Menekülttábor

hajléktalan gondolatok éjszakai szállása

ORBÁN, A MORALIZÁTOR

2024. február 11. 08:00 - Mr Falafel

„Soha példának senkit se vettem  magam házában óv a magány

És minden mestert kinevettem, ki nem nevetett önmagán.”

/Nietzsche

 

A morális felsőbbrendűségbe vetett hit tévhit. A világnak a hét szabad művészet értelmezéseiben fellelhető rendjét torzítja ez az elv, ez az attitűd, amelynek az eredője nem más, mint a hübrisz, az elbizakodottság.

S hogy a laikusok is értsék valamelyest ezen okfejtésemet, álljon itt a hét szabad művészet, vagyis a klasszikus tudományok felsorolása:

 

Trivium – a szóval, szöveggel foglalkozó tudományok („Hármas út”)

Grammatica – nyelvtan

Retorica – retorika, a gondolatok szabatos, szóbeli kifejezése

Dialectica – dialektika, a gondolatok logikus kifejtésének tárgya

Quadrivium – a többi négy tudományág közös összefoglaló neve („Négyes út”)

Astronomia – csillagászat

Aritmetica – számtan

Geometria – mértan

Musica – zene

 

A hübrisz, az elbizakodottság bűn. A szó eredetileg túlkapást, áthágást jelentett, egy másik személy magánszférájába történő ártó szándékú behatolást. Az athéni demokrácia fénykorában konkrét büntetőjogi fogalom is volt: az olyan erőszakos cselekedeteket jelölték vele, amelyek célja kizárólag az áldozat megszégyenítése és megalázása volt, a saját felsőbbrendűség kimutatásáért.

Ezért taglózott le a hír, amely szerint az elhibázott kegyelmi döntés okán lemondott Novák Katalin köztársasági elnök, Varga Judit, volt igazságügyminiszter pedig visszavonul a közélettől, lemond parlamenti mandátumáról.

Amint azt elsőként a jobboldalon leírtam, a kegyelem gyakorlása hiba volt az ominózus esetben, most elsőként írom le azt is, a két hölgy lemondása, illetve lemondásuk tudomásul vétele ugyanúgy hiba, csak sokkal súlyosabb.

Persze, ki vagyok én. Én csak egy olyan blogger vagyok, akit a saját politikai közössége is blokkol. Bizony, Mr. Falafel a jobboldalon olyan, mint Voldemort a Harry Potterben.

S hogy miért tartom rendkívül károsnak politikai közösségünkre nézve Orbán Viktor kiállását, illetve annak egyáltalán nem logikus következményeit?

Először is, ezt a bejelentést Novák Katalin szájába kellett volna adni, nem a külpolitikai csatározásokba belefáradt miniszterelnökébe. A Fidesz-kormány immár másodszor volt képtelen megvédeni a köztársasági elnöki tekintélyt. Lettlégyen bármi is az eredeti szándéka, semmi mást nem demonstrált ezzel, mint azt, hogy magát a jogintézményt, ezt a közjogi méltóságot, s általa a társadalmi összetartozást, amit szimbolizál, nem tisztelik eléggé, nem fontos számukra.

Másodszor, Orbán Viktor, a Patás Orbán egyetlen bizonytalan vagy kevésbé aktív szavazót sem nyerhet ilyen módon, mert autoriter személyiségéről bármilyen jóságos és igazságos gránitborítást apró szilánkokra robban le azonnal. Nekünk egy erős Orbán Viktorra van szükségünk, nem egy igazságosra, nem egy erkölcsileg sziklaszilárd mamelukra, hanem egy a társadalmi változásokra azonnal reagálni kész cinikus tudósemberre, mint amilyen a posztomat bevezető idézetben felsejlik.

Harmadszor, ha hiszünk a dialektikában, a gondolatok logikus kifejtésében, a formális logika, a kauzalitás rendező elvében, Tegnap Orbán Viktornak is le kellett volna mondania. Elvégre kinek köszönhetjük az eddigi két bukott köztársasági elnököt? Ki emelte ki Varga Juditot igazságügyminiszterré? Ki vetette oda egyik legrégebbi harcostársát, Szájer Józsefet is a hiénák elé?

A két hölgy egyetlen, érzékeny, ám nem túl súlyos és nem helyrehozhatatlan hibát követtek el. Különösen Varga Judit, aki a rendszerváltás óta alkalmazott szokásjog szerint járt el, vagyis csupán bírálat nélkül ellenjegyezte a köztársasági elnöki döntést.

Orbán Viktornak, amióta csak a politikában szerepel soha ilyen rossz, ilyen súlyos következményekkel járó hibás döntése nem volt még. Vajon tényleg elhitte, hogy bármit is számít, ha a mi politikai közösségünk morálisan felsőbbrendű? Tényleg ennyire elfáradt?

A liberális démonokrácia az erkölcstelenség társadalma. Aki ebben a rendszerben annak szabályit nem képes saját hasznára alkalmazni, bukásra van ítélve. A tegnapi napon tehát gyengébbek lettünk, sebezhetők. Csak meg kell nézni a nyomorult bolsevikok (Dobrev, Cseh, Donáth és társaik) nyilatkozatait. A legfájóbb, hogy ők, akik gyűlölik és pusztítják a hét szabad művészet örökérvényű tételezéseit, sokkal logikusabban foglalnak állást, mint a mi miniszterelnökünk.

Tegnap bizonyossá vált, - ha csak csoda nem történik – a közelgő két választáson jelentős szavazatveszteséggel számolhatunk. Számításaim szerint úgy félmillió ember ábrándulhatott ki a „rendszerből”. Sokan nem is fognak elmenni szavazni. Gyásznap volt a tegnapi.

 

 

 

 

 

 

 

komment

NOVÁK KATALIN – ANYUKÁM, EZT JÓL ELSZÚRTAD!

2024. február 06. 22:57 - Mr Falafel

Olvasom a bolsevik médiában, hogy a köztársasági elnök kegyelmet adott egy pedofil ügyben is érintett pedagógusnak. Több cikket is elolvastam, azonban a bolsevista médiára jellemző módon oly mértékben volt torz, aljas, a valóságot elferdítő mind, hogy első blikkre kamunak nyilvánítottam a hírt.

Majd elolvastam a Magyar Nemzet vonatkozó írását... és görcsbe rándult a gyomrom.

Alig akarom elhinni, de az ocsmány balliberális máz alatt megbúvó valóság nem túl hízelgő egy konzervatív családbarát köztársasági elnökre nézve. Nem beszélve a minket, demokratikus kapitalistákat ért arcul csapásról. A mi értékrendünkbe ez nem fér bele, kedves Katalin, Tisztelt Köztársasági Elnök asszony.

Nézzük a tényeket! (Jogi tényeket, természetesen.)

Ám, mielőtt belekezdenénk, idézzük fel Marcus Tullius Cicero, a kiváló ókori jogtudós és szónok szavait:

„Van-e csúfabb ugyanis a meggondolatlanságnál, és van-e bármi is olyannyira megfontolatlan, olyannyira méltatlan a bölcs tekintélyéhez és belátáshoz, minthogy akár hamis nézetet képviseljen, akár pedig fenntartás nélkül síkraszálljon olyasmi mellett, amit nem vizsgált meg és tárt fel eléggé?”

/Cicero: Az Istenek természete, Első könyv/

Én mondom, bizony nincs!

Cicero a „bölcs” alatt a tudósokat érti. Nos, a szó akadémiai értelmében nem vagyok tudós. Még belegondolni is iszonyú: én? … ezek között? … brrrrrr…….

Valódi tudomány már alig létezik az akadémia falai között, s egyre gyorsuló ütemben kiveszni látszik az egyetemekről is. Mégis, jogászként, - no, és a picike tudományos fokozatomra is tekintettel – illik átgondolnom alaposabban a történteket.

Először is, a kormány és a jobboldali sajtó azon védekezése, amely szerint, a köztársasági elnök asszony által felmentett személyt tényszerűen nem vádolták meg és ítélték el pedofília miatt, helytálló.

Másodszor, az is megfelel a tényeknek, hogy a kegyelemben részesült személy nem ült már börtönben a jogi aktus idején.

Azonban!

Igaz ugyan, hogy fizikai értelemben nem tartózkodott egy büntetésvégrehajtási intézet falai közt, ám ettől eltekintve még mindig a reá kiszabott büntetését töltött otthonában, elektronikus távfelügyeleti eszközzel ellátva. Úgynevezett reintegrációs őrizetben volt. Ez a végrehajtási fokozat az úgynevezett enyhébb végrehajtási szabályok (EVSZ) körébe tartozik.

A Magyar Nemzet tájékoztatásával ellentétben az enyhébb végrehajtási szabályokat, például reintegrációs őrizetet nem a jó magaviseletű fogvatartottaknál alkalmazzák. Nem. A büntetésvégrehajtási intézetekben a rabok 99%-a, - ideértve a könyörtelen gyilkosokat is – jó magaviseletet tanúsít. Pusztán azért, hogy apróbb kedvezményekhez jusson.

Azonban az enyhébb végrehajtási szabályokat kizárólag olyan elítélteken alkalmazzák, akiknek nincs egyéb folyamatban lévő büntetőügyük.

Még hogy jó magaviselet!

Előtte azért megpróbálta kényszeríteni az abúzust elszenvedőt, hogy ne tegyen panaszt az igazgató ellen, a főnöke ellen. Miután ezzel nem ért célt, megkísérelte megvesztegetni az áldozatot.

Ezért ítélték el ezt a szép embert.

S akkor itt most felejtsük el egy pillanatra a liberál-bolsevik sajtó hőzöngését, és képzeljük el, hogy valaki a gyermekünket molesztálta.

Oké, az én gyermekemet molesztáló igazgató sosem került volna bíróságra, mert vélhetően öngyilkos lett volna felismervén, szörnyű tetteinek következményét aligha bírná elviselni gyenge jelleme.

S az a gyanúm, hasonlóan végezte volna a bűntársa is, akit most a köztársasági elnök kegyelemben részesített.   

komment

MÁR MEGINT

2023. június 09. 17:27 - Mr Falafel

Már megint kiderült, hogy minden Fidesz-szavazó hülye. Többnyire vénhülye. Mert sem a fiatalok, sem a kvalifikáltabb (ezt baloldaliul diplomásnak mondják) emberek nem szavaznak a Fideszre. Leginkább azért hülye minden Fidesz-szavazó, mert vidéki suttyók, akik a köztévét nézik, az internetet meg nem is ismerik.

Több dolgot nem értek ezen okfejtésben. Ami nyilván nem csoda, hiszen agyhalott Fidesz-droid vagyok.

Az első, hogy a krakélerségemre oly érzékeny kommancs ismerőseim amúgy élenjárnak olyan megosztásokban, amelyekben a disztingválás legrenyhébb kísérlete nélkül címkéznek minket, Fidesz-szavazókat. Most akkor mit is várnának el cserében? Egyszerűbb lenne elfogadni, hogy verbális lealázásban is jobb vagyok náluk.

Második, hogy 2010-ig kizárólag komcsi propaganda ment a köztévében, az azon tengődő vidéki suttyók viszont mégis a Fideszre szavaztak.

Persze, tudom én, hogy baloldalon a logikát, kauzalitást tagadni kell, hiszen az egy kapitalista, keresztény-konzervatív, fehér, ciszhetero ármány, amely kizárólag azt acélt szolgálja, hogy a gazdagok kizsákmányolják a népet.  

Harmadik, hogy egyelőre (szerencsére) kevesebb a diplomás, mint a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező szavazó, ergo nyilvánvaló, hogy több a nem diplomás szavazó. S ha már kvalifikáltság, a diploma szerintem nem nagyon ad intellektuális fogódzókat. Köszönhetően a közoktatásban és felsőfokú képzésben eluralkodó liberál-komcsi őrületnek.

S bár készséggel elhiszem, a diplomások többsége liberál-komcsi felfogású, ergo baloldali szavazó, az én ismeretségi körömben alig található diplomás, aki baloldali. Kivétel vagyok, ami erősíti a szabályt, gondolom.

Egyébként teljesen normális, ha a diplomások túlnyomó többsége komcsi. Ugyanis a diplomájával érvényesülni, karriert csinálni, egzisztenciát építeni, elégedett emberré válni csak keveseknek, a kiválóknak sikerül. S azt biztosan állíthatom, az életükkel elégedett emberek között 2% sincs baloldali szavazó.

Baloldalinak lenni különféle sérelmek okozta mentális torzulás eredménye. Múlt rendszerben, s rendszerváltozás után közvetlenül meggazdagodó milliárdos kiesik a pikszisből, elveszíti a kizárólagosság kiváltságát. Persze, hogy komcsivá züllik! Középiskola menőcsávója tróger melós lesz, a nők messzire elkerülik. Ugyanez csajban.  Persze, hogy komcsivá züllik! Szakmájának kontárja elveszíti a megrendelőit. Persze, hogy komcsivá züllik! Szexuális képességei, illetve orientációja frusztrálttá teszi. Persze, hogy komcsivá züllik! És még sorolhatnám!

Megismétlem: az életével elégedett ember sosem válik baloldalivá. A kiválóak, az elit - idesorolva a nem diplomás szakembereket is! - mindig kapitalista szemléletűek lesznek: demokrácia-szeretők, liberálisok. Ezért is irtózunk attól, hogy ma éppen a komcsik hirdetik magukat demokratának és liberálisnak. Ez amolyan orwelli „újbeszél”, mert pont az ellenkezője igaz rájuk.

A fiatalok (30 alattiak) akcionizmusa mindig irracionális, ezért alapvetően baloldali, az értelmet felülírja az érzelem. Kapitalista ember fiatalon nem politizál. Tanul, bulizik, csajozik/pasizik, sportol, élvezi az életet. Azok a diákok, akik ma az utcákon óbégatnak komcsi lózungokat, pont egy kalap szart nem érnek, a társadalom szemete.

Mindemellett a fiatalos hevület, az érzelmi túltengés teljesen természetes náluk, az ő korosztályukban. Ahogy Churchill is fogalmazott: „aki fiatalon nem liberális, annak nincs szíve, aki negyven fölött nem konzervatív, annak meg nincs esze.” Egyetértek. Rohadtul szerettem lázadni fiatalon, feszegetni a határokat. Szerencsére politikai céljaim sosem voltak!

Vicces, hogy éppen a baloldal lovagolja meg a tinik hormon-túltengéseit, hiszen korábban mélyen elítélték e korosztály politikába történő bevonását. Nagyon súlyos bűnként hivatkoztak rá.

Egy kis részlet, íme:

MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: „Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság közoktatási törvénye alapján a diákokat vagy szülőket arra nemcsak kényszeríteni, hanem késztetni, hogy politikai véleményüket, hovatartozásukat megvallják, törvénytelen. De nemcsak törvénytelen, hanem erkölcstelen is! Évtizedeken át éltünk egy olyan rendszerben, amely hamis nyilatkozatokat csikart ki az állampolgáraitól. A szülők nem azért adják gyermekeiket az iskolába, hogy őket különféle demonstrációk céljainak alávetve, demonstrációkon masíroztassák fel.”

Jó, jó, tudom én, most a jó (baloldal) harcol a gonosszal (magyar nemzeti oldal)!

Akkor ezt megbeszéltük!

Ez a szakadék, - ami remélhetően végérvényesen kettészakítja a magyar társadalmat - nem fiatalok és öregek, nem iskolázottak és iskolázatlanok között, hanem a szabályokhoz alkalmazkodni képes sikeres emberek, a kiválóak, az életükkel elégedettek  és a szabályokhoz alkalmazkodni képtelen,  marginalizálódott hőbörgők között húzódik.

 

 

 

 

komment

TESCO GAZDASÁGOS HŐSÖK

2023. május 30. 07:51 - Mr Falafel

A SUHAJDA-JELENSÉG

 

Olyan korban élünk, amikor a normáink felbomlanak, amikor a fogalmaink elveszítik eredeti jelentésüket. A liberális demokrácia a ma még egységes emberi faj végórája, egy mentális és fiziológiai értelemben egyaránt elkorcsosult faj groteszk vergődése.

Suhajda Szilárd ennek rendszernek végterméke. Nem volt sem hős, sem sportoló. S éppen azért halt meg, mert egyik sem tudott lenni.

Először is, nem ártana meghatározni, mit nevezünk sportnak. A sport egy szabályrendszer keretein belül, ellenőrzött módon végzett cselekvés, ahol a résztvevők időről időre tanúságot tesznek felkészültségükről, tudásszintjükről. Az ilyen, ellenőrzött körülmények között bemutatott tudás- és felkészültségszint alkalmas arra, hogy tágítsa az emberi teljesítőképesség határait

Egy ismeretlen körülmények között bekövetkezett halálból semmiféle, az emberiség számára hasznos információt nem nyerhetünk, hacsak azt nem, hogy minden korban élnek köztünk idióták.

Suhajda Szilárd nem volt sportember, a hegymászás nem sport.

Én búvárkodom. Nem ma kezdtem, hanem még középiskolás koromban, a 80-as években. A mi közösségünk a tevékenységünket szabadidős tevékenységként tartja számon. Nagyon helyesen! Na, nem mintha nem lennének köztünk is fanatikus vadbarmok.

Két éve kiléptem a legismertebb búvárközösségből, mert egyik társunk egyedül ment télen jég alá merülni, és meghalt. Borítékolható volt. Minden valódi búvár tudja, hogy egy ilyen cselekedet roppant felelőtlen és veszélyes. Aztán a csoportban elkezdték isteníteni, hogy mekkora tapasztalt búvár volt és ilyenek. Közben meg úgy halt meg, ahogy egy balfaszhoz illik. Azonnal elhagytam a csoportot, mert az ilyen emberek nemcsak önmagukra jelentenek veszélyt, de társaikra is. A búvárkodás ugyanis fegyelmezettséget követel.

Gyermekként sokféle sportot kipróbáltam, végül a keleti harcművészetek, a küzdősportok világa varázsolt el, s tart magában, míg élek. Amíg aktív voltam, rendszeresen jártam sportorvoshoz. S mivel még ma is napi rendszerességgel edzem, az orvosi vizsgálatokat most sem hagyom ki.

Néhány éve vért akartam adni, de olyan magas volt a vérem vastartalma, hogy nem engedélyezték. Akkor kezdtem eljárni a Kútvölgyibe, az első években heti rendszerességgel csapolásra. Vérgázt vettek tőlem és a vérgenetikai modellemet is elkészítették. A doki azt mondta, nekem nem búvárkodnom kéne, hanem hegyet mászni, mert az a vértípus, ami nekem van, a serpákra jellemző.

Vajon Suhajda Szilárd végeztetett genetikai vizsgálatokat? Vettek tőle vérgázt? Készítettek szív CT-t?  - Bizonyosan nem. Szerintem arról sem volt soha fogalma, hogy ilyen létezik.  

Amikor fiatal voltam, Miskolcon a Shito-ryu karate mellett a sziklamászás volt a legnépszerűbb sport. Ismertem olyan sziklamászót, aki percekig volt képes függeszkedni egyetlen ujján. Mindegyik szikár, kötélizomzatú volt, nem ilyen csenevész kis legényke, mint Suhajda Szilárd.

Amennyiben érdekelt volna a figura, már előzetesen ránézésre megmondtam volna, hogy ez sosem jut fel oda. Minden sportban megvan az azt űzőknek egy jellegzetes izomtónusa, amiről a nem teljesen laikusok felismerik, kivel állnak szemben. Ez a szegény fiú nem rendelkezett megfelelő fiziológiai jellemzőkkel.

Fogalmam sincs, miért hiszik magukról ezek a kisemberek, hogy képesek elérni valami rendkívülit, amikor nem tesznek mögé rendkívüli teljesítményt a felkészülésük során. Vajon mennyit edzett oxigénhiányos környezetben? Azt hitte, ha futkározik, mint egy kergemarha, vagy tekeri a bringát az autók között, az felkészíti majd?

Nem tudom, nem ismertem. Azonban az, hogy tökéletesen felkészületlen volt, teljesen világos. Én például azt sem értem, hogy miért nem fogadott serpákat, akik mögötte haladtak volna, egyik palackkal, másik kettő meg arra várva, ha orra bukik, felsegítik, elveszik a málháját, oxigént adnak neki. Akkor sem sikerült volna, de úgy még most is élne. S ha ne adj Isten egyszer ezt felkészülten megpróbálta volna ezen a módon, s feljut, akkor is sikeresnek számított volna a csúcskísérlet. A támogatás, a biztosíték maga mögött tudása pszichésen is tuningolta volna.

Persze, hasonszőrű félkegyelműekkel volt körbe véve, így aztán nem kapott egyetlen értékes tanácsot sem, ami megmenthette volna. Rohadtul tragikus ez az egész. Az evolúció rideg egyhangúsággal működik. S ilyen alkalmakkor elkaphatjuk egy pillanatra kaján vigyorát.

Néztem a rövid interjút az édesapjával. Szívszorító volt. Ám nekem minduntalan a cserbenhagyott kicsi gyermeke képe sejlik fel. Az én gyermekem most hatéves. Hat évig nem voltam búvárszafarin. Nem mertem kockáztatni. Júniusban lesz megszületése óta az első szafarink, immár együtt. S még ez sem hajós, hanem házi zátonyról. Még mindig óvatos vagyok miatta.

