Meg lennék lepve, ha a pedagógusok eredetileg is ezt akarták volna elérni, amit végül sikerült. A tanárok által kezdeményezett figyelemfelkeltő megmozdulás totális anarchiába fulladt. Ha valamitől, hát ettől meg kell mentenünk a gyermekeinket. 

Odáig jutottunk, hogy a gyermekeink nevelésében jelentős feladatot vállalók érdemi vita helyett politikai lózungokat skandálnak az esőtől vert budapesti utcákon. Esküszöm, nem hittem a fülemnek, amikor azt hallottam, kifogásolják, amiért az oktatásügy nem kapott külön minisztériumot, mint a régi szép időkben. Tiszteletlenségként értékelik, hogy őket csupán egy államtitkár instruálja. Előkerült a nácizás és antiszemitázás is. Mondván, mivel a Fidesz náci, ezért nevezte el egy „végtelen antiszemitáról” az intézményfenntartó központot.

Nem, ehhez a gyermekeinknek semmi köze! Ebben sehol nem artikulálódnak a tanulók érdekei. Az még elmegy, hogy az egyik pedagógus szerint új tankönyvek és több egyéni lehetőség kell, a másik meg a régit sírja vissza egy Index videóban, mert az újhoz nincs elég segédanyag (ő pedig lusta dolgozni, hogy legyen – teszem hozzá). Az ilyen minden koncepció nélküli gágogás elmegy, mert a KLIK tényleg egy disznóól. A politikai hirighez viszont ne kérjék a szülők támogatását.

Aki nem teljesen elvakult, az pontosan láthatja, hogy az ellenzékben impotens politikai pártok mire használják a kis fejcsóválás mellett azért még támogatható ügyet. Miközben a pedagógus szakszervezetek politikától egyébként sem független vezetői örömmel üdvözlik az pártok hadba avatkozását, az idióták észre sem veszik, hogy kicsúszott a kezükből a kezdeményezés irányítása. Kaotikus állapotok uralkodnak a tüntetéseiken. Nem látják, hogy a kormány kommunikációja is már leginkább csak annyiból áll, hogy a politikai ellenzék orvlövéseit hatástalanítsák. S közben a valódi probléma elsikkadt.

Kérem szépen, itt elvileg a köznevelés kérdéseit kellene megvitatni, az pedig nem történik. A politikai ellenzék összevissza beszél, többnyire hazudozik. Így, ha a kormány egy pillanatra meg is hátrált, már jól kivehetően támadásba lendült.

Íme, az ellenzék szakmai véleménye a közoktatás (fideszül köznevelés) helyzetéről, a szükséges változásokról: 

http://nepszava.hu/articles/article.php?id=71680

Tudom, hogy sokan lusták elmélyedni a témában, csak pártszimpátiától tocsogó véleményt ordítanának a világba, ezért röviden elmondom: 2009-ben a szoclibek pont azt akarták, amit a Fidesz megvalósított végül.

Nagyon helyesen egyébként! A közoktatás vagy köznevelés kizárólag központi irányítással, szigorú fiskális szabályok mellett reformálható meg. Ez a KLIK, ennél jobb rendszer nincs. Az iskolák autonómiájának kurtítása a köznevelés legszükségszerűbb irányítástechnikai eszköze.

Álljon itt tanúként Hiller István néhány mondata:

„Első alaptétel: Magyarországon szükség van állami fenntartású iskolákra azért, hogy a közoktatásban csökkenjenek az esélykülönbségek. Ezek kiegyenlítésére ma kizárólag az állam képes.

Kettő: az állami iskolák nem rendeletileg, hanem tárgyalások útján, fenntartó-csere révén jönnének létre minden egyes olyan iskolafenntartóval, amelyik szükségét érzi, vagy lehetőséget lát arra, hogy iskoláját a továbbiakban az állam gondozza, és ezt kezdeményezi. Ugyanakkor az állam is kezdeményezhet ilyen tárgyalásokat.

Három: az oktatás az ország állami iskoláiban egységes tanrend, egységes tananyag alapján történne. Ez a jelenlegi kimeneti pontokat – kötelező érettségit – szabályzó szisztéma fenntartása mellett az állami iskolákban az odavezető utat is nagyon világosan és egységesen szabályozza 

Négy: az állami iskolákban közalkalmazottak dolgoznak, a tanárok az államtól kapják a fizetésüket. Értelemszerűen a munkáltató az iskola igazgatója, de az állam gyakorolja az alkalmazási jogokat, alakítja ki a feltételeket. Öt: az állami iskolák létrejötte semmilyen módon nem befolyásolja a jelenlegi iskolafenntartók belső működését.”

Hiller Istvánról én sosem voltam rossz véleménnyel. Fenti mondatai állnak, mint a cövek. Nem ártott volna, ha a Fidesz odafigyel rá. 

A KLIK ugyanis bármennyire az egyetlen helyes megoldás, a működés akadozó, irritálóan amatőr. Tökéletesen igazuk volt a pedagógusoknak, hogy ezt szóvá tették. Lám, magam is mellettük álltam:

https://www.facebook.com/ben.garay/posts/978476685523060?pnref=story

Aztán az egész félrecsúszott és vállalhatatlanná vált. Hogy lehet ennyire ostoba liba ez a Gallóné, hogy leáll a politikusdisznókkal dagonyázni? Hát nem érti? A disznó élvezi ezt, egy tisztességes pedagógus viszont csak besározódik.

„Amerikát választotta Katinka Hosszu” – áll a Nemzetisport Online Facebook-os felületén. Te Jó Isten, végül mégis elhagy minket? – Gondoltam azonnal. Aztán elolvastam a cikket.

Nem, Katinka nem lesz amerikai állampolgár, nem az USA színeiben indul az olimpián. Azaz várjunk ezzel egy kicsit! Ezt azért olyan nagy bizonyossággal nem jelenthetem ki. Már csak azért sem, mert amilyen mocsokcunamit ontanak erre a kislányra, akár még meg is gondolhatja magát. Szóval, azt nem tudom, hogy milyen zászló alatt vonul majd az olimpián, de az biztos, hogy most még nem hagyta el (vagy cserben) a hazáját. Szerintem nem is fogja, noha megérdemelnénk.

Egyszerűen arról van szó, hogy jelen felkészülési fázisának állomása az USA. Ezt a szóra alig érdemes tényt tálalja nekünk úgy a Nemzetisport Kiss Lászlóra hivatkozva, hogy Katinka Hosszu inkább Amerikát választotta a hazája helyett. Még csak véletlenül sem Hosszú Katinka, hanem Katinka Hosszu, így angolosan. Vagy amerikaiasan? Mindegy.

Arról van szó ugyanis, hogy Katinka amerikai edzőtáborozásával egy időben zajlik az úszók Országos Bajnoksága, és Katinka nem kívánja megszakítani a felkészülését az OB miatt. Erre reagál úgy Kiss László, hogy Katinka, aki egyébként sem áll szóba az úszószövetséggel, magatartásával szándékosan elüti 3 másik sportoló olimpiára való kijutását. Hogy nem sül ki szeme ennek a vén mocsoknak?

Kiss László a 4x200-as váltóra utalt, amelyik Londonban is döntős volt. Kiss szerint nagyobb esély lenne az OB-n egy kvalifikációs időt úszni, mint a később megrendezésre kerülő EB-n. Miért is? Gondolkodjunk picit, s ne hagyatkozzunk mások (hamis) állítására! Hogyan zajlik egy olimpiai felkészülés? Szerintem úgy, hogy a csúcsformát az olimpiára időzik a versenyzők. Akkor vajon az olimpiától időben távolabbi, vagy az időben közelebbi versenyen lesznek jobb formában a váltó tagjai?

Ugye-ugye!  Egyértelmű, hogy az OB-n gyengébb formában lesznek a lányok, mint a tavaszi EB-n. Legalábbis reméljük! :-)

(Szerk. 2016. 02. 13.) Közben olvasgatok a témában és a Mandineren találtam Schollander nicknevű kommentelőtől egy figyelemre méltó körülmény részletesebb kibontását. Arról van szó, - ami egyébként logikus is - hogy az OB-n a váltók esetében a klubok úsznak egymás ellen. Katinka a Vasas sportolója, a Vasas pedig nem nevezett váltót. Szóval, hiába jönne haza, nem lenne kivel váltót úsznia.  

"A 4x200-as magyar női VÁLOGATOTT gyorsváltó az OB-n csak úgy indulhatna, ha 4 klubcsapatból (szöv. kapitányi joggal élve) kiveszik a legjobbját és őket az így legyengített klubcsapatok ellen versenyeztetik. A legjobbjuktól megfosztott klubcsapatok viszont nem képesek jó szintidőre késztetni a válogatottat, ráadásul a klubcsapatok egymás közti eredménye sem lesz korrekt." - írja Schollander. És igaza van. 

Katinka közölte, az EB-n áll a szövetség rendelkezésére a váltó tagjaként is. Tehát egy jobb formában, a felkészülést meg nem szakítva küzd majd a hazájáért. Ez nem elég Kiss Lászlónak és a Nemzetisportnak .

 A sportokra szakosodott médium odáig megy, hogy Katinkát ismét fegyelmi vétséggel vádolja. Mindjárt kitérek, hogy miért ismételten, de előtte a vádról. Azt pedzegeti ez a médium, hogy a sportoló, megszegve a szövetség szabályzatát, nem vesz részt az OB-n, ami előfeltétele annak, hogy később az EB-n induljon. Ez szemenszedett hazugság! Az OB Katinka esetében nem előfeltétel, mivel a szabályzat szerint sokszoros címvédőként kivívta az indulás jogát. S ha nem így lenne is, ugyan ki verné őt meg bármilyen számban az OB-n?

Mindenesetre a Nemzetisport újabb hangulatkeltő hazudozása rettentően ártalmas. S itt térnék rá, miért visszaeső e tekintetben a sajtóorgánum. Legutóbb, amikor azt terjesztették, hogy Katinka a doppingszabályokat megsértve ment versenyezni az USA-ba, több országban is követelték a sportolónő eltiltását. A Nemzetisport ugyanis azt hazudta, hogy Katinka nem jelezte a szövetség felé, hogy az USA-ban fog versenyezni, Kiss László is csak Katinka Facebook-profiljáról értesült a körülményről. Ez, ha így lett volna, doppingvétségnek számít. Ugyanis a sportoló 90 nappal előre köteles jelezni, milyen versenyeken venne részt. Versenynaptárat kell vezetnie, amit el kell juttatnia a szövetségnek, amely továbbítja az illetékes doppingellenőrző szervezethez. Magyarországon ez a MANCS (Magyar Antidopping Csoport Közhasznú Nonprofit Kft.)

Katinka soha egyetlen szabályt sem szegett meg. Ez a tény. Minden ellentétes állítás hamis, aljas rágalom. Most is a lehető legjobb megoldást kínálta a szövetségnek, mégis kikezdték. Számomra egyszerűen felfoghatatlan, hogy egy ilyen nagyszerű sportembert miért akarnak ellehetetleníteni a hazájában. Ezt a szegény lányt annyian gyűlölik teljesen értelmetlenül és igaztalan vádak alapján, hogy az már kétségbe ejtő. Én legszívesebben azt mondanám neki, Katinka, menj el innen, menj és indulj amerikai színekben! Nem érdemeljük meg őt.

Meg voltam lepve, amikor arról értesültem, hogy a tanárok sztrájkolnak. No, nem azon, hogy az utcára vonulnak, hanem azon, hogy hol. Miskolcon! Miskolcon, ahol megállt az idő, s vele az emberi gondolkodás is már vagy 15-20 éve. Egy város, amelyik egyik napról a másikra vegetál. Mégis ott volt elég kurázsi a tanárokban, hogy a régen ismert tény okán, - miszerint a KLIK egy elmebaj - nyomatékot adjanak egyet nem értésüknek. Szép volt Miskolc!

Ám nem ezért osztom meg gondolataimat másokkal is. Az én indítékom az események társadalmi fogadtatásán való értetlenségem közönség elé tárása, hátha kapok valami értelmes magyarázatot.

Magyarázatot azoktól, akik most Sorosoznak, bérenceznek, megvásárolt tüntetőkről, csőcselékről, liberális ármánynak bedőlt szerencsétlenekről értekeznek.

Egy véletlen kapcsán részese lehettem egy tudományos munkának, amely elemzi a Fidesz által felkért oktatáspolitika kutatók, oktatáspolitikai szakértők szakvéleményét a KLIK-kel kapcsolatban. Tehát pontosan tudom, hogy a kormány saját szakértői előre figyelmeztették a szaktárcát a várható következményekre. A következmények, ím itt vannak!

Rám nehezen lenne fogható, hogy balliberális gondolkodású lennék, szóval nem hinném, hogy a Soros-bérencek közé tartoznék.

Alig múlt egy hete, hogy a világ egy Magyarországtól nagyon távoli pontján baráti társaságban kikértem magamnak a csőcselékezést, a lefizetettséget a 2006-os események kapcsán. Pontosan azzal érveltem akkor is, mint most. Tessék tudomásul venni, hogy a társadalmi feszültség eszkalálódása eleve magában hordozza annak esélyét, hogy az emberek az utcára vonulnak. Nem kell hozzá sem Orbán, sem Soros. 2006-ban számomra végérvényesen megszűnt a demokrácia Magyarországon, ezért mentem utcára. Nálam ott szakadt el a cérna. Sokunknál, teszem hozzá. Az eredmény ismert 2010-ből.

A tanárok eddig bírták. És igazuk van, hogy nem tűrnek tovább. A kormány oktatáspolitikájának intézménystruktúrához rendelése egy beteg elme rögeszméje lehet, semmi más. S itt tök mindegy, mit gondolok a tanárokról, mint értékközvetítőkről! Igen, van miben változniuk, ha azt akarják a tükörben látni, amit gondolnak magukról. Azért tök mindegy, mit gondolunk a tanárokról, mert ebben az ügyben nem ők, hanem a gyermekeink a fontosak. S akinek fontosak, az most a tanárok mellé áll. Legfeljebb, ha a tüntetésen mellé kerül Magyar Bálint, jól bokán rúgja. Megérdemelné!

Végezetül feltenném a (költői) kérdést: Miért bérencek és csőcselék ők? Mitől másabbak, mint mi voltunk 2006-ban?

Ez egy facebook-bejegyzés a "Mi jér a fejedben?" rovatból. Magam írtam. Gondoltam, akár blogbejegyzés is lehetne. Hát íme!

Lássuk, hány igaz hazafi van Magyarországon! Jelentkezzenek azok az ismerőseim, akik ingyen dolgoznak!

Ugye, nem haragszik meg senki, ha azt mondom, nincs Magyarországon egyetlen hazafi sem? Mondom ezt megelőlegezve a kvázi közvélemény-kutatásom eredményét, amely szerint senki nem fog jelentkezni, hogy bizony ő ingyen dolgozik, pusztán hazaszeretetből.

Ne tessék háborogni, mert nem én határoztam meg, hogy ki az igaz hazafi, hanem ti. A saját értékrendetek szerint is semmirevaló emberek vagytok. Már tisztelet a kivételnek! Mert vannak azért, szerencsére.

Hogy kik a kivételek? - Természetesen azok, akik nem ekézik Hosszú Katinkát azért, amit tesz. Bizony, kevesen vagytok, kevesen vagyunk. Többen vannak azok, akik csak handabandáznak holmi hazaszeretetről, méltó magatartásról, meg ilyenekről. Szerintem fogalmuk sincs, mit beszélnek.

Nézzük a cáfolhatatlan tényeket:

1. Aki dolgozik, az rendszerint fizetést, illetményt kap a munkájáért.
2. Mindenki szeretne annyi pénzt keresni, amennyiből tisztességesen megél, fenntart egy bizonyos szintű egzisztenciát, biztosítja gyermekei jövőjét és öreg napjainak nyugalmát.
3. Tény, a legtöbb ember nem keres annyit, amennyit a munkája ér.
4. Különböző okokból a legtöbben mégsem elég ambiciózusak, nem állnak a sarkukra, nem váltanak. A biztos keveset is többre értékelik a bizonytalan többnél.
5. Vannak, akik az átlagnál többet és jobban tanulnak, akik képzik magukat a saját munkájukban, hivatásukban.
6. Az egyetem is munkahely, beleszámít a munkaviszonyba, tehát az egyetemi hallgató is munkát végez.
7. A sportoló is dolgozik, keményen dolgozik, hogy munkájában minél eredményesebb legyen.

Ezek voltak az evidenciák. Most lássuk, jár-e munkabér a sportolónak az elvégzett munkájáért!

A sportolónak az a főállása, hogy sportol. Mellette nem megy el havat lapátolni, szalag mellé a Boschba, tanítani az iskolába, vagy fogat húzni, és még sorolhatnám. Nincs rá ideje ugyanis. Ahhoz, hogy a legjobb eredményt érje el a munkájában, a maximumot kell kihoznia magából. Nem napi 8 órát dolgozik, de 10-et, vagy többet! Mert ennyi kell ahhoz, hogy elérjen eredményeket. Hogy az semmi, mert mennyivel nehezebb egy üzemben, szalag mellett gürizni? Ja, kérem, senki nem kényszerített géppisztollyal a hátadban, hogy ezt tedd! Az iskolában osztályelső voltál? Te vagy a legjobb sportoló? Egyik sem vagy? Így már értem. S te érted?

S akkor térjünk rá Hosszú Katinkára!

Rögös út az ő eddigi pályafutása. Kapja is rendesen az áldást, hogy még egy olimpiai aranya sincs, bezzeg Egérke és a többiek. Nem kezdek el genetikáról és biokémiáról hablatyolni, mert magamban kéne beszélgetnem. Egérke alkata azt tette lehetővé, hogy 14-től 22-ig jól teljesítsen. Cseh Laci 30 évesen jobb formában van, mint 20 évesen volt. Katinka most ért be. Ez van. Most majd lesz olimpiai aranya, ebben mindenki biztos lehet. Mérföldekre vannak mögötte a többiek vegyesen. Az olimpiáig hátralévő idő kevés ahhoz, hogy utolérjék. Én magam azt sajnálom a legjobban, hogy ez a moslék tetű Dave Salo szándékosan elrontotta Katka felkészítését a legutóbbi olimpia előtt. No, de ne bántsuk ezért Dave Salo-t, elvégre igaz amerikai hazafi! A ti értékrendetek szerint. Szerintem egy senkiházi tróger.

