vonul majd az olimpián, de az biztos, hogy most még nem hagyta el (vagy cserben) a hazáját. Szerintem nem is fogja, noha megérdemelnénk.

Egyszerűen arról van szó, hogy jelen felkészülési fázisának állomása az USA. Ezt a szóra alig érdemes tényt tálalja nekünk úgy a Nemzetisport Kiss Lászlóra hivatkozva, hogy Katinka Hosszu inkább Amerikát választotta a hazája helyett. Még csak véletlenül sem Hosszú Katinka, hanem Katinka Hosszu, így angolosan. Vagy amerikaiasan? Mindegy.

Arról van szó ugyanis, hogy Katinka amerikai edzőtáborozásával egy időben zajlik az úszók Országos Bajnoksága, és Katinka nem kívánja megszakítani a felkészülését az OB miatt. Erre reagál úgy Kiss László, hogy Katinka, aki egyébként sem áll szóba az úszószövetséggel, magatartásával szándékosan elüti 3 másik sportoló olimpiára való kijutását. Hogy nem sül ki szeme ennek a vén mocsoknak?

Kiss László a 4x200-as váltóra utalt, amelyik Londonban is döntős volt. Kiss szerint nagyobb esély lenne az OB-n egy kvalifikációs időt úszni, mint a később megrendezésre kerülő EB-n. Miért is? Gondolkodjunk picit, s ne hagyatkozzunk mások (hamis) állítására! Hogyan zajlik egy olimpiai felkészülés? Szerintem úgy, hogy a csúcsformát az olimpiára időzik a versenyzők. Akkor vajon az olimpiától időben távolabbi, vagy az időben közelebbi versenyen lesznek jobb formában a váltó tagjai?

Ugye-ugye!  Egyértelmű, hogy az OB-n gyengébb formában lesznek a lányok, mint a tavaszi EB-n. Legalábbis reméljük! :-)

(Szerk. 2016. 02. 13.) Közben olvasgatok a témában és a Mandineren találtam Schollander nicknevű kommentelőtől egy figyelemre méltó körülmény részletesebb kibontását. Arról van szó, - ami egyébként logikus is - hogy az OB-n a váltók esetében a klubok úsznak egymás ellen. Katinka a Vasas sportolója, a Vasas pedig nem nevezett váltót. Szóval, hiába jönne haza, nem lenne kivel váltót úsznia.  

"A 4x200-as magyar női VÁLOGATOTT gyorsváltó az OB-n csak úgy indulhatna, ha 4 klubcsapatból (szöv. kapitányi joggal élve) kiveszik a legjobbját és őket az így legyengített klubcsapatok ellen versenyeztetik. A legjobbjuktól megfosztott klubcsapatok viszont nem képesek jó szintidőre késztetni a válogatottat, ráadásul a klubcsapatok egymás közti eredménye sem lesz korrekt." - írja Schollander. És igaza van. 

Katinka közölte, az EB-n áll a szövetség rendelkezésére a váltó tagjaként is. Tehát egy jobb formában, a felkészülést meg nem szakítva küzd majd a hazájáért. Ez nem elég Kiss Lászlónak és a Nemzetisportnak .

 A sportokra szakosodott médium odáig megy, hogy Katinkát ismét fegyelmi vétséggel vádolja. Mindjárt kitérek, hogy miért ismételten, de előtte a vádról. Azt pedzegeti ez a médium, hogy a sportoló, megszegve a szövetség szabályzatát, nem vesz részt az OB-n, ami előfeltétele annak, hogy később az EB-n induljon. Ez szemenszedett hazugság! Az OB Katinka esetében nem előfeltétel, mivel a szabályzat szerint sokszoros címvédőként kivívta az indulás jogát. S ha nem így lenne is, ugyan ki verné őt meg bármilyen számban az OB-n?

Mindenesetre a Nemzetisport újabb hangulatkeltő hazudozása rettentően ártalmas. S itt térnék rá, miért visszaeső e tekintetben a sajtóorgánum. Legutóbb, amikor azt terjesztették, hogy Katinka a doppingszabályokat megsértve ment versenyezni az USA-ba, több országban is követelték a sportolónő eltiltását. A Nemzetisport ugyanis azt hazudta, hogy Katinka nem jelezte a szövetség felé, hogy az USA-ban fog versenyezni, Kiss László is csak Katinka Facebook-profiljáról értesült a körülményről. Ez, ha így lett volna, doppingvétségnek számít. Ugyanis a sportoló 90 nappal előre köteles jelezni, milyen versenyeken venne részt. Versenynaptárat kell vezetnie, amit el kell juttatnia a szövetségnek, amely továbbítja az illetékes doppingellenőrző szervezethez. Magyarországon ez a MANCS (Magyar Antidopping Csoport Közhasznú Nonprofit Kft.)

Katinka soha egyetlen szabályt sem szegett meg. Ez a tény. Minden ellentétes állítás hamis, aljas rágalom. Most is a lehető legjobb megoldást kínálta a szövetségnek, mégis kikezdték. Számomra egyszerűen felfoghatatlan, hogy egy ilyen nagyszerű sportembert miért akarnak ellehetetleníteni a hazájában. Ezt a szegény lányt annyian gyűlölik teljesen értelmetlenül és igaztalan vádak alapján, hogy az már kétségbe ejtő. Én legszívesebben azt mondanám neki, Katinka, menj el innen, menj és indulj amerikai színekben! Nem érdemeljük meg őt.

Meg voltam lepve, amikor arról értesültem, hogy a tanárok sztrájkolnak. No, nem azon, hogy az utcára vonulnak, hanem azon, hogy hol. Miskolcon! Miskolcon, ahol megállt az idő, s vele az emberi gondolkodás is már vagy 15-20 éve. Egy város, amelyik egyik napról a másikra vegetál. Mégis ott volt elég kurázsi a tanárokban, hogy a régen ismert tény okán, - miszerint a KLIK egy elmebaj - nyomatékot adjanak egyet nem értésüknek. Szép volt Miskolc!

Ám nem ezért osztom meg gondolataimat másokkal is. Az én indítékom az események társadalmi fogadtatásán való értetlenségem közönség elé tárása, hátha kapok valami értelmes magyarázatot.

Magyarázatot azoktól, akik most Sorosoznak, bérenceznek, megvásárolt tüntetőkről, csőcselékről, liberális ármánynak bedőlt szerencsétlenekről értekeznek.

Egy véletlen kapcsán részese lehettem egy tudományos munkának, amely elemzi a Fidesz által felkért oktatáspolitika kutatók, oktatáspolitikai szakértők szakvéleményét a KLIK-kel kapcsolatban. Tehát pontosan tudom, hogy a kormány saját szakértői előre figyelmeztették a szaktárcát a várható következményekre. A következmények, ím itt vannak!

Rám nehezen lenne fogható, hogy balliberális gondolkodású lennék, szóval nem hinném, hogy a Soros-bérencek közé tartoznék.

Alig múlt egy hete, hogy a világ egy Magyarországtól nagyon távoli pontján baráti társaságban kikértem magamnak a csőcselékezést, a lefizetettséget a 2006-os események kapcsán. Pontosan azzal érveltem akkor is, mint most. Tessék tudomásul venni, hogy a társadalmi feszültség eszkalálódása eleve magában hordozza annak esélyét, hogy az emberek az utcára vonulnak. Nem kell hozzá sem Orbán, sem Soros. 2006-ban számomra végérvényesen megszűnt a demokrácia Magyarországon, ezért mentem utcára. Nálam ott szakadt el a cérna. Sokunknál, teszem hozzá. Az eredmény ismert 2010-ből.

A tanárok eddig bírták. És igazuk van, hogy nem tűrnek tovább. A kormány oktatáspolitikájának intézménystruktúrához rendelése egy beteg elme rögeszméje lehet, semmi más. S itt tök mindegy, mit gondolok a tanárokról, mint értékközvetítőkről! Igen, van miben változniuk, ha azt akarják a tükörben látni, amit gondolnak magukról. Azért tök mindegy, mit gondolunk a tanárokról, mert ebben az ügyben nem ők, hanem a gyermekeink a fontosak. S akinek fontosak, az most a tanárok mellé áll. Legfeljebb, ha a tüntetésen mellé kerül Magyar Bálint, jól bokán rúgja. Megérdemelné!

Végezetül feltenném a (költői) kérdést: Miért bérencek és csőcselék ők? Mitől másabbak, mint mi voltunk 2006-ban?

Ez egy facebook-bejegyzés a "Mi jér a fejedben?" rovatból. Magam írtam. Gondoltam, akár blogbejegyzés is lehetne. Hát íme!

Lássuk, hány igaz hazafi van Magyarországon! Jelentkezzenek azok az ismerőseim, akik ingyen dolgoznak!

Ugye, nem haragszik meg senki, ha azt mondom, nincs Magyarországon egyetlen hazafi sem? Mondom ezt megelőlegezve a kvázi közvélemény-kutatásom eredményét, amely szerint senki nem fog jelentkezni, hogy bizony ő ingyen dolgozik, pusztán hazaszeretetből.

Ne tessék háborogni, mert nem én határoztam meg, hogy ki az igaz hazafi, hanem ti. A saját értékrendetek szerint is semmirevaló emberek vagytok. Már tisztelet a kivételnek! Mert vannak azért, szerencsére.

Hogy kik a kivételek? - Természetesen azok, akik nem ekézik Hosszú Katinkát azért, amit tesz. Bizony, kevesen vagytok, kevesen vagyunk. Többen vannak azok, akik csak handabandáznak holmi hazaszeretetről, méltó magatartásról, meg ilyenekről. Szerintem fogalmuk sincs, mit beszélnek.

Nézzük a cáfolhatatlan tényeket:

1. Aki dolgozik, az rendszerint fizetést, illetményt kap a munkájáért.
2. Mindenki szeretne annyi pénzt keresni, amennyiből tisztességesen megél, fenntart egy bizonyos szintű egzisztenciát, biztosítja gyermekei jövőjét és öreg napjainak nyugalmát.
3. Tény, a legtöbb ember nem keres annyit, amennyit a munkája ér.
4. Különböző okokból a legtöbben mégsem elég ambiciózusak, nem állnak a sarkukra, nem váltanak. A biztos keveset is többre értékelik a bizonytalan többnél.
5. Vannak, akik az átlagnál többet és jobban tanulnak, akik képzik magukat a saját munkájukban, hivatásukban.
6. Az egyetem is munkahely, beleszámít a munkaviszonyba, tehát az egyetemi hallgató is munkát végez.
7. A sportoló is dolgozik, keményen dolgozik, hogy munkájában minél eredményesebb legyen.

Ezek voltak az evidenciák. Most lássuk, jár-e munkabér a sportolónak az elvégzett munkájáért!

A sportolónak az a főállása, hogy sportol. Mellette nem megy el havat lapátolni, szalag mellé a Boschba, tanítani az iskolába, vagy fogat húzni, és még sorolhatnám. Nincs rá ideje ugyanis. Ahhoz, hogy a legjobb eredményt érje el a munkájában, a maximumot kell kihoznia magából. Nem napi 8 órát dolgozik, de 10-et, vagy többet! Mert ennyi kell ahhoz, hogy elérjen eredményeket. Hogy az semmi, mert mennyivel nehezebb egy üzemben, szalag mellett gürizni? Ja, kérem, senki nem kényszerített géppisztollyal a hátadban, hogy ezt tedd! Az iskolában osztályelső voltál? Te vagy a legjobb sportoló? Egyik sem vagy? Így már értem. S te érted?

S akkor térjünk rá Hosszú Katinkára!

Rögös út az ő eddigi pályafutása. Kapja is rendesen az áldást, hogy még egy olimpiai aranya sincs, bezzeg Egérke és a többiek. Nem kezdek el genetikáról és biokémiáról hablatyolni, mert magamban kéne beszélgetnem. Egérke alkata azt tette lehetővé, hogy 14-től 22-ig jól teljesítsen. Cseh Laci 30 évesen jobb formában van, mint 20 évesen volt. Katinka most ért be. Ez van. Most majd lesz olimpiai aranya, ebben mindenki biztos lehet. Mérföldekre vannak mögötte a többiek vegyesen. Az olimpiáig hátralévő idő kevés ahhoz, hogy utolérjék. Én magam azt sajnálom a legjobban, hogy ez a moslék tetű Dave Salo szándékosan elrontotta Katka felkészítését a legutóbbi olimpia előtt. No, de ne bántsuk ezért Dave Salo-t, elvégre igaz amerikai hazafi! A ti értékrendetek szerint. Szerintem egy senkiházi tróger.

Szóval, szegény Katinka tényleg sziszifuszi munkával kellett elérje azt a szintet, amit most képvisel. S ezért szerintem jár neki a munkabér!!! Nem évi 12 millió, hanem sokkal, de sokkal több. Igen, bazmeg, a ti adóforintjaitokból! Mit nem adnátok, ha ti kereshetnétek ennyit! Igaz?

