Eszmefuttatási próbálkozás mindennemű kabalisztikus és egyéb misztikus elem nélkül, csak úgy logikai alapon, ezért röviden:
Az ország kétharmada győzelmi mámorban úszik, mert azt hiszi, győzött a többség akarata, holott csak egy párt, rendben, egy párt programja győzött, bár a programokat a szavazópolgárok töredéke sem olvasta, nem ismeri, vagy nem tudja értelmezni. Ebből adódóan szent meggyőződés az eljövendő "nemzeti" érdekek szem előtt tartásába vetett jóhiszemű, ám igencsak naív hit. Mivel pártok között lehetett választani, ez az illuzió már csak azért is hiú ábránd, mert a párt eleve részegységet jelent, ami már önmagában is megosztó. Minél több egység, annál inkább megosztott az egész. Ergo, a pártrendszer eleve az oszd meg és uralkodj elvre épül. Oké, ennek elfedésére magyarázatként jöhetne a jól bevált összeesküvéselmélet, miszerint mindez a zsidó nagytőke tudatos tevékenysége, de akkor mi a túrónak örül az önmagát nemzetinek nevező oldal? Netán a cionbölcsi újabb sikerének? A szélsőségesen radikális réteg miközben magáénak vallja a Mein Kampft eszmeiségét, ami az összeesküvésre tényleg szolgál magyarázattal, " a nemzetközi zsidó fontosnak tartja a parlamenti demokrácia intézményét, mert ez teret ad neki...", szintén úszik az eufória mámorában. Most akkor, hogy is van ez? Az öröm forrása valószínűleg nem a győzelem, hanem másik párt/rész(ek) veresége. Vereség felett érzett örömből viszont nem születhet nemzeti egység.
És a szolgaság kereke csak forog-forog körbe-körbe. Nincs fenn, csak lent....