Egy ideje a kisfiam nagyon apás lett. Mindenért engem szólít, s már az anyukája is így tesz, ha el szeretne érni nála valamit. Esténként összebújva alszunk el, halkan suttogok a fülecskéjébe, hogy mennyire szeretem és mindig meg fogom védeni mindentől. Nyilván az én esetem lényegesen másabb, mint Suhajda Szilárdé, hiszen én negyvenkilenc évesen lettem apa. Azonban, ha egy férfiban apaként nem ébrednek fel a természetes védelmi ösztönök, amelyek tudatos szinten erős felelősségérzetet generálnak, ott igen mélyen gyökeredző problémák vannak.

A liberális demokrácia egyik fő törekvése, hogy az ember és természet harmóniáját felülírja, megtagadja. Az ösztöneinket primitívnek, elutasítandóknak tartja. Újabban pedig a közösséget magát is alárendeli az egyéni érdekeknek, vagyis az egot emeli piedesztálra. Csakhogy az egyén kiteljesedése nem a csoporton, a közösségen kívül vagy annak ellenére történik. A csoport, a közösség nem gátló erő, hanem segítő közeg. Akkor tudok kiteljesedni személyiségként, ha a közösség hasznára vagyok, s tetteimmel erősítem azt. Mert az erős közösség képes kinevelni erős emberi egyedeket.

Suhajda Szilárd egy téves társadalomfelfogás áldozata lett. Az emberek nem értik, ahová Szilárd feljutott, oda bárki képes. Bárki! Ahol odaveszett, ott kezdődnek a zord körülmények. Amikor az oxigénhiány miatt egy 2-3 kg-os teher is száz kilónak érződik. Amikor az agy nem kap elég oxigént, s az ember nem képes már racionális döntéseket hozni.

Mélységi búvár vizsgán 50 méter mélyen két darab háromjegyű számot kell összeszoroznunk kis táblán. Akit elkap a mélységi mámor (nitrogén narkózis), az erre képtelen. Viszont a vizsga arra van, hogy megtanuljuk, mindez nem játék, nem szórakozás, mert az életünk a tét. Ismétlem: a búvárkodás nem sport, hanem szabadidős tevékenység. Mégis vannak alapvető szabályok, amelyek be nem tartása a halálunkat okozhatja.

Suhajda Szilárd elment. Elment egy téveszmés kisember, egy Tesco Gazdaságos hős. Itt maradt utána egy csillogó szemű kisgyermek, akit nem ölel át többé apa erős karja védelmezőn, aki ezt sosem fogja tudni feldolgozni, akinek sosem lesz normális apaképe.  

 

 

 

  

 

 

 

komment

HÁBORÚ – HOZD EL NÉKÜNK…

2023. május 21. 10:46 - Mr Falafel

Mi, jogászok jól ismerjük az elvet, amelynek értelmében valaminek a megítélésekor nem annak elnevezése, hanem tartalma szerint kell döntenünk. Számomra így nem jelent gondot az orosz-ukrán háború kapcsán, melyik oldalra kell állnom. Teljesen nyilvánvaló, hogy az értékrendemet követve az oroszokkal kell szimpatizálnom, az ő győzelműkért és a teljes ukrán megsemmisülésért kell szorítanom.

Nem az olcsó orosz energiahordozók miatt, nem dacból, mert a minket csuklóztató EU és USA az ukránok pártján áll, hanem emberiességből, erkölcsi kötelességből, racionális attitűdből. Mert Ukrajna és az ukrán nép képviseli mindazt, amit elutasítok, ami emberiségellenes és fajgyilkos, ami erkölcstelen és visszataszító, az oroszok pedig e pusztító tenyészetet igyekeznek visszaszorítani. És baromira nem érdekel, hogy ezt nem szívjóságból, az emberiségért teszik, hanem csak nemzeti öntudatból fakadóan. Nekem mindegy, csak tegyék!

Fiatalként, a szocializmusban gyakran álmodoztunk a nyugati kapitalizmusról, s úgy véltük, ott tényleg kolbászból van a kerítés. Álmodoztunk, de én akkoriban is pragmatikus voltam és a rendszeren belül igyekeztem érvényesülni. Mit mondjak azok után, hogy két tanárom is jelentett rólam, s az iskolám nem írta alá a felvételi lapomat, mert álláspontjuk szerint veszélyt jelentettem a szocialista közösségre, ezért meg kellett akadályozni, hogy diplomához jussak, hogy vezető lehessek?

Mindent tudok a szocialista elvekről, metodikákról, s az azt mozgató emberi lélekről. Ezért utasítom el a liberális demokráciát, a nyugati kultúrát (már, amennyiben ezt lehet kultúraként aposztrofálni), az EU-t és az USA-t, s minden gittegyletet, amit ezek működtetnek, köztük az ENSZ-t.

Ugyanis, amit ma a nyugati világ képvisel, az pont olyan agysorvasztó bolsevizmus, a kisszerű, gyenge értelmi képességű és hitvány fiziológiai adottságú emberek rémuralma, mint a szovjet szocializmus volt. Degeneráltak, szellemi éhenkórászok osztják az észt, és képesek bármit elpusztítani, ami a magasabb értelmi képességek jeleit hordozza. Ez a liberális demokrácia.

Ez sem nem liberális, sem nem demokrácia. Ahogy Platón is megfogalmazta: ez a csőcselék uralma, ez oklokrácia. Legjobban a közösségi médiában figyelhető meg, hogy mekkora hangjuk van ezeknek setét gyökereknek és milyen szorgalmasan terjesztik a kórságot. Miközben rohadt érzékenyek ám, ha valaki, - az olyanok, mint én is - odabaszik a hülye pofájuknak.

Persze, attól, hogy a nyugati társadalom vált pusztító bolsevizmussá, Oroszország és Kína nem lett a 60-70-80-as évek nyugati demokráciájává. Sajnos. Csupán a kisebbik rossz. Az a nyugati társadalmi miliő, amiben élni vágyódtunk, végérvényesen elveszett. S egyelőre nem nagyon látszik, hogy valami jobb jönne. Sőt, ma egyértelműen a reménytelenség korát éljük.

Azt mondják a baloldali félmajmok, a homopitecusok, hogy az oroszoktól félnünk kell, ez a történelmi tapasztalatunk. Hát, a tiétek ez, de ti minidig is hülyék voltatok a tanuláshoz és a létezés tárgyilagos értelmezéséhez. Az orosz medve félelmetes. Félelmetes, mert egyedül több atomfegyvere van, mint a világ összes többi atomhatalmának együtt. S aki azt hiszi, vonakodnak bevetni, ha sarokba szorítják őket, az hülye.

Ugyanakkor a közös történelmünk nem különösebben borzalmas. Igen, leverték az 1848-49-es szabadságharcunkat! Habsburg kérésre, rokoni, családi segítségként. Ellenben az I. világháború után egyedül a Szovjetunió nem írta alá a trianoni békeszerződést.

A Szovjetunió. Ezt gyűlöljük kérlelhetetlenül, ennek tovább élését látják sokan Oroszoroszágban. Pedig, ha a Szovjetunió eszmeisége valahol tovább él, az Ukrajna és a nyugati világ. A Szovjetuniót pedig Ukrajna, Oroszország és Fehéroroszország alapította. Amikor a szovjet hadsereg megszállta Magyarországot, ukrán hadosztályokkal tette azt.

Az 1956-os forradalmat egy ukrán nemzetiségű szovjet főtitkár, Nyikita Hruscsov parancsára ukrán tankhadosztályok verték le. Sőt, amiről nem beszélünk, még egy félelmetes atombomba hordozó repülőgépet is a magasba emeltek arra az esetre, ha az USA beavatkozna. Vagyis egy ukrán ember simán atomot dobott volna ránk. Ezt így tanítják ma Ukrajnában! Állítólag ez a gép mindösszesen egyszer, akkor szállt fel.

A II. világháború után Kárpátalja magyartalanítását, az erőszakos kitelepítéseket, s a magyar lakosság helyére oroszajkúak (ukránok) betelepítését ukránok művelték. A rendszerváltozás után kivonuló szovjet csapatoknak sok tisztje maradt nálunk. Mind ukrán nemzetiségű volt. Tudom, mert ezernél is több honosítási eljárásban működtem közre, s köztük bőven volt ilyen ex-Szovjet tiszt.

Ezek a történelmi tények. S ha csupán ezt vesszük alapul, inkább kell utálnunk az ukránokat, mint az oroszokat. Mindjárt nézzük is a közelmúlt történéseit!

Ki volt az egyedüli az EU-ban, aki beengedte az ukránokat? – Mi, magyarok! Az EU heves tiltakozása ellenére, - teszem hozzá. Hosszú évekig kardoskodtunk Ukrajna Unióhoz közeledésének elősegítése mellett. Megismétlem: EU-s tiltakozás mellett.

Mit kaptunk cserébe? – kárpátaljai magyarok jogfosztását, erőszakot, pogromokat ottani magyar közösségek ellen, emlékműveink meggyalázását. Ezeket az ukránokat éltetik a baloldali félmajmok.

Nekünk, magyaroknak, magyarul érzőknek, tehát azoknak, akik nem csupán de iure, hanem de facto is magyarok vagyunk, semmi okunk szimpatizálni az ukránokkal. S ha csupán nem szimpatizálunk, akkor még rohadtul méltányosak is voltunk, szemben velük.

Mi is ez a háború?

Az ukránok amerikai nyomásra, sugallatra, amerikai támogatással nekitámadtak az Ukrajna területén többségben élő orosz kisebbségnek. Jogfosztások, tömeggyilkosságok vezettek oda, hogy 2014-ben területek szakadtak ki Ukrajnából.

Ismernünk kellene Ukrajna, az ukrán nép történetét, ha lenne. Ukrajnát Lenin és Sztálin hozta létre, majd Hruscsov egészítette ki mai formájára. Leninék a Szovjetunió létrehozásában való közreműködésért teremtették meg őket. Igaz, maguk az ukránok a kijevi rusz fejedelemséggel azonosítják magukat, s állításuk szerint nem ők a tájszólásban beszélő oroszok, hanem az oroszok a tájszólásban beszélő ukránok.  

Mindenesetre az agresszív nacionalizmusuk pontosan ugyanazokkal a szocialista jellemzőkkel bír, mint a hitleri Németországé. Annyi különbséggel, hogy ez inkább fakad egy krónikus kisebbrendűségi érzésből, semmint a kamu történelmi előzményekből. Szemben azzal, hogy a germánoknak azért elég komoly múltjuk van.

A háború egyértelműen az orosz nép provokálásának következménye, az orosz nép egy része kiirtásának kísérletéből fakad. Oroszország világuralmi törekvései csak nyugati gazemberek, s az őket követő félkegyelmű helóták fejében léteznek. Nem Oroszország pakolta tele katonai eszközökkel a nyugat, az USA határait, hanem fordítva. Elszámolták magukat, vagy valóban kíváncsiak voltak, meddig az addig.

Hát eddig! Jelenleg csupán Oroszország rendelkezik hadrendbe állított hiperszonikus rakétákkal. A tengeralattjáróik olyan helyeken rejtőznek, amelyek stratégiai célpontokat képesek megsemmisíteni. S lehet mondani, hogy bénáznak Ukrajnában, csak ez baromság. Először is, nekik az nem Ukrajna, hanem oroszok lakta orosz terület. Másodszor, rájöttek, hogy a háború egy baromi jó üzlet. Az orosz gazdaság tízen kívül volt, s most a hatodik legerősebb a világon.  

Józanul átgondolva, ki szerint védené meg az USA azt az országot, amelyiknek a fővárosát orosz atomtámadás érné? Ki gondolja úgy, hogy az USA Berlinért, Osloért, Helsinkiért atomot indítana Oroszország felé, abban a biztos tudatban, hogy a ruszkik ezer rakétát is képesek visszalőni hiperszonikus sebességgel félpercen belül? Neeem, nem lenne viszontválasz, csak sírás és plüssmacik, meg ENSZ-óbégatás és vatikáni imák.

Ez a háború Európa gazdasági kivéreztetéséért zajlik, a segghülye ukránok csak eszközök. Európa vezetői pedig kivétel nélkül degeneráltak, genetikai hulladékok. S ennek a végstádiumnak külön pikantériája, hogy Magyarország az összes baj eredőjeként kerül feltüntetésre, hogy most sincs más reakciója Brüsszelnek a háború okozta súlyos veszélyre, mint a csuklóztatásunk, leckéztetésünk.

Olykor elbizonytalanodom, mert az ismert tények birtokában a jelentőségünk rendkívül csekély. Ugyanakkor az évtizedekre, de talán évszázadokra előre tervező háttérhatalom viszont brutális nyomást helyez ránk, olyan démoni figurákon keresztül, mint Soros György például. Rohadtul az útjukban vagyunk, aránytalanul nagy figyelmet fordítanak ránk. Nyilván okkal. Vajon mi lehet ez az ok? Jó lenne tudni!

Van min elgondolkodnunk ennek a háborúnak a kapcsán. Nehéz tehetetlenül szemlélni az eseményeket, sodródni az árral reménytelenül. Abban bízom, hogy a Jóisten megtart minket, ahogy tette azt évezredeken át.    

komment

KORUNK HŐSEI

2023. május 18. 19:03 - Mr Falafel

Fene tudja, miért, de engem sosem érdekeltek igazán a kortárs dolgok. Hogy utálom leírni a „dolog” szót! Szóval, nem izgat a kortárs művészet, irodalom, s újabban már a tudomány sem. A celebek és egyéb, példaképnek szánt személyek pedig végképp!

S ha jobban belegondolok, ez nem is annyira újkeletű attitűd részemről, hiszen, bár tiniként tele volt Bravo-s poszterekkel a falam, és a dipitáskámat is díszitették együttesek feliratai, igazából nem voltam rajongó, nem voltam „fan”.

Most is, miközben e sorokat írom, a Rolls Frakció: Jólét című dalának sorai csengenek a fülemben. „Bálványok bámulnak bambán e nemzedékre szabva, Fizetési cetlijük a szemedbe lóg.” Istenem, rendszerváltás után hány ilyen elénk állított bálványról derült ki, hogy egy aljas tömeggyilkos volt! Enyhébb esetben besúgó vagy idegen titkosszolgálat (KGB) zsoldjában hazaáruló.

Fentiek okán meglehetősen pőrén, amolyan  humanoid torzókként állnak előttem a nép hangjaként agyonajnározott, jaj, de okosakat mondó és cselekvő emberek. Egyszerűen képtelen vagyok meglátni bennük azt a maguk által választott vagy rájuk aggatott szerepként viselt személyiséget, amitől vonzóvá válhatnának. Pestiesen szólva annyit kérdezek csak magamban: „mit esznek ezen az idiótán?”

Mindez a Pankotai Lili-Budaházy György Celebrity Deathmatch kapcsán jutott eszembe. Valahogy egyikre sem tudok felnézni, egyik mögé sem tudnék beállni. Még akkor sem, ha egyébként Budaházy esetében a vele kapcsolatos eljárásban tapasztalt súlyos jogsértések jogászként igen érzékenyen érintenek. Amit vele műveltek az a jogtudomány arcul köpése.

Szerintem Budaházy és minden hozzá hasonló, magát turbómagyarként megjelenítő figura szimpla futóbolond, semmiképpen sem terrorista. Ezek egyszerűen nem értik, a jogsértésekre jogsértéssel nem lehet válaszolni, mert az anarchia. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kommunista gazember és tömeggyilkos Gyurcsány Ferenc állami terrort vezetett be. Ezért életfogytiglant kellene töltenie. Ugyanakkor válaszul molotovkoktélokat dobálni állami tisztviselők házai ajtajához gyerekes és törvénysértő. Újságírót megverni pedig aljasság.

Rongálás, garázdaság minősített esetei és egy könnyű testi sértés. Ez nem terrorcselekmény. Az pedig, hogy gyakorlatilag kizárólag közvetett bizonyítékok alapján, sok esetben szóbeszédre hagyatkozva tartották a fickót évtizedeken át eljárás alatt, hozták-vitték a különböző büntetésvégrehajtási intézetekben, nonszensz, jogállamban megengedhetetlen.

Valamelyik este a Politikai Hobbista című műsor vendége volt a HírTv-n ez az önjelölt szabadsághős. Néztem, néztem, de nem értettem az egészet. Hallgattam a hablatyolását, de valahogy nem hozott lázba. Mondom még egyszer: attól eltekintve, hogy az igazságszolgáltatás jogtudományt szabotáló eljárása engem is végtelenül dühít.

Egyébként Budaházy tanult ember. A BME-n végzett gépészmérnök, s még valami himihumi közgazdasági diplomája is van. Ennyiben mindenképpen különbözik az összes balos megszállottól. Odaát ugyanis kötelező rossz tanulónak, diploma nélkülinek, vagy magának diplomát hazudónak lenni.

Régi hagyomány ez a baloldalon. Nagy Imre például hat elemivel volt a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Havas Henriket ágensként iskolázták be. Mindhiába. Két értelmes mondatot nem mondott még életében, de ők, a homopitecusok „tanárurazzák”. A legviccesebb, hogy a MTA-nak Glatz Ferenc személyében egy igazi félkegyelmű-félanalfabéta kretén is lehetett az elnöke.

Így aztán teljesen természetes, ha az írni-beszélni alig tudó Pankotai Lili egyfajta kultúrhérosszá lett közöttük. És behívják műsorokba, ahol külvárosi proli szlengben „elmagyarázza”, mitől szar a magyar gazdaság. Meghallgattam. Fetrengtem a röhögéstől. Száz éve frankón cirkuszban mutogatták volna: „jé, beszélő majom!”

Az a kép megvan, amikor odaáll a helyesírási hibás pólójában, kíséretében egy lepukkant, szivárványos dzsekiben balfaszkodó  alkesz nővel a több diplomás, 6 nyelven anyanyelvi szinten beszélő köztársasági elnök elé és az oktatás szar helyzetéről beszél? Megvan? Ez a kép a teljes baloldaliság mementója.

Ugyanis ebből a  szar oktatási rendszerből kikerülnek Pankotai Lilik és Novák Katalinok is. Pankotai Lili a hitványság, az értéktelenség, a semmirekellőség szimbóluma. Egy  proli ivadék, aki a génjeiben hordozza sorsát, az intellektuális korlátai közt vergődő szerencsétlen helóta létet.

S amit rajta keresztül látunk a baloldalként aposztrofált félmajmokból, az meggyőz minket arról, hogy pont olyan állhatatossággal kell elutasítanunk őket, ahogyan ők teszik velünk, a kultúránkkal, az értékrendünkkel, a hagyományaikkal. Legfeljebb annyiban kell eltérnünk tőlük, hogy elhatárolódásunkat nem félállati őrjöngéssel, primitív agresszióval demonstráljuk.

komment

GAZDAG EMBER VS SZEGÉNY EMBER

2023. március 01. 16:45 - Mr Falafel

Nick Nolte az egyik kedvenc színészem. Életemben először Tom Jordache szerepében láttam a Gazdag ember, szegény ember című sorozatban, amely Irwin Shaw azonos című regénye alapján készült. A történet egy nehéz sorsú vidéki családról szól, amelyben a testvérek különböző módokon igyekeznek kitörni a szegénységből.

Komcsi kiskölyök voltam, amikor a sorozat ment a tévében. Talán ezért is szimpatizáltam inkább a vad, zabolázatlan Tommal. Utáltam a testvérét, az opportunista Rudy-t, a gazdagembert, az átlag imperialista megtestesítőjét.

Nos, igen, a sztereotípiák már akkor is befolyásolták, kit kedvelünk, s kit utasítunk el. A szegény az jó, a gazdag rossz, gonosz. Csakhogy közben felnőttem, bejártam egy szép, nagyívű életutat, és rendszerváltozás is volt. És nem vagyok meggyőződve róla, ha ma nézném a sorozatot, ma is Tom volna a kedvencem és Rudy az abszolút elutasított.

A rendszerváltozás utáni években bebizonyosodott, hogy én szeretek kapitalista lenni, és bár nem vagyok kifejezetten opportunista, a lehetőségekkel élni tudást és akarást semmiképpen nem ítélem el. Morális aggályaim, persze, mindig is voltak, ezért ismertem be már többször is, én alkalmatlan vagyok milliárdossá válni.

Hö, mekkora mázli! Így élhetek Dobrev Klára országában. Édes Kenyérlángos!

Szóval, e poszt a megírására ennek a brutálisan otromba némbernek a tegnapi kijelentése sarkallt. Ugyanis azt találta mondani, olyan országot akar, amiben nincsenek milliárdosok.

He? Hogy mi?

Javítson ki valaki, ha tévednék, de Dobrev maga is milliárdos. Ugyebár abból építette fel birodalmát, hogy a nagypapi tömeggyilkos kommunista volt. Nyilván értem, mit is szeretett volna mondani ez a humanoid torzó. Egyszerűen csak rá akart erősíteni a sztereotípiára, amelyre az egész liberális demokrácia, a neobolsevizmus épül: a szegény jó, a gazdag rossz. Hiszen a gazdag ezért gazdag, mert elveszi a szegénytől.

A szocializmus azt állította, a kapitalizmus azért nem demokrácia, mert az imperialisták kizsákmányolják a munkásokat. Ezt az elvet követi a nyugati típusú bolsevizmus is, de nem imperialisták és kizsákmányolt melósok vannak, hanem leegyszerűsítve csak gazdagok és szegények. S bármennyire is nem vagyok milliárdos, azt hiszem, én a gonosz gazdagok táborába tartozom.

