Menekülttábor

hajléktalan gondolatok éjszakai szállása

IMPRESSIO HUNGARICA – MAGYARORSZÁGI ÉLMÉNYEIM

2010. december 04. 13:05 - Mr Falafel

III. FEJEZET

 

 

JOBBRA, BALRA ÁT! KÖZÉPRE NÉZZ!

 

Magyarországon a szélsőségek egyenlő arányban oszlanak meg. Azért tűnik nagyobbnak a baloldali szélsőségesek tábora, mert a lényegesen erősebb a médiatámogatása, mint a jobboldal hasonló csoportjainak. A választásokon a balszél (MSZP, LMP) közel azonos eredményt ért el, mint a jobbszél (Jobbik). Ezzel szemben döntő fölénybe került a centralista nemzeti politika, amely felszámolta a klasszikus bal-jobboldaliságot. A Fidesz nem jobboldali párt, hanem nemzeti demokratikus középpárt. Baloldalt többé fölösleges emlegetni, mert a magyar baloldal egy posztbolsevik, internacionalista, nemzetellenes érdekközösség, akik súlyos hungarofóbiájukat nácizással, homofóbozással, antiszemitázással próbálják takargatni, egyre kevesebb sikerrel. Ez pedig sehol nem baloldal, ez mindenhol üldözendő szélsőség. Még ott is, ahol egyébként évszázados hagyománya van a klasszikus bal- és jobboldali politizálásnak. Ezek a szerencsés államok sosem szenvedtek bolsevik rémuralomtól és szocialista történelemhamisítástól. Az ő rendszerüket nem alkalmazhatjuk a magyar valóságban. Amit itt baloldalnak neveznek, az sosem volt olyan, mint mondjuk az angol, francia és német baloldal. Hasonlóképpen nem tolerálható a jobbszélen elhelyezkedő tábor által folytatott tevékenység sem. Tény, hogy a jobbszél létrejötte egyértelműen a sok évtizedes hungarofób, nemzetellenes balszélnek köszönhető, de mára az ő lehetőségeik beszűkültek annyira, hogy szükségszerű a másik, a bolsevizmus ellenes szélsőség megregulázása is. A Fidesz nagyon helyesen nem alkudozik egyik szélsőséggel sem, és minden demokratikus eszközzel igyekszik meggátolni kártékony működésüket. A magyarellenes szélsőséggel nyilván nehezebb dolga lesz, mert ezeknek már a génjeikben van a gyűlölet, és nemzedékről nemzedékre örökítik. Motiválni sem nagyon lehet őket, mivel ezt az országot, ezt az életteret, ezt a nemzetet, ennek hagyományait, értékeit nem képesek szeretni és tisztelni. Ezzel szemben a jobbra található szélsőségesek alapvetően hazaszerető emberek, tehát lehet őket motiválni, és kell is. Sajnos a hazaszeretetüket, a nemzeti értékekhez fűződő érzelmi viszonyukat szinte kizárólag az ezzel ellenséges másik oldal gyűlöletében jelenítik meg.

 

Fogadjuk el, új fogalmi rendszer van születőben, amely alapja lesz a magyar társadalom egészséges működésének. Ebben a rendszerben csak a nemzeti demokratikus középtől jobbra, illetve balra elhelyezkedő szélsőségek lehetnek. A politikai bal- és jobboldal definíciója értelmét vesztette ezen a tömbön kívül. (Igaz, eddig sem volt értelme.) Annak, mármint a régi szisztémának a hangoztatása, létezése látszatának fenntartása kizárólag a szélsőségek érdeke, vagyis a magyar társadalom egy egészen kis rétegének. Ezt, - az egyébként több részre osztható - réteget a nemzeti demokratikus közép kormányának folyamatosan meg kell szólítania értelmes szókkal, és segíteni nekik az értelmes emberi útra való visszatalálásban. Lehetőséget kell adni nekik, ha élni szeretnének vele. Lesznek olyanok, akik ezzel az áldott lehetőséggel nem élnek. Minden országban vannak ilyenek. Az egészséges társadalom érdekében ezeket az embereket, csoportokat folyamatos kontroll alatt kell tartani, anélkül, hogy egyébként a jogaik sérülnének.

 

Magyarország jó úton halad. Előbbre jár, mint a legtöbb szomszédunk, vagy akár a gazdaságilag erősebb országok. Csak arra kell vigyázni, hogy ne köttessék olyan alku, amely ezt a folyamatot lassítaná, vagy gátolná.

 

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://menekulttabor.blog.hu/api/trackback/id/tr162492541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

axispolaris · http://menekulttabor.blog.hu/ 2010.12.04. 15:49:54

Nem.
Nincs itt semmiféle jobboldal vagy közép.(A démonokratikus parlamentarizmus keretei között nem is lehet.)
Fidesz,Mszp,Lmp,Jobbik-a fedő ideológiától eltekintve,mindegyik baloldali és sötét képződmény.
A mutatványos bódét négy évente átfestik,ha a szükség úgy hozza(kritikus tömegű birka tör ki a régi karámokból)új karámokat is felállitanak(Jobbik).
A szinielőadás zavartalanul folytatódik,teljesen mindegy, hogy éppen Gyurcsánynak vagy Orbánnak hivják e az aktuális paprikajancsit eme siralmas és groteszk bábszinházban.Ha képesség és jellembeli fogyatékosságaiktól el is tekinthetnénk,mozgásterük akkor is pontosan annyi,amennyit a madzag enged.(jó tudni : nem sokat.)
Jobb-baloldaliságról egyébként is csak az 1789 -es francia nemzetgyülésnek titulált, szabadkőmüves szervezésű canaille piknik óta beszélhetünk.
És még ha transzponálható is ez a fogalompár az ezt megelöző időkre,az időben visszafelé haladva a baloldaliság szerepe egyre jelentéktelenebb,az ellentétek ,szembenállások,nézeteltérések
csakis a (tradicionális)jobboldaliság keretei között alakultak ki,természetesen nem a lényegi principiumok mentén,ezek megkérdőjelezhetetlenek voltak.

Magyarország jó úton halad,írod.
És ez igaz is,csak ne tegyen fel senki kérdéséket az út végén található állapotok vonatkozásában.

Őszintén sajnálom,hogy a még hozzád hasonlóan jelentős tudással és élettapasztalattal megáldott emberek sem kérdőjelezik meg alapjaiban és zsigerileg ezt a démonokratikus förtelmet,ami itt folyik.

axispolaris · http://menekulttabor.blog.hu/ 2010.12.04. 16:01:45

Nem.
Nincs itt semmiféle jobboldal vagy közép.(A démonokratikus parlamentarizmus keretei között nem is lehet.)
Fidesz,Mszp,Lmp,Jobbik-a fedő ideológiától eltekintve,mindegyik baloldali és sötét képződmény.
A mutatványos bódét négy évente átfestik,ha a szükség úgy hozza(kritikus tömegű birka tör ki a régi karámokból)új karámokat is felállitanak(Jobbik).
A szinielőadás zavartalanul folytatódik,teljesen mindegy, hogy éppen Gyurcsánynak vagy Orbánnak hivják e az aktuális paprikajancsit eme siralmas és groteszk bábszinházban.Ha képesség és jellembeli fogyatékosságaiktól el is tekinthetnénk,mozgásterük akkor is pontosan annyi,amennyit a madzag enged.(jó tudni : nem sokat.)
Jobb-baloldaliságról egyébként is csak az 1789 -es francia nemzetgyülésnek titulált, szabadkőmüves szervezésű canaille piknik óta beszélhetünk.
És még ha transzponálható is ez a fogalompár az ezt megelöző időkre,az időben visszafelé haladva a baloldaliság szerepe egyre jelentéktelenebb,az ellentétek ,szembenállások,nézeteltérések
csakis a (tradicionális)jobboldaliság keretei között alakultak ki,természetesen nem a lényegi principiumok mentén,ezek megkérdőjelezhetetlenek voltak.

Magyarország jó úton halad,írod.
És ez igaz is,csak ne tegyen fel senki kérdéséket az út végén található állapotok vonatkozásában.

