Első csalódottságomban írtam egy blogbejegyzést, amelyben elismerem, a népszavazás, mint nemzeti ügy, elbukott. Elbukott, hiszen érvénytelen lett. Írásomban kiemelem, fontos, hogy levonjuk a tanulságokat és kimondjuk az igazat, ne kezdjünk az eredmény relativizálásába. Akkor az ellenzékkel szándékosan nem foglalkoztam. Azonban látva az eredmények kapcsán kialakult hangulatot balliberáliséknál, mégis szükségesnek érzem értékelni az általuk elért eredményt is, letörölni a bárgyú vigyort az ostoba képükről.   

Milyen győzelmet könyvelhet el az ellenzék? - Pont semmilyent. A magyarázat rém egyszerű. Kezdjünk is bele!

Volt, ugyebár, egy nemzeti ügy. Az ellenzék szabotázskampányt folytatott. Nagy kunszt, egy liberálbolseviknak a szabotázs a kisujjában van! Annyit azért írjunk a javukra, ők ezt egy másodpercre sem tekintették nemzeti ügynek. Mindvégig a Fidesz, de főleg Orbán Viktor politikai térnyerésére irányuló akcióként kezelték, vagyis politikai ügyként.

Amint azt tegnapi bejegyzésemben is megjegyeztem, a balliberális oldal képtelen a tanulságokat levonni vagy okulni a történésekből. Még empirikus úton sem képesek tanulni. Ez azért óriási deficit ám! Mert, miközben a Fidesz képes felmutatni olykor egy-egy nemzeti ügyet, amelynek alkalmával a politikailag immunisakat, a resteket és az ellenkező világnézetűeket is rá tudja venni álláspontja pártolására, ugyanezt a baloldal a rendszerváltozás óta egyszer sem tudta prezentálni.

A szabotázsakciók mellett a gyűlöletkeltésben profik, de annak mindig nagyobb a kára, mint hozadéka. Mindjárt be is mutatom, miről beszélek!

A „négyigenes” népszavazással kezdjük. Ez volt az a referendum, amelyben elvesztettük a jogunkat a köztársasági elnök közvetlen megválasztására. Bár szoros eredmény született, az SZDSZ mégis nyert, hiszen ők akarták, hogy a nép közvetlenül ne dönthessen arról, ki lesz az államfő. Azóta is mennyi vitát kavar a legfőbb közjogi méltóság személye kijelölésének procedúrája. Egyetlen államfőt sem tudunk felmutatni, akit mindkét oldal képes lenne maradéktalanul elfogadni. Tegyük hozzá, abban, hogy ez így alakult, a Fidesz is ludas, hiszen az SZDSZ ifjúsági tagozataként ők is részt vettek a közvetlen demokráciagyakorlás elleni szabotázsban.

A legocsmányabb gyűlöletkampányt a 2004. december 5-i referendum kapcsán produkálta a balliberális oldal. Ekkor vala országlása a Hibbant Nérónak, Gyurcsány Ferencnek. Ebben a kampányban a baloldal egyszerre valósította meg a szabotázst és gyűlöletkampányt, egyébként zseniális módon.

A szabotázs lényege az volt, hogy két kérdés közül kelljen választani. Az egyik kérdés, jelesül a kórházak privatizációjáról szóló egy keveseket érdeklő téma volt, ezáltal nagyobb tömegek mozgósítására alkalmatlan. A baloldal érdeke itt az volt, hogy ne változtassanak a törvényen és a magánszférát be lehessen vonni az egészségügyi intézmények fenntartásába. Mivel a népszavazás eredményesség esetén az országgyűlést kötötte volna, nekik arra kellett törekedniük, hogy az mindenképpen eredményetlen maradjon. Az MSZP és az SZDSZ az alkotmánybíróságra is elment a referendum megakadályozása érdekében.

A gyűlöletkampány részleteit jól ismerjük. A 23 millió románnal riogatást ma is felrójuk Gyurcsánynak. Sikerült megosztaniuk a társadalmat. Ekkor bizonyosodott be, hogy a balliberális politikai közösség a magyarok határokon átívelő közösségének megvalósításától retteg, a nemzeti ügyeket, mint dohos, múltba révedő időpocsékolást értelmetlennek tartják. Gyakorlatilag az akkori választási erőviszonyok bebetonozására törekedtek, hatalmuk hosszútávon való fennmaradását megcélozva.  

Mindezért a balliberális oldal elveszítette kapcsolatát a határon túli magyarokkal és mindörökre kérdéses marad a nemzethez való viszonyuk. A magyaroknak általában fontos ügyek kapcsán a baloldal többé nem tud hitelesen megnyilvánulni.  

Íme, két referendum, amely végül úgy alakult, amiképpen szerették volna, mégsem lett hozadéka számura, csak hatását hosszútávon kifejtő hátrány.

S akkor elérkeztünk a kvóta referendum ügyéhez. Mivel tehát a baloldal nem képes nemzeti érdekeket felismerni, politikai szintre kényszerítette az eseményt. Sokadszorra bizonyultak gyávának és aljasnak a nemzet akaratának érvényre jutása megsegítésében. Inkább gyűlölködtek és szabotáltak.

Persze, ők azt mondták, mi, magyarok vagyunk a gyűlölködők az idegenekkel. Mindezt azzal magyarázzák, hogy álláspontunk szerint az identitását eltagadó, ellenőrizhetetlen származású néptömegek kontrollálatlan befogadása, majd államonkénti szétosztása nem megoldása a problémának, hanem tetézése. Úgy véljük, a segítség akkor a leghatékonyabb, ha ott segítünk rajtuk, ahol természetes közegükben lehetnek, tehát otthon, az országaikban. Ez nem gyűlölködés, ez racionális gondolkodás.  

Világviszonylatban bizonyosan Magyarországon éri a legkevesebb atrocitás az idegeneket. A velünk élő muszlimok itt a legbékésebbek. A cigányság társadalmi integrációja ugyan akadozik, de más államokhoz képest ugyancsak gördülékenyebb. Persze, lehet ezt agyatlanul tagadni, de annak hozadéka nulla, a tagadók társadalmi marginalizálódása viszont jelentős.

Száz szónak is egy a vége: vesztettek. Ismét. Mert ostobák és aljasok.  

Mert mit mondtak ők? - Maradjatok otthon. Ja, otthon maradtak, ahogy egyébként is szokták. Ez olyan, mintha hajnal hasadtakor kiállnék és azt mondanám, hogy "kelj fel, nap!" Majd, amikor felkelt, ünneplem magam, hogy miattam kelt fel.

Mutatok számokat, a matematika egzakt tudomány, produktuma csupa-csupa tény.

NATO referendum:

Részvételi arány: 49,24%

Összesen: 3 698 668 fő   Igen: 3 344 131   Nem: 574 983   Érvénytelen: 44 961

EU-tagság referendum:

Részvételi arány: 45,62%

Összesen: 3 669 252 fő   Igen: 3 056 027   Nem: 592 690   Érvénytelen: 17 998

Határon túli magyarokról szóló referendum:

Részvételi arány: 37,49%

Összesen: 3 017 739 fő   Igen: 1 521 271   Nem: 1 428 578   Érvénytelen: 61 168

Szociális vagy „háromigenes” népszavazás:

Részvételi arány: 50,51%

Összesen: 4 061 015 fő   Igen: 3 338 970   Nem: 688 287   Érvénytelen: 31 92

Kvóta referendum:

Részvételi arány: 43,35%

Összesen: 3 581 267 fő   Igen: 55 758   Nem: 3 282 723   Érvénytelen: 223 254

A szociális népszavazásnál három kérdés volt. Itt átlagolnom kellett, bár parányi eltérések voltak csupán. A korábbi népszavazásoknál nem voksolhattak a határon túli magyarok. A magyarországi lakcímmel nem rendelkező szavazók száma 274 627 volt. Ennek zömét ők teszik ki, ezért nem is spekulálok, hány külföldre távozott hazánkfiának nincs magyarországi lakcíme. Ez az összes szavazó 7,668%-a. Jelen esetben nem oszt, nem szoroz. Közel négyszer annyian szavaztak érvénytelenül, mint az szokásos. Ugyanakkor a részvételi arány átlagosnak mondható. Ebből könnyen kiszámítható, hogy a balliberálisok nagyjából 250 ezer emberre tudtak hatni. Azzal, hogy az illető IGEN-nel vagy érvénytelenül voksolt. Az otthon maradtakat nem vindikálhatják maguknak, hiszen szinte pontosan ugyanannyian maradtak távol, mint máskor.  

Ez győzelem? Kétszázötvenezer embert sikerült megvezetniük és azt győzelemnek hívják? Szemben azzal, hogy ennél többen csak a NATO-ba való belépésünkről szóló referendum kapcsán szavaztak egyformán, de csak minimális az eltérés, noha ott konszenzusos témáról volt szó.

Tehát 3,3 millió voks az súlyos vereség, a 250 ezer viszont fényes győzelem. Ez igen, kérem szépen! A balliberális oldal ismét legyőzte a valóságot. Szabotált, gyűlölködött és végül győzedelmeskedett. Legalább 250 ezer ember érzi most magát határtalanul boldognak Orbán legyőzése kapcsán. Hát, gyerekek, sokan ugyan nem vagytok, de több mint elegen!

Bármennyire vagytok most eufórikus hangulatban, nem győztétek le Orbánt. Egyedül a számotokra nem létező és értelmezhetetlen nemzeti érdek és együttműködés felett arattatok győzelmet. Minket győztetek le, akik távol tartjuk magunkat a pártpolitikától, akik a józan megfontolást és a közös érdeket tartjuk szem előtt. Minket letaroltatok, lehet ujjongani.

Csakhogy, balfaszok, a politikai játszótér Orbán felségterülete. Ott őt nem lehet önámításokkal, alternatív valóságok teremtésével legyőzni. Összerántott 3,3 millió embert, köztük legalább 500-700 ezer baloldali szavazót is. Mozgósítsatok már ti ennyi állampolgárt!

Nem kell a süket duma, tartsátok meg a maradék együgyűnek, aki még veletek tart! Saját szavazóbázisotokat bizonytalanították el, mert utolsó csatlósként szolgáljátok a migránsok invázióját. Nézzetek már szét! Merkel időgépet épít, a svédek perelnek, ha nem szabadítjuk meg őket attól a sok agysebésztől és atomfizikustól. Az olaszok még e hónapban népszavaznak. Jövőre több európai országban is választások lesznek. A sógorok gyakorlatilag alig várják, hogy meghívják őket a V4-be. Mindenkinek elege van belőletek, a hülyeségeitekből, az alternatív valóságaitok erőszakos propagálásából. Végetek van, basszátok meg.  

Volt kicsiny hazánknak egy vezetője. Egy tömeggyilkos. Pályája kezdetén 1948-50 között belügyminiszterként ezreket végeztetett ki. Korabeli dokumentumok tanúskodnak arról, miként presszionálta az igazságszolgáltatást, kényszerítve azt a rabok kínázásra, majd halálra ítélésére. A szovjet helytartók elborzadva jelentették kegyetlenségét otthoni feletteseiknek. Az ország vezetőjeként 56 után olyan népirtást rendezett, hogy még Rákosi is megirigyelte volna. Többek között makacsul ragaszkodott Nagy Imre kivégzéséhez, noha a Szovjetunió nem tartotta szükségesnek.

Mégis mindenki az egyszerű, puritán bácsira emlékszik leginkább. Regnálása alatt mi voltunk a legvidámabb barakk, Európa éléskamrája. Szocialista szomszédjaink irigykedtek ránk.  Manapság, elsősorban baloldali és liberális érzelmű honpolgáraink körében nagy divat őt úgy megjeleníteni, mint Mátyás királyt, az egyszerű népek védelmezőjét. „Kádár János, ha szőlőt akart enni, vett egy kilót a boltban, nem vásárolta fel a Tokaj-hegyet.”

Zárójelben: Hogy ez mekkora marhaság! Nem volt magántulajdon, tehát nem vásárolhatott fel semmit. Pénzt sem adott soha semmiért, mert mindent ingyen kapott. Nem volt ugyan nagyigényű, de a tárgyilagosság kedvéért nem ártott ezt megjegyezni. Zárójel bezárva. 

Ilyen és ehhez hasonló mendemondák terjednek a progresszív baloldal haladó szellemiségű népei közt. Értjük a lényeget? – Ez az ember egy könyörtelen tömeggyilkos volt, mégis bizonyos körökben nosztalgiával gondolnak vissza rá. És ezek a körök próbálják elmagyarázni nekünk, mi az a demokrácia, mi az emberség és könyörület.

No, de nem véletlenül hoztam fel az illetőt. Mondott valamit, amin most a népszavazás kapcsán minden magyar embernek érdemes elgondolkodnia, aki NEM-mel szavazott. Azt mondta ez a mi Kádár apánk, hogy „Minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!”   

Kimondom hát: A vereség az vereség. Akárhogyan magyarázza is majd a kormány, a jobboldal képzett megmondó emberei, vagy akár az urnákhoz járuló szavazópolgár, ez akkor is vereség. Ezt a csatát bizony elbuktuk. Nem magyarázkodni, mosakodni kell most, hanem az okokat feltárni, a felelősöket megnevezni, de feltétlenül kimondani, vesztettünk.

Zárójelben: A baloldal 2006-ból máig nem vonta le a megfelelő tanulságokat, borzalmas bűnüket nem bánták meg, felelősöket nem állítottak elénk. Ennek lett következménye a Fidesz 2/3, két választás csúfos elbukása eddig, s borítékolható a következő is. Zárójel bezárva.

Ahogy a balliberális politikai vezetés nem vonta le a megfelelő következtetéseket soha, úgy a Fidesz-kormány sem teszi most. Helyette arról beszélnek majd, hogy őket a 3 millió NEM szavazat is ugyanúgy köti ígéretük megtartására, mint a 4,1 millió. Vagyis mindenképpen lesz közjogi következménye a referendumnak. Hogy ez pontosan mit jelent, arra mindjárt visszatérek.

Száz szónak is egy a vége, a vereség győzelemmé avanzsál. Ez nyilván nem zavarja majd a Fidesz szimpatizánsait, ők eleve nem gondolkodnak, helyettük megteszi a párt. S közben mi lesz velünk, akiket a józanész vezérelt, úgy kerültünk velük egy csónakba? Minket a pártpropaganda nem elégít ki, a mi számunkra ez óriási csalódás.

Gondolom, többen hasonszőrűek azon agyalnak, mitévők legyenek most, hogyan szabaduljanak meg a csalódás okozta frusztrációjuktól. Én azt választom, hogy kiírom magamból. Mert igenis frusztrált vagyok, mert igenis bosszant, ami és ahogyan történt. Elmondom, mit gondolok, szerintem milyen okok vezettek a vereséghez.

Először is, a kormányzati kommunikáció Gyurcsány legtébolyultabb időszakát idéző volt. Az olimpiát nem tudtuk nyugodtan nézni, mert kétpercenként felbukkant a kék háttér és a „Tudta?” kezdetű mondóka. Rém idegesítő volt. A jó pénzen tartott szakemberek azt sem tudták kezelni, ahogyan az ellenzék megnyilvánult. Nem tudták semlegesíteni a liberálisok hazug okádékát. Két napja hangzott el az első értelmes mondat kormányoldalról, amikor Kósa kijelentette, ha az igenek győznek, a kormány lemond. Ha ezt egy hónappal korábban mondja, a baloldal akkora kampányba kezd a népszavazáson való részvételért, hogy a 70% is meglett volna a végén.

Másodszor, a népszavazás intézményének lejáratása nevezhető meg, mint a vereség fő oka. A leértékelést még megboldogult Göncz Árpád kezdte el, amikor teret adott az SZDSZ újlipótvárosi elitista gőgjének a referendum általános minősítését illetően. Aztán jött a 2004-es konkrét eset, amikor a magyar demokrácia alkonyba borult, amikor Gyurcsány Ferenc megkezdte hosszú ámokfutását.

2004. december 5-én nem csupán az derült ki, hogy a baloldali politikai közösség, ideértve a szimpatizánsokat is, gyűlölettel gondol(nak) a határon túli magyarokra, mint idegenekre, hanem az is, hogy a gyűlöletkampány, amit folytattak, meghallgatásra talált a jobboldali szavazók körében is. Ettől kezdve a népszavazás soha nem valamiért, hanem valami ellen szólt. Legyen az vizitdíj vagy kötelező kvóta.

Csakhogy ennek az ellenséges retorikának lett egy olyan mellékhatása, ami ma zátonyra futtatta a józan megfontolás hajóját. Az emberek belefáradtak az állandó, gyakorlatilag 98 óta szünet nélkül folyó gyűlölködésbe. A társadalom lassú kínzása a politikai elit által olyan fásultságot okozott, amely vélhetően hosszabb időre lehetetlenné teszi, hogy közügyekben a közvetlen demokráciagyakorlással értelmes döntéseket hozzunk. (A közvetlen demokráciagyakorlás a népszavazás. Minden másban a képviseleti demokrácia szerint járunk el.)