Hej, pedig, ha tudnák!!! Mert, bizony, mielőtt a rossz emberek közé kerülhettem volna, előtte azért történt velem ez-az. Először is, bár sosem voltam eminens, mindig jól tanultam és sportoltam. здоровом теле в здоровый дух – ahogy a szovjet mondás tartja. Egészséges testben egészséges szellem – a mondás egyébként Platóntól származik.

Másodszor, voltak és vannak vezérfonalaim utam során. Az elsőt középiskolai tanáromtól kaptam, aki azt mondta, ha van egy munkahely, ahová felvesznek öt embert, három hely a protekciósoké, de a maradék kettő közül az egyik az enyém lehet, ha elég állhatatos, szorgalmas vagyok. A másodikat René Descartes örökérvényű szavai adták: Dubito ergo cogito, cogito ergo sum, sum ergo Deus est. – Kételkedem, tehát gondolkodom, gondolkodom, tehát vagyok, vagyok, tehát Isten létezik. A harmadikat egy jogász kolléga hagyományozta rám. Egy jó régen élt jogtudós, Marcus Tullius Cicero.

„Van-e csúfabb ugyanis a meggondolatlanságnál, és van-e bármi is olyannyira megfontolatlan, olyannyira méltatlan a bölcs tekintélyéhez és belátáshoz, minthogy akár hamis nézetet képviseljen, akár pedig fenntartás nélkül síkraszálljon olyasmi mellett, amit nem vizsgált meg és tárt fel eléggé?”

/Cicero: Az Istenek természete, Első könyv/

Szóval, elláttak engem kellő munícióval az utamra. Kellett is, mert egyéb segítséget nemigen kaptam soha. Mígnem szép lassan elfogadtam, hogy többnyire csak én hiszek magamban. S a sikereim kellő magabiztossággal ruháztak fel. Ennek természetesen megvan az a veszélye, hogy akkor is a saját fejem után megyek, amikor érdemes lenne hallgatni valaki másra. Úgy döntöttem, erre a kis időre nem fogok megváltozni.

A kudarcok sem tántorítottak el soha. Azokból is sokat tanultam. Így aztán elengedem a fülem mellett a huhogásokat, a kockáztatni soha nem merők kedvezőtlen prognózisait, akik, magukat váteszként ünneplik, ha az n+1-edik „úgysem fog sikerülni”-jük után egyszer tényleg igazuk lesz. A nagy számok törvénye: ha valamit elég sokáig és sokszor mantráznak, az egyszer bekövetkezhet.

Mindettől én már gazdagnak érzem magam. No, meg attól, hogy a magam ura vagyok. Nincs főnököm, - leszámítva a Jóistent – nem végzek unalmas, monoton fizikai munkát. Szabad vagyok. Szerintem ez nagy gazdagság.

Szabadsággal, önrendelkezéssel nem lehet jóllakni, - mondják sokan. Pedig de. Mondják, gyerek mellett nagyon sok kompromisszumot kell kötni. – Lám, nekem a gyermeknevelés is inkább kiteljesedés, s nemhogy nem kell semmiről lemondanom, de még inspirál is és új, érdekes lehetőségeket vet fel.

Na, de komolyra fordítva a szót, nekem a gazdagság nem a milliárdokat jelenti. Szemben azokkal a szerencsétlensorsú honfitársaimmal, akik olyan, - többnyire fizikai – munkát végeznek, amelyre az életfelfogásuk kényszerítette rá őket, amelyet sosem képesek megszeretni. Ők mind milliárdosok akarnak lenni. Legalábbis szerintük megilletné őket Mészáros Lőrinc életszínvonala, elvégre a Lölő milyen hülye már, ők meg okosak, csak a sors és a gonosz gazdagok elvették előlük a lehetőségeket.

Nem ismerek személy szerint minden, az életével elégedetlen, magát szegénynek, sanyarú sorsúnak gondoló embert. Sokakkal azonban egy utcában laktam, egy középiskolába jártam, egy sportklubban sportoltam, egy egyetem lépcsőit koptattuk. Általánosságban elmondható, mindannyiukból hiányoznak alapvető képességek, készségek, amelyekkel többre vihették volna. Az egyik nem túl okos, a másik nemhogy nem szorgalmas, de lusta, mint a dög.

Amikor alkalmam van fiatalokkal életpálya elképzeléseikről beszélgetni, mindig ugyanazt tanácsolom: tanulj 23 éves korodig, és utána játék lesz az egész életed. Vagy játssz 18 éves korodig és meg fogsz gebedni a munkában még 50-60 évig.   

Én valamilyen szinten speciális eset vagyok, mert iskolásként nem én voltam a folyton tanuló, szemüveges, félszeg kisfiú. De mondom, ez mázli! Ám, ha ma választanom kéne, hogy az osztály menőcsávója legyek, vagy a béna, szemüveges kisfiú, az utóbbi lennék inkább. Sok ismerősöm van, akit az osztálytársai csúfoltak, mert szorgalmasan tanult, most meg jó egzisztenciával kényelmes polgári életet él.

Természetesen vannak szép számmal olyan ismerőseim és barátaim, akik, bár a tanulásban nem jeleskedtek, kivételes szorgalmuknak és valamilyen szakmában való jártasságuknak köszönhetően köztiszteletben álló polgárokká váltak. Az ő sorsuk az én sorsom is: mi vagyunk a gonosz gazdagok. Mi vettünk el valamit a szegényektől, s a liberális baloldal tőlünk akarja elvenni, amink van és szétosztani köztük.

Ahogy szétosztották a tanácsköztársaságban és a szocializmusban is. Nem számít! Ezek a szerencsétlensorsú mentális hajléktalanok, ezek a csekély emberi értékkel bírók most is inkább hisznek egy kommunista tömeggyilkos milliárdos ivadékának, Dobrev Klárának és állnak be mögé minket kifosztani, mint szembenéznének a ténnyel, hogy az életükkel való elégedetlenségük egyetlen oka saját maguk.

Néhány éve nagy felháborodást keltett Lázár János, a Fidesz egyik erősemberének azon nyilatkozata, amely szerint, ha valakinek nincs bizonyos idő után némi vagyonkája, az annyit ér. Akkor nagyon csóváltam a fejem én is, de mára rájöttem, ha nyersen is fogalmazott, abszolút igaza volt. Mert, - különösen a rendszerváltozás óta – ha valaki szorgalmasan tanul és/vagy dolgozik, az halad előre.

Nem kell mindenkinek százmilliós ingatlan és luxusterepjáró. Nem kell vitorlás sem a Balatonon vagy yacht az Adrián. Nincs szükség Gucci táskára sem és Armani ruhákra. Ám, ha mégis ilyen igényeid lennének, akkor légy állhatatosabb az álmaid kergetésében. Ne mástól akard elvenni, amiért ő megdolgozott. Neked ugyanis azzal nem lesz több.

Azért nem lesz több, mert te alkalmatlan vagy nagyobb értéket teremteni és uralni. A sztereotípiával ellentétben te nem a jó szegény ember vagy, hanem a hitvány, semmirekellő szegény ember. S bár olybá tűnik, a nyugati társadalmat felépítők zöme mélán tűri, hogy kiforgassák javaikból agresszív félállatok és a tőlük politikai hasznot remélő nyugati kommunisták, mi, magyarok nem ilyenek vagyunk. Ne készüljetek második tanácsköztársaságra, mert az a ti Waterloo-tok lesz.

komment

HUNGAROFÓBIA

2023. február 24. 19:52 - Mr Falafel

Amikor arról kérdeznek, mi az identitás, úgy fogalmazok, a kultúrám iránt érzett olthatatlan szerelem. Nekem van identitásom. Magyar identitásom van, vagyis a magyar kultúra iránt olthatatlan szerelmet érzek. S ahogy az már lenni szokott a szerelemmel, nem vagyok mindig racionális, amikor a magyarságomat reprezentálnom kell, vagy amikor a magyar kultúrával valaki tiszteletlen.

Márpedig mostanában rákényszerülök, hogy mind gyakrabban valljam meg kötődésemet magyarságomhoz, miközben soha ennyi aljasságot nem kellett még magyarként elszenvednem, mint az utóbbi években. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a rasszizmus XXI. századi megjelenési formái közül az antiszemitizmus után a hungarofóbia a legelterjedtebb és legagresszívabb.

Kezdve azzal, hogy saját hazámban milliós számú magyargyökerű, magyar állampolgár gyűlöli kérlelhetetlenül a kultúrámat, a magyar történelmet és hagyományainkat. Ők a baloldaliak, a „vagyok olyan magyar”-ok, a liberális démonokraták és a magukat nemzetinek deliráló Jobbikos szavazók. Egységesen: a neobolsevikok.

Persze, persze, a Fidesz a legnagyobb kommunista, meg bla-bla. A gond ezzel a baloldali mantrával az, hogy a mantrázók többnyire szerencsétlen iskolázatlan lumpenprolik és kisszerűségüket elismerni képtelen vesztesek, akiknek nem opció az áldozathozatal, a tettrekészség. Hozzájuk csapódnak a magyar hont szétrabló percnépek és a pusztuló Nyugat-Európa önsorsrontó erős nemzetei.   

Néha úgy érzem, idegen test vagyunk Európa szövetén. Mindig is az voltunk.

Először is, a nyelvünk sokszorosan differenciáltabb, fejlettebb a többi itt élő népénél. Ez mindenképpen  jelzi, kultúránk jóval ősibb másokénál.

Másodszor, nyíltan felvállaljuk, hogy a kultúra alapja csakis a nemzet lehet, így nem létezik az annyit hangoztatott európai kultúra, s ha az nem létezik, annak értékei sincsenek. Európában egyetlen közös kulturális elem volt, a kereszténység, amelyet a nyugat nyíltan megtagad és tűzzel-vassal harcol ellene.

Harmadszor, elutasítunk minden olyan törekvést, amely aláássa, meggyengíti a társadalom alapjait. Például a genderideológiát, az LMBTQ-propagandát, a kontrollálhatatlan iszlamizációt és a végletes, dogmatista, a liberális démonokráciát egyetlen igaz útként hirdető ideológiát.

Mi, akik még tanulhattunk történelmet szivárványos rongyokban őrjöngő sztrájkok helyett, emlékszünk, az itáliai városok a hátunkba hajzóták a török hadakat. Emlékszünk, hogyan fogtak össze a gyáva népek Mátyás korszellemet meghaladó birodalmi törekvései ellen, majd halála után hogyan vetettek oda prédául a terjeszkedő oszmán birodalomnak, s osztoztak velük rajtunk, mint zsákmányon.

Emlékszünk, hogy az oszmánok százezrével hurcolták el fiainkat és leányainkat rabszolgának a fényességes nyugat asszisztálása mellett, s most ugyanezek a moslék népek kényszerítenének térdre egy fasiszta mozgalom, a BLM kedvéért.

Emlékszünk, végül miként lettünk a habsburg birodalom szolgái, hálából, amiért egy évszázadon át tartottuk vissza az iszlám hódítást. S arra sem volt finnyás a német ajak, hogy a most kiátkozott orosz hadigépezetet küldje ránk 1848-ban, csak nehogy talpra tudjon állni a magyar.

S lám, ma sincs nagyobb problémája ennek az összeurópai népveszejtőnek, mint Magyarország.

Félnek tőlünk. Van is okuk. Ősibbek vagyunk mindnél, s már most lehet tudni, túl is éljük mindet. Mert hiába vették el a múltunkat, az végül kerülőutakon, de visszatalált hozzánk. Hála az archeogenetika tudományának, eredetmítoszaink igazsága napfényre derült. S hiába próbálják elvenni a jelenünket is, mentális alkonyukban hozott minden döntésük felgyorsítja pokolra jutásukat.

Réges régen egy barátom hitvallásává emelte e mondatot: „magyarnak lenni egyedi és csodálatos”.

Ím igaza lett!  

Történelmi időket élünk. S e történelmi időkben ismét megmutatkozik, csak a magyar gerinc elég egyenes ahhoz, hogy az emberi faj kétlábon járhasson, a többiek mind csúsznak-másznak Európában. Veszettül gyűlölnek is ezért minket amazok a hitványak. Mi azonban kitartunk rendületlenül.

 

Arany János:  RENDÜLETLENÜL

 

Hallottad a szót: „rendületlenül -”

Midőn fölzengi myriád ajak

S a millió szív egy dalon hevül,

Egy lángviharban összecsapzanak?...

Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon

Merő szokássá szent imád ne váljon!

Sokban hívságos elme kérkedik,

Irányt még jóra, szépre is az ád;

Nem mondom: a hont ők nem szeretik;

De jobban a tapsot, mint a hazát...

Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon

Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

 

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,

Kinek világát csak divat teszi:

Őnála köntös, eb, ló egyremegy,

S a hon szerelmén a hölgyét veszi...

Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,

Külcsillogássá szent imád ne váljon!

 

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.

Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:

Ki innen! e hely az Úr temploma:

Rátok az ostor pattogása vár!...

Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:

Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

 

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -

Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,

Gyarló erényünk öntagadni kész,

Mint Péter a rettentő éjtszakán.

Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -

De kishitűvé szent imád ne váljon!

 

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,

Midőn az ár nő, ostromol, ragad...

És - kebleden be-vérző honfiseb -

Bújsz a tömegben, átkos egymagad.

Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon

Káromkodássá szent imád ne váljon!

 

Hallottad a szót: „rendületlenül?”

Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -

Lenn a sikamló tér, nyomás felül,

Vész és gyalázat el ne rántsanak.

Oh, értsd meg a szót: árban és apályon

- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

 

(1860.)

 

 

 

komment

ELVTÁRSI MURI

2023. február 19. 08:29 - Mr Falafel

Amúgy hülye cím, nem tetszik. Hogy akkor miért ezt adtam posztomnak? Nos, Móricz Zsigmond regénye, az Úri muri miatt.

„Az meg mi?” - kérdezné egy mai diák, aki szivárványos rongyokba öltözött, többnyire az azonos neműekhez vonzódó, túlnyomórészt pedofil vagy pedofíliát terjesztő tanáraival együtt „faszozik” és „kurvaéletezik” a kultúránkért való nagy aggódásunkban valamelyik közterünkön éppen. Szóval, kizárt, hogy ezek a süvölvénytorzók tudnák, ki volt Móricz Zsigmond. Nem, nem a Harry Potter egyik mellékszereplője!

Mert mit tanulhat ma egy gyerek egy áltagos magyar iskolában az aljasságon és a kisszerűség hozsannázásán túl? Bizonyosan semmit, vagy genderpropagandát, a csalá’ daszcsalá’d. Na, de nem szeretnék requiemet fabrikálni a méltán halódó közoktatásért! Móricz regénye a Debrecenben épülő akkumulátorgyár körül kialakult hajcihő okán jutott eszembe.

Tragikus! Amiképpen a dzsentri életmódról íródott Móricz-regények általában. Alapmotívum, hogy bármennyire is kiváló jellem a főhős, s bármennyire is előremutatóak a célok, a projekt, s maga a hős is bukásra van ítélve. Mert a miliő, amelyben él, a nagy tetteket intrikákba fojtja.

Jól emlékszem, a rendszerváltozás legnagyobb vívmánya a dzsentrimítoszba révedő, avítt földtúrók kipellengérezése volt, vele szemben pedig az urbánus életmód felmagasztalása. Utóbbi mai napig tart, de már csupán a proletárdiktatúra eszmeiségébe végérvényesen visszasüllyedő fővárosban és néhány megyeszékhelyen.

A 90-es évektől, ha valaki földművelésre adta a fejét, azt szégyenpadba állították, ujjal mutogattak rá, gúnyolták szembe és a háta mögött is. A hatalomba négy év után visszalopakodó kommunista trógerek aztán végleg felszámolták a maradék mezőgazdasági nagyüzemeinket. Tegyük hozzá, a mezőgazdasághoz kapcsolódó feldolgozóüzemek bezárását már az MDF-kormány elkezdte, amikor az orosz piaci kapcsolatokat nemkívánatosként megszüntette.

A kétezres évek közepe táján baráti társasággal a Zemplénben töltöttünk néhány napot, s ekkor volt alkalmam végig nézni, amint a szerencsi cukorgyárat lerombolják. Láttam, mint feszülnek neki iszonyatos bolsevik dühhel gépek tucatjai a másfél-kétméter vastag falaknak, miként birkóznak a sokszor combvastagságú betonacéllal és a hidakat is megszégyenítő acélgerendákkal. Hosszú hónapokig tartott, amíg a tökéletes állapotú üzemekből romhalmazt csináltak.

Ugyancsak a kommunista kormány volt, amelyik a cukorkvótát eladta a semmiért cserébe. Százezrek megélhetését vették el, kényszerítették őket külföldre rabszolgamunkára. Éljen az EU! Az már csak hab a tortán, hogy a 2005 után Angliába kényszerülők jelentős része emlékszik úgy, hogy az Orbán-rezsim elől kellett menekülnie. Mert kommunista kutyából sosem lesz kapitalista szalonna. Az itthon maradtak viszont szépen rászoktak a segélyre.    

A kétezres években öt hektár Balaton-felvidéki földterület ötmillió forintba került, vagy annyiba sem. Emlékszem, ismerősöm nekem is kínált Akali-Dörgicsén tizenöt hektárt hétmillió forintért. Szóval, a kommunisták, a baloldaliak a földet a végletekig elértéktelenítették, a mezőgazdaságot megszüntették, s még az emlékét is gúny tárgyává tették.

Aztán jött a Patás Orbán és szép csendben elkezdett értéktelen földeket vásárolni. Volt egy víziója a vidékről és a magyar mezőgazdaságról. Elvégre falusi parasztgyerek volt. A példája ragadós lett, a hozzá közelállók, a politikai és elvbarátai ugyancsak nagyszabású földfelvásárlásba kezdtek. Ment is a baloldali médiában az ekézés, gúnyolódás orrvérzésig. Ám végül Orbánnak lett igaza. Mint mindig! Persze, nincs nehéz dolga, mert a baloldalon mindenki hülye, vagy méghülyébb és sokkal hülyébb.

A miniszterelnök például Tokaj-hegyen vásárolt szőlőket. Én emlékszem, akkoriban az MSZP-SZDSZ koalíció megállapodott az EU-val, hogy a magyar gazdák verjék le zölden a fürtöket, s azért pénzt adnak. Hányan tettek így!!! Eladták a magyar életet EU-s fillérekért. Ezt jelentette a szocialista mezőgazdaság.

2010 után fordult a kocka. A föld értéke folyamatosan emelkedett, s egyre nagyobb lett a művelés alá volt terület. A Fidesz elkezdte fejleszteni a vidéket. S most, amikor az Akali-Dörgicsei dűlőn, a Balaton-felvidéken egy hektár föld 10-20 milliót ér minimum, már nem gúnyolódnak az elvtársak. Márt csak picsognak, hogy földet venni és művelni a gazdagok életmódja lett.

Azok a redva prolik irigykednek most a földbirtokosokra, akik a 90-es években gúnyolták a földtulajdonosokat. S ugyanezek a hitvány dologtalanok, a szakmátlan, iskolázatlan lumpenek őrjöngenek most Debrecenben az akkumulátorgyár épülésének kapcsán. Ezek, akik a cipőjükre ragadt sarat nem takarítják le, nemhogy földet művelnének. Ezek a nagyvárosok meddő talaján burjánzó bolsevista aljasságot belélegző embertorzók hőzöngenek ismét a magyar fejlődés ellen.

Mert a baloldaliság sosem valamiért jön létre, hanem mindig valami ellen. A fejlődés bármilyen csekély megmutatkozása kiváltja belőlük a lealjasult tudatlanság minden agresszivitását. Az egyenes magyar gerinc ezeknek a csúszómászóknak az egyetlen éltető táplálék, a magyar kultúra elpusztítása létük egyetlen értelme.

És ezek magyarul beszélnek, köztünk élnek. Ott vannak a munkahelyeinken és szabotálnak. Nem is titkolják, sőt, harsány felhívásokban ösztönzik egymást a pusztításra minden általuk uralt médiafelületen. Így lehetséges, hogy a démoni George Soros pénzén egy szakmátlan, teljesen iskolázatlan, Debrecentől többszáz kilométerre lakó proli, egy buszvezető őrjöng a leghangosabban azért a földért és a magyar mezőgazdaságért aggódva, amelyet sosem tapodott, s amelynek termései helyett a Tesco-s szarokat veszi.

A balliberális médiumok pedig reggeltől estig harsogják, hogy az elektromos autó a jövő, de abba akkumulátort ne mi gyártsunk, hanem a németek és a franciák. Mi majd csak vegyük meg jó drágán és ne legyen belőle hasznunk egy euró cent sem – teszem hozzá én.

Szóval, mi magyarok felkaroljuk a mezőgazdaságot, a földeket művelés alá vonjuk, s ezzel annak értékét is visszaadjuk, elkezdjük visszaépíteni a mezőgazdasághoz kapcsolódó élelmiszeripart, feldolgozóipart, megsokszorozzuk a mezőgazdaságból származó államháztartási bevételt, s ekkor jön a földmunkát gyűlölő és megvető városi proli, és azt ordítja, hogy mi tesszük tönkre a mezőgazdaságot, csak, mert racionális gazdaságpolitika mellet lehetőséget teremtettünk a nehéziparhoz kapcsolódó ipari termelésbe való bekapcsolódásra.

Kinyílik a bicska az ember zsebében!

Egyszerűen nem tűrhetjük tovább, hogy ezek az agresszív, mentálisan az ember alá aljasodott szubhumánok szabotálják az életünket, pusztítsák a kultúránkat! Eljött az ideje, hogy a társadalom, mint élő organizmus, izolációs önvédelmi reakciót adjon az életünket, a létünket veszélyeztető baloldali agresszióra.