Elmondom, mi van: A ti adóforintjaitokat a kormány odaadja Gyárfás keresztapának, aki a felénél többet is eltesz a zsebecskéibe, mert van neki jó sok zsebecskéje. A maradékból dob némi alamizsnát a szolgáinak, például Kiss Lászlónak, aki ezért megcsókolja az ő kicsi kacsóját. Bizony, hálásak neki! Az összes szervilis senki.

Jaj, hogyne, Kiss László aranyakkal tér haza a Marsról is. Ugyan már! Egyszer sem láttam világcsúcsot úszni, vagy nyerni versenyen. A dolgozója nyert, aki a maximális odaadással dolgozott, mert el akart érni valamit. Vagy szerintetek a ti munkahelyeteken is helyes, ha a főnöké minden elismerés a ti munkátokért?

Ettől persze az edző szerepe még nem elhanyagolható! Természetesen kell egy jó instruktor, aki megmutatja, hogyan lesz képes a dolgozó jobban teljesíteni. Respekt érte, nem bántani akarom én őket, de a mostani megnyilvánulásuk lenullázni igyekszik a tiszteletemet. Úgy viselkednek, mint egy maffiaklán verőlegényei.

Hagyjuk a műmájer hazafiaskodást! Gyárfás keresztapus azért rágott be, mert Katinka nem akart ingyen szerepelni egy olyan kisfilmben, amely a ti adóforintjaitokból készült 4-5 milliárdért. (Az összeg nyilván nem ennyi volt, de biztosan nem 50 ezer!)

Katinkának ez az egy munkahelye van, ott jól teljesít, tehát jár a fizetés, ha tetszik ez nektek, ha nem. Ti fizetitek, ez igaz. Inkább adnátok az összeset Gyárfásnak? Mert így az övé lesz, hiszen a többi sportoló ingyen ment pofát villantani.

Például Kásás Tamás, aki amúgy egy évtizedet légióskodott az olasz bajnokságban, ahol több milliós fizetése volt havonta. Vagyis megtehette, hogy jótékonykodik Gyárfás zsebének 

Ellenben Katinka úszó, nincs bajnoksága, ahol havonta kap illetményt. Ügyesen felfedezte, hogy a Világkupában van annyi lehetőség, hogy kiemelkedő teljesítménnyel megfelelő felkészülési és életkörülményeket teremthet. Mert neki nincs más bevétele a munkájáért!!!

Tudom, azt szeretnétek, ha sok más olimpikonhoz hasonlóan csóró lenne öreg korában, hogy mutogathassatok, lám, mekkora ember volt, most meg egy éhenkórász! Ilyenkor elégedettséggel dőltök hátra, mert hitvány életetek némi értéket kap más nyomorúsága által.

Riposztozhattok azzal, hogy Cseh Laci sem kér pénzt. Az ő esete speciális. Kora okán a fizikai állapota nem teszi lehetővé, hogy a Világkupában ott legyen minden állomáson, s így némi pénzt gyűjtsön. Neki az van, amit Gyárfás ad. S ha jártatja a száját, akkor megnézheti magát. (Én arra is kíváncsi lennék, miért ment el vidékre, elbújni a szemek elől.)

Esetleg visszavághattok azzal, hogy Egérke is kiáll Kiss László és Gyárfás Tamás mellett. Ez bennem is ambivalens érzéseket kelt. Egérke, miért? Aztán mindig oda lyukadok ki, hogy 22 évesen teljesen kiégve hagyta abba az úszást. 15 évig nem ment a medence közelébe sem, a trófeáit elrejtette dobozokban, sportpályafutásáról a gyermekei sem tudhattak, egyetlen volt sporttársával vagy edzőjével sem tartotta a kapcsolatot, az esküvőjén sem voltak ott. Mostanában Kiss László előszeretettel dicsekszik azzal, hogy minden újesztendőben Egérkét hívja először. Ez így van, de nem olyan túl rég óta. Évtizedes moratórium után akkor beszéltek először, amikor Egérke óriási meglepetésre megjelent a budapesti úszó EB-n. Addig szóba sem álltak egymással!!!  Hja, kérem, az idő! Öregszik ő is, hajlamosabb kompromisszumokat kötni és csak a szépre emlékezik vissza. Hol van már az, hogy olimpiai bajnokként zokon vette, amiért edzője, az Isteni Kiss László pofozta?!! Erről könyvében bővebben olvashatunk.

Térjünk vissza Katinkához!

Nem akar ingyen filmezni. Miért tenné? Miért jobb, ha minden pénz Gyárfásé lesz? Hogy honnan tudom, hogy az övé lesz? – Ember, kapj a fejedhez! Az olimpikonoknak nincs saját öltözőjük, nincs modern technika, ami fejlődésüket segítené, de még állandó masszőr és orvos sincs! Miközben a kormány súlyos milliárdokkal tömi az úszósportot is. Egyébként nagyon helyesen!

Ja, hogy az orvosi szobában öltözhet? LoL

Katinka kiállt, mert megtehette. Kiállt magáért és másokért. Azokért is, akik most – érthető okból  - sunyin hallgatnak. A szakmából az egyetlen Szabó Joe, olimpiai bajnok mert lándzsát törni Katinka mellett. Ismétlem: olimpiai bajnok. Szégyen, de valahol hűen tükrözi a magyar valóságot.

Voltatok már ti is ilyen helyzetben, amikor az öltözőben, vagy meló után a sörözőben lázadoztatok a főnökség ellen, majd, amikor eljött a pillanat, kussban maradtatok. S ha volt valaki köztetek, aki mégis kinyitotta a száját, nem álltatok mellé. sőt, később még ti csóváltátok a fejeteket, hogy ezt azért nem kellett volna. Ilyenek vagytok, ezek vagytok ti!

Most arról néhány szót, ami a második sajtótájékoztatón (nem) történt.

Ez a Gyárfás tényleg egy arrogáns gyökér! Odaküldi a vén hülyét, de minek! Előre borítékolható volt az eredmény. A sajtótájékoztató nem bratyizás, de még csak nem is szakmai megbeszélés. Katinka szóvivője világosan elmondta, nem a sajtótájékoztató után, kamerák kereszttüzében akarják megvitatni Kissel és társaival, hogy mit hogyan kellene tenni. Mi ebben az érthetetlen? Bármit mondott volna ott Katinka Kissnek, a média szenzációt farag belőle, kiforgatja a valóságot, ezt nem akarták. A sajtótájékoztató addig tart, amíg az azt összehívó be nem fejezi a mondandóját. Ezt követően nincs helye további „gyere már félre, oszt beszéljük meg!” hakniknak. Kiss Lászlót Gyárfás beáldozta. A szolgának meg bele kell férnie némi megaláztatásnak. Értjük? Nem Katinka alázta meg, hanem Gyárfás. Katinka az ilyenkor általános protokoll szerint járt el. A szakmai megbeszélés máskor és máshol lesz. Ennyi!

S akkor jön 90 szolga, hogy Shane Tusup kérjen bocsánatot? Miért? – Mert Katinka férje, s ezért kötelessége a feleségét óvni mindentől? Mert Katinka edzője, aki kiválóan végzi a dolgát? Áruljátok már el nekem, hány nő szeretné, ha a férje nem óvná a támadásoktól? Ráadásul itt szó nem volt erről, mindössze Gyárfás keresztapus hintette el a köztudatban, hogy kedves Katinkát Tusup változtatta gonosszá. Istenem, ti meg hogy rácuppantok erre a szarra! Aki nem tudná, Katinka Shane saját maga fejlesztette edzésprogramjának is köszönheti, hogy az lett, aki. Arról nem szólva, hogy a konfliktusoktól sosem mentes munka mellett boldog házasok.

Féltem Hosszú Katinkát. Féltem őt, mert a magyar ugaron vívott harcának nagy ára lehet. Sok erőt kívánok neki, hogy győzzön itt és majd az olimpián is! Ti meg, hazafiaskodó szervilis balfaszok, majd kapcsoljátok el a tévét, ha Katinka úszik.

Szerbia hadüzenet nélkül megtámadta Magyarországot, tehát az EU-t és a NATO-t is. A néhány napja kezdődött fegyveres konfliktus során a szerb fegyveres erők által felügyelt és támogatott csoport, vélhetően zsoldosok, magyar rendőrökre támadt a határnál. Az ellenség szórványos támadásokat intéz ellenünk azóta is.

Szerbia nem először támad Magyarországra. Az úgynevezett délszláv háború során szerb vadászrepülők magyar területen egy teljes kormorántelepet irtottak ki. Emberáldozat csupán azért nem volt, mert éppen ott nem voltak emberek. Szóval, a szerbek egy rohadék gyilkos náció.

Mégis e legutóbbi háborús cselekedetük úgy hangzott el a nemzetközi sajtóban, hogy Magyarország példátlan gaztettet hajtott végre, vízágyúval átlőtt Szerbiába. Nos, az tény, hogy gépfegyverek helyett csupán vízágyúval lőttek vissza. A franc se gondolta volna, hogy a szerbek ennyire félnek a víztől. Mindenesetre jó tudni.

Azt is mondták, hogy Magyarország a hibás, mert felhergelte a szerbiai népeket. Értem: tehát, ha Magyarország mond vagy tesz, illetve nem mond, vagy nem tesz valamit, ami a szomszédoknak nem tetszik, akkor a szomszéd fegyveres támadást vezényelhet le ellenünk, ami ellen védekezni nincs jogunk.

Sem az EU, sem a NATO nem ítélte el Szerbiát, nem sietett a segítségünkre. Egyedül maradtunk. Egészen pontosan eddig is egyedül voltunk, de mostantól ezt már a bőrünkön is érezhetjük. Ilyenkor felrémlik az összeesküvés-elméletek híveinek mantrája, hogy az egész világ ellenünk, magyarok ellen van. Egyre inkább hiszem, hogy igazuk van.

Mert miről szól a jelenlegi, mostantól fegyveres invázió? – Nincs állam vagy nemzetközi szervezet, amelyik ne ítélte volna el azt a Magyarországot, amelyik egyedül képes valamilyen szinten kontrollálni, lassítani Európa elpusztításának folyamatát. Hónapok óta erőn felül tartjuk magunkat, védjük ezeket a férgeket, akik Európában laknak. A papíron szövetséges államok szervezik határaink fegyveres ostromát. Aki pedig kimaradt az „áldásból” naponta fröcsög ellenünk a nemzetközi médiában. Például a horvátok, akik az első, őket is érintő inváziós napon elestek, feladták. Vagy a németek, akiknek a háborút köszönhetjük. Száz év alatt immár a harmadikat! S miközben vonyítanak ezek a semmirekellő férgek, még vergődésükben is kizárólag minket, magyarokat ostoroznak.

Bizonyára azt hitték, mostanra elesik Magyarország, és kényük-kedvük szerint feloszthatják maradék országunkat, ahogyan előre eltervezték. Most csalódottak, ezért a kétségbeesett dühük. Őszintén remélem, - nem! – biztosan tudom, hogy fogunk mi még a tetemeiken tapodni, mert van Isten. S ha van, ennek így kell lennie. Pusztuljon mind úgy, ahogy élt!  

Az emberi történelem minden korában kultúrák éltek egymás mellett. Kapcsolatuk hol harmonikus, hol pedig ellenséges volt, de mindig volt valamiféle kapcsolat. Egyes kultúrák évezredek óta élnek egymás mellett. Teljesen természetes hát, ha van egyfajta egymásra hatásuk. Ezek a kölcsönhatások különböző fokúak lehetnek.

A legenyhébb fokú kölcsönhatást nevezzük interkulturális kapcsolatnak. Jellemzően olyan kultúrák között jön létre, amelyeknek van valamiféle közös gyökere. Például a nyelv (egymás mellett élő szláv államok), vagy a vallás (arab országok).

Egy erősebb kölcsönhatási fokozat a multikulturalizmus, amelynek korát éljük ma. Egyesek szerint ez az emberi együttélés legfejlettebb módja. A multikulturalizmus azonban csupán különböző kultúrák egymásban élése anélkül, hogy a kapcsolódási pontokból valami új, valami hasznos, az emberiség számára elengedhetetlenül fontos, túlélésének szempontjából lényeges jönne létre. Pedig a legelemibb szinten ott vannak a jelzések, amelyek világosan mutatják, hogy a kultúrák egymásban élésének van egy magasabb rendű célja, amely valóban szolgálja az emberi faj távolba mutató érdekeit.

Mondok egy példát: a Magyarországon élő muszlimok és kínaiak saját nemzeti ételeiket olyan formában elegyítették a magyar ízvilággal, hogy az számunkra is fogyaszthatóvá vált. Ez egy olyan kulturális folyamat, ami túlmutat a multikulturalizmuson. Ennek jelentősége érzékeltetésére mondok ellenpéldát is: Franciaországban a muszlimok zárt közösségeket hoznak létre, kivetve maguk közül mindent és mindenkit, ami vagy aki eltérő kulturális mintákat követ. Mindkét jelenségre azt mondják, ez a „multikulti”.

