III. FEJEZET

JOBBRA, BALRA ÁT! KÖZÉPRE NÉZZ!

Magyarországon a szélsőségek egyenlő arányban oszlanak meg. Azért tűnik nagyobbnak a baloldali szélsőségesek tábora, mert a lényegesen erősebb a médiatámogatása, mint a jobboldal hasonló csoportjainak. A választásokon a balszél (MSZP, LMP) közel azonos eredményt ért el, mint a jobbszél (Jobbik). Ezzel szemben döntő fölénybe került a centralista nemzeti politika, amely felszámolta a klasszikus bal-jobboldaliságot. A Fidesz nem jobboldali párt, hanem nemzeti demokratikus középpárt. Baloldalt többé fölösleges emlegetni, mert a magyar baloldal egy posztbolsevik, internacionalista, nemzetellenes érdekközösség, akik súlyos hungarofóbiájukat nácizással, homofóbozással, antiszemitázással próbálják takargatni, egyre kevesebb sikerrel. Ez pedig sehol nem baloldal, ez mindenhol üldözendő szélsőség. Még ott is, ahol egyébként évszázados hagyománya van a klasszikus bal- és jobboldali politizálásnak. Ezek a szerencsés államok sosem szenvedtek bolsevik rémuralomtól és szocialista történelemhamisítástól. Az ő rendszerüket nem alkalmazhatjuk a magyar valóságban. Amit itt baloldalnak neveznek, az sosem volt olyan, mint mondjuk az angol, francia és német baloldal. Hasonlóképpen nem tolerálható a jobbszélen elhelyezkedő tábor által folytatott tevékenység sem. Tény, hogy a jobbszél létrejötte egyértelműen a sok évtizedes hungarofób, nemzetellenes balszélnek köszönhető, de mára az ő lehetőségeik beszűkültek annyira, hogy szükségszerű a másik, a bolsevizmus ellenes szélsőség megregulázása is. A Fidesz nagyon helyesen nem alkudozik egyik szélsőséggel sem, és minden demokratikus eszközzel igyekszik meggátolni kártékony működésüket. A magyarellenes szélsőséggel nyilván nehezebb dolga lesz, mert ezeknek már a génjeikben van a gyűlölet, és nemzedékről nemzedékre örökítik. Motiválni sem nagyon lehet őket, mivel ezt az országot, ezt az életteret, ezt a nemzetet, ennek hagyományait, értékeit nem képesek szeretni és tisztelni. Ezzel szemben a jobbra található szélsőségesek alapvetően hazaszerető emberek, tehát lehet őket motiválni, és kell is. Sajnos a hazaszeretetüket, a nemzeti értékekhez fűződő érzelmi viszonyukat szinte kizárólag az ezzel ellenséges másik oldal gyűlöletében jelenítik meg.

Fogadjuk el, új fogalmi rendszer van születőben, amely alapja lesz a magyar társadalom egészséges működésének. Ebben a rendszerben csak a nemzeti demokratikus középtől jobbra, illetve balra elhelyezkedő szélsőségek lehetnek. A politikai bal- és jobboldal definíciója értelmét vesztette ezen a tömbön kívül. (Igaz, eddig sem volt értelme.) Annak, mármint a régi szisztémának a hangoztatása, létezése látszatának fenntartása kizárólag a szélsőségek érdeke, vagyis a magyar társadalom egy egészen kis rétegének. Ezt, - az egyébként több részre osztható - réteget a nemzeti demokratikus közép kormányának folyamatosan meg kell szólítania értelmes szókkal, és segíteni nekik az értelmes emberi útra való visszatalálásban. Lehetőséget kell adni nekik, ha élni szeretnének vele. Lesznek olyanok, akik ezzel az áldott lehetőséggel nem élnek. Minden országban vannak ilyenek. Az egészséges társadalom érdekében ezeket az embereket, csoportokat folyamatos kontroll alatt kell tartani, anélkül, hogy egyébként a jogaik sérülnének.

Magyarország jó úton halad. Előbbre jár, mint a legtöbb szomszédunk, vagy akár a gazdaságilag erősebb országok. Csak arra kell vigyázni, hogy ne köttessék olyan alku, amely ezt a folyamatot lassítaná, vagy gátolná.

A zsidóság.

Mindenekelőtt azonban pontosan meg kell mondanom, mily értelemben beszélek én zsidóságról. Az én számomra nem fajról és nem népről van szó, persze még kevésbé törvényesen bevett vallásfelekezetről. A zsidóságot csak szellemi iránynak, lelki konstitúciónak tarthatjuk, amely minden ember számára lehetséges s a történeti zsidóságban csak legnagyszerűbb megvalósulását találta meg.

Hogy ez így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az antiszemitizmus.

A legigazibb, legárjább, árjaságukban legbiztosabb árják: nem antiszemiták. Ezek, bár bizonyos, hogy a feltűnő zsidó vonások őket is kellemetlenül érintik, az ellenséges antiszemitizmust általában meg sem tudják érteni. S ők azok is, akiket a zsidóság védői oly szívesen jelölnek meg filoszemitákul s akiknek elcsodálkozó és helytelenítő nyilatkozatait a zsidógyűlöletről oly szívesen idézik a zsidóság becsmérlői és támadói ellen. (Ilyen, a zsidóságtól csaknem teljesen ment férfi, tehát filoszemita, volt Zola. Hogy a kiváló emberek egyéb-ként csaknem mindig antiszemiták voltak (Tacitus, Pascal, Voltaire, Herder, Goethe, Kant, Jean Paul, Schopenhauer, Grillparzer, Wagner), éppen arra vezethető vissza, hogy a kiváló emberek, akikben annyival több van, mint a többi emberekben, a zsidóságot is jobban megértik, mint a többieket. )

...talán világtörténeti jelentősége és óriási érdeme a zsidóságnak nem más, mint az, hogy az árját állandóan önnön magának tudatára ébreszti, önmagára figyelmezteti. Ez az, amit az árja a zsidónak köszön. Az árja a zsidó révén tudja, mitől kell óvakodnia: a zsidóságtól, mint benne meglevő lehetőségtől.

Ez a példa eléggé megmagyarázhatta, hogy szerintem mit kell zsidóság alatt érteni. Nem nemzetet, nem fajt, nem vallást és nem írott hagyományt. Ha ezentúl a zsidóról beszélek, sohasem gondolom az egyest és sohasem az összességet, hanem csak az embert általában, amennyiben része van neki a zsidóság plátói eszméjében.

Így, hogy a nővel való egy analógiát említsünk, nagyon különös, hogy a zsidók az ingó jószágot mennyire előnyben részesítik - még ma is, amikor az ingatlan megszerzése is szabadságukban áll - és hogy különösképpen minden szerzési érzékük mellett, semmi szükségérzet nincs bennük a tulajdonnal, legkevésbé annak legszilárdabb formája, a földbirtokkal szemben. A "tulajdon" felbonthatatlan összefüggésben áll a "tulajdonsággal", az egyéniséggel. Ezzel függ tehát össze, hogy a zsidók oly nagy csoportokban fordulnak a kommunizmus felé. A kommunizmust, mint közösségre irányuló tendenciát, mindig meg kell különböztetnünk a szocializmustól, mint társadalmi kooperációra való törekvéstől és az emberiség elismerésétől annak minden tagjában. A szocializmus: árja (Owen, Carlyle, Ruskin, Fichte), a kommunizmus: zsidó. (Marx). /És orosz. Az oroszok azonban jellemzően kevéssé társadalmi hajlamúak és valamennyi európai nép közül bennük van legkevesebb megértés az állammal szemben. Ezzel, az előbbiek alapján, egyezik az is, hogy általában antiszemiták./

A modern szociáldemokrácia azért távozott el gondolatkörében oly messzire a keresztény, a "prerafaelita" szocializmustól, mert a zsidók benne olyan nagy szerepet játszanak. Társadalmasító hajlamai ellenére is a munkásmozgalom marxi formája (Rodbertussal ellentétben) nincs semminő viszonyban az állam eszméjével s ezt nyilván csak arra lehet visszavezetni, hogy a zsidók az állam eszméjét egyáltalában nem értik. Az állameszme túl kevéssé megfogható, az elvontság, amely benne van, sokkal távolabb fekszik minden konkrét céltól, semhogy a zsidó vele bensőbben összebarátkozhatna. Az állam valamennyi célnak az egésze, amely célok csak eszes lényeknek összefogása által valósíthatók meg. Ez a kanti ész, a szellem, az, ami a zsidóból, épp úgy, mint a nőből, hiányozni látszik.

Ezért oly kilátástalan minden cionizmus, bár a zsidók legnemesebb érzelmeit gyűjtötte össze: mert a cionizmus tagadása a zsidóságnak, amelyben eszméje szerint benne van az egész világon való elterjedtség. A polgár fogalma a zsidó számára teljesen transzcendentális; ezért nem volt soha, a szó voltaképpeni értelmében vett zsidó állam és nem is lehet soha. Az állameszmében valami pozíció van, az interindividuális célok feltételezése, az az elhatározás, hogy egy magunk adta jogrend alá rendeljük magunkat, szabad választásból. Amely jogrendnek szimbóluma (és semmi egyebe) az államfő. Ennek következtében az állam ellentéte az anarchia, amellyel a kommunizmus, még ma is, éppen az állammal szemben való értetlensége alapján, testvéri viszonyban van; bármennyire elütnek ettől a szocialisztikus mozgalom egyéb elemei.

Amily kevéssé van a valóságban női méltóság, oly lehetetlen egy zsidó "dzsentlmen" elképzelése. Az igazi zsidóban nincs meg az a belső előkelőség, amelynek következménye a saját méltóság és az idegen Én megbecsülése. Nincs zsidó nemesség; s ez annál figyelemre méltóbb, mert hiszen a zsidók évezredek óta csak maguk közt szaporodtak.

A kerítés végül határeltörlés: és a zsidó a katexohén határeltörlő. A zsidó az arisztokrata ellenpólusa; minden arisztokratizmus elve az emberek közt meglevő minden határ legszigorúbb megőrzése. A zsidó született kommunista és mindig közösséget akar. A zsidónak az érintkezésben való formátlansága, társasági tapintatban való hiánya: erre vezethető vissza. Az érintkezés formái csak finom eszközök arra, hogy a személyes monádok határait hangsúlyozzák és megóvják, a zsidó azonban nem monadológ.

