Micsoda meccs volt! Már előzetesen is az Ali-Forman mérkőzéshez hasonlították. S amint az várható volt, a fenomén Jon Bones Jones simán behúzta TKO-val a harmadik menetben az egyébként eléggé enervált Miocic ellen. 

A Mérkőzést megtekintette Donald  Trump és Elon Musk is. A bajnok köszönetet mondott az újonnan megválasztott amerikai elnöknek is. Győzelme után Jézus Krisztusnak mondott köszönetet, majd a teátrum közönségét felkérte, hogy mondják utána: U.S.A.! 

Elmondta, mennyire büszke rá, hogy ő egy nagy amerikai bajnok, mennyire büszke, hogy ő egy KERESZTÉNY amerikai bajnok (videó 4:42). Olyan felemelő volt nézni! 

Aztán odaadta az övet Donald Trumpnak. 

Nagyon várom a visszahangokat!

Spirituális hangulatban vagyok. Az utóbbi időben ugyanis annyi irracionális történés káros és kóros mellékhatásait kellett elszenvednem, hogy felébredt bennem a mélyen szunnyadó animista énem.

Eleinte az is felötlött elmém kalandozásaiban, hogy ez bizony a mátrix. Elvégre egy technikai civilizációban élünk, amelyben a filmben bemutatott disztópia nem is tűnik olyan lehetetlennek. Az Istenért, a telefonommal fizetek a boltban és a személyi azonosságom is ebben a  készülékben van. Miközben nemrég még papírból hajtogattunk repülőgépet és gőtéket fogdostunk a tónak nevezett pocsolyákban.

Aztán mégis úgy döntöttem, hogy valami, a technikai civilizáció előtti, az emberi lét legősibb időiből származó, a megmagyarázhatatlan jelenségekre reagáló ösztön lépett működésbe. Olyan lehet ez, mint a mondás szerint: a halála pillanatában mindenki hisz Istenben.

A modern emberi társadalomban azt nevezik intellektuálisan helyesnek, ha az ösztönkésztetéseinket elfojtjuk. Természetesen vannak olyan körülmények, amikor ez az attitűd helyes és egyedül elfogadható, ugyanakkor az egyre terjedő állatias erőszak kapcsán felmerülnek kérdések, vajon helyesen értelmezzük-e a jelenséget.

A válasz számomra egyértelmű NEM. Az „értelem”, az intellektuális kordonok közé szorított agy nem mindig képes uralni az ösztönöket. A liberális demokrácia egyik legvisszataszítóbb vonása, hogy alapból tagadja a biológiai determinációkat, s az embert biokémiai folyamatokból felépülő lény helyett társadalmi konstrukcióként kezeli. A liberális demokrácia egy fajgyilkos ideológia.

Mivel a felszínen az erőszak minden formáját elutasítja, annak eredetét feltárni képtelen. Éppen ezért lesz a liberális demokrácia minden más társadalmi ideológiánál agresszívabb, erőszakosabb, mert tudattalan folyamatként működik az ezt az ideológiát követő emberekben. S miközben a biológiai determinációkat tagadja, sőt erőszakos beavatkozásokkal (például: nemváltó műtétek, hormonkezelések, jogi aktusok) eltüntetni igyekszik, az ember biokémiai folyamatai értelmezés és kontroll nélkül maradnak.

Nézzünk egy tök egyszerű példát. Persze, ez a példa is leginkább általunk, a hagyományos társadalmi modellt követők, a biológiai determinációinkat elfogadók számára értelmezhető:

A terhesség, a szülés egy iszonyatosan bonyolult biokémiai folyamat és annak eredménye. A nő olyan összetett hormonális átalakuláson megy keresztül, amelyet az elméje csak nagyon nehezen képes feldolgozni. Optimális esetben, - és ez a leggyakoribb – eufórikus állapotba kerül. Népiesen szokták mondani, felébred benne az anyai ösztön. A valóságban azonban bonyolult biokémiai folyamatok zajlanak le benne, amelyek az agyát is stimulálják. Olykor ennek lehetnek paraszimpatikus (káros) hatásai: például a szülés utáni depresszió és a gyermekágyi pszichózis.

A nyugati társadalom ezt úgy igyekszik kezelni, hogy elmondja, a gyermekvállalás rossz, az véget vet a nő individuális kiteljesedésének, elveszi a nőiességét és maradandó „betegségeket” okoz.

Szerencsére az ilyen „preventív” megközelítések ellenére még elég sok nő vállalja fel az anyaság szent megpróbáltatásait. Ezeken a nőkön, ha a biokémiai változások káros mellékhatásokat mutatnak, a tudomány (orvostudomány és pszichológia) segít.

A modern társadalmat megelőző emberi társadalmak úgynevezett átmeneti rítusokkal segítették át a felnövekvő nemzedéket az egyes hormonális átalakulásokon. Különös ezt éppen nekem leírni, aki elleneztem, de a sorkatonaság is egy ilyen átmeneti rítus volt a klasszikus férfivá érés folyamatában.

A hormonális átalakulások meghatározható időintervallumokon belül zajlanak le. A helytelenül vagy nem kezelt folyamat, kóros „hormonhelyzetet”, apró, egymásra rakódó negatív mentális változásokat eredményez, amelyeknek, - elsősorban a férfiak körében – mindig erőszakos viselkedés lesz az eredménye.

Minden tiszteletem a 40-50 fölött futni és kerékpározni, vagy éppen fallabdázni kezdő férfitársaimé, de ez a sportteljesítmény már csupán az öregedéstől való félelmet győzi le, illetve kialakít egy úgynevezett egészséges(ebb) életmódot. A fiatalkori sportolást azonban ez nem képes helyettesíteni, pótolni. Ugyanis a fiatalkori sport is egy átmeneti rítus, amely a szervezetben zajló hormonális változásokat igyekszik helyes mederben tartani.     

S nem azért, mert magam is küzdősportoltam, de a hormonális változások kordában tartására leginkább a küzdősportok alkalmasak. Természetesen az élsportnak bármely vállfaja megfelelő, de az a típusú fegyelem és filozófiai háttér, amely a küzdősportokban alapvető, máshol nincs meg. Én a keleti harcművészeteket preferálom, de a ma annyira divatos ketrecharc, s az annak alapot adó birkózás, judo, ju jutsu, boksz, stb is megfelelő kereteket biztosítanak. Mellette egy levezető úszás pedig a hormonváltozás-kezelés non plus ultrája.

Szeretném újra kiemelni, az általam említett sportok bármilyen más sporttal behelyettesíthetők, amiben az egyének megküzdhetnek egymással! Valamint a sporttal hűvös viszont ápolók hormonváltozásai sem feltétlenül okoznak káros mellékhatást. Genetikai alkata válogatja.   

Nem véletlenül ellensége az élsport a liberális demokráciának. Nálunk, Magyarországon külön sportellenes mozgalom jött létre, amely politikai pártként évekig tartó ámokfutással pusztította társadalmunkat. A Momentumra gondolok természetesen.

Minekutána pedig a liberális demokrácia egyértelműen baloldali, tehát szélsőséges irányzatként határozza meg magát, a biológiai determinációinkat brutálisan agresszív ideológiával igyekszik nemlétezővé tenni. Ehhez felhasznál olyan kisebbségi közösségeket, amelyek genetikai torzulásból fakadó mentális retardációktól terheltek, illetve egyenlőséget hirdet a restek és szorgalmasok, a tehetségesek és tehetségtelenek között. Lásd LMBTQ és BLM.

A toxikus maszkulinitásról óbégató „hölgyek” antifa aktivistaként, csoportosan, felfegyverkezve, válogatás nélkül támadnak meg ártalmatlan járókelőket, pusztán azért, mert szerintük helytelen ruházatot viselnek. Az meg külön undorító, hogy az ilyen aberrált nőkommandókat hímneműek egészítik ki.     

Azok a férfiak, akik baloldalinak, ráadásul antifának vagy hasonló szekták tagjának vallják magukat, mindig korcstestű, testnevelésből felmentett lúzerek, mégis nekimennek bárkinek. Miért? – Mert a hormonváltozásaik helytelen, illetve nem kezelése, többnyire tartós, súlyosan kóros elmeállapotot okoztak náluk.  

Ahhoz tehát, hogy megértsük a mai fiatalok politikai akcionizmusát, a fiziológiai éretlenségük, fejletlenségük ellenére általánosan agresszív viselkedését, át kell értékelnünk a versenyről, a sportról, a nemek közötti egyenlőségről, de még a háborúról is alkotott véleményünket.  

Dél-amerikai indiánoknál figyelték meg antropológusok, hogy a férfivá válás átmeneti rítusa harci cselekményt imitál úgy, hogy a másiknak komoly, maradandó sérülést nem okoz. Viszont a szakrális esemény, ünnep átsegíti őket az átalakulási folyamaton.

Akik viszont felhorgadnak a nemek közötti egyenlőség átgondolásának lehetőségétől, nézzék csak meg, hogy mentálisan beteg férfiak miként vernek péppé vagy győznek le nőket sportversenyeken, még az olimpián is. Aki szerint ez helyes és normális, azt nem szabad embertársunkként értelmezni.

Végezetül, hogy miért a címadás? – A liberális demokráciában a „verebek” veszélyesebbek, mint a sasok. A biokémiai folyamatok okozta kóros elmeállapotuk által életveszélyessé váltak, pusztítják társadalmunkat minden szinten. A sasok meg csak néznek bambán, semmit nem tesznek ellene. Azaz majdnem semmit.    

Számomra felfoghatatlan ez a politikai elvakultságból táplálkozó felfogás, amely szerint a Halloween egy teljesen idegen ünnep, a magyar kormány ellen fenekedő csúnya USA ünnepe, ergo nekünk kötelező gyűlölnünk.

Először is, a Halloween egy európai gyökerű ünnep. Másodszor, nagyon is van magyar vonatkozása. Harmadszor, a magyar kultúra nem pusztán keresztény kultúra, hanem annál sokkal régebbi és sokkal több.

Aki Fideszes, pláne, ha valami seggnyalonc skribler vagy egyéb megmondóember is hozzá, annak kötelező gyalázni a Halloweent. Azért kötelező, mert agyhalottak, és az agyhalottaknak nem túl bonyolult a működése. A mi oldalunkon sem.

Kötelező a gyalázkodás, mert a liberális démonokrácia nevű fajgyilkos vírust terjesztő Amerikában egy jeles ünnep.

Mit tegyünk ilyenkor mi, akik meggyőződéses kapitalisták vagyunk, tehát jobboldaliak, kereszténynek és konzervatívnak mondottak vagyunk, de ugyanakkor a magyar nép őstörténetével is tisztában vagyunk?

Tegnap a Campona Tesco-ban az eladó hölgyek Halloween jelmezben, boszorkánynak öltözve álltak a vásárlóközönség rendelkezésére. Én naponta járok be oda, nyilván jól ismerem őket. Soha ilyen önfeledtnek, vidámnak és szépnek nem láttam még őket. Egyszerű eladók, akik belefásultan végzik napi teendőiket egy hipermarketben, elviselik a vevők gorombáskodásait, s mi az övéket, ha már nagyon belénk fáradtak.

Olyan jó érzés volt másként is megismerni őket. S hogy ez egy „idegen” ünnepen történt, hát Istenem!

A nyugati típusú demokrácia, a liberális démonokrácia egy fáradt, süllyedő társadalmi lét. Kevés alkalommal adatik meg részünkre, hogy örüljünk egymásnak, önmagunknak, az életnek. Bárcsak sokkal többi ilyen nap lenne egy évben!

Szóval, mit tegyünk mi, a kultúránk iránt olthatatlan szerelmet érzők?

Tegyen mindenki, amennyit tud. Én annyit tehetek, hogy elmondok néhány, a kultúránk szempontjából releváns tényt.

A Halloween egy európai eredetű ünnep, a kelta halottkultusz része. S ha az USA-t olyannyira idegennek érezzük tőlünk, talán respektálhatnánk is, hogy ezt az igen régi ünnepet, rítust megőrizték az emberiség számára.

S íme a magyar vonatkozás:

Bármennyire is meglepő az egyszeri seggnyalonc Fideszesnek, a magyar kultúra nem a keresztény kultúrkörből fakad, hanem annál sokkal régebbi. Bezonyám! Például a ma keresztény ünnepként ünnepelt húsvét egy sokkal régebbi népszokás adoptálása csupán, a meghaló és feltámadó természet ünnepének beépítése a kánonba. S hogy az antiszemiták hirtelen gutaütést kapjanak, a zsidó pészahhoz van köze.

Na, akartok még húsvétolni?

Visszatérve a keltákhoz, a Kárpát-medencében már az időszámításunk előtti 5. században keveredtünk velük. Ahogy a szkíta vérvonalunk a kelettel köt össze minket, úgy a kelta a nyugat felé nyit ajtót. El kéne vetnünk nemzetünknek ezen részét, meg kéne tagadnunk kötődésünket a keltákhoz? Ne őröljünk eztán búzát a malomban, mert e mesterség kelta eredetű minálunk?

Hogy engem zavar-e a katolikus egyház kanonizációja a kereszténység előtti népszokásainkkal kapcsolatban? – Nem. Számtalan túlélő, úgynevezett survival kulturális elemünk van a réges-régi korokból. Sokat ebből a kereszténység őrzött meg nekünk. Ezért is nem engedhetjük, hogy most éppen a kereszténységnek egy beteg oldalhajtása, a vakbuzgóság pusztítsa el őket.

Halloween október 31-én van. Mindenszentek a Halottak napját megelőző nap, azaz november 1-e. A Halottak napja november 2-án van. A Halloweent szokták a Mindenszentek előestéjének is nevezni. A Halloween elnevezés a közhiedelemben az „All Hallows Eve”-ből ered, ami magyarul „Mindenszentek előestéjét” jelent.

Mindezt a protestánsoknak köszönhetjük, akik viszont keresztények voltak és azok ma is. Ugyanis ők választották október 31-ét (a reformáció emléknapja, utalva 1517-re) a halottakról megemlékezni, hogy ezzel is adjanak egy fricskát a klérusnak. S a klérusnak eme ünnepe is a római időkre nyúlik vissza, amikor a halottak tiszteletére (feralia) ünnepet tartottak.

A Halloween egy keresztény ünnep lett. Nem katolikus, de keresztény. Miért is fáj most néhány kamu turbókereszténynek? Nyilván azért, mert agyhalottak, mert képtelenek elvonatkoztatni politikai jelszavaktól, mert képtelenek Isten jóságát megtalálni önmagukban.   

A Telex is megemlít. Noha a Kuruc.info hozta le először. 

Mit mondjak, nem vagyok boldog. A legszomorúbb az egészben, hogy több igazságtartalma van, mint azt morálisan megengedhetőnek tartok.

Nem tudom, írjak-e róla részletesen, hogy leírjam -e a valóságot. Egyelőre csak nem vagyok boldog.   

MAGYAR PÉTER FELEMELKEDÉSE

Amióta csak megjelent a színen ez a visszataszító figura, az volt a véleményem, hogy rendkívül veszélyes, hogy felelőtlenség őt nem komolyan venni. Ugyanis ő nem pusztán egy személy, hanem egy társadalmi kórkép, egy metodika a fennálló rend(szer), a normalitás lebontására.

A modern ember társadalmának bonyolultsága, a szabályrendszerek állandó változásai, az újonnan keletkező kihívásokhoz kapcsolódó válaszkényszer rendkívül megterhelő az emberi elme számára. Minden korban megfigyelhető volt egyfajta marginalizálódás, csoportok, társadalmi rétegek kiszorulása a társadalomból. A modern ember társadalmában ez a folyamat hatványozott mértékben és sebességgel zajlik.

A szélsőséges körülmények közé sodródók elkeseredése pedig nőtön nő. S a frusztrációjuknak egy bizonyos pontján mind gyakoribbá válnak az erőszakos megnyilvánulások. Olyan, egyébként fizikális értelemben csekély potenciált hordozó emberek, akikre azt szokták mondani, hogy a légynek sem tudna ártani, nyilvánulnak meg agresszív módon. Magyar Péter ezeknek az embereknek a szószólója. A mentálisan végletekig kizsákmányolt, a valósággal a kapcsolatukat végleg elvesztő, primitív érzelmi szinten vegetálóké.

Magyar Péter nem előzmények nélküli. Az 1919-es tanácsköztársaság tömeggyilkosai mind ugyanilyen alkatú és hajlamú emberek voltak. ráadásul ugyanabból a közösségből származtak, mint Magyar Péter.

Elnézem ezt a méreten aluli agresszív korcsot, s Lukács (Löwinstein) György, a tanácsköztársaság tömeggyilkosa, a rendszerváltozás utáni baloldal egyik főideológusa jut eszembe. Ez a Lukács nevű féreg egészségügyi (fizikai) alkalmatlansága okán nem volt besorozható katonának az I. világháború idején. Csenevész, gyenge fizikumú embertorzó volt. Ám, - hogy hogy nem - a tanácsköztársaság idején hadügyi népbiztos lett belőle. A frontról testileg és lelkileg meggyötörve hazatérő kiskatonákba úgy öntött harci kedvet, úgy vette rá őket, hogy beálljanak a vöröshadseregbe, hogy minden tizediket fejbe lőtte közülük. Dédszüleinket, dédszüleink gyermekeit. Iszonyatos!

Magyar Péter (és a követői) ugyanez az alkat. Amennyiben volna elég hatalma/hatalmuk, simán népirtásba kezdenének. Ezek. Ezek a testileg és lelkileg megnyomorodott ember alatti (subhuman) lények.  

Nézzük magát Magyar Pétert!

Egy nőies testalkatú, törpe hüllő. Mélyen ülő szemei mögött szűköl parányi értelme. Testtartása, az emberi beszédet helyettesítő monoton kántálása elfojtani próbált állatias agressziót sejtetnek. Nem véletlenül a nőket terrorizálja, mert egy férfival szemben semmilyen esélye nem lenne.

Politikainak hallucinált közösségük abszolút hordajellegű, mint a legprimitívebb őseink kezdetleges csoportosulásai. Hirtelen a Stanley Kubrick rendezte 1968-as 2001. Űrodüsszeia egyik jelenete jut eszembe, amelyben két pitecus horda támad egymásra. Íme, a Tisza Párt!

A Magyar Pétert és hordáját hajtó agresszió eredője kettős gyökerű. Egyrészt hormonális, másrészt a társadalom perifériájára való szorulás okozta frusztrációból táplálkozik.

A hormonális eredő témáját érdemes egy picit megpiszkálni.

Európában hosszú évtizedek óta nincs háború. Nemzedékek nőttek fel békében, jólétben. A sorkatonaság is megszűnt, mint hormonszabályozó. Az élsport, a versenysport is kapott egy negatív előjelet elkényelmesedett, elgyengült társadalmunkban. Miközben az ember biológiai származását tagadó nézetek (gender studies) katedrát kaptak.

Csakhogy az ember, mint biológiai lény nem szűnt meg létezni. Az egyedfejlődésre jellemző hormonális átalakulások ma is végbe mennek, csak ma már teljes kontroll nélkül. Ideértve a tudományos kontroll teljes hiányát is.

