Joggal hihetnők, hogy e három fogalomnak nincs közös nevezője ebben az univerzumban. Pedig van! Az élsport és az olimpia esetében teljesen nyilvánvaló az egyazon tőről fakadtság, ám a bolsevizmus, ez a világvárosok aszfaltjának meddő talaján terjeszkedő, a társadalmi és gazdasági krízisek által teljesen felőrölt és felbomlott emberi elme által magába szívott őrület már más tészta. És mégis. Mégis van közös nevező: Magyarország.

Szép hazánk a neobolsevizmus fénykorát éli. Értő olvasóim bizonyára felfedezik, hogy írásom első bekezdésében a bolsevizmust plasztikusan leíró mondat nem tőlem származik. Akármilyen ember is volt ő, tulajdonképpen tökéletes képet festett a bolsevizmusról. A szó maga manapság nem túl divatos, maguk a bolsevikok sem szeretik, ha nevükön nevezik őket. Ma a balliberális vagy demokrata a szalonképes utalás rájuk.

Mindez az olimpia-ellenes kampány okán jutott eszembe. Az az artikulálatlan hörgés, az a sárga nyálat habzó fröcsögés, amit a balliberálisok ebben az ügyben produkálnak, már-már ijesztő. Felsejlik mögüle az alja (Ildikó, neked kisszerű) népség közelülő disznószemeiből áradó primitív irigység és gyűlölet minden és mindenki iránt, aki a középszernél jobb, aki kiváló, aki többet és jobbat akar.

Mára odáig jutottunk, hogy ezek, mármint a bolsevikok nem pusztán az olimpiát nem akarják, de magát az élsportot is megszüntetnék. Természetesen van hozzá ideológiájuk. Goebbels doktor tanulhatna tőlük, hogyan kellett volna a nácizmust világnézetté fejlesztenie. Az ember legősibb társas ösztönére, a szociális érzékenységére apellálnak: adjuk oda a pénzt a gyámolításra szorulóknak (gyerekek, betegek, elesettek).

Ám nem ez a lényeg! Ők nem ezt akarják. A lényeg, hogy elvegyenek valamit olyanoktól, akiket irigyelnek a tehetségük, a vagyoni állapotuk, életvitelük és állhatatosságuk miatt. Ez a bolsevizmus szubsztanciája: elvenni azoktól, akik kiválóbbak, akik többek, akik „nem egyenlők”. Mondhatnánk, „irány a középszer!”

Csakhogy ez még az sem. Az élsport megszüntetése nem eredményezne egyenlőséget a középszerűségben. Kisszerűséget szülne, negatív evolúciót, társadalmi hanyatlást. Ja, nem is feltételes mód! Mert már most látszik, mit művelnek „ezek” az emberi fajjal, az emberi társadalommal. Ezért az én szememben bárki, aki úgy jobbítana a társadalmon, hogy az általa kevésbé kedveltektől elvenne gyakorlatilag mindent, az bolsevik, az egész emberi faj ellensége, egy mutáns vírushordozó.

Talán nem mindenkinek világos, de a kapitalizmus a versenyek emberi társadalma. Fajunk közösségének valamennyi területén meg kell küzdenünk a pozíciónkért. Az iskolában, a munkahelyen, a gazdaságban és a politikában, de még a kultúrában is. „Vivere militari est” – Az élet küzdelem.   

A sport a mindennapi életünk küzdelmeinek játékos leképezése. Az élsport példamutatás kitartásból, állhatatosságból, fegyelemből és emberségből. Hatással, pozitív hatással van mindennapi életünkre, ha akarjuk, ha nem. Amikor látunk győzni az olimpián vagy más világversenyen egy honfitársunkat, másnap tettrekészséggel feltöltődve megyünk iskolába vagy a munkahelyünkre. Mert nem kell olimpikonnak lennünk, hogy a munkánkat magas, illetve a legmagasabb színvonalon végezzük el.

A sportnak meghatározó szerepe van az emberi társadalomban. Értékteremtő funkciójából fakadóan fejlesztően hat annak anyagi és szellemi kulturális tevékenységeire. A sport a társadalom legmagasabb szervezettségi szinten működő egysége. A sportban az egyén nemcsak fogalmakat alkot az erkölcsi normákról, hanem ezeket aktív tevékenység közben éli át, így személyiségét öntudatlanul is erősebben formálja, a szabályokhoz rugalmasan alkalmazkodóbbá teszi. A sportban számtalan alkalom nyílik a kockázatot, bátorságot igénylő tevékenységekre, határozottságra, amelyet a modern korunk társadalma elve megkövetel tagjaitól.

A rendszeres és intenzív sportolás egészségmegőrző hatása vitathatatlan. Élettani hatásai pszichés és fiziológiai értelemben egyaránt pozitívak. A pszichés hatásai között említhető például, hogy csökkenti a belső feszültséget, oldja a szorongást, hiszen sportolás közben szervezetünk természetes opiátokat szabadít fel. Segíthet az evés- és alvászavarok leküzdésében, szív- és érrendszeri problémák megelőzésében. Elősegíti a beilleszkedés készségét, javítja az énképet. Aki sportol, az mentes olyan káros szenvedélyektől, mint az alkohol, a dohányzás és a drogok. Mindezek mellett sportolás közben a gyerekek játszanak.

Az sem mellékes, hogy az élsportban kikísérletezett orvos gyógyászati módszerek, gyógyszerkészítmények a mindennapi életünket is élhetőbbé teszik, amikor kórházi kezelések során már rutinként alkalmazzák. A SOTE a minap jelentette be, hogy a HGH peptidek segítségével új rákelleni gyógyszert fejlesztett. A HGH sportolók körében elterjedt doppingszer. A Forma1-ben fejlesztették ki a hibridmeghajtást, amiért ma minden zöldpárti odáig van, meg vissza.

Mindebből a balliberálisok nem kérnek. Ami több okból is érthetetlen számomra.

Vegyük például az olimpiarendezés kérdését. A szocik 2006-ban olimpiával kampányoltak. Bezonyám! Molnár Gyula mondta egy kampányrendezvényen, hogy „létesítmény és sportpályák fejlesztésével hosszútávon egy budapesti olimpia megszervezésére is felkészülnek.” . Kunhalmi Ágnes szerint „a budapesti olimpia összekötheti az embereket. Mivel az olimpia egy nagyon erős katalizátora lehet a gazdaságunknak és a hitünknek: kell, ami újra optimistává teszi a magyarokat, ami nem pártpolitikai kérdés. A sport a nemzeti minimum lehet, így az olimpia ügye is ezt szolgálja, ne utáljuk, hanem szeressük egymást.”

Akkor ezt így most hogy?

Esetleg tekintsünk a „civil” szervezetekre!

A Momentum Mozgalom annyira a köz javát akarja, hogy elnökségének egyik tagja, az SZDSZ-es Mécs Imre János nevezetű kicsiny fia a vidékieket kizárja a közből, mert rühelli őket. Hát! Rühell 7 millió embert, ezért a Momentum Mozgalom vele egyetértve kijelenti, hogy a vidéki emberek nem szólhatnak bele az olimpia rendezése körül kialakult vitába, nem lehet szavazatuk ebben a kérdésben. Elvégre Budapestet idegesítő módon csak Pestnek hívják. Az, hogy adóforintjaik éppen úgy rámennek az olimpiára, mint a pestieké, nem számít. A vidéknek kuss!

És ezekkel egyetértenek, ezeket lájkolják. Ahogy a drogos korcs kétfarkúakat is. Hiába, az értékrend fontos!

Figyelem! Itt most analógia következik.

Rendben, ne adjunk pénzt a sportra az adóforintokból. Akkor én meg azt mondom, ne tartsuk fenn a pedagógiai szakszolgálatokat. A fejlesztésre szorulókat finanszírozza a családjuk. Értelmi sérültekből ugyan mi haszna van a társadalomnak? Ne adjunk pénzt a rokkantaknak sem. Nem is dolgoznak! Hogy járna már nekik pénz? Vagy mi hasznunk a ripacsokból? Nem járok színházba, mert olyan színvonaltalan senkik ma a sztárok, akikért egy fabatkát sem fizetnék. Ne részesülhessenek állami finanszírozásban a színházak. Menjenek utcát seperni a színészek, másra úgysem jók.

Ugye, milyen visszataszító? Magam is undorral írtam le e sorokat, mert kiráz a hideg az ilyen eszmefuttatásoktól.

Ilyenek vagytok, olimpiát ellenzők, az élsportot kiirtani akarók. Liberálnácik vagytok. Istenem, dr. Goebbels megnyalná a szája szélét, ha láthatna, hallhatna titeket!

„Elvenni a másiktól, mert csak úgy lehet jobb nekünk. Most vegyük el a sportolóktól, ne hagyjunk nekik semmit. „Lebensraumpolitik” Ma tőlük, de holnap majd mástól. Mert kell… izé… Mire is kell? Ja, egészségügyre! Úgy van, mert csak akkor lesz jó az egészségügy, ha a sportolóktól mindent elvettünk. Akkor az orvosok jobban gyógyítanak, a nővérek is udvariasabbak lesznek.”

Az a szomorú tény, bolsevik honfitársaim, hogy az olimpiára szánt pénzből sosem lesz lélegeztető gép és kedves nővérke, vagy jobb kaja a kórházakban. Soha! Nem lesz színvonalasabb oktatás sem, mert az osztályterem ajtaja bezáródik és a diákok egy sikertelen, frusztrált senkiházi kényének játékszereivé válnak. És ezen az olimpiára szánt pénz nem segít.

Platón azt mondta, ép testben ép lélek. Ez annyit jelent, hogy szellemi frissességünk fizikai állapotunk függvénye. Én ebben hiszek. Ezért sportolok általános iskolás elsős korom óta. Ezért képeztem magam oktatási intézményekben mindösszesen 30 évet, s művelem magam szakadatlanul ma is, mint a jó pap.

Ezért nem vennék el senkitől semmit, amit az érvényes játékszabályok szerint megszerzett, elért, ami az övé. Én nem várom a megoldást mások lehetőségeinek megcsorbításától. Igyekszem méltón élni, hasznos tagja lenni a társadalomnak, példát mutatni a körülöttem élőknek. „Nem lehetek csillár egy kastélyban, de lehetek mécses egy szobában”. A lényeg, hogy legyen fényem. Legyen fénye mindenkinek, mindegy hol, csak legyen!

„Lent, hol a tölgyek őrzik a völgyet,

Kúszik az erdei út.

Átszeli bújva, újra, meg újra

Körben a völgykoszorút,

Ott a mélyben a völgykoszorút.

KIMSz-esek vágtak hajdan e tájnak,

Élükön Ságvári járt.

Hősies tettre, harcra nevelte

Őket a lángszavú párt,

Védte őket a lángszavú párt”

Egyik kedvenc mozgalmi dalom volt általánosban a Ságvári induló. Amióta hallottam erről a Momentum Mozgalom nevű ifjúkommunista gittegyletről, egyfolytában a nóta jár a fejemben. Nagy kár, hogy nem élünk történelmi időket, ahol az ilyen agilis fiatalok valami igazán nagy tettet vihetnének véghez.

Ságvári Endre, kinek dicsőítésére íródott a nóta, például legfőbb szervezője volt 1941. október 6-án, az aradi vértanúk emlékének napján a Batthyány-örökmécsesnél előadott performansznak, amelyben háromszáz szociáldemokrata fiatal egy adott jelre körülvette az emlékművet, és talapzatára nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút helyezett el „A magyar szabadságért – A magyar ifjúság” felirattal, majd kereket oldottak, mielőtt a csendőrök elkaphatták volna őket.

Na, ez már valami! Hiába írták ki a rendszerváltozás utáni „szép” történelmünk kánonjából Ságvárit, a szememben ő hős maradt. Igazi példakép. Bezzeg ezeknek a politikai árváknak, a MoMo-soknak Göncz Árpád a követendő példa. Nem megyek el addig, hogy Göncznek milyen csúfneve volt az 56-os elítéltek körében. Nem voltam ott, nem tudhatom, mi igaz, s mi nem abból a történetből. Ellenben megéltem a rendszerváltozás elszabotálását, amelyet két név fémjelez, és ebből az egyik Göncz Árpádé. A másik természetesen Antall József.

Intermezzo: Az megvan, hogy az idétlen francia filmekben a főszereplő gügye haverját általában Momo-nak hívják?

Szóval, jöttek ezek a MoMo-k és kitalálták, hogy ne legyen olimpia. Vegyünk belőle lélegeztető gépeket. Nem, nem ezt mondták, ezt én teszem hozzá. Ők az olimpiára költendő pénzt az oktatásba és az egészségügybe invesztálnák. Vagyis majdnem lélegeztető gép lenne belőle.

Nettó demagógia, annak is a lepukkantabb verziója, olyan igazi áporodott intellektushiány szagot árasztó, poszt-SZDSZ-es baromság. Naná, hogy egyből ugrott rá az egész baloldal! Nem is csoda, hiszen a MoMo-t Haris Éva, az MSZP egyik éceszgébere agyalta ki. Ő volt az, aki felépítette anno Bajnai gordont és Falus Ferencet is. Tudjuk, mekkora siker volt mindkettő.

Én mostanáig szentül meg voltam győződve, hogy már az elcseszett rendszerben működő felsőoktatási intézményekben tanulók is tisztában vannak vele, hogy a költségvetésben a számokat nem lehet csak úgy ide-oda pakolgatni. 2006-ban lehetett, választási győzelmet is ért, de az akkor volt. Mi a szaharint oktatnak azokban a szakmunkásképzőkben, amiket ma egyetemnek hívnak?

Az olimpiára szánt pénzből akkor sem lesz lélegeztető és tudást tanulás nélkül a fejekbe helyező gép, ha maga a szentséges Gyurcsány Ferenc elvtárs és – Göncz Árpád sarja – Göncz Kinga királyi párként kormányozza az országot. A központi költségvetést nemzetközi jog által kimunkált elvek mentén megalkotott jogszabály írja le.

S ha nem lenne is törvénybe foglalva a költségvetés, akkor sem fordulhatna elő, hogy a sportra, országimázsra szánt pénzt az egészségügybe és az oktatásba átirányítsák. Előbb lopnák el. Mert ez Magyarország. Mindig így volt, így van és így lesz. És, - tádááám – nem a politikusok miatt, hanem az istenadta nép miatt. Amíg mindkét oldal rendelkezik elkötelezett rajongókkal, addig a pártok szabadrablása marad.

Egyébiránt az olimpia kevesebb deficitet termelne, mint termel az egészségügy és az oktatásügy azzal, hogy annyi hülyét szabadít rá az országra. Sajnos sültbaromság az a balliberális toposz, hogy azért szar az oktatás színvonala, mert hibás a kormány oktatáspolitikája. Amikor az osztályajtók bezáródnak, csak a tanár és a diákok vannak ott. Mindketten hülyén mennek be és úgy is jönnek ki, de ezért csak a tanár a felelős.

Az egészségügyben sincs más, mint a mindenható kormányra várás. A kormány hivatástudatot nem tud adni senkinek. Márpedig anélkül működő egészségügy nincs. A morális alapokat maguknak kell megteremteniük. Igen, abból a kevés fizetésből. Ja, és abból a nem kevés pénzecskéből, amit a betegek a zsebecskékbe csúsztatnak. Magyarországon senki sincs túlfizetve. Khm, illetve egyesek nagyon is, de ez megint odavisz, hogy mi vagyunk a hibások.

Az olimpia viszont szép és nemes vállalás. Amennyiben jól építik fel a projektet, akár profitálhatunk is belőle. Illetve nem, mert úgyis ellopnák a hasznot, de lopnak akkor is, ha mínuszos a mutatvány. A turizmusnak mindenesetre jót tenne. Sokan megismernék az országot, akik addig azt sem tudnák, hogy a térképen van. Ráadásul mi 2024-ben is sokkal biztonságosabbak leszünk, mint egy nyugat-európai ország.

Azonban nem kell izgulnia a balliberálisoknak, nem lesz olimpiai falu a helyes kis lélegeztető gépek helyett. Nem lesz, mert vagy Párizs viszi el a rendezés jogát, vagy Los Angeles. Most őszintén, milyen eséllyel indulunk mi? Azt még el tudom képzelni, hogy a döntésig lesz néhány robbantás Párizsban és ők kiesnek, de Trump USA-ja elég erőszakos ahhoz, hogy behúzza ezt is.

Én nagyon szeretném, ha mi rendezhetnénk, de egyetlen százaléknyi esélyt sem látok erre. Az egész arra jó, hogy a Fidesz láttatni engedje, kik azok, akik megint a közös ügy ellen hangolnak, akik demagóg baromságokkal igyekeznek szítani az ellentétet. Mindezt azok után, hogy a jelenlegi MSZP-elnök egy 2006-os kampánynyitón arról beszélt, hogy olimpiát rendeznének. Ők, a baloldal!

„Az Önnek eredmény, nekünk feladat a sikeres Budapest című kampánynyitón, amit az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartott az MSZP, Molnár Gyula, a szocialisták budapesti elnöke bemutatta a két párt polgármester-jelöltjeit, akik Gyurcsány Ferenc társaságában a színpadra vonultak.

Olimpia szervezésére is felkészülnek

Készen állunk egy sikeres önkormányzati választásra - közölte az Uránia Filmszínház szimpatizánsok által zsúfolásig megtöltött dísztermében Molnár Gyula. Tudtuk, hogy a "tapasztalat és a megújulás szövetsége" nem egy "szerelemházasság lesz, de tudjuk a feladatot, érezzük a közös felelősséget" - mondta a szocialisták budapesti elnöke.

Molnár Gyula több pontban vázolta a Budapest jövőjét érintő legfontosabb fejlesztéseket: akciót indítanak a lakásmaffia ellen, egységes lakbért és egységes parkolási rendszert vezetnének be, létesítmény és sportpályák fejlesztésével "hosszú távon" egy budapesti olimpia megszervezésére is felkészülnek.”

Akkor, ugye. mindent értünk? Nem? Nem baj.

A kutya. Nos, én ezt tudnám cáfolni, hiszen van kilenc, teljesen haszontalan, a legelemibb fegyelmezésre sem fogékony „barátom”, akiknek az evésen és alváson túl az egyetlen aktív tevékenysége, hogy kárt, bosszúságot okozzanak nekem. Mintha tudatosan tennék, pedig – ahogy mondom – tök hülye az összes.

Persze, az is lehet, hogy csak hülyének tettetik magukat és közben meg nagyon is rafináltak. Mert azt, hogy hogyan kell megszökniük a részükre szabott szűk területről (kb. 3500m2!!!), mindig kimódolják. 4 méter mélységbe levetni magukat? – Nem probléma! 2,5 méter magas vasrács? – Ugyan! Domboldalon lakunk, ezért olyan helyzet állt elő, hogy a garázs mögötti terület 4 méter mélyen van. Simán levetették magukat. Akkorákat puffantak, mint egy zsák krumpli, a lábuk nem bírta megtartani a súlyukat, de ugrottak. Hogy nem tudott eltörni a lábuk! A vashálón meg úgy másznak, mintha emberek lennének.

Természetesen minden csínytevésük után korrigálom a kerítést, de több ezer négyzetmétert bekeríteni betonalapú, függőleges állású deszkakerítéssé nem egyszerű. Pláne, hogy bizonyos részeken a kerületi szabályozási terv eleve tiltja. Nekem pedig nem tanácsos áthágnom a szabályokat, mert a kedves szomszédom azonnal feljelent. Persze, feljelent akkor is, ha nem teszek semmi említésre méltót. Leleményes az ilyesmiben. Aztán fizeti a bírságokat, amelyeket azért rónak ki rá, mert félrevezette a hatóságokat. Az állása is ráment, de nem adja fel. Olyan, mint a kutyáim.

Szerencsére nem minden szomszédom ilyen! A szembe szomszédom is elkötelezett állatbarát, de olyan igazi, akit könnyű bepalizni, ha a kis kedvencekről van szó. Legtöbbször én palizom be, mert a bizarr esetek többnyire velem esnek meg, én meg azonnal őt hívom.

Történt néhány napja, hogy a koraesti órákban egy kutya keserves vonyítására lettem figyelmes. A környéken viszonylag sok ebet hagynak magára a téli időszakban. A szukák tüzelnek, tehát állandó a bandázás. Ez pedig óhatatlanul dominanciaharcokkal jár együtt. Egy ilyen esemény hangjai ütötték meg a fülemet. Rohantam is ki, hogy szétkergessem őket. Amikor ez megtörtént, egy jól megtermett kaukázusi juhászkutyával álltam szemben. Ő nem szaladt el. Nem tudott. Sántított és eléggé meg volt tépve. Sokkos állapotban volt.

Na, - gondoltam magamban - most aztán mi lesz? Nehogy már a végén rajtam verje el a port, hogy ilyen rútul elbántak vele. Óvatosan szólítgatni kezdtem, miként reagál rá. Nem morgott. Nyertem! Minekutána éppen a jólelkű szomszédom háza előtt álltunk, hát elkezdtem fütyülni és integetni, hátha észrevesz a kamerában. Nem jött be. Közben nagyon fáztam, mert csak egy vékony hosszú ujjú pólót kaptam fel és a zseblámpát.

Mondtam a Borisznak – így neveztem el hirtelen – „most itt megvársz!”. Azzal kikötöttem a szomszédom kerítéséhez és berohantam felöltözni. (Volt mivel megkötni, mert egy négy méter hosszúságú hegymászó kötél volt a nyakára kötve.) A telefont is magamhoz vettem. A vége az lett, hogy a kutyát a szomszéd udvarán megkötöttük, mi meg kocsiba ültünk és bejártuk a környéket a gazdiját keresve.   

A gazdi nem lett meg. (Azóta sem!) Másnap tovább folytattuk a kutatást, bementem a boltokba is, hátha. Elmentem a szomszédos településekre is. Most sokan azt gondolják, hogy lehettem olyan marha, hogy nem a menhelyeket és állatorvosi rendelőket, klinikákat hívtam. Hát azért ennyire nem vagyok marha, „tárcsáztam” őket szép sorban.

Mire ennek a végére értem, rájöttem, lehet, hogy a kutya az ember legjobb barátja, de hogy az ember nem az ő legjobb barátjuk, az biztos. A tizenpár intézménynél, akiket megkerestem, még azt sem engedték, hogy legalább a telefonszámomat meghagyjam, ha esetleg keresné valaki a Boriszt. Egy helyen hagyhattam elérhetőséget. Egyetlen árva helyen!

S ekkor eszembe jutott egy néhány évvel korábbi állatmenhelyes élményem. A kutyáim ivartalanításában segítettek, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Miközben várakoztam a menhelyen, körbejártam, haverkodtam az állatokkal. Már, amelyik hagyta. Tisztára olyan volt, mint egy állatparadicsom. A róka akkora fürt olasz import szőlőt evett, hogy egy két gyermekes családnak is elég lett volna. A falusiak meg nagy szatyrokkal álltak sorban a zöldségért, gyümölcsért, miegymásért.

Értékesítették az adományt. Lehet ennek racionális oka is. Például, hogy minek rohadna rájuk. Mondjuk, odaadhatnák más alapítványoknak, menhelyeknek is. Mindegy. A kutyáimat szállító sofőr meg eldicsekedett vele, hogy mióta ott dolgozik, még nem fizetett húsért, és annyi bélszínt esznek, amennyit akarnak. Egy hipermarket hálózat 24 üzletétől kapják ingyen az élelmiszert állatok részére.

S miközben a lelkes önkéntesek ingyen járnak kutyát sétáltatni, etetni, addig a menhelyek tulajdonosai luxusautókat vásárolnak az adományokból. Ezért is vérlázító, ahogy engem leráztak mindenhol. Persze, ha lenne ismerősöm… De nem kell nekem ismerős, megoldom valahogy!