Az emberek többsége a népszavazásról úgy gondolkodik, hogy az egy olyan esemény, amikor a politikai elit bevonja őket egy kőkemény háborúba, kvázi a tűzvonalba helyezi, holott éppen azért van képviseleti demokrácia, hogy a tűzvonalba még csak véletlenül se kerüljenek. A népszavazás egy lejáratott műfaj lett a magyar demokráciában.

Harmadszor, óriási hiba volt a kormány részéről, hogy nem tudta térben és időben pontosan elhelyezni a referendumot, annak lehetséges következményeit, illetve fontosságának okait. A referendum nem maga a háború, hanem annak csupán egy csatája. Egy az elkövetkező sok közül. A migránsok nem Magyarországra jönnek, hanem a fejlett nyugati államokba, tehát logikusnak tűnő érvelés volt a balliberálisoktól, hogy nem fenyeget minket közvetlen veszély.

Nem is. Most még nem. Azonban éppen a hetekben sokallt be Merkel, és nyilatkozta le, hogy vissza kellene forgatni az idő kerekét. Feltették a kezüket a svédek és osztrákok is. Ez nem jelent mást a kialakult helyzetben, mint hogy a nemkívánatos migránsokat vissza kell paterolni a küldő országba, de legalább oda, ahol az EU-ba lépett. Ez közel egymillió migránst jelent Magyarországra nézve. Amikor pedig a fejlett nyugat megszabadul a kolonctól, nem kell mást tennie, mint felfüggesztenie Schnegent. Hogy ez mikor lesz? – Legkésőbb tavasszal. Pláne, ha a mi népszavazásunk fertőzőnek bizonyul. Akkor bizony nem lesz ideje Schulznak és Junckernek demokratára innia magát és ülésről ülésre járva odázgatni a döntést.

 Írhatnék a balliberálisok alávalóságáról, gerinctelenségéről, szimpatizánsaik zsigeri gyűlölködéseiről, amelyeket hibás intellektusukból fakadóan ránk projektálnak. Oldalakat lehetne teleírni hazugságaikkal, ostoba mantrálikkal, amelyek arra szolgálnak náluk, hogy a valóságot elfedjék. Fölösleges. Ez nem rajtuk múlt. Bizonyos szemszögből nyilván rajtuk is, de mondandóm lényegét nem érinti az ő tetteik értékelése.

A hibát mindig magában keresse az ember, mert mást nem tud megváltoztatni, de magát igen. Mást nem tud meggyőzni, hogy téved, de magában le tudja vonni a következtetéseket és okulhat belőle.

És itt visszakanyarodnék a kormány azon ígéretéhez, hogy érvénytelenség mellett is lesz közjogi következménye a népszavazásnak, ha a NEM-ek aránya szignifikáns. Tanulságos rész!  

Azt mondta ez a mi kormányunk, hogy ez nem politikai ügy. Egyetértek, nem az. Azt is mondta, hogy ezt józan megfontolás alapján erkölcsi kötelességünk megtenni hazánkért, tehát felülemelkedik a pártcsatározásokon. Ezzel is egyetértettem. Viszont mégis közjogi lépéseket terveztek/terveznek. Márpedig az politikai döntés ám, hiszen a referendum elbukott, ahhoz joghatás fűzni kizárólag politikai lapon lehetséges. Ergo az egész politikai ügy, vagyis hiába hazudott minden másban a balliberális oldal, ezt a helyzetet jól ismerte fel. Tudta, hogy ez olyan csapda, amit a kormány nem kerülhet ki.

Talán nem is akarta, talán a tartalék forgatókönyv számolt ezzel. Vagyis, ha a népszavazás érvénytelen lesz és a kitűzött magasztos célokat nem érjük el, ha a hazánk érdekében elvégzett erkölcsi kötelezettségünk nem hozza meg a várt eredményt, akkor előkerül az önös érdek, a hatalmi pozíció megerősítése. Mert arra még az eredménytelen referendum is alkalmas, hogy a Fideszt és Orbánt megerősítse Magyarországon, de az EU-ban is. Azt mondják hát, „ha nincs elegendő állampolgár, akiben lenne erkölcsi tartás és felelősségtudat, akkor majd mi meghozzuk helyettük a nehéz döntést saját üdvünkre”.

És ki hibáztathatná őket? Bármelyik párt ezt tenné a helyükben. A szomorú inkább az, hogy a társadalom tagjainak csak töredéke látja, hogy ez mennyire káros, hogy ez a demokrácia csődje. Vigadjunk hát együtt a pártokkal, akik mind saját győzelemként értékelik a történteket, a szimpatizánsokkal, akik mindkét oldalon borzalmasan elégedettek a történtekkel! Megyek és bontok egy sört. Egészségünkre!

Tegyük fel, hogy nincs valódi tétje a népszavazásnak, csak Orbán hatalmának megerősítése. Túl azon, hogy nekem ennyi elég, vannak egyéb körülmények is, amelyek arra sarkallnak, hogy vasárnap szépen beikszeljem a NEM-et.

Lássuk csak, itt van Orbán kormányzása. Nem szavaztam rá, sőt, senkire sem szavaztam, de az elmúlt 6 évet inkább értékelem pozitívan, mint negatívan. Sokan most felszisszenek, és azt mondják, „ez megbolondult”. Igen, magam is érzem, hogy ez nem egy normális elmeállapot. Azonban én is annak a sokmillió embernek egyike vagyok, akikben a 2006-os vérengzés nem múlt el nyomtalanul, akik ott megélték a demokrácia halálát.

2002-ben Medgyessy Pétert tartottam a legalkalmasabbnak az ország kormányzására, rá szavaztam. A szemem láttára tüntették el a süllyesztőben, mert ki merte mondani, hogy az SZDSZ egy hazug tolvajbanda. Nem hittem a szememnek, amikor Gyurcsányt elküldték tárgyalni Kiss Péter kinevezéséről, majd a politikai élet egyik legocsmányabb, zsírosra hízott patkánya, Kuncze Gábor előbújt odújából és kijelentette, nekik csak Gyurcsány felel meg. A többit ismerjük. Ekkor értettem meg, bolsevik kutyából nem lesz liberális szalonna.

Az a primitív ámokfutás, amit Gyurcsány-érának hívunk, lehetetlenné teszi számomra, hogy valaha is egy magát baloldalinak és liberálisnak mondó pártra szavazzak. Nem vagyok jobboldali, sem keresztény konzervatív. S miután a szociálliberális politikai irányzat kamunak bizonyult, a világnézetem elárvult pártválasztás szempontjából. Attól kezdve csupán a saját értékrendem vezérel, mindig a szerint foglalok állást a társadalmat érintő ügyekben. Így a népszavazást illetően is.

Ezért, ha tényleg csak annyi lenne a tétje a népszavazásnak, hogy Orbán erősödik vagy gyengül, akkor is elmennék és erősíteném a gonosz Orbánbasit. Ugyanis a népszavazás témája az, hogy meg kell fékeznünk valahogy a brüsszeli ámokfutókat. Nem lesz blitzkrieg, de ez az első és fontos csata, amit továbbiak követnek majd, nekünk pedig törekednünk kell minél többet megnyerni. S hogy Orbán most erősödjön, nem csupán Magyarország, de egész Európa érdeke.

Tehát nem abban támogatom Orbánt, hogy minél több pénzt tömjön Vajna, Rogán és Habony zsebébe, hogy urat csináljon egy olyan tanulatlan tuskóból, mint Mészáros Lőrinc, hogy minden gazdasági előnyt ők élvezzenek. Ebben nem támogatom. Abban sem, ahogy az oktatást kezeli. Szóval, van bajom ezzel a kormánnyal, és 2018-ban sem fogok rájuk szavazni.

Az iszlám invázió kérdésében azonban feltétlen híve vagyok Orbánnak. Már csak azért is, mert a másik oldal összevissza hazudozik. Náciztak minket a kerítés miatt, majd kiderült, hogy máshol is van (Spanyolország, Franciaország.) A franciák azt mondták, az ő kerítésük nem a migránsok ellen van, mint a miénk, hanem értük. Az osztrákok nem építettek kerítést, csak kaput oldalszárnyakkal.

Mára odajutottunk, hogy a „wir schaffen das”-ból „bárcsak visszaforgathatnám az idő kerekét” lett. Nincsenek sehol az agysebészek, a több nyelven tudó atomfizikusok sem, csak fél-analfabéta, szocializálatlan kecskepásztorok és könnyen fanatizálható, gyökerét vesztett fiatal emberek.

Felmerült a „no go zone”-ok kérdése is. Az a BBC hazudta le a csillagos eget is a létükkel kapcsolatban, amelyik pár éve még ezzel a címmel készített dokumentumfilmet az angliai zónákról. A balliberális sajtó mág azt követően is bőszen támogatta a hazug kormányokat a zónák létét illetően, hogy dokumentumfilmek tucatjait, fényképek tízezreit rakták fel az internetre Európa szerte, amelyek azt tanúsítják, hogy a zónák igenis léteznek.

„Hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” – Ugye, ismerős? Akkor azt hittük, Gyurcsány csak egy vadhajtás, de mára kiderült, minden baloldali és liberális hazudik. Reggel, éjjel és este.

Megsúgom, kedves liberális és baloldali ismerőseim, az internet korában Orbán ellen ordas hazugságokkal nem lehet harcolni. Amit műveltek, azzal őt erősítitek. Úgy is, hogy kényszerpályára állíttok olyanokat, mint én is vagyok.

Európából térjünk vissza kicsit a magyar valóságba!

Akik néhány éve még veszélyesnek tartották a határon túli magyarokat, akik az életüket féltették tőlük és foggal-körömmel küzdöttek ellenük, azok most veszélytelennek mondják azokat a többnyire identitás nélküli, vagy hamis identitású fanatikus tömegeket, amelyekről már kiderült, hogy terroristák lapulnak bennük. Azok betelepítéséért harcolnak foggal-körömmel, akik európai városokban robbantgatnak, gyilkolásznak, útlevelet adnak kölcsön az ISIS-hez tartó rokonnak, nőket erőszakolnak meg és még sorolhatnám.

Ez olyan ellentmondás, rosszabb esetben olyan logikus, hogy mindenképpen demonstrálnom kell, velük sosem leszek egy platformon, ezért a voksom NEM. Akik szerint egy másik magyar értéktelenebb, mint egy fanatikus fél-analfabéta muszlim, azokkal én nem árulok egy gyékényen.  

Végezetül ott van a józan megfontolás, amelyet szakmai képzettségemből fakadó ismereteim, tudásom is megtámogat. A tömegek kontrollálatlan befogadása ellenkezik valamennyi nemzetközi jogi passzussal, ellenkezik a EU-s joggal. A jogszabályok felfüggesztése, - történjék az akár humanitárius okokból – káoszhoz vezet, aláássa a jogbiztonságot. A több milliárd mélyszegénységben élőből nem elég 2-3 milliót befogadni ahhoz, hogy megszűnjön maga a mélyszegénység. Arra sem lehet elég, hogy a lelkiismeretünk megnyugodjék, mert nem nyugodhat meg. Évente 80 millióval nő a legszegényebbek létszáma. Beláthatjuk, hogy Európa nem képes évente 80-100 millió embert befogadni. A segítséget kell odavinnünk, nem őket beengedni kontrollálatlanul. Ezért szavazok NEM-mel vasárnap, a képmutatásra mondok nemet.

S hogy szerintem van-e tétje a népszavazásnak? – Feltétlenül. Egy álláspont melletti határozott kiállás, hogy senki ne kételkedjen, ez a szilárd meggyőződésünk. Ez a határozott álláspont az Európai Bíróságon elengedhetetlen, mint bizonyíték.

Tételezzük fel, hogy az idő nem áll meg október 2-án. Másodika után harmadika lesz, majd november és december. A migránsok jönnek, előbb kétmillió, majd több, de ki tudja mennyi. Merkel már kiadta az utasítást, hogy időgépet kell építeni, mert muszáj visszaforgatni az idő kerekét. Gyanítom, hogy még a német mérnökök sem tudnak segíteni Merkel muttin. Így marad az, amit már Svédország, Norvégia és Ausztria is pedzeget, visszapaterolni az összest oda, ahol először regisztrálták őket. Belegondolt már egyetlen baloldali liberális is, hogy ez Magyarországnak hány menekültet jelent?

Ki tudja, a törökök is meddig tartják a szavukat? Fenyegetőzni már fenyegetőznek. Ha nem kap 75 millió török vízummentességet az EU-ban, akkor szélnek eresztenek pármillió agysebészt. Hirtelen nem is tudom, melyik lenne nagyobb katasztrófa.

Ki meri állítani, ha a közel egymillió itt regisztrált muszlimot katonai erővel visszadeportálják hozzánk, nem függesztik fel schengent? Azt mondták, kerítést csak a náci magyarok építenek, s lám, már nekik is van. Azt mondták, jöhet mindenki, most meg időgépet építenének. A svédek is azt mondták, Magyarország nem biztonságos, menjen hozzájuk minden migrincs, most mégis visszaküldenének pár ezret. Ki meri hát azt állítani, hogy nem függesztik fel schengent, ha visszapateroltak mindenkit hozzánk, az olaszokhoz, a bolgárokhoz és görögökhöz?

Szóval, baloldali és liberális emberek kishazánkban, nem árulok egy gyékényen veletek, mert nem mutatkoztatok szavahihetőnek, mert híján vagytok a tisztességnek. Magyarként nem pártolok olyan eszmét, amely a másik magyart alávalónak tartja, az életét félti tőle és az országba sem engedné, miközben fanatikus muszlimok százezreit telepítené le, olyan embereket, akik bizonyítottan fokozott terrorveszélyt jelentenek.

Mindezekért én NEM-mel szavazok. Nem várom, hogy ezt egy baloldali liberális megértse. Én sem értem őt. Mindkét fél tegyen belátása szerint, mert mindenki véleménye számít. A demokrácia nem mindig szép, de szükséges.

Elsőként is nézzük meg, mi a demokrácia. Ehhez vissza kell tekintenünk egészen az ókori görög poliszok korába. Akkoriban alakult ki ugyanis egy olyan társadalmi (politikai) rendszer, amelyben a városállamok jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjai döntöttek a közügyeket illetően. A hatalom ilyetén való gyakorlása lehetett közvetlen vagy képviseleti. Utóbbit jól ismerhetjük, hiszen képviseleti demokráciában élünk.

Sokan hiszik azt, hogy a demokrácia az csak úgy van, azért nem kell tennünk semmit. Még annak tükrében is így vélekednek, hogy van pár korosztály, amelyik megtapasztalta milyen a demokrácia nyújtotta lehetőségeket nélkülözni. Úgy vélik elegendő kimondani magát a szót, mint valami varázsigét és az életünk máris sokkal jobb lesz.

A demokrácia nem egy tökéletes társadalmi konstrukció. Nem is lehet az, hiszen emberek működtetik. Azonban lehetőségünk van mind komfortosabbá tételére, de azért tennünk kell.

És itt a gond! Az emberek nem szeretnek tenni. Ahogy Nietzsche is fogalmaz egy korai művében, A vándor és árnyékában, a világban a leggyakrabban tapasztalható emberi tulajdonság a lustaság, restség. Ennek okai szerteágazóak lehetnek. A felelősségvállalással ránk nehezedő pszichikai teher súlyától való félelem, álláspontunk okán a közvélemény reakciójától való zsigeri rettegés. vagy egyszerűen csak a Pató Pál effektus, hogy nem tartjuk időszerűnek a tettek véghezvitelét.

Teljesen mindegy, mely okból mutatkozunk restnek, ha közügyről van szó és nem cselekszünk, a demokrácia sérül. Veszít erejéből és szépségéből, mígnem olyan torzóvá válik, amelyben csalódnunk kell. S mindhiába vigasztaljuk magunkat azzal, hogy más sem tett semmit, az összetartozás jóleső érzése nem menti meg társadalmunkat.

Nietzsche az egyéniségről a következőket mondja: "Az erényes ember már csak azért is alantas fajta, mert nem személyiség, hanem azáltal nyeri el értékét, hogy hasonul bizonyos egyszer s mindenkorra változatlan embertípushoz. Összehasonlítható, vannak hozzá hasonlók, de nem lehet egyedi." /A hatalom akarása - feljegyzések/

Mit is jelent ez? Nagyjából annyit, hogy mit sem ér az a közösség, amelyhez egyedi értékek nem adódnak hozzá, amely a véleményazonosság béklyójában halványul el, elveszítve a fejlődés és változás képességét.

Hogy mindezt most miért írtam le? - A népszavazás, az átkozott kvótareferendum okán. Keserűséggel tölt el, hogy mára eljutottunk arra a pontra, amikor a képviseleti demokráciát alkalmatlannak kell minősítenünk a közügyekről való döntések meghozatalára, a politikai hatalom demokratikus gyakorlására.