Őszintén sajnálom,hogy a még hozzád hasonlóan jelentős tudással és élettapasztalattal megáldott emberek sem kérdőjelezik meg alapjaiban és zsigerileg ezt a démonokratikus förtelmet,ami itt folyik.

axispolaris · http://menekulttabor.blog.hu/ 2010.12.04. 16:18:24

Nem.
Nincs itt semmiféle jobboldal vagy közép.(A démonokratikus parlamentarizmus keretei között nem is lehet.)
Fidesz,Mszp,Lmp,Jobbik-a fedő ideológiától eltekintve,mindegyik baloldali és sötét képződmény.
A mutatványos bódét négy évente átfestik,ha a szükség úgy hozza(kritikus tömegű birka tör ki a régi karámokból)új karámokat is felállitanak(Jobbik).
A szinielőadás zavartalanul folytatódik,teljesen mindegy, hogy éppen Gyurcsánynak vagy Orbánnak hivják e az aktuális paprikajancsit eme siralmas és groteszk bábszinházban.Ha képesség és jellembeli fogyatékosságaiktól el is tekinthetnénk,mozgásterük akkor is pontosan annyi,amennyit a madzag enged.(jó tudni : nem sokat.)
Jobb-baloldaliságról egyébként is csak az 1789 -es francia nemzetgyülésnek titulált, szabadkőmüves szervezésű canaille piknik óta beszélhetünk.
És még ha transzponálható is ez a fogalompár az ezt megelöző időkre,az időben visszafelé haladva a baloldaliság szerepe egyre jelentéktelenebb,az ellentétek ,szembenállások,nézeteltérések
csakis a (tradicionális)jobboldaliság keretei között alakultak ki,természetesen nem a lényegi principiumok mentén,ezek megkérdőjelezhetetlenek voltak.

Magyarország jó úton halad,írod.
És ez igaz is,csak ne tegyen fel senki kérdéséket az út végén található állapotok vonatkozásában.

Őszintén sajnálom,hogy a még hozzád hasonlóan jelentős tudással és élettapasztalattal megáldott emberek sem kérdőjelezik meg alapjaiban és zsigerileg ezt a démonokratikus förtelmet,ami itt folyik.

Mr Falafel · http://menekulttabor.blog.hu/ 2010.12.04. 20:22:01

@axispolaris:
Talán nem voltam teljesen világos. Nem az én általam kívánatos világot vázoltam fel, hanem csak azt írtam le, amit otthon láttam. Picit szétszórt vagyok, mert az akklimatizációs folyamat egyre hosszabb, ahogy korosodom. Éppen Redbullt kortyolgattam, mert képtelen voltam aludni, de közben majd leragadt a szemem. Szóval, ez egy benyomás, ami otthon ért engem az elmúlt két hónapban.
Én nem hiszek a demokráciában. Ráadásul meg vagyok róla győződve, hogy az emberiség folyamatos korcsosuláson megy keresztül, amelyet egyébként ráerőltetnek. Valakik azon munkálkodnak, hogy az emberi faj kipusztuljon. A legszörnyűbb, hogy ezek is emberek, csak éppen olyan, a genetikai állományukban elrejtett kódok szerint működnek, amelynek eredménye fajunk kipusztulása.

axispolaris · http://menekulttabor.blog.hu/ 2010.12.04. 21:47:06

@Mr Falafel: A genetikailag kodolt
mozgatott mozgatokrol :

LÁSZLÓ ANDRÁS
Néhány megjegyzés a történelmi-politikai háttérerőkről

Ha a történetiség és a politicitás síkján vizsgáljuk a világfolyamatokat, akkor a felszín, a legláthatóbb felszín mögött különböző rétegek állapíthatók meg. Ezen rétegeknek a felszínhez legközelebb eső, de már a felszín által eltakart síkjai tulajdonképpen azzal függenek össze, ami a titkos diplomácia, a politikában a nem előtérbe helyezett megállapodások: belpolitikailag a titkos paktumok, külpolitikailag a titkos diplomácia síkjához tartoznak. Ezek még nem a voltaképpeni háttérerők, jóllehet az előtérhez képest valóban háttérben vannak, viszont az erejük lényegesen nagyobb, mint annak az ereje, ami az előtérben mozog és működik. Ez kiváltképpen így volt a kommunista berendezkedések alatt, hiszen a világ különböző kommunista pártjai eleve implikálták azt a lehetőséget, hogy a politikai bizottság mögött legyen egy titkos politikai bizottság, és a mögött egy még titkosabb politikai bizottság — éppen a bizottsági struktúrából következően —, és ennek elismerését, elfogadását a pártfegyelem tulajdonképpen kötelezővé tette. Ilyenkor mindig meg lehet állapítani egy-egy személyt, aki a még látható személyek között az első, és ez általában a leginkább előtérbe kerülő előtérhez képest a második, harmadik, negyedik ember is lehet. A sztálini időkben nyilvánvaló, hogy az első ember Sztálin volt a nagy nyilvánosság felé. De a látható emberek közül úgy a második-harmadikak sorába tartozó Lazar Moiszejevics Kaganovics volt az, aki voltaképpen az irányító szerepet játszotta. Például a magyarországi szovjet kirendeltség vonatkozásában az első ember Varga Weissfeld Jenő volt, aki egyébként nem is tartózkodott Magyarországon; általában a Szovjetunióban volt. Ide igen ritkán jött, és szerepet játszott a Szovjetunió legfelsőbb vezetésében is. A második ember Gerő Singer Ernő volt, és az első helyre helyezett Rákosi Rosenfeld Mátyás tulajdonképpen ilyen módon a harmadik volt. Utána jöttek Farkas Mihály (Lőwy Hermann), Révai Léderer József és egyebek. Rákosi itt a második, a teljes kirendeltség struktúrájában a harmadik ember volt. Rákosit lehallgatták, de Gerőt már nem. Az a szervezet, amelyik a lehallgatást végezte, az Államvédelmi Hatóságnál messzemenően titkosabb szervezet volt. Az igazi háttérerők azonban ezekhez a síkokhoz képest is rejtettek. A titkos politikai bizottságoknál és titkos irányító szerveknél mélyebben és messzebb kell keresni az igazi mozgatókat, és azokról is kiderül, hogy többnyire mozgatottak.

A Szovjetunió vezetésében a politikai bizottság mögött titkos politikai bizottságok voltak. Más a helyzet az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államokban az elnök nem kap utasításokat. Őt helyzetek elé állítják, és a helyzetekből adódó kényszerítő nyomás az, ami tulajdonképpen őt irányítja. Az elnök elvben nagyon sok mindent tehetne, végül azonban kiderül, hogy nem tehet olyan sok mindent. 1970-ben Itáliában egy neofasiszta puccs készült, Valerio Borghese herceg vezetésével. Győzelem esetén ő lett volna az új Duce. Igen sok erő kapcsolódott be a szervezkedésbe, bizonyos mértékig az Egyesült Államok haditengerészete is bele volt ebbe kapcsolva. Nixonnak, aki ekkor elnök volt, volt egy bizonyos megállapodása Borghese körével, hogy adott esetben amerikai tengerészgyalogság valamilyen címen be fog avatkozni a folyamatokba a hatalomra törő erők mellett. A puccs végül nem sikerült. Kirobbant, de nem sikerült. Amikor Nixon, a hadsereg főparancsnoka kiadta az utasítást, azt a választ kapta, hogy nem fognak belépni az akcióba és megtagadják a parancsot, és később a Watergate-ügy kapcsán Nixont meg is buktatták. Tehát az amerikai elnököket bizonyos helyzetek elé állítják, és ilyen módon manipulálják. Az Egyesült Államokban is volt egy személyiség, aki még az első világháború idején, Wilson elnöksége alatt szilárdította meg pozícióját, ezt a pozíciót egészen haláláig meg is tartotta — Kennedy elnöksége alatt halt meg —, úgy nevezték, hogy az Egyesült Államok igazi elnöke. Ez Berhnard Baruch volt. Óriási hatókörrel bírt mind gazdasági, mind egyéb vonatkozásban is. Nyilvánvaló, hogy Bernard Baruchnál sokkal hatalmasabb személyiségek voltak és vannak.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsán felvetődik a kérdés, hogy a közöttük fellépő ellentét látszólagos volt-e vagy valóságos? Erre a szokásosnál pontosabb válasz az, hogy az ellentét valóságos volt, de manipulált. Kétségtelen tény, hogy a hidegháború csúcsidőszakában a Szovjetunió legalább 250 milliárd dollárt kapott az Egyesült Államoktól. Az akkori dollár a mainak még tízszerese volt.