A keresztényben büszkeség és alázat, a zsidóban gőg és meghunyászkodás küzdenek; amabban önérzet és töredelem, ebben arrogancia és szolgalelkűség. Azzal, hogy a zsidóból az alázatosság teljesen hiányzik, függ össze az is, hogy a zsidó a kegy eszméjét nem tudja megérteni. Szolgai hajlandóságából fakad heteronom etikája, a tízparancsolat, a világ legerkölcstelenebb törvénykönyve, amely egy hatalmas idegen akaratnak az engedelmes követése fejében, a földön való jóllétet és a világ meghódítását helyezi kilátásba. Jehovához való viszonya, az absztrakt bálványhoz, akitől fél, mint a rabszolga, akinek nevét még kimondani sem meri, jellemzi a zsidót, hogy neki éppúgy, mint a nőnek, arra van szüksége, hogy felette idegen uralkodjon.

Mert ami az emberben istentől való: az az ember lelke; az abszolút zsidó azonban lélektelen. Így azután, nem is lehet másképp: - az Ó-testamentumból a halhatatlanság hite egészen hiányzik. Akinek nincs lelke, az hogyan érezze a lélek halhatatlanságának szükségét? Éppúgy, ahogy a nőkből, akként a zsidókból is, és pedig egész általánosan hiányzik a halhatatlanság szükségének érzése: anima naturaliter christiana, ezt mondja Tertullian. (A lélek, természete szerint, keresztény.) Ugyanez okból azonban a zsidók közt - H. S. Chamberlain helyesen ismerte fel -nincs tulajdonképpeni misztikum, csak valami csúf babona és interpretációs mágia, amit kabbalának nevezünk. A zsidó monoteizmusnak az igazi istenhithez semmi, egyáltalán semmi köze sincs, sőt inkább tagadása ennek, a zsidó istennek a keresztény istennel való homonimitása a keresztény isten leggonoszabb kigúnyolása. A zsidóknál nem tiszta észből származó vallást, inkább vénasszony-hitet találunk, szennyes félelemből fakadót.Miért válik azonban az ortodox Jehova-rabszolgából oly gyorsan és könnyen materialista szabadgondolkodó? Lessing szava, az "Aufkläricht" (Aufklärist, a felvilágosultság híve + Kehricht, szemét) dacára a nem minden ok nélkül antiszemita Düring ellenvetésének, miért olyan, mintha a zsidóság számára csinálta volna? Mert itt a rabszolgai érzés hátra szorult és állandó ellentétének, az orcátlanságnak, adott helyet: mind a kettő változó fázisa ugyanannak az akarásnak, ugyanabban az emberben. Az arrogancia a dolgokkal szemben, amelyeket nem érez vagy csak sejt is homályosan, valami mélyebbnek szimbólumául, a természeti történéssel szemben is a verecundia /szemérem, tisztesség/ hiánya, ez vezet a tudomány zsidó, materialisztikus formájához, amely, sajnos, ma bizonyos uralomra tett szert és intoleráns lett minden filozófiával szemben.

Zsidóság a legtágabb értelemben az az iránya a tudománynak, amely irány számára a tudomány nem egyéb, csak eszköz arra a célra, hogy minden transzcendentális kizárassék. Az árja azt a törekvést, hogy mindent megértsünk és levezetni akarjunk, a világ elértéktelenítésének érzi, mert úgy hiszi, hogy éppen a kifürkészhetetlen az, ami a létnek megadja értékét. A zsidó nem döbben vissza titkoktól, mert titkokat sehol sem sejt. A zsidó törekvése, hogy a világot a lehető leglaposabbnak és a legközönségesebbnek lássa s nem az, hogy világosság által, az örök sötétségnek a maga örök jogát biztosítsa, hanem hogy a mindenségnek sivár magától értetődését hozza létre és hogy eltakarítsa az útból azokat a dolgokat, amik könyökének, szellemi könyökének is, szabad mozgását megakadályozzák. Az antifilozófus (nem az afilozofikus) tudomány, alapjában: zsidó.

A zsidók idegenkedtek, mindig a legkevésbé a világ mehanisztiko-materialisztikus felfogásától, éppen, mert istentisztelésüknek az igazi valláshoz semmi köze nincs. Ahogy ők kapták fel a legbuzgóbban a darwinizmust és az ember majomtól való származásának nevetséges gondolatát, éppúgy ők voltak csaknem alkotói az emberi történet ama gazdasági felfogásának, amely az ember fejlődéséből a szellemet a legteljesebben törli. Előbb Büchner legdühösebb hívei, most a leglelkesebb bajnokai Ostwaldnak.

Az sem véletlen, hogy a kémia ma annyira a zsidók kezében van, mint ahogy valamikor a velük fajrokon arabok kezében volt. Az anyagban való fejlődés s annak a szükségnek az érzése, hogy mindent az anyagba fullasszanak, feltételezi az intelligibilis Én hiányát, tehát lényegében zsidó dolog.

A mélység e hiányából lesz világossá az is, hogy a zsidók miért nem tudnak egészen nagy férfiakat sarjasztani s hogy a zsidótól éppúgy, mint a nőtől, a legfőbb zsenialitás mért van megtagadva. Az elmúlt 19. század legkimagaslóbb zsidója, akinek tisztán sémita származásában kételkedni nincs okunk s akinek nyilván több jelentősége van, mint a csaknem minden nagyságot nélkülöző költőnek, Heinének, vagy az eredeti, de semmiképpen nem mély festőnek, Israelsnek: Spinóza, a filozófus. Ez utóbbinak is általánosan szokásos óriási túlbecsülése nem annyira a munkáiba való elmélyedés eredménye, mint inkább annak a véletlen körülményeknek, hogy Spinóza az egyetlen gondolkodó, akit Goethe mélyebben olvasott.

...hogy a radikális jó és a radikális rossz, akként hiányzik a zsidóból (és a nőből), a zsenivel együtt, a férfias természet radikális butasága is. Az intelligenciának az a specifikus fajtája, amely a zsidónál (éppúgy, mint a nőnél) megvan, természetesen egyrészt csak a zsidó nagyobb önzésének nagyobb óvatossága; másrészt a zsidónak és a nőnek minden külső, tetszés szerinti, különbség nélküli célhoz való végtelen alkalmazkodó képességében rejlik; mert nincs bennük az értéknek őseredeti mértéke és mert a célok birodalmát nem hordozzák saját keblükben. Ezért vannak nekik zavartalanabb természetes ösztöneik, amelyek az árja férfiba nem térnek vissza ugyanúgy, mint a zsidóba, hogy öt (az árját) továbbsegítsék, ha intelligenciájának érzékfeletti része elhagyta.

Zsidóság és a nőiesség kongruenciája teljesnek látszik, mihelyt a zsidó végtelen változóképességére gondolunk. A zsidó nagy tehetsége a zsurnalizmusra, a zsidó szellemi "fürgesége" eredeti, benne gyökerező meggyőződésének hiánya nem arra mutatnak-e, ami a nőre érvényes volt, hogy a zsidók semmik s éppen ezért mindenekké lehetnek? A zsidó egyén, de nem egyéniség; az alacsonyabb élet felé fordul teljesen, nem érzi szükségét a személyes fennmaradásnak: hiányzik belőle az igazi, változatlan, a metafizikus lét, nincs része a magasabb, az örök életből.

A hit pedig minden. Akár hisz egy ember istenben, akár nem, ez nem fontos: ha legalább az ateizmusban hisz. De éppen ez a lényeg: a zsidó semmit sem hisz, nem hisz hitében, kételkedik a kételyében. A zsidót sohasem hatja át egészen ujjongása, de éppoly kevéssé képes arra, hogy boldogtalansága egészen betöltse. A zsidó sohasem veszi komolyan magát s ezért más embert s más dolgot sem vesz valóban komolyan. Belsőleg kényelmes zsidónak lenni; s egy kis külső kényelmetlenséget el kell fogadni ezért cserébe.

Ezzel, végül, megokoltam a lényeges különbséget zsidó és nő között. Hasonlóságuk legmélyebben azon alapszik, hogy zsidó, éppúgy, mint a nő, önmagában nem hisz. De a nő a másikban hisz, a férfiban, a gyermekben, a szerelemben. A nőnek van súlypontja, csakhogy a súlypont a nőn kívül fekszik. A zsidó azonban semmiben sem hisz, sem magában, sem magán kívül: neki az idegenben sincs támasztéka, az idegenben sem ver gyökeret, mint ahogy a nő gyökeret ver. S csak szimbolikusan jelenik meg a zsidónak talajtalansága abban, hogy a zsidónak annyira nincs érzéke a földbirtok iránt és a mozgó tőkét kedveli. /Ezzel függ össze a természet iránt való mély és el nem veszíthető érzésnek hiánya is./

A nő hisz a férfiban. A férfiban, aki rajta kívül van, vagy a férfiban, aki benne van, a férfiban, aki szellemileg impregnálta s így a nő, e módon, még komolyan is veheti magát. A zsidó semmit sem tart valódinak és feldönthetetlennek. Ezért frivol mindenütt és mindent kiviccel; nem hiszi el egyetlen kereszténynek a kereszténységét sem, nem is beszélve arról, hogy a zsidónak elhiggye kikeresztelkedése becsületességét. De a zsidó nem realisztikus valóban és semmiképpen sem igazi empirikus. A korábbi tételeken, amelyek részen H. S. Chamberlainhez csatlakoznak, itt kell a legfontosabb megszorításokat eszközölni. A zsidó voltaképpen nem immanens, mint az angol tapasztalati filozófus. Mert a pusztán empiristának pozitivizmusa hisz abban, hogy minden emberileg lehetséges tudomány lezárható az érzékelhetőség határain belül, reméli az egzakt tudomány rendszerének beteljesedését. A zsidó azonban a tudásban sem hisz; és mégis egyáltalán nem szkeptikus, mert éppoly kevéssé van a szkepticizmusról meggyőződve. Ezzel szemben még egy teljesen metafizikátlan rendszer fölött is, amilyen például Avenariusé, áhítatos gond lebeg, sőt Ernst Mach relativisztikus nézetei fölé is mintha bizodalmas jámborság volna kiterjesztve. Az empirizmus, ha nem mély is, még nem nevezhető zsidónak.