Mert lusták vagyunk. Lusták még arra is, hogy a demokráciát, a legélhetőbb társadalmi együttélési formát fenntartsuk. Szégyen!

Én személy szerint már eleve bűnös restségnek tartom a közügyekben való döntések másokra történő átruházását, a képviseletet. Legalábbis ebben a formájában mindenképpen. Lehet, hogy a poliszok korában ez még működött, de a modern korban a társadalom oly mértékben differenciálódott, hogy az általános felhatalmazásban éppen a demokrácia lényege vész el, hogy tudniillik beleszólhatunk a közösségünk mindennapjainak formálásába.

A négy évenkénti választás semmi más, mint egy bárgyú rituálé, amelyhez különféle varázsigéket rendelnek, amelyeket aztán négy évig hallgathatunk, ha a közösség számára fontos ügyekről döntenek helyettünk.

A népszavazás az egyetlen lehetőség, hogy elmondjuk, mit gondolunk a közösségünk éppen szóban forgó ügyéről. Dönthetünk mi magunk. Mi van ennél nagyszerűbb?

Nem tesszük. Azért nem tesszük, hogy a társadalmunk tagjai többségének akarata nehogy érvényesüljön. Mert aljassá váltunk, mert gyűlölködünk, ha nem úgy történik az ügyek gondozása, ahogy mi akarjuk, bármilyen kisebbségben legyünk is. Nem számít 7-8 millió ember, ha a maradék egynek nem tetszik.

S most a kisebbségnek, a társadalom töredékének lehetősége van megakadályozni a demokrácia működését. Persze, mindezt olyan varázsigék mantrázása mellett, hogy az ország 90%-a IGEN-nel szavazna, hogy a jelentős többség a migránsok befogadása mellett van. S honnan tudhatjuk, hogy nincs igazuk? - Onnan, hogy nem merik vállalni a bizonyossá tételének próbáját, a népszavazást.

Nem, a népszavazás nem arról szól, hogy kilépjünk-e az EU-ból! Nem. A népszavazás két dologról szól:

1. Akarjuk-e, hogy más döntsön arról, kiket fogadjon be Magyarország, a magyar társadalom?
2. Mit gondolnak az ügyek alakulásáról a társadalmat alkotó egyedi és megismételhetetlen, rendkívüli véletlenek sorozata által létrejött csodálatosan tarka sokféleség ötvözetei, a személyek, az államot alkotó polgárok.

Arról szól a népszavazás, érdekel-e minket a világ, amelyben élünk, törődünk-e magunkkal és másokkal, számít-e, hogy egyazon érzelmi kötődés ejtett minket olthatatlan szerelembe, hogy egy az identitásunk.

Úgy tűnik, nem számít. Nincs semmi közös a jobb- és baloldalként aposztorfált embertömegekben. Két végletesen különálló és kibékíthetetlen entitásként vívjuk kicsinyes háborúinkat. Bárminek örülünk, amitől a másik rosszul érzi magát, szenved tőle, kára származik belőle.

E két undorító konglomerátum viszálykodásában most új szintet lépett az egyik fél: a választók által rájuk ruházott képviseleti feladatot tagadják meg, amikor kijelentik, nem delegálnak küldötteket a választókerületekbe a népszavazáshoz.

Ennél aljasabb. primitívebb gonoszság már csak az lenne, ha - mint azt régen tették - keretlegényeket küldenének a választók megfélemlítésére.

És a baloldali emberek tobzódnak örömükben, tönkre tehetik a többség életét. (Egész életükben ennyi örömük legyen, azt kívánom.)

Majd elmondhatják, a népszavazás csalás volt, annak eredménye nem legitim, nem tükrözi a társadalom többségének akaratát, és további, általam elképzelni sem tudott aljasságokat fogunk hallani.

És a baloldali emberek majd tobzódnak örömükben, hiszen sikerül szabotálniuk a demokráciát. Megnyerik az egyik aljas kis háborújukat, de közben fogalmuk sincs, mit veszítenek, mit vesznek el a jövő nemzedékeitől.

S közben a demokrácia elhalványul, szépsége megkopik, olyan ocsmány torzóvá válik, amelyet gyűlölni fogunk. Talán felhatalmazzuk jelenlegi vezetőinket, hogy minden demokratikus szabályok ellenére büntessék meg amazokat. Talán utcára is megyünk, hogy diktatúrát teremtsünk azoknak, akik elvették tőlünk a demokráciát.

Nem tudom. Csak azt tudom, hogy a képviseleti demokrácia csődöt mondott. S bizonyosan valami más jön hamarosan. Erről gondoskodnak az EU vezetői. Fog még hiányozni az, amit most veszni hagyunk aljasságból, restségből.

Nem tudom megítélni jogi érvek mentén, jogszabályi környezetbe helyezve Budaházy terroristaságát. Nem sikerült ez a Tocsik-ügyben elhíresült bírónak, dr. Kenéz Andreának sem. Ő mégis megpróbálkozott, és ahogy az már nála lenni szokott, kiverte a biztosítékot mindenkinél, aki van annyira bátor ma a magyar miliőben és gondolkodik is olykor.

Szögezzük le, Budaházy egy elmeháborodott barom. Azt hitte, ha Rúzsa Söndörnek öltözik, akkor az is lesz. Hát nem lett. Egyetértek, be kell zárni, lehetőleg jó hosszú időre. Az nem biztos, hogy a börtön a legalkalmasabb hely. Ilyenkor hiányzik az OPNI, de nagyon.

Felkaptam a fejem arra is, milyen sokan asszociálnak ezen ügy kapcsán a Gyurcsány-rezsim idején ámokfutásra utasított igazságszolgáltatás rémtetteire. Például Schiffer András és Skrabski Fruzsina. Hát igen, a szemkilövetés mai napig meghatározza a magyar közérzetet, s biztosít stabil mozgásteret arra, hogy például Orbán Ráhel magánemberként képviselje Magyarországot a bahreini olajügyi minisztériumnál. Igen, tisztelt baloldali és liberális honfitársaim, a 2006-ban általatok mutatott magatartás, a szemkilövetések éljenzése vezetett Orbán kétharmados királyságához. (Zárójelben jegyzem meg, szintén a ti viselkedésetek miatt marad ez a felállás 2018-ban is. Migráns simi, ugyebár.)

Nem tudom megmagyarázni, de valahogy nem vagyok képes osztani Skrabski és Schiffer álláspontját. Szerintem keverik a szezont a fazonnal. Egyik oldalon egy ámokfutó köztörvényes áll, a másikon egy jogszabályok tucatjával körbebástyázott állami vezető. Nincs analógia a kettő között. A jogban semmiképpen. Természetesen én is úgy gondlom, hogy 2006 után politikusoknak és rendőri vezetőknek is börtönbe kellett volna kerülniük a demokratikus rend felszámolására tett kísérlet miatt. Ám ez csupán erkölcsi állásfoglalásom, a jogi lehetőséget nem igazán látom. Szemben Budaházyék tetteivel, amelyek viszont tisztán és egyértelműen a BTK-ba ütköző cselekmények. Más kérdés, hogy nem terrorcselekmények. 

Hajlok egyetérteni Szikinger tanár úrral, Budaházy védőjével, aki bár burkoltan, de célzott arra, hogy ezek tudathasadásos emberek, akik hazafias érzülettől vezérelve olykor elfogadhatatlan csínyeket vittek véghez. A lábtörlő felgyújtása ugyanis valóban legfeljebb gyújtogatás. Azt terrorcselekményként értékelni nem vall tiszta elmére vagy tiszta jellemre.

Egyszer Földi tanár úr azt mondta nekünk a római jogi kurzuson, hogy a jog nem a józan paraszti ész tudománya. Földit sosem tartottam sokra, nem véletlenül. Ugyanis a jog alapjait jelentő filozófia viszont egyértelműen a legjózanabb szellemi tevékenység. A társadalomfilozófiai elmélkedések jelentős része a morál szervezőerejéről szólnak. A jog nem más, mint a stabil erkölcsi alapokon nyugvó társadalmi értékeink védelme.

Ennek kellett volna tükröződnie a tegnapi ítéletben is. Nem ez történt. Helyette a közös értékeinkben még hívő embereket csapták arcul, teremtve újabb kiábrándult csoportokat. S innentől végül mégis igaza van Schiffernek, a jelenlegi igazságszolgáltatás nem szolgálja a társadalmat, léte groteszk, visszataszító. Alapjaiból kell kimozdítani és új alapokon felépíteni.

   Egyik nap ültem a gép előtt és a hírek között böngésztem. Elgondolkodtam azon, miket írnak a magukat baloldalinak, liberálisnak és demokratának valló emberek. S ekkor heurisztikus élményben volt részem. Felkiáltottam magamban: Jé!

   Jé, hogy ezek mennyire hasonlítanak az öngyilkos merénylőkre! Felvettem a fonalat és továbbgondoltam a hasonlóságokat. Tökre szórakoztató volt. Íme, néhány:

   Az alapmotívum mindkettőnél, hogy öngyilkos akar lenni, de lehetőleg úgy, hogy mások is együtthaljanak velük. A tudatosság tekintetében ugyan mutatkozik ellentét, hiszen amíg az öngyilkos merénylő szándékos cselekvéssel juttatja érvényre akaratát, addig a liberális demokrata nincs tudatában, hogy az, amit tesz, vagy tenni szeretne, pont azt eredményezi, mint amit az öngyilkos merénylő tudatosan művel, mégis a végeredmény ugyanaz: megannyi értelmetlen haláleset. Lásd a liberális demokraták heroikus erőfeszítéseit, hogy lehetőleg minél több öngyilkos merénylővel árasszák el Európát.

   Másik markáns hasonlóság az ideológiai megalapozottság és ezen ideológiában való megingathatatlan hit. Ahogyan az öngyilkos merénylő fanatikusan hisz abban, hogy amit tesz, az az egyetlen helyes cselekedet, úgy a liberális demokrata is meg van győződve róla, hogy világnézete az egyetlen üdvözítő nézet, amely szerint az emberi társadalom létezhet. A két tábor között a különbség itt abban nyilvánul meg, hogy amíg a muszlim terroristák a más világnézetűeket simán csak kiirtják, addig a liberális demokraták megelégszenek annyival, hogy megbélyegzik, pellengérre állítják, életét ellehetetlenítik annak, aki másként gondolkodik. Tekintve, hogy a liberális demokrácia egy marxista filozófiába oltott keynesiánus hagymáz, nem lepődünk meg, hogy éppen azok ma a liberális demokraták, akik maguk, vagy akiknek felmenői a szocialista érában tömeggyilkosságokkal oldották meg a másként gondolkodók problémáját.

   Ideológiájuk alapját képezi a nemek hátrányos megkülönböztetése. Ebben a tekintetben az öngyilkos merénylők a nyomába sem érhetnek a liberális demokratáknak. Ugyanis amíg a muszlimoknál csupán a nő szenved el hátrányos megkülönböztetést, addig a liberális demokrata tagadja magát a nemet is, mint eleve rossz és elfogadhatatlan megkülönböztetését az embereknek. A liberális demokrata számára nem léteznek nők és férfiak, csak emberek vannak, akik egyenjogúak. Szóval, ha úgy tartja úri kedvem, akár szülhetnék is gyereket. Milyen kár, hogy a jog ilyesfajta problémákat nem képes megoldani!

Figyelemre méltó, hogy amíg a muszlimok kultúrájuk eme vonására alapvetően büszkék, addig a liberális demokraták bűnbakot neveznek meg, aki a nemek közötti különbség felemlegetésével akadályozza az emberi egyenlőség idilli állapotának elérkeztét. Szerintük mi, előnyös helyzetű, heteroszexuális (ciszgender? LoL) fehér férfiak – egy egyébként kihalóban lévő faj! – vagyunk a felelősek a világ minden borzalmáért. Beleértve a nők nőként kezelését is. S amíg a muszlim terroristáknál a nők támogatják a saját hátrányos megkülönböztetésüket (nyilván kultúrára jellemző attitűd), addig jelentős számú előnyös helyzetű, heteroszexuális fehér férfi tagadja meg énjét és vallja magát liberális demokratának.

Vajon belegondoltak már e két csoport tagjai, hogy mi történik akkor, ha őket egyazon élettérbe kényszeríti a saját hülyeségük?

Sosem unalmas, amikor ez a kislány nyilatkozik. Kislány, - mondom – miközben 19 éves felnőtt ember. Akinek saját elképzelése van a jövőjéről és a múltjáról, aki egyedül vállal felelősséget a döntéseiért, aki… Számomra mégis inkább tűnik egy gyámolítást igényló gyermeknek. 

Ez a gyermek tegnap érzelmektől feldúlt állapotban adott interjút az NSO-nak. Nem kellett volna. Talán a riporternek is lehetett volna annyi esze, hogy elhalasztja az eseményt nyugodtabb időkre. Gondolom, kellett a szenzáció. Nos, lett is!

A különböző portálokon aljasabbnál aljasabb emberek bántják Liliánát mindazért, amit mondott, ahogyan mondta. Szó mi szó, nem fogta vissza magát, nem szokása. Ahogy az már a gyerekeknél lenni szokott, ami a szívükön, az a szájukon. Liliána (elnézést, de nem hívom Lilunak, ahogy mindenki más, mert arról az a bűn ronda műsorvezető jut az eszembe, akinek olyan térdei vannak, mint egy kitaposott öszvérnek.) még nem tanulta el az érvényesülni akaró felnőttek simulékonyságát, még nem tudja milyen az, amikor napi szinten kell kompromisszumokat kötni, hogy ne álljon előttünk folyton valamilyen akadály.

Miről is szól az úszósport Izaurájának története? – Kezdjük talán ott, hogy kicsoda is volt szilágyi Liliána a sportoló, amíg fel nem szabadult. Először is Gyarmati Dezső és Bara Margit unokája. Tessék kiguglizni, kik ők! Habár elég szégyen, ha valaki nem tudja. Liliána édesapja Szilágyi Zoltán, egykori úszó olimpikonunk. Szóval híres emberek gyermeke, unokája. A sport átjárja az ő családját, mint Luke Skywalkerét az erő.

Ilyen háttérrel illik valamit elérni az életben, kitűnni a többiek közül. Nagy lelki teher ám ez egy gyermek számára. Úgy veri egy nyiladozó értelmű fiatal ember elméjét rabszolgavasba, mint Leoncio Isaurát. Nem csoda hát, ha mindaz, amin átment mostanában, érzelmektől átitatott bugyuta nyilatkozat tételére sarkallta.

Azt találta mondani ez a lelki rabságából felszabadult kis rabszolgalány, hogy ő márpedig most kivívta a szabadságát, úgyhogy mindenki tehet neki egy szívességet. Nem pont így, egy mondatban hangzott el, de ez volt mondandója lényeg. 

Sokan vették magukra e mondatokat. Olyanok is, akikről Liliána azt sem tudja, hogy a földön vannak, nemhogy még üzenjen is nekik. Ezek a muszájból megsértődők, akik aztán mindenféle aljasságot okádtak vissza a kislányra.

Szilágyi Liliána mondandója nem mindenkinek, hanem meg nem nevezett konkrét személyeknek szólt. Nos, bár ő nem nevezte meg őket, én megteszem: Szilágyi Zoltánnak, az édesapjának és volt edzőjének, Kovács „Kicsi” Lászlónak szólt. Nekik és senki másnak. 

Miért? – merül fel a kérdés joggal. Erre úgy próbálok válaszolni, hogy felidézem a Liliána által elmondottakat, illetve az édesapja és volt edzője tette kijelentéseket.

„Laci bának egészségügyi problémája van, amely újra jelentkezett – mondta Szilágyi Liliána a Nemzeti Sportnak adott interjújában. – Mondjuk, nem is csodálom, hiszen olyanokat bírt ki mellettem, hogy az tényleg embert próbáló. Én viszont azt szeretném, hogy emberként megmaradjon nekem! Senkinek sem kívánom az érzést, hogy áll hajnali négykor a repülőtéren, mert versenyre utazik, és kap egy telefonhívást, hogy az edzője kórházban van, és nem tud jönni… Én Laci bácsival képzeltem el az olimpiát, vele akartam kimondani, hogy »Igen, megcsináltuk!«” – Nyilatkozta Liliána.

„Évek óta egy szörnyű, bár az életemre nem veszélyes betegség gyötör, a cluster nevű fejfájás, a migrénnél is fájdalmasabb tünetegyüttes. Ilyenkor, évente egyszer, elkap, és ledönt a lábamról. Most egy hétig tartott a roham, de már teljesen jól vagyok, az idei adagot már kipipáltam, legközelebb jövő ilyenkor érkezhet. Szóval, ez nem olyan betegség, mint a rák vagy a magas vérnyomás. Mindegy, nem lehettem ott Liluval…” – mondta el a Magyar Időknek Kovács László.