Fogalmazzunk nyersen és őszintén, a primitív magyarpéteristák számára is érthetően: baszatlan vénpicsák, menstruációs ciklusaikat értelmileg felfogni képtelen tinik és az anyjuk punciján kívül más női nemi szervet sosem látott hímnemű egyedek alkotják a Tisza Pártot és táborát. Hozzájuk csapódnak a túlszabályozott társadalmi léthez alkalmazkodni képtelen, végletekig elkeseredett vesztesek.

És ezek vért akarnak, ezek acsarkodnak, ezek az emberi méltóságot gyengeségként értékelik. Miközben, ha valaki csúnyán néz rájuk, farkukat behúzva vonyítanak éktelenül. Visszataszító kreatúrák.

Ne tévedjen senki ember, ezekkel a homo sapiens sapiens modern társadalmára jellemző, értelmes megfontolásokon alapuló kommunikációval szót érteni nem lehet. Azért írtam Magyarra, hogy hüllő mentalitású. A hüllők agyatlan, agresszív zabagépek. Így kell kezelnünk őket, akkor nem ér minket meglepetés.

Pár napja csak, hogy vallottam Istennel való viszonyomról, amely teljesegészében elkülönül az egyházakhoz fűződő kapcsolatomtól. Finoman fogalmazva, annak ellenére hiszek Istennek, a Teremtőnek a létezésében, amit az egyházak, - elsősorban azok, amely a legfontosabb rendelését tagadják meg – képviselnek.

Mindig elmondom, ambivalens érzéseim vannak a gyalázatos katolikus egyházzal szemben, mert az az erkölcsi fertő, az az undorító emberi lét, amit a klérus megtestesít, engem elborzaszt. Ugyanakkor nem mehetünk el amellett, hogy a magyar állam ma nem létezne a katolikus egyház nélkül, s ahogy látom, még most is hordoz magában annyi szakrális energiát, hogy a nemzetállam fennmaradásáért folytatott áldozatos munkában fontos szerepet játsszon.

Ennél fogva kifejezetten a klérusról szóló írásaim nemigen vannak. S hogy most egyenesen róluk fogalmazok meg mondatokat, annak a párnapja kirobbant egyházi botrány az oka.

Aki engem kérdez, annak mindig elmondom, a cölibátus egy nagyon súlyos, mondhatni sátáni bűn Isten ellen. S miután utálatos emberi magatartásról van szó, teljesen nyilvánvaló, hogy a katolikus egyház tagjává csakis torz lelkű, mentálisan lealjasodott emberek válnak.

Intermezzo: a cölibátus aljassága pontosan arról a tőről fakad, mint a zöld ideológiában a nem szülés elmélete.

Nem állítom, hogy egy sincs közöttük, aki borzalmas bűne ellenére nem feszül meg, hogy jót cselekedjen, s ezzel vezekelve kéri Istene megbocsátását. Jó példaként említeném II. János Pál pápát, aki egy szerethető figura volt, s profán egyszerűséggel jellemezve, jó ember.

Fogalmam sem volt mostanáig, ki az a Bese Gergő atya. Rémlik, hogy hallottam már a nevét, de semmilyen arcot nem voltam képes felidézni hozzá. A balhé után megnéztem a fizimiskáját. Júj, bazmeg! Ordít róla, hogy eltorzult lelkületű szegénykém. Aki ezt nem látta rajta első blikkre, hogy milyen szexuális szokásoknak hódol, az totál vak.

Ám, mint mondom, nincs abban semmi meglepő, hogy a katolikus papok zöme homoszexuális és ezen szexuális irányultságúak jelentős hányada pedofil is. Áldozataik pedig mindig velük azonos nemű gyermekek.

Azonban Bese Gergő szexuális irányultsága csupán azért számít, mert a katolikus egyház szigorú szabályok szerint él, s abba nem férnek bele az ő hálószobai mutatványai. Amennyiben nem az egyház tagjaként teszi ugyanezt a díványon, vagy akárhol a házában, lakásában, a kutyát nem érdekli.

Számomra ebben a történetben most sem igazán Bese Gergő számít. Totál nem érdekel a fickó. Azért szánok rá némi időt, hogy közösen elgondolkodjunk felőle, mert a sátáni oldal, a baloldal minden egyes nímandja vele foglalkozik. A legocsmányabb módon valami Vályi nevezetű autószagértő faszkalap vernyákolt, hogy neki egyelőre még van joga ebben a vérgőzös diktatúrában lebuzizni Bese Gergőt.

Okádék a teljes baloldal, és mindenki más is, aki egy redva komcsi, de nemzeti érzületűnek és magyarnak delirálja magát!

Az a baj, hogy amúgy az okádéktól sem undorodom annyira, mint ezektől. Ugyanis voltam katona és előfordult, hogy erősen beitalozott katonatársaim után én takarítottam, mert azon kevesek közé tartoztam, aki kibírtam a szagát.

Szóval, nem is tudom, minek lehetne ezeket nevezni. Ilyenkor egy régi barátom mondása jut eszembe: „valaki vagy ember, vagy baloldali, a kettő együtt nem megy.”

Az összes istentagadó bolsevik úgy buzizza Bese Gergőt, hogy egy másik homoszexuális ex-papot magasztal az egekig. Hodász Andrásról beszélek.

Csakhogy!

Az nem úgy volt, hogy Hodász büszkén felvállalta homoszexualitását és távozott, hanem, miután távoznia kellett bolsevista aktivistasága miatt, vallotta meg, hogy a saját neméhez vonzódik.

Ércsük efftársak?!

Hodász egy moslék komcsi volt. Minden cselekedetével, a nemzeti érdek ellen szervezkedett. Az istentelen oldallal való üzekedései miatt az egyházban nem volt maradása. Aztán, amikor már civil lett, megvallotta szexuális beállítottságát.

Szóval, nem, elvtársak, nem volt gerincesen megvalló ember a Hodász, hanem ugyanolyan jellemtelen szardarab volt, mint Bese Gergő! Ez a lealjasult emberi minőség egyiküknél abban is megnyilvánult, hogy saját közössége elleni merényleteknek volt aktora, a másiknál pedig a képmutatás csimborasszója társult eltorzult személyiséghez.

Nyilvánvaló, hogy egyikük sem szolgálta soha Istent. Még azt a torz istenképet sem, amelyik az egyházakra jellemző. Gyorsan hozzáteszem, sem Hodászról, sem Beséről nem derült ki, hogy gyermekeket molesztált volna. Reméljük, egyikük esetében sem fog soha ilyesmi kiderülni! Azonban a médiában minduntalan összemosnak fogalmakat, ha szeretnének besározni személyeket.

Bese Gergő esetében a komcsi média már megtette, hogy a volt papot pedofil ügyekhez kapcsolta az eddig ismert tények ellenére. Azt is felróják részére, hogy felszólalt az LMBTQ csoport ellen, ami szerintük színlelt homofóbia, hiszen ő maga is homoszexuális.

Tegyük tisztába: az LMBTQ egy bolsevista, tehát baloldali politikai mozgalom, amely a szexuális devianciákat is igyekszik elfogadtatni a többségi társadalommal. Homoszexuális viszont bárki lehet, akár nemzeti érzelmű ember is. Vagyis nem minden homoszexuális tagja az LMBTQ mozgalomnak.  

Az egyházi botrányokban megismert pedofília mindig azonos neműek ellen elkövetett bűncselekmény, vagyis egy jellemzően homoszexuálisok által megvalósított olyan cselekmény, amelyhez joghatásokat fűz a jogalkotó.

Abban is biztosak lehetünk, hogy senki számára nincs semmiféle bocsánat, aki gyermekek életét nyomorítja meg. Az az Isten, a Teremtőnk, amiben én hiszek, soha nem bocsát meg efféle súlyos bűnöket. S ez nem egy szakrális töltetű maszlag, hanem a formális logika, a descartes-i istenfelfogás megnyilvánulása.

Igen, ez a Fidesz szlogenje, ha úgy tetszik. Olyan teátrálisan hangzik! Persze, egy olyan keresztény és konzervatív politikai formációhoz ez nagyon is passzol, amelyik újabban a „patrióta” jelzőt is magára aggatta. A nyugati típusú Szovjetben, az Európai Unióban a Fidesz vezetésével létrejött a Patrióták Európáért frakció. Jól hangzik!

Apropó Szovjetek! Már a harmadik generáció nő fel úgy, hogy fogalmuk sincs, mi is volt az a szocializmus, mit jelent a Szovjet. Nem, nem a Szovjetunió, simán a szovjet. A szó azt jelenti, „tanács”. Na, nem jótanács, vagy ilyesmi, hanem egy olyan közgyűlés, amely a népet képviselő személyekből áll. Az Európai Unió szervei is ilyen tanácsok, csak éppen kurvára nem képviselnek népeket, pusztán az elvtelen pusztítást és kapzsiságot. Ennél a szocializmus szovjetje ezerszer emberségesebb volt.

Nem, mintha visszasírnám azokat az időket. Sőt! Tiszta szívemből gyűlölöm a szocializmust, s mindent, ami arra hasonlít, arra emlékeztet, tehát az Európai Uniót is.

Az ukránok a napokban emlékeztettek rá minket, magyarokat, - tehát nem magyar baloldalt, csak minket, patriótákat – hogy illene utálnunk a ruszkikat 56 miatt. Hogy mi van? Ezeknek aztán van bőr a pofájukon!

Ismeritek a viccet?                       „Hol voltak az ukránok 1956-ban? – A Szovjet tankokban!”

És ez nem is vicc, mert 1956-ban, ha már lebontották a Szovjetuniót nemzetekre, hát pont ukránok támadták meg hazánkat és verték le a forradalmat. Igaz, a Szovjetunió hadseregének részeként, de nem oroszok ültek a tankokban, hanem ukránok zömében.

Mégis a nyugati típusú Szovjet propagandája szerint ezért is az oroszokat kell hibáztatnunk. Kádárt pedig, aki behívta őket illik piedesztálra emelni, és megemlíteni, hogy ő nem halmozott vagyont, ő puritán módon élt.

Meg az anyátok picsája, idióták! A szocializmus éppen erről szólt, hogy minden a pártvezetőké volt, még az életünk is. A legminimálisabb szabadságjogok nélkül éltünk, a szánkat legfeljebb enni használhattuk, ha volt mit. Persze, volt: parizer, 3,60-as kenyér, iskolatej, mosolygó alma, szóló szőlő és csengő barack, hogy a népmesét idézzem. A fiatalabbak kedvéért: van egy népmese „Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack” címmel.

Kádár János egy mocskos, rohadék tömeggyilkos volt. S természetesen hihetetlen vagyonnal rendelkezett. Pár éve árulták az egyik vadászkastélyát valami milliárd körüli összegért. Na, hát ennyire volt vagyontalan az öreg!   

A fiataloknak fogalmuk sincs, milyen aljas, milyen agysorvastó, milyen elállatiasító volt a szocializmus. Ezért diktatúrázzák a most regnáló liberális kapitalizmust. Elkeserítő tudatlanság!

Rövid intermezzo: Évtizedek óta rendelek könyveket antikváriumból, sokszor előjegyzéssel. Amikor egy előjegyzésem beérkezik, a rendelésemhez mindig kapok egy vagy több ajándékkönyvet. Pár hete Darwin egyik ritkaságszámba menő művét kaptam meg, s hozzá Berkesi András egy regényét ajándék gyanánt. Berkesi nagyon népszerű író volt a szocializmusban. Falták a könyveit. Aztán most Mező Gábor történész, aki az állambiztonsági múltunkat kutatja, szépen kikutatta, hogy egy ÁVH-s tömeggyilkos volt, aki például úgy vallatott egy református papot, hogy a terhes feleségét a szeme láttára erőszakolta meg egy gumibottal.

Egy pillanatra időzzetek már el a képnél! Értitek? A szocializmus egy olyan rendszer volt, ahol ez nem számított bűnnek. Ilyen aljas, embertelen rendszer volt az, amit ti visszasírtok, amelynek az eszmeiségét most zászlóitokra tűzitek. Amelynek neves mondatait óbégatjátok az Európai Unióban.

A könyv számomra szentség, a könyvtáram többezer könyvből áll. Ezt a könyvet mégis a fürdődézsa kazánjába hajítottam. S bár a szerzőjével tehetném ugyanezt!

Mindezt azért tárom elő ilyen csapongóan részletesen, hogy érzékeltetni próbáljam, miként jutottam el oda, hogy a Fidesz, kívülről üresnek ható jelmondatát a magaménak érezzem. Hiszen nem vagyok sem keresztény, sem konzervatív. Patrióta viszont igen. S már azt megelőzően is az voltam, hogy a Fidesz hangsúlyt helyezett volna rá.

A munkám során számtalanszor megkapom a kérdést, hogy mindaz, amit teszek, azt miért azon a módon teszem. Azt szoktam mondani, én negyvenkilenc évesen lettem apa. Isten adott nekem családot, ezért szolgálom a hazámat. Isten, haza, család. Számomra így nyer értelmet ez a politikai szlogen.

Áldottnak érzem magam. Pedig sosem érdekelt sem Isten, sem az ő áldása. Egészen addig, amíg ott nem álltam a kórház szülőszobájában a feleségem ágyánál, amikor a kisfiunk született. Azóta minden megváltozott. Képtelen vagyok ugyanaz az ember lenni, aki azt megelőzően voltam. Átalakultak a prioritásaim, és szép fokozatosan felülemelkedett bennem a tudattalan mélyéről Isten áldása.

Nem valamilyen egyház Istenére gondolok ilyenkor, mert az intézményesített hit számomra most sem jelent semmit, vagy csak alig valamit. A világmindenséget teremtő legfelsőbb lényből kezdtem el megérteni egy aprócska részletet, s ettől az egész életem fenekestől felfordult.

És jól érzem így magam. Minél inkább tudatosan élem meg a történéseket, annál inkább elmúlik az életemből minden szorongás. Nem érnek már el az intrikák, az árulások, a sok zsigeri aljasság, amik a mai társadalmunk szerves részei. Ezt megelőzően sem voltam az a könnyen megingatható típus. Amikor én felálltam valahonnan, sosem fordultam vissza egyszer sem. Mégis mindig követett valami keserűség, az elmúlás okán érzett pici fájdalom.

Ma már nincs semmi, egy aprócska negatív rezdülés sem, mert a családom erőt ad, erőt ad Isten áldása. Teszem a dolgom. Hittel, erős erkölcsi megalapozottsággal. Isten akaratából, az Ő áldásával.  

Vannak a mindennapokban olyan jelenségek, amelyek nem magyarázhatóak a formális logikával, nem lelhető fel bennük a kauzalitás (ok-okozati összefüggés), egyszerűen csak léteznek, működnek. Én ezekkel a jelenségekkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. A legjobb, amit tehetek, hogy egyszerűen nem foglalkozom a létezésükkel.

Igen ám, de ezek az általam anomáliákként kezelt létezők, naponta jönnek szembe velem, és belepofátlankodnak az életembe, rákényszerítenek valamiféle cselekvésre, többnyire arra, hogy megtervezzem, megszervezzem, miként tudom őket hatékonyan elkerülni.

Már egészen fiatalon is ellenérzéssel viseltettem az egyszerű dolgok iránt. Különösképpen volt ez így az egyszerű emberekkel. Elborzasztott, hogy miközben az ember, mint biológiai lény egy nagyon bonyolult és csodálatos komplex rendszer, addig a buta ember szemébe, ha belenéztem, egy majmot láttam, egy hozzánk, emberekhez fiziológiai értelemben nagyon hasonló lényt, akiben az értelme szikrája sincs meg.

Amikor meg azt látom, azt tapasztalom, hogy ezek az egyszerű „valamik” irtózatos befolyással bírnak társadalmunk mindennapi életére, hogy óriási tömegeket vonzanak, mély aggodalom tölt el. Mert ebből a jelenségből azt olvasom ki, hogy az emberi társadalom retrográd folyamatokban hanyatlik ki tudja hová. Zsigeri reakcióként azt szoktam mondani, mászunk vissza a fára.

S amikor a hiábavalóság oltárán áldozva mégis próbálok logikus okokat keresni ezeknek az egyszerű, PRIMITÍV jelenségeknek a létezésére és befolyásoló képességére, elsősorban a közoktatás rendszerét látom felsejleni, mint fő felelőst. A közoktatás rendszerének defunkcionalizálása adhatott egy lökést a szellemi nihil társadalmunkra telepedésének.

Közoktatás alatt itt most nem csupán a még állami kényszer, vagyis jogszabály előírta kötelezettség szülte óvoda-általános iskola-középiskola oktatási rendszert értem, habár szigorúbb értelemben a közoktatás az iskolakötelezettségi kor eléréséig tartó oktatási rendszert jelenti. Én a közoktatást most arra értem, hogy minden olyan oktatási intézmény, amelyet az állam tart fenn, amelyben az adófizetők pénze jelenti a működtetést.

Igen, sérelmezem, hogy a tudomány ösvényeihez vezető úton a diákok idegenvezetői többnyire képzettség és végzettség nélküli emberek, akik vagy képesek átadni a tudást, vagy nem. Én ragaszkodom ahhoz, hogy 5 éves pedagógiai képesítés nélkül senki ne taníthasson egyetemeken. Hogy ehhez egy egyetemi oktatónak tíz évet kellene tanulnia? – Hajrá! Ha tudós akarsz lenni, a tíz év lófasz.

Vélhetően az a biológiai jelenség is, amiről vagy akiről írni akarok, osztja a véleményem, ugyanis ő már a nyolc általánosnál hátat fordított a tanulásnak. Ahogy egykor Sebeők János filozófus mondta, az egyetemeken agylopás folyik. Ő középiskolát is csak azért végzett, mert kötelező volt. Sebeőköt szokás volt dinkának nevezni, pedig kivételes értelmű ember volt. Illetve még biztosan ma is az, hiszen még él, csak mostanában keveset hallani róla. 

Vagy talán mégsem. Mármint ez a jelenség talán mégsem osztja a véleményem a tanulással, oktatással kapcsolatban. Ugyanis, ha belenézek a szemébe, látom a majmot, az értelem nélküli entitást, amely fiziológiai megjelenésében annyira hasonlít ránk, emberekre. Ergo ez az ember inkább földbuta, azért nem tanult. S ha megszólal, - mert pofázni azt nagyon szeret – akkor egyértelműen bizonyítja, hogy nem a sebeőki értelemben kerülte a tanulást.

Elnézem sokszor, hogy ismerőseim a Facebook-on milyen reels videókat osztanak meg végtelenül buta emberek nagy megmodásairól, és szörnyülködöm. Tudom, hogy a legtöbb esetben jót kéne röhögnöm, de mindig ott van, hogy az ilyen idiótákat mennyien követik, a végtelen ostobaságaikat milyen szorgalommal terjesztik, s ez inkább sarkall szomorúságra, mint vidámságra.

Na, ez a mi kis jelenségünk is valami youtuberként kezdte, vagyis iskolázottság, képzettség és végzettség nélkül sorolta silány elméje minden okádékát, mint mennyei mannát, amit a hozzá hasonló értelmi szinten vegetáló társai úgy terjesztettek, terjesztenek, mint a pestist. S nem csupán a vele azonos szintű segghülye emberek, de a média is terjeszti ezt a kórt. A kórt, amit összefoglaló néven lehetne Azahriah-kórként is nevezni.

