Jelentése rejtett romboló tevékenység, titkos aknamunka, de jelenti rendelkezések végrehajtásának megtagadását, tudatos akadályozását is. A rendelkezések jogszabályba foglalt utasítások, vagyis állami aktusok. Azonban a szabotázs annak ellenére került ki a Btk-ból, hogy metodikáját és célját tekintve alig különbözik a terrorizmustól (Btk. 314. §). Helyette a rombolás (Btk. 257. §) került a szankcionálandó cselekedetek körébe, egy – álláspontom szerint – nyomorultul megfogalmazott tényállással.
Sosem voltam a pönalisztikus jogalkotás híve, amely túlságosan szigorú, mindent büntetni rendelő jogalkotói attitűd. Azonban az elmúlt évtized baloldali-balliberális társadalmi viselkedési minták primitív módon erőszakossá és végletessé válása szép lassan felülírja bennem a nyitottabb társadalmi viselkedési normák iránti elkötelezettségemet és mindinkább a szigorúbb szabályozást igényelném.
Mit mondjak, szeretek nyugalomban élni. Ez nem jelenti azt, hogy a hátamon fát lehet vágni, mert meglehetősen vehemens ember vagyok, de a mások, különöseképpen a többség akaratával való erőszakos ellenszegülésre nem vagyok vevő. Elég forrófejű voltam fiatalon, nekimentem minden falnak, ami elém került. Ebből tanultam, és mázlim volt, -vagy csak nyitottabb voltam a tanulásra – mert végül a konfliktusaimból megerősödve, pozitív hozadékokkal kerültem ki.
Ezért nem cselekszem ma már olyasmit, ami semmiféle pozitív hozadékkal nem kecsegtet, csak adrenalint vezet le. Már 2006-ban is azért maradtam el a tüntetésektől, mert újságírók autóit rongálták meg, törtek-zúztak. Egyiknek sem volt semmilyen értékes eredménye. S hiába harapnám át legszívesebben a torkát egy Tóta W. Árpádnak vagy Németh Péternek, egyelőre jogi keretek között, társadalomban élünk, ahol ilyesmit nem teszünk.
Persze, emberek szemét sem lőjük ki direkt, nem kínzunk és alázunk meg egyetemista lányokat pusztán azért, mert mást gondolnak a demokráciáról, mint a regnáló hatalom. Ez tesz minket különbözővé a kommunista homopitecusoktól, akik ma egyre hangosabban őrjöngenek körülöttünk.
Az elmúlt 3 évben a balliberális majomhorda egy retrográd folyamat állomásán eljutott abba a primitív, ember alatti állapotba, amikor úgy érzi, élettere kizárólag akkor biztosított, ha erőszakkal támad a másként gondolkodókra, illetve jelesül csak gondolkodókra, a „másként” kitétel már nem fejezi ki a jelenlegi állapotot.
„Az Orbán-kormányt, a rezsimet, a NER-t nem lehet választás útján leváltani” – harsogják mindenhol, közemberek, politikusok és médiumok. Ezért az embereknek (???) ki kell menniük az utcára, engedetlenséget kell tanúsítaniuk, szembe kell szállniuk a diktatórikus intézkedésekkel és intézményrendszerrel.
Ennek láttuk példáját augusztus 19-én, amikor a DK-szimpatizáns Radics Kornélia által vezetett Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) szándékosan hamis prognózist adva elérte, hogy elmaradjanak az államalapítás ünnepének rendezvényei. Elérte, hogy a legnagyszerűbb, számunkra, magyarok számára a legszívmelengetőbb ünnepet ne tartsuk meg, hogy ne legyen részünk katartikus élményben, amely erősíti a nemzeti összetartozást.
Ez szabotázs volt. A magyar lélek elleni terrorcselekmény. Sajnos a törvényi keretek között jelenleg nem büntethető. Ugyanakkor a szakmai irányelvek ily’ súlyos fokú megsértése, a tudomány aljas indokból való elárulása legalább annyit maga után vont, hogy a szabotázs irányítóját elbocsátották állami hivatalából. Sajnos csak az irányítóját.
Ez a moslék komcsi homopitecus, - mármint Radics – képes volt a „tudomány” szó mögé bújni, azt használni pajzsként. Azóta e szó hallatszik ki leginkább a majomhorda értelmetlen ajvékolásából, noha egyetlen baloldali sem lenne képes felismerni a tudományt, akkor sem, ha szembe jönne velük anyaszült meztelenül, seggében pávatollal és fennhangon azt énekelné, hogy „én vagyok a tudomány!”.
S vajon hány ilyen okádék alember szabotált a kórházakban orvosként, nővérként a járvány idején? Hányan pedagógusként az iskolákban? És még sorolhatnám, hol mindenhol tudják akadályozni a közigazgatás normális és helyes működését.
Ezek bármire képesek, őket emberi léptékkel megérteni már sosem fogjuk. Ezért óvatosabbnak, felkészültebbnek kell lennünk.
