Hiszik vagy sem a tisztelt pedagógus kollégák, a tanár tevékenysége és a diák tudása között ok-okozati összefüggés van. Ami azt jelenti, ha a tanár képes és szándékában is áll ismeretet átadni, az a tanulónál tudásként jelentkezik majd.
Mondhatják sokan most azt, hogy ez természetes, de nem lenne igazuk. Nem, ez ma nem természetes, legkevésbé pedig a pedagógusok számára az. Oktatáskutatók nyilatkozataival, iskolai pedagógusok megjegyzéseivel, internetes portálok és blogok posztjaival, illetve az azokban ejtett kommentek ezreivel tudom bizonyítani, hogy a mai pedagógusok szerint a tevékenységük nem függ össze a tanulók tudásszintjével.
És most kapaszkodjon meg mindenki, akinek még van némi hajlama a józan gondolkodásra! A leghangosabb vélekedések szerint a tanulók tudásszintjéhez kizárólag Orbán Viktornak van köze. Bizony! Egészen pontosan ahhoz van köze az Orbánbasinak, hogy a diákok egyre butábbak a PISA-mérésen. Mert közben azért tudásolimpiákon és nemzetközi diákversenyeken rendre jól szerepelnek a magyar fiatalok, de ahhoz Orbánnak semmi köze. Gondolom, ez logikus.
Csak néhány nemzetközi siker, amit diákjaink értek el:
http://www.oee.hu/hirek/egyesuleti-hirek/ypef_fiatalok_europa_erdeiben_2016_lettorszag
Szóval, akkor hogy is van ez? Ha sikertelenség, akkor Orbán, ha siker, akkor a pedagógusok?
Mégis, minek kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy ne legyen igaz a Beatrice együttes A kétezredik év felé című nótájának szövege: „ A szarnak és a kárnak nincs gazdája”? Mikor lesz a magyar társadalom egy felelősségteljes társadalom, elsősorban is a tagjai és tagjai alkotta (szakmai) csoportok szintjén?
Mikor állnak ki a pedagógusok például és mondják el, hogy van felelősségük a fiatalok tudása évről évre hanyatló szintjéhez? Persze, persze, a szülőknek is van felelőssége. Miazhogynagyonis! A gyermek szocializációjának két legfontosabb színtere ugyanis a család és az iskola. Ám, ha létrehozunk egy intézményrendszert, amelyet kifejezetten a tanulás helyszíneként határozunk meg, s ha az állam gondot fordít az iskolákban oktatással összefüggő feladatot végzők képzésére, akkor engedtessék meg nekem, hogy ne fogadjam el a tanárok védekezését, a felelősségüket elkenő propagandadumájukat, hogy a szülők mit és hogyan nem tesznek a gyermekeikkel, aminek pedig a tanulásukra nézve milyen káros következményei vannak.
„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen a tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.” /Szent-Györgyi Albert/
Amikor a tanterem ajtaja bezáródik, a tanár és diákjai olyan kommunikációs helyzetben találják magukat, ahol az egymásra hatás egyetlen mondat elhangzása nélkül is végbemegy. S ha a folyamat beindításához közvetve van csupán köze a pedagógusnak, - hiszen nem ő dönti el, kik járjanak egy osztályba - az irányítása már kizárólag az ő feladata. A másodfokú egyenlet megoldóképlete nem változik az aktuális oktatáspolitika hatására. Madách: Az ember tragédiájának tanulságai is örök érvényűek.
Már hallom is a liberálisok, tehát a józan gondolkodást feladók ajvékolását. Köztük is Radó Péter oktatáskutató és oktatáspolitikai szakértőjét: „Az iskolákra kényszerített konzervatív módszerek vezettek a siralmas PISA-teszt eredményekhez.” Hogy micsoda, Kedves Radó Péter? Ne tessen már viccelődni!
Rendben van, én egy gonosz fidesznyalonc, egy kirekesztő, troglodita, meg mit tudom én milyen, de a progresszió (haladás) ellenében tevékenységet kifejtő valaki vagyok. Fogadjuk el azok véleményét, akik saját torz elkötelezettségükkel sincsenek tisztában! Viszont akkor értelmezzünk szöveget közösen!