Borisz a napok alatt hozzám szokott, szép lassan elkezdett hallgatni rám, és csóválja a farkát, ha meglát. Voltunk állatorvosnál is, ellátni a sebeit. Elzárva tartom, mert odakinn egy ellenséges kutyafalka, az én legjobb barátaim várják. Napközben kimegyünk sétálni és kinn is hagyom kicsit, amíg a nappaliban tartózkodom. Onnan rálátok a kiskertre, ahol megkötve elheverészhet. Az árnyékot keresi, mert a mínusz 10-15 fok neki túl meleg, ha süt a nap.

Ha tehetném, megtartanám Boriszt. Három nap alatt többet megtanult néhány szóból, mint a többi kutyám öt év alatt. Fiatal is még, úgy féléveske lehet, a fogai még nem életveszélyesek. Szóval, jó házőrző alap. Mindhiába, hiszen már van kilenc mihaszna barátom. Egy újabb barát már sok lenne.

Nincs helyszűke, és az élelmezése sem kerülne sokba, miután 100 forintért veszem a csirke farhát kilóját a Fővám téri csarnokban. Mégis úgy tűnik, én is igazolni fogom saját tézisem, miszerint az ember nem a legjobb barátja a kutyának. Valahol megálljt kell parancsolnom az állatok iránti elkötelezettségemnek. Kérdés, hogy miért pont Borisznál? Okos, szép és azonnal megértettük egymást.

Nem tudom, mit hoz a sors, de az biztos, hogy gyepmesteri telepre nem kerül. Érdemtelen embernek sem fogom odaadni. Elmegyek, ameddig elmehetek. Mert, lehet, hogy nem vagyok a legjobb barátja, de emberség is van a világon és én erre adok.

Hogy lesz a Kun-Mediátor Kft által megkárosított emberekből a kapitalizmus áldozata? – A válasz nagyon egyszerű: az üzleti kockázat fogalma okán.

A kapitalizmus, más néven piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a haszon elérésének céljából működtetett termelőeszközök többségében magántulajdonban vannak, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg.

A szabad piac szabályozott körülményei között valósul meg a vállalkozási szabadság. Szabadon vállalkozhatok tehát arra, hogy a rendelkezésemre álló termelési eszközöket működtetve profitot állítok elő.

Az üzleti befektetés, vagyis a termelési eszközeim működtetése egyes jövőbeni események kedvezőtlen következményeinek lehetősége miatt kockázatos. Ezért szokták mondani: kockázat nélkül nincs üzlet. Innen tovább pörgetve a gondolatmenetet, a „kis kockázat kis haszon, nagy kockázat nagy haszon” megállapításokig is eljuthatunk.   

Természetesen az vállal nagy kockázatot, aki nagyobb mennyiségű termelőeszközt működtet. A tőke a klasszikus közgazdaságtan szerint a legalapvetőbb termelési tényező (termelőeszköz). A tőke a termelési folyamatban használt javak ("capital goods") gyűjtőfogalma, leginkább pénzt értünk alatta.

Minél több tőkét, azaz pénzt invesztálok egy vállalkozásba, annál érzékenyebben érinthet az egyes kedvezőtlen jövőbeni események hatása. Az üzleti kockázatot azonban lehet racionalizálni. Erre jó régen kidolgozott módszerei vannak a közgazdaságtan nevű tudománynak. De már az álmoskönyv is megmondja, rossz ómen a jövőbeni haszon bekövetkezésére nézve, ha valaki egy kisváros még kisebb utazási irodája hátsó szobájában egy bőbeszédű nagysád tukmálására dönt vagyona kockáztatásáról.

Fontos megjegyezni, hogy a vállalkozni iskolázottság nélkül is lehetséges. Nem kell hozzá oklevél, csak kellő elszántság. Nem kötelező tehát elolvasni a száraz és körmönfontan megfogalmazott kockázatelemzéseket és egyéb közgazdaságtani okosságokat.

A Kun-Mediátor Kft, pontosabban Bróker Marcsi „áldozatai”… bóóórkeeer! Értjük? …Szóval, az áldozatok sem érezték szükségét, hogy alaposabban körbejárják a témát, mielőtt döntenek. Ahogy ők mondják is, nagyon megbíztak a Marcsiban. Mer’ olyan bizalomgerjesztő orcája vagyon nékije.

A befektetésben tudatlanok számára az irreálisan magas hozam vagy kamat említése olyan reakciót vált ki, mintha már megnyerték volna a lottó ötöst. Miközben kopott bugyellárisaikból zavartan szedik elő kis megtakarításukat és nyújtják át Marcsikának, közben már gondolatban költik azt a pénzt, amit még meg sem kerestek.   

Ám ne feledjük, mindez az ő döntésük volt! Jogilag cselekvőképes személyeké. Vagyis, ha nem voltak tisztában azzal, hogy Marcsikának ehhez a tevékenységhez hatósági engedélyre van szüksége, ezért tőle az engedélyét nem kérték, tevékenysége törvényes hátterét nem vizsgálták, csak magukat okolhatják. Nem jár nekik semmi, legfeljebb egy jó tanács: befektetés előtt végeztessenek üzleti kockázatelemzést, forduljanak szakemberekhez.  

„Ezek a károsultak, vehettek volna államkötvényt is ahelyett, hogy egy utazási iroda hátsó szobájában, egy rosszarcú vénasszonynak adják minden megtakarításukat!” – mondta ma egy bankár ismerősöm. és milyen igaza van!

„Nem értem, miért kellene bárkit is kifizetni azért, mert rossz üzletet kötött. A tönkrement étteremtulajt/cipészt/részvénytulajdonost/egyéb vállalkozót sem kártalanítja senki, ha kockáztat és veszít.” – mondta megint csak az én szakember ismerősöm. Tá-ráááá, és megint igaza van!  

Teljesen érthetetlen számomra, hogy azokat akarják kártalanítani, akik szándékosan hoztak irracionális, magas üzleti kockázatú döntést. Mindeközben a racionális üzleti terv mellett kárt szenvedő vállalkozások meg a kutyát nem érdeklik. Most komolyan, ha elég hülye valaki, hogy valami bődületes nagy baromságot csinál vállalkozás címszó alatt, akkor azért az állam mások adóforintjaival álljon helyt? Ugyan!

Elmondok egy tanulságos sztorit!

Volt régen egy World Business Club (WBC) nevű MLM-rendszerű piramisjáték. A baráti társaságunk egyik tagja belépett és agitálni kezdte a többieket, így engem is. Elvitt egy előadásra, ahol egy jól szituált üzletember (menő kocsi, öltöny, arany Patek Philippe óra, stb) hirdette az igét. Én csak hümmögtem, nem voltam meggyőzve. Pláne, hogy a 90-es években a 800 ezer forintos belépési díj nem számított csekély mértékűnek.

Vállalkozó voltam, megengedhettem magamnak, de valahogy nem volt kedvem kockáztatni, túl sok volt a pompa és rongyrázás. Aztán az én barátom bedobta, hogy egyik közismerten megfontolt befektető (a zsugori szépen fogalmazva) barátunk már belépett. Gondoltam, ha ő megtette, akkor csak lehet benne valami. Aztán eltelt egy félév és kipukkadt a lufi.

A menő autós és öltönyös, arany Patek Philippe órás üzletemberünk eltűnt. A bejelentett lakcíme egy lepukkant vidéki családi ház volt. Mondom is a barátomnak, „ez mind miattad van. Ha te nem lépsz be, engem sosem beszélnek rá”. Hevesen tiltakozott, hogy nem úgy van az, mert ő azért lépett be, mert azt mondták neki, hogy én beléptem már előtte.

Vagyis kijátszottak minket szépen. Aztán velünk meg másokat. Mert az ismeretségi körünkben, ha elterjedt, hogy mi valamibe befektettünk, az vonzotta a többieket. Végül mind hoppon maradtunk. Mit tehettünk, röhögtünk egy jót saját hülyeségünkön és továbbléptünk. Eszünkbe sem jutott mást okolni, vagy kártérítésért nyivákolni. Pontosan tudtuk, csak mi vagyunk az okai annak, hogy megtörtént velünk. Azóta is volt számtalan soha meg nem térülő üzleti befektetésem, de olyan meggondolatlan egy sem. Megtanultam a leckét.

Azt ajánlom Bróker Marcsi áldozatainak is, hogy maradjanak csendben, ne csináljanak országos ingyen cirkuszt abból, mekkora marhák. Tanuljanak az esetből, ki tudja, még hasznukra is lehet egy jövőbeni üzleti befektetésük alkalmával.      

Na, jól kipukkadt a Hosszú-lufi is! Katinka már a dobogóról is lemaradt. Ezért utazott oda nagy dérrel-dúrral? Ezért kellett lemondatnia Orbán Viktort? Ja, bocs, nem Orbánt, de mindegy.

Kiss Lászlónak is meg kellett erőszakolnia magát miatta, és tessék, meg is van az eredménye: nincs dobogón sem! Már az oroszok és japán is előzi az éremtáblán és így csak negyedik. Még jó, hogy pityergett Kiss, amikor ez a Fém Brünhilda szívózott vele!

Negyedik se lenne, ha nincs Bernek és Verrasztó egy-egy bronzzal. Persze, még oda sem ment a két fiúhoz, hogy megköszönje nekik, mert egy önző perszóna. Elképesztő!

Tusupnét csak saját maga érdekli. Elvette három magyar lány 8. helyét a döntőben csak azért, hogy szerezzen magának egy aranyat és egy ezüstöt. Őnagysága nem volt hajlandó úszni a megbetegedő Késely Ajna helyett. Nem fért bele a programjába. Ugyan már! Milyen program lehet az, ha semmi eredménye? 8 érem, 6 arany, 2 ezüst. Ez is valami?

Cö, ha csak Késely helyett nem úszna! De nem úszik Cseh Laci helyett sem, pedig Lacinak is nagyon sokat köszönhet. Igenis köszönhet sokat, mert szoktak egy uszodában edzeni és akkor biztosan köszön neki. Jakabos Zsu helyett nem kell úsznia, azt azért ne mondjuk. Jakabos már tud úszni és a nevét is le tudja írni. Talán. De előbb-utóbb biztosan.

Ez akarja megmutatni a világnak? Ugyan! Amerika is simán veri a 7 arannyal. Akkor meg mit akar? A szája nagy, követelőzik, de csak 6 aranyat tud felmutatni. Tudom, 2 ezüstöt is, de az meg már mit ér? Semmit! Ezért ne utazgasson senki adóforintjain!

A lényeg, hogy leszerepelt. Pont, mint azt előre lehetett tudni. 800 gyorson is csak 8. lett a döntőben. A mellúszó számokban meg már el sem mert indulni a nagy Vas Madám. Hogy a váltókról már ne is beszéljünk! Minden ország mert váltót kiállítani, Katinka bezzeg nem. Beijedt.

És már csak a mai nap van hátra, úgyhogy sokat ne várjunk tőle. Tudom, most sokan csalódottak, de meg is érdemlik. Hogy bízhattak ebben a nőben? Az olimpián is hogy lemaradt már a negyedik aranyról! Az egész világ rajta röhögött.

Most meg nem nyer semmit. Úgy lemaradt az éremtáblázaton, hogy az már szégyen. Még az a béna Japán is megelőzi! Ez nem fér a fejembe. Nem bírt volna összekaparni egy-két arannyal többet? A hazája nem érdemelte volna meg? Á, nem is idegesítem magam tovább!

Hiszik vagy sem a tisztelt pedagógus kollégák, a tanár tevékenysége és a diák tudása között ok-okozati összefüggés van. Ami azt jelenti, ha a tanár képes és szándékában is áll ismeretet átadni, az a tanulónál tudásként jelentkezik majd.

Mondhatják sokan most azt, hogy ez természetes, de nem lenne igazuk. Nem, ez ma nem természetes, legkevésbé pedig a pedagógusok számára az. Oktatáskutatók nyilatkozataival, iskolai pedagógusok megjegyzéseivel, internetes portálok és blogok posztjaival, illetve az azokban ejtett kommentek ezreivel tudom bizonyítani, hogy a mai pedagógusok szerint a tevékenységük nem függ össze a tanulók tudásszintjével.

És most kapaszkodjon meg mindenki, akinek még van némi hajlama a józan gondolkodásra! A leghangosabb vélekedések szerint a tanulók tudásszintjéhez kizárólag Orbán Viktornak van köze. Bizony! Egészen pontosan ahhoz van köze az Orbánbasinak, hogy a diákok egyre butábbak a PISA-mérésen. Mert közben azért tudásolimpiákon és nemzetközi diákversenyeken rendre jól szerepelnek a magyar fiatalok, de ahhoz Orbánnak semmi köze. Gondolom, ez logikus.    

Csak néhány nemzetközi siker, amit diákjaink értek el:

http://hellokarrier.hu/karrierutak/6859-magyar-gimnazista-nyerte-a-nemzetkoezi-rakterapia-versenyt.html

http://lajk.startlap.hu/2016/05/22/magyar-diaklany-nyert-kulondijat-vilag-legnagyobb-tudomanyos-diakversenyen/

http://www.oee.hu/hirek/egyesuleti-hirek/ypef_fiatalok_europa_erdeiben_2016_lettorszag

Szóval, akkor hogy is van ez? Ha sikertelenség, akkor Orbán, ha siker, akkor a pedagógusok?

Mégis, minek kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy ne legyen igaz a Beatrice együttes A kétezredik év felé című nótájának szövege: „ A szarnak és a kárnak nincs gazdája”? Mikor lesz a magyar társadalom egy felelősségteljes társadalom, elsősorban is a tagjai és tagjai alkotta (szakmai) csoportok szintjén?

Mikor állnak ki a pedagógusok például és mondják el, hogy van felelősségük a fiatalok tudása évről évre hanyatló szintjéhez? Persze, persze, a szülőknek is van felelőssége. Miazhogynagyonis! A gyermek szocializációjának két legfontosabb színtere ugyanis a család és az iskola. Ám, ha létrehozunk egy intézményrendszert, amelyet kifejezetten a tanulás helyszíneként határozunk meg, s ha az állam gondot fordít az iskolákban oktatással összefüggő feladatot végzők képzésére, akkor engedtessék meg nekem, hogy ne fogadjam el a tanárok védekezését, a felelősségüket elkenő propagandadumájukat, hogy a szülők mit és hogyan nem tesznek a gyermekeikkel, aminek pedig a tanulásukra nézve milyen káros következményei vannak.

„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen a tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.” /Szent-Györgyi Albert/

Amikor a tanterem ajtaja bezáródik, a tanár és diákjai olyan kommunikációs helyzetben találják magukat, ahol az egymásra hatás egyetlen mondat elhangzása nélkül is végbemegy. S ha a folyamat beindításához közvetve van csupán köze a pedagógusnak, - hiszen nem ő dönti el, kik járjanak egy osztályba - az irányítása már kizárólag az ő feladata. A másodfokú egyenlet megoldóképlete nem változik az aktuális oktatáspolitika hatására. Madách: Az ember tragédiájának tanulságai is örök érvényűek.

Már hallom is a liberálisok, tehát a józan gondolkodást feladók ajvékolását. Köztük is Radó Péter oktatáskutató és oktatáspolitikai szakértőjét: „Az iskolákra kényszerített konzervatív módszerek vezettek a siralmas PISA-teszt eredményekhez.” Hogy micsoda, Kedves Radó Péter? Ne tessen már viccelődni!

Rendben van, én egy gonosz fidesznyalonc, egy kirekesztő, troglodita, meg mit tudom én milyen, de a progresszió (haladás) ellenében tevékenységet kifejtő valaki vagyok. Fogadjuk el azok véleményét, akik saját torz elkötelezettségükkel sincsenek tisztában! Viszont akkor értelmezzünk szöveget közösen!

A Nemzeti Alaptanterv Oktatáskutató és Fejlesztő intézet által 2016-ra kidolgozott Kerettanterveiből idéznék röviden egyes tantárgyak vonatkozásában:

Forrás: http://kerettanterv.ofi.hu/03_melleklet_9-12/index_4_gimn.html

Magyar nyelv és irodalom      

Nyelvtan: „Az anyanyelvi nevelés alapvető feladata a nyelv mint változó rendszer megismerése, illetve a nyelvi kompetencia fejlesztése annak érdekében, hogy a tanulók életkoruknak megfelelő szinten birtokolják a szóbeli és írásbeli kommunikáció eszköztárát, képessé váljanak azok funkcionális elemzésére, gyakorlati alkalmazására. Így segítve és megalapozva a tanulók önálló ismeretszerzését, tanulását, valamint a velük szoros összefüggésben levő differenciált gondolkodást, az élethosszig tartó tanulás képességét és igényét.”

Irodalom: „A fenti célok mellett az irodalmi nevelés kitüntetett feladata az olvasási kedv felkeltése és megerősítése, az irodalomnak, mint művészetnek, mint az emberi kommunikáció sajátos formájának megszerettetése, közlésformáinak, kifejezési módjainak élményteremtő megismertetése. Az így megszerzett tudás lehetőséget teremt az ön- és emberismeret, a képzelet, a kreativitás és a kritikai gondolkodás fejlesztésére, miközben a tanulók megismerik a sokoldalú és többjelentésű hagyomány fogalmát, a nyelvi és művészi konvenciókat.”

Összességében: „A magyar nyelv és irodalom tantárgy a tartósan elfogadott értékekkel szerves egységben, párhuzamosan közvetíti a jelenben alakuló, változó nyelvi és irodalmi kultúrát. Tartalommal tölti meg és erősíti a nyelvi és kulturális identitást, felkelti a minőségi megnyilatkozás iránti igényt, erősíti az etikai, erkölcsi ítélőképességet, elősegíti más kultúrák megismerését. E szerepe különösen fontos annak megértésében, hogy a Kárpát-medencében együtt élő különböző népek, népcsoportok miként gazdagították a magyar kultúrát, és kölcsönösen miként járultak hozzá egymás és saját kultúrájuk sokszínűségéhez, fennmaradásához. Az egymás kultúráját megbecsülő és megismerni kész magatartáshoz elengedhetetlen annak belátása, hogy az etnikai, nemzetiségi alapú üldözések, kitelepítések így a zsidóüldözés, a német lakosság kitelepítése és más történések milyen nagyságrendű kulturális veszteséget is okoztak. Feladatát a magyar nyelv és irodalomtanítás akkor tölti be, ha hiteles kérdések és válaszok megfogalmazásával, motiváló befogadási, kifejezési helyzetek teremtésével reagál a diákok mindennapi életvilágára, önkifejezési, értelmezési problémáira és érzelmi-gondolati felismeréseire egyaránt.”

Matematika: „A tanulók matematikai gondolkodásának fejlesztése során alapvető cél, hogy mind inkább ki tudják választani és alkalmazni tudják a természeti és társadalmi jelenségekhez illeszkedő modelleket, gondolkodásmódokat (analógiás, heurisztikus, becslésen alapuló, matematikai logikai, axiomatikus, valószínűségi, konstruktív, kreatív stb.), módszereket (aritmetikai, algebrai, geometriai, függvénytani, statisztikai stb.) és leírásokat. A matematikai nevelés sokoldalúan fejleszti a tanulók modellalkotó tevékenységét. Ugyanakkor fontos a modellek érvényességi körének és gyakorlati alkalmazhatóságának eldöntését segítő képességek fejlesztése. Egyaránt lényeges a reproduktív és a problémamegoldó, valamint az alkotó gondolkodásmód megismerése, elsajátítása, miközben nem szorulhat háttérbe az alapvető tevékenységek (pl. mérés, alapszerkesztések), műveletek (pl. aritmetikai, algebrai műveletek, transzformációk) automatizált végzése sem. A tanulás elvezethet a matematika szerepének megértésére a természet- és társadalomtudományokban, a humán kultúra számos ágában. Segít kialakítani a megfogalmazott összefüggések, hipotézisek bizonyításának igényét. Megmutathatja a matematika hasznosságát, belső szépségét, az emberi kultúrában betöltött szerepét. Fejleszti a tanulók térbeli tájékozódását, esztétikai érzékét.”

Na, most akkor magyarázza már el nekem valaki, hol szól bele Orbánbasi, hogy a tanár milyen mondatokat fogalmazzon meg az órán? Hol fedezhető fel a Kerettanterv ajánlásában a konzervatív, vagyis a tanulók tudását agresszív módon pusztító elv? Mitől elfogadhatatlanok ezek az ajánlások bárki számára is?

Hát ez az! Rajtam kívül egy óbégató sem vette a fáradságot, hogy elolvassa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által kidolgozott kerettanterveket a Nemzeti Alaptanterv 2016-os változatában korosztályokra és tantárgyakra lebontva. Pedig világos, hogy az elvekkel most sincs baj, mint ahogy a szocialista kormányok idején sem volt! A probléma összetettségét alapvetően partikuláris (egyedi), helyi problémák egy irányba való hatása adja, de nincs generális (általános) megoldása, hanem kizárólag az egyedi esetek jellemzői mentén történő orvoslásra van lehetőség.

Értem ez alatt, hogy országosan területenként változik a tanulók etnikai, szubkulturális megoszlása, eltérő a szociális környezet, amelyből a diákok érkeznek, a marginalizálódott közösségi környezetben működő intézmények anyagi lehetőségei korlátozottabbak, és az azokban tanító tanárok képzettségi szintje rendre alacsonyabb. A probléma mindig helyi jellegzetességeket mutat, így megoldása is csak a helyi sajátosságok figyelembevételével lehetséges.

Éppen ezért én a közoktatási intézmények fenntartását visszahelyezném az önkormányzatok hatáskörébe, finanszírozás tekintetében pedig megszüntetném az inputfinanszírozást, vagyis az intézmények helyett az intézmények által ellátott feladatokat finanszíroznám. Ebben a tekintetben tehát egyetértek Radóval, akik mostanában sokszor felemlegetek.

A közoktatás rendszerének központi finanszírozása ugyanakkor nem az ördögtől való. A KLIK akár jól is működhetett volna, hiszen a központi szabályozás az önkormányzati terhek csökkentését alapvetően kiválóan megoldotta. A költséghatékonyság is inkább kivitelezhető egy központi rendszerben, mint területi egységenként. Kérdés csupán az, hogy mennyit spórolhatunk a közoktatás kiadásain anélkül, hogy az az oktatás minőségének romlását eredményezné. Nem mentve fel ezzel az okfejtéssel a tanárokat!!!   

A legnagyobb felelősség ugyanis továbbra is a pedagógusé. Hivatásának gyakorlása során ő gondoskodik a gyermek személyiségének fejlődéséről, tehetségének kibontakoztatásáról, és ennek érdekében kötelessége megtenni minden tőle elvárhatót, ideértve a gyermek egyéni képességeinek, adottságainak feltárását, figyelembe véve fejlődésének ütemét, szociokulturális helyzetét.

Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 19 $-a a következőket mondja a pedagógus jogai és kötelességei taglalása során:

„(7) A pedagógus alapvető feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása. Ezzel összefüggésben kötelessége különösen, hogy

1. a) nevelő és oktató tevékenysége keretében gondoskodjon a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról, erkölcsi védelméről, személyiségének fejlődéséről, továbbá az ismereteket tárgyilagosan és többoldalúan közvetítse,
2. b) nevelő és oktató tevékenysége során figyelembe vegye a gyermek, tanuló egyéni képességét, tehetségét, fejlődésének ütemét, szociokulturális helyzetét és fejlettségét, fogyatékosságát, segítse a gyermek, tanuló képességének, tehetségének kibontakozását, illetve bármilyen oknál fogva hátrányos helyzetben lévő gyermek, tanuló felzárkózását tanulótársaihoz,
3. c) a gyermekek, tanulók részére az egészségük, testi épségük megőrzéséhez szükséges ismereteket átadja, és ezek elsajátításáról meggyőződjön; ha észleli, hogy a gyermek, illetve a tanuló balesetet szenved, vagy ennek veszélye fennáll, a szükséges intézkedéseket megtegye,
4. d) közreműködjön a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában, a gyermek, tanuló fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében,
5. e) a gyermek, tanuló életkorának, fejlettségének figyelembevételével elsajátíttassa a közösségi együttműködés magatartási szabályait, és törekedjék azok betartatására.
6. f) a szülőket és a tanulókat az őket érintő kérdésekről rendszeresen tájékoztassa, a szülőt figyelmeztesse, ha gyermeke jogainak megóvása vagy fejlődésének elősegítése érdekében intézkedést tart szükségesnek,
7. g) a szülő és a tanuló javaslataira, kérdéseire érdemi választ adjon,
8. h) a gyermekek, tanulók és szülők emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartsa,
9. i) a gyermekek, tanulók részére az etikus viselkedéshez szükséges ismereteket átadja.”