Pedig egyik sem az! Csupán arról van szó, hogy többnyire műveletlen és az emberiség közös érdekeit elvető gazemberek irányítják mindennapjainkat. Az első példám túlmutat a multikulturalizmuson, az már transzkulturalizmus, az emberiség túlélését biztosító társadalmi együttélési forma. Utóbbi pedig a kultúrák bármiféle kapcsolódásait elutasító, végső soron az emberiség kihalását eredményező nézet, a monokulturalizmus.

Keressünk még példákat mindkét esetre! Transzkulturális jelenség az orvoslásban a több ezer éves keleti gyógyászai módszerek alkalmazása a modern európai orvoslásban. Akupunktúra például, vagy az újra felfedezett lékelés koponyaűri nyomás ellen. Monokulturális jelenség, amikor egy adott államon belül élő (kisebbség) közösség tagjai kizárólag vagy szinte kizárólag maguk között házasodnak (zsidók és cigányok), s a szokástól eltérőket hátrányosan megkülönböztetik.

Nem véletlen, hogy már az ókorban meghatározták azokat a fokozatokat, amelyek egyfajta egymásutániságból alakulhatnak ki. A mono, az önmagában állót, egyet jelent. Az inter (között) már kapcsolatot jelez valamik között. A multi már sok valami kapcsolatát jelenti. A trans pedig már a valamilyen formában összekapcsolhatók összességét. Esetünkben az emberiséget jelöli. Vagyis valamennyi emberi kultúra összekapcsolódásából, egymásra hatásából létrejöhet egy magasabb szintű egység. S ha az egységes emberi kultúra, mint monokultúra találkozik majd más értelmes fajokkal és azok kultúrájával, a kapcsolatok evolúciója újrakezdődik.

Igyekeztem nem túl bonyolultan fogalmazni, hogy olvasóim megértsék, miről beszélek. Sajnos manapság nem túl divatos a társadalomtudományokban (sem) az oratio recta (egyenes beszéd), ami nem csupán azt jelenti, hogy a valóságot mondjuk, hanem azt is, hogy azt közérthetően fogalmazzuk meg.

Fentiek okán minden pártatlan és gondolkodó ember számára világosnak kell lennie, a jelenlegi menekültpolitika, vagy bevándorlás-politika nem más, mint ellentétek szándékos ütköztetése, vagyis konfliktusok szítása, ergo emberiség elleni tevékenység kifejtése. Amennyiben erre racionális okokat kéne keresnünk (szerintem nincs), akkor egyes érdekcsoportok gazdasági megfontolásait említhetnénk fel.

A tegnapi hírekben láttam, hogy az Ausztriában sátortáborba „kényszerített” afrikai férfi felháborítónak tartja a körülményeket. Végül csak odavetett egy „köszönöm ezt is” gesztust, de alapjában véve ellenséges volt. Láttam azt is, hogy ezek az emberek különböző betegségeket cipelnek be, és nincs karantén vagy bármiféle kontroll. Behoznak olyan betegségeket is, amelyekre ők már immunisak, de mi nem. Cserében elkaphatnak tőlünk vírusokat, amelyek számunkra nem jelentenek különösebb veszélyt, de rájuk igen. Számtalan példa volt már erre a történelem során. Lehetnek olyan vírusok, vagy magasabb rendű életformák (például rovarok), amelyek kapcsolatba kerülve olyan mutációt hoznak létre, ami borzalmas járványokat okoz majd. Mindezek okán én a liberálisnak és demokratikusnak mondott, de valójában nihilista-anarchista kontrollnélküliséggel nem értek egyet.

Magyar viszonylatban pedig semmi mást nem láthattunk eddig, mint a baloldalnak nevezett monokulturális konglomerátum fröcsögését, a velük szimpatizáló agyhalottak ajvékolását. Ez a vírustenyészetként élő érdekcsoport és haszonállataik (a szimpatizánsok) 2004-ben még a határon túl élő magyarokat sem engedték volna be, ma meg már arról óbégatnak, hogy mekkora mucsaiság nem beengedni olyan kultúrák csoportjait, akikkel az emberi történelem során soha semmilyen kapcsolatunk nem volt, akiknél a higiéné nyomokban sincs sehol.

Íme, ilyeneket mondat egykor a magyarokra, az elvileg saját kultúrájuk tagjaira:   http://spiler.blog.hu/2015/06/11/13-erv-a-kettos-allampolgarsag-ellen-a-baloldaltol

http://mozgasterblog.hu/blog/plakatbunozok

Vajon mennyire hihető, hogy most bármiféle jó szándék vezérli őket?

Javában zajlik még a kormány és a MAZSIHISZ között az arkangyalos szájkarate. Egyik fél sem rendelkezik internetes fórumozási múlttal, legalábbis a gladiátorképzős változatával. Mert ha mégis, már rég kedélyesen söröznének. Az emlékmű, a sorsok háza és a Szakály féle hülye kijelentés vélt kollektív bűnt próbál a németekre testálni. Eleve rossz kiindulás, kollektív felelősség nincs. A MAZSIHISZ helyében fórumos stílusban be kellett volna dobni a "tulajdonképpen a szolgalelkűségnek akartok emlékművet állítani" érvet, merthogy tagadhatatlan, meglehetősen túlbuzgó módon volt kinyalva az állítólagos megszállók segge. Erre egy kis kölcsönös anyázás után nincs más érdemi reakció csak a maszatolás, hogy nem vagyunk felelősek elődeink tetteiért, meg, hogy kényszer meg egyéb nyafogások embermentőkről, gulágról ávóról. Riposztként előre kiszámítható módon máris kész a válasz: közös a történelem, közös a múlt, közös a kultúra, közös az érdek "mindannyian egy olyan élhető világban szeretnénk élni, miben mindenki bűntudat nélkül egyenes derékkal élheti meg az identitását."

Innen már csak néhány levezető pengeváltás, minek konklúziója, kollektív felelősséggel csak magunknak tartozunk, hogy az utánunk jövő generációk ne mondhassák, "nem tartozunk felelősséggel elődeink, (azaz a mi) elbaszásainkért."

Jöhet a sör, akár a további baszakodás, de legalább, ha lehet, kéretik nem pancser módon, basszameg!

Agnes Heller a náciktól rettegő zsidó szerepét hozta, amikor a svéd tévéseknek nyilatkozott. Ha ez egy filmakadémiai díjátadó lenne, Heller akkor sem nyerne ezért az alakításáért semmilyen díjat, mert hiteltelen.

Vajon lehetséges, hogy a zsidók rettegnek, és joggal rettegnek ma Magyarországon? - Gondolkodás nélkül rá lehetne vágni, hogy nem, ez nem lehetséges. És ezzel nem is lőnénk olyan nagyon mellé. Hiszen a mindennapjainkban sehol nincs jelen az etnikai indíttatású erőszak. Persze, ez nem igaz, mert a cigányság erőszakos cselekményei szinte minden alkalommal etnikai töltetűek. De most hagyjuk őket, beszéljünk a zsidók és magyarok viszonyáról! Egy nem zsidó sosem fogja tudni átérezni, mit jelent a holokauszt. Hogy mit jelent a benne megnyilvánuló emberi embertelenség. Igenis vannak zsidók, akik okkal és joggal rettegnek ma is. A holokauszt kitörölhetetlen, elfelejthetetlen és megbocsáthatatlan. Csak gondoljon bele mindenki, akit igaztalanul fosztottak meg mindentől és mindenkitől, akit szeretett, hogy meg tudott-e már bocsátani, el tudta-e feledni. Meg tudnánk-e mi bocsátani annak, aki önmagunktól, az emberségünktől fosztott meg? Lássuk be, vannak sebek, amelyek sosem gyógyulnak be.

Hogy akkor mégis miért tartom hiteltelennek Agnes Hellert? - A válasz egyszerű, és minden józan gondolkodású ember - legyen az akár magyar vagy zsidó - számára világos. Agnes Heller egy olyan hatalom kegyeltje volt évtizedeken át, amely hatalom nyíltan és erőszakosan antiszemita volt. Ez a hatalom, amelyet Heller egy, azóta már mindenki számára ismert levélben magasztalt, pénzt adott iszlám terrorszervezeteknek, hogy kiirtsák a zsidókat. Ez a hatalom perbe fogta, kivégezte vagy elüldözte azokat a zsidókat, akik Izrael állam létrejöttét éltették. Mindezt a holokauszt után.

Ilyen szellemi-ideológiai háttérrel hogyan gondolhatja bárki is, hogy Heller igazat mond? Ez a nő 25-30 éve még zsidók gyilkolását célul kitűző rendszert szolgált boldogan! Hogy elmondja helyettünk, amit érzünk? Igen. És? Ettől hiteles? Hiteles lesz Heller attól, hogy abban, amit mond, van igazságtartalom?

Szerintem nem. Ugyanakkor az is tény, hogy Heller aljassága nem csökkenti a mondanivalójában felsejlő igazságtartalom súlyát. Mert akár beismerjük, akár nem, létezik ma Magyarországon az antiszemitizmus. A gyilkos indulatú nézet, amely nem válogat ember és ember közt, ha az zsidó származású. Éppen ezért azok a zsidók, akik az államszocializmust mindenki máshoz hasonlóan egyszerűen csak túlélték, és nem voltak haszonélvezői a rendszernek, joggal félnek most, látva a zsidóság egésze ellen irányuló erőszakos ideológiák terjedését.

Ezek az emberek ma is áldozatok, megfélemlített, félrevezetett szerencsétlenek, kellékek egy nagyhatalmi játszmában. Anélkül, hogy saját sorsuk alakulásában betöltött szerepüket bagatellizálnám, kijelentem, a magyar zsidóságot megint elárulták, ráadásul olyanok, akikben okkal bíztak.

Hosszan kellene értekeznem az emberi kultúrák működéséről, hogy megértsük a zsidó kultúra lényegét. Sem idő, sem hely nincs erre itt. Annyit azért elmondhatok, hogy a zsidó kultúra, bár sok vonásában rokon a magyarral, egyes attitűdjeiben viszont nagyon is különbözik attól. Ezek a különbözőségek, különösen, ha erre még fel is hívják a figyelmünket, nagyon távoli dimenzióba helyezhetik, és helyezik is a két kultúra együttélésének jobb lehetőségét. Magyarként nehéz megérteni, hogy a zsidóság miként hihet azoknak a zsidó származású embereknek, akik a zsidó nép kiirtását tűzték ki célul, akik fizettek azért, hogy terroristák zsidókat gyilkoljanak. Édes Istenem, még csókolgatták is a terroristák vezérét! Magyarként ezt elfogadni nehéz.

Ám ekkor gondoljunk bele abba, hogy mi, magyarok akkor sem állunk ki egymás mellett, ha nincs nyomós ellenérdek, hogy mi, magyarok akkor sem bocsátunk meg a másik magyarnak, ha annak ártó szándéka irányunkban nem volt. Sokszor pusztán irigységből gyűlöljük meg a másik magyart, és haragunkban végsőkig kitartunk. Hány család van, ahol a testvérek perben és haragban élnek, ahol a gyermek megtagadja szüleit, és fordítva is! Akkor már nem elfogadhatóbb, tiszteletre méltóbb a zsidók egymással szembeni megbocsátása? Dehogynem! Álljunk meg egy pillanatra, gondolkodjunk el ezen! Elvonatkoztatva a politikától, a kulturális különbségektől, és pusztán az ember alapvető természetére koncentráljunk. Arra, ami fenntartja fajunkat évezredek óta: a tudatra, hogy szükségünk van egymásra, mert egymás nélkül egyedül vagyunk, együtt viszont többek és erősebbek, uram bocsá’, boldogabbak is.

Mindezekért, az itt elmondottakért nagy a bűne Agnes Hellernek. Amit művel, a gyűlölet lángjainak szításával, társadalmunk végérvényes megosztottságát segíti elő. Amikor zsidóként nyilatkozva a magyarság egészének nevében tesz dehonesztáló kijelentéseket, a két valóságot összemosva uszít minket egymás ellen. Mert zsidóként, ha igaz zsidó lenne, mondhatná, hogy az antiszemitizmus tényszerűen megfigyelhető erősödése rettegéssel tölti el a zsidókat. És igaza is lenne. Csakhogy ő a magyarok, a mi nevünkben beszélt, mindannyiunk nevében, mintha az, amit állít, mindannyiunk véleménye lenne. S azzal, ahogy védik őt elvtársai, csak még inkább utálatossá teszi őt a szemünkben. Mert nem igaz, ellent mond a logikának, a magyar nyelv szemantikai törvényeinek, hogy ő pusztán a saját véleményét mondta el.