Meg kellett néznem, hogyan írják a nevét, mert még ezt sem tudom. Szóval, minden primitív ostobaságot, amit ma a média és az internet terjeszt, lehetne Azahriah-kórként emlegetni. Mert ez nem értelmes emberi kommunikáció, az igenis egy súlyos mentális betegség tünete.

Figyelj oda, ha kedveled Azahriáht, akkor biztosan sérült az elméd, szükséged van szakember segítségére!

És mennyien kedvelik! Utoljára visszataszító ostoba senkit szar hanggal és zenével Zámbó Jimmyt szerették ilyen módon ilyen sokan. Zámbó vernyákolt, mint egy macska dugás közben, Azahriah meg a gyros-os arab zenét ötvözve cigány lakodalmassal halandzsázik valamilyen nem létező nyelven.

Kurva nagy sci-fi rajongó vagyok, ezt a zenét egy „zs” kategóriás Netflixes lmbtq sci-fi sorozatban tudnám elképzelni.

S mielőtt valaki le vénhülyézne, elmondom, az én autóimban nem szól rádió, csakis egy sokszorosított pendrive, amin a kedvenc zenéim vannak. Szinte minden stílus megtalálható rajta, de én alapból szinte csak drum&bass-t hallgatok. Ez elég modern. Ismerem az összes hazai fiatal rappert, azokat is hallgatom. Kivéve Majkát, akit amúgy nagyon tehetségesnek tartok, de a lakodalmas rap alapító atyjaként tekintek rá. A lakodalmast meg nem szeretem.

Egyébként, ha már arab zene, hallgassátok meg Ghenwa Nemnom „Live at Baalbeck Festival 2021, Lebanon for Cafe De Anatolia” set-jét.     

https://www.youtube.com/watch?v=V6RW7GLDmB0

S ha ez után is Azahriah kell, tuti idióta vagy.

Nem tudom miért, de az iskolai okostelefon használatról egy magyar rap csapatnak, a Vicc Beatznek egy száma, a „Szar a buli”jut eszembe. Ebben van egy strófa, amit Ketioz ad elő, s úgy szól, hogy „okostelefonok, buta embek…”. Pedig egyértelműen okostelefon-függő vagyok. Mindhárom szolgáltatótól van előfizetésem, gyakran van nálam három telefon egyszerre. Őrület!

Ráfoghatom a munkámra, hogy olyan fontos ember vagyok, akit bármi áron el kell érni. Mégis gyakran érzem tehernek, hogy sokan így is gondolják. Ki nem szeret nyavalyogni, hogy temérdek a munkája, ki sem látszik alóla, de azért mellette elégedett is, hogy fontos embernek számít? – Na, hát én is pont ilyen gyarló vagyok.

Miközben azonban telefonbubus vagyok, egyre inkább zavar, hogy ülünk egymás mellett és nem beszélgetünk, hanem az internetet böngésszük elmélyülten. S mindhiába gyártom magam is a kifogásokat, hogy folyamatosan kapom a különféle megkereséseket az elvégzendő feladataimmal kapcsolatban, s az ilyen üzenetek azonnali reakciókat igényelnek, gyakorta kapom magam azon, hogy az igazán fontos reakciók során gondolataim elkalandoznak a virtuális tér valamely szegmense felé, ahelyett, hogy a velem szemben vagy mellettem ülő partneremmel vagy partnereimmel törődnék.

Így aztán elkezdtem fegyelmezettebben viselkedni, odafigyelni az ilyen kommunikációs helyzetekre. Még valamikor tizenéves koromban elkezdtem kiolvasni a Bakost (Idegen Szavak és Kifejezések Szótára), - onnan ragadt rám egy csomó latin nyelvű okosmondás  - és összetákoltam akkor egy saját kis bölcsességet: „Soha ne tégy olyat mással, amit, ha veled tennének meg, az fájna”.

Elnéztem az embereket a nyilvános helyeken, elnéztem őket, amikor együtt voltunk, és rájöttem, rohadtul illetlennek találom, ha mások egy csoportban nem az éppen valamit előadó személyre koncentrálnak, hanem böngészgetnek a telefonjukban. A hideg kiráz! Ezért kínosan igyekszem elkerülni azokat a helyzeteket, amelyekben én vagyok az illetlen személy, aki fittyet hány egy embertársa hozzá, vagy ahhoz a csoporthoz intéz, amelynek maga is tagja.   

Elismerem, nem vagyok még az udvariasságnak az alapvetően szükséges fokán. Hibázom én is sokszor. Annyit legalább már elmondhatok, hogy odafigyelek, hogy tudomásom van róla, mennyire illetlen, amit teszek. Csak hát a függőséget nehéz leküzdeni, idő kell hozzá.

Mindezek után elmondom, az iskolai telefonmegvonással egyetértek. Nem lenne szerencsés, ha a gyermekeink ilyen mértékben, vagy még jobban érzéketlenek lennének felnőttként más személyekkel szemben.

Egyetértek akkor is az elvonással, ha az iskolát, mint intézményt alapvetően nem tartom biztonságosnak. Egyrészt, mert a tanárok is mind telefonfüggők, s így a más személyekre való összpontosítás képessége náluk is sérült. Másrészt, mert degenerált szülők helytelenül nevelt gyermekei az erőszak minden típusát általánossá tették iskoláinkban, a fegyelmezési eszközök tára pedig egyre szűkösebb.

S akkor jövök én, mint aki 49 évesen lett apuka. El lehet képzelni azt a cseppet sem logikus majomszeretet, amit érzek és jelenítek meg a mindennapokban. Folyamatos féltésben élek, egész nap gyomorgörcsöm van, ha nincs velem/mellettem a kisfiam. Ráadásul az én irracionális ragaszkodásom most őrá is ráragadt, és apa nem távolodhat el tőle tíz méterre sem. Mindegy, csak ott legyek a közelében.

Szóval, iszonyatosan rettegek és a fogamat csikorgatva fegyelmezem magam, hogy ezt az irracionális viselkedést kordában legyek képes tartani. A gyermekünk szenzoros és auti. Hiperaktív és a legminimálisabb félelemérzete sincs. Az átlagnál jóval erősebb. Amikor játszótérre kellett vele menni, az nekem egy infarktus túlélési gyakorlat volt minden alkalommal. Nem attól féltem, hogy a gyermekemet bántani fogják, hanem attól, hogy az ügyetlen, de nagy energiájú mozdulataival ő okoz sérülést, s ez konfliktust generál más szülőkkel.

Gyermekem anyukája ennél sokkal bátrabb, úgyhogy a játszóterezés és a más gyermekekkel való kommunikáció terhét mindig ő viselte/viseli.

Hétfőtől nekünk is elkezdődik az iskola. Tele vagyok kétségekkel, de azért bizakodom is, hiszen az új közeg, az új impulzusok mind fejlesztő hatással lesznek ránk. Nyilván rám is, van még mit tanulnom a gyermekek világáról.

A mi kisfiunk is folyamatosan telefonozik. Idétlen reels videókat nézeget. Az egyiket úgy hívja, „baba enni”. Egy idióta kínai kislány eszik, miközben gégemikrofonnal felerősíti a rágcsálása hangjait. S ennél csak nagyobb ökörségeket pörget magának elő a hálóról. Sokszor nem tudjuk elképzelni, hogy érti is azt, amin annyira kacag.

Ugyanakkor az utóbbi időben egyre inkább érdeklődni kezdett más gyermekek iránt. Sokat már néven nevezi, nem egyszerűen csak „baba”. Például rendszeresen emlegeti a barátunk kisfiát, aki párévvel fiatalabb nála. Amikor vidéki ingatlanunkhoz indulunk, mindig megkérdezi, Ádám is ott lesz-e.

S bár a szenzoros integrációs zavar 8-10 éves korban szűnik meg, vagy csak válik észrevétlenné, gyermekünknél egyértelmű jel, hogy érdeklődni kezdett a hasonló korosztályú társai iránt. Ezekben a helyzetekben a telefon többnyire eltűnik. Számomra ez feltétlenül azt jelenti, hogy az általános gyermeki kommunikáció inkább irányul egymásra, mint egy tárgyra.

Az iskoláknak tehát kutyakötelességük ezt erősíteni gyermekeinkben. Vagyis a telefonok elvétele a lehető legjobb aktus, ami történhet velük egy oktatási intézményben. Bizonyos tantárgyak tananyagának elsajátításánál is többet ér.      

Az oktatási intézményeknek azt a helyzetet kell majd megtanulniuk kezelni, hogy a túlzott mértékben aggódó szülőket miként szereljék le. Mert lesz, aki félóránként fog telefonálgatni, s lesz a nagyon ráérős, aki naponta többször is bemegy majd a suliba.

Sajnálom is szegény tanárokat. Nem, nem a vásott gyerkőcök miatt, hanem a kezelhetetlen, helytelenül viselkedő szülők miatt.

Vajon tényleg szárnyakad ad a Redbull, vagy méreg? Komoly dilemma. Már azoknak, akik szeretnek alapos vizsgálat nélkül véleményt alkotni.

Fiatalon imádtam a Redbullt, és fogyasztottam is nagy mennyiségben. Aztán egy időben elhagytam, mert túl erősnek találtam. Nem néztem utána, mi lehet a gond, elfogadtam a köztudatban elterjedt verziót, amely szerint a Taurin káros hatással van az emberi szervezetre. Viszont kellett valami ébresztő, ezért gagyi Tesco-s szarokat kezdtem fogyasztani. Mindegy volt, csak kicsit hasonlítson az íze a Redbull ízére.

Páréve azonban történt valami, ami alapvetően megváltoztatta hozzáállásomat az úgynevezett energiaitalokhoz. A kisfiunk öt éves volt és még nem beszélt. A szenzoros integrációs zavarral diagnosztizált gyerekeknél ez elég gyakori. Ráadásul nálunk még autizmus spektrumzavart is megállapítottak. Történt egyik nap, hogy óvatlanul elérhető helyen felejtette apa gagyi Tesco-s energiaitalát, a  gyerek pedig beleivott… és szinte azonnal elkezdett beszélni.

Először egy, majd még egy szó elhagyta a kis ajkait. Amikor a szülő már úgy van, hogy mindegy mit, csak mondjon valamit a porontya, érthető, ha ilyen szituációban döbbenetét izgalommal vegyes kíváncsiság váltja fel. Gyerekek, a szívem hevesen zakatolni kezdett. Kezembe vettem a 250ml-es flakont, és azonnal az összetevőket kerestem.

A szokásos ízfokozókon és állagképzőkön túl meglepő vegyületeket találtam.

• niacin, azaz B3 vitamin. Fokozza az idegi működést és a bőr hidratálását is végzi.
• pantoténsav, azaz B5 vitamin. Terhesség és szoptatás idején ajánlott, illetve csökkenti a depressziót.
• B6 vitamin (piridoxin, piridoxál, piridoxamin). Segíti a sejtosztódást, és az idegrendszeri funkciók megfelelő működését.
• B12 vitamin (orvosi nevén kobalamin) a vérképzéssel és idegműködéssel járó zavarokat gyógyítja.

Na, ez volt aztán a döbbenet! Sehol a taurin, sehol semmi méreg, mégis gyermekek elől elzárandó és nem ajánlott terheseknek és szoptató anyáknak sem. Holott a pantoténsav (B5 vitamin) éppen terhesség és szoptatás idején ajánlott. Ezek súlyos ellentmondások, én pedig mindenképpen szerettem volna feloldani őket. Olyan vagyok, mint a régi szovjet kisfilmecskében, én mindent tudni akarok.

A gyermekünkkel rendszeresen járunk neurológushoz, az ország legelismertebb szakemberéhez, dr. Büki György gyermekneurológushoz. Különös tekintettel arra, hogy a feleségemmel nem álltunk azonos véleményen az energiaitalok megítélésében, kértük „Büki doki” véleményét.

Most kapaszkodjatok meg! – A következőket mondta: „ez teljesen ártalmatlan, ez nem más, mint B-komplex vitamin, ami mitokondriális szinten serkenti és fejleszti az agyműködést. Pici koffein is van benne, de ez kb. kávéskanál mennyiségű, a gyereknek nem lehet baja tőle.”

Vagyis nálunk az egyébként is javallott B-komplex ott volt egy százforintos italban. Mégsem ilyen egyszerű az egész. Ugyanis nem nyugodtam bele, nem hagytam annyiban és még jobban beleástam magam az energiaitalok elemzésébe.

Koffeinérzékeny vagyok. Egyetlen pohárka kávétól is nagyon rosszul leszek. Tudom, próbáltam. Mint minden rendes ember, én is akartam kávét inni, hogy könnyebben induljon a napom. Csakhogy olyan heves szívdobogást kapok tőle, hogy szinte elájulok. Rohadt kellemetlen érzés, ez a koffeinérzékenység.

S ha valaki veszi a fáradságot és elolvassa valamely energiaital feliratát, a következőket találja. A Redbullról idézek:

„Energiaital – Magas koffeintartalmú. Fogyasztása gyermekek és terhes vagy szoptató nők számára nem ajánlott.”

Szó nem esik taurinról! Kizárólag a koffeint minősítik úgy, mint ártalmas tartalmat. Szóval, az energiaitalok ellen oly hevesen küzdő idiótáknak itt kellene elgondolkodniuk, hiszen tízből tíz kávét vedel egész nap, egész életében.  

Mi is van akkor a taurinnal, amely eltűnt sok-sok éve a Redbullból és más energiaitalokból is? Jogi kérdés, nem orvosi. Ráadásul, bár a közhiedelemben a taurint okolták, a valóságban az energiaitalok durva megadóztatásának oka a magas koffeintartalom volt. Hoppácska, kávéhabzsolókáim!

Hogy akkor mi a taurin? – A taurin egy esszenciális aminósav  csecsemők számára, az anyatejben is benne van.

És újra fel kell emlegetnem a koffeinfüggőket, akik orrvérzésig "taurinoznak" és harcolnak a teljesen egészséges energiaitalok ellen, miközben az egyetlen méreg azokban az általuk legfinomabb italnak titulált kávé hatóanyaga, a koffein.

Újabban a Redbull és az őt másoló többi cég is visszahozta a taurint az italaiba. Vagyis egy energiaital tartalma az egészségtanilag fontos és hasznos B-komplex és taurin, valamint a káros koffein.

Káros a koffein, kávéfüggőkéim? Mit gondoltok ott, a Starbucksban és a Frei Caféban? Visztek be elég B-vitamint a szervezetetekbe? Esszenciális aminósavakat? Isztok ti elég Redbullt például, hogy egészségesebb életet éljetek?

Annyit azért hozzátennék, hogy naponta több Redbullt is megiszom anélkül, hogy szívdobogást kapnék. Ergo, az energiaitalok koffeinje nem hat rám olyan intenzíven, mint a különböző kávécserjékben található. Ennek számos oka lehet. Mindenesetre azt bizonyítja, hogy a koffein egyes formái azért nem annyira károsak.

Ez az igazság. Ez a tudás, a tudatlanság ellentéte.

A REDBULL SZÁRNYAKAT AD  

Azt mondják a tudás hatalom. Nekem meg fogalmam sincs, sok hülyeségről tudással bírni mitől lesz az. A nyugati liberális démonokrácia „Tudományos Közösség”-nek nevezett szektája szépen kinevelt viszonylag nagy létszámú ministránst, akik a közösségi és bulvár médiában tartott liturgiákon hirdetik az igét.

Hosszan elgondolkodtam, hogy manapság a kocsmai próféták vagy az egyetemi evangelizálók károsabbak-e az emberi társadalomra, és rohadtul nem tudtam eldönteni. Mennyivel könnyebb volt fiatalon, nem törődve ilyesmivel, csak habzsolni az életet, mint egy finom habostortát! S bár akkor is sokszor hallottam a mondást, amely szerint az élet nem egy habostorta, valahogy ez akkor nem tűnt fontosnak.

Ma meg azon agyalok, a kismajmocskám mit kap majd szeptembertől az iskolában, milyen jövő elé néz felnőttként, hogyan kell majd (túl)élnie, amikor én már nem leszek. S hogy ebben az fájóbb, hogy én már nem leszek, vagy az, hogy az ő világa sokkal élhetetlenebb lesz, mint ez a mostani borzalom, nem is tudom. Talán egyformán fájó.

A minap valaki azt mondta nekem, a tudomány azt jelenti, hogy valaki tanul, kutat, ismereteket szerez és azokat terjeszti. Sajnos nem egy kocsmapróféta mondta, hanem a tudományegyház egy ministránsa. S amíg az iskolázatlan főnek van mentsége a hülyeségre, addig az iskolázottnak semmi.

Először is, tanulni nem tudomány. A tanulásról több tudomány is állított fel elméleteket. Én csupán a két leghétköznapibb formáját említeném meg: az intézményes és tapasztalati tanulást. Az élet maga is egy tanulási folyamat. Én mindig is nagyra becsültem az empirikus (tapasztalati) úton szerzett tudást. Az intézményi rendszer keretein belül azonban tanítók, tudással bíró szakemberek segítségével sajátíthatunk el ismeretanyagot, tehetünk szert tudásra a tanulás által. A tanulás azonban nem része a tudománynak, hanem csupán előfeltétele.

Másodszor, a tanult dolgokat, az ismereteket terjeszteni szintén nem része a tudománynak. Az csupán evangelizáció, amely vagy képes jó célt szolgálni, vagy nem. Nemrég, - nem saját elhatározásból - de belenéztem a National Geographic, Spektrum vagy valami hasonló ismeretterjesztő csatorna műsorába, ahol túldramatizált beleéléssel magyarázta egy fickó és „tudós” csapata, hogy a bikacápa felúszik a Mississippin és seggbe harapja a folyóhoz inni járó lovakat. Vagy említhetném a költői igazságszolgáltatás során tragikus körülmények között elhunyt Steve Irwin esetét is.  

Az eddig elmondottakból tehát világosan következik, megtanulni totál felesleges és/vagy bődületes baromságokat, majd azokat még terjeszteni is, nem tudomány, hanem annak az ellentéte, s az ilyen tudás nem képes megalapozni egy fejlett társadalmat.

Adódik a kérdés, mi lenne a helyes út. Nos, az „út” maga most is helyes, mert a tudásalapú társadalom előfeltétele a tudományoknak a társadalom szolgálatában kifejtett tevékenysége, a tudás átadása. A probléma tehát nem a módszerrel, hanem a tartalommal van.

A nyugati társadalom agonizál. A tudomány elértéktelenedik, mert csupán látványos őrültségekben fejti ki tevékenységét. Ilyenek a gender studies (a társadalmi nemek elmélete) az LMBTQ propaganda, a woke és BLM mozgalmak, a zöld őrület, amelynek kicsúcsosodása a klímaváltozás egyfajta végítéletként való megjelenítése és a COVID-19 pandémia kezelése. Utóbbi azért is volt rendkívül káros, mert az egész bolygóra hatást gyakorolt, s tett elfogadottá és általánossá egy olyan orvosi gyakorlatot, amely nem állta ki a klinikai vizsgálatok próbáját az arra vonatkozó szigorú szabályok szerint, hanem már-már pánikszerűen került bevetésre az összes vakcinatípus.

