Ez most kurva rövid lesz. Mindig elkapcsolom, amikor ezt a visszataszító korcsot mutatják. Ma kétszer is megnéztem a hírekben, miket művel. 

Bazmeg, ez a korcs fenyeget minket? - Eh, gondoljon bárki bármit, de én egy életlen késre tudok csak asszociálni. 

Fogalmam sincs, hogy a Honvédelmi Minisztérium mely szervezete folytatta le ezt a  katonai jellegű kiképzést, amelyen egy miniszterelnökségi kabinet alkalmazottja, egy fiatal hölgy elveszítette mindkét kezét. A hivatalos kommüniké hiányában olyan elmeháborodott korcskurváktól, mint Mérő Vera kell megtudnunk ezt-azt. Engem ez végtelenül felháborít.

Igen, bazmeg, a mi oldalunktól ebben az ügyben részletes tájékoztatást várnék el.

Én még voltam katona. Határőrként 90 napos kiképzésen vettem részt. Volt nálunk is gránátdobás. Rühellte mindenki, még a kiképzőink is. Egy rohadt veszélyes játékszer a gránát. Éppen ezért mi úgy két hétig kizárólag gyakorlógránáttal játszottunk katonásdit. A gyakorlógránát nem robban fel, nincs benne viszont az eszköz képes „elcsappanni”. S ez a legfontosabb! A gránátot úgy kell eldobni, hogy a karunkat hátra húzzuk, majd egy hirtelen mozdulattal, - mint egy ostorcsapás – meglendítjük előre, és elengedjük az eszközt. Az ostorcsapás-mozdulat során a gránátnak el kell csappannia. Amennyiben a csattanásszerű hangot nem halljuk, a gránát nem fog felrobbanni, mert nem élesítettük be.

Emlékszem, még eskü előtt zajlott a gránátvetés gyakorlat. Miután gyakorlógránátokkal kitanultuk a mesterséget, kaptunk élesgránátot, de abból is csökkentett hatásfokút. Összegyűltünk a harci árokban, onnan kellett kidobálni az eszközt. Volt olyan, ami nem csappant el. Ilyenkor a gyakorlatvezető ráparancsolt a katonára, hogy kússzon ki a gránátért és próbálja meg újra.

Senki nem mászott ki közülünk! Az alhadnagy őrjöngött, de kénytelen volt ő kikúszni mindannyiszor. Hiába fenyegetőzött, hogy megfenyíttet, mivel nem tettük le az esküt, nem voltunk fenyíthetőek. Így aztán, amikor én dobtam, s gránát elcsappant, de nem robbant fel, az alhadnagy sűrű káromkodások közepette szépen kikúszott érte, visszamászott és ő dobta el újból.

Szóval, értem én, hogy a kishölgy önként jelentkezett a jó bulinak ígérkező kiképzésre. Értem. S ennyi év távlatából a katonaságból én is szinte csak szép dolgokra emlékszem, pedig akkor igen gyűlöltem az angyalbőrt. Viszont a katonaság akkor is veszélyesüzem.

S itt kérdezném meg a tisztelt szervezőket:

• Milyen kiképzésben részesült a hölgy, mielőtt élesgránátot adtak a kezébe?
• Ki felügyelte az eszközhasználatát, ki volt az a katona, aki mellette állt?
• Milyen típusú (támadó vagy védekező) gránát volt nála?
• Dobott egyáltalán gyakorlógránáttal?
• Hogy lehetséges, hogy az eszközt kétkézre fogta? Hogy a kurva életben, ha egyszer szakember, egy katona állt mellette?
• S ha szabályosan használta az eszközt, akkor a karbantartás során hogy nem derült fény a hibára?

Nem, nem Orbán Viktort akarom lemondatni. Nem is a honvédelmi minisztert, Szalay-Bobrovniczky Krisztófot. Egyszerűen csak érdekelne, mitől érzi valaki magát katonának.

A BM hivatásos állományú tagjaként anno annyit elmélkedtem a fegyverhasználatról. Az irodámban sokszor vettem kézbe a PA-63-asomat, és csak bámultam. Elképesztő, hogy az a kis vasdarab milyen pusztítást képes végezni. Mindig annyira ügyeltem rá, hogy szabályosan fogjam meg, ellenőrizzem a töltöttségét, még akkor is, ha tudtam, hogy előző nap ürítettem a csövet és a tárat. Később, már civilként azért nem tartottam soha lőfegyvert, mert azok közé tartozom, akik gondolkodás nélkül használnák. S amit használat közben tesz az ember, azt ritkán lehet reparálni.     

Az eddigi információk alapján meggyőződésem, hogy ez a tragédia elkerülhető lett volna. Anélkül, hogy kritikai megjegyzéseket tennék a magyar honvédség szakmai és morális állapotára, annyit azért csak megjegyeznék, hogy a honvédelem élén nemrég még egy beteg pojáca állt, Ruszin-Szendi Romolusz.   

Én, aki egyébként abszolút háborúpárti vagyok, őrültségnek tartom az Uniós tagállamok közös nyilatkozatát, amelyben Ukrajna háborújának továbbifinanszírozása mellett döntöttek, továbbá Ukrajna felvételével az Európai Unióba egyszersmind kijelentik, Európának háborúba kell mennie Oroszország ellen.

Az USA magára hagyta Európát. Kína sosem volt Európával. Mégis, ez a parányi kontinens most háborúba indulna. A semmiért. Nem, a III. világháború kitörése miatt nem aggódom. Erre jelenleg semmi esély nem mutatkozik. Ugyanis nem lesz egyetlen Európán kívüli ország sem, amelyik az Unió megsegítésére sietne.

A világ józan felén, - és most már az Egyesült Államokban is – tökéletesen tisztában vannak az igazsággal, hogy ezt a konfliktust az ukrán fél által elkövetett népirtás váltotta ki. Hogy ez az USA korábbi vezetései, a Nobel-Békadíjas Obamaki és a demens kretén Joe Biden adminisztrációk által inspirált cselekmény volt a hoholok részéről, az teljesen mellékes. Növeszthettek volna gerincet is, és mondhatták volna az is, hogy „ez így nem fog menni!”.

Nem ez történt. Mindig azon államok lakossága válik fanatikusan nacionalistává, amelyik kultúra és hagyományok nélkül gyarapszik, amelyik mások kegyéből nyeri el függetlenségét. Ukrajna a tipikus példája e jelenségnek. Így nem is csoda, hogy a nacionalizmus legszélsőségesebb formája terjedt el náluk. 

Számomra egyszerűen felfoghatatlan, hogy hidegvérrel elkezdték kiirtani az oroszajkú lakosságot, vagyis Ukrajna lakosságának 67%-át. És nem is ez az embertelen viselkedés döbbentett meg igazán, hanem az orosz fél várható reakciójának teljes figyelmen kívül hagyása. Totál homály! Leereszkedett a szürke köd, és csak öldököltek.

Csakhogy Oroszország egy atomnagyhatalom. Egyedül annyi atomtöltetet birtokol, mint a világ többi, atomfegyverrel rendelkező állama együtt. Csakhogy Oroszország szárazföldi hadserege a világon a legnagyobb létszámú és legfejlettebb hadserege. Csakhogy Oroszországot soha senki nem volt képes még legyőzni, ami nem valamiféle mágia, hanem a hadi potenciál világos megnyilatkozása.

Jó, jó, de Ukrajnával három éve nem bír. – mondják a kretének. Mondják azok, akik számára a „nemzet” szó semmit sem jelent, s ha mégis hallották már, akkor csakis pejoratív értelemben, mint valami primitív attitűdöt emlegetik. Nincs olyan nép, hogy ukrán. Az orosz ukrajina szó jelentése 'határ menti', a kraj ('szél, határ') főnév elöljárós u kraji ('a határnál') formájából ered. Tehát: O-R-O-SZ. Az „ukránok” csupán tájszólásban beszélő oroszok.     

Ebből egy nemzetállamban azt a következtetést vonják le konfliktus idején, hogy a jövő generációinak együttélése számára meg kell adni a lehetőséget, kerülni kell a vérontást. Persze, nincs háború vérontás nélkül, de Ukrajna népének a nyugati bolsevizmus alól történő felszabadulása után majd felnyílik a szeme, és a két állam lakóinak unokái újra együtt élnek majd.

Tehát szó nincs arról, hogy az oroszok elfelejtettek volna háborúzni, pusztán annyi történik, hogy nem óhajtják kiirtani a testvéreiket.

Itt érdemes említést tennünk Donald Trump, amerikai elnök zseniális húzásáról a nehézföldfémek bányászati joga átadására történő felszólításáról. Ezzel két legyet ütne egy csapással. Egyrészt hosszútávon visszaszerezné az USA Ukrajnába ontott dollárjait, másrészt, megállítaná az orosz offenzívát, mert az biztos, hogy Putyin nem szándékozik megsérteni az USA érdekeit.    

Aki pedig azt hiszi, hogy az Európai Unió vezetői puszta jóemberkedésből állnak Ukrajna mellé, az hülye. Pontosan ugyanazoknak nehézföldfém lelőhelyeknek a felügyeletére pályázik, mint az USA. Bőven megtérülnének azok a befektetések, amelyeket eszközöltek már, s még eszközölnének. Ukrajna EU-tagságának egyedüli indikátora a gátlástalan haszonlesés.

Sem az USA-t, sem az EU-t nem érdekli az ukrán nép. Vicces, hogy pont a másik  háborús fél, az oroszok gondolnak rájuk egyedül.

S ha letisztul a kép, és a számok láthatóvá válnak, az is kiderül majd, meddig hajlandó elmenni az USA az ukrán földkincsekért, esetleg fontosabb lesz számára Kína és Oroszország egymás felé közeledésének megállítása.

Nos, Trump nemrég kijelentette, hárompólusú világrend van jelenleg. Ami szavakban történő elismerése az orosz és kínai hatalmi (gazdasági és katonai) törekvések méreteit illetően. Hogy közben esetleg mást gondol, az most mellékes. Maga a kijelentés alkalmas volt arra, hogy a további feltörekvő államok (India, Törökország)  elbizonytalanodjanak.

Törökország például a NATO vezető katonai ereje az USA után. Nem tagja az EU-nak, ugyanakkor tagja az EU-nál lényegesen potensebb BRICS-nek. Az USA belengette a NATO-ból történő kilépésének lehetőségét. Ebben az Esetben az EU teljesen magára marad. Hiszen Törökországot kizárólag az USA tartja benn a NATO-ban. Ráadásul Törökország sértődött fél az EU-tagság lehetőségének megvonása után.

Adva van tehát egy katonai és gazdasági erő nélküli gittegylet, amely egy éppen a haláltusáját vívó ország  ásványkincseire pályázik a gazdaságilag és katonailag nagyon is erős USA ellenében egy olyan fronton, ahol az orosz medve portyál Kína elvi beleegyezésével.  

Nem tudom, mit remél az EU degenerált vezetése. Nagyon nem is érdekel. Amennyiben ebbe a lehetetlen küldetésbe beletörik a bicskájuk, egyáltalán nem leszek szomorú. A világ jelenleg sokkal jobb hely lenne az EU nélkül. Ami aggaszt, az a három nagy és a mögöttük tülekedő második vonal lehetséges reakciója.

Mert mi történik, ha az Unió katonákat küld a háborúba, de az USA kijelenti, nem avatkozik közbe?   Senkinek ne legyenek kétségei, a sorkatonaságot eltörlő, a hadseregfejlesztést gyűlöletes cselekményként értékelő kommunista nyugati vezetők simán besorozzák a gyermekeinket egy haditudományok tekintetében a béka segge alatt lévő kontinentális hadseregbe alkalmatlan felszereléssel és katonai vezetéssel. Viszont Oroszország lakossága mindösszesen 150 millió fő, tehát a kommunista nyugat létszámfölénye durván négyszeres. Ergo a taktikai atomfegyver oroszok részéről való bevetésének valószínűsége 100%.

„A háború mindennek az atyja és mindennek a királya. Egyeseket istenné tesz, másokat emberré, egyeseket rabszolgává tesz, másokat szabaddá.”

 /Herakleitosz

Ám a legtöbbeket nagy valószínűséggel halottá. Európa napjai meg vannak számlálva. És senkinek nem fog hiányozni.

A Trump-Zelenszkij találkozó, s azt követő baloldali kommnetárok oly mértékben voltak szürreálisok, hogy nagy hirtelen egy régi film jutott eszembe: A Roland Emmerich rendezte „A függetlenség napja”. Esküszöm, volt olyan időszak, hogy hónapokon át minden nap megnéztem. Már-már kívülről fújtam a szövegét.

Volt a filmben egy jelenet, amikor a Will Smith megszemélyesítette vadászpilóta által elfogott és az 51-es körzetbe hurcolt idegent megkérdezi az amerikai elnök, mit szeretnének, miért jöttek a Földre. S felajánlotta a békét. Erre a lény elkezdi szorongatni Dr. Okun torkát, s a hangszálait manipulálva a dokival azt mondatja: „Béke? Nincs béke!”

Aztán a párbeszéd új folytatódik, hogy az elnök megkérdezi: „Hát akkor mit akartok? – S a válasz: „Halál!”.

Nem kérdéses, hogy az én történetemben Zelenszkij a világunkat elpusztítani szándékozó földönkívüli. S mindazok a baloldali médiumok, megmondóemberek és szimpatizánsok, akik most Zelenszkijt méltatják, s kárhoztatják Trumpot, a földönkívüli inváziós hadsereg tagjai, ergo nem emberek.

Nem én vagyok az első, aki megállapítja, a baloldaliság egy permanens konfliktuskeresés. Mindig valami ellen nyilvánul meg, s azt a valamit muszáj elpusztítania, különben nem képes komfortosan érezni magát. A baloldaliság a kakukkfióka az emberi társadalom fészkében, amelyik a normalitás gazdamadarának fiókáit igyekszik kilökni a fészekből, hogy csakis ő élhessen és gyarapodhasson.

Zelenszkij nyilvánvalóan úgy ment el a Fehér Házba, hogy világgá kürtöli, amivel megbízói, a Soros György pénzelte halálgyári bürokraták, az Unió vezetői, valamint a komoly sebet kapott, de még egzisztáló amerikai Deep State megbízták:  Márpedig nem lesz béke! Elég egyértelműen fogalmazott. Hogy teljesen elmeháborodott-e vagy csak egy elvetemült tömeggyilkos, az fogós kérdés. Hiszen baloldalinak lenni eleve egy súlyosan traumatizált mentális állapot, viszont az a gyilkos düh, amit ugyan igyekezett elfojtani, de elő-előtört belőle, egyértelműsíti azt is, hogy ez az ember (?) a továbbiakban is lelkiismertfurdalás nélkül küldi vágóhídra az ukrán népet.  

Ez a mutatványos orosz zsidó szépen letörli a térképről Európa legnagyobb országát.

Végig néztem a teljes beszélgetést Trump, JD Vance és Zelenszkij között. Én biztosan nem bírtam volna 40 percig cérnával a Fehér Ház két vezetője helyében. A nyomorult hoholvezér végig grimaszolt, gesztikulált, s olyan baromságokat mondott, hogy attól az ember füle ketté áll.

Oroszországot nem nehéz a bűnbak szerepébe beleképzelni. Nekünk, magyaroknak különösen könnyen megy. Még a Szovjetunió ukrán hadosztályai által elkövetett atrocitásokat is az oroszoknak rójuk fel. Gondolok itt elsősorban az 56-os forradalom szovjetek általi leverésére. Ezért is terjedt el a „vicc”: Hol voltak az ukránok 56-ban? – Hát a szovjet tankokban.

Szokás a 2014-es konfliktust és a Minszki Egyezmény megszegését a ruszkik nyakába varrni, s úgy tekinteni erre a véres testvérháborúra, mintha annak semmilyen előzménye, kiváltóoka nem lett volna. Márpedig volt! Például a rendes választások előtt három hónappal kitört majdani vérengzés, amelynek folyományaként az oroszajkú „kisebbség” lakta településeken az ukrán nacionalisták elkezdték irtani az oroszokat, nőket és gyermekeket is.

Európában és úgy általában nyugaton a médiahatalom a baloldal kezében volt. A Donbászban történt népirtásról egészen 2022-ig, az orosz különleges műveletek megindításáig azt írták, hogy az oroszok találták ki. Miközben a Minszki Egyezmény keretein belül Oroszország bizonyítékokat tárt az USA és az EU vezetői elé, akik azt nemes egyszerűséggel, mindenféle vizsgálat nélkül hamisnak titulálták.

S lényegében, a közben jelentősen összezsugorodott balliberális világbirodalom csinovnyikjai ma sem mondanak mást, mint azt, hogy az orosz fél volt az agresszor. Sajnos az emberi, tehát a konzervatív tömb is fenntartja egyelőre ezt a retorikai fordulatot. Persze, már nem okáig, hiszen a Föld lakosságának és államainak zöme összefogott a balliberális őrület ellen, s immár az USA-val megerősödve elkezdte a világ elé tárni a baloldal halálos bűneit.

Oroszország ebben a háborúban nem agresszor, hanem a védelmező. Megvédi az orosz népet a kiirtástól.