Nemzettársaim! Mindannyiunknak megvan a feladata, hogy a saját környezetében mindenki megtegye, amit megtehet. (Hú, milyen pátoszos, nem européer, hanem maradi nacionalista!)

Nacionalista vagyok, a nemzetben, a magyar kultúrában hiszek. Népünk valódi történelme predesztinál minket, hogy élenjárjunk az emberiség felemelkedésének elősegítésében, fajunk fejlődésének motorjaként szolgálásában, a legszebb emberi hagyományok megőrzésében.

Én a házkörül termesztek haszonnövényeket és háztáji húsokat fogyasztok szinte kizárólagosan. Szárnyasok terén van lemaradásom, de 2023-ban ezt is végleg felszámolom. Megtettem a megfelelő lépéseket. Munkámban, - idegenrendészeti szakjogászként – elsődleges feladatom a nemzetgazdasági érdek érvényesítésének elősegítése, vagyis a hazai kiemelt projektek maximális kapacitáson történő működésének elősegítése. Ebben az évben kiemelt munkámnak tekintem az idegenrendészethez kapcsolódó  közigazgatásban (Külügy, Kormányhivatalok, OIF) szabotáló baloldaliak kiszűrése, büntető- és egyéb eljárok útján történő kitakarítása.

Ahogy azt a Nazareth nevű nagyszerű metálzenekar is megénekelte: Expect no mercy! Tőlem egy se várjon könyörületet!

 

komment

RÉGEN MINDEN SOKKAL JOBB VOLT

2023. január 27. 17:10 - Mr Falafel

 

 

Tényleg? És milyen régen? – Mert egy húsz- vagy harmincévesnek is van „régen”, nem csak az „öregeknek”.

Pár napja töltöttem az ötvenötöt, úgyhogy nekem a 90-es évek is régen volt. S ha valamikor tényleg minden jobb volt, hát az a 90-es évek. Felszabadultunk, egyetemre jártam, erős voltam és tettre kész, bohém életet éltem, bármilyen ételt ehettem és oda utaztam a világban, ahová akartam. Mindenem megvolt, amire vágytam.

Ebből most is megvan majdnem mindenem, csak a fiatalságom szállt el, és az hiányzik picit. Nem, én nem szeretnék újra húszéves lenni! A fizikai és szellemi frissességem úgy harminchat-negyven éves koromban volt a legharmonikusabb kapcsolatban, ergo negyven például színesen lennék.

Ellenben semmiképpen nem mennék vissza a szocializmusba, s a hideg kiráz, amikor azt látom, hogy a korosztályom, vagy a tőlem idősebbek azt a korszakot éltetik. Iszonyatos intellektuális deficit kell ahhoz, hogy valaki visszasírja az „átkost”. Megtörtnek, sikertelennek és a végsőkig elkeseredettnek, frusztráltnak kell hozzá lenni. S az ilyen ember bármilyen aljasságra képes.

Számtalan alkalommal felemlítettem már, gyermekkoromból a társadalmi morálból fakadó közbiztonság hiányzik egyedül. Amikor kisiskolásként korán reggel a bolt előtt elvettük a kiflit és az iskolatejet, otthagytuk az árát és senki nem lopta el nyitásig. Egyszerűen természetes volt, hogy nem lopunk. Ez az egy, ami manapság is nagyon ránk férne.

Na, de olyan baromságot, hogy együnk lángost, ne pedig steaket és garnélát, s elégedjünk meg rozzant, öreg autókkal… Neeem, azt már nem!

Kezdjük az autókkal! Én imádtam autóskártyával játszani. Legtöbbször köbcentire és lóerőre játszottunk. Tudom, ma az lenne az igazán emberi, ha a kisebb köbcenti és a kevesebb lóerő nyerne, de gyerekkoromban még nem kevertünk jóNberkedést a játékba (se). Szörnyen autómániás vagyok. A 90-es évek elején, amikor már volt némi keresetem, hiába bíztattak, nem vettem szocialista autót. Megvártam, amíg nyugatira tellett.

Az első autóm egy Talbot Matra Murena 2.2 S volt. Olyan kis aranyos volt! Rajta is maradt a jelző: „kisaranyos”, a barátaim is így hívták. Annyira nem volt aranyos, mert állandóan szerelgetni kellett, de akkor is imádtam. Végtére is egy 143 LE-s, háromüléses, bukólámpás sportkocsi volt. Aztán jöttek sorban, gyakran cseréltem autót.

A legbiztonságosabb, a vezető minden hibáját toleráló, természetesen Mercedes volt. Ám a legkedveltebb egy V8-as, 5000-es, 320 LE-s Porsche 928 S4. Semmilyen vezetési hibát nem tolerált, egy igazi fenevad volt. Mit ad Isten, ma is Porschém van, és ma sem egy klasszikus, hanem pont olyan extrém, mint a 928-as volt a bukó-traktorlámpájával. Mindösszesen két sportkombi létezik a piacon, az egyik a Ferrari GTC4 Lusso, a másik pedig a Porsche Panamera Turismo.

Egyszerűen imádom vezetni! Néha jó átülni a biztonságos Mercibe és kényelmesen siklani, de a Pepe – ahogy a kisfiam hívja – brutális. Olyan, mintha egy tankban ülnék és folyton támadnék. A nehezebb, mint 2,5 tonnás monstrum 3,8 mp alatt gyorsul százra, a gigantikus kerámiafékek pedig rendkívül hatékonyak. A létező összes, - részben általam kikapcsolt – extra benne van, amit autóhoz valaha is feltaláltak. Többek között nem kell becsapnom az ajtót, s amikor kinyitom, abban az állásban merevedik meg, ahol akarom. Centinként is változtathatom akár, nincs kattanás, rugózás. Alap, hogy négy zónás a klíma, s hogy négy ülése fűthető-szellőztethető. Még hátsókerékkormányzás is van, amit a hossza indokol. Ja, és rendkívül toleráns a vezetői hibák esetén. A szakértők szerint ez a valaha elkészített legjobb Porsche.

 Mi a francot írhatnék egy Ladáról vagy Skodáról? Mit?

Persze, azok is elvisznek A-ból B-be. Csakhogy én az autómmal is az álmaimat valósítom meg, és sosem álmodoztam arról, hogy Wartburgom legyen. Az autóskártyában is a Mercedes, Ferrari, BMW és a Porsche volt a menő. Igaz, ezeknek az álmoknak a megvalósítása manapság ötvenmillió forint körül kezdődik. Kezdődik!

Elismerem, hogy van, akinek a Toyota Izé és a Peugeot Hogyishívják az álomautó, de én ezzel nem tudok és nem is akarok mit kezdeni. Hajrá!

Az ételekkel kapcsolatban nem vagyok ennyire lelkes. Szeretem a finom betevőket, legyen az magyar, vietnami vagy arab, de távolról sem én vagyok a legnagyobb gourmet. Ellenben, aki a lángossal jön elő, meg a konzervpacallal, az hülyekretén.

A steak, mellette tengeri herkentyűkkel a kedvenc menüm. Még szép, hogy a kobe jön be leginkább! Na, nem az, amit a Prime-ban adnak nálunk, mert az legjobb esetben is csak középszerű csillagászati áron. Az USA-ban, japán étteremben ettem a legízletesebbet, ráadásul igen jó pénzért.

Minden nap eszem gyümölcsöt. Nem úgy, mint gyermekkoromban, amikor narancsot egész évben egyet ehettem, karácsonykor, vagy később, már kamaszként banánt a pult alól. Emlékszem, amikor 1988-ban kijutottam Bécsbe, alig akartam eljönni a piacról. Olyan volt, mint a mesében. Ma meg bemegyek egy jobb zöldségesbe és viszonylag édes papayát kérhetek. Drágán, de kit érdekel!

Szeretem a szőlőt, a naspolyát, a kökényt, a somot, az ehetőberkenyét és szinte minden őshonos magyar gyümölcsöt. Minimum egy fa, bokor van mindegyikből. Naspolyát a hó elején szedtem le az utolsót. Fekete berkenye még mindig van, de a kamcsatkai mézbogyó már rügyezik. Szóval, koratavasztól tél közepéig el vagyunk látva.  

Amikor pedig főzőcskézni támad kedvünk a grillteraszon, - és ez elég gyakran előfordul – kivesszük a vákuumcsomagolt házi vágásból származó húsokat, vagy a legmegbízhatóbb ázsiai boltokból beszerzett egzotikumokat és a kiemeltágyásokban termelt saját fűszerrel ízesítjük.

Ilyet a szocializmusban sosem tehettem volna meg. A legtöbbünk nem tehette volna meg. Ma pedig ez szinte átlagos. Mindenki eszik déli gyümölcsöket napi rendszerességgel, - a lángospróféták is – lehet telke, ahol házilag termeszt zöldséget, gyümölcsöt és fűszereket, s bárki hozzáférhet 1000 Ft/Kg élősúly áron tápot sosem látott disznóhoz.

Végül, de nem utolsósorban, az is hatalmas előnye a „ma”-nak, hogy utazhatunk. Bárhová! Nyugatra, az óceánon túlra, egzotikus helyekre. Gyűjthetünk élményeket, amelyeket könnyes szemmel visszaemlékezve mesélhetünk el az unokáinknak. Sőt, a gyermekeinkkel és unokáinkkal bármikor felülhetünk a repülőre, s a világ bármely tájára elmehetünk. Nem csak a Balatonra, a Bükkbe, a Zsóriba vagy  a Tiszapartra. Van választásunk.  

Az tehát az óriási különbség a „régen” alatt azt a mocskos, kommunizmust építő szocializmust értők és köztünk, akik szeretünk a mában élni, hogy ők most is élhetnek komcsiként, de ha ők kerülnének hatalomra, mi nem élhetnénk a mai, komfortos, ingergazdag és tisztább életünket. Mert nekik nem elég, ha ők megtehetnek valamit, hanem csak akkor érzik jól magukat, ha rákényszeríthetnek minket, hogy úgy éljünk, ahogy ők jónak ítélik.

A baloldaliság a sikertelen, tehetségtelen, rest emberek világnézete, amelynek egy mindennél erősebb összetartóereje van, az irigység. Az irigység generálja a legelfajzottabb, leggyilkosabb indulatokat.   

Harmincpár évvel a rendszerváltozás után bebizonyosodott, hogy nem minden ember képes és alkalmas kapitalizmusban, azaz demokráciában élni. Egyeseknek az állambácsi gyámsága nélkül rohadt szar az élete, és sajnos hiába várnánk el tőlük, hogy belássák, boldogulásuk egyetlen akadálya a saját (silány, hitvány) személyük, nem állnak azon az intellektuális szinten, ami e belátáshoz szükséges lenne.

Nekünk pedig, a demokratikus kapitalizmus nyújtotta előnyöket és lehetőségeket kihasználni képes, kényelmes, tisztes polgári életet élőknek van egy óriási hibánk, egy végzetes gyengeségünk: az együttérzés. Ezért állnak értelmes emberek is a pusztító baloldalra. A ténnyel szemben, hogy ezek értéktelen, szar emberek, akik nem szerettek tanulni, s később dolgozni sem, inkább hiszik el, hogy ők azért élnek szarul, mert mi elvettünk tőlük valamit.

Mi az evolúciós zsákutca, ha nem ez a gondolkodásmód?

Mindezek ellenére másokon segíteni nem helytelen. Ám e tettünket baloldali ideológiával magyarázni rohadtul önpusztító. Közben nem árt szem előtt tartani, hogy a hála a legtünékenyebb érzés, s hogy semmilyen és semennyi jótétemény nem mentene meg, ha hatalmat kapna, akin segítettél.   

komment

MESE AZ IGAZSÁGOS TÁRSADALOMRÓL

2022. december 14. 22:17 - Mr Falafel

Az emberben, amióta csak elkezdett közösségben élni, időről időre felerősödik az igény a kiegyenlítődésre. Nincs ebben semmi különleges, a világmindenség is egy egyensúlyi állapot, s az ember annak része.

A társas együttélés során megfigyelhető, hogy a populációt alkotó egyedek fiziológiai és intellektuális különbözőségei generálta természetes érdekérvényesítési képességei eltérő viselkedésmintákat produkálnak. S ezek az eltérések a saját érdekeiket kellő hatékonysággal képviselni képtelen egyedekben frusztrációt gerjesztenek, amely egy bizonyos pontot átlépve torz valóságképet eredményez és irracionális, erőszakos cselekedetekre ösztönzi őket.

Ezért aztán hiába építünk mind komplexebb és differenciáltabb társadalmakat, az alapvető (biológiai, genetikai) különbözőségeinket megszüntetni nem vagyunk képesek. Ebből fakadóan három kapitális baklövést követhetünk el egy modern, az adott kor normáihoz, a meghatározó társadalmi rétegek elvárásaihoz igazodó közösség építése során:

  • az egyik, hogy a természetes (biológiai, genetikai) különbözőséget (determinációkat), az érzékszerveink által is jól felfogható, egyedek közötti eltéréseket mesterségesen (jogszabályokkal, erkölcsi normákkal, tabuk állításával) igyekszünk eltüntetni, mintha azok nem is léteznének.

 

  • a másik, hogy az aktuálisan igazságosnak kikiáltott társadalmunkat az emberi civilizáció csúcspontjaként értékeljük, s a változtatást, - ami a fejlődés egyetlen motorja - elvetjük.

 

  • harmadik, hogy nem tanulunk a múlt hibáiból.

 

A természetes különbözőségek mesterséges elmaszkírozásai nem minden esetben károsak. Például, ha a fogyatékkal élőket, a szociálisan rászorulókat és egyéb módon hátrányos helyzetűeket jogszabályok által segítjük boldogulásukban, az mindenképpen pozitív előjelet kaphat. Hibába akkor esünk, amikor az általánostól eltérő egyedeket, illetve azok csoportjait, közösségeit az általános kategóriába eső közösségek rovására preferáljuk. Ilyen az lmbtq, vagy az egy bizonyos rasszhoz tartozók úgynevezett érzékenységének túlértékelése (BLM mozgalom).

A természetes determinációk mesterséges eltüntetésének legvisszataszítóbb, legaljasabb, kvázi fajgyilkos módja azok létének teljes, a tudományt is a posványba rántó tagadása, a genderideológia. A genderideológiával leginkább rokon áltudományos elmélet az angol Francis Galton (aki egyébként Charles Darwin unokatestvére volt) által megalkotott, de a német fasiszták rémtettei után elhíresült eugenika.

Az europid, vagy ahogy az USA-ban nevezni szeretik (nyilván súlyos kisebbségi komplexus okán), caucasoid nagyrassz által épített technikai civilizáció szabályrendszere a liberális demokrácia. Egyesek szerint (Francis Fukuyama, amerikai filozófus (LoL)) ez a társadalmi berendezkedés az emberi faj által épített és építhető legteljesebb, legigazságosabb együttéléséi forma, egy végső pont, s mivel ennél tökéletesebb nem építhető, egyben a történelem vége is. Sajnos sokan vannak, akik osztják ennek a mentális hajléktalannak a nézeteit.

A valóságban a liberális demokrácia csupán a demokratikus társadalmi berendezkedési formák egy eltorzult változata, amely pusztán annyiban végső pont, hogy időrendben a legutolsó. Még szép, elvégre az időutazást még nem találtuk fel! Vagy igen? Nos, amennyiben a múlt hibáinak ismételgetése, azok újra és újra átélése időutazásnak minősül, talán mégis feltaláltuk.

Az USA-ról egyébként nekem minduntalan a Men in Black című film egyik jelente jut az eszembe, ahol „K” ügynök a „bogarak” természetéről oktatja ki „J” ügynököt:

„A bogarak a dögön élnek, zabálnak és fertőznek. Más fajok pusztulása nekik lakoma. … Képzeljen el egy óriási csótányt, ami iszonyúan erős, súlyos kisebbrendűségi komplexusa van és veszettül ingerlékeny.”

Ugye, milyen tökéletes jellemzése a mai Amerikai Egyesült Államoknak?

Tekintve, hogy ez a komplexusos, ingerlékeny csótány uralja a demokratikus világrendet, e társadalmi berendezkedés csakis torz, az emberi fajtól és természettől idegen lehet. S ha a történelmi múltba tekintünk, megállapíthatjuk, hogy adott korok emberi társadalmainak torzulásai azonos módon szerveződnek.

E szerveződések egyik legfőbb jellemzője az egyenlőség hamis látszatának keltése, a természetes determinációk okán az érdekérvényesítésben fejletlen rétegek zsigeri agresszivitásának kielégítése abból a célból, hogy a fennálló valamilyen hatalmi viszonyok véglegessé váljanak, becsontosodjanak.    

A status quo fenntartása érdekében az egyes, különösen jelentős történelmi eseményeket átértelmezik, s olyan, a kauzalitást, a formális logikát sutba dobó módon propagálják, hogy a valós tények semmilyen módon ne látszódjanak. Ezt a metodikát nevezzük „cancel culture”-nek (eltörléskultúra).  

Platón, aki az athéni demokrácia hanyatló szakaszában élt, a demokráciát oklokráciának, azaz a csőcselék uralmának nevezte. Az állam című munkájában ugyanazokat a problémaköröket járja körül, amelyek ma is feszegetik a társadalmunk határait. Többek között az intellektuálisan fejletlen, agresszióra hajlamos alsóbb rétegek túlkompenzálását említi, mint a társadalom felbomlásának legfőbb okát.

A Nyugatrómai Birodalom bukásának folyamatát Ammianus Marcellinus történetíró örökítette meg, aki ironikus, szarkasztikus stílusban elmesélt történeteiben a polgárjogok koncepció nélküli, sőt esztelen osztogatását és a homoszexualitás kulturális elemmé emelését domborítja ki, mint a társadalom erodálódásának legfőbb okait. A nála két évszázaddal korábban élt császár, filozófus és hadvezér Marcus Aurelius breviáriumában már megemlíti a homoszexualitást, mint a társadalom egy megoldást igénylő súlyos problémáját.

Folytathatnánk a francia forradalom boncolgatásával, amely a platóni értelemben vett csőcselék legkiteljesedettebb (rém)uralma volt, vagy a nácikkal és a bolsevikokkal, akik mindketten a patologikus marxi szocialista elmebaj fája ágainak gyümölcsi voltak. Hazai vonatkozásban a tanácsköztársaság vérgőzös 133 napját említhetném.

Valamennyi történelmi esemény mögött a társadalmat alkotó, eltorzult értékrendű személyek által létrehozott csoportok gaztetteiben megmutatkozó valamiféle kompenzációs kényszer, kiegyenlítődésre törekvés húzódik meg. Néha olyan érzése van az embernek, hogy a hatalmukat féltő elitek egy idő után csakis a devianciát és irracionalitást képesek fegyverként használni.

Egyvalamiben azonban a liberális demokrácia különbözik az őt megelőző aljas társadalmi kísérletektől. Amíg a történelem során az igazságosként óhajtott társadalomért lefolytatott kiegyenlítésterror az alsóbb, marginalizálódott társadalmi rétegek felemeléséért folytatott ádáz szélmalomharcot, addig a liberális demokrácia, hasonlóan a marxi szocialista elgondolás bolsevista elhajlásához, inkább a kiválóak degradálásával kívánja elérni az igazságos, általános és egyetemes egyenlőségre épülő társadalmat.

Miből fakad ez a különbség a két megoldás között? – A XX. század eleji bolsevista metodika még a megelőző korok intellektuális deficitjéből építkezik. Már elnézést, de ahol egy Marxot vagy Lenint lángelmének tartanak, ott a populáció olyan mértékű szellemi hanyatlás elszenvedője, amiből inkább következik a fára történő gyors visszamászás, mint a világűr meghódítása.

A bolsevikok beszűkült tudatú gyilkosok voltak, akik a kiválóságnál jobban semmit nem gyűlöltek, ezért irtották az iskolázottabb rétegeket. Ezzel szemben a liberális demokráciát egy fejlett intellektusú háttérelit működteti, akik pontosan tudják, hogy minden állam, hogy a gazdaságilag  legerősebb állam is belerokkanna az alsóbb rétegek felemelésébe, ezért használja fel a bolsevizmus természetes hajtóerejét, a hitványok féltékeny gyűlöletét a kiválókkal szemben.  

Az USA-ból terjedő pusztító vírus, a woke kultúrkampf  tehát nem szól másról, mint az akadémikus tudományok lebontásáról, a bármilyen okból kiválóak megbélyegzéséről, végsősoron pedig elpusztításáról. A genderideológia, az olimpiai eszme lmbtq általi beszennyezése, a korábbi korok jeles alakjainak rasszuk (caucasoid, europid) okán történő démonizálása, száműzésük a művészet és tudomány világából mind azt a célt szolgálják, hogy a hitvány és alávaló emberek valakinek érezhessék magukat, hogy elhiggyék, ők is érnek annyit, mint azok, akiket és akiknek ez emlékét elpusztítani igyekeznek.

Szokták mondani, az igazság relatív. Ami igaz is, meg nem is. Tudományos értelemben az állítás egy orbitális blődség. A hétköznapi élet viszont a blődség univerzuma. Szóval, amikor az iskolában rossz tanuló, ezért később csak szar, keveset fizető melót találó, a szarul fizetett munkát ímmel-ámmal elvégző ember panaszkodik, hogy szar az élet, hogy nincs igazság, a saját szemszögéből igaza van, hiszen a vele szemben álló, az iskolában jól tanuló, képzett, ezért jó állást betöltő vagy vállalkozásából kényelmes polgári életet élő ember lényegesen jobb körülmények között él, mint ő.