Agnes Heller nem buta, hanem gonosz, végtelenül gonosz. Aljas ő embernek, magyarnak és zsidónak egyaránt. Emlékszünk még, milyen gyilkos hévvel tagadta, hogy 2006-ban Magyarországon emberekre vadásztak fegyverekkel, azóta sem beazonosított gyilkosok? „No one was shot! No one was torture!” - Erre minden magyar emlékszik, és emlékezni fog még nagyon sokáig. S talán sosem bocsátunk meg. Talán Heller miatt minden magyarnak joggal kellene félnie a zsidóktól. Mert Kun Béla, Szamuely vagy Rákosi és Péter Gábor után itt volt Gyurcsány Ferenc és a mögötte álló zsidó értelmiség. Láthattuk, hogy bármikor képesek legyilkolni a magyarokat. S vajon ezt a teljes zsidóság beleegyezésével, helyeslésével teszik, tették? Tehát okkal és joggal tartunk a zsidóktól, minden egyes zsidótól? Vajon helyes reakció ez, a legmegfelelőbb válasz társadalmunk mindennapjainak egyik legégetőbb kérdésére?

Elvehetjük egy magyar zsidó magyarságát ezen az alapon? Kétségbe vonhatjuk hazánk iránti hűségét bárkinek is, mert nem több mint statiszta egy nagy szemfényvesztésben? Mindannyian a Hellerek áldozatai vagyunk, zsidók és nem zsidók egyaránt, mi, a magyarok. Ezért kell ragaszkodnunk azokhoz a momentumokhoz, amelyek az összetartozást erősítik bennünk. Mert többek és értékesebbek ezek, megőrzésre méltóbbak, mint azok, amelyek elválasztanak minket egymástól.

Csak üljetek le, és mélyedjetek magatokba néhány percre. Belátjátok majd, hogy igazam van. Amikor félünk a másiktól és gyűlöljük őt, amikor az fél tőlünk és gyűlöl minket, sosem magunkban keressük az igazolást, hanem egymásban. Legyünk egy időre a másik, nézzük magunkat az ő szemével, s ha kell, tárjuk fel neki magunkat, hogy megérthessen, hogy megértsük egymást. 

A baloldali összefogás Orbán despotizmusára vonatkozó legújabb bizonyítékát kétségbeesetten ordítja bele a végtelen szimpátiauniverzumba. Abban bíznak, hogy nyáladzó pofájukból szertefröccsenő nyáluk megtapad itt-ott a választói akarat aszteroidáin, és ezekből jelentős harcállásokat építhetnek ki a 2014-es választások előtt.

A fáradhatatlan, de legfőképpen független médiamunkások nagy segítségére vannak ebben az ellenzéknek. Hogy mitől függetlenek? – természetesen attól, hogy kormányoktól függetlenül évtizedek óta Orbánt szapulják. Ezek a felsőfokon szakmaiak és függetlenek a nyolc év szocialista-liberális rezsim idején is világosan megmondták, hogy mindenért Orbán a felelős, mert akadályozza a kormány munkáját. Hogy kell ezt elképzelni? – Mint egy jó partizános vagy gerillás-kommandós filmet. Persze, hollywoodi stílusban: Orbán fekete Bagarollal bekent képpel, fejpánttal összefogott, vállra omló hajjal, irdatlan nagy haleffal a kezében lopakodik a Kossuth tér bokraiban. Szinte látom magam előtt. S ha valaki nem értette meg, noha mindezt a végletekig szájbarágós spotokban tálalták, az mindjárt genetikailag alattvaló, moslékzabáló lett. Mucsai, bőgatyás birkapásztor, Európától távolodó, fél-ázsiai szittya-reprint. Úgy, úgy, abból is csak másolat!

A független és szakértő médiamunkások, mint apró, fénylő lámpások a klerikálfasizmus kozmoszának sötétségében, úgy mutatják nekünk a helyes utat, amely visszavezet a szociálliberális Kánaán galaxisába. S hogy milyen messze vagyunk ettől a paradicsomi világtól, azt a Patás Orbán, a Sötétség Fejedelmének lánya esküvője kapcsán kigyúló fények távolsága, a baloldali összefogás szívbemarkoló segélykiáltásának távolról hallatszó hangja jelzi. Orbán Ráhel, mint lakmuszpapír méri a kórság terjedését.

Legutóbb, szintén az esküvő kapcsán, letolvajozták a lányt. Előtte e rothadást hozó lények egy kompániája az esküvő helyszínét okádták tele jelenlétük bűzös nyálkájával. Én még jól emlékszem, hogy fajtájuk domináns egyedének ivadéka orzott el emberi tulajdont. Majd ugyanez a szörnyszülött jutott csalás útján emberi tudásról kiállított tanúsítványhoz. A nemző egyed pedig már arra sem vette a fáradságot, hogy megszerezzen emberi tudást tanúsító okiratot, hát hazudott magának. Nem is egyet, mindjárt kettőt. Szóval, jól emlékszem ezekre, ahogy arra is, hogy a domináns egyed ivadékát az emberi közösség médiája nem állította pellengérre. Azt hiszem, súlyos hiba volt. Fel kellett volna koncolni. S nem csupán képletesen gondolom, bár tudom, az emberi faj, azon belül is a magyar ember képtelen az önvédelemre.
 
Kétségtelen tény tehát, hogy a magyar történelemben embernek esküvőjét nem tették még úgy tönkre, mint Orbán Ráhelét. Bizony, a klerikális diktatúrában ilyet is szabad, a legalávalóbb módon szabotálni egy ember boldog pillanatokhoz való elidegeníthetetlen jogának gyakorlását. Már alig várom, hogy a leány áldott állapotba kerüljön, és házasságuk gyümölcsét világra hozza. Bizonyára megtudjuk majd a független médiumoktól, hogy az apja államkasszából lopott pénzzel kente meg az orvosokat, hogy a Honvéd Kórház és környékét lezárva világra segítsék unokáját, a pokol legújabb szülöttjét. Szerintem én most finoman fogalmazok, mert ennél fényévekkel alpáribb mondatokat olvashatunk majd. Rendelkezem némi képzelőerővel, de ezeknek az emberformát öltött förtelmes entitásoknak a lelkivilágát felidézni képtelen vagyok.

Mert mik ezek a humánimágót felöltött galaktikus idegenek? – Két dolog biztos, nem magyarok, és nem emberek. Leginkább intelligens vírusokként tudnám őket meghatározni, amelyek az emberi lélek gonoszságát véve táplálékul fejlődnek és szaporodnak. Ám nem csupán fejlődnek és szaporodnak, de megfertőzik az emberi közösségeket, olyan mutációt okozva, amely után az emberi test csupán egy külső váz marad. Mindazok, akiket megfertőztek, eggyé válnak azok közül, s többé nem részei közös eredetünknek, legvégső soron az emberi kultúrának.

Sajnos az emberi faj régen elveszítette a fajfenntartási ösztön diktálta önvédelmi reakciók képességét. Annyit lát csak, hogy „jaj, hát ez is ember”. Kizárólag a külső alapján határozza meg a belső, tartalmi lényeget. Ezek az élősködők pedig éppen az embernek e gyengeségét használják ki mételyezésre, elterjedésre.

S hogy miként állíthatnánk meg fajunk pusztulását? – Harcolnunk kell minden emberi eszközzel, amit még meghagytak nekünk, és minden körülmények között embernek kell maradnunk. Nem csupán kívül, de belülről is. Szükséges megőriznünk fajunk lényegét, a teremtőnk által kijelölt úton járva.      

Nem ezt vártam az Alföldi Róbert rendezésében életre keltett István, a királytól. Amikor ezt mondom, nem úgy értem, hogy valami nemzeti összefogásra buzdító csinnadrattát vártam, nem, ilyet Alfölditől épelméjű ember nem vár. Ez a félszeg (a félszeg a székely nyelvhasználatban a nyomorék vagy mentálisan sérült) Chipolla lovag, - aki Thomas Mann hőséből csak a provokációt és a nyegle gőgöt volt képes elsajátítani, de az illúziókeltéshez már nincs elég ereje - ez soha nem rendezne a magyar állam alapításának napjára bemutatni tervezett színművet úgy, hogy az méltó megemlékezés legyen közös múltunkról, ám egyszersmind iránymutatás legyen a jövő felé. Én azt vártam, hogy a vitrioltól megrészegült csürhét felgyújtja a színpadon, s közben az artikulálatlan hangon, homlokán kidagadó erekkel őrjöngő liberális Koppány a földbe döngöli Istvánt, a demokratikus útról letévedt miniszterelnököt. Azt vártam, hogy felrobban a színpad, még akkor is, ha nem úgy robban fel, ahogy az nekem, vagy a magyaroknak általában tetszene.

Ám a színpad nem robbant fel, mert a mű erőtlen és gagyi volt. Ezért egy jobb zaciban 5 fillért nem adnának. Fintorog is az egész ország. Leszámítva a muszájliberálisok figyelemelterelő vartyogását. Összevissza mondatokba próbálnak becsempészni hatásos varázsszavakat, mint például a modern, a szimbolikus, az aktuális, és persze a provokatív. Ugyan, kérem, ha Alföldi Nemecsek Ernő lenne, és így gurítaná a színes golyókat, jogosan einstandolnák őt az arra járó Pásztorok. Hát nincs emellett az idióta mellett egy Weisz, aki mondaná, hogy „ebből a gyövésből nagy einstand lesz”? A Weisz megmondhatta volna, hogy ez sem nem modern, sem nem szimbolikus, nem is aktuális, és végül nem provokatív, a szó hagyományos értelmében. Hacsak nem az volt a provokáció, hogy az unalomtól elálmosodó közönséget hazazavarja, vagy a tévénézőket a távirányító használatára ösztönözze.

Számomra azok a nyilatkozatok a legvisszataszítóbbak, amelyek összehasonlítják az ősbemutató és a mostani mű társadalmi fogadtatását. Aljas módon igyekeznek meghamisítani az emlékezetünket. Leginkább Nagy Ferón képedtem el ebben a témakörben. Az egyszerűen nem igaz, hogy hasonlóan megosztott volt a társadalom a rockopera megítélését illetően, mint most a színházi változat esetében. Hiszen nem is egy műfaj! A rockopera, az rockopera. Ebben a mostaniban sem rock nem volt, sem opera. Blőd szintipop volt, népdalelemekkel itt-ott pofán baszva.
Az sem igaz, hogy a társadalom az ősbemutató idején a szereplők által megjelenített világnézet, erkölcsi értékrend kapcsán megosztott lett volna. Mindenki pontosan tudta, mit szimbolizál István, és mit Koppány. A rockopera a koppányi lázadásra, mint a 80-as évekbeli nemzedék lázadására épített, és ez tökéletesen átjött. Kijelölte az irányt, amit követhettünk, és mi követtük is. A mai napig abban az irányban masírozunk, és megtartottuk lázadó Koppány-természetünket, mert mi, magyarok ilyenek vagyunk.

A barátom kislánya 8 éves, és a régi István, a királyt hallgatja az autóban, az a kedvence. Mert a zenéje telitalálat, az előadók az akkori legnagyobbak, akiket nem lehet pótolni Stohlokkal, meg Feke Pálokkal. Kit érdekel egy olyan Torda, aki nem Deák Bill?
A természeti népek, és néhány fejlettebb civilizáció ma is hisz az ének, a dal erejében. A muzsikának van varázsereje. Stohl erőtlen nyökögésének nincs, az nem zene, és nem ének. Nem akarom megítélni, színésznek milyen, mert nem érdekel. De könyörgöm, miért pont ő? Mert a magánéleti zűrjei miatt utálható személy? Utálható, mint Orbán Viktor, akit megformálni próbál? Ennyi? Biztosan elmegy ez egy olyan színházban, ahol Alföldi az igazgató, csakhogy ez elvileg nem színház, hanem rockopera, egy teljesen más műfaj. Komprende?

És az egész darab ilyen műfajgyilkos volt, mint Stohl András dalolászása. Alföldi szépen eltemette a rockoperát, de előtte még jól meg is rugdosta. Ennél még az is elfogadhatóbb lett volna, ha az általa imádott, de meg nem értett Isten, a Provokáció oltárán feláldozza. Csakhogy lusta volt oltárt építeni, ezért profán unalommal orcáján rugdosta halálra az utca porában. Miközben Szörényi Levi és Bródy Tini joviális ábrázatba torzultak. S a végén feszes tenyéréllel integettek, hogy mindennel mekh vannakh elékhedve.

S hogy mi volt a lényegi mondanivaló, az sem világos. Pedig szájbarágós, aktuálpolitikai felhangoktól terhes, de legfőképpen pesszimizmusba kornyadó volt. Szinte csak suttogni merte, nehogy a gaz Orbán ifjak elragadják páholyából, s menten Kufstein várába hurcolják, mint az újítókat, nota bene jobbítókat szokta a gyalázatos magyarja. Alföldi azt suttogja elfojtott hangon, hogy nincs kiút, ne is keressük azt.  Ahogy a Beatrice Kétezredik év című nótájában Istent keresni mondja ki a hatalom hiábavalóságnak. Ám ott dal lüktetésében benne van, hogy csak azért is keresni fogjuk: "Nem igaz, hogy nem tehetünk semmit, nem igaz, hogy így kell ennek lenni!" Hát nem igaz az sem, hogy ma bele kell törődnünk a sorsunkba! A szabad akarat mindenki számára megadatott, és azt egy beszari rendező nem veheti el, még az őt ajnározó liberális médiahátérrel együtt sem.

