Sosem unalmas, amikor ez a kislány nyilatkozik. Kislány, - mondom – miközben 19 éves felnőtt ember. Akinek saját elképzelése van a jövőjéről és a múltjáról, aki egyedül vállal felelősséget a döntéseiért, aki… Számomra mégis inkább tűnik egy gyámolítást igényló gyermeknek. 

Ez a gyermek tegnap érzelmektől feldúlt állapotban adott interjút az NSO-nak. Nem kellett volna. Talán a riporternek is lehetett volna annyi esze, hogy elhalasztja az eseményt nyugodtabb időkre. Gondolom, kellett a szenzáció. Nos, lett is!

A különböző portálokon aljasabbnál aljasabb emberek bántják Liliánát mindazért, amit mondott, ahogyan mondta. Szó mi szó, nem fogta vissza magát, nem szokása. Ahogy az már a gyerekeknél lenni szokott, ami a szívükön, az a szájukon. Liliána (elnézést, de nem hívom Lilunak, ahogy mindenki más, mert arról az a bűn ronda műsorvezető jut az eszembe, akinek olyan térdei vannak, mint egy kitaposott öszvérnek.) még nem tanulta el az érvényesülni akaró felnőttek simulékonyságát, még nem tudja milyen az, amikor napi szinten kell kompromisszumokat kötni, hogy ne álljon előttünk folyton valamilyen akadály.

Miről is szól az úszósport Izaurájának története? – Kezdjük talán ott, hogy kicsoda is volt szilágyi Liliána a sportoló, amíg fel nem szabadult. Először is Gyarmati Dezső és Bara Margit unokája. Tessék kiguglizni, kik ők! Habár elég szégyen, ha valaki nem tudja. Liliána édesapja Szilágyi Zoltán, egykori úszó olimpikonunk. Szóval híres emberek gyermeke, unokája. A sport átjárja az ő családját, mint Luke Skywalkerét az erő.

Ilyen háttérrel illik valamit elérni az életben, kitűnni a többiek közül. Nagy lelki teher ám ez egy gyermek számára. Úgy veri egy nyiladozó értelmű fiatal ember elméjét rabszolgavasba, mint Leoncio Isaurát. Nem csoda hát, ha mindaz, amin átment mostanában, érzelmektől átitatott bugyuta nyilatkozat tételére sarkallta.

Azt találta mondani ez a lelki rabságából felszabadult kis rabszolgalány, hogy ő márpedig most kivívta a szabadságát, úgyhogy mindenki tehet neki egy szívességet. Nem pont így, egy mondatban hangzott el, de ez volt mondandója lényeg. 

Sokan vették magukra e mondatokat. Olyanok is, akikről Liliána azt sem tudja, hogy a földön vannak, nemhogy még üzenjen is nekik. Ezek a muszájból megsértődők, akik aztán mindenféle aljasságot okádtak vissza a kislányra.

Szilágyi Liliána mondandója nem mindenkinek, hanem meg nem nevezett konkrét személyeknek szólt. Nos, bár ő nem nevezte meg őket, én megteszem: Szilágyi Zoltánnak, az édesapjának és volt edzőjének, Kovács „Kicsi” Lászlónak szólt. Nekik és senki másnak. 

Miért? – merül fel a kérdés joggal. Erre úgy próbálok válaszolni, hogy felidézem a Liliána által elmondottakat, illetve az édesapja és volt edzője tette kijelentéseket.

„Laci bának egészségügyi problémája van, amely újra jelentkezett – mondta Szilágyi Liliána a Nemzeti Sportnak adott interjújában. – Mondjuk, nem is csodálom, hiszen olyanokat bírt ki mellettem, hogy az tényleg embert próbáló. Én viszont azt szeretném, hogy emberként megmaradjon nekem! Senkinek sem kívánom az érzést, hogy áll hajnali négykor a repülőtéren, mert versenyre utazik, és kap egy telefonhívást, hogy az edzője kórházban van, és nem tud jönni… Én Laci bácsival képzeltem el az olimpiát, vele akartam kimondani, hogy »Igen, megcsináltuk!«” – Nyilatkozta Liliána.

„Évek óta egy szörnyű, bár az életemre nem veszélyes betegség gyötör, a cluster nevű fejfájás, a migrénnél is fájdalmasabb tünetegyüttes. Ilyenkor, évente egyszer, elkap, és ledönt a lábamról. Most egy hétig tartott a roham, de már teljesen jól vagyok, az idei adagot már kipipáltam, legközelebb jövő ilyenkor érkezhet. Szóval, ez nem olyan betegség, mint a rák vagy a magas vérnyomás. Mindegy, nem lehettem ott Liluval…” – mondta el a Magyar Időknek Kovács László.

Liliána életét teljes egészében az apja irányította, akiben megbízott, akire rábízta testét-lelkét. Ám ő cserbenhagyta. Amikor jöttek a monacói és a Canet-en Roussillon-i versenyek, a Mare Nostrum sorozat állomásai, nem gondoskodott edzői támogatásról, utánpótlásról a beteg edző helyett a lánya számára, hagyta teljesen egyedül belevágni ebbe a kemény olimpiai felkészülési tornába. Hagyta volna instrukciók, lelki támasz nélkül. A kétségbe esett kislány felhívta első edzőjét, az olimpiai bajnok Szabó Joe-t.

