Szerbia hadüzenet nélkül megtámadta Magyarországot, tehát az EU-t és a NATO-t is. A néhány napja kezdődött fegyveres konfliktus során a szerb fegyveres erők által felügyelt és támogatott csoport, vélhetően zsoldosok, magyar rendőrökre támadt a határnál. Az ellenség szórványos támadásokat intéz ellenünk azóta is.

Szerbia nem először támad Magyarországra. Az úgynevezett délszláv háború során szerb vadászrepülők magyar területen egy teljes kormorántelepet irtottak ki. Emberáldozat csupán azért nem volt, mert éppen ott nem voltak emberek. Szóval, a szerbek egy rohadék gyilkos náció.

Mégis e legutóbbi háborús cselekedetük úgy hangzott el a nemzetközi sajtóban, hogy Magyarország példátlan gaztettet hajtott végre, vízágyúval átlőtt Szerbiába. Nos, az tény, hogy gépfegyverek helyett csupán vízágyúval lőttek vissza. A franc se gondolta volna, hogy a szerbek ennyire félnek a víztől. Mindenesetre jó tudni.

Azt is mondták, hogy Magyarország a hibás, mert felhergelte a szerbiai népeket. Értem: tehát, ha Magyarország mond vagy tesz, illetve nem mond, vagy nem tesz valamit, ami a szomszédoknak nem tetszik, akkor a szomszéd fegyveres támadást vezényelhet le ellenünk, ami ellen védekezni nincs jogunk.

Sem az EU, sem a NATO nem ítélte el Szerbiát, nem sietett a segítségünkre. Egyedül maradtunk. Egészen pontosan eddig is egyedül voltunk, de mostantól ezt már a bőrünkön is érezhetjük. Ilyenkor felrémlik az összeesküvés-elméletek híveinek mantrája, hogy az egész világ ellenünk, magyarok ellen van. Egyre inkább hiszem, hogy igazuk van.

Mert miről szól a jelenlegi, mostantól fegyveres invázió? – Nincs állam vagy nemzetközi szervezet, amelyik ne ítélte volna el azt a Magyarországot, amelyik egyedül képes valamilyen szinten kontrollálni, lassítani Európa elpusztításának folyamatát. Hónapok óta erőn felül tartjuk magunkat, védjük ezeket a férgeket, akik Európában laknak. A papíron szövetséges államok szervezik határaink fegyveres ostromát. Aki pedig kimaradt az „áldásból” naponta fröcsög ellenünk a nemzetközi médiában. Például a horvátok, akik az első, őket is érintő inváziós napon elestek, feladták. Vagy a németek, akiknek a háborút köszönhetjük. Száz év alatt immár a harmadikat! S miközben vonyítanak ezek a semmirekellő férgek, még vergődésükben is kizárólag minket, magyarokat ostoroznak.

Bizonyára azt hitték, mostanra elesik Magyarország, és kényük-kedvük szerint feloszthatják maradék országunkat, ahogyan előre eltervezték. Most csalódottak, ezért a kétségbeesett dühük. Őszintén remélem, - nem! – biztosan tudom, hogy fogunk mi még a tetemeiken tapodni, mert van Isten. S ha van, ennek így kell lennie. Pusztuljon mind úgy, ahogy élt!