Liliána életét teljes egészében az apja irányította, akiben megbízott, akire rábízta testét-lelkét. Ám ő cserbenhagyta. Amikor jöttek a monacói és a Canet-en Roussillon-i versenyek, a Mare Nostrum sorozat állomásai, nem gondoskodott edzői támogatásról, utánpótlásról a beteg edző helyett a lánya számára, hagyta teljesen egyedül belevágni ebbe a kemény olimpiai felkészülési tornába. Hagyta volna instrukciók, lelki támasz nélkül. A kétségbe esett kislány felhívta első edzőjét, az olimpiai bajnok Szabó Joe-t.

Apuka befolyásáról egy önvallomás: „Liliána sportkarrierjét mostanáig mindenben támogattam. Lányom tízéves sportpályafutásában, bárki is volt éppen az edzője, bármelyik klubban is versenyzett, egyetlen közös pont volt, és ez az én személyem. Jómagam szakedző vagyok, harmincéves sportpályafutással, négy olimpiával a hátam mögött…”

„Gyorsan és jól kellett döntenem. Egyetlen ember jutott az eszembe, Szabó Joe, hiszen nála kezdtem el úszni, van közös múltunk, számíthatok rá, és tudja azt is, mit él át egy versenyző ötven nappal az olimpia előtt. Rövid gondolkodás után szerdán délben azt mondta: igen, megcsináljuk.” - olvashatjuk a fiatal úszótól.

Vagyis ott és abban a helyzetben egyedül kellett döntenie, mert apuci segítő keze ezúttal nem nyúlt feléje. Azt, hogy mit mondhatott ekkor az apjának, nem tudhatjuk. Habár sokat sejtető az apuka médiabeli kirohanásának egyik részlete. Íme:

„Liliána kérését, vagyis, hogy a továbbiakban ne segítsem, tiszteletben tartom, és ezennel befejeztem sportkarrierje építését, a vele folytatott együttműködést.”

Ismerjük a kislány őszinteségi rohamait. Alighanem apuka is kapott belőlük egyet. Nagyon szíven üthette az eset ezt a négy olimpiát megjárt, egyébként totál eredménytelen sportmúltú szakedzőt, mert a következőket nyilatkozta a lányáról és annak új edzőjéről:

„Egyszersmind kijelentem, csak az eddig történtekért tudok felelősséget vállalni, ami ezután éri a lányomat, arra már nincs semmilyen befolyásom. Annyit még hozzátennék, hogy furcsállom Csende Zsolt bátorságát, aki sem úszóként, sem edzőként szerzett tapasztalattal nem rendelkezik, mint ahogy szakirányú képzettséggel sem. Ennek ellenére most már feladatát nem teljesítve tevékenykedik, hiszen a tőlem – mint a team vezetője és finanszírozója – kapott instrukciók értelmében a fizikális terhelésmérés, és ennek alapján az én tájékoztatásom volt a munkaköre. Lehet, hogy a megfelelő felkészültség hiányában más eszközökhöz nyúl? Nem tudom… Ami biztos, hogy amíg Liliána az én irányításommal úszott, a doppingvizsgálatainak eredményei minden esetben negatívak voltak. Befejezésül csak annyit, hogy egy kontár megjelenése a színen a magyar edzői kar, a szakma arcul köpése, egyszersmind komoly figyelmeztetés a magyar edzőtársadalomnak”

Hoppá! Apuci sem szarozik ám! (Már tudjuk, kitől örökölhette Liliána a temperamentumát és habitusát) Konkrétan doppingolással gyanúsítja a lányát és az edzői teamet, aminek vezetését Szabó Joe vette át tőle. A nevesített Csende Zsolt a szakmai irányításban vesz részt a három tagból álló szakmai stábban. Szabó Joe team koach és Csende Zsolt szakmai vezető mellett Ramocsa Gábor, a SE-TSK professzora tagja még a triónak.

Kicsit elemezgessük apuci és a volt edző sértettségének egyéb vetületeit is!

Kovács „Kicsi” László Törös Károly ivócimbor … izé … jó barátja. Hogy kicsoda Törös Károly? – Már túl azon, hogy egy alkoholista nímand? – Törös terjeszti a legaljasabb hazugságokat Hosszú Katinkáról és férjéről. Állítólag Törös pofázta ki részegen Kiss László nemi erőszakos dolgait is. S ha már ilyen jó barátok ezek ketten, Kovács úr sem mulasztott el Katinkázni egy jót.

„…Marseille-ben 200 m pillangón 2:08.4 perces idővel megverte Hosszú Katinkát (!), a táv specialistáját. Mindenki ledöbbent, én is, Lilu is, Shane Tusup, Katinka edzője pedig annyira kiakadt, hogy a last call roomban székeket rugdosott, még szerencse, hogy csak távolról figyeltem a történteket.”

Törös hasonló sztorikat ad elő különböző médiákban. Milyen érdekes! Ehhez tegyük hozzá, hogy anno Szabó Joe volt az egyetlen úszó olimpikon, aki határozottan Katinka mellé állt a szövetség és közte kirobbant vitában.

Szabó Joe-nak sok van a rovásán. Katinka mellé állt a többi edzővel és a szövetséggel szemben. Elvette Szilágyi Zoltán kedvenc játékszerét, pedig mennyi pénzt ölt bele. Ezért az a minimum, hogy szinte nyíltan megvádolják, hogy tiltott szereket ad Szilágyi Liliánának, hiszen szakmailag sehol nincsenek a Szilágyi-Szabó pároshoz képest.

Ilyen emberek ezek. Aki nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek, annak megkeserítik az életét. És hát persze, hogy nincs náluk nagyobb szakember a földön! Kár, hogy a tanítványaiknak semmit nem tudnak átadni ebből, mint látjuk az olimpián.

Első perctől fokozott figyelemmel kísérem Kiss László volt úszó szövetségi kapitány nemi erőszakolós ügyét. E részemről megnyilvánuló érdeklődést maga Kiss indukálta, amikor nem oly’ rég Hosszú Katinkával szemben exponálta magát, s már akkor is kiviláglott egy opportunista, erkölcsi gátlásoktól mentes személy körvonala. Onnantól én már nem vártam semmi jót ettől az embertől.

Mégis majd’ hanyatt estem a döbbenettől, amikor elolvastam a Privát Kopó bűnügyi magazin és a fullank.com közös cikkét. Az írásból egy olyan végtelenül aljas és kegyetlen ember képe sejlett fel, amilyen (szerencsére) nem sok van a közéletben. Ezzel, persze lehet vitatkozni, de inkább majd máskor. Maradjunk csak Kiss Lászlónál, az ikonnál, aki fontos pozíciókat tölt be különböző szervezetekben, aki állami és egyéb kitüntetések halmozója, akiről uszodát neveztek el, s még sorolhatnánk.

Csodálatos életpálya az övé, s ha csupán ennyi lenne ő, méltán övezné tisztelet személyét. Ahogy övezte is! Egészen addig a méltatlan lejárató kampányig, amit Hosszú Katinka ellen folytatott/folytattak. Mert onnantól az emberek véleménye megoszlott Kiss személyével kapcsolatban. Több alkalommal is bizonyságot nyert, hogy egyes állításai nem felelnek meg a valóságnak. Én már akkor is értetlenül álltam a viselkedése előtt. Tőle éppenséggel azt vártam volna, hogy anyatigrisként védje a fiatal sportolónőt, nem pedig hazudozzon annak érdekében, hogy a közvélemény előtt besározódjon. Majdnem nemzetközi doppingbotrány lett az egyik hazugságából, amikor azt állította, hogy Katinka úgy ment el az USA-ba egy pénzdíjas versenyre, hogy azt nem jelentette be a szövetségnél. Kiss egy keddi állítása szerint ő csupán hétfőn tudta meg Katinka facebook-os bejegyzéséből, hogy versenyen van. Aztán gyorsan kiderült, hogy éppen Kiss egy előző vasárnapi tévés interjúban említette, a sportolónő Amerikában versenyez. A vége az lett, hogy több rivális szövetség doppingvétséget emlegetett. Gyárfás Tamás alig tudta kimagyarázni a helyzetet, ami végül azért sikerült.

Ez volt az a pillanat, amikor el kellett volna engedni Kiss László kezeit, de sajnos nem ez történt. A mi sportos miniszterelnökünk, Orbán Viktor személyesen járt el, hogy Kiss pofátlanul eljátszhassa az áldozat szerepét és pajzsra emelve térjen vissza kamu lemondása után.  Ezek tényleg azt gondolták, hogy e mélységesen felháborító és ostoba színjátékuk hidegen hagyja az embereket? Hogy nem lesznek olyanok, akik felbőszült állapotukban küldetéstudatra ébrednek és esküt tesznek Kiss levadászására?

A leleplezés a korábbi események logikus következménye volt. A vadászok kitartása meghozta gyümölcsét, nem is akármilyen gyümölcsöt! Ki kardot ránt, kard által vész el. Mennyire igaz ez Kiss esetében! Kétszeresen is. Ugyanis Kiss volt az, aki annak idején belső puccsot szervezett Széchy Tamás ellen, s az akkor 68 éves mester szűrét kitette a MÚSZ-ból. Szintén Kiss volt, aki leginkább felhorgadt Katinka ellen. Nos, csúnya vége lett. Nem kell nagy jóstehetségnek lennem ahhoz, hogy megjósoljam, Kiss kálváriája korántsem ért véget. Szenvedjen is a mocskos disznó!

Egy agresszív, erkölcsi gátlások nélküli, évtizedeken át köztiszteletnek örvendő, sőt bálványozott személy reakcióit láthatjuk, amikor vulgáris szavakkal küldi el a riportereket, amikor állításait egyik napról a másikra változtatgatja, amikor blöffökkel igyekszik manipulálni a közvéleményt. Azzal a háttérrel, amivel ez idáig rendelkezett, akár a képünkbe is ordíthatta volna, hogy „Igen, megtettem! Na és, mi közötök hozzá? Én vagyok a legnagyobb úszóedző, én vagyok számtalan elismerés birtokosa, egy ikon vagyok, ti meg semmit és senkik!”. Mennyire rá van írva az arcára, hogy legszívesebben meg is tenné, csakhogy közben eltűnt a háttér. Nincs állambiztonság, amelyik azt az ígéretét sem tartotta be, hogy az aktáit megsemmisítik. Nincs a MÚSZ könyörtelen ura, aki az edzőket is megzsarolja érdekében, és nincs miniszterelnök sem, aki felhívja telefonon. Egyedül Péterfalvi ombudsman Attila fenyegette meg a médiumokat, hogy ne merjenek újabb részleteket nyilvánosságra hozni Kiss múltjáról. Ez mindent elmond arról a hatóságról, amit az a nyomorult képvisel.

Hogy mégis legyen egy szalmaszál, amibe a fuldokló Kiss kapaszkodhat, ügye politikai fordulatot vett. Kibaszott zombik! A különböző internetes portálokon egyre hangsúlyosabban jelentek meg a politikai nézetek mentén alkotott vélemények. Lett Gyurcsányozás, bolsevikozás és Orbánozás. Mígnem kikristályosodott két csoport szembenállása, amelyek közül az egyik szerint azért lehetett Kiss az, aki eddig volt, mert Orbán emelte őt piedesztálra, aki amúgy egy tolvaj diktátor és dögöljön meg. A másik tábor, a jobboldali érzületű kommentelők hamar kaszát-kapát ragadtak és Orbánt védve odáig jutottak, hogy Kiss ártatlan, a megerőszakolt lány egy szajha volt, aki könnyen kötélnek állt. Így lett Kiss László a gyűlölt jobboldal emblematikus figurája egyfelől, és a áldozata a bolsevista támadásoknak másfelől.

Olvastam tegnap egy írást a pedagógusok kormányellenes kiállásáról a kolozsváros.com-on. A hírportál egyre népszerűbb baloldali liberális orgánum, és valóban, kiváló írásaik vannak. Még akkor is, ha én többnyire nem értek egyet velük. Ahogy a tegnap olvasottak esetében is. Ím ezt írták: „Sajnálatos módon egy demokráciában (bármilyen vérszegény is legyen az) minden közügy politika.” Ezzel egyszersmind azt állítva, hogy kizárólag a politikai gondolkodás mentén értelmezhető, ítélhető meg egy közéleti esemény. Márpedig ez egy orbitális baromság. Éppen Kiss László ügye a bizonyság arra, hogy a politikai gondolkodást felülírja egy társadalom erkölcsi értékrendjéből fakadó véleményalkotási metodika. Annak pedig annyi köze sincs a politikához, mint nekem a Kennedy-gyilkosságokhoz.

Minden társadalomkutató tudja (kivéve a politológusokat, mert ők elvből idióták), hogy egy társadalom (azaz kultúra) számtalan kulturális elemből áll. Olyan elemekből, mint vallás, politika, öröklési szabályok, étkezési és öltözködési szokások, ünnepek, stb. Vagyis a kultúra anyagi és szellemi értékek összessége. A kulturális elemek legfőbb tulajdonsága, hogy mindegyik a kultúra része és nem fordítva. Tehát a kultúrának van vallása és nem a vallásnak kultúrája. A kultúrának van politikája és nem a politikának kultúrája.

Azért a politika és vallás kulturális elemeket említem fel, mert e kettő zabálja fel világainkat manapság, mint a mesebeli kisgömböc. Például vegyük a vallást. Az iszlámvallás felfalta az arab kultúrákat, maga alá gyűrt mindent, ami kaotikus állapotokat idézett elő. Az ISIS megszületését, az európai terrortámadásokat. Magyarországon a politika viselkedik úgy, mint a vallás amazoknál. Ennek a kóros állapotnak köszönhető, hogy nincs egy általános értékrend, amit mindenki, de legalábbis a nagy többség magáénak vall. Politikai jelszavak, lózungok és mantrák vannak, amiket a zombisereg ismételget.

Ezért van lehetősége a Kisseknek, Habonyoknak, Gyurcsányoknak, Gyárfásoknak, Vajnáknak és Bajnaiknak, mert mindig lesz elég agyhalott zombi, aki harcol értük foggal-körömmel, acsarkodva, fáradhatatlanul.  

Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó. Icipici házikóban icipici ágyikó. Ottan élt, éldegélt egy icipici Lencsi lány. Icipici anyukával túl az Óperencián.

Ez az icipici anyuka levelet írt a Történelemtanárok Egyletének.

LoL, Történelemtanárok Gittegylete!

Az icipici anyuka azért írt levelet, mert az ő Lencsi lánykája egyest kapott erkölcstan órán egy dolgozatára. Értitek, emberek? A Pumukli manó bandája által ördöginek nyilvánított erkölcstan tantárgyról van szó.

Brrrr, erkölcs! Kiveri őket a víz az ilyesmitől.

Icipici anyuka levelét megírta, mint Tatjána Anyeginnek. Értetlenkedik ez a jóasszony, Lencsi lánykája miért kapott egyest a "Mit jelent számotokra március 15?" témakörben írt dolgozatára, amely egyetlen mondatból állt. Íme a mondat: „Nekem ugyanolyan nap, mint a többi és nem nagyon érint meg.”

Na, most az nyilvánvaló, hogy icipici anyuka nem különösebben lehet iskolázott. Ugyanis az iskolai dolgozat jellemzően az az irodalmi műfaj, amely nem egyetlen mondatból áll. Ergo az a tanuló, aki elintézi egyetlen mondattal a dolgozatát, az elégtelent kap. Értjük, nem túl bonyolult?

Csak azért kérdezek rá, mert a Történelemtanárok Gittegylete nem értette. Amint megkapták icipici anyuka levelét, rögvest összedobtak egy kétszázhetvenezer kérdésből álló követelést az osztályzatot adó erkölcstan tanár felé. Valamennyi kérdés azt sugallja... mit sugallja, ordítja a tanár pofájába, hogy merészel egyetlen mondatos dolgozatra elégtelent adni egy erkölcstan tanár.

És újra csak brrrrr, erkölcstan!

Hogy kell-e külön erkölcstan óra az iskolákba, az egy érdekes kérdés. Szerintem kell, mert "tisztesség dolgában elég szarul állunk" - amint azt D. Nagy Lajos megénekelte a Rolls Frakcióban. Emlékszünk, a Fejezetek egy iskolás gyermek naplójából című dalban. Nem ma volt, de ma inkább aktuális, mint bármikor korábban.

Sokkal érdekesebb kérdés azonban, hogy miért nem érti a Történelemtanárok Gittegylete, hogy egyetlen mondat dolgozatnak kevés, tehát nem elég, ami tanárul elégtelen, hülyegyerekül meg kapa, karó, stb.

Játsszunk el a gondolattal, hogy az erkölcstan tanár azt a témát választja, hogy "Mit jelent számotokra a holokauszt emléknap?". Erre a Lencsi lányka leírja eme csodálatos mondatot, hogy „Nekem ugyanolyan nap, mint a többi és nem nagyon érint meg.”