Teljesen nyilvánvaló, ha Oroszország nem lenne ilyen erős katonailag, az Ukrajna területén élő kb 27 millió oroszajkú lakosságnak a fele már biztosan halott lenne. Talán nem is tudnánk róla, mert a Google tulajdonosai úgy meghamisítanák az adatokat, mint tették az ukrajnai kisebbségek statisztikájával. Csak azt felejtették el eltüntetni, hogy Ukrajna lakosságának 67%-a oroszajkú. És hát, mitől is lesz valaki valamilyen ajkú? Kurvára nem attól, hogy svéd, de oroszul szeret beszélni.

Emlékszem, a szocialista világrend idején az volt a narratíva, hogy a nyugat despotikus, nincs demokrácia, a burzsoázia uralkodik és elnyomja a népet. Semmilyen egyéb vélekedés nem kaphatott teret. Ebben a tévhitben éltünk évtizedekig. A baloldali világuralom mindig ilyen agysorvasztó aljasságokkal tartja fenn rendszerét. Ettől az Európai Unió semmiben nem különbözik.

Szánalmas, ahogy ezek az emberi mivoltukból kivetkőzött ocsmány kreatúrák, Macron, Meloni, az angolt megjegyezni sem bírom, Tusk, von der Leyen és bűntársaik megpróbálják tovább relativizálni a valóságot és az emberiséget belehajszolni a III. világháborúba. Gyakorlatilag az USA-Kína-Oroszország alkotta szövetséggel készülnek szembe szállni.

Tragikomikus!

Trump elismerte a hárompólusú világrendet. Ép ésszel nem is tehetett nagyon semmi mást. Ugyanis az Európán kívüli, szinte valamennyi állam is letette már a voksát. Az Európán és az USA-n kívüli államok létrehoztak egy erős gazdasági-katonai szövetséget. Az USA-nak döntenie kellett, hogy a degenerált Európával szeretne elbukni, vagy fenntartja katonai erejére támaszkodó hegemóniáját a számára fontos térségekben. Európa hamarosan gyarmattá lesz, mert ez így helyes, mert ezt érdemli.   

Nem sok értelme van degeneráltakkal foglalkozni, de a Tiszavezér tegnapi performansza megihletett. Természetesen nem hallgattam végig a „beszédet”, ezt a kétségbeesett helyzetjelentést Mindenszarisztánból. Mindösszesen valami hírösszefoglaló félpercét sikerült elkapnom.

Azt mondja ez Tesco Gazdaságos Lumpenmessiás, amint átveszik az uralmat (faszom tudja hol), azonnal hazahozzák Brüsszelből az ezermilliárdokat, ami nyolcszázezer forintot jelent minden egyes hazájuk fiának. Megtippelni sem tudom, hogy egy ilyen internacionalista mozgalmár mit tekint a hazájának.

Eleve irritál, ha egy korcstestű, palócosan telepofával beszélő kommunista gazember, egy TSZ-elnök epigon arról hablatyol, hogy ő mekkora megmentője már a népének. Nálam már a „nép” szó használata is bűncselekménynek számít. Ugyanis a történelemben mindenki, aki a népről hadovált, a nép nevében képzelte magát megváltónak, szimplán egy mocskos tömeggyilkos volt.

Magyar Péter olyan groteszk vízió manifesztuma, amelyben ő Szamuely Tibor és Lukács Löwinstein György szerelemgyereke. Úgy is viselkedik. Úgy is viselkedik, mint egy igazi bolsevik: csekély értelem, nagy pofa és fizikai paramétereivel fordítottan arányos agresszió, gyilkos hajlam.

Na, mindegy! Tegyük fel, hogy egy párhuzamos univerzumban a mi hazánkról, Magyarországról van szó, s a nép alatt minket, magyarokat ért az elvtárs. Ó, tudom én azt, hogy sokan vannak, akik önmagukra, mint A Népre hivatkoznak! Mit mondjak, annyit is érnek. Hogy mennyit? – Hát egy fabatkát, vagy azt sem.

Én polgár vagyok. Egy hagyományos értékrend szerint élő polgár, aki vallja, hogy a kapitalizmus a lehető legélhetőbb társadalmi rend, ergo a leginkább képes benne kiteljesedni az egyén. S lehet ezt liberális demokráciaként is emlegetni, ami még nem ördögtől való. Amitől a liberális demokrácia mégis visszataszító, emberiségellenes konstrukció, az egy jelző, amit a bolsevikok ez esetben gondosan elhagynak: BAL-liberális demokrácia.

A BAL-liberális demokrácia úgy viszonyul a liberális demokráciához, mint a bolsevizmus a kapitalizmushoz.

Pénteken Miskolcon voltunk a Kocsonya Fesztiválon. Éjszaka bementünk egy szórakozóhelyre (a régi Bányász helyén) csocsózni. Feleségemék beszélgettek ottani fiatalokkal, akik elmondták, hogy féltek a közelünkbe jönni, mert „komcsiztunk”. Ők ugyanis a kommunistákat hősökként ismerik, olyan dehonesztáló szövegkörnyezetről, amiről mi beszéltünk, még nem hallottak.

Azonnal bezáratnám az összes középiskolát és felsőoktatási intézményt! Függetlenül attól, hogy milyen képzések folynak ott. A közoktatás nem létezik többé, ez már a második szocialista népköztársaság propagandájának eszköze csupán. A hős Lenin elvtárssal, Rákosi pajtással és a népért élő Kádár Jánossal. Szamuely Tibor és Kun Béla tömeggyilkosok pedig a népnyúzókat elpusztító héroszok.

Ide jutottunk 35 év függetlenség, 35 év kapitalizmus után. Ilyen gyorsan újra megtalálta a hangját a selejt, a társadalom söpredéke, a dologtalan hőzöngők. Ezért mondta Platon, a demokrácia a csőcselék uralma.

S a csőcseléknek most megvan a megfelelő vezére: egy tyúktolvaj senkiházi komcsi. Egy emberszerű izé, aki soha életében nem dolgozott, aki büszke komcsi felmenőire, aki mindig a potyára hajtott, aki megígéri a csőcseléknek, hogy mindenkit legyilkolnak, aki csak az útjukba áll.

Majd most ő jól elhozza a Kánaánt, a brüsszeli ezermilliárdokat, amiből minden hazája fiának 800 ezer forint jut.

Nettó vagy bruttó? – Csak, mert kapitalizmus van, meg adózási rend.

S mi, akiket elpusztítana a hordájával, mi is kapunk, s csak utána veszik el? Hogyan jött ki a 800 ezer? Hány fős lakossággal számolt?

Brüsszelben megengedték neki, hogy az ezermilliárdokat szétossza a nép közt, nem pedig az EU által előírt programok szerint költse el?

S ha az ezermilliárdokat szétosztotta a nép közt, miből finanszírozza majd az oktatásegészségügyet?  

Nem is tudom, miért izgatnak ezek a kérdések, hiszen én már nem leszek, amikor ők uralomra kerülnek, mivel elpusztítanak.

Azonban bármit is gondoljak erről az évezredes emberi aljasságot magában hordozó szörnyetegről és zombiseregéről, a szélesebb rétegek marginalizálódása egy létező és rettenetesen káros folyamat, amelyet csak táplál minden olyan kormányzati döntés, amely nem kellően előkészített, helytelenül kommunikált és kevesebb közösségi, mint személyes haszonnal jár.

Nagyon hiányzott már a világ porcelánboltjából egy olyan elefánt, mint Donald Trump. A kérlelhetetlen őszinteség rövidtávon ma akkor is többet ér, mint a konspirációk diktálta, hosszútávon hasznot hajtó hazugságok, ha nem értünk vele egyet. Elfogyott az időnk, a hosszútávra tervezés ma rövidlátást jelent.

Én nem tudom, kinek az agyából pattant ki ennek a gigantikus átverésnek az ötlete, de le a kalappal előtte. És hát a humorérzéke! Parádés!

Ahogy ezek a nímandok, a komplett baloldali politikum rácuppantak a témára, s ahogy a még náluk is sokkal butább (ha ez lehetséges) médiájuk és szimpatizánsaik máris elkezdték riogatni a velük egy vegetációs közegben fotoszitetizáló társaikat az 500 méter  magas felhőkarcolóval, s mindegyik azonnal világvégét vizionált, az valami fenomenális!  

Milyen Dubai, szerencsétlen mentális hajléktalanok? – A kormány sosem akart oda építeni semmit. Elmondom a pofon egyszerű valóságot:

Rákosrendező a nevében hordozza lényegét, egy rákos daganat a főváros testén, amit a baloldali világlátás korcsosító hatása növesztett ekkorára. A kormány szerette volna költséghatékonyan megoldani a problémát. Semmi mást nem kellett tennie, mint elhitetni ezekkel a szellemi kódisokkal, hogy oda valami ultramodern városrészt építene, aminek az egész világ a csodájára járna. Tudták, hogy azonnal beindul a pavlovi reflex amazoknál, és rögvest a fertőző szeméttelep megmentésére sietnének.

Mert a baloldalnak tök mindegy, ha a kormány épít egy ultramodern városrészt, aminek a világ a csodájára jár, az nekik nem kell, ők a szemétdombot imádják, mert az tükrözi vissza a budapesti emberek lelkivilágát leginkább. Lásd Városliget Projekt. Mit meg nem tettek ellene! Drogos idiótákat vezényeltek ki, akik odakötözték magukat még az emberi ürülékhez is, nehogy azt a kormány eltakarítsa, s a baloldali sétálgatók ne gyönyörködhessenek ott az égvilágon semmi olyanban, ami egy ember számára undorító.

Tudom én, hogy a baloldalon a józan ész fasiszta ármány, de – ember – hogy lehettek akkora kretének, hogy elhiszitek, arra a talajra lehetséges 500 méter magas felhőkarcolót építeni gazdaságosan? Ja, ja, hogyne, Dubaiban a sivatagi homokra építették fel. Há’, de, bazmeg’ ott megtérül, mert ott a kurva tenger, meg ott a csilliárdnyi olajpénz, oda tódulnak a turisták, stb. Mit olyan rohadt nehéz ezen felfogni?  

Törődjetek szépen bele, hogy a zsigeri aljasságon hizlalt reflexeitek szépen belevittek titeket egy jól kitervelt csapdába.

Ugyanis most a folyton anyagi gondokra panaszkodó fővárosnak ki kell perkálnia a terület vételárát, s mint új tulajdonosnak majd kötelező lesz rekultivációs tervet készítenie záros határidőn belül. Mert, ha nem, Sára Botond szarrá fog titeket bírságolni.

Szóval, sokba fog ez nektek fájni, alja pesti prolik!

Mi, magyarok, a nemzeti oldal viszont mindenképpen jól járunk. Minket nem érdekel, ki teszi rendbe a területet, fő, hogy tegye meg. Csak nektek fáj a külföldi befektető. Ami azért vicces, mert a közműveinket külföldi kézben látnátok szívesen. Azt szeretitek, ha a rezsi magas. A rezsicsökkentés meg egyébként is dakota furfang, hiába alacsonyabb a villanyszámlád ma, mint volt 2010 előtt.

S miközben a baloldali fotoszintetizálók egy része még mindig arról delirál, hogy mekkora győzelmet aratott már a gaz Orbánbasin, addig Karigeri és hű Sancho Panziója, a Levitézlett Dávid már a HVG hasábjain kezdett kuncsorgásba, hogy a kormány adjon má’ nékik holmi háromszáz-milliárdocskát, különben a Zálom álom marad.  

HVG: „Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy állami szerepvállalás nélkül az álmok álmok maradnak, a kormány hozzájárulása nélkül nem megy a területen található vasúti infrastruktúra megújítása, szükség van a kormány államközi szerződésében található, háromszázmilliárd forintos fejlesztésre.”

Ahha! Szóval, adjuk oda a pénzünket, hogy majd ti jól elköltsétek a szokásos módon:

• implantátumos nagy segg Tüttő Katának, és egy nagyobb ló, ami elbírja a tengerből kifelé jövet.
• szivárványos zászlók és Meleg Évtized rendezvénysorozat költségei
• kerékpársávot a városligeti tóra
• KRESZ és angoltanár Gerinek
• fizetésemelés a börtönben raboskodó kerületvezető elvtársnak

HVG: „Vitézy Dávid: Együttműködés, partnerség kell ahhoz, hogy ebből a tervből bármi legyen.”

Milyen tervből, tesóm? Menjetek szépen szemetet szedni a környéken, kezdjétek el speciálba’, mert a rendbírság csak a kezdet lesz. Amint bebizonyosodik, hogy a főváros rossz tulajdonos, a terület visszakerül állami tulajdonba, és nemhogy a vételárat nem kapjátok vissza, de akkora kártérítést basznak oda nektek, hogy egy évtized alatt sem nyögitek ki.  

Nem lesz partnerség, nem lesz együttműködés. Veletek? – Ugyan, kérlek! Mindent és bármit képesek voltatok és vagytok elgáncsolni, ami világraszóló nagy terv volt vagy miattatok csak lett volna.

Ma sem tudok mást mondani, mint korábban: Nullum communem cursum! Nincs közös dolgunk veletek.   

Az érdekeknek két főcsoportja létezik: egyéni érdekek és közösségi érdekek. A két főcsoporton belül van számtalan további tagozódás, ám ezzel én most nem foglalkoznék. Nem, mert az egyéni érdekek többnyire méltatlanok a közös diskurzusra, s közösségből is van számtalan, amelyek teljesen hidegen hagynak.

Az ember, mint társas lény, a társadalmi lét foglalkoztat leginkább.

Értékelésemben kifejezetten szeretném elkerülni az objektivitásnak még a látszatát is. Nem szeretném a legcsekélyebb együttérzést sem mutatni a „másik csoport” iránt. A kamu holisztikus szemlélet teljes elutasítása mellett kell kiállnom, megőrizve a józan ész mindenek felettiségét.

Álláspontom kialakításában a kulturális antropológia, - mint valaha volt adekvát válasz társadalmi létünk fontos kérdéseire - elkorcsosulása egy faji és nemi előítéletességekre épülő áltudománnyá válása a legfontosabb mérföldkő. Ó, memento mori! Mert minden elmúlik egyszer, de nem mindegy, hogyan.

Márpedig eljött az idő, hogy a kulturális antropológia, mint tudomány eltűnjék a liberális démonokrácia bűzös pöcegödrében. Elmerengtem, bizonyára maradtak még épeszű antropológusok, de ők egészen biztosan csak úgy maradhattak, maradhatnak meg, ha eltitkolták, eltitkolják emberi értelmüket az őket körülvevő szubhumán közösség előtt.

A kulturális antropológia olyan emberiségellenes mozgalmak és nézetek szajhája, mint a gender studies, BLM mozgalom és az LMBTQBLABLA ideológia. Tehát, amikor az érdekek két főcsoportját értékelem, a ma társadalomtudományoknak hazudott diszciplínák hamis szándékú alapvetéseit ignorálva teszem.

Véleményem origója a baloldali világnézetnek az értelmi evolúció egy alacsonyabb fokaként történő beazonosítása. A baloldali ember értelmileg alacsonyabb szinten áll, mint a jobboldali. A baloldali ember ugyanis nem képes közösségben élni, nem képes értelmezni a közösségi, társadalmi lét legfontosabb kérdéseit, jelenségeit. A baloldali ember primitív individuális célokat képes csupán megfogalmazni, s a közösség is csupán annyiban létezik számára, amennyiben sokan együtt képesek óbégatni ugyanazokat az individualista lózungokat, amelyek béklyóban tartják fejletlen elméjüket.

A baloldali emberek gondolkodásának középpontjában kizárólag egyéni boldogulásuk lehetséges módozatai állnak. Tekintve, hogy önnön mihasznaságukról nincs belátási képességük elgondolkodni, jobb megélhetésük valamennyi akadályát másokban látják. Ezért azok a szabadságjogok, amelyekről főcsahosaik ugatni méltóztatnak, mindig mások szabadságjogainak korlátozása által teljesedhetnek csak ki.

Minden ember egyenlő! – mondják ők. Ami tényszerűen nem igaz. Egy rest, a tanulást és a munkát kerülő ember sosem lehet egyenlő értékű egy szorgalmasan tanuló és dolgozó emberrel. S ekkor jön a hamis tudomány, a kulturális antropológia, és elmagyarázza, a tanulni és dolgozni restek egy meg nem értett társadalmi csoport, egy kisebbség, amit fel kell karolni, amelynek megértését az ismeretek hiánya nehezíti, az, hogy a többségi társadalom nem tudja, nem érti, vajon milyen valódi okai lehetnek arra ezeknek az embereknek, hogy úgy döntsenek, nem kívánnak a többségi társadalom szabályai szerint élni.

Azt, persze, nem teszik hozzá, hogy a szabályokból ugyan nem kérnek, de a szabályokhoz alkalmazkodók viselkedésének eredményeiből részesedni akarnak, hiszen mind egyenlőek vagyunk.  

„El kell venni a gazdagok pénzét, mert nálam gazdagabb senki nem lehet! Hiszen én vagyok a legokosabb ember széles e világban, így, ha én nem vagyok milliárdos, más meg az, akkor ő csakis becstelenül lehetett azzá.” – Ez a másik kedvenc mantrájuk.

Akik ismernek, tudják, hogy nem a Rózsadombon nőttem fel, hanem a Vargahegyen. A Vargahegyen, bazmeg, Miskolcon a Vasgyárban! Megmondjam, milyen messze van a Vargahegy a Rózsadombtól? – Fényévekre!!!