A Szovjetunió összeomlott. Azért omlott össze, mert azok akik létrehozták, úgy döntöttek, hogy egyelőre erre a struktúrára nincs szükség. Nagyon lényeges, hogy ugyanazok bontották le, akik létrehozták: a nemzetközi szabadkőművesség. Ez szabályos, nagyon tervszerű és metodikus dekompozíció volt, és semmiképpen nem lehetett volna máshonnan vezérelve megvalósítani, csakis onnan, ahonnan ez valójában történt. Sehogy másképp nem lehetett volna; se kívülről, se belülről, sehonnan.

A történelmiségnek és a politicitásnak vannak síkjai, amik valóban az okkult megnevezéssel jelölhetők. Ezek a titokban működő struktúrák mögött állnak. Itt már nem szokványos politikai és gazdasági beavatkozási módszerek érvényesülnek. Itt princípiumok, sötét princípiumok érvényesülnek, amiket tudati erőkkel folytatott nagyarányú influenciák és manipulációk révén tudnak érvényesíteni. Tehát a többszörös benső rétegek mögött erőteljes hatások érvényesülnek. Kérdés, hogy ha ezek mögött is rétegeket tételezünk fel, eljutunk-e oda, ahol valamilyen nem emberi ágensek működnek. Azt kell mondani, hogy a rétegek mögé egyre jobban behatolva el lehetne jutni oda, ahol már nem emberi ágensek találhatók, oda, ahol valamilyen démonicitás működése tételezhető fel. Ahol még emberi ágensek vannak, ott megfigyelhető egy alapvető tévedés: azt hiszik, hogy ők az első vagy ha úgy tetszik végső mozgatók. Erről szó sincs; a mozgatók maguk is mozgatottak. Miután ezt emberi összefüggésekben nem lehet ad infinitum létrehozni, az emberi komponensek mögött démoni hatóerőket, démoni mozgatókat kell feltételezni.

Érdemes megvizsgálni, hogy mi ezen erők szándéka. Nem a legtitkosabb szándékkal kell kezdeni az értelmezést, hanem azzal, aminek a politikai vonatkozása még megragadható. A politikai vonatkozások tekintetében a cél egy szabadkőműves-zsidó világköztársaság, majd világkirályság. Tudjuk, hogy léteznek olyan fogalmak, mint nagy Izrael és teljes Izrael. Nagy Izrael az Eufrátesztől a Nílusig terjed, teljes Izrael pedig maga a földgömb. A politikailag még definiálható cél a zsidó-szabadkőműves világköztársaság, majd világkirályság megvalósítása.

Fel kell vetni azt az abszurditást, hogy hátha ez jó. Nagyon rövid úton megállapítható, hogy nem az. Ez világbirodalom lenne, és mi az imperiumoknak tulajdonképpen hívei vagyunk, de ez egy ellentradicionális, kontratradicionális világbirodalom lenne. Egy olyan imperium, aminek a létrejötte antitradicionális. Ezen belül absztradicionális, tehát tradíciótlan, szorosan antitradicionális, áltradicionális, ellentradicionális folyamatok beláthatatlan sorozatain keresztül valósítják meg, amit meg akarnak valósítani. Vannak indirekt célok, amikor fel kell és fel lehet használni olyan eszközöket is, amelyek bizonyos értelemben a majdan elérendő céllal átmenetileg szemben állnak, de ezt ilyen mértékben, a világnak a teljes destruálása révén nem lehet elérni. Ilyen közvetettségű pozitív cél nem létezik.

Mi a helyzet ebben a vonatkozásban éppen a zsidósággal? A zsidóság titka tulajdonképpen abban áll, hogy ez az egyetlen olyan nép, amely tökéletesen prosperálni tud a sötét korszakban, a Kali Yugában. Egyetlen nép sem képes erre. Miért? Itt a népek választottságáról lehet egy-két szót szólni. Minden igazi népnek van egy választottsága. Nem néger törzsekről, cigány karavánokról van szó, hanem népekről. Minden népnek van egy olyan választottsága, ami kettős választottság. Egy isteni és egy sátáni választottság. A népek mindkettőt elvesztették. A zsidóság ezek közül csak az egyiket, az isteni kiválasztottságát veszítette el, a sátáni kiválasztottságát nem, és ezért képes arra, amire a többi nép nem, hogy a Kali Yugában, a sötét korszakban prosperáljon. Az az erő, amit ők igénybe vesznek, abban az értelemben fogható fel, amiről mi különböző összefüggésekben a tigrislovaglás kapcsán beszéltünk. A meglovagolni a tigrist eszményéről. Ez a tantrikus buddhizmusnak, kelet-ázsiai buddhizmusnak, belső-ázsiai buddhizmusnak egy kedvelt érzékeltető és útkijelölő metodikáját szimbolizálja. A tigris a féktelen Sakti-erők szimbóluma. Meglovagolni a tigrist azt jelenti, hogy van olyan ember, aki már találkozik a tigrissel, tehát a tigris felismerésére képes, a tigristől nem retten meg, legyőzni azonban még nem tudja, elmenekülni sem tud előle, és akkor egy paradox választást valósít meg: a tigris hátára ül, és a vágtató tigrist még gyorsabb vágtatásra sarkallja, végül pedig hordoztatja magát. Ez azt fejezi ki, hogy bizonyos féktelen Sakti-erők meglovagolhatók. Olyan erők, amik szabadjára eresztve negatívak lennének, kellően kordában tartva kihasználható erők. Most mit csinál a zsidóság? Hát nem ezt csinálja. Egy ellen-tigrislovaglást valósít meg. A tigris hasába kapaszkodik, és hagyja hogy a tigris oda menjen, ahova akar. Arra akar menni, ahova a tigris is akar menni. Könnyű különben, aránylag. Ez az egésznek a lényege, ezért tud együttműködni, kollaborálni a Kali Yugát működtető erőkkel. Amit nem vesz észre az az, hogy a Kali Yugát generáló erők végül is a zsidóságot is fel fogják morzsolni. Csak hát valószínűbb, hogy ezek az erők a nem zsidóságot előbb fogják felmorzsolni. A zsidóság spirituális érdeke egyáltalán nem az lenne, hogy antitradicionális módon törekedjék a világuralomra, hanem az, hogy próbálja meglelni esetleges még meglévő pozitív lehetőségeit. Nem a világuralom ilyetén módon való megszerzésére kéne törekednie. Hogy a zsidóság mióta törekszik világuralomra, azt nem lehet megállapítani. Nagyon régóta, ez biztos. Hogy mikor nyíltak számára tényleges, aktualizálódó lehetőségek, azt körülbelül meg lehet állapítani. Ez a megelőző ezredforduló volt, plusz-mínusz 100-200 év.