A Nemzeti Alaptanterv Oktatáskutató és Fejlesztő intézet által 2016-ra kidolgozott Kerettanterveiből idéznék röviden egyes tantárgyak vonatkozásában:
Forrás: http://kerettanterv.ofi.hu/03_melleklet_9-12/index_4_gimn.html
Magyar nyelv és irodalom
Nyelvtan: „Az anyanyelvi nevelés alapvető feladata a nyelv mint változó rendszer megismerése, illetve a nyelvi kompetencia fejlesztése annak érdekében, hogy a tanulók életkoruknak megfelelő szinten birtokolják a szóbeli és írásbeli kommunikáció eszköztárát, képessé váljanak azok funkcionális elemzésére, gyakorlati alkalmazására. Így segítve és megalapozva a tanulók önálló ismeretszerzését, tanulását, valamint a velük szoros összefüggésben levő differenciált gondolkodást, az élethosszig tartó tanulás képességét és igényét.”
Irodalom: „A fenti célok mellett az irodalmi nevelés kitüntetett feladata az olvasási kedv felkeltése és megerősítése, az irodalomnak, mint művészetnek, mint az emberi kommunikáció sajátos formájának megszerettetése, közlésformáinak, kifejezési módjainak élményteremtő megismertetése. Az így megszerzett tudás lehetőséget teremt az ön- és emberismeret, a képzelet, a kreativitás és a kritikai gondolkodás fejlesztésére, miközben a tanulók megismerik a sokoldalú és többjelentésű hagyomány fogalmát, a nyelvi és művészi konvenciókat.”
Összességében: „A magyar nyelv és irodalom tantárgy a tartósan elfogadott értékekkel szerves egységben, párhuzamosan közvetíti a jelenben alakuló, változó nyelvi és irodalmi kultúrát. Tartalommal tölti meg és erősíti a nyelvi és kulturális identitást, felkelti a minőségi megnyilatkozás iránti igényt, erősíti az etikai, erkölcsi ítélőképességet, elősegíti más kultúrák megismerését. E szerepe különösen fontos annak megértésében, hogy a Kárpát-medencében együtt élő különböző népek, népcsoportok miként gazdagították a magyar kultúrát, és kölcsönösen miként járultak hozzá egymás és saját kultúrájuk sokszínűségéhez, fennmaradásához. Az egymás kultúráját megbecsülő és megismerni kész magatartáshoz elengedhetetlen annak belátása, hogy az etnikai, nemzetiségi alapú üldözések, kitelepítések így a zsidóüldözés, a német lakosság kitelepítése és más történések milyen nagyságrendű kulturális veszteséget is okoztak. Feladatát a magyar nyelv és irodalomtanítás akkor tölti be, ha hiteles kérdések és válaszok megfogalmazásával, motiváló befogadási, kifejezési helyzetek teremtésével reagál a diákok mindennapi életvilágára, önkifejezési, értelmezési problémáira és érzelmi-gondolati felismeréseire egyaránt.”
Matematika: „A tanulók matematikai gondolkodásának fejlesztése során alapvető cél, hogy mind inkább ki tudják választani és alkalmazni tudják a természeti és társadalmi jelenségekhez illeszkedő modelleket, gondolkodásmódokat (analógiás, heurisztikus, becslésen alapuló, matematikai logikai, axiomatikus, valószínűségi, konstruktív, kreatív stb.), módszereket (aritmetikai, algebrai, geometriai, függvénytani, statisztikai stb.) és leírásokat. A matematikai nevelés sokoldalúan fejleszti a tanulók modellalkotó tevékenységét. Ugyanakkor fontos a modellek érvényességi körének és gyakorlati alkalmazhatóságának eldöntését segítő képességek fejlesztése. Egyaránt lényeges a reproduktív és a problémamegoldó, valamint az alkotó gondolkodásmód megismerése, elsajátítása, miközben nem szorulhat háttérbe az alapvető tevékenységek (pl. mérés, alapszerkesztések), műveletek (pl. aritmetikai, algebrai műveletek, transzformációk) automatizált végzése sem. A tanulás elvezethet a matematika szerepének megértésére a természet- és társadalomtudományokban, a humán kultúra számos ágában. Segít kialakítani a megfogalmazott összefüggések, hipotézisek bizonyításának igényét. Megmutathatja a matematika hasznosságát, belső szépségét, az emberi kultúrában betöltött szerepét. Fejleszti a tanulók térbeli tájékozódását, esztétikai érzékét.”
Na, most akkor magyarázza már el nekem valaki, hol szól bele Orbánbasi, hogy a tanár milyen mondatokat fogalmazzon meg az órán? Hol fedezhető fel a Kerettanterv ajánlásában a konzervatív, vagyis a tanulók tudását agresszív módon pusztító elv? Mitől elfogadhatatlanok ezek az ajánlások bárki számára is?