És biztosan emlékszem, soha egyetlen osztálytársam, vagy környékbeli gyerek matekkönyvét sem loptam el, hogy így akadályozzam meg az előbbre jutásban.  

Nagyon lentről is lehetséges elég magasra feljutni. Ehhez pusztán szorgalom, önismeret és kitartás szükséges. Emlékszem, nagy bulista voltam huszonévesen, de megragadtam a rendszerváltozás biztosította lehetőséget és egyetemre mentem. A gyerekkori barátok ”egyetemfejűnek” csúfoltak. Sosem érdekelt, mentem előre leszegett fejjel, és nem adtam fel akkor sem, ha nagyon fájt.

Nem foglalkozom az ország leggazdagabb embereivel. Egy-kettővel van módom olykor szót váltani. Ilyenkor nem érzem magam feszélyezve, nem viselkedem alárendelt személyként. Miért? – Mert nem irigylek tőlük semmit, mert a hivatásomban letettem a névjegyem, mert van annyi intellektuális munícióm, ami elégséges egy ilyen kommunikációs helyzetben.

Elfogadom, hogy sosem lesz annyi pénzem, mint nekik. Mondanám, hogy nem is kéne, de nem lenne igaz. Pusztán annyiról van szó, hogy felmértem saját képességeimet, közte a „bátorságomat”, a kockázatvállalási hajlandóságomat, és rájöttem, más utat kell járnom.

Még a Miskolci Egyetemen volt irodám, amikor a hozzám faxolni, telefonálgatni rendszeresen bejáró olajszőkítő haverjaim felajánlották, indítsak én is egy vagont. Döntöttem, nem vállaltam a kockázatot. Saját döntés volt. Ők milliárdosok lettek a 90-es évek végére, én meg nem. Kaptam lehetőséget, nem éltem vele. Jó okom volt rá, számomra elfogadható indok. Senkit nem hibáztatok a döntésemért, de nem is irigylem azokat a srácokat.

Churchill nevéhez kötnek egy mondást: „aki húszévesen nem liberális, annak nincs szíve. Aki Negyven fölött nem konzervatív, annak nincs esze.” A mondás vagy tőle ered, vagy nem, de ez biztos. Nos, húszévesen liberális voltam, egészen pontosan baloldali. Ma meg, ha nem is vagyok konzervatív, maximálisan elutasítok mindent, ami baloldali, mert a baloldaliság egy értelmileg fejletlen tudati állapot.

Mindig elmondom, 49 évesen lettem apa. Vagyis, ahogy mondani szokás, már a kazetta ’B’ oldala ment javában. S amit 40 éves korom körül már éreztem, hogy valami nincs rendben a világgal, az apaság szintjét elérve minden egyszeriben világossá vált.

Az egyéni ambíciók egyetlen kiteljesedési módja a közösség szolgálata rendületlenül. S ha ennek akarunk némi szakrális köntöst, ami erőt ad, akkor Isten áldását emlegetjük.

Engem, a meggyőződéses egyházellenest manapság gyakran érnek tetten Isten felemlegetésével. Ennek egyetlen oka, hogy rájöttem, létezésem értelme, annak a csodának a kiszolgálása, hogy apa lehetek.

Ettől a hivatásomban nem lettem kevesebb. Sőt, mások állítása szerint még határozottabbá váltam. A munkám fontos elemévé vált annak társadalmi hasznossága, a közösségi érdek érvényesülésének mind hatékonyabb elősegítése. Két éve ezért még kinevettek, ma már egyre kevesebben, mert az idő engem igazolt.       

Úgy vélem, normális, ha fiatalon az ember álmodozik, és elsősorban saját boldogulása lebeg a szemei előtt. Onnantól nem normális ez az ábrándozás, amikor nem az egyéni képességeit óhajtja latba vetni, hanem másokat szerezne kifosztani, e korcs nézetei ellen ágálókat megfosztani a szólás jogától.

Fejlődni senkinek sem tilos, többnyire ingyen van. Ám, ha a fiatal álmodozók olyan idősebbek világnézetét kezdik utánozni, akik kizárólag másokban keresik saját sikertelenségük okát, és mások kifosztását, mint a magasabbra jutás egyetlen lehetőségét vázolják fel, megragadnak egy primitív értelmi evolúciós szinten, az életük zsákutcába fut, ahonnan nem nagyon van visszaút.

Isten a tanúm rá, megpróbáltam meghallgatni. Azok után, ahogy és amiket nyilatkozott Donald Trumpról, kíváncsi voltam rá, kíváncsi voltam a nép hangjára.

Jujj, bazmeg!!!!

Másfél mondat után lelőttem. Mivel jött elő a második mondatban? Na, mivel? - Mi, a nemzeti oldal homofóbok vagyunk, a mi világlátásunk annyiból áll, hogy szidjuk a melegeket. A dalt nem tudom tovább elemezni, mivel itt megszakítottam a meghallgatását.

Majka! A kurva anyád szidja a melegeket!!!

Térjünk vissza oda, hogy Majka mindenféle bűnözőnek, erőszakolónak elmondta Donald Trumpot. Amikor először indult el az elnökválasztáson, én is úgy kezdtem a mondatot, hogy "Jézusom!". Aztán alaposabban utána olvastam az elnök múltjának. Három főiskolára járt, mindháromban minden éven az első tíz tanuló között volt. Szóval, nem olyan hülyegyerek ez, vontam le a végkövetkeztetést. A négy év elnöksége alatt az USA visszakapott valamit abból a korszakból, amit én is példaként tartok számon. Amiket Majka állít róla, abból semmi nem igaz.

Majka visszasüllyedt egy virtuális nyomorvilágba, egy Ózd-dimenzióba, ahonnan megpróbál felordítani hozzánk, a mi konszolidált világunkba, amelyből saját gyengesége okán kivetettetett.

Sosem vitattam a srác tehetségét. - Mert az van neki. Nem abból indulok ki, hogy én magam nem hallgatom a zenéjét, mert nem vagyok vevő a lakodalmas rap műfajra. A róla alkotott képet nem torzítják el fülsértő kornyikálásai. Ezektől elvonatkoztatva értékelem őt.

Megénekel itt nekünk egy második tanácsköztársaság apokalipszist, ahol a nép majd jól elvesz mindent a gazdagoktól, aztán szétosztja. A mit is? Mit szoktak szétosztani a nép között? - Hát ez az! A nagy büdös semmit!

Hergel, hörög a lepukkant proli. Ennyire futja. Okádék, a legalja!

Nem azért, mert nem lenne korrupció. Nem azért, mert azt képzelem, minden csodálatos. Nem. Egyszerűen én csak ismerem az emberi társadalom működését, képes vagyok értelmezni folyamatokat. A marginalizálódott senkik, akik közé most Majka besorolta magát, semmit nem értenek a világ működéséből. Ám nem is ez a legnagyobb probléma. Sokkal inkább az, hogy saját magukból sem értenek semmit. Képtelenek felfogni, hogy saját gyenge képességeik okán vannak a béka segge alatt.

Gyerekek, aki Majkát szereti ezek után is, készüljön fel, hogy számára még szarabb világ jön. Mert mi, akik építjük a társadalmat, akik előre visszük az emberiség ügyét, egyre kevésbé fogjuk tudni tolerálni a léha óbégatókat.

„A baloldali gondolkodás jórészt olyan emberek játszadozása a tűzzel, akik még nem tudják, hogy a tűz forró.”

/George Orwell

Manapság, amikor ebben a szürreális disztópiában, a liberális démonokráciában, a woke, lmbtq, BLM és társaik világában kell megőriznünk az ép elménket, gyakran emlegetjük fel Orwell nevét.

A napokban láttam szembe jönni az új hisztit, a Digitális Állampolgárságot (DÁP). Hátra hőköltem ettől az értelem nélküli tömeghisztériától. Totál iskolázatlan, a bemutatkozásukban végzettség és képzettség gyanánt az Élet Iskoláját (University of Life) megnevező, ergo totál agyhalott, lepukkant lumpen alakok agymenései, amit többezres nagyságrendben osztanak meg a hozzájuk hasonlóan értelem nélkül vígadók.

Amúgy vicces a hosszú Mátrixos duma, amiben a logikai láncolat sehol nem fedezhető fel. Paródiának elmenne.

Ilyen vagy ehhez hasonló ügyekben jellemzően a jelentéktelen, a senkit nem érdeklő emberek akarják felhívni magukra a figyelmet a jajveszékelésükkel.

Bizony, annyira jelentéktelen vagy, hogy senki nem kíváncsi rád. Sőt, az ilyen intézkedések is, mint a DÁP, tulajdonképpen téged, csekély értelmű honpolgárt segítik és védik. Én ezért is viszolygok minden intézkedéstől, ami értetek van. Undorító, hogy a semmit nem érő „emberek”-ért többet tesznek, mint az értékesekért.

Mindegy! Én már digitális állampolgár vagyok egy ideje. Amint lehetett, regisztráltam. Én évek óta telefonnal fizetek virtuális bankom virtuális kártyájával. Nincs OTP-fiókom. Örülök, hogy eztán nem kell személyit, lakcímkártyát és jogsit hordanom. Örülök, hogy a kocsimban sem kell forgalmit tartanom, bár én azt sem veszem ki soha. Mégsem rettegek, hogy ellopják. Pedig az én autóm jóval drágább 100 milliónál, a tiéd meg egy pármilliós szar.

Engem a munkám miatt több szakszolgálat is megfigyel, lehallgat, az e-mailjeimet duplikálja. Tudomásul veszem. Mégsem érzem magam rabnak, a szabadságomtól megfosztottnak. Sőt, sokszor jön jól, hogy tudják, merre járok, mit csinálok.

Szóval, bazmeg, nem kell a wc-be menekülnöd a vizezett csapoltsörödet meginnod, és attól sem kell rettegned, hogy bárkit érdekel, ha Orbánt csüngőhasúnak nevezed. Ilyesmiért akkor kellett félned, amikor a fajtád volt uralmon az elmúlt rendszerben. Amikor olyan iskolázatlan szartrógerek vezették az országot, mint te.

Jó, jó, sértő vagyok. Te megsértődsz mindenért. Sőt, engem okolsz, hogy nem tanultál, hogy az anyagi lehetőségeid is szarok. Te semmiért nem vagy hibás. Szerinted. Hogy egyébként vérlázító aljasságokat osztogatsz meg napi szinten, hogy engem és a hozzám hasonlókat kivégezni tervező idióták posztjait baszod ki az idővonalra, azt én nyeljem be, én ne sértődjek meg.

Ó, nem kell aggódnod, nem vagyok egy sértődékeny típus. De kurvára vissza tudok vágni, s akkor te vonyítani kezdesz. Azért kezdesz el vonyítani, mert gyenge vagy, mert értéktelen vagy.

Meghallgatom én a sirámaidat, nincs nekem azzal bajom, ha ennyit tudsz csak. Én elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Egyedül az zavar, hogy fel sem fogod, mennyire tudatlan vagy. Még hogy okosabb vagy, mint Mészáros Lölő! Dehogy vagy okosabb! Pont olyan buta vagy mint ő, és még szerencséd sincs, mert nem voltál Orbán Viktor osztálytársa, gyermekkori barátja.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a digitalizált világ is rejt magában kockázatot. Csakhogy te a hálivúdi szar filmeket veszed alapul, ahol a tech guru hacker összevissza klimpírozik a klaviatúrán és feltöri a CIA titkos adatbázisát. Mondom, ennyi eszed van.

De, tudod mit? – Igazad van! Neked nem lenne szabad Digitális Állampolgárságot kapnod. Sőt, az analógtól is meg kellene fosztani téged. Akkor lennél csak szabad, bazmeg, te idióta!

A január 1-én életbelépett intézkedés kapcsán elgondolkodtam. Nem jöhetnek munkavállalók a magyar üzemekbe Ázsiából, mert nem írtak alá valami visszafogadásról szóló egyezményt.

Oké, értem én! Na, de ki fog dolgozni a dél-koreai és kínai üzemekben, gyárakban? Ki? Az a 10-20 örmény és grúz, aki jöhetne, mert aláírtak egy hoax doksit?

Mi állhat ennek a blöffszagú rendeletnek a hátterében?

Nézzük!

1. Orbán Viktor egy előkelő nemzetközi pozíciót kap Trumptól, így az amúgy is várható 2026-os bukást készíti elő, kinyírva a magyar gazdaságot, hogy Magyarnak és csürhéjének nehezebb dolga legyen.
2. Ad némi csámcsogni valót, elterelve a figyelmet a vendégbefektetői program következményeiről.
3. Egyszerűen elment a józan esze.

Esetleg mindhárom. Vegyük sorra a lehetőségeket!

Miért aggódom a vendégmunkás-tilalom okán? Nagyon egyszerű. Logikátlan és ártalmas.

Előszöris, egyetlen vendégmunkás (harmadik országbeli munkavállaló) három magyar ember nyugdíját menti meg. Hogyan? Hát úgy, hogy a levont nyugdíjjárulék az államkasszában marad, hiszen két év után el kell mennie innen. Azt a proli baromságot, hogy Orbán úgyis ellopja, hagyjuk! Ilyen suta módon csak egy tróger melós lop a munkahelyéről. Igen, azok, akik a politikusokat nevezik tolvajnak. Elég morbid, ha azt nézzük, hogy a tolvajozók többsége pár ezrest érő tárgyakért adja el a becsületét.

Másodszor, az ázsiai befektetők üzemeit, gyárait működtetni kell, ha szép GDP-t akarunk, amivel eldicsekedhetünk, hogy „Magyarország előre megy, nem hátra!”. Márpedig vietnami, indiai, nepáli, pakisztáni, stb. munkavállalók nélkül ezek az üzemek bezárhatnak. Simán!

Elképzelem, amint Nagy Márton elmagyarázza a kínai, dél-koreai és német befektetőknek, hogy „márpedig adjatok napi egymillió euró fizetést magyar munkavállalóknak, vagy zárjatok be! Vár titeket a kies Románia és Bulgária!”

Miért éppen napi egy millió euró járna egy magyar munkavállalónak? – Hát mert az összes azt állítja magáról, hogy okosabb, mint Mészáros Lőrinc, ezért neki kell az ország leggazdagabb emberének lenni, és ő nem fog elmenni holmi nettó 500-700 ezerért rabszolgának. Maradnak tehát az ázsiai munkavállalók, akik félmillió nettóért simán hadra foghatóak.

Az a „magyar”, aki azt állítja, hogy a magyar munkavállaló elől elveszik a munkalehetőséget ezek az ázsiai jött-mentek, vagy egyszerűen hülye, vagy hazudik. Egy baloldalira egyszerre lehet igaz mindkettő.  

Több évtizedes tapasztalatom van a munkaerőpiacon, tudom, miről beszélek. A hazánkban működő EU-n kívüli befektetők üzemeibe úgy kell az ázsiai munkaerő, mint egy falat kenyér.

Szóval, akkor vajon odaáll Nagy Márton január végén, hogy „Kedves kínai, dél-koreai befektetők, álljatok tovább!”? Egyénként Nagy Mártontól simán kitelik. Az a fickó oly’ mértékben buta, ostoba tuskó, hogy hozzá képest még a panamai doktor, Bokros Lajos is géniusznak tűnik.

Múltkor néztem egy NGM-es államtitkár nyilatkozatát. Szerintem Down-szindrómás és más mentális betegsége is van. Vagy ott van Czomba Sándor például, aki a foglalkoztatásért felel. Jézusom, annak a sültparasztnak nincs két komplementer pár agysejtje sem!

Az ellenzéki sajtó felemlíti, a kormány nem egyeztetett az érintett gyárakkal, üzemekkel. Hát megkérdezték őket. A legtöbben blöffnek tartják az intézkedést, elnézően mosolyognak.

Mi lehet a blöff alapja? – Az ünnepek miatti leállások idején úgy lézerkardozhat Orbán a munkaerőpiaccal, ahogy akar. Senkinek sem fáj. Van rá két hónapja. Ám január végén, február elején eljön az igazság pillanata. December-január eltüntet a magyar munkaerőpiacról 7-10 ezer ázsiai munkavállalót. Ők nincsenek hozzászokva, ilyen hosszú szabadságokhoz. Németországban tárt karokkal várják őket, akár feketén is. Hozzáteszem, nagyon gyorsan intéznek nekik német munkavállalási engedélyt a magyar vendégmunkás, azaz munkavállalás célú tartózkodási engedélyére tekintettel.

Birtokomban van egy németországi és egy indiai tartomány megállapodásának másolata indiai munkavállalók óriási számú befogadásáról. A németek elkezdték lecserélni a drága német munkaerőt harmadik országbelire. Vajon miért?

Tényleg ilyen hülyék döntenek a magyar gazdaság kérdéseiről? – Elég hülyék, az tény, de nem ennyire.

Hacsak…

Hacsak Trump végleg fel nem rúgja a NAFTA-t (North American Free Trade Agreement). Minden nap tesz Mexikót érintő fenyegető megjegyzéseket. Ráadásul a BRICS-re is reagálnia kell.