Szóval, szegény Katinka tényleg sziszifuszi munkával kellett elérje azt a szintet, amit most képvisel. S ezért szerintem jár neki a munkabér!!! Nem évi 12 millió, hanem sokkal, de sokkal több. Igen, bazmeg, a ti adóforintjaitokból! Mit nem adnátok, ha ti kereshetnétek ennyit! Igaz?

Elmondom, mi van: A ti adóforintjaitokat a kormány odaadja Gyárfás keresztapának, aki a felénél többet is eltesz a zsebecskéibe, mert van neki jó sok zsebecskéje. A maradékból dob némi alamizsnát a szolgáinak, például Kiss Lászlónak, aki ezért megcsókolja az ő kicsi kacsóját. Bizony, hálásak neki! Az összes szervilis senki.

Jaj, hogyne, Kiss László aranyakkal tér haza a Marsról is. Ugyan már! Egyszer sem láttam világcsúcsot úszni, vagy nyerni versenyen. A dolgozója nyert, aki a maximális odaadással dolgozott, mert el akart érni valamit. Vagy szerintetek a ti munkahelyeteken is helyes, ha a főnöké minden elismerés a ti munkátokért?

Ettől persze az edző szerepe még nem elhanyagolható! Természetesen kell egy jó instruktor, aki megmutatja, hogyan lesz képes a dolgozó jobban teljesíteni. Respekt érte, nem bántani akarom én őket, de a mostani megnyilvánulásuk lenullázni igyekszik a tiszteletemet. Úgy viselkednek, mint egy maffiaklán verőlegényei.

Hagyjuk a műmájer hazafiaskodást! Gyárfás keresztapus azért rágott be, mert Katinka nem akart ingyen szerepelni egy olyan kisfilmben, amely a ti adóforintjaitokból készült 4-5 milliárdért. (Az összeg nyilván nem ennyi volt, de biztosan nem 50 ezer!)

Katinkának ez az egy munkahelye van, ott jól teljesít, tehát jár a fizetés, ha tetszik ez nektek, ha nem. Ti fizetitek, ez igaz. Inkább adnátok az összeset Gyárfásnak? Mert így az övé lesz, hiszen a többi sportoló ingyen ment pofát villantani.

Például Kásás Tamás, aki amúgy egy évtizedet légióskodott az olasz bajnokságban, ahol több milliós fizetése volt havonta. Vagyis megtehette, hogy jótékonykodik Gyárfás zsebének 

Ellenben Katinka úszó, nincs bajnoksága, ahol havonta kap illetményt. Ügyesen felfedezte, hogy a Világkupában van annyi lehetőség, hogy kiemelkedő teljesítménnyel megfelelő felkészülési és életkörülményeket teremthet. Mert neki nincs más bevétele a munkájáért!!!

Tudom, azt szeretnétek, ha sok más olimpikonhoz hasonlóan csóró lenne öreg korában, hogy mutogathassatok, lám, mekkora ember volt, most meg egy éhenkórász! Ilyenkor elégedettséggel dőltök hátra, mert hitvány életetek némi értéket kap más nyomorúsága által.

Riposztozhattok azzal, hogy Cseh Laci sem kér pénzt. Az ő esete speciális. Kora okán a fizikai állapota nem teszi lehetővé, hogy a Világkupában ott legyen minden állomáson, s így némi pénzt gyűjtsön. Neki az van, amit Gyárfás ad. S ha jártatja a száját, akkor megnézheti magát. (Én arra is kíváncsi lennék, miért ment el vidékre, elbújni a szemek elől.)

Esetleg visszavághattok azzal, hogy Egérke is kiáll Kiss László és Gyárfás Tamás mellett. Ez bennem is ambivalens érzéseket kelt. Egérke, miért? Aztán mindig oda lyukadok ki, hogy 22 évesen teljesen kiégve hagyta abba az úszást. 15 évig nem ment a medence közelébe sem, a trófeáit elrejtette dobozokban, sportpályafutásáról a gyermekei sem tudhattak, egyetlen volt sporttársával vagy edzőjével sem tartotta a kapcsolatot, az esküvőjén sem voltak ott. Mostanában Kiss László előszeretettel dicsekszik azzal, hogy minden újesztendőben Egérkét hívja először. Ez így van, de nem olyan túl rég óta. Évtizedes moratórium után akkor beszéltek először, amikor Egérke óriási meglepetésre megjelent a budapesti úszó EB-n. Addig szóba sem álltak egymással!!!  Hja, kérem, az idő! Öregszik ő is, hajlamosabb kompromisszumokat kötni és csak a szépre emlékezik vissza. Hol van már az, hogy olimpiai bajnokként zokon vette, amiért edzője, az Isteni Kiss László pofozta?!! Erről könyvében bővebben olvashatunk.

Térjünk vissza Katinkához!

Nem akar ingyen filmezni. Miért tenné? Miért jobb, ha minden pénz Gyárfásé lesz? Hogy honnan tudom, hogy az övé lesz? – Ember, kapj a fejedhez! Az olimpikonoknak nincs saját öltözőjük, nincs modern technika, ami fejlődésüket segítené, de még állandó masszőr és orvos sincs! Miközben a kormány súlyos milliárdokkal tömi az úszósportot is. Egyébként nagyon helyesen!

Ja, hogy az orvosi szobában öltözhet? LoL

Katinka kiállt, mert megtehette. Kiállt magáért és másokért. Azokért is, akik most – érthető okból  - sunyin hallgatnak. A szakmából az egyetlen Szabó Joe, olimpiai bajnok mert lándzsát törni Katinka mellett. Ismétlem: olimpiai bajnok. Szégyen, de valahol hűen tükrözi a magyar valóságot.

Voltatok már ti is ilyen helyzetben, amikor az öltözőben, vagy meló után a sörözőben lázadoztatok a főnökség ellen, majd, amikor eljött a pillanat, kussban maradtatok. S ha volt valaki köztetek, aki mégis kinyitotta a száját, nem álltatok mellé. sőt, később még ti csóváltátok a fejeteket, hogy ezt azért nem kellett volna. Ilyenek vagytok, ezek vagytok ti!

Most arról néhány szót, ami a második sajtótájékoztatón (nem) történt.

Ez a Gyárfás tényleg egy arrogáns gyökér! Odaküldi a vén hülyét, de minek! Előre borítékolható volt az eredmény. A sajtótájékoztató nem bratyizás, de még csak nem is szakmai megbeszélés. Katinka szóvivője világosan elmondta, nem a sajtótájékoztató után, kamerák kereszttüzében akarják megvitatni Kissel és társaival, hogy mit hogyan kellene tenni. Mi ebben az érthetetlen? Bármit mondott volna ott Katinka Kissnek, a média szenzációt farag belőle, kiforgatja a valóságot, ezt nem akarták. A sajtótájékoztató addig tart, amíg az azt összehívó be nem fejezi a mondandóját. Ezt követően nincs helye további „gyere már félre, oszt beszéljük meg!” hakniknak. Kiss Lászlót Gyárfás beáldozta. A szolgának meg bele kell férnie némi megaláztatásnak. Értjük? Nem Katinka alázta meg, hanem Gyárfás. Katinka az ilyenkor általános protokoll szerint járt el. A szakmai megbeszélés máskor és máshol lesz. Ennyi!

S akkor jön 90 szolga, hogy Shane Tusup kérjen bocsánatot? Miért? – Mert Katinka férje, s ezért kötelessége a feleségét óvni mindentől? Mert Katinka edzője, aki kiválóan végzi a dolgát? Áruljátok már el nekem, hány nő szeretné, ha a férje nem óvná a támadásoktól? Ráadásul itt szó nem volt erről, mindössze Gyárfás keresztapus hintette el a köztudatban, hogy kedves Katinkát Tusup változtatta gonosszá. Istenem, ti meg hogy rácuppantok erre a szarra! Aki nem tudná, Katinka Shane saját maga fejlesztette edzésprogramjának is köszönheti, hogy az lett, aki. Arról nem szólva, hogy a konfliktusoktól sosem mentes munka mellett boldog házasok.

Féltem Hosszú Katinkát. Féltem őt, mert a magyar ugaron vívott harcának nagy ára lehet. Sok erőt kívánok neki, hogy győzzön itt és majd az olimpián is! Ti meg, hazafiaskodó szervilis balfaszok, majd kapcsoljátok el a tévét, ha Katinka úszik.

Szerbia hadüzenet nélkül megtámadta Magyarországot, tehát az EU-t és a NATO-t is. A néhány napja kezdődött fegyveres konfliktus során a szerb fegyveres erők által felügyelt és támogatott csoport, vélhetően zsoldosok, magyar rendőrökre támadt a határnál. Az ellenség szórványos támadásokat intéz ellenünk azóta is.

Szerbia nem először támad Magyarországra. Az úgynevezett délszláv háború során szerb vadászrepülők magyar területen egy teljes kormorántelepet irtottak ki. Emberáldozat csupán azért nem volt, mert éppen ott nem voltak emberek. Szóval, a szerbek egy rohadék gyilkos náció.

Mégis e legutóbbi háborús cselekedetük úgy hangzott el a nemzetközi sajtóban, hogy Magyarország példátlan gaztettet hajtott végre, vízágyúval átlőtt Szerbiába. Nos, az tény, hogy gépfegyverek helyett csupán vízágyúval lőttek vissza. A franc se gondolta volna, hogy a szerbek ennyire félnek a víztől. Mindenesetre jó tudni.

Azt is mondták, hogy Magyarország a hibás, mert felhergelte a szerbiai népeket. Értem: tehát, ha Magyarország mond vagy tesz, illetve nem mond, vagy nem tesz valamit, ami a szomszédoknak nem tetszik, akkor a szomszéd fegyveres támadást vezényelhet le ellenünk, ami ellen védekezni nincs jogunk.

Sem az EU, sem a NATO nem ítélte el Szerbiát, nem sietett a segítségünkre. Egyedül maradtunk. Egészen pontosan eddig is egyedül voltunk, de mostantól ezt már a bőrünkön is érezhetjük. Ilyenkor felrémlik az összeesküvés-elméletek híveinek mantrája, hogy az egész világ ellenünk, magyarok ellen van. Egyre inkább hiszem, hogy igazuk van.

Mert miről szól a jelenlegi, mostantól fegyveres invázió? – Nincs állam vagy nemzetközi szervezet, amelyik ne ítélte volna el azt a Magyarországot, amelyik egyedül képes valamilyen szinten kontrollálni, lassítani Európa elpusztításának folyamatát. Hónapok óta erőn felül tartjuk magunkat, védjük ezeket a férgeket, akik Európában laknak. A papíron szövetséges államok szervezik határaink fegyveres ostromát. Aki pedig kimaradt az „áldásból” naponta fröcsög ellenünk a nemzetközi médiában. Például a horvátok, akik az első, őket is érintő inváziós napon elestek, feladták. Vagy a németek, akiknek a háborút köszönhetjük. Száz év alatt immár a harmadikat! S miközben vonyítanak ezek a semmirekellő férgek, még vergődésükben is kizárólag minket, magyarokat ostoroznak.

Bizonyára azt hitték, mostanra elesik Magyarország, és kényük-kedvük szerint feloszthatják maradék országunkat, ahogyan előre eltervezték. Most csalódottak, ezért a kétségbeesett dühük. Őszintén remélem, - nem! – biztosan tudom, hogy fogunk mi még a tetemeiken tapodni, mert van Isten. S ha van, ennek így kell lennie. Pusztuljon mind úgy, ahogy élt!  

Az emberi történelem minden korában kultúrák éltek egymás mellett. Kapcsolatuk hol harmonikus, hol pedig ellenséges volt, de mindig volt valamiféle kapcsolat. Egyes kultúrák évezredek óta élnek egymás mellett. Teljesen természetes hát, ha van egyfajta egymásra hatásuk. Ezek a kölcsönhatások különböző fokúak lehetnek.

A legenyhébb fokú kölcsönhatást nevezzük interkulturális kapcsolatnak. Jellemzően olyan kultúrák között jön létre, amelyeknek van valamiféle közös gyökere. Például a nyelv (egymás mellett élő szláv államok), vagy a vallás (arab országok).

Egy erősebb kölcsönhatási fokozat a multikulturalizmus, amelynek korát éljük ma. Egyesek szerint ez az emberi együttélés legfejlettebb módja. A multikulturalizmus azonban csupán különböző kultúrák egymásban élése anélkül, hogy a kapcsolódási pontokból valami új, valami hasznos, az emberiség számára elengedhetetlenül fontos, túlélésének szempontjából lényeges jönne létre. Pedig a legelemibb szinten ott vannak a jelzések, amelyek világosan mutatják, hogy a kultúrák egymásban élésének van egy magasabb rendű célja, amely valóban szolgálja az emberi faj távolba mutató érdekeit.

Mondok egy példát: a Magyarországon élő muszlimok és kínaiak saját nemzeti ételeiket olyan formában elegyítették a magyar ízvilággal, hogy az számunkra is fogyaszthatóvá vált. Ez egy olyan kulturális folyamat, ami túlmutat a multikulturalizmuson. Ennek jelentősége érzékeltetésére mondok ellenpéldát is: Franciaországban a muszlimok zárt közösségeket hoznak létre, kivetve maguk közül mindent és mindenkit, ami vagy aki eltérő kulturális mintákat követ. Mindkét jelenségre azt mondják, ez a „multikulti”.

Pedig egyik sem az! Csupán arról van szó, hogy többnyire műveletlen és az emberiség közös érdekeit elvető gazemberek irányítják mindennapjainkat. Az első példám túlmutat a multikulturalizmuson, az már transzkulturalizmus, az emberiség túlélését biztosító társadalmi együttélési forma. Utóbbi pedig a kultúrák bármiféle kapcsolódásait elutasító, végső soron az emberiség kihalását eredményező nézet, a monokulturalizmus.

Keressünk még példákat mindkét esetre! Transzkulturális jelenség az orvoslásban a több ezer éves keleti gyógyászai módszerek alkalmazása a modern európai orvoslásban. Akupunktúra például, vagy az újra felfedezett lékelés koponyaűri nyomás ellen. Monokulturális jelenség, amikor egy adott államon belül élő (kisebbség) közösség tagjai kizárólag vagy szinte kizárólag maguk között házasodnak (zsidók és cigányok), s a szokástól eltérőket hátrányosan megkülönböztetik.

Nem véletlen, hogy már az ókorban meghatározták azokat a fokozatokat, amelyek egyfajta egymásutániságból alakulhatnak ki. A mono, az önmagában állót, egyet jelent. Az inter (között) már kapcsolatot jelez valamik között. A multi már sok valami kapcsolatát jelenti. A trans pedig már a valamilyen formában összekapcsolhatók összességét. Esetünkben az emberiséget jelöli. Vagyis valamennyi emberi kultúra összekapcsolódásából, egymásra hatásából létrejöhet egy magasabb szintű egység. S ha az egységes emberi kultúra, mint monokultúra találkozik majd más értelmes fajokkal és azok kultúrájával, a kapcsolatok evolúciója újrakezdődik.

Igyekeztem nem túl bonyolultan fogalmazni, hogy olvasóim megértsék, miről beszélek. Sajnos manapság nem túl divatos a társadalomtudományokban (sem) az oratio recta (egyenes beszéd), ami nem csupán azt jelenti, hogy a valóságot mondjuk, hanem azt is, hogy azt közérthetően fogalmazzuk meg.

Fentiek okán minden pártatlan és gondolkodó ember számára világosnak kell lennie, a jelenlegi menekültpolitika, vagy bevándorlás-politika nem más, mint ellentétek szándékos ütköztetése, vagyis konfliktusok szítása, ergo emberiség elleni tevékenység kifejtése. Amennyiben erre racionális okokat kéne keresnünk (szerintem nincs), akkor egyes érdekcsoportok gazdasági megfontolásait említhetnénk fel.

A tegnapi hírekben láttam, hogy az Ausztriában sátortáborba „kényszerített” afrikai férfi felháborítónak tartja a körülményeket. Végül csak odavetett egy „köszönöm ezt is” gesztust, de alapjában véve ellenséges volt. Láttam azt is, hogy ezek az emberek különböző betegségeket cipelnek be, és nincs karantén vagy bármiféle kontroll. Behoznak olyan betegségeket is, amelyekre ők már immunisak, de mi nem. Cserében elkaphatnak tőlünk vírusokat, amelyek számunkra nem jelentenek különösebb veszélyt, de rájuk igen. Számtalan példa volt már erre a történelem során. Lehetnek olyan vírusok, vagy magasabb rendű életformák (például rovarok), amelyek kapcsolatba kerülve olyan mutációt hoznak létre, ami borzalmas járványokat okoz majd. Mindezek okán én a liberálisnak és demokratikusnak mondott, de valójában nihilista-anarchista kontrollnélküliséggel nem értek egyet.

Magyar viszonylatban pedig semmi mást nem láthattunk eddig, mint a baloldalnak nevezett monokulturális konglomerátum fröcsögését, a velük szimpatizáló agyhalottak ajvékolását. Ez a vírustenyészetként élő érdekcsoport és haszonállataik (a szimpatizánsok) 2004-ben még a határon túl élő magyarokat sem engedték volna be, ma meg már arról óbégatnak, hogy mekkora mucsaiság nem beengedni olyan kultúrák csoportjait, akikkel az emberi történelem során soha semmilyen kapcsolatunk nem volt, akiknél a higiéné nyomokban sincs sehol.

Íme, ilyeneket mondat egykor a magyarokra, az elvileg saját kultúrájuk tagjaira:   http://spiler.blog.hu/2015/06/11/13-erv-a-kettos-allampolgarsag-ellen-a-baloldaltol

http://mozgasterblog.hu/blog/plakatbunozok

Vajon mennyire hihető, hogy most bármiféle jó szándék vezérli őket?

