A társadalomtudományokban az evolucionista szemlélet mindig csupán egy lépcsőt jelent a tudományág történetében a kezdetlegestől a modernig. Ez a tudományosnak mondott megközelítés bennem folyton azt a képzetet keltette, hogy evolúció tulajdonképpen nincs is. Van valami más, de az már túlhaladott rajta. Idő kellett, mire ráébredtem, hogy ez egy ostoba gondolat. Az evolúciónál nincs nagyobb és állandóbb erő, amely formálná azt a teret és időt, amelyben az ember él. Tette ezt akkor is, amikor még nem is léteztünk, s teszi majd létünk múltával tovább megállíthatatlanul.

Fenti kis bevezetőt az állatvédők szombatra meghirdetett tüntetése ihlette. A hírek szerint több ezren gyűltek össze, így tiltakozván az állatkínzás ellen. Precízebben fogalmazva azért, mert a hatályos Büntető Törvénykönyvben (továbbiakban Btk.) állatkínzásért, orvvadászatért és tiltott állatviadal szervezéséért kiszabható büntetési tételek tekintetében a jogalkalmazói jogkörben eljáró hatóságok (rendőrség, ügyészség, bíróság) rendszerint a lehető legenyhébb ítéleteket hozzák. Akit a száraz jogi része érdekel, annak a poszt végén lesz lehetősége tanulmányozni a jogszabályi környezetet. Mi itt most ugorjunk át ezen.

A minap egy véleményem kapcsán a Facebook-on megkaptam, hogy nem vagyok férfi, csak állat- és migránssimogató. Természetesen egy arctalanul regisztrálttól és természetesen a helyesírás legelemibb szabályait mellőző véleményben. Íme, ezt írta: „...hát igen, vannak férfiak és vannak állat és migráns simogatók!”

Ezek szerint nem vagyok férfi. Nos, ahol a férfi mércéje az, amit ez a jóember gondol, ott én nem is akarok férfi lenni. 

Hogy miért is kaptam ezt a gúnyos beszólást? – Azért, mert egy celeb imázs filmjében úgy próbálták eladni állítólagos származását, hogy ősei élelemszerzési módjait elevenítették fel. Természetesen sületlenség volt az egész, tekintve, hogy jól ismerem az említett kultúra szokásait, és bizton mondhatom, a kis hölgyről készült film sokkal inkább látványos, mint valós elemeket felsorakoztató. Mindenesetre jó sok állatot megöl a filmben. Erre tettem megjegyzést. Íme egy részlet abból: „A vadászokat egyenesen gyűlölöm. De ez csak az én érzékenységem, nem valamiféle egyetlen helyes út. Sok út van, mindenki járja a sajátját. Aki ölni képes azért, hogy egyen, vagy másokat megetessen, az nem feltétlenül rossz általános értelemben.”

Tényleg nem szívelem a vadászatot. Én nem vagyok képes állatot ölni. Még a darazsakat is kimentem a medencéből, amiért cserébe jól megcsípnek. Szerencsére nem vagyok allergiás, úgyhogy nem különösebben haragszom érte. Személyes hitvallásom ebben a témában úgy foglalható össze, ha nekem kéne megölnöm egy állatot, hogy ehessek, inkább vegetáriánus lennék. Hogy ez gyengeség, vagy férfiatlanság lenne? – Alig hiszem.

Gyerekként én is bántottam állatokat. S ez nem csupán oktalan cselekedet volt részemről, hanem abban a korban az állatok bántalmazása egyszerűen nem volt felháborodást keltő cselekmény, mondhatni mindennapok szerves része volt. Nyilván nem vertem szét kiskutyák fejét baseballütővel, mint valami falusi alpolgármester hülyegyereke tette nemrégiben. Ennek ellenére is jól érzékelhető különbség van a társadalom akkori és mostani reakciójában az állatok bántalmazásának eseteiben.

A kutya régen csak házőrző vagy jószág felvigyázó volt. Macskát azért tartottak, mert az megfogta az ételt dézsmáló egereket. A baromfik sorsa mit sem változott. Őket akkor is és ma is csak azért tartják, hogy végül erőszakos véget érjen életük, mert az ember húst eszik, az ő húsukat. Viszont a kutya és macska ma már házi kedvenc elsősorban. Elvesztették korábbi funkciójukat, nem őriznek házat, nem esznek egeret, hanem a gazdi lelkét simogatják. Ezért is van az, hogy sok állat szenved a gazdájuk sérült érzelmi élete miatt.