Ebben az esetben egy új, időtállónak gondolt, az USA vezette nemzetközi szervezet jó perspektíva lehet az ország kormányzásába láthatóan belefásult Orbán Viktor számára. Nem én vagyok az egyetlen, aki úgy látja, hogy a miniszterelnök magára hagyta Magyarországot, és a külpolitikájára helyezte a hangsúlyt. Ez igenis utalhat a nemzetközi térbe történő átpozicionálására. Nekünk meg itt hagyta a Tóni Műveket és a Pintér Műveket megannyi agyatlan bábbal a csatározásuk hadszínterén.

A vendégbefektetői státusz valóban egy odavetett csont, amire az ellenzék és médiája gyorsan rá is harapott. Olvasom, a kormány visszakozott az 500 ezer eurós lakásvásárlás esetére adható vendégbefektető célú tartózkodási kártya kiadásával kapcsolatban. Istenem, mekkora éhenkórászok amazok ott, a másik oldalon!

Felteszek egy kérdést: - Miért adna bárki is 500 ezer eurót azért a jogosultságért amit 250 ezer euróért az államkötvény megvásárlásával ugyanúgy elnyerhet? Nos, kedves baloldali újságírók?

Tovább megyek: - Miért adna bárki 1 millió eurót egy olyan státuszért, amit 250 ezer euróért is megkaphat?

Vagyis a vendégbefektetői státusz sosem szólt másról, mint a 250 ezres kötvényvásárlásról. A másik két lehetőség csak csont volt éhes kutyáknak. Még hogy visszakozott a kormány! LoL

Amúgy tényleg nem menő már a tényfeltáró újságírás?  Miért nem kérdezi meg egyetlen baloldali újságíró sem, hogy mivel másabb a „vendégbefektető” tartózkodási engedély, mint a „nemzeti érdek” elnevezésű?

Jól van, segítek! – Nemzeti érdek elnevezésű tartózkodási kártyával bárki kötöttségek nélkül vehet ingatlant. Nem kell egy portfólióból választania, nem kell megmentenie a T. I. és O. R. hozzáértésének köszönhetően becsődölt csilliárdos ingatlanbizniszt.

Amúgy ez még vicces is, hiszen a vendégbefektető az ingatlan alapú kötvény megvásárlásával segít megmenteni a becsődölt ingatlanbizniszt, azaz a kínai kölcsön elherdálásának (ingatlanpanamára fecsérelt) kárát kínai befektetőkkel fizettetik ki. Szerintem zseniális!!!  

Az A. C. az elmúlt két évben több ezer ilyen „nemzeti érdek” feliratú kártyácskát intézett vietnami családoknak. Hogy aztán ezek a családok most éppen hol vannak, azt senki nem kutatja. Nem meglepő. Dr. Ruszó Gyula vezérőrnagy Úr, Kormány Megbízott az ünnepek előtt Indonéziába utazott. Na, ki kísérte el? Igen, úgy van, az A. C. tulajdonosa!

Lám, milyen könnyű hülyét csinálni a komplett baloldali médiából! Hogy a politikusokból is? Elnézést, de a baloldali médiában azért vannak, akik képesek gondolkodni is, legfeljebb csak nem divatos elfoglaltság. Ugyanakkor a baloldali politikusok mind segghülyék. Nem fecsérelnék rájuk fölösleges mondatokat.

S ha azt vesszük, hogy az egyes „rendes” jogszabályokat felülírják a vészhelyzetre érvényes szabályok, mindjárt beláthatjuk, hogy Orbán Viktornak nem ment el a józan esze. S mindezt abból a csekély információhalmazból szűrhetjük le, amit ismerünk. Ez a valóság 15-20%-a lehet maximum.

Persze, a tény attól még tény marad: Orbán Viktor lemondott Magyarországról, lemondott rólunk. Hogy ezt önként vagy kényszer hatására tette, az mellékes. Okosabbak Trump elnök beiktatása után leszünk. Én földindulásszerű nagy bejelentésekre számítok.  

Az óévet búcsúztató ünnep, a Szilveszter az egyik legfontosabb ünnepünk minden esztendőben, ha nem a legfontosabb! Egyben a legjelentősebb átmeneti rítus része kultúránkban.

Érdekes, hogy éppen év végére esik az a két ünnep, amely a legtöbb erőt adja az embernek küzdelmes élete folytatásához. Magam is oly’ mértékben kimerültem, mire e mozgalmas terminusnak a végére értem, hogy alig maradt bennem lelkierő. Az egyes történések okozta változatos érzelmek viharában majd’ elveszítettem a józan eszem.

Aztán eljött a karácsony. Amikor megkezdjük levetkőzni magunkról a mögöttünk lévő esztendő fáradalmait, keserűségeit, a szívünk megtelik a jóra és szeretetre való vágyakozással. Érzékszerveink megannyi pozitív ingert közvetítenek elménkbe. A szeretteink látványa az asztal körül, a fa alatt. A bizsergető érintések és a mindenható szeretetből fakadóan elhangzó mondatok egymás felé. Mind-mind eufórikus állapotba, a szentség feltárulásának pillanatába repítik az embert.  

Ebben az önfeledt, megújulásra kész állapotunkban érkezünk meg az év utolsó napjához, ahol fogadalmainkkal erősítjük meg a szebb és boldogabb jövőnk megvalósítása iránti elkötelezettségünket. Ezt, az egyik életszakaszból a másikba való átlépést szimbolikusan megerősítő és megünneplő szertartást az átmeneti rítusok közé soroljuk.

A hagyományos, vagyis a liberális démonokrácia fertője előtti társadalmakban az ilyen átmeneti rítusok nagyon elterjedtek voltak. A mai magyar társadalmunkban is megtaláljuk a nyomaikat, maradványaikat. Átmeneti rítus például a keresztelő, a ballagás, a jegyesség, a házasság, a tisztavatás, a diplomaosztó, a nyugdíjba vonulás, a temetés. Ezek zömmel egyszeri események az életünkben.

Azonban vannak ciklikusan, évről évre azonos időpontban megismétlődő átmeneti rítusok is. Ilyenek a húsvét, a meghaló és feltámadó természet ünnepe, ha a kereszténység előtti  hagyományból indulunk ki, illetve Jézus keresztre feszítése és harmadik napra történő feltámadásának ünnepe a keresztény mitológia szerint.  

Ilyenek a karácsony, a szeretet ünnepe,  és a szilveszter, amely a régi hiedelmek szerint  biztosítja az új évre az egészséget, a szerencsét és az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét. A keresztényeknél ez Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe, az év utolsó napja, az újesztendő vigíliája. Este a templomokban óévi hálaadást, miséket tartanak.

A szilveszter a modern ember társadalmában azonban nem a régi hiedelmekből, és nem is a keresztény misztériumból táplálkozik. Sokkal inkább egyfajta megerősítése a karácsonyi állapotváltozásunknak, pecsét szép fogadalmaink képzeletbeli okiratán. A két ünnep egyetlen szakrális eseménnyé, egyetlen átmeneti rítussá vált, amely a legbensőbb énünkben rejlő varázslatos energiákat szabadítja fel.

Talán nem is helyes, ha úgy fogjuk fel, hogy erőt kapunk a folytatáshoz, mert a legtöbben valóban betartjuk fogadalmainkat, és szép lassan, évről évre egyre jobb emberré válunk. Akár a keresztény mondakörhöz kapcsoljuk, akár attól elvonatkoztatva, mondhatni profán módon éljük át ezt az időszakot, kár Istentől eredeztetjük, akár egy magasabb rendű erkölcsi normából vezetjük le, a szeretet ciklikus, évről évre történő megélése erősíti leginkább az ember lelkét, ad új erőt tovább haladni az úton, hogy kijavíthassuk hibáinkat, hogy kiteljesedhessünk az életünkben.  

Bárcsak kitartana egész évben ez az erő! Bárcsak minden pillanatunkban jók lehetnénk!

Azonban a kontrollálatlan, a tudatos énről teljesen leválasztott érzelmek, fakadjanak is bármilyen jó szándékból, mindig a pokolba vezető utat kövezik ki.

Elengedhetetlen tehát megemlíteni az átmeneti rítusoknak, s úgy általában a szakrális eseményeknek egy igen fontos kellékét, a hangok varázsát. Az ősi időktől kezdve az ember kereste a kapcsolatot a természetfelettivel, a szellemek világával, Istennel. A sámánok, táltos papok, papok, vagyis a vallási specialisták a tudatmódosító szerek mellett a hangokat hívták segítségül. Sípokkal, dobokkal, illetve haranggal és orgonával idézték elő az alkalomhoz illő lelkiállapotot.   

A szilveszteri szokásokban is különösen fontos szerepe van a zajkeltésnek (kongózás, csergetés, pergőzés, gulyafordítás, újabban petárda, tűzijáték és egyéb pirotechnikai eszközök). E hangok pozitív irányban stimulálják az emberi elmét, kvázi segítenek rögzülni (reflexszé válni) azokat boldogságos érzeteket, amelyek mind jobb emberré formálhatnak minket. Éppen ezért visszataszító számomra, hogy szilveszter napján a magukat állatbarátnak deliráló wokeista őrjöngők a kutyák lelki békéje iránt aggódva teljesen kivetkőznek emberi mivoltukból, mint a pride felvonulások lmbtq aktivistái.

Én biztosan állatbarát vagyok. Racionális gondolkodás mellett is. Volt, hogy 14 kutyám és 20 macskám volt egyszerre. Most van öt kutyánk és hat macskánk, de január végén bővül a családunk újabb négy kiskutyával.

Tegnap éjjel néztem a kutyáinkat. A macskákat fölösleges, tojnak a hangokra. A két nagyon idős szuka töksüketek, de feljöttek az ajtóhoz aludni. Sosem tették eddig. Talán érezték, hogy ez lehet az utolsó közös karácsonyunk és szilveszterünk. A két fiatal farok csóválva jöttek-mentek a birtokon, miközben villogtak a fények és durrogtak a pirotechnikai eszközök. Sosem volt egyetlen olyan gyenge idegzetű kutyám sem, amelyik rettegett volna a hangoktól. Nem hinném, hogy ez pusztán szerencse kérdése.

Ők nem emberek. Sem a józan ész szerint, sem Isten szerint nem azok. Emberként szeretni őket ép elmével nem lehetséges. Állatként szeretni őket pedig nem jelenti, hogy kevésbé szeretem, vagy ne tennék meg érük mindent, ami tőlem telik. Csak az érthet meg egy állatot, aki állatként szereti, mindenki más tévúton jár, s klasszikusan csak állatkínzónak nevezhető. Amint mondtam, a pokolba vezető út...

2025-ben nem csupán a szeretetnek kell erősebbnek lennie bennünk, mint eddig bármikor az életünkben, de a normalitás útjára is vissza kell találnunk.   

(Indulatkezelési kísérlet)

Ki az a Till Tamás? - fogalmazódott meg bennem a kérdés hajnali 5-kor, amikor keltem. Aztán gyorsan megvilágosultam, hogy ő az a kisfiú, aki 2000-ben tűnt el,  akinek a tetemét az idén találták meg egy tanyán, beton alatt elhantolva.

Korábban annyit lehetett tudni, hogy a gyilkosai már nem élnek, mindketten öngyilkosok lettek, nem bírták elviselni szörnyű tettük súlyát. Ez volt a kommüniké.

Aztán most kiderült, hogy Petőfi (nomen est omen) Attila tábornok úr és hős csapata a megyei rendőri vezetőkkel együttműködve megtalálták a valódi gyilkost, aki most is él.

Ó, mondom, ez fantasztikus!

Apaként (van egy 7 éves kisfiam) nagyon érzékeny vagyok a témában. Igen, ilyen szülőnek lenni! Nem, nem szülői 1-nek vagy 2-nek, nem! Ilyen apának lenni! Az a hímnemű, magát férfiként azonosító személy, aki ezt még nem próbálta, haladéktalanul kezdjen bele apának lenni! Bárcsak lett volna elég értelmem fiatalon megtenni ezt! Személyiségem legsúlyosabb hiányossága, hogy csupán 49 évesen lettem apa.

A témára visszatérve: olvasom, hogy a rendőrség kegyeleti okokra hivatkozva nem hozza nyilvánosságra a gyilkos indítékát.

Ezt most nem értem. A kisfiú meghalt, meglehetősen különös körülmények között. Alig hiszem, hogy a szülők ne szeretnék a világ pofájába vágni, hogy "íme, ez történhetett meg a gyermekünkkel, óvjátok ti is gyermekeiteket fokozott gondossággal, mert a szörnyek köztünk járnak!"

A szörnyek. Akiknek a neve és motivációja kegyeleti okként értékelhető Petőfi elvtárs és fakabátjai szerint.

És akkor jöjjön a valóság!

Három, szexuálisan aberrált férfi elfognak egy kisfiút, fajtalankodnak vele, megerőszakolják, majd agyonverik. Két elkövető állítólag öngyilkos lett, nem bírva elviselni tettük súlyát. Korábban őket nevezték meg feltételezett elkövetőkként. Most kiderült, volt egy harmadik társuk, aki él és virul.

A harmadik személy az elkövetéskor fiatalkorú volt. Valaki kiokosította, ha teljesen magára vállalja az elkövetést, fel fogják menteni, mert a fiatalkorú által elkövetett gyilkosság 15 év után elévül.

Előáll a gyilkos, közli, hogy különös kegyetlenséggel, szabályosan agyonverte áldozatát. A társaiként feltételezett, közben öngyilkosságban elhunyt személyeket kimenti a bűncselekményből, mondván ,nem tudták, hogy hullát betonoznak be.

Megcáfolni senki sem tudja, hiszen a tanúk/tettestársak halottak.

Öngyilkosok lettek. Vagy nem!

A gyilkos bűntársai akkoriban felnőttek voltak, tehát kizárt, hogy a gyilkos volt az értelmi szerző és utasításokat adó személy.

Hárman megerőszakoltak egy kisfiút, megkínozták majd agyonverték. Tettüket előre megfontoltan, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, fegyverrel (ácskapocs) követték el.

A kiokosított, életben maradt elkövető nem büntethető. NEM BÜNTETHETŐ!!!

Jogászként ellenzem a halálbüntetést, hiszen az igazságszolgáltatásból fontos garanciák hiányoznak. Ugyanakkor, hogy az általánossal zárják ki az egyedit, jogdogmatikailag helytelen. IGAZSÁGTALAN.

Először is, az igazságszolgáltatásnak kötelessége felderíteni a gyilkos gyilkosság utáni életét és bizonyítani, hogy életvitele ma sem különbözik a gyilkosság idején folytatottól.

Ki tudja, hány homoszexuális bűncselekményt követett el élete során? Szerintem az ilyen nem tud leállni, az ilyen egész életében gyilkosként él.

(Dűne?-kritika)

Nem nagyon szoktam posztban kommentálni Hollywood okádékait. A woke-lgbtq-blm őrület óta nem született olyan amerikai film, amit képes lettem volna végig nézni. Mégis, a sci-fi műfaj imádójaként most megteszem. Megteszem, mert a néhai Galaktika Könyvesbolt felszámolása során több ezer sci-fi és fantasy könyvre tettem szert, s ezek ma is részei könyvtáramnak. Mert a Dűne a műfaj egyik alapműve. Mert ki kell írnom magamból a felháborodást, ami ennek borzalomnak a láttán felgyülemlett bennem.

Pár éve elkezdtem nézni az első részét. A szereposztást parádésnak találtam, több kedvencem megtalálható volt benne. Egyedül a Leto Atriedest megformáló Oscar Isaac lógott nálam ki a sorból. Ő már a McDonald’s-os Star Wars-ban is kevésnek tűnt nekem.  

A kissé vontatott bevezetés éppenséggel szépen visszaadta a könyv hangulatát, s már kezdtem reménykedni, hogy valami jó kis fantasztikus filmet nézhetek, amikor belépett Dr. Kynes, azaz Liet néger nő képében. Ahelyett, hogy fehér férfi lett volna.

Nálam itt ért véget az első rész.

Aztán megérkezett a második rész. Olvastam pár ömlengő kommentet, hát rávettem magam és nézni kezdtem. Tíz másodpercig bírtam! Nem viccelek, kb. tíz másodperc elég volt belőle. Aztán még 6-7 alkalommal leültem a képernyő elé, megpróbáltam megerőszakolni magam. Mindhiába. A tíz másodperces limitet nem tudtam átlépni.

Egyszerűen hihetetlen, hogy a woke őrület ilyen kiváló színészgárdából értelmetlenül hablatyoló, majmokként gesztikuláló hordát képes csinálni. Aztán egyszer hangulatba kerültem, és azt mondtam, márpedig végig fogom nézni és kész. Ugyan milyen sci-fi rajongó vagyok, ha még erre sem vagyok képes. miközben régen az összes „Zsé kategóriás” sorozatot zabáltam, többször is megnéztem.  

Hiszen a díszlet, a rögzítéstechnika, a CGI briliáns! Nehogy már fennakadjak olyan csekélységen, hogy a mondanivalója, maga a sztori semmilyen formában nem köthető az eredeti műhöz! Nem is értem, miért pont Dűne lett a címe. Akármi más is lehetett volna.

Kicsit az jutott eszembe, amikor a koreaiak a KIA Niro kapcsán tagadták, hogy az elnevezés Robert de Niro után keletkezett, majd felkérték őt reklámozni. Itt is, a nevek többnyire stimmeltek, de azon kívül semmi más.