Nem könnyű pedagógusnak lenni. Aki csupán azért lesz az, mert nem vették fel orvosira, jogra vagy közgazdásznak, annak minden erőfeszítésére szüksége lesz, ha jó pedagógus akar lenni. Leginkább abból merítkezhet, milyen ember úgy általában. S azzal minden el is dőlt.

Legalábbis ami a magyar 15 évesek egy csoportját illeti. Mert én rögtön bepisálok a röhögéstől, olvasva azt sok marhaságot, amit a PISA-méréssel kapcsolatban egyesek elmondanak vagy leírnak.

Mondanom sem kell, a korábbi évek méréseinél rosszabb eredményért a balliberális oldal szerint kizárólag a kormány, azon belül is személyesen az Orbánbasi a felelős.

Megvan a Meseautó című korszakos magyar film felújított változatában Stohl Andrásnak a cselekmény bonyolítása szempontjából leginkább releváns mondata? Hogy aszongya: „A kartergáz belever az indexbe.” Ekképpen magyarázva a gyönyörű, ám műszaki analfabéta főhősnőnknek, miért is rohadt le a vadiúj szuperautó. (A filmet nem ismerőknek megsúgom, az autó nem is robbant le, csak a szerelmes igazgató úr így akart csapdát állítani az illető hölgynek, hogy a további és ebből következő cselekményekből kiderüljön, önmagáért szereti-e vagy a pénzéért őtet Kovács Vera kisasszony.)

Na, kérem szépen, a kartergáznak pont annyi köze van az indexhez, mint a kormánynak a PISA-mérés eredményeihez: az ég egy adta világon semmi! Hö…hö…, hüledeznek máris egyesek. Hiszen szakértők mondják, hogy deigenis a kormány a hibás, mer’ elcseszett oktatáspolitika. Ahha!

Aki nem tudná egészen pontosan, hogy mi is az a PISA-mérés, annak elmondom röviden: Egy nagy büdös semmi, egy ugyanolyan statisztika, mint a közvélemény-kutatások eredményeinek szemléltetésére összedobott kis számszerű összegzés. Szokták a statisztikát a valóság szóval is összefüggésbe hozni, én nem tenném. Hogy miért? – Erre válaszoljon helyettem Winston Churchill.

„Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok.” – mondta ez a derék angol úr.

Szóval, az van, hogy az OECD, a legfejlettebb államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet 1996-ban kitalálta, - mert nagyon unatkoztak szegények, nem lévén egyéb, valós probléma a világunkban - hogy úgy nagy nemzetközileg mérni kellene valahogy a tanulók teljesítményét bizonyos témákban, úgy, mint szövegértés, matematika és természettudományok. Létrehoztak hát egy programot, amit nemzetköziül „Programme for International Student Assessment”, rövidítve PISA névvel neveztek el.

A programban 3 évente végeznek méréseket 15 éves diákokkal az OECD tagországokban (31) és partnerországban (35), köztük hazánkban is. Országonként véletlenszerűen kiválasztott 150 iskolában, iskolánként véletlenszerűen kiválasztott 35, azaz összesen 5250 tanuló eredményeiből. Kell azt bővebben magyaráznom, hogy mennyire reprezentatív ez a mérés, vagy hogy mekkora tudományos értéke van? Megmondom: eleje ló, közepe fa és „sz”-re végződik, de nem omnibusz.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy minden rendben van a magyar oktatásban és a kormány oktatáspolitikája valami fantasztikusan jó. Jaj, dehogy! Bőven van baj a magyar oktatásban, de azt nem a kormány okozta. Illetve nem ez, nem egyetlen kormány, hanem az összes a rendszerváltozás óta. És nem, nem kenem szét a felelősséget, hanem egyszerűen tény, hogy valamennyi éra szaktárcája hozzátett ahhoz, hogy most pánikhangulat legyen.

Mert van ok a pánikra. Az iskolai oktatás színvonala valami borzalmas. Egy mai érettségi nagyjából egy 80-as évekbeli jobb általános iskolában szerzett végzettséggel azonos értékű tudást ad, vagy még azt sem. Az meg, hogy lassan már a sarki kocsmát is egyetemnek hívják, mert sok hallgató ott issza lázadó ifjúvá magát, egyenesen katasztrofális.

És ne jöjjön nekem Radó Péter oktatáskutató és oktatáspolitikai szakértő úr azzal, hogy mindez az elmúlt hat évben robbant be a köztudatba, mint jelenség, mert ez arcátlan hazugság. Neeem, mister, ennek semmi köze a KLIK-hez és az inputfinanszírozáshoz! Ennek leginkább az oktatáspolitikai liberalizációjához van köze, meg bolognai rendszerhez, meg ahhoz, hogy a követelményrendszer egy jobb képességű csimpánzhoz van igazítva.

Ahhoz van köze, hogy a pedagógusi pálya leértékelődött, mert ma már egy dubaiban arab férfiakat kényeztető celeb ri… izé… hölgy is elvégezheti a jogi egyetemet, vagy szerezhet közgazdász diplomát. S ha lehet választani, ki akarna tanár lenni és foglalkozni mások hülyegyerekével, amikor lehet doktor jogász úr vagy közgazdász kisasszony? A leértékelődés egyébként már a 80-as években is szemmel látható volt. Tanárképzőbe azok mentek, akiket nem vettek fel orvosira, jogra vagy mérnöknek.

Márpedig az az ember, aki orvos szeretne lenni, de végül meg kell elégednie a történelem-magyar szakos tanári diplomával, frusztrálttá válik. S egy frusztrált tanár kin vezeti le a sikertelenség okán felgyülemlett keserűség okozta dühöt? Úgy van, a gyereken! Jártam eleget iskolába, láttam mi folyik ott. Pedagógiai végzettségem okán még személyes tapasztalatot is szereztem egy vidéki gimnáziumban, mikor hospitáltam. Ekkor hangzott el Trencsényi tanár úr és köztem az a beszélgetés, aminek a végén azt mondta, megérti a döntésem.

Szerette volna, hogy pedagógus legyek, de nemet mondtam. Rákérdezett: Nem szereti a gyerekeket, kolléga? Nem, - válaszoltam – én a kollégáimat nem szeretem. Hát ezt értette meg.

Életem során a szakma legjavától tanulhattam három egyetemen. Nem kezdek felsorolásba, mert hosszú volna. Nagyon sokat köszönhetek azoknak az embereknek, hiszen ők is okozói annak, amivé váltam. (Egyesek szerint erre nem lennének büszkék. – nevető szmájli) Mégis az ezek mellett a nagyszerű emberek mellett töltött idő ébresztett rá arra, hogy rossz irányba halad az oktatás és a tudósképzés. Láttam a protekcionizmus érvényesülését, láttam hogyan aljasodnak talpnyalóvá értelmes fiatalok, majd Othello Jagojaként mint fúrják meg a pozíciójukra veszélyes értelmesebb, ám autonóm beállítottságú társaikat.

Undorodtam ettől a közegtől. S ha visszagondolok az általános iskolai éveimre (jó régen volt), akkor is felsejlenek a negatív jelenségek, amelyek miatt ma eljutottunk oda, hogy minden fronton az oktatáspolitikát szapulják, sokszor azok is, akik sokat tettek azért, hogy ilyen állapotba kerüljön. Például a már említett Radó Péter is, aki ma éppen azokat a liberális oktatási elveket rója fel a kormánynak, amelyek megalkotásában aktívan részt vett.

Hogy mi volt általánosban? – Az, ami ma is. A tanárok jó és rossz alattvalókként kezelték a diákokat és eszerint büntettek vagy jutalmaztak. A tanár a tévedhetetlen despota, akinek sűrűn vannak érzelmi kitörései. Csakhogy, amíg ezt nekünk régen le kellett nyelnünk, a mai gyerekek simán lázadhatnak ellene. Így aztán az iskola állandó konfliktusok színtere.

A tanár nem tévedhetetlen. Ezt ma már könnyű tetten érni, hiszen ott az internet. A tekintélyét tehát nem a tévedhetetlenség látszatának mindenáron való fenntartásával kell kivívnia. A tanulóknak meg jogaik vannak. Egyik fél sem tiszteli a másikat, ezért nincs köztük érdemi kommunikáció. Ezért nem akar a tanár tanítani, csak leadni az anyagot, nem foglalkozva azzal, hány diákja figyel rá, s érti meg, amit elmondott. A diák meg csak azért sem figyel oda és tanul, mert nehogy már a tanár, a jogait sárba tipró személy megmondja neki.

Egy gyerektől nem várhatjuk el, hogy megértse, amint kikerül az iskolából, nem lesznek mentségei, magára lesz utalva, minden döntéséért vállalnia kell a felelősséget és jogai eltörpülnek majd kötelességei mellett. Nem várhatjuk el, hogy a felnőtt léttel együtt járó tapasztalati tudás nélkül felelősségteljesen viselkedjen. Ezért a tanár, a pedagógus feladata, hogy megtalálja a megfelelő hangot a diákjaival, ezáltal megteremtve a szituációt, amelyben a pedagógus a hasznos tudás forrása lehet.

S mindennek függetlennek kell lenni a fizetésétől, az aktuális oktatáspolitikai elvektől és regnáló kormányoktól. Mert Shakespeare királydrámáinak tanulságai állandóak, ahogy a matematika tételezései is. Pedagógusnak lenni nem szakemberség, hanem hivatástudat kérdése. Ne fogjuk az életpályamodell minősítési eljárásainak ésszerűtlenségére, vagy a kompetenciahatárok helytelen megállapítására, mert a gyereknek ebből semmit nem szabad éreznie. Ez a legfontosabb alapelv, ettől lesz valaki pedagógus.

Mindaz, amit itt elmondtam, eleve értelmetlenné teszi az olyan mérésekből származó statisztikákat, mint a PISA. Hiszen így végső soron nem a diákok képességeit mérjük, hanem a tanáraikét, csak éppen nem mondjuk ki, és azok meg, akikről szól, nem veszik magukra.                 

Aggódizálják is ki magukat, mert Trump beiktatása után nem nagyon lesz rá módjuk. 

Hogy miért aggódnak ezek a derék amerikai demokraták? – Nem is miért, hanem kiért! Hát Ahmedért! Ki az az Ahmed? – kérdezhetik sokan. Nos, Ahmed az a beazonosíthatatlan identitású, magát szírnek (melyik nem annak vallja magát?) valló férfi, aki a magyar határon, tíz útlevéllel a zsebében prestont (hangosbeszélő) ragadott és arra biztatta társait, hogy támadjanak a magyar határt őrző rendőrökre. Amely tettéért a magyar bíróság 10 év fegyházbüntetésre ítélte. Ez ugyanis a terrorcselekmény legkisebb büntetési tétele.

Lehetne azon vitatkozni, hogy Ahmed valóban terrorista-e, avagy sem. Én megtettem egy internetes portálon, kiállva Ahmed mellett, és bár általában lehengerlően érvelek (nem vagyok szerény. és?), alul maradtam. Arra ugyanis nem nagyon tudtam mit reagálni, hogy miért volt az istenbarmánál 10 útlevél, mindegyik más-más személyazonosságra kiállítva. Innentől kezdve sajnos szegény Ahmedet nem lehet elkeseredett, a háborúskodás elől menekülő jó muszlimnak tekinteni.

Tucatnyi súlyos bűncselekményt kellett szándékosan elkövetnie azért, hogy azt a rengeteg személyazonosságot magáénak tudhassa. Talán életellenes cselekményt is. Olyan bűnszervezetekkel kellett együttműködnie, amelyeknél az emberi élet kioltása nem esemény. Az én értékítéletem szerint ez nem megbocsátható bűn. Így, bár az ítéletet alapesetben túlzónak tartom, elfogadom a bíróság érvelését, hogy Ahmed barátunk nem egy forrófejű, kisemmizett muzulmán, hanem egy hidegfejű, mindent előre kiszámító, rossz szándékú ember.

Aki ismer, tudja rólam, hogy a magyar igazságszolgáltatást teszem egyetlen felelősévé az elcsalt rendszerváltásnak, a társadalom közérzete romlásának kizárólagos okozójának. Az igazságszolgáltatás ugyanis az a jogilag meghatározható entitás, amelyik a mindenkori hatalmat gondolkodás nélkül kiszolgálja, felrúgva az összes emberi és erkölcsi normát. Amely magatartásáért valamennyi hatalmi struktúra, - legyen az szocialista diktatúra (ha volt ilyen), szabadon választott balliberális és Fidesz-kormány – jutalmazta. S ez a jutalmazás leginkább abban nyilvánul meg, hogy az igazságszolgáltatás tagjait (rendőr, ügyész, bíró, NAV-nyomozó, VÁM és pénzügyőr) fokozott védelemben részesíti.

A „fokozott jogi védelem” egy jól ismert kategória a közfeladatot ellátó személyek esetében, de itt nem erről van szó. A politikai hatalmat gyakorlók az igazságszolgáltatást a jogon túlmenő, azon felülemelkedő védelemben részesítik. Vagyis a fent felsorolt intézmények, hatóságok és testületek tagjai által elkövetett bűncselekményeket eltusolja. Nagyjából tízezer, hivatalos személy által elkövetett bűncselekményből egyet tárnak fel és akkor sem biztos, hogy elmarasztaló ítélet születik.

Ilyen körülmények között kell tárgyilagosan értékelni az Ahmed elleni ítélet jogosságát. Nem könnyű.

Az én fixa ideám, hogy az igazságszolgáltatásban úgy lehetne rendet rakni, ha minden rendőrt, ügyészt, bírót, NAV-nyomozót, VÁM és pénzügyőrt havi rendszerességgel alávetnék poligráfos vizsgálatnak. „Bírónő, (mert lassan már csak női bírák lesznek) az ítéletében Ön végig tárgyilagos volt? Nem kacsintott össze az ügyésszel? Ügyészúr, nem hallgattak el bizonyítékot az ügyben?” - Tudom, utópia, mert egy igazságszolga sem maradna a végén.    

Szóval, megvan a magunk baja az ilyen súlyos ítéletekkel, mint amilyet ez az Ahmed (már, ha Ahmed!) nevű is kapott. Na, de pont az USA szól be? Az az USA, ahol az első afroamerikai demokrata elnök azt kérte, hogy legyen olyan különleges jogosítványa, hogy bárkit eljárás nélkül likvidálhasson, akit ő veszélyesnek tart? Ez most komoly?

Az az USA kér rajtunk számon az igazságszolgáltatásunkkal kapcsolatban valamit, amelyiknek titkos börtönei vannak világszerte, ahol a foglyok kínzása mindennapos? Az az USA, amelyik Guantanamo-ban úgy tart fogva hosszú évek óta embereket, hogy törvényes eljárás soha nem volt és nem is tervezték, s közben a kínzások állandóak? Az az USA, amelyik a demokráciáját föld-levegő rakétákkal exportálja, amelyik országokat dönt végromlásba hazug propaganda alapján? Ne már!  

Szar a rendszerünk, ez nem vitás. Csakhogy a nemtelen támadások egy sokkal aljasabb rendszer részéről sokunkat a rossz és tarthatatlan rendszerünk mellé állít, és ez borzalmas. Borzalmas tudni, hogy egyetlen lehetséges magatartás ilyenkor a részemről, ha védelmembe veszem torz igazságszolgáltatásunkat és azt mondom az USA aggályaira, hogy „húzzatok az anyátokba!”.

BOLHÁBÓL ELEFÁNTOT – KLÍMAVÁLTOZÁS

Legutóbbi, hasonló címmel tett bejegyzésem, amely a Tudományvallás Tanai sorozatom első fejezetének tekinthető, folytatásért kiált. Nem csupán azért, mert érdekesnek találom a témát, hogy hogyan lett egy hétköznapi tudományból politikai mozgalom, hanem azért is, mert a facebook-on sikerült vitába elegyednem a tudományvallás néhány klímapapjával. 

A velük folytatott vita során két fontos tényre derült fény: 1. Valakik szándékosan hamisítják az adatokat, vagy úgy, hogy teljesen valótlan számokat kreálnak, vagy úgy, hogy az értékek összevetésénél intervallumokat csúsztatnak el, illetve a hatásokat visszafelé értelmezik. 2. Jelentéktelen tényekből építik fel az apokalipszis vízióját, vagyis bolhából csinálnak elefántot.

Az első tény kapcsán szerény eszközeimmel nem vagyok képes megnevezni a hamisítókat, hogy tudniillik a Tudomány egyház klímapapjai hamisítanak, vagy a nekik ellentmondó másik tábor. Mert vannak ám a másik táborban is szép számmal! S ebből egy valamit máris nagy biztonsággal megállapíthattam: hamis a klímapapok azon állítása, amely szerint a tudósok 90%-a egyetért abban, hogy a globális felmelegedésért leginkább az embert kell okolni.

Szerintem sokkal inkább 50-50%-os az ellenzők és éljenzők aránya. Legalább annyi ellene szóló tanulmány létezik, mint mellette lándzsát törő, és nekünk, laikusoknak el kéne döntenünk, hogy kinek higgyünk. Aki szerint a szén-dioxid szintje növekedésének görbéjét követi a hőmérsékletnövekedési görbe, vagy fordítva, tehát a melegedés bontja le a vegyületekből a szén-dioxidot.

A szén-dioxid (CO2) üvegházhatású gáz, ami rossz, mert növeli a bolygó hőmérsékletét, állítólag. Egyébként pedig a barátunk, mert az ásványvizet is azzal dúsítják és gátolja az égést, az oltásra is szolgáló szárazjég fagyasztott szén-dioxid. Bolygónk légköre nagyon csekély mennyiségben, 0,039%-ban tartalmaz szén-dioxidot. A Tudomány egyház klímapapjai szerint ez a 0,04% csinálja azt sok csúnya dolgot, amivel a globális felmelegedés együtt jár.

Próbáljuk meg szemléletessé tenni az állításukat!

Vegyünk, mondjuk egy átlagos, tehát nem túl tehetős magyar családot két kereső felnőttel, akiknek 200 ezer forintjuk van életvitelük menedzselésére havi szinten. Fizetni kell a rezsit, két gyermek iskoláztatását, ruházkodás, élelmezés és a végén marad 8 ezer forintjuk, hogy négyesben elmenjenek valahová szórakozni. Még egy strandolás sem férne bele, mert a belépőjegyek elviszik az utolsó fillért is, fagyizás meg sehol.

Na, hát ennyit jelent 0,04%! Gyakorlatilag semmit, valami elenyészőt. Ezt a semmit állítják szembe a Tudomány egyház klímapapjai a napfolttevékenységgel és hatásaival, a geomágneses fordulattal, ami az északi és déli pólus időszakonkénti felcserélődését jelenti, a lemeztektonikával, amely szerint a kontinensek vándorolnak, s a vándorlás közben erőteljes természeti jelenségeket (vulkánkitörés, földrengés, cunami, stb) produkálnak, valamint a föld pályájának és forgástengelyének változásai okozta jelenségekkel. Szerintük ezek az óriási energiákat mozgató jelenségek eltörpülnek néhány marék szén-dioxid hatásához képest.

Hogy ennyire egyszerű lenne a magyarázat? Igen, ennyire. Magabiztosan kijelenthetjük, nincs antropogén eredetű klímaváltozás, a nagy anyatermészet nélkülünk is teszi a dolgát, reagál a kozmikus eredetű jelenségekre, amiket itt felsoroltam. A tudomány embertől elidegenedése, kvázi isteni eredetűvé válása a társadalmi dekadencia eredménye. A magukat tudósnak nevező emberek szándékosan rejtőznek nehezen vagy egyáltalán nem érthető hosszú körmondatok mögé, hogy ezáltal különlegességüket demonstrálják az egyszerű halandók felé. S miközben ezen az (tév)úton jártak, elveszítették képességüket a közérthetőségre, amely által megszűnt a funkciójuk is, az emberiség szolgálata. Már csak önmagukért vannak, elvont ideákért és azok magasztalásáért kapott járandóságaikért.

Lehet érvelni ellenem, hogy semmi konkrétumot nem írtam. Jaj, dehogynem! Csak egyesek előszeretettel változtatják meg kényükre a szavak és mondatok jelentését. Ez is tipikus egyházi szokás. Sajnos az érvkészletből ki kell hagynom mind a hívek, mint az ellentábor állításait, mert azok egyrészt túl bonyolult eszmefuttatások, másrészt egymásnak ellentmondóak és én nem szeretnék itt akadémikus vitát folytatni, vagy ellentmondó tények mentén ítélkezni. Helyette közérthetően igyekszem előadni a véleményem, itt-ott szemléltetve is, álláspontomat mely kauzák (okok) formálták.  

Kezdjük a szemléltetést a Nap és a Föld összevetésével!

Földtől mért távolság: 149 600 000 km.

Sugár: 695 700 km, tömeg: 1,989E30 kg, felületi hőmérséklet: 5 777 K

Hozzá képest a Föld: Sugár: 6 371 km, tömeg: 5,972E24 kg

A Nap átmérője 109 szerese a Földének, tömege több mint 300 ezerszerese és térfogata pedig 1 295 000 szerese.

A klímapapok állításaival szemben számos tudós állítja, hogy a napfolttevékenység hatása sokkal inkább bír jelentőséggel, mint a szén-dioxid jelenléte. Fizikából általános iskolában tanultuk, hogy a nap milyen hihetetlenül óriási erőket mozgósít egyrészt a föld érdekében (napsütés, napenergia), másrészt a föld ellen, ha úgy tetszik (napszél, napkitörések, ultraibolya sugárzás).

Azt tudjuk, hogy a Napnál jóval kisebb Hold milyen hatással van ránk?

Például a Hold szabad szemmel is látható hatása az apály-dagály jelenség, a tengerjárás. Ez a Hold gravitációs vonzásának, valamint a Hold és a Föld egymás körüli keringésének köszönhető. Az árapály egyik legfontosabb hatása, hogy bolygónkat a tengelyforgás mai értékére (körülbelül 24 órára) lassította. E nélkül a föld sokkal gyorsabban forogna, egy nap körülbelül 4-6 óra lenne.

A Hold stabilizálja a Föld forgástengelyét, a jelenlegi 23,5 fokos ferdeséget. A Hold nélkül a megváltozott tengelyferdeség éghajlati szélsőségeket eredményezne.

A lunáris vagy "Hold-alapú" menstruációs ciklusnak nevezett elképzelés számol a Hold élettani hatásaival is, arra alapozva ezt az álláspontot, hogy az égitest szintén 28 nap alatt járja végig az újholdtól a teliholdig vezető utat. Azoknál a nőknél, akik nem szednek fogamzásgátló tablettát, a ciklus gyakran a holdciklushoz igazodik: újholdnál kezdődik, a tüszőrepedés pedig éppen a telihold idejére esik. Ez lehet véletlen egybeesés is, de sem pro, sem kontra nem tudták igazolni vagy cáfolni.