Ej, de kíváncsi lennék, milyen kérdéseket fogalmazna meg ebben az esetben a Történelemtanárok Gittegylete, ha csupán egyest ad az erkölcstan tanár és nem felnégyelést, kiátkozást, iskolából eltávolítást, stb!

A továbbiak csak erős idegzetűeknek!

S ímé a Történelemtanárok Gittegyletének kérdései az erkölcstan tanár felé:

"szeretnénk tudni, hogy mire kapta Lencsi ezt az osztályzatot.

Kérdéseink a következők:

• Milyen jellegű dolgozat volt ez? Számonkérés? Ha igen, milyen tananyagot kért számon, hol található az a tananyag a tankönyvben, amiből föl lehetett rá készülni? Mik voltak az osztályzás kritériumai?
• Ha nem számonkérés volt, mi volt a célja a kérdésfölvetésnek? Egy meghatározott véleményt várt el, vagy szerette volna megismerni a gyerekek véleményét?
• Ha egy meghatározott véleményt szeretett volna hallani és olvasni a gyerekektől, mi volt ez a vélemény? Közölte-e előre a gyerekekkel, hogy milyen vélemény a megfelelő? Ha nem közölte, milyen módon juthattak az ön által preferált helyes véleményre? Milyen egy ötös vélemény március 15-ről?
• Ha saját véleményt várt el, akkor mit osztályozott a véleményeken? Mit osztályozott Lencsi saját véleményén?
• Lehet-e Ön szerint véleményt osztályozni?
• Ha nem Lencsi véleményét osztályozta, akkor egészen pontosan mit osztályozott?
• Miért emelte ki nyilvánosan Lencsi véleményét azzal, hogy az őt minősíti? Hogyan minősíti Lencsit a véleménye Ön szerint?
• Ön szerint van-e joga Önnek ítélkezni egy gyerek fölött annak véleménye miatt, van-e joga megszégyeníteni?
• Végezetül szeretném megtudni, hogy mi a célja pontosan az erkölcstan órának? Vannak meghatározott álláspontok, vélemények, amiket a gyerekeknek el kell fogadniuk és meg kell tanulniuk, vagy van rá lehetőségük, hogy több különböző vélemény megismerése során felvállalják, vagy formálják a saját véleményüket?"

Válaszait várjuk tisztelettel: Farkas Kinga és Tóta József

Az utóbbi napokban orosz és balti sportolók buktak meg doppingvizsgálaton. Senkinek ne legyen kétsége, további esetek várhatóak. Január elseje óta az "orosz Algopyrin" is tiltólistás lett. Mi az Algopyrin? - Az Algopyrin az a gyógyszer a magyar népi gyógyászatban, ami mindenre jó. Lázra, fájdalomra, másnaposságra, stb. Mindenre. Tőlünk keletre a meldonium hatóanyagú gyógyszerek számítanak ilyennek. Szedi boldog-boldogtalan. Na, hát mostantól ez sem lesz! Sportolóknál legalábbis biztosan nem. Ugyanis a WADA tiltólistára tette a meldoniumot. Jól időzítve, olimpia előtt. Egy laikus csak annyit lát, hogy jól lebuknak az orosz sportolók, mert az összes aljas szemét doppingoló. Amúgy azok. Minden olimpikon az, nációtól függetlenül. Csakhogy - és itt jön a lényeg! - a meldoniumot nem doppingolásra használják a sportolók, arra ugyanis nem alkalmas. A hatóanyag a regenerálódásban segít, nem a nagyobb teljesítmény elérésében. A nagyobb teljesítmény elérését segítő szereket "maszkírozni" szokás, hogy ne tudja a kimutatni semmilyen labor. Manapság az ilyen maszkírozó szerek legalább olyan drágák, ha nem drágábbak, mint maga a dopping (HGH, EPO és a szteroidok). A meldonium arra jó, hogy a túlzott igénybevételnek kitett szervezetet regenerálja. Minden kultúrában megvan az a gyógyszer, amit ilyenkor szednek. A WADA valamilyen megfontolásból most felderítette, mit szednek az oroszok és a térség lakosai általános gyógyszerként, és arra csapott le. Indokolatlan és aljas húzás volt.

Kolonics György neve mond valamit a tisztelt nagyérdeműnek? A tájékozatlanok kedvéért: a valaha volt egyik legnagyszerűbb magyar sportoló, kétszeres olimpiai, megszámlálhatatlanszoros világbajnok kenusunk. Hirtelen szívhalálban halt meg, tragikus és értelmetlen halál volt az övé. Ha lett volna olyan fejlett a sportorvoslásunk, mint az oroszoké, Gyuri ma is élne. Igen, a meldonium segített volna megvédeni a szívét attól a terheléstől, amit az izomzat fizikai nyomás által gyakorol rá.

A WADA egyértelműsítette, az olimpia-háborúban melyik oldalon áll. Egyszersmind azt is, hogy bármilyen eszközt bevet, nem kímélve rendkívüli fiatal emberek életét sem, hogy győzelemre vigye a másik oldalt. Tudjuk, melyiket? - Hát azt, amelyik terroristának nézte a doppingellenőröket és sportolóit fegyveres ügynökök tucatjainak közreműködésével menekítette ki az olimpiáról.

Mondjak valamit? - A WADA szerintem is egy terrorista szervezet. Egyfajta hadviselési technika az ellenség megsemmisítésére. Új keletű és egyre népszerűbb kifejezéssel élve a proxy-háború egyik fegyverneme.

36'. Berlin, 72'. München, 80'. Moszkva, 84'. Los Angeles... 2016 Rio de janeiro?

Mára alig maradt olyan liberális és illiberális megmondó ember, aki ne mondott volna véleményt az Erdősi Lászlóné neve alatt a Nemzeti Választási Irodában (továbbiakban NVI) érkeztetett népszavazási kezdeményezésről. A vélemények egybehangzóak, összehasonlításukban nem fedezhetünk fel a történteket árnyaló, a véleménynyilvánítás előtt lefolytatott belső diskurzusra utaló tartalmi elemeket.

Valamennyi megnyilatkozás zsigerből nácizó, a tarkónkra rálehelő rettenetet vizionáló, a jövőnket a fasizmus vákuumába szippantó társadalmi jelenségről értekező. Elemi ösztönök kitárulkozása ez, és arról tanúskodik, hová korcsosult az emberi értelem. Olyan egyedül érzem magam. Végtelen magányba zár az a társadalom, amelyik feladja a gondolkodás szabadságát, s helyette vicsorgó pofájából nyálat csorgatva ontja gyűlöletét mindenre, ami a komfortzónáján túli világban történik. Kiközösítettnek érzem magam, ugyanakkor boldog vagyok, hogy nem kell részévé válnom mindennek. Ösztönösen érzem, csak így élhetem túl.

Más vagyok. Nem egyszerűen az átlagtól eltérő egyéni arculat, egyéniség, nem a személyiségre utaló „más”. Én vagyok Az Idegen. Az ember legmélyebben gyökeredző, intuitív preferenciáinak kivetülése a másik ember észleléséről, illetve saját közvetlen tapasztalataihoz való viszonya, a sztereotípiák, előítéletek és hiedelmek megtestesítője.

Ebbéli nagy magányomban gyakorta mélyedek el gondolataimban. Erről az esetről is elméláztam. Először a történek groteszk mivolta ragadott meg. Akkor tettem is egy megjegyzést erről az idővonalamon. Aztán amint egyre több információ birtokába jutottam, ráébredtem, hogy káprázat áldozatául estem. Ezt viccesnek találtam. Akkor komorultam el, amikor megláttam, hová taszította ez a káprázat az embertársaimat.

Most ahelyett, hogy a káprázatot elemezném, a valóságot írom le. Jelen jogállami keretek között bárki nyújthat be népszavazási kezdeményezést a jogszabályban rögzített tilalmas kéréseken túl. Bárki. A szocialista politikusok, az idős nénik, kopaszok és hosszú hajúak, sportos testalkatúak és testi valójukban leépültek egyaránt. A vonatkozó passzus 10 tilalmas témakört sorol fel, én ezt most mellőzném. Népszavazási kezdeményezést a NVI hivatali helyiségében lehet érkeztetni. Automata érkeztető bélyegző van, amely a hivatali nyitva tartás idején működik. Az épületbe csupán azok a természetes személyek léphetnek be, akik népszavazási kezdeményezési szándékukat alátámasztó dokumentumot tudnak felmutatni. Ez a kezdeményezés lehet a sajátjuk, de eljárhatnak megbízottként, meghatalmazottként is.

Az NVI épületében betartandó rendszabályokra biztonsági szolgálat felügyel. Munkájukat kamerarendszer működése is segíti. Amikor tehát valaki megérkezik, köteles igazolni, hogy birtokában van egy érkeztető bélyegzővel ellátni alkalmas beadvány. Lehet ez sajátja, vagy másé, a lényeg, hogy olyan dokumentum legyen, amely érkeztető bélyegzőt kaphat. Nem viheti be tehát senki a saját vagy más kórházi kórlapját, Tesco-s számláját, villanyszámla csekkjét érkeztetni!

Annyian vihetnek be népszavazási kezdeményezést, amennyin csak akarnak. Van azonban egy szabály: egyazon témakörben csupán egyetlen, jelesül az elsőként érkeztetett kezdeményezést vizsgálja a választási bizottság. Lehet ezt a szabályt kritizálni, s talán ez eset kapcsán a plebejus mentalitás okán változtatnak is rajta, de jelenleg akkor is érvényes szabály.

Esetünkben mik a tények? – Nem Nyakó István szocialista politikus érkezett elsőként az épületbe, aminek okán nem az ő kezdeményezése kapott először bélyegzőt. Ugyanabban a témakörben legalább 10 másik ember várakozott a kezdeményezés beadhatósága időpontjának elérkezésére. Ők megelőzték Nyakót. Minekutána valamennyien ugyanazzal a kezdeményezéssel álltak sorban, Nyakó előtt érkeztetni elegendő volt csupán egyet közülük, már az is annullálta a szocik kezdeményezését.  

Mi ezzel a gond? – Semmi!

Jogszerűen adhat le népszavazási kezdeményezést kopasz, rövid hajú, sportos testalkatú ember? – Igen.

Jogszerű-e, ha valaki más nevében eljárva érkeztet népszavazási kezdeményezést? – Igen.

Tilalmas-e ugyanazon népszavazási kezdeményezéssel sorban állni több embernek egyszerre? – Nem.

Hamarabb érkezett egy vagy több férfi a hivatalba, mint Nyakó István? – Igen.

Volt náluk személyenként is a belépésre jogosító dokumentum? – Igen.

Akkor mi a probléma, elvtársak?

Feledjük a törvényeket és adjunk érvényt Nyakó és a többi agyhalott kifogásának, amely szerint sportos testalkatú, rövid hajú vagy kopasz emberek hiába állnak sorban, kezükben beadásra alkalmas dokumentummal, ők ne számítsanak kérelmezőnek, hanem a sorban mögöttük következő első olyan ember, akinél van beadásra alkalmas dokumentum, nem kopasz vagy rövid hajú, átlagos testalkatú? Elnézést, magas lehet azért valaki, vagy a magasság is kizáró ok? Esetleg legyen valamilyen kritérium az öltözetre is? Ne adj Isten származásra vagy vallásra vonatkozóan?

Tudjátok, embertársaim, egynémely közületek végtelenül aljas és ostoba. Hirtelen nem is tudom, melyik inkább. S az sem különb, aki a gondolkodás szabadságát elvetve veletek együtt óbégat. Jó idegennek lenni köztetek.

A társadalomtudományokban az evolucionista szemlélet mindig csupán egy lépcsőt jelent a tudományág történetében a kezdetlegestől a modernig. Ez a tudományosnak mondott megközelítés bennem folyton azt a képzetet keltette, hogy evolúció tulajdonképpen nincs is. Van valami más, de az már túlhaladott rajta. Idő kellett, mire ráébredtem, hogy ez egy ostoba gondolat. Az evolúciónál nincs nagyobb és állandóbb erő, amely formálná azt a teret és időt, amelyben az ember él. Tette ezt akkor is, amikor még nem is léteztünk, s teszi majd létünk múltával tovább megállíthatatlanul.

Fenti kis bevezetőt az állatvédők szombatra meghirdetett tüntetése ihlette. A hírek szerint több ezren gyűltek össze, így tiltakozván az állatkínzás ellen. Precízebben fogalmazva azért, mert a hatályos Büntető Törvénykönyvben (továbbiakban Btk.) állatkínzásért, orvvadászatért és tiltott állatviadal szervezéséért kiszabható büntetési tételek tekintetében a jogalkalmazói jogkörben eljáró hatóságok (rendőrség, ügyészség, bíróság) rendszerint a lehető legenyhébb ítéleteket hozzák. Akit a száraz jogi része érdekel, annak a poszt végén lesz lehetősége tanulmányozni a jogszabályi környezetet. Mi itt most ugorjunk át ezen.

A minap egy véleményem kapcsán a Facebook-on megkaptam, hogy nem vagyok férfi, csak állat- és migránssimogató. Természetesen egy arctalanul regisztrálttól és természetesen a helyesírás legelemibb szabályait mellőző véleményben. Íme, ezt írta: „...hát igen, vannak férfiak és vannak állat és migráns simogatók!”

Ezek szerint nem vagyok férfi. Nos, ahol a férfi mércéje az, amit ez a jóember gondol, ott én nem is akarok férfi lenni. 

Hogy miért is kaptam ezt a gúnyos beszólást? – Azért, mert egy celeb imázs filmjében úgy próbálták eladni állítólagos származását, hogy ősei élelemszerzési módjait elevenítették fel. Természetesen sületlenség volt az egész, tekintve, hogy jól ismerem az említett kultúra szokásait, és bizton mondhatom, a kis hölgyről készült film sokkal inkább látványos, mint valós elemeket felsorakoztató. Mindenesetre jó sok állatot megöl a filmben. Erre tettem megjegyzést. Íme egy részlet abból: „A vadászokat egyenesen gyűlölöm. De ez csak az én érzékenységem, nem valamiféle egyetlen helyes út. Sok út van, mindenki járja a sajátját. Aki ölni képes azért, hogy egyen, vagy másokat megetessen, az nem feltétlenül rossz általános értelemben.”

Tényleg nem szívelem a vadászatot. Én nem vagyok képes állatot ölni. Még a darazsakat is kimentem a medencéből, amiért cserébe jól megcsípnek. Szerencsére nem vagyok allergiás, úgyhogy nem különösebben haragszom érte. Személyes hitvallásom ebben a témában úgy foglalható össze, ha nekem kéne megölnöm egy állatot, hogy ehessek, inkább vegetáriánus lennék. Hogy ez gyengeség, vagy férfiatlanság lenne? – Alig hiszem.

Gyerekként én is bántottam állatokat. S ez nem csupán oktalan cselekedet volt részemről, hanem abban a korban az állatok bántalmazása egyszerűen nem volt felháborodást keltő cselekmény, mondhatni mindennapok szerves része volt. Nyilván nem vertem szét kiskutyák fejét baseballütővel, mint valami falusi alpolgármester hülyegyereke tette nemrégiben. Ennek ellenére is jól érzékelhető különbség van a társadalom akkori és mostani reakciójában az állatok bántalmazásának eseteiben.

A kutya régen csak házőrző vagy jószág felvigyázó volt. Macskát azért tartottak, mert az megfogta az ételt dézsmáló egereket. A baromfik sorsa mit sem változott. Őket akkor is és ma is csak azért tartják, hogy végül erőszakos véget érjen életük, mert az ember húst eszik, az ő húsukat. Viszont a kutya és macska ma már házi kedvenc elsősorban. Elvesztették korábbi funkciójukat, nem őriznek házat, nem esznek egeret, hanem a gazdi lelkét simogatják. Ezért is van az, hogy sok állat szenved a gazdájuk sérült érzelmi élete miatt.

Az emberi társadalom fejlődésének egyik, ha nem a legfontosabb mozgatója az a dinamikus és kölcsönös folyamat, amit kommunikációnak szoktunk nevezni. A kommunikáció során zajló interakciók interperszonális kapcsolatokat hoznak létre. Mára az emberi kultúrán belül az emberek egymásközti viszonyai (interperszonális kapcsolatai) oly’ mértékben váltak bonyolulttá, hogy sokszor érzelmileg súlyosan ellentmondásos állapotokat idéznek elő, amelyeket az egyén mentálisan nem képes feldolgozni. Ezért kialakít egy olyan kommunikációs teret, amelybe menekülve megszabadulhat az ellentmondásos állapotok okozta frusztrációtól. Ám ebbe a térbe nem másik embert von bele, ezzel elkerülve az emberi kommunikáció leggyakoribb helyzetét, a vitákat, konfliktusokat, hanem olyan élőlényt, amelyik egyébként is a fizikai környezetében él, függ tőle, általános elmélet szerint feltétlenül szereti őt. Ez az élőlény leggyakrabban a kutya és a macska.

