Mi, jogászok jól ismerjük az elvet, amelynek értelmében valaminek a megítélésekor nem annak elnevezése, hanem tartalma szerint kell döntenünk. Számomra így nem jelent gondot az orosz-ukrán háború kapcsán, melyik oldalra kell állnom. Teljesen nyilvánvaló, hogy az értékrendemet követve az oroszokkal kell szimpatizálnom, az ő győzelműkért és a teljes ukrán megsemmisülésért kell szorítanom.

Nem az olcsó orosz energiahordozók miatt, nem dacból, mert a minket csuklóztató EU és USA az ukránok pártján áll, hanem emberiességből, erkölcsi kötelességből, racionális attitűdből. Mert Ukrajna és az ukrán nép képviseli mindazt, amit elutasítok, ami emberiségellenes és fajgyilkos, ami erkölcstelen és visszataszító, az oroszok pedig e pusztító tenyészetet igyekeznek visszaszorítani. És baromira nem érdekel, hogy ezt nem szívjóságból, az emberiségért teszik, hanem csak nemzeti öntudatból fakadóan. Nekem mindegy, csak tegyék!

Fiatalként, a szocializmusban gyakran álmodoztunk a nyugati kapitalizmusról, s úgy véltük, ott tényleg kolbászból van a kerítés. Álmodoztunk, de én akkoriban is pragmatikus voltam és a rendszeren belül igyekeztem érvényesülni. Mit mondjak azok után, hogy két tanárom is jelentett rólam, s az iskolám nem írta alá a felvételi lapomat, mert álláspontjuk szerint veszélyt jelentettem a szocialista közösségre, ezért meg kellett akadályozni, hogy diplomához jussak, hogy vezető lehessek?

Mindent tudok a szocialista elvekről, metodikákról, s az azt mozgató emberi lélekről. Ezért utasítom el a liberális demokráciát, a nyugati kultúrát (már, amennyiben ezt lehet kultúraként aposztrofálni), az EU-t és az USA-t, s minden gittegyletet, amit ezek működtetnek, köztük az ENSZ-t.

Ugyanis, amit ma a nyugati világ képvisel, az pont olyan agysorvasztó bolsevizmus, a kisszerű, gyenge értelmi képességű és hitvány fiziológiai adottságú emberek rémuralma, mint a szovjet szocializmus volt. Degeneráltak, szellemi éhenkórászok osztják az észt, és képesek bármit elpusztítani, ami a magasabb értelmi képességek jeleit hordozza. Ez a liberális demokrácia.

Ez sem nem liberális, sem nem demokrácia. Ahogy Platón is megfogalmazta: ez a csőcselék uralma, ez oklokrácia. Legjobban a közösségi médiában figyelhető meg, hogy mekkora hangjuk van ezeknek setét gyökereknek és milyen szorgalmasan terjesztik a kórságot. Miközben rohadt érzékenyek ám, ha valaki, - az olyanok, mint én is - odabaszik a hülye pofájuknak.

Persze, attól, hogy a nyugati társadalom vált pusztító bolsevizmussá, Oroszország és Kína nem lett a 60-70-80-as évek nyugati demokráciájává. Sajnos. Csupán a kisebbik rossz. Az a nyugati társadalmi miliő, amiben élni vágyódtunk, végérvényesen elveszett. S egyelőre nem nagyon látszik, hogy valami jobb jönne. Sőt, ma egyértelműen a reménytelenség korát éljük.

Azt mondják a baloldali félmajmok, a homopitecusok, hogy az oroszoktól félnünk kell, ez a történelmi tapasztalatunk. Hát, a tiétek ez, de ti minidig is hülyék voltatok a tanuláshoz és a létezés tárgyilagos értelmezéséhez. Az orosz medve félelmetes. Félelmetes, mert egyedül több atomfegyvere van, mint a világ összes többi atomhatalmának együtt. S aki azt hiszi, vonakodnak bevetni, ha sarokba szorítják őket, az hülye.

Ugyanakkor a közös történelmünk nem különösebben borzalmas. Igen, leverték az 1848-49-es szabadságharcunkat! Habsburg kérésre, rokoni, családi segítségként. Ellenben az I. világháború után egyedül a Szovjetunió nem írta alá a trianoni békeszerződést.

A Szovjetunió. Ezt gyűlöljük kérlelhetetlenül, ennek tovább élését látják sokan Oroszoroszágban. Pedig, ha a Szovjetunió eszmeisége valahol tovább él, az Ukrajna és a nyugati világ. A Szovjetuniót pedig Ukrajna, Oroszország és Fehéroroszország alapította. Amikor a szovjet hadsereg megszállta Magyarországot, ukrán hadosztályokkal tette azt.

Az 1956-os forradalmat egy ukrán nemzetiségű szovjet főtitkár, Nyikita Hruscsov parancsára ukrán tankhadosztályok verték le. Sőt, amiről nem beszélünk, még egy félelmetes atombomba hordozó repülőgépet is a magasba emeltek arra az esetre, ha az USA beavatkozna. Vagyis egy ukrán ember simán atomot dobott volna ránk. Ezt így tanítják ma Ukrajnában! Állítólag ez a gép mindösszesen egyszer, akkor szállt fel.