Igaz, hogy a Föld forgástengelyét stabilizálja a Hold, amit ezúton is köszönünk neki, azonban létezik a hatalmas forgatónyomaték okozta elmozdulás, a precesszió. Ezt a hatalmas forgatónyomatékot a Hold és a Nap együttes hatása okozza. A Milanković-elmélet szerint a Föld pályájának és forgástengelyének változásai és a Földre jutó napsugárzás között kapcsolat áll fenn. A forgástengely pályával bezárt szöge határozza meg az évszakok közti különbség mértékét. Ennek köze lehet a glaciálisok és interglaciálisok beindításához egyéb tényezők együttes hatásával.

Ugye, micsoda erők rángatják, cibálják a Földet? A tudomány egyház klímapapjai szerint ez mind smafu!

A Föld saját erőből is képes ám nagy dolgokra. Például a mágneses mezejével véd minket a Nap kellemetlen hatásaitól. A kontinensek vándorlásának köszönhetjük megmászásra alkalmas hegycsúcsainkat, a kontinentális vizeket és még sok minden mást is. Például a kontinensek éghajlatát! A lemeztektonika jól megfigyelhető jelensége a vulkánkitörés, amelynek során nagyobb mennyiségű szén-dioxid jut a légkörbe. Ám ez elmarad az emberi tevékenységből származó mennyiségtől. – mondják a klímapapok. Az ellenoldal viszont éppen az ellenkezőjét állítja, és mindkét félnek vannak adatai, grafikonjai.

Aki élt a 70-es években, mint én is, annak emlékeznie kell, hogy akkoriban az eljövendő közeli jégkorszaktól rettegtünk. A kemény telek egyeseket arra ragadtattak, hogy borzalmas lehűlését vizionálják a földnek. tudósok voltak, természetesen, adatokkal, grafikonokkal. Sokan akkor is csak legyintettünk, hiszen a történelemből ismertünk olyan időszakokat, amikor rettenetes hideg volt. Mégis elefántot csináltak a bolhából.

Ebből a jégkorszaktól való rettegésből nőtt ki a globális felmelegedés mozgalma, a mozgalomból a Tudomány egyház. Most a túlmelegedéssel riogatnak, jegesmedvék kipusztulásával… Apropó jegesmedvék! 8000 éve totálisan elolvadt a jégsapka az északi sarkon, mégis túlélte a maci.

Van-e globális felmelegedés? – Van. Az ember okozza azt? – Egyesek szerint kizárólag az ember, mások szerint az ember ehhez kevés. Volt ennél nagyobb felmelegedés a jégkorszak (pleisztocén) során? – Volt! A teljes jégtakaró eltűnt egy időre. okoz ez ökológiai katasztrófát? – Csak akkor, ha idióták vezetik a világ népeit.

Számomra teljesen lényegtelen, hogy mitől melegszik az éghajlat. Sokkal inkább számít, hogy nincs hiteles tájékoztatás, hogy becsapnak minket azok, akiknek az emberiség életminőségének mind magasabb szintre történő emelése lenne az egyetlen feladata. Ehelyett egzisztenciát építenek hazugságokból, amelyekhez ők hamisítanak számokat és grafikonokat, majd dogmákkal veszik körül magukat, hogy senki ne tudja megkérdőjelezni tevékenységüket.

Azt mondják, 10-20 év múlva vége a világnak, mert az ipari társadalom lakhatatlanná teszi a földet. Azt is mondták, hogy a kétezres években már nem lesz rákbetegség. Annyi mindent megjósoltak már, ami sosem következett be, amire meg azt mondták, hogy lehetetlen, megtörtént. Tudósok!- Na még mit nem!   

Ígérem, hamarosan folytatom a Tudomány egyház klímapapjainak porrá zúzását, de most lazítsunk egy kicsit!

Tegnap este, miközben mélyen elmerültem a Dr Böckh Hugó-féle Geológiában és egyéb könnyed kis olvasmányokban, készülvén a tudomány egyház papjaival való következő összecsapásomra, érzékeltem, hogy a párom bököd. Nem hallhattam őt, mivel olvasás közben jó kis ambient zene szólt, a 2015-ös Beautiful Psychedelic Chillout Mix. Amikor levettem a fülest, kikerekedett a szemem attól, amit hallottam.

Már fogalmam sincs mit kérdezett tőlem a párom, mert a tévében zajló esemény elvonta a figyelmem. Maga Harry Potter énekelt valami dalos vetélkedőben. Te jó ég! – gondoltam – ez meg hogy kerül ide? Melyik vágány harmadik gyökének négyzeténél rohant a falnak, hogy a magyar X-Faktorban kössön ki?

És ahogyan énekelt! Hogy egy autentikust idézzek: „A macskám muzikálisabban vernyákol dugás közben.” – mondotta egykoron Ford Fairlane Nagy Feró hangján. Hát, kérem szépen, az egy zenével elkövetett merénylet volt a jó ízlés ellen.  Papp Szabi forog tőle a sírjában, pedig a fószer még nem is halt meg. – mondaná ismét Ford Fairlane, miután Harry-Liza egy Supernem számot erőszakolt meg éppen.

Gondoltam, talán nem is dalverseny, hanem a Showder Klub és egy paródiát látunk. Pláne, hogy Harry valami Liza néven lépett fel. Na, nem Lisa Stansfield, a 80-as évek csodálatos hangú dívájaként, hanem Aliz Lizaként, ekképpen megerősítve, hogy bár totál fiúnak néz ki, valójában nő. Gondolom, ez valami LMBTQ melletti kiállás, vagy ilyesmi. Elvégre Dumbledore professzor is meleg.

Közbevetés: Milyen érdekes, a word felismeri a Harry Potter nevet, de a Dumbledore-t aláhúzza, mint értelmetlent. Lehet, hogy az öreg a legnagyobb varázsló, de Harrynek jobb a PR-ja.

Hogy ez is miért nem bírt megmaradni a varázslásnál, miért kell neki celebbé válnia? Érthetetlen. Ahogy az is, hogy a nóta végén taps volt zöldségdobálás helyett. Nem volt ott egy normális hallású ember sem, de mentor viszont igen. A vége párbaj lett. Tyű, Puskás Peti, - noha tudta, hogy Harrynek itt tilos varázsolnia – alig merte kimondani, hogy „Bocs, de ez borzalmas volt, menj haza!”. Látszott rajta, hogy retteg, nehogy Potter ráolvassa a „disaudio” bűbájt, amitől elmegy a hangja. By Alex, aki közismerten botfülű, nagyra értékelte a Rockfordban elért eredményeit és már alig várja, hogy megmutassa, mit tud még. Mégis, mire gondolhatott? – Tán arra, hogy legközelebb tánre perdül, vagy jégszobrászkodni fog? Mert azt csak nem akarhatta, hogy megint énekeljen. Elvégre az RTL Klub bevételt is szeretne a műsorból. Gáspár Laci meg biztosan a „tudjuk ki” beépített embere lehet. Köntörfalazás nélkül megmondta, ha nem lenne füle, jobban tetszett volna neki a produkció.  

Szerencsére Tóth Gabi a valóság talaján jár mindig. Ő, amint lehetett kibaszta a csapatából az egyetlen valamirevaló énekest, Jáger Kingát, adva neki egy olyan dalt az ezt megelőző adásban, amivel maga Beyoncé is kiesett volna bármelyik mexikói határ melletti kisfalu dalversenyéből is, ha azzal rukkol elő sztárrá válása előtt. Gabi a végén dörzsölte a tenyerét, a konkurenciát kiiktatta. Ügyes!

Már csak Harry és Dorothy, a másik mesefigura maradtak a csapatában. Az megvan, hogy a stylist rendesen beleszerelmesedett a lehetőségbe, hogy Dorothyt Dorothynak öltöztesse és ne egy éneklő nőnek? Így aztán Kovács Kati nagy slágere, a Találkozás egy régi szerelemmel is inkább volt paródia, mint versenyprodukció. Opitz Barbi ruhájához a Csovi csovi Jasper című Papp Rita örökbecsű illett volna inkább és egy Pest-külsői óvoda, nem RTL-es fő-műsoridő.

Végül Harry Potternek mennie kellett. De ne keseredjen el senki, J. K. Rowling már írja tehetséges varázslója legújabb történeteit. S ha szerencsénk van, abban főhősünk nem fog énekelni.

Megdöbbenve olvasom az interneten, világszerte megy a sírás-rívás a nyugati vezetők részéről, hogy meghalt Fidel Castro. Könyörgöm, egy tömeggyilkos volt! Ja, törődött az övéivel, felkarolta az oktatást. - Igen, megtanította írni-olvasni a népét, csak éppen nem írhattak és olvashattak azt, amit akartak, pláne nem mondhattak azt, amit akartak. Politikai ellenfeleit és azok családját is kiirtotta. A saját testvérei és lánya is elmenekült tőle.

S azok, akik Orbántól féltik a világbékét, azok siratják leginkább ezt a vérengző vadállatot. Komolyan vicces. S ha már viccelődünk, akkor megosztom egy kommentelő véleményét. A mandiner.hu-n találtam.

Íme:

"luisbathhelena Hozzászóló 2016. november 26. 22:27

Na ehhez a nekrológhoz mit szólnának a liberáltak?

Á'la Fidel nekrológ.

Hitler, aki egyszerű sorból származott, nehéz gyermekkora ellenére autodidakta módon képezte magát, meglehetős műveltséget összeszedve.

Önkéntesnek jelentkezett az 1. VH-ban, magához a bajor királyhoz folyamodott és kérte besorozását, amit előtte visszautasítottak. A fronton megsebesült, kiváló és bátor katona volt, kitüntették. A vesztes háború, a nagy területi veszteségek és Németország megalázó békefeltételei mélyen felháborították.

Szuggesztív egyénisége és beszédei sokakat meggyőzött igazáról.

Demokratikus választásokon győzött a pártja, kisebb nagyobb hibákat vétett ugyan, de a német gazdaságot felvirágoztatta, a kultúrában, technikában, gazdaságban , tudományban Németország a világ első számú hatalmai közé emelkedett vezetésével (vegyipar, rakétatechnika, TV, autópályák stb) .A munkásoknak munkahelyet biztosított, széleskörű magas színvonalú társadalombiztosítást működtetett, erős szakszervezeti jogokkal. A fékek és ellensúlyok gyengítés kapcsán kritizálható ugyan, és a zsidókérdést illetően voltak vitatott lépései, de majd a történelem megítéli a helyét.

Na kb. ez hangozna el a Fideles megemlékezések receptje alapján."

Ugye, hogy morbid?

A XXI. század legvisszataszítóbb jelensége, hogy a liberális demokráciák merengve nosztalgiáznak a kommunista diktatúrák vérontásainak történetein, s héroszokká emelik a legkegyetlenebb vadállatokat, akik gondolkodás nélkül gyilkoltak halomra férfiakat, nőket és gyermekeket pusztán azért, mert mást mertek gondolni a világról. 

GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS

Globális felmelegedésnek a Föld átlaghőmérsékletének emberi tevékenységből fakadó emelkedését nevezzük. Folyamata során emelkedik az óceánok és a felszín közeli levegő hőmérséklete, amely a tudósok szerint globális éghajlatváltozáshoz vezet.  

Akármi legyek, ha a földtörténeti korokban ugyanez a folyamat nem ment végbe megszámlálhatatlan alkalommal az ember közreműködése nélkül is. Naná, hogy muszáj volt szegény éppen regnáló földtörténeti kornak önállóan összehozni azt a globális éghajlatváltozást, hiszen az emberi faj még nem is létezett. Ki tudja, nem azért emelkedett-e ki az ember az állatvilágból, hogy a továbbiakban rá lehessen fogni az ilyen kellemetlen jelenségeket?

Hogy globális éghajlatváltozás egyébként lezajlott akkor is, amikor az ember még csak barlangban lakott és az iparosodásra való hajlama ki sem alakult, az egyetlen klímakutatót sem érdekel. Ezért is nevezik kizárólag a XX. és XXI. századra jellemző ipari társadalmak emberi tevékenységének következményeit globális felmelegedésnek és globális klímaváltozásnak. Minden más hasonló természeti jelenség kizárólag partikuláris értelmezéseket kap, a globális varázsszót nélkülöznie kell.

A tudományvallás egyháza a kanonizációs folyamat során kiválasztotta azon tudományterületek írásos emlékeit, amelyek illettek a kánonba, a többit pedig apokriffá nyilvánította. Innentől tehát minden olyan tudományos értekezés, kutatások eredményeinek publikálása, amely szembe megy a tudományvallás vonatkozó kánonjával, attól eltérő eredményeket propagál, mindörökre elhallgattatik a gyülekezetnek a Tudományisten tiszteletére tartott miséin.   

A Tudomány egyház a világ legbefolyásosabb egyháza. Vallási vezetőik kormányok tanácsadó testületeiben ülnek, irányítják a kulturális teret és üzleti életet, befolyásolni igyekeznek a politikát. Templomaik megtalálhatók a világ valamennyi országának minden városában. Kizárólagosságot szereztek a tanításban, így hittételeik zavartalanul jutnak el a föld valamennyi lakójához.

A Tudományegyház templomaiban folyó tanításra leginkább az jellemző, hogy azok a diákok kapnak elismerést, s ezáltal válhatnak az egyház tagjaivá, akik a legkiválóbbak a hivatalos kánon felmondásában, a kánon imádságainak zsolozsmai zengedelmében, ezáltal biztosítva a kánon örökkön való fennmaradását. Mindazok pedig, akik az egyedüli tanításnak ellenszegülnek, kiátkoztatnak. Páriává lésznek, kiket nem hallgat meg az útszéli kutya sem. A Tudomány egyház nyomorúságossá teszi életüket és ivadékaik életét is.  

A Tudomány egyház rövid ismertetése után nézzük a kétségbe vont kanonikusságú értekezéseket.!

Nagyjából 10 000 éve kezdődött el a Kainozoikumi eljegesedés Würm-glaciálisa utáni interglaciális szakasz. Érthető, nem? A kainozoikum egy földtörténeti kor, „az új élet kora”, a legfiatalabb geológiai kor. Több szakaszra bontható. Az interglaciális egy olyan periódus az eljegesedésben, amikor az éghajlat melegebbé válik. Milyen meglepő, a glaciális pedig az eljegesedés egy hidegebb éghajlatú periódusát jelöli.

A megelőző öt interglaciális szakasz 50–400 ezer évig tartott. Elég tág időintervallum! Ebből is láthatjuk, milyen szeszélyes, láthatóan minden magyarázat nélküli a klímaváltozás. Mindenesetre ez arra utal, hogy minden valószínűség szerint még mindig egy melegedési időszakban vagyunk természetes módon, vagyis emberi beavatkozás nélkül is. Legalábbis, ha az 50 és 400 átlagát vesszük.

Midőn a Tudomány egyház ezen értekezéseket kánonon kívül helyezé, azt a kérdést veté fel, hogy az emberi tevékenység mennyivel gyorsítja az éghajlat melegedését az interglaciálisban, s ez által mennyivel nehezíti az ökoszisztéma felmelegedéshez való alkalmazkodását. Végezetül megállapítá, hogy mindkét kérdésre, - tudniillik gyorsítja-e és nehezíti-e – egyazon válasz adható, mégpedig a miazhogynagyonis.

Na, akkor mi, ateisták matekozzunk!

Tehát volt olyan, hogy 50 ezer évig tartott egy melegebb periódus. A leghosszabb meg úgy 400 ezer évig. Az átlag tehát 225 ezer év. A mostani interglaciális, amiben élünk, nagyjából 10 ezer éve tart. Vagyis emberi beavatkozás nélkül is további felmelegedés várható. Úgy még 200 ezer év.

Mit számít, ha ezen az emberi tevékenység gyorsít? Nem további 150-200 ezer évig lesz felmelegedés, hanem csak… Meddig is? Ki tudja! Erre ugyanis nem ad választ az egyházi kánon. Ahogy arra sem, hogy mit számít, ha most a jeges macinak melege van, ha amúgy is felgyorsítjuk az interglaciálist, utána glaciális jön, vagyis jó nagy hideg, ami meg tetszeni fog a maciknak.

Már, ha megéri szegény mackó! Mert könnyen lehet, hogy nem fogja. Ám ennek nem az ember okozta melegedés lesz az oka, hanem az emberi kultúra terjeszkedése, expanziója. Az egész bolygón gőzerővel zajlik az ökoszisztéma felszámolása, átalakítása, emberi élettérré formálása. Elvesszük az állatok létfenntartásához szükséges területeket, élelemforrásaikat. Gyorsabban kipusztítjuk őket, mint a globális felmelegedés. Illetve így biztosan kipusztítjuk őket, mert úgy kétséges.

Na, de nézzük tovább a nem kanonizált tényeket!

Létezik az úgynevezett geomágneses fordulat is, amely az északi és déli pólus helycseréjét jelenti. A pólusváltás miértje és periodicitása nem tisztázott. Egyesek szerint százezer évente következik be, mások szerint 450 ezer vagy annál is több évenként, de volt már 40 ezer éves periódus is. Sőt, állítólag lezajlott már száz év alatt is!

A legutolsó jelentős póluscserét megelőző párezer évben az ezzel foglalkozó kutatók jelentős instabilitást figyeltek meg a föld mágneses erőterében. A Föld mágneses tere jelenleg gyengül, és ez felgyorsítja az irányváltozást. Vagyis manapság is átélhetünk egy száz évnél rövidebb lezajlású póluscserét. Ezt teljes bizonysággal kijelenteni nem lehet, mert fogalmunk sincs, mi idézi elő a pólusok helycseréjét.

Nem tudom nem észrevenni, hogy a két jelenség időintervallumai nagyjából azonosak. Az egyiknél 50-400 ezer, a másiknál 40-450 ezer év. Egy interdiszciplináris (tudományközi) kutatás kideríthetné, a két jelenségnek lehet-e köze egymáshoz. A bolygó mágneses terének mozgása véleményem szerint előidézhet tartósabb zavarokat is az időjárásban. Akár globálisan is. Miért ne?  

Itt van két elképesztő természeti jelenség, amelyek okaira még csak megközelítően kielégítő válaszokat sem tudunk. Amelyek nagysága és ereje oly mérvű, hogy az ember nevű parányi lény semmilyen hatással nem lehet rájuk. Mégis azt képzelik magukról a Tudomány egyház papjai, hogy Isten munkájával mérhető az ember tevékenysége. Ó, sancta simplicitas!

Mint kitörni készülő vulkán, úgy forrong a magyar úszósport. Megannyi feszültség készül a felszínre törni, hogy aztán izzó árja elsöpörjön mindent, mi útjába kerül. Ki tudja, talán a múlt konok vén monolitját is, a régi rendszer repedésekkel sebzett évezredes szikláját, Gyárfás Tamást is.  Én nem bánnám, szerintem eljött az idő a változásra.

Bár véleményem megannyi társra talál a magyar közösségben, jócskán vannak olyanok, akik inkább maradnának a már jól bevált rendszerben, a jól ismert vezetőkkel. Miközben a kialakult helyzetet elemzem, megpróbálom megérteni a régi rend híveit is. Úgy kell tehát kibontanom a témát, hogy kölcsönösen magyarázatot kapjunk a másik tábor eltérő vélekedésére, hogy megértsük egymást.

Kezdjük az elején!

Hogy hol is lehet megragadni az elmérgesedő ellentét magva elvetésének pillanatát? – nos, azt hiszem, a napokban éppen Hosszú Katinka sietett segítségemre, amikor elmondta, hogy 2008-ban Gyárfás Tamás azt tanácsolta neki, hagyjon fel az úszósporttal.

Mielőtt ebbe részletesebben is belemennénk, meg kell említenem, Gyárfás Tamás több más úszónak is igyekezett a lelkére beszélni. Hogy csak az ismertebbeket említsem: Cseh László, Risztov Éva és Gyurta Dani. A Magyar Úszó Szövetség (továbbiakban MÚSZ) elnöke szereti hinni, hogy elnöki pozíciója biztosította hatalmával a mindenki Tamás bácsija ő, s mint ilyennek, olykor el kell beszélgetnie a reá bízott embermasszát alkotó egyedekkel, ha azok valamiért kilógnak az egységes egészből. Olyan ő, mint Lenin elvtárs volt.

Katinkának tehát 2008-ban, a sikertelen olimpiai szereplése után azt javasolta, hogy hagyjon fel a versenyzéssel és koncentráljon a sportpályafutás utáni jövőjére. Nem tudom, mit gondolt erről Katinka, de az biztos, hogy az éven Amerikába ment tanulni, edzett keményen és 2009-ben rögtön világbajnokságot nyert. Sőt, nem csak úgy simán, de világbajnoki- és Európa-csúcsot úszva, miután az előző napokban két bronzérmet is begyűjtött.

Na, most Gyárfás Tamás vagy jó pszichiáter, vagy Katinka egy igazi győztes típus, aki sosem adja fel. Utóbbira azóta tudjuk a választ. Az elnök úr kvalitásainak felmérése további kutatásokat igényelne, de ahhoz nincs különösebben ingerenciám.

Nem tudjuk, hogyan alakult ezt követően Katinka és Gyárfás Tamás viszonya a 2012-es újabb sikertelen olimpiát követő időszakban. Annyi bizonyos, hogy a Katinka felkészülését szándékosan elszabotáló Dave Salo úgy felbőszítette ezt a lányt, hogy Iron Lady lett belőle. Mint a filmben, amikor a gonosz főnök kilöki az ablakon a titkárnőjét, akiből a Macskanő lesz ezáltal.

Hát ilyen ez a lány! Őt nem lehet leírni, küzd foggal-körömmel. Számomra ez lenyűgöző. Sokszor elképzeltem már, micsoda indulatok dolgozhatnak benne, s itt az indulatokra nem, mint pejoratív valamikre gondolok. Mennyi érzelem és feszültség! Nem lehet egyszerű kordában tartani mindezt. Valakinek mégis sikerült, és ez a férje és edzője, Shane Tusup.

Sok magyar szem szegeződik rá sandán, de még több csípős (és villás) nyelv tűzi őt hegyére. Mondják, teljesen elrontja ezt az egykor édes kicsi lányt. Állj! Ki is mondta ezt először nagy nyilvánosság előtt? – Naná, hogy Gyárfás Tamás! Na, hát ennyire ismeri Katinkát. Ennyire ismerik a többiek is, akik szerint Shane vadítja a doromboló házi cicát bestiává. Ugyan már! Hol volt Shane 2008-2009-ben, amikor Katinka brutális választ adott az őt nyugdíjazni akaró MÚSZ-elnöknek a római VB-n? Ebben a lányban őserő van, ez nem szorul vadításra, ezt sokkal inkább idomítani kell.

Sokszor halljuk, hogy Shane kivel hogyan volt tiszteletlen, mi több, erőszakos, fennhéjázó, bárdolatlan, stb. Ő mégsem áll ki megvédeni magát, nem megy bele a sárdobálásba. Ő egyszerűen nem ilyen. Az olimpián láthattuk, mennyire izgul szeretett feleségéért, hogy könny szökik a szemébe a feltoluló érzelmektől. Mindeközben Katinka az öklét rázza, vagy mutatóujjal fenyeget valami elvonatkoztatott, láthatatlan ellenséget, nyelvet ölt, de sosem sír.

Rióban megkérdezték Shane-től, milyen érzelmek ébrednek benne, amikor amerikaival versenyez a párja. Mire azt felelte, hogy ne vicceljenek vele, ő magyar. Nem csupán kinevették őt ezért a derék magyarok, de újabb szitokáradatot is kapott. A részére figyelmet és megértést nem adó honfitársaimnak így fogalmuk sem lehet arról, hogy Shane ott és akkor Katinka volt, vagyis a saját feminin énje. Mindez arra utal, ki dominál a kapcsolatukban.  

Szóval, a Shane-gonoszt megteremtő és azt gyűlölő emberek jobbára ostoba kretének.