A pandémiakezelésen kívül említett többi „tudományos” elmélet viszont kizárólag a nyugatra jellemző súlyos elmekórtani lelet. Az egyik tagadja a biológiát, a másik gúnyt űz az orvostudományból, a harmadik faji alapon alkalmaz pozitív diszkriminációt, a negyedik pedig az emberi élet alapjait állítja be úgy, mint az okozója lenne bolygónk általuk diagnosztizált hamarosan történő pusztulásának.

A ma már csak degeneráltak által lekezelt Keleten elutasítják a társadalmi nemek létezését, ellenzik az LMBTQ propagandát, nincs woke és BLM mozgalom, a klímaváltozást pedig nem az ember által okozott végítéletként, hanem természetes (kozmikus) folyamatok eredményeként kezelik.

Már említettem, én a tapasztalati tanulást is nagyra tartom. Évezredes megfigyelésekből fakadó tudástárunkat azonban az itt említett nyugati „tudományok” kihajítják a kukába. S ebben közreműködek jó emberek is, mert a rendszer részeiként nem élnek kritikai észrevételeket. Ennek több oka is lehet: egyrészt az, aki kritikával illeti az akadémikusként hazudott egyházakat, annak az egzisztenciája veszélybe kerül. Másrészt az önkritika, - hiába is tagadnánk – az egyik legnehezebb műfaj. Saját hibánk beismerése mindig valami olyan képzetet hoz létre, mintha a világ omlott volna össze.

Márpedig egy tudósnak muszáj kritikai észrevételeket tennie minden vizsgált ténnyel kapcsolatban, s légyen is bármennyire megfontolt egy kijelentése, azt sosem kezelheti kőbevésett szentírásként, csupán egy állomásként a fejlődésben, amely sosem érhet véget. Legfeljebb az olyan elmebetegek szerint, mint Francis Fukuyama (filozófus?) szerint, aki kijelentette, a liberális demokrácia az emberiség történelmének vége, mert innen már nincs feljebb. Szerintem lejjebb nincs már, de nem vitatkozom agyhalottakkal.

Dubito ergo cogito, cogito ergo sum, sum ergo Deus est. – Kételkedem, tehát gondolkodom; gondolkodom, tehát vagyok; vagyok, tehát Isten létezik. – mondta René Descartes, matematikus, filozófus.

A legtöbben ezt a mondást úgy ismerik, hogy „gondolkodom, tehát vagyok”.  Ez egy hazugság, Descartes ilyen értelemben sosem mondott egyetlen mondatot sem. Mondandója lényege összetett, s amit a marxista-materialista hazugsággyár kiemelt belőle, pont az a legkevésbé fontos.

Descartes tudós volt és hívő. Test és lélek kérdésében megingathatatlanul a lelket tartotta felsőbbrendűnek. Lélek alatt azonban az értelmet értette, amely szerinte Istentől ered. Belátta, minél többet igyekszik megtanulni a világból az ember, annál inkább bebizonyosodik korlátozottsága  a mindenség megismerésére. Azért azt mondja, kételkednünk kell emberi értelmünkben, mert annak tökéletlensége a legszorgalmasabb tanulás által sejlik fel leginkább. Isten az egyetlen kiteljesedettség a világmindenségben, tehát a legfelsőbb, teremtő értelem.

Mielőtt nagyon belemelegednénk Descartes-ba, térjünk a lényegre: a modern tudományok azért tudtak dogmatikussá, nehézkessé, s ez által haszontalanná válni, mert eltűnt belőlük a filozófiai megalapozottság. Erre egy egyetemi ember harsányan felnevetne. Na, hát ennyire hülyék ott, az egyetemeken többségében.

Egyébként én is rühelltem a filozófiát egyetemei hallgatóként. Szerencsémre olyan tanáraim voltak, akik a sok száraz tananyag mellé elláttak jótanácsokkal is. Például megtudtam, hogy az egyetem nem tudósokat képez, hanem csak megadja az alapokat, hogy valaki azzá válhasson. Ugyanis rég halott embereket, vagy élő társainkat idézgetni nem tudomány.

A tudomány akkor kezdődik, amikor ez egyetemi tananyag évek múlva leülepszik elménkben agyunk munkájának köszönhetően, s egy csodálatos absztrakció során összeáll valamilyen képpé. Ez a kép vagy tudóssá tesz minket, vagy sarlatánná. Hermeneutikai képességek kérdése.

Csak nagyon kevesen válnak valódi tudóssá, varázslókká, akik komplex rendszerekkel kommunikálnak, akik megértik a világmindenség egy szeletének működését. S a tudósokból is csak nagyon kevesek lesznek képesek átadni a tudásukat a következő nemzedékeknek.

Egyszer, nagyon-nagyon régen egy katonatársam, egy vékonydongájú fiúcska, aki hívő volt, amikor megkérdeztem, miért nem tagja valamilyen felekezetnek, egyháznak, azt felelte, „Istenben nincs barátkozás”. Mennyire mélyértelmű ez a mondat! A tudományban sincs barátkozás, mert a tudomány Isten útjának fürkészése.

A nyugati társadalom elfordult Istentől, tagadja, gyűlöli. Gyűlöli azt is, aki a teremtésben a Teremtőt látja. Éppen ezért a nyugati civilizáció alkalmatlanná vált tudásalapú társadalmat létrehozni. S talán nem is akar. Megelégszik annak kiüresedett dogmájával.

Őszintén mondom, rohadt csalódott vagyok, hogy a mi oldalunkon is ennyi agyhalott van. Olvasom a mandiner.hu-n, ha tegnap lettek volna a parlamenti választások, a Fidesz kétharmaddal nyert volna.

Ehhez két megjegyzésem is van:

1. Tegnap nem parlamenti választások voltak.
2. Győrben az a kommunista kis pöcs Pintér Bence nyert, akit a mandiner.hu épített fel, tett valakivé

Mindenki tudja IQ 65 fölött, hogy a tegnapi választások a főpolgármesteri pozícióról, Budapestről és az EP-listáról szóltak. Mit ad Isten, az ellenzék is pont erre készült. S az eredmény? – Budapest maradt komcsi kézen, Kari Geri rombolhat tovább, s az EP-választáson az ellenzékre mindösszesen a magyar lakosság 48%-a voksolt, a Fideszre meg csak 44%..

Oké, oké, nem minden komcsi pártocska volt képes a szavazatait mandátumra váltani, tekintve, hogy az 5%-os küszöb alatt maradtak, de ettől még a magyar szavazók igenis véleményt mondtak, és ez a vélemény egyáltalán nem hízelgő a Fideszre nézve. 48% vs 44%.

Fidesz mindössze kilenc képviselővel kalkulálhat, nem tizeneggyel. A vele egy listán szereplő KDNP az EP-ben más frakcióban ül, és csak egy mandátumot kap. Vagyis a kormánypártok három helyet vesztenek a mostani ciklushoz képest. Hármat!!! Ezt nevezitek ti győzelemnek.

Poloska Peti pár hét alatt összerakott 7 mandátumot!

S akkor irány a főváros!

Köszönhetően Poloska Peti megjelenésének, Kari Geri maradt a főpolgármester. A közgyűlésbe a Fidesz 10 főt delegálhat. Pont ugyanannyit, mint a Tisza Párt! Csakhogy az ő oldalukon ott van még a DK-MSZP-Párbeszéd-Zöldek 7 mandátummal, a Vitézy-fél csapat 3-mal és a Kétfarkúak úgyszintén hárommal. Vagyis Budapest totális bukta. 

Várjunk! Aki szerint ez történelmi Fidesz-győzelem, az tényleg örül ennek, szerinte minden fasza?

Ráadásul elvesztettük Győrt. Győrben a mandiner.hu egykori üdvöskéje, egy magát korábban jobboldalinak hazudó komcsi kis patkány nyert. Ez a Pintér Bence örömködött anno azon, hogy az MTVA egyik hírolvasóját felpofozták a Balatonnál, amiért felolvassa a propagandát. Borítékolható bukás volt. Győrben minden fórumon jelezték a kormánynak, hogy Dézsi vállalhatatlan figura, ám a rogáni propagandagépezet nem változtatott irányt, nem fékezett, csak rohant tovább a Fidesz vesztébe.

Persze, könnyű Rogánnak, hiszen ő úgy véli, akkor erősödik, ha Viktor gyengül. Ez a kis gülüszemű féreg úgy hipnotizálja a miniszterelnököt, mint Ká Mauglit. Tarlós István ma jelenti be a miniszterelnöknek, hogy nem hajlandó tovább együtt dolgozni a győri egyetemen Rogán két smasszerével, Palkoviccsal és Fauszttal.

Szíjjártó is próbált figyelmeztetni, de Rogán bosszúból nyilvánosságra hozott egy tökéletesen lényegtelen titkosszolgálati jelentést, aminek hatására az ellenzék azonnal követelni kezdte Szijjártó fejét.

Szóval, tegnap nem parlamenti választások voltak. Ami volt, azt elvesztettük. Igen, a számok nem hazudnak. S valóban, a vidék még miénk, magyaroké. Azonban, most is azt olvasom mindenhol, hogy mostantól Poloska Peti eltűnik, nem jelent majd gondot. Aki ilyet állít, az degenerált, s a degeneráltsága sokba kerül, ha olyan személy, akire Orbán Viktor hallgat is.

Poloska Peti az elkövetkezendő két évben nyakába veszi a vidéket és egy még sokkal nagyobb zombisereget toboroz. S ha ne adj’ Isten olyan sikeres lesz, mint a budapesti közgyűlésben, nemhogy kétharmadunk nem lesz, de 50%-unk sem!

Változásra van szükség, vérfrissítésre. Ki kell mondani, a király meztelen. Azok az agyhalott propagandisták, akik pedig történelmi győzelemről halandzsáznak, veszítsék el kegyenc státuszukat. Mert vagy nem képesek átlátni komplex rendszereket, vagy tényleg csak sima nyaloncok, akik pénzért mindenre kaphatók.

A napokban minden igaz bolsevik baloldali félmajom a titkosszolgálatok működésének szakértőjévé őrjöngte magát. Történt ugyanis, hogy napvilágra került egy nem újkeletű jelentés a KKM-ben (Külgazdasági és Külügyminisztérium), amely szerint orosz hackerek megpróbáltak behatolni a külügy rendszerébe. Az erről szóló, annak valóságtartalma megerősítése nélküli jelentés, - hogy, hogy nem – éppen a George Soros, azaz Magyarország legádázabb ellensége médiumának, a Telexnek a szerkesztőségébe került.  

Tekintve, hogy jogászként a szakterületem az idegenrendészet, a külföldi állampolgárok magyarországi, illetve Magyarországgal kapcsolatos mindennemű tevékenysége a munkám részét képezi. Ennél fogva, - de egyéb okból is – meglehetősen képben vagyok egyes titkosszolgálati protokollokkal.

Ezért nagy magabiztossággal jelenthetem ki, hogy Szíjjártó Péter külügyminiszter kötelességszerűen az egyetlen helyes és törvényes módon járt el, amikor az újságírói kérdésre visszakérdezett, az illető skribler vajon tisztában van-e azzal, hogy rendkívül súlyos bűncselekményt valósít meg.

Először is, a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény elég világosan fogalmaz e tárgykörben. Nem hosszú jogszabály (43 §), agyhalott őrjöngés helyett javaslom elolvasni. Sapienti sat.

Másodszor, az újságírónak, amint a birtokába került egy szigorúan titkos dokumentum, azonnal jelentenie kellett volna az illetékes hatóságoknál. Egy normális országban ez az idióta előzetes letartóztatásban lenne valami olyan helyen, amiről csak nagyon kevesek tudnak. Ugyanis mielőbb szükséges lenne feltárni, mekkora veszélyt okozott ezzel a magatartásával.

Persze, a titkos irat kikerülésének körülményei nem pusztán az újságíró személyére vetnek árnyékot, hanem Bárdos tábornok Úréra is, az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatója személyére is. Személyesen ismerem a tábornok Urat, egy kiváló ember, egy kiváló szakember. Ő ilyet nem képes hibázni.

Van ugyanakkor a magyar titkosszolgálati rendszernek egy rendkívül gyenge pontja: nincs saját minisztériuma, így a 2010 óta regnáló Orbán-kormányok idején több alkalommal silányult politikai játékszerré.

Előbb Pintér Sándor Belügyminisztériuma alá sorolták, ahol a belügyminiszter Úr kedvenc szervezetének (NVSZ – Nemzeti Védelmi Szolgálat) árnyékába száműzték, s kvázi mint egy a sok rendőri szervezet közül működött. Ahogy működött.

Az abnormális működést végül úgy oldották fel, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatalt kiemelték a BM-ből, s Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter felügyelete alá helyezték. Csöbörből vödörbe, ugyebár. Azt nem nehéz kitalálni, hogy Pintér Sándor nem volt boldog. Na, és ki a francnak kell a hátára púpként egy nem boldog Pintér Sándor?

Anélkül, hogy belemerülnénk a nagypolitikai intrikákba, azért annyit megemlíthetünk, hogy az átszervezést követően Brüsszel bejelentkezett, hogy aggályosnak tartja a tendenciát, amely szerint Rogán Antal magánhadseregként használja a titkosszolgálatokat. Ennek ellenére a jogi tényt ne vitassuk, hogy Rogán Antalnak kutya kötelessége használni a titkosszolgálatokat.  Jogszabályi kereteken belül, természetesen. Mondanám itt, hogy „háááát”, de az a nagy harci helyzet, hogy egyelőre legfeljebb összeesküvéselmélet szintjén lehetne erről beszélni.

Ám, ha hozzáadjuk azt a tényt is, hogy a KKM-ben Rogán Antal jobbkeze, bizonyos Balogh Radosztina az informális utasításadó, akkor már elgondolkodtató, miért éppen az ezt a helyzetet kifogásoló Szijjártó Péter rovására kerül elő egy ilyen piszlicsáré, amúgy semmi érdekes tartalmat nem hordozó jelentés.

Amikor Balogh Radosztina felhívja Magyar Levente államtitkárt, a fickó alól kicsúsznak a lábai, annyira retteg tőle. Az illető hölgy „áldásos” tevékenységének köszönhetően tavaly év végén le kellett mondania az OIF (Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság) főigazgatójának, dr. Halmosi Zsolt tábornok Úrnak. Nem nagy veszteség, egy komplett idióta volt szegénykém. Ugyancsak elveszítette pozícióját és befolyását dr. Konyhás Szilvia r. ezredes, az OIF rendészeti főigazgatója, Halmosi helyettese. Jelenleg egyéb megbízást kapott. Konyhás férje Balogh Radosztina alkalmazottja az ARTON CAPITAL-nál. Ismerős név? – Letelepedési kötvényezős mutyi. Továbbá Bihari Katalin KKM helyettes államtitkár nagy bánatára megszüntette a Nemzetközi Munkaerőpiaci Főosztályt, dr. Czikajló Gergelyestől (főosztályvezető), akiért az illető helyettes államtitkárasszony szíve azóta is vérzik.

Pedig a felsorolt személyek és intézmények hűen szolgálták Balogh Radosztinát! Leginkább hazánk érdekének ellenében, de mégiscsak szolgáltak.

S akkor már ejtsünk pár szót aktuálpolitikai kérdésekről is!

Itt van ez a poloskapeti, a homopitecusok új messiása. Ő vajon honnan a jó édesanyjából jött? Amúgy onnan, ahogy mindannyian, de az ő személye azért egyéb okból is érdekes lehet.

Volt itt ez a nem pedofilos pedofil-ügy, ahol a köztársasági elnök kegyelmet adott egy olyan személynek, akit egy pedofil ügyben egyéb érintettként más bűncselekmények miatt elítéltek. Ebből a jelentéktelen ügyből a Fideszes propagandagépezet országos ügyet kreált, céltáblává téve a miniszterelnököt. Tényleg ilyen hülye lenne Rogán? – Visszatérünk erre mindjárt!

Szóval, ha kiállt volna Novák Katalin, elmondja, hogy hibázott, de törvénymódosítást nyújt be, hogy ilyen hibák soha többé ne fordulhassanak elő, a történet itt meg is rekedt volna. Senkinek nem kellett volna lemondania, a miniszterelnök kiáll és elmondja, hogy támogatja a köztársasági elnök kezdeményezését. Az ügy marad jelentéktelen, miniszteri-köztársasági elnöki szinten, nem robban bele Orbán Viktor arcába.

S akkor itt kanyarodunk vissza a titkosszolgálatokhoz!

Alapprotokoll, hogy a kormányalkalmazottakat és azok családtagjait a titkosszolgálatok átvilágítják, rendszeresen ellenőrzik és lehallgatják. Nyugi, aki odakerül, annak alá kell írni a titoktartási nyilatkozatot, amivel a saját lehallgatását is tudomásul veszi. Védett személlyé válik.

Tehát az Alkotmányvédelmi Hivatal pontosan tudta, ha poloskapetit sarokba szorítják azzal, hogy elveszik az egzisztenciáját, a zsíros állásait, amit a felesége jogán szerzett, támadásba megy majd át. A sarokba szorított patkány nekimegy az elefántnak is. Ismerve tehát a családja viselt dolgait, hogy a nagyapja, dr. Erőss Pál Rákosi és Nagy Imre TSZ-esítési programjának egyik fő végrehajtója volt, anyukája pedig szintén bíró, de erős baloldali agitátor is, biztosak lehettünk benne, hogy valami bonyodalmat okoz majd.

Létrehoztak egy borzalmas gólemet. Novák Katalin és Varga Judit eltüntetésével meggyengítették Orbán Viktort. Szijjártó kellemetlen helyzetbe hozásával ráerősítettek erre a folyamatra.

Hétvégén értesültem róla, hogy a miniszteri széke elvesztése okán sértett Palkovics László és régi üzlettársa, a KRÉTA-t és a NEPTUN-t is megalkotó és üzemeltető Fauszt Zoltán is beálltak Rogán Antal zsoldjába, s most éppen a miniszterelnök kisebbik öccsét támadják. Orbán Viktort a családján keresztül is megpróbálják meggyengíteni.

S már csak pár nap van június 9-ig.

A Jó Emberek, kik zengik hősi énekét majdan
Egy régvolt világnak, mi értük múlt el hajdan.
Megéneklik mindazt, miért küzdeni nem tudtak,
De mások áldozatából egy szebb jövőt alkudtak.

S e számkivetetteknek sorsa lesz minden erényük,
Mert nem nyúlt egyetlen segítő kéz sem feléjük.
Tetteik csak díszként állnak légváraik kertjében
Az áldozat hiábavalósága törvényének nevében.

S ha egyszer a változás vihara tépázza a világot,
Kérlelhetetlenül fosztva meg szirmától a virágot,
Az őszinte áldozat mállott orrú törpéi lesznek,
Kik ebben az új világban ismét rendet tesznek.

