Platón azt mondta, a demokrácia oklokrácia, vagyis a csőcselék uralma. Talán picit sarkosan fogalmazott. Nos, Platón valahol egy gályán végezte rabszolgaként. Jó erős férfi volt, biztos sokáig bírta. A neve, mármint a beceneve, a Platón is onnan ered, hogy széles háta volt, mint egy plató.

Én egyetértek Platónnal, a demokrácia valahol tényleg a csőcselék uralma. Csakhogy a "csőcselék" valahogyan keletkezik. A társadalom mind jelentősebb létszámának marginalizálódása a rendszer előnyei élvezetének hiányából fakad.

Vajon a csőcselék-e az egyedüli felelős azért, hogy egyre nagyobb a létszámuk?

Részben, természetesen, az egyén a felelős saját sorsáért. Ugyanakkor a rendszert működtetők felelőssége is óriási. Ugyanis az a mondás is elég régi keletű, és nyilván a tapasztalaton alapul, hogy "a capite foetet picis", vagyis a fejétől bűzlik a hal.

Különös módon egy társadalomban a marginalizálódást sosem a kedvezőtlen gazdasági folyamatok, hanem a morál erodálódása indítja el.

Akár demokráciában élünk, akár diktatúrában, a morális hanyatlás elleni egyetlen védekezés az izoláció, az információ szűrése, az információhoz eleve nehezebben hozzáférők félrevezetése.

Magyar Péter egy ilyen izolációs folyamat kellős közepébe "született" bele. Génjeiben hordozva ennek a torz társadalmi folyamatnak minden aljasságát, agresszivitását.

Magyar Péter csupán egy Cipolla-epigon.

Hogy mi (inkább ki) az a Cipolla?

Thomas Mann: Mario és a Varázsló című novellájának gonosz figurája, egy hitvány erkölcsű illuzionista, aki a gonoszságaiban kéjeleg. Az író kora akkori vezetőiről mintázta negatív hőse személyiségét, a fasizmus kritikájaként.

Cipolla lovag tehát a politikum jellemrajzának egy fontos részlete. S ha nem is fenyeget minket fasizmus, a társadalom morális válsága olyan mélységesen mély, mint a Mariana-árok.

Nagyon kell tehát figyelnünk, hogy ne jussunk Marionak, a pincérnek a sorsára, aki megaláztatásából eszmélve erőszakot követ el, lelövi Cipollát. Értékrendünket ne egy közösségmasszába integráljuk, ne engedjük el megkönnyebbülten egyéni felelősségünket, ne bízzuk a sorsunkat másra, mert csalódni fogunk.

Azt mondják, nincs más utunk, mint a demokrácia. Egy elmeháborodott kommunista "filozófus", bizonyos Francis Fukuyama szerint elérkeztünk a történelem végéhez, hiszen a liberális demokráciánál nincs fejlettebb emberi társadalom.

Fukuyama egy idióta, egy gondolattalan futóbolond. Létezésünk lényege a permanens fejlődés, változás. A demokráciánál is van jobb. Biztosan van. Ám, ha nem is keressük, nehezen találunk rá. Számtalan tudomány van, amelynek képviselői hivatottak lennének kiutat keresni a zsákutcába torkollni látszó demokráciából. Ám a tudomány dogmatikussá, haszontalanná vált. Egzisztenciaféltő vén faszkalapok és huszadrangú seggnyalóik bohóckodnak katedrának nevezett cirkuszi porondokon.

Hiányoznak a hősök. Hiányzik az igazi példamutatás. Mert állítanak elénk számtalan rajongani kötelező fikciót példaként, de ez egy sem alkalmas arra, hogy erkölcsi iránymutatást nyújtson.

Társadalmunkban egyik oldalról ördögök ott és angyalok itt, a másik oldalról angyalok itt és ördögök ott. Ez egy egyre gyorsuló körforgás, amelyben a centripetális erő mind többeket sodor a rendszeren kívülre, mind többeket marginalizál.

A 90-es években egy ilyen Magyar Pétert a társadalom néhány nap alatt kivetett volna magából. Most pedig egy nagy illuzionista hitvány másolataként is képes milliókat elbűvölni.

Vajon a mutatvány végén ki húzza meg a ravaszt?