Hogy miért beszélek így, ha az elején azt írtam, hogy posztommal megértést akarok teremteni? Ja, kretének, nem azt mondtam, hogy meg akarlak szeretni titeket, vagy azt várom, hogy ti szeressetek meg, csupán annyit, hogy érthetővé teszek bizonyos viszonyokat.   

Lassan el is érkeztünk a jelen helyzet taglalásához.

Katinkánál megint elszakadt a cérna. Ennek közvetlen előzménye, hogy sem Gyárfás, sem a MÚSZ többi nagyfejűje nem gratulált Katinkának az olimpián, vagy azt követően. A MÚSZ elnöke nem adott át neki érmet, pedig adhatott volna legalább négyet! Helyette a lelátón ült és az egész világ láthatta, mennyire nem örül Hosszú sikereinek. Hargitayval egyetemben. A stúdióban dr. Sós Csaba is csak fokozatosan enyhült meg iránta, amikor magával ragadta az eufórikus hangulat.

Ezt követően Gyárfás újabb döfést vitt be a világ jelenlegi legjobb úszónőjének. Mint a FINA kommunikációért felelős alelnöke hivatalos kommünikében gratulált Chad le Clos úszónak a VK-sorozatban elért 100. érméhez. Ugyanezt nem tette meg korábban Katinkával szemben. Sőt, a le Clos-nak tett gesztust követő napokban Katinka elérte a 200-at, de még csak rá sem köszöntek. Aki így megsért egy királynőt, aki ilyen övön aluli ütést visz be egy Iron Lady-nek, annak számolnia kellett volna azzal, hogy tette nem lesz elfelejtve.

S akkor megint jön ez az elvtárs és Katinkázik egy jót valami béna kis riportban. Úgy adva elő a helyzetet, hogy nyugvópont van, nem volt szurka-piszka, mindenki belátta, így a legjobb, ez a helyzet a legideálisabb. Miközben a másik fél úgy készül versenyről versenyre, hogy bántja, amiért a méltóságában megsértették, hogy eredményei ellenére lekezelik, hülyegyereknek nézik. (Erre még visszatérek! – Mármint a hülyegyerekezésre.)

S akkor robban a bomba, vagy, hogy posztom bevezetőjének képi világához visszatérjek, mordul egyet a kitörni készülő vulkán. Katinka felszólítja minden úszók cáratyuskáját, az alattvalóit joviális öregúrként simiző és dorgáló Gyárfás Tamást, hogy távozzon a MÚSZ éléről, s ha már elmegy, vigye a sleppjét is.

Apropó, a sleppje! Turi Györgyöt megkérdezték, hogy nem zavarja-e, hogy minden úszója elhagyta az olimpia előtt, mert ma már mindenki az amerikai stílusú egyedi felkészülést preferálja, nem a csoportos edzéseket. Turi azt válaszolta, hogy nem zavarja, ő senki kedvéért nem változtat a 30 éves, jól bevált módszerein. Bumm! Hülye és még kérkedik is vele.

De a többi is ilyen. Az idült alkoholista Törös Károly, aki részegen kikotyogta Kiss László titkát, amiből aztán a botrány lett. Szegény Hargitay, akit azért becsültem, mert anno a Kiss László vezette puccs idején egyedül emelt szót Széchy Tamásért. Erre szövetségi kapitányként azonnal önkényeskedni kezd és a válogatási elveket felfüggesztve magára haragítja Gyurtáékat. Majd a Katinkás sztoriban hazudik valamit, amit Gyurta még aznap cáfol. Gyorsan devalválódik a pali! A súlytalan és névtelen senkiket nem említem külön. Sós Csabára meg még visszatérek.

Adva van tehát egy szövetség, amelynek viszonyai leginkább a lenini Szovjetunióra emlékeztetnek, ahol Lenin elvtárs a népért dolgozott, de azt nem tűrte, ha a nép bele akart szólni élete alakulásába, ezért a legjobb elvtársait kivételezett helyzetbe juttatva általuk szankcionált, miközben az ő keze tiszta maradt. Mondjuk Julius Caesar is ilyen volt, lehetne példa ő is, de Lenin valahogy jobban visszaadja a rendszer áporodott, dohos szagát. 

Mint azt megtudhattuk, Gyárfás atyuska is ekképpen vezeti a MÚSZ-t. Akinek ad, attól feltétlen lojalitást vár cserébe, s az akadékoskodók ellen is őket veti be. Amelyik edző vagy egyesület vágyik egy jó támogatási szerződésre, luxus edzőtáborokra, annak legalábbis is rosszallóan csóválnia kell a fejét az elégedetlenkedések halltatán, de egy ponton túl fel kell állnia és a szolgálaton szerzett tekintélyt felhasználva határozott, szakmainak látszó ellenvéleményt kell megfogalmaznia. Amint azt a napokban Turi György tette.

Turi György olyan elégedett a jelenlegi paradicsomi állapotokkal, hogy olyan már nincs is. Igaz, valamirevaló úszója sincs, de az nem is számít. Elvisz ő Bora Borára edzőtáborba egy csimpánzt is, ha nincs más.

Turira licitált rá egy nagy ember senki kis fiacskája, Csurka Gergő, aki a MÚSZ szakmai bizottságai közül a Sajtó Bizottságban Gyárfás Tamás közvetlen munkatársa (vagy szócsöve?). Csurka nemes egyszerűséggel lebutázta az úszókat, akik inkább úsznának, mint hülyeségeket beszélnek.

Mondta ezt azok után, hogy szinte valamennyi olimpikon úszó csatlakozott Hosszú Katinka kezdeményezéséhez. Cseh Lacit, Jakabos Zsut és Hrisztov Évát kivéve. Laci MÚSZ elnökségi tag, így ő az ellenoldalon van. Jakabos Zsu még csak a „J” betűnél tart az írástanulásban, így egyelőre nem írja a lá a petíciót. Risztov Éva meg… Mit tudom én! Sötét ló.

Egy normális országban Csurka Gergelynek ezen kijelentései után mennie kellene valami személyes gulágra, mondjuk egy bosszúblogocskába, végül is egy újságíróról beszélünk. Magyarországon azonban a kádárizmus, - ami a leninizmus kistestvére – reneszánszát éli. Egykori tömeggyilkos vezetőnk időskori regnálásának emlékképei töltik ki a demokráciában csalódott kismeberek képzetét. S ha valaki csalódott a demokráciában, az csalódott a demokrácia nyújtotta szabadságjogokban is. Ezért néz sandán mindazokra, akik a hatalom, a tekintély ellen felemelik a szavukat és változást sürgetnek.

Hüledezik a szolgalétébe belegyönyörült proletár, félti ez életének minden apró reprezentációját, az olyanokat, mint például a MÚSZ. Retteg attól, hogy a szövetség megváltozzék, mert úgy gondolja, valami olyan borzalom jön, mint a rendszerváltással a munkanélküliség, a személyes társadalmi értékvesztettsége. Ezért aztán védelmébe veszi a kádárosan diktátor Gyárfást, így óva meg saját lelkében az ott nyüszítő szocializmust. S szidalmazza Hosszú Katinkát, aki elvenné tőle legféltettebb kincsét, a szolgának levés boldogságát.     

Történik mindez pártsemlegesen, de pártok színeibe csomagolva. Mindkét politikai oldal szimpatizánsa pontosan meg tudják mondani, hogy Katinka azért az ellenségük, mert a másik oldallal kollaborál. Ez egy hárító mechanizmus, amely azt hívatott elmaszkírozni, hogy valójában szolgaként érzik magukat teljesnek, hogy a diktatúra közelebb áll a lelkivilágukhoz, mint a demokrácia. Így aztán Katinka egyfelől a „Fideszmaffia” előretolt bázisa, tehát gyűlölni kell, másfelől egy liberális acsarkodó, aki azért támadja Gyárfást, mert az a kormány bizalmát élvezi, mindezért utálatos számukra.     

Közben az egyre eszkalálódó helyzetben szinte óránként nyilatkozik valaki, hogy csatlakozik Katinkáékhoz. A kormány is megszólalt a mai napon. S bár egyelőre adnak némi mozgásteret Gyárfásnak, a vég elkerülhetetlennek látszik.

Azt nem gondolom, hogy Gyárfás a feledésbe bukik. Sokkal valószínűbb, hogy találnak neki valami jól hangzó lobbista állást, hogy a nemzetközi szinten szerzett tekintélye megmaradjon, hogy a befolyását a hazai úszósport érdekében tovább kamatoztathassa. Mert az kétségtelen tény, ezt eddig is jól csinálta. Az most mindegy, hogy elsősorban magáért tette, de ez természetes. Ráadásul Gyárfás az általam ismert egyetlen hazafias érzelmű őskomcsi. Ezt én mindenképpen a javára írom.

Ugyanakkor nem tudok elmenni amellett, hogy márciusban már 67 éves lesz. Szép kort ért meg eddig, pályafutása eredményes volt és elismerésre méltó. Nem lehet elégedetlen. El kellene végre ereszteni azt a kormánykereket, kapitány! Pihenj meg, atyuska!

S hogy ki legyen Gyárfás után? – nehéz kérdés. Az nyilvánvalóan eget rengető ostobaság, hogy Katinka a férjének szánja ezt a posztot. Jézusom, ilyen rövidlátó helyzetértékelést megemlíteni is ciki! Szóba került Czene Attila neve is, de egyelőre dr. Sós Csaba látszik befutónak.

Sós szakmabeli, ráadásul sokkal diplomatikusabb tud lenni, mint az úszás körüli többi lehetséges személy. Szövetségi kapitánynak el tudom őt képzelni. Az sem kizárt, hogy a híreszteléseknek megfelelően Katinka is egyetértene ezzel. A MÚSZ elnökének lenni viszont valami más, kevésbé úszószakmai, mint inkább érdekérvényesítési felsőfok. Olyan, mint Gyárfás. Ismer valaki egy kevésbé megcsontosodott Gyárfás Tamást?  

Legszebb öröm a káröröm. Bevallom, én most tobzódom a kárörömben. Minden okom megvan rá. A liberális véleményterror újabb veresége, a terror mestereinek szűnni nem akaró vernyákolása elégedettséggel tölt el. Mégsem olyan alávaló az emberi faj! Természetesen az amerikai elnökválasztás adja az apropóját jelen lelkiállapotomnak.

A tudomány szerint kárörömöt a frusztrált vesztesek éreznek. Igen ám, csakhogy a tudomány abból az axiómából indul ki, hogy a győztesek mindig méltán azok. Hogy ez mekkora baromság, arról a kiirtott indiánok sokat tudnának mesélni, ha nem lennének kiirtott állapotban. Az emberi társadalomra jelen korunkban sokkal inkább jellemző, hogy a méltatlanok érvényesülnek, és a méltóak szívják meg.

Ezzel nem akarom azt mondani, hogy minden gazdag genya és minden szegény erkölcsös, vagy azt, hogy mindig a méltatlan kerekedik felül. Nem, ez koránt sincs így! Azonban sokszor adódik olyan élethelyzet, amiben az érdemes alul marad. Ilyen esetekben a méltatlanul szenvedő számára az egyetlen elégtétel, ha valamilyen egyéb szerencsétlenség éri a méltatlanul előnyt élvezőt. Ilyenkor a kárörömet nem a frusztráltság táplálja, hanem az igazság mindenáron való érvényre juttatása egyetemes elvének isteni igazságszolgáltatás útján történő megvalósulása. Az isteni igazságszolgáltatást absztrakt fogalomként értem, nem Isten tényleges közbeavatkozásaként.   

Talán ezért is nem soroltatik fel a főbűnök között a káröröm. A káröröm tehát jó. Szerintem akkor is, ha éppen a frusztrációnkon enyhít. Bár, nyilván az lenne legideálisabb, ha minden helyzetben mi bizonyulnánk Fortuna kegyeltjének. Csakhogy tisztán win-win helyzetek nincsenek, mert a kompromisszum eleve az eredeti álláspontom feladását jelenti, vagyis valamit máris veszítettem. Ergo, mindig lesznek (frusztrált) vesztesek, köztük olyanokkal, akik nem érdemelték meg sorsukat.

Na, a liberális demokraták nem ilyen vesztesek. Ők nagyon is megérdemelték a sorsukat. Kéjelgek az agóniájukban. Tudom, talmi boldogság ez, igyekszem is kiélvezni minden pillanatát. Elbuktak! Elbukott az elitista picsogás, az emberiséget a liberalizmus száguldó gőzösén a kipusztulásba utaztató világnézet. Ismét. Az utóbbi időben egyre többször teszi ezt megmérettetése során.  Mégsem vagyok optimista, hiszen tudom, egy erőszakos, agresszív, a túlélésre programozott vírusról van szó, amelyet emberré válásunk óta hordozunk.

Jaj, hát tudom én, én egy őskövület vagyok, egy troglodita neandervölgyi. Vállalom! Soha nem fogom megérteni és elfogadni a feministákat, a meleg büszkeségből felvonulgatókat, az abszolút igazság igéjét hirdetőket, vagy a genderistákat. Ez utóbbiakat egyenesen büntetném is, mint az emberiség ellen szövetkező bűnözőket. A gender szót kiejtő nyelvét kivágnám, a leíró kezét levágnám, ha meg pantomimezné, lekaszabolnám.

Nem hiszek a férfi és nő egyenlőségében. Látott már egyetlen femi-liberogenderista is meztelen nőt és férfit egyszerre? Egyenlő ez a két test? Aki szerint igen, annak elmeorvosra van szüksége. Eltérő fizikai és pszichikai jellemzőink megkülönböztetnek minket. Olyan különbözőségek ezek, melyeket semmilyen elmebeteg életfelfogás nem tud egyenlővé tenni. Persze, az sem mellékes, hogy a feministák jelentős része leszbikus, tehát a női primátus genetikusan kódolt katonája. S mint ilyen, egy fokkal sem különb egy hímsovinisztánál.

Elveim nem tesznek automatikusan nőverővé, homofóbbá, rasszistává, legfeljebb liberalizmus kritikussá. Vallom, hogy minden embert (és nem nemeket, vallásokat, bőrszíneket) egyenlő mértékkel kell mérni. Ami nem jelenti azt, hogy a nőknek vasakat kellene cipelniük, mint egy férfinak. Csupán annyit, hogy azonos munkakörben dolgozó, azonos képességekkel rendelkező emberek között bérezésbeli különbségtétel neme, vallása vagy bőrszíne szerint nem elfogadható. Úgy vélem, egy nőnek pont annyi joga van élete kiteljesedéséhez, mint egy férfinak. Ám ettől még a magzat kihordása női feladat marad. S ha anyává lesz, anyaként kell viselkednie, nincs szabad akarata másként dönteni. Illetve van, csak onnantól nem anya, s mint ilyent, az anyai jogok sem illetik meg. Nem feltétlenül írott jogról beszélek! A szokásjog is a jogrend alapja.

A liberális demokrácia lényege, hogy az emberi társadalom fejlődését, evolúcióját úgy képzeli el, hogy nem léteznek egyetemes értékek és szabályok, mert minden, ami állandó, az a fejlődés ellenében hat. Ezért a klasszikus és organikus eredetű emberi szerepeket gúny tárgyává teszi, s miután ujjal mutogat, megbélyegez mindenkit, aki nem osztja a véleményét, előállhat a legképtelenebb baromsággal is, a társadalmi evolúció egy felsőbb fokának nevezve azt, sokan lesznek, akik egyetértenek velük.

Egyetértenek, mert félnek a rájuk mutató ujjaktól, a megbélyegzéstől és ellehetetlenítéstől. Ezt a jelenséget hívják liberális véleményterrornak. Oriana Fallaci, olasz írónő a baloldalról a következőket írja: „Az Iszlámhoz hasonlóan nem fogadja el, ha másképp gondolkozol, és ha másképp gondolkozol, semmibe vesz téged. Lejárat, eljár veled szemben, megbüntet, és ha a Korán, vagyis a Párt megparancsolja, hogy lövessenek le téged, akkor lelövet.”

Tökéletes jellemzés! Hozzátenném még, hogy minden olyan esetben, amikor nem az ő véleményük érvényesül, világméretű vonyításba kezdenek és a vég eljövetelét vizionálják. Remélem, ma már senkinek nem kell magyaráznom, hogy a liberalizmus egy baloldali világnézet, a marxizmus és bolsevizmus édestestvére. A konzervatív, vagy jobboldali irányzat a humanizmusból fakadó liberális elveket másfél évszázada beleolvasztotta saját világnézetébe, és nem tartja szükségesnek külön megjelölni a forrást, ugyanis organikusan egybeforrt az alapeszmével. Ellenben a baloldali eszmeiség alapvetően erőszakos, agresszív attitűd, amely nem képes magába integrálni a humanizmusból fakadó értékrendet, így minduntalan szükséges indexelnie az egyes részeit, hogy az pediglen a liberalizmus ottan kérem szépen.

Amerikában most ez az embertelen világnézet szenvedett súlyos vereséget. Hiába vetették be a véleményterror minden eszközét, alantas, semmirekellő embereknek titulálva mindenkit, aki nem rájuk szavaz, hiába manipulálták a közvélemény kutatásokat a médián keresztül, azt sulykolva, hogy csakis Klingonné győzhet, mert ő az egyetlen igaz út, az emberi értelem utolsó szikrái lángra kaptak és porrá égették a gazokat.   

Az amerikai választás egy utolsó segélykiáltásnak is felfogható. Ha nem számolunk le a liberális demokráciával (hogy valóban az, vagy sokkal inkább csak mimikrije az újjá születő bolsevizmusnak, az kérdéses), az emberi fajnak annyi. S nem azért mondom ezt, mert mi nem férnénk meg velük, elfogadva, tolerálva tőlünk idegen világnézetüket. Nem. A legtermészetesebb emberi attitűd, hogy a mások véleményét meghallgatom, mert hordozhat olyan tartalmat, amely érdemes az együttműködésre és megfontolásra. Több szem többet lát, meg jó pap holtáig tanul, stb. Nekünk fontos az olyan álláspont is, amellyel egyébként nem értünk egyet. Ők viszont a kizárólagosságban hisznek, az egyetlen útban és igazságban, minden mást pedig csírájában fojtanának el. Pont, mint egy vírus vagy a karcinóma.

A közélet témáit nyomon követő állampolgár sűrűn hallhatja azt a szót, hogy hazaáruló. Szemantikai értelmét tekintve egy fajsúlyos összetétel ez, azonban a kommunikáció szintjén az „izé”-nél is haszontalanabb. Ugyanis Magyarországon nincsenek hazaárulók. Sem jogi, sem egyéb értelemben.

Soha nem is voltak. Az e szóval illethető személyek egyetlen alkalommal sem méltóztattak kilépni a szépirodalmi regényből, melyben nevesítve lettek. Szóval, bárki, aki hazaárulónak tituláltatott, egészen nyugodtan tolja széles mosolyát a képünkbe, mindazok képébe, akik fontosnak tartanak elveket, alapokat, amelyek értéket teremtenek.  

Magyarországon tehát bárki bármilyen gazemberséget elkövethet hazája ellen, nem kell attól tartania, hogy a „hazaáruló” bélyeg reája ragadna. Nincs ugyanis jogi kódex és judikátor, nincs az erkölcsi minimumról azonos elveket valló társadalom sem, amelyik elítélné. S ha néhányan fel is horgadánk, a kutya ugat, a karaván halad.  

Nem kell tehát a Jobbiknak sem tartania attól, hogy rövidtávú politikai érdekei oltárán feláldozta a hazáját, s ezért stigmatizálódna. Kezdetekben a radikális párt éppen a taktikai megfontolásoktól mentes őszinte politizálásával nyerte el tetszésemet. Szimpatizáltam velük. Nem feltétlenül értettem egyet velük minden ügyet illetően, de mindig is értékeltem az olyan embereket és csoportokat, akik tabukat döngetnek vagy titkokat fednek fel.

A Jobbikot a nemzeti ügyeket őszintén pártoló társaságnak gondoltam. Mostanáig. Nyilvánvaló, hogy sokszor törtek előre szigorú tekintettel tévutak bozótharcaiban, de valahogy elnéző voltam velük. Láttam bennük a lázadó ifjúság minden őszinte hevét. Milyen kár, hogy amint öregszünk, e hevület eltűnik belőlünk!

Mától a Jobbik az én szememben opportunista hazaárulók gittegylete. Nem, nem azért, mert nem szavazták meg az Orbán által előterjesztett alaptörvény-módosítást, hanem azért, ahogyan, amilyen előzmények után nem szavazták meg.

A Jobbik már tavaly népszavazást akart a kvóta ügyében. Majd, miután a Fidesz idén kiírta azt, a Jobbik inkább alaptörvényt módosított volna. Ebben a javaslatában az ellenzéki párt nem jelölte meg a letelepedési kötvényt, mint kifogásolható körülményt. Aztán a népszavazás kapcsán tanúsított felemás hozzáállása egyértelművé tette, a politikai haszonszerzésen túl egyéb megfontolásaik nincsenek az üggyel kapcsolatban.

Kíváncsian vártam, mit lépnek majd, amikor a kormány az ő nyomdokaikon haladva bejelenti az alaptörvény-módosítási szándékát. Bevallom, kicsit meglepett, hogy a letelepedési kötvényt citálták elő érvként arra, miért is nem támogatják saját korábbi javaslatukat. Azt gondoltam, Vona nem lehet ennyire rövidlátó, sosem volt előjele annak, hogy az lenne. Azt gondoltam, Vona lenne az utolsó, aki megidézné az SZDSZ szellemét, mégis ezt tette. S nem csupán annak a zsarolópotenciál kihasználására való szenzitivitását, de arrogáns, lesajnáló retorikáját is. Undorító!

Beszéljünk egy kicsit a letelepedési kötvényről!

Az ötlet nem eredeti, hiszen majd minden állam támogatja a gazdasági célú letelepedést. Az USA-ban korábban egymillió dollárért lehetett letelepednie annak, aki ott kívánt élni és befektetni. Ma már félmillióért is megteheti. A legolcsóbb megoldást a Dominikai Köztársaság kínálja, ők mindösszesen százezer dollárt kérnek. A magyar letelepedési kötvény ára arányos a hazánk kínálta lehetőségekkel.

Legnagyobb előnye, hogy az állam piaci alapú finanszírozását segíti. Nem hiteleket veszünk fel, mint a szocialista-liberális koalíciók kormányai, nem súlyosbítjuk a függőségünket a homályos érdekközösségeket takaró bankok felé. Igaz, ennek ára van, hiszen az ígért hozam a kötvényt drágábbá teszi a hitelnél. Azonban, aki a bankoktól való függőség árnyoldalaitól nem rettent meg eléggé a 2008-ban elmélyülő válság idején, annak hiába beszélek, annak kívánom a megtapasztalást.    

Tehát a letelepedési kötvény a barátunk. Barátunk, csak nem mindenkinek egyformán. Nekem például elég furán mutatja ki a barátságát, de erről majd később! A legjobban, persze, annak a barátja, aki jól keres vele. Az eljárás során az ügyvédi munkadíj 60 ezer euró. Ezért a jogosult ügyvédi iroda kitölt egy kérelmet és azt érkezteti a BÁH-ban. Ennyi! Normál munkadíjban ez 50 ezer forint lenne. Ezért is nem jogosult valamennyi ügyvédi iroda eljárni, csak azok, amelyekkel szerződést kötnek a kötvényt forgalmazó cégek. A forgalmazókat meg az illetékes minisztérium jelöli ki. Rogán jól kijelölte saját cégeit, majd azok meg az ügyvéd haverokat.

Lehet ezen fanyalogni, de ez mindig így ment. Bizony, kedves bolsevik érzelmű barátaim és ismerőseim, a ti félisteneitek idejében is. Hiszitek vagy sem, Medgyessy Péter is zsebre vágta a hozzávágott milliárdokat. Pedig ő a francia becsületrend birtokosa! Oszt mégis. Gyurcsány és Bajnai is pont így csináltak mindent. Hitvány életükben azok sem voltak különbek egyetlen másodpercre sem. El ne sírjátok magatokat! Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. Remélem, jó sokára, de biztosan lesz.