Belátási képességet nem szabad elvárnunk az iskolázatlan és/vagy rest embertől, mert intellektuálisan nem áll azon a szinten, hogy azt birtokolhassa. Társadalmi státuszát, marginalizálódását sosem saját hibájaként értékeli, hanem mindig egy ellene folyó összeesküvés részeként. Ezért legfőbb törekvése az összeesküvés felszámolása, az összeesküvők elpusztítása.

Az én igazságos társadalmam a különbözőségekből fakadó eredményekre épülő társadalom. A tudományt mindenek felett tisztelő tudós, a hivatását lelkiismeretesen végző orvos és pedagógus, valamint a szakmája hírnevét munkája által öregbítő mesterember. Az én igazságos társadalmamban kizárólag a törvény előtt létezik egyenlőség, minden más esetben a differenciáltan értékelt különbözőség uralkodik. Mert az „igazságos” és az „egyenlő” nem szinonimák.

komment

IDÉZETEK A FASISZTA NÉPBUTÍTÁS DEKRÉTUMÁBÓL

2022. november 09. 06:33 - Mr Falafel

Elég sok vitám volt a kommunista pedagógusok és az általuk szinte semmire meg nem tanított kölykök hetekig tartó óbégatásával kapcsolatban. Érdemi vita, persze, nem volt, csak zsigeri elutasítás, epehányás valami olyasmi okán, amiről az ellenkezőknek fogalma sincs. Gondoltam, idecitálom már azt a fasiszta tákolmányt, a NAT-ot, amit úgy tudnak gyűlölve kritizálni a félmajmok. Hátha akad közülük olyan, aki elmondja, hol a hiba a szövegezésben, mi hiányzik, illetve mi van benne, aminek nem kéne benne lennie.

Hát, csak tessék, csak tessék!  

"Az órakeret minimum 80%-át a törzsanyagra kell fordítani. Az órakeret 20%-át a szaktanár választása alapján a tananyagok mélyebb, sokszínűbb tanítására, ismétlésre, gyakorlásra vagy a tanórán kívüli tudásszerzésre (múzeumlátogatás, színházi előadás megtekintése, előadó meghívása), kompetenciafejlesztésre, projektmunkák megalkotására lehet felhasználni. A választást segítő javaslatok a részletesen szabályozott kötelező törzsanyag mellett találhatók. 

A magyar nyelv és irodalom tantárgy kötelező törzsanyagában csak lezárt, biztosan értékelhető életművek szerepelnek. EZEN FELÜL, A VÁLASZTHATÓ ÓRAKERET TERHÉRE A TANÁR SZABADON BEILLESZTHET KORTÁRS ALKOTÓKAT, MŰVEKET A TANANYAGBA."

A FASISZTA DIREKTÍVÁK RÉSZLETESEN:

  • cél, hogy a diákok megértsék a nemzet, a szűkebb közösség és az egyes ember kapcsolatát. Megismerjék kultúrájukat, annak gondolati, erkölcsi tartalmait, esztétikai értékeit. Ennek révén szellemileg és érzelmileg is kötődjenek ahhoz. Ismerjék és értsék múltjukat, jelenüket, benne önmagukat.
  • A tanulók felkészítése arra, hogy ennek a kulturális hagyománynak értői és később formálói legyenek.
  • A tanulók megértsék a gondolkodás, a viselkedés és a nyelvhasználat összefüggéseit, ennek feltétele a biztos szövegértés és szövegalkotás képességének fejlesztése. Az, hogy a diákok szabatosan és pontosan, illetve a kommunikációs helyzetnek megfelelően tudják kifejezni magukat.
  • Ismerjék nyelvünk szerkezetét, grammatikáját, a nyelvhelyességi szabályokat, a stilisztikai árnyalatokat, hiszen csak ezek ismeretében tudják megítélni saját és a többi ember nyelvi teljesítményét. Ezek alapján ismerik fel az adott kommunikációs helyzetet, szövegösszefüggést, a műfaji elvárásokat.
  • Cél, hogy a nyelvi megnyilatkozások jelentésszintjeit és -árnyalatait a képzési szakasz végén megértsék, mert így veszik észre a manipulációt vagy értik meg az összetett üzeneteket.
  • A tanulók tudják elhelyezni anyanyelvüket a világ többi nyelve között, ismerjék nyelvük történelmi fejlődését. Értsék, hogy a nyelv a jelenben is folyamatosan változik, s ezért a változásért felelősséggel tartoznak.
  • Alakuljon ki nyelvhasználati igényességük. Legyen elemi elvárás számukra – önmaguktól és másoktól is – a pontos és a magyar nyelvhelyességi szabályokat betartó szövegalkotás, a magyar helyesírás szabályainak ismerete.
  • Értsék meg és példákkal tudják szemléltetni, hogy a nyelv és a gondolkodás, a beszéd és a gondolkodás feltételezik egymást, szorosan összefüggnek, ismerjék fel, hogy a nyelv szegényedése a gondolkodás szegényedését jelenti.
  • Fontos cél a digitális kompetencia fejlesztése is, az IKT-eszközök tudatos és kreatív alkalmazása.
  • A digitális világ bővülésével a diákokra hatalmas információ-mennyiség zúdul. Meg kell tanulniuk kiválasztani a fontos, értékes adatokat és ismereteket, azt is, hogy ezen adatokat és információkat etikusan és kritikusan használják, építsék be tudásukba.
  • Az irodalmi szövegek megértéséhez elengedhetetlen, hogy a diákok rendelkezzenek megfelelő művészettörténeti, műfajtörténeti, irodalomelméleti, -történeti ismeretekkel. A képzési szakasz első felében ezek az ismeretek állnak a tananyag középpontjában. Fontos, hogy a diákok az irodalmat egy közösség történelmi-társadalmi folyamataként is lássák. A képzési szakasz második felében a szerzői portrék és látásmódok is helyet kapnak. Mindkét képzési szakasz célja és feladata az irodalmi művek elemző értelmezése. Ez fejleszti a gondolkodást, az erkölcsi érzéket, segíti az érzelmi nevelést. Az önálló elemzési készség fejleszti az önismeretet, önbizalmat ad, fejleszti az anyanyelvi kompetenciát is.
  • Cél, hogy a tanulók rendelkezzenek az irodalmi művek értelmezéséhez szükséges elemzési stratégiákkal. A művek tartalmi összefoglalásán túl vállalkozzanak önálló értelmezés kialakítására.
  • Vegyék észre a különböző korok szerzői, művei között kialakuló párbeszédet, az irodalom vándortémáit és motívumait, értsék meg azok jelentésváltozását.
  • A XXI. század emberei már élethosszig tanulnak, ezért a diákoknak meg kell őrizni kíváncsiságukat, meg kell tanulniuk középiskolás módon tanulni. Ennek feltétele, hogy olvasó emberekké neveljük őket, akik többféle olvasási és értelmezési technikákkal rendelkeznek, az általuk olvasott szövegeket képesek mérlegelve végiggondolni. Össze tudják kapcsolni a már meglévő ismereteiket az olvasott, hallott vagy a digitális szövegek tartalmával, képesek meglátni és kiemelni az összefüggéseket. Tudnak önállóan jegyzetelni.
  • Alakuljon ki a diákokban az önfejlesztés igénye. Ennek alapja az önvizsgálaton alapuló magatartás és gondolkodás fejlesztése. Az irodalmi szövegek sokfélesége biztosítja, hogy olyan esztétikai, morális, lélektani, társadalmi kérdésekkel szembesüljenek a tanulók, amelyekben felismerik önmagukat, saját gondjaikat.
  • Kiemelt cél a gondolkodni tanítás, kíváncsiságuk, alkotókedvük megtartásával.

EZ KÖZÉPISKOLA 9-12 OSZTÁLYOSOKRA, VAGYIS AZ ORBÁN-JUGENDRE VONATKOZIK.

TELJESEN ÉRTHETŐ, HA ETTŐL EGY BALOLDALI FÉLMAJOM ELHATÁROLÓDIK.

komment

MIT ÉRDEMEL AZ A BŰNÖS....

2022. október 25. 08:06 - Mr Falafel

"kinek záloga a kezemben van?" - folytatódik a játékban a címben szereplő mondat.

Jó régen játszottam ilyet utoljára. Ebben a magyar népi játékban, ha valaki hibázik, annak zálogot kell adnia. Aztán az összegyűlt zálogokat egyenként kisorsolják, s a résztvevő közönség - anélkül, hogy látná, a kikiáltó kinek a zálogát tartja a kezében - kéri, milyen feladatot hajtson végre a zálog tulajdonosa. Voltak igen vicces helyzetek. Haj, régi szép idők!

Mindenesetre a játékban mindenki arra törekedett, minél kevesebbet hibázzon, s akkor nem kellett kínos pillanatokat átélnie.

Játékosan megtanultuk, hogy tetteinknek, cselekvéseinknek, - az aktívaknak és passzívaknak egyaránt – lehetnek következményei, igencsak kellemetlen következményei. S ha hihetünk Eric Berne-nek, a jeles kanadai pszichiáternek, az éltünk csupa játék (játszma). A tranzakcióanalízis témakörben írt világhírű műve, az Ember játszmák erről szól. Anno egyetemen tanultam róla, ám a társadalmunk mind differenciáltabbá válása okán úgy vélem, középiskolában kötelező olvasmánnyá kellene tenni.

A mai játékok/játszmák ugyanis mind következmény nélküliek. Beülsz a monitor elé, megölsz mindenkit, téged is megölnek, de van három életed, s ha az is elfogyott, hát elkezdesz egy új játékot. Közéleti személyként közbizalom elleni cselekményeket követsz el, celebként rossz példát mutatsz (drogozol például, s ez alap). Mindezt kínos és/vagy fájdalmas következmények nélkül. Nem véletlenül mondják sokan, - köztük én is – hogy egy következmények nélküli világban élünk.

Ám ezt nem az általam szívből gyűlölt liberális démonokrácia okozta. Egyáltalán nem! Ugyanis már a rendszerváltásunk is arról szólt, hogy mindenki drasztikus változásokat akart drasztikus változások nélkül. A 90-es évek elejére a szocialista társadalmaknak, - így Magyarországnak is – elege lett a traumákból. Hallani sem akartak a szocializmus aljasságairól, népnyomorító rémtetteiről.

Ezért gondolnak vissza sokan az idősebbek közül nosztalgiával a lelketlen tömeggyilkos Kádár Jánosra, ezért rohangásznak az utcáinkon őrjöngő fiatalok marxista-kommunista rigmusokat sorolva, bolsevik jelképeket a magasba tartva, állatias kontrollálatlansággal.

Mert nem voltak következmények az elmúlt 32 év játszmáiban.

S most is, amikor néhány félanalfabéta, az intellektuális fejlődésre tökéletesen immunis Robespierre epigon feláll a színpadra és előadja csekély értelme teljes kapacitásával összetákolt állatias hörgését, legfeljebb elhatárolódnak tőle néhányan, de még az emberi oldalon is vannak szószólók, akik ellenzik az erre a cselekedetre reagáló következményeket.

Ne bántsuk Pankotai Lilit és Nagy Blankát!

Egyesek szerint kontraproduktív lenne. Mert miért is? Mert a baloldali homopitecusok között hőssé válnának? Miért, most nem azok?

S nem kellene az emberként élni akaró fiatalokat meggyőznünk határozott lépéseinkkel arról, hogy ez szerintünk mennyire nem helyes?  

Engem senki ne akarjon meggyőzni a „csúnya beszéd” megítélési lehetőségeiről, retorikai alkalmazhatóságának mikéntjeiről! Fekete öves csúnyán beszélő vagyok. Sosem zavar össze egy trágár szavakkal megfogalmazott mondanivaló tartalmának értelmezésében az obszcén felhang. S azt is pontosan tudom (és tapasztalom), hogy elsősorban a baloldali homopitecusok nem tudnak túllépni egy „kurvaanyádon”, amikor éppen az alapvető kognitív képesség témakörben a formális logikára, a kauzalitásra való érzéketlenségére utalok éppen.     

Bezzeg most tökéletesen értik a „fasz”, a „faszom” szavak világmegváltó jelentését, a bennük manifesztálódó orosz rabiga elleni lázadást, s a faszozásra, mint az orbáni diktatúra elleni egyetlen hatásos fegyverre tekintenek áhítattal.

És nincs is szükségük másra, csak faszra. Emberi értelemben vett mondatszerkesztésre, értelmezhető tartalomra nem tartanak igényt. A baloldali homopitecusoknak most FASZ kell.

Én pedig azt mondom, hogy az állam, - tekintve, hogy az általam választott pártkoalíció kormányoz – vonja meg a normatív támogatást a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumtól. Mondjuk első körben egy félévre. Váltsa le a Pécsi Tudományegyetem Bölcsész karának dékánját, aki ezt a malacfejű nősténytorzót Pázmány Péterhez és Szent Jeromoshoz hasonlította.  

Aztán a dékán úr és a gimi tanárai vetkezzenek meztelenre, majd magukat csalánlevéllel ütlegelve induljanak Pécsről Budára, s közben fennhangon ismételgessék, „Hülye vagyok! Hülye vagyok!”.

Mert következményeknek igenis lenniük kell! Ez egy ilyen játék, ez az életünk.

komment

MÉRFÖLDKÖVEK

2022. október 20. 19:05 - Mr Falafel

1956 október 23-a mérföldkő volt a meggyötört magyar társadalom számára. Az a generáció nyomatékosan értésére adta a baloldali narratívákat agresszíven, erőszakosan a magyarokra erőltető vérgőzös elméjű, alacsony intellektusú kommunista torzóknak, hogy mindent azért nem tehetnek meg velünk.

Törekvéseinket a Szovjetunió néphadseregnek ukrán (ismétlem: UKRÁN!!!) hadosztályai segítségével az elborult elméjű tömeggyilkos, Kádár János és hordája vérbe fojtotta.

Ebben, - az egyébként alapvetően baloldali - társadalmi földrengésben egy szintén vérgőzös kommunista tömeggyilkos, az írni-olvasni éppen csak tudó, de azért a Magyar Tudományos Akadémia tagjának választott Nagy Imre a véletlen folytán szimbolikus szerepbe csöppent. Legendáriumát az őt könyörtelenül elpusztító elvtársa, Kádár János építette fel.

Teljesen érthető tehát, hogy mint jelképet, 1989. október 23-án őt tartották a magasba. Abszolút helyes és logikus lépés volt az ő újra temetésének aktusát egy szakrális szintre emelni a rendszerváltozáskor. 

Tekinthetjük ezt a lépést egy átmeneti rítusnak, amely segítségével a megkínzott magyar elmét a szocializmus dühöngő őrületéből átemelték a szabadságba, a polgári demokráciába.

Sajnos társadalmunk közel felét nem sikerült kihozni mai napig a tovább örökíthető traumatizált állapotból, ezért ma is nagyon sok morálisan lealjasodott ember él köztünk ugyanazokkal a társadalmi attitűdökkel és cselekvéskényszerekkel, mint a szocializmus vérgőzös időszakának tömeggyilkos ideológiáit magukba szívó egyszerű népek.

Azonban számunkra, akik szeretjük a hazánkat, akik a kultúránk iránt olthatatlan szerelmet érzünk, számunkra, hazafiak számára elérkezett a szakítás ideje a kommunista múlt kényszerszülte szimbólumaival. Mindegyikkel!!! Így Nagy Imrével is és az október 23-i szocialista forradalommal is.

Ugyanis mi nem vagyunk szocialisták. Mi mindent elutasítunk, amit a baloldali ideológiák képviseltek és képviselnek, terjesztettek és terjesztenek. Abszolút mértékben ellene vagyunk a baloldali mételyezésnek. S ma már, harminckét évvel a rendszerváltozás után, megtapasztalva a liberális demokráciának nevezett új-bolsevik  diktatórikus rendszert, végképp belátjuk, a baloldaliság egyetlen parányi kvantuma is képes elpusztítani a teljes emberiséget.

Egy új mérföldkőhöz érkeztünk. Ne feledjük 56 tanulságát, legyen az intő példa számunkra, de ne is ünnepeljük, ne tiszteljük meg nemzeti színeinkkel, mert azzal is csak az új-bolsevik narratívákat erősítjük.

komment

CSAK A SZÉPRE EMLÉKEZEM

2022. október 02. 13:59 - Mr Falafel

Volt ezzel a címmel egy nóta, még Huszti Péter énekelte. Akkoriban ez nekem, a szerelmes kamasznak nagyon tetszett. S a dalban van némi igazság, mert valóban megszépül minden régi emlék, ha az érzelem felülkerekedik az értelmen. Ami elég együgyű megfogalmazása ennek az intellektuális jelenségnek, hiszen az érzelem is az értelem része.

Mindenesetre pusztán azok emlékeznek vissza túláradó nosztalgiával az általános- és középiskolai hétköznapokra, akiknek annyi idősen, vagyis 6-tól 18 éves korukig rendkívül csekély volt az értelmük, s azt követően felnőtt korban sem fektettek különösebben sok energiát az intellektuális fejlődésükbe.

Igen, a rossz tanulók, s a belőlük lett egyszerű, kétkezi melósok emlékeznek vissza leginkább nosztalgikusan a kis- és középiskolai éveikre, s magasztalnak fel olyan embereket, akik arra érdemtelenek. A tanárokról beszélek. Elvégre mindenki róluk beszél, még ők maguk is csak önmagukról beszélnek, s közben hamis, messianisztikus imázst igyekeznek felvenni.

A ma tanító általános- és középiskolai tanárok 99%-a egy kalap szaharint nem ér.

Van egy ötéves kisfiam, aki, - tekintve, hogy 49 évesen lettem apa – sokkal jobban a szemem fénye, mint egy fiatal szülőnek, ezért nagyon nem mindegy számomra, milyen pedagógiai programban vesz részt. A párom idealista, - elvégre sokkal fiatalabb nálam – ezért vannak elvárásai a gyermekünkkel intézményi keretek között foglalkozókkal szemben. Nem hibáztatom, én is szerettem fiatal idealista lenni.

Már elmúltam harminc is, sőt, közeledtem a negyvenhez, amikor leülepedtek bennem az egyetemeken tanultak, - amint azt Szarva Zsuzsa, egykori egyetemi tanárom előre megmondta – s összeálltak egy komplex rendszerré. Ekkor mindaz, amit a személyiségfejlődés témakörben a nekem gyermekpszichológiát oktató Pozsonyi Márti mondott, a helyére került.

Amúgy szerintem Márti engem vélhetően egy élvhajhász, nőcsábász izomagyúnak gondolt, aki csak hobbiból jár egyetemre. S még egyet is értettem vele addig, amíg a saját agyturkászom elém nem rakott egy szakkönyvet a bipolaritásról, bipolárisokról. Az volt a végső lökés.

Onnantól teljesen más szemmel láttam a gyermekkoromat, az iskolai éveket. S nem megszépültek az emlékek, hanem a realitás polcán az őket megillető helyre kerültek.

Kezdjük azzal, hogy a szüleim válása bennem tudat alatt egy iszonyatos törést okozott. Nem voltam képes elfogadni anyám túl egyszerű magyarázatát, amelyben mindenért apámat okolta. S amikor hozzáment a nevelőapámhoz, - akinél jobb embert nem nagyon ismerek a Földön – s lett egy kisöcsém, ismét elszenvedtem egy törést. Képtelen voltam feldolgozni a történteket, s azok traumaként nehezedtek rám.

Ekkor hasadhatott ketté a személyiségem. Mert, bár jó tanuló voltam, sokat rosszalkodtam, mondhatom, elviselhetetlen volt a természetem. Az általános iskolai osztályfőnökünk nem is nagyon szeretett. Amikor az ő ellenzése mellett az iskola engem küldött egy hónapra Zánkára úttörővezetőképzőbe, úgy búcsúzott, „örülünk, hogy nem leszel köztünk”.

S hiába voltam jó tanuló és jó sportoló, hiába voltam a Csapatzászló tartó, még örsvezetői tisztségemből is leváltatott. Ennek ellenére az iskola a következő évben is engem küldött egy másik úttörővezetőképző táborba.

Nem szeretett. Pedig csak egy sérült gyerek voltam, aki nem kap segítséget és megerősítést sehonnan. Ha rajta múlik, a szemétdombon végzem. Meg is jegyezte a 25 éves osztálytalálkozón, hogy nem hitte volna, lesz belőlem valami/valaki.

Középiskolában nagyon korán kiderült, hogy a matektanárom féktelenül gyűlöl. Akkor már egy konszolidált, csendes gyerek voltam, aki nem volt különösebben nyitott, csak a sportnak élt. Semmi oka nem volt eltorzult grimaszba rándulnia mindannyiszor, ahányszor csak kommunikálnunk kellett. Nem is adott soha jobb jegyet hármasnál.

Aztán elment szülni, s onnantól a legrosszabb jegyem is négyes volt a tantárgyból. Pedig több tanár is helyettesített az évek alatt. Ám, amint visszajött, ismét rám szállt. Érettséginél ő és az osztályfőnököm behívtak az igazgatóiba. Ott közölték, hogy tudják, tőlem származik a 20 pontos érettségi feladat megoldása. Ezért két választásom van: Vagy elfogadom, hogy én csak kettest kaphatok az egyébként tökéletes érettségimre, vagy mindenkit felfüggesztenek, akinek segítettem. Utóbbi tizenpár embert érintett.