Üzlettársam és barátom édesapja folyton azt mondja nekem, hogy senki nem kíváncsi a morális indítékaimra. Én meg mindig azt válaszolom neki, hogy nem érdekel, én akkor sem tudok teljes hatékonysággal dolgozni, ha ez a kis plusz hiányzik a projektjeinkből. S persze, minduntalan neki lesz igaza. Bosszantó egy vénember!

A tapasztalat, ugyebár! Én sem vagyok már kezdő, de ő nálam is sokkal régebbi motoros. Ráadásul ő évtizedek óta idefenn él a hegytetőn, így ő ismeri a szeleket. Idefenn ádáz, hideg szelek fújnak. Aki nem kapaszkodik elég erősen, azt egyszerűen lefújják a hegyről, hogy összetöri csontját-bontját.  

Az élet itt igen zord. Nincs idő ábrándozni, nagyragadozókkal kell megküzdeni az élelemért. Az itt élő törzs vezére élet-halál ura. Egy mágikus erővel felruházott sámán. Néhányan a törzsből, - lévén jó ideje a törzsi vezető talpnyalói – elhiszik magukról, hogy ők is rendelkeznek természetfeletti képességekkel. Pedig nem is!

A völgyben élőket félelemben és tudatlanságban tartják, hogy soha senkinek ne legyen kedve felmászni a hegyre. S valóban, az odalenn élők vallásos áhítattal viseltetnek minden iránt, ami a hegyről elébük hullik. Nem egy bonyolult világ ez. Mindhiába differenciálódik tehát az emberi társadalom, a változások, vagy állandóságok mozgatói igazán egyszerű dolgok: pénz, aljasság, ostobaság.

A törzs vezérének legfőbb talpnyalója fejébe vette, hogy ő talán nagyobb sámán, mint maga a vezér. Ezért a vezér két nőstény bizalmasát ármánnyal a vadak elé vette koncként. S mindebből a vezér semmilyen jövőbeni vészt nem olvasott ki. Majd megjelent egy démon, aki alászállt a völgybe és viszályt szított a tudatlanok között. A vezér ebből az eseményből sem olvasott ki semmilyen bajt.

Aztán a törzsfő többi bizalmasa látva a talpnyaló egyre növekedő hatalmát, összerezzentek, mint a nyulak bármilyen nesz hallatán. Eltűrték hát, hogy az ármánykodó nőstény ördöge befolyást szerezzen fontos törzsi tanácsokban. Egy idő után mindenki rettegte a nőstényördög nevét. Aki nem csupán olyan gonosz volt, mint az ördög, de olyan csúf is.

Egy napon a titkokat őrző tanácstól elloptak pergameneket, amelyek a más törzsekkel kapcsolatot tartó tanács vezetőjét rendkívül nehéz helyzetbe hozta. Ám a törzs vezetője továbbra sem talált jeleket arra nézvést, hogy valaki a hatalmára törne.

Bebocsátást kért hozzá legfiatalabb testvére, hogy figyelmeztesse, hatalmára törnek. Elkergette a testvérét. Annak ellenére kergette el, hogy a testvére bizonyítékokat mutatott a talpnyalója árulására. A fiatalabb testvér korábban megvédte a törzsfőnököt egy magasrangú katonai vezető árulásától. Majd egy másik ilyen főkatonát is legyőzött. Kardélre hányt egy komplett áruló csoportot, akik a más törzsekkel kapcsolatot tartó törzsi tanácsban lapultak.

Minden hiába, a törzsfő továbbra is az őt státuszából letaszítani akaró talpnyalónak hitt. A törzs reményvesztetté vált. A völgybéli lázadók hangja egyre erőteljesebb lett. A démon megsokszorozta erejüket. Már felhallatszik az őrjöngésük. Valamit tenni kell!

Létezik egy tudományosnak tévedett sztereotípia, amely szerint, akinek nagy autója van, az valamit kompenzál. Erről szociológiai tanulmányok is születtek néhány évtizeddel korábban, különös tekintettel az amerikai autók méreteit és azok gazdáit kiveséző blabla formájában.

Habár nem látok bele a háború utáni Amerika autóipara társadalmi mozgatóerőinek működésébe, férfiként és autóimádóként ennyi évet leélve nyugodtan kijelenthetem, az ilyen jellegű „tudományos” értekezések a bődületes baromság kategóriájába tartoznak. Különös tekintettel arra, hogy az USA-ban nagyon sokáig nem is készültek európai méretű, azaz kisebb, vagyis „normál méretű” autók.

A nagyméretű autók korának azonban vége lett az USA-ban. Ennek praktikus okai vannak. Nekem nem is adatott meg, hogy legyen egy 55-ös Ford Fairlane-em, vagy egy 58-as Chevrolet Impala-m. Pedig milyen gyönyörű mindkettő!

Ma mást jelent a "nagy autó". Nem elsősorban a méreteit értik alatta, hanem inkább az árát és/vagy a teljesítményét. Na, itt már van érintettségem!

Gyerekkoromban sokat autós kártyáztunk és építettünk matchbox-pályákat a gritzer/griccer/griczer homokban. Valami fekete homok volt, a neve sem maradt fenn, az interneten sem találtam semmit róla, holott akkoriban mindenki azt használta építkezéshez. Ebből is látszik, milyen bazi öreg vagyok.

Amikor autós kártyáztunk, senki nem a Trabanttal vagy a Wartburggal akart lenni, mindenki azt várta, hogy neki a Lola T-t vagy a Lamborghini Miura-t osszák. Ferrarikat, Mercedeseket és Porschékat szerettünk volna. A homokpályán például mindig egy S 350-es Mercedes volt a legjobb. Rugózásban is! A matchboxokat rugózásban is versenyeztettük.

Szóval, egyszerűen csak él bennem a homo ludens, ezért veszek "nagy autókat", ha tehetem. Én nem LEGO-val játszottam, nem is Monopoly-ztam. Számítógép? - Ne vicceljünk! Autóztam. Itt jegyzem meg, a kisfiam is imádja a matchboxokat, és hároméves sem volt, amikor egy elektromos kisautóval már Y-ban fordult meg a nappalinkban. Sok felnőtt nő erről álmodni sem mer, hiába van jogosítványa.

Egyik nagyon kedves barátom most vette meg a Die Hard 5. részében szereplő Cougar MRAP katonai monstrum teherautót, ZIL 131-es alvázzal és meghajtással. Van egy sok-sok hektáros játszótere Nógrád megyében, ahol nemrég vezettem Krazt és IFA-t. Csepelt is majdnem, csak rotátor-köpeny szakadás van a vállamban, így nem bírtam tekerni a kormányát. Nem vagyok tehát egyedüli felnőtt gyerek, aki odavan az autókért.

Mi, férfiak, - már a „normálisabbak” – egyszerűen képtelenek vagyunk levetkezni a gyermeki énünket, és mindig találunk magunknak valami olyan hobbit, amiben ezt kiélhetjük. Egyesek például kártyajátékokat játszanak. Az is fantasztikusan izgalmas. Fiatalon én is minden nap ezt tettem. Más felnőtt hímek az órákért vannak oda. Sokáig lehetne sorolni, mi mindent képesek vagyunk találni magunknak, csak hogy kicsit játszhassunk.

Én az autóknak nem tudok ellenállni. Nem tehetek róla, imádom, amikor hörög-morog alattam a motor. Minimum V8 és 600LE. Ez alatt számomra nincs autó. Persze, elvezetek én bármit, mint munkaeszköz, bármilyen autó szóba jöhet. Hétvégente sem a Pepével megyek a piacra, hanem egy pick up-pal.

Amúgy az "apa Pepe" elég halk belülről, alig hallatszik a motor dorombolása, ha már a hörgést és morgást említettem. Hihetetlenül hatékony szigetelése van. Nemrég vettünk neki egy tesót, ami már e-hybrid. Annak aztán tényleg semmi hangja nincs. Amíg le nem padlózza az ember. Mert ott már 740 ló nyerít fel. Azért arra mindenki felkapja a fejét.

Hogy minek a budapesti, egyáltalán a magyar utakra ilyen autó? - mert iszonyat jó érzés vezetni. A Porsche olyan, mintha egy mesterséges intelligencia működtetné. Amikor beül az ember, szinte érezni, ahogy köré nő az autó, összefonódunk, mint szamuráj a kardjával. S nem tagadom, szeretem, ha akkor előzök, amikor akarok. 3,1 a 0-100!

Ennek ellenére mindig udvarias vagyok, bármilyen autót beengedek magam elé, ha gyorsabban megy, jobban siet, mint én. Nem taposok a gázpedálra, hogy megmutassam, az enyém sokkal gyorsabb. Nem állok le versenyezni senkivel. Az olyan ciki volna. Már túl azon, hogy balesetveszélyes is. Mindig tisztában vagyok az autóim teljesítményével, hogy ekkora ménes csúnya dolgokat művelhet, ha szétszalad.  

Közben pedig hányan próbálkoznak utcai párbajra kihívni!  Elsősorban téves felismerésből, mert úgy képzelik, az ő autójuk elég izmos ahhoz, hogy jól megmutassák. Nem, nem elég izmos! Elképesztő, hogy néhányszáz LE-s autókkal mekkora lúzerek állnak le vagánykodni, veszélybe sodorva más közlekedőket. A közút nem versenypálya, baromarcok!

Egy igazi autómániás felismeri a másik mániás autóját, és fejben lemeccseli. A minap egy Ford Mustang GT-vel volt ilyen szituációm. Amint felismerte, mi jön mögötte, hiába az öblös HEMI V8, félrehúzódott. M-es BMW-vel is volt hasonló esetem, de én sem bénáznék a belsőben egy SF 90 előtt, pláne nem taposnék a gázpedálra. Szóval, mi, autómániások nem versenyzünk. Azt a balfaszok teszik.

Azonban közlekedésbiztonsági szempontból nem a mindenáron versenyezni akaró lúzer a legveszélyesebb, belőlük viszonylag kevés van. Akikből viszont iszonyat sok van, azok az egzisztenciális okokból frusztrált gyűlölködők, akik bármilyen balesetveszélyt előidéznének, csak hogy téged akadályozzanak az autód miatt. Az autó státuszszimbólum is, mivel elég drága portéka. S ha nem is tudja a kis mocsok, hogy az autód 50 vagy 100 milliós, azt tudja, hogy sokkal drágább, mint az övé, illetve drágább az ingatlannál, amiben lakik. S minél kisebb értékű az autó, a gazdája annál frusztráltabb, ha meglát.

Édes Istenem, hányszor látom az elégedettségtől eltorzult  arcukat, ha úgy érezhetik, most aztán jól kitoltak velem! Csakhogy nekem egészen más dolgok számítanak az életben, és azokban az ilyen szerencsétlen idióták sosem tudnak engem megakadályozni semmiben. Picit azért szoktam bosszankodni, mert a gyermekem sokszor ül ott mögöttem, s ezek a közveszélyes kretének őt is veszélyeztetik.

Mit tudják ezek, mi az, hogy elegánsnak lenni! Vicsorogva, fogcsikorgatva igyekeznek gáncsoskodni. Mert te vagy a gazdag gyökér a szemükben. Nyilván sokukhoz képest gazdag is vagyok, de statisztikai értelemben a középosztályhoz tartozom, s magam is mindig úgy fogalmazok, nem vagyok gazdag, csak kényelmes polgári életet élek. Én sosem akarnék Mészáros Lölő lenni, nekem nincs szükségem sokmilliárdos yachtra, fényűző életre. Nem akarok luxusestélyekre járni pofavizitre.

El sem tudom képzelni, hogy irigyelhetném akárki más életmódját. Elégedett vagyok a saját életemmel. Az meg aztán végképp nem fér bele nálam, hogy pusztán a társadalmi különbözőségünk okán diszkrimináljak valakit. Szánom, aki saját nyomorúsága okozta minden keserű dühét kényszeresen másokra zúdítja. Azonban azt megjegyezném, a gépjárművel történő közlekedés során egymásért is felelősséggel tartozunk. A frusztrált gyűlölködés rendkívül balesetveszélyes.

„Soha példának senkit se vettem  magam házában óv a magány

És minden mestert kinevettem, ki nem nevetett önmagán.”

/Nietzsche

A morális felsőbbrendűségbe vetett hit tévhit. A világnak a hét szabad művészet értelmezéseiben fellelhető rendjét torzítja ez az elv, ez az attitűd, amelynek az eredője nem más, mint a hübrisz, az elbizakodottság.

S hogy a laikusok is értsék valamelyest ezen okfejtésemet, álljon itt a hét szabad művészet, vagyis a klasszikus tudományok felsorolása:

Trivium – a szóval, szöveggel foglalkozó tudományok („Hármas út”)

Grammatica – nyelvtan

Retorica – retorika, a gondolatok szabatos, szóbeli kifejezése

Dialectica – dialektika, a gondolatok logikus kifejtésének tárgya

Quadrivium – a többi négy tudományág közös összefoglaló neve („Négyes út”)

Astronomia – csillagászat

Aritmetica – számtan

Geometria – mértan

Musica – zene

A hübrisz, az elbizakodottság bűn. A szó eredetileg túlkapást, áthágást jelentett, egy másik személy magánszférájába történő ártó szándékú behatolást. Az athéni demokrácia fénykorában konkrét büntetőjogi fogalom is volt: az olyan erőszakos cselekedeteket jelölték vele, amelyek célja kizárólag az áldozat megszégyenítése és megalázása volt, a saját felsőbbrendűség kimutatásáért.

Ezért taglózott le a hír, amely szerint az elhibázott kegyelmi döntés okán lemondott Novák Katalin köztársasági elnök, Varga Judit, volt igazságügyminiszter pedig visszavonul a közélettől, lemond parlamenti mandátumáról.

Amint azt elsőként a jobboldalon leírtam, a kegyelem gyakorlása hiba volt az ominózus esetben, most elsőként írom le azt is, a két hölgy lemondása, illetve lemondásuk tudomásul vétele ugyanúgy hiba, csak sokkal súlyosabb.

Persze, ki vagyok én. Én csak egy olyan blogger vagyok, akit a saját politikai közössége is blokkol. Bizony, Mr. Falafel a jobboldalon olyan, mint Voldemort a Harry Potterben.

S hogy miért tartom rendkívül károsnak politikai közösségünkre nézve Orbán Viktor kiállását, illetve annak egyáltalán nem logikus következményeit?

Először is, ezt a bejelentést Novák Katalin szájába kellett volna adni, nem a külpolitikai csatározásokba belefáradt miniszterelnökébe. A Fidesz-kormány immár másodszor volt képtelen megvédeni a köztársasági elnöki tekintélyt. Lettlégyen bármi is az eredeti szándéka, semmi mást nem demonstrált ezzel, mint azt, hogy magát a jogintézményt, ezt a közjogi méltóságot, s általa a társadalmi összetartozást, amit szimbolizál, nem tisztelik eléggé, nem fontos számukra.

Másodszor, Orbán Viktor, a Patás Orbán egyetlen bizonytalan vagy kevésbé aktív szavazót sem nyerhet ilyen módon, mert autoriter személyiségéről bármilyen jóságos és igazságos gránitborítást apró szilánkokra robban le azonnal. Nekünk egy erős Orbán Viktorra van szükségünk, nem egy igazságosra, nem egy erkölcsileg sziklaszilárd mamelukra, hanem egy a társadalmi változásokra azonnal reagálni kész cinikus tudósemberre, mint amilyen a posztomat bevezető idézetben felsejlik.

Harmadszor, ha hiszünk a dialektikában, a gondolatok logikus kifejtésében, a formális logika, a kauzalitás rendező elvében, Tegnap Orbán Viktornak is le kellett volna mondania. Elvégre kinek köszönhetjük az eddigi két bukott köztársasági elnököt? Ki emelte ki Varga Juditot igazságügyminiszterré? Ki vetette oda egyik legrégebbi harcostársát, Szájer Józsefet is a hiénák elé?

A két hölgy egyetlen, érzékeny, ám nem túl súlyos és nem helyrehozhatatlan hibát követtek el. Különösen Varga Judit, aki a rendszerváltás óta alkalmazott szokásjog szerint járt el, vagyis csupán bírálat nélkül ellenjegyezte a köztársasági elnöki döntést.

Orbán Viktornak, amióta csak a politikában szerepel soha ilyen rossz, ilyen súlyos következményekkel járó hibás döntése nem volt még. Vajon tényleg elhitte, hogy bármit is számít, ha a mi politikai közösségünk morálisan felsőbbrendű? Tényleg ennyire elfáradt?

A liberális démonokrácia az erkölcstelenség társadalma. Aki ebben a rendszerben annak szabályit nem képes saját hasznára alkalmazni, bukásra van ítélve. A tegnapi napon tehát gyengébbek lettünk, sebezhetők. Csak meg kell nézni a nyomorult bolsevikok (Dobrev, Cseh, Donáth és társaik) nyilatkozatait. A legfájóbb, hogy ők, akik gyűlölik és pusztítják a hét szabad művészet örökérvényű tételezéseit, sokkal logikusabban foglalnak állást, mint a mi miniszterelnökünk.

Tegnap bizonyossá vált, - ha csak csoda nem történik – a közelgő két választáson jelentős szavazatveszteséggel számolhatunk. Számításaim szerint úgy félmillió ember ábrándulhatott ki a „rendszerből”. Sokan nem is fognak elmenni szavazni. Gyásznap volt a tegnapi.

Olvasom a bolsevik médiában, hogy a köztársasági elnök kegyelmet adott egy pedofil ügyben is érintett pedagógusnak. Több cikket is elolvastam, azonban a bolsevista médiára jellemző módon oly mértékben volt torz, aljas, a valóságot elferdítő mind, hogy első blikkre kamunak nyilvánítottam a hírt.

Majd elolvastam a Magyar Nemzet vonatkozó írását... és görcsbe rándult a gyomrom.

Alig akarom elhinni, de az ocsmány balliberális máz alatt megbúvó valóság nem túl hízelgő egy konzervatív családbarát köztársasági elnökre nézve. Nem beszélve a minket, demokratikus kapitalistákat ért arcul csapásról. A mi értékrendünkbe ez nem fér bele, kedves Katalin, Tisztelt Köztársasági Elnök asszony.

Nézzük a tényeket! (Jogi tényeket, természetesen.)

Ám, mielőtt belekezdenénk, idézzük fel Marcus Tullius Cicero, a kiváló ókori jogtudós és szónok szavait:

„Van-e csúfabb ugyanis a meggondolatlanságnál, és van-e bármi is olyannyira megfontolatlan, olyannyira méltatlan a bölcs tekintélyéhez és belátáshoz, minthogy akár hamis nézetet képviseljen, akár pedig fenntartás nélkül síkraszálljon olyasmi mellett, amit nem vizsgált meg és tárt fel eléggé?”

/Cicero: Az Istenek természete, Első könyv/

Én mondom, bizony nincs!

Cicero a „bölcs” alatt a tudósokat érti. Nos, a szó akadémiai értelmében nem vagyok tudós. Még belegondolni is iszonyú: én? … ezek között? … brrrrrr…….

Valódi tudomány már alig létezik az akadémia falai között, s egyre gyorsuló ütemben kiveszni látszik az egyetemekről is. Mégis, jogászként, - no, és a picike tudományos fokozatomra is tekintettel – illik átgondolnom alaposabban a történteket.

