1956 október 23-a mérföldkő volt a meggyötört magyar társadalom számára. Az a generáció nyomatékosan értésére adta a baloldali narratívákat agresszíven, erőszakosan a magyarokra erőltető vérgőzös elméjű, alacsony intellektusú kommunista torzóknak, hogy mindent azért nem tehetnek meg velünk.

Törekvéseinket a Szovjetunió néphadseregnek ukrán (ismétlem: UKRÁN!!!) hadosztályai segítségével az elborult elméjű tömeggyilkos, Kádár János és hordája vérbe fojtotta.

Ebben, - az egyébként alapvetően baloldali - társadalmi földrengésben egy szintén vérgőzös kommunista tömeggyilkos, az írni-olvasni éppen csak tudó, de azért a Magyar Tudományos Akadémia tagjának választott Nagy Imre a véletlen folytán szimbolikus szerepbe csöppent. Legendáriumát az őt könyörtelenül elpusztító elvtársa, Kádár János építette fel.

Teljesen érthető tehát, hogy mint jelképet, 1989. október 23-án őt tartották a magasba. Abszolút helyes és logikus lépés volt az ő újra temetésének aktusát egy szakrális szintre emelni a rendszerváltozáskor. 

Tekinthetjük ezt a lépést egy átmeneti rítusnak, amely segítségével a megkínzott magyar elmét a szocializmus dühöngő őrületéből átemelték a szabadságba, a polgári demokráciába.

Sajnos társadalmunk közel felét nem sikerült kihozni mai napig a tovább örökíthető traumatizált állapotból, ezért ma is nagyon sok morálisan lealjasodott ember él köztünk ugyanazokkal a társadalmi attitűdökkel és cselekvéskényszerekkel, mint a szocializmus vérgőzös időszakának tömeggyilkos ideológiáit magukba szívó egyszerű népek.

Azonban számunkra, akik szeretjük a hazánkat, akik a kultúránk iránt olthatatlan szerelmet érzünk, számunkra, hazafiak számára elérkezett a szakítás ideje a kommunista múlt kényszerszülte szimbólumaival. Mindegyikkel!!! Így Nagy Imrével is és az október 23-i szocialista forradalommal is.

Ugyanis mi nem vagyunk szocialisták. Mi mindent elutasítunk, amit a baloldali ideológiák képviseltek és képviselnek, terjesztettek és terjesztenek. Abszolút mértékben ellene vagyunk a baloldali mételyezésnek. S ma már, harminckét évvel a rendszerváltozás után, megtapasztalva a liberális demokráciának nevezett új-bolsevik  diktatórikus rendszert, végképp belátjuk, a baloldaliság egyetlen parányi kvantuma is képes elpusztítani a teljes emberiséget.

Egy új mérföldkőhöz érkeztünk. Ne feledjük 56 tanulságát, legyen az intő példa számunkra, de ne is ünnepeljük, ne tiszteljük meg nemzeti színeinkkel, mert azzal is csak az új-bolsevik narratívákat erősítjük.