A kötvényhez való viszonyom ambivalens. Mint, magyar állampolgár helyeslem. Mint bevándorlásra szakosodott irodavezető jogász átkozom. Annyi pénzt vesznek ki a zsebemből, hogy néha fizikailag fáj. Különösen azóta, hogy Végh Zsuzsanna, a BÁH (Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal) főigazgatója a 2015. év november havának 12. napján tartott főigazgatói értekezleten szóbeli utasításként közölte az osztályvezetőkkel, minden milliomos orosz és ukrán állampolgár tartózkodási engedély kérelmét el kell utasítani. Ugyanis a letelepedési kötvény semmivel sem kínál többet, mint az ingyenes tartózkodási engedély. S valaki minek fizetne euró százezreket, ha jöhet pár ezer forint illetékbélyeg áráért is? Én addig 2014-től naponta 5-10 tartózkodási engedélyt intéztem. Azt követően nullát!!!   

Belátható, hogy lenne okom örömködni a kötvény bukása okán. Azonban az a mérhetetlen butaság, a tudatlanság tobzódása, ahogyan a baloldal és a Jobbik kommunikálja ez irányú agyi okádékát, dühít. Milyen terroristák, szánalmas korcsok? A letelepedési kötvényhez komoly nemzetbiztonsági feltáró munka tartozik. Túl ezen pedig minek fizetne egy terrorista 360 ezer eurót, ha jöhet ingyen is pátyolgatott migránsként, vagy vehet hamis papírokat pár ezresért? A mindennapjaimat ebben a közegben élem, van rálátásom.

Arról nem beszélve, hogy a népszavazás témája nem a gazdasági célú letelepedés volt, hanem az, hogy adjunk-e az EU-nak akkora hatalmat, amellyel meghatározhatja egy ország lakosainak számát és összetételét az adott államot alkotó nemzetek és etnikumok hátrányára, azok akarata ellenére. A két téma köszönő viszonyban sincs egymással. Minden logikát nélkülöz a Jobbik akadékoskodása. Ezzel az erővel szabhatták volna feltételül azt is, hogy a Fidesz és a kormány törölje el a telet, mert hideg.  

Mindezért a Jobbikot opportunista hazaárulók gittegyletének tartom. Ostoba, sehonnai gazembereknek. Elégedettséggel nézem végig, ahogyan jelen törekvéseik felszalámizzák őket, s végül eltűnnek a süllyesztőben, mint az újabban általuk megidézett SZDSZ.

Meg mertem volna esküdni, hogy ilyesmi nincsen is. Aztán mégis van. De minek? Tök fölösleges, ha egyébként nem tartja be senki. Jó, jó, nyilván vannak újságírók, publicisták, akkreditált bloggerek, akik betartják a kódexben foglaltakat, vagy legalábbis igyekeznek valamiféle erkölcsi minimum szerint végezni tevékenységüket.

Egyet én is ismerek, s ha ismerek egyet, akkor simán lehet több is. Viszont azok biztosan nem a 888.hu-nál, az Indexnél, a 444.hu-nál, a HVG-nél vagy a 24.hu-nál dolgoznak. Természetesen sokkal több médiumot megnevezhettem volna, de nem olvasom vagy nézem valamennyit. Például írott sajtót nem olvasok. Nem nézek HírTv-t, ATV-t és Echo Tv-t sem. Többnyire az elektronikus médiából tájékozódom, az internet különböző portáljain követem a történéseket.

Így akadtam rá ama hírre is, - amelyet több hírportál is leközölt – mi szerint a szegény migránsokat a határnál agyba-főbe rugdosó László Petra operatőr egyik filmje újabb díjat kapott. A hír szerint immár másodszor vehetett át elismerést egy olyan nő, akit a balliberális sorsközösség kiátkozott.

A hír nem igaz. Nem volt igaz akkor sem, amikor az első díját nyerte egy bizonyos dokumentumfilm. S az, hogy a hír hamis, valótlan, pontosan tudják az ezzel kapcsolatban cikket, posztot író skriblerek is a 24.hu-nál és az Indexnél. Ám, noha tudják, cseppet sem zavarja őket, hogy valótlan állítások bénán összedobált halmazából kerekedő művük semmi másra nem jó, mint a társadalom szennyvízelvezető csatornáiban tenyésző alemberek alantas ösztöneinek gerjesztésére.

Mielőtt tovább vájkálnánk az újságírásnak, publicisztikának nevezett pöcegödör tartalmában, mondjuk el, mi a valóság László Petra állítólagos filmjével és elnyert díjaival kapcsolatban!

László Petra férje, László Gábor egy tehetséges rendező, operatőr és forgatókönyvíró. Nemrégiben Nemzetidegenek címmel készített egy dokumentumfilmet Herhoff Györgyről, a félig magyar - félig sváb családból származó 56-os forradalmárról. Herhoff családja elkerüli a kitelepítést, mivel a háború alatt elbújtattak egy zsidó nőt. Később a kommunista rezsim elleni szervezkedés miatt halálra ítélik, majd 13 év fegyházra mérséklik büntetését. 56-ban amnesztiával szabadul. A forradalom kitörésekor megtagadja anyja kérését, hogy hagyják el Magyarországot. Fegyvert fog, harcol és valahol a Vérmezőn halálos lövést kap.

A film aktuális, díjait is aktualitása miatt kapta. Utóbbi elismerését olyan zsűritől vehette át, amelyben ott volt Gulyás János (nem éppen jobboldali nézeteiről ismert) kiváló dokumentumfilmes is. László Gábor egy személyben volt a film rendezője, operatőre és forgatókönyvírója. Felesége, László Petra legfeljebb támogatta férje munkáját, mint minden normális feleség.

Mindezek ellenére a 24.hu „Újabb díjat nyert László Petra filmje” címmel jelentetett meg cikket. Képet is csatolt hozzá, mégpedig azt, amikor a nő egy migráns felé rúg. Jól ismerjük a fotót, bejárta a világsajtót. Az Index rálicitált a 24.hu-ra és azt a címet adta a hír kapcsán keletkezett írásnak, hogy „Ismét díjat kapott a film, amiben László Petra szerkesztőként dolgozott”. Majd megjelöli forrásként a Magyar Időket.

Nyilván megnyitottam a Magyar Idők vonatkozó írását, ám ott sehol nem találtam utalást arra, hogy László Petrának bármi köze lenne a filmhez, akár szerkesztőként is. Ezért rákerestem magára a díjazott munkára. Az összes impresszumban kizárólag László Gábor szerepel. Vagyis az Index már úgy hazudik, hogy azt egyből a Magyar Időkre keni. A pofám leszakad!

Nem ragadok klaviatúrát a balliberális sajtó minden egyes olyan cikke, posztja, híre alkalmával, amely nyilvánvaló hazugság. Atyaég, nem is lenne időm egyéb teendőimre! Azonban éppen a Népszabadság ledózerolása miatti vernyákolás sok felvonásos bohózatának idején előjönni egy ilyen orbitális hazugsággal, mindenképpen megér pár sort.

Könyörgöm, az internet korában ne legyünk már ennyire tenyérbe mászóan aljasok, firkászkáim! Értem én, hogy erősíteni kell az összetartozást a táborban, de ilyen módon annak valódi hozadéka pont nulla. Ugyanis a társadalom politikai megosztottsága konstans, az erőviszonyok ugyancsak. Hazugságokkal meg már baromira nehéz híveket szerezni Orbán ellen. Mert nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű cikkecskék semmi mást nem akarnak megmutatni, mint azt, hogy milyen is a most regnáló kormány, hogy tudniillik idegengyűlölő, avítt nézeteket valló személyeket tüntet ki. S ha ezt teszi, hát azért teszi, mert a kormány is ilyen, vagyis ORBÁN ilyen. Jaj, Istenkém, mennyire szánalmas!

Mielőtt bárki meggyanúsítana részrehajlással, elmondom, nem olvasok Magyar Időket, a köztévét alig nézem, hisz nézhetetlenné vált, rühellem a 888.hu dilettáns médiamunkásait is. Tököm kivan a kormányt ajnározó lakájmédiáktól!  Amennyiben lehetőségem van, híradót az RTL-en nézek. Internetes portálok közül a 24.hu-t preferálom, néha Mandiner. E kettőnek egyazon tulajdonosi köre van úgy, hogy a 24.hu ballib beállítottságú, a Mandiner meg jobber. „…(Jobb felől üt) nekem fütyöl, (Bal felől üt) s nekem fütyöl…” Ahogy Arany János a Fülemilében írja.

Szóval, az van, kedves balliberális felebarátaim, hogy hiába siratjátok a Népszabadságot és jajgattok a sajtószabadság halódása okán, bizony nem ébred sajnálat irántatok, mert ostoba és hazug médiumokból így is túlkínálat van. Politikai érdekeket térden csúszva kiszolgáló tollforgatóból is több van a kelleténél. Találjatok ki valami mást! Legyetek erkölcsösebbek például, mutassatok példát becsületből. Az nyerő lehet.

A legtöbben, - legalábbis, akik ismernek – most azt várnák tőlem, hogy a balliberálisok nemzeti ünnephez méltatlan viselkedéséről írok. Csalatkozniuk kell. Több okból is.

Az egyik ok, hogy én egy magyar nemzeti ünnepen már régen nem várom el a balliberálisoktól, hogy az alkalomhoz méltó magatartást tanúsítsanak. Másrészt a sípolásban semmi kivetnivalót nem látok. Nem egyformán viszonyulunk ehhez a neves naphoz.

Azt se feledjük, hogy volt már ezen a napon olyan, amikor a Fidesz szimpatizánsai zavarták meg a miniszterelnök megemlékező beszédét. Nem, nem Gyurcsányét! Medgyessy Péter volt az, aki nem mondhatta el a magyar országgyűlés képviseletében gondolatait 56 őszéről. Konkrétan azt ordítozták neki, hogy „D209”, a szokásos cselekvésekre történő felszólításokkal. olyanokkal, mint a „takarodj!” vagy a „mondjon le!”. Erre mindjárt visszatérünk!

Természetesen az, hogy nem a balliberális oldal képviselőinek ordenáré viselkedéséről akarok írni, nem jelenti azt, hogy ne lenne véleményem például Ungváry Krisztián történész kis performanszáról. Édes Istenem, az az ember a Magyar Tudományos Akadémia doktora, elismert történész, aki éppen a II. világháború utáni Magyarország történelmét kutatja, aki az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. Egy ilyen komoly szaktekintély nem viselkedhet úgy, mint valami kivénhedt munkásőr, nem lehet hangadó egy olyan tömegben, ahol az intelligencia kvóciens (IQ) nem haladja meg egy gibbonét. Ungváry Krisztián méltatlanná vált a MTA doktorának lenni, méltatlanná vált az 1956-os Intézet tudományos munkatársi tisztségét betölteni. Na, de ennyit róluk!

A jobboldal, de leginkább csak a Fidesz-KDNP szimpatizánsai idáig biztosan helyeselnének nekem. Mostantól azonban nem leszek túl szimpatikus a számukra. A Jobbikot hagyjuk, mert az sem nem jobboldali, sem nem nemzeti. Számomra a Jobbik egyértelműen egy szélsőbaloldali radikális párt. Pont, mint a DK vagy az Együtt. Már megint egy kitérő volt tőlem. Eh, oda kell figyelnem!

Szóval, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, az a nagy harci helyzet, hogy a kormány az állam képviseletében bizony szépen szembe köpte ezt a nemzeti ünnepet. A lehető legaljasabb módon. És ezek várják el a balliberálisoktól, hogy viseltessenek méltósággal a nemzeti ünnep iránt. Ugyan, kérem!

Az megvan, hogy Áder János köztársasági elnök Pintér Sándor Belügyminiszter előterjesztésére "kimagasló szolgálati tevékenysége elismeréséül, nemzeti ünnepünk, október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének 60., valamint a köztársaság kikiáltásának 27. évfordulója alkalmából" előléptette Tasnádi László rendőr vezérőrnagyot rendőr altábornaggyá? Tasnádi jelenleg a Belügyminisztérium rendészeti államtitkára.

Ám nem is az a lényeg, hogy most ki, hanem sokkal inkább, hogy korábban ki/mi volt. Tasnádi 1978-tól a Belügyminisztérium alkalmazottja, kisebb megszakításokkal. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának dokumentumai szerint a BM III-as, állambiztonsági főcsoportfőnökségébe tagozódó BRFK III/II-2 alosztályának állományában dolgozott századosi rendfokozatban.  

Az alosztály feladata volt a belső reakció felszámolása, a kulturális, ifjúsági és egyházi vonalon államellenes tevékenységet folytató személyek, diplomaták operatív megfigyelése, és a kiemelt népgazdasági objektumok védelme. Vagyis azzal az igen szép feladattal kellett megbirkóznia hősünknek, hogy a még nem felnőtt hazánkfiainak gondolati kilengéseit csírájában elfojtsa. A művészi önkifejezés madarának szárnyait annyira nyírbálja meg, hogy azok ne repülhessenek messzebb a legközelebbi KISZ- vagy pártirodától.

Nemes feladat ez, no! Ez a kiváló ember és rendőr olyan magas színvonalon végezte a munkáját, hogy előmenetele a rendszerváltozást követően is töretlen volt. Előbb Nemzetbiztonsági Hivatal alosztályvezetője, majd az Információs Hivatal osztályvezető-helyettese lett. 1998–2000-ben a fegyveres „belső elhárítást”, az akkori Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatát erősítette főosztályvezetőként, ezt követően két évig az adórendőrségen volt igazgató.

Nem semmi, igaz? Mégis Tasnádi állítja, soha senkiről nem jelentett. Értjük? Egy rendőr, aki nem ír jelentést. Ez kb olyan, mint a pap, aki nem imádkozik. Aránylag jól ismerem a BM rendőrség rendszerét, ezért pontosan tudom, hogy minden szolgálat végén jelentést kellett írni. Az átkosban biztosan, hogy most is, az nem tudom, de gyanítom, hogy ez semmit nem változott.

Vagyis a rendőr szolgálatának végén leült az írógép elé, megköpködte a bal és jobb mutatóujját, majd nekiesett klimpírozni. Az a rendőr, aki rendszeresen azt írta a jelentéseiben, hogy „Jelentem, szolgálati időm alatt esemény nem történt”, aligha számíthatott gyors előmenetelre. Lassúra sem!

Szerény véleményem szerint Tasnádi László forradalmilag előléptetett rendőr altábornagy elvt… izé… úr egyszerűen hazudik. De bizony írt jelentést, jó sokat és azokban jelentett személyekről! Jelentései oly’ eredményesek voltak, hogy azok megalapozták kiváló minősítését és előmenetelét. Mást viszont tönkretettek, de az meg pont nem érdekelte őt.

És ezt az embert tünteti ki a Fidesz október 23-án, azt, aki még Nagy Imre 1989-es újratemetésén is ügynökként vett részt, aki még akkor is a szocialista haza ellenségeit fürkészte. A pofám leszakad!

D209 abcúg, de Tasnádi az hős. Medgyessy miatt a nemzeti ünnepünkön méltatlanul viselkedtek Orbánék, ügynököztek, hazaárulóztak orrvérzésig. Erre most kiderül, hogy az ő ügynökük rossz, a miénk meg hős. És a Fidesz csodálkozik, hogy a ballibsik nem tudnak méltón megemlékezni. Miért, ők tán tudnak?    

Világvége hangulat van balliberáliséknál. Megint. Oda a sajtószabadság. Ismét. Azért nem lehetett aprócska méretű az a sajtószabadság, ha még mindig képes odalenni, 2010 óta gyakorlatilag folyamatosan. Nem múlik el hét, hogy hol csendesebben, hol a világot felverve ne agonizálna.

Lássuk be, ha mást nem is, de jajveszékelni kiválóan tudnak a balliberálisok. Na, meg hazudni reggel, éjjel, meg este. Mert bebizonyosodott, hogy most is hazudtak. Persze, már ebben sem vagyok biztos velük kapcsolatban, mert egyre inkább olybá tűnik, hogy ezek tényleg elhiszik, az általuk teremtett alternatív rémálomvilág a valóság.

Nem kisebb állatságot rémálmodtak most össze, mint azt, hogy Orbán, a Népszabadság nevű balliberális médium tulajdonosa, miután megtudta, hogy a lap azzal az egetverő szenzációval kíván előállni, hogy Rogán Antal és neje helitaxival utazott egy esküvőre, azonnal betiltotta a lapot, a székházát lerombolta, a helyét sóval hintette be, újságíróit pedig a gulágokra küldte. Ja, nem is! A gulágokra a Népszabadság hívei szokták küldeni a magyarokat. Mindegy, a lényeg az, hogy az újságírókat (éh)halálra ítélte, vagy ilyesmi.

Azonnal összeröffent ország-világ valamennyi balliberálisa, mind az ezer-ezerötszáz és kirohantak demokratálkodni a parlament elé. Itt különböző rituálékat mutattak be, olyanokat, mint jobboldali sajtóorgánumok égetése. Önbeteljesítő mágiák rigmusaival küldtél a pokolra Orbánt, a kormányt, a keresztényeket és minden magyar embert, aki nem ért velük egyet.  Ezt, az európai értékrend szerves részének számító összejövetelt nevezem én demokratálkodásnak.

Mindeközben Magyarországon, a 2016. év október havának első felében az történt, hogy egy külföldi (osztrák) tulajdonban lévő hazai médium gazdasági okokból felfüggesztette a működését. Az osztrák tulajdonos állítása szerint a Népszabadság mindösszesen 5 milliárd forint veszteséget termelt. Nem semmi! Ha én lennék a lap tulajdonosa, nem a működést függeszteném fel, hanem az újságírókat, szerkesztőket és főszerkesztőket. Na, de én nem is vagyok demokratált!

Olvasom a HVG-t, valami balliberális portál az is, hogy 2015-ben az MSZP alapítványa, a Szabad Sajtó (Jaj, Istenem!) Alapítvány kiszállt a lap finanszírozásából a mérhetetlen veszteség okán. Erről maga Kránitz László, az alapítvány elnöke nyilatkozott akkor.  Az új tulaj, a Mediaworks eddig bírta pénzzel és cérnával. Talán ő is úgy gondolja, hogy egy miniszter, akinek milliárdos vállalkozó a felesége, megengedheti magának, hogy helitaxizzon egyet.

Tudom, de Rogán lopta a pénzt, nem úgy, mint a szintén nagy helikopterező Kóka és Bajnai, akik becsületes kétkezi munkával lettek milliárdosok. Én tudom, de a tulajdonosnak ez is kevés lehetett, mert végül azt a javaslatot tette, hogy az újságíró urak hirtelen és azonnal tegyenek már le egy üzleti tervet az asztalra, ami kicsivel több, mint az, hogy „geci Orbán, dögölj meg!”. A tisztelt újságírók, akiket Orbán nem ítélt halálra, akik a munkahelyüket el sem veszítették, akik munka nélkül is tovább kapják a havi járandóságukat, nem vállalkoztak e gigászi erőfeszítést igénylő feladatra.   

Itt tartunk. S közben olvasom az alternatív rémálomvilág híradásait internetes portálokon, facebook-os ismerőseim megosztásain keresztül. Nem akarom elhinni, hogy ők is köztünk élő emberek. Nem vagyok képes felfogni ép elmével, hogy emberek ennyire aljasok, hogy a zsigeri gyűlölködés tölti ki az életüket.  Pedig igaz, Magyarországon, a 2016. év október havának első felében ez a valóság.

Tudtad, ó nyájas olvasóm, egyébként honnan ered a tragédia szavunk? Az ókori görögök hagyományozták ránk és kecskeéneket jelent, vagyis kecskemekegés. Jelen helyzetre pontosan illik.

Minden balliberális médium Rogán helikopterezésével van elfoglalva. A cikkek és posztok alatt iszonyat mennyiségű gyalázkodás, gyűlölködés olvasható komment formájában. Miközben nekem fogalmam sincs, mi a probléma azzal, ha valaki helikopterrel utazik valahová magánszemélyként.

Most komolyan, tényleg olyan nagy esemény, ha egy miniszter helikopterrel utazik? Tényleg van olyan szerencsétlen sorsú honfitársunk, aki szerint egy 750 ezer forintos helitaxizás eget rengető szenzáció gazdagéknál? Pláne, ha pénzbeli juttatás nem is volt, csak barter.

Há’ mer’a mi pénzünkbőőől! - És egyből előlépett mindenki becsületes munkából élő buzgó adófizetővé. Jaj, ne már! Először is, a hüledezők zöme nem becsületes munkából élő buzgó adófizető. Annyi a különbség köztük és Rogán között, hogy nekik nem áll módjukban akkora mértékben lopni. Ennek kizárólag a társadalomban elfoglalt pozíciójuk az oka. Mert, kérem szépen, az a titkárnő, aki gemkapcsot vagy papírt visz haza, vagy az a bolti eladó, aki párizsit rekvirál magának, az Rogánként pont annyit lopna, mint az eredeti teszi.

No, de nem azért ragadtam klaviatúrát, hogy kiosszam a kommentekben gyűlölködő, fröcsögő kispolgárokat és proletárokat. Őszintén megmondom, nem érdekel, mit vernyákolnak. Aki saját kisszerűsége, sikertelensége miatti frusztrációjában képes gyűlölni bárkit, aki többre vitte, mint ő, annak véleménye, legyen az akár az enyémmel egyező, nem érdekel.

Nem érdekel, mert ismerem jól az embereket. Akárki kerülne is kivételezett pozícióba, az előbb-utóbb elhinné, hogy fontos ember, fontosabb másoknál, tehát előjogai lehetnek. És igaza lenne, mert egy miniszter igenis fontosabb egy bolti eladónál. Akárki kerülne kivételezett pozícióba, az családtagjait, barátait, ismerőseit részesítené előnyben. Ez is természetes, hiszen a család a legfontosabb kötelék, bőven beelőzi a hazaszeretetet. S az sem utolsó szempont, hogy kiben tudok megbízni. Nyilván olyanban, akit ismerek. Ezek az emberi kultúrával egyidős tények.

És igen, én sem lennék más. Én is ember vagyok, én is hiszem, hogy fontosabb vagyok másoknál, és erre számtalan példát tudnék hozni. Ilyenek vagyunk és kész. Én is a hozzám közelállókat segíteném, velük venném körbe magam. Nem vagyok szent, soha nem is akartam az lenni. Álszent meg pláne!

Ezzel nem akarom azt mondani, hogy minden ember egyforma. Természetesen akadnak olyanok is, akik ragaszkodnak az elveikhez, amelyek szigorú erkölcsi normákon alapulnak. A politikusok közül sem lett milliárdos valamennyi. Akadnak köztük kevésbé kapzsi emberek is. Ezért is szomorú, hogy közben semmit nem tesznek tolvaj gazember párttársaik ellen.

Miután jól kiosztottam az istenadta népet, akár rá is térhetünk ennek a helikopterezős sztorinak az érdemi részére!

Emlékszünk még Kóka Jánosra, a Gyurcsány-kormány gazdasági és közlekedési miniszterre? Na, neki saját helikoptere volt és azzal repkedett, amerre éppen kedve szottyant. Egyetlen baloldali sajtóorgánum és bősz kommentelő sem emelt kifogást ez ellen. A balliberális emberek, akik most ész nélkül óbégatnak, nem emelték fel szavukat. Ezt hívják kettős mércének. A mi gazdagunknak szabad, az övékének nem. A mi gazdagunk nem gátlástalan tolvaj, az övéké meg az. Szánalmas!