Az emberi társadalom fejlődésének egyik, ha nem a legfontosabb mozgatója az a dinamikus és kölcsönös folyamat, amit kommunikációnak szoktunk nevezni. A kommunikáció során zajló interakciók interperszonális kapcsolatokat hoznak létre. Mára az emberi kultúrán belül az emberek egymásközti viszonyai (interperszonális kapcsolatai) oly’ mértékben váltak bonyolulttá, hogy sokszor érzelmileg súlyosan ellentmondásos állapotokat idéznek elő, amelyeket az egyén mentálisan nem képes feldolgozni. Ezért kialakít egy olyan kommunikációs teret, amelybe menekülve megszabadulhat az ellentmondásos állapotok okozta frusztrációtól. Ám ebbe a térbe nem másik embert von bele, ezzel elkerülve az emberi kommunikáció leggyakoribb helyzetét, a vitákat, konfliktusokat, hanem olyan élőlényt, amelyik egyébként is a fizikai környezetében él, függ tőle, általános elmélet szerint feltétlenül szereti őt. Ez az élőlény leggyakrabban a kutya és a macska.

Ezzel kapcsolatban két nagyon fontos tényt kell kiemelnem:

1. Az emberi társadalom fejlődése tekinthető ellentétek harcának és egységének eredményeként. Az egyes társadalmi jelenségek vizsgálhatók összefüggéseikben, kölcsönhatásaikban, fejlődésükben, ellentéteik és ellentmondásaik keletkezésében, kifejlődésében, feloldásában, a mennyiségi változások minőségiekbe való átcsapásában, a tagadás tagadása alapján, ahogy a dialektika, a vitatkozás művészete mondja. A dialektika az ókori görögöknél, a hét szabad művészet egyike volt. A dialektika a természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb mozgástörvényeinek összefoglalása. Vagyis az, aki a vitákat kizárólag konfliktusként, a szó pejoratív értelmében véve képes értékelni, az lemond az érvelés lehetőségéről, amely a társadalom (és az egyén) fejlődése szempontjából rendkívül káros.

2. Az ember és az állat közötti kapcsolat mindig alá- és fölérendeltségi viszonyt jelent. A fent-lent irányú, kapcsolatot vertikális kapcsolatnak nevezzük. Horizontális, vagyis egymás mellett álló, egyenrangú kapcsolat csak ember és ember között van. Vagyis a kvázi társ szintjére emelt állatok továbbra sem lesznek velünk egyenrangúak. Ezt az ember és állat kapcsolatát szabályozó törvények is kifejezik. Arról nem beszélve, hogy a gazdi bármikor kinyilváníthatja primátusát az állattal szemben a köztük létrejövő interakciók során. Ezáltal pont egy olyan helyzetet teremtve, amelyből ő ember-ember viszonylatban minduntalan kimenekül.

Mindezekből világosan kitűnik, hogy bár az állatokhoz való viszonyunk a helyes irányban változott meg, a fejlődés mozgatója mégsem egy pozitív társadalmi jelenség volt. Ezért is láthatunk sokszor rendkívül torz ember-állat kapcsolatokat. Amikor például egy kedvencet emberi tulajdonságokkal ruháznak fel, megfeledkezve arról, hogy az állatokat alapvetően nem a tudományos értelemben vett értelem, hanem az ösztönök irányítják.

Természetesen van összefüggés az állati és emberi érzelmek között. Erről Darwin az Állatok és növények változásai háziasításuk során című könyvében szemléletesen ír. Például az arcizmaink szerepéről az érzelmek kifejezésében. Szóval, nem teljesen hülye az, aki érzelmet vizionál kedvence arcán. Akkor teljesen idióta, ha ezt az emberi érzelemmel azonos értékűként tekinti. Az állat nem ember!!! Nem lehet egy állatot emberként kezelni. Ez nem helyes, de az állatnak sem jó. Bármilyen hosszú ideje is élnek az ember mellett, s estek át változásokon ennek okán, nem lettek emberré. Nem emberként kell tekintenünk őket, amikor kijelentjük, hogy az állatok az emberi társadalomnak olyan részévé váltak, amely képes jelentős változást, sőt fejlődést előidézni személyek és csoportok életében. Sokkal inkább azt kell megértenünk, hogy nem csupán az ember képes az értelem segítségével pozitív változásokat előidézni az emberi társadalomban, hanem az állat is képes ilyen hatást kifejteni az ösztönei révén. Vagyis létezik ember és állat közötti érzelmi kölcsönhatás, interakció.  