A zsidó a legáhítatlanabb ember, a legmesszebb menő értelemben. Az áhítat azonban nem olyan valami, ami egyéb dolgok mellett, vagy egyéb dolgokon kívül van; áhítat mindennek az alapja s az a bázis, amelyen minden egyéb felemelkedik. A zsidót már azért is prózainak tartjuk, mert nem lendületes és a lét ősforrása felé nem vágyakozik; jogtalanul. Minden igazi belső kultúra s minden, amit egy ember igazságnak tart, az, hogy az ember számára kultúra, hogy igazság, hogy értékek vannak, a hit alapján nyugszik, annak áhítatra van szüksége s az áhítat nem olyasmi, ami csak a misztikában és vallásosságban nyilatkozik meg; minden tudományban és minden szkepszisben, mindenben, amit az ember komolyan vesz, benne van, a legmélyebb mélyén, az áhítat. Hogy különböző módokon nyilatkozhatik meg, az biztos: lelkesedés és tárgyiasság, magas entuziazmus és mély komolyság, ez a két leggyakoribb mód, amelyben megnyilatkozásra jut. A zsidó sohasem rajongó, de voltaképpen sohasem is józan: nem extatikus, de nem is száraz. A zsidóból az alacsony mámor és a szellemi mámor is hiányzik, éppoly kevéssé alkoholista, mint ahogy magasabb elragadtatásra sem képes, mindamellett azért még nem hűvös és nagyon messze van a meggyőző érvelés nyugodtságától: melegsége izzad, hidegsége gőzölög. Tartózkodása mindig soványság, telisége mindig dagály.

Kiterjeszkedjem itt a zsidó ima lényegére és formaszerűségére, áhítatban való hiányára, amelyet csak a pillanat adhat meg? Végül ismételjem, hogy mi a zsidó vallás: nem az élet értelmének és céljának tana, hanem történeti hagyomány, amelyet összefoglalhatunk a Vörös-tengeren való átkelésben, amely tehát a menekülő gyávának a hatalmas megmentő iránt való hálájában csúcsosodik ki? Egyébként is világos volna: a zsidó a vallástalan ember és minden vallástól a legtávolabb áll. Nem tételezi fel magát és magával a világot, amiben a vallás lényege van. Minden hit hősi: a zsidó azonban sem a bátorságot, sem a félelmet nem ismeri, a félelmet, mint a fenyegetett hit érzését; a zsidó nem napszerű és nem démonikus.

Tehát nem a misztikum hiányzik a zsidóból, mint Chamberlain hiszi, hanem az áhítat. Lenne csak a zsidó becsületes materialista, lenne csak a fejlődés bornírt imádója! De a zsidó nem kritikus, csak kritikaszter, nem szkeptikus, Cartesius mintája szerint, nem kételkedő, hogy a legnagyobb bizalmatlanságból a legnagyobb biztossághoz érkezzék, hanem abszolút ironikus, mint - itt csak egyetlen zsidót nevezhetek meg - Heinrich Heine. A gonosztevő is áhítatlan s őneki sincs támasza istenben; de a gonosztevő ezzel a feneketlenbe süllyed, mert nem állhat isten mellett. De éppen ez mindannak, ami zsidó: sajátságos fogása. A gonosztevő ezért mindig kétségbe van esve; a zsidó soha. A zsidó nem igazi forradalmár (mert honnan venné a felháborodás erejét és belső hevét) és éppen ebben különbözik a franciától: csak bomlasztó, de sohasem valóban pusztító.

Már most mi hát a zsidó, ha mindabból semmi, ami egyébként egy ember lehet? Mi történik benne valóban, ha nincs meg benne semmi végső, semmi alap, amin a pszichológus mérőónja végül keményen és hallhatóan megütődnék?

A zsidó lelki tartalmai, mind, bizonyos kettősséggel és többséggel vannak megverve; ebből az ambiguitásból, ebből a duplicitásból, sőt ebből a multiciplitásból a zsidó sohasem kerül ki. A zsidó számára mindig van még egy lehetőség, még sok lehetőség, ott, ahol az árja, bár pillantása nem szegényebb, okvetlenül dönt már és választ. Azt hiszem, ezt a belső többértelműséget, a lelki történésnek e közvetlen belső valóságban való hiányát, a szegénységet a magáért-való-létben, amelyből minden felső teremtő erő folyhat, tekinthetjük ama fogalom definíciójának, amiről azt mondtam, hogy a zsidó, mint eszme.

/Ebből magyarázható meg valóban a zsidó zsenietlensége. Csak a hit alkotó. S talán a zsidó csekélyebb nemi potenciája és izmainak és testének nagyobb gyengesége csak ugyanezt a tényt tükrözik az alsó szférában./

Olyasmi ez, mint egy lét előtti állapot, örök bolyongás kint, a realitás kapuja előtt. A zsidó semmivel sem azonosíthatja magát valóban, semmire egész életét föl nem teheti.

A zsidó nevetséges, mint könnyelmű diák, de mégsem jó nyárspolgár. Nem nehézvérű, de nem is szívből könnyelmű. Mert semmit sem hisz, az anyagi felé menekül; csak ebből származik pénzszomja: itt keres valami realitást és az üzlet által akar meggyőződni arról, hogy valami van - az egyetlen érték, amit valóban elismer, ekként: a megszolgált pénz. De mindamellett nem is igazi üzletember: mert a nem reális, a nem szolid, ami a zsidó kereskedők eljárásában van, csak konkrét jelentkezése a belső azonosságtól ment zsidó lénynek ezen a területen is. "Zsidó": tehát kategória és lélektanilag nem vihető tovább és nem határozható meg; metafizikailag a lét előtti állapotként foghatjuk fel: introspektíve nem juthatunk messzebb, mint csak a belső többértelműségig, bármely meggyőződésnek hiányáig, bármi szerelemre, tehát az odaadásra és az áldozatkészségre való képtelenségig.

A zsidó erotikája szentimentális, humora szatíra; minden szatirikus azonban szentimentális, ahogy minden humorista csak megfordított erotikus. A szatírában és a szentimentalizmusban van az a duplicitás, ami a zsidót voltaképpen teszi (mert a szatíra nagyon keveset hallgat el s ezzel a humort meghamisítja; s mind a kettővel közös az a mosoly, amely a zsidó arcot jellemzi: nem boldog, nem fájdalmas, nem büszke, nem torz mosoly, hanem az a bizonytalan arckifejezés (belső többértelműség fiziológiai korrelátuma), amely elárulja a mindenbe való belemenés készségét és azt, hogy az emberben semmi tisztelet önmaga iránt nincs; nincs meg benne az a tisztelet, ami minden egyéb verecundiát megalapoz.

Ha tehát a zsidóságban a legmagasabb lehetőségek vannak is, a legcsekélyebb valóságok vannak meg benne; a zsidó a legtöbbre hajlamos s egyszersmind belsőleg a legkevesebbre képes ember.

A zsidóságot ma a legmagasabban látjuk Heródes napjai óta. Zsidó a modernség szelleme, bárhonnan nézzük is. A szexualitást igenlik és a mai faj-etika dalolja a koitusz himnuszát. A boldogtalan Nietzsche valóban nem felelős a természetes fajkiválasztás és a természetes fajtalanság nagy egyesüléséért, amelynek szégyenteljes apostolául Wilhelm Bölsche jelentkezik. Nietzsche megértette az aszkézist és csak a maga aszkézisétől szenvedett túlságosan azért, hogy az ellentétét gyakran kívánatosabbnak ne találja. De nőket és zsidókat keríteni, ennek célja nem lehet más: mint az embereket bűnösökké tenni.

Korunk, amely nemcsak a legzsidóbb, hanem a legnőiesebb korok egyike is; az a kor, amely a művészet számára csak hangulatainak izzadságos keszkenőjét adja, amely művészi ösztönét az állatok játékából vezeti le; a legkönnyebben hívő anarchizmus kora, a kor, amelynek nincs érzéke állam és jog iránt, a faj-etika kora, az elképzelhető legsekélyebb történeti felfogás (a történelmi materializmus felfogásának) kora, a kapitalizmus és a marxizmus kora, a kor, amelynek történet, élet, tudomány s minden csak ökonómia és technika; a kor, amely a zsenit a téboly egy formájának jelenti ki s amelynek egyetlen nagy művésze, egyetlen nagy filozófusa sincs, a legcsekélyebb eredetiség s a legnagyobb eredetiséghajhászás kora; a kor, amely a szüzesség ideálja helyére a félszűz kultuszát tette: ez az a kor, amelyé az a dicsőség is, hogy az első kor, amely a koituszt nemcsak igenli és imádja, hanem kötelességé emeli: nem azért, hogy magát elfeledje, mint a római, a görög a bachanáliában, hanem hogy megtalálja magát és a saját sivárságának tartalmat adjon.

De az új zsidósággal szemben új kereszténység nyomul fényre; az emberiség új vallásalapítót vár és a küzdelem az eldőlés felé halad, mint amaz első évben (Krisztus után). Kereszténység és zsidóság közt, üzlet és kultúra közt, nő és férfi közt, faj és személyiség közt, értéktelenség és érték közt, földi és magasabb élet közt. Semmi és Istenség közt az embernek újra választania kell. Ez a két pólus, nincs harmadik birodalom.

Otto Weininger

II. FEJEZET

A NYOLCADIK PARANCSOLAT

Isten szűkszavúan fogalmazott, amidőn csak annyit parancsola, hogy „Ne lopj!”. Igazán megindokolhatta volna, miért ne lopjunk. Mert például csókot lopni édes dolog. Nem is tudom, így öreg fejjel semmi kedvem vezekelni ifjúkori kilengéseim okán, bűnbánatot tartani az elcsent csókok miatt. Szóval, Isten tényleg elég pongyolán fogalmazott.

Semmi baj, itt van az új szabálysértési kódex, ahol világosan meg vagyon írva, hogy ne lopj húszezer forintnál kevesebbet, mert akkor szabálysértési őrizetbe zárnak, ami annyit tesz, hogy néhány elvetemült, erőszakos állat közé zárnak. Tiszta sor, értjük. Nem ajánlatos lopni húszezer forintnál kevesebbet, mert a büntetésed életed végéig tartó rémálom lehet, s talán örülhetsz, ha nem erőszakolnak meg, vagy vernek félholtra a neked mindenképpen járó 72 órás szabálysértési őrizet alatt. Jó, jó, tudom, hogy nem mindenképpen jár, mert a rendőr mérlegelhet is. Szerencsére nem azt, hogy inkább levágja a kezed, mint bezárat. Lenne benne logika. Mármint a kézlevágásban. Szent királyunk törvényei szerint is így kell eljárni. Igaz keresztény embernek bizony rendelkeznie kell a belátással, hogy egy személyt leginkább úgy lehet leszoktatni a lopásról, ha megszűntetjük a lehetőséget a bűnös gondolatok cselekménnyé formálására. No, ez egyelőre még nincs így Magyarországon. Van viszont egy alulfizetett, hatalomtébolyban szenvedő, frusztrált tahó, aki eldöntheti, hogy hátralévő életedet tönkreteszi vagy sem. Ahogy hallom, - és ahogy várható is volt – eddig minden alkalommal úgy döntött a rendőr, hogy a törvény teljes szigorával sújt le az elkövetőkre. Még akkor is, ha károkozás nem történt, mert a tolvajt lefülelték. Igaz, ekkor csak lopás kísérlete a cselekmény, de ne akadjunk már fel ezen az aprócska tényen, amit Kovács kettő Józsi fatörzs simán szembe fos. Különben is, a rendőr nem jogász, mint a jegyző, aki eddig eljárt a húszezer forintot meg nem haladó szabálysértési ügyekben. A hülye jegyző képes volt öt évet egyetemre járni, miközben a munkáját nyolc általánossal is simán elvégzi egy fakabát. Mekkora időpazarlás!

