Minekutána a miniszterelnök legkisebb testvére üzlettársam közel hároméve, a független-objektív sajtó (FOS) érdeklődése személyem iránt fokozott, sőt, felfokozott. Elsősorban is a kiváló oknyomozó, Dezső András érdeklődése töretlen mindennemű üzleti és magánéleti tevékenységemet  illetően.

Na, ez is egy FideSS talpnyaló! – mondhatják és mondják is sokan. Mekkorát tévednek! Sosem voltam Fideszes, és soha nem is leszek. Nem vagyok jó rajongó, nem nagyon tudok együtt mozogni csoportokkal, közösségekkel. Ráadásul a jelenlegi Fidesz-kormánykoalícióban több miniszter, államtitkár és főosztályvezető van, akik vagy nettó agyhalottak, vagy címeres gazemberek. Akar a tököm egy platformon lenni ilyen nímandokkal.

Orbánista vagyok. Jelenleg leginkább kiábrándult Orbánista. Az elmúlt félév belpolitikai eseményei, - ideértve a gazdasági intézkedések jó részét is – nem villanyoznak fel. Az egyetlen ok, amiért mindenképpen a Fideszre szavazom, hogy egyedüli pártkoalícióként képviseli a demokratikus kapitalizmust, a szemben, vagy összevissza álldogáló, ilyen-olyan agyament kommunista tróger bandákkal, mint amilyen Tisza Párt is legújabban. Nem ideértve a Mi Hazánk mozgalmat. Ők egyelőre inkább pozitív megítélés alá esnek nálam, mint negatív alá.

Ahogy anno a Fidesz mondta a szocialista szavazókra, ezek olyan emberek, aki, ha Horn Gyula közéjük lövetne, ők akkor is rá szavaznának. Ennek analógiájára szavazok én mindenkor a Fideszre eztán is.  

S akkor lássuk a kérdezz-felek játék első részét!

András első két kérdése, íme:

"Szia!

Mint említettem, az összes beszélgetés rögzítve van. És persze rengeteg doksi, együtt kb 150 gigányi adatmennyiség.

A legegyszerűbb, ha pontokba szedve megkérdezem, vitatod-e, hogy az alábbiakat mondtad:

1. Somának úgy szólt az ajánlatod, hogy 1000 euró munkadíj előleget kell megfizetnie, az előlegért cserébe Te és Macsek mindent rendeztek, ami ahhoz szükséges, hogy egy munkavállaló beutazhasson dolgozni, így a munkásszállás költségeit is Ti rendezitek, valamint a munkáltatói papírokat is, az elküldésüket is. Később lett volna a tartózkodási engedély elintézése, azért már 5000 eurót kellett volna fizetnie Somának. Vitatod, hogy ezt mondtad neki?
2. A Camponás találkozóra egy Porsche Panamérával érkeztél 2023 áprilisában. Ekkor büszkélkedtél el Somának azzal, hogy addig már egymillió eurót kerestél a munkaerő projekt üzleten, a Porschét pedig egy indiai toborzócégtől kaptad ajándékba. Vitatod, hogy ezt mondtad volna neki?”

Jöjjenek hát a válaszok, amelyeket megküldtem, illetve némi kommentár a pontosság kedvéért:

„1. Nagyjából. Annyi változott azóta, hogy az előleg-depozit, amely fedezi a szállásdíjat, szállítást és élelmezést, felemelkedett 1500 euróra. A maradvány pedig nettó 5500 euró. Tehát mindösszesen 7000 euróba kerül egy vendégmunkás a toborzóknak. Ezt az összeget egyébként a 18000 dollárból, vagy 16000 euróból adják azon közvetítőknek, akik segítenek munkát keresni az Európai Unióban. Tudod, kapitalizmus.

2. Vitatom, hogy kaptam volna luxusautót! Jaj, neeee! Ne tessenek kivégezni! A Föld lapos és nem forog! :-))

András, tudom, hogy nektek, kommunistáknak nehéz elfogadni, hogy létezik a kapitalizmus, de létezik, és abban élünk. Én a társadalom felfogásom ellenére is azért szavazok a Fideszre, mert az egyetlen kapitalista párt Magyarországon, az egyetlen politikai erő, amely a kapitalista demokráciát működtetni képes és hajlandó.