S ami igazán megdöbbentő volt, az Chani alakjának megformálása. Egy olyan nőt választottak, aki kb úgy néz ki, mint egy agresszív nősténygorilla. S lám, a filmben egy Chani nevű agresszív nősténygorillát alakít, aki féktelenül gyűlöli az őrült diktátor Paul Atreidest.

Állj! Az én Dűnémben Chani az önfeláldozás megtestesítője, egy egyszerre törékeny és kemény fremen nő, nem pedig a jeleneteit végig őrjöngő nősténygorilla. Az én Dűném Chanija imádja szerelmét, aki szabadságot hoz népének. A woke Chani olyan mérhetetlen gyűlölettel és megvetéssel néz állítólagos szerelmére, hogy bármelyik válóperes ügyben a férfi javára ítélne a feminista bírónő. Mondjuk, ahogy az anyósára néz vagy ahogy az anyósával beszél, az trendi. De inkább tűnik paródiának, mint komoly szituációnak.   

Próbálom megérteni, mit is akartak ezzel mondani a film készítői. Nem nagyon megy. Hiszen a történet egyszerű: a zsarnokság ellen fellázadó nép vezért kap, és elindulnak a felszabadulás útján.

Mi lehet a gond? – Mud’Dib karaktere nem elég metroszexuális, nem tűnik eléggé melegnek? Pedig az őt megformáló Timthée Chalamet nem éppen egy toxikusan maszkulin alkat és jellem. Még bocsánatot is kér, amiért egy szebb jövőt hoz, amiért felszabadítja Chani gorilla népét. Igen, Chani gorilla népe, mert még közli is, hogy Paul nem fremen, hanem örökké egy outsider marad. Milyen kedves és befogadó!

Aztán a végkifejlet végleg megmutatja, hogy ennek a borzalomnak semmi köze Frank Herbert művéhez, mert az utolsó hasonlóságot is elvetik és háborúra készülnek a Nagy Házakkal. Akikről soha nem esik szó sehol. Gondolom, most majd fog.

Őszintén szólva, végig azt vártam, hogy egyszer csak előbukkan Batman vagy Vasember, valami McDonald’s-os gagyi hős. De tényleg, miért ne? Ezt a szart Aquaman-nel nem lehet elrontani.

Végül arra jutottam, hogy ezt a produkciót leghelyesebb, ha egy rohadt drága Űrgolyhókként fogjuk fel. Csóri Mel Brooks most forog a sírjában!     

Előre bocsátom, egy hímsoviniszta disznó vagyok. – Ahogy ezt a modern nagyvárosi nők köreiben szokás mondani. Mi, a hasonszőrűek ezt másképpen fogalmazzuk meg, de az úgy hangzana, mint a címbeli mondat. Annyiban azért másképpen, hogy az igaz lenne, szemben azzal, amit a Magyar Péter nevű kis pozőr puncika állít magáról.

Te jó ég! Milyen világot élünk? Milyen borzalmasan eltorzult, elkorcsosult világot?

Valamikor, nagyon régen olvastam Zane Grey: Vadnyugaton című könyvét. Annak utolsó oldalai jutnak eszembe, amikor a főhős ráébred, hogy az a világ, amiben élt, amit szeretett, nincs többé. Grey a western történetek legkiválóbb írója volt a 30-as években. Olyan páratlanul plasztikusan volt képes elénk tárni azt a világot, hogy szinte benne érezhettük magunkat.   

Nekem megadatott a XX. századi magyar történelem talán legfelemelőbb korszakát, - ahogy a Ganxsta Zolee és a Kartell: Helldorado című lemezének egyik dalában megfogalmazzák: a vadkeletet - átélni, a rendszerváltozás utáni csodálatosan kusza és elképzelhetetlenül szabad időszakot, a 90-es éveket.  

Félévszázados agysorvasztó szocializmus, azaz baloldali diktatúra után megtapasztalni az érzést, hogy tényleg bármivé válhatsz, ha van elég erőd, akaratod, kitartásod, szorgalmad, ha kiváló vagy. Félreértés ne essék, én most is szeretem az életem, és nem is az idős emberek nosztalgiája beszél belőlem, habár 50 fölött a mai fiatalok, az élet mai császárai már vén hülyének mondanak, - ami egyáltalán nem sértő, s ha ezt az a fiatal mondja, aki a mai világban is mer olyan lenni, mint mi voltunk a 90-es években, még megtiszteltetésnek is veszem.

Apa vagyok, van egy 7 éves kisfiam, én már csak érte élek, és ez nekem így jó, így kerek. Fiatalon mindent átéltem, átélhettem, amire egy ifjú lélek csak vágyik. Tanulás, sport, bulizás, na és persze csajozás. Mindent mértéktelenül. Persze, kinek mit jelent a „mértéktelenül” szó. Én mindenesetre olyannak éreztem magam, mint a prérin száguldó musztáng.

Abban az időben minden fiatal fantasztikusan nézett ki. A fiúk izmosak voltak, a lányok karcsúak és észvesztően jó alakjuk volt. Csinosak, jól öltözöttek, ápoltak voltak. Mindenki erőtől duzzadt, alig akadt abból a fajtából, ami ma uralja a látómezőt. Nem, nem túlzok, nem szépítette meg az emlékeimet az idő! Akkor ez volt a valóság.

Ma meg előáll egy ilyen szárnyaszegett veréb, egy ilyen magyarpéter-alakú röpképtelen madár, és előadja, hogy ő a férfi, ő bármelyik nőt megkaphatja, s még büszke is rá, hogy nem a látványa, nem az intellektusa, hanem a pozíciója alapján.

Esküszöm, ennek a madárnak (Aves) a Willughby-Ray rendszerben egy külön helyet kellene létrehoznunk, s bárcsak ez is kihalna a picsába!

S ha már a madaraknál tartunk: én már fiatalon is a madarak párválasztási szokásait vettem alapul, amikor az ember párválasztási szokásait próbáltam értelmezgetni. Először is, csak a szépség számít. Mármint olyan értelemben, hogy csakis akkor veszel észre egy a másik nemhez tartozó egyedet, ha a látványa pozitív élményt, tetszést vált ki belőled. Aki azt mondja, hogy a szépség nem számít, az egyszerűen hülye és kurva szar élete lehet vagy volt.

Amikor a kölcsönös tetszés megvolt, utána lehet válogatni a jelöltekből, hogy intellektuális szinten melyik volna megfelelőbb. Tehát a párválasztás első, azaz legfontosabb lépése a szépség akceptálása.

A tiniszerelemről kár lenne értekezni, azt a helyiértékén illik kezelni. A valódi párválasztás 25-30 éves kor között történik. Ekkor jelennek meg a „kurvák” a csalódott férfiak gyíkagyában, vagyis azok a nők, akik mást választottak helyettük.

Vissza a madarakhoz! A gerinceseknek ebben az osztályában mindig a hímek a díszesebbek, feltűnőek, szemnek kellemesebbek. A tojók értelemszerűen az ékesebb tollazatúakra figyelnek fel. Majd a hímek is kialakítják a rangsort viaskodással, „táncokkal”. S a győztes az lesz, aki a legszebb, legalkalmasabb fészket építi a szaporodáshoz. Optimális esetben tehát a tetszés az első, a szaporodásra leginkább alkalmasság a végső fázis.

Emberi kapcsolatokra lefordítva: ugyan mit kezdjen egy csinos, értelmes nő egy olyan 28-30 éves pasival, aki semmit sem ért el az életében, mamahotelben lakik, nincs egy normális állása, autója, „csak” jóképű és jó alakú? Annak szüljön gyereket? Egy kilátástalan jövőnek?

Ó, sokan megtették mégis! Ezért is olyan silány a mai fiatalság, amilyen. Erre még visszatérek.

Természetesen nem az aranyásókról beszélek, akiknek tök mindegy a férfi minősége, ha elég pénze van. Ilyen nők is vannak, mindig is voltak, de nem ez a nagy átlag. S hogy manapság több van belőlük, az nem feltétlenül a nők hibája, sokkal inkább a férfiak átlagosan gyenge minősége az oka. Ugyanis, ahol egy magyarpéter is férfinak nevezheti magát, ott nőként aranyásónak lenni nem szégyen.

Mint említettem volt, a 90-es években minden nő gyönyörű volt, vidámak, mosolygósak voltak. A fiúk pedig mindent bevetettek a kegyeikért: „tollászkodtak”, viaskodtak, de azért gyengédek is tudtak lenni, számtalan fortély volt a fegyvertárakban, hogy levegyék a lábáról az illető hölgyet.

Azonban egész életemben mindösszesen egyszer hallottam olyat, hogy egy hím azzal dicsekedett, ő bárkit megkaphat. Na, nem a pozíciója alapján, mert akkoriban a fiatalok körében ez nem volt téma, hanem a külleme alapján. Nevettünk is rajta a háta mögött. Egy férfi sosem tesz ilyen állításokat. Soha! Ma sem, nemhogy akkoriban.

Hiszen versengtünk a lányok kegyeiért, nem pedig azt vártuk el, hogy ők, mint egy gagyi Hollywood-i filmben, minden átmenet nélkül, csak úgy a karjainkba omoljanak. És micsoda érzés volt, ha megkaptuk, amire annyira vágytunk! A lányok!... A lányok angyalok!

Sokszor viccelődtem is, milyen jó egy filmben főhősnek lenni, a legjobb nők szinte potyognak az égből, és mind a főhős ölébe. Ó, hát persze, hogy a valóságban is létezik ilyen! A már említett aranyásók. Van jó pozíciód, gazdag vagy? Biztosan találsz magadnak egy szilikonnal felturbózott cicababát. Akit nem fog érdekelni, hogy küllemre legfeljebb torzója vagy egy férfinak, s ráadásul még kőbunkó is vagy.

Magyar Péter a külleme szerint egy korcs, a jelleme szerint egy silány intellektusú nímand, ellenben van pozíciója. Mélyen ülő majomszemei agresszív habitust sejtetnek, ennek megfelelően a mozdulatai mind ennek imitációja. Csakhogy egy gyáva, törékeny testű kis kurva. Maximum egy nővel mer agresszív lenni, vagy néhány hivatalnokkal 5-6 testőr kíséretében.   

Azonban senkinek ne legyenek kétségei, ez a kis hitvány torzó, ha hatalomra kerülne, olyan vérontást rendezne, hogy Szamuely, Kun Béla, Kádár és társaik is megirigyelnék. Valahogy az ilyen egyenlősdit hirdető társadalmak, a baloldali diktatúrák mindig kitermelik ezeket a törpe patkányokat, akik aztán mészárszékot rendeznek. A tanácsköztársaság nálunk, Hitler egész Európában, aztán Rákosi és Kádár a háború után.

Hogy mitől ilyen „sikeresek” ezek az emberek, a magyarpéter-alakúak, hogy maradjunk a rendszertani kifejezéseknél? – A válasz egyáltalán nem bonyolult.

Minden kor emberi társadalma elérkezik egy olyan egyensúlyi ponthoz, amely után az addig előremutató gazdasági intézkedések pozitív hatása kifejti a maga maximumát és hátra hagy egy viszonylag széles réteget, akik valamilyen okból képtelenek voltak alkalmazkodni a feltételekhez. A versenyhelyzetben számosan vannak olyanok, akik önbizalom híján gyorsan felőrlődnek a másik ember sikerei láttán, s ez frusztrálttá teszi őket. Innen már csak egy ugrás a féktelen gyűlölet és agresszió.

Magyar Péter jellemét sem nehéz megfejteni: gyenge testbe született, amit nagyon nem is igyekezett fejleszteni, pedig lehetett volna. Főkomcsi családban mindene megvolt, de az iskolában biztosan a kutyát nem érdekelte, legfeljebb, ha froclizták. Aztán a felesége is egy olyan ember volt, aki simán maga alá gyűrte intellektuálisan. Mára annyi frusztráltság és agresszió halmozódott fel benne, hogy nincs olyan aljasság, embertelen cselekedet, amit ne tenne meg gondolkodás és megbánás nélkül.

És pontosan tudja, hogy a liberális démonokrácia, amely éppen egy baloldali diktatúra körvonalait kezdi felölteni, kitermelte azt a mennyiségű marginalizálódott, a gazdasági tendenciákhoz alkalmazkodni képtelen embert, akikkel a megfelelő pillanatban vérbe boríthatná az egész országot.

Senki sincs az ő táborában, akinek a belátási képessége meghaladná egy krokodilét.

S akkor itt térjünk is vissza a mai fiatalságra!

Mielőtt kifejteném lesújtó véleményem a nagyátlagról, szeretném kiemelni, hogy kizárólag a mindenkori Orbán-kormányok filozófiájának köszönhetően, a sport prioritást élvez társadalmunkban. S mindazok a fiatalok, akik genetikailag és intellektuálisan is elég fejlettek, a sportban erőt találtak. Ők a remény.

A többiek viszont…

Toxikusan feminin balfaszok, hitvány torzók, szégyen, hogy emberkenek kell hívni őket. Igen, bazmeg, mint mondtam is az elején, én egy hímsoviniszta disznó vagyok, ráadásul toxikusan maszkulin.

Mérgező férfiasság, a kurva anyátokat! Azonnal fejbe lőném, aki ilyeneket mond. Nem is egyszer!

Amikor én fiatal voltam, fogalmam sem volt, kik a fontos személyek a magyar politikában. Illetve annyira azért igen, hogy a neveket tudtam, hiszen egyetemekre jártam, ahol azért a koszon kívül is ragadt rám ez-az. Mégis, csupán napi két órákat aludtam, tanultam, sportoltam és buliztam vég nélkül. Közben azért volt időm és erőm felépíteni egy saját vállalkozást. Az első Borsodi Sörfesztiválon beszélgettünk diáktársaimmal, huszonkét éves voltam. Akkor azt a célt tűztem ki magam elé, hogy 30 éves koromra lesz egy diplomám és egy jól menő vállalkozásom.

Bőven túlszárnyaltam a céljaimat. A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy 22 évesen nem Mészáros Lőrinc akartam lenni, vagy az ország miniszterelnöke. Nem milliárdosnak készültem és rohadt híres embernek. Olyan célokat tűztem ki magam elé, amelyeket kellő szorgalommal és állhatatossággal elérhettem.

Az ember tanult és öröklött magatartásformák összessége. Egyes állítások szerint az öröklött tulajdonságaink vannak túlsúlyban. Szerintem meg, ha elég értelmesek vagyunk, ezeket az öröklött tulajdonságokat pozitív eredmények elérésének érdekében fejleszthetjük, alakíthatjuk.

A mai fiatalok tehát a szüleiktől egyértelműen „vesztes géneket” és önfeladásra hajlamosító tulajdonságokat örököltek. Ezek a fiatalok azoknak a 90-es évekbeli fiataloknak az utódaik, akik abban a fantasztikus társadalmi közegben 10-12 év felszabadult társadalmi miliőben szembesültek saját gyenge jellemükkel, silány értelmükkel és restségükkel. Ám ezt szégyellvén bevallaniuk, elkezdték azt mantrázni, hogy valaki mások elvették az ő lehetőségeiket, kifosztották őket. Képtelenek voltak szembesülni saját értéktelenségükkel, hát másokat kezdtek okolni.  

Erről szól a mai magyar társadalom baloldala, de ugyanerről szól Európában és az USA-ban is: a selejt lázadása zajlik. És ne legyenek kétségeink, bármilyen aljasságra képesek.      

Micsoda meccs volt! Már előzetesen is az Ali-Forman mérkőzéshez hasonlították. S amint az várható volt, a fenomén Jon Bones Jones simán behúzta TKO-val a harmadik menetben az egyébként eléggé enervált Miocic ellen. 

A Mérkőzést megtekintette Donald  Trump és Elon Musk is. A bajnok köszönetet mondott az újonnan megválasztott amerikai elnöknek is. Győzelme után Jézus Krisztusnak mondott köszönetet, majd a teátrum közönségét felkérte, hogy mondják utána: U.S.A.! 

Elmondta, mennyire büszke rá, hogy ő egy nagy amerikai bajnok, mennyire büszke, hogy ő egy KERESZTÉNY amerikai bajnok (videó 4:42). Olyan felemelő volt nézni! 

Aztán odaadta az övet Donald Trumpnak. 

Nagyon várom a visszahangokat!

Spirituális hangulatban vagyok. Az utóbbi időben ugyanis annyi irracionális történés káros és kóros mellékhatásait kellett elszenvednem, hogy felébredt bennem a mélyen szunnyadó animista énem.

Eleinte az is felötlött elmém kalandozásaiban, hogy ez bizony a mátrix. Elvégre egy technikai civilizációban élünk, amelyben a filmben bemutatott disztópia nem is tűnik olyan lehetetlennek. Az Istenért, a telefonommal fizetek a boltban és a személyi azonosságom is ebben a  készülékben van. Miközben nemrég még papírból hajtogattunk repülőgépet és gőtéket fogdostunk a tónak nevezett pocsolyákban.

Aztán mégis úgy döntöttem, hogy valami, a technikai civilizáció előtti, az emberi lét legősibb időiből származó, a megmagyarázhatatlan jelenségekre reagáló ösztön lépett működésbe. Olyan lehet ez, mint a mondás szerint: a halála pillanatában mindenki hisz Istenben.