Íme, egy másik helikopterező balliberális politikus:

 http://kepviselofunky.blog.hu/2009/07/01/helikopter_7

Természetesen neki is szabad, mert ő sosem volt tolvaj, mint az ő gazdagjaik, vagyis a jobboldaliaké. Ismét csak szánalmas!

Egyébként Kóka azért repkedhetett gondtalanul, mert éppenséggel a minisztériuma alá tartozott a Polgári Légiközlekedési Hatóság. Egyik alkalommal Kóka úr élve hatalmával, megtiltotta a Hír TV bérelt helikoptereinek, hogy a Fidesz nagygyűlése alatt használhassák a főváros védett légterét.  

Találgassunk, ki nevezte ekkor Kókát helikopterügyi miniszternek? Naná, hogy Rogán Antal, aki akkoriban a Fidesz kampányfőnöke volt! Erre mondom én, hogy a fagyi visszanyal. Ezért nem szabad a másikat minden mondatáért, tettéért, életviteléért vagy szokásaiért megbélyegezni. Sosem tudhatjuk, ha mi kerülünk hasonló helyzetbe, hogyan cselekszünk, mit mondunk, milyen új szokásokat veszünk fel.   

Rogán Antal szépen belesétált ebbe a csapdába. Az úrhatnám kis tróger, amint Kókához hasonló lehetőséget kapott, azonnal megtollasodott és újgazdag ficsúrként kezdett el viselkedni. A marhája! S amikor a helikopterezése okán megtalálták, azonnal rájött, ezt csúnyán megszívta. Ezért kezdett el hazudozni összevissza, hogy ő nem is látott még helikoptert. Giga szánalmas!

Ahelyett, hogy kiállt volna és elmondta volna, mennyire szégyelli, hogy anno pont ő gúnyolódott Kókán, hogy helytelen volt, amit akkor mondott és így utólag is elnézést kér. Lehetett volna őszinte, mostanában úgysem gyakorolta túl sokat.  

Első csalódottságomban írtam egy blogbejegyzést, amelyben elismerem, a népszavazás, mint nemzeti ügy, elbukott. Elbukott, hiszen érvénytelen lett. Írásomban kiemelem, fontos, hogy levonjuk a tanulságokat és kimondjuk az igazat, ne kezdjünk az eredmény relativizálásába. Akkor az ellenzékkel szándékosan nem foglalkoztam. Azonban látva az eredmények kapcsán kialakult hangulatot balliberáliséknál, mégis szükségesnek érzem értékelni az általuk elért eredményt is, letörölni a bárgyú vigyort az ostoba képükről.   

Milyen győzelmet könyvelhet el az ellenzék? - Pont semmilyent. A magyarázat rém egyszerű. Kezdjünk is bele!

Volt, ugyebár, egy nemzeti ügy. Az ellenzék szabotázskampányt folytatott. Nagy kunszt, egy liberálbolseviknak a szabotázs a kisujjában van! Annyit azért írjunk a javukra, ők ezt egy másodpercre sem tekintették nemzeti ügynek. Mindvégig a Fidesz, de főleg Orbán Viktor politikai térnyerésére irányuló akcióként kezelték, vagyis politikai ügyként.

Amint azt tegnapi bejegyzésemben is megjegyeztem, a balliberális oldal képtelen a tanulságokat levonni vagy okulni a történésekből. Még empirikus úton sem képesek tanulni. Ez azért óriási deficit ám! Mert, miközben a Fidesz képes felmutatni olykor egy-egy nemzeti ügyet, amelynek alkalmával a politikailag immunisakat, a resteket és az ellenkező világnézetűeket is rá tudja venni álláspontja pártolására, ugyanezt a baloldal a rendszerváltozás óta egyszer sem tudta prezentálni.

A szabotázsakciók mellett a gyűlöletkeltésben profik, de annak mindig nagyobb a kára, mint hozadéka. Mindjárt be is mutatom, miről beszélek!

A „négyigenes” népszavazással kezdjük. Ez volt az a referendum, amelyben elvesztettük a jogunkat a köztársasági elnök közvetlen megválasztására. Bár szoros eredmény született, az SZDSZ mégis nyert, hiszen ők akarták, hogy a nép közvetlenül ne dönthessen arról, ki lesz az államfő. Azóta is mennyi vitát kavar a legfőbb közjogi méltóság személye kijelölésének procedúrája. Egyetlen államfőt sem tudunk felmutatni, akit mindkét oldal képes lenne maradéktalanul elfogadni. Tegyük hozzá, abban, hogy ez így alakult, a Fidesz is ludas, hiszen az SZDSZ ifjúsági tagozataként ők is részt vettek a közvetlen demokráciagyakorlás elleni szabotázsban.

A legocsmányabb gyűlöletkampányt a 2004. december 5-i referendum kapcsán produkálta a balliberális oldal. Ekkor vala országlása a Hibbant Nérónak, Gyurcsány Ferencnek. Ebben a kampányban a baloldal egyszerre valósította meg a szabotázst és gyűlöletkampányt, egyébként zseniális módon.

A szabotázs lényege az volt, hogy két kérdés közül kelljen választani. Az egyik kérdés, jelesül a kórházak privatizációjáról szóló egy keveseket érdeklő téma volt, ezáltal nagyobb tömegek mozgósítására alkalmatlan. A baloldal érdeke itt az volt, hogy ne változtassanak a törvényen és a magánszférát be lehessen vonni az egészségügyi intézmények fenntartásába. Mivel a népszavazás eredményesség esetén az országgyűlést kötötte volna, nekik arra kellett törekedniük, hogy az mindenképpen eredményetlen maradjon. Az MSZP és az SZDSZ az alkotmánybíróságra is elment a referendum megakadályozása érdekében.

A gyűlöletkampány részleteit jól ismerjük. A 23 millió románnal riogatást ma is felrójuk Gyurcsánynak. Sikerült megosztaniuk a társadalmat. Ekkor bizonyosodott be, hogy a balliberális politikai közösség a magyarok határokon átívelő közösségének megvalósításától retteg, a nemzeti ügyeket, mint dohos, múltba révedő időpocsékolást értelmetlennek tartják. Gyakorlatilag az akkori választási erőviszonyok bebetonozására törekedtek, hatalmuk hosszútávon való fennmaradását megcélozva.  

Mindezért a balliberális oldal elveszítette kapcsolatát a határon túli magyarokkal és mindörökre kérdéses marad a nemzethez való viszonyuk. A magyaroknak általában fontos ügyek kapcsán a baloldal többé nem tud hitelesen megnyilvánulni.  

Íme, két referendum, amely végül úgy alakult, amiképpen szerették volna, mégsem lett hozadéka számura, csak hatását hosszútávon kifejtő hátrány.

S akkor elérkeztünk a kvóta referendum ügyéhez. Mivel tehát a baloldal nem képes nemzeti érdekeket felismerni, politikai szintre kényszerítette az eseményt. Sokadszorra bizonyultak gyávának és aljasnak a nemzet akaratának érvényre jutása megsegítésében. Inkább gyűlölködtek és szabotáltak.

Persze, ők azt mondták, mi, magyarok vagyunk a gyűlölködők az idegenekkel. Mindezt azzal magyarázzák, hogy álláspontunk szerint az identitását eltagadó, ellenőrizhetetlen származású néptömegek kontrollálatlan befogadása, majd államonkénti szétosztása nem megoldása a problémának, hanem tetézése. Úgy véljük, a segítség akkor a leghatékonyabb, ha ott segítünk rajtuk, ahol természetes közegükben lehetnek, tehát otthon, az országaikban. Ez nem gyűlölködés, ez racionális gondolkodás.  

Világviszonylatban bizonyosan Magyarországon éri a legkevesebb atrocitás az idegeneket. A velünk élő muszlimok itt a legbékésebbek. A cigányság társadalmi integrációja ugyan akadozik, de más államokhoz képest ugyancsak gördülékenyebb. Persze, lehet ezt agyatlanul tagadni, de annak hozadéka nulla, a tagadók társadalmi marginalizálódása viszont jelentős.

Száz szónak is egy a vége: vesztettek. Ismét. Mert ostobák és aljasok.  

Mert mit mondtak ők? - Maradjatok otthon. Ja, otthon maradtak, ahogy egyébként is szokták. Ez olyan, mintha hajnal hasadtakor kiállnék és azt mondanám, hogy "kelj fel, nap!" Majd, amikor felkelt, ünneplem magam, hogy miattam kelt fel.

Mutatok számokat, a matematika egzakt tudomány, produktuma csupa-csupa tény.

NATO referendum:

Részvételi arány: 49,24%

Összesen: 3 698 668 fő   Igen: 3 344 131   Nem: 574 983   Érvénytelen: 44 961

EU-tagság referendum:

Részvételi arány: 45,62%

Összesen: 3 669 252 fő   Igen: 3 056 027   Nem: 592 690   Érvénytelen: 17 998

Határon túli magyarokról szóló referendum:

Részvételi arány: 37,49%

Összesen: 3 017 739 fő   Igen: 1 521 271   Nem: 1 428 578   Érvénytelen: 61 168

Szociális vagy „háromigenes” népszavazás:

Részvételi arány: 50,51%

Összesen: 4 061 015 fő   Igen: 3 338 970   Nem: 688 287   Érvénytelen: 31 92

Kvóta referendum:

Részvételi arány: 43,35%

Összesen: 3 581 267 fő   Igen: 55 758   Nem: 3 282 723   Érvénytelen: 223 254

A szociális népszavazásnál három kérdés volt. Itt átlagolnom kellett, bár parányi eltérések voltak csupán. A korábbi népszavazásoknál nem voksolhattak a határon túli magyarok. A magyarországi lakcímmel nem rendelkező szavazók száma 274 627 volt. Ennek zömét ők teszik ki, ezért nem is spekulálok, hány külföldre távozott hazánkfiának nincs magyarországi lakcíme. Ez az összes szavazó 7,668%-a. Jelen esetben nem oszt, nem szoroz. Közel négyszer annyian szavaztak érvénytelenül, mint az szokásos. Ugyanakkor a részvételi arány átlagosnak mondható. Ebből könnyen kiszámítható, hogy a balliberálisok nagyjából 250 ezer emberre tudtak hatni. Azzal, hogy az illető IGEN-nel vagy érvénytelenül voksolt. Az otthon maradtakat nem vindikálhatják maguknak, hiszen szinte pontosan ugyanannyian maradtak távol, mint máskor.  

Ez győzelem? Kétszázötvenezer embert sikerült megvezetniük és azt győzelemnek hívják? Szemben azzal, hogy ennél többen csak a NATO-ba való belépésünkről szóló referendum kapcsán szavaztak egyformán, de csak minimális az eltérés, noha ott konszenzusos témáról volt szó.

Tehát 3,3 millió voks az súlyos vereség, a 250 ezer viszont fényes győzelem. Ez igen, kérem szépen! A balliberális oldal ismét legyőzte a valóságot. Szabotált, gyűlölködött és végül győzedelmeskedett. Legalább 250 ezer ember érzi most magát határtalanul boldognak Orbán legyőzése kapcsán. Hát, gyerekek, sokan ugyan nem vagytok, de több mint elegen!

Bármennyire vagytok most eufórikus hangulatban, nem győztétek le Orbánt. Egyedül a számotokra nem létező és értelmezhetetlen nemzeti érdek és együttműködés felett arattatok győzelmet. Minket győztetek le, akik távol tartjuk magunkat a pártpolitikától, akik a józan megfontolást és a közös érdeket tartjuk szem előtt. Minket letaroltatok, lehet ujjongani.

Csakhogy, balfaszok, a politikai játszótér Orbán felségterülete. Ott őt nem lehet önámításokkal, alternatív valóságok teremtésével legyőzni. Összerántott 3,3 millió embert, köztük legalább 500-700 ezer baloldali szavazót is. Mozgósítsatok már ti ennyi állampolgárt!

Nem kell a süket duma, tartsátok meg a maradék együgyűnek, aki még veletek tart! Saját szavazóbázisotokat bizonytalanították el, mert utolsó csatlósként szolgáljátok a migránsok invázióját. Nézzetek már szét! Merkel időgépet épít, a svédek perelnek, ha nem szabadítjuk meg őket attól a sok agysebésztől és atomfizikustól. Az olaszok még e hónapban népszavaznak. Jövőre több európai országban is választások lesznek. A sógorok gyakorlatilag alig várják, hogy meghívják őket a V4-be. Mindenkinek elege van belőletek, a hülyeségeitekből, az alternatív valóságaitok erőszakos propagálásából. Végetek van, basszátok meg.  

Volt kicsiny hazánknak egy vezetője. Egy tömeggyilkos. Pályája kezdetén 1948-50 között belügyminiszterként ezreket végeztetett ki. Korabeli dokumentumok tanúskodnak arról, miként presszionálta az igazságszolgáltatást, kényszerítve azt a rabok kínázásra, majd halálra ítélésére. A szovjet helytartók elborzadva jelentették kegyetlenségét otthoni feletteseiknek. Az ország vezetőjeként 56 után olyan népirtást rendezett, hogy még Rákosi is megirigyelte volna. Többek között makacsul ragaszkodott Nagy Imre kivégzéséhez, noha a Szovjetunió nem tartotta szükségesnek.

Mégis mindenki az egyszerű, puritán bácsira emlékszik leginkább. Regnálása alatt mi voltunk a legvidámabb barakk, Európa éléskamrája. Szocialista szomszédjaink irigykedtek ránk.  Manapság, elsősorban baloldali és liberális érzelmű honpolgáraink körében nagy divat őt úgy megjeleníteni, mint Mátyás királyt, az egyszerű népek védelmezőjét. „Kádár János, ha szőlőt akart enni, vett egy kilót a boltban, nem vásárolta fel a Tokaj-hegyet.”

Zárójelben: Hogy ez mekkora marhaság! Nem volt magántulajdon, tehát nem vásárolhatott fel semmit. Pénzt sem adott soha semmiért, mert mindent ingyen kapott. Nem volt ugyan nagyigényű, de a tárgyilagosság kedvéért nem ártott ezt megjegyezni. Zárójel bezárva. 

Ilyen és ehhez hasonló mendemondák terjednek a progresszív baloldal haladó szellemiségű népei közt. Értjük a lényeget? – Ez az ember egy könyörtelen tömeggyilkos volt, mégis bizonyos körökben nosztalgiával gondolnak vissza rá. És ezek a körök próbálják elmagyarázni nekünk, mi az a demokrácia, mi az emberség és könyörület.

No, de nem véletlenül hoztam fel az illetőt. Mondott valamit, amin most a népszavazás kapcsán minden magyar embernek érdemes elgondolkodnia, aki NEM-mel szavazott. Azt mondta ez a mi Kádár apánk, hogy „Minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!”   

Kimondom hát: A vereség az vereség. Akárhogyan magyarázza is majd a kormány, a jobboldal képzett megmondó emberei, vagy akár az urnákhoz járuló szavazópolgár, ez akkor is vereség. Ezt a csatát bizony elbuktuk. Nem magyarázkodni, mosakodni kell most, hanem az okokat feltárni, a felelősöket megnevezni, de feltétlenül kimondani, vesztettünk.

Zárójelben: A baloldal 2006-ból máig nem vonta le a megfelelő tanulságokat, borzalmas bűnüket nem bánták meg, felelősöket nem állítottak elénk. Ennek lett következménye a Fidesz 2/3, két választás csúfos elbukása eddig, s borítékolható a következő is. Zárójel bezárva.

Ahogy a balliberális politikai vezetés nem vonta le a megfelelő következtetéseket soha, úgy a Fidesz-kormány sem teszi most. Helyette arról beszélnek majd, hogy őket a 3 millió NEM szavazat is ugyanúgy köti ígéretük megtartására, mint a 4,1 millió. Vagyis mindenképpen lesz közjogi következménye a referendumnak. Hogy ez pontosan mit jelent, arra mindjárt visszatérek.

Száz szónak is egy a vége, a vereség győzelemmé avanzsál. Ez nyilván nem zavarja majd a Fidesz szimpatizánsait, ők eleve nem gondolkodnak, helyettük megteszi a párt. S közben mi lesz velünk, akiket a józanész vezérelt, úgy kerültünk velük egy csónakba? Minket a pártpropaganda nem elégít ki, a mi számunkra ez óriási csalódás.

Gondolom, többen hasonszőrűek azon agyalnak, mitévők legyenek most, hogyan szabaduljanak meg a csalódás okozta frusztrációjuktól. Én azt választom, hogy kiírom magamból. Mert igenis frusztrált vagyok, mert igenis bosszant, ami és ahogyan történt. Elmondom, mit gondolok, szerintem milyen okok vezettek a vereséghez.

Először is, a kormányzati kommunikáció Gyurcsány legtébolyultabb időszakát idéző volt. Az olimpiát nem tudtuk nyugodtan nézni, mert kétpercenként felbukkant a kék háttér és a „Tudta?” kezdetű mondóka. Rém idegesítő volt. A jó pénzen tartott szakemberek azt sem tudták kezelni, ahogyan az ellenzék megnyilvánult. Nem tudták semlegesíteni a liberálisok hazug okádékát. Két napja hangzott el az első értelmes mondat kormányoldalról, amikor Kósa kijelentette, ha az igenek győznek, a kormány lemond. Ha ezt egy hónappal korábban mondja, a baloldal akkora kampányba kezd a népszavazáson való részvételért, hogy a 70% is meglett volna a végén.

Másodszor, a népszavazás intézményének lejáratása nevezhető meg, mint a vereség fő oka. A leértékelést még megboldogult Göncz Árpád kezdte el, amikor teret adott az SZDSZ újlipótvárosi elitista gőgjének a referendum általános minősítését illetően. Aztán jött a 2004-es konkrét eset, amikor a magyar demokrácia alkonyba borult, amikor Gyurcsány Ferenc megkezdte hosszú ámokfutását.

2004. december 5-én nem csupán az derült ki, hogy a baloldali politikai közösség, ideértve a szimpatizánsokat is, gyűlölettel gondol(nak) a határon túli magyarokra, mint idegenekre, hanem az is, hogy a gyűlöletkampány, amit folytattak, meghallgatásra talált a jobboldali szavazók körében is. Ettől kezdve a népszavazás soha nem valamiért, hanem valami ellen szólt. Legyen az vizitdíj vagy kötelező kvóta.

Csakhogy ennek az ellenséges retorikának lett egy olyan mellékhatása, ami ma zátonyra futtatta a józan megfontolás hajóját. Az emberek belefáradtak az állandó, gyakorlatilag 98 óta szünet nélkül folyó gyűlölködésbe. A társadalom lassú kínzása a politikai elit által olyan fásultságot okozott, amely vélhetően hosszabb időre lehetetlenné teszi, hogy közügyekben a közvetlen demokráciagyakorlással értelmes döntéseket hozzunk. (A közvetlen demokráciagyakorlás a népszavazás. Minden másban a képviseleti demokrácia szerint járunk el.)

Az emberek többsége a népszavazásról úgy gondolkodik, hogy az egy olyan esemény, amikor a politikai elit bevonja őket egy kőkemény háborúba, kvázi a tűzvonalba helyezi, holott éppen azért van képviseleti demokrácia, hogy a tűzvonalba még csak véletlenül se kerüljenek. A népszavazás egy lejáratott műfaj lett a magyar demokráciában.

Harmadszor, óriási hiba volt a kormány részéről, hogy nem tudta térben és időben pontosan elhelyezni a referendumot, annak lehetséges következményeit, illetve fontosságának okait. A referendum nem maga a háború, hanem annak csupán egy csatája. Egy az elkövetkező sok közül. A migránsok nem Magyarországra jönnek, hanem a fejlett nyugati államokba, tehát logikusnak tűnő érvelés volt a balliberálisoktól, hogy nem fenyeget minket közvetlen veszély.

Nem is. Most még nem. Azonban éppen a hetekben sokallt be Merkel, és nyilatkozta le, hogy vissza kellene forgatni az idő kerekét. Feltették a kezüket a svédek és osztrákok is. Ez nem jelent mást a kialakult helyzetben, mint hogy a nemkívánatos migránsokat vissza kell paterolni a küldő országba, de legalább oda, ahol az EU-ba lépett. Ez közel egymillió migránst jelent Magyarországra nézve. Amikor pedig a fejlett nyugat megszabadul a kolonctól, nem kell mást tennie, mint felfüggesztenie Schnegent. Hogy ez mikor lesz? – Legkésőbb tavasszal. Pláne, ha a mi népszavazásunk fertőzőnek bizonyul. Akkor bizony nem lesz ideje Schulznak és Junckernek demokratára innia magát és ülésről ülésre járva odázgatni a döntést.

 Írhatnék a balliberálisok alávalóságáról, gerinctelenségéről, szimpatizánsaik zsigeri gyűlölködéseiről, amelyeket hibás intellektusukból fakadóan ránk projektálnak. Oldalakat lehetne teleírni hazugságaikkal, ostoba mantrálikkal, amelyek arra szolgálnak náluk, hogy a valóságot elfedjék. Fölösleges. Ez nem rajtuk múlt. Bizonyos szemszögből nyilván rajtuk is, de mondandóm lényegét nem érinti az ő tetteik értékelése.

A hibát mindig magában keresse az ember, mert mást nem tud megváltoztatni, de magát igen. Mást nem tud meggyőzni, hogy téved, de magában le tudja vonni a következtetéseket és okulhat belőle.

És itt visszakanyarodnék a kormány azon ígéretéhez, hogy érvénytelenség mellett is lesz közjogi következménye a népszavazásnak, ha a NEM-ek aránya szignifikáns. Tanulságos rész!  

Azt mondta ez a mi kormányunk, hogy ez nem politikai ügy. Egyetértek, nem az. Azt is mondta, hogy ezt józan megfontolás alapján erkölcsi kötelességünk megtenni hazánkért, tehát felülemelkedik a pártcsatározásokon. Ezzel is egyetértettem. Viszont mégis közjogi lépéseket terveztek/terveznek. Márpedig az politikai döntés ám, hiszen a referendum elbukott, ahhoz joghatás fűzni kizárólag politikai lapon lehetséges. Ergo az egész politikai ügy, vagyis hiába hazudott minden másban a balliberális oldal, ezt a helyzetet jól ismerte fel. Tudta, hogy ez olyan csapda, amit a kormány nem kerülhet ki.

Talán nem is akarta, talán a tartalék forgatókönyv számolt ezzel. Vagyis, ha a népszavazás érvénytelen lesz és a kitűzött magasztos célokat nem érjük el, ha a hazánk érdekében elvégzett erkölcsi kötelezettségünk nem hozza meg a várt eredményt, akkor előkerül az önös érdek, a hatalmi pozíció megerősítése. Mert arra még az eredménytelen referendum is alkalmas, hogy a Fideszt és Orbánt megerősítse Magyarországon, de az EU-ban is. Azt mondják hát, „ha nincs elegendő állampolgár, akiben lenne erkölcsi tartás és felelősségtudat, akkor majd mi meghozzuk helyettük a nehéz döntést saját üdvünkre”.

És ki hibáztathatná őket? Bármelyik párt ezt tenné a helyükben. A szomorú inkább az, hogy a társadalom tagjainak csak töredéke látja, hogy ez mennyire káros, hogy ez a demokrácia csődje. Vigadjunk hát együtt a pártokkal, akik mind saját győzelemként értékelik a történteket, a szimpatizánsokkal, akik mindkét oldalon borzalmasan elégedettek a történtekkel! Megyek és bontok egy sört. Egészségünkre!

Tegyük fel, hogy nincs valódi tétje a népszavazásnak, csak Orbán hatalmának megerősítése. Túl azon, hogy nekem ennyi elég, vannak egyéb körülmények is, amelyek arra sarkallnak, hogy vasárnap szépen beikszeljem a NEM-et.