Jaj, Istenkém, azok az erőltetett aktuálpolitikai utalások! Ez a marha úgy akart szimbolizálni, hogy a szimbolikus jelentést herélte ki. Ugyanis az eredeti műben, ami még rockoperaként ment, abban az egyház azt a világuralomra törő politikai struktúrát szimbolizálta, amely évtizedekre kényszerítette rabigába a nemzetet. Alföldinél az egyház magát az egyházat szimbolizálta, amely jelentéstani szempontból nem eredményez szimbólumot. Legfeljebb akkor, ha a keresztény egyházat az emberi bűnök eredeztetőjeként értelmezzük. Nyilvánvalóan ezért kerültek a darabba SS egyenruhás nácik. Célozva arra, hogy a katolikus egyház felelős a holokausztért. Ennél jobban persze nem rághatta szájba, nem öltöztethette a tömeget csíkos pizsamába, és vezényelhette őket szögesdrótok mögé, nem építhetett gázkamrákat. Lehet erre azt mondani, hogy provokáció, mert az, mégpedig kőkeményen. Csakhogy nem a művészet provokációja, hanem etnikum a nemzet ellen, a másság a normalitás ellen. Vagyis betegesen ordítozó rasszizmus, aminek nincs helye a művészetben.

Mindezért, az elméjében szomjúhozó gyűlölet kedvéért zárta be a magyarságot a szent koronába, mint a maradiság, földhözragadtság börtönébe, ahol a jövőt hiába keresőkként zabálhatjuk a moslékot, mert genetikailag alattvalók vagyunk. Lassan mondja, hogy mindenki értse: nektek, magyaroknak nincs jövőtök, mert nem néztetek szembe a múltatokkal.  

Persze, a rendezőnek nincs kiútja a társadalmi térben való beszorítottságából, hiszen nem tud nem más lenni. Amikor valakire ránéz, a saját mássága néz vissza rá. Akkor is ezt látja, ha a másiknak egyébként nincs is tudomása Alföldi másságáról, terheltségéről. Egy frusztrált pojáca, aki pökhendiséggel, kényszercinizmussal pótolja a tehetséget, a mondanivalót. Egy senki, aki a senkik közötti lett valaki.

Egy nagyon kedves ügyvéd barátommal, dr. Vajk Kálmánnal szoktunk diskurálni a magyarországi hitelezési szokásokról, a bankok képtelen eljárásairól. A Kúria tegnapi katasztrofális döntése kapcsán gondolkodtam el az alábbiakon.

Itthon tartózkodásom ideje alatt néhány Társaság jogtanácsosi feladatok ellátásával bízott meg. Szinte mellékesen belekerültem a Társaságok hitelkérelmeivel kapcsolatos teendők tervezésébe. Így nyílt alkalmam megismerkedni az OPTEN és PARTNER CONTROL rendszerek működésével.

Csak ámultam, hogy ilyen létezik, és a nyilvántartási rendszerek dinamikus fejlődésének betudva üdvözöltem. Ám egyetlen hónap alatt átláttam, hogy itt valami egészen másról van szó. Ezekben a rendszerekben a vállalkozásokat és egyéni vállalkozókat is osztályozzák, (le)minősítik. Az osztályozás alapja a cégbírósági nyilvántartás, a KIM e-beszámoló portálján keresztül elérhető adatok, a NAV-nál nyilvántartott valamennyi adat, illetve a partnerkapcsolatok.

Magam is jártas vagyok a vállalkozások könyveléssel kapcsolatos kötelezettségeinek dolgában, de azért konzultáltam több könyvelő ismerősömmel is. Ezért tudom kétséget kizáró bizonyossággal, hogy a fent felemlített két nyilvántartási rendszer partnerkapcsolatok analitikája rendkívül aggályos, véleményem szerint súlyosan törvénysértő.

Ugyanis sem a vállalkozások, sem az egyéni vállalkozók semmilyen, a hivatalok és hatóságok felé tett nyilatkozatukban, bevallásaikban erről nem tesznek említést. Egy társaság vagy egyéni vállalkozó partnerkapcsolatai kizárólag a kontraktusaikban, bankszámlán való forgalmukban, személyes beszélgetéseikben ismerhető meg.

A személyes beszélgetést talán még nem hallgatják le a bankok, így abból a partnerkapcsolatainkra nem következtethetnek. A vállalkozási és egyéb, a társaságok és magánszemélyek közötti szerződés sem nyilvános. A bankszámlán történő pénzmozgás már más kérdés, de a banktitok talán itt még érvényesül.

Van azonban egyetlen olyan esemény, amikor a társaság vagy egyéni vállalkozó köteles számot adni partnerkapcsolatairól. Ez pedig a hitelkérelemhez szükséges hitelkérelmi lapon történik. Minden bank, illetve hitelfinanszírozó kéri feltüntetni a kérelmezőtől partnerkapcsolatait külön vevők és szállítók szerint.

Innen, és csakis innen tudhatja „bárki” egy társaság vagy egyéni vállalkozó partnereinek nevét. Majd név alapján könnyen beazonosíthatja az e-cégjegyzék, illetve e-beszámoló internetes oldalakon.

Miért aggályos, hogy a bank a partnerkapcsolatok alapján minősít? – Álláspontom szerint a hitelkérelmi lapon szereplő adatok, - különösen, ha a hitelkérelmet egyébként elutasítják – nem használhatóak fel nyilvántartás elkészítésére, de főleg üzletszerű felhasználására. Egy OPTEN vagy PARTNER KONTROL előfizetés éves szinten minimum 100.000.- Ft, de elmehet akár egymillióig is!

Egészen pontosan az történik, hogy a bankok az elutasított kérelmi lapokat nem megsemmisítik, hanem annak adatait felhasználják, értékesítik azon társaságoknak, akik aztán a bizalmas adatokat tartalmazó rendszereket árusítják.

Ezek a rendszerek ma a banki hitelezési tevékenységben megkerülhetetlenek. Minden bank használja őket. Például a partnerkapcsolatokhoz megjegyzést fűz. Ha például a partnernél volt már végrehajtás, inkasszó, vagy csak annak a partnernek is van „veszélyes” partnere, akkor a hitelt igénylő társaságot vagy egyéni vállalkozót a bankok elutasítják. Az OPTEN piros zászlóval jelzi a „veszélyes” partnereket. A PARTNER CONTROL 0-tól 100-ig skálán pontozza az alanyokat. Egy „veszélyes” partner -25 pont!

Innentől világos, hogy miért nincs, - mert nincs – hitelezés ma Magyarországon.

Az is egy érdekes kérdés, hogy ez a két nyilvántartási rendszer hogyan szerzi meg egy órán belül a NAV-tól valamennyi adatunkat. Mindkét rendszer kipróbálható, és az órás frissülést, mint erényt tálalják, így teszik kecsegtetőbbé terméküket. Például egy végrehajtási eljárás megindulásáról hamarabb értesülnek, mint maga az érintett vállalkozás. Megismétlem: a végrehajtási eljárás megindulása után egy órával már látja a rendszer. Ennek magyarázata, hogy a NAV is, mint minden hivatal számítógépes rendszerre tölti fel működésének valamennyi szegmensét.

Azt is tudnia kell mindenkinek, hogy a NAV-nál információt kizárólag a társaságot jegyző személynek, a társaság meghatalmazott alkalmazottjának, a társaság ügyvédjének és könyvelőjének adnak ki, senki másnak. Vajon milyen felhatalmazás alapján adnak ki bizalmas információt az OPTEN-t és a PARTNER CONTROL-t üzemeltető vállalkozásoknak?

Álláspontom szerint ezek a nyilvántartási rendszerek, amelyek egyébként 5 évre visszamenőleg minden cégbírósági, KIM és NAV adatot tartalmaznak, sértik a személyiségi jogokat (is). Túl azon, hogy egy társaságról nem adhatnak objektív képet. Hacsak azt nem vesszük alapul, hogy „madarat tolláról, embert barátjáról”. Nyilvánvalóan a partnerek adatait hasonlóan tartalmazza öt évre visszamenően, „aktív”, illetve „inaktív” megjelölésekkel. Ideiglenes regisztrációs kóddal ingyen ki lehet próbálni mindkét rendszert. Érdemes.

Már ez a Gerendás is, ez a zenész, vagy mi. Zenész, mert azt mondja magáról. Állítólag második vonalbeli. Pont, mint az apja, az is második vonalbeli elvtárs volt. Százados elvtárs. Hogy hol? – Az ÁVH-ban természetesen. Egyesek szerint jobban bánt a gumibottal, mint a fia a gitárral és a gyereklányokkal.

Állítólag az ÁVH-ban emberiesség elleni bűnöket követtek el. Állítólag, mert ezt eddig senki nem bizonyította. Illetve írtak róla, de az meg olyan … nem is tudom … olyan semmi. Kéri Judit: Az ávéhások bűneiben külön is megemlíti Gerendás Iván ÁVH-s nyomozótisztet, aki különös kegyetlenséggel bánt áldozataival. Gumibottal szerette agyonverni őket. Volt már gumibot a kezemben, a régi fajta is, elég sokszor kell megütni valakit ahhoz, hogy belehaljon. De ez a mi Gerendásunk állhatatos ember volt, ha nácikat vett kezelésbe.

Ugyan már, hagyjuk azt a süketelést, hogy az ÁVH ártatlan magyar embereket vert agyon, kínzott meg! Nácik voltak, és a nácik pont azt érdemelték. Az ÁVH ugyanis azzal a nemes céllal jött létre, hogy a háború után a még bujkáló nácikat felkutassa és megbüntesse. Mondhatnám, hogy szent cél, de a bolsevista diktatúra nem nagyon ismerte a szentséget, az hétszentség.

Szóval, ha ez az ÁVH nem nácikat öldösött volna, hanem egyszerű magyar embereket, akkor bizonyára felelősségre vonnák a még ma is élő tagjaikat, hiszen az emberiesség elleni bűnök soha nem évülnek el. Én azt is el tudnám képzelni, hogy a gyermekeik, akik később a III. főcsoportfőnökség tisztjei, vagy egyéb státuszú ügynökök lettek, egyszer csak bocsánatot kérnek.

Ez a Gerendás Péter sem mondta soha, hogy az apja egy mocsok tömeggyilkos volt, és nem ért egyet azokkal a tettekkel, amelyeket elkövetett. Egészen mostanáig nem tudtuk, mit is gondol Gerendás Péter, a második vonalbeli zenész az apja dolgairól. Ám most előrukkolt, és nagy nyilvánosság előtt, a legjelentősebb közösségi oldalon terjengős kis levélkét tett közzé, amelyben megvallja ars poetica-ját:

A magyarok fasizálódnak. Megint. Rohadt fasiszta magyarjai! Az apja egyszer már hősiesen küzdött ezek ellen a nácik ellen, és most neki is meg kell tennie a kötelességét. Illetve meg kellene tennie, de inkább elmenekül, mert félti a családját. S ha valamit lehet tudni erről a Gerendásról az az, hogy népes a családja.

Hát most itt állunk megnáculva, és nincs senki, ki szólna értünk egy jó szót. Nincs kormányunk, jó magyar kormány, amelyik elítélné az ávéhásokat az elkövetett bűneikért. Nincs kormányunk, jó magyar kormány, amelyik börtönbe küldené a bolsevik elvtársakat, az ártatlanokat halálba küldő népi ülnököket, ügyészeket és bírókat. Ezért nácizhat egy közismert pedofil zsidó, Gerendás Péter.

Ja, hát igen, ez a Gerendás zsidó, ő ezt mondja magáról. (Pedofil is, de ezt nem mondja, csak cselekszi.) Vannak is szívszaggató dalai szeretett hazájáról és annak tájairól. Nem, nem Magyarországról, hanem Izraelről. Ez a Gerendás nevű egy hazaszerető ember. A hazaszeretet a legszebb erények egyike. S most elhatározta, hogy nem harcol a nácikkal, hanem inkább elmegy, elhagyja Magyarországot.