Javában zajlik még a kormány és a MAZSIHISZ között az arkangyalos szájkarate. Egyik fél sem rendelkezik internetes fórumozási múlttal, legalábbis a gladiátorképzős változatával. Mert ha mégis, már rég kedélyesen söröznének. Az emlékmű, a sorsok háza és a Szakály féle hülye kijelentés vélt kollektív bűnt próbál a németekre testálni. Eleve rossz kiindulás, kollektív felelősség nincs. A MAZSIHISZ helyében fórumos stílusban be kellett volna dobni a "tulajdonképpen a szolgalelkűségnek akartok emlékművet állítani" érvet, merthogy tagadhatatlan, meglehetősen túlbuzgó módon volt kinyalva az állítólagos megszállók segge. Erre egy kis kölcsönös anyázás után nincs más érdemi reakció csak a maszatolás, hogy nem vagyunk felelősek elődeink tetteiért, meg, hogy kényszer meg egyéb nyafogások embermentőkről, gulágról ávóról. Riposztként előre kiszámítható módon máris kész a válasz: közös a történelem, közös a múlt, közös a kultúra, közös az érdek "mindannyian egy olyan élhető világban szeretnénk élni, miben mindenki bűntudat nélkül egyenes derékkal élheti meg az identitását."

Innen már csak néhány levezető pengeváltás, minek konklúziója, kollektív felelősséggel csak magunknak tartozunk, hogy az utánunk jövő generációk ne mondhassák, "nem tartozunk felelősséggel elődeink, (azaz a mi) elbaszásainkért."

Jöhet a sör, akár a további baszakodás, de legalább, ha lehet, kéretik nem pancser módon, basszameg!

Agnes Heller a náciktól rettegő zsidó szerepét hozta, amikor a svéd tévéseknek nyilatkozott. Ha ez egy filmakadémiai díjátadó lenne, Heller akkor sem nyerne ezért az alakításáért semmilyen díjat, mert hiteltelen.

Vajon lehetséges, hogy a zsidók rettegnek, és joggal rettegnek ma Magyarországon? - Gondolkodás nélkül rá lehetne vágni, hogy nem, ez nem lehetséges. És ezzel nem is lőnénk olyan nagyon mellé. Hiszen a mindennapjainkban sehol nincs jelen az etnikai indíttatású erőszak. Persze, ez nem igaz, mert a cigányság erőszakos cselekményei szinte minden alkalommal etnikai töltetűek. De most hagyjuk őket, beszéljünk a zsidók és magyarok viszonyáról! Egy nem zsidó sosem fogja tudni átérezni, mit jelent a holokauszt. Hogy mit jelent a benne megnyilvánuló emberi embertelenség. Igenis vannak zsidók, akik okkal és joggal rettegnek ma is. A holokauszt kitörölhetetlen, elfelejthetetlen és megbocsáthatatlan. Csak gondoljon bele mindenki, akit igaztalanul fosztottak meg mindentől és mindenkitől, akit szeretett, hogy meg tudott-e már bocsátani, el tudta-e feledni. Meg tudnánk-e mi bocsátani annak, aki önmagunktól, az emberségünktől fosztott meg? Lássuk be, vannak sebek, amelyek sosem gyógyulnak be.

Hogy akkor mégis miért tartom hiteltelennek Agnes Hellert? - A válasz egyszerű, és minden józan gondolkodású ember - legyen az akár magyar vagy zsidó - számára világos. Agnes Heller egy olyan hatalom kegyeltje volt évtizedeken át, amely hatalom nyíltan és erőszakosan antiszemita volt. Ez a hatalom, amelyet Heller egy, azóta már mindenki számára ismert levélben magasztalt, pénzt adott iszlám terrorszervezeteknek, hogy kiirtsák a zsidókat. Ez a hatalom perbe fogta, kivégezte vagy elüldözte azokat a zsidókat, akik Izrael állam létrejöttét éltették. Mindezt a holokauszt után.

Ilyen szellemi-ideológiai háttérrel hogyan gondolhatja bárki is, hogy Heller igazat mond? Ez a nő 25-30 éve még zsidók gyilkolását célul kitűző rendszert szolgált boldogan! Hogy elmondja helyettünk, amit érzünk? Igen. És? Ettől hiteles? Hiteles lesz Heller attól, hogy abban, amit mond, van igazságtartalom?

Szerintem nem. Ugyanakkor az is tény, hogy Heller aljassága nem csökkenti a mondanivalójában felsejlő igazságtartalom súlyát. Mert akár beismerjük, akár nem, létezik ma Magyarországon az antiszemitizmus. A gyilkos indulatú nézet, amely nem válogat ember és ember közt, ha az zsidó származású. Éppen ezért azok a zsidók, akik az államszocializmust mindenki máshoz hasonlóan egyszerűen csak túlélték, és nem voltak haszonélvezői a rendszernek, joggal félnek most, látva a zsidóság egésze ellen irányuló erőszakos ideológiák terjedését.

Ezek az emberek ma is áldozatok, megfélemlített, félrevezetett szerencsétlenek, kellékek egy nagyhatalmi játszmában. Anélkül, hogy saját sorsuk alakulásában betöltött szerepüket bagatellizálnám, kijelentem, a magyar zsidóságot megint elárulták, ráadásul olyanok, akikben okkal bíztak.

Hosszan kellene értekeznem az emberi kultúrák működéséről, hogy megértsük a zsidó kultúra lényegét. Sem idő, sem hely nincs erre itt. Annyit azért elmondhatok, hogy a zsidó kultúra, bár sok vonásában rokon a magyarral, egyes attitűdjeiben viszont nagyon is különbözik attól. Ezek a különbözőségek, különösen, ha erre még fel is hívják a figyelmünket, nagyon távoli dimenzióba helyezhetik, és helyezik is a két kultúra együttélésének jobb lehetőségét. Magyarként nehéz megérteni, hogy a zsidóság miként hihet azoknak a zsidó származású embereknek, akik a zsidó nép kiirtását tűzték ki célul, akik fizettek azért, hogy terroristák zsidókat gyilkoljanak. Édes Istenem, még csókolgatták is a terroristák vezérét! Magyarként ezt elfogadni nehéz.

Ám ekkor gondoljunk bele abba, hogy mi, magyarok akkor sem állunk ki egymás mellett, ha nincs nyomós ellenérdek, hogy mi, magyarok akkor sem bocsátunk meg a másik magyarnak, ha annak ártó szándéka irányunkban nem volt. Sokszor pusztán irigységből gyűlöljük meg a másik magyart, és haragunkban végsőkig kitartunk. Hány család van, ahol a testvérek perben és haragban élnek, ahol a gyermek megtagadja szüleit, és fordítva is! Akkor már nem elfogadhatóbb, tiszteletre méltóbb a zsidók egymással szembeni megbocsátása? Dehogynem! Álljunk meg egy pillanatra, gondolkodjunk el ezen! Elvonatkoztatva a politikától, a kulturális különbségektől, és pusztán az ember alapvető természetére koncentráljunk. Arra, ami fenntartja fajunkat évezredek óta: a tudatra, hogy szükségünk van egymásra, mert egymás nélkül egyedül vagyunk, együtt viszont többek és erősebbek, uram bocsá’, boldogabbak is.

Mindezekért, az itt elmondottakért nagy a bűne Agnes Hellernek. Amit művel, a gyűlölet lángjainak szításával, társadalmunk végérvényes megosztottságát segíti elő. Amikor zsidóként nyilatkozva a magyarság egészének nevében tesz dehonesztáló kijelentéseket, a két valóságot összemosva uszít minket egymás ellen. Mert zsidóként, ha igaz zsidó lenne, mondhatná, hogy az antiszemitizmus tényszerűen megfigyelhető erősödése rettegéssel tölti el a zsidókat. És igaza is lenne. Csakhogy ő a magyarok, a mi nevünkben beszélt, mindannyiunk nevében, mintha az, amit állít, mindannyiunk véleménye lenne. S azzal, ahogy védik őt elvtársai, csak még inkább utálatossá teszi őt a szemünkben. Mert nem igaz, ellent mond a logikának, a magyar nyelv szemantikai törvényeinek, hogy ő pusztán a saját véleményét mondta el.

Agnes Heller nem buta, hanem gonosz, végtelenül gonosz. Aljas ő embernek, magyarnak és zsidónak egyaránt. Emlékszünk még, milyen gyilkos hévvel tagadta, hogy 2006-ban Magyarországon emberekre vadásztak fegyverekkel, azóta sem beazonosított gyilkosok? „No one was shot! No one was torture!” - Erre minden magyar emlékszik, és emlékezni fog még nagyon sokáig. S talán sosem bocsátunk meg. Talán Heller miatt minden magyarnak joggal kellene félnie a zsidóktól. Mert Kun Béla, Szamuely vagy Rákosi és Péter Gábor után itt volt Gyurcsány Ferenc és a mögötte álló zsidó értelmiség. Láthattuk, hogy bármikor képesek legyilkolni a magyarokat. S vajon ezt a teljes zsidóság beleegyezésével, helyeslésével teszik, tették? Tehát okkal és joggal tartunk a zsidóktól, minden egyes zsidótól? Vajon helyes reakció ez, a legmegfelelőbb válasz társadalmunk mindennapjainak egyik legégetőbb kérdésére?

Elvehetjük egy magyar zsidó magyarságát ezen az alapon? Kétségbe vonhatjuk hazánk iránti hűségét bárkinek is, mert nem több mint statiszta egy nagy szemfényvesztésben? Mindannyian a Hellerek áldozatai vagyunk, zsidók és nem zsidók egyaránt, mi, a magyarok. Ezért kell ragaszkodnunk azokhoz a momentumokhoz, amelyek az összetartozást erősítik bennünk. Mert többek és értékesebbek ezek, megőrzésre méltóbbak, mint azok, amelyek elválasztanak minket egymástól.

Csak üljetek le, és mélyedjetek magatokba néhány percre. Belátjátok majd, hogy igazam van. Amikor félünk a másiktól és gyűlöljük őt, amikor az fél tőlünk és gyűlöl minket, sosem magunkban keressük az igazolást, hanem egymásban. Legyünk egy időre a másik, nézzük magunkat az ő szemével, s ha kell, tárjuk fel neki magunkat, hogy megérthessen, hogy megértsük egymást. 

A baloldali összefogás Orbán despotizmusára vonatkozó legújabb bizonyítékát kétségbeesetten ordítja bele a végtelen szimpátiauniverzumba. Abban bíznak, hogy nyáladzó pofájukból szertefröccsenő nyáluk megtapad itt-ott a választói akarat aszteroidáin, és ezekből jelentős harcállásokat építhetnek ki a 2014-es választások előtt.

A fáradhatatlan, de legfőképpen független médiamunkások nagy segítségére vannak ebben az ellenzéknek. Hogy mitől függetlenek? – természetesen attól, hogy kormányoktól függetlenül évtizedek óta Orbánt szapulják. Ezek a felsőfokon szakmaiak és függetlenek a nyolc év szocialista-liberális rezsim idején is világosan megmondták, hogy mindenért Orbán a felelős, mert akadályozza a kormány munkáját. Hogy kell ezt elképzelni? – Mint egy jó partizános vagy gerillás-kommandós filmet. Persze, hollywoodi stílusban: Orbán fekete Bagarollal bekent képpel, fejpánttal összefogott, vállra omló hajjal, irdatlan nagy haleffal a kezében lopakodik a Kossuth tér bokraiban. Szinte látom magam előtt. S ha valaki nem értette meg, noha mindezt a végletekig szájbarágós spotokban tálalták, az mindjárt genetikailag alattvaló, moslékzabáló lett. Mucsai, bőgatyás birkapásztor, Európától távolodó, fél-ázsiai szittya-reprint. Úgy, úgy, abból is csak másolat!

A független és szakértő médiamunkások, mint apró, fénylő lámpások a klerikálfasizmus kozmoszának sötétségében, úgy mutatják nekünk a helyes utat, amely visszavezet a szociálliberális Kánaán galaxisába. S hogy milyen messze vagyunk ettől a paradicsomi világtól, azt a Patás Orbán, a Sötétség Fejedelmének lánya esküvője kapcsán kigyúló fények távolsága, a baloldali összefogás szívbemarkoló segélykiáltásának távolról hallatszó hangja jelzi. Orbán Ráhel, mint lakmuszpapír méri a kórság terjedését.

Legutóbb, szintén az esküvő kapcsán, letolvajozták a lányt. Előtte e rothadást hozó lények egy kompániája az esküvő helyszínét okádták tele jelenlétük bűzös nyálkájával. Én még jól emlékszem, hogy fajtájuk domináns egyedének ivadéka orzott el emberi tulajdont. Majd ugyanez a szörnyszülött jutott csalás útján emberi tudásról kiállított tanúsítványhoz. A nemző egyed pedig már arra sem vette a fáradságot, hogy megszerezzen emberi tudást tanúsító okiratot, hát hazudott magának. Nem is egyet, mindjárt kettőt. Szóval, jól emlékszem ezekre, ahogy arra is, hogy a domináns egyed ivadékát az emberi közösség médiája nem állította pellengérre. Azt hiszem, súlyos hiba volt. Fel kellett volna koncolni. S nem csupán képletesen gondolom, bár tudom, az emberi faj, azon belül is a magyar ember képtelen az önvédelemre.
 
Kétségtelen tény tehát, hogy a magyar történelemben embernek esküvőjét nem tették még úgy tönkre, mint Orbán Ráhelét. Bizony, a klerikális diktatúrában ilyet is szabad, a legalávalóbb módon szabotálni egy ember boldog pillanatokhoz való elidegeníthetetlen jogának gyakorlását. Már alig várom, hogy a leány áldott állapotba kerüljön, és házasságuk gyümölcsét világra hozza. Bizonyára megtudjuk majd a független médiumoktól, hogy az apja államkasszából lopott pénzzel kente meg az orvosokat, hogy a Honvéd Kórház és környékét lezárva világra segítsék unokáját, a pokol legújabb szülöttjét. Szerintem én most finoman fogalmazok, mert ennél fényévekkel alpáribb mondatokat olvashatunk majd. Rendelkezem némi képzelőerővel, de ezeknek az emberformát öltött förtelmes entitásoknak a lelkivilágát felidézni képtelen vagyok.

Mert mik ezek a humánimágót felöltött galaktikus idegenek? – Két dolog biztos, nem magyarok, és nem emberek. Leginkább intelligens vírusokként tudnám őket meghatározni, amelyek az emberi lélek gonoszságát véve táplálékul fejlődnek és szaporodnak. Ám nem csupán fejlődnek és szaporodnak, de megfertőzik az emberi közösségeket, olyan mutációt okozva, amely után az emberi test csupán egy külső váz marad. Mindazok, akiket megfertőztek, eggyé válnak azok közül, s többé nem részei közös eredetünknek, legvégső soron az emberi kultúrának.

Sajnos az emberi faj régen elveszítette a fajfenntartási ösztön diktálta önvédelmi reakciók képességét. Annyit lát csak, hogy „jaj, hát ez is ember”. Kizárólag a külső alapján határozza meg a belső, tartalmi lényeget. Ezek az élősködők pedig éppen az embernek e gyengeségét használják ki mételyezésre, elterjedésre.

S hogy miként állíthatnánk meg fajunk pusztulását? – Harcolnunk kell minden emberi eszközzel, amit még meghagytak nekünk, és minden körülmények között embernek kell maradnunk. Nem csupán kívül, de belülről is. Szükséges megőriznünk fajunk lényegét, a teremtőnk által kijelölt úton járva.      

Nem ezt vártam az Alföldi Róbert rendezésében életre keltett István, a királytól. Amikor ezt mondom, nem úgy értem, hogy valami nemzeti összefogásra buzdító csinnadrattát vártam, nem, ilyet Alfölditől épelméjű ember nem vár. Ez a félszeg (a félszeg a székely nyelvhasználatban a nyomorék vagy mentálisan sérült) Chipolla lovag, - aki Thomas Mann hőséből csak a provokációt és a nyegle gőgöt volt képes elsajátítani, de az illúziókeltéshez már nincs elég ereje - ez soha nem rendezne a magyar állam alapításának napjára bemutatni tervezett színművet úgy, hogy az méltó megemlékezés legyen közös múltunkról, ám egyszersmind iránymutatás legyen a jövő felé. Én azt vártam, hogy a vitrioltól megrészegült csürhét felgyújtja a színpadon, s közben az artikulálatlan hangon, homlokán kidagadó erekkel őrjöngő liberális Koppány a földbe döngöli Istvánt, a demokratikus útról letévedt miniszterelnököt. Azt vártam, hogy felrobban a színpad, még akkor is, ha nem úgy robban fel, ahogy az nekem, vagy a magyaroknak általában tetszene.

Ám a színpad nem robbant fel, mert a mű erőtlen és gagyi volt. Ezért egy jobb zaciban 5 fillért nem adnának. Fintorog is az egész ország. Leszámítva a muszájliberálisok figyelemelterelő vartyogását. Összevissza mondatokba próbálnak becsempészni hatásos varázsszavakat, mint például a modern, a szimbolikus, az aktuális, és persze a provokatív. Ugyan, kérem, ha Alföldi Nemecsek Ernő lenne, és így gurítaná a színes golyókat, jogosan einstandolnák őt az arra járó Pásztorok. Hát nincs emellett az idióta mellett egy Weisz, aki mondaná, hogy „ebből a gyövésből nagy einstand lesz”? A Weisz megmondhatta volna, hogy ez sem nem modern, sem nem szimbolikus, nem is aktuális, és végül nem provokatív, a szó hagyományos értelmében. Hacsak nem az volt a provokáció, hogy az unalomtól elálmosodó közönséget hazazavarja, vagy a tévénézőket a távirányító használatára ösztönözze.

Számomra azok a nyilatkozatok a legvisszataszítóbbak, amelyek összehasonlítják az ősbemutató és a mostani mű társadalmi fogadtatását. Aljas módon igyekeznek meghamisítani az emlékezetünket. Leginkább Nagy Ferón képedtem el ebben a témakörben. Az egyszerűen nem igaz, hogy hasonlóan megosztott volt a társadalom a rockopera megítélését illetően, mint most a színházi változat esetében. Hiszen nem is egy műfaj! A rockopera, az rockopera. Ebben a mostaniban sem rock nem volt, sem opera. Blőd szintipop volt, népdalelemekkel itt-ott pofán baszva.
Az sem igaz, hogy a társadalom az ősbemutató idején a szereplők által megjelenített világnézet, erkölcsi értékrend kapcsán megosztott lett volna. Mindenki pontosan tudta, mit szimbolizál István, és mit Koppány. A rockopera a koppányi lázadásra, mint a 80-as évekbeli nemzedék lázadására épített, és ez tökéletesen átjött. Kijelölte az irányt, amit követhettünk, és mi követtük is. A mai napig abban az irányban masírozunk, és megtartottuk lázadó Koppány-természetünket, mert mi, magyarok ilyenek vagyunk.