Apuka befolyásáról egy önvallomás: „Liliána sportkarrierjét mostanáig mindenben támogattam. Lányom tízéves sportpályafutásában, bárki is volt éppen az edzője, bármelyik klubban is versenyzett, egyetlen közös pont volt, és ez az én személyem. Jómagam szakedző vagyok, harmincéves sportpályafutással, négy olimpiával a hátam mögött…”

„Gyorsan és jól kellett döntenem. Egyetlen ember jutott az eszembe, Szabó Joe, hiszen nála kezdtem el úszni, van közös múltunk, számíthatok rá, és tudja azt is, mit él át egy versenyző ötven nappal az olimpia előtt. Rövid gondolkodás után szerdán délben azt mondta: igen, megcsináljuk.” - olvashatjuk a fiatal úszótól.

Vagyis ott és abban a helyzetben egyedül kellett döntenie, mert apuci segítő keze ezúttal nem nyúlt feléje. Azt, hogy mit mondhatott ekkor az apjának, nem tudhatjuk. Habár sokat sejtető az apuka médiabeli kirohanásának egyik részlete. Íme:

„Liliána kérését, vagyis, hogy a továbbiakban ne segítsem, tiszteletben tartom, és ezennel befejeztem sportkarrierje építését, a vele folytatott együttműködést.”

Ismerjük a kislány őszinteségi rohamait. Alighanem apuka is kapott belőlük egyet. Nagyon szíven üthette az eset ezt a négy olimpiát megjárt, egyébként totál eredménytelen sportmúltú szakedzőt, mert a következőket nyilatkozta a lányáról és annak új edzőjéről:

„Egyszersmind kijelentem, csak az eddig történtekért tudok felelősséget vállalni, ami ezután éri a lányomat, arra már nincs semmilyen befolyásom. Annyit még hozzátennék, hogy furcsállom Csende Zsolt bátorságát, aki sem úszóként, sem edzőként szerzett tapasztalattal nem rendelkezik, mint ahogy szakirányú képzettséggel sem. Ennek ellenére most már feladatát nem teljesítve tevékenykedik, hiszen a tőlem – mint a team vezetője és finanszírozója – kapott instrukciók értelmében a fizikális terhelésmérés, és ennek alapján az én tájékoztatásom volt a munkaköre. Lehet, hogy a megfelelő felkészültség hiányában más eszközökhöz nyúl? Nem tudom… Ami biztos, hogy amíg Liliána az én irányításommal úszott, a doppingvizsgálatainak eredményei minden esetben negatívak voltak. Befejezésül csak annyit, hogy egy kontár megjelenése a színen a magyar edzői kar, a szakma arcul köpése, egyszersmind komoly figyelmeztetés a magyar edzőtársadalomnak”

Hoppá! Apuci sem szarozik ám! (Már tudjuk, kitől örökölhette Liliána a temperamentumát és habitusát) Konkrétan doppingolással gyanúsítja a lányát és az edzői teamet, aminek vezetését Szabó Joe vette át tőle. A nevesített Csende Zsolt a szakmai irányításban vesz részt a három tagból álló szakmai stábban. Szabó Joe team koach és Csende Zsolt szakmai vezető mellett Ramocsa Gábor, a SE-TSK professzora tagja még a triónak.

Kicsit elemezgessük apuci és a volt edző sértettségének egyéb vetületeit is!

Kovács „Kicsi” László Törös Károly ivócimbor … izé … jó barátja. Hogy kicsoda Törös Károly? – Már túl azon, hogy egy alkoholista nímand? – Törös terjeszti a legaljasabb hazugságokat Hosszú Katinkáról és férjéről. Állítólag Törös pofázta ki részegen Kiss László nemi erőszakos dolgait is. S ha már ilyen jó barátok ezek ketten, Kovács úr sem mulasztott el Katinkázni egy jót.

„…Marseille-ben 200 m pillangón 2:08.4 perces idővel megverte Hosszú Katinkát (!), a táv specialistáját. Mindenki ledöbbent, én is, Lilu is, Shane Tusup, Katinka edzője pedig annyira kiakadt, hogy a last call roomban székeket rugdosott, még szerencse, hogy csak távolról figyeltem a történteket.”

Törös hasonló sztorikat ad elő különböző médiákban. Milyen érdekes! Ehhez tegyük hozzá, hogy anno Szabó Joe volt az egyetlen úszó olimpikon, aki határozottan Katinka mellé állt a szövetség és közte kirobbant vitában.

Szabó Joe-nak sok van a rovásán. Katinka mellé állt a többi edzővel és a szövetséggel szemben. Elvette Szilágyi Zoltán kedvenc játékszerét, pedig mennyi pénzt ölt bele. Ezért az a minimum, hogy szinte nyíltan megvádolják, hogy tiltott szereket ad Szilágyi Liliánának, hiszen szakmailag sehol nincsenek a Szilágyi-Szabó pároshoz képest.

Ilyen emberek ezek. Aki nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek, annak megkeserítik az életét. És hát persze, hogy nincs náluk nagyobb szakember a földön! Kár, hogy a tanítványaiknak semmit nem tudnak átadni ebből, mint látjuk az olimpián.