III. FEJEZET
JOBBRA, BALRA ÁT! KÖZÉPRE NÉZZ!
Magyarországon a szélsőségek egyenlő arányban oszlanak meg. Azért tűnik nagyobbnak a baloldali szélsőségesek tábora, mert a lényegesen erősebb a médiatámogatása, mint a jobboldal hasonló csoportjainak. A választásokon a balszél (MSZP, LMP) közel azonos eredményt ért el, mint a jobbszél (Jobbik). Ezzel szemben döntő fölénybe került a centralista nemzeti politika, amely felszámolta a klasszikus bal-jobboldaliságot. A Fidesz nem jobboldali párt, hanem nemzeti demokratikus középpárt. Baloldalt többé fölösleges emlegetni, mert a magyar baloldal egy posztbolsevik, internacionalista, nemzetellenes érdekközösség, akik súlyos hungarofóbiájukat nácizással, homofóbozással, antiszemitázással próbálják takargatni, egyre kevesebb sikerrel. Ez pedig sehol nem baloldal, ez mindenhol üldözendő szélsőség. Még ott is, ahol egyébként évszázados hagyománya van a klasszikus bal- és jobboldali politizálásnak. Ezek a szerencsés államok sosem szenvedtek bolsevik rémuralomtól és szocialista történelemhamisítástól. Az ő rendszerüket nem alkalmazhatjuk a magyar valóságban. Amit itt baloldalnak neveznek, az sosem volt olyan, mint mondjuk az angol, francia és német baloldal. Hasonlóképpen nem tolerálható a jobbszélen elhelyezkedő tábor által folytatott tevékenység sem. Tény, hogy a jobbszél létrejötte egyértelműen a sok évtizedes hungarofób, nemzetellenes balszélnek köszönhető, de mára az ő lehetőségeik beszűkültek annyira, hogy szükségszerű a másik, a bolsevizmus ellenes szélsőség megregulázása is. A Fidesz nagyon helyesen nem alkudozik egyik szélsőséggel sem, és minden demokratikus eszközzel igyekszik meggátolni kártékony működésüket. A magyarellenes szélsőséggel nyilván nehezebb dolga lesz, mert ezeknek már a génjeikben van a gyűlölet, és nemzedékről nemzedékre örökítik. Motiválni sem nagyon lehet őket, mivel ezt az országot, ezt az életteret, ezt a nemzetet, ennek hagyományait, értékeit nem képesek szeretni és tisztelni. Ezzel szemben a jobbra található szélsőségesek alapvetően hazaszerető emberek, tehát lehet őket motiválni, és kell is. Sajnos a hazaszeretetüket, a nemzeti értékekhez fűződő érzelmi viszonyukat szinte kizárólag az ezzel ellenséges másik oldal gyűlöletében jelenítik meg.
Fogadjuk el, új fogalmi rendszer van születőben, amely alapja lesz a magyar társadalom egészséges működésének. Ebben a rendszerben csak a nemzeti demokratikus középtől jobbra, illetve balra elhelyezkedő szélsőségek lehetnek. A politikai bal- és jobboldal definíciója értelmét vesztette ezen a tömbön kívül. (Igaz, eddig sem volt értelme.) Annak, mármint a régi szisztémának a hangoztatása, létezése látszatának fenntartása kizárólag a szélsőségek érdeke, vagyis a magyar társadalom egy egészen kis rétegének. Ezt, - az egyébként több részre osztható - réteget a nemzeti demokratikus közép kormányának folyamatosan meg kell szólítania értelmes szókkal, és segíteni nekik az értelmes emberi útra való visszatalálásban. Lehetőséget kell adni nekik, ha élni szeretnének vele. Lesznek olyanok, akik ezzel az áldott lehetőséggel nem élnek. Minden országban vannak ilyenek. Az egészséges társadalom érdekében ezeket az embereket, csoportokat folyamatos kontroll alatt kell tartani, anélkül, hogy egyébként a jogaik sérülnének.
Magyarország jó úton halad. Előbbre jár, mint a legtöbb szomszédunk, vagy akár a gazdaságilag erősebb országok. Csak arra kell vigyázni, hogy ne köttessék olyan alku, amely ezt a folyamatot lassítaná, vagy gátolná.
