A legtöbben, - legalábbis, akik ismernek – most azt várnák tőlem, hogy a balliberálisok nemzeti ünnephez méltatlan viselkedéséről írok. Csalatkozniuk kell. Több okból is.

Az egyik ok, hogy én egy magyar nemzeti ünnepen már régen nem várom el a balliberálisoktól, hogy az alkalomhoz méltó magatartást tanúsítsanak. Másrészt a sípolásban semmi kivetnivalót nem látok. Nem egyformán viszonyulunk ehhez a neves naphoz.

Azt se feledjük, hogy volt már ezen a napon olyan, amikor a Fidesz szimpatizánsai zavarták meg a miniszterelnök megemlékező beszédét. Nem, nem Gyurcsányét! Medgyessy Péter volt az, aki nem mondhatta el a magyar országgyűlés képviseletében gondolatait 56 őszéről. Konkrétan azt ordítozták neki, hogy „D209”, a szokásos cselekvésekre történő felszólításokkal. olyanokkal, mint a „takarodj!” vagy a „mondjon le!”. Erre mindjárt visszatérünk!

Természetesen az, hogy nem a balliberális oldal képviselőinek ordenáré viselkedéséről akarok írni, nem jelenti azt, hogy ne lenne véleményem például Ungváry Krisztián történész kis performanszáról. Édes Istenem, az az ember a Magyar Tudományos Akadémia doktora, elismert történész, aki éppen a II. világháború utáni Magyarország történelmét kutatja, aki az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. Egy ilyen komoly szaktekintély nem viselkedhet úgy, mint valami kivénhedt munkásőr, nem lehet hangadó egy olyan tömegben, ahol az intelligencia kvóciens (IQ) nem haladja meg egy gibbonét. Ungváry Krisztián méltatlanná vált a MTA doktorának lenni, méltatlanná vált az 1956-os Intézet tudományos munkatársi tisztségét betölteni. Na, de ennyit róluk!

A jobboldal, de leginkább csak a Fidesz-KDNP szimpatizánsai idáig biztosan helyeselnének nekem. Mostantól azonban nem leszek túl szimpatikus a számukra. A Jobbikot hagyjuk, mert az sem nem jobboldali, sem nem nemzeti. Számomra a Jobbik egyértelműen egy szélsőbaloldali radikális párt. Pont, mint a DK vagy az Együtt. Már megint egy kitérő volt tőlem. Eh, oda kell figyelnem!

Szóval, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, az a nagy harci helyzet, hogy a kormány az állam képviseletében bizony szépen szembe köpte ezt a nemzeti ünnepet. A lehető legaljasabb módon. És ezek várják el a balliberálisoktól, hogy viseltessenek méltósággal a nemzeti ünnep iránt. Ugyan, kérem!

Az megvan, hogy Áder János köztársasági elnök Pintér Sándor Belügyminiszter előterjesztésére "kimagasló szolgálati tevékenysége elismeréséül, nemzeti ünnepünk, október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének 60., valamint a köztársaság kikiáltásának 27. évfordulója alkalmából" előléptette Tasnádi László rendőr vezérőrnagyot rendőr altábornaggyá? Tasnádi jelenleg a Belügyminisztérium rendészeti államtitkára.

Ám nem is az a lényeg, hogy most ki, hanem sokkal inkább, hogy korábban ki/mi volt. Tasnádi 1978-tól a Belügyminisztérium alkalmazottja, kisebb megszakításokkal. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának dokumentumai szerint a BM III-as, állambiztonsági főcsoportfőnökségébe tagozódó BRFK III/II-2 alosztályának állományában dolgozott századosi rendfokozatban.  

Az alosztály feladata volt a belső reakció felszámolása, a kulturális, ifjúsági és egyházi vonalon államellenes tevékenységet folytató személyek, diplomaták operatív megfigyelése, és a kiemelt népgazdasági objektumok védelme. Vagyis azzal az igen szép feladattal kellett megbirkóznia hősünknek, hogy a még nem felnőtt hazánkfiainak gondolati kilengéseit csírájában elfojtsa. A művészi önkifejezés madarának szárnyait annyira nyírbálja meg, hogy azok ne repülhessenek messzebb a legközelebbi KISZ- vagy pártirodától.

Nemes feladat ez, no! Ez a kiváló ember és rendőr olyan magas színvonalon végezte a munkáját, hogy előmenetele a rendszerváltozást követően is töretlen volt. Előbb Nemzetbiztonsági Hivatal alosztályvezetője, majd az Információs Hivatal osztályvezető-helyettese lett. 1998–2000-ben a fegyveres „belső elhárítást”, az akkori Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatát erősítette főosztályvezetőként, ezt követően két évig az adórendőrségen volt igazgató.

Nem semmi, igaz? Mégis Tasnádi állítja, soha senkiről nem jelentett. Értjük? Egy rendőr, aki nem ír jelentést. Ez kb olyan, mint a pap, aki nem imádkozik. Aránylag jól ismerem a BM rendőrség rendszerét, ezért pontosan tudom, hogy minden szolgálat végén jelentést kellett írni. Az átkosban biztosan, hogy most is, az nem tudom, de gyanítom, hogy ez semmit nem változott.

Vagyis a rendőr szolgálatának végén leült az írógép elé, megköpködte a bal és jobb mutatóujját, majd nekiesett klimpírozni. Az a rendőr, aki rendszeresen azt írta a jelentéseiben, hogy „Jelentem, szolgálati időm alatt esemény nem történt”, aligha számíthatott gyors előmenetelre. Lassúra sem!

Szerény véleményem szerint Tasnádi László forradalmilag előléptetett rendőr altábornagy elvt… izé… úr egyszerűen hazudik. De bizony írt jelentést, jó sokat és azokban jelentett személyekről! Jelentései oly’ eredményesek voltak, hogy azok megalapozták kiváló minősítését és előmenetelét. Mást viszont tönkretettek, de az meg pont nem érdekelte őt.

És ezt az embert tünteti ki a Fidesz október 23-án, azt, aki még Nagy Imre 1989-es újratemetésén is ügynökként vett részt, aki még akkor is a szocialista haza ellenségeit fürkészte. A pofám leszakad!

D209 abcúg, de Tasnádi az hős. Medgyessy miatt a nemzeti ünnepünkön méltatlanul viselkedtek Orbánék, ügynököztek, hazaárulóztak orrvérzésig. Erre most kiderül, hogy az ő ügynökük rossz, a miénk meg hős. És a Fidesz csodálkozik, hogy a ballibsik nem tudnak méltón megemlékezni. Miért, ők tán tudnak?