Fel sem fogtam az egészet, tudattalanul, ösztönösen választottam helyesen az elégséges osztályzatot. Mai tudásommal ugyanezt tenném, és ez büszkeséggel tölt el.

Na, igen, az osztályfőnököm. Ő kérte, hogy vezessék be a naplóba, hogy reakciós vagyok. Fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent, csak annyi derengett, hogy amolyan hazaárulóféleség. Aztán ugyanő nem engedélyezte, hogy induljak egy nyelvtani vetélkedő országos döntőjében, - ahová bejutottam – mert szégyent hoznék az iskolára. Még örültem is, hogy nem kell pluszban készülnöm rá.

Érettségin nem adott jelest, amitől a vizsgaelnök szeme is kikerekedett. Szerinte a négy év alatt nem voltam méltó rá. Majd az irodalmi/nyelvtani írásbeli résznél nem kaptam jelest, mert szerinte egybe írtam az ars poetica szót. Hozzáteszem, ő kérte, vegyünk 29 egyforma tollat, hogy ő majd úgy belejavíthasson a dolgozatokba, hogy az jó legyen. Vagy rossz. Nekem.

Mondtam is neki: „Tanárnő, ez olyan, mintha azt tetszett volna mondani, hogy egybe írtam a nevem.” – „Szerinted én hazudok?” – riposztolt. „Háát….?” – szóltam vissza.

Az iskolám aztán nem is írta alá a felsőoktatási jelentkezési lapomat, ami akkoriban azt jelentette, hogy semmilyen főiskola vagy egyetem nem vehetett fel. A rendszerváltozás hozta meg a feloldozást, végre mehettem egyetemre.

Miután 1990-ben megmutatták a káderlapomat, és kiderült, hogy a matematikatanárom és osztályfőnököm jelentettek rólam, csupán annyi történt, hogy igazolást nyert, ezek ketten nemigen kedveltek. Pedig sosem voltam tiszteletlen, soha semmivel nem ártottam egyiknek sem.

S elrepült két csodálatos évtized, teli számtalan szép és keserű élménnyel, amelyek mind megtanítottak valamire, amelyektől mindig csak több lettem. Lassacskán le is nyugodtam. Minden a helyére került, kialakult egy szilárd erkölcsi és világnézeti értékrend bennem. Ma már ezek mentén látom a múltamat is, s annak minden fontos szereplőjét.

Amikor tehát a tanárok melletti kiállást alaptalannak és oktalannak ítélem, személyes, intellektuálisan jól feldolgozott tapasztalataimra alapozom véleményem. Ami nem szentírás!

Van egyetemi diplomám pedagógiából. A legkiválóbb oktatóim voltak, mind ismert nevek. Láttam hogyan teszi tönkre az egyik tanár a kollégája munkáját, hogyan aláznak meg bátorításért ácsingózó kiskamaszokat. Láttam, hogyan fröcsögik gyermekek arcába sikertelen életük szülte minden frusztrációjukat.

Ezek a morális senkik úgy élnek, hogy hittel hiszik, a tanár, a mindentudó és a mindenható rokonértelmű szavak. S ha egy nyiladozó értelem fénye rávilágít a sekélyes intellektusukat takaró álságköntösre, őrjöngeni kezdenek, eltiporják a fényt, savat okádnak a jövőre.

Ezek vagytok ti, tanárok!

S nem nekem kell azon dolgoznom, hogy más legyen a véleményem rólatok, hanem nektek kell megalázkodnotok, Kanosszát járni a gyermekeink jövőjéért.

Vagy takarodjatok! Üljetek szivárványszínű biciklire, legyen nektek szivárványos a család, dolgozzatok a Boschban szalag mellett, elvégre ott többet keresnek, mint ti!

A minap egy 11 éves kislány a vonat alá ugrott, mert osztálytársai rendszeresen megalázták. Az iskola nyilatkozott, nem érzik felelősnek magukat.

Ennyi. Ez a kerete annak, amit a tanárokról gondolok.

Köpök rátok, szar emberek vagytok!

 

(Tisztelet a kivételnek! Mert az mindig van. Mert mindig van, kell lennie reménysugárnak.)   

komment

INTERVENCIÓ

2022. szeptember 22. 10:40 - Mr Falafel

A szó jelentése beavatkozás, közbeavatkozás, erőszakos beavatkozás (egy állam belügyeibe). Én először a 80-as években hallottam ezt a kifejezést, amikor a Szovjetunió történetéről tanultunk.

Történt ugyanis, hogy a cárizmus megbuktatását pénzelő nyugati nagyhatalmak, - természetesen elsősorban az USA – nem pont arra az eredményre számítottak, ami bekövetkezett, hogy tudniillik a trockij-i permanens forradalom vége egy polgári átalakulás lesz. Nem lett. Helyette egy toxikus társadalmi állapot, a bolsevizmus jött létre.

Hol is hallhattunk ilyet a nem túl régi múltban? – Megvan. Az USA által pénzelt és kiképzett, valaha élt legfanatikusabb terrorista, Osama bin Laden és szervezete, az Al-Kaida kapcsán, akiket a szovjet ellenség Afganisztán területén való megállítására hoztak létre. A gólem ott is szembe szállt megalkotójával.   

A világ mit sem változott. Elég csak megnézni egy amerikai filmet, mindnek az a mondanivalója, - már túl az egy- és transzneműek szexualitásának  felmagasztalásán - hogy az oroszok a megtestesült gonosz, akik ellen reggeltől estig, látástól vakulásig harcolni kell, minden/bármilyen eszközzel a szent célért, a világ uralmáért. S e harcban csak egy maradhat. Természetesen az USA.

Eszembe jutott valami. Egy hasonlat.

Szóval ,tegyük fel, hogy a szomszédom megmérgezi a macskámat. Feldühödök, ezért megdobálom a szomszédot rothadt gyümölccsel. A konfliktusunk az egész utcában elhíresül. A körülöttünk lakók nem akarnak beavatkozni, ám, amikor a szomszéd kifogy a rothadt gyümölcsből, amit visszadobál rám, egyesek kisegítik őt saját rothadt gyümölcsükkel, vagy adnak pénzt, hogy a szomszéd további rothadt gyümölcsöt vásároljon és azt rám dobálja.

Azt mondják a haragosomat megsegítő szomszédok, hogy ők csak azért látják el munícióval és pénzzel, amelyből muníciót vehet, hogy a konfliktusunk gyorsan lezáródjon. Ezt én nem értem. Ha a macskám megmérgezése miatt én elkezdtem őt rothadt gyümölccsel dobálni, e tevékenységemet miért hagynám abba, ha ő még több rothadt gyümölccsel dob vissza?

Ellenkezőleg! Még jobban feldühödök, és megtalálom a módját, milyen súlyosabb következményeket okozhatok a szomszédom számára. S már nem csupán a macskám megmérgezése miatt akarok majd bosszút állni, de el akarom venni az ő és a megsegítői kedvét is attól, hogy a jövőben hasonlóképpen járjanak el.

Nem azt fogom érezni, hogy a szomszédom ellen harcolok, hanem azt, hogy mások, kívülállók ellen is. S amíg egyetlen szomszédot elegendő 3-4 rothadt gyümölccsel megdobni, addig sok szomszédot sokszor annyival kell. Tehát muníciót szerzek be én is, a konfliktusunk pedig eszkalálódni fog.

Ennek megfelelően Putyin, orosz elnök részleges mozgósítást rendelt el.

Teljesen természetes, hogy ez ellen az érintett férfiak egy része ágál, mert senki nem akar háborúban, a fronton meghalni fiatalon a XXI. században. Ugyanakkor Putyin jól látja, a nyugat (értsd alatta: USA) nem Ukrajna megsegítésén fáradozik, hanem Oroszország elpusztításán. A NATO pedig ugyan nem a (bűn)szervezet égisze alatt, de tagországok szintjén iszonyatos mennyiségű fegyvert, haditechnikát és pénzt küld Ukrajnába.

Oroszország tehát elszenvedi második intervencióját a nyugat által. Azonban, amíg első alkalommal, mint szovjetek, tehát vörösök, s az antant, mint fehérek ütköztek meg, most éppen fordítva van. Az autoriter orosz társadalmi berendezkedés ma közelebb áll az általunk, európai emberek által megálmodott demokráciához, mint a keleti despotikus, fanatikus iszlamista elveket követő nyugati tömörülés.  

Persze, megint jön a kérdés: Na, de ki kezdte?

Innentől ez kőkemény világnézeti kérdés. Az uniformizálódó, internacionalista nyugat szerint az oroszok. Szerintünk, a társadalmunkat a nemzeti identitásra alapozók szerint az USA.

Muszáj kiemelnem, mert a magyarok jelentős része nincs tisztában a tényekkel: A Szovjetuniót három ország alapította, Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország. A második világháborúban - és 56-ban is – minket ukrán hadosztályok szálltak meg. A muszkák, akik asszonyainkat, anyáinkat megerőszakolták, ukránok voltak. A rendszerváltozás után is nálunk maradó szovjet tisztek mind ukránok voltak, s hol létező, hol hamis magyar gyökereikre hivatkozva nyertek nálunk állampolgárságot egyszerűsített honosítással.

Visszatérve a konfliktusra: amerikai befolyásra a bohóc állam bohóc elnöke sanyargatni kezdte a kisebbségeket azok anyanyelvhasználatának korlátozásával. Mi, a csekély érdekérvényesítő képességekkel rendelkező magyarok is felemeltük a hangunkat a kárpátaljai nemzettársainkért. Az egyébként Ukrajnában számbeli többséggel rendelkező orosz kisebbség viszont hevesebben reagált.

Tüntettek, engedetlenkedtek. Véres megtorlásban, gyakorlatilag népirtásban lett részük a civilizált nyugat asszisztálása mellett. Az USA csekélyebb sérelmekért is lerohant már országokat. Várható volt, hogy az ukrán vérengzés válaszlépéseket vált ki az oroszokból.

S eljött végre az USA által oly régen várt európai háború.

Szakértők úgy vélik, Putyin nem mer majd bevetni taktikai atomfegyvert. Álláspontom szerint viszont az orosz elnöknek nincs is más választása, mint taktikai atomfegyverek bevetése.

Az orosz emberek többségében él a szovjet világbirodalom iránti nosztalgia. Talán nem az egyetlen, de bizonyosan a legerősebb kötelék, amely egyben tartja ezt a rendkívül soknemzetiségű országot. Nem mutathatnak gyengeséget, nem is fognak. Ahogy erősödik az intervenciós nyomás, úgy váltanak ők is magasabb fokozatra.

Ugyanis az oroszoknak nincs számottevő hagyományos fegyverzete. Nincs anyahajójuk, vadászrepülőik száma tizede sincs az amerikainak, s olybá tűnik, rakéták és lőszerek tekintetében is alulmaradnak. Ami még aggasztóbb, harci morálban is. Így tehát egy állam, amely világhatalmi pozíciójából nem engedhet, ugyanakkor az erő felmutatását elváró lakossága honvédelemre nem mozgósítható hatékonyan, nem tehet mást, mint az egyetlen eszközt alkalmazza, amely képes karosszékből buzdító néptömegeket is kielégíteni, beveti az atomot.

E tekintetben viszont igen jól állnak, hiszen az oroszoknak egyedül több atomfegyverük van, mint az USA-nak és a többi országnak együttvéve. Vagyis, ha a közel 6600-ból csak pár darabot is bevetnek, akkor is megmarad a fölényük. S arra nézve már van pozitív tapasztalat, hogy egy ilyen demonstráció elrettentő hatású. Lásd Japánnak az USA általi lebombázását. Arról nem is beszélve, hogy olyan csekély hatásfokú atombombák már nem is léteznek. Azok 15 Kilotonnások voltak, most meg már mindent Megatonnában mérnek.

Hogy ennek mi lesz a vége? – Ugyan kit érdekel?

A baloldaliság lényege, hogy képtelenek meglátni ok-okozati összefüggéseket, hogy a formális logika náluk csődöt mond. A liberális demokrácia, tehát a baloldali egységes világnézet egy értelmi korcsosulás eredménye. Nekünk pedig nem marad más, mint imádkozni. Ki tudja, talán bejön.

komment

A SZÍV HANGJAI

2022. szeptember 14. 21:42 - Mr Falafel

Nem vagyok nő. Tehát még csak fogalmam sem lehet róla, milyen érzés egy másik életet táplálni, megosztozni vele a testemen. Elképzelhetetlen, felfoghatatlan az anya és a magzat közötti kommunikáció, annak az emberi elmére gyakorolt hatása, a különböző kölcsönhatások okozta észrevehetetlen folyamatok mentális és hormonális következményei, amelyeket profán módon anyai ösztönnek szoktunk nevezni.

Úgy vélem, - bár tisztában vagyok vele, hogy elkerülhetetlen és szükségszerű – képtelenség olyan jogszabályt alkotni, amely valamennyi dimenziójában képes lenne felfogni és megérteni ezt az állapotot, s arra, - egy a társadalom működése szempontjából rendkívül fontos - tudományos választ adni jogszabály formájában.

Nem, ezt nem hiszem el! Ebből fakadóan nem létezik jó abortusztörvény.

Amikor fiatal voltam és természetes módon idealista, individualista és szabadságvágyó, mai kifejezéssel élve „abortuszpárti” voltam. Úgy véltem a nők önrendelkezési jogát, a testükkel való cselekvés jogát korlátozni nem helyes. Tegyük hozzá, huszonkét éves voltam a rendszerváltozáskor, tehát egy felfokozott, eufórikus állapotban éltem úgy legalább tíz évig.

Azokban az években két alkalommal is részese voltam terhességmegszakításnak. Úgy értem, kétszer is majdnem apa lettem. Majdnem. Teljesen érzéketlen voltam azonban a helyzet iránt. S tulajdonképpen ebben a nemtörődöm állapotban éltem az elmúlt évtizedekben, mígnem negyvenkilenc évesen gyermekem született.

Nem gondolkodtam el sem igazán a terhességről, talán úgy véltem, ez a nők dolga. Akkor még csak tudattalanul, és nyilvánvalóan más okból és tartalommal, mint manapság, amikor tudatosan is vallom, a terhesség a „nők dolga”.

Mert hogyan is tudnék én osztozni az ő felelősségében, ha még csak elképzelni sem tudom azokat az érzéseket, amelyeket a magzattal való interakciói generálta mentális és hormonális változások okoznak benne? Vannak hormonok, amelyeket csakis a terhes nő szervezete termel. Az egész olyan titokzatos, misztikus.

Én csupán annyit tehetek, hogy együtt érzek vele, mellette állok és támogatom minden erőmmel.

Törvényt alkotni nagy körültekintést igénylő feladat. A jogalkotónak széleskörűen tájékozottnak kell lennie a társadalomra jelentős hatást gyakorló ügyekben, hogy morálisan és tudományosan egyaránt helyes döntést hozhasson.

Korábban mindig úgy véltem, az abortusz, - túl azon, hogy a „nők dolga” – orvosi kompetencia. Azonban az elmúlt tíz évben orvosok, tehát tudósok vallották, hogy léteznek társadalmi nemek, hogy a biológiai determinációk érvényüket vesztették, és léteznek transznemű emberek, meg gyermekeken szabad és etikus úgynevezett nemváltó műtétet végrehajtani.

Aki tudósként (orvosként) ezt vallja, ilyeneket állít, az elmeháborodott, abban én nem bízom, annak a kompetenciáját én kétségbe vonom.

S miközben a kutyájával összeházasodni, vagy a dildójához feleségül menni hovatovább alapjog, addig a magzat tökéletesen jogfosztott és az orvostudomány által elárult maradt. A józan ész azt kívánja, hogy igenis szabályozni kell ezeket a szomorú gyilkosságokat.

Ám ezeknek a szabályoknak feltétlenül olyanoknak kell lenniük, amelyek a legszélesebb körben képesek megvédeni, gyámolítani a nőket, akik ebbe az iszonyatosan kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Nem okozhatunk az abortusz tilalmával nagyobb testi és lelki fájdalmat, mint amit maga az abortusz jelentene.

Azt pedig különösen veszélyesnek találom, hogy szakrális okokra hivatkozva, Istent és a teremtést belevonva a döntéshozatalba, világnézeti alapon alkossunk egy ilyen állapotról és annak feloldásáról törvényt.

Van azonban valahol egy határ, amikortól a magzat elpusztítása nem helyes, sőt, egyéni és társadalmi szempontokat egyaránt figyelembe véve kifejezetten káros. Ám ez a pont nem látható előre, nem alkalmas minden terhességmegszüntetési ügyben eligazítani minket. Mivel amiként minden egyes személy egyedi és megismételhetetlen, az általuk előidézett kontextusok is azok.

Minden terhes nő hordozza a magzata egyedi genetikai jellemzőit, amelyek őt magát is mindenki mástól különbözővé teszik, tehát a saját egyediségét nyomatékosító egyediség manifesztumával állunk szemben. Ma már nem nagy szenzáció, de az anyaméh átenged sejteket, ergo van genetikai érintkezés a magzat és az anya között.

S hogy egy alapvetően vallásos világnézeti aspektusból szülessen egy testi reakcióra (szívdobogás) alapozó abortusztörvény, finoman szólva is ambivalensnek érzem.  

Teljes mértékben egyetértek, hogy a liberális démonokrácia őrületének, amely a szabadságot szabadosságként, korlátok nélküliségként képes csak értelmezni, gátat kell szabni. A drogtól hajtott szexorgiáknak kell lennie következménynek. A szexuális szabadságot szinte már a promiszkuitásra is kiterjesztő, liberálisnak tévedett emberalatti viselkedést szankcionálni kell, nem pedig orvosi segítséget rendelni mellé.

Miközben azt is mérlegelnünk kell, hogy az ilyen elállatiasodott emberek alkalmasak-e a gyermeknevelésre. Ugyanis a gyermeknek nem minden családban jó felnőnie. S abban az állam is egyetért, hogy a család viszont jobb a gyermeknevelő intézeteknél. Így, ha mégis azt mondjuk, vannak gyermeknevelésre alkalmatlan emberek, akkor azt is kimondhatjuk, hogy senki ne szüljön állami intézetek számára.

Annyi, de annyi kérdés merülhet fel a témában, hogy talán sosem érnénk a végére. Ezért a társadalmi diskurzust folytatni kell, és a figyelmet folyamatosan fenntartani az ügy iránt.

Ahogy az elején is mondtam, nem vagyok nő. Felfogni sem vagyok képes az állapotosság minden jelentését és jelentőségét. Apa vagyok. Van egy öt éves kisfiam. Azt tudom, hogy soha semmi nem okozott számomra akkora boldogságot, mint az ő eljövetele. S ezért örökké áldani fogom az őt méhében hordozó, oltalmazó nőt.   

komment

KÉRDEZD A NÉPET!

2022. augusztus 30. 22:40 - Mr Falafel

sztalintrockijlenin.jpg

Hogy miről? – akármiről, bármiről és mindenről (is). Mert a nép mindent tud. A nép autentikus forrás, ezt Kodály Zoltán is megmondta. Akkor meg?

Manapság nagyon divatba jött a nép. Ismét. Mert nem újkeletű ám a nép népszerűsége. Én például népköztársaságban nőttem fel. Mondhatom, felejthetetlen élmény. S nem csupán azért, mert a gyermek- és kamaszkorom meghatározó élményeinek adott egy egészen szürreális keretet.

A liberális démonokrácia fogalomrendszerében hazánkban a nép a baloldali szavazókat jelenti. Mást nem jelenthet, ugyanis Magyarország politikailag kétpólusú, így aztán valaki vagy a nép közül való, vagy magyar polgár. S mi, magyar polgárok jól artikuláltan különülünk el a néptől.

Hogy miként lesz egy társadalom lakosságából nép, illetve nép és polgár? – Régi história, elmesélem!

A Szovjetunió megszületése körül bábáskodó három nagy ideológus, Trockij, Lenin és Sztálin létre kívánták hozni a tökéletes társadalmat, amelyben nincsenek osztályok, mindenki egyenlő. Ezt az utópiát kommunizmusnak nevezték. Nyomós érveik volt ezeknek az elvtársaknak, százmilliónál is több halott tanúsíthatja.

Szóval, az úgy volt, hogy a feudalizmusban megerősödött polgárság a kapitalizmusban a legszélesebb társadalmi réteg lett, és a félfeudális orosz birodalomban is komoly potenciált jelentettek. Éppen ezért Trockij úgy képzelte, a permanens forradalom végső célja csakis az lehet, hogy a hatalmat magához ragadó munkásság és parasztság összefog a polgársággal egy szép új világ megteremtésére.

S bár Lenin pártolta e végső megoldást, amolyan pre-fukuyamai attitűdből, az egészségének megromlását kihasználó Sztálin, magához ragadva a hatalmat, inkább kiirtotta a polgárokat, biztos, ami biztos. Mert a polgár tulajdonképpen a burzsoázia kegyeit kereső, azzal kollaboráló típus.

A nép tehát bolsevik, a polgár pedig kapitalista. Ezért minden bolsevista elveket valló politikai formáció, vagyis a baloldalinak, balliberálisnak nevezett oldal, az államot alkotó természetes személyekre, mint csoportra népként hivatkozik. Szemben ezzel a kapitalista elkötelezettségű politikum körében az államot alkotó természetes személyek együttes neve a polgár.