A kereszténységen belül nem volt szabad kamatra kölcsönt adni. Nem uzsorakamatra, semmilyen kamatra. Ez egy nagyon szigorú elvi szabály volt, ami különben az Iszlámban is fennállt. Ezt az elvet azonban kicsit kétszínűen fogalmazták meg. Az ugyan megállapítást nyert, hogy nem volt szabad kamatra kölcsönt adni, de azt is meg kellett volna fogalmazni, hogy kamatra kölcsönt elfogadni sem szabad. A zsidóságnak viszont nem volt megtiltva, hogy kamatra kölcsönt adjon, és ebben azonnal meglátták a lehetőséget. Itt egy óriási lehetőség volt és van, amivel a világot többnyire kézben lehet tartani. Ez fokozatosan ki is alakult: létrejöttek a bankok. Bankok egyébként vannak az Iszlám-országokban is, de azok egész más struktúra és alapelvek szerint működnek. Ha például valaki szeretne egy vállalatot alapítani, akkor nem kamatra kap kölcsönt a banktól, hanem a bank beszáll az alapításba. A bank tehát teljesen más módon kapcsolódik be a gazdasági életbe. A németek vezették be a 20-as években azt a fogalmat, hogy kamatrabszolgaság. Kamatok emelésével, csökkentésével, elengedésével, el nem engedésével óriási mértékben manipulálni lehet emberek tíz- és százezreit és millióit, vállalatokat, gyárakat és egyéb ipari létesítményeket.

Nézzünk még mélyebben a dolgok korábbi szakaszaiba. Valószínű, hogy egy jóval korábbi időszakban a zsidóság világhatalmi céljai, ha még csak ködkörvonalaiban is, de már kezdtek megfogalmazódni. Esetleg már a kereszténység létrejötte táján. Akárhonnan nézzük is a dolgot, és elismerve a kereszténység és a zsidóság közötti mély antagonisztikus különbözőséget és ellentétet, kétségtelenül felfedezhetünk, nem csak eszmei rokonságot, mert az triviális, hiszen arról a bázisról jött létre, hanem valami olyasmit a kereszténységen belül, ami belejátszott a világ antitradicionalizálásába. Nézzük, és vegyük alapul a Római Birodalmat. A Római Birodalom felettébb toleráns volt minden tradícióval és vallással szemben. Még a zsidósággal szemben is, hiszen az nem akart téríteni. Egy rövid ideig az Ízisz-kultuszokkal szemben volt egy erőteljes fellépés Rómában, de ettől az intermezzótól eltekintve igen nagy nyitottsággal viszonyult vallások és tradíciók iránt. Itt különösen érdekes megemlíteni egy olyan sajátos tradíciót — inkább tradíciót mondanánk, mint vallást, bár vallási vetületei is megvoltak —, amely a Mithras-misztériumokhoz, Mithras-kultuszokhoz, Mithras-valláshoz kapcsolódik, és mint Mithras-tradíció ezek hátterében állt. (Az elnevezésnek van egy indiai alapja a Mitra, a maitreiával és maitrival összefüggő szó, tulajdonképpen egy felülről lefelé érkező áthatást fejez ki, egy úgy nevezett desuperpenetratio-t, amely desuperpenetratio-nak a mozgatója, egy amor intellectualis et voluntaris, egy akarati és értelmi szeretet. A Mitra szanszkrit szó, a Mithra iráni, és ebből jött létre a görög Mithras.) Mithra-Mithras voltaképpen Napisten és a Napisten reprezentánsa egyszerre. Egy spirituális átható erőt jelent, és a közvetlen szellemi autonómia felébresztésén alapul. Nagyon gyakran olyanok kerültek kapcsolatba a Mithras-misztériumok beavatásaival, akik már átestek vagy átmentek az eleusziszi misztériumok beavatásain, melyek eléggé dionüszoszi karakterű és erősen lunarizált misztériumok voltak. Mindenesetre sokan úgy élték meg, mint egy előbeavatást ahhoz, amit majd a Mithras-beavatás alatt átélnek. Maga Julianus imperátor — Imperator Caesar Flavius Claudius Iulianus Augustus —, akit jogtalanul és értelmetlenül Julianus Apostatának szoktak nevezni, átment az eleusziszi misztériumok beavatásain, és utána átment a Mithras-misztériumok beavatásain is. Ez már egy magas realizációs fok volt. Julianus igen magasrendű személyiség volt, és többen az őt megelőző római császárok is kapcsolatba kerültek ezekkel a misztériumokkal. Rómában már nem volt eredeti római vallás, egy iráni-perzsa tradíció és vallás és misztérium volt, ami végül is görög közvetítéssel érkezett Rómába, de úgy látták, úgy élték meg, hogy ennek semmiféle antagonizmusa nincs a római vallással és tradícióval, hanem ehhez, más szimbólumvilággal, más kifejezésvilággal, de tökéletesen és harmonikusan kapcsolódik. Rómában az egyik meghatározó tradíció a Mithras-tradíció volt. A kereszténységgel azonban más volt a helyzet. A kereszténységet, és ezt elég hamar felismerték, Rómában destruktívnak tartották. Azért tartották destruktívnak, mert az első fázisban a római isteneket a keresztények démonoknak, a második fázisban pedig egyszerűen nemlétezőknek tekintették. A Birodalomban az imperátort istenként tisztelték, hiszen Isten földi helytartójaként fogták fel ősi római szempontból is; Róma szellemi királyainak, Jupiternek, Marsnak és Quirinusnak a reprezentánsaként, másfelől pedig Mithras napisten reprezentánsaként, tehát Isten földi helytartójaként, akinek kvázi isteni tisztelet jár. A kereszténység pedig azt mondta, hogy e mögött démonicitás áll, később pedig azt, hogy e mögött nem áll semmi. A kereszténységet ezért alapvetően másképp ítélték meg Rómában, mint bármelyik másik tradíciót vagy vallást. Úgy ítélték meg, hogy tulajdonképpen a Római Birodalom bomlasztásán dolgozik. Ez, tárgyilagosan meg kell állapítani, nem volt teljesen valótlan feltételezés. Nagyon kézenfekvő és könnyű lenne kimondani, hogy ennek hátterében egy konspiráció állt, de ez vitatható. Ha mégis eljátszunk azzal a gondolattal, hogy ez a konspiráció fennáll, akkor azt kell mondanunk, hogy a konspirációt ördögi értelemben zseniálisnak lehet minősíteni. Vulgarizáltan mondom, de nem ilyen vulgarizáltan gondolom. Zsidóság: prezentáljunk a világnak egy olyan zsidó eredetű vallást, ami nem a miénk, de általunk mások számára alkotott. Ezt terjesszük el, ettől distanciáljuk magunkat, és ez létre fogja hozni azt a hatást, amely hatás számunkra mintegy megdolgozza, előkészíti, preparálja a világot. A perzsa-iráni-görög közvetítéssel érkező Mithas-tradíció soha nem bomlasztotta volna fel Rómát, az Ízisz-misztériumok sem bomlasztották volna fel, a korai hermetika sem bomlasztotta volna fel és semmi sem bomlasztotta volna fel. Maga a zsidó vallás sem bomlasztotta volna fel, hiszen az nem volt térítő vallás. Valami megjelent, ami idegen volt, ami kontrárius és kontradiktórius viszonyba került azzal, ami Rómában uralkodó volt. Elkezdett nagy mértékben terjedni, hiszen a kereszténység a nép alsó rétegében, a plebsben és még inkább a vulgus servorum körében terjedt. Először a rabszolgák tömegeinek a körében, azután a plebs szintjein. Amikor a kereszténység kezdett elhatalmasodni, a patrícius rétegek jóformán csak a gnosztikus kereszténységgel voltak hajlandók foglalkozni, mással nem. Később ez is megváltozott.