A barátom kislánya 8 éves, és a régi István, a királyt hallgatja az autóban, az a kedvence. Mert a zenéje telitalálat, az előadók az akkori legnagyobbak, akiket nem lehet pótolni Stohlokkal, meg Feke Pálokkal. Kit érdekel egy olyan Torda, aki nem Deák Bill?
A természeti népek, és néhány fejlettebb civilizáció ma is hisz az ének, a dal erejében. A muzsikának van varázsereje. Stohl erőtlen nyökögésének nincs, az nem zene, és nem ének. Nem akarom megítélni, színésznek milyen, mert nem érdekel. De könyörgöm, miért pont ő? Mert a magánéleti zűrjei miatt utálható személy? Utálható, mint Orbán Viktor, akit megformálni próbál? Ennyi? Biztosan elmegy ez egy olyan színházban, ahol Alföldi az igazgató, csakhogy ez elvileg nem színház, hanem rockopera, egy teljesen más műfaj. Komprende?

És az egész darab ilyen műfajgyilkos volt, mint Stohl András dalolászása. Alföldi szépen eltemette a rockoperát, de előtte még jól meg is rugdosta. Ennél még az is elfogadhatóbb lett volna, ha az általa imádott, de meg nem értett Isten, a Provokáció oltárán feláldozza. Csakhogy lusta volt oltárt építeni, ezért profán unalommal orcáján rugdosta halálra az utca porában. Miközben Szörényi Levi és Bródy Tini joviális ábrázatba torzultak. S a végén feszes tenyéréllel integettek, hogy mindennel mekh vannakh elékhedve.

S hogy mi volt a lényegi mondanivaló, az sem világos. Pedig szájbarágós, aktuálpolitikai felhangoktól terhes, de legfőképpen pesszimizmusba kornyadó volt. Szinte csak suttogni merte, nehogy a gaz Orbán ifjak elragadják páholyából, s menten Kufstein várába hurcolják, mint az újítókat, nota bene jobbítókat szokta a gyalázatos magyarja. Alföldi azt suttogja elfojtott hangon, hogy nincs kiút, ne is keressük azt.  Ahogy a Beatrice Kétezredik év című nótájában Istent keresni mondja ki a hatalom hiábavalóságnak. Ám ott dal lüktetésében benne van, hogy csak azért is keresni fogjuk: "Nem igaz, hogy nem tehetünk semmit, nem igaz, hogy így kell ennek lenni!" Hát nem igaz az sem, hogy ma bele kell törődnünk a sorsunkba! A szabad akarat mindenki számára megadatott, és azt egy beszari rendező nem veheti el, még az őt ajnározó liberális médiahátérrel együtt sem.

Jaj, Istenkém, azok az erőltetett aktuálpolitikai utalások! Ez a marha úgy akart szimbolizálni, hogy a szimbolikus jelentést herélte ki. Ugyanis az eredeti műben, ami még rockoperaként ment, abban az egyház azt a világuralomra törő politikai struktúrát szimbolizálta, amely évtizedekre kényszerítette rabigába a nemzetet. Alföldinél az egyház magát az egyházat szimbolizálta, amely jelentéstani szempontból nem eredményez szimbólumot. Legfeljebb akkor, ha a keresztény egyházat az emberi bűnök eredeztetőjeként értelmezzük. Nyilvánvalóan ezért kerültek a darabba SS egyenruhás nácik. Célozva arra, hogy a katolikus egyház felelős a holokausztért. Ennél jobban persze nem rághatta szájba, nem öltöztethette a tömeget csíkos pizsamába, és vezényelhette őket szögesdrótok mögé, nem építhetett gázkamrákat. Lehet erre azt mondani, hogy provokáció, mert az, mégpedig kőkeményen. Csakhogy nem a művészet provokációja, hanem etnikum a nemzet ellen, a másság a normalitás ellen. Vagyis betegesen ordítozó rasszizmus, aminek nincs helye a művészetben.

Mindezért, az elméjében szomjúhozó gyűlölet kedvéért zárta be a magyarságot a szent koronába, mint a maradiság, földhözragadtság börtönébe, ahol a jövőt hiába keresőkként zabálhatjuk a moslékot, mert genetikailag alattvalók vagyunk. Lassan mondja, hogy mindenki értse: nektek, magyaroknak nincs jövőtök, mert nem néztetek szembe a múltatokkal.  

Persze, a rendezőnek nincs kiútja a társadalmi térben való beszorítottságából, hiszen nem tud nem más lenni. Amikor valakire ránéz, a saját mássága néz vissza rá. Akkor is ezt látja, ha a másiknak egyébként nincs is tudomása Alföldi másságáról, terheltségéről. Egy frusztrált pojáca, aki pökhendiséggel, kényszercinizmussal pótolja a tehetséget, a mondanivalót. Egy senki, aki a senkik közötti lett valaki.

Egy nagyon kedves ügyvéd barátommal, dr. Vajk Kálmánnal szoktunk diskurálni a magyarországi hitelezési szokásokról, a bankok képtelen eljárásairól. A Kúria tegnapi katasztrofális döntése kapcsán gondolkodtam el az alábbiakon.

Itthon tartózkodásom ideje alatt néhány Társaság jogtanácsosi feladatok ellátásával bízott meg. Szinte mellékesen belekerültem a Társaságok hitelkérelmeivel kapcsolatos teendők tervezésébe. Így nyílt alkalmam megismerkedni az OPTEN és PARTNER CONTROL rendszerek működésével.

Csak ámultam, hogy ilyen létezik, és a nyilvántartási rendszerek dinamikus fejlődésének betudva üdvözöltem. Ám egyetlen hónap alatt átláttam, hogy itt valami egészen másról van szó. Ezekben a rendszerekben a vállalkozásokat és egyéni vállalkozókat is osztályozzák, (le)minősítik. Az osztályozás alapja a cégbírósági nyilvántartás, a KIM e-beszámoló portálján keresztül elérhető adatok, a NAV-nál nyilvántartott valamennyi adat, illetve a partnerkapcsolatok.

Magam is jártas vagyok a vállalkozások könyveléssel kapcsolatos kötelezettségeinek dolgában, de azért konzultáltam több könyvelő ismerősömmel is. Ezért tudom kétséget kizáró bizonyossággal, hogy a fent felemlített két nyilvántartási rendszer partnerkapcsolatok analitikája rendkívül aggályos, véleményem szerint súlyosan törvénysértő.

Ugyanis sem a vállalkozások, sem az egyéni vállalkozók semmilyen, a hivatalok és hatóságok felé tett nyilatkozatukban, bevallásaikban erről nem tesznek említést. Egy társaság vagy egyéni vállalkozó partnerkapcsolatai kizárólag a kontraktusaikban, bankszámlán való forgalmukban, személyes beszélgetéseikben ismerhető meg.

A személyes beszélgetést talán még nem hallgatják le a bankok, így abból a partnerkapcsolatainkra nem következtethetnek. A vállalkozási és egyéb, a társaságok és magánszemélyek közötti szerződés sem nyilvános. A bankszámlán történő pénzmozgás már más kérdés, de a banktitok talán itt még érvényesül.

Van azonban egyetlen olyan esemény, amikor a társaság vagy egyéni vállalkozó köteles számot adni partnerkapcsolatairól. Ez pedig a hitelkérelemhez szükséges hitelkérelmi lapon történik. Minden bank, illetve hitelfinanszírozó kéri feltüntetni a kérelmezőtől partnerkapcsolatait külön vevők és szállítók szerint.

Innen, és csakis innen tudhatja „bárki” egy társaság vagy egyéni vállalkozó partnereinek nevét. Majd név alapján könnyen beazonosíthatja az e-cégjegyzék, illetve e-beszámoló internetes oldalakon.

Miért aggályos, hogy a bank a partnerkapcsolatok alapján minősít? – Álláspontom szerint a hitelkérelmi lapon szereplő adatok, - különösen, ha a hitelkérelmet egyébként elutasítják – nem használhatóak fel nyilvántartás elkészítésére, de főleg üzletszerű felhasználására. Egy OPTEN vagy PARTNER KONTROL előfizetés éves szinten minimum 100.000.- Ft, de elmehet akár egymillióig is!

Egészen pontosan az történik, hogy a bankok az elutasított kérelmi lapokat nem megsemmisítik, hanem annak adatait felhasználják, értékesítik azon társaságoknak, akik aztán a bizalmas adatokat tartalmazó rendszereket árusítják.

Ezek a rendszerek ma a banki hitelezési tevékenységben megkerülhetetlenek. Minden bank használja őket. Például a partnerkapcsolatokhoz megjegyzést fűz. Ha például a partnernél volt már végrehajtás, inkasszó, vagy csak annak a partnernek is van „veszélyes” partnere, akkor a hitelt igénylő társaságot vagy egyéni vállalkozót a bankok elutasítják. Az OPTEN piros zászlóval jelzi a „veszélyes” partnereket. A PARTNER CONTROL 0-tól 100-ig skálán pontozza az alanyokat. Egy „veszélyes” partner -25 pont!

Innentől világos, hogy miért nincs, - mert nincs – hitelezés ma Magyarországon.

Az is egy érdekes kérdés, hogy ez a két nyilvántartási rendszer hogyan szerzi meg egy órán belül a NAV-tól valamennyi adatunkat. Mindkét rendszer kipróbálható, és az órás frissülést, mint erényt tálalják, így teszik kecsegtetőbbé terméküket. Például egy végrehajtási eljárás megindulásáról hamarabb értesülnek, mint maga az érintett vállalkozás. Megismétlem: a végrehajtási eljárás megindulása után egy órával már látja a rendszer. Ennek magyarázata, hogy a NAV is, mint minden hivatal számítógépes rendszerre tölti fel működésének valamennyi szegmensét.

Azt is tudnia kell mindenkinek, hogy a NAV-nál információt kizárólag a társaságot jegyző személynek, a társaság meghatalmazott alkalmazottjának, a társaság ügyvédjének és könyvelőjének adnak ki, senki másnak. Vajon milyen felhatalmazás alapján adnak ki bizalmas információt az OPTEN-t és a PARTNER CONTROL-t üzemeltető vállalkozásoknak?

Álláspontom szerint ezek a nyilvántartási rendszerek, amelyek egyébként 5 évre visszamenőleg minden cégbírósági, KIM és NAV adatot tartalmaznak, sértik a személyiségi jogokat (is). Túl azon, hogy egy társaságról nem adhatnak objektív képet. Hacsak azt nem vesszük alapul, hogy „madarat tolláról, embert barátjáról”. Nyilvánvalóan a partnerek adatait hasonlóan tartalmazza öt évre visszamenően, „aktív”, illetve „inaktív” megjelölésekkel. Ideiglenes regisztrációs kóddal ingyen ki lehet próbálni mindkét rendszert. Érdemes.

Már ez a Gerendás is, ez a zenész, vagy mi. Zenész, mert azt mondja magáról. Állítólag második vonalbeli. Pont, mint az apja, az is második vonalbeli elvtárs volt. Százados elvtárs. Hogy hol? – Az ÁVH-ban természetesen. Egyesek szerint jobban bánt a gumibottal, mint a fia a gitárral és a gyereklányokkal.

Állítólag az ÁVH-ban emberiesség elleni bűnöket követtek el. Állítólag, mert ezt eddig senki nem bizonyította. Illetve írtak róla, de az meg olyan … nem is tudom … olyan semmi. Kéri Judit: Az ávéhások bűneiben külön is megemlíti Gerendás Iván ÁVH-s nyomozótisztet, aki különös kegyetlenséggel bánt áldozataival. Gumibottal szerette agyonverni őket. Volt már gumibot a kezemben, a régi fajta is, elég sokszor kell megütni valakit ahhoz, hogy belehaljon. De ez a mi Gerendásunk állhatatos ember volt, ha nácikat vett kezelésbe.

Ugyan már, hagyjuk azt a süketelést, hogy az ÁVH ártatlan magyar embereket vert agyon, kínzott meg! Nácik voltak, és a nácik pont azt érdemelték. Az ÁVH ugyanis azzal a nemes céllal jött létre, hogy a háború után a még bujkáló nácikat felkutassa és megbüntesse. Mondhatnám, hogy szent cél, de a bolsevista diktatúra nem nagyon ismerte a szentséget, az hétszentség.

Szóval, ha ez az ÁVH nem nácikat öldösött volna, hanem egyszerű magyar embereket, akkor bizonyára felelősségre vonnák a még ma is élő tagjaikat, hiszen az emberiesség elleni bűnök soha nem évülnek el. Én azt is el tudnám képzelni, hogy a gyermekeik, akik később a III. főcsoportfőnökség tisztjei, vagy egyéb státuszú ügynökök lettek, egyszer csak bocsánatot kérnek.

Ez a Gerendás Péter sem mondta soha, hogy az apja egy mocsok tömeggyilkos volt, és nem ért egyet azokkal a tettekkel, amelyeket elkövetett. Egészen mostanáig nem tudtuk, mit is gondol Gerendás Péter, a második vonalbeli zenész az apja dolgairól. Ám most előrukkolt, és nagy nyilvánosság előtt, a legjelentősebb közösségi oldalon terjengős kis levélkét tett közzé, amelyben megvallja ars poetica-ját:

A magyarok fasizálódnak. Megint. Rohadt fasiszta magyarjai! Az apja egyszer már hősiesen küzdött ezek ellen a nácik ellen, és most neki is meg kell tennie a kötelességét. Illetve meg kellene tennie, de inkább elmenekül, mert félti a családját. S ha valamit lehet tudni erről a Gerendásról az az, hogy népes a családja.

Hát most itt állunk megnáculva, és nincs senki, ki szólna értünk egy jó szót. Nincs kormányunk, jó magyar kormány, amelyik elítélné az ávéhásokat az elkövetett bűneikért. Nincs kormányunk, jó magyar kormány, amelyik börtönbe küldené a bolsevik elvtársakat, az ártatlanokat halálba küldő népi ülnököket, ügyészeket és bírókat. Ezért nácizhat egy közismert pedofil zsidó, Gerendás Péter.

Ja, hát igen, ez a Gerendás zsidó, ő ezt mondja magáról. (Pedofil is, de ezt nem mondja, csak cselekszi.) Vannak is szívszaggató dalai szeretett hazájáról és annak tájairól. Nem, nem Magyarországról, hanem Izraelről. Ez a Gerendás nevű egy hazaszerető ember. A hazaszeretet a legszebb erények egyike. S most elhatározta, hogy nem harcol a nácikkal, hanem inkább elmegy, elhagyja Magyarországot.

Ars poetica-nak is szánt búcsúlevelében felpanaszolja, hogy a magyar nácik őt mellőzik, nem kap felkérést művészete bemutatására. Ráadásul, ha tilosban parkol, büntetést kell fizetnie. Ilyen is csak a fasizálódó Magyarországon van, mint azt minden felvilágosult, világlátott ember tudja. Fizetnie kell a gázért, pedig máshol ingyen van, és az APEH (NAV) is felelősségre vonja, ha éppen adót csal. Arról már nem is szólva, hogy a 300 ezer Ft-os (!!!!) iPhon-okat is ki kell fizetnie. A pofátlan magyar nácik ilyen aljasságokra vetemednek vele, a második vonalbeli zenésszel és zsidóval szemben.
Hát csoda, hogy elmenekül Hunniából? Pedig hányan marasztalják! Többnyire hasonló felmenőkkel, ávéhás tömeggyilkos szülőkkel rendelkező társai, valamint a zsidók. Nem mindenki, de azért elég sokan. Nem marasztalja viszont egyetlen magyar náci sem. Sőt, inkább sürgetik a távozását.

Azért akárhogy is, példát vehetnénk a zsidókról. Ezek megvédik a fajtájukból az utolsó tömeggyilkost is. Ha csak egyre is rá meri mondani valaki, hogy aljas rohadék féreg, egyként jajveszékelnek, és visítozásuk elhallatszik a Tejút széléig. Ehhez képest, ha minket, magyarokat igaztalanul bántanak, nincs összefogás, pusmogás és sumákolás van.

Itt van ez a Gerendás nevű zsidó is, akinek az apja magyarok százait kínozta meg, vagy verte halálba, teli pofával nácizik, szidja a magyarokat, és nincs senki, aki szájba verné, szétrúgná a bordáját, ahogy azt a fajtája szokta volt tenni. Legutóbb éppen 2006-ban. Talán igaza van egy másik zsidónak, és a magyarok valóban genetikailag alattvalók, moslékzabálók.

Az európai kultúra, - a fehér ember kultúrája, ahogy mondani szokták - dekadens és romlott, elkorcsosult. Nincsenek önvédelmi mechanizmusok, amelyek ösztöneinkből fakadnak. És mi, magyarok is ezért vagyunk hanyatló kultúra, mert átvettük az európai módit, és feladtuk önmagunkat, megtagadtuk természetes ösztöneinket. Ezért nácizhatnak fröcsögve ávéhás tömeggyilkosok.

Mi meg zsidózunk, mondják amazok. Ezt most nem értem. A zsidó egy szitokszó? Mert a náci, a fasiszta az. A zsidó is az ősgonoszra használt egyik kifejezés? Zsidónak lenni valami borzalmas dolog? Ebben lehet valami, hiszen a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek listáján nincsenek is rajta, saját kérésre. Ők nem nép, hanem vallás, amit nem kell megvallani, amit lehet stikában is űzni. Rejtőzködve élni, sunyítani, mintha valami nagy rosszat követtek volna el. Pedig nem! A zsidók 90%-a tisztességes, becsületes, jóravaló ember. Vagyis általánosságban nem mondható el róluk, hogy aljasok, hitványak, rosszak.

Akkor meg miért rejtőznek? És miért bűn kimondani egy zsidóra, hogy zsidó? Főleg olyanra, aki egyébként is megvallotta, hogy az. Mire ez a nagy irtózás saját kultúrájuktól? Miért démonizálják saját magukat, ha éppen attól tartanak, hogy démonnak tartják őket. Én büszkén vagyok magyar, hiába náciznak le naponta százezerszer a zsidók. Attól, hogy ők ezt mondják, még nem leszek az. Nácivá a tetteim tesznek, nem az, amit más mond rám. Még csak az sem, amit mondok, vagy gondolok.