Speciális körülményeim miatt nekem az adatott meg, hogy külföldön tudjak érvényesülni. Két év folyamatos szivatás, ígérgetés, bájolgás és hátba szúrás után idegenben megtaláltam a számításaimat. Úgyhogy már vettem másik Porschét is. Figyelem: külföldön! S köszönhetően annak, hogy nem kell elszenvednem a hazai vegzálásokat, sokkal, de sokkal többet keresek. A kapitalizmus nekem kedvez, mert értem és kedvelem.”

Kommentár:

Kezdjük a legelején. Az országban működő, külföldi tulajdonú termelőüzemek adják a magyar GDP-t szinte teljes egészében. Óriási a munkaerőhiány. Mai napig. Magyar munkavállaló nincs. Ennek több oka is van. A legfontosabb az anyagi ok. Ezek az üzemek olyan alacsony munkadíjakat fizetnek, hogy egy magyar, tehát uniós munkavállalónak érdemesebb Európa nyugati felén szerencsét próbálni. Sajnos az időközben jelentősen emelkedő munkadíjaknak egyelőre nincs hatása.

Hárman megalkottunk egy projektet, amelynek az lett volna a lényege, rábeszéljük a dél-koreai, kínai és német nagyüzemeket, hogy adjanak magasabb óradíjakat, meggyőzzük a kiemelt foglalkoztatókat, hogy dolgozzanak kevesebb haszonnal, s akkor néhány év alatt hazahozhatnánk mondjuk 100 ezer fiatalt. Amikor fontos fórumokon ezt előadtuk, többnyire megértően mosolyogtak ránk, megígérték a segítséget, majd elgáncsoltak a legaljasabb módokon.  

Egyetlen ember mondta őszintén a szemünkbe, hogy „erre a hülyeségre senki nem kíváncsi.” Ugyanakkor a külföldi befektetők gyakorlatilag egyöntetűen mellénk álltak. Bizony, a csúnya ázsiai és német befektetők hajlandóak lettek volna a béreket megemelni. Elsősorban annak reményében, hogy a hajlékonyságukért cserében kedvező feltételek mellett fejleszthessék a beruházásaikat. Hát ez csodálatos! Lett volna.

A hazai kiemelt foglalkoztatók azonban ellenálltak. Ezen ellenállás mértéke egészen elképesztő volt. Egyik, több kiemelt foglalkoztatót, minősített munkaerőkölcsönzőt is irányító miniszter kolléganője több alkalommal is megfenyegetett minket. A szavak  úgy hangzottak egy államtitkári beosztású ócska csinovnyik szájából, hogy „akik szembe szállnak az illető hölggyel, azok szokták a Duna fenekén végezni”.

Találjátok ki, a fenyegetésekről készült hangfelvételek, dokumentumok érdekelték-e Dezső András, Telexes oknyomozó újságírót! – Le sem tojta őket. Bizony! Ezért írtam is neki egyszer, hogy „téged nem XY miniszter fogadott fel”, aki szívből gyűlöli a miniszterelnök öccsét?

Történt például, hogy két csúcsminiszter által patronált kiemelt foglalkoztatók túlzásba vitték az ázsiai befektetők vegzálását szerződések tekintetében, hogy tudniillik ők akkora májerok itt, Magyarországon, hogy a Tisztelt Ázsiai Befektető ne méltóztasson másokkal szerződni, különben… Különben mi? – Kérdeztek vissza. Majd üzentek a külügyön keresztül, ám az infó megrekedt, a blama pedig bekövetkezett tavaly tavasszal.

Szóval, az a tervünk, hogy majd úgy keresünk sok pénzt, hogy közben a magyar munkaerő hazavándorlását is elősegítjük, kútba esett. Szépek sem lehettünk, nemhogy okosok! Ez rendkívül frusztráló volt, de nem adtuk fel. Megalkottunk egy másik projektet is, amelyben öt egyetemre éves szinten 20 milliárd forint fejlesztési pénzt tudtunk volna behozni. Itt még otrombább módon gázoltak el minket, s még egy saját magunk ellen kért vizsgálatot is megakadályoztak.