A protestantizmusnak örök támadása a végül uralomra került kereszténységgel szemben, hogy a katolicizmus letért az eredeti keresztény útról. Julius Evola úgy fogalmazott, hogy ez így van, és ez az érték benne, vagyis, hogy fel tudott magába venni tradicionális elemeket. A protestánsok azt mondják, hogy a katolicizmus tele van pogány elemmel. Nincs tele, de ami van, az érték benne. A protestantizmusnak száz százalékig igaza van, amikor ezt állítja, de ezek nem negatívumok, hanem tulajdonképpen inkább értékek. A katolicizmus megőrizte a kereszténységet, és megőrzött nagyon sok nem keresztény elemet is. A Római Birodalom, az Imperium Romanum hallatlanul fogékony volt minden szellemiségre. Nagyfokú vallási és tradicionális tolerancia élt a birodalomban, de ebbe a kereszténység, főleg ennek vulgáris vonulata, nem fért bele. Julianus helyre akarta állítani a római vallást és tradíciót, és egyszersmind ennek a motorjává tulajdonképpen a Mithras-tradíciót akarta tenni. Julianus kísérletére, mondjuk úgy, hogy filozófiai síkon Róma legműveltebb rétegei nagyon pozitívan reagáltak, de a szorosan vett vallási élet legapróbb részleteinek helyreállítására már nem. Vissza akarta állítani az augurok, a haruspexek szokásos tevékenységét, és a többi tradicionális rítust, mint például a hekatombét, ahol egy-egy rítus alkalmával száz bikát kellett feláldozni. Megállapította, hogy ott, ahol a hekatombét kell végezni, alig tartanak áldozatbemutatást, és amikor tartanak, száz bika helyett egy libát áldoznak fel. A vallás helyreállítása azonban ily módon nem sikerült, és nem is sikerülhetett.

A tradicionális vallásokkal összefüggésben meg kell állapítanunk, hogy az ősvallás mindenütt kimerülőfélben volt. Ez éppúgy érvényes volt különböző időpontokban a germánokra, a honfoglaló magyarokra, a keltákra és mindenkire. Ezeknél a vallásoknál a funkciók mind erőkhöz voltak kötve. Druida pap vagy germán Odinn-Wotan-pap vagy sámán vagy táltos, a funkció demonstrálható erőkhöz volt kötve, amiket lépten-nyomon demonstráltak is. Bekövetkezett az, hogy ezek az erők kezdtek eltűnni — sötét korszak. Egyre több olyan sámán, egyre több olyan druida, egyre több olyan táltos stb. volt különböző időpontokban, akinek nem volt meg az a kvalitása, az az ereje, ami még az elődeinek megvolt. Valami még volt, de már alig-alig. Amikor természeti csapásokat el akartak kerülni, nem tudták azokat eliminálni. A beteg, akit meg akartak gyógyítani, nem gyógyult meg, hanem meghalt. Jövendőt mondtak, és az nem vált be. Eleinte nyilván olykor nem, aztán egyre kevésbé. Kezdtek a táltosok nem táltosok lenni, a sámánok nem sámánok. Korábban a druidák már nem druidák. A germán varázslópapok nem voltak már igazán varázslópapok. Ekkor megjelent egy vallás, amiben a kvalitás semmiféle demonstrációhoz nem kapcsolódott kontrollálható módon. Hogy az ostya átlényegül-e Krisztus testévé vagy nem, azt az akkor birtokolt képességekkel nem lehetett eldönteni, de ezt úgy fogták fel, hogy nem is egy eldöntendő kérdés. Ez egy nem eldöntendő nyilvánvalóság. Megjelent egy papság, ami minden kvalitásdemonstráció nélkül is papságnak számított, aminél a demonstráció fel sem merült, aminél a próbatételnek semmiféle jelentősége nem volt. Ha nem roppantak volna meg az ősvallások, a kereszténység nem tudott volna uralomra jutni ezek fölött. De megroppantak, és ez várható volt. Azonnal volt valami ezek helyett.

A magyarok egy ideig Kazáriában tartózkodtak. Kazária egy nagyon különös vallási szintetizmusnak az otthona volt, mert először is működött ott a türk alapon szerveződött kazár ősvallás, másodszor, Kazária vezetői anélkül, hogy az ősvallást letették volna, felvették a zsidó vallást. Kazáriában a zsidó vallás államvallás volt, azonkívül nagyon erőteljesen működött az Iszlám, és az Iszlám különböző vallási irányzatai, például az iszma'ilizmus. Igen erős volt a manicheizmus és a nesztoriánus kereszténység is. Tulajdonképpen a Kazáriában tartózkodó magyarság a saját vallásán kívül öt egyéb vallásnak a szempontjából érintett volt. A táltosok kvalitásai csökkentek, bizonyos keresztény megalapozottságú hatások pedig jelen voltak akkor, amikor a honfoglalás után, a kereszténység uralomra tudott jutni. Géza, Szent István apja kereszténnyé lett, de úgy, hogy azért az ősvallást megtartotta. Ismeretes, hogy bevezette a királyság primogeniturán, azaz az elsőszülöttségen alapuló öröklését. Árpádtól ugyanis ezek nem fejedelmek, hanem királyok voltak. Csakhogy erről sem a népet nem értesítette, ez nem lett volna nagy baj, de magát a dinasztiát sem értesítette. Addig ugyanis a szeniorátus volt az öröklés megfelelő módja, és a dinasztiában ez volt általánosan tudott. Amikor Géza meghalt, akkor Koppány, a Turul-dinasztia legidősebb tagja, a szeniorátus alapján, a dinasztia más tagjai által elismerten azonnal királlyá nyilvánította magát. Teljesen legitim volt. István is teljesen legitim volt, mert tulajdonképpen egy közjogi bizonytalanságot hoztak létre, és ezáltal ő is legitim volt. Tehát volt két legitim király, és ugyanakkor mindkettő a másiknak ellenkirálya. Magyarországon győzött a kereszténység, és győzött mindenütt. Ez a folyamat már Rómában elkezdődött. Ha eljátszunk azzal a gondolattal, hogy mi lett volna akkor, ha a kereszténység nem jelenik meg, nem lehet tudni pontosan, de nem teljesen kizárható, hogy a Római Birodalom ezer évvel tovább fennmarad. Az egykori Római Birodalom. A Római Birodalmat többször megpróbálták feléleszteni: Nagy Károly a Nyugat-Római Birodalmat, majd végül Ottó, és a Frigyesek. Állandóan és újból és újból élesztették, így jött létre a Német-római Birodalom. De az egységes, eredeti Római Birodalom lehet, hogy ezer évvel tovább fennmaradt volna. Az, hogy napjainkig fennmaradt volna, nem valószínű, de ha fennmaradt volna, amíg még nem vált külön Kelet- és Nyugat-Római Birodalomra, annak óriási spirituális jelentősége lett volna. Ebben a Római Birodalomban a meghatározó tradicionális erő, és a tradicionális erőkből következő vallási erő Mithras-erő lett volna.

Iránban nagyon sok magasrendű vallási irányzat jelent meg, ilyen az úgy nevezett mazdaizmus, ilyen a zervanizmus, aminek kevesebb figyelmet szentelnek, mert fenomenikusan nem volt olyan jelentős, de principiálisan igen. A Zervan későbbiekben időistenség, eredetileg az, akiből előlép Ahura-Mazda és Angra Mainju is. Egy mindent megelőző istenség. A mindent megelőző istenségek a későbbiekben gyakran mint időistenségek jelennek meg. Iránban valamikor három tradíció élt: a zervanizmus, a mazdaizmus, és a mithraizmus. Ezek nem voltak ellentétesek. Később jelent meg a manicheizmus, de az már bizonyos értelemben antitetikusan felfogva. Annak ellenére, hogy a manicheizmus szemben állt az uralkodó mazdaisztikus irányzattal és Manit ki is végezték, az eltérés nem olyan szélsőséges. Sőt a manicheizmus megjelenése élesztett fel bizonyos zervanisztikus törekvéseket. A manicheizmus aztán különböző irányzatokban élt tovább, a katarizmusban, azután a katarizmus a bogumilizmusban, azután a katarizmus az albigens irányzatban. Amikor az Iszlám uralomra jutott Perzsiában, akkor az uralkodó mazdaista vallás ott majdnem teljes egészében meg is szűnt.