Jelen hazai politikai miliőben onnan tudhatjuk valamely pártról, mozgalomról, vajon bolsevik-é, hogy miként hivatkozik az ország lakosságára. Például a magát nagyon, de nagyon nemzetiként aposztrofáló Mi Hazánk Mozgalom is a népre hivatkozik, mint minden dolgoknak autentikus forrására. Innentől számomra teljesen irreleváns, mit szeretnének. A Jobbik meg…. de hisz tudjuk!

Én polgárnak vallom magam, semmilyen tekintetben nem tudok azonosulni a néppel. Hirtelen Robert A. Heinlein, a zseniális sci-fi író egyik regénye, a Csillagközi invázió jutott eszembe, miként is szemléltethetném a különbséget a nép és polgár között. A könyvben mindazon személyek, akik a közösségért tettekben is felelősséget vállaltak, állampolgárok lehettek, míg a többiek általános elnevezése a ’civil’ (helóta) volt. A történetben a tanár megkérdezi a diákot, mondja el, mi az erkölcsi különbség a civil és az állampolgár között. A diák azt feleli: „Egy állampolgár felelősséget vállal az állam közösségéért, élete árán is megvédi azt. A helóta viszont nem.”

A nép internacionalista, az államok kereteit meghaladó közösségi rendszerben hisz. Ezzel szemben a polgár nacionalista, tehát az állam keretein belül működő közösségek együttes erejében bízik. A baloldalnak a társadalmat mind tágabb, minél inkább megfoghatatlan határok közötti értelmezése a ma divatosan mindenszarizmusnak nevezett folytonos elégedetlenségéből fakad, mert úgy képzelik, léteznie kell egy olyan társadalmi állapotnak, helyzetnek és térnek, ahol a tanulni, fejlődni rest, a szorgalmat nem ismerő semmirekellők egyenlőek lehetnek a szorgalmasokkal és okosakkal.

A polgárnak nincsen szüksége a társadalmi keretek irracionális módon történő tágítására, mert szorgalma és intellektusa képessé teszi az állami keretek közötti érvényesülési metodikák elsajátítására. S szemben a néppel, nem szorul gyámolításra.   

A népet intellektuális alkata a gondoskodó, helyette felelősséget vállaló államban való életre determinálja. A nép az ember egy fejletlenebb társadalmi állapota. Ugyanakkor minél szélesebb réteget képez egy adott társadalomban, annál inkább alkalmas szélsőséges politikai nézeteket hatalomba emelni. Lásd francia forradalom, párizsi kommün, magyar tanácsköztársaság, a német nemzeti szocialisták felemelkedése és a szocialista világrend.

S ne feledjük Szemkilövető  Feri rémuralmát sem a kétezres években!

Erről jut eszembe: a nép nevében mindig felelősségre vonás nélkül lehet milliókat elpusztítani. Erről szól Magyarország XX. századi történelmének jelentős része. Máig nem volt, és soha nem is lesz nemhogy felelőssége vonás, de szembenézés sem a szocializmus bűneivel, mert a nép annak a rendszernek a tömeggyilkosaira bálványként tekint. Lukács Györgyre, Kádár Jánosra, titokban még Rákosira is. A belpesti népek egészen biztosan apró Péter Gábor oltárok előtt térdelnek esténként.

Nos, ez a nép most úgy véli, semmilyen állami aktus nem lehet legitim, amelyre ő áldását nem adja. Kezdjük a tűzijátékkal, amely államunk megalapítása évfordulójának ünnepére készült. Az erre szánt pénzt elküldhettük volna az ukránoknak is, de lehetett volna a pedagógusoké, vagy kifizethették volna belőle a nép rezsijét száz évre előre. Ilyen és ehhez hasonló remek ötleteket olvashatunk a közösségi médiában a néptől magától, és ilyeneket harsog a nép nevében a balliberális média.

Április harmadika előtt azt trombitálták a baloldaliak, hogy döntsön a nép. A nép biztosan döntött is, csak közben kiderült, Magyarországon egyre kevesebbek sorolják magukat a nép körébe, ezért polgárként a Fideszre szavaztak. S bár a képviseleti demokráciában a „népet” négyévente egyszer szokás megkérdezni, a nép most úgy döntött, hogy mindig mindenben ki kell kérni az ő véleményét, különben nincs jogállam, fasizmus és diktatúra van.

A nép talán úgy képzeli, hogy az RTL Klub majd megkérdezi őket egy műsorban, és a beküldött szavazatok alapján kell csökkenteni/eltörölni a rezsit, megállítani az Orbán által kirobbantott háborút, meg ilyenek. Ők aztán egycsapásra eltüntetnék az inflációt, lenne gáz is, meg olcsó üzemanyag. A nép mindent tud! Ül a hitelre vett LED tévéje előtt és mondja a tutit, mintha bárki is hallaná.  

A nép szava Isten szava, kinyilatkoztatás. Olyan nincs is, ami ne úgy lenne, ahogy a nép leírja a Facebook-on. És Istenbizony, ha nem lenne ez a patás Orbán, - a putris cigány, ugyebár, ahogy a művelt nép nevezi – már régen euróval fizetnénk az ingyen benzinért az EU-s nyugdíjunkból.

Szóval, kérdezd a népet, ha valamit, mindent tudni szeretnél!

komment

SZABOTÁZS

2022. augusztus 25. 12:19 - Mr Falafel

 

Jelentése rejtett romboló tevékenység, titkos aknamunka, de jelenti rendelkezések végrehajtásának megtagadását, tudatos akadályozását is. A rendelkezések jogszabályba foglalt utasítások, vagyis állami aktusok. Azonban a szabotázs annak ellenére került ki a Btk-ból, hogy metodikáját és célját tekintve alig különbözik a terrorizmustól (Btk. 314. §). Helyette a rombolás (Btk. 257. §) került a szankcionálandó cselekedetek körébe, egy – álláspontom szerint – nyomorultul megfogalmazott tényállással.

Sosem voltam a pönalisztikus jogalkotás híve, amely túlságosan szigorú, mindent büntetni rendelő jogalkotói attitűd. Azonban az elmúlt évtized baloldali-balliberális társadalmi viselkedési minták primitív módon erőszakossá és végletessé válása szép lassan felülírja bennem a nyitottabb társadalmi viselkedési normák iránti elkötelezettségemet és mindinkább a szigorúbb szabályozást igényelném.

Mit mondjak, szeretek nyugalomban élni. Ez nem jelenti azt, hogy a hátamon fát lehet vágni, mert meglehetősen vehemens ember vagyok, de a mások, különöseképpen a többség akaratával való erőszakos ellenszegülésre nem vagyok vevő. Elég forrófejű voltam fiatalon, nekimentem minden falnak, ami elém került. Ebből tanultam, és mázlim volt, -vagy csak nyitottabb voltam a tanulásra – mert végül a konfliktusaimból megerősödve, pozitív hozadékokkal kerültem ki.

Ezért nem cselekszem ma már olyasmit, ami semmiféle pozitív hozadékkal nem kecsegtet, csak adrenalint vezet le. Már 2006-ban is azért maradtam el a tüntetésektől, mert újságírók autóit rongálták meg, törtek-zúztak. Egyiknek sem volt semmilyen értékes eredménye. S hiába harapnám át legszívesebben a torkát egy Tóta W. Árpádnak vagy Németh Péternek, egyelőre jogi keretek között, társadalomban élünk, ahol ilyesmit nem teszünk.

Persze, emberek szemét sem lőjük ki direkt, nem kínzunk és alázunk meg egyetemista lányokat pusztán azért, mert mást gondolnak a demokráciáról, mint a regnáló hatalom. Ez tesz minket különbözővé a kommunista homopitecusoktól, akik ma egyre hangosabban őrjöngenek körülöttünk.

Az elmúlt 3 évben a balliberális majomhorda egy retrográd folyamat állomásán eljutott abba a primitív, ember alatti állapotba, amikor úgy érzi, élettere kizárólag akkor biztosított, ha erőszakkal támad a másként gondolkodókra, illetve jelesül csak gondolkodókra, a „másként” kitétel már nem fejezi ki a jelenlegi állapotot.  

„Az Orbán-kormányt, a rezsimet, a NER-t nem lehet választás útján leváltani” – harsogják mindenhol, közemberek, politikusok és médiumok. Ezért az embereknek (???) ki kell menniük az utcára, engedetlenséget kell tanúsítaniuk, szembe kell szállniuk a diktatórikus intézkedésekkel és intézményrendszerrel.   

Ennek láttuk példáját augusztus 19-én, amikor a DK-szimpatizáns Radics Kornélia által vezetett Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) szándékosan hamis prognózist adva elérte, hogy elmaradjanak az államalapítás ünnepének rendezvényei. Elérte, hogy a legnagyszerűbb, számunkra, magyarok számára a legszívmelengetőbb ünnepet ne tartsuk meg, hogy ne legyen részünk katartikus élményben, amely erősíti a nemzeti összetartozást.

Ez szabotázs volt. A magyar lélek elleni terrorcselekmény. Sajnos a törvényi keretek között jelenleg nem büntethető. Ugyanakkor a szakmai irányelvek ily’ súlyos fokú megsértése, a tudomány aljas indokból való elárulása legalább annyit maga után vont, hogy a szabotázs irányítóját elbocsátották állami hivatalából. Sajnos csak az irányítóját.

Ez a moslék komcsi homopitecus, - mármint Radics – képes volt a „tudomány” szó mögé bújni, azt használni pajzsként. Azóta e szó hallatszik ki leginkább a majomhorda értelmetlen ajvékolásából, noha egyetlen baloldali sem lenne képes felismerni a tudományt, akkor sem, ha szembe jönne velük anyaszült meztelenül, seggében pávatollal és fennhangon azt énekelné, hogy „én vagyok a tudomány!”.  

S vajon hány ilyen okádék alember szabotált a kórházakban orvosként, nővérként a járvány idején? Hányan pedagógusként az iskolákban? És még sorolhatnám, hol mindenhol tudják akadályozni a közigazgatás normális és helyes működését.

Ezek bármire képesek, őket emberi léptékkel megérteni már sosem fogjuk. Ezért óvatosabbnak, felkészültebbnek kell lennünk.

komment

ÖRÖKÉLET, INGYEN SÖR

2022. augusztus 06. 11:30 - Mr Falafel

Aki azt hiszi, hogy ez egy irracionális elvárása az egyesült baloldali majomhadnak tőlünk, emberektől, magyar emberektől, az nagyon téved. Hiszen nincs háború, de ha van, azt Orbán robbantotta ki. Nincs hiperinfláció a világban, de ha mégis, azt Orbán okozta. Nem szabadult el az energiahordozók világpiaci ára őrületes mértékben, de ha mégis, azért is Orbán a hibás.

S ha akadna bárki, aki ezt nem hinné el, kérdezze meg nyugodtan az EU és az USA vezetőit, politikusait.

Mert mitől is állna le az orosz hadigépezet, ha nem a Magyarországra szállított gáz mennyiségének megszűnésétől? Úgy képzeljétek el, hogy az orosz terminátornak meg sem kottyan, ha Németország, Franciaország, Olaszország, Anglia, Svédország, Dánia, stb, de főleg "Brüsszel" leállítja a megrendeléseit kőolaj és földgáz tekintetében. Ellenben, ha az itt felsoroltak összesített mennyiségéhez képest cseppnyi magyar megrendelés is leállna, akkor Putyinak (liberálisul Putyi, nem Putyin) annyi. Ukrajna félperc alatt bevenné Moszkvát és kikiáltaná az Amerikai Egyesült Tanácsköztársaságot.

És hát persze az is jogos, hogy a nyaralásaikat, fényűző életük tanúbizonyságait a közösségi médiában félóránként megosztó ismerőseim most fel vannak háborodva, hogy az adóoptimalizálás (értsd: hogyan fizessen minél kevesebb adót) okán, alapvetően magáncélra használt, de cégnéven futó autóik után nem tankolhatnak ingyen.

Bazmeg, ezek annyira jogos felháborodások a részükről, elvégre hogyan fognak minden Görögországban, a Seychelle-szigeteken, a Maldívon, egy tengerjáró hajón, a francia vagy svájci Alpokban, hazai luxuséttermekben elfogyasztott "kiafaszomatérdekli" drága ételek fogyasztását megosztani, ha itt mostantól nem 480-ért, hanem 780-ért kell tankolniuk, s a havi tankolásuk így 70 ezer helyett 100 lesz?

Eh, nehéz élet az övék. Lapítok is csendben, hiszen én eddig is heti százezerért tankoltam, meg eztán is. Legfeljebb jobban odafigyelek, jobban megtervezem a napjaimat. A munkadíjaimat nem emeltem, mert nem állok bele semmilyen tömeghisztériába, meg amúgy is rohadt drágán dolgozom.

Persze, ha lett volna elég eszem, és már általános iskolában sem tanulok, majd, - mivel tankötelezettség volt/van - elvégzek kegyelemketteseken egy szakmunkásképzőt, nem pedig elfecsérlek 18 évet különböző egyetemeken, most én is megoszthatnám a balatoni lángost, a horvátországi töltött kalamárit, vagy egy autentikus Hawaii-i pokét, és pózolhatnék nagykirályként alsó-középkategóriás használt autók előtt. És ami a lényeg, most kibaszottul értenék mindenhez (is). Legfőképpen pedig egy ország vezetéséhez, a világgazdaság működéséhez.  Ragaszkodhatnék a rezsiárak permanens csökkenéséhez a világpiaci árak jelentős növekedése mellett, és Gyurcsány Ferenc lehetne a kultúrhéroszom, akinek a vezetése mellett most biztosan ingyen lenne legalább az áram, a földgáz, a víz és az üzemanyag. Az oktatásegészségügyről nem is beszélve! Mert azok meg galaktikus színvonalon lennének.

De nem, én más utat választottam, más úton járok. S velem sokan mások. Akik tanultak, és/vagy vállalkozást indítottak, amely tisztes polgári életet biztosít számukra. Egyikünk sem hirdeti, hogy okosabbak vagyunk Mészáros Lőrincnél, ezért minket illetnének a milliárdok. Ettől még a hiperinfláció, az energiaárak iszonyatos mértékű emelkedése minket is érint, mi is szenvedünk tőle. Mégsem picsogunk, mert belátjuk, a válság, a háborús vészhelyzet létezik, s a magyar állam erő fölött igyekszik menteni a menthetőt. Miközben megharcol a hazai és az internacionalista majomhaddal is. 

Vicces, de mi vagyunk többen, nem a visítozó majmok. Mégsem hallani mást, csak őket. Rohadtul unalmas kakofónia, amit a fára visszamászás előtti időben itt még letolnak.

komment

A NEGYEDIK FELES

2022. július 29. 08:24 - Mr Falafel

Orbán Viktor tusványosi beszéde nem több, mint egy fölöslegesen odavetett csont a kommunista kóborkutyáknak. Mert ugyan ki lepődik meg azon, hogy a Mazsihisztinek szava nincs a Jobbikosok reggeli tornaként rendszeresen előadott vigyorgós náci karlendítéseire, vagy a jogvédőknek a miniszterelnökünket nyíltan lecigányozó német zöldpárti képviselőre?

Én a szocializmus gyermeke vagyok, ezért tudom, hogy minden kommunista elvtelen gazember. Mazsihiszestől, Amnestystől és baloldali szavazóstól szerte az EU-ban. Ezek között nincs egyetlen tisztességes ember sem. Sőt, ember sem. Ugyanis ilyen silány emberi minőség nem létezik. Maradok tehát az elvnél: valaki vagy baloldali, vagy ember. A kettő együtt nem létezik.

Ugyanakkor be kell vallanom, hogy a tusványosi beszéd rövid időn belül immár a második esemény, amelyre felkapom a fejem. Hogy mi van, milyen fajúak?

Rólam a közelemben élők tudják, gyakran használok nyomdafestéket nem tűrő szavakat annak ellenére, hogy iskolázott ember vagyok. S mint ilyentől ez meglehetősen szokatlan, sokszor meghökkentő. Vigyáznom is kell, amikor elvállalok valamilyen fórumon egy-egy előadást. Mázli, hogy nem vagyok miniszterelnök!

Nem úgy, mint Orbán Viktor, akinek meg a régies, talán olykor kiüresedett szavak és a kifejezések a mániája.

Erről eszembe is jutott valami.

Úgy vélem, a Fidesz negyedik kétharmados győzelme pont úgy hat megrészegítően, mint a kocsmában a feles.

Bemegy az egyszeri polgár a kocsmába. Idegen, füstös félhomály, vizslató, kíváncsi tekintetek. Kér egy felest. Mindjárt oldottabbnak érzi magát. Megiszik még egyet, a zakóját is leveszi, fesztelenül élvezi a zsongást. A harmadik után szóba elegyedik másokkal, felbátorodik. És ekkor jön a negyedik feles, amitől úgy viselkedik, mintha otthon lenne. Elfelejt disztingválni, tojik rá, hogy idegen helyen van.

A Fidesz áprilisban megitta a negyedik felesét és elfelejt disztingválni. S jön az ispánozás és a kevertfajúzás. Orbitális baromság mindkettő.

Ám ettől még az országvezető beszéde nyomokban sem tartalmazott rasszizmust és antiszemitizmust. Ez egy szimpla őszöd-szindróma. Azt hiszi, mindenhol a sajátjai közt van és ott bármit mondhat. Kormányfőként talán kicsit még házigazdának is érzi magát bármely, a magyarság sorsát érintő helyzetben. S mint házigazda, úgy véli, picit többet is megengedhet magának. Pedig nem. Éppen hogy nem!

Amennyiben komolyan vesszük a háborús veszélyhelyzetet, illik visszafogottabbnak, megfontoltabbnak lenni, és minden körülmények között disztingválni. Pláne úgy, ha magunkat a fősodratú kommunista ideológiával minden körülmények között szembe menő vezetőként exponáljuk. Nagyon súlyos tévedése lenne Orbán Viktornak, ha ezt a beszédet azért adta volna elő úgy, ahogy, mert azt képzeli, egy választási kétharmaddal bármilyen falnak nekimehet. Ez már tényleg a negyedik feles lenne, vagyis az az állapot, amikor tettei következményeit nem képes józanul felmérni, a belátása korlátozott.

Ebben a feszült társadalmi helyzetben, - ami nem csupán Magyarországot, de Európát és az egész világot eluralja - az egyébként is ádáz ellenségként viselkedő baloldali majomhorda fokozott izgalmi állapota vészjóslóan fenyegető. Agresszivitásuk az orosz-ukrán háborúban való fegyveres beavatkozásukban megmutatkozik. Ezektől én nemhogy nem számítok semmi jóra, de kifejezetten azt érzem, bármelyik pillanatban az emberi fajra, azaz ránk támadhatnak.

Ezért joggal várhatom el a miniszterelnökömtől, hogy disztingváljon. Mert nem csupán mi halljuk, amit mond, hanem a felhergelt majomhad is.          

komment

BÖJTE CSABA MONNYONLE!

2022. július 04. 21:02 - Mr Falafel

Elmondtam már párszor, sem keresztény, sem konzervatív nem vagyok. A keynesi értelemben vett liberális világfelfogást preferálom. Időnként azonban belebonyolódom keresztény-konzervatív témakörök boncolgatásába is, hiszen azért mégiscsak ahhoz a politikai közösséghez tartozom, amelyet egy magát keresztény-konzervatívként meghatározó pártszövetség, a Fidesz-KDNP vezet.

Nagy port kavart mostanában a Böjte Csaba ferences rendi szerzetes atya által alapított Dévai Szent Ferenc Alapítvány bentlakásos intézményeiben egy személy által elkövetett gyermekek elleni szexuális erőszak, megrontás és más bűncselekmények elkövetése kapcsán lefolytatott hatósági eljárás, amelynek végén az elkövető nevelőt harmincév börtönre ítélték.

Sokan szólaltak meg az ügyben, elsősorban ellenséges hangvételt alkalmazva Csaba atyával szemben. Természetesen a kommunista oldalról leginkább, olyan istentelen degeneráltak, mint például Perintfalvi Rita teológus, akit név szerint is említek, mert olyannyira exponálja magát keresztény hitbéli kérdésekben, hogy a túláradó rosszindulatba oltott vegytiszta ostobaságot rajta keresztül kiválóan lehet szemléltetni.

Szóval, ez a Perinfalvi Picsa (szerintem ez jobb név, mint a Rita), - aki egyébként kizárólag szexuális devianciában élő és azt propagáló személyekkel képes közösséget alkotni, s aki a drogtól tág pupillákkal és arab telivérek falloszától tág ánusszal, anyaszült meztelenül egy szodomita kupleráj wc-jében, a fajtájhoz méltó módon pusztult Homonnay Gergelyt Jézus reinkarnációjaként kezeli – Böjte Csabát keresztre feszítené.

Nem volt ugyan egy szava sem, amikor Donáth László, kommunista lelkész (micsoda oximoron!) elítéltetett szexuális zaklatás miatt, noha Perinfalvi Picsa elvileg a nők jogaiért is küzd harcosan. Őt kizárólag Böjte Csaba irritálja.

Némileg meglepő módon ehhez a kárhozat fattya kurvához csatlakozva állítólagos keresztény-konzervatív megmondók is az atya felelősségét firtatják az általa alapított intézményben mintegy tíz éven át tartó abúzus kapcsán, követelve az atya alapítvány éléről történő lemondását.   