A modern emberi társadalomban azt nevezik intellektuálisan helyesnek, ha az ösztönkésztetéseinket elfojtjuk. Természetesen vannak olyan körülmények, amikor ez az attitűd helyes és egyedül elfogadható, ugyanakkor az egyre terjedő állatias erőszak kapcsán felmerülnek kérdések, vajon helyesen értelmezzük-e a jelenséget.

A válasz számomra egyértelmű NEM. Az „értelem”, az intellektuális kordonok közé szorított agy nem mindig képes uralni az ösztönöket. A liberális demokrácia egyik legvisszataszítóbb vonása, hogy alapból tagadja a biológiai determinációkat, s az embert biokémiai folyamatokból felépülő lény helyett társadalmi konstrukcióként kezeli. A liberális demokrácia egy fajgyilkos ideológia.

Mivel a felszínen az erőszak minden formáját elutasítja, annak eredetét feltárni képtelen. Éppen ezért lesz a liberális demokrácia minden más társadalmi ideológiánál agresszívabb, erőszakosabb, mert tudattalan folyamatként működik az ezt az ideológiát követő emberekben. S miközben a biológiai determinációkat tagadja, sőt erőszakos beavatkozásokkal (például: nemváltó műtétek, hormonkezelések, jogi aktusok) eltüntetni igyekszik, az ember biokémiai folyamatai értelmezés és kontroll nélkül maradnak.

Nézzünk egy tök egyszerű példát. Persze, ez a példa is leginkább általunk, a hagyományos társadalmi modellt követők, a biológiai determinációinkat elfogadók számára értelmezhető:

A terhesség, a szülés egy iszonyatosan bonyolult biokémiai folyamat és annak eredménye. A nő olyan összetett hormonális átalakuláson megy keresztül, amelyet az elméje csak nagyon nehezen képes feldolgozni. Optimális esetben, - és ez a leggyakoribb – eufórikus állapotba kerül. Népiesen szokták mondani, felébred benne az anyai ösztön. A valóságban azonban bonyolult biokémiai folyamatok zajlanak le benne, amelyek az agyát is stimulálják. Olykor ennek lehetnek paraszimpatikus (káros) hatásai: például a szülés utáni depresszió és a gyermekágyi pszichózis.

A nyugati társadalom ezt úgy igyekszik kezelni, hogy elmondja, a gyermekvállalás rossz, az véget vet a nő individuális kiteljesedésének, elveszi a nőiességét és maradandó „betegségeket” okoz.

Szerencsére az ilyen „preventív” megközelítések ellenére még elég sok nő vállalja fel az anyaság szent megpróbáltatásait. Ezeken a nőkön, ha a biokémiai változások káros mellékhatásokat mutatnak, a tudomány (orvostudomány és pszichológia) segít.

A modern társadalmat megelőző emberi társadalmak úgynevezett átmeneti rítusokkal segítették át a felnövekvő nemzedéket az egyes hormonális átalakulásokon. Különös ezt éppen nekem leírni, aki elleneztem, de a sorkatonaság is egy ilyen átmeneti rítus volt a klasszikus férfivá érés folyamatában.

A hormonális átalakulások meghatározható időintervallumokon belül zajlanak le. A helytelenül vagy nem kezelt folyamat, kóros „hormonhelyzetet”, apró, egymásra rakódó negatív mentális változásokat eredményez, amelyeknek, - elsősorban a férfiak körében – mindig erőszakos viselkedés lesz az eredménye.

Minden tiszteletem a 40-50 fölött futni és kerékpározni, vagy éppen fallabdázni kezdő férfitársaimé, de ez a sportteljesítmény már csupán az öregedéstől való félelmet győzi le, illetve kialakít egy úgynevezett egészséges(ebb) életmódot. A fiatalkori sportolást azonban ez nem képes helyettesíteni, pótolni. Ugyanis a fiatalkori sport is egy átmeneti rítus, amely a szervezetben zajló hormonális változásokat igyekszik helyes mederben tartani.     

S nem azért, mert magam is küzdősportoltam, de a hormonális változások kordában tartására leginkább a küzdősportok alkalmasak. Természetesen az élsportnak bármely vállfaja megfelelő, de az a típusú fegyelem és filozófiai háttér, amely a küzdősportokban alapvető, máshol nincs meg. Én a keleti harcművészeteket preferálom, de a ma annyira divatos ketrecharc, s az annak alapot adó birkózás, judo, ju jutsu, boksz, stb is megfelelő kereteket biztosítanak. Mellette egy levezető úszás pedig a hormonváltozás-kezelés non plus ultrája.

Szeretném újra kiemelni, az általam említett sportok bármilyen más sporttal behelyettesíthetők, amiben az egyének megküzdhetnek egymással! Valamint a sporttal hűvös viszont ápolók hormonváltozásai sem feltétlenül okoznak káros mellékhatást. Genetikai alkata válogatja.   

Nem véletlenül ellensége az élsport a liberális demokráciának. Nálunk, Magyarországon külön sportellenes mozgalom jött létre, amely politikai pártként évekig tartó ámokfutással pusztította társadalmunkat. A Momentumra gondolok természetesen.

Minekutána pedig a liberális demokrácia egyértelműen baloldali, tehát szélsőséges irányzatként határozza meg magát, a biológiai determinációinkat brutálisan agresszív ideológiával igyekszik nemlétezővé tenni. Ehhez felhasznál olyan kisebbségi közösségeket, amelyek genetikai torzulásból fakadó mentális retardációktól terheltek, illetve egyenlőséget hirdet a restek és szorgalmasok, a tehetségesek és tehetségtelenek között. Lásd LMBTQ és BLM.

A toxikus maszkulinitásról óbégató „hölgyek” antifa aktivistaként, csoportosan, felfegyverkezve, válogatás nélkül támadnak meg ártalmatlan járókelőket, pusztán azért, mert szerintük helytelen ruházatot viselnek. Az meg külön undorító, hogy az ilyen aberrált nőkommandókat hímneműek egészítik ki.     

Azok a férfiak, akik baloldalinak, ráadásul antifának vagy hasonló szekták tagjának vallják magukat, mindig korcstestű, testnevelésből felmentett lúzerek, mégis nekimennek bárkinek. Miért? – Mert a hormonváltozásaik helytelen, illetve nem kezelése, többnyire tartós, súlyosan kóros elmeállapotot okoztak náluk.  

Ahhoz tehát, hogy megértsük a mai fiatalok politikai akcionizmusát, a fiziológiai éretlenségük, fejletlenségük ellenére általánosan agresszív viselkedését, át kell értékelnünk a versenyről, a sportról, a nemek közötti egyenlőségről, de még a háborúról is alkotott véleményünket.  

Dél-amerikai indiánoknál figyelték meg antropológusok, hogy a férfivá válás átmeneti rítusa harci cselekményt imitál úgy, hogy a másiknak komoly, maradandó sérülést nem okoz. Viszont a szakrális esemény, ünnep átsegíti őket az átalakulási folyamaton.

Akik viszont felhorgadnak a nemek közötti egyenlőség átgondolásának lehetőségétől, nézzék csak meg, hogy mentálisan beteg férfiak miként vernek péppé vagy győznek le nőket sportversenyeken, még az olimpián is. Aki szerint ez helyes és normális, azt nem szabad embertársunkként értelmezni.

Végezetül, hogy miért a címadás? – A liberális demokráciában a „verebek” veszélyesebbek, mint a sasok. A biokémiai folyamatok okozta kóros elmeállapotuk által életveszélyessé váltak, pusztítják társadalmunkat minden szinten. A sasok meg csak néznek bambán, semmit nem tesznek ellene. Azaz majdnem semmit.    

Számomra felfoghatatlan ez a politikai elvakultságból táplálkozó felfogás, amely szerint a Halloween egy teljesen idegen ünnep, a magyar kormány ellen fenekedő csúnya USA ünnepe, ergo nekünk kötelező gyűlölnünk.

Először is, a Halloween egy európai gyökerű ünnep. Másodszor, nagyon is van magyar vonatkozása. Harmadszor, a magyar kultúra nem pusztán keresztény kultúra, hanem annál sokkal régebbi és sokkal több.

Aki Fideszes, pláne, ha valami seggnyalonc skribler vagy egyéb megmondóember is hozzá, annak kötelező gyalázni a Halloweent. Azért kötelező, mert agyhalottak, és az agyhalottaknak nem túl bonyolult a működése. A mi oldalunkon sem.

Kötelező a gyalázkodás, mert a liberális démonokrácia nevű fajgyilkos vírust terjesztő Amerikában egy jeles ünnep.

Mit tegyünk ilyenkor mi, akik meggyőződéses kapitalisták vagyunk, tehát jobboldaliak, kereszténynek és konzervatívnak mondottak vagyunk, de ugyanakkor a magyar nép őstörténetével is tisztában vagyunk?

Tegnap a Campona Tesco-ban az eladó hölgyek Halloween jelmezben, boszorkánynak öltözve álltak a vásárlóközönség rendelkezésére. Én naponta járok be oda, nyilván jól ismerem őket. Soha ilyen önfeledtnek, vidámnak és szépnek nem láttam még őket. Egyszerű eladók, akik belefásultan végzik napi teendőiket egy hipermarketben, elviselik a vevők gorombáskodásait, s mi az övéket, ha már nagyon belénk fáradtak.

Olyan jó érzés volt másként is megismerni őket. S hogy ez egy „idegen” ünnepen történt, hát Istenem!

A nyugati típusú demokrácia, a liberális démonokrácia egy fáradt, süllyedő társadalmi lét. Kevés alkalommal adatik meg részünkre, hogy örüljünk egymásnak, önmagunknak, az életnek. Bárcsak sokkal többi ilyen nap lenne egy évben!

Szóval, mit tegyünk mi, a kultúránk iránt olthatatlan szerelmet érzők?

Tegyen mindenki, amennyit tud. Én annyit tehetek, hogy elmondok néhány, a kultúránk szempontjából releváns tényt.

A Halloween egy európai eredetű ünnep, a kelta halottkultusz része. S ha az USA-t olyannyira idegennek érezzük tőlünk, talán respektálhatnánk is, hogy ezt az igen régi ünnepet, rítust megőrizték az emberiség számára.

S íme a magyar vonatkozás:

Bármennyire is meglepő az egyszeri seggnyalonc Fideszesnek, a magyar kultúra nem a keresztény kultúrkörből fakad, hanem annál sokkal régebbi. Bezonyám! Például a ma keresztény ünnepként ünnepelt húsvét egy sokkal régebbi népszokás adoptálása csupán, a meghaló és feltámadó természet ünnepének beépítése a kánonba. S hogy az antiszemiták hirtelen gutaütést kapjanak, a zsidó pészahhoz van köze.

Na, akartok még húsvétolni?

Visszatérve a keltákhoz, a Kárpát-medencében már az időszámításunk előtti 5. században keveredtünk velük. Ahogy a szkíta vérvonalunk a kelettel köt össze minket, úgy a kelta a nyugat felé nyit ajtót. El kéne vetnünk nemzetünknek ezen részét, meg kéne tagadnunk kötődésünket a keltákhoz? Ne őröljünk eztán búzát a malomban, mert e mesterség kelta eredetű minálunk?

Hogy engem zavar-e a katolikus egyház kanonizációja a kereszténység előtti népszokásainkkal kapcsolatban? – Nem. Számtalan túlélő, úgynevezett survival kulturális elemünk van a réges-régi korokból. Sokat ebből a kereszténység őrzött meg nekünk. Ezért is nem engedhetjük, hogy most éppen a kereszténységnek egy beteg oldalhajtása, a vakbuzgóság pusztítsa el őket.

Halloween október 31-én van. Mindenszentek a Halottak napját megelőző nap, azaz november 1-e. A Halottak napja november 2-án van. A Halloweent szokták a Mindenszentek előestéjének is nevezni. A Halloween elnevezés a közhiedelemben az „All Hallows Eve”-ből ered, ami magyarul „Mindenszentek előestéjét” jelent.

Mindezt a protestánsoknak köszönhetjük, akik viszont keresztények voltak és azok ma is. Ugyanis ők választották október 31-ét (a reformáció emléknapja, utalva 1517-re) a halottakról megemlékezni, hogy ezzel is adjanak egy fricskát a klérusnak. S a klérusnak eme ünnepe is a római időkre nyúlik vissza, amikor a halottak tiszteletére (feralia) ünnepet tartottak.

A Halloween egy keresztény ünnep lett. Nem katolikus, de keresztény. Miért is fáj most néhány kamu turbókereszténynek? Nyilván azért, mert agyhalottak, mert képtelenek elvonatkoztatni politikai jelszavaktól, mert képtelenek Isten jóságát megtalálni önmagukban.   

A Telex is megemlít. Noha a Kuruc.info hozta le először. 

Mit mondjak, nem vagyok boldog. A legszomorúbb az egészben, hogy több igazságtartalma van, mint azt morálisan megengedhetőnek tartok.

Nem tudom, írjak-e róla részletesen, hogy leírjam -e a valóságot. Egyelőre csak nem vagyok boldog.   

MAGYAR PÉTER FELEMELKEDÉSE

Amióta csak megjelent a színen ez a visszataszító figura, az volt a véleményem, hogy rendkívül veszélyes, hogy felelőtlenség őt nem komolyan venni. Ugyanis ő nem pusztán egy személy, hanem egy társadalmi kórkép, egy metodika a fennálló rend(szer), a normalitás lebontására.

A modern ember társadalmának bonyolultsága, a szabályrendszerek állandó változásai, az újonnan keletkező kihívásokhoz kapcsolódó válaszkényszer rendkívül megterhelő az emberi elme számára. Minden korban megfigyelhető volt egyfajta marginalizálódás, csoportok, társadalmi rétegek kiszorulása a társadalomból. A modern ember társadalmában ez a folyamat hatványozott mértékben és sebességgel zajlik.

A szélsőséges körülmények közé sodródók elkeseredése pedig nőtön nő. S a frusztrációjuknak egy bizonyos pontján mind gyakoribbá válnak az erőszakos megnyilvánulások. Olyan, egyébként fizikális értelemben csekély potenciált hordozó emberek, akikre azt szokták mondani, hogy a légynek sem tudna ártani, nyilvánulnak meg agresszív módon. Magyar Péter ezeknek az embereknek a szószólója. A mentálisan végletekig kizsákmányolt, a valósággal a kapcsolatukat végleg elvesztő, primitív érzelmi szinten vegetálóké.

Magyar Péter nem előzmények nélküli. Az 1919-es tanácsköztársaság tömeggyilkosai mind ugyanilyen alkatú és hajlamú emberek voltak. ráadásul ugyanabból a közösségből származtak, mint Magyar Péter.

Elnézem ezt a méreten aluli agresszív korcsot, s Lukács (Löwinstein) György, a tanácsköztársaság tömeggyilkosa, a rendszerváltozás utáni baloldal egyik főideológusa jut eszembe. Ez a Lukács nevű féreg egészségügyi (fizikai) alkalmatlansága okán nem volt besorozható katonának az I. világháború idején. Csenevész, gyenge fizikumú embertorzó volt. Ám, - hogy hogy nem - a tanácsköztársaság idején hadügyi népbiztos lett belőle. A frontról testileg és lelkileg meggyötörve hazatérő kiskatonákba úgy öntött harci kedvet, úgy vette rá őket, hogy beálljanak a vöröshadseregbe, hogy minden tizediket fejbe lőtte közülük. Dédszüleinket, dédszüleink gyermekeit. Iszonyatos!

Magyar Péter (és a követői) ugyanez az alkat. Amennyiben volna elég hatalma/hatalmuk, simán népirtásba kezdenének. Ezek. Ezek a testileg és lelkileg megnyomorodott ember alatti (subhuman) lények.  

Nézzük magát Magyar Pétert!

Egy nőies testalkatú, törpe hüllő. Mélyen ülő szemei mögött szűköl parányi értelme. Testtartása, az emberi beszédet helyettesítő monoton kántálása elfojtani próbált állatias agressziót sejtetnek. Nem véletlenül a nőket terrorizálja, mert egy férfival szemben semmilyen esélye nem lenne.

Politikainak hallucinált közösségük abszolút hordajellegű, mint a legprimitívebb őseink kezdetleges csoportosulásai. Hirtelen a Stanley Kubrick rendezte 1968-as 2001. Űrodüsszeia egyik jelenete jut eszembe, amelyben két pitecus horda támad egymásra. Íme, a Tisza Párt!

A Magyar Pétert és hordáját hajtó agresszió eredője kettős gyökerű. Egyrészt hormonális, másrészt a társadalom perifériájára való szorulás okozta frusztrációból táplálkozik.

A hormonális eredő témáját érdemes egy picit megpiszkálni.

Európában hosszú évtizedek óta nincs háború. Nemzedékek nőttek fel békében, jólétben. A sorkatonaság is megszűnt, mint hormonszabályozó. Az élsport, a versenysport is kapott egy negatív előjelet elkényelmesedett, elgyengült társadalmunkban. Miközben az ember biológiai származását tagadó nézetek (gender studies) katedrát kaptak.

Csakhogy az ember, mint biológiai lény nem szűnt meg létezni. Az egyedfejlődésre jellemző hormonális átalakulások ma is végbe mennek, csak ma már teljes kontroll nélkül. Ideértve a tudományos kontroll teljes hiányát is.