Az iráni hatás görög közvetítéssel behatolt a rómaiságba, és valószínűleg meghatározó lett volna nagyon sokáig. Hogy milyen erővel lett volna meghatározó, azt nem lehet tudni. Valószínűleg csökkenő erővel, tekintettel arra, hogy az idők folyamán az emberi beavathatóság nagyon jelentősen csökken. Egyre kevesebb és kevesebb ember beavatható. A jelenkor embere szinte beavathatatlan. Ha mégsem az, azt csak oly módon érheti el, ha magában a modernitás kvalifikációit felszámolja, és önmagát mintegy arhaicizálja. Egy előarhaicizálást kell végrehajtani ahhoz, hogy egyáltalán valamilyen beavatási processzushoz kapcsolódni tudjon, mert a modern mentalitás mint olyan, iniciálhatatlan. Különbséget kell tenni a modern ember, ami egy tulajdonság, és a jelenkori ember, ami egy általános adottság között. A jelenkori ember, ha egyszersmind modern ember, akkor beavathatatlan. A jelenkori ember, ha önmagában a modern embert fel tudja számolni — ez nem akcidenciákhoz kapcsolódik, nem olyasmihez, hogy használ-e villanyvilágítást vagy nem —, és ugyanakkor előarhaicizálni tudja magát, akkor esetleg megteremtheti a feltételeit önnön beavathatóságának. Egyébként nem. Buddhista alapon azt mondjuk, hogy minden létező metafizikai alapon felébredhet. Még sincs teljesen így. Gondoljuk meg, hogy mondjuk egy szivacsnak mennyi mindent kellene megtennie ahhoz, hogy a különböző előfeltételeknek megfeleljen. Miken kellene átmennie ahhoz, hogy eljusson oda, hogy modern ember lesz, hogy azt aztán felszámolhassa.

Ami alapjában véve meg végső fokon igaz, az nem biztos, hogy bármilyen összefüggésben, bármilyen előkészítés nélkül igaz lehet. Az, hogy minden létező felébredhet, a buddhizmusban lapidáris igazság.

Még egy rövid és politológiai jellegű zárógondolattal szeretném fejtegetéseimet befejezni, kicsit elszakadva az eddigi témáktól. Vessük fel azt a kérdést, hogy valamilyen csoda folytán azokat az elveket, amiket Julius Evola különböző műveiben, mint például a Lázadás a modern világ ellen, A fasizmus jobboldali kritikája, az Emberek és romok című meg egyéb könyveiben kifejt, meg azokat az elveket, amiket én a különböző előadásaimban, tanulmányaimban, meg könyvemben lefektettem, ezeket az elveket hirtelen nem hogy érvényesíteni lehetne, hanem az érvényesítés teljesen általánosan működni kezdene, és ezt uralkodó szemléletté tennék, iskolában tanítanák, tanfolyamokon tanítanák, fejtágítókon tanítanák, ifjúsági mozgalmak szerveződnének e köré és így tovább. Milyen lenne ez? Egyfelől pozitív lenne, de jön a másfelől, és ez a másfelől egy nagyon súlyos másfelől. Másfelől tragédia lenne. Ugyanis nincs az a tökéletes létszemlélet és világnézet, amit diszproporcionálisan érvényesítve ne lehetne jóformán teljesen tönkretenni. Talán végső elemzésben még rosszabb lenne a semminél is, mert ilyen módon el lehetne érni, hogy ez már körülbelül soha többé ne lehessen felhasználva. Ez egy teljesen teoretikus felvetés, mert ez nem fog bekövetkezni. A tradicionális szemlélet általánosan uralkodó szemléletté nem lesz téve soha. A sötét erőknek lehet, hogy már ilyesmi is eszébe jutott, de ezt nem lehetne kivitelezni, mert ennek a legalacsonyabb színvonalú, de a valamilyen szinten is megfelelő interpretációja már olyan intelligenciát igényel, amivel általánosan nem rendelkeznek. MSZP-s körök azt mondják, hogy milyen a szélsőjobboldal? Hát ilyen, hülye. És tényleg. Ezt ott meg lehet csinálni, de azzal, amit mi a szélsőjobboldaliságon belül ultradextrokonzervativitásnak nevezünk, azzal már ezt nem lehetne megcsinálni, mert az legelemibb fokon is egy bizonyos tájékozottságot feltételez.Van azonban egy olyan szint, az ultradextrokonzervativitás, amit nem lehet ilyen módon lejáratni, mert maga ennek az elemi ismerete már kvalitásokhoz van kötve: tájékozottság, műveltség, intelligencia, rálátási képesség, gondolkozás szeretete és akarata, ilyesmik. Csak hát ennek a szellemiségnek végtelenül kevés híve van. Világszerte is kevés. Vannak rokon irányzatok. A világon tudunk néhányról. Nem teljesen egybeeső, de rokon irányzatok. Aztán néha kiderül, hogy ezeknek a rokonirányzatoknak a színvonala is időnként vitatható.

Mindig úgy kell eljárni, mintha annak, amit képviselnénk az érvényesülés szempontjából tökéletes érvényesülési esélyei lennének. Pontosan tudjuk, hogy milyen érvényesülési lehetőségei vannak, de úgy kell eljárni, mintha tökéletes érvényesülési esélyei lennének, és akkor ez valahol beérik. Rossz hatásfokkal működik, mint minden szellemi és magasrendű ebben a korban. Rengeteg energiát kell bevetni ahhoz, hogy minimális eredmények létrejöjjenek, de azért létrejöhetnek. Mindig vannak azért eszmélni képes emberek, mindig vannak olyanok, akik felfigyelnek ezeknek a törekvésnek a principiális igazságára.

Mr Falafel · http://menekulttabor.blog.hu/ 2010.12.05. 09:12:54

@axispolaris:
Anélkül, hogy konkrétan megneveznék egyetlen népet, magam is hasonló következtetésen vagyok, mint László. Mivel a háttérben működő pusztító erők természetéről nincs, és nem is lehet pontos képem, nem tartom ildomosnak, hogy a zsidóság nyakába varrjam az emberiség elpusztítására való tudattalan, vagy féltudatos törekvést. Maga a folyamat idősebb a zsidóságnál. Nagyjából akkor indult el, amikor az első cro-magnon-i emberek keveredtek a neanderekkel. Ebben az időben alakultak ki maguktól, vagy beavatkozás útján azok a torzulások, amelyek miatt ma ott tartunk, ahol most: totális dekadencia. Magam részéről azért a genetikát tartom az egész ügy mozgatójának, mert az örökítőanyag nem egy tudatlan véletlenszerűség műve, és a teljes "tartalom" előttünk nem ismert. Ugyan ki tudhatja, hogy az egyes kombinációk mit is örökítenek még azokon kívül, amit tudunk? Az biztos, hogy a mutáció egy csoporttá kovácsolta azon embereket, akik megfertőződtek vele. Ez a bronzkorra akár egyetlen néppé, egyetlen kultúrává is formálódhatott. Véleményem szerint már léteznek azok a genetikai módszerek, amelyek segítségével vissza lehetne keresni a kiindulópontot, és felfejteni a fenyegető veszedelem fonalát, ha valaki beazonosítaná a hibás gént.
Én nem hiszek a keresztény Istenben, ezáltal a keresztény teremtésmítoszban sem. Hozzám legközelebb a kabbala áll. A kabbala olyan, mint egy százezer éves sebészeti beavatkozás dokumentációja. Sokkal részletgazdagabb, és szellemileg magasabb színvonalat képvisel, mint a keresztény vagy zsidó teremtéstörénet. Persze, a kabbalát is, mint általában mindent, a zsidók igyekeznek kisajátítani, de ezzel én nem foglalkozom. A kabbalához hasonló színvonalat, és előképzeteket képeznek a védikus és az ősi kínai írások. Ellentétben a zsidó-keresztény termtésmítoszokkal, amelyek a történelem által is kutatható korokban születtek, a kabbala, a védák és az ősi kínai írások eredetije jóval az emberi civilizáció ma feltételezett időpontja előttre tehető.
Maga a neandervölgyi ember már 250 ezer évvel ezelőtt is létezett, és mindössze 28 ezer évvel ezelőtt tűnt el végleg. A mai meber génállománya közel 5%-ban tartalmazza a neanderek génjeit, génmódosulásait. De mi van a többi olyan alfajjal, amelyik szintén kihalt, és szintén érintkezhetett a homo sapiens sapiens-szel? Az biztos, hogy a neanderek pont jó helyen éltek (Európa és a Közel-kelet), és korábban keletkeztek, mint a mai emberek ősei. A tudomány mai állása szerint már 28 ezer évvel ezelőtt rendelkezésre állt a jelenlegi génállományunk, vagyis az ember képes volt magaskultúrák létrehozására. Tényleg hihető, hogy eleink tétlenkedtek csupán 20 ezer éven keresztül? Számomra nem.