Ilyen interakcióról, kölcsönhatásról mindenkinek vannak élményei. Nekünk például volt egy cicánk, amelyik megfogta az egereket, sorban kifektette őket az ajtó előtt és várta, hogy megdicsérjük. Sosem kértük, hogy egeret fogjon. Amúgy sem egerek voltak, hanem mezei pockok, mert egér nem volt a ház körül. Ő mégis úgy érezte, ezzel valami pozitív hatást vált ki belőlünk, amiből aztán neki is haszna van. Aztán ott volt a kutyánk, amelyiket sosem tanítottam semmire, mégis mielőtt tett volna valamit, rám nézett és várt valami reakciót. Egy fintor vagy fejrázás elég volt neki, hogy tudja, szabad vagy sem.

Az állatok képesek megtanulni gazdáik szokásait, reakcióját különböző szituációkban. Tudományos értelemben véve ez mégsem egyfajta értelem megnyilvánulása. Sokkal inkább arról van szó, hogy nem ismerjük eléggé az ösztönök természetét. S ha figyelembe vesszük, hogy az ember tanult és öröklött tulajdonságok összességeként lesz a cselekvések alanyává, felmerül a kérdés, vajon az öröklött tulajdonságok milyen időintervallumban mérhetőek. Kizárólag közvetlen felmenőinktől öröklünk, vagy vannak archetipikus örökségeink? Jung óta tudjuk, hogy a kollektív tudattalan tartalmazza az emberiség közös pszichikai örökségét. S ha ez az örökség oly régi időkből való, amikor az ember még inkább volt ösztönös, mint tudatos, akkor egyértelművé válik, minél differenciáltabbá lesz az emberi társadalom a tudatos cselekvések által, annál inkább lesz részévé az ember múltja a jövőjének.

Múltunk az állatokkal közös múltban gyökeredzik. Ezen az sem változtat, ha a létező világmindenséget nem a nagy bumm hozta létre, hanem egy szuperintelligencia teremtette. Természetes tehát, hogy a társadalom fejlődése az állatokhoz való viszonyunkat is átrendezi. Ezen átrendeződés akkor mutat jó irányba, ha őket közelebb hozza hozzánk. Továbbra is állítom, az állat nem pótolhatja az embert. Az emberek közötti kommunikáció elemi szükséglet a jövőben való fennmaradásunkhoz. Ezt az állatokkal való szorosabb (emberibb) viszonyunk katalizálhatja, de nem helyettesítheti.

Amennyiben tehát elfogadjuk az evolúció létezését és hatását a létező világra, az emberi társadalomra, az állatkínzást szigorúbban kell szankcionálnunk. Ehhez a jogi tényállást módosítani szükséges. Az elkövetői magatartásokat részletesebben kell artikulálni, valamint kiterjeszteni az ezzel kapcsolatban felmerülő minél több cselekvésre. Jelenleg három elkövetési magatartást különböztet meg a Btk.: bántalmazás, olyan bánásmód alkalmazása, mely alkalmas maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozni az állatnak, illetve az állat elűzése, elhagyása, kitétele. E három elkövetési magatartás csupán vétségnek számít. Bűntett akkor lesz, ha valaki az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Én ezt kiegészíteném olyan magatartásokkal, amelyeket ugyan jó szándékból, szeretetből követ el az ember, mégis árt vele az állatnak. Nem hozok erre példákat, noha tudnék. Azt gondolom, előbb a tudatos aljasságot kell a helyén kezelnünk, utána elgondolkodni azon, mely jó szándékunk lehet ártalmas a szeretett jószágunk számára.

Kétségtelen tény, hogy szükség van a törvény szigorítására. Ugyanakkor többnyire csak a kutyákra és macskákra gondolunk, amikor e kérdésben állást foglalunk. Mivel zömmel eszünk húst. Szárnyasokat, disznót, marhát, birkát, kecskét, stb. Velük mi legyen? Vagy mi legyen azokkal, akik nagyüzemben tenyésztik, majd megölik őket azért, hogy együnk? Álljanak bíróság elé a hentesek? Zárjuk be a csirketelepeket?