Nem szeretném én megtagadni sem Isten, sem Orbán törvényeit. A tolvajnak igenis büntetést kell kapnia. Mégpedig a tettének megfelelő súlyút. Nem gondolnám, hogy erőszaktevő haramiák közé záratás arányos büntetés lenne egy bolti lopásért, különös tekintettel arra, hogy a fogdabeli élmények után még fizetni is kell. Én bezárnám a törvény kiagyalóit és szimpatizánsait 72 órára, hogy eldönthessék, csokit, de akár MP3 lejátszót lopni akkora bűn-e, hogy megérdemli az elkövető az embernek született vadállatok elé vetést. Micsoda, hogy ők nem loptak soha, tehát nem érdemelnek elzárást? – Tényleg nem loptak, lopnak soha? – kérdezek vissza. No, majd erre még visszatérünk!

Ej, megint csak oda lyukadunk ki, hogy Isten igazán kifejthette volna bővebben is! Azt mondják az okosok, hogy a magántulajdon védelmében született a kódex. Meg hogy a vidéki cigányok szétlopják a szomszédok zöldségét, gyümölcsét, elorozzák a baromfiakat. Most akkor nem értem: a vidéki cigányok tolvajsága miatt a városi tizenéveseket büntetik? Ennek a törvénynek tényleg a rasszizmus volt az ihletője? Keresztényi rasszizmus – nem is rossz! Vagy szeretet ez is, csak éppen negatív előjellel? Nem akarok én cinikus lenni, és olyan kérdést feltenni, hogy „eddig hány romát kapott el a Tesco biztonsági szolgálata Olaszliszkán, Kati néni kertjében?”. Nem, én ilyent nem kérdezek. Ellenben tudni szeretném, hogy miért megint az állambácsi akarja megvédeni az én tulajdonomat? Olyan ez, hogy nincs minden bokor paradicsom mellé egy rendőr, ezért inkább a megtorlás jellegű szabályozást vezetik be. A megtorlásról majd még szólanék.

Ugyan honnan veszi az állam, hogy a tisztes polgár nem lenne képes állami beavatkozás nélkül megvédeni a saját tulajdonát? Miért nem engedélyez a jogalkotó inkább egy megtorlást tiltó, de hatásos önvédelmi szisztémát a népeknek? Én sem gondolom, hogy fegyvert kéne rántani, mint Amerikában, de egy gyengeáramú berendezéssel igenis hatékonyan lehetne védeni javainkat. Kerítés tetején szögesdrót, kőkerítésen üvegszilánk, stb. Amennyiben a tolvaj cselekményének megakadályozása miatt erőszakra készülne, úgy léphetne életbe a jogos önvédelem bármilyen eszközzel, akár lőfegyverrel is. Rendszeresíthetnének gumilövedékes fegyvereket, amit a saját ingatlanjának határain belül mindenki jogosan használhatna. Vannak már elég komoly gumilövedékes fegyverek, amelyek nem ölnek, de elveszik a tolvajok kedvét. Mikor lesz hajlandó az állam elengedni polgárainak kezét? Miért viselkedik megtorlóként az én nevemben? Honnan tudja, hogy minden ember arra vágyik, hogy a neki kisebb kárt okozókat megtorlásszerű büntetésben részesítse?  Mert a jogalkotó szilárdan hiszi, hogy az emberek hirtelen felindulása a kár elszenvedésekor örökké tart. Elmebetegeknél minden bizonnyal.

Amint fentebb írtam is, képes lennék megingatni a jogalkotót ebbéli hitében, és nem csak a jogalkotót, de a kódex szimpatizánsait is. Szabálysértési előzetesbe mindenkit! Igenis adott hozzá minden feltétel. A jogalkotó lopott és lop, a szimpatizánsok loptak és lopnak. Ó, nem, nem a Tesco-ból, nem. Ők a munkahelyükről, a munkahelyükön. Meglopják a munkaadójukat, amikor hazavisznek egy papírlapot, ceruzát, gemkapcsot, borítékot, szöget, csavart, stb. meglopják a munkaadójukat, amikor elcsalják az üzemanyag-elszámolást, albérlet-támogatást, egyéb költségtérítéseket. És még számtalan formája van annak, ahogyan lopunk mindannyian, minden nap, folytatólagosan, visszaesőként, és ebbe már bele sem gondolunk. Egyszerűen nem tartjuk lopásnak. S ha kell, még morális kifogásokat is találunk. „Olyan keveset kapok, lenyúzzák a bőrömet is, a főnök egy fösvény alak. Miért ne vihetnék haza néhány ceruzát, csavart, miért ne csíphetnék le a költségtérítésből? Simán felmentjük magunkat ezek alól a bűnök alól. Miközben az EchoTv-n, Bencze Izabellaként bőszen hörgünk minden tolvajra. Izabella, te is lopsz!

Végezetül a megtorlás jellegű ítélkezésről. Nem elég, hogy szerencsétlen gyermekeink meg vannak áldva neveletlen, értékrendjüket vesztett, megkeseredett felnőttekkel, még azok rémálomszerű világában is osztozniuk kell velük. Egy gyermeknek rémálom az, amit ma a felnőttek társadalmi együttélési szabályok keretein belül művelnek. Őszintén sajnálom, hogy Propp nem kötelező olvasmány minden elbaszott felnőtt számára, aki elköveti majdani magzata ellen azt az aljasságot, hogy erre a világra kényszeríti. A gyermek már nagyon korán különbséget tud tenni jó és rossz között. A gyermek még felismeri, hogy a történetekben nem a cselekmény kibontása a fontos, hanem az, hogy a végén a jó legyőzze a rosszat. Minden mese a jó és a rossz harcáról szól. Ezt a gyerekek remekül dekódolják, ezért nem lesz tömeggyilkos egyetlen tiniből sem, ha G.I.Joe-t vagy Dragon Ball-t néz. A gyermek képes különbséget tenni a valóság és mese között. Az iskolában lövöldöző tinik a való világ probléma megoldási metodikáiból veszik a példát, nem a mesékből vagy videojátékokból. Ezt csak az ostoba felnőttek hiszik. Az olyanok, mint a Mandiner blog Fideszsegg közeli szimpatizánsai, akik szerint a társadalomtudományok nem tudományok. Amikor a jogalkotó a közösségi érdekekre hivatkozva szigorítja egyes cselekmények büntetési tételeit, amelyek így megtorló jelleget kapnak, a társadalom egyes tagjai, az egyének azonosulnak ezzel a morállal, és az őket ért sérelmekért megtorló jelleggel vesznek elégtételt, hiszen a való világ államilag propagált probléma megoldási metodikája az idomulást presszionálja.

Sommázva véleményem, csak azt tudom kiemelni, hogy a társadalmi morál megtorló jellegű probléma megoldási metodikák irányába való eltolódása torzítja az egész emberiség jellemét, és érdemtelenné tesz minket arra, hogy ezt bolygót uraljuk.  

TE HOL BANKOLSZ?

Még ekkora ökör reklámot! Na, de nem az ostoba reklámokról akarok beszélni, hanem a magyarországi bankolásról, vagyis arról, mit jelent ma bankszámlát nyitni Magyarországon. Szándékom a szolgáltató, azaz a bankok és az ügyfelek közötti viszony sajátságos formájának bemutatása egy külföldre szakadt hazánkfia tapasztalatain keresztül.

Gyakorlatilag kilenc éve nem rendelkeztem bankszámlával Magyarországon. Ez az állapot tökéletesen megfelelt számomra, mígnem praktikussági okokból a nyári hazalátogatásom alkalmával nem változtattam ezen állapoton. Bementem szépen a Raiffeisen Bank egyik fiókjába, és megnyitottam a számlát. Mélységesen meglepődtem, milyen gördülékenyen ment minden. Az ügyfeles hölgy meggyőzően festett le egy idilli képet az általam igénybe veendő szolgáltatásról. Szinte már hittem neki. Aztán vártam, hogy küldjék a megrendelt Okos Kártyát egyedi képpel laminálva. Kártya helyett telefont kaptam, hogy a számlám tartozást mutat, ezért sürgősen töltsem fel. Hogyan mutathat tartozást egy olyan számla, amit még nem is használtam? Mindegy, hagytam a fenébe az egészet. Aztán úgy a harmadik telefonnál és kb. ugyanennyi számú sms-nél rákérdeztem, hogy miért is fizessek, ha ők még egy egyszerű bankkártyát sem képesek elkészíteni egy hónap alatt. Meglepődve hallgattam, hogy a kártyát hetekkel korábban kiküldték a PIN-kódot tartalmazó levéllel együtt. És valóban! A bank kiküldte, csak éppen az alkoholista postás elfelejtette kézbesíteni. Nem tehettem mást, utaltam a számlára némi pénzt, összesen kétszázezer forintot. Gondoltam, ez elegendő az itt tartózkodásom hátralévő idejére, úgy két hétre. A pénzt tehát átutaltam, és vártam a kártyát. Ezúttal nem bízták a postára, személyesen kellett átvennem. Az elkövetkező napokban kétszer használtam a kártyát. Hamarosan megkaptam a havi zárást, ahol elképedve olvastam, tízezer forintba kerül egyetlen hónap alatt a bankszámla fenntartása, ha ne adj isten használni is merészelem. Különféle díjakat számoltak fel nekem, meg kamatokat, amiért használtam a pénzem. Negatív előjelű kamat. – Ilyen is csak itt van.