Először is, a kormány és a jobboldali sajtó azon védekezése, amely szerint, a köztársasági elnök asszony által felmentett személyt tényszerűen nem vádolták meg és ítélték el pedofília miatt, helytálló.

Másodszor, az is megfelel a tényeknek, hogy a kegyelemben részesült személy nem ült már börtönben a jogi aktus idején.

Azonban!

Igaz ugyan, hogy fizikai értelemben nem tartózkodott egy büntetésvégrehajtási intézet falai közt, ám ettől eltekintve még mindig a reá kiszabott büntetését töltött otthonában, elektronikus távfelügyeleti eszközzel ellátva. Úgynevezett reintegrációs őrizetben volt. Ez a végrehajtási fokozat az úgynevezett enyhébb végrehajtási szabályok (EVSZ) körébe tartozik.

A Magyar Nemzet tájékoztatásával ellentétben az enyhébb végrehajtási szabályokat, például reintegrációs őrizetet nem a jó magaviseletű fogvatartottaknál alkalmazzák. Nem. A büntetésvégrehajtási intézetekben a rabok 99%-a, - ideértve a könyörtelen gyilkosokat is – jó magaviseletet tanúsít. Pusztán azért, hogy apróbb kedvezményekhez jusson.

Azonban az enyhébb végrehajtási szabályokat kizárólag olyan elítélteken alkalmazzák, akiknek nincs egyéb folyamatban lévő büntetőügyük.

Még hogy jó magaviselet!

Előtte azért megpróbálta kényszeríteni az abúzust elszenvedőt, hogy ne tegyen panaszt az igazgató ellen, a főnöke ellen. Miután ezzel nem ért célt, megkísérelte megvesztegetni az áldozatot.

Ezért ítélték el ezt a szép embert.

S akkor itt most felejtsük el egy pillanatra a liberál-bolsevik sajtó hőzöngését, és képzeljük el, hogy valaki a gyermekünket molesztálta.

Oké, az én gyermekemet molesztáló igazgató sosem került volna bíróságra, mert vélhetően öngyilkos lett volna felismervén, szörnyű tetteinek következményét aligha bírná elviselni gyenge jelleme.

S az a gyanúm, hasonlóan végezte volna a bűntársa is, akit most a köztársasági elnök kegyelemben részesített.   

Már megint kiderült, hogy minden Fidesz-szavazó hülye. Többnyire vénhülye. Mert sem a fiatalok, sem a kvalifikáltabb (ezt baloldaliul diplomásnak mondják) emberek nem szavaznak a Fideszre. Leginkább azért hülye minden Fidesz-szavazó, mert vidéki suttyók, akik a köztévét nézik, az internetet meg nem is ismerik.

Több dolgot nem értek ezen okfejtésben. Ami nyilván nem csoda, hiszen agyhalott Fidesz-droid vagyok.

Az első, hogy a krakélerségemre oly érzékeny kommancs ismerőseim amúgy élenjárnak olyan megosztásokban, amelyekben a disztingválás legrenyhébb kísérlete nélkül címkéznek minket, Fidesz-szavazókat. Most akkor mit is várnának el cserében? Egyszerűbb lenne elfogadni, hogy verbális lealázásban is jobb vagyok náluk.

Második, hogy 2010-ig kizárólag komcsi propaganda ment a köztévében, az azon tengődő vidéki suttyók viszont mégis a Fideszre szavaztak.

Persze, tudom én, hogy baloldalon a logikát, kauzalitást tagadni kell, hiszen az egy kapitalista, keresztény-konzervatív, fehér, ciszhetero ármány, amely kizárólag azt acélt szolgálja, hogy a gazdagok kizsákmányolják a népet.  

Harmadik, hogy egyelőre (szerencsére) kevesebb a diplomás, mint a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező szavazó, ergo nyilvánvaló, hogy több a nem diplomás szavazó. S ha már kvalifikáltság, a diploma szerintem nem nagyon ad intellektuális fogódzókat. Köszönhetően a közoktatásban és felsőfokú képzésben eluralkodó liberál-komcsi őrületnek.

S bár készséggel elhiszem, a diplomások többsége liberál-komcsi felfogású, ergo baloldali szavazó, az én ismeretségi körömben alig található diplomás, aki baloldali. Kivétel vagyok, ami erősíti a szabályt, gondolom.

Egyébként teljesen normális, ha a diplomások túlnyomó többsége komcsi. Ugyanis a diplomájával érvényesülni, karriert csinálni, egzisztenciát építeni, elégedett emberré válni csak keveseknek, a kiválóknak sikerül. S azt biztosan állíthatom, az életükkel elégedett emberek között 2% sincs baloldali szavazó.

Baloldalinak lenni különféle sérelmek okozta mentális torzulás eredménye. Múlt rendszerben, s rendszerváltozás után közvetlenül meggazdagodó milliárdos kiesik a pikszisből, elveszíti a kizárólagosság kiváltságát. Persze, hogy komcsivá züllik! Középiskola menőcsávója tróger melós lesz, a nők messzire elkerülik. Ugyanez csajban.  Persze, hogy komcsivá züllik! Szakmájának kontárja elveszíti a megrendelőit. Persze, hogy komcsivá züllik! Szexuális képességei, illetve orientációja frusztrálttá teszi. Persze, hogy komcsivá züllik! És még sorolhatnám!

Megismétlem: az életével elégedett ember sosem válik baloldalivá. A kiválóak, az elit - idesorolva a nem diplomás szakembereket is! - mindig kapitalista szemléletűek lesznek: demokrácia-szeretők, liberálisok. Ezért is irtózunk attól, hogy ma éppen a komcsik hirdetik magukat demokratának és liberálisnak. Ez amolyan orwelli „újbeszél”, mert pont az ellenkezője igaz rájuk.

A fiatalok (30 alattiak) akcionizmusa mindig irracionális, ezért alapvetően baloldali, az értelmet felülírja az érzelem. Kapitalista ember fiatalon nem politizál. Tanul, bulizik, csajozik/pasizik, sportol, élvezi az életet. Azok a diákok, akik ma az utcákon óbégatnak komcsi lózungokat, pont egy kalap szart nem érnek, a társadalom szemete.

Mindemellett a fiatalos hevület, az érzelmi túltengés teljesen természetes náluk, az ő korosztályukban. Ahogy Churchill is fogalmazott: „aki fiatalon nem liberális, annak nincs szíve, aki negyven fölött nem konzervatív, annak meg nincs esze.” Egyetértek. Rohadtul szerettem lázadni fiatalon, feszegetni a határokat. Szerencsére politikai céljaim sosem voltak!

Vicces, hogy éppen a baloldal lovagolja meg a tinik hormon-túltengéseit, hiszen korábban mélyen elítélték e korosztály politikába történő bevonását. Nagyon súlyos bűnként hivatkoztak rá.

Egy kis részlet, íme:

MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: „Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság közoktatási törvénye alapján a diákokat vagy szülőket arra nemcsak kényszeríteni, hanem késztetni, hogy politikai véleményüket, hovatartozásukat megvallják, törvénytelen. De nemcsak törvénytelen, hanem erkölcstelen is! Évtizedeken át éltünk egy olyan rendszerben, amely hamis nyilatkozatokat csikart ki az állampolgáraitól. A szülők nem azért adják gyermekeiket az iskolába, hogy őket különféle demonstrációk céljainak alávetve, demonstrációkon masíroztassák fel.”

Jó, jó, tudom én, most a jó (baloldal) harcol a gonosszal (magyar nemzeti oldal)!

Akkor ezt megbeszéltük!

Ez a szakadék, - ami remélhetően végérvényesen kettészakítja a magyar társadalmat - nem fiatalok és öregek, nem iskolázottak és iskolázatlanok között, hanem a szabályokhoz alkalmazkodni képes sikeres emberek, a kiválóak, az életükkel elégedettek  és a szabályokhoz alkalmazkodni képtelen,  marginalizálódott hőbörgők között húzódik.

A SUHAJDA-JELENSÉG

Olyan korban élünk, amikor a normáink felbomlanak, amikor a fogalmaink elveszítik eredeti jelentésüket. A liberális demokrácia a ma még egységes emberi faj végórája, egy mentális és fiziológiai értelemben egyaránt elkorcsosult faj groteszk vergődése.

Suhajda Szilárd ennek rendszernek végterméke. Nem volt sem hős, sem sportoló. S éppen azért halt meg, mert egyik sem tudott lenni.

Először is, nem ártana meghatározni, mit nevezünk sportnak. A sport egy szabályrendszer keretein belül, ellenőrzött módon végzett cselekvés, ahol a résztvevők időről időre tanúságot tesznek felkészültségükről, tudásszintjükről. Az ilyen, ellenőrzött körülmények között bemutatott tudás- és felkészültségszint alkalmas arra, hogy tágítsa az emberi teljesítőképesség határait

Egy ismeretlen körülmények között bekövetkezett halálból semmiféle, az emberiség számára hasznos információt nem nyerhetünk, hacsak azt nem, hogy minden korban élnek köztünk idióták.

Suhajda Szilárd nem volt sportember, a hegymászás nem sport.

Én búvárkodom. Nem ma kezdtem, hanem még középiskolás koromban, a 80-as években. A mi közösségünk a tevékenységünket szabadidős tevékenységként tartja számon. Nagyon helyesen! Na, nem mintha nem lennének köztünk is fanatikus vadbarmok.

Két éve kiléptem a legismertebb búvárközösségből, mert egyik társunk egyedül ment télen jég alá merülni, és meghalt. Borítékolható volt. Minden valódi búvár tudja, hogy egy ilyen cselekedet roppant felelőtlen és veszélyes. Aztán a csoportban elkezdték isteníteni, hogy mekkora tapasztalt búvár volt és ilyenek. Közben meg úgy halt meg, ahogy egy balfaszhoz illik. Azonnal elhagytam a csoportot, mert az ilyen emberek nemcsak önmagukra jelentenek veszélyt, de társaikra is. A búvárkodás ugyanis fegyelmezettséget követel.

Gyermekként sokféle sportot kipróbáltam, végül a keleti harcművészetek, a küzdősportok világa varázsolt el, s tart magában, míg élek. Amíg aktív voltam, rendszeresen jártam sportorvoshoz. S mivel még ma is napi rendszerességgel edzem, az orvosi vizsgálatokat most sem hagyom ki.

Néhány éve vért akartam adni, de olyan magas volt a vérem vastartalma, hogy nem engedélyezték. Akkor kezdtem eljárni a Kútvölgyibe, az első években heti rendszerességgel csapolásra. Vérgázt vettek tőlem és a vérgenetikai modellemet is elkészítették. A doki azt mondta, nekem nem búvárkodnom kéne, hanem hegyet mászni, mert az a vértípus, ami nekem van, a serpákra jellemző.

Vajon Suhajda Szilárd végeztetett genetikai vizsgálatokat? Vettek tőle vérgázt? Készítettek szív CT-t?  - Bizonyosan nem. Szerintem arról sem volt soha fogalma, hogy ilyen létezik.  

Amikor fiatal voltam, Miskolcon a Shito-ryu karate mellett a sziklamászás volt a legnépszerűbb sport. Ismertem olyan sziklamászót, aki percekig volt képes függeszkedni egyetlen ujján. Mindegyik szikár, kötélizomzatú volt, nem ilyen csenevész kis legényke, mint Suhajda Szilárd.

Amennyiben érdekelt volna a figura, már előzetesen ránézésre megmondtam volna, hogy ez sosem jut fel oda. Minden sportban megvan az azt űzőknek egy jellegzetes izomtónusa, amiről a nem teljesen laikusok felismerik, kivel állnak szemben. Ez a szegény fiú nem rendelkezett megfelelő fiziológiai jellemzőkkel.

Fogalmam sincs, miért hiszik magukról ezek a kisemberek, hogy képesek elérni valami rendkívülit, amikor nem tesznek mögé rendkívüli teljesítményt a felkészülésük során. Vajon mennyit edzett oxigénhiányos környezetben? Azt hitte, ha futkározik, mint egy kergemarha, vagy tekeri a bringát az autók között, az felkészíti majd?

Nem tudom, nem ismertem. Azonban az, hogy tökéletesen felkészületlen volt, teljesen világos. Én például azt sem értem, hogy miért nem fogadott serpákat, akik mögötte haladtak volna, egyik palackkal, másik kettő meg arra várva, ha orra bukik, felsegítik, elveszik a málháját, oxigént adnak neki. Akkor sem sikerült volna, de úgy még most is élne. S ha ne adj Isten egyszer ezt felkészülten megpróbálta volna ezen a módon, s feljut, akkor is sikeresnek számított volna a csúcskísérlet. A támogatás, a biztosíték maga mögött tudása pszichésen is tuningolta volna.

Persze, hasonszőrű félkegyelműekkel volt körbe véve, így aztán nem kapott egyetlen értékes tanácsot sem, ami megmenthette volna. Rohadtul tragikus ez az egész. Az evolúció rideg egyhangúsággal működik. S ilyen alkalmakkor elkaphatjuk egy pillanatra kaján vigyorát.

Néztem a rövid interjút az édesapjával. Szívszorító volt. Ám nekem minduntalan a cserbenhagyott kicsi gyermeke képe sejlik fel. Az én gyermekem most hatéves. Hat évig nem voltam búvárszafarin. Nem mertem kockáztatni. Júniusban lesz megszületése óta az első szafarink, immár együtt. S még ez sem hajós, hanem házi zátonyról. Még mindig óvatos vagyok miatta.

Egy ideje a kisfiam nagyon apás lett. Mindenért engem szólít, s már az anyukája is így tesz, ha el szeretne érni nála valamit. Esténként összebújva alszunk el, halkan suttogok a fülecskéjébe, hogy mennyire szeretem és mindig meg fogom védeni mindentől. Nyilván az én esetem lényegesen másabb, mint Suhajda Szilárdé, hiszen én negyvenkilenc évesen lettem apa. Azonban, ha egy férfiban apaként nem ébrednek fel a természetes védelmi ösztönök, amelyek tudatos szinten erős felelősségérzetet generálnak, ott igen mélyen gyökeredző problémák vannak.

A liberális demokrácia egyik fő törekvése, hogy az ember és természet harmóniáját felülírja, megtagadja. Az ösztöneinket primitívnek, elutasítandóknak tartja. Újabban pedig a közösséget magát is alárendeli az egyéni érdekeknek, vagyis az egot emeli piedesztálra. Csakhogy az egyén kiteljesedése nem a csoporton, a közösségen kívül vagy annak ellenére történik. A csoport, a közösség nem gátló erő, hanem segítő közeg. Akkor tudok kiteljesedni személyiségként, ha a közösség hasznára vagyok, s tetteimmel erősítem azt. Mert az erős közösség képes kinevelni erős emberi egyedeket.

Suhajda Szilárd egy téves társadalomfelfogás áldozata lett. Az emberek nem értik, ahová Szilárd feljutott, oda bárki képes. Bárki! Ahol odaveszett, ott kezdődnek a zord körülmények. Amikor az oxigénhiány miatt egy 2-3 kg-os teher is száz kilónak érződik. Amikor az agy nem kap elég oxigént, s az ember nem képes már racionális döntéseket hozni.

Mélységi búvár vizsgán 50 méter mélyen két darab háromjegyű számot kell összeszoroznunk kis táblán. Akit elkap a mélységi mámor (nitrogén narkózis), az erre képtelen. Viszont a vizsga arra van, hogy megtanuljuk, mindez nem játék, nem szórakozás, mert az életünk a tét. Ismétlem: a búvárkodás nem sport, hanem szabadidős tevékenység. Mégis vannak alapvető szabályok, amelyek be nem tartása a halálunkat okozhatja.

Suhajda Szilárd elment. Elment egy téveszmés kisember, egy Tesco Gazdaságos hős. Itt maradt utána egy csillogó szemű kisgyermek, akit nem ölel át többé apa erős karja védelmezőn, aki ezt sosem fogja tudni feldolgozni, akinek sosem lesz normális apaképe.  

Mi, jogászok jól ismerjük az elvet, amelynek értelmében valaminek a megítélésekor nem annak elnevezése, hanem tartalma szerint kell döntenünk. Számomra így nem jelent gondot az orosz-ukrán háború kapcsán, melyik oldalra kell állnom. Teljesen nyilvánvaló, hogy az értékrendemet követve az oroszokkal kell szimpatizálnom, az ő győzelműkért és a teljes ukrán megsemmisülésért kell szorítanom.

Nem az olcsó orosz energiahordozók miatt, nem dacból, mert a minket csuklóztató EU és USA az ukránok pártján áll, hanem emberiességből, erkölcsi kötelességből, racionális attitűdből. Mert Ukrajna és az ukrán nép képviseli mindazt, amit elutasítok, ami emberiségellenes és fajgyilkos, ami erkölcstelen és visszataszító, az oroszok pedig e pusztító tenyészetet igyekeznek visszaszorítani. És baromira nem érdekel, hogy ezt nem szívjóságból, az emberiségért teszik, hanem csak nemzeti öntudatból fakadóan. Nekem mindegy, csak tegyék!

Fiatalként, a szocializmusban gyakran álmodoztunk a nyugati kapitalizmusról, s úgy véltük, ott tényleg kolbászból van a kerítés. Álmodoztunk, de én akkoriban is pragmatikus voltam és a rendszeren belül igyekeztem érvényesülni. Mit mondjak azok után, hogy két tanárom is jelentett rólam, s az iskolám nem írta alá a felvételi lapomat, mert álláspontjuk szerint veszélyt jelentettem a szocialista közösségre, ezért meg kellett akadályozni, hogy diplomához jussak, hogy vezető lehessek?

Mindent tudok a szocialista elvekről, metodikákról, s az azt mozgató emberi lélekről. Ezért utasítom el a liberális demokráciát, a nyugati kultúrát (már, amennyiben ezt lehet kultúraként aposztrofálni), az EU-t és az USA-t, s minden gittegyletet, amit ezek működtetnek, köztük az ENSZ-t.

Ugyanis, amit ma a nyugati világ képvisel, az pont olyan agysorvasztó bolsevizmus, a kisszerű, gyenge értelmi képességű és hitvány fiziológiai adottságú emberek rémuralma, mint a szovjet szocializmus volt. Degeneráltak, szellemi éhenkórászok osztják az észt, és képesek bármit elpusztítani, ami a magasabb értelmi képességek jeleit hordozza. Ez a liberális demokrácia.

Ez sem nem liberális, sem nem demokrácia. Ahogy Platón is megfogalmazta: ez a csőcselék uralma, ez oklokrácia. Legjobban a közösségi médiában figyelhető meg, hogy mekkora hangjuk van ezeknek setét gyökereknek és milyen szorgalmasan terjesztik a kórságot. Miközben rohadt érzékenyek ám, ha valaki, - az olyanok, mint én is - odabaszik a hülye pofájuknak.

Persze, attól, hogy a nyugati társadalom vált pusztító bolsevizmussá, Oroszország és Kína nem lett a 60-70-80-as évek nyugati demokráciájává. Sajnos. Csupán a kisebbik rossz. Az a nyugati társadalmi miliő, amiben élni vágyódtunk, végérvényesen elveszett. S egyelőre nem nagyon látszik, hogy valami jobb jönne. Sőt, ma egyértelműen a reménytelenség korát éljük.