axispolaris · http://menekulttabor.blog.hu/ 2010.12.05. 16:49:38

@Mr Falafel:
A genetika,a palentologia es az antropologia szamomra szinte teljesen ismeretlen tartomanyai vonatkozasaban
sajnos nem tudok hozzaszolni az altalad felvetett gondolatokhoz.
Mindenestre a ciklusok tana mint a primordialis omnipotenciabol,az eredendo alapallasbol valo kizuhanas illetoleg fokozatos alaszallas megjelenitese szinte minden magasabbrendu tradicioban primer jelentoseggel bir.
Az aranykorra vonatkozo utalasok szama es az ezek kozott fennallo analogiak felett nehez lenne a veletlenre valo hivatkozassal elsiklani.Az Aranykor ideajahoz tobbnyire a Papkiraly(Istenkiraly,Istenember)es a "Sziget"(Atlantisz,Hyperborea,Thule,Avallon,Ogugie,Leuke)mitikus temaja kapcsolodott.A Vedaktol kezdve a prekolumbian magaskulturakon,a sumer-babyloniai,oegyiptomi,skandinav es egyeb teremtes mitoszokon at egeszen a kulonbozo nepmesek szinten nagy hasonlosagot mutato jel es szimbolum rendszereig.

A kabbalah kisajatitasarol Bakos Jozsefet idezve:Általában a judaizmus benső, ezoterikus–misztikus aspektusaként, doktrínájaként, teozófiájaként értelmezik, mely kiváltképpen a Tórára építkezik, noha jól tudott, hogy van nem-judaista, hanem keresztény (keresztény gnosztikus, renaissance újplatonikus, rózsakeresztes, Böhme és iskolája, sőt XIX–XX. sz.-i mágikus megújulásé), kopt, arab, ill. iszlám (főként a bektasi dervisek révén), és görög kabbalah is. Tehát olyan is, ami egyáltalán nem épül a Bibliára...
Mindenesetre a judaista Kabbalah nyelve főként az arameus és nem a héber. Például a Zohar könyve, a Kabbalah alapműve is részben arámi nyelven íródott és csak a híres kabbalista Luria rabbi fordította teljesen héberre a XVI. században. Tulajdonképpen a Széfer Ha-Zoharban az egész Kabbalahra is jellemző célok és tanítások teljességükben tükröződnek, mert G. Scholem, a XX. századi kabbalisztika legnagyobb kutatója szerint ez teozófikus teológia, mitikus kozmogónia és misztikus pszichológia és antropológia olyan keveréke, melyben Isten, az univerzum és a lélek nem különültek el. Ebben a tanításban minden dolog minden másnak is tükre, minden mindennek szimbóluma, ezért így a Kabbalah egy adekvát szimbólumrendszer is, mely az ember, a társadalom és a kozmosz fundamentális, archetipikus szerkezetét fejezi ki, de azért oly módon, hogy végső soron e szimbólumok nem jelölnek vagy közvetítenek semmit, csupán lehetővé teszik, hogy a hipertranszcendens, a kifejezhetőségen túli, a kimondhatatlan (arrhéton) áttűnjék transzparens mivoltuk révén.

A zsidosagra visszaterve illetve Weiningerre valo hivatkozassal szeretnek ismetelten utalni arra,hogy szamomra nem az egyes zsidok,vagy a zsidosag mint nep,sokkal inkabb a zsidosag mint lelki-szellemi konstitucio,mint a letezeshez valo alacsonyabb viszonyulas vagy mint egyfajta moralis defektus hordozoja es megjelenitojekent,vedikus terminologiaval elve az elszabadult Sakti-erok nagyon is plasztikus megtestesuleset latom bennuk .
A Kali Yuga eme terminalis fazisaban,
ugyszolvan a romlas es a rombolas principialis aspektusait szimbolizalva.

axispolaris · http://menekulttabor.blog.hu/ 2010.12.05. 17:33:31

@axispolaris:
Kiegeszitenem a fentieket azzal,hogy mindezek kovetkezteben megvetesem es undorom sokkal inkabb a genetikailg nemzsido, mindazonaltal a belso torekveseit,ertekrendjet,ontologiai statuszat tekintve nagyon is elzsidosott tomegek iranyaban nyilvanul meg akik a jelenkor vulgarhedonista,
pszeudoezeterikus nihilizmusat tobbnyire ontudatlanul eltetik es/vagy
ehhez tobbe kevesbe passzivan aszisztalnak.
Ezeknek nincs mentseguk.

Mr Falafel · http://menekulttabor.blog.hu/ 2010.12.05. 19:06:28

@axispolaris:
Annak eldöntésére, hogy hibáztatható-e bárki is a történésekért, előbb tisztázni kéne, hogy az egyre erősödő korcsosulás tudatos tevékenység, vagy tudattalan folyamat eredménye. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy egy évezredeken átívelő gonosz terv megvalósításához félelmetesen fejlett intelligencia szükséges. Akár úgy, ha közben a kiagyalók végig képesek bábáskodni művük felett, akár úgy, hogy csak beindították a gépezetet és az megy a maga útján. Mindenképpen olyan értelemről van szó, amely hozzánk képest szuperfejlett.

Picit mellékszál, de az USA például visszafejleszti az űrprogramját, mert állítólag nincs rá pénz. Hogyhogy nincs pénz az emberiség jövőjének biztosítására? Ez baromság. Azt akarják, hogy itt főjünk meg a saját levünkben, miközben éhes sáskák módjára lezabáljuk a bolygó elérhető rétegeit.