Lássuk csak, itt van Orbán kormányzása. Nem szavaztam rá, sőt, senkire sem szavaztam, de az elmúlt 6 évet inkább értékelem pozitívan, mint negatívan. Sokan most felszisszenek, és azt mondják, „ez megbolondult”. Igen, magam is érzem, hogy ez nem egy normális elmeállapot. Azonban én is annak a sokmillió embernek egyike vagyok, akikben a 2006-os vérengzés nem múlt el nyomtalanul, akik ott megélték a demokrácia halálát.

2002-ben Medgyessy Pétert tartottam a legalkalmasabbnak az ország kormányzására, rá szavaztam. A szemem láttára tüntették el a süllyesztőben, mert ki merte mondani, hogy az SZDSZ egy hazug tolvajbanda. Nem hittem a szememnek, amikor Gyurcsányt elküldték tárgyalni Kiss Péter kinevezéséről, majd a politikai élet egyik legocsmányabb, zsírosra hízott patkánya, Kuncze Gábor előbújt odújából és kijelentette, nekik csak Gyurcsány felel meg. A többit ismerjük. Ekkor értettem meg, bolsevik kutyából nem lesz liberális szalonna.

Az a primitív ámokfutás, amit Gyurcsány-érának hívunk, lehetetlenné teszi számomra, hogy valaha is egy magát baloldalinak és liberálisnak mondó pártra szavazzak. Nem vagyok jobboldali, sem keresztény konzervatív. S miután a szociálliberális politikai irányzat kamunak bizonyult, a világnézetem elárvult pártválasztás szempontjából. Attól kezdve csupán a saját értékrendem vezérel, mindig a szerint foglalok állást a társadalmat érintő ügyekben. Így a népszavazást illetően is.

Ezért, ha tényleg csak annyi lenne a tétje a népszavazásnak, hogy Orbán erősödik vagy gyengül, akkor is elmennék és erősíteném a gonosz Orbánbasit. Ugyanis a népszavazás témája az, hogy meg kell fékeznünk valahogy a brüsszeli ámokfutókat. Nem lesz blitzkrieg, de ez az első és fontos csata, amit továbbiak követnek majd, nekünk pedig törekednünk kell minél többet megnyerni. S hogy Orbán most erősödjön, nem csupán Magyarország, de egész Európa érdeke.

Tehát nem abban támogatom Orbánt, hogy minél több pénzt tömjön Vajna, Rogán és Habony zsebébe, hogy urat csináljon egy olyan tanulatlan tuskóból, mint Mészáros Lőrinc, hogy minden gazdasági előnyt ők élvezzenek. Ebben nem támogatom. Abban sem, ahogy az oktatást kezeli. Szóval, van bajom ezzel a kormánnyal, és 2018-ban sem fogok rájuk szavazni.

Az iszlám invázió kérdésében azonban feltétlen híve vagyok Orbánnak. Már csak azért is, mert a másik oldal összevissza hazudozik. Náciztak minket a kerítés miatt, majd kiderült, hogy máshol is van (Spanyolország, Franciaország.) A franciák azt mondták, az ő kerítésük nem a migránsok ellen van, mint a miénk, hanem értük. Az osztrákok nem építettek kerítést, csak kaput oldalszárnyakkal.

Mára odajutottunk, hogy a „wir schaffen das”-ból „bárcsak visszaforgathatnám az idő kerekét” lett. Nincsenek sehol az agysebészek, a több nyelven tudó atomfizikusok sem, csak fél-analfabéta, szocializálatlan kecskepásztorok és könnyen fanatizálható, gyökerét vesztett fiatal emberek.

Felmerült a „no go zone”-ok kérdése is. Az a BBC hazudta le a csillagos eget is a létükkel kapcsolatban, amelyik pár éve még ezzel a címmel készített dokumentumfilmet az angliai zónákról. A balliberális sajtó mág azt követően is bőszen támogatta a hazug kormányokat a zónák létét illetően, hogy dokumentumfilmek tucatjait, fényképek tízezreit rakták fel az internetre Európa szerte, amelyek azt tanúsítják, hogy a zónák igenis léteznek.

„Hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” – Ugye, ismerős? Akkor azt hittük, Gyurcsány csak egy vadhajtás, de mára kiderült, minden baloldali és liberális hazudik. Reggel, éjjel és este.

Megsúgom, kedves liberális és baloldali ismerőseim, az internet korában Orbán ellen ordas hazugságokkal nem lehet harcolni. Amit műveltek, azzal őt erősítitek. Úgy is, hogy kényszerpályára állíttok olyanokat, mint én is vagyok.

Európából térjünk vissza kicsit a magyar valóságba!

Akik néhány éve még veszélyesnek tartották a határon túli magyarokat, akik az életüket féltették tőlük és foggal-körömmel küzdöttek ellenük, azok most veszélytelennek mondják azokat a többnyire identitás nélküli, vagy hamis identitású fanatikus tömegeket, amelyekről már kiderült, hogy terroristák lapulnak bennük. Azok betelepítéséért harcolnak foggal-körömmel, akik európai városokban robbantgatnak, gyilkolásznak, útlevelet adnak kölcsön az ISIS-hez tartó rokonnak, nőket erőszakolnak meg és még sorolhatnám.

Ez olyan ellentmondás, rosszabb esetben olyan logikus, hogy mindenképpen demonstrálnom kell, velük sosem leszek egy platformon, ezért a voksom NEM. Akik szerint egy másik magyar értéktelenebb, mint egy fanatikus fél-analfabéta muszlim, azokkal én nem árulok egy gyékényen.  

Végezetül ott van a józan megfontolás, amelyet szakmai képzettségemből fakadó ismereteim, tudásom is megtámogat. A tömegek kontrollálatlan befogadása ellenkezik valamennyi nemzetközi jogi passzussal, ellenkezik a EU-s joggal. A jogszabályok felfüggesztése, - történjék az akár humanitárius okokból – káoszhoz vezet, aláássa a jogbiztonságot. A több milliárd mélyszegénységben élőből nem elég 2-3 milliót befogadni ahhoz, hogy megszűnjön maga a mélyszegénység. Arra sem lehet elég, hogy a lelkiismeretünk megnyugodjék, mert nem nyugodhat meg. Évente 80 millióval nő a legszegényebbek létszáma. Beláthatjuk, hogy Európa nem képes évente 80-100 millió embert befogadni. A segítséget kell odavinnünk, nem őket beengedni kontrollálatlanul. Ezért szavazok NEM-mel vasárnap, a képmutatásra mondok nemet.

S hogy szerintem van-e tétje a népszavazásnak? – Feltétlenül. Egy álláspont melletti határozott kiállás, hogy senki ne kételkedjen, ez a szilárd meggyőződésünk. Ez a határozott álláspont az Európai Bíróságon elengedhetetlen, mint bizonyíték.

Tételezzük fel, hogy az idő nem áll meg október 2-án. Másodika után harmadika lesz, majd november és december. A migránsok jönnek, előbb kétmillió, majd több, de ki tudja mennyi. Merkel már kiadta az utasítást, hogy időgépet kell építeni, mert muszáj visszaforgatni az idő kerekét. Gyanítom, hogy még a német mérnökök sem tudnak segíteni Merkel muttin. Így marad az, amit már Svédország, Norvégia és Ausztria is pedzeget, visszapaterolni az összest oda, ahol először regisztrálták őket. Belegondolt már egyetlen baloldali liberális is, hogy ez Magyarországnak hány menekültet jelent?

Ki tudja, a törökök is meddig tartják a szavukat? Fenyegetőzni már fenyegetőznek. Ha nem kap 75 millió török vízummentességet az EU-ban, akkor szélnek eresztenek pármillió agysebészt. Hirtelen nem is tudom, melyik lenne nagyobb katasztrófa.

Ki meri állítani, ha a közel egymillió itt regisztrált muszlimot katonai erővel visszadeportálják hozzánk, nem függesztik fel schengent? Azt mondták, kerítést csak a náci magyarok építenek, s lám, már nekik is van. Azt mondták, jöhet mindenki, most meg időgépet építenének. A svédek is azt mondták, Magyarország nem biztonságos, menjen hozzájuk minden migrincs, most mégis visszaküldenének pár ezret. Ki meri hát azt állítani, hogy nem függesztik fel schengent, ha visszapateroltak mindenkit hozzánk, az olaszokhoz, a bolgárokhoz és görögökhöz?

Szóval, baloldali és liberális emberek kishazánkban, nem árulok egy gyékényen veletek, mert nem mutatkoztatok szavahihetőnek, mert híján vagytok a tisztességnek. Magyarként nem pártolok olyan eszmét, amely a másik magyart alávalónak tartja, az életét félti tőle és az országba sem engedné, miközben fanatikus muszlimok százezreit telepítené le, olyan embereket, akik bizonyítottan fokozott terrorveszélyt jelentenek.

Mindezekért én NEM-mel szavazok. Nem várom, hogy ezt egy baloldali liberális megértse. Én sem értem őt. Mindkét fél tegyen belátása szerint, mert mindenki véleménye számít. A demokrácia nem mindig szép, de szükséges.

Elsőként is nézzük meg, mi a demokrácia. Ehhez vissza kell tekintenünk egészen az ókori görög poliszok korába. Akkoriban alakult ki ugyanis egy olyan társadalmi (politikai) rendszer, amelyben a városállamok jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjai döntöttek a közügyeket illetően. A hatalom ilyetén való gyakorlása lehetett közvetlen vagy képviseleti. Utóbbit jól ismerhetjük, hiszen képviseleti demokráciában élünk.

Sokan hiszik azt, hogy a demokrácia az csak úgy van, azért nem kell tennünk semmit. Még annak tükrében is így vélekednek, hogy van pár korosztály, amelyik megtapasztalta milyen a demokrácia nyújtotta lehetőségeket nélkülözni. Úgy vélik elegendő kimondani magát a szót, mint valami varázsigét és az életünk máris sokkal jobb lesz.

A demokrácia nem egy tökéletes társadalmi konstrukció. Nem is lehet az, hiszen emberek működtetik. Azonban lehetőségünk van mind komfortosabbá tételére, de azért tennünk kell.

És itt a gond! Az emberek nem szeretnek tenni. Ahogy Nietzsche is fogalmaz egy korai művében, A vándor és árnyékában, a világban a leggyakrabban tapasztalható emberi tulajdonság a lustaság, restség. Ennek okai szerteágazóak lehetnek. A felelősségvállalással ránk nehezedő pszichikai teher súlyától való félelem, álláspontunk okán a közvélemény reakciójától való zsigeri rettegés. vagy egyszerűen csak a Pató Pál effektus, hogy nem tartjuk időszerűnek a tettek véghezvitelét.

Teljesen mindegy, mely okból mutatkozunk restnek, ha közügyről van szó és nem cselekszünk, a demokrácia sérül. Veszít erejéből és szépségéből, mígnem olyan torzóvá válik, amelyben csalódnunk kell. S mindhiába vigasztaljuk magunkat azzal, hogy más sem tett semmit, az összetartozás jóleső érzése nem menti meg társadalmunkat.

Nietzsche az egyéniségről a következőket mondja: "Az erényes ember már csak azért is alantas fajta, mert nem személyiség, hanem azáltal nyeri el értékét, hogy hasonul bizonyos egyszer s mindenkorra változatlan embertípushoz. Összehasonlítható, vannak hozzá hasonlók, de nem lehet egyedi." /A hatalom akarása - feljegyzések/

Mit is jelent ez? Nagyjából annyit, hogy mit sem ér az a közösség, amelyhez egyedi értékek nem adódnak hozzá, amely a véleményazonosság béklyójában halványul el, elveszítve a fejlődés és változás képességét.

Hogy mindezt most miért írtam le? - A népszavazás, az átkozott kvótareferendum okán. Keserűséggel tölt el, hogy mára eljutottunk arra a pontra, amikor a képviseleti demokráciát alkalmatlannak kell minősítenünk a közügyekről való döntések meghozatalára, a politikai hatalom demokratikus gyakorlására.

Mert lusták vagyunk. Lusták még arra is, hogy a demokráciát, a legélhetőbb társadalmi együttélési formát fenntartsuk. Szégyen!

Én személy szerint már eleve bűnös restségnek tartom a közügyekben való döntések másokra történő átruházását, a képviseletet. Legalábbis ebben a formájában mindenképpen. Lehet, hogy a poliszok korában ez még működött, de a modern korban a társadalom oly mértékben differenciálódott, hogy az általános felhatalmazásban éppen a demokrácia lényege vész el, hogy tudniillik beleszólhatunk a közösségünk mindennapjainak formálásába.

A négy évenkénti választás semmi más, mint egy bárgyú rituálé, amelyhez különféle varázsigéket rendelnek, amelyeket aztán négy évig hallgathatunk, ha a közösség számára fontos ügyekről döntenek helyettünk.

A népszavazás az egyetlen lehetőség, hogy elmondjuk, mit gondolunk a közösségünk éppen szóban forgó ügyéről. Dönthetünk mi magunk. Mi van ennél nagyszerűbb?

Nem tesszük. Azért nem tesszük, hogy a társadalmunk tagjai többségének akarata nehogy érvényesüljön. Mert aljassá váltunk, mert gyűlölködünk, ha nem úgy történik az ügyek gondozása, ahogy mi akarjuk, bármilyen kisebbségben legyünk is. Nem számít 7-8 millió ember, ha a maradék egynek nem tetszik.

S most a kisebbségnek, a társadalom töredékének lehetősége van megakadályozni a demokrácia működését. Persze, mindezt olyan varázsigék mantrázása mellett, hogy az ország 90%-a IGEN-nel szavazna, hogy a jelentős többség a migránsok befogadása mellett van. S honnan tudhatjuk, hogy nincs igazuk? - Onnan, hogy nem merik vállalni a bizonyossá tételének próbáját, a népszavazást.

Nem, a népszavazás nem arról szól, hogy kilépjünk-e az EU-ból! Nem. A népszavazás két dologról szól:

1. Akarjuk-e, hogy más döntsön arról, kiket fogadjon be Magyarország, a magyar társadalom?
2. Mit gondolnak az ügyek alakulásáról a társadalmat alkotó egyedi és megismételhetetlen, rendkívüli véletlenek sorozata által létrejött csodálatosan tarka sokféleség ötvözetei, a személyek, az államot alkotó polgárok.

Arról szól a népszavazás, érdekel-e minket a világ, amelyben élünk, törődünk-e magunkkal és másokkal, számít-e, hogy egyazon érzelmi kötődés ejtett minket olthatatlan szerelembe, hogy egy az identitásunk.

Úgy tűnik, nem számít. Nincs semmi közös a jobb- és baloldalként aposztorfált embertömegekben. Két végletesen különálló és kibékíthetetlen entitásként vívjuk kicsinyes háborúinkat. Bárminek örülünk, amitől a másik rosszul érzi magát, szenved tőle, kára származik belőle.

E két undorító konglomerátum viszálykodásában most új szintet lépett az egyik fél: a választók által rájuk ruházott képviseleti feladatot tagadják meg, amikor kijelentik, nem delegálnak küldötteket a választókerületekbe a népszavazáshoz.

Ennél aljasabb. primitívebb gonoszság már csak az lenne, ha - mint azt régen tették - keretlegényeket küldenének a választók megfélemlítésére.

És a baloldali emberek tobzódnak örömükben, tönkre tehetik a többség életét. (Egész életükben ennyi örömük legyen, azt kívánom.)

Majd elmondhatják, a népszavazás csalás volt, annak eredménye nem legitim, nem tükrözi a társadalom többségének akaratát, és további, általam elképzelni sem tudott aljasságokat fogunk hallani.

És a baloldali emberek majd tobzódnak örömükben, hiszen sikerül szabotálniuk a demokráciát. Megnyerik az egyik aljas kis háborújukat, de közben fogalmuk sincs, mit veszítenek, mit vesznek el a jövő nemzedékeitől.

S közben a demokrácia elhalványul, szépsége megkopik, olyan ocsmány torzóvá válik, amelyet gyűlölni fogunk. Talán felhatalmazzuk jelenlegi vezetőinket, hogy minden demokratikus szabályok ellenére büntessék meg amazokat. Talán utcára is megyünk, hogy diktatúrát teremtsünk azoknak, akik elvették tőlünk a demokráciát.

Nem tudom. Csak azt tudom, hogy a képviseleti demokrácia csődöt mondott. S bizonyosan valami más jön hamarosan. Erről gondoskodnak az EU vezetői. Fog még hiányozni az, amit most veszni hagyunk aljasságból, restségből.

Nem tudom megítélni jogi érvek mentén, jogszabályi környezetbe helyezve Budaházy terroristaságát. Nem sikerült ez a Tocsik-ügyben elhíresült bírónak, dr. Kenéz Andreának sem. Ő mégis megpróbálkozott, és ahogy az már nála lenni szokott, kiverte a biztosítékot mindenkinél, aki van annyira bátor ma a magyar miliőben és gondolkodik is olykor.

Szögezzük le, Budaházy egy elmeháborodott barom. Azt hitte, ha Rúzsa Söndörnek öltözik, akkor az is lesz. Hát nem lett. Egyetértek, be kell zárni, lehetőleg jó hosszú időre. Az nem biztos, hogy a börtön a legalkalmasabb hely. Ilyenkor hiányzik az OPNI, de nagyon.

Felkaptam a fejem arra is, milyen sokan asszociálnak ezen ügy kapcsán a Gyurcsány-rezsim idején ámokfutásra utasított igazságszolgáltatás rémtetteire. Például Schiffer András és Skrabski Fruzsina. Hát igen, a szemkilövetés mai napig meghatározza a magyar közérzetet, s biztosít stabil mozgásteret arra, hogy például Orbán Ráhel magánemberként képviselje Magyarországot a bahreini olajügyi minisztériumnál. Igen, tisztelt baloldali és liberális honfitársaim, a 2006-ban általatok mutatott magatartás, a szemkilövetések éljenzése vezetett Orbán kétharmados királyságához. (Zárójelben jegyzem meg, szintén a ti viselkedésetek miatt marad ez a felállás 2018-ban is. Migráns simi, ugyebár.)

Nem tudom megmagyarázni, de valahogy nem vagyok képes osztani Skrabski és Schiffer álláspontját. Szerintem keverik a szezont a fazonnal. Egyik oldalon egy ámokfutó köztörvényes áll, a másikon egy jogszabályok tucatjával körbebástyázott állami vezető. Nincs analógia a kettő között. A jogban semmiképpen. Természetesen én is úgy gondlom, hogy 2006 után politikusoknak és rendőri vezetőknek is börtönbe kellett volna kerülniük a demokratikus rend felszámolására tett kísérlet miatt. Ám ez csupán erkölcsi állásfoglalásom, a jogi lehetőséget nem igazán látom. Szemben Budaházyék tetteivel, amelyek viszont tisztán és egyértelműen a BTK-ba ütköző cselekmények. Más kérdés, hogy nem terrorcselekmények. 

Hajlok egyetérteni Szikinger tanár úrral, Budaházy védőjével, aki bár burkoltan, de célzott arra, hogy ezek tudathasadásos emberek, akik hazafias érzülettől vezérelve olykor elfogadhatatlan csínyeket vittek véghez. A lábtörlő felgyújtása ugyanis valóban legfeljebb gyújtogatás. Azt terrorcselekményként értékelni nem vall tiszta elmére vagy tiszta jellemre.

Egyszer Földi tanár úr azt mondta nekünk a római jogi kurzuson, hogy a jog nem a józan paraszti ész tudománya. Földit sosem tartottam sokra, nem véletlenül. Ugyanis a jog alapjait jelentő filozófia viszont egyértelműen a legjózanabb szellemi tevékenység. A társadalomfilozófiai elmélkedések jelentős része a morál szervezőerejéről szólnak. A jog nem más, mint a stabil erkölcsi alapokon nyugvó társadalmi értékeink védelme.

Ennek kellett volna tükröződnie a tegnapi ítéletben is. Nem ez történt. Helyette a közös értékeinkben még hívő embereket csapták arcul, teremtve újabb kiábrándult csoportokat. S innentől végül mégis igaza van Schiffernek, a jelenlegi igazságszolgáltatás nem szolgálja a társadalmat, léte groteszk, visszataszító. Alapjaiból kell kimozdítani és új alapokon felépíteni.

   Egyik nap ültem a gép előtt és a hírek között böngésztem. Elgondolkodtam azon, miket írnak a magukat baloldalinak, liberálisnak és demokratának valló emberek. S ekkor heurisztikus élményben volt részem. Felkiáltottam magamban: Jé!

   Jé, hogy ezek mennyire hasonlítanak az öngyilkos merénylőkre! Felvettem a fonalat és továbbgondoltam a hasonlóságokat. Tökre szórakoztató volt. Íme, néhány:

   Az alapmotívum mindkettőnél, hogy öngyilkos akar lenni, de lehetőleg úgy, hogy mások is együtthaljanak velük. A tudatosság tekintetében ugyan mutatkozik ellentét, hiszen amíg az öngyilkos merénylő szándékos cselekvéssel juttatja érvényre akaratát, addig a liberális demokrata nincs tudatában, hogy az, amit tesz, vagy tenni szeretne, pont azt eredményezi, mint amit az öngyilkos merénylő tudatosan művel, mégis a végeredmény ugyanaz: megannyi értelmetlen haláleset. Lásd a liberális demokraták heroikus erőfeszítéseit, hogy lehetőleg minél több öngyilkos merénylővel árasszák el Európát.

   Másik markáns hasonlóság az ideológiai megalapozottság és ezen ideológiában való megingathatatlan hit. Ahogyan az öngyilkos merénylő fanatikusan hisz abban, hogy amit tesz, az az egyetlen helyes cselekedet, úgy a liberális demokrata is meg van győződve róla, hogy világnézete az egyetlen üdvözítő nézet, amely szerint az emberi társadalom létezhet. A két tábor között a különbség itt abban nyilvánul meg, hogy amíg a muszlim terroristák a más világnézetűeket simán csak kiirtják, addig a liberális demokraták megelégszenek annyival, hogy megbélyegzik, pellengérre állítják, életét ellehetetlenítik annak, aki másként gondolkodik. Tekintve, hogy a liberális demokrácia egy marxista filozófiába oltott keynesiánus hagymáz, nem lepődünk meg, hogy éppen azok ma a liberális demokraták, akik maguk, vagy akiknek felmenői a szocialista érában tömeggyilkosságokkal oldották meg a másként gondolkodók problémáját.

   Ideológiájuk alapját képezi a nemek hátrányos megkülönböztetése. Ebben a tekintetben az öngyilkos merénylők a nyomába sem érhetnek a liberális demokratáknak. Ugyanis amíg a muszlimoknál csupán a nő szenved el hátrányos megkülönböztetést, addig a liberális demokrata tagadja magát a nemet is, mint eleve rossz és elfogadhatatlan megkülönböztetését az embereknek. A liberális demokrata számára nem léteznek nők és férfiak, csak emberek vannak, akik egyenjogúak. Szóval, ha úgy tartja úri kedvem, akár szülhetnék is gyereket. Milyen kár, hogy a jog ilyesfajta problémákat nem képes megoldani!

Figyelemre méltó, hogy amíg a muszlimok kultúrájuk eme vonására alapvetően büszkék, addig a liberális demokraták bűnbakot neveznek meg, aki a nemek közötti különbség felemlegetésével akadályozza az emberi egyenlőség idilli állapotának elérkeztét. Szerintük mi, előnyös helyzetű, heteroszexuális (ciszgender? LoL) fehér férfiak – egy egyébként kihalóban lévő faj! – vagyunk a felelősek a világ minden borzalmáért. Beleértve a nők nőként kezelését is. S amíg a muszlim terroristáknál a nők támogatják a saját hátrányos megkülönböztetésüket (nyilván kultúrára jellemző attitűd), addig jelentős számú előnyös helyzetű, heteroszexuális fehér férfi tagadja meg énjét és vallja magát liberális demokratának.

Vajon belegondoltak már e két csoport tagjai, hogy mi történik akkor, ha őket egyazon élettérbe kényszeríti a saját hülyeségük?