Ezzel kapcsolatban két nagyon fontos tényt kell kiemelnem:

1. Az emberi társadalom fejlődése tekinthető ellentétek harcának és egységének eredményeként. Az egyes társadalmi jelenségek vizsgálhatók összefüggéseikben, kölcsönhatásaikban, fejlődésükben, ellentéteik és ellentmondásaik keletkezésében, kifejlődésében, feloldásában, a mennyiségi változások minőségiekbe való átcsapásában, a tagadás tagadása alapján, ahogy a dialektika, a vitatkozás művészete mondja. A dialektika az ókori görögöknél, a hét szabad művészet egyike volt. A dialektika a természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb mozgástörvényeinek összefoglalása. Vagyis az, aki a vitákat kizárólag konfliktusként, a szó pejoratív értelmében véve képes értékelni, az lemond az érvelés lehetőségéről, amely a társadalom (és az egyén) fejlődése szempontjából rendkívül káros.

2. Az ember és az állat közötti kapcsolat mindig alá- és fölérendeltségi viszonyt jelent. A fent-lent irányú, kapcsolatot vertikális kapcsolatnak nevezzük. Horizontális, vagyis egymás mellett álló, egyenrangú kapcsolat csak ember és ember között van. Vagyis a kvázi társ szintjére emelt állatok továbbra sem lesznek velünk egyenrangúak. Ezt az ember és állat kapcsolatát szabályozó törvények is kifejezik. Arról nem beszélve, hogy a gazdi bármikor kinyilváníthatja primátusát az állattal szemben a köztük létrejövő interakciók során. Ezáltal pont egy olyan helyzetet teremtve, amelyből ő ember-ember viszonylatban minduntalan kimenekül.

Mindezekből világosan kitűnik, hogy bár az állatokhoz való viszonyunk a helyes irányban változott meg, a fejlődés mozgatója mégsem egy pozitív társadalmi jelenség volt. Ezért is láthatunk sokszor rendkívül torz ember-állat kapcsolatokat. Amikor például egy kedvencet emberi tulajdonságokkal ruháznak fel, megfeledkezve arról, hogy az állatokat alapvetően nem a tudományos értelemben vett értelem, hanem az ösztönök irányítják.

Természetesen van összefüggés az állati és emberi érzelmek között. Erről Darwin az Állatok és növények változásai háziasításuk során című könyvében szemléletesen ír. Például az arcizmaink szerepéről az érzelmek kifejezésében. Szóval, nem teljesen hülye az, aki érzelmet vizionál kedvence arcán. Akkor teljesen idióta, ha ezt az emberi érzelemmel azonos értékűként tekinti. Az állat nem ember!!! Nem lehet egy állatot emberként kezelni. Ez nem helyes, de az állatnak sem jó. Bármilyen hosszú ideje is élnek az ember mellett, s estek át változásokon ennek okán, nem lettek emberré. Nem emberként kell tekintenünk őket, amikor kijelentjük, hogy az állatok az emberi társadalomnak olyan részévé váltak, amely képes jelentős változást, sőt fejlődést előidézni személyek és csoportok életében. Sokkal inkább azt kell megértenünk, hogy nem csupán az ember képes az értelem segítségével pozitív változásokat előidézni az emberi társadalomban, hanem az állat is képes ilyen hatást kifejteni az ösztönei révén. Vagyis létezik ember és állat közötti érzelmi kölcsönhatás, interakció.  

Ilyen interakcióról, kölcsönhatásról mindenkinek vannak élményei. Nekünk például volt egy cicánk, amelyik megfogta az egereket, sorban kifektette őket az ajtó előtt és várta, hogy megdicsérjük. Sosem kértük, hogy egeret fogjon. Amúgy sem egerek voltak, hanem mezei pockok, mert egér nem volt a ház körül. Ő mégis úgy érezte, ezzel valami pozitív hatást vált ki belőlünk, amiből aztán neki is haszna van. Aztán ott volt a kutyánk, amelyiket sosem tanítottam semmire, mégis mielőtt tett volna valamit, rám nézett és várt valami reakciót. Egy fintor vagy fejrázás elég volt neki, hogy tudja, szabad vagy sem.

Az állatok képesek megtanulni gazdáik szokásait, reakcióját különböző szituációkban. Tudományos értelemben véve ez mégsem egyfajta értelem megnyilvánulása. Sokkal inkább arról van szó, hogy nem ismerjük eléggé az ösztönök természetét. S ha figyelembe vesszük, hogy az ember tanult és öröklött tulajdonságok összességeként lesz a cselekvések alanyává, felmerül a kérdés, vajon az öröklött tulajdonságok milyen időintervallumban mérhetőek. Kizárólag közvetlen felmenőinktől öröklünk, vagy vannak archetipikus örökségeink? Jung óta tudjuk, hogy a kollektív tudattalan tartalmazza az emberiség közös pszichikai örökségét. S ha ez az örökség oly régi időkből való, amikor az ember még inkább volt ösztönös, mint tudatos, akkor egyértelművé válik, minél differenciáltabbá lesz az emberi társadalom a tudatos cselekvések által, annál inkább lesz részévé az ember múltja a jövőjének.

Múltunk az állatokkal közös múltban gyökeredzik. Ezen az sem változtat, ha a létező világmindenséget nem a nagy bumm hozta létre, hanem egy szuperintelligencia teremtette. Természetes tehát, hogy a társadalom fejlődése az állatokhoz való viszonyunkat is átrendezi. Ezen átrendeződés akkor mutat jó irányba, ha őket közelebb hozza hozzánk. Továbbra is állítom, az állat nem pótolhatja az embert. Az emberek közötti kommunikáció elemi szükséglet a jövőben való fennmaradásunkhoz. Ezt az állatokkal való szorosabb (emberibb) viszonyunk katalizálhatja, de nem helyettesítheti.

Amennyiben tehát elfogadjuk az evolúció létezését és hatását a létező világra, az emberi társadalomra, az állatkínzást szigorúbban kell szankcionálnunk. Ehhez a jogi tényállást módosítani szükséges. Az elkövetői magatartásokat részletesebben kell artikulálni, valamint kiterjeszteni az ezzel kapcsolatban felmerülő minél több cselekvésre. Jelenleg három elkövetési magatartást különböztet meg a Btk.: bántalmazás, olyan bánásmód alkalmazása, mely alkalmas maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozni az állatnak, illetve az állat elűzése, elhagyása, kitétele. E három elkövetési magatartás csupán vétségnek számít. Bűntett akkor lesz, ha valaki az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Én ezt kiegészíteném olyan magatartásokkal, amelyeket ugyan jó szándékból, szeretetből követ el az ember, mégis árt vele az állatnak. Nem hozok erre példákat, noha tudnék. Azt gondolom, előbb a tudatos aljasságot kell a helyén kezelnünk, utána elgondolkodni azon, mely jó szándékunk lehet ártalmas a szeretett jószágunk számára.

Kétségtelen tény, hogy szükség van a törvény szigorítására. Ugyanakkor többnyire csak a kutyákra és macskákra gondolunk, amikor e kérdésben állást foglalunk. Mivel zömmel eszünk húst. Szárnyasokat, disznót, marhát, birkát, kecskét, stb. Velük mi legyen? Vagy mi legyen azokkal, akik nagyüzemben tenyésztik, majd megölik őket azért, hogy együnk? Álljanak bíróság elé a hentesek? Zárjuk be a csirketelepeket?

Töredelmesen bevallom, én a nagyüzem ellen vagyok. Ez érzelmi álláspont, semmi realitást nem tartalmaz. Tudom, hogy elkerülhetetlen az egyre növekvő létszámú emberiség olcsó táplálása. Ez pedig kizárólag nagyüzemben oldható meg. Ergo a csirkéket, birkákat, malacokat és a többi emberi fogyasztásra szánt élőlényt kínozni szükséges. Húsevő vagyok, nem lehetek farizeus, hogy ezt a körülményt elítélem. Tudom, hogy rossz, de eltűröm, el kell tűrnöm, vagy ne egyek többé húst.

Lehetne optimálisabbá tenni az állatok számára a nagyüzemi tartást. Lehetne kevésbé méltatlan, de annak ára van. Nem ezer lesz kilója a disznóhúsnak, hanem ötezer. Nem, annyi közös jóakarat nincs még az emberi társadalomban, hogy ezen változtassunk. Tudtátok, hogy valami ötven ember együtt annyira gazdag, hogy az egész emberiség összes adósságát kifizethetné? Szóval, ha lenne elégséges közös jóakarat, lehetne változás. Addig azonban minden nap szembesülnünk kell gyarlóságunkkal. Elnézzük a helytelent, cinkosai vagyunk aljas embereknek az aljasságban.

Nem vidám történet ez. Még sokáig nem is lehet az. Szerezetten jót tenni anélkül, hogy ne kerüljünk fanatikusok hálójába, nehéz. Sajnálom, de tényleg az a véleményem, hogy az állatvédő szervezetek között szignifikánsan sok a futóbolond. Ezért elsősorban a magam módján próbálok meg tenni az állatokért. Tudom, hogy ezzel magamon is segítek.

Végezetül jöjjön az a fránya Btk.! (Köszönet érte Dr. Sziládi-Kovács Hajnalkának!)

Állatkínzás:

Jogi tényállás:

 Btk. 244. § (1) bekezdése szerint: „Aki 

1. a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

1. b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő 

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás

1. a) az állatnak különös szenvedést okoz, vagy

1. b) több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.”

Elkövetői kör: Az (1) bekezdés a) pontja esetében a bűncselekményt tettesként, részesként bárki elkövetheti, az is tettes lehet például, aki engedély nélküli állatkísérleteket végez, illetve az engedélyben foglaltaktól eltérően végzi, vagy állatorvosi végzettséghez kötött tevékenységet jogosulatlanul végez. Az (1) bekezdés b) pontja esetén viszont - a birtokviszonyra utalásból következően - az elkövető csak az állattartó (tulajdonos vagy használó stb.) lehet.

Az „elkövetési tárgy” (nevezzük inkább áldozatnak) a gerinces állat lehet, az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján pedig az állattartó nem gerinces veszélyes állata (pl. skorpió, bizonyos pókfajták) is lehet.

Elkövetési magatartások:

bántalmazás: Általában bántalmazásnak minősíthető minden erőszakos ráhatás a gerinces állatra, még akkor is, ha közvetlenül a testi épségét nem sérti. A bántalmazás körébe tartozik például: a kínzás, emberre vagy állatra uszítás, illetőleg állatviadalra idomítás, kíméletet nem biztosító módon mozgatás és szállítás, elhelyezés, természetellenes és önpusztító tevékenységhez szoktatás stb..  A joggyakorlat nem minden testi vagy lelki bántalmazást tekint azonban állatkínzásnak, például a nevelés, idomítás céljából történő fizikai ráhatást nem bünteti (már amennyiben ez nem alkalmas az állat maradandó egészségkárosodásának, pusztulásának előidézésére). A bántalmazás "indokolatlan" voltának a megítélése bírói mérlegelés kérdése szokott lenni. Nem tekinthető indokolatlannak például az állat bántalmazása, ha támadás elhárítása érdekében történik. Nem vonható az indokolatlanság fogalomkörébe az állatkísérletek szabályozott rendje szerinti beavatkozás sem.

olyan bánásmód alkalmazása, mely alkalmas maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozni az állatnak

az állat elűzése, elhagyása, kitétele: Az állatok kiszolgáltatott helyzete mellett, a magára hagyott állat által okozható veszélyhelyzet megelőzése is a cél ezen elkövetési magatartás törvénybe iktatásával.  A "kitesz" elkövetési fordulat alá tartozhat minden olyan magatartás, amikor az állattartó az állat birtoklásával, gondozásával, felügyeletével szándékosan felhagy, az állatot sorsára hagyja, vagy megszokott környezetét megszünteti.

Fenti elkövetési magatartások vétséget valósítanak meg, melynek büntetési tétele akár 2 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

Súlyosbító tényező, és már bűntetti kategória, ha valaki az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Idetartoznak a lényegesen nagyobb szenvedést okozó, brutalitással okozott cselekmények. A súlyosabb megítélést igényli az is, hogy az elkövető társadalomra veszélyessége jóval nagyobbnak tekinthető, ha cselekményét úgy hajtja végre, hogy az állatnak különös szenvedést okoz. A több állaton legalább kettőt kell érteni a joggyakorlat szerint. Ezen súlyosabb esetekben akár 3 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető az elkövető.

Orvvadászat:

Jogi tényállás:

„Btk. 245. § Aki

1. a) vadászterületen vadászatra való jogosultság nélkül, illetve idegen vadászterületen vadászként engedély nélkül vad elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez,

1. b) külön jogszabályban meghatározott, a vadfaj valamennyi egyedére kiterjedő vadászati tilalmi idő hatálya alá eső vadfaj egyedét ejti vagy fogja el,

1. c) külön jogszabályban meghatározott tiltott vadászati eszközzel, tiltott vadászati módon vagy kíméleti területen vad, illetve fokozottan védett vagy védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

A törvény három különböző elkövetési magatartást rendel bűntettként büntetni:

Az a) pont a „klasszikus orvvadászatot” bünteti, amikor a vad elejtésére (elfogására) az elkövető részéről még nem került sor, de a magatartása erre irányul. A második elkövetési fordulat esetén a tettes vadászati jogosultsággal rendelkezik (vadászról van szó), de nem a saját, hanem idegen vadászterületen végez vad elejtésére, elfogására irányuló tevékenységet, mégpedig jogosulatlanul, tehát anélkül, hogy erre bérvadászként vagy vendégvadászként engedélye lenne (belső orvvadász).

A tényállás b) pontja a tiltott vad elejtését, elfogását rendeli büntetni. Így büntetendő az a magatartás, amikor vadászati tilalmi idő hatálya alá eső vadfaj egyedét ejtik vagy fogják el.

A c.) pont szerinti alakzatot az követi el – aki külön jogszabályban meghatározott - tiltott vadászati eszközzel, vagy tiltott vadászati módon, illetve kíméleti területen fokozottan védett vad, avagy védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez. (A külön jogszabály alapvetően a VVtv. és végrehajtására vonatkozó 7/2010. (II. 2.) FVM. rendelet.) Tiltott vadászati eszköz vagy mód pl. a mérgezett hegyű és robbanó fejű nyílvessző, a lőfegyverre szerelt hangtompító eszköz, gímszarvasra, dámszarvasra, muflonra, valamint őzre történő vadászat esetén a sörétes vadászlőfegyver, a hurok, a horog, a verem stb.

Mindhárom magatartás büntetési tétele akár 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

Nem kizárt az orvvadászat halmazatban való megállapítása az állatkínzással sem. Erre akkor kerülhet sor, ha az állat elfogása, elejtése az állatnak különös szenvedést okoz, ilyenkor az állatkínzás minősített esete valósul meg (pl. az olyan vadcsapda alkalmazása, amelybe belekerülve az állat a kimúlása előtt megsebzetten, hosszú időn keresztül vergődik).

Tiltott állatviadal szervezése:

A tiltott állatviadal szervezésének áldozata lehet minden gerinces állat, függetlenül attól, hogy háziasított vagy vadon élő állatról van-e szó, illetve, hogy az állat veszélyes állatnak minősül-e vagy sem.

Jogi tényállás:

"Btk. 247. § (1) Aki gerinces állat részvételével állatviadalt szervez, tart, ilyen állatviadalra fogadást szervez vagy fogadást köt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki állatviadal céljára gerinces állatot megszerez, tart, tenyészt, kiképez, idomít, vagy forgalmaz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

A bűncselekménynek két alakzata van:

Az (1) bekezdésben, bűntettként szabályozott alakzat elkövetési magatartásai: az állatviadal szervezése, tartása, állatviadalra fogadás szervezése vagy arra fogadás kötése. A büntetési tétele ezen esetben akár 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

 A (2) bekezdés a célzatos magatartásokat bünteti. Akkor büntetendő a magatartás, ha az elkövetési magatartások kifejtése, azaz a gerinces állat megszerzése, tartása, tenyésztése, kiképzése, idomítása vagy forgalmazása, állatviadal céljából történő felhasználása végett történik. Ennek megvalósulása esetén az elkövető 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Ha már így belejöttünk a közoktatás-köznevelés reformjába, ne hagyjuk ki belőle annak tárgyát, a gyerekeket, diákokat sem!