Töredelmesen bevallom, én a nagyüzem ellen vagyok. Ez érzelmi álláspont, semmi realitást nem tartalmaz. Tudom, hogy elkerülhetetlen az egyre növekvő létszámú emberiség olcsó táplálása. Ez pedig kizárólag nagyüzemben oldható meg. Ergo a csirkéket, birkákat, malacokat és a többi emberi fogyasztásra szánt élőlényt kínozni szükséges. Húsevő vagyok, nem lehetek farizeus, hogy ezt a körülményt elítélem. Tudom, hogy rossz, de eltűröm, el kell tűrnöm, vagy ne egyek többé húst.

Lehetne optimálisabbá tenni az állatok számára a nagyüzemi tartást. Lehetne kevésbé méltatlan, de annak ára van. Nem ezer lesz kilója a disznóhúsnak, hanem ötezer. Nem, annyi közös jóakarat nincs még az emberi társadalomban, hogy ezen változtassunk. Tudtátok, hogy valami ötven ember együtt annyira gazdag, hogy az egész emberiség összes adósságát kifizethetné? Szóval, ha lenne elégséges közös jóakarat, lehetne változás. Addig azonban minden nap szembesülnünk kell gyarlóságunkkal. Elnézzük a helytelent, cinkosai vagyunk aljas embereknek az aljasságban.

Nem vidám történet ez. Még sokáig nem is lehet az. Szerezetten jót tenni anélkül, hogy ne kerüljünk fanatikusok hálójába, nehéz. Sajnálom, de tényleg az a véleményem, hogy az állatvédő szervezetek között szignifikánsan sok a futóbolond. Ezért elsősorban a magam módján próbálok meg tenni az állatokért. Tudom, hogy ezzel magamon is segítek.

Végezetül jöjjön az a fránya Btk.! (Köszönet érte Dr. Sziládi-Kovács Hajnalkának!)

Állatkínzás:

Jogi tényállás:

 Btk. 244. § (1) bekezdése szerint: „Aki 

1. a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

1. b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő 

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás

1. a) az állatnak különös szenvedést okoz, vagy

1. b) több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.”

Elkövetői kör: Az (1) bekezdés a) pontja esetében a bűncselekményt tettesként, részesként bárki elkövetheti, az is tettes lehet például, aki engedély nélküli állatkísérleteket végez, illetve az engedélyben foglaltaktól eltérően végzi, vagy állatorvosi végzettséghez kötött tevékenységet jogosulatlanul végez. Az (1) bekezdés b) pontja esetén viszont - a birtokviszonyra utalásból következően - az elkövető csak az állattartó (tulajdonos vagy használó stb.) lehet.

Az „elkövetési tárgy” (nevezzük inkább áldozatnak) a gerinces állat lehet, az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján pedig az állattartó nem gerinces veszélyes állata (pl. skorpió, bizonyos pókfajták) is lehet.

Elkövetési magatartások:

bántalmazás: Általában bántalmazásnak minősíthető minden erőszakos ráhatás a gerinces állatra, még akkor is, ha közvetlenül a testi épségét nem sérti. A bántalmazás körébe tartozik például: a kínzás, emberre vagy állatra uszítás, illetőleg állatviadalra idomítás, kíméletet nem biztosító módon mozgatás és szállítás, elhelyezés, természetellenes és önpusztító tevékenységhez szoktatás stb..  A joggyakorlat nem minden testi vagy lelki bántalmazást tekint azonban állatkínzásnak, például a nevelés, idomítás céljából történő fizikai ráhatást nem bünteti (már amennyiben ez nem alkalmas az állat maradandó egészségkárosodásának, pusztulásának előidézésére). A bántalmazás "indokolatlan" voltának a megítélése bírói mérlegelés kérdése szokott lenni. Nem tekinthető indokolatlannak például az állat bántalmazása, ha támadás elhárítása érdekében történik. Nem vonható az indokolatlanság fogalomkörébe az állatkísérletek szabályozott rendje szerinti beavatkozás sem.

olyan bánásmód alkalmazása, mely alkalmas maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozni az állatnak

az állat elűzése, elhagyása, kitétele: Az állatok kiszolgáltatott helyzete mellett, a magára hagyott állat által okozható veszélyhelyzet megelőzése is a cél ezen elkövetési magatartás törvénybe iktatásával.  A "kitesz" elkövetési fordulat alá tartozhat minden olyan magatartás, amikor az állattartó az állat birtoklásával, gondozásával, felügyeletével szándékosan felhagy, az állatot sorsára hagyja, vagy megszokott környezetét megszünteti.