Fogalmazzunk nyersen és őszintén, a primitív magyarpéteristák számára is érthetően: baszatlan vénpicsák, menstruációs ciklusaikat értelmileg felfogni képtelen tinik és az anyjuk punciján kívül más női nemi szervet sosem látott hímnemű egyedek alkotják a Tisza Pártot és táborát. Hozzájuk csapódnak a túlszabályozott társadalmi léthez alkalmazkodni képtelen, végletekig elkeseredett vesztesek.

És ezek vért akarnak, ezek acsarkodnak, ezek az emberi méltóságot gyengeségként értékelik. Miközben, ha valaki csúnyán néz rájuk, farkukat behúzva vonyítanak éktelenül. Visszataszító kreatúrák.

Ne tévedjen senki ember, ezekkel a homo sapiens sapiens modern társadalmára jellemző, értelmes megfontolásokon alapuló kommunikációval szót érteni nem lehet. Azért írtam Magyarra, hogy hüllő mentalitású. A hüllők agyatlan, agresszív zabagépek. Így kell kezelnünk őket, akkor nem ér minket meglepetés.

Pár napja csak, hogy vallottam Istennel való viszonyomról, amely teljesegészében elkülönül az egyházakhoz fűződő kapcsolatomtól. Finoman fogalmazva, annak ellenére hiszek Istennek, a Teremtőnek a létezésében, amit az egyházak, - elsősorban azok, amely a legfontosabb rendelését tagadják meg – képviselnek.

Mindig elmondom, ambivalens érzéseim vannak a gyalázatos katolikus egyházzal szemben, mert az az erkölcsi fertő, az az undorító emberi lét, amit a klérus megtestesít, engem elborzaszt. Ugyanakkor nem mehetünk el amellett, hogy a magyar állam ma nem létezne a katolikus egyház nélkül, s ahogy látom, még most is hordoz magában annyi szakrális energiát, hogy a nemzetállam fennmaradásáért folytatott áldozatos munkában fontos szerepet játsszon.

Ennél fogva kifejezetten a klérusról szóló írásaim nemigen vannak. S hogy most egyenesen róluk fogalmazok meg mondatokat, annak a párnapja kirobbant egyházi botrány az oka.

Aki engem kérdez, annak mindig elmondom, a cölibátus egy nagyon súlyos, mondhatni sátáni bűn Isten ellen. S miután utálatos emberi magatartásról van szó, teljesen nyilvánvaló, hogy a katolikus egyház tagjává csakis torz lelkű, mentálisan lealjasodott emberek válnak.

Intermezzo: a cölibátus aljassága pontosan arról a tőről fakad, mint a zöld ideológiában a nem szülés elmélete.

Nem állítom, hogy egy sincs közöttük, aki borzalmas bűne ellenére nem feszül meg, hogy jót cselekedjen, s ezzel vezekelve kéri Istene megbocsátását. Jó példaként említeném II. János Pál pápát, aki egy szerethető figura volt, s profán egyszerűséggel jellemezve, jó ember.

Fogalmam sem volt mostanáig, ki az a Bese Gergő atya. Rémlik, hogy hallottam már a nevét, de semmilyen arcot nem voltam képes felidézni hozzá. A balhé után megnéztem a fizimiskáját. Júj, bazmeg! Ordít róla, hogy eltorzult lelkületű szegénykém. Aki ezt nem látta rajta első blikkre, hogy milyen szexuális szokásoknak hódol, az totál vak.

Ám, mint mondom, nincs abban semmi meglepő, hogy a katolikus papok zöme homoszexuális és ezen szexuális irányultságúak jelentős hányada pedofil is. Áldozataik pedig mindig velük azonos nemű gyermekek.

Azonban Bese Gergő szexuális irányultsága csupán azért számít, mert a katolikus egyház szigorú szabályok szerint él, s abba nem férnek bele az ő hálószobai mutatványai. Amennyiben nem az egyház tagjaként teszi ugyanezt a díványon, vagy akárhol a házában, lakásában, a kutyát nem érdekli.

Számomra ebben a történetben most sem igazán Bese Gergő számít. Totál nem érdekel a fickó. Azért szánok rá némi időt, hogy közösen elgondolkodjunk felőle, mert a sátáni oldal, a baloldal minden egyes nímandja vele foglalkozik. A legocsmányabb módon valami Vályi nevezetű autószagértő faszkalap vernyákolt, hogy neki egyelőre még van joga ebben a vérgőzös diktatúrában lebuzizni Bese Gergőt.

Okádék a teljes baloldal, és mindenki más is, aki egy redva komcsi, de nemzeti érzületűnek és magyarnak delirálja magát!

Az a baj, hogy amúgy az okádéktól sem undorodom annyira, mint ezektől. Ugyanis voltam katona és előfordult, hogy erősen beitalozott katonatársaim után én takarítottam, mert azon kevesek közé tartoztam, aki kibírtam a szagát.

Szóval, nem is tudom, minek lehetne ezeket nevezni. Ilyenkor egy régi barátom mondása jut eszembe: „valaki vagy ember, vagy baloldali, a kettő együtt nem megy.”

Az összes istentagadó bolsevik úgy buzizza Bese Gergőt, hogy egy másik homoszexuális ex-papot magasztal az egekig. Hodász Andrásról beszélek.

Csakhogy!

Az nem úgy volt, hogy Hodász büszkén felvállalta homoszexualitását és távozott, hanem, miután távoznia kellett bolsevista aktivistasága miatt, vallotta meg, hogy a saját neméhez vonzódik.

Ércsük efftársak?!

Hodász egy moslék komcsi volt. Minden cselekedetével, a nemzeti érdek ellen szervezkedett. Az istentelen oldallal való üzekedései miatt az egyházban nem volt maradása. Aztán, amikor már civil lett, megvallotta szexuális beállítottságát.

Szóval, nem, elvtársak, nem volt gerincesen megvalló ember a Hodász, hanem ugyanolyan jellemtelen szardarab volt, mint Bese Gergő! Ez a lealjasult emberi minőség egyiküknél abban is megnyilvánult, hogy saját közössége elleni merényleteknek volt aktora, a másiknál pedig a képmutatás csimborasszója társult eltorzult személyiséghez.

Nyilvánvaló, hogy egyikük sem szolgálta soha Istent. Még azt a torz istenképet sem, amelyik az egyházakra jellemző. Gyorsan hozzáteszem, sem Hodászról, sem Beséről nem derült ki, hogy gyermekeket molesztált volna. Reméljük, egyikük esetében sem fog soha ilyesmi kiderülni! Azonban a médiában minduntalan összemosnak fogalmakat, ha szeretnének besározni személyeket.

Bese Gergő esetében a komcsi média már megtette, hogy a volt papot pedofil ügyekhez kapcsolta az eddig ismert tények ellenére. Azt is felróják részére, hogy felszólalt az LMBTQ csoport ellen, ami szerintük színlelt homofóbia, hiszen ő maga is homoszexuális.

Tegyük tisztába: az LMBTQ egy bolsevista, tehát baloldali politikai mozgalom, amely a szexuális devianciákat is igyekszik elfogadtatni a többségi társadalommal. Homoszexuális viszont bárki lehet, akár nemzeti érzelmű ember is. Vagyis nem minden homoszexuális tagja az LMBTQ mozgalomnak.  

Az egyházi botrányokban megismert pedofília mindig azonos neműek ellen elkövetett bűncselekmény, vagyis egy jellemzően homoszexuálisok által megvalósított olyan cselekmény, amelyhez joghatásokat fűz a jogalkotó.

Abban is biztosak lehetünk, hogy senki számára nincs semmiféle bocsánat, aki gyermekek életét nyomorítja meg. Az az Isten, a Teremtőnk, amiben én hiszek, soha nem bocsát meg efféle súlyos bűnöket. S ez nem egy szakrális töltetű maszlag, hanem a formális logika, a descartes-i istenfelfogás megnyilvánulása.

Igen, ez a Fidesz szlogenje, ha úgy tetszik. Olyan teátrálisan hangzik! Persze, egy olyan keresztény és konzervatív politikai formációhoz ez nagyon is passzol, amelyik újabban a „patrióta” jelzőt is magára aggatta. A nyugati típusú Szovjetben, az Európai Unióban a Fidesz vezetésével létrejött a Patrióták Európáért frakció. Jól hangzik!

Apropó Szovjetek! Már a harmadik generáció nő fel úgy, hogy fogalmuk sincs, mi is volt az a szocializmus, mit jelent a Szovjet. Nem, nem a Szovjetunió, simán a szovjet. A szó azt jelenti, „tanács”. Na, nem jótanács, vagy ilyesmi, hanem egy olyan közgyűlés, amely a népet képviselő személyekből áll. Az Európai Unió szervei is ilyen tanácsok, csak éppen kurvára nem képviselnek népeket, pusztán az elvtelen pusztítást és kapzsiságot. Ennél a szocializmus szovjetje ezerszer emberségesebb volt.

Nem, mintha visszasírnám azokat az időket. Sőt! Tiszta szívemből gyűlölöm a szocializmust, s mindent, ami arra hasonlít, arra emlékeztet, tehát az Európai Uniót is.

Az ukránok a napokban emlékeztettek rá minket, magyarokat, - tehát nem magyar baloldalt, csak minket, patriótákat – hogy illene utálnunk a ruszkikat 56 miatt. Hogy mi van? Ezeknek aztán van bőr a pofájukon!

Ismeritek a viccet?                       „Hol voltak az ukránok 1956-ban? – A Szovjet tankokban!”

És ez nem is vicc, mert 1956-ban, ha már lebontották a Szovjetuniót nemzetekre, hát pont ukránok támadták meg hazánkat és verték le a forradalmat. Igaz, a Szovjetunió hadseregének részeként, de nem oroszok ültek a tankokban, hanem ukránok zömében.

Mégis a nyugati típusú Szovjet propagandája szerint ezért is az oroszokat kell hibáztatnunk. Kádárt pedig, aki behívta őket illik piedesztálra emelni, és megemlíteni, hogy ő nem halmozott vagyont, ő puritán módon élt.

Meg az anyátok picsája, idióták! A szocializmus éppen erről szólt, hogy minden a pártvezetőké volt, még az életünk is. A legminimálisabb szabadságjogok nélkül éltünk, a szánkat legfeljebb enni használhattuk, ha volt mit. Persze, volt: parizer, 3,60-as kenyér, iskolatej, mosolygó alma, szóló szőlő és csengő barack, hogy a népmesét idézzem. A fiatalabbak kedvéért: van egy népmese „Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack” címmel.

Kádár János egy mocskos, rohadék tömeggyilkos volt. S természetesen hihetetlen vagyonnal rendelkezett. Pár éve árulták az egyik vadászkastélyát valami milliárd körüli összegért. Na, hát ennyire volt vagyontalan az öreg!   

A fiataloknak fogalmuk sincs, milyen aljas, milyen agysorvastó, milyen elállatiasító volt a szocializmus. Ezért diktatúrázzák a most regnáló liberális kapitalizmust. Elkeserítő tudatlanság!

Rövid intermezzo: Évtizedek óta rendelek könyveket antikváriumból, sokszor előjegyzéssel. Amikor egy előjegyzésem beérkezik, a rendelésemhez mindig kapok egy vagy több ajándékkönyvet. Pár hete Darwin egyik ritkaságszámba menő művét kaptam meg, s hozzá Berkesi András egy regényét ajándék gyanánt. Berkesi nagyon népszerű író volt a szocializmusban. Falták a könyveit. Aztán most Mező Gábor történész, aki az állambiztonsági múltunkat kutatja, szépen kikutatta, hogy egy ÁVH-s tömeggyilkos volt, aki például úgy vallatott egy református papot, hogy a terhes feleségét a szeme láttára erőszakolta meg egy gumibottal.

Egy pillanatra időzzetek már el a képnél! Értitek? A szocializmus egy olyan rendszer volt, ahol ez nem számított bűnnek. Ilyen aljas, embertelen rendszer volt az, amit ti visszasírtok, amelynek az eszmeiségét most zászlóitokra tűzitek. Amelynek neves mondatait óbégatjátok az Európai Unióban.

A könyv számomra szentség, a könyvtáram többezer könyvből áll. Ezt a könyvet mégis a fürdődézsa kazánjába hajítottam. S bár a szerzőjével tehetném ugyanezt!

Mindezt azért tárom elő ilyen csapongóan részletesen, hogy érzékeltetni próbáljam, miként jutottam el oda, hogy a Fidesz, kívülről üresnek ható jelmondatát a magaménak érezzem. Hiszen nem vagyok sem keresztény, sem konzervatív. Patrióta viszont igen. S már azt megelőzően is az voltam, hogy a Fidesz hangsúlyt helyezett volna rá.

A munkám során számtalanszor megkapom a kérdést, hogy mindaz, amit teszek, azt miért azon a módon teszem. Azt szoktam mondani, én negyvenkilenc évesen lettem apa. Isten adott nekem családot, ezért szolgálom a hazámat. Isten, haza, család. Számomra így nyer értelmet ez a politikai szlogen.

Áldottnak érzem magam. Pedig sosem érdekelt sem Isten, sem az ő áldása. Egészen addig, amíg ott nem álltam a kórház szülőszobájában a feleségem ágyánál, amikor a kisfiunk született. Azóta minden megváltozott. Képtelen vagyok ugyanaz az ember lenni, aki azt megelőzően voltam. Átalakultak a prioritásaim, és szép fokozatosan felülemelkedett bennem a tudattalan mélyéről Isten áldása.

Nem valamilyen egyház Istenére gondolok ilyenkor, mert az intézményesített hit számomra most sem jelent semmit, vagy csak alig valamit. A világmindenséget teremtő legfelsőbb lényből kezdtem el megérteni egy aprócska részletet, s ettől az egész életem fenekestől felfordult.

És jól érzem így magam. Minél inkább tudatosan élem meg a történéseket, annál inkább elmúlik az életemből minden szorongás. Nem érnek már el az intrikák, az árulások, a sok zsigeri aljasság, amik a mai társadalmunk szerves részei. Ezt megelőzően sem voltam az a könnyen megingatható típus. Amikor én felálltam valahonnan, sosem fordultam vissza egyszer sem. Mégis mindig követett valami keserűség, az elmúlás okán érzett pici fájdalom.

Ma már nincs semmi, egy aprócska negatív rezdülés sem, mert a családom erőt ad, erőt ad Isten áldása. Teszem a dolgom. Hittel, erős erkölcsi megalapozottsággal. Isten akaratából, az Ő áldásával.  

Vannak a mindennapokban olyan jelenségek, amelyek nem magyarázhatóak a formális logikával, nem lelhető fel bennük a kauzalitás (ok-okozati összefüggés), egyszerűen csak léteznek, működnek. Én ezekkel a jelenségekkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. A legjobb, amit tehetek, hogy egyszerűen nem foglalkozom a létezésükkel.

Igen ám, de ezek az általam anomáliákként kezelt létezők, naponta jönnek szembe velem, és belepofátlankodnak az életembe, rákényszerítenek valamiféle cselekvésre, többnyire arra, hogy megtervezzem, megszervezzem, miként tudom őket hatékonyan elkerülni.

Már egészen fiatalon is ellenérzéssel viseltettem az egyszerű dolgok iránt. Különösképpen volt ez így az egyszerű emberekkel. Elborzasztott, hogy miközben az ember, mint biológiai lény egy nagyon bonyolult és csodálatos komplex rendszer, addig a buta ember szemébe, ha belenéztem, egy majmot láttam, egy hozzánk, emberekhez fiziológiai értelemben nagyon hasonló lényt, akiben az értelme szikrája sincs meg.

Amikor meg azt látom, azt tapasztalom, hogy ezek az egyszerű „valamik” irtózatos befolyással bírnak társadalmunk mindennapi életére, hogy óriási tömegeket vonzanak, mély aggodalom tölt el. Mert ebből a jelenségből azt olvasom ki, hogy az emberi társadalom retrográd folyamatokban hanyatlik ki tudja hová. Zsigeri reakcióként azt szoktam mondani, mászunk vissza a fára.

S amikor a hiábavalóság oltárán áldozva mégis próbálok logikus okokat keresni ezeknek az egyszerű, PRIMITÍV jelenségeknek a létezésére és befolyásoló képességére, elsősorban a közoktatás rendszerét látom felsejleni, mint fő felelőst. A közoktatás rendszerének defunkcionalizálása adhatott egy lökést a szellemi nihil társadalmunkra telepedésének.

Közoktatás alatt itt most nem csupán a még állami kényszer, vagyis jogszabály előírta kötelezettség szülte óvoda-általános iskola-középiskola oktatási rendszert értem, habár szigorúbb értelemben a közoktatás az iskolakötelezettségi kor eléréséig tartó oktatási rendszert jelenti. Én a közoktatást most arra értem, hogy minden olyan oktatási intézmény, amelyet az állam tart fenn, amelyben az adófizetők pénze jelenti a működtetést.