Mint mondom, nem vagyok keresztény, így inkább egy világi példán keresztül szemléltetném az esetet:

Adva van egy 24 gyárból/üzemből álló kapitalista vállalkozás, amelyet az alapító személy vezet. Huszonnégy gyár! Sok-sok alkalmazottal, megannyi előállított termékkel. Kiderül, az egyik alkalmazott, amelyik egyébként több, a tulajdonos által létrehozott gyárban is dolgozott az évek során, rendszeresen lop. Erre a kretének azt követelik, hogy a tulajdonos mondjon le. elvégre minden egyes alkalmazottjáért felelősséggel tartozik.

Miről mondjon le, bazmeg? Ez az övé! Nem a népé, nem a proliké, nem a kommunista szószátyároké és nem az erkölcsösködni vágyó kapitalistáké.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett 24 intézmény Böjte Csabáé. Általa létezik, az ő neve fémjelzi, miatta ér bármit is, amit értékként lehet nevezni. Ráadásul Böjte Csaba atya egy katolikus rend szerzetese, tehát reá a klérus szabályai alkalmazandók. Ott pedig nincs lehetőség lemondani, mert Isten szolgálatáról mondana le.

Történetünk hőse sok évvel ezelőtt úgy döntött, felkarolja az Erdélyben élő árvákat, intézményeket hoz létre az érdekükben, új életet, családot, ételt és szeretet ad nekik. Sokezer gyermeket mentett meg az éhenhalástól, elkallódástól és más embertelen sorstól. Az Isten áldja meg érte!

Nem ismerem Böjte Csaba indítékait missziója elindítására. Mindaz, amit ő képvisel, amiben ő hisz, amit ő élete értelmének tekint, az beláthatatlan távolságra áll tőlem.

Mert, bár hiszek a Teremtőben, azt nem azonosítom egyetlen keresztény vagy másmilyen egyház Istenével sem. S akár e Teremtőt, akár az evolúciót tekintem az emberi faj megalkotójának, a lét- és fajfenntartás belénk plántált (ösztön)késztetéseit mindenek feletti parancsolatként fogadom el.

Ebből eredően mindazokat, akik bármilyen okból képtelenek e két alapkésztetést kiszolgálni, betegekként tartom nyilván. Tudom, hogy ez erős kifejezés a normálistól eltérőkre. Igen, normálistól eltérőt írtam. Nem érdekel a liberális démonokrácia semmiféle finomkodó definíciója, amelynek egyetlen célja a valóság elmaszkírozása. Ezek az emberek betegek, slussz.   

Természetesen a létfenntartási ösztönnel élni nem képes emberi egyedek mind meghalnak nagyon hamar. Nem is róluk szeretnék értekezni. Sokkal inkább a fajfenntartási ösztönt kiszolgálni képtelenek viselkedéseiről szólnék.

Számomra a katolikus egyház azért elfogadhatatlan, mert cölibátusban, vagyis a saját Istenük elleni legnagyobb vétekben élnek. Ha elfogadják az Úr általi teremtést, úgy a beléjük plántált szaporodási késztetést is el kellene fogadniuk, ki kellene élniük a szexualitásukat, amely az isteni parancsolat nélkülözhetetlen profán manifesztuma.

Helyette azonban elfojtással élnek, amely vagy súlyos mentális betegségből fakad, vagy súlyos mentális betegség okozója lesz. Akárhogy is, ép értelmű ember, - leszámítva valami nagyon durva genetikai betegséget, amely aszexualitást okoz – nem él cölibátusban.

Teljesen természetes tehát, hogy a katolikus egyházban felszaporodik azoknak a száma, akiknél a fajfenntartási ösztön nem, vagy hibásan működik, mert a klérus adja az egyetlen, a társadalmi konvenciókba is beleillő választ a látszólagos szexmentes életre. A klérusban bújhat és bújik meg a legtöbb szexuálisan hibás orientációjú ember, s köztük a szexuális ragadozók, perverz rohadt állatok, mert az egyház erős védelmező, egy zárt és elzárkózott közösség.  

A papok által elkövetett szexuális bűncselekmények szinte 100%-ban azonos nemű gyermekek ellen irányulnak. Vagyis a klérusban megbújó, mentális betegségből fakadó hibás szexualitású emberek követik el őket. Olyan személyek, akik az én fogalmaim szerint deviánsok, mivel képtelenek „normálisan” élni az ember legalapvetőbb ösztönével. Ezeket az elfojtásuk vitte az egyházba, ahol aztán kihasználják annak hermetikus elszigeteltségét a külvilágtól.   

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a katolikus egyház rossz, hogy a pápa mindenért felelős, ami az egyházban történik. Egyszerűen csak a körülmények olyanok, hogy megalapozzák ezt a helyzetet, amely aztán óriási támadási felületet is biztosít a katolikus egyházat támadó kommunista mocskoknak.

Visszatérve Böjte Csaba atyára: én kiállok mellette. Még egyszer mondom, nem ismerem az indítékait, miért karolta fel az erdélyi árvákat, s bizonyos, hogy bármilyen indok is az, nagyon távol áll az én világnézetemtől.

Van az a régi vicc, hogy „Mi a különbség a pedagógus és a pedofil között? – A pedofil szereti a gyerekeket.” Egyébként az elnevezés is erre utal. Szóval, beteges, perverz vonzódásból is születhetnek jó kezdeményezések. S ha egy súlyosan beteg szexualitású ember éppen Isten szolgálatában, Isten kegye (segítsége) által képes kordában tartani a helytelen vágyait, akkor igenis lehet tisztelni a személyét, a munkásságát.

Ez a Perinfalvi Picsa is odáig van az összes degeneráltért, szexuális aberráltért, de amint e tulajdonságokat egy katolikus egyházbéli szerzetesre vonatkoztatja, máris undorítónak találja. A nyomorultja lépten-nyomon arra célozgat, hogy Böjte Csaba atya maga is aktívan űzi az azonos nemű gyermekek molesztálását.

Nem tudok sokat Csaba atya szexuális orientációiról, de a cölibátus kapcsán kifejtettek értelmében biztos vagyok benne, hogy a normálistól eltérő. Ugyanakkor az a fajta szakralitás, amelyet ő a profán világban megtestesít, számomra pozitív értékeket hordozóként jelenik meg és tisztelettel gondolok rá, mint emberre.

Mert ugyan ki más karolta volna fel ezeket, a többségében cigány árvákat? Túl sokan nem tolonganak az ilyen alapítványok létrehozása körül. Úgyhogy le lehet szállni Böjte Csaba atyáról!

S ti, akik a Perinfalvi Picsa szavait isszátok és terjesztitek, jobb, ha tudjátok, ha van pokol, ti ott fogtok égni az idők végezetéig.

komment

ÉRTÉKÍTÉLETEINK

2022. június 09. 19:52 - Mr Falafel

Baromi könnyű ítéleteket kialakítani közéleti kérdésekben, olyanokban is, amelyek tulajdonképpen az egész emberiséget, az emberi társadalom alapjait érintik.

Én elég gyakran teszem le a garast, s állok valaminek a pártján, vagy szegülök ellene. Sokan tartanak ezért kellemetlen figurának, s inkább elkerülnek.

Most csupán egy igaz történetet szeretnék elmesélni. Tárgyilagosan, nem állást foglalva és/vagy hangulatot keltve.

Akkor kezdem is:

Egy fiatal nő tüsténkedik a konyhában. Állapotos. A szíve alatt hordja a világ legdrágább kincsét, a gyermekét. Ezért is használjuk e helyzetre, hogy áldott állapotban van.

Autentikus forrásból tudom, milyen csodálatos érzés egy nő számára, hogy ott növekszik benne egy kicsi élet, testük-lelkük összefonódva. A párom mesélte, amikor a kisfiunkat hordta  méhében.

Mi, férfiak soha nem élhetjük át ezt az elképzelhetetlen érzést. A nő egy csoda, Isten legfontosabb teremtménye.

Ott forgolódik tehát a konyhában a történetünk főhőse, ez a fiatal anyuka, akinek a lelke átfonta annak a parányi kis lénynek a lelkét, aki őbenne növekedett.

Hirtelen rájuk törték az ajtót. A nyílásban megjelent egy hatalmas, két méter körüli magasságú és 110-120 kilogramm testsúlyú, izmos férfi, koszos fehér trikóban, szemében az őrület lángjával. A fiatalasszonyra rontott, megragadta a hajánál fogva, kigömbölyödő hasához lőfegyvert nyomott és azt hörögte, adja oda a pénzét, különben meggyilkolja a gyermekét.  

Ennyi a történet. Semmit nem tettem hozzá, semmit nem vettem el belőle, legfeljebb itt-ott finomabban fogalmaztam, mint a valóságban megesett.

Mindenki gondolja át újra, képzelje el a jelenetet!

...

...

...

...

S akkor most megérkeztünk az értékítéletünkhöz:

Bevallom, én ezerszer is megkínoznám, megölném a férfit. Minden nap, nyilvánosan, hogy soha senki másnak még csak eszébe sem jusson hasonló.

De ez én vagyok, az a kellemetlen figura, akit sokan inkább elkerülnek. Többnyire persze a balliberális és Jobbikos ismerőseim. Nyílt baloldalgyűlölő vagyok, s erre büszke.

Mások viszont ezt a történetben szereplő férfit, aki egy várandós anyukát magzata elpusztításával fenyegetett meg, imádják. Mit imádják, bálványozzák!

Igen, ők a balliberálisok. Sokan nők közöttük. Azért is írom meg e posztot, mert napok óta más sem jön velem szemben, mint kommunista hölgyismerőseim ájtatos imádata a gyilkoshajlamú, drogos rabló iránt. 

És mi vagyunk a rasszisták, mert gyermekeink nemtetszésüket fejezték ki, amiért az angol futballisták, - sportemberhez méltatlan módon - letérdeltek ennek az alja patkánynak a tiszteletére, imádatára, bálványozására.

Nem, kedves összevissza makogó komcsi majmok, nem azért térdelnek világszerte félkegyelmű emberek, mert elítélik a rasszizmust. Ugyan már! A BLM mozgalom egyértelműen a drogos gyilkosnak állít emléket, semmi mást nem képvisel.

Habár éppen az angoloknak lenne okuk térdelni. Például, mert a szipolylázadás alkalmával indiai emberek százait kötötték ágyúk elé, és lőtték bele a testüket a fülledt trópusi levegőbe.

S persze, térdelhetnének az amerikaiak is az indiánok kíméletlen kiirtása okán. Sorolhatnám napestig, ki mindenkinek van elszámolni valója a lelkiismeretével. De nem egy sportrendezvényen! Nonszensz!

Eh, elég is! A mi gyermekeink nem rasszisták. Szemben azzal, hogy mindazok, akik most megbélyegezték őket, olyan ordas eszmének a fanatikusai, amely eszmét tűzzel-vassal irtanunk kellene.

A kommunistákra jellemző, hogy a komplett társadalmat szeretik infantilisként kezelni. Ám a XXI. század az internet kora, s egy 12-14 éves gyermek jobban eligazodik e világban, mint a mi korosztályunk. Testileg is érettebbek, mert a hormonháztartásuk korábban kezd el nagyobb kapacitással dolgozni, mint a mi korosztályunknál.

Igen, tapasztalatlanok, szükségük van iránymutatásra. Általában, de nem ebben az esetben!

Tessék újra elolvasni a fenti igaz történetet! Az abban foglaltakról bármély ép értelmű 12-14 éves gyermek képes egészséges ítéletet mondani. Ez történt a magyar-angol focimeccsen, ítéletet mondtak egy édesanya magzatát meggyilkolni szándékozó féregről, az emberi fajtól elidegenedett torzóról.

Ezeknek a gyermekeknek van anyukájuk, akit bizonyosan rajongással szeretnek. Az én kisfiam is ilyen, a mamája a mindene. S ezt olyan jó látni, hogy olykor akkor is megkönnyezem, ha csupán rágondolok.

A gyermekek fantáziája dúsabb, mint egy felnőtté. Plasztikusabban látják a jelenetet, amikor az anyukájukat meg akarja gyilkolni egy tébolyodott félállat. Látják azt is, hogy egyesek a gyermeket lemészárolni akaró rabló pártján állnak.

És választottak. Helyesen.

George Floyd, gyilkoshajlamú, drogos bűnöző egy szakszerű rendőri intézkedés közben, annak ellenállva halt meg. Szervezetében nagy mennyiségű szintetikus kábítószerrel, Covid-19 vírussal fertőzötten. Aki bármilyen formában mellé áll, az nem része az emberi fajnak.

Nullum communem cursum! Nincs közös út veletek!

komment

HALÁLOS IRAMBAN X

2022. május 24. 20:50 - Mr Falafel

Ahogy a címben felidézett hihetetlenül gagyi amerikai sorozatfilmben sincs szó valódi iramról, - tekintve, hogy alapvetően aránytalanul túlértékelt, tuningolt japán ócskavasakat szerepeltetnek benne autók helyett - úgy én sem a száguldásról szeretnék írni, hanem inkább csak arról, hogyan lehet divatosan meghalni az utakon.

Mindenekelőtt érdemes néhány szót ejtenünk a közlekedési morálról, mint a társadalom általános mentális állapotának lenyomatáról.

A közlekedési morál egyszerűen pocsék. Ezzel újat aligha mondtam, mert a legtöbb közlekedő számára ez abszolút triviális tény. Az már inkább izgalmas téma (számomra), hogy többnyire azok picsognak efölött, akik ezt a morális nívót gőzerővel tolják lefelé, a béka segge alá. Az egyes olyan ügyekben való képtelen, a tudományt (elsősorban a jogtudományt) annulláló állásfoglalásokkal, - magán- és hatósági személyek által – amelyekre a társadalom valamilyen okból fokozottabban fókuszál.

A nemrég meglehetősen különös körülmények között elhunyt M. Richárd maffiózó autóbalesetes ügyéről értekező egyik poszt alatt egy 26 éves gyakorlatra hivatkozó taxis elmondta, helyes a kereszteződésben balra kis ívben kanyarodni a kereszteződés minél előbb történő elhagyásának szándékával. S az csak természetes, hogy ezáltal az elsőbbség meg nem adása már nem is számít szabálysértésnek. Azonnal elvenném a jogosítványát, lehetőleg örökre.

Ugyanebben az ügyben a bírónő szerint a gyorshajtás veszélyesebb közlekedési szabálysértés, mint az elsőbbség meg nem adása. Ezzel szemben viszont gyorshajtás csak ritkán okoz balesetet, míg az elsőbbség meg nem adása mindig.

Számtalan hatósági aktus fogalmaz úgy a végső értékelésében, hogy az mindig valamilyen társadalmi elváráshoz idomuljon. Elsősorban a társadalmat alkotó legszélesebb réteg zsigeri igényeit kielégítve. Így eshetett meg, hogy egy hatósági személy egy a társadalom legszélesebb rétegének tagja által szakértők szerint elkövetett súlyos szabálysértését azzal mentette ki, hogy az illető nem követhette el azt, mivel a faluban mindenki jó embernek tartotta.

Tehát attól, hogy valaki jó ember, azonnal nagyon jól is vezet. Ilyen primitív sztereotípiák fertőzik a társadalmunkat, s nemhogy kiirtani igyekeznénk, de a virulens egyedek sötét lelkét igyekszünk pátyolgatni. Az én tapasztalatom az, hogy minél inkább kistelepülési valaki, annál inkább nem tud vezetni. De kurvára nem! Ettől még biztosan jó ember, illetve lehet jó ember is.

Fentiek miatt is vannak ambivalens érzéseim a büntetőfékezés megítélésével kapcsolatban.

Tegyük fel, hogy jön mögöttem valaki egy átlagos autóval és figyelmetlenségből belém jön hátulról. Ha azt hazudná, hogy büntetőfékeztem előtte, sosem mosnám le magamról a bűnt, mert ebben a szituációban ő lenne szegény, tehát jó ember, én meg a gazdag barom, a rossz ember. A sportos testalkatom erre rátenne egy lapáttal. Engem csak az elől és hátul felszerelt fedélzeti kamera mentene meg, mert a törvény már nem.

Egyébként miért is büntetőfékez valaki? Leginkább azért, mert vélt vagy valós, közlekedés közben elszenvedett sérelmére igyekszik felhívni a figyelmét annak, aki a sérelmet okozta. Habár az ilyen esetekről szóló híradások többnyire azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha a büntetésből fékező sofőr minden ok nélkül követné el cselekményét. Ami nyilván nem igaz.

Mert a kamionosok, taxisok és buszvezetők 100%-a paraszt és leszarja, hogy mások is közlekednek körülöttük. Amikor mégis találkozunk ezek közül egy-egy udvariassal, vagy csak olyannal, aki tudja, hogy nem egyedül van az utakon, azt fel kell írni, hogy ne feledjük el.  S persze vannak az egyszeri gépjárművezetők, akiknek a jelentős része egy konkrét okból figyelmetlen, s ez az ok a posztom megírásának apropója.

Minden esti híradóba jut 3-4 ráfutásos, sokszor elhalálozással járó baleset. S ugyancsak gyakoriak a szembe sávba látszólag minden indok nélküli áttérésből eredő, súlyos sérülést és halált okozó közlekedési történések. Bátran kijelenthetem, a manapság bekövetkező közúti balesetek 80-85%-át sorolhatjuk ide.

Íme az ok: Mindenki telefonál, aki vezet.

Legalábbis tízből kilenc sofőr. A buszvezető, a kamionos, a taxis, a mazsola, a vidéki melós, a budai menő csajok és pasik, az irodai alkalmazott, az igazgató. Mindenki. A ráfutásos balesetek, az indokolatlan sávváltásból eredő szerencsétlenségek 100%-ának a telefon az oka. Ahogy a büntetőfékezéses esetek jelentős részében is a méltatlankodó fél így figyelmezteti a falu legjobb emberét, hogy fejezze be a telefonálgatást.

Csak erről nem szeret ám beszélni senki, és a balesetet okozó emberek is mind tagadják, hogy telefonáltak volna. Az eljáró hatóságok pedig nem veszik a fáradságot, hogy lekérjék a telefonok infóját, éppen aktív volt-e egy közösségi médiában, vagy beszélgetett-e valakivel a baleset pillanatában.

Ma már szinte minden autóban van bluetooth csatlakozás, sőt, a telefonos applikációk is működtethetők járműveinkben. Vagyis nem kell kézbe venni a telefont egy Viber vagy WhatsApp hívásnál sem. A technikai megoldások adottak, a vezetők 75%-a azonban mégsem él vele. Inkább kockáztat, kockáztatja mások életét.      

Retorzió pedig sehol, vagy csak aránytalanul csekély esetben. Helyette maradnak a sztereotípiák és minden balesetért a gazdag ember a felelős, mert a gazdag az gonosz és hülye is.

komment

Egy filozófiai kérdés

2022. május 15. 13:15 - Alfőmérnök

A könyv, ami miatt elkezdtem érdeklődni a filozófiai kérdések/problémák iránt, Werner Heisenberg: A rész és az egész c. műve volt. (Visszaolvasva a könyvet, én Heisenberget dilettáns filozófusnak tartom, de kétségkívül jól megírt – és szerintem szórakoztató – mű.)
A következő két filozófiai mű, amit elolvastam, Russell: A filozófia alapproblémái és Bergson: A nevetés c. könyvei voltak. Azóta elolvastam egynéhány filozófiai művet, és sok nagy hatással volt rám (elsősorban az ókori görögök a preszókratikusoktól kezdve Arisztotelészig; valamint Gottlob Frege tanulmányai), de a Russell és Bergson könyveiben felvetett filozófiai problémák foglalkoztatnak leginkább a mai napig is. (Megjegyzem: én mindkét könyvet kötelező olvasmánnyá tenném a középiskolások számára. Zárójel a zárójelben: Bergson könyve szerintem nem a komikum természetéről szól; a komikum – és a tragikum – természetét véleményem szerint Arthur Koestler kielégítőebben tárgyalja A teremtésben.)
Bergson és/vagy Russell? Ez a kérdés foglalkoztat továbbra is. Hogy miért, álljon itt egy idézet Russell: Miszticizmus és logika c. tanulmányából:

„Bergson ’a dolog megismerésének két mélyen különböző módjáról’ beszél: ’Az első azt feltételezi, hogy a dolgot körüljárjuk, a második azt, hogy behatolunk a dologba. Az első a nézőponttól függ, melybe belehelyezkedünk, s a szimbólumoktól, melyekkel kifejezzük magunkat. A második nem indul ki semmiféle nézőpontból, és nem támaszkodik semmiféle szimbólumra. Az első ismeretről azt mondjuk, hogy megáll a relatívnál; a másodikról – ahol a második lehetséges – azt, hogy eljut az abszolútig.’ A megismerésnek ez a második módja az intuíció, amellyel kapcsolatosan a következőket mondja: ’Intuíciónak hívjuk azt a bizonyos szellemi szimpátiát, mellyel valamely tárgy belsejébe helyezzük magunkat, hogy azonosuljunk azzal, ami benne egyedi és következőleg kifejezhetetlen.’ Illusztrációként az önismeretet említi: ’Van legalábbis egy valóság, melyet mindnyájan belülről, intuícióval, nem pedig elemzéssel ragadunk meg. Ez pedig saját személyünk az időn át való lefolyásban. Énünk, melynek tartama van.’ Bergson filozófiájának fennmaradó része nem más, mint beszámoló – a szavak tökéletlen médiumán át – erről az intuíció révén nyert tudásról és az ebből keletkező teljes elítélése mindannak az állítólagos tudásnak, melyet a tudományból és a józan észből nyerünk.”

komment
süti beállítások módosítása