Fenti elkövetési magatartások vétséget valósítanak meg, melynek büntetési tétele akár 2 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

Súlyosbító tényező, és már bűntetti kategória, ha valaki az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Idetartoznak a lényegesen nagyobb szenvedést okozó, brutalitással okozott cselekmények. A súlyosabb megítélést igényli az is, hogy az elkövető társadalomra veszélyessége jóval nagyobbnak tekinthető, ha cselekményét úgy hajtja végre, hogy az állatnak különös szenvedést okoz. A több állaton legalább kettőt kell érteni a joggyakorlat szerint. Ezen súlyosabb esetekben akár 3 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető az elkövető.

Orvvadászat:

Jogi tényállás:

„Btk. 245. § Aki

1. a) vadászterületen vadászatra való jogosultság nélkül, illetve idegen vadászterületen vadászként engedély nélkül vad elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez,

1. b) külön jogszabályban meghatározott, a vadfaj valamennyi egyedére kiterjedő vadászati tilalmi idő hatálya alá eső vadfaj egyedét ejti vagy fogja el,

1. c) külön jogszabályban meghatározott tiltott vadászati eszközzel, tiltott vadászati módon vagy kíméleti területen vad, illetve fokozottan védett vagy védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

A törvény három különböző elkövetési magatartást rendel bűntettként büntetni:

Az a) pont a „klasszikus orvvadászatot” bünteti, amikor a vad elejtésére (elfogására) az elkövető részéről még nem került sor, de a magatartása erre irányul. A második elkövetési fordulat esetén a tettes vadászati jogosultsággal rendelkezik (vadászról van szó), de nem a saját, hanem idegen vadászterületen végez vad elejtésére, elfogására irányuló tevékenységet, mégpedig jogosulatlanul, tehát anélkül, hogy erre bérvadászként vagy vendégvadászként engedélye lenne (belső orvvadász).

A tényállás b) pontja a tiltott vad elejtését, elfogását rendeli büntetni. Így büntetendő az a magatartás, amikor vadászati tilalmi idő hatálya alá eső vadfaj egyedét ejtik vagy fogják el.

A c.) pont szerinti alakzatot az követi el – aki külön jogszabályban meghatározott - tiltott vadászati eszközzel, vagy tiltott vadászati módon, illetve kíméleti területen fokozottan védett vad, avagy védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez. (A külön jogszabály alapvetően a VVtv. és végrehajtására vonatkozó 7/2010. (II. 2.) FVM. rendelet.) Tiltott vadászati eszköz vagy mód pl. a mérgezett hegyű és robbanó fejű nyílvessző, a lőfegyverre szerelt hangtompító eszköz, gímszarvasra, dámszarvasra, muflonra, valamint őzre történő vadászat esetén a sörétes vadászlőfegyver, a hurok, a horog, a verem stb.

Mindhárom magatartás büntetési tétele akár 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

Nem kizárt az orvvadászat halmazatban való megállapítása az állatkínzással sem. Erre akkor kerülhet sor, ha az állat elfogása, elejtése az állatnak különös szenvedést okoz, ilyenkor az állatkínzás minősített esete valósul meg (pl. az olyan vadcsapda alkalmazása, amelybe belekerülve az állat a kimúlása előtt megsebzetten, hosszú időn keresztül vergődik).

Tiltott állatviadal szervezése:

A tiltott állatviadal szervezésének áldozata lehet minden gerinces állat, függetlenül attól, hogy háziasított vagy vadon élő állatról van-e szó, illetve, hogy az állat veszélyes állatnak minősül-e vagy sem.

Jogi tényállás:

"Btk. 247. § (1) Aki gerinces állat részvételével állatviadalt szervez, tart, ilyen állatviadalra fogadást szervez vagy fogadást köt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki állatviadal céljára gerinces állatot megszerez, tart, tenyészt, kiképez, idomít, vagy forgalmaz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

A bűncselekménynek két alakzata van:

Az (1) bekezdésben, bűntettként szabályozott alakzat elkövetési magatartásai: az állatviadal szervezése, tartása, állatviadalra fogadás szervezése vagy arra fogadás kötése. A büntetési tétele ezen esetben akár 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

 A (2) bekezdés a célzatos magatartásokat bünteti. Akkor büntetendő a magatartás, ha az elkövetési magatartások kifejtése, azaz a gerinces állat megszerzése, tartása, tenyésztése, kiképzése, idomítása vagy forgalmazása, állatviadal céljából történő felhasználása végett történik. Ennek megvalósulása esetén az elkövető 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.