Nácivá olyan tettek tesznek, amikor gumibottal agyonverek embereket, majd a tehetségtelen fiamnak utat törve elintézem, hogy kiszabadulhasson egy zárt rendszerből, a szocializmusból, amely megtiltotta polgárainak, hogy megismerjék a világot. Embereket gyilkolászok, és közben a tehetségtelen fiam a rothadó kapitalizmusba jár ki kábítószerezni, henyélni. Ez a nácizmus az én olvasatomban. Ez is csak akkor, ha a náci az ősgonosz, a soha nem évülő bűnök szinonimája.

Meg az is nácizmus, ha fegyveres terroristákat küldök egy demokráciában az ellenem tüntető tömegre. A szerencsétlenekre, akiknek már csak a reményük volt, de elvették azt is, mert a valódi nácik szerint trükkök százaival, vagyis csalással is lehet választásokat nyerni. Pont így volt ez nagy elődjük, Adolf Hitler idején is. Ezek a nácik aztán nőket vertek félholtra, miután meztelenre vetkőztették őket, és ujjaikat törték. Ezek a nácik buszmegállókban támadtak magyar zászlóval ácsorgó fiatalokra, földre teperték őket, és addig rugdosták, amíg vért nem hánytak. Ezek a nácik szórakozóhelyekre rontottak be, és válogatás nélkül ütlegelni kezdtek mindenkit. Ezek a nácik lovasrohamot vezettek babakocsit toló anyákra. Ezek a nácik emberek szemét lőtték ki, tették örökre nyomorékká őket.

És ezek ellen a nácik ellen nincs eljárás. Nincs, mert ezek a nácik zsidók. Nekik szabad, mert zsidók. … és sajnos magyar állampolgárok is egyben. 

„A Nő a végtelen, melynek felfedezésére minden férfi vágyik. Velük lenni olyan, mint kezünkben tartani mindenség apró kis darabját”
/Oscar Rionavelli/


A mindennapjainkra rátelepedett profán unalom a nőkről való megemlékezésünket is elhomályosította. Ahogy minden más ünnepünket. Fogalmunk sincs, mit kellene a mai napon éreznünk, s ha érzünk is valamit, azt hogyan fejezzük ki. Elkoptak a szavaink. Nincs egy sem, mit ne éreznénk sablonosnak, ócskának, elcsépeltnek. Pedig nem a szavak veszítették el erejüket, hanem csak mi, emberek.

Nincs már bennünk annyi tűz és szenvedély, amely szavainkat megtölthetné tartalommal. Csak bámulunk bambán magunk elé, miközben a virágárusnál sorban állunk. Tudjuk, mit és mennyiért. A virágárus kisasszonyok keze gyorsan jár. Ez nem az ő napjuk, ez csak egy olyan nap, amikor erős a bevétel. Átadjuk a pénzt, türelmesen megvárjuk, amíg visszaadnak és kezünkbe vehetjük a portékát, amit majd átnyújtunk néhány semmitmondó szó kíséretében.

Persze, mosolygunk is hozzá, és az is, aki kapja, de egyáltalán nem számít, mi az, amit nem látunk, már régen nem látunk, amikor szemben állunk egymással. Nem látjuk a csalódottságot, amit éreznek, amikor látják rajtunk, már nem azt az embert látjuk bennük, akit egykor láttunk. Nem halljuk a felénk küldött, szívből jövő, kétségbeesett néma segélykiáltást. Elveszítették bennünk szimbolikus jelentésüket, mint az a virág veszíti el szirmait néhány nap múltán, amit nékik adtunk.

Elvettük a varázserejüket, akartuk, hogy csak a miénk legyen, aztán megfeledkeztünk róla. Valahová, elménk mélyén egy eldugott kis sufni sarkába hajítottuk, és már arra is lusták vagyunk, hogy megkeressük. Restek rá, hogy legalább egy pillanatra felidézzük. Értük. Mert ők ma is a szerelem, a két kar, amely óv, míg el nem toljuk magunktól. Ők ma is a varázslat, amely az eleven életet hordozza magában, csak már nem látjuk, nem értjük.   

Csak a minket körülvevő szürke valóság van, a megkopott, darabokra hulló életek idegesítő csörömpölése. Amire nem is akarunk gondolni, nemhogy elrejteni szemünkből rémületet, hogy egyáltalán érzékeljük azt. Nem akarjuk, hogy lássák rajtunk, gyengék vagyunk, hogy nem vagyunk képesek megvívni a hétköznapok kivénhedt gondsárkányaival. Értük. Legalább értük, ha magunkért nem is tesszük.

Talán nem akarunk már mesebeli hősök lenni, az ő hőseik, akik csakis értük, a varázslatos lényükért küzdenek egy életen át. Talán nem akarjuk már kezünkben tartani a mindenség egy apró kis darabját. Már beérjük kevesebbel is. Sokkal kevesebbel. Minden álmunk feladásával, önmagunk feladásával, azzal, hogy eláruljuk őket, akik minden varázserejüket nekünk adták. Akiktől megkaptunk mindent, miért élni érdemes.  

Hát csak keresgéljen mindenki azokban mélyen található, eldugott kis sufnikban! Ha erre sincs időd, minek élsz?

Én megtettem. Ezt találtam. Nem tudom, jelent-e az bármit is azoknak a nőknek, akikre gondolok e napon, de az biztos, hogy most elég erősnek érzem magam, hogy legalább egynek a mesebeli hőse legyek egy életen át.

„Ne azt nézzék, mit mondok, hanem amit csinálok.”

/Orbán Viktor/

Tegnap éjszaka egy dokumentumfilmet néztem az RTL-en. Az volt a címe, Az én Amerikám. Egészen nézhető volt, szerintem nem ügyetlen filmes ez a Hegedűs Péter. Milyen egy semmitmondó név! Csakhogy ez a Hegedűs Péter annak a bolsevik tömeggyilkos Hegedűs Andrásnak az unokája, aki behívta az oroszokat, aki miatt máig meg nem számolt honfitársunk halt kínhalált, aki miatt százezrek menekültek el ebből az országból.

A filmben többször is felmerült a nagyapa emléke. Ne megy vágásban a rendező édesapjával állt Hegedűs András sírjánál, és anekdotázgattak. A konklúziót az unoka mondta ki: Hegedűs András tulajdonképpen csak abban bűnös, hogy nem mert helyesen dönteni, amikor kellett volna. Tisztelt magyar honfitársaim, az az ember egy elvetemült tömeggyilkos volt, és ma Magyarországon van olyan országos szórású médium, amelyik lead egy többórás filmet, amelyben nyíltan felmentik az emberiesség elleni bűnök alól, a nevével jelzett korszakot relativizálják.

Kellett ez a bevezető ahhoz, hogy megértsük a dakota stratégiát. Ami nem a sziú indiánok harcmodora, mint azt esetleg többen is várták. Ó, nem. A dakota stratégia pártunk és kormányunk, a Fidesz-rezsim stratégiája. A „hángérien feritél” megvalósulásához szükséges lépések összessége.

Nem is tudom, még nem gondolkoztam azon, mi lenne az igazán tündérmese a magyar emberek számára. Jaj, hát nem akarok én nagyon sótalan lenni, de nekem elsősorban az jelentené a tündérmesék megvalósulásának netovábbját, ha a magyarok egyenes gerinccel, büszkén járhatnának saját földjükön. Aztán, persze, jöhetnek majd a LED tv-k és okostelefonok is, de előbb adják vissza elrabolt becsületünket, morális értékrendünket. Szóval, valami ilyesmire gondolok elsősorban.

Arra azonban semmiképpen nem gondolok, hogy a tündérmese úgy kezdődjön, hogy a magyar állam egy olyan multinacionális céggel köt megállapodást, amelyik arról híres messzeföldön, hogy szeméttel szórja tele az országot, és alkalmazottait éhbérért dolgoztatja. Igen, jól gondolják, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a Tesco-ra gondolok.

Ám ne feledkezzünk meg a másik fontos stratégiai partnerről, a dakoták leghívebb harcostársáról sem, a Coca-Cola Beverages Magyarország Kft-ről sem! Ej, hát kivel strategizálna egy dakota, ha nem egy olyan multinacionális céggel, amelyik egészségre káros termékeket forgalmaz, amelyik feketén dolgoztatja dolgozóinak legalább felét?

Itt nem mulaszthatjuk el megemlíteni a dakota kormány egészséges életmóddal összefüggő adóztatási metodikáját sem. A hamburgeradóra gondolok. Vajon ez a cukrozott lötty, amelyik gyakorlatilag csak egészségre ártalmas adalékokat tartalmaz, mennyire szolgálja a magyar emberek egészséges életmódra szoktatását?

A CCB Magyarország Kft-nek 8 évig voltunk partnerei. 2005-ben azért szakadt meg a kapcsolatunk, mert nem voltam hajlandó aláírni az orrunk alá dugott 40 oldalas szerződést, amely önmagában is megvalósított az adócsalást. Ugyanis a CCB kikötötte, - és kiköti ma is – hogy egy külsős alkalmazottnak a munkáltatója mennyit köteles nettó munkabérként kifizetni. E mellé a létező legelképesztőbb módon alacsony rezsióradíjat óhajtja megfizetni a cégnek. Beszéljünk konkrétumokról! 2004 év végén felkínált 510Ft nettó rezsióradíjat, amiből ki kellett volna fizetni az alkalmazottnak 380Ft nettó órabért. Én elmondtam a Hipszki Tamás nevű idiótának, aki Grünwald Róbert, jövőbeni értékesítési igazgató jobbkeze volt, hogy ezt csak úgy tudnám kifizetni, ha adót csalok. Erre az volt Hipszki válasza, hogy őket nem érdekli, oldjuk meg. Mondtam, hogy képtelenség. Erre azt felelte, hogy már minden más cég aláírta a szerződést, csak mi nem.

A CCB-nél ma is így dolgoznak a külsős cégek. Például a Grünwald Róberthez egyéb módon is köthető Bossy Kft is. A cég neve azóta megváltozhatott. A polcszervizesek, irodai „diákmunkások”, üzemi kisegítők jelentős része (ma már honosított) kárpát-aljai, erdélyi vagy felvidéki, és soha senki nem adózott még utánuk.

A Tesco-t nem részletezem külön, ott is hasonló módon működik minden. Gyakorlatilag az egész áruházláncot külsős cégek üzemeltetik, olyan anyagi kondíciók mellett, hogy az adócsalás elkerülhetetlen, és erről a Tesco vezetői pontosan tudnak, de védik magukat egy 40 oldalas szerződéssel. S ugyan, kérem, egy dakota köztársaságban milyen hatóság vizsgálná a felbujtó szerepét! Sőt, mást sem, mert mindent eltusolnak.

Nézze el nekem az olvasó, ha most nem megyek utána, hogy egy ilyen stratégiai megállapodás milyen adókedvezményekkel jár a multi részére, mint munkahelyteremtőnek. Mert, hogy jár, abban biztos vagyok. S miközben neki adókedvezmény jár a külsős cégek által foglalkoztatottak után, addig a külsős cég kényszerűen adót csal, hogy túlélje valahogy, és a piacon maradhasson.

Mindemellett azt is fontos tudnunk, hogy a háztartási gazdálkodások kooperációja, az önkéntes társulások nem méltóak állami támogatásra, hanem kizárólag a Fidesz által megbízható káderré avanzsált oligarchák által felvásárolt irdatlan földbirtokok méltóak arra. „Milliárdokat a milliárdosoknak!” - ez is a dakota stratégia.

Miért is tartanának disznót például tanyákon több háztartás összefogva, ahol a disznónkénti havi költség apám becslése szerint 10.000.- Ft? Higgye el mindenki, apám ért hozzá! De nem is kell érteni hozzá, bárki megnézheti, mennyibe kerül egy kismalac, mennyi idő alatt nő meg és mekkorára, és mennyi a napi táplálékigénye. Eledel kapcsán kizárólag természetes táplálékokra gondolok: kukoricadara, tök, egyéb zöldhulladék, stb. A végén megkapjuk az eredményt, amely szerint a disznóhús 300 Ft-ba sem kerülne. Csirkével, tyúkkal is el lehet játszani ezt. Nagyapám mindig azt mondta, hogy a legnagyobb haszon a marhán van. És nem kell exportmennyiség, csak annyi, amennyi egy, vagy több, kooperatív társulásban álló családnak szükséges.

Miért is jó akkor a Tesco-ban megvenni a húst, ami annyi vizet ereszt, hogy pörkölt nem is készíthető belőle, mert képtelenség megpörkölni a húst. Miért is éri meg az ilyen szemétért ezer forintokat fizetni?    Miért is kell 600 Ft-ért vennem akciós 10 tojást a Tesco-ban, amitől aztán megy a hasam, mert állott, és baktériumoktól hemzseg? - Azért kell szemetet ennie a magyarnak, mert a dakota stratégia szerint ez üdvös. Szeressük a Tesco-t és a Coca-Cola-t, ha tündérmesébe illően akarunk élni.

Hát ezért irigylem sokszor a banánköztársaságok elnyomott népeit, mert, bár szívnak, mint a torkos borz, a végén mindig fellázadnak, és akkor felkoncolnak mindenkit, aki addig uralkodott rajtuk. Következmények nélkül megúszni népirtást, állami vagyon szétlopását és elherdálását, egy nép gerincének meghajtását csak Magyarországon lehet egyedül a világon. Itt még mindig bolsevik tömeggyilkosok és azok leszármazottai ülnek a parlamentben, itt nem volt elszámoltatás, itt úgy elprivatizálták az értékeinket, hogy semmink nem maradt, itt úgy vették el megélhetésünket, hitünket és reményünket, hogy szavunk nem volt.

S ha mindez egy stratégia része, legyen az akár dakota, akár másmilyen stratégia, akkor bátran legyünk paranoiásak, és összeesküvést tételezzünk fel. S aztán, mintha mi sem történt volna, 2014-ben menjen mindenki szavazni a már jól ismert pártokra.

„Ne azt nézzék, mit mondok, hanem amit csinálok.”

/Orbán Viktor/

Az utolsó karácsonyom volt Magyarországon. S ahhoz képes, mennyire nem rajongok ezért az ünnepért, egészen jól éreztem magam. Talán éppen a tudat miatt, hogy többé nem jövök. Fehér karácsony volt. Nem olyan, mint gyermekkoromban, - mert az teljesen más volt – de azért megjárta. Az idén nem állítottunk fát. Különös, hogy éppen az utolsó magyarországi karácsonyunkon történt így. 

Milyen karácsony már az, ahol nem állítanak karácsonyfát? – kérdezheti joggal bárki. S ha nem lenne nemzeti kormányunk, csak félszegen megrántanám a vállam, és azt mondanám: így alakult. Mázli, hogy nemzeti, de főleg keresztény kormányunk van! Így határozottan kijelenthetem, hogy az a karácsony, ahol nem állítanak karácsonyfát, dakota karácsony.

Mi nem vagyunk dakoták, egyszerűen arról van szó, hogy a feleségem korábban megy vissza Amerikába, míg nekem maradnom kell néhány hivatalos ügy elintézése miatt legalább január végétig. Félő, hogy talán tovább is. A feleségem és én soha nem töltünk néhány napnál többet külön, legfeljebb kényszerből, de ez is egyszer fordult elő házasságunk 18 éve alatt. S hogy most miért?- Azért, mert eldöntöttük, hogy Magyarországgal végleg szakítunk, és többé nem járunk haza, csak nagyon, nagyon ritkán. Inkább kifizetjük a családnak a repülőjegyet.

Tehát nálunk a karácsonyfa nem állításnak a praktikus okon túl elsősorban szimbolikus jelentése van. A praktikus ok, hogy teljesen értelmetlen, hogy nekem világítson a műfenyő. Igen, műfenyő, mert valódi fenyőt nem vágunk ki ezért. A szimbolika pedig az ilyetén búcsúzásban nyilvánul meg. Magyarországi életem, ami hosszú és tartalmas volt, nem érdemel annyit sem, hogy egy csilingelő-villogó karácsonyfát állítsak érte.

A dakota karácsonynak, vagyis az ország karácsonyfa nélkül maradásának is szimbolikus jelentése van. Szimbólum maga a fa is, az ország fája, és szimbólum az, hogy nincs. Jelzi, hogy valami véget ért, talán végleg elmúlt, és többé nem jön vissza, s majd csak úgy emlékszünk rá, mint én is emlékszem gyermekkorom karácsonyaira. Amikor anyám bátyja szánkóra ültetett minket, gyerekeket, és a friss, ropogós hóban húzva sorra jártuk a rokonokat szenteste. Kántálni mentünk, így mondták. Énekeltünk az ajtók előtt, de énekeltünk a szánkón ülve is, miközben a villanyoszlopok lámpáinak fénye megvilágította a szikrázóan fehér havas tájat. Gyönyörű szép volt, szívet melengető emlék számomra.

Nem tudom, ki milyen emléket hordoz magában a karácsonyról, de az biztos, hogy a sivár, esőáztatta Kossuth tér, a fa nélkül, aligha lesz a legszebb emlékünk e múló ünnepről. Úgy vélem, Magyarországon többé nem lesz karácsony. Abban az értelemben nem, ahogyan eddig volt. Szóval, nemcsak nekem volt ez az utolsó magyar karácsonyom, de mindenki másnak is. S már ez sem volt olyan, mint korábban bármikor.

Jól emlékszem, amikor a Medgyessy-kormány idején a parlamentből száműzték a karácsonyfát, mert kirekesztő, és sérti a más vallásúakat. Már akkor sem értettem ezt a magyarázatot, hiszen karácsonyfát akkor is állítottunk, amikor semmilyen vallás nem volt Magyarországon. Úgy mondtuk, a szeretet ünnepe. Sokunkban, legalábbis a harmincon túli generációkban az így maradt meg: karácsony, a szeretet ünnepe. Aztán kiderült róla, hogy valami rasszista dolog, de legalább a parlament előtt még állt a fa. Tulajdonképpen senkit nem érdekelt, hogy a honatyáknak nem volt külön fájuk. Úgy vélem, a magyar parlamentben sosem volt helye a szeretetnek.