Sztrájkolnak a tanárok és már a szülők is sztrájkolnának szolidaritásképpen. Hogy miért? - Hát azért, mert túl sokat kell tanulnia annak a gyereknek. Már csak azt nem értem, ha ilyen sokat kell tanulniuk, ha ilyen sokat vannak iskolában, mitől lesznek egyre iskolázatlanabbak szerencsétlenek. Nincs szókincsük, nem ismernek írókat, költőket, nincsenek tisztában sem a magyar, sem a világtörténelemmel, a matematika meg egyenesen kínai nekik. Ja, és a nyelvekkel is az utolsók között kullogunk oktatásilag. Tudom, a kormány a hibás, és csak ez a kormány! Sőt, maga Orbán, mert neki kéne az iskolában tanítania, de sosincs ott. Ejnye!

Ugyan, menjen már mindenki a ....

Az én gyerekkoromban még szombaton is volt iskola. Bizony! Heti hat napot kellett suliba mennünk. Micsoda boldogság volt, amikor minden második szombat szabad lett! Nem anyuciék vittek minket kocsival a szomszéd utcába iskolába, hanem hajnalban keltünk, mert  a városrész agglomerációjából csak félóránként járt az egy szem busz. Sokszor fordult elő, hogy nem fértünk fel a túlzsúfolt járműre, s ilyenkor jó pár kilométert gyalogoltunk. Az iskolatáskánk tele volt, szíja belehasított a vállunkba. Mi sem szerettünk jobban iskolába járni, mégsem rémlik, hogy nyivákoltunk volna.

És voltak tanáraink, szigorúak, olykor igazságtalanok és néhányan voltak köztük alkalmatlanok is. Néhányan! Többnyire azonban a munkájukat fontosnak érző, lelkiismeretes, hivatástudattal bíró emberek voltak. Mára a tanári hivatás eltűnt, csak tanári végzettség van, pedagógusok meg sehol. Csupán tanári diplomával rendelkező, egykori sikertelen diákok, akiket nem vettek fel jogi egyetemre, orvostanhallgatónak vagy közgazdásznak, mérnöknek a BME-re. Maradt nekik egy presztízsét vesztett pálya, ahol az egyetlen örömforrás, ha a diákok fölötti uralmukat kinyilváníthatják, rájuk okádhatják a frusztráltságból fakadó keserűségüket. De tudást átadni? - Miből, ha nekik maguknak sincs?

És ezek játsszák most el nekünk, hogy őket érdekli a diákok sorsa. Érdekli a lópikulát! Ezerből egyet maximum! Egyszerűen arról van szó, hogy képtelenek alkalmazkodni egy új rendszerhez, amelynek működésében ugyan valóban számtalan súlyos hiba található, de a koncepciója az EU oktatáspolitikájának legfőbb irányelveiből ered. A tanárok válasza erre – hűen tükrözve az oktatáshoz való attitűdjüket – hogy a szocreál időszak prolijának öltözve, az emberi evolúció egy alacsonyabb szintjét idézve őrjöngnek, követelik a teljes rendszer lerombolását. Tipikus bolsevik mentalitás. Nem mellesleg azzal a maszlaggal etetve a diákokat, hogy túl magas a tanítási órák száma, ezért, és csak ezért nehezebb elsajátítaniuk a tudást, amely későbbi életük során segítené őket, mint egyént, és mint valamely társadalmi csoport tagját. Belevonják a fiatalokat is ebbe az anarchista hagymázba. Ugyan melyik diák ne akarna kevesebb óraszámot?

De csak sztrájkoljanak! Addig sem teszik tönkre a gyermekeinket. 

Azt is gyorsan hozzáteszem, hogy ugyanez a szakszervezeti horda 2006-ban nem támogatta a pedagógusok országos sztrájkját. Gallóné az ezzel kapcsolatos újságírói kérdésre csak makogni tudott. A Telekis igazgató úr meg éppen akkor MSZP-s képviselő volt. LoL

Ezért sem szól másról a tüntetősdi, mint hogy „Orbán Takarodj!”

Mi is volt 2006-ban, ami nem érte el a mostani tüntetők ingerküszöbét? – Íme:

„2006-ban a PDSZ egyebek mellett azért tartott kétórás figyelmeztető sztrájkot, mert álláspontja szerint a közoktatási törvény akkori módosítása „15-20 ezer pedagógus elbocsátásához vezethet, tiltja elvégzett feladatok kifizetését”. A PDSZ kifogásolta továbbá a kéthavi munkaidőkeret bevezetését is, amelynek szabályozása akadályozza a tanórán kívüli tevékenységek elismerését. Az érdekképviselet bírálta azt is, hogy a 2007-es költségvetésben „nem emelkednek a közoktatási normatívák, azok reálértéke csökken, majd szeptembertől 5–25 százalékos csökkenés várható a legtöbb évfolyamon, ami szintén elbocsátásokat indukálhat”.

Forrás: http://magyaridok.hu/belfold/gallone-mas-volt-helyzet-389566/

Szóval, 2006-ban nem volt problémás Gallóné és Pukli István, MSZP-s képviselő úr szerint, hogy 15-20 ezer (!!!) pedagógust kirúgnak, a fizetések reálértékének jelentős csökkenése és az esetenkénti ingyenes (kommunista műszakos?) munkavégzés.

Ja, és ami a lényeg, akkor 2, azaz kettő órás figyelmeztető sztrájk volt, nem hetekig tartó dzsembori. Figyelmet felkelteni, tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a másik felet ez is elégséges.

Nem győzöm hangsúlyozni, - és írtam is erről itt a blogban – a tanárok jogos elégedetlensége a KLIK működésével kapcsolatban egy olyan téma, ami minden épeszű és a gyermekei jövőjét féltő ember számára támogatandó. S függetlenül attól, hogy a miskolci főszervező ugyancsak súlyos bolsevista múlttal terhelt idióta, a tüntetésre szükség volt. Fel kellett hívni a kormány figyelmét, hogy az intézményfenntartó működése hibás, káros. Rá kellett mutatni az inputfinanszírozás árnyoldalaira, a pedagógusi életpályamodellhez kapcsolt minősítési rendszer oktalan bonyolultságára, a kompenzációra, mint bérpótlási megoldás tarthatatlanságára. A kormány aránylag jól és gyorsan reagált. Naná, mert tudták, hogy orbitálist hibáztak. Itt az ideje leülni a tárgyalóasztalhoz!

Az utcán Orbánozástól nem lesz jobb a közoktatás helyzete, a diákok sem lesznek sokkal okosabbak. Magas a tanórák száma? – Nosza, mondják meg, hol és hogyan lehet változtatni, sűríteni, esetleg törölni a követelmények közül. Minekutána a KLIK az Európai Unió OIKS Tanácsában elfogadott elvek szerint állt fel, az EU erre adta azt a rengeteg pénzt, kár azon lamentálni, hogy szar az egész, romboljuk le. Nem lehet és nem is kell! A működés hibáit kell feltárni és lehetséges megoldásokat javasolni. Még egyszer mondom, az „Orbán takarodj!” és a „Szüntessék meg a KLIK-et!” nem javaslat és nem is megoldás.

Addig is, ha már a sztrájk ennyire real, az lenne az én tiszteletteljes javaslatom, hogy a diákok iskolaköteles kortól sztrájkhoz való jogát a parlament szentesítse. Mostantól, ha egy diák nem akar iskolába menni, mondhassa azt, hogy a tanár egy idióta, aki nem tud normálisan tanítani, ezért sztrájkba lép/lépnek. A tantestület ilyenkor tárgyaljon velük, vizsgálják meg, hogy a tanítási módszereik megfelelőek-e, stb. Ha már a tüntetők annyira ki akarják vinni a diákokat erre a fél-politikai, fél-szakmai frontra, adjunk erős fegyvert a diákok kezébe.  

Diákok, sztrájkra fel! Ti is az oktatási rendszer része vagytok, jár nektek ez a jog.

Meg lennék lepve, ha a pedagógusok eredetileg is ezt akarták volna elérni, amit végül sikerült. A tanárok által kezdeményezett figyelemfelkeltő megmozdulás totális anarchiába fulladt. Ha valamitől, hát ettől meg kell mentenünk a gyermekeinket. 

Odáig jutottunk, hogy a gyermekeink nevelésében jelentős feladatot vállalók érdemi vita helyett politikai lózungokat skandálnak az esőtől vert budapesti utcákon. Esküszöm, nem hittem a fülemnek, amikor azt hallottam, kifogásolják, amiért az oktatásügy nem kapott külön minisztériumot, mint a régi szép időkben. Tiszteletlenségként értékelik, hogy őket csupán egy államtitkár instruálja. Előkerült a nácizás és antiszemitázás is. Mondván, mivel a Fidesz náci, ezért nevezte el egy „végtelen antiszemitáról” az intézményfenntartó központot.

Nem, ehhez a gyermekeinknek semmi köze! Ebben sehol nem artikulálódnak a tanulók érdekei. Az még elmegy, hogy az egyik pedagógus szerint új tankönyvek és több egyéni lehetőség kell, a másik meg a régit sírja vissza egy Index videóban, mert az újhoz nincs elég segédanyag (ő pedig lusta dolgozni, hogy legyen – teszem hozzá). Az ilyen minden koncepció nélküli gágogás elmegy, mert a KLIK tényleg egy disznóól. A politikai hirighez viszont ne kérjék a szülők támogatását.

Aki nem teljesen elvakult, az pontosan láthatja, hogy az ellenzékben impotens politikai pártok mire használják a kis fejcsóválás mellett azért még támogatható ügyet. Miközben a pedagógus szakszervezetek politikától egyébként sem független vezetői örömmel üdvözlik az pártok hadba avatkozását, az idióták észre sem veszik, hogy kicsúszott a kezükből a kezdeményezés irányítása. Kaotikus állapotok uralkodnak a tüntetéseiken. Nem látják, hogy a kormány kommunikációja is már leginkább csak annyiból áll, hogy a politikai ellenzék orvlövéseit hatástalanítsák. S közben a valódi probléma elsikkadt.

Kérem szépen, itt elvileg a köznevelés kérdéseit kellene megvitatni, az pedig nem történik. A politikai ellenzék összevissza beszél, többnyire hazudozik. Így, ha a kormány egy pillanatra meg is hátrált, már jól kivehetően támadásba lendült.

Íme, az ellenzék szakmai véleménye a közoktatás (fideszül köznevelés) helyzetéről, a szükséges változásokról: 

http://nepszava.hu/articles/article.php?id=71680

Tudom, hogy sokan lusták elmélyedni a témában, csak pártszimpátiától tocsogó véleményt ordítanának a világba, ezért röviden elmondom: 2009-ben a szoclibek pont azt akarták, amit a Fidesz megvalósított végül.

Nagyon helyesen egyébként! A közoktatás vagy köznevelés kizárólag központi irányítással, szigorú fiskális szabályok mellett reformálható meg. Ez a KLIK, ennél jobb rendszer nincs. Az iskolák autonómiájának kurtítása a köznevelés legszükségszerűbb irányítástechnikai eszköze.

Álljon itt tanúként Hiller István néhány mondata:

„Első alaptétel: Magyarországon szükség van állami fenntartású iskolákra azért, hogy a közoktatásban csökkenjenek az esélykülönbségek. Ezek kiegyenlítésére ma kizárólag az állam képes.

Kettő: az állami iskolák nem rendeletileg, hanem tárgyalások útján, fenntartó-csere révén jönnének létre minden egyes olyan iskolafenntartóval, amelyik szükségét érzi, vagy lehetőséget lát arra, hogy iskoláját a továbbiakban az állam gondozza, és ezt kezdeményezi. Ugyanakkor az állam is kezdeményezhet ilyen tárgyalásokat.

Három: az oktatás az ország állami iskoláiban egységes tanrend, egységes tananyag alapján történne. Ez a jelenlegi kimeneti pontokat – kötelező érettségit – szabályzó szisztéma fenntartása mellett az állami iskolákban az odavezető utat is nagyon világosan és egységesen szabályozza 

Négy: az állami iskolákban közalkalmazottak dolgoznak, a tanárok az államtól kapják a fizetésüket. Értelemszerűen a munkáltató az iskola igazgatója, de az állam gyakorolja az alkalmazási jogokat, alakítja ki a feltételeket. Öt: az állami iskolák létrejötte semmilyen módon nem befolyásolja a jelenlegi iskolafenntartók belső működését.”

Hiller Istvánról én sosem voltam rossz véleménnyel. Fenti mondatai állnak, mint a cövek. Nem ártott volna, ha a Fidesz odafigyel rá. 

A KLIK ugyanis bármennyire az egyetlen helyes megoldás, a működés akadozó, irritálóan amatőr. Tökéletesen igazuk volt a pedagógusoknak, hogy ezt szóvá tették. Lám, magam is mellettük álltam:

https://www.facebook.com/ben.garay/posts/978476685523060?pnref=story

Aztán az egész félrecsúszott és vállalhatatlanná vált. Hogy lehet ennyire ostoba liba ez a Gallóné, hogy leáll a politikusdisznókkal dagonyázni? Hát nem érti? A disznó élvezi ezt, egy tisztességes pedagógus viszont csak besározódik.

„Amerikát választotta Katinka Hosszu” – áll a Nemzetisport Online Facebook-os felületén. Te Jó Isten, végül mégis elhagy minket? – Gondoltam azonnal. Aztán elolvastam a cikket.

Nem, Katinka nem lesz amerikai állampolgár, nem az USA színeiben indul az olimpián. Azaz várjunk ezzel egy kicsit! Ezt azért olyan nagy bizonyossággal nem jelenthetem ki. Már csak azért sem, mert amilyen mocsokcunamit ontanak erre a kislányra, akár még meg is gondolhatja magát. Szóval, azt nem tudom, hogy milyen zászló alatt vonul majd az olimpián, de az biztos, hogy most még nem hagyta el (vagy cserben) a hazáját. Szerintem nem is fogja, noha megérdemelnénk.

Egyszerűen arról van szó, hogy jelen felkészülési fázisának állomása az USA. Ezt a szóra alig érdemes tényt tálalja nekünk úgy a Nemzetisport Kiss Lászlóra hivatkozva, hogy Katinka Hosszu inkább Amerikát választotta a hazája helyett. Még csak véletlenül sem Hosszú Katinka, hanem Katinka Hosszu, így angolosan. Vagy amerikaiasan? Mindegy.

Arról van szó ugyanis, hogy Katinka amerikai edzőtáborozásával egy időben zajlik az úszók Országos Bajnoksága, és Katinka nem kívánja megszakítani a felkészülését az OB miatt. Erre reagál úgy Kiss László, hogy Katinka, aki egyébként sem áll szóba az úszószövetséggel, magatartásával szándékosan elüti 3 másik sportoló olimpiára való kijutását. Hogy nem sül ki szeme ennek a vén mocsoknak?

Kiss László a 4x200-as váltóra utalt, amelyik Londonban is döntős volt. Kiss szerint nagyobb esély lenne az OB-n egy kvalifikációs időt úszni, mint a később megrendezésre kerülő EB-n. Miért is? Gondolkodjunk picit, s ne hagyatkozzunk mások (hamis) állítására! Hogyan zajlik egy olimpiai felkészülés? Szerintem úgy, hogy a csúcsformát az olimpiára időzik a versenyzők. Akkor vajon az olimpiától időben távolabbi, vagy az időben közelebbi versenyen lesznek jobb formában a váltó tagjai?

Ugye-ugye!  Egyértelmű, hogy az OB-n gyengébb formában lesznek a lányok, mint a tavaszi EB-n. Legalábbis reméljük! :-)

(Szerk. 2016. 02. 13.) Közben olvasgatok a témában és a Mandineren találtam Schollander nicknevű kommentelőtől egy figyelemre méltó körülmény részletesebb kibontását. Arról van szó, - ami egyébként logikus is - hogy az OB-n a váltók esetében a klubok úsznak egymás ellen. Katinka a Vasas sportolója, a Vasas pedig nem nevezett váltót. Szóval, hiába jönne haza, nem lenne kivel váltót úsznia.  

"A 4x200-as magyar női VÁLOGATOTT gyorsváltó az OB-n csak úgy indulhatna, ha 4 klubcsapatból (szöv. kapitányi joggal élve) kiveszik a legjobbját és őket az így legyengített klubcsapatok ellen versenyeztetik. A legjobbjuktól megfosztott klubcsapatok viszont nem képesek jó szintidőre késztetni a válogatottat, ráadásul a klubcsapatok egymás közti eredménye sem lesz korrekt." - írja Schollander. És igaza van. 

Katinka közölte, az EB-n áll a szövetség rendelkezésére a váltó tagjaként is. Tehát egy jobb formában, a felkészülést meg nem szakítva küzd majd a hazájáért. Ez nem elég Kiss Lászlónak és a Nemzetisportnak .

 A sportokra szakosodott médium odáig megy, hogy Katinkát ismét fegyelmi vétséggel vádolja. Mindjárt kitérek, hogy miért ismételten, de előtte a vádról. Azt pedzegeti ez a médium, hogy a sportoló, megszegve a szövetség szabályzatát, nem vesz részt az OB-n, ami előfeltétele annak, hogy később az EB-n induljon. Ez szemenszedett hazugság! Az OB Katinka esetében nem előfeltétel, mivel a szabályzat szerint sokszoros címvédőként kivívta az indulás jogát. S ha nem így lenne is, ugyan ki verné őt meg bármilyen számban az OB-n?