Elképzelésem sincs, miért hívják ezeket a szolgáltatókat banknak, amikor nem látnak el olyan funkciókat, amely feljogosíthatná őket az elnevezés használatára. Miért nem nevezik őket fiókbérletnek? Tegyük fel, hogy bérelek egy garázst az autómnak. Azt akár használom, akár nem, fizetnem kell. Normális, hiszen bérleti díj jár a bérleti szerződés fejében. Amit Magyarországon a bankok művelnek, az illegális tevékenység, színlelt szerződéssel elkövetett csalás. Nem ismerek más országot a fejlett világban, ahol, ha a bankba beteszem a pénzem, az évvégéig nem kamatozik, hanem fogy. És ezt itt törvényes vállalkozásként űzik, bank fedőnéven működő bűnszervezetek. Szerintem a cosa nostra fokozása a magyar bankszövetség.

A bankrendszer világszerte olyan irányba halad, amely inkább eredményez feudalizmust, vagy nevezzük bárhogyan a jogfosztottakból és hatalomgyakorlókból álló rendszert, mint fejlett és működőképes pénzpiacot. Ha lehet úgy fogalmazni, ez a kóros burjánzás a legkisebb ellenállás felé (lásd Magyarország) haladva rágja be magát az emberi társadalomba egyre súlyosabb tüneteket mutatva. Nehogy azt higgye valaki, hogy Amerikában például nem agonizál a bankszféra! Saját szarjukba fulladnak bele azok is, de ott még vannak tartalékok, amelyek gépi lélegeztetőn tartják a gazdaságot. S hogy mennyire kilátástalan ez az állapot, mi sem példázza jobban, hogy amíg korábban az amerikai bank $500 ezer hitelt adott egy ingatlanra, az most ugyanarra az ingatlanra nem ad $100 ezret sem. A $700 ezret érő ingatlanokat most meg lehet vásárolni $300 ezerért. Amennyiben az ingatlanok árának zuhanása időleges volna, és a gazdaság belátható időn belüli talpra állása diagnosztizálható lenne, a bankok bizonyára kapva kapnának a lehetőségen, és olcsón felvásárolnák a leértékelődött portékát. Nem teszik. Nyilvánvalóan tudják, hogy az emberi társadalom globális gazdasági képződménye haldoklik. Óceánra néző panorámával nem lehet eladni 3 acre (1,2ha) földet két házzal, működő kisgazdasággal $300 ezerért, azaz 60 millió forintért!!! Három éve egy ilyen telek $800 ezret ért.

Ennyit a nemzetközi nagytőke agóniájáról. Most térjünk vissza az itteni banki viszonyokra!

A magyarországi politikai rendszerekben a bankok, pénzintézetek, biztosítótársaságok mindig is kitüntetett figyelmet kaptak. A rendszerváltozásig félévszázadon át állami tulajdonban voltak, vagyis a köztulajdon fokozott védelmi státuszát élvezték. Ma már nincsenek állami tulajdonban, de a fokozott védelmi státusz megmaradt. Gyomorforgatóan nevetséges, amikor a nyereségadójuk miatt rinyáló bankoknak gazsulál az éppen elsöprő társadalmi támogatással regnáló kormány. „Jaj, hát csak kétszázmilliárd a nyereségetekből! Nagyon-nagyon szépen kérünk titeket, adjatok nekünk, a háttérben majd jól megállapodunk, hogyan nyúzzátok meg a pórnépet.” – Fantasztikus! A magyarországi bankok hiteleket két éve nem folyósítanak, mégis Európában itt realizálják a legtöbb nyereséget. Ennek eredete a fokozott védelmi státuszban keresendő. Például abban, hogy az állam és a bankok közös lobbijának eredményeképpen ma már jogosultságoktól, előnyöktől foszttatik meg az, akinek nem bankszámlára utalják a fizetését. Az így szinte kötelező bankszámlanyitással, és a csóri melósok havi 60-70-jének kezeléséből befolyó pénzekből a bankok éves szinten ezermilliárdos bevételre tesznek szert. Ezért cserébe semmilyen szolgáltatást nem nyújtanak, csak díjazásért tárolják az emberek pénzét. A kierőszakolt bankszámla használat előnyös az állam számára is, mert az adóhatóságok egyszerűbben rálátnak a lakosság pénzügyi helyzetére. Persze, ha létezne Magyarországon banktitok, akkor ez a rendszer nem működne. Amerikában van banktitok, ezért ezt a módszert az állam nem alkalmazza. Ugyanis, ha kérelmezi egy személy bankszámla információjának kiadását, de a bíróság előtt nem bizonyosodik be, hogy szükséges volt, vagy hogy volt valamiféle bűncselekmény, az állam egy életre megoldotta a személy anyagi helyzetét, akkora kártérítést köteles fizetni. Magyarországon, ha kikérik a bankodtól az információkat, és véletlenül érvényesülhetnek a jogaid, minek következtében felmentenek, a rendőrségi, ügyészségi és bírósági rendszerben örökre benne marad minden adat a pénzügyeidről, és nemhogy kártérítést nem kaphatsz, de örülhetsz, ha nem jársz úgy, mint Kaiser Ede. Ezt a tarthatatlan és a jogállamisággal köszönő viszonyt nem ápoló helyzetet hivatalosan úgy nevezik, hogy a bankrendszer stratégiailag fontos objektumként nemzetbiztonsági felügyelet alatt áll. Lefordítva: informálisan a bankok az állam szolgálatában és felügyelete alatt élvezik a kiváltságokat, a fokozott védelmi státuszt, cserében úgy foszthatják ki a lakosságot, ahogyan csak akarják.     

Egyáltalán mi a túró az a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat? Szerintem olyan, mint a Demokratikus Karta: egy önimádó balfasz és az ő híveinek nyilvános onanizálása. S ez inkább visszataszító, mint érdeklődés felkeltő, hogy az együttműködési hajlam pénisz és hidegvíz összefüggéseivel leírható méreteit ne is említsem. Már leírni is ökörség ilyesmit, hiszen úgyis csak a hívekre hat, hát még az Alkotmány és a Himnusz szövegénél is nagyobb rangra emelni. Őszintén szólva a Himnusz szövegének minden intézményben történő megjelenését én személy szerint támogatnám is. Szerencsétlen hülye annyira szeretne valami maradandót alkotni, hogy a legképtelenebb ostobaságot sem restelli elkövetni.

Még emlékszem, amikor Viktor arról szónokolt, hogy majd ő hazahozza a fiatalokat külföldről. Nem tudom, talán megvádolja őket bűncselekménnyel, és nemzetközi elfogatóparancs alapján? Máshogy elképzelhetetlen. Mi több, aki még itthon van, az is hamarosan nyúlcipőt húz. Értem én, hogy a tolvaj cigánykölykök miatt vezetnék be a szabálysértések elzárással való büntethetőségét is, de mégsem alkothattak rasszista indíttatásból törvényt. Helyette elővették a makarenkói pofon módszerét, ahogy jó bolsevikhoz illik. Mert mi akadályozza meg ezentúl, hogy egy rendőr a biztonsági öv be nem kapcsolása miatt fogdába zárjon akárkit? A törvény értelmében mérlegelési jogköre van. 72 órára így is elzárhatnak bárkit indoklás nélkül, s ha erre még bíztatják is őket, itt elszabadul a pokol.

Az őrülési jelenet előző két epizódja valóban tragikus, azonban a végső stádium gondoskodik arról, hogy felvonás végén jóízűt nevessünk. A VPOP már a gardróbban van! Sipos Jenő a zakóm zsebéből informálja a Tv2 riporterét az akció sikeréről. Már visznek is a dutyiba, mert a tízéves Camel Active felöltőmnek már nincs meg a számlája. Hú, az otthoni ruháimról megfeledkeztem! Elvégre valamiben csak el kellett jönnöm Magyarországra. Fordítsuk komolyra a szót: egy hatósági jogkörrel felruházott fegyveres testületet nem lehet ilyen indokokkal bevetni állampolgárok ellen, mert megvadulnak, vérszemet kapnak.

Az MSZP-SZDSZ banda már összehozott a Fidesznek a egy kétharmadot, most a Fidesz viszonozni igyekszik a gesztust. Kár, hogy a magyar emberek rovására.

 "A terézvárosi csendrendeletnél is szigorúbb szabályozást vezetnének be a hetedik kerületben. A lakók szerint nincs más megoldás, mint minden üzletet bezáratni, a vendéglátósok azt mondják, az önkormányzat már a választásokra készül." Írja cikkében a Zindex.

Meglepődve olvasom, hogy a FIFA megtiltja a játékosoknak vallási vagy politikai jelvények bevitelét a pályára, ideértve a hitbeli gesztusok alkalmazását is. Állítólag a szervezet szabályzatának 4. pontja szabályozza a játékosok öltözködését és viselkedését, amelynek értelmében fenti tilalmak megszegése szankciókat von maga után.   

Azt én sem támogatnám, hogy óriási transzparensekkel, feliratos pólókban vonuljanak be és játszanak a pályán, de ilyen nem is szokott előfordulni. Mindez valóban zavaró lenne. Azonban a gesztusok tiltása meglehetősen aggályos intézkedés. Miért zavar bárkit is, ha Messi, vagy bármelyik mélyen katolikus ország játékosa keresztet vet? Miben sért bárkit is Franck Ribery ég felé kitárt karja? Bevallom, én ezt nem nagyon értem. Rendben van, büntessük őket, ha trágárkodnak, vagy bizonyos egyezményes jeleket mutogatnak egymásnak, a közönségnek, ne adj isten, a bírónak. Honnan veszi a FIFA a bátorságot magának, hogy ilyen mélységig korlátozza egy ember (egy sportoló) lelkiismereti szabadságát, amelyet egyébként a FIFA szabályzatnál magasabb szintű nemzetközi rendeletek garantálnak?

Magamat belevájtam, véstem,

mint éhes fogak a kenyérbe.

Virágok nőttek tenyerébe.

S mint kinek kőből háza épül:

öklébe bújtam, menedékül.

Ugye, emlékszünk még, milyen gyorsan ítélte el ugyanez a Sportdöntőbíróság Fazekas Robit és Annus Adriánt, noha egyikük sem produkált soha pozitív tesztet? Mindenekelőtt érdemes a magyar sportdiplomácia és a Magyar Antidopping Csoport (MACS) viselkedését elemezgetnünk. Schmitt Pál a Fazekasék körül kirobbant botrány kapcsán azonnal elhatárolódott, majd a legharcosabb szidalmazójukká lépett elő. A MACS-os Tiszeker Ágnes úgyszintén igyekezett ráhúzni a vizeslepedőt a magyar fiúkra. Olyan aljasságot is megtett, hogy az olimpia helyszínéről NOB-engedéllyel távozó sportolókat akkor kereste otthon, amikor még nem is érkezhettek haza, majd mindezt úgy tálalta, mintha már otthon lettek volna, csak Annus nem engedte be őket. Amikor Annusék hazaértek, és erről tudomást szereztek, azonnal elindultak egy bécsi laborba, ahol rendkívüli doppingvizsgálatot kértek, és kaptak. A bécsi laborban vizeletet, vért és DNS-t is vizsgáltak. Egyetlen esetben sem találtak tiltott szerre utaló nyomokat. Tiszeker a CAS előtt a magyar sportolók ellen vallott. Ami elég undorító. Hát még, ha azt nézzük, hogy most pedig a tiltott szerrel megbukó fehéroroszok mellé áll, és a kínai labort hibáztatja. Persze, hallgat Schmitt Pál is, aki a köztársasági elnökünk akar lenni. Egy ilyen gerinctelen alak.