Aztán elkezdték úgy reklámozni a karácsonyt, mint keresztény ünnepet, és kevesebb lett benne a gyermekkacaj, mint a templomi beszédek. Életemben egyszer, 2009-ben elmentünk szentmisére a bazilikába. Rövid, semmitmondó hablaty volt, én mélységesen csalódott voltam. Pedig maga Erdő Péter celebrálta. Viszont jó volt látni azt a sok embert, jó volt látni átszellemült arcukat. Ott mindenki szíve csordultig telt karácsonnyal.

Végül eljött az idő, amikor egy délceg dakota ifjú öltönyt vett fel, és elvágtatott Brüsszelbe, hogy megvédje a keresztény értékrendet, benne a karácsonnyal, a szeretet ünnepével. Azt mondta, - jól emlékszem az EP-i közvetítésre – hogy tudja, a keresztény értékrend kisebbségben van Európában, de Magyarországon ezt az értékrendet meg fogják védelmezni.

Volt is klerikálfasisztázás a baloldalról orrvérzésig. Zsidóságukat, mint tolvaj a lopott holmit, dugdosó honfitársaink lármája elhallatszott a Tejút széléig.  S lám, nem lett igazuk. Hiszen megmondta a Dakota Nemzeti kormány Törzsfőnöke, hogy ne azt nézzék, amit mond, hanem azt, amit csinál. S ha valamit nem csinált Orbán Viktor, hát az az, hogy semmiféle értékrendet, - nemhogy a keresztényit – nem védett meg.

Helyette a kereszténységet úgy járatta le, hogy egy diplomatolvajt tett meg miniszterelnök-helyettesnek. Egy olyan embert, akit a teljes társadalom méltán vet meg. Mi másért tenne ilyet valaki, ha nem azért, hogy a kereszténységet magát tegye nevetség tárgyává?

Hangos volt a sajtó december elején a betlehemi játékok, és betlehemi életképek ellen felszólalóktól. A magyar média napokig nem szólt másról, mint ennek a keresztény misztériumnak a károsságáról. Majd ezt követően a Nyugati teret hanukát ünneplő gyilkosok, terroristák lepték el. Olyan emberek, akik a szeretet ünnepén is másokat öldösnek halomra, akik térdig járnak a vériszamban, akiknek szívében nincs helye a más nációkhoz tartozóknak.

Hát ilyen egy dakota karácsony! Jobb is, hogy nem állítottak fát, nem lett az is gúnynak tárgya, mint minden egyéb, amihez a magyarok szíve húz. 

Ki ért egyet azzal, hogy ne képezzünk orvosokat, mérnököket, meg mit tudom én, milyen diplomásokat Norvégiának, Angliának, Dániának, stb.? – Elsőre sokan jelentkeznének, mert valóban, milyen már az, hogy mi költünk arra, hogy más országok meg learassák a termést. Ám, ha jobban belegondolunk, teljesen másról van szó. Ezért azt mondom, Orbánnal csak idióták értenek egyet.

Miért ne képeznénk jó szakembereket, akik aztán a magyar képzés jó hírét viszik világszerte? Igaz, hogy egyelőre csak azért kelendő a magyar diplomás, mert olcsóbb, mint a helybéli, de ez a tendencia már most változóban van. Teljesítménybeli mutatók szerint is jobbak a magyarok. Hogy csak a legegyszerűbbet említsem, a teherbírásunk jobb. Például egy magyar orvos több műtétet képes elvégezni egy nap alatt, mint a befogadó ország orvosa. Más terheléshez vagyunk szokva, kvázi a rabszolgamunkához: Sok melóért kevés pénz.

Nagyon helyes, ha a fiatalok megpróbálják magukat külföldön is, mert az ott szerzett tapasztalat sokat segíthet karrierjük - szakmai előmenetelük és felkészültségük, valamint egzisztenciájuk - építésében. Márpedig a jó szakember megszületéséhez nagy tapasztalat kell. Itthon a fiatalok ezt a tapasztalatot nem szerezhetik meg. A karrierféltés, a féltékenység, valamint az esethiány, s egyéb lehetőségek nem léte meggátolja, hogy alapos tudást szerezhessenek.

Magyarországon csak egy szűk rétegnek van jogosítványa érvényesülni. Ennek a szűk rétegnek a vezetője most Orbán Viktor, a Bib(old)ó Szakkollégiumban kondicionált bolsevik terrorista, aki a magyar fiatalokat meg szeretné fosztani a képességfejlesztés és tapasztalatszerzés lehetőségétől, s mindörökre igába hajtaná egy működésképtelen rendszerben, amelyben egyetlen célt szolgálnak: élő szobrai lennének a társadalmi megkülönböztetettségnek, ennek ez idejétmúlt kasztrendszernek. Ennek a pöcegödörnek az urai akkor nyugodtak csak, ha alattvalóikat a nyomor mocsarába ragadva tudhatják.

Arról is beszél ez a Bib(old)ós terrorista dakota, hogy a Zingyenoktatás, a Zingyenoktatás, a Zingyenoktatás... Bla-bla-bla, te nyomorult cestoda! A büdös életben nem volt ingyenes az oktatás. Soha! Még a szocializmusban sem. Az oktatásra, csakúgy, mint minden egyéb, a társadalom fenntartása érdekében szükséges intézményre a dolgozó emberek adójából, az általuk megtermelt értékből telik. Sőt, még arra is telik belőle, hogy a politikai, vagy inkább hatalmi elit és sleppje (az úgynevezett közigazgatás) parazita életmódot élhessen belőle. Az oktatást az adózó emberek finanszírozzák, akiknek gyermekeik vannak.

Vagyis az adózó nép, a dolgozó emberek elsősorban gyermekeik jövőjét finanszírozzák, amikor az oktatási rendszert finanszírozzák, nem pedig az orbánszerű terroristák dőzsölését. Azért vállalják sokan a rabszolgasort, hogy gyermekeiknek megteremtsék legalább a lehetőségét, hogy abból kitörhessenek, s olyan életet élhessenek, amely emberhez méltóbb. S ha ez a méltóbb élet külföldön található meg, akkor minden szülő, - bár nehéz szívvel - arra ösztökéli gyermekét, hogy menjen utána, s tegyen egy próbát. Nincs szülő, aki arra kötelezné a gyermekét, hogy maradjon rabszolga, élje meg azt a nehéz sorsot, amit ő megélt. Nincs szülő, aki megfosztaná gyermekét a jövőjétől, és támogatná a hallgatói szerződést.

Mindeközben az elnyomó elit egyre nagyobb súllyal nehezedik a társadalomra. És kizárólag ez, semmi más, vezetett a válsághoz. A majd’ 400 fős parlament, az önkormányzatok és a „közigazgatás” címszó alatt bujtatott többi parazita együtt másfél-milliósnál is nagyobb létszámot tesz ki. Ezek a vonagló férgek nem termelnek értéket, nem adnak hozzá semmit a társadalomhoz, csakis elvesznek, felélnek. Éves szinten ez nagyjából 1500 milliárd forintot visz el az államkasszából. Ezeknek a hitvány férgeknek az életszínvonalát a dolgozó nép, a dolgozó polgárok teremtik meg, azok az emberek, akiknek a gyerekeitől most a jövőjüket készülnek elvenni. A hallgatói szerződés a dolgozó nép, a dolgozó polgárok gyermekeit jövőjüktől megfosztó terrorista merénylet.

Ugyanekkor a társadalom parazitáinak kölykei külföldi egyetemeken tanulnak, mert a nép által fizetett adóforintok ezt lehetővé teszik számukra. Majd külföldön maradva zsíros állásokat töltenek be. Megszerzik a jártasságot, a kellő tapasztalatot, hogy évek múltával hazatérve átvegyék a hatalmat szüleiktől, rokonaiktól, ezzel biztosítva a kasztrendszer fennmaradását, a dolgozó nép és dolgozó polgárság felemelkedésének minden eszközzel való meggátolása rendszerének továbbélését.

A hallgatói szerződés tehát olvasatomban terrorista merénylet. A terrorizmus a legsúlyosabb bűnök egyike, ezért Orbánnak és hordájának ebben kell majd felelniük. A minimum, hogy életfogytig tartó szabadságvesztést kell kapniuk, s hosszú börtönéveket mindazoknak, akik a kasztrendszer fenntartásában részt vettek. Vagyis a közigazgatás felső vezetésének, a hatóságok és hivatalok vezetőinek is bűnhődniük kell. A megtorlás az egyetlen helyes út.

Van egy Hír.

Az SZDSZ helyét betöltő liberális középpárt létrehozását tervezi az Együtt 2014 mozgalom – írja a Heti Válasz. A lap szerint az LMP elutasító válasza után Bajnai Gordonék letettek arról, hogy az ellenzéki ernyőszervezet szerepére pályázzanak.

A hétfői Népszavában Lendvai Ildikó, az MSZP egykori elnöke arra biztatta az Együtt 2014-et, hogy alakuljanak párttá, és a választáson induljanak a szocialistákkal közös listán, közös jelöltekkel. A Heti Válasz úgy tudja, Bajnaiék számára azzal a kitétellel lenne vállalható az MSZP-SZDSZ mintára felépülő együttműködés, hogy a miniszterelnök-jelöltet nem feltétlenül az MSZP nevezi meg. „Ha az tűnik biztosabbnak, legfeljebb Bajnai Gordonnal megyünk neki a választásnak, a lényeg, hogy az MSZP-nek kell adnia az új szövetség testét” – fogalmazott a szocialista elnökség egy tagja.

„Mesterházy Attila a liberális közönség, illetve az üzleti döntéshozói kör irányába nyitott baloldalt akar” – fogalmaznak a lap szerint Mesterházy környezetében. A pártelnök értesülésük szerint csupán ahhoz ragaszkodik, hogy ő nyújthasson kezet a szabad demokrata holdudvarnak, ne pedig a liberálisok kezdjék rángatni a szocialista „zászlóshajót”.

http://mandiner.hu/cikk/20121213_heti_valasz_liberalis_kozeppartot_epitenenek_bajnaiek

Tehát: Bajnai Gordon belátta, hogy miután az LMP kongresszusi határozatban utasította el a közös indulást, valamint az MSZP az "ellenzéki kerekasztal" ötletével húzza az időt, neki a baloldalon nincs több keresnivalója.

A nagy baloldali "ellenzéki összefogás" ötlete tehát kifújt, jobblétre szenderült. Már csak a morzsák utáni marakodás, a maradék "piaci rés" kiaknázása van csak hátra. Azonban többről lehet szó.

Bajnai gordon mögül egyszerűen hiányzik a média. Tévében csak az ATV "fogadja be", néhány nyilatkozat erejéig: ami édeskevés. 2010 előtt még bőven más lett volna a helyzet: szerepelt volna a tv2-ben, a retekklubon, ezáltal az egész ország megismerte volna politikai nézeteit, helyesebben a háttérstábja által szájába rágott propagandát. Országos ismertségre, és talán népszerűségre tett volna szert. Ma viszont más a helyzet, a Médiahatóság megjelenésével, mint az már számtalanszor megírtam.

Tehát média kell. Ha nincs ló, jó a szamár is: tévék híján a balliberális médiaorgánumok kegyeit kell keresni. HVG, Magyar Narancs, 168 Óra...ezen sajtótermékek a szadesz parlamentből kiesését követően "favorit" nélkül maradtak: az mszp-t sosem kedvelték különösebben, az LMP pedig túlságosan balos volt számukra. Itt van tehát az alkalom, hogy teljes gőzzel beálljanak valaki mögé, Bajnai tehát ezeknek a véleményformálóknak próbál üzenni, "itt vagyok, ragyogok", hogy ő a szadesz "örökségének" hű letéteményese, "értékrendjének" méltó hordozója. Magyarul: média kell neki, minden áron, mert tudja, hogy egyedül mennyit ér.

Nem kell hozzá politikai elemzőnek lenni, hogy tudjuk, mennyi fog megvalósulni ebből, különösen az elmúlt hónapok elhibázott taktikázásai után...mindenesetre érdemes lesz tanulni belőle a jövő politikai nemzedékének: hogy NE vezessünk egy mozgalmat.

Van egy jelenség.

Ezer meg egy szállal szövi át életünket. mindenütt van ahol lennie kell - de még ott is, ahol nem kéne. Ezerkarú Hydraként nyújtogatja fojtogató csápjait.

A Jelenség Neve: Korrupció.

Annyi minden szalad egybe ezen fogalomba, hogy még csak kísérletet sem teszek, hogy mindegyik végigfejtsem. Mutyi, fusi, csúszópénz- hálapénz, nem adok/kérek áfás számlát, megoldjuk okosba'. Lezsírozott pályázatok, megbeszélt tenderek.

cinkos egyetértés, apró jelek, melyeket kutatni kell. Vajon ő is "benn van buliban"? Akkor most átbasszuk az államot, vagy nem? Jó lenne még a tranzakció előtt megtudni.

A jelenségnek két oka van. egyrészt történelmileg a kádári mocskos piti alkuk sűrű erdejébe vezet utunk. A Párt részéről apró szemhunyások, rosszul teljesítő szövetkezetek "kapun belüli munkanélküliség", a munkavezetők szatyrát nem ellenőrizték, amikor kiléptek a gyárból....a "végtelen túlórázás" lehetősége megengedte, hogy egy ember dolgozzon az egész brigád helyett....egy sajátosan aljas és korrupt rendszer kórtünetei ezek.

Itt alakult ki azon gondolkodás magva, hogy a közös arra van, hogy mindenki lopjon magának belőle. Itt szerzett benne a magyar ember gyakorlatot. "A szabályok arra vannak, hogy kijátsszuk őket."

Egy határon belül mindenkinek meglehetett a maga összemutyizott, összefusizott összeharácsolt vagyona. A problémák is hirtelen polgáriak lettek. "Kicsi vagy kocsi?" Neked van otthon frizsid (hűtő)?

Itt indult el a jólét mézesmadzagjának bekapásával a magyar lelki megrothadása.

A másik ok sokkal inkább technikaibb jellegű: a rendszerváltás átszakította a korrupció gátját, mindennapos lett  korrupció, egész vállalt-birodalmakat privatizáltak el, adtak oda ingyen a "reménybeli befektetőknek". Komplett iparágak tűntek el a föld színéről.

A kormány a kiesett bevételeket pótlására adóemelésekbe kezdett. Jobb-baloldali kormányok: mindegy volt, hiszen pénz kellett valahonnan. az adóterhek hamarosan elviselhetetlen magasságokba emelkedtek. A maradék pénzt az éáálamháztartás működésére régi jól bevált módszerrel, a tehetségtelen vadbarom kommunisták végső menedékével, a hitelfelvétellel érték el. Persze a bűnhöz tettestársak is kellenek: Nemsokára az egész ország lubickolt önfeledten a hitelekben. Forinthitel, devizahitel, jelzáloghitel. A televíziók, újságok és plakátok totális médiapergőtüze, fogyasztási propagandája is ezt erősítette, minden eszközzel.

2009 július 1-jén Bajnai Gordon kormánya 20-ról 25%-ra emelte az ÁFÁ-t. (Erre egyébként valamiért meglepően kevesen emlékeznek: ideje frissíteni a memóriát.) Ezt követte az Orbán-kormány által 27%-ra emelkedett ÁFA, és számos új adó. 3 éve ízlelgetik az új szót: megszorítás. A hitelek többsége bedőlt, új hitel meg nincs. Tömeges a munkanélküliség, a nyomor, kilátástalanság.

Tehát a magyar ember egyszerűen rákényszerül, hogy adót csaljon. Máshogy ugyanis képtelen életben maradni.

Az Adóhivatal ennek szellemében eleve bűnözőként kezel mindenkit, aki a látómezejébe kerül.A kormány megbolondult sztahanovista törvénygyárként ontja magából az ostoba, átláthatatlan, betarthatatlan és végrehajthatatlan adó- és egyéb szabályokat.

3 millió dohányos, 1 millió alkoholista. A Romlás szelleme immár a lelkünk magját készül fölfalni. Bárkit megkérdezünk az utcán, egyet fog érteni, hogy a jövő csak rosszabb lesz.

Eljött az idő, hogy kisöpörjük a szemetet. Teljesen világos, hogy nagy szükség idején kizárólag a Nemzeti Gondolat ébredése lehet az egyetlen erő, mely a magyarság lelki romlását megállítja.

Egy nemzeti gondolat, amely a korrupció felszámolását, és a magyarság lélekbeli megújulását tűzi célul. A kettő ugyanis egy és ugyanaz. Elválaszthatatlanok egymástól. Sőt: bármily Nemzeti Program csak annyit ér, amennyire a korrupciót sikerül fölszámolnia. Ráadásul adott helyzetben az első gesztust a Nemzeti Kormánynak kell tennie: társadalmi közmegegyezés révén megállapodni a néppel egy igazságos, megfizethető adórendszerről, amit ha valaki nem tart be, a gyilkosokkal azonos ítéletek kapjon büntetésként. És innentől a népen a sor, hogy betartsa ígéretét. Társadalmi szerződés.

Kemény menetnek ígérkezik. Döntésünket - hogy rálépjünk az Útra - megkönnyíti a tény, hogy nincs választásunk. Vagy megcsináljuk, vagy eltűnünk a süllyesztőben.

Van egy fogalom.

Egyedül a német nyelvben létezik megfelelő leírása. Magyarra fordítva annyit tesz: a gondolat megfogalmazása (definíciója) fölötti szuverén (egyedüli) hatalom. Deutungshoheit.

Lehet még úgy is értelmezni, hogy a gondolat "kisajátítása" fölötti hatalom. Valamint: a véleményvezéri, erkölcsi tekintélyi, szaktekintélyi szerepre való törekvés, ezen színben való megnyilvánulás.