axispolaris · http://menekulttabor.blog.hu/ 2010.12.05. 22:01:16

Egy korszak lezarodasanak"termeszetes"menetekent
is tekinthetjuk ezen folyamatot.(Jelen ciklus lezaro-lezarodo fazisanak a kezdetet i.e.3102.re teszi a vedikus hagyomany.)
Elsotetedes,alaszallas,az eberseg,a szellem intenzitasanak egyre fokozodo sullyedese.
A Kali-Yugat uralo Sotetseg azonban nem pusztan egy szokep.
Egy nagyon is aktiv erokent tudom inkabb elkepzelni,mely eronek vannak emberi es nem emberi agensei egyarant.
Eme sejtesem pontosabb kifejteset egy olyan emberre bizom,aki mind a teoretikus szinten mind a megvalositas tekinteteben joval elorebb tart nalam es akit mellesleg van szerencsem szemelyesen ismerni.
"Ha függetlenítjük magunkat a többé-kevésbé vulgáris „összeesküvés-elméletektől” és ezek hasonlóan vulgáris kritikáitól, és elmélyültebben megvizsgáljuk a modern világ történéseinek mikéntjét, felvethetjük, hogy a földi-emberi világnak közvetlenül irányt szabó erők időről-időre számos, de egymással mindig konvergens „terv”-variánst „dolgoznak ki” sajátos céljaikat elérendő. Ezt nem egyszerűen úgy kell elgondolni, hogy közönségesen láthatatlan, titkos és befolyásos körökben bizonyos emberek ilyesmi terveket szőnek, majd azt valaki vagy jóváhagyja, vagy nem, s ha igen, akkor azt más szerveződések kivitelezik. Hanem elsősorban úgy, hogy a jelen kornak (a Kali-Yuga, az ind-hindu hagyomány szerinti ’Sötét Kor’ végső stádiumának) a benső logikája olyan, mint ha a világ történéseinek általános menete valaki vagy valami által egy sötét direktíva alapján „tervezve” lenne. Ezeket a „terveket” végsősoron egy entitás vagy intelligencia „szövi” nagyon is tendenciózusan, s azokat egy sajátos nem-emberi, fél-emberi, emberi hierarchián keresztül valósítja meg a megnyilvánuló világban. Ezt az intelligenciát meg is lehet személyesíteni, meg nem is, ennek azonban a lényeg tekintetében nincs döntő jelentősége. Annál inkább annak, hogy végső soron milyen minőségű ez az intelligencia. Ez a jelen korban és mintegy alulról, az időbe vetett pozícióból szemlélve pusztítóként és felbomlasztóként jelenik meg, míg egy időn kívüli és idő feletti szintről egy hatalmas rend és valóban kozmikus terv konstruktív kivitelezőjeként. Ez így együtt feloldhatatlan ellentmondásnak látszik. Megfelelő differenciáltsággal szemlélve azonban nem az. A valódi tradicionális szemlélet a valóság sokrétűségének megfelelően nem korlátozza magát kizárólagos szemléletmódokra, hanem számos, egymásnak akár egy korlátolt szemléletben ellentmondásosnak tűnő rátekintést képes magáévá tenni, mintegy együtt látva eközben ezek sajátos hierarchikus érvényét. A szemléleti síkok közötti harmónia megteremtése ugyanakkor nem egyszerű feladat, ami pontos egzisztenciális analógiák felállítását előfeltételezi. Azoknak, akik kizárólag az időből, tehát szimbolikusan mintegy alulról képesek szemlélni a dolgokat, a világot alakító erőket az időbeliség jelenlegi szakaszában –minimális tradicionális ismeretek és ítélőerő birtokában – negatívként kell értékelniük...
Tradicionális megfogalmazásban a „tervek” végső kivitelezője, a Világegyetem Nagy Építőmestere természetesen Isten. Pontosabban isteni szinten megvalósított–átélt metafizikai Önmagamnak az az aspektusa, aki/ami megteremtve az időt, az idő felé fordul, hogy abban a lehetőségeknek egy világkorszakba foglalt óceánját megvalósítsa. Mindez egy hatalmas, valóban kozmikus méretű rend jegyében bontakozik ki, s amely rend alapvető ismérve, hogy a lehetőségek egy a saját princípiumuk általi áthatottság tekintetében egyre csökkenő intenzitást mutatnak, s ez a megnyilvánuló világban egy folyamatoselsötétedésként jelenik meg. Azt, hogy a jelen világkorszak vonatkozásában ezen elsötétedési folyamat egy igen előrehaladott, sőt terminális fázisában járunk, két dologból tudjuk: egyrészt a tradicionális doktrínák idevágó feljegyzéseiből, másrészt a multikomplex megfigyelésből adódó saját intuitív megállapításunkból, amely kettő történetesen egybevág. A világkorszak e végső fázisát önmagában és mintegy belülről és alulról szemlélve, nagyon kevéssé látszik valószínűnek, hogy mindazt, amit magunk körül tapasztalunk egy „Jóisten” teremtette: pontosan ennek a korlátolt szemléletmódnak köszönhető a jelenkorban járványossá vált ateizmus és a materializmus számos elméleti és gyakorlati formája. Így és innen nézve a világ valóban „rossz”, pozitív cél és értelem nélküli, amiben csak a korábbi értékek maradványainak a felbomlása vagy felbomlasztása folyik mintegy „tervszerűen” (egy technikai álfejlődés fátylával letakarva). Egyre zavartalanabbul, egyszersmind egyre kritikusabb tudat- és létállapotokat eredményezve. Ezen erőket a homályból inspiráló rejtett entitás az egész modern világ legsötétebb titkával függ össze, ami nem azért titok, mert el van hallgatva, hanem azért, mert még amikor némelyek esetleg kimondják, akkor sincs jóformán senki, aki azt a maga jelentőségének megfelelően felfoghatná. Nincs pedig azért, mert egy hosszas előkészítő folyamat során minden olyan tudás és képesség kiiktatásra került az ember közönséges elérhetési köréből, amely ennek megfelelő értelmezéséhez a minimális előfeltételt képezné. És ez az „ördög” taktikusságának nagyon is nyilvánvaló bizonyítéka. Az időben tapasztalható alászállási és felbomlasztási, egyszóval elsötétedési folyamatokért „felelős” entitás tradicionális elnevezése tehát ördög vagy sátán (héb. ’ellenség’), akinek/aminek sajátos jellegzetessége metafizikai korlátoltsága: az a tudat, amely önmagát végső hatóerőnek tételezve nem képes ma gát a hozzá képest transzcendens rend alávetettjeként tapasztalni. Ehhez természetesen nem is adatott számára semmilyen képesség, hiszen az úgymond hatékonyságának intenzitását erősen lecsökkentené. A muszlim tanítás értelmében ugyanakkor minden és mindenki az isteni akarat kivitelezője. Csak amíg van, aki az isteni akaratot tudatosan valósítja meg, s ez esetben a kozmikus akarat és az individuális akarat harmonizál (ezek a nem pusztán vallási síkon értelmezhető ’igazhitűek’ vagy „muszlimok”), addig vannak, és ez időben előre haladva egyre többen, akik öntudatlanul és ilyenformán „szolgaként” kollaborálnak az isteni tervvel, pontosabban annak az „ördög” által bonyolítandó részével, miközben magukat individuálisan szuverénnek vélik. A földi-emberi világ jelenlegi irányítói, beleértve a legnagyobb befolyással bírókat is, természetesen ez utóbbi kategóriába tartoznak, akik magukat nagyon is szuveréneknek képzelik, nem is feltételezve, hogy náluknál sokkal hatalmasabb nagyságrendű csak-félig-emberi s már-nem-emberi erők alárendeltjei.
Ha továbbmenve feltesszük a kérdést, hogy a világ jelenlegi legbefolyásosabb emberét (akihez képest mondjuk az USA elnöke maximum egy ötödosztályú figura) milyen erők mozgatják, akkor nagyon is számításba kell vennünk a szóban forgó „rosszra törő” entitás vagy intelligencia fokozatokon keresztül érvényre jutó hatását, aki/ami különböző eszméken és egyéb nem-materiális természetű entitásokon keresztül juttatja magát érvényre. E ponton továbbá azt is ki kell mondani, hogy nem „alulról ható” társadalmi folyamatok szabnak irányt mintegy öntudatlan és „spontán” módon az eseményeknek. Hanem determinálni képes hatalmi erők, amelyek inkarnálódott ágensei a jelenkori antitradicionális világban minden esetben láthatatlanok, s csak áttételes hatásaikban mutatkoznak meg, de azokban a lehető legmarkánsabban. Ilyenformán megállapíthatjuk, hogy meghatározó vonatkozásokban és nagy léptékekben „spontán” folyamatok és történések egyáltalán nem léteznek. A „spontaneista” elgondolás „hivatalos” fenntartása érdekében – mivel ez elsődleges létérdekük – természetesen a nem-spontán eseményeket vezérlő erők mindent megtesznek, mégpedig szintén hatalmi erőkkel [2]. A szélsőségesen pártos és hamis történelemíráson túlmenően például lejárató és nevetségessé tevő úgynevezett „összeesküvés-elméletek” gyártásával, majd cáfolásával. Ugyanakkor főként alacsonyabb síkokon a világot elsötétítő erők szintekre tagoltak, és a hátterükben álló fő inspirátor kaotikusnak tűnő, „spontán” folyamatokat is felhasznál céljai érdekében. A felbomlasztási folyamatokért felelős „ellenség csúcsa ördögien tudatos. Nem akar mindent saját maga megszervezni. A legtöbbször meglévő jelensé gekre, spontánnak ható folyamatokra telepszik rá. Csak akkor avatkozik be, amikor számára kell. Vámpirisztikusan használ tendenciákat, karaktereket, géniuszokat, régiókat. Ismerve ezeket, tudja, mifélemunkát végeznek majd el helyette.” [3] Mindeközben a szóban forgó „tervek” megvalósítása vonalán meghatározó taktikai szerep jut az „indirektizmusnak”. Vagyis annak a metodikának, aminek a révén céljaikat nem közvetlenül kívánják elérni, hanem másokon és más eseményeken keresztül, valamint akár többszörös áttételek beiktatása révén. "
süti beállítások módosítása