Mi is történt most? – A kínai labor, - amely jelenleg a világ legjobban felszerelt szuperlaborja – nem tudta megcsinálni az izotóparány-mérést. „Különböző fázisokban beleavatkozott” a folyamatba, ezért nem bizonyítható, hogy a két fehérorosznak azért olyan magas a tesztoszteronszintje, mint párzás idején egy elefántbikának, mert tiltott szert szednek. Vélelmezik, hogy a fiúk így születtek. Fazekasnál nem vélelmezték, hogy azért adott kevesebb vizeletet, mert stresszben volt, és mert megfogdosták a mogyoróit hugyozás közben (a felvételt nem fogadta el bizonyítékként a CAS!). Annust meg hagyjuk, mert ő végképp nem volt vétkes semmiben, csak abban, hogy a sírdogáló Fazekast ő vitte haza autóval, de a NOB jóváhagyásával. Annusnál azt vélelmezték, hogy azért ment el Fazekassal, mert biztos ő is sumákol. Olyant, hogy bajtársiasság, barátság nem ismernek. Ismerik viszont az arab terroristának látszó doppingellenőröket, akiket az amerikai csapat szállásán FBI ügynökök tartóztattak fel addig, amíg az összes sportoló össze nem csomagolt, és haza nem repült Amerikába.

Mindez a magyar sportdiplomácia csődje. Egy korrupt tróger utolsó döfése a haldokló magyar sportba. Ki emlékszik ma már, hogy Schmitt Pál azért nem lett NOB elnök, mert korrupciós botrányba keveredett?!

Ahogy én tudom, a Fidesz eredetileg csupán 3 csapásra készült, de végül 29-et jelentett be. És még nincs vége!

Hogy miért nevezem csapásnak a Fidesz-kormány akciótervét? – Mondjuk azért, mert az érintetteket csapásként érte a bejelentés. Nem volt hozzászokva senki, hogy a kormányok gyökeres változásokban utaznak. Minden előző társulat csak mismásolt. A Fidesz ebben valóban eltér elődeitől, még korábbi önmagától is.

Egyes csapásoknak örülhetünk, másoknak már kevésbé, és vannak olyan csapások is, amik gyakorlatilag a semmit csapkodják erőteljesen. Vegyük sorra mindet a HVG segítségével:

Az első akcióterv 29 pontja

Nem, Izrael nem fasiszta állam, és a más népekhez való viszonyában sem fedezhető fel nyomokban sem a fasiszta jelleg. Persze, érdemes arra is néhány szót vesztegetni, hogy vajon a fasizmus egyenlő-e a „szőke, kékszeműek gyűlölete minden más népek iránt” hollywood-i toposszal, amelyet már a korabeli szovjet politikai és filmkultúra sem osztott, vagy valami egészen más volt. Más, még akkor is ha éppannyira helytelen és aljas, mintha létezne olyan nézet, amely szerint a valamilyen kinézetűek magukat felsőbbrendűnek tartanák másoknál. Lássuk be, elég nehéz lett volna meggyőzni a zömök, fekete, barnaszemű olaszokat, hogy „gyertek, öljünk meg mindenkit, akinek nincs kék szeme és szőke haja!”. Hasonlóképpen egyéb európai nemzeteket sem, köztük minket, magyarokat. A történelmi valóság kedvéért jegyezzük meg, hogy Nyugat-Európa és az USA sem tett semmilyen lépéseket a 30-as években hatályba lépő zsidótörvények ellen. Mitöbb, támogatták Németországot a keleti ántikrisztus elleni harcban. S a németek sem csupán a nem kékszemű és szőke hajú nemzetek országait rohanták le, de a kékszemű és szőke hajúakét is. Ki merem jelenteni, hogy a fasizmusnak semmi köze a rasszizmushoz. Nem ők találták fel, és nem is ők terjesztették el azt. A fasizmust a XX. században megjelenő, és egyre nagyobb tért hódító globalizmus hozta létre. Az, hogy a globalizmus élharcosai már akkor is a zsidók voltak, nem a németek hibája, hanem a zsidók érdeme. Élére álltak egy kialakulóban lévő társadalmi rendnek, amit én a globalista kapitalizmus elnevezéssel illetnék. A globalista kapitalizmus gyermekbetegségei hamar megfertőzték az emberi társadalmat, ami óhatatlanul háborúhoz vezetett.

Ezzel szemben Izrael agresszív, gyűlölködő magatartása, a közösség szabályainak nyílt szembeköpése egy teljesen más eredetre vezethető vissza. Azt mondtam, nem létezik olyan világnézet, amely szerint a tőlünk különböző kinézetűeket alacsonyabb rendűnek tekintené. Azért mondtam, hogy nincs, mert annak nem volna semmi értelme. A fasizmusnak, ha értelme nem is volt, de magyarázata mindenképpen. Ezzel szemben az izraeli, a zsidó habitusnak nincs emberi értelemmel felfogható értelme vagy magyarázata. A legmagasabb színvonalon kivitelezett, de a legprimitívebb indulatból származó emberiségellenes magatartás. Ezek a csapotthomlokú neandervölgyiek tényleg elhiszik, hogy ők felsőbbrendűek, hogy ők uralkodnak az emberiség felett, ezért bármit megtehetnek, és még magyarázattal sem tartoznak.  

Hogy mindez miért éppen most fogalmazódott meg bennem? – Nyilvánvalóan a gázai incidens kapcsán. Nem azért, mert érdemes népeknek tartom a gázai palesztinokat, akik Izrael állam léte előtt sem voltak képesek az önálló államként való működésre. Ó, egyáltalán nem szeretem én jobban őket a zsidóknál! Ártatlanok ezreit felrobbantgató elkorcsosult emberfajzatokat nem kell szeretnie senkinek. Nos, ha nem a palesztinokért vérzik a szívem, akkor miért? – Baromira egyszerű a válasz: Izrael a legsúlyosabb rizikófaktor az emberi társadalomra nézve.  

Mint sotet folt egy ejfekete kepen.

Ritkulo suruseg a fenyt hordozo ejben.

Tavolodva kozeledik a vegtelen ket vege.

Vegzodik a kezdet az idok leteltevel.

Ha nem is pont azon az úton, amelyiken elindítottuk, de a blog lassan célba érkezik. Anyagi és technikai háttér hiányában nem lehetünk több, mint méhkas, ahonnan kirajzunk, és időről időre visszatérünk. Itt egymásnak feszülhetnek mindenfajta eretnek gondolatok, gyakorlatilag bármilyen stílusban, anélkül, hogy retorziótól kellene tartanunk. Jelenleg öten vagyunk, dacára annak, hogy az "admin" információi szerint ennél több tagunk van. A többiek passzivitása fölött sajnálkozhatnánk, de hasztalan lenne. Amint az bebizonyosodott, már négyen is képesek voltunk maradandó traumát okozni. Legújabb meghívottunk martonaron. Őt én, Mr. Falafel hívtam meg. Ennek oka az volt, hogy első hozzám írott levelében nemes egyszerűséggel emígyen érdeklődött kilétem felől: "Ki a rák vagy?" - Ha egy lány így ismerkedik, az csak belevaló csaj lehet. :-))

Miután a blogban mindenki azonos jogosítványokkal rendelkezik, bárki küldhet meghívót olyan személyek részére, akiket alkalmasnak tart arra, hogy az átlagostól és elfogadottól különböző mentalitású virtuális imágókkal egy alomban  képesek létezni. 

A blog külleme javítható. Én ugyan nem értek hozzá, de mások ettől még hozzáláthatnak átalakítani. Van valami "blog.hu segítség", ahonnan lehet okosságokat megtudni. Lényeg az, hogy lehetne otthonosabbá tenni.

Az emberek nem egyenlőek.

Ember és ember között minőségi különbség van.

A minőségi különbség minden hierarchia alapja.

A demo(no)krácia nivellál.

Ha a nivelláció beteljesedik,mindannyian egyenlővé válunk.

A semmivel válunk egyenlővé.

Nincs hírértéke annak a tettnek, amit a Magyar Gárda végrehajtott a minap Detken és Vámosgyörkön. Azért nem hír, mert senki nem rettegte tőlük liberálisra magát. Talán azért nem, mert ott, ahol a Gárda véghezvitte tettét, nem nagyon volt egyetlen liberális hajlamú egyén sem. A liberális hajlamúakra általában nem jellemző, hogy ilyen helyeken tartózkodnak. Akkor hol is volt a Gárda? – Ezek a nácik elmentek árvízkárosultakat menteni. Nem szóltak senkinek, nem csaholták körbe a sajtót, hogy „gyertek velünk, nézzétek, milyen faszagyerekek vagyunk!”. Egy szót sem szóltak, csak mentek. Segíteni mentek, menteni mások életét, értékeit. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ezt ígérték, amikor megalakultak, és megtették korábban is, betiltásuk előtt és után egyaránt. Ráadásul mostani cselekedetüknek meg volt az az előnye, hogy nem vitték el őket bilincsben hős rendőreink. Mert ahogy rettegő liberális hajlamú nem jár ilyen helyekre, úgy a hon szolgálói és védői is messzire elkerülik azokat. Így megúszták. Képletesen legalábbis.

Köszönjük, Magyar Gárda!

Alapvetően jónak tartom a Fidesz által elővezetett kormánystruktúrát. Jól átgondolt, hatékonyságot sejtető felépítmény. Mégis érdemes megemlíteni olyan pontokat, - nevezzük őket a leendő kormány Achilles-sarkának, sarkainak – amelyek mentén ez a szilárdnak és jól megkonstruáltnak tűnő felépítmény mégis érzékeny károkat szenvedhet. 

2.   2.  Akár ellenséges, akár szövetséges fejedelem miként lehetne egy mondabeli ősatya?

3.   3.  Nincsen még csak hasonló nevű kazár kagán sem.