Magyarországon a módszerváltás óta egészen a 2010-es választásokig a neoliberális közbeszéd túlnyomó súlya volt jelen. Ezen közbeszéd lényeges elemei, melyek mind-mind ezer szállal kapcsolódnak a neolib univerzumhoz: szélsőségesség, kirekesztés, esélyegyenlőség. fasizmus, rasszizmus, nácizmus,antiszemitizmus, gyűlöletkeltő stb.

ezeknek a fogalmaknak a neolib értelmezési kereten kívül semmiféle értelmi/értelmes mondanivalójuk nincsen.
 Pl. ma a "fasiszta" megjelölés alatt mindenek előtt nem azt értik, hogy az olasz tekintélyuralmi rendszer (1922-45), Mussolini eszméinek követője, hanem azt értik alatta, hogy valami "aljas, gonosz, rossz szándékú ember". Tehát amikor elkövetjük azt a hibát, hogy ezeket az érzelmi-ideológiai tartalomtól fertőzött szavakat átemeljük és mi is használni kezdjük, vagy akárcsak közmegegyezésként elfogadjuk, akkor azonnal aljasok, erkölcstelenek és primitív előemberek leszünk, a szó elsődleges jelentése értelmében.

Természetesen a Deutungshoheit oda-vissza is működik: manapság már épp a "neoliberális" vált szitokszóvá, az uralkodó közbeszéd irányának megfelelően.

Az a helyzet, hogy az uralkodó narratívák, valóságértelmezési keretek eddig lehetetlenné tették a magyar nemzeti gondolat markáns megfogalmazását. Mindaddig, amíg a liberális gyökerű fidesz lefoglalta magának a "nemzeti" jelzőt, valamint a jobboldalon való egyedüliséget ("Egy a Tábor, egy a Zászló"-narratíva, ha még emlékszünk erre), az alternatív jobboldaliság háttérbe szorult. a Jobbik megjelenésével ezen narratíva megsemmisült vereséget szenvedett. Mivel az új erő, a Jobbik nem lép fel olyan igénnyel, hogy kisajátítsa magának a nemzeteszmét és a jobboldaliságot, ezért megnyílik a lehetőség, hogy a jobboldali gondolkodásról mindenki véleményt tudjon nyilvánítani, aki a nemzeti keretekben gondolkozik.
egy másik szempontból nézve ez egy hatalmi űr, amit előbb-utóbb valami be fog tölteni.

Mi legyen az uralkodó eszme a nemzeti oldalon? Milyen szempontok, pozitív mondanivaló köré szerveződjék a Nemzeti Gondolat?

Ezek a legfontosabb kérdések, amire a válaszokat mindenki megtalálja magában. Ebből a közös belső kincsből kéne valami közös mondanivalót létrehozni. Nehéz feladat, de tiszta alapról, tiszta lappal indulunk. Csak tiszta forrásból.
 Az én verziómat is le fogom írni, de előtte inkább a mások véleményére lennék kíváncsi.

Nem vagyok mazochista, mégis letöltöttem Semjén Zsolt doktori dolgozatát az internetről. Láttam belőle valahol egy részt belőle, és az nagyon viccesnek tűnt. Gondoltam, talán az egész mű ilyen szórakoztató, és akkor már nem volt hiábavaló cselekedet foglalkozni vele.

Igazam is lett, meg nem is. Valóban vannak a dolgozatban kifejezetten élményszámba menő részek, amelyeket többször elolvasni is jó szórakozás lehet. Ellenben az általa használt szakirodalomra, a forrásra kísértetiesen hajazó szövegrészek többnyire szárazak és unalmasak, mint az eredeti írás. Szerintem végig saját kútfőjére kellett volna hagyatkoznia.

Glasenapp: Az öt világvallás című műve nekem is kötelező volt egyetemen. Mit mondjak, dög unalom az a könyv. Száraz adatolás, semmi több. A fickó inkább ment volna gépészmérnöknek, mint valláskutatónak. Szinte hallottam a kattogó fogaskerekeket, a belekerülő porszem miatti csikorgást minden sorában. Eh, borzalmas mű!

Semjén doktor leszögezi, a new age a sátánhoz vezető, jó szándékkal kikövezett autósztráda. Nem, nem a Közgép építette, hanem a sátán maga. Tulajdonképpen erről szól az egész dolgozat, hogy hiába a jó szándék és pozitív igény, ha egyébként félelmetes veszélyt jelentenek. Azt, hogy kire, gondosan elhallgatja a szerző.

A félelmetes veszély az új hullámosok szóhasználatában van, mert Isten helyett isteniről, és Isten megtapasztalása helyett vallási élményről beszélnek. Na, most álljunk meg egy pillanatra! Vajon Semjén úr tisztában van a magyar nyelv jelzős mondatszerkezetével és szamantikájával? Álláspontom szerint bizonyosan nincs. Ahogy a new age jelentésével sem.

Különösen az a rész megkapó, ahol a vallási igény, mint a világ megismerése iránt érzett olthatatlan vágyunk egyetlen tiszta megnyilvánulása, elementáris erővel tör fel a modern kori természettudományok dogmájának fojtásából. Érzékeltetve ezzel, hogy az Istenhez vezető út egyetlen torlasza a tudomány, a matematika, a fizika, a csillagászat, az orvostudomány, a kémia, a biológia, stb. Nyilvánvaló, amennyiben e tudományok akadályozzák az ember spirituális kiteljesedését, Istenhez való megtérését, egyértelműen az ördögtől valóak.

Nevetséges dolog, hogy holmi fizikusok filozofálgatnak. Na, hallják, még szép! Tökéletesen sátáni cselekedet. És nem csak ez, de a müzli fogyasztás és a jóga is. Bizony, meg az erdőben futás. Miért, mi a faszom van az erdőben, ami futás közben gátolja az emberi lelket Istennel való egyesülésében? Azt tudták, hogy a joghurt is az ördög terméke? Na, ha nem, akkor olvassanak Hansjörg Hemmingert. Tömjén Zsolt tőle (is) vette az okosságait.

Na, de most őszintén, milyen egyetem az, ahol, ha leírjuk, hogy a müzli és a joghurt ördögtől való, arra summa cum laude doktori címet lehet kapni? Nem vagyok nagy müzli fogyasztó és joghurtot sem iszom túl gyakran. Talán ezért is nem ismerem azon összetevőiket, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy ördögi főzetről van szó.  

Mégis hogy várhatja egyetlen következetes keresztény is, hogy épeszű ember hinni kezd egy olyan Istenben, aki szerint a jóga vagy a erdőben futás sátánizmus, hogy a bifidus essensisről vagy actiregularisról már ne is beszéljünk. Amennyiben Istennek kifejezett szándéka, hogy maga köré futóbolondokat gyűjt, rám ne számítson.

Mondom, nem eszem müzlit, futni nemcsak erdőben, de sehol sem szeretek, nem jógázom és nem hallgatok Rolling Stones-t, ennek ellenére rám ne számítson senki keresztény, aki szerint Semjén normális, vagy az, amit képvisel Isten akaratával egyező. Akkor inkább már leszek bélyeggyűjtő, habár szerintem azok sem normálisok.   

Biztosak lehetünk benne, ha a Semjén-féléken múlna, a föld most is lapos lenne, és hétvégente boszorkányokat égetnénk a Kossuth téren. A betegségeket miatyánkkal gyógyítanánk, és az egyháznak tizedet fizetnénk. Viszont a nők nem szólhatnának bele semmibe, a mi tök jó lenne, tekintve, hogy a feleség két lábon járó rizikófaktor. Már orvosilag értem.   Ám pusztán ezért nem éri meg kereszténynek lenni, így maradok a más útnál, és vagy elkárhozom, vagy kiderül, hogy Istenhez nem egyetlen ösvény vezet, és a más utakon is levonhatom a Teremtővel való kapcsolatom erkölcsi konzekvenciáit.  

Hogy mi veszélyes e szerint a drága ember szerint? – Természetesen a magyarok őseredetükhöz való viszonya, a folytonos kutakodás, a gyökereik felkutatása iránti kiolthatatlan és egyre intenzívebb vágy, az veszélyes. S nem csak úgy veszélyes, de legalább két okból az.

Kálmán C. György eredetileg irodalomtörténész. Irodalomtörténészi kvalitásaival nem vagyok tisztában, ezért arról nincs okom bőven értekezni. Ellenben abban biztos vagyok, hogy sem az orvosi antropológiában, genetikában, sem pedig az őstörténet-kutatásban nem számít jeles szakértőnek. Talán ezért is hívta őt meg Rónai Egon az ATV Start című műsorába.

Helyes, bozontos szőrzetű, zsíros kis fickó, szürkés árnyalatú, ujjban hosszú felöltőben, ezzel is hangsúlyozva önmaga jelentéktelenségét, mint a kisember archetípusát kellő intellektussal képviselő lényt. Mókásan illegeti a fejét, és kissé sietve beszél.  Nem lehet nem szeretni a figurát, amit hoz. Csak ne hallanánk, mit beszél!

Azt mondja ez a szürke kis emberke, hogy a magyarok őseredetükhöz való viszonya, a gyökerek felkutatásának vágya veszélyes. Veszélyes egyrészt, mert a magyarok tévesen azt hiszik, hogy az tudomány, pedig nem, és veszélyes, sőt még veszélyesebb azért, mert azt a téves képzetet kelti, hogy a rokonság számít a gazdasági kapcsolatokban.

Antropológusként van némi rálátásom az első veszélyre. A magyarság őseredete a brit, de általában az angolszász tudományos körökben nem azonos történet azzal, mint amit a magyar tudományos élet propagál. Ázsia barátaink a britekhez és a többiekhez hasonlóan úgyszintén rokonaiknak tartanak minket.

Például jól ismert tény, hogy honfoglalás kori és honfoglalás előtti őseinknél még számottevő volt a mongolredő megléte, mint genetikai eredetünk egyik lehetséges bizonyítéka. Kínában a hunokat és magyarokat ma is, immáron ezer évek óta egyazon névvel illetik, pedig ők aztán a hunoknak több törzsével is közvetlen kapcsolatban álltak.  Kevesen tudják, hogy Kína a világörökség részévé tette a hunok egykori fővárosát, Tongwanchenget Shaanxi tartományban. Szerintük mi a rokonaik vagyunk.

Az sem ismeretlen tény, hogy a kínai és japán írás szinte tökéletesen megegyezik, s velük valamikor azonos volt a koreai is, ám ott egy Nagy Szecsung nevű uralkodó a XV. Században tudóscsapatot bízott meg új írásmód kifejlesztésével, így született meg a hangul. Ellenben egy japán ma is folyékonyan olvassa a kínai írást, és fordítva is. Az ainukat, - és feltételezett őseiket, a jomonokat – leszámítva a japánok genetikailag egyezést mutatnak a mongolokkal, kínaiakkal és koreaiakkal egyaránt. A mongol-japán rokonságot nagyon komolyan veszik. A kínaiakra és koreaiakra kicsit haragszanak, de azért nem tagadják meg vérüket. Miután a mongolok magukat a hunok leszármazottainak tartják, és ez tudományos ténynek számít, a velünk való távoli rokonság sem tagadható el, nem lehet tudománytalannak és veszélyesnek nevezni. Pláne nem egy irodalomtörténésznek.

Elfogadom, hogy egy Matolcsy tolmácsolásában a tudományos kutatási témák is nevetségesen hangzanak, mégis azt kell mondanom, hogy a bármiféle jelzős szerkezetű magyarozás szimpla rasszizmus. Amin az sem finomít, hogy a csúfolódók magukat általában „vagyok olyan magyar”-ként aposztrofálják, ami szerintem nem igaz, de lényegtelen. Ellenben ők legalább annyira zsidók is, mint magyarok, mégis a zsidóságukkal kapcsolatban sosem hallottam még őket úgy viccelődni, hogy „mi, gázkamraszökevények”, „mi, tetűhintások”, „kaftánosok” vagy „kampós orrúak”. Ezért a pirospöttyösseggűzés sem korrekt.

Továbbá kéretik azt is számba venni, hogy a képtelensége ellenére senki értelmes ember nem áll le vitatni a zsidóság kettéválasztott tengeren való átkelését, és a többi szép történetet az ószövetségi bibliából. Tudomásul vesszük, hogy ezek a zsidóság őseredetének részei, és tiszteljük azt. Ez lenne a követendő példa. Legyünk őszinték, melyik tűnik valószínűbbnek, hogy rokonai vagyunk a japánoknak, vagy, hogy egy ember kettéválasztja a tengert?

Aki nem tiszteli más népek történelmét, vagy akár a saját történelmét, az nem lehet jó ember, nem lehet jó hazafi sem. Aki nem tiszteli mások érzelmi kötődését, az nem várhatja el, hogy tiszteljék az ő érzelmi kötődéseit.

Irodalomtörténészünk szerint a tudománytalanságán túl azért is veszélyes a rokonok kutatása, mert félrevezetően gazdasági előnyökkel hozzák összefüggésbe, miközben a tény az, hogy kizárólag kőkemény gazdasági érdekek mentén működik a világ. Mondja ezt egy olyan etnikumhoz tartozó ember, ahol szentírásban foglalt kötelesség (micvá) a rokonok (gazdasági) megsegítése, amelynek láthatjuk is életképességét mindennapjainkban.

S nem csupán a zsidókra jellemző ez, de a germánokra (német-osztrák) is, a latinokra (francia-román), az angolokra és szlávokra úgyszintén. Teljesen természetes, hogy az egymáshoz érzelmileg közel állás kölcsönös előnyökben is megnyilvánul. Például az USA és Anglia között nincsenek olyan védővámok és egyéb adminisztratív akadályok, mint az USA és egyéb EU-s tagállam között. Aki szerint ehhez nincs köze a rokonsághoz, a korábbi egymáshoz tartozáshoz, az dilettáns.       

Úgy vélem, Kálmán C. György, és úgy általában a vele azonos világnézetű emberek gyakorta hágnak át olyan konvenciókat, morális értékhatárokat, amelyek fontos pillérei a békés társadalmi együttélésnek, veszélyeztetve ezzel annak stabilitását. Hovatovább ott tartunk, hogy a szélsőséges jelző rájuk legalább annyira ül, mint más radikálisokra. 

Kifejezetten azért regisztráltam a Magyar Hírlap honlapján, hogy saját portáján marjak bele Bayer Zsoltba. Azonban egy jó demokratikus internetes oldalhoz méltóan szabályozva van a vélemény mennyisége. Ezért nem tudtam kifejteni véleményem legutóbbi, „Tömeg 2” című írásával kapcsolatban. Az lett volna még, hogy elküldöm valahová jó velősen, de bayerzsoltosan fogalmazni is tilos arrafelé.

Megvallom, nem nagyon tudom hová tenni a félműveltségű csinovnyik, Papcsák Ferenc védelmében, mellette való kiállásként született cikkét. No, nem mintha először olvasnék ilyet Bayer Zsolttól! Személy szerint engem speciel sok évvel ezt megelőzően is likvidált volna. Egy HírTv-s műsorban olvasta fel a nicknevemet (Biomechanoid), mint olyan személy virtuális kivetülését, akit szerencsésebb lett volna csecsemőkorában kitenni a Taigetoszra. Aztán a 2006-os őszi események egyik napján odamentem hozzá, és bemutatkoztam neki, hogy én vagyok Biomechanoid, akiről olyan szépeket mondott.

Elsősorban is az a gondom Bayer Zsolt véleményével, hogy alapvető tévedésben van. Nem kizárólag baloldali kommentelők fejtik ki tömören és velősen a véleményüket Papcsák munkásságával kapcsolatban. Sokan vagyunk abban a faramuci helyzetben, hogy együtt kell csaholnunk a bolseviki elvtársakkal, ami nincs különösebben ínyünkre. Be kell látnunk azonban, hogy a mi kutyánk kölykeinek oltalmazásánál fontosabb elv, hogy a hülyéket, - származzanak is bármelyik oldalról - ütni kell, ahol érjük. És hát lássuk be, ez a Papcsák olyan hülye, hogy párját ritkítja.

Másodsorban pedig Bayer Zsolt arról elhíresült publicista, hogy rendszeresen használ olyan kifejezéseket valós személyként másik valós személyekre, hogy "ótvar, hazug idióta", „rohadt szemét”, „ti Jobbikosok olyan hülyék vagytok, mint a segg”, stb. például. Egyébként is válogatott szitokszavakkal szereti illetni a baloldalinak, illetve Jobbikosnak mondott személyeket. Olyan szép hosszan szokott káromkodni, hogy tanítani kéne. Most mégis ő kéri számon a tömeget, amiért egy fidesznyiket kelletlen szavakkal illet.

Amikor szabadossága, trágár szóhasználata miatt a különböző blogokban, de legfőképpen a Mandiner kommentfolyamon (mert ott én is jelen vagyok) kapja az áldást, én mindig a védelmére kelek, és felemlítem, nem az a fontos, ahogy, amilyen szavakkal mondja, hanem amilyen okból, és amilyen jelentéstartalommal. Vagyis, ha van egy jellemtelen tróger, akiről véleményünk van, az megérdemli a szitokszavakat a bírálatunkban. E műfaj fekete öves mestere a jobboldalon Bayer Zsolt.

Súlyos problémám a papcsákizmussal, a szabad véleménynyilvánítás keretein belül trágár szavakat használó kommentelők elleni feljelentgetősdivel, hogy a virtuális világot egybemossa a valós világgal. A valós világban az embert kötik a társadalmi konvenciók, a tisztelet mások iránt, az önmérséklet tartása. Sokszor olyanok felé is tiszteletet kell mutatnunk, aki arra érdemtelen, s olyan helyzetben is önmérsékletet tanúsítanunk, amikor szívünk szerint kifakadnánk. Létezik az elvárt tekintélytisztelet, például honatyáink, vagy kormányunk felé, ami jelen társadalmi válság idején rendkívül frusztráló. A Zembereknek ezért szükségük van rá, hogy a feszültséget levezessék valamilyen módon. És lássuk be, ahogy a politikusok által eluralt világ megy, az bőven ad okot a frusztráltságra! Az internetnél, a virtuális világnál aligha létezik jobb hely arra, hogy a felgyülemlett gőzt kicsit leeresszük, virtuálisan kiordítozzuk magunkat, és káromkodjunk is.

A Tisztelt Bayer Úrnak tudnia kéne, hogy a Zembereknek ez a kormány sem hagy egyéb teret a véleménye megformálására. Ne legyünk álszentek, a pártokrácia nem azonos a demokráciával, csak hasonló hangzású. Hiszik vagy sem az urak, a négyévenkénti véleménynyilvánítási lehetőség kevés, és jobb virtuálisan hőbörögni, mint az utcán barikádokat építeni, törni-zúzni.