Azt mondják a baloldali félmajmok, a homopitecusok, hogy az oroszoktól félnünk kell, ez a történelmi tapasztalatunk. Hát, a tiétek ez, de ti minidig is hülyék voltatok a tanuláshoz és a létezés tárgyilagos értelmezéséhez. Az orosz medve félelmetes. Félelmetes, mert egyedül több atomfegyvere van, mint a világ összes többi atomhatalmának együtt. S aki azt hiszi, vonakodnak bevetni, ha sarokba szorítják őket, az hülye.

Ugyanakkor a közös történelmünk nem különösebben borzalmas. Igen, leverték az 1848-49-es szabadságharcunkat! Habsburg kérésre, rokoni, családi segítségként. Ellenben az I. világháború után egyedül a Szovjetunió nem írta alá a trianoni békeszerződést.

A Szovjetunió. Ezt gyűlöljük kérlelhetetlenül, ennek tovább élését látják sokan Oroszoroszágban. Pedig, ha a Szovjetunió eszmeisége valahol tovább él, az Ukrajna és a nyugati világ. A Szovjetuniót pedig Ukrajna, Oroszország és Fehéroroszország alapította. Amikor a szovjet hadsereg megszállta Magyarországot, ukrán hadosztályokkal tette azt.

Az 1956-os forradalmat egy ukrán nemzetiségű szovjet főtitkár, Nyikita Hruscsov parancsára ukrán tankhadosztályok verték le. Sőt, amiről nem beszélünk, még egy félelmetes atombomba hordozó repülőgépet is a magasba emeltek arra az esetre, ha az USA beavatkozna. Vagyis egy ukrán ember simán atomot dobott volna ránk. Ezt így tanítják ma Ukrajnában! Állítólag ez a gép mindösszesen egyszer, akkor szállt fel.

A II. világháború után Kárpátalja magyartalanítását, az erőszakos kitelepítéseket, s a magyar lakosság helyére oroszajkúak (ukránok) betelepítését ukránok művelték. A rendszerváltozás után kivonuló szovjet csapatoknak sok tisztje maradt nálunk. Mind ukrán nemzetiségű volt. Tudom, mert ezernél is több honosítási eljárásban működtem közre, s köztük bőven volt ilyen ex-Szovjet tiszt.

Ezek a történelmi tények. S ha csupán ezt vesszük alapul, inkább kell utálnunk az ukránokat, mint az oroszokat. Mindjárt nézzük is a közelmúlt történéseit!

Ki volt az egyedüli az EU-ban, aki beengedte az ukránokat? – Mi, magyarok! Az EU heves tiltakozása ellenére, - teszem hozzá. Hosszú évekig kardoskodtunk Ukrajna Unióhoz közeledésének elősegítése mellett. Megismétlem: EU-s tiltakozás mellett.

Mit kaptunk cserébe? – kárpátaljai magyarok jogfosztását, erőszakot, pogromokat ottani magyar közösségek ellen, emlékműveink meggyalázását. Ezeket az ukránokat éltetik a baloldali félmajmok.

Nekünk, magyaroknak, magyarul érzőknek, tehát azoknak, akik nem csupán de iure, hanem de facto is magyarok vagyunk, semmi okunk szimpatizálni az ukránokkal. S ha csupán nem szimpatizálunk, akkor még rohadtul méltányosak is voltunk, szemben velük.

Mi is ez a háború?

Az ukránok amerikai nyomásra, sugallatra, amerikai támogatással nekitámadtak az Ukrajna területén többségben élő orosz kisebbségnek. Jogfosztások, tömeggyilkosságok vezettek oda, hogy 2014-ben területek szakadtak ki Ukrajnából.

Ismernünk kellene Ukrajna, az ukrán nép történetét, ha lenne. Ukrajnát Lenin és Sztálin hozta létre, majd Hruscsov egészítette ki mai formájára. Leninék a Szovjetunió létrehozásában való közreműködésért teremtették meg őket. Igaz, maguk az ukránok a kijevi rusz fejedelemséggel azonosítják magukat, s állításuk szerint nem ők a tájszólásban beszélő oroszok, hanem az oroszok a tájszólásban beszélő ukránok.  

Mindenesetre az agresszív nacionalizmusuk pontosan ugyanazokkal a szocialista jellemzőkkel bír, mint a hitleri Németországé. Annyi különbséggel, hogy ez inkább fakad egy krónikus kisebbrendűségi érzésből, semmint a kamu történelmi előzményekből. Szemben azzal, hogy a germánoknak azért elég komoly múltjuk van.

A háború egyértelműen az orosz nép provokálásának következménye, az orosz nép egy része kiirtásának kísérletéből fakad. Oroszország világuralmi törekvései csak nyugati gazemberek, s az őket követő félkegyelmű helóták fejében léteznek. Nem Oroszország pakolta tele katonai eszközökkel a nyugat, az USA határait, hanem fordítva. Elszámolták magukat, vagy valóban kíváncsiak voltak, meddig az addig.

Hát eddig! Jelenleg csupán Oroszország rendelkezik hadrendbe állított hiperszonikus rakétákkal. A tengeralattjáróik olyan helyeken rejtőznek, amelyek stratégiai célpontokat képesek megsemmisíteni. S lehet mondani, hogy bénáznak Ukrajnában, csak ez baromság. Először is, nekik az nem Ukrajna, hanem oroszok lakta orosz terület. Másodszor, rájöttek, hogy a háború egy baromi jó üzlet. Az orosz gazdaság tízen kívül volt, s most a hatodik legerősebb a világon.  

Józanul átgondolva, ki szerint védené meg az USA azt az országot, amelyiknek a fővárosát orosz atomtámadás érné? Ki gondolja úgy, hogy az USA Berlinért, Osloért, Helsinkiért atomot indítana Oroszország felé, abban a biztos tudatban, hogy a ruszkik ezer rakétát is képesek visszalőni hiperszonikus sebességgel félpercen belül? Neeem, nem lenne viszontválasz, csak sírás és plüssmacik, meg ENSZ-óbégatás és vatikáni imák.

Ez a háború Európa gazdasági kivéreztetéséért zajlik, a segghülye ukránok csak eszközök. Európa vezetői pedig kivétel nélkül degeneráltak, genetikai hulladékok. S ennek a végstádiumnak külön pikantériája, hogy Magyarország az összes baj eredőjeként kerül feltüntetésre, hogy most sincs más reakciója Brüsszelnek a háború okozta súlyos veszélyre, mint a csuklóztatásunk, leckéztetésünk.

Olykor elbizonytalanodom, mert az ismert tények birtokában a jelentőségünk rendkívül csekély. Ugyanakkor az évtizedekre, de talán évszázadokra előre tervező háttérhatalom viszont brutális nyomást helyez ránk, olyan démoni figurákon keresztül, mint Soros György például. Rohadtul az útjukban vagyunk, aránytalanul nagy figyelmet fordítanak ránk. Nyilván okkal. Vajon mi lehet ez az ok? Jó lenne tudni!

Van min elgondolkodnunk ennek a háborúnak a kapcsán. Nehéz tehetetlenül szemlélni az eseményeket, sodródni az árral reménytelenül. Abban bízom, hogy a Jóisten megtart minket, ahogy tette azt évezredeken át.    

Fene tudja, miért, de engem sosem érdekeltek igazán a kortárs dolgok. Hogy utálom leírni a „dolog” szót! Szóval, nem izgat a kortárs művészet, irodalom, s újabban már a tudomány sem. A celebek és egyéb, példaképnek szánt személyek pedig végképp!

S ha jobban belegondolok, ez nem is annyira újkeletű attitűd részemről, hiszen, bár tiniként tele volt Bravo-s poszterekkel a falam, és a dipitáskámat is díszitették együttesek feliratai, igazából nem voltam rajongó, nem voltam „fan”.

Most is, miközben e sorokat írom, a Rolls Frakció: Jólét című dalának sorai csengenek a fülemben. „Bálványok bámulnak bambán e nemzedékre szabva, Fizetési cetlijük a szemedbe lóg.” Istenem, rendszerváltás után hány ilyen elénk állított bálványról derült ki, hogy egy aljas tömeggyilkos volt! Enyhébb esetben besúgó vagy idegen titkosszolgálat (KGB) zsoldjában hazaáruló.

Fentiek okán meglehetősen pőrén, amolyan  humanoid torzókként állnak előttem a nép hangjaként agyonajnározott, jaj, de okosakat mondó és cselekvő emberek. Egyszerűen képtelen vagyok meglátni bennük azt a maguk által választott vagy rájuk aggatott szerepként viselt személyiséget, amitől vonzóvá válhatnának. Pestiesen szólva annyit kérdezek csak magamban: „mit esznek ezen az idiótán?”

Mindez a Pankotai Lili-Budaházy György Celebrity Deathmatch kapcsán jutott eszembe. Valahogy egyikre sem tudok felnézni, egyik mögé sem tudnék beállni. Még akkor sem, ha egyébként Budaházy esetében a vele kapcsolatos eljárásban tapasztalt súlyos jogsértések jogászként igen érzékenyen érintenek. Amit vele műveltek az a jogtudomány arcul köpése.

Szerintem Budaházy és minden hozzá hasonló, magát turbómagyarként megjelenítő figura szimpla futóbolond, semmiképpen sem terrorista. Ezek egyszerűen nem értik, a jogsértésekre jogsértéssel nem lehet válaszolni, mert az anarchia. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kommunista gazember és tömeggyilkos Gyurcsány Ferenc állami terrort vezetett be. Ezért életfogytiglant kellene töltenie. Ugyanakkor válaszul molotovkoktélokat dobálni állami tisztviselők házai ajtajához gyerekes és törvénysértő. Újságírót megverni pedig aljasság.

Rongálás, garázdaság minősített esetei és egy könnyű testi sértés. Ez nem terrorcselekmény. Az pedig, hogy gyakorlatilag kizárólag közvetett bizonyítékok alapján, sok esetben szóbeszédre hagyatkozva tartották a fickót évtizedeken át eljárás alatt, hozták-vitték a különböző büntetésvégrehajtási intézetekben, nonszensz, jogállamban megengedhetetlen.

Valamelyik este a Politikai Hobbista című műsor vendége volt a HírTv-n ez az önjelölt szabadsághős. Néztem, néztem, de nem értettem az egészet. Hallgattam a hablatyolását, de valahogy nem hozott lázba. Mondom még egyszer: attól eltekintve, hogy az igazságszolgáltatás jogtudományt szabotáló eljárása engem is végtelenül dühít.

Egyébként Budaházy tanult ember. A BME-n végzett gépészmérnök, s még valami himihumi közgazdasági diplomája is van. Ennyiben mindenképpen különbözik az összes balos megszállottól. Odaát ugyanis kötelező rossz tanulónak, diploma nélkülinek, vagy magának diplomát hazudónak lenni.

Régi hagyomány ez a baloldalon. Nagy Imre például hat elemivel volt a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Havas Henriket ágensként iskolázták be. Mindhiába. Két értelmes mondatot nem mondott még életében, de ők, a homopitecusok „tanárurazzák”. A legviccesebb, hogy a MTA-nak Glatz Ferenc személyében egy igazi félkegyelmű-félanalfabéta kretén is lehetett az elnöke.

Így aztán teljesen természetes, ha az írni-beszélni alig tudó Pankotai Lili egyfajta kultúrhérosszá lett közöttük. És behívják műsorokba, ahol külvárosi proli szlengben „elmagyarázza”, mitől szar a magyar gazdaság. Meghallgattam. Fetrengtem a röhögéstől. Száz éve frankón cirkuszban mutogatták volna: „jé, beszélő majom!”

Az a kép megvan, amikor odaáll a helyesírási hibás pólójában, kíséretében egy lepukkant, szivárványos dzsekiben balfaszkodó  alkesz nővel a több diplomás, 6 nyelven anyanyelvi szinten beszélő köztársasági elnök elé és az oktatás szar helyzetéről beszél? Megvan? Ez a kép a teljes baloldaliság mementója.

Ugyanis ebből a  szar oktatási rendszerből kikerülnek Pankotai Lilik és Novák Katalinok is. Pankotai Lili a hitványság, az értéktelenség, a semmirekellőség szimbóluma. Egy  proli ivadék, aki a génjeiben hordozza sorsát, az intellektuális korlátai közt vergődő szerencsétlen helóta létet.

S amit rajta keresztül látunk a baloldalként aposztrofált félmajmokból, az meggyőz minket arról, hogy pont olyan állhatatossággal kell elutasítanunk őket, ahogyan ők teszik velünk, a kultúránkkal, az értékrendünkkel, a hagyományaikkal. Legfeljebb annyiban kell eltérnünk tőlük, hogy elhatárolódásunkat nem félállati őrjöngéssel, primitív agresszióval demonstráljuk.

Nick Nolte az egyik kedvenc színészem. Életemben először Tom Jordache szerepében láttam a Gazdag ember, szegény ember című sorozatban, amely Irwin Shaw azonos című regénye alapján készült. A történet egy nehéz sorsú vidéki családról szól, amelyben a testvérek különböző módokon igyekeznek kitörni a szegénységből.

Komcsi kiskölyök voltam, amikor a sorozat ment a tévében. Talán ezért is szimpatizáltam inkább a vad, zabolázatlan Tommal. Utáltam a testvérét, az opportunista Rudy-t, a gazdagembert, az átlag imperialista megtestesítőjét.

Nos, igen, a sztereotípiák már akkor is befolyásolták, kit kedvelünk, s kit utasítunk el. A szegény az jó, a gazdag rossz, gonosz. Csakhogy közben felnőttem, bejártam egy szép, nagyívű életutat, és rendszerváltozás is volt. És nem vagyok meggyőződve róla, ha ma nézném a sorozatot, ma is Tom volna a kedvencem és Rudy az abszolút elutasított.

A rendszerváltozás utáni években bebizonyosodott, hogy én szeretek kapitalista lenni, és bár nem vagyok kifejezetten opportunista, a lehetőségekkel élni tudást és akarást semmiképpen nem ítélem el. Morális aggályaim, persze, mindig is voltak, ezért ismertem be már többször is, én alkalmatlan vagyok milliárdossá válni.

Hö, mekkora mázli! Így élhetek Dobrev Klára országában. Édes Kenyérlángos!

Szóval, e poszt a megírására ennek a brutálisan otromba némbernek a tegnapi kijelentése sarkallt. Ugyanis azt találta mondani, olyan országot akar, amiben nincsenek milliárdosok.

He? Hogy mi?

Javítson ki valaki, ha tévednék, de Dobrev maga is milliárdos. Ugyebár abból építette fel birodalmát, hogy a nagypapi tömeggyilkos kommunista volt. Nyilván értem, mit is szeretett volna mondani ez a humanoid torzó. Egyszerűen csak rá akart erősíteni a sztereotípiára, amelyre az egész liberális demokrácia, a neobolsevizmus épül: a szegény jó, a gazdag rossz. Hiszen a gazdag ezért gazdag, mert elveszi a szegénytől.

A szocializmus azt állította, a kapitalizmus azért nem demokrácia, mert az imperialisták kizsákmányolják a munkásokat. Ezt az elvet követi a nyugati típusú bolsevizmus is, de nem imperialisták és kizsákmányolt melósok vannak, hanem leegyszerűsítve csak gazdagok és szegények. S bármennyire is nem vagyok milliárdos, azt hiszem, én a gonosz gazdagok táborába tartozom.

Hej, pedig, ha tudnák!!! Mert, bizony, mielőtt a rossz emberek közé kerülhettem volna, előtte azért történt velem ez-az. Először is, bár sosem voltam eminens, mindig jól tanultam és sportoltam. здоровом теле в здоровый дух – ahogy a szovjet mondás tartja. Egészséges testben egészséges szellem – a mondás egyébként Platóntól származik.

Másodszor, voltak és vannak vezérfonalaim utam során. Az elsőt középiskolai tanáromtól kaptam, aki azt mondta, ha van egy munkahely, ahová felvesznek öt embert, három hely a protekciósoké, de a maradék kettő közül az egyik az enyém lehet, ha elég állhatatos, szorgalmas vagyok. A másodikat René Descartes örökérvényű szavai adták: Dubito ergo cogito, cogito ergo sum, sum ergo Deus est. – Kételkedem, tehát gondolkodom, gondolkodom, tehát vagyok, vagyok, tehát Isten létezik. A harmadikat egy jogász kolléga hagyományozta rám. Egy jó régen élt jogtudós, Marcus Tullius Cicero.

„Van-e csúfabb ugyanis a meggondolatlanságnál, és van-e bármi is olyannyira megfontolatlan, olyannyira méltatlan a bölcs tekintélyéhez és belátáshoz, minthogy akár hamis nézetet képviseljen, akár pedig fenntartás nélkül síkraszálljon olyasmi mellett, amit nem vizsgált meg és tárt fel eléggé?”

/Cicero: Az Istenek természete, Első könyv/

Szóval, elláttak engem kellő munícióval az utamra. Kellett is, mert egyéb segítséget nemigen kaptam soha. Mígnem szép lassan elfogadtam, hogy többnyire csak én hiszek magamban. S a sikereim kellő magabiztossággal ruháztak fel. Ennek természetesen megvan az a veszélye, hogy akkor is a saját fejem után megyek, amikor érdemes lenne hallgatni valaki másra. Úgy döntöttem, erre a kis időre nem fogok megváltozni.

A kudarcok sem tántorítottak el soha. Azokból is sokat tanultam. Így aztán elengedem a fülem mellett a huhogásokat, a kockáztatni soha nem merők kedvezőtlen prognózisait, akik, magukat váteszként ünneplik, ha az n+1-edik „úgysem fog sikerülni”-jük után egyszer tényleg igazuk lesz. A nagy számok törvénye: ha valamit elég sokáig és sokszor mantráznak, az egyszer bekövetkezhet.

Mindettől én már gazdagnak érzem magam. No, meg attól, hogy a magam ura vagyok. Nincs főnököm, - leszámítva a Jóistent – nem végzek unalmas, monoton fizikai munkát. Szabad vagyok. Szerintem ez nagy gazdagság.

Szabadsággal, önrendelkezéssel nem lehet jóllakni, - mondják sokan. Pedig de. Mondják, gyerek mellett nagyon sok kompromisszumot kell kötni. – Lám, nekem a gyermeknevelés is inkább kiteljesedés, s nemhogy nem kell semmiről lemondanom, de még inspirál is és új, érdekes lehetőségeket vet fel.

Na, de komolyra fordítva a szót, nekem a gazdagság nem a milliárdokat jelenti. Szemben azokkal a szerencsétlensorsú honfitársaimmal, akik olyan, - többnyire fizikai – munkát végeznek, amelyre az életfelfogásuk kényszerítette rá őket, amelyet sosem képesek megszeretni. Ők mind milliárdosok akarnak lenni. Legalábbis szerintük megilletné őket Mészáros Lőrinc életszínvonala, elvégre a Lölő milyen hülye már, ők meg okosak, csak a sors és a gonosz gazdagok elvették előlük a lehetőségeket.