Ars poetica-nak is szánt búcsúlevelében felpanaszolja, hogy a magyar nácik őt mellőzik, nem kap felkérést művészete bemutatására. Ráadásul, ha tilosban parkol, büntetést kell fizetnie. Ilyen is csak a fasizálódó Magyarországon van, mint azt minden felvilágosult, világlátott ember tudja. Fizetnie kell a gázért, pedig máshol ingyen van, és az APEH (NAV) is felelősségre vonja, ha éppen adót csal. Arról már nem is szólva, hogy a 300 ezer Ft-os (!!!!) iPhon-okat is ki kell fizetnie. A pofátlan magyar nácik ilyen aljasságokra vetemednek vele, a második vonalbeli zenésszel és zsidóval szemben.
Hát csoda, hogy elmenekül Hunniából? Pedig hányan marasztalják! Többnyire hasonló felmenőkkel, ávéhás tömeggyilkos szülőkkel rendelkező társai, valamint a zsidók. Nem mindenki, de azért elég sokan. Nem marasztalja viszont egyetlen magyar náci sem. Sőt, inkább sürgetik a távozását.

Azért akárhogy is, példát vehetnénk a zsidókról. Ezek megvédik a fajtájukból az utolsó tömeggyilkost is. Ha csak egyre is rá meri mondani valaki, hogy aljas rohadék féreg, egyként jajveszékelnek, és visítozásuk elhallatszik a Tejút széléig. Ehhez képest, ha minket, magyarokat igaztalanul bántanak, nincs összefogás, pusmogás és sumákolás van.

Itt van ez a Gerendás nevű zsidó is, akinek az apja magyarok százait kínozta meg, vagy verte halálba, teli pofával nácizik, szidja a magyarokat, és nincs senki, aki szájba verné, szétrúgná a bordáját, ahogy azt a fajtája szokta volt tenni. Legutóbb éppen 2006-ban. Talán igaza van egy másik zsidónak, és a magyarok valóban genetikailag alattvalók, moslékzabálók.

Az európai kultúra, - a fehér ember kultúrája, ahogy mondani szokták - dekadens és romlott, elkorcsosult. Nincsenek önvédelmi mechanizmusok, amelyek ösztöneinkből fakadnak. És mi, magyarok is ezért vagyunk hanyatló kultúra, mert átvettük az európai módit, és feladtuk önmagunkat, megtagadtuk természetes ösztöneinket. Ezért nácizhatnak fröcsögve ávéhás tömeggyilkosok.

Mi meg zsidózunk, mondják amazok. Ezt most nem értem. A zsidó egy szitokszó? Mert a náci, a fasiszta az. A zsidó is az ősgonoszra használt egyik kifejezés? Zsidónak lenni valami borzalmas dolog? Ebben lehet valami, hiszen a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek listáján nincsenek is rajta, saját kérésre. Ők nem nép, hanem vallás, amit nem kell megvallani, amit lehet stikában is űzni. Rejtőzködve élni, sunyítani, mintha valami nagy rosszat követtek volna el. Pedig nem! A zsidók 90%-a tisztességes, becsületes, jóravaló ember. Vagyis általánosságban nem mondható el róluk, hogy aljasok, hitványak, rosszak.

Akkor meg miért rejtőznek? És miért bűn kimondani egy zsidóra, hogy zsidó? Főleg olyanra, aki egyébként is megvallotta, hogy az. Mire ez a nagy irtózás saját kultúrájuktól? Miért démonizálják saját magukat, ha éppen attól tartanak, hogy démonnak tartják őket. Én büszkén vagyok magyar, hiába náciznak le naponta százezerszer a zsidók. Attól, hogy ők ezt mondják, még nem leszek az. Nácivá a tetteim tesznek, nem az, amit más mond rám. Még csak az sem, amit mondok, vagy gondolok.

Nácivá olyan tettek tesznek, amikor gumibottal agyonverek embereket, majd a tehetségtelen fiamnak utat törve elintézem, hogy kiszabadulhasson egy zárt rendszerből, a szocializmusból, amely megtiltotta polgárainak, hogy megismerjék a világot. Embereket gyilkolászok, és közben a tehetségtelen fiam a rothadó kapitalizmusba jár ki kábítószerezni, henyélni. Ez a nácizmus az én olvasatomban. Ez is csak akkor, ha a náci az ősgonosz, a soha nem évülő bűnök szinonimája.

Meg az is nácizmus, ha fegyveres terroristákat küldök egy demokráciában az ellenem tüntető tömegre. A szerencsétlenekre, akiknek már csak a reményük volt, de elvették azt is, mert a valódi nácik szerint trükkök százaival, vagyis csalással is lehet választásokat nyerni. Pont így volt ez nagy elődjük, Adolf Hitler idején is. Ezek a nácik aztán nőket vertek félholtra, miután meztelenre vetkőztették őket, és ujjaikat törték. Ezek a nácik buszmegállókban támadtak magyar zászlóval ácsorgó fiatalokra, földre teperték őket, és addig rugdosták, amíg vért nem hánytak. Ezek a nácik szórakozóhelyekre rontottak be, és válogatás nélkül ütlegelni kezdtek mindenkit. Ezek a nácik lovasrohamot vezettek babakocsit toló anyákra. Ezek a nácik emberek szemét lőtték ki, tették örökre nyomorékká őket.

És ezek ellen a nácik ellen nincs eljárás. Nincs, mert ezek a nácik zsidók. Nekik szabad, mert zsidók. … és sajnos magyar állampolgárok is egyben. 

„A Nő a végtelen, melynek felfedezésére minden férfi vágyik. Velük lenni olyan, mint kezünkben tartani mindenség apró kis darabját”
/Oscar Rionavelli/


A mindennapjainkra rátelepedett profán unalom a nőkről való megemlékezésünket is elhomályosította. Ahogy minden más ünnepünket. Fogalmunk sincs, mit kellene a mai napon éreznünk, s ha érzünk is valamit, azt hogyan fejezzük ki. Elkoptak a szavaink. Nincs egy sem, mit ne éreznénk sablonosnak, ócskának, elcsépeltnek. Pedig nem a szavak veszítették el erejüket, hanem csak mi, emberek.

Nincs már bennünk annyi tűz és szenvedély, amely szavainkat megtölthetné tartalommal. Csak bámulunk bambán magunk elé, miközben a virágárusnál sorban állunk. Tudjuk, mit és mennyiért. A virágárus kisasszonyok keze gyorsan jár. Ez nem az ő napjuk, ez csak egy olyan nap, amikor erős a bevétel. Átadjuk a pénzt, türelmesen megvárjuk, amíg visszaadnak és kezünkbe vehetjük a portékát, amit majd átnyújtunk néhány semmitmondó szó kíséretében.

Persze, mosolygunk is hozzá, és az is, aki kapja, de egyáltalán nem számít, mi az, amit nem látunk, már régen nem látunk, amikor szemben állunk egymással. Nem látjuk a csalódottságot, amit éreznek, amikor látják rajtunk, már nem azt az embert látjuk bennük, akit egykor láttunk. Nem halljuk a felénk küldött, szívből jövő, kétségbeesett néma segélykiáltást. Elveszítették bennünk szimbolikus jelentésüket, mint az a virág veszíti el szirmait néhány nap múltán, amit nékik adtunk.

Elvettük a varázserejüket, akartuk, hogy csak a miénk legyen, aztán megfeledkeztünk róla. Valahová, elménk mélyén egy eldugott kis sufni sarkába hajítottuk, és már arra is lusták vagyunk, hogy megkeressük. Restek rá, hogy legalább egy pillanatra felidézzük. Értük. Mert ők ma is a szerelem, a két kar, amely óv, míg el nem toljuk magunktól. Ők ma is a varázslat, amely az eleven életet hordozza magában, csak már nem látjuk, nem értjük.   

Csak a minket körülvevő szürke valóság van, a megkopott, darabokra hulló életek idegesítő csörömpölése. Amire nem is akarunk gondolni, nemhogy elrejteni szemünkből rémületet, hogy egyáltalán érzékeljük azt. Nem akarjuk, hogy lássák rajtunk, gyengék vagyunk, hogy nem vagyunk képesek megvívni a hétköznapok kivénhedt gondsárkányaival. Értük. Legalább értük, ha magunkért nem is tesszük.

Talán nem akarunk már mesebeli hősök lenni, az ő hőseik, akik csakis értük, a varázslatos lényükért küzdenek egy életen át. Talán nem akarjuk már kezünkben tartani a mindenség egy apró kis darabját. Már beérjük kevesebbel is. Sokkal kevesebbel. Minden álmunk feladásával, önmagunk feladásával, azzal, hogy eláruljuk őket, akik minden varázserejüket nekünk adták. Akiktől megkaptunk mindent, miért élni érdemes.  

Hát csak keresgéljen mindenki azokban mélyen található, eldugott kis sufnikban! Ha erre sincs időd, minek élsz?

Én megtettem. Ezt találtam. Nem tudom, jelent-e az bármit is azoknak a nőknek, akikre gondolok e napon, de az biztos, hogy most elég erősnek érzem magam, hogy legalább egynek a mesebeli hőse legyek egy életen át.

„Ne azt nézzék, mit mondok, hanem amit csinálok.”

/Orbán Viktor/

Tegnap éjszaka egy dokumentumfilmet néztem az RTL-en. Az volt a címe, Az én Amerikám. Egészen nézhető volt, szerintem nem ügyetlen filmes ez a Hegedűs Péter. Milyen egy semmitmondó név! Csakhogy ez a Hegedűs Péter annak a bolsevik tömeggyilkos Hegedűs Andrásnak az unokája, aki behívta az oroszokat, aki miatt máig meg nem számolt honfitársunk halt kínhalált, aki miatt százezrek menekültek el ebből az országból.

A filmben többször is felmerült a nagyapa emléke. Ne megy vágásban a rendező édesapjával állt Hegedűs András sírjánál, és anekdotázgattak. A konklúziót az unoka mondta ki: Hegedűs András tulajdonképpen csak abban bűnös, hogy nem mert helyesen dönteni, amikor kellett volna. Tisztelt magyar honfitársaim, az az ember egy elvetemült tömeggyilkos volt, és ma Magyarországon van olyan országos szórású médium, amelyik lead egy többórás filmet, amelyben nyíltan felmentik az emberiesség elleni bűnök alól, a nevével jelzett korszakot relativizálják.

Kellett ez a bevezető ahhoz, hogy megértsük a dakota stratégiát. Ami nem a sziú indiánok harcmodora, mint azt esetleg többen is várták. Ó, nem. A dakota stratégia pártunk és kormányunk, a Fidesz-rezsim stratégiája. A „hángérien feritél” megvalósulásához szükséges lépések összessége.

Nem is tudom, még nem gondolkoztam azon, mi lenne az igazán tündérmese a magyar emberek számára. Jaj, hát nem akarok én nagyon sótalan lenni, de nekem elsősorban az jelentené a tündérmesék megvalósulásának netovábbját, ha a magyarok egyenes gerinccel, büszkén járhatnának saját földjükön. Aztán, persze, jöhetnek majd a LED tv-k és okostelefonok is, de előbb adják vissza elrabolt becsületünket, morális értékrendünket. Szóval, valami ilyesmire gondolok elsősorban.

Arra azonban semmiképpen nem gondolok, hogy a tündérmese úgy kezdődjön, hogy a magyar állam egy olyan multinacionális céggel köt megállapodást, amelyik arról híres messzeföldön, hogy szeméttel szórja tele az országot, és alkalmazottait éhbérért dolgoztatja. Igen, jól gondolják, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a Tesco-ra gondolok.

Ám ne feledkezzünk meg a másik fontos stratégiai partnerről, a dakoták leghívebb harcostársáról sem, a Coca-Cola Beverages Magyarország Kft-ről sem! Ej, hát kivel strategizálna egy dakota, ha nem egy olyan multinacionális céggel, amelyik egészségre káros termékeket forgalmaz, amelyik feketén dolgoztatja dolgozóinak legalább felét?

Itt nem mulaszthatjuk el megemlíteni a dakota kormány egészséges életmóddal összefüggő adóztatási metodikáját sem. A hamburgeradóra gondolok. Vajon ez a cukrozott lötty, amelyik gyakorlatilag csak egészségre ártalmas adalékokat tartalmaz, mennyire szolgálja a magyar emberek egészséges életmódra szoktatását?

A CCB Magyarország Kft-nek 8 évig voltunk partnerei. 2005-ben azért szakadt meg a kapcsolatunk, mert nem voltam hajlandó aláírni az orrunk alá dugott 40 oldalas szerződést, amely önmagában is megvalósított az adócsalást. Ugyanis a CCB kikötötte, - és kiköti ma is – hogy egy külsős alkalmazottnak a munkáltatója mennyit köteles nettó munkabérként kifizetni. E mellé a létező legelképesztőbb módon alacsony rezsióradíjat óhajtja megfizetni a cégnek. Beszéljünk konkrétumokról! 2004 év végén felkínált 510Ft nettó rezsióradíjat, amiből ki kellett volna fizetni az alkalmazottnak 380Ft nettó órabért. Én elmondtam a Hipszki Tamás nevű idiótának, aki Grünwald Róbert, jövőbeni értékesítési igazgató jobbkeze volt, hogy ezt csak úgy tudnám kifizetni, ha adót csalok. Erre az volt Hipszki válasza, hogy őket nem érdekli, oldjuk meg. Mondtam, hogy képtelenség. Erre azt felelte, hogy már minden más cég aláírta a szerződést, csak mi nem.