Igen, sérelmezem, hogy a tudomány ösvényeihez vezető úton a diákok idegenvezetői többnyire képzettség és végzettség nélküli emberek, akik vagy képesek átadni a tudást, vagy nem. Én ragaszkodom ahhoz, hogy 5 éves pedagógiai képesítés nélkül senki ne taníthasson egyetemeken. Hogy ehhez egy egyetemi oktatónak tíz évet kellene tanulnia? – Hajrá! Ha tudós akarsz lenni, a tíz év lófasz.

Vélhetően az a biológiai jelenség is, amiről vagy akiről írni akarok, osztja a véleményem, ugyanis ő már a nyolc általánosnál hátat fordított a tanulásnak. Ahogy egykor Sebeők János filozófus mondta, az egyetemeken agylopás folyik. Ő középiskolát is csak azért végzett, mert kötelező volt. Sebeőköt szokás volt dinkának nevezni, pedig kivételes értelmű ember volt. Illetve még biztosan ma is az, hiszen még él, csak mostanában keveset hallani róla. 

Vagy talán mégsem. Mármint ez a jelenség talán mégsem osztja a véleményem a tanulással, oktatással kapcsolatban. Ugyanis, ha belenézek a szemébe, látom a majmot, az értelem nélküli entitást, amely fiziológiai megjelenésében annyira hasonlít ránk, emberekre. Ergo ez az ember inkább földbuta, azért nem tanult. S ha megszólal, - mert pofázni azt nagyon szeret – akkor egyértelműen bizonyítja, hogy nem a sebeőki értelemben kerülte a tanulást.

Elnézem sokszor, hogy ismerőseim a Facebook-on milyen reels videókat osztanak meg végtelenül buta emberek nagy megmodásairól, és szörnyülködöm. Tudom, hogy a legtöbb esetben jót kéne röhögnöm, de mindig ott van, hogy az ilyen idiótákat mennyien követik, a végtelen ostobaságaikat milyen szorgalommal terjesztik, s ez inkább sarkall szomorúságra, mint vidámságra.

Na, ez a mi kis jelenségünk is valami youtuberként kezdte, vagyis iskolázottság, képzettség és végzettség nélkül sorolta silány elméje minden okádékát, mint mennyei mannát, amit a hozzá hasonló értelmi szinten vegetáló társai úgy terjesztettek, terjesztenek, mint a pestist. S nem csupán a vele azonos szintű segghülye emberek, de a média is terjeszti ezt a kórt. A kórt, amit összefoglaló néven lehetne Azahriah-kórként is nevezni.

Meg kellett néznem, hogyan írják a nevét, mert még ezt sem tudom. Szóval, minden primitív ostobaságot, amit ma a média és az internet terjeszt, lehetne Azahriah-kórként emlegetni. Mert ez nem értelmes emberi kommunikáció, az igenis egy súlyos mentális betegség tünete.

Figyelj oda, ha kedveled Azahriáht, akkor biztosan sérült az elméd, szükséged van szakember segítségére!

És mennyien kedvelik! Utoljára visszataszító ostoba senkit szar hanggal és zenével Zámbó Jimmyt szerették ilyen módon ilyen sokan. Zámbó vernyákolt, mint egy macska dugás közben, Azahriah meg a gyros-os arab zenét ötvözve cigány lakodalmassal halandzsázik valamilyen nem létező nyelven.

Kurva nagy sci-fi rajongó vagyok, ezt a zenét egy „zs” kategóriás Netflixes lmbtq sci-fi sorozatban tudnám elképzelni.

S mielőtt valaki le vénhülyézne, elmondom, az én autóimban nem szól rádió, csakis egy sokszorosított pendrive, amin a kedvenc zenéim vannak. Szinte minden stílus megtalálható rajta, de én alapból szinte csak drum&bass-t hallgatok. Ez elég modern. Ismerem az összes hazai fiatal rappert, azokat is hallgatom. Kivéve Majkát, akit amúgy nagyon tehetségesnek tartok, de a lakodalmas rap alapító atyjaként tekintek rá. A lakodalmast meg nem szeretem.

Egyébként, ha már arab zene, hallgassátok meg Ghenwa Nemnom „Live at Baalbeck Festival 2021, Lebanon for Cafe De Anatolia” set-jét.     

https://www.youtube.com/watch?v=V6RW7GLDmB0

S ha ez után is Azahriah kell, tuti idióta vagy.

Nem tudom miért, de az iskolai okostelefon használatról egy magyar rap csapatnak, a Vicc Beatznek egy száma, a „Szar a buli”jut eszembe. Ebben van egy strófa, amit Ketioz ad elő, s úgy szól, hogy „okostelefonok, buta embek…”. Pedig egyértelműen okostelefon-függő vagyok. Mindhárom szolgáltatótól van előfizetésem, gyakran van nálam három telefon egyszerre. Őrület!

Ráfoghatom a munkámra, hogy olyan fontos ember vagyok, akit bármi áron el kell érni. Mégis gyakran érzem tehernek, hogy sokan így is gondolják. Ki nem szeret nyavalyogni, hogy temérdek a munkája, ki sem látszik alóla, de azért mellette elégedett is, hogy fontos embernek számít? – Na, hát én is pont ilyen gyarló vagyok.

Miközben azonban telefonbubus vagyok, egyre inkább zavar, hogy ülünk egymás mellett és nem beszélgetünk, hanem az internetet böngésszük elmélyülten. S mindhiába gyártom magam is a kifogásokat, hogy folyamatosan kapom a különféle megkereséseket az elvégzendő feladataimmal kapcsolatban, s az ilyen üzenetek azonnali reakciókat igényelnek, gyakorta kapom magam azon, hogy az igazán fontos reakciók során gondolataim elkalandoznak a virtuális tér valamely szegmense felé, ahelyett, hogy a velem szemben vagy mellettem ülő partneremmel vagy partnereimmel törődnék.

Így aztán elkezdtem fegyelmezettebben viselkedni, odafigyelni az ilyen kommunikációs helyzetekre. Még valamikor tizenéves koromban elkezdtem kiolvasni a Bakost (Idegen Szavak és Kifejezések Szótára), - onnan ragadt rám egy csomó latin nyelvű okosmondás  - és összetákoltam akkor egy saját kis bölcsességet: „Soha ne tégy olyat mással, amit, ha veled tennének meg, az fájna”.

Elnéztem az embereket a nyilvános helyeken, elnéztem őket, amikor együtt voltunk, és rájöttem, rohadtul illetlennek találom, ha mások egy csoportban nem az éppen valamit előadó személyre koncentrálnak, hanem böngészgetnek a telefonjukban. A hideg kiráz! Ezért kínosan igyekszem elkerülni azokat a helyzeteket, amelyekben én vagyok az illetlen személy, aki fittyet hány egy embertársa hozzá, vagy ahhoz a csoporthoz intéz, amelynek maga is tagja.   

Elismerem, nem vagyok még az udvariasságnak az alapvetően szükséges fokán. Hibázom én is sokszor. Annyit legalább már elmondhatok, hogy odafigyelek, hogy tudomásom van róla, mennyire illetlen, amit teszek. Csak hát a függőséget nehéz leküzdeni, idő kell hozzá.

Mindezek után elmondom, az iskolai telefonmegvonással egyetértek. Nem lenne szerencsés, ha a gyermekeink ilyen mértékben, vagy még jobban érzéketlenek lennének felnőttként más személyekkel szemben.

Egyetértek akkor is az elvonással, ha az iskolát, mint intézményt alapvetően nem tartom biztonságosnak. Egyrészt, mert a tanárok is mind telefonfüggők, s így a más személyekre való összpontosítás képessége náluk is sérült. Másrészt, mert degenerált szülők helytelenül nevelt gyermekei az erőszak minden típusát általánossá tették iskoláinkban, a fegyelmezési eszközök tára pedig egyre szűkösebb.

S akkor jövök én, mint aki 49 évesen lett apuka. El lehet képzelni azt a cseppet sem logikus majomszeretet, amit érzek és jelenítek meg a mindennapokban. Folyamatos féltésben élek, egész nap gyomorgörcsöm van, ha nincs velem/mellettem a kisfiam. Ráadásul az én irracionális ragaszkodásom most őrá is ráragadt, és apa nem távolodhat el tőle tíz méterre sem. Mindegy, csak ott legyek a közelében.

Szóval, iszonyatosan rettegek és a fogamat csikorgatva fegyelmezem magam, hogy ezt az irracionális viselkedést kordában legyek képes tartani. A gyermekünk szenzoros és auti. Hiperaktív és a legminimálisabb félelemérzete sincs. Az átlagnál jóval erősebb. Amikor játszótérre kellett vele menni, az nekem egy infarktus túlélési gyakorlat volt minden alkalommal. Nem attól féltem, hogy a gyermekemet bántani fogják, hanem attól, hogy az ügyetlen, de nagy energiájú mozdulataival ő okoz sérülést, s ez konfliktust generál más szülőkkel.

Gyermekem anyukája ennél sokkal bátrabb, úgyhogy a játszóterezés és a más gyermekekkel való kommunikáció terhét mindig ő viselte/viseli.

Hétfőtől nekünk is elkezdődik az iskola. Tele vagyok kétségekkel, de azért bizakodom is, hiszen az új közeg, az új impulzusok mind fejlesztő hatással lesznek ránk. Nyilván rám is, van még mit tanulnom a gyermekek világáról.

A mi kisfiunk is folyamatosan telefonozik. Idétlen reels videókat nézeget. Az egyiket úgy hívja, „baba enni”. Egy idióta kínai kislány eszik, miközben gégemikrofonnal felerősíti a rágcsálása hangjait. S ennél csak nagyobb ökörségeket pörget magának elő a hálóról. Sokszor nem tudjuk elképzelni, hogy érti is azt, amin annyira kacag.

Ugyanakkor az utóbbi időben egyre inkább érdeklődni kezdett más gyermekek iránt. Sokat már néven nevezi, nem egyszerűen csak „baba”. Például rendszeresen emlegeti a barátunk kisfiát, aki párévvel fiatalabb nála. Amikor vidéki ingatlanunkhoz indulunk, mindig megkérdezi, Ádám is ott lesz-e.

S bár a szenzoros integrációs zavar 8-10 éves korban szűnik meg, vagy csak válik észrevétlenné, gyermekünknél egyértelmű jel, hogy érdeklődni kezdett a hasonló korosztályú társai iránt. Ezekben a helyzetekben a telefon többnyire eltűnik. Számomra ez feltétlenül azt jelenti, hogy az általános gyermeki kommunikáció inkább irányul egymásra, mint egy tárgyra.

Az iskoláknak tehát kutyakötelességük ezt erősíteni gyermekeinkben. Vagyis a telefonok elvétele a lehető legjobb aktus, ami történhet velük egy oktatási intézményben. Bizonyos tantárgyak tananyagának elsajátításánál is többet ér.      

Az oktatási intézményeknek azt a helyzetet kell majd megtanulniuk kezelni, hogy a túlzott mértékben aggódó szülőket miként szereljék le. Mert lesz, aki félóránként fog telefonálgatni, s lesz a nagyon ráérős, aki naponta többször is bemegy majd a suliba.

Sajnálom is szegény tanárokat. Nem, nem a vásott gyerkőcök miatt, hanem a kezelhetetlen, helytelenül viselkedő szülők miatt.

Vajon tényleg szárnyakad ad a Redbull, vagy méreg? Komoly dilemma. Már azoknak, akik szeretnek alapos vizsgálat nélkül véleményt alkotni.

Fiatalon imádtam a Redbullt, és fogyasztottam is nagy mennyiségben. Aztán egy időben elhagytam, mert túl erősnek találtam. Nem néztem utána, mi lehet a gond, elfogadtam a köztudatban elterjedt verziót, amely szerint a Taurin káros hatással van az emberi szervezetre. Viszont kellett valami ébresztő, ezért gagyi Tesco-s szarokat kezdtem fogyasztani. Mindegy volt, csak kicsit hasonlítson az íze a Redbull ízére.

Páréve azonban történt valami, ami alapvetően megváltoztatta hozzáállásomat az úgynevezett energiaitalokhoz. A kisfiunk öt éves volt és még nem beszélt. A szenzoros integrációs zavarral diagnosztizált gyerekeknél ez elég gyakori. Ráadásul nálunk még autizmus spektrumzavart is megállapítottak. Történt egyik nap, hogy óvatlanul elérhető helyen felejtette apa gagyi Tesco-s energiaitalát, a  gyerek pedig beleivott… és szinte azonnal elkezdett beszélni.

Először egy, majd még egy szó elhagyta a kis ajkait. Amikor a szülő már úgy van, hogy mindegy mit, csak mondjon valamit a porontya, érthető, ha ilyen szituációban döbbenetét izgalommal vegyes kíváncsiság váltja fel. Gyerekek, a szívem hevesen zakatolni kezdett. Kezembe vettem a 250ml-es flakont, és azonnal az összetevőket kerestem.

A szokásos ízfokozókon és állagképzőkön túl meglepő vegyületeket találtam.

• niacin, azaz B3 vitamin. Fokozza az idegi működést és a bőr hidratálását is végzi.
• pantoténsav, azaz B5 vitamin. Terhesség és szoptatás idején ajánlott, illetve csökkenti a depressziót.
• B6 vitamin (piridoxin, piridoxál, piridoxamin). Segíti a sejtosztódást, és az idegrendszeri funkciók megfelelő működését.
• B12 vitamin (orvosi nevén kobalamin) a vérképzéssel és idegműködéssel járó zavarokat gyógyítja.

Na, ez volt aztán a döbbenet! Sehol a taurin, sehol semmi méreg, mégis gyermekek elől elzárandó és nem ajánlott terheseknek és szoptató anyáknak sem. Holott a pantoténsav (B5 vitamin) éppen terhesség és szoptatás idején ajánlott. Ezek súlyos ellentmondások, én pedig mindenképpen szerettem volna feloldani őket. Olyan vagyok, mint a régi szovjet kisfilmecskében, én mindent tudni akarok.

A gyermekünkkel rendszeresen járunk neurológushoz, az ország legelismertebb szakemberéhez, dr. Büki György gyermekneurológushoz. Különös tekintettel arra, hogy a feleségemmel nem álltunk azonos véleményen az energiaitalok megítélésében, kértük „Büki doki” véleményét.

Most kapaszkodjatok meg! – A következőket mondta: „ez teljesen ártalmatlan, ez nem más, mint B-komplex vitamin, ami mitokondriális szinten serkenti és fejleszti az agyműködést. Pici koffein is van benne, de ez kb. kávéskanál mennyiségű, a gyereknek nem lehet baja tőle.”

Vagyis nálunk az egyébként is javallott B-komplex ott volt egy százforintos italban. Mégsem ilyen egyszerű az egész. Ugyanis nem nyugodtam bele, nem hagytam annyiban és még jobban beleástam magam az energiaitalok elemzésébe.

Koffeinérzékeny vagyok. Egyetlen pohárka kávétól is nagyon rosszul leszek. Tudom, próbáltam. Mint minden rendes ember, én is akartam kávét inni, hogy könnyebben induljon a napom. Csakhogy olyan heves szívdobogást kapok tőle, hogy szinte elájulok. Rohadt kellemetlen érzés, ez a koffeinérzékenység.

S ha valaki veszi a fáradságot és elolvassa valamely energiaital feliratát, a következőket találja. A Redbullról idézek:

„Energiaital – Magas koffeintartalmú. Fogyasztása gyermekek és terhes vagy szoptató nők számára nem ajánlott.”

Szó nem esik taurinról! Kizárólag a koffeint minősítik úgy, mint ártalmas tartalmat. Szóval, az energiaitalok ellen oly hevesen küzdő idiótáknak itt kellene elgondolkodniuk, hiszen tízből tíz kávét vedel egész nap, egész életében.  

Mi is van akkor a taurinnal, amely eltűnt sok-sok éve a Redbullból és más energiaitalokból is? Jogi kérdés, nem orvosi. Ráadásul, bár a közhiedelemben a taurint okolták, a valóságban az energiaitalok durva megadóztatásának oka a magas koffeintartalom volt. Hoppácska, kávéhabzsolókáim!

Hogy akkor mi a taurin? – A taurin egy esszenciális aminósav  csecsemők számára, az anyatejben is benne van.

És újra fel kell emlegetnem a koffeinfüggőket, akik orrvérzésig "taurinoznak" és harcolnak a teljesen egészséges energiaitalok ellen, miközben az egyetlen méreg azokban az általuk legfinomabb italnak titulált kávé hatóanyaga, a koffein.

Újabban a Redbull és az őt másoló többi cég is visszahozta a taurint az italaiba. Vagyis egy energiaital tartalma az egészségtanilag fontos és hasznos B-komplex és taurin, valamint a káros koffein.

Káros a koffein, kávéfüggőkéim? Mit gondoltok ott, a Starbucksban és a Frei Caféban? Visztek be elég B-vitamint a szervezetetekbe? Esszenciális aminósavakat? Isztok ti elég Redbullt például, hogy egészségesebb életet éljetek?

Annyit azért hozzátennék, hogy naponta több Redbullt is megiszom anélkül, hogy szívdobogást kapnék. Ergo, az energiaitalok koffeinje nem hat rám olyan intenzíven, mint a különböző kávécserjékben található. Ennek számos oka lehet. Mindenesetre azt bizonyítja, hogy a koffein egyes formái azért nem annyira károsak.

Ez az igazság. Ez a tudás, a tudatlanság ellentéte.

A REDBULL SZÁRNYAKAT AD