De vissza az első kérdés érdemi részére! Egyes ázsiai országokban tízmilliós nagyságrendben vannak semmire sem használható emberek, akiktől az állam szabadulni akar. Ezért, ha ezek közül valaki munkaszerződést villant egy Uniós országból, kap 18 ezer dollár vagy 16 ezer euró állami garanciás banki hitelt. Ezeket a forrásokat csapoltuk meg mi. Mások is, de mi sokkal ügyesebbek voltunk. Nemhogy támogatás nélkül, de folyamatos üldöztetés mellett.

Úgy voltunk sokkal ügyesebbek, hogy közben az illető ázsiai országokban szeretnek minket és máig számítanak ránk. Minden más hazai szereplővel viszont kizárólag kényszerből, fentről (tőlünk fentről) rájuk oktrojált okokból tárgyaltak és tárgyalnak.

Szóval, a kérdésben szereplő Soma által előadottak többé-kevésbé megfelelnek a valóságnak. Soma egyébként egy hónapja hunyt el drogtúladagolásban. A szülinapi buliján túltolta a kokaint, megállt a szíve. A figura üldözési mániás volt, ami a drogfüggőségéből fakadt. Minden beszélgetését felvette mindenkivel. Még az egyszerűsített honosítási eljárások dömpingjének idején, tizenpár éve ismertem meg. Sok infóm volt tőle, de mindig agyalágyultnak tartottam. Amúgy lényegtelen.

Tehát igen, egy Porschém volt akkoriban, amivel kapcsolatban elmondtam neki, hogy indiai ügyfelemtől kaptam. Azt is elmondtam, hiszen a megbeszélésünk tárgya volt, hogy nagyon sok pénzt kerestem a munkámmal. Amúgy jóval többet, mint itt említ. És? Soha nem volt állami megrendelésem, csak állami üldöztetésem, úgyhogy bátran bevállalhatom, ha egy ázsiai országban jól keresek.

Az is tény, hogy az egyes államok garanciájával működő banki hitelezési rendszer által folyósított összegekből a közreműködési díjunk eleinte alacsonyabb volt, később jóval magasabb. Abban az ázsiai országban, ahol a legtöbbet dolgozunk, 10% az adó. Ez sokkal jobb, mint nálunk.

Fentiekből következően van bennem tüske bőséggel. Ám ennek ellenére sem fordulnék soha a politikai közösségem ellen. A lojalitásom megkérdőjelezhetetlen. Nyilván én is szeretném, ha egyes politikai szereplők a mi oldalunkról is eltűnnének, nyilván engem is frusztrál a nemzeti médiumok egyes sajtómunkásainak gondolattalan szolgalelkűsége.

Nem hiszek a tökéletes világban. Nem gondolom, hogy mindenkinek jár egy jobb élet, ha nem hajlandó tenni érte, ha csak másokban látja marginalizálódásának okait. Az Andrással folytatott diskurzusom megosztásának oka, hogy gyűlölöm a baloldaliságot. Gyűlölöm, hogy buta, rest emberek értékrendjét akarják ránk erőltetni, s nekem szégyellnem kellene, hogy sokkal okosabb és szorgalmasabb vagyok, ezért többre vittem.

Egy idő után rájöttem, hogy a társadalom komplex rendszereinek mozgását képes vagyok jól lekövetni, hogy képes vagyok komplex rendszerek működését összehangolni a hatékonyság, gazdaságosság érdekében. Ebbéli képességemre a kutya nem volt soha kíváncsi. Pedig engem motiválna, ha nem csupán a magam hasznára, a családomért élnék, de a társadalmi hasznosságomat is megmutathatnám. Voltak próbálkozásaim, voltak eredményeim is. Egész szép eredmények, névtelenül.

Most közelegnek a választások, és nagyon nem mindegy, hogy a nemzeti közösség, amelynek különc tagja vagyok, miként szerepel majd. Nem állunk jól. Ez a mentális hajléktalan, ez a frusztrált kis senki, ez a Magyar Péter képes volt megszólítani eddig inaktív gyengeelméjűeket, és harcos majomcsordát alkotni belőlük. Ellenük nem fog működni, ami eddig mindig működött 2010 óta, hogy tudniillik a kormány politikája minden tekintetben előremutató és hasznos. Főleg, hogy sokat halványult az előremutatóság és a hasznosság is.