Nem ismerek személy szerint minden, az életével elégedetlen, magát szegénynek, sanyarú sorsúnak gondoló embert. Sokakkal azonban egy utcában laktam, egy középiskolába jártam, egy sportklubban sportoltam, egy egyetem lépcsőit koptattuk. Általánosságban elmondható, mindannyiukból hiányoznak alapvető képességek, készségek, amelyekkel többre vihették volna. Az egyik nem túl okos, a másik nemhogy nem szorgalmas, de lusta, mint a dög.

Amikor alkalmam van fiatalokkal életpálya elképzeléseikről beszélgetni, mindig ugyanazt tanácsolom: tanulj 23 éves korodig, és utána játék lesz az egész életed. Vagy játssz 18 éves korodig és meg fogsz gebedni a munkában még 50-60 évig.   

Én valamilyen szinten speciális eset vagyok, mert iskolásként nem én voltam a folyton tanuló, szemüveges, félszeg kisfiú. De mondom, ez mázli! Ám, ha ma választanom kéne, hogy az osztály menőcsávója legyek, vagy a béna, szemüveges kisfiú, az utóbbi lennék inkább. Sok ismerősöm van, akit az osztálytársai csúfoltak, mert szorgalmasan tanult, most meg jó egzisztenciával kényelmes polgári életet él.

Természetesen vannak szép számmal olyan ismerőseim és barátaim, akik, bár a tanulásban nem jeleskedtek, kivételes szorgalmuknak és valamilyen szakmában való jártasságuknak köszönhetően köztiszteletben álló polgárokká váltak. Az ő sorsuk az én sorsom is: mi vagyunk a gonosz gazdagok. Mi vettünk el valamit a szegényektől, s a liberális baloldal tőlünk akarja elvenni, amink van és szétosztani köztük.

Ahogy szétosztották a tanácsköztársaságban és a szocializmusban is. Nem számít! Ezek a szerencsétlensorsú mentális hajléktalanok, ezek a csekély emberi értékkel bírók most is inkább hisznek egy kommunista tömeggyilkos milliárdos ivadékának, Dobrev Klárának és állnak be mögé minket kifosztani, mint szembenéznének a ténnyel, hogy az életükkel való elégedetlenségük egyetlen oka saját maguk.

Néhány éve nagy felháborodást keltett Lázár János, a Fidesz egyik erősemberének azon nyilatkozata, amely szerint, ha valakinek nincs bizonyos idő után némi vagyonkája, az annyit ér. Akkor nagyon csóváltam a fejem én is, de mára rájöttem, ha nyersen is fogalmazott, abszolút igaza volt. Mert, - különösen a rendszerváltozás óta – ha valaki szorgalmasan tanul és/vagy dolgozik, az halad előre.

Nem kell mindenkinek százmilliós ingatlan és luxusterepjáró. Nem kell vitorlás sem a Balatonon vagy yacht az Adrián. Nincs szükség Gucci táskára sem és Armani ruhákra. Ám, ha mégis ilyen igényeid lennének, akkor légy állhatatosabb az álmaid kergetésében. Ne mástól akard elvenni, amiért ő megdolgozott. Neked ugyanis azzal nem lesz több.

Azért nem lesz több, mert te alkalmatlan vagy nagyobb értéket teremteni és uralni. A sztereotípiával ellentétben te nem a jó szegény ember vagy, hanem a hitvány, semmirekellő szegény ember. S bár olybá tűnik, a nyugati társadalmat felépítők zöme mélán tűri, hogy kiforgassák javaikból agresszív félállatok és a tőlük politikai hasznot remélő nyugati kommunisták, mi, magyarok nem ilyenek vagyunk. Ne készüljetek második tanácsköztársaságra, mert az a ti Waterloo-tok lesz.

Amikor arról kérdeznek, mi az identitás, úgy fogalmazok, a kultúrám iránt érzett olthatatlan szerelem. Nekem van identitásom. Magyar identitásom van, vagyis a magyar kultúra iránt olthatatlan szerelmet érzek. S ahogy az már lenni szokott a szerelemmel, nem vagyok mindig racionális, amikor a magyarságomat reprezentálnom kell, vagy amikor a magyar kultúrával valaki tiszteletlen.

Márpedig mostanában rákényszerülök, hogy mind gyakrabban valljam meg kötődésemet magyarságomhoz, miközben soha ennyi aljasságot nem kellett még magyarként elszenvednem, mint az utóbbi években. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a rasszizmus XXI. századi megjelenési formái közül az antiszemitizmus után a hungarofóbia a legelterjedtebb és legagresszívabb.

Kezdve azzal, hogy saját hazámban milliós számú magyargyökerű, magyar állampolgár gyűlöli kérlelhetetlenül a kultúrámat, a magyar történelmet és hagyományainkat. Ők a baloldaliak, a „vagyok olyan magyar”-ok, a liberális démonokraták és a magukat nemzetinek deliráló Jobbikos szavazók. Egységesen: a neobolsevikok.

Persze, persze, a Fidesz a legnagyobb kommunista, meg bla-bla. A gond ezzel a baloldali mantrával az, hogy a mantrázók többnyire szerencsétlen iskolázatlan lumpenprolik és kisszerűségüket elismerni képtelen vesztesek, akiknek nem opció az áldozathozatal, a tettrekészség. Hozzájuk csapódnak a magyar hont szétrabló percnépek és a pusztuló Nyugat-Európa önsorsrontó erős nemzetei.   

Néha úgy érzem, idegen test vagyunk Európa szövetén. Mindig is az voltunk.

Először is, a nyelvünk sokszorosan differenciáltabb, fejlettebb a többi itt élő népénél. Ez mindenképpen  jelzi, kultúránk jóval ősibb másokénál.

Másodszor, nyíltan felvállaljuk, hogy a kultúra alapja csakis a nemzet lehet, így nem létezik az annyit hangoztatott európai kultúra, s ha az nem létezik, annak értékei sincsenek. Európában egyetlen közös kulturális elem volt, a kereszténység, amelyet a nyugat nyíltan megtagad és tűzzel-vassal harcol ellene.

Harmadszor, elutasítunk minden olyan törekvést, amely aláássa, meggyengíti a társadalom alapjait. Például a genderideológiát, az LMBTQ-propagandát, a kontrollálhatatlan iszlamizációt és a végletes, dogmatista, a liberális démonokráciát egyetlen igaz útként hirdető ideológiát.

Mi, akik még tanulhattunk történelmet szivárványos rongyokban őrjöngő sztrájkok helyett, emlékszünk, az itáliai városok a hátunkba hajzóták a török hadakat. Emlékszünk, hogyan fogtak össze a gyáva népek Mátyás korszellemet meghaladó birodalmi törekvései ellen, majd halála után hogyan vetettek oda prédául a terjeszkedő oszmán birodalomnak, s osztoztak velük rajtunk, mint zsákmányon.

Emlékszünk, hogy az oszmánok százezrével hurcolták el fiainkat és leányainkat rabszolgának a fényességes nyugat asszisztálása mellett, s most ugyanezek a moslék népek kényszerítenének térdre egy fasiszta mozgalom, a BLM kedvéért.

Emlékszünk, végül miként lettünk a habsburg birodalom szolgái, hálából, amiért egy évszázadon át tartottuk vissza az iszlám hódítást. S arra sem volt finnyás a német ajak, hogy a most kiátkozott orosz hadigépezetet küldje ránk 1848-ban, csak nehogy talpra tudjon állni a magyar.

S lám, ma sincs nagyobb problémája ennek az összeurópai népveszejtőnek, mint Magyarország.

Félnek tőlünk. Van is okuk. Ősibbek vagyunk mindnél, s már most lehet tudni, túl is éljük mindet. Mert hiába vették el a múltunkat, az végül kerülőutakon, de visszatalált hozzánk. Hála az archeogenetika tudományának, eredetmítoszaink igazsága napfényre derült. S hiába próbálják elvenni a jelenünket is, mentális alkonyukban hozott minden döntésük felgyorsítja pokolra jutásukat.

Réges régen egy barátom hitvallásává emelte e mondatot: „magyarnak lenni egyedi és csodálatos”.

Ím igaza lett!  

Történelmi időket élünk. S e történelmi időkben ismét megmutatkozik, csak a magyar gerinc elég egyenes ahhoz, hogy az emberi faj kétlábon járhasson, a többiek mind csúsznak-másznak Európában. Veszettül gyűlölnek is ezért minket amazok a hitványak. Mi azonban kitartunk rendületlenül.

Arany János:  RENDÜLETLENÜL

Hallottad a szót: „rendületlenül -”

Midőn fölzengi myriád ajak

S a millió szív egy dalon hevül,

Egy lángviharban összecsapzanak?...

Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon

Merő szokássá szent imád ne váljon!

Sokban hívságos elme kérkedik,

Irányt még jóra, szépre is az ád;

Nem mondom: a hont ők nem szeretik;

De jobban a tapsot, mint a hazát...

Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon

Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,

Kinek világát csak divat teszi:

Őnála köntös, eb, ló egyremegy,

S a hon szerelmén a hölgyét veszi...

Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,

Külcsillogássá szent imád ne váljon!

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.

Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:

Ki innen! e hely az Úr temploma:

Rátok az ostor pattogása vár!...

Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:

Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -

Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,

Gyarló erényünk öntagadni kész,

Mint Péter a rettentő éjtszakán.

Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -

De kishitűvé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,

Midőn az ár nő, ostromol, ragad...

És - kebleden be-vérző honfiseb -

Bújsz a tömegben, átkos egymagad.

Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon

Káromkodássá szent imád ne váljon!

Hallottad a szót: „rendületlenül?”

Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -

Lenn a sikamló tér, nyomás felül,

Vész és gyalázat el ne rántsanak.

Oh, értsd meg a szót: árban és apályon

- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

(1860.)

Amúgy hülye cím, nem tetszik. Hogy akkor miért ezt adtam posztomnak? Nos, Móricz Zsigmond regénye, az Úri muri miatt.

„Az meg mi?” - kérdezné egy mai diák, aki szivárványos rongyokba öltözött, többnyire az azonos neműekhez vonzódó, túlnyomórészt pedofil vagy pedofíliát terjesztő tanáraival együtt „faszozik” és „kurvaéletezik” a kultúránkért való nagy aggódásunkban valamelyik közterünkön éppen. Szóval, kizárt, hogy ezek a süvölvénytorzók tudnák, ki volt Móricz Zsigmond. Nem, nem a Harry Potter egyik mellékszereplője!

Mert mit tanulhat ma egy gyerek egy áltagos magyar iskolában az aljasságon és a kisszerűség hozsannázásán túl? Bizonyosan semmit, vagy genderpropagandát, a csalá’ daszcsalá’d. Na, de nem szeretnék requiemet fabrikálni a méltán halódó közoktatásért! Móricz regénye a Debrecenben épülő akkumulátorgyár körül kialakult hajcihő okán jutott eszembe.

Tragikus! Amiképpen a dzsentri életmódról íródott Móricz-regények általában. Alapmotívum, hogy bármennyire is kiváló jellem a főhős, s bármennyire is előremutatóak a célok, a projekt, s maga a hős is bukásra van ítélve. Mert a miliő, amelyben él, a nagy tetteket intrikákba fojtja.

Jól emlékszem, a rendszerváltozás legnagyobb vívmánya a dzsentrimítoszba révedő, avítt földtúrók kipellengérezése volt, vele szemben pedig az urbánus életmód felmagasztalása. Utóbbi mai napig tart, de már csupán a proletárdiktatúra eszmeiségébe végérvényesen visszasüllyedő fővárosban és néhány megyeszékhelyen.

A 90-es évektől, ha valaki földművelésre adta a fejét, azt szégyenpadba állították, ujjal mutogattak rá, gúnyolták szembe és a háta mögött is. A hatalomba négy év után visszalopakodó kommunista trógerek aztán végleg felszámolták a maradék mezőgazdasági nagyüzemeinket. Tegyük hozzá, a mezőgazdasághoz kapcsolódó feldolgozóüzemek bezárását már az MDF-kormány elkezdte, amikor az orosz piaci kapcsolatokat nemkívánatosként megszüntette.

A kétezres évek közepe táján baráti társasággal a Zemplénben töltöttünk néhány napot, s ekkor volt alkalmam végig nézni, amint a szerencsi cukorgyárat lerombolják. Láttam, mint feszülnek neki iszonyatos bolsevik dühhel gépek tucatjai a másfél-kétméter vastag falaknak, miként birkóznak a sokszor combvastagságú betonacéllal és a hidakat is megszégyenítő acélgerendákkal. Hosszú hónapokig tartott, amíg a tökéletes állapotú üzemekből romhalmazt csináltak.

Ugyancsak a kommunista kormány volt, amelyik a cukorkvótát eladta a semmiért cserébe. Százezrek megélhetését vették el, kényszerítették őket külföldre rabszolgamunkára. Éljen az EU! Az már csak hab a tortán, hogy a 2005 után Angliába kényszerülők jelentős része emlékszik úgy, hogy az Orbán-rezsim elől kellett menekülnie. Mert kommunista kutyából sosem lesz kapitalista szalonna. Az itthon maradtak viszont szépen rászoktak a segélyre.    

A kétezres években öt hektár Balaton-felvidéki földterület ötmillió forintba került, vagy annyiba sem. Emlékszem, ismerősöm nekem is kínált Akali-Dörgicsén tizenöt hektárt hétmillió forintért. Szóval, a kommunisták, a baloldaliak a földet a végletekig elértéktelenítették, a mezőgazdaságot megszüntették, s még az emlékét is gúny tárgyává tették.

Aztán jött a Patás Orbán és szép csendben elkezdett értéktelen földeket vásárolni. Volt egy víziója a vidékről és a magyar mezőgazdaságról. Elvégre falusi parasztgyerek volt. A példája ragadós lett, a hozzá közelállók, a politikai és elvbarátai ugyancsak nagyszabású földfelvásárlásba kezdtek. Ment is a baloldali médiában az ekézés, gúnyolódás orrvérzésig. Ám végül Orbánnak lett igaza. Mint mindig! Persze, nincs nehéz dolga, mert a baloldalon mindenki hülye, vagy méghülyébb és sokkal hülyébb.

A miniszterelnök például Tokaj-hegyen vásárolt szőlőket. Én emlékszem, akkoriban az MSZP-SZDSZ koalíció megállapodott az EU-val, hogy a magyar gazdák verjék le zölden a fürtöket, s azért pénzt adnak. Hányan tettek így!!! Eladták a magyar életet EU-s fillérekért. Ezt jelentette a szocialista mezőgazdaság.

2010 után fordult a kocka. A föld értéke folyamatosan emelkedett, s egyre nagyobb lett a művelés alá volt terület. A Fidesz elkezdte fejleszteni a vidéket. S most, amikor az Akali-Dörgicsei dűlőn, a Balaton-felvidéken egy hektár föld 10-20 milliót ér minimum, már nem gúnyolódnak az elvtársak. Márt csak picsognak, hogy földet venni és művelni a gazdagok életmódja lett.

Azok a redva prolik irigykednek most a földbirtokosokra, akik a 90-es években gúnyolták a földtulajdonosokat. S ugyanezek a hitvány dologtalanok, a szakmátlan, iskolázatlan lumpenek őrjöngenek most Debrecenben az akkumulátorgyár épülésének kapcsán. Ezek, akik a cipőjükre ragadt sarat nem takarítják le, nemhogy földet művelnének. Ezek a nagyvárosok meddő talaján burjánzó bolsevista aljasságot belélegző embertorzók hőzöngenek ismét a magyar fejlődés ellen.

Mert a baloldaliság sosem valamiért jön létre, hanem mindig valami ellen. A fejlődés bármilyen csekély megmutatkozása kiváltja belőlük a lealjasult tudatlanság minden agresszivitását. Az egyenes magyar gerinc ezeknek a csúszómászóknak az egyetlen éltető táplálék, a magyar kultúra elpusztítása létük egyetlen értelme.

És ezek magyarul beszélnek, köztünk élnek. Ott vannak a munkahelyeinken és szabotálnak. Nem is titkolják, sőt, harsány felhívásokban ösztönzik egymást a pusztításra minden általuk uralt médiafelületen. Így lehetséges, hogy a démoni George Soros pénzén egy szakmátlan, teljesen iskolázatlan, Debrecentől többszáz kilométerre lakó proli, egy buszvezető őrjöng a leghangosabban azért a földért és a magyar mezőgazdaságért aggódva, amelyet sosem tapodott, s amelynek termései helyett a Tesco-s szarokat veszi.

A balliberális médiumok pedig reggeltől estig harsogják, hogy az elektromos autó a jövő, de abba akkumulátort ne mi gyártsunk, hanem a németek és a franciák. Mi majd csak vegyük meg jó drágán és ne legyen belőle hasznunk egy euró cent sem – teszem hozzá én.

Szóval, mi magyarok felkaroljuk a mezőgazdaságot, a földeket művelés alá vonjuk, s ezzel annak értékét is visszaadjuk, elkezdjük visszaépíteni a mezőgazdasághoz kapcsolódó élelmiszeripart, feldolgozóipart, megsokszorozzuk a mezőgazdaságból származó államháztartási bevételt, s ekkor jön a földmunkát gyűlölő és megvető városi proli, és azt ordítja, hogy mi tesszük tönkre a mezőgazdaságot, csak, mert racionális gazdaságpolitika mellet lehetőséget teremtettünk a nehéziparhoz kapcsolódó ipari termelésbe való bekapcsolódásra.

Kinyílik a bicska az ember zsebében!

Egyszerűen nem tűrhetjük tovább, hogy ezek az agresszív, mentálisan az ember alá aljasodott szubhumánok szabotálják az életünket, pusztítsák a kultúránkat! Eljött az ideje, hogy a társadalom, mint élő organizmus, izolációs önvédelmi reakciót adjon az életünket, a létünket veszélyeztető baloldali agresszióra.

Nemzettársaim! Mindannyiunknak megvan a feladata, hogy a saját környezetében mindenki megtegye, amit megtehet. (Hú, milyen pátoszos, nem européer, hanem maradi nacionalista!)

Nacionalista vagyok, a nemzetben, a magyar kultúrában hiszek. Népünk valódi történelme predesztinál minket, hogy élenjárjunk az emberiség felemelkedésének elősegítésében, fajunk fejlődésének motorjaként szolgálásában, a legszebb emberi hagyományok megőrzésében.

Én a házkörül termesztek haszonnövényeket és háztáji húsokat fogyasztok szinte kizárólagosan. Szárnyasok terén van lemaradásom, de 2023-ban ezt is végleg felszámolom. Megtettem a megfelelő lépéseket. Munkámban, - idegenrendészeti szakjogászként – elsődleges feladatom a nemzetgazdasági érdek érvényesítésének elősegítése, vagyis a hazai kiemelt projektek maximális kapacitáson történő működésének elősegítése. Ebben az évben kiemelt munkámnak tekintem az idegenrendészethez kapcsolódó  közigazgatásban (Külügy, Kormányhivatalok, OIF) szabotáló baloldaliak kiszűrése, büntető- és egyéb eljárok útján történő kitakarítása.

Ahogy azt a Nazareth nevű nagyszerű metálzenekar is megénekelte: Expect no mercy! Tőlem egy se várjon könyörületet!