Hát ez az! Rajtam kívül egy óbégató sem vette a fáradságot, hogy elolvassa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által kidolgozott kerettanterveket a Nemzeti Alaptanterv 2016-os változatában korosztályokra és tantárgyakra lebontva. Pedig világos, hogy az elvekkel most sincs baj, mint ahogy a szocialista kormányok idején sem volt! A probléma összetettségét alapvetően partikuláris (egyedi), helyi problémák egy irányba való hatása adja, de nincs generális (általános) megoldása, hanem kizárólag az egyedi esetek jellemzői mentén történő orvoslásra van lehetőség.
Értem ez alatt, hogy országosan területenként változik a tanulók etnikai, szubkulturális megoszlása, eltérő a szociális környezet, amelyből a diákok érkeznek, a marginalizálódott közösségi környezetben működő intézmények anyagi lehetőségei korlátozottabbak, és az azokban tanító tanárok képzettségi szintje rendre alacsonyabb. A probléma mindig helyi jellegzetességeket mutat, így megoldása is csak a helyi sajátosságok figyelembevételével lehetséges.
Éppen ezért én a közoktatási intézmények fenntartását visszahelyezném az önkormányzatok hatáskörébe, finanszírozás tekintetében pedig megszüntetném az inputfinanszírozást, vagyis az intézmények helyett az intézmények által ellátott feladatokat finanszíroznám. Ebben a tekintetben tehát egyetértek Radóval, akik mostanában sokszor felemlegetek.
A közoktatás rendszerének központi finanszírozása ugyanakkor nem az ördögtől való. A KLIK akár jól is működhetett volna, hiszen a központi szabályozás az önkormányzati terhek csökkentését alapvetően kiválóan megoldotta. A költséghatékonyság is inkább kivitelezhető egy központi rendszerben, mint területi egységenként. Kérdés csupán az, hogy mennyit spórolhatunk a közoktatás kiadásain anélkül, hogy az az oktatás minőségének romlását eredményezné. Nem mentve fel ezzel az okfejtéssel a tanárokat!!!
A legnagyobb felelősség ugyanis továbbra is a pedagógusé. Hivatásának gyakorlása során ő gondoskodik a gyermek személyiségének fejlődéséről, tehetségének kibontakoztatásáról, és ennek érdekében kötelessége megtenni minden tőle elvárhatót, ideértve a gyermek egyéni képességeinek, adottságainak feltárását, figyelembe véve fejlődésének ütemét, szociokulturális helyzetét.
Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 19 $-a a következőket mondja a pedagógus jogai és kötelességei taglalása során:
„(7) A pedagógus alapvető feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása. Ezzel összefüggésben kötelessége különösen, hogy
- a) nevelő és oktató tevékenysége keretében gondoskodjon a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról, erkölcsi védelméről, személyiségének fejlődéséről, továbbá az ismereteket tárgyilagosan és többoldalúan közvetítse,
- b) nevelő és oktató tevékenysége során figyelembe vegye a gyermek, tanuló egyéni képességét, tehetségét, fejlődésének ütemét, szociokulturális helyzetét és fejlettségét, fogyatékosságát, segítse a gyermek, tanuló képességének, tehetségének kibontakozását, illetve bármilyen oknál fogva hátrányos helyzetben lévő gyermek, tanuló felzárkózását tanulótársaihoz,
- c) a gyermekek, tanulók részére az egészségük, testi épségük megőrzéséhez szükséges ismereteket átadja, és ezek elsajátításáról meggyőződjön; ha észleli, hogy a gyermek, illetve a tanuló balesetet szenved, vagy ennek veszélye fennáll, a szükséges intézkedéseket megtegye,
- d) közreműködjön a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában, a gyermek, tanuló fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében,
- e) a gyermek, tanuló életkorának, fejlettségének figyelembevételével elsajátíttassa a közösségi együttműködés magatartási szabályait, és törekedjék azok betartatására.
- f) a szülőket és a tanulókat az őket érintő kérdésekről rendszeresen tájékoztassa, a szülőt figyelmeztesse, ha gyermeke jogainak megóvása vagy fejlődésének elősegítése érdekében intézkedést tart szükségesnek,
- g) a szülő és a tanuló javaslataira, kérdéseire érdemi választ adjon,
- h) a gyermekek, tanulók és szülők emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartsa,
- i) a gyermekek, tanulók részére az etikus viselkedéshez szükséges ismereteket átadja.”
Nem könnyű pedagógusnak lenni. Aki csupán azért lesz az, mert nem vették fel orvosira, jogra vagy közgazdásznak, annak minden erőfeszítésére szüksége lesz, ha jó pedagógus akar lenni. Leginkább abból merítkezhet, milyen ember úgy általában. S azzal minden el is dőlt.