A II. világháború után Kárpátalja magyartalanítását, az erőszakos kitelepítéseket, s a magyar lakosság helyére oroszajkúak (ukránok) betelepítését ukránok művelték. A rendszerváltozás után kivonuló szovjet csapatoknak sok tisztje maradt nálunk. Mind ukrán nemzetiségű volt. Tudom, mert ezernél is több honosítási eljárásban működtem közre, s köztük bőven volt ilyen ex-Szovjet tiszt.

Ezek a történelmi tények. S ha csupán ezt vesszük alapul, inkább kell utálnunk az ukránokat, mint az oroszokat. Mindjárt nézzük is a közelmúlt történéseit!

Ki volt az egyedüli az EU-ban, aki beengedte az ukránokat? – Mi, magyarok! Az EU heves tiltakozása ellenére, - teszem hozzá. Hosszú évekig kardoskodtunk Ukrajna Unióhoz közeledésének elősegítése mellett. Megismétlem: EU-s tiltakozás mellett.

Mit kaptunk cserébe? – kárpátaljai magyarok jogfosztását, erőszakot, pogromokat ottani magyar közösségek ellen, emlékműveink meggyalázását. Ezeket az ukránokat éltetik a baloldali félmajmok.

Nekünk, magyaroknak, magyarul érzőknek, tehát azoknak, akik nem csupán de iure, hanem de facto is magyarok vagyunk, semmi okunk szimpatizálni az ukránokkal. S ha csupán nem szimpatizálunk, akkor még rohadtul méltányosak is voltunk, szemben velük.

Mi is ez a háború?

Az ukránok amerikai nyomásra, sugallatra, amerikai támogatással nekitámadtak az Ukrajna területén többségben élő orosz kisebbségnek. Jogfosztások, tömeggyilkosságok vezettek oda, hogy 2014-ben területek szakadtak ki Ukrajnából.

Ismernünk kellene Ukrajna, az ukrán nép történetét, ha lenne. Ukrajnát Lenin és Sztálin hozta létre, majd Hruscsov egészítette ki mai formájára. Leninék a Szovjetunió létrehozásában való közreműködésért teremtették meg őket. Igaz, maguk az ukránok a kijevi rusz fejedelemséggel azonosítják magukat, s állításuk szerint nem ők a tájszólásban beszélő oroszok, hanem az oroszok a tájszólásban beszélő ukránok.  

Mindenesetre az agresszív nacionalizmusuk pontosan ugyanazokkal a szocialista jellemzőkkel bír, mint a hitleri Németországé. Annyi különbséggel, hogy ez inkább fakad egy krónikus kisebbrendűségi érzésből, semmint a kamu történelmi előzményekből. Szemben azzal, hogy a germánoknak azért elég komoly múltjuk van.

A háború egyértelműen az orosz nép provokálásának következménye, az orosz nép egy része kiirtásának kísérletéből fakad. Oroszország világuralmi törekvései csak nyugati gazemberek, s az őket követő félkegyelmű helóták fejében léteznek. Nem Oroszország pakolta tele katonai eszközökkel a nyugat, az USA határait, hanem fordítva. Elszámolták magukat, vagy valóban kíváncsiak voltak, meddig az addig.

Hát eddig! Jelenleg csupán Oroszország rendelkezik hadrendbe állított hiperszonikus rakétákkal. A tengeralattjáróik olyan helyeken rejtőznek, amelyek stratégiai célpontokat képesek megsemmisíteni. S lehet mondani, hogy bénáznak Ukrajnában, csak ez baromság. Először is, nekik az nem Ukrajna, hanem oroszok lakta orosz terület. Másodszor, rájöttek, hogy a háború egy baromi jó üzlet. Az orosz gazdaság tízen kívül volt, s most a hatodik legerősebb a világon.  

Józanul átgondolva, ki szerint védené meg az USA azt az országot, amelyiknek a fővárosát orosz atomtámadás érné? Ki gondolja úgy, hogy az USA Berlinért, Osloért, Helsinkiért atomot indítana Oroszország felé, abban a biztos tudatban, hogy a ruszkik ezer rakétát is képesek visszalőni hiperszonikus sebességgel félpercen belül? Neeem, nem lenne viszontválasz, csak sírás és plüssmacik, meg ENSZ-óbégatás és vatikáni imák.

Ez a háború Európa gazdasági kivéreztetéséért zajlik, a segghülye ukránok csak eszközök. Európa vezetői pedig kivétel nélkül degeneráltak, genetikai hulladékok. S ennek a végstádiumnak külön pikantériája, hogy Magyarország az összes baj eredőjeként kerül feltüntetésre, hogy most sincs más reakciója Brüsszelnek a háború okozta súlyos veszélyre, mint a csuklóztatásunk, leckéztetésünk.

Olykor elbizonytalanodom, mert az ismert tények birtokában a jelentőségünk rendkívül csekély. Ugyanakkor az évtizedekre, de talán évszázadokra előre tervező háttérhatalom viszont brutális nyomást helyez ránk, olyan démoni figurákon keresztül, mint Soros György például. Rohadtul az útjukban vagyunk, aránytalanul nagy figyelmet fordítanak ránk. Nyilván okkal. Vajon mi lehet ez az ok? Jó lenne tudni!

Van min elgondolkodnunk ennek a háborúnak a kapcsán. Nehéz tehetetlenül szemlélni az eseményeket, sodródni az árral reménytelenül. Abban bízom, hogy a Jóisten megtart minket, ahogy tette azt évezredeken át.