A nicknevek és virtuális imágók világa egyelőre egy szabad világ, és sokan szeretnénk, ha az is maradna, ha nem akarnák mindenáron a hatályos Btk. szerint kriminalizálni a virtuális személyek magaviseletét. Az őszinte kitárulkozás egyetlen helye ebben az élhetetlen világban az internet, ahol az ismeretlenség homálya megvéd minket. (Kevesen vagyunk olyanok, akik valós személyünkkel felvállaljuk virtuális énünk dolgait.) Amikor nem kell attól tartanunk, hogy felfedik kilétünket, sokkal őszintébbek vagyunk véleményeinkben, és kreatívabbak valós és lehetséges személyiségünk kivetülésének megformálásában.

Higgyék el, az elme szabad szárnyalása nem lehet rossz. Nem utolsó sorban, mint fentebb írom, a gőzt is leeresztjük. Legalább ezt hagyják meg nekünk! S hogy ennek a papcsákferencek lesznek az „áldozatai”, hát mi ezt az áldozatot meghozzuk. Közben ne feledjük, mi pedig az ő fajtája tevékenységnek vagyunk az áldozatai! S nem egy virtuális, elvont világban, hanem a valóságban, mindennapjainkban.

Azért a havi néhány millióért, amit Papcsák úr bekasszíroz, el kell tudnia viselni néhány kurvaanyázást. Mert a Papcsák félék nem ismerik a valós helyzetet, s ha ismerik is, leszarják nagy ívben, amíg ők kontrollálatlanul dőzsölnek. Egy Papcsáknak az emberek csak statisztika. Mit tudja az ilyen, hogy milliók élnek nyomorban, egyik napról a másikra, és gyomorgörccsel fekszenek le, mert két felnőtt fizetése sem elég már a rezsire, miközben a gyerekeket fel kell nevelniük. Összerezzennek, ha megszólal a kapucsengő, rettegnek felbontani a leveleket, amit a postás hoz. A gyermekek mindezt végignézik, átélik amint szüleik fokozatosan veszítik el a talajt a lábuk alól, és óhatatlan, hogy a személyiségük torzuljon. Ez a valóság, Kedves Bayer Zsolt, és még ennél is szörnyűbb. És mindezért a papcsákok elsőrendű felelősök. Hát legyen már legalább annyi, hogy virtuális személyként elküldjük a kurva anyjába az összes politikust, meg a pincsikutyáikat is. Jobb, mintha mindet lámpavasra húznánk, ahogy érdemelnék. És ezt az egyet globálisan akár.

Magyarország lassan kiürül, a fiatalok elmennek, az öregek meghalnak. Saját tapasztalatból tudom, aki egyszer elmegy, az nem akar visszamenni. Nagyon kevés példa van rá, hogy valaki visszamegy. (Én sem mennék akkor sem, ha anyahajóval vontatnának.) Mert igenis van élhetőbb világ máshol, ami nem gazdagságot jelent, hanem emberként létezni úgy, hogy kapunk némi megbecsülést. Idegen országban büszkén lehetünk magyarok, nem úgy otthon. A morál tekintetében Magyarország halott, fagyos hideg. És ez Papcsák Ferenc miatt is van.

Szóval, ki kell ábrándítanom Bayer Zsoltot, nem mindenki ótvar bolsevik patkány, aki szidalmazza akár Papcsákot, akár más politikust. Főleg Bayer Zsolttól, aki amúgy tíz danos szitokmester, elvárnánk, hogy ezt megértse.

Van egy beidegződés.

Latinul van eredetileg megfogalmazva, a "Kőszívű ember fiai" c. regényben is olvasható.

"Extra Hungariam non est vita; si est vita, non est ita." Magyarországon kívül nincs élet; ha van is, akkor sem olyan.

Mindenről azt hisszük, hogy nálunk különlegesen van. Mintha a Marsról jöttünk volna, kikre különleges szabályok vonatkoznak. Mintha rajtunk kívül nem is létezne világ.

Ezzel kapcsolatban egy rövid kitérőt kell tennünk. A magyar, mint mellérendelő nyelv, érzelem-központú.

A alárendelő (latin, germán, szláv) nyelvek, amelyeknél a birtokos ige kiemelt szereppel bír (latin: habere, angol: have, horvát: imati). a magyarban nincs ilyen, legalábbis nagyon-nagyon idegenül hangzik, hogy "5 kocsival bírok", helyette azt  mondjuk, hogy "5 kocsim van". Az alárendelő nyelvek specifikusak, nagyon egyértelműen meg tudnak fogalmazni valamit. A mellérendelő nyelvek ellenben általánosítóak, rejtett bölcsességekben, hasonlatokban, képekben beszélnek.

A körülöttük lévő nyelvek egyébként egyenként 100 milliós közösségeket alkotnak, tehát tudnak tanulni egymás hibájából: ha egy testvérnép valamit nagyon elkúr, tanulságként szolgálhat a többi számára.

Nekünk Európában nincsenek rokonaink, tehát ez a kulturális tanulási lehetőség elveszett.

Tehát, rokonok nélkül, érzelmi központú nyelvvel, és minderre még rájön a magyar nyelv ereszkedő hanglejtése. Az énekben ez melankolikus hangulatot jelenít meg.

Láthatjuk tehát az érzelmi keretet, melyen belül nagyon könnyen megjelenik egyfajta kiválasztottság-tudat, illetve szintén megfigyelhető a "búsuló betyár" mentalitás, a mindent átható világfájdalom.

Ebben a rettentő sötétben csakis az értelem világossága tud rendet tenni.
 A józan, hideg, racionalista, világos elveket és módszereket megfogalmazó gondolkodás.

Ezt egy idézettel szeretném szemléltetni.

"A világtörténelemben országoknak  szinte csodával határos mértékű átalakulása nem egyszer sikerült, Szingapúrtól Kínáig. Szingapúr esete – azt mutatja, hogy a legfőbb tanulságok egyike a dolog egyszerű volta: a fundamentális változáshoz nem kell újra feltalálni Kolumbusz tojását.

Ez az, amit a most (2009-ben) 86 éves Lí Kuan Jú, a jelenlegi miniszterelnök „tanácsadói miniszterelnöki” rangban még mindig aktív édesapja, a földkerekség vitathatatlanul legbölcsebb és leghatékonyabb politikusa bebizonyított. Azzal, hogy az egész világot karácsonyfának tekintve válogatta ki és szedte le arról az „ajándékokat”, vagyis más országban bevált gyakorlatot, amelyek a legjobban tetszettek neki és valósította meg őket otthon. Ideológiai előítélet nélkül, pragmatikusan: a jó macska az, amelyik egeret fog alapon. Az eredmény: a városállamot jövőképének megfelelően rövid évtizedek alatt egy trópusi, nyomorgó  pokolból szupergazdag, mintaszerűen működő országgá „varázsolta”.

A szingapúri módszer másik nagy tanulsága annak egyszerűsége: az egykori koszfészekből Lí azzal kezdte a mai laboratóriumi tisztaságú egyenlítői várost kimosni, hogy a mocskos Szingapúr folyó partján a takarítását kezdeményezve seprűt ragadott. Miközben vasszigorral likvidálta a minden bokorban burjánzó korrupciót."

Lehet választani, melyiket szeretnénk. A búbánatban megrohadást, vagy az értelmes építkezést.

Van egy félreértés.

Az emberek többsége még mindig azt hiszi, hogy a gyűlölet foka fogja eldönteni 2014-et. A sárdobálás, protest, mindig valami ellen való szavazás.

a maguk részéről jogosan érzik, mégis, nagyobbat nehéz lenne tévedniük.

Az elmúlt 20 év politikai gyűlöletreflexeiből indulnak ki, amely egy végletekig beszabályozott, és a háttérben gondosan leosztott médiahelyzet eredménye volt. A magyar médiaviszonyok átalakítása 2010-től ezt a hatalmi egyensúlyt teljesen átalakította, lásd bővebben az előző részben.

Ebbe a megváltozott környezetbe jött be Bajnai Gordon.

Sok mindent leírtak róla, jobbról-balról. Lényegét tekintve: a "holt teher",  100 aláíró, Kuncze, Gyurcsány bejelentkezése a főnöknél, már az elején bekorlátozza az egész mozgalom jövőjét, magyarul: a nagy ellenzéki összeborulásnak, a fideszben csalódott "mérsékelt jobboldali szavazók" megszólításának terve befellegzett. Új országot hogyan is lehet régi emberekkel építeni?

Ezt egyébként már az elején lehetett tudni. Nem is ez a fontos.

A fontos az, hogy Bajnai Gordon és a mögötte lévő erők az utolsók a magyar történelemben, amelyek még a gyűlölet erejére, a régi beidegződésekre próbálnak építeni, a pozitív tartalommal szemben. Gyakorlatilag az orbán-gyűlölet fogja össze az egész bandát, és a szavazókat is. Ez pedig kevés lesz az üdvösséghez.

Hogy miért? Röviden: mert a tv2, rtl, sláger- klub és egyéb rádiók amint elkezdik az orbánellenes propagandát, azonnal sarokba lesznek állítva. a Médiahatóság már többször megmutatta, hogy ezen ügyekben nem ismer tréfát. Többek között ennek hatására tűnt el a politika szinte teljesen a tv2-retekklub páros műsoraiból, híradójából.

Ha pedig nincs politika, akkor semmi sincs, ami alapján a kiábrándult szavazó tájékozódhatna. Tehát nem megy el szavazni, illetve már most: regisztrálni. ez külön érdekes történet, de most inkább hagyjuk.

A lényeg: az "Együtt 2014" mozgalomnak mindenféle médiája hiányzik (az atv-n kívül, ami önmagában kevés), hogy érezhető gyűlöletkampányt tudjon kifejteni a Fidesz ellen.

Ennek hiányában pedig teljes bukásra van ítélve. A tények ismeretében ez 99%-os biztonsággal megállapítható.

Valami egészen elképesztő az, ahogy napról napra értesülünk újabb és újabb erőszakos halálról, kegyetlen gyilkosságokról. A híradásokban zokogó családtagok, kitakart arcú, lábbilincsben tipegő gyilkosok rendőrök gyűrűjében. Racionális és irracionális indokok hosszan sorolva a listán, amely emberek életéről, vagyis inkább haláláról döntött. S ott állunk mi, a társadalom is egyfajta döntés előtt, amely szintén életről és halálról szól.

Legyen halálbüntetés, vagy ne legyen? – Választanunk kell, ebben a témában nem lehetünk közömbösek, nem vonhatjuk meg a vállunkat, és bízhatjuk az igazságszolgáltatásra a döntést. Ahhoz, hogy változás legyen, ha szeretnénk, ha elvárjuk a változást, hangot kell adnunk véleményünknek. Hiszen egy állam törvényei mindig a társadalmi igény mentén artikulálódnak. Optimális esetben, persze.

Én halálbüntetés párti vagyok, de nem hiszem, hogy a halálbüntetés visszavezetése megoldás lenne a problémára, amit az erőszak, az erőszakos halál terjedése okoz. Hogy ezt miként értem? – Véleményem szerint, aki mást minősített körülmények között (előre megfontoltan, aljas indokból, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, stb.) meggyilkol, annak büntetése nem lehet más, mint halál. Nem azért, mert a halálbüntetés elrettentené az elkövetőket. Ez marhaság, nem rettentené el. Hanem azon egyszerű okból, mert ez lenne elégtétel az áldozat hozzátartozóinak és a társadalomnak egyaránt.

Igen ám, de a gyilkosnak is majd’ mindig vannak szerettei, szülei, felesége, férje, gyermekei, akiknek az ő elvesztése okoz soha fel nem dolgozható traumát. A legtöbb kegyetlen gyilkos szeret valakit/valakiket, őszintén és odaadóan, neki is vannak tisztelendő érzései, van egy olyan közeg, ahol normális emberként viselkedik. Van-e jogunk megfosztani a családját, szeretteit őtőle, a gyilkostól, aki szerető apa, férj vagy gyerek? Vállalhatja-e egyetlen ember, egy bíró, hogy eldöntse, milyen ember is a gyilkos, aki előtte áll?

Számomra ez az érzelmi oldal kevésbé befolyásoló tényező, mint a jogi szakmai vetület, amely szerint vallom, a magyar igazságszolgáltatás jelenleg olyan morális válságban van, hogy nem bízhatjuk egy bíróra még egy társadalmilag haszontalan ember életét sem. Klasszikusként a móri mészárlást szoktuk felemlegetni. Ott, ha a lett volna halálbüntetés, Kaiser Ede már halott lenne. Kaiser nem hasznos tagja a társadalomnak, de nem is elvetemült gyilkos, mint azt az ítélet kimondta rá. Börtönszociológiai kutatásaim során még számtalan esetről szereztem tudomást, amikor ártatlanokat ítéltek el, vagy szerencsétlen sorsú emberekre róttak a megérdemeltnél jóval súlyosabb ítéletet.

Nem tudhatjuk, mikor kerülünk olyan helyzetbe, amikor érintetté válunk. Lehet éppen felelőtlen, tőlünk mindent megkapó gyermekünk kapcsán. Aki szülő, annak biztosan vannak e téma körül kerengő gondolatai. Nem feltétlenül gyilkolásra és erőszakra gondolok, de akár bolti lopások, kábítószerrel való visszaélés is eredményezheti, hogy gyermekünk olyan ítéletet kapjon, amely egész életére megnyomorítja lelkileg. Mert senkinek ne legyenek kétségei, a börtön nem szanatórium. Hallani olyan ostobaságokat, hogy milyen kényelemben élnek, de én biztosíthatok mindenkit, ez nincs így. Ám, ami a lényeg, a börtön erőszakra nevel. Ott a fiatalkorú zsebtolvajból brutális rablógyilkost nevelnek.

Nem bízhatunk az igazságszolgáltatásban! Még akkor sem, ha vannak egyértelmű esetek, mint a kis Szita Bence brutális meggyilkolásának története is. Még ebben az ügyben sem hagyatkozhatunk az igazságszolgáltatásra. Nem hagyatkozhatunk, mert Szögi Lajost legalább 30 cigány verte agyon, mégis csak 3-4 kapott ítéletet, és azok sem mind életfogytiglant. Pedig az elkövetők közül többen a gyerekeket is megfenyegették, hogy megerőszakolják, majd megölik őket. A bíróság mégis kegyes volt. Talán, hogy ne élezze az ellentétet a cigányság és magyarság között? Lehet szempont ez egy ilyen ügyben? És mi van a Marian Cozmát legyilkoló cigányhorda esetében, akik felfegyverkezve érkeztek a helyszínre, majd majd elkövették tettüket? Néhány év múlva szabadok, és csak hárman kaptak ítéletet. Megismétlem: nem bízhatunk többé az igazságszolgáltatásban!

Akkor mi a megoldás? – A megoldás egyszerű, és szükséges. Később visszatérek erre.

Azt írom fentebb, a halálbüntetés nem rettentené az elkövetőket. Ezt arra alapozom, hogy a hirtelen felindulás esetén nem beszélhetünk megfontolásról, tettei következményeinek felméréséről. Az előre megfontolt esetekben pedig a gyilkosságot kitervelő személy mentális képességei nem terjednek odáig, hogy képes legyen minden szempontot helyesen mérlegelni, vagyis a megfontoltság kritériuma általában hiányt szenved. Ettől még aljas, és tettéért felelnie kell. Szóval úgy vélem, a büntetéskiszabás nem befolyásoló tényező. A tényleges életfogytiglan sem sokkal jobb a halálnál. Börtönszociológiai kutatások szerint 10 év a vízválasztó. Aki a fölött ül börtönben, vissza nem fordítható torzulásokon megy keresztül, és nem fog tudni többé a társadalomba beilleszkedni.  

Szerintem fontos arról beszélnünk, hogy miért szaporodtak el az erőszakos bűncselekmények. Egyértelműen a társadalmi morál megroggyanásának róhatjuk fel. A kilátástalanság, létbizonytalanság általánossá válása irracionális cselekedetekre ragadtatja az embereket, egyre többeket. Legfontosabb, hogy egyre többen vélik úgy, jobb már soha nem lesz, ezért lemondanak azokról a támaszokról, amelyek korábbi életükben segítettek helytállni. Lemondanak az elveikről, mert azt látják, hogy az elvtelenek boldogulnak csak igazán. Aki egyszer az elveiről lemond, elveszíti az önkontrollját. A társadalom felelős minden egyes tagjáért, ezért a társadalomnak kell cselekednie, és nem képviselet útján, nem négy évente szavazgatással, s közben a fejünket homokba dugva várakozni.

S akkor íme, a megoldás: Kötelezővé kell tenni az esküdtbíráskodást. Amerikában erre megfelelő rendszert alakítottak ki. Abban érvényesülnek a terhelt jogai is, hiszen védője részt vesz az esküdtek kiválasztásában. S egyébként is, ha nem megfelelően védi a terheltet, az perújítási ok. Vagyis a kirendelt védő ez által kényszerítve van. A magyarországi gyakorlatban a kirendelt védő meg sem szólal a tárgyaláson.  

Az esküdtszék a társadalom közvetlen képviseletét jelképezi. Nincs alárendelve minisztériumnak, bíróságnak és bírósági kollégiumoknak. Mindentől független, csakis a lelkiismeretére hagyatkozik. Az esküdtbíráskodás a társadalom minden tagját megszólítja, hogy „látod, a te véleményed is számít, neked is van felelősséged”. Az emberek általa hozzászoknak, hogy közvetlenül, nagy hatást kifejtően gyakorolhatják jogaikat, vállalhatják fel a felelősséget. Ez a rendszer felnőttként kezeli az embereket. Ennek köszönhetően az emberek az igazságszolgáltatás részévé válnak, nem lesz egy elvont fogalom többé.

Sajnos a magyar állam, a hatalmi elitek ez nem fogják megengedni. Mert mi lenne például Hunvald Györggyel egy esküdtszék előtt? – Biztosan nem úszhatná meg másfél évvel. Lehetne sorolni hosszan azon ügyeket, amelyekben a bűnös olcsón megúszta, mert jó ügyvédje volt, aki együtt szokott ebédelni a bírókkal.

Úgy vélem, egy ilyen torz rendszerben élet és halál urává tenni egy bírót nem szabad, súlyos felelőtlenség.