A CCB-nél ma is így dolgoznak a külsős cégek. Például a Grünwald Róberthez egyéb módon is köthető Bossy Kft is. A cég neve azóta megváltozhatott. A polcszervizesek, irodai „diákmunkások”, üzemi kisegítők jelentős része (ma már honosított) kárpát-aljai, erdélyi vagy felvidéki, és soha senki nem adózott még utánuk.

A Tesco-t nem részletezem külön, ott is hasonló módon működik minden. Gyakorlatilag az egész áruházláncot külsős cégek üzemeltetik, olyan anyagi kondíciók mellett, hogy az adócsalás elkerülhetetlen, és erről a Tesco vezetői pontosan tudnak, de védik magukat egy 40 oldalas szerződéssel. S ugyan, kérem, egy dakota köztársaságban milyen hatóság vizsgálná a felbujtó szerepét! Sőt, mást sem, mert mindent eltusolnak.

Nézze el nekem az olvasó, ha most nem megyek utána, hogy egy ilyen stratégiai megállapodás milyen adókedvezményekkel jár a multi részére, mint munkahelyteremtőnek. Mert, hogy jár, abban biztos vagyok. S miközben neki adókedvezmény jár a külsős cégek által foglalkoztatottak után, addig a külsős cég kényszerűen adót csal, hogy túlélje valahogy, és a piacon maradhasson.

Mindemellett azt is fontos tudnunk, hogy a háztartási gazdálkodások kooperációja, az önkéntes társulások nem méltóak állami támogatásra, hanem kizárólag a Fidesz által megbízható káderré avanzsált oligarchák által felvásárolt irdatlan földbirtokok méltóak arra. „Milliárdokat a milliárdosoknak!” - ez is a dakota stratégia.

Miért is tartanának disznót például tanyákon több háztartás összefogva, ahol a disznónkénti havi költség apám becslése szerint 10.000.- Ft? Higgye el mindenki, apám ért hozzá! De nem is kell érteni hozzá, bárki megnézheti, mennyibe kerül egy kismalac, mennyi idő alatt nő meg és mekkorára, és mennyi a napi táplálékigénye. Eledel kapcsán kizárólag természetes táplálékokra gondolok: kukoricadara, tök, egyéb zöldhulladék, stb. A végén megkapjuk az eredményt, amely szerint a disznóhús 300 Ft-ba sem kerülne. Csirkével, tyúkkal is el lehet játszani ezt. Nagyapám mindig azt mondta, hogy a legnagyobb haszon a marhán van. És nem kell exportmennyiség, csak annyi, amennyi egy, vagy több, kooperatív társulásban álló családnak szükséges.

Miért is jó akkor a Tesco-ban megvenni a húst, ami annyi vizet ereszt, hogy pörkölt nem is készíthető belőle, mert képtelenség megpörkölni a húst. Miért is éri meg az ilyen szemétért ezer forintokat fizetni?    Miért is kell 600 Ft-ért vennem akciós 10 tojást a Tesco-ban, amitől aztán megy a hasam, mert állott, és baktériumoktól hemzseg? - Azért kell szemetet ennie a magyarnak, mert a dakota stratégia szerint ez üdvös. Szeressük a Tesco-t és a Coca-Cola-t, ha tündérmesébe illően akarunk élni.

Hát ezért irigylem sokszor a banánköztársaságok elnyomott népeit, mert, bár szívnak, mint a torkos borz, a végén mindig fellázadnak, és akkor felkoncolnak mindenkit, aki addig uralkodott rajtuk. Következmények nélkül megúszni népirtást, állami vagyon szétlopását és elherdálását, egy nép gerincének meghajtását csak Magyarországon lehet egyedül a világon. Itt még mindig bolsevik tömeggyilkosok és azok leszármazottai ülnek a parlamentben, itt nem volt elszámoltatás, itt úgy elprivatizálták az értékeinket, hogy semmink nem maradt, itt úgy vették el megélhetésünket, hitünket és reményünket, hogy szavunk nem volt.

S ha mindez egy stratégia része, legyen az akár dakota, akár másmilyen stratégia, akkor bátran legyünk paranoiásak, és összeesküvést tételezzünk fel. S aztán, mintha mi sem történt volna, 2014-ben menjen mindenki szavazni a már jól ismert pártokra.

„Ne azt nézzék, mit mondok, hanem amit csinálok.”

/Orbán Viktor/

Az utolsó karácsonyom volt Magyarországon. S ahhoz képes, mennyire nem rajongok ezért az ünnepért, egészen jól éreztem magam. Talán éppen a tudat miatt, hogy többé nem jövök. Fehér karácsony volt. Nem olyan, mint gyermekkoromban, - mert az teljesen más volt – de azért megjárta. Az idén nem állítottunk fát. Különös, hogy éppen az utolsó magyarországi karácsonyunkon történt így. 

Milyen karácsony már az, ahol nem állítanak karácsonyfát? – kérdezheti joggal bárki. S ha nem lenne nemzeti kormányunk, csak félszegen megrántanám a vállam, és azt mondanám: így alakult. Mázli, hogy nemzeti, de főleg keresztény kormányunk van! Így határozottan kijelenthetem, hogy az a karácsony, ahol nem állítanak karácsonyfát, dakota karácsony.

Mi nem vagyunk dakoták, egyszerűen arról van szó, hogy a feleségem korábban megy vissza Amerikába, míg nekem maradnom kell néhány hivatalos ügy elintézése miatt legalább január végétig. Félő, hogy talán tovább is. A feleségem és én soha nem töltünk néhány napnál többet külön, legfeljebb kényszerből, de ez is egyszer fordult elő házasságunk 18 éve alatt. S hogy most miért?- Azért, mert eldöntöttük, hogy Magyarországgal végleg szakítunk, és többé nem járunk haza, csak nagyon, nagyon ritkán. Inkább kifizetjük a családnak a repülőjegyet.

Tehát nálunk a karácsonyfa nem állításnak a praktikus okon túl elsősorban szimbolikus jelentése van. A praktikus ok, hogy teljesen értelmetlen, hogy nekem világítson a műfenyő. Igen, műfenyő, mert valódi fenyőt nem vágunk ki ezért. A szimbolika pedig az ilyetén búcsúzásban nyilvánul meg. Magyarországi életem, ami hosszú és tartalmas volt, nem érdemel annyit sem, hogy egy csilingelő-villogó karácsonyfát állítsak érte.

A dakota karácsonynak, vagyis az ország karácsonyfa nélkül maradásának is szimbolikus jelentése van. Szimbólum maga a fa is, az ország fája, és szimbólum az, hogy nincs. Jelzi, hogy valami véget ért, talán végleg elmúlt, és többé nem jön vissza, s majd csak úgy emlékszünk rá, mint én is emlékszem gyermekkorom karácsonyaira. Amikor anyám bátyja szánkóra ültetett minket, gyerekeket, és a friss, ropogós hóban húzva sorra jártuk a rokonokat szenteste. Kántálni mentünk, így mondták. Énekeltünk az ajtók előtt, de énekeltünk a szánkón ülve is, miközben a villanyoszlopok lámpáinak fénye megvilágította a szikrázóan fehér havas tájat. Gyönyörű szép volt, szívet melengető emlék számomra.

Nem tudom, ki milyen emléket hordoz magában a karácsonyról, de az biztos, hogy a sivár, esőáztatta Kossuth tér, a fa nélkül, aligha lesz a legszebb emlékünk e múló ünnepről. Úgy vélem, Magyarországon többé nem lesz karácsony. Abban az értelemben nem, ahogyan eddig volt. Szóval, nemcsak nekem volt ez az utolsó magyar karácsonyom, de mindenki másnak is. S már ez sem volt olyan, mint korábban bármikor.

Jól emlékszem, amikor a Medgyessy-kormány idején a parlamentből száműzték a karácsonyfát, mert kirekesztő, és sérti a más vallásúakat. Már akkor sem értettem ezt a magyarázatot, hiszen karácsonyfát akkor is állítottunk, amikor semmilyen vallás nem volt Magyarországon. Úgy mondtuk, a szeretet ünnepe. Sokunkban, legalábbis a harmincon túli generációkban az így maradt meg: karácsony, a szeretet ünnepe. Aztán kiderült róla, hogy valami rasszista dolog, de legalább a parlament előtt még állt a fa. Tulajdonképpen senkit nem érdekelt, hogy a honatyáknak nem volt külön fájuk. Úgy vélem, a magyar parlamentben sosem volt helye a szeretetnek.

Aztán elkezdték úgy reklámozni a karácsonyt, mint keresztény ünnepet, és kevesebb lett benne a gyermekkacaj, mint a templomi beszédek. Életemben egyszer, 2009-ben elmentünk szentmisére a bazilikába. Rövid, semmitmondó hablaty volt, én mélységesen csalódott voltam. Pedig maga Erdő Péter celebrálta. Viszont jó volt látni azt a sok embert, jó volt látni átszellemült arcukat. Ott mindenki szíve csordultig telt karácsonnyal.

Végül eljött az idő, amikor egy délceg dakota ifjú öltönyt vett fel, és elvágtatott Brüsszelbe, hogy megvédje a keresztény értékrendet, benne a karácsonnyal, a szeretet ünnepével. Azt mondta, - jól emlékszem az EP-i közvetítésre – hogy tudja, a keresztény értékrend kisebbségben van Európában, de Magyarországon ezt az értékrendet meg fogják védelmezni.

Volt is klerikálfasisztázás a baloldalról orrvérzésig. Zsidóságukat, mint tolvaj a lopott holmit, dugdosó honfitársaink lármája elhallatszott a Tejút széléig.  S lám, nem lett igazuk. Hiszen megmondta a Dakota Nemzeti kormány Törzsfőnöke, hogy ne azt nézzék, amit mond, hanem azt, amit csinál. S ha valamit nem csinált Orbán Viktor, hát az az, hogy semmiféle értékrendet, - nemhogy a keresztényit – nem védett meg.

Helyette a kereszténységet úgy járatta le, hogy egy diplomatolvajt tett meg miniszterelnök-helyettesnek. Egy olyan embert, akit a teljes társadalom méltán vet meg. Mi másért tenne ilyet valaki, ha nem azért, hogy a kereszténységet magát tegye nevetség tárgyává?

Hangos volt a sajtó december elején a betlehemi játékok, és betlehemi életképek ellen felszólalóktól. A magyar média napokig nem szólt másról, mint ennek a keresztény misztériumnak a károsságáról. Majd ezt követően a Nyugati teret hanukát ünneplő gyilkosok, terroristák lepték el. Olyan emberek, akik a szeretet ünnepén is másokat öldösnek halomra, akik térdig járnak a vériszamban, akiknek szívében nincs helye a más nációkhoz tartozóknak.

Hát ilyen egy dakota karácsony! Jobb is, hogy nem állítottak fát, nem lett az is gúnynak tárgya, mint minden egyéb, amihez a magyarok szíve húz. 

Ki ért egyet azzal, hogy ne képezzünk orvosokat, mérnököket, meg mit tudom én, milyen diplomásokat Norvégiának, Angliának, Dániának, stb.? – Elsőre sokan jelentkeznének, mert valóban, milyen már az, hogy mi költünk arra, hogy más országok meg learassák a termést. Ám, ha jobban belegondolunk, teljesen másról van szó. Ezért azt mondom, Orbánnal csak idióták értenek egyet.

Miért ne képeznénk jó szakembereket, akik aztán a magyar képzés jó hírét viszik világszerte? Igaz, hogy egyelőre csak azért kelendő a magyar diplomás, mert olcsóbb, mint a helybéli, de ez a tendencia már most változóban van. Teljesítménybeli mutatók szerint is jobbak a magyarok. Hogy csak a legegyszerűbbet említsem, a teherbírásunk jobb. Például egy magyar orvos több műtétet képes elvégezni egy nap alatt, mint a befogadó ország orvosa. Más terheléshez vagyunk szokva, kvázi a rabszolgamunkához: Sok melóért kevés pénz.

Nagyon helyes, ha a fiatalok megpróbálják magukat külföldön is, mert az ott szerzett tapasztalat sokat segíthet karrierjük - szakmai előmenetelük és felkészültségük, valamint egzisztenciájuk - építésében. Márpedig a jó szakember megszületéséhez nagy tapasztalat kell. Itthon a fiatalok ezt a tapasztalatot nem szerezhetik meg. A karrierféltés, a féltékenység, valamint az esethiány, s egyéb lehetőségek nem léte meggátolja, hogy alapos tudást szerezhessenek.