4.   4. A magyarság már létezett, mint nép, mikor (Györffy) szerint uralkodni kezdtek rajta a kazárok, így miként lehetne az ősatyja?

5.   5. Az onogurok ősatyja is ez a (nem létező) Kazár fejedelem kell legyen.

 Tehát ezt a (csak Györffy agyában létező) kazár fejedelmet azonosította volna Kézai (vagy valaki, akitől Kézai átvette) Nimróddal. Itt is van pár bibi.

 Az egyik, hogy Kézai Simon pap volt. Akár átvette valahonnan, akár ő maga találta ki, elég érdekes, hogy ilyen szabadon bánik a Bibliával, kénye kedve szerint átírja. A középkorban ennél kisebb bűnökért is máglyán végezhette valaki. Átírja a leszármazási útvonalat (erről később), olyan beszámolót közöl a bábeli toronyról, ami teljesen ellentmond a kor elképzelésének és megbecsült szerzőinek, és olyan tényeket állít (pl. több feleség), amik nem szerepelnek sehol máshol.

Az alant bemutatandó munka nem tőlem ered!

Óriási vita folyik a magyar őstörténetről, honnan származunk, hová tartunk? Sajnos, akárcsak a politika, a magyar tudományos élet is két táborra szakadt, amelyek nem állnak szóba egymással, átjárás alig van köztük, ha esetleg mégis megtörténik a csoda, az újonnan érkezett azonnal felveszi a helyét a lövészárokban és gondolkodás nélkül tüzelni kezd volt harcostársaira. Néha a változatosság kedvéért a saját sorok közé is leadnak egy egy sorozatot, csak hogy érdekesebb legyen a lövöldözősdi. A közönség pedig ész nélkül szurkol a választott ideológiájának.

  Ezen szeretnék kicsit változtatni és bár szerintem lehetetlen, de minél inkább megközelítve a történészi ideált, „harag és elfogultság nélkül” utánajárni néhány kérdésnek. Az első kérdés: Ki az a Ménrót?

Eszmefuttatási próbálkozás mindennemű kabalisztikus és egyéb misztikus elem nélkül, csak úgy logikai alapon, ezért röviden:

Az ország kétharmada győzelmi mámorban úszik, mert azt hiszi, győzött a többség akarata, holott csak egy párt, rendben, egy párt programja győzött, bár a programokat a szavazópolgárok töredéke sem olvasta, nem ismeri, vagy nem tudja értelmezni. Ebből adódóan szent meggyőződés az eljövendő "nemzeti" érdekek szem előtt tartásába vetett jóhiszemű, ám igencsak naív hit. Mivel pártok között lehetett választani, ez az illuzió már csak azért is hiú ábránd, mert a párt eleve részegységet jelent, ami már önmagában is megosztó. Minél több egység, annál inkább megosztott az egész. Ergo, a pártrendszer eleve az oszd meg és uralkodj elvre épül. Oké, ennek elfedésére magyarázatként jöhetne a jól bevált összeesküvéselmélet, miszerint mindez a zsidó nagytőke tudatos tevékenysége, de akkor mi a túrónak örül az önmagát nemzetinek nevező oldal? Netán a cionbölcsi újabb sikerének? A szélsőségesen radikális réteg  miközben magáénak vallja a Mein Kampft eszmeiségét, ami az összeesküvésre tényleg szolgál magyarázattal, " a nemzetközi zsidó fontosnak tartja a parlamenti demokrácia intézményét, mert ez teret ad neki...", szintén úszik az eufória mámorában. Most akkor, hogy is van ez? Az öröm forrása valószínűleg nem a győzelem, hanem másik párt/rész(ek) veresége. Vereség felett érzett örömből viszont nem születhet nemzeti egység.

És a szolgaság kereke csak forog-forog körbe-körbe. Nincs fenn, csak lent....

Gondoltam, ha már a Fidesz ilyen szépen megnyerte a választásokat, kapcsolok egyet, és kárörvendek picikét. Klikk, és máris az RTL-en voltam, ahol a humor nagyágyúi éppen előadták a heti rettegésüket. Egy egészen picit bizakodtam, talán mostantól tényleg lesz érdemi politikai humor a műsorban, elvégre a téma az utcán hever. Mit hever, tobzódik! Nem mondom, hogy csalódnom kellett, amikor néhány mondat után világosság vált, hogy ezek, - mármint a nagyágyúk – nem képesek humorosnak mutatkozni. Leszámítva Kern Andrást, aki a sorból kilógva játszi könnyedséggel emelte fel a színvonalat a béka segge alól néhány, a legjobb időzítéssel eldurrantott poénnal. Talán csak én szerettem volna úgy látni, de mintha Gálvölgyi János arcán átsuhant volna a szakmai félténység gonosz kis szelleme egy aprócska grimasz formájában. Mindebből Bajor Imre mit sem láthatott, mert ő legfeljebb testben volt jelen, lélekben biztosan nem. Eljött, mert kell az a gázsi. Ma már talán nem viszkire, hanem inkább májregeneráló tablettákra. Farkasházy Teddy meg amúgy is egy külön világban él, felőle mindenki azt mond, amit akar, ő úgyis fújja a magáét, aminek soha semmihez semmi köze. Hogy poén sosincs egyetlen történetének a végén sem, az már régen nem lep meg senkit. Jáksót inkább hagyjuk. Ellenben ott ül a Rettegés Hadseregének két diverzánsa, akiket átdobtak közénk elvetni az agyvelőbe maró rettegés élni akarástól duzzadó magvát. Mint egy titkos hadművelet még titkosabb, egyszóval Szigorúan Titkos (SziT) végrehajtói, sebészi precizitással, a kínai operaház művészeit megszégyenítő arcjátékkal kísérve vetnek megállíthatatlanul, mint valami ócska kolhozparasztok egy 60-as évekbeli Szovjet filmben. Na, most azt nem tudom, hogy ezek a SziT-ek miért ketten vannak a mesterükön kívül. Talán sziámi ikrek. Annyi bizonyos, hogy a humorba ágyazott métely szinte átfúrta magát a tévékészülék képernyőjén, és a lábujjaimban már érezni kezdtem a testemen egyre feljebb kúszó rettegést. Magamra húztam a takarót, mint kölyökkoromban, ha egyedül hagytak a sötét szobában, és csak úgy pislogtam kifelé alóla. Ó, azok a szavak! Istenem, az a pokolbéli fájdalomtól eltorzult arc, amit Hajdú Steve produkált midőn ars poeticáját, mint hagymát meghámozva szórta közénk, és a testünkben mindenhol fellelhető alattomos kis fehérje információt küldve az agyba minket könnyekre fakasztván adta elő önvallomását. Hajdú Steve zsidó. Nem tudom, ez a hír őt rázta-e meg jobban, vagy a nézőket. Mindenesetre az ő fájdalma nagyobbnak tűnt, mint a miénk. Eltiporva az ihletett állapot szóvirágait, szavaim bakancsos gárdista ütemes lépteivel idézik fel az egyszerű szókat. Angliából aggódnak vejükért Steve feleségének szülei. Telefonon kérdezték, tényleg ekkora baj van Magyarországon, hogy a Jobbik már a parlamentben masírozik. Mire a mi Stevénk annyit válaszolt, hogy „nem, nem. Amikor baj lesz, akkor már nem tudunk majd telefonálni.” Mert a marhavagonokban lesznek. – tenném hozzá én, hogy mindenki értse, jól értse. Igaz, ami igaz, ennek a Stevének marhavagonban lenne a helye, mert akkora marha, hogy bármelyik Argentin szemlén díjnyertes lehetne. 

Isten bizony nem akarok kárörvendő lenni, de ez kihagyhatatlan ziccer. Bájos ember ez a Kövér László. Én már nem is tudom, melyik csapatban játszik, de talán ő sem. Vagy a Fidesznek nem kell a kétharmaddal együtt járó felelősség, és ki lenne alkalmasabb ember ezt kifelé kommunikálni, mint Köteles Laca? Talán ötletük sem volt, hogyan kéne visszakozniuk, és végszükségben nyúltak az aduászhoz. Nem lesz adócsökkentés! Nem mondta lassan, hogy mindenki értse. És vajon ő érti, hogy mi mit értünk ebből? Tovább megyek, ő vajon tudja, hogy mit jelent az adó nem csökkentése? Annyi a kérdés, hogy csak győzzük megválaszolni. Először is, a Fidesz úgy artikulálta az adócsökkentést, mint az egyedüli üdvözítő módot a gazdaság beindítására. Mert, ugye, a gazdaság éppen beindításra vár. Márpedig, ha a gazdaságot nem indítjuk be, akkor hogy a máriában lesz 4-6 vagy akárhány éven belül bármiféle adócsökkentés? Jól van, lehetséges, hogy a korrupciós csatornák olyan szélesek, mint a Panama-csatorna, és ott majd emelnek egy gátat, amiből meglesz a gazdasági növekedés beindításához szükséges energia. Hát én kurvára elhiszem, hogy ezek ezermilliárdokat lopkodtak évente, csak azt nem, hogy a Fidesznyikek majd lemondanak a jó kis mellékesről. Akkor, mondjuk, lesz fele ekkora parlament, önkormányzat és közigazgatás. Azzal is lehet spórolni, ha nem is annyit, amennyi elég lehetne. Arról nem beszélve, hogy mi lesz az elbocsátott emberekkel és családjaikkal. Jog szerint járó végkielégítések, a munkanélküliek számának növelése. Nem tűnik nagy biznisznek. Megmondom őszintén, ha már nem lesz adócsökkentés, akkor legalább adóemelés legyen. Valahogy csak be kellene indítani azt a kurva gazdaságot! Igenis legyen ingatlanadó, ahogy azt Mádi László, a Fidesz azóta kirúgott szakpolitikusa kotyogta ki évelején. Lakása a legtöbb embernek van, és ez az adó a legszegényebbeket védené. Bezony ám! A hajléktalanokra gondolok. Én már annak is örülök, hogy minden nagyobb hengerűrtartalmú öreg tragacs vagyonnak számít, és adóznia kell a parasztnak. Mit képzelnek ezek?! Az ötszázezerért vásárolt háromezres púpos Merci, amit átalakítottak gázossá, közel kétszáz paci, tehát luxus. Ezért tartanám igazságosnak, hogy minden ingatlan adóköteles … (köteles, jó mi!) … legyen. Aztán az is lehet, hogy az én tudásom kevés, vagy a fantáziám szegényes, de nem jut eszembe más mód, miként lehet az adóterhek csökkentése nélkül beindítani a gazdasági növekedést. Gondolkodjunk együtt, Béláim az Úrban!  