Magyarországon csak egy szűk rétegnek van jogosítványa érvényesülni. Ennek a szűk rétegnek a vezetője most Orbán Viktor, a Bib(old)ó Szakkollégiumban kondicionált bolsevik terrorista, aki a magyar fiatalokat meg szeretné fosztani a képességfejlesztés és tapasztalatszerzés lehetőségétől, s mindörökre igába hajtaná egy működésképtelen rendszerben, amelyben egyetlen célt szolgálnak: élő szobrai lennének a társadalmi megkülönböztetettségnek, ennek ez idejétmúlt kasztrendszernek. Ennek a pöcegödörnek az urai akkor nyugodtak csak, ha alattvalóikat a nyomor mocsarába ragadva tudhatják.

Arról is beszél ez a Bib(old)ós terrorista dakota, hogy a Zingyenoktatás, a Zingyenoktatás, a Zingyenoktatás... Bla-bla-bla, te nyomorult cestoda! A büdös életben nem volt ingyenes az oktatás. Soha! Még a szocializmusban sem. Az oktatásra, csakúgy, mint minden egyéb, a társadalom fenntartása érdekében szükséges intézményre a dolgozó emberek adójából, az általuk megtermelt értékből telik. Sőt, még arra is telik belőle, hogy a politikai, vagy inkább hatalmi elit és sleppje (az úgynevezett közigazgatás) parazita életmódot élhessen belőle. Az oktatást az adózó emberek finanszírozzák, akiknek gyermekeik vannak.

Vagyis az adózó nép, a dolgozó emberek elsősorban gyermekeik jövőjét finanszírozzák, amikor az oktatási rendszert finanszírozzák, nem pedig az orbánszerű terroristák dőzsölését. Azért vállalják sokan a rabszolgasort, hogy gyermekeiknek megteremtsék legalább a lehetőségét, hogy abból kitörhessenek, s olyan életet élhessenek, amely emberhez méltóbb. S ha ez a méltóbb élet külföldön található meg, akkor minden szülő, - bár nehéz szívvel - arra ösztökéli gyermekét, hogy menjen utána, s tegyen egy próbát. Nincs szülő, aki arra kötelezné a gyermekét, hogy maradjon rabszolga, élje meg azt a nehéz sorsot, amit ő megélt. Nincs szülő, aki megfosztaná gyermekét a jövőjétől, és támogatná a hallgatói szerződést.

Mindeközben az elnyomó elit egyre nagyobb súllyal nehezedik a társadalomra. És kizárólag ez, semmi más, vezetett a válsághoz. A majd’ 400 fős parlament, az önkormányzatok és a „közigazgatás” címszó alatt bujtatott többi parazita együtt másfél-milliósnál is nagyobb létszámot tesz ki. Ezek a vonagló férgek nem termelnek értéket, nem adnak hozzá semmit a társadalomhoz, csakis elvesznek, felélnek. Éves szinten ez nagyjából 1500 milliárd forintot visz el az államkasszából. Ezeknek a hitvány férgeknek az életszínvonalát a dolgozó nép, a dolgozó polgárok teremtik meg, azok az emberek, akiknek a gyerekeitől most a jövőjüket készülnek elvenni. A hallgatói szerződés a dolgozó nép, a dolgozó polgárok gyermekeit jövőjüktől megfosztó terrorista merénylet.

Ugyanekkor a társadalom parazitáinak kölykei külföldi egyetemeken tanulnak, mert a nép által fizetett adóforintok ezt lehetővé teszik számukra. Majd külföldön maradva zsíros állásokat töltenek be. Megszerzik a jártasságot, a kellő tapasztalatot, hogy évek múltával hazatérve átvegyék a hatalmat szüleiktől, rokonaiktól, ezzel biztosítva a kasztrendszer fennmaradását, a dolgozó nép és dolgozó polgárság felemelkedésének minden eszközzel való meggátolása rendszerének továbbélését.

A hallgatói szerződés tehát olvasatomban terrorista merénylet. A terrorizmus a legsúlyosabb bűnök egyike, ezért Orbánnak és hordájának ebben kell majd felelniük. A minimum, hogy életfogytig tartó szabadságvesztést kell kapniuk, s hosszú börtönéveket mindazoknak, akik a kasztrendszer fenntartásában részt vettek. Vagyis a közigazgatás felső vezetésének, a hatóságok és hivatalok vezetőinek is bűnhődniük kell. A megtorlás az egyetlen helyes út.

Van egy Hír.

Az SZDSZ helyét betöltő liberális középpárt létrehozását tervezi az Együtt 2014 mozgalom – írja a Heti Válasz. A lap szerint az LMP elutasító válasza után Bajnai Gordonék letettek arról, hogy az ellenzéki ernyőszervezet szerepére pályázzanak.

A hétfői Népszavában Lendvai Ildikó, az MSZP egykori elnöke arra biztatta az Együtt 2014-et, hogy alakuljanak párttá, és a választáson induljanak a szocialistákkal közös listán, közös jelöltekkel. A Heti Válasz úgy tudja, Bajnaiék számára azzal a kitétellel lenne vállalható az MSZP-SZDSZ mintára felépülő együttműködés, hogy a miniszterelnök-jelöltet nem feltétlenül az MSZP nevezi meg. „Ha az tűnik biztosabbnak, legfeljebb Bajnai Gordonnal megyünk neki a választásnak, a lényeg, hogy az MSZP-nek kell adnia az új szövetség testét” – fogalmazott a szocialista elnökség egy tagja.

„Mesterházy Attila a liberális közönség, illetve az üzleti döntéshozói kör irányába nyitott baloldalt akar” – fogalmaznak a lap szerint Mesterházy környezetében. A pártelnök értesülésük szerint csupán ahhoz ragaszkodik, hogy ő nyújthasson kezet a szabad demokrata holdudvarnak, ne pedig a liberálisok kezdjék rángatni a szocialista „zászlóshajót”.

http://mandiner.hu/cikk/20121213_heti_valasz_liberalis_kozeppartot_epitenenek_bajnaiek

Tehát: Bajnai Gordon belátta, hogy miután az LMP kongresszusi határozatban utasította el a közös indulást, valamint az MSZP az "ellenzéki kerekasztal" ötletével húzza az időt, neki a baloldalon nincs több keresnivalója.

A nagy baloldali "ellenzéki összefogás" ötlete tehát kifújt, jobblétre szenderült. Már csak a morzsák utáni marakodás, a maradék "piaci rés" kiaknázása van csak hátra. Azonban többről lehet szó.

Bajnai gordon mögül egyszerűen hiányzik a média. Tévében csak az ATV "fogadja be", néhány nyilatkozat erejéig: ami édeskevés. 2010 előtt még bőven más lett volna a helyzet: szerepelt volna a tv2-ben, a retekklubon, ezáltal az egész ország megismerte volna politikai nézeteit, helyesebben a háttérstábja által szájába rágott propagandát. Országos ismertségre, és talán népszerűségre tett volna szert. Ma viszont más a helyzet, a Médiahatóság megjelenésével, mint az már számtalanszor megírtam.

Tehát média kell. Ha nincs ló, jó a szamár is: tévék híján a balliberális médiaorgánumok kegyeit kell keresni. HVG, Magyar Narancs, 168 Óra...ezen sajtótermékek a szadesz parlamentből kiesését követően "favorit" nélkül maradtak: az mszp-t sosem kedvelték különösebben, az LMP pedig túlságosan balos volt számukra. Itt van tehát az alkalom, hogy teljes gőzzel beálljanak valaki mögé, Bajnai tehát ezeknek a véleményformálóknak próbál üzenni, "itt vagyok, ragyogok", hogy ő a szadesz "örökségének" hű letéteményese, "értékrendjének" méltó hordozója. Magyarul: média kell neki, minden áron, mert tudja, hogy egyedül mennyit ér.

Nem kell hozzá politikai elemzőnek lenni, hogy tudjuk, mennyi fog megvalósulni ebből, különösen az elmúlt hónapok elhibázott taktikázásai után...mindenesetre érdemes lesz tanulni belőle a jövő politikai nemzedékének: hogy NE vezessünk egy mozgalmat.

Van egy jelenség.

Ezer meg egy szállal szövi át életünket. mindenütt van ahol lennie kell - de még ott is, ahol nem kéne. Ezerkarú Hydraként nyújtogatja fojtogató csápjait.

A Jelenség Neve: Korrupció.

Annyi minden szalad egybe ezen fogalomba, hogy még csak kísérletet sem teszek, hogy mindegyik végigfejtsem. Mutyi, fusi, csúszópénz- hálapénz, nem adok/kérek áfás számlát, megoldjuk okosba'. Lezsírozott pályázatok, megbeszélt tenderek.

cinkos egyetértés, apró jelek, melyeket kutatni kell. Vajon ő is "benn van buliban"? Akkor most átbasszuk az államot, vagy nem? Jó lenne még a tranzakció előtt megtudni.

A jelenségnek két oka van. egyrészt történelmileg a kádári mocskos piti alkuk sűrű erdejébe vezet utunk. A Párt részéről apró szemhunyások, rosszul teljesítő szövetkezetek "kapun belüli munkanélküliség", a munkavezetők szatyrát nem ellenőrizték, amikor kiléptek a gyárból....a "végtelen túlórázás" lehetősége megengedte, hogy egy ember dolgozzon az egész brigád helyett....egy sajátosan aljas és korrupt rendszer kórtünetei ezek.

Itt alakult ki azon gondolkodás magva, hogy a közös arra van, hogy mindenki lopjon magának belőle. Itt szerzett benne a magyar ember gyakorlatot. "A szabályok arra vannak, hogy kijátsszuk őket."

Egy határon belül mindenkinek meglehetett a maga összemutyizott, összefusizott összeharácsolt vagyona. A problémák is hirtelen polgáriak lettek. "Kicsi vagy kocsi?" Neked van otthon frizsid (hűtő)?

Itt indult el a jólét mézesmadzagjának bekapásával a magyar lelki megrothadása.

A másik ok sokkal inkább technikaibb jellegű: a rendszerváltás átszakította a korrupció gátját, mindennapos lett  korrupció, egész vállalt-birodalmakat privatizáltak el, adtak oda ingyen a "reménybeli befektetőknek". Komplett iparágak tűntek el a föld színéről.

A kormány a kiesett bevételeket pótlására adóemelésekbe kezdett. Jobb-baloldali kormányok: mindegy volt, hiszen pénz kellett valahonnan. az adóterhek hamarosan elviselhetetlen magasságokba emelkedtek. A maradék pénzt az éáálamháztartás működésére régi jól bevált módszerrel, a tehetségtelen vadbarom kommunisták végső menedékével, a hitelfelvétellel érték el. Persze a bűnhöz tettestársak is kellenek: Nemsokára az egész ország lubickolt önfeledten a hitelekben. Forinthitel, devizahitel, jelzáloghitel. A televíziók, újságok és plakátok totális médiapergőtüze, fogyasztási propagandája is ezt erősítette, minden eszközzel.

2009 július 1-jén Bajnai Gordon kormánya 20-ról 25%-ra emelte az ÁFÁ-t. (Erre egyébként valamiért meglepően kevesen emlékeznek: ideje frissíteni a memóriát.) Ezt követte az Orbán-kormány által 27%-ra emelkedett ÁFA, és számos új adó. 3 éve ízlelgetik az új szót: megszorítás. A hitelek többsége bedőlt, új hitel meg nincs. Tömeges a munkanélküliség, a nyomor, kilátástalanság.

Tehát a magyar ember egyszerűen rákényszerül, hogy adót csaljon. Máshogy ugyanis képtelen életben maradni.

Az Adóhivatal ennek szellemében eleve bűnözőként kezel mindenkit, aki a látómezejébe kerül.A kormány megbolondult sztahanovista törvénygyárként ontja magából az ostoba, átláthatatlan, betarthatatlan és végrehajthatatlan adó- és egyéb szabályokat.

3 millió dohányos, 1 millió alkoholista. A Romlás szelleme immár a lelkünk magját készül fölfalni. Bárkit megkérdezünk az utcán, egyet fog érteni, hogy a jövő csak rosszabb lesz.

Eljött az idő, hogy kisöpörjük a szemetet. Teljesen világos, hogy nagy szükség idején kizárólag a Nemzeti Gondolat ébredése lehet az egyetlen erő, mely a magyarság lelki romlását megállítja.

Egy nemzeti gondolat, amely a korrupció felszámolását, és a magyarság lélekbeli megújulását tűzi célul. A kettő ugyanis egy és ugyanaz. Elválaszthatatlanok egymástól. Sőt: bármily Nemzeti Program csak annyit ér, amennyire a korrupciót sikerül fölszámolnia. Ráadásul adott helyzetben az első gesztust a Nemzeti Kormánynak kell tennie: társadalmi közmegegyezés révén megállapodni a néppel egy igazságos, megfizethető adórendszerről, amit ha valaki nem tart be, a gyilkosokkal azonos ítéletek kapjon büntetésként. És innentől a népen a sor, hogy betartsa ígéretét. Társadalmi szerződés.

Kemény menetnek ígérkezik. Döntésünket - hogy rálépjünk az Útra - megkönnyíti a tény, hogy nincs választásunk. Vagy megcsináljuk, vagy eltűnünk a süllyesztőben.