Ó, nem, nem óvodában jártam. A körzeti orvosnál, mai nevén házi orvos. A rendelő várójában szokatlanul kevesen voltunk. Mint utóbb kiderült, a doktorúr éppen a rendőrségen van visszaszerezni a rendelő komplett technikai apparátusát, amit egy beteg még rendelés előtt méltóztatott „ablakon történő bemászás, áru ablakon kiadása” módszerével birtokba venni, és a helyszínről a lehető legfeltűnőbb módon távozva megsétáltatni. Akciója sikerrel járt, az egész utca látta, miként botorkál hóna alatt egy asztali számítógéppel és faxszal. A nyomtatót azért nem vitte magával, mert túl nagy volt. Két-három pecsét viszont elfért a zsebében. Talán recepteket akart osztogatni a Blaha Lujza téren.

No, amíg a jó doktor bácsi a rendőrségen járt, mi, a páciensek beszédbe elegyedtünk. Hogy miről is szólt a diskurzus? – Természetesen a politikáról. Gyorsan szeretném megemlíteni, hogy a mi kerületünket csupa derék magyar polgár lakja, ezért is nem volt egyetlen MSZP-szavazó sem a váróban. Volt ellenben radikális változást óhajtó… Mit óhajtó, követelő! … polgár leány.

- Mocskos zsidók! – mondta ő, nagyjából minden átmenet nélkül. Reagálva arra, hogy a rendelőbe egy drogos-depressziós beteg tört be. Aki ezt nem tehette volna, ha a zsidók nem adnak nekik ingyen kábítószert. Jelezte, egy demokratikus országban az illető már régen elhunyt volna ólommérgezésben. A fiatal hölgy szólott még a jóságos Magyar Gárdáról, és arról, hogy tiszta szívéből gyűlöli az összes cigányt, és mindet kiirtaná, ha lenne géppisztolya. Orsós Viktorral, a Fidesz vezérével kezdené, mert az is egy tetű cigány, aki platós IFA-val vitte szavazni a pereputtyát.

Mi tagadás, Jobbik-szavazó lévén egy picit égett a pofámról a bőr. Amint azt már említettem, nem nagyon van a környékünkön rettegő cigány vagy zsidó, de még szoci szimpatizáns sem sok. A rendelőben meg kifejezetten hiányuktól szenvedtünk. Megváltó szenvedés, egész jól viseltük. Mégis elszégyelltem magam polgártársaim között, és csendben megjegyeztem, hogy ezt hívják rasszizmusnak.

- Ééééén? Én nem vagyok rasszista! – így védekezett a honleány. Nyilván el is hittük neki, elvégre becsületes magyar asszony. Legfeljebb csak olyan primitív, hogy hozzá képest a kőbalta mesterséges intelligencia. Nem mintha nem volna mostanában konfliktusok generálója a zsidó-magyar vagy a cigány-magyar viszony. Olyan problémakör ez, amiről nem nagyon szokás, és nem is igen szabad nyíltan és őszintén beszélni. Nem tehetjük meg anélkül, hogy ne bélyegződnénk meg a rasszizmus és antiszemitizmus vádjával. Márpedig a róla való interperszonális kommunikációt nem lehet soká elfojtani, mert annyi gőz gyülemlik fel, ami robbanáshoz vezet. Ilyeténképpen csak azért is illenék a diskurzust magasabb szinteken megnyitni, hogy ne a panelopitecusok tematizálják a szemináriumokat.

Én a magam részéről megtettem, amit megtehettem a fenti szituációban, noha pontosan átérzem, hogy mit próbált megfogalmazni a maga végtelenül primitív módján ez a nő. Azonban azzal is tisztában vagyok, hogy azon az úton, amin ő jár, értelmes ember nem mutatkozik.     

Ez lehetne annak az új társasjátéknak a címe, ami az utóbbi hetekben-hónapokban jött divatba. Nem, ezt a játékot nem a Magyar Gárda tagjai játszák egy unalmas éjszakai őrségben. Ez annál sokkal izgalmasabb. Ezt, kérem szépen, a magyar igazságszolgáltatás és a balliberális politikai elit tagjai játszák egymással. Mi, az egyszeri állampolgár vagyunk a nézők. Én helyenként meglehetősen szórakoztatónak találom, habár olykor vontatottnak tűnik. Hogy mi a játékszabály? – Nagyon egyszerű. Adva van a tábla, amin szerepel Magyarország, és néhány olyan állam, ahol nincs kiadatási egyezménye a magyar államnak. Továbbá egyszer a feneketlen bendőjű balliberális politikai elitet, valamint az igazságszolgáltatást jelképező figurák. Mindkét félnek van dobása. Pontosabban a balliberális bábuknak már nagyon sok dobása volt, igaz, mostanában egyre kevesebb. Az utolsó dobása az, hogy megszerzi az izraeli állampolgárságot. Ez egy értékes dobás, mivel Izrael olyan, - a nemzetközi egyezményeket nyíltan telibe fosó - állam, amelyik mindig megvédi a polgárait. Az igazságszolgáltatásnak igyekeznie kéne hatosokat dobni, hogy utolérje az Izrael mezőbe lépni készülő balliberális politikai elit figuráit. Mit mondjak, egyelőre nem dobnak szerencsés kézzel az igazságszolgák.

Itt van például ennek a Hagyó Miklósnak az esete. Nincs olyan centralista MDF-es szavazó, vagy Reakciós konzervatív (muhaha) blogger, aki megmondta volna, hogy zsidó. Én ugyan meg voltam róla győződve, de tisztára hülyének néztek. Abban azért egyetértettek sokan egy ideje, hogy ez a Hagyó valamilyen játékot játszik. Volt néhány egész jó dobása az utóbbi időben. Az ingatlanjait vagy a gyermeke nevére, vagy valamely párttársáéra íratta. Ezek olyan dobások voltak, amiből egyenesen következett, hogy valami nagyot akar lépni. Kövezzenek meg, én nem hittem el neki, hogy a mentelmi joga megszűnvén, majd a magyar igazságszolgáltatás eljárásának, sőt eljárásainak aláveti magát. Amennyiben ezt megtette volna, kibaszott hosszú ideig nem lett volna alkalma újat dobni. Fogalmazzunk úgy, rendesen kimaradt volna a játékból. Nem tudom, milyen érzés lehet számára, és a példáját hamarosan tömegesen követők számára ez a kényszerű coming out. Annyi bizonyos, hogy a „Fogjunk Zsidót!” játékban nyerőnek számító dobás.    

Temetőben járva nincs halandó, kit ne foglalkoztatnának elmúlással, újjászületéssel kapcsolatos gondolatok.

Igaz ez a mindennapi közélet, a négyévenkénti választások, az ezekkel összefüggő "judeonáciklerikálösszeesküvéspápakeresztény..." elméletek körforgására is. Nos, nézzük meg, mit mond erről egy echte judeo filozófia, a Kabala, ami "gilgul" (körforgás) néven ismeri ezt a jelenséget. Érdemes ezügyben összevetni a héberben használatos "olam" szó mai modern értelemben (világ) jelentését a Torában és imakönyvekben elfogadott (örökkévalóság) tartalmával, ami már magában foglalja a látható és láthatatlan, azaz a megnyílvánult és meg nem nyílvánult időtlen mindenséget. Érthetőbben, a modern nyelvben használt verzió pl. egy világkörüli utazásra alkalmazható, míg az utóbbi egy más léptékű körútra, ahol más a kiindulás és nagyságrendekkel másabb a cél. Miként a modern tudomány szinte teljes mértékben feltérképezte már a test működési mechanizmusát, az ezt csak megnyilvánulási eszközként felépítő, működtető, használó, ennél jóval összetettebb valamit elintézi egyetlen LÉLEK-telen szóval. Viszont ugyanezzel a lendülettel cáfolja önmagát, hisz büszke a gondolat felfedező, alkotó erejére miközben azt bizonygatja, hogy a gondolat pusztán csak őslevesben kialakult aminosavak véletlenszerű degenerációjainak eredménye. Az említett filozófia a "lelket három fő egységben tanulmányozza, mint nefes (állati lélek), ami minden élő sajátja, ez tart kapcsolatot az általa érzékelhető külvilággal, reagál az onnan jövő ingerekre. Csak az ember sajátja a neshama, ami a felsőbb világokkal van kapcsolatban, még archetipus szinten emlékszik az onnan való kiűzetésre. Szinte minden kultúrában fellelhető népmesék, népdalok tartalmaznak egy távoli szép országba való elvágyódást.... A kettő közötti egységet teremti meg a "ruah", más szóval szellem. Ez a hármasság az alapja minden egyéb akármilyenháromságon alapuló vallásnak is.

Ugyanezt prezentálja a bibliai példa az egyiptomi fogság a tudatlanság "gilguljában" (szolgaság kerekében) és az onnan való szabadulás lehetősége a mózesi kivonulás által, ahol sokan megrettennek a tudás mannája nyújtotta távlatok láttán, vissza akarnak fordulni, vagy az Egyiptomból hozott tudásmorzsákból kreált aranyborjú színten meg akarnak állni.

Hogy mindez miért a szavazás és az előbbi két poszt kapcsán jutott eszembe?

Tököm tudja........................

Cseppet sem természetes módon elsőként szeretnék a győztesnek gratulálni. Figyelemre méltó teljesítmény, amit a tegnap éjszaka sokáig fennmaradók láthattak. A Fidesz reálisan a 2/3-os többség elérésének küszöbén áll, köszönhetően az MSZP-SZDSZ koalíció emberfeletti erőfeszítéseinek abbéli munkájukban, hogy a magyar emberrel  megutáltatták a „szociális” és „liberális” szavakat, pontosabban a szavak mögötti jelentéstartalmat. Mert ugyan ki ne szeretné, ha a sors egyenlően mérne ember és ember közt? Ki ne támogatná az elesettek gyámolítását, a törvények előtti egyenlőséget, a szólásszabadságot? Az emberi társadalmak alapköveire pont ezeket a szavakat vésték az évszázadok alatt vérrel és verejtékkel. A társadalmi morál legsúlyosabb építőkövei ezek. Mindezek ellenében győzedelmeskedett a megtorlás szándékának kinyilvánítása, az éhbérhez való jutás lehetősége, a prolik szájának vajaskenyérrel való betömése. Gyakorlatilag Hakapeszi Maki is biztos parlamenti bejutó volt, ha a Fidesz színeiben indult, hiába tudja róla a ZsebTévé közönsége, hogy egy falánk kis csaló. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért szívből gratulálok a Fidesznek.