Mindenesetre a Nemzetisport újabb hangulatkeltő hazudozása rettentően ártalmas. S itt térnék rá, miért visszaeső e tekintetben a sajtóorgánum. Legutóbb, amikor azt terjesztették, hogy Katinka a doppingszabályokat megsértve ment versenyezni az USA-ba, több országban is követelték a sportolónő eltiltását. A Nemzetisport ugyanis azt hazudta, hogy Katinka nem jelezte a szövetség felé, hogy az USA-ban fog versenyezni, Kiss László is csak Katinka Facebook-profiljáról értesült a körülményről. Ez, ha így lett volna, doppingvétségnek számít. Ugyanis a sportoló 90 nappal előre köteles jelezni, milyen versenyeken venne részt. Versenynaptárat kell vezetnie, amit el kell juttatnia a szövetségnek, amely továbbítja az illetékes doppingellenőrző szervezethez. Magyarországon ez a MANCS (Magyar Antidopping Csoport Közhasznú Nonprofit Kft.)

Katinka soha egyetlen szabályt sem szegett meg. Ez a tény. Minden ellentétes állítás hamis, aljas rágalom. Most is a lehető legjobb megoldást kínálta a szövetségnek, mégis kikezdték. Számomra egyszerűen felfoghatatlan, hogy egy ilyen nagyszerű sportembert miért akarnak ellehetetleníteni a hazájában. Ezt a szegény lányt annyian gyűlölik teljesen értelmetlenül és igaztalan vádak alapján, hogy az már kétségbe ejtő. Én legszívesebben azt mondanám neki, Katinka, menj el innen, menj és indulj amerikai színekben! Nem érdemeljük meg őt.

Meg voltam lepve, amikor arról értesültem, hogy a tanárok sztrájkolnak. No, nem azon, hogy az utcára vonulnak, hanem azon, hogy hol. Miskolcon! Miskolcon, ahol megállt az idő, s vele az emberi gondolkodás is már vagy 15-20 éve. Egy város, amelyik egyik napról a másikra vegetál. Mégis ott volt elég kurázsi a tanárokban, hogy a régen ismert tény okán, - miszerint a KLIK egy elmebaj - nyomatékot adjanak egyet nem értésüknek. Szép volt Miskolc!

Ám nem ezért osztom meg gondolataimat másokkal is. Az én indítékom az események társadalmi fogadtatásán való értetlenségem közönség elé tárása, hátha kapok valami értelmes magyarázatot.

Magyarázatot azoktól, akik most Sorosoznak, bérenceznek, megvásárolt tüntetőkről, csőcselékről, liberális ármánynak bedőlt szerencsétlenekről értekeznek.

Egy véletlen kapcsán részese lehettem egy tudományos munkának, amely elemzi a Fidesz által felkért oktatáspolitika kutatók, oktatáspolitikai szakértők szakvéleményét a KLIK-kel kapcsolatban. Tehát pontosan tudom, hogy a kormány saját szakértői előre figyelmeztették a szaktárcát a várható következményekre. A következmények, ím itt vannak!

Rám nehezen lenne fogható, hogy balliberális gondolkodású lennék, szóval nem hinném, hogy a Soros-bérencek közé tartoznék.

Alig múlt egy hete, hogy a világ egy Magyarországtól nagyon távoli pontján baráti társaságban kikértem magamnak a csőcselékezést, a lefizetettséget a 2006-os események kapcsán. Pontosan azzal érveltem akkor is, mint most. Tessék tudomásul venni, hogy a társadalmi feszültség eszkalálódása eleve magában hordozza annak esélyét, hogy az emberek az utcára vonulnak. Nem kell hozzá sem Orbán, sem Soros. 2006-ban számomra végérvényesen megszűnt a demokrácia Magyarországon, ezért mentem utcára. Nálam ott szakadt el a cérna. Sokunknál, teszem hozzá. Az eredmény ismert 2010-ből.

A tanárok eddig bírták. És igazuk van, hogy nem tűrnek tovább. A kormány oktatáspolitikájának intézménystruktúrához rendelése egy beteg elme rögeszméje lehet, semmi más. S itt tök mindegy, mit gondolok a tanárokról, mint értékközvetítőkről! Igen, van miben változniuk, ha azt akarják a tükörben látni, amit gondolnak magukról. Azért tök mindegy, mit gondolunk a tanárokról, mert ebben az ügyben nem ők, hanem a gyermekeink a fontosak. S akinek fontosak, az most a tanárok mellé áll. Legfeljebb, ha a tüntetésen mellé kerül Magyar Bálint, jól bokán rúgja. Megérdemelné!

Végezetül feltenném a (költői) kérdést: Miért bérencek és csőcselék ők? Mitől másabbak, mint mi voltunk 2006-ban?

Ez egy facebook-bejegyzés a "Mi jér a fejedben?" rovatból. Magam írtam. Gondoltam, akár blogbejegyzés is lehetne. Hát íme!

Lássuk, hány igaz hazafi van Magyarországon! Jelentkezzenek azok az ismerőseim, akik ingyen dolgoznak!

Ugye, nem haragszik meg senki, ha azt mondom, nincs Magyarországon egyetlen hazafi sem? Mondom ezt megelőlegezve a kvázi közvélemény-kutatásom eredményét, amely szerint senki nem fog jelentkezni, hogy bizony ő ingyen dolgozik, pusztán hazaszeretetből.

Ne tessék háborogni, mert nem én határoztam meg, hogy ki az igaz hazafi, hanem ti. A saját értékrendetek szerint is semmirevaló emberek vagytok. Már tisztelet a kivételnek! Mert vannak azért, szerencsére.

Hogy kik a kivételek? - Természetesen azok, akik nem ekézik Hosszú Katinkát azért, amit tesz. Bizony, kevesen vagytok, kevesen vagyunk. Többen vannak azok, akik csak handabandáznak holmi hazaszeretetről, méltó magatartásról, meg ilyenekről. Szerintem fogalmuk sincs, mit beszélnek.

Nézzük a cáfolhatatlan tényeket:

1. Aki dolgozik, az rendszerint fizetést, illetményt kap a munkájáért.
2. Mindenki szeretne annyi pénzt keresni, amennyiből tisztességesen megél, fenntart egy bizonyos szintű egzisztenciát, biztosítja gyermekei jövőjét és öreg napjainak nyugalmát.
3. Tény, a legtöbb ember nem keres annyit, amennyit a munkája ér.
4. Különböző okokból a legtöbben mégsem elég ambiciózusak, nem állnak a sarkukra, nem váltanak. A biztos keveset is többre értékelik a bizonytalan többnél.
5. Vannak, akik az átlagnál többet és jobban tanulnak, akik képzik magukat a saját munkájukban, hivatásukban.
6. Az egyetem is munkahely, beleszámít a munkaviszonyba, tehát az egyetemi hallgató is munkát végez.
7. A sportoló is dolgozik, keményen dolgozik, hogy munkájában minél eredményesebb legyen.

Ezek voltak az evidenciák. Most lássuk, jár-e munkabér a sportolónak az elvégzett munkájáért!

A sportolónak az a főállása, hogy sportol. Mellette nem megy el havat lapátolni, szalag mellé a Boschba, tanítani az iskolába, vagy fogat húzni, és még sorolhatnám. Nincs rá ideje ugyanis. Ahhoz, hogy a legjobb eredményt érje el a munkájában, a maximumot kell kihoznia magából. Nem napi 8 órát dolgozik, de 10-et, vagy többet! Mert ennyi kell ahhoz, hogy elérjen eredményeket. Hogy az semmi, mert mennyivel nehezebb egy üzemben, szalag mellett gürizni? Ja, kérem, senki nem kényszerített géppisztollyal a hátadban, hogy ezt tedd! Az iskolában osztályelső voltál? Te vagy a legjobb sportoló? Egyik sem vagy? Így már értem. S te érted?

S akkor térjünk rá Hosszú Katinkára!

Rögös út az ő eddigi pályafutása. Kapja is rendesen az áldást, hogy még egy olimpiai aranya sincs, bezzeg Egérke és a többiek. Nem kezdek el genetikáról és biokémiáról hablatyolni, mert magamban kéne beszélgetnem. Egérke alkata azt tette lehetővé, hogy 14-től 22-ig jól teljesítsen. Cseh Laci 30 évesen jobb formában van, mint 20 évesen volt. Katinka most ért be. Ez van. Most majd lesz olimpiai aranya, ebben mindenki biztos lehet. Mérföldekre vannak mögötte a többiek vegyesen. Az olimpiáig hátralévő idő kevés ahhoz, hogy utolérjék. Én magam azt sajnálom a legjobban, hogy ez a moslék tetű Dave Salo szándékosan elrontotta Katka felkészítését a legutóbbi olimpia előtt. No, de ne bántsuk ezért Dave Salo-t, elvégre igaz amerikai hazafi! A ti értékrendetek szerint. Szerintem egy senkiházi tróger.

Szóval, szegény Katinka tényleg sziszifuszi munkával kellett elérje azt a szintet, amit most képvisel. S ezért szerintem jár neki a munkabér!!! Nem évi 12 millió, hanem sokkal, de sokkal több. Igen, bazmeg, a ti adóforintjaitokból! Mit nem adnátok, ha ti kereshetnétek ennyit! Igaz?

Elmondom, mi van: A ti adóforintjaitokat a kormány odaadja Gyárfás keresztapának, aki a felénél többet is eltesz a zsebecskéibe, mert van neki jó sok zsebecskéje. A maradékból dob némi alamizsnát a szolgáinak, például Kiss Lászlónak, aki ezért megcsókolja az ő kicsi kacsóját. Bizony, hálásak neki! Az összes szervilis senki.

Jaj, hogyne, Kiss László aranyakkal tér haza a Marsról is. Ugyan már! Egyszer sem láttam világcsúcsot úszni, vagy nyerni versenyen. A dolgozója nyert, aki a maximális odaadással dolgozott, mert el akart érni valamit. Vagy szerintetek a ti munkahelyeteken is helyes, ha a főnöké minden elismerés a ti munkátokért?

Ettől persze az edző szerepe még nem elhanyagolható! Természetesen kell egy jó instruktor, aki megmutatja, hogyan lesz képes a dolgozó jobban teljesíteni. Respekt érte, nem bántani akarom én őket, de a mostani megnyilvánulásuk lenullázni igyekszik a tiszteletemet. Úgy viselkednek, mint egy maffiaklán verőlegényei.

Hagyjuk a műmájer hazafiaskodást! Gyárfás keresztapus azért rágott be, mert Katinka nem akart ingyen szerepelni egy olyan kisfilmben, amely a ti adóforintjaitokból készült 4-5 milliárdért. (Az összeg nyilván nem ennyi volt, de biztosan nem 50 ezer!)

Katinkának ez az egy munkahelye van, ott jól teljesít, tehát jár a fizetés, ha tetszik ez nektek, ha nem. Ti fizetitek, ez igaz. Inkább adnátok az összeset Gyárfásnak? Mert így az övé lesz, hiszen a többi sportoló ingyen ment pofát villantani.

Például Kásás Tamás, aki amúgy egy évtizedet légióskodott az olasz bajnokságban, ahol több milliós fizetése volt havonta. Vagyis megtehette, hogy jótékonykodik Gyárfás zsebének 

Ellenben Katinka úszó, nincs bajnoksága, ahol havonta kap illetményt. Ügyesen felfedezte, hogy a Világkupában van annyi lehetőség, hogy kiemelkedő teljesítménnyel megfelelő felkészülési és életkörülményeket teremthet. Mert neki nincs más bevétele a munkájáért!!!

Tudom, azt szeretnétek, ha sok más olimpikonhoz hasonlóan csóró lenne öreg korában, hogy mutogathassatok, lám, mekkora ember volt, most meg egy éhenkórász! Ilyenkor elégedettséggel dőltök hátra, mert hitvány életetek némi értéket kap más nyomorúsága által.

Riposztozhattok azzal, hogy Cseh Laci sem kér pénzt. Az ő esete speciális. Kora okán a fizikai állapota nem teszi lehetővé, hogy a Világkupában ott legyen minden állomáson, s így némi pénzt gyűjtsön. Neki az van, amit Gyárfás ad. S ha jártatja a száját, akkor megnézheti magát. (Én arra is kíváncsi lennék, miért ment el vidékre, elbújni a szemek elől.)

Esetleg visszavághattok azzal, hogy Egérke is kiáll Kiss László és Gyárfás Tamás mellett. Ez bennem is ambivalens érzéseket kelt. Egérke, miért? Aztán mindig oda lyukadok ki, hogy 22 évesen teljesen kiégve hagyta abba az úszást. 15 évig nem ment a medence közelébe sem, a trófeáit elrejtette dobozokban, sportpályafutásáról a gyermekei sem tudhattak, egyetlen volt sporttársával vagy edzőjével sem tartotta a kapcsolatot, az esküvőjén sem voltak ott. Mostanában Kiss László előszeretettel dicsekszik azzal, hogy minden újesztendőben Egérkét hívja először. Ez így van, de nem olyan túl rég óta. Évtizedes moratórium után akkor beszéltek először, amikor Egérke óriási meglepetésre megjelent a budapesti úszó EB-n. Addig szóba sem álltak egymással!!!  Hja, kérem, az idő! Öregszik ő is, hajlamosabb kompromisszumokat kötni és csak a szépre emlékezik vissza. Hol van már az, hogy olimpiai bajnokként zokon vette, amiért edzője, az Isteni Kiss László pofozta?!! Erről könyvében bővebben olvashatunk.

Térjünk vissza Katinkához!

Nem akar ingyen filmezni. Miért tenné? Miért jobb, ha minden pénz Gyárfásé lesz? Hogy honnan tudom, hogy az övé lesz? – Ember, kapj a fejedhez! Az olimpikonoknak nincs saját öltözőjük, nincs modern technika, ami fejlődésüket segítené, de még állandó masszőr és orvos sincs! Miközben a kormány súlyos milliárdokkal tömi az úszósportot is. Egyébként nagyon helyesen!

Ja, hogy az orvosi szobában öltözhet? LoL

Katinka kiállt, mert megtehette. Kiállt magáért és másokért. Azokért is, akik most – érthető okból  - sunyin hallgatnak. A szakmából az egyetlen Szabó Joe, olimpiai bajnok mert lándzsát törni Katinka mellett. Ismétlem: olimpiai bajnok. Szégyen, de valahol hűen tükrözi a magyar valóságot.

Voltatok már ti is ilyen helyzetben, amikor az öltözőben, vagy meló után a sörözőben lázadoztatok a főnökség ellen, majd, amikor eljött a pillanat, kussban maradtatok. S ha volt valaki köztetek, aki mégis kinyitotta a száját, nem álltatok mellé. sőt, később még ti csóváltátok a fejeteket, hogy ezt azért nem kellett volna. Ilyenek vagytok, ezek vagytok ti!

Most arról néhány szót, ami a második sajtótájékoztatón (nem) történt.

Ez a Gyárfás tényleg egy arrogáns gyökér! Odaküldi a vén hülyét, de minek! Előre borítékolható volt az eredmény. A sajtótájékoztató nem bratyizás, de még csak nem is szakmai megbeszélés. Katinka szóvivője világosan elmondta, nem a sajtótájékoztató után, kamerák kereszttüzében akarják megvitatni Kissel és társaival, hogy mit hogyan kellene tenni. Mi ebben az érthetetlen? Bármit mondott volna ott Katinka Kissnek, a média szenzációt farag belőle, kiforgatja a valóságot, ezt nem akarták. A sajtótájékoztató addig tart, amíg az azt összehívó be nem fejezi a mondandóját. Ezt követően nincs helye további „gyere már félre, oszt beszéljük meg!” hakniknak. Kiss Lászlót Gyárfás beáldozta. A szolgának meg bele kell férnie némi megaláztatásnak. Értjük? Nem Katinka alázta meg, hanem Gyárfás. Katinka az ilyenkor általános protokoll szerint járt el. A szakmai megbeszélés máskor és máshol lesz. Ennyi!

S akkor jön 90 szolga, hogy Shane Tusup kérjen bocsánatot? Miért? – Mert Katinka férje, s ezért kötelessége a feleségét óvni mindentől? Mert Katinka edzője, aki kiválóan végzi a dolgát? Áruljátok már el nekem, hány nő szeretné, ha a férje nem óvná a támadásoktól? Ráadásul itt szó nem volt erről, mindössze Gyárfás keresztapus hintette el a köztudatban, hogy kedves Katinkát Tusup változtatta gonosszá. Istenem, ti meg hogy rácuppantok erre a szarra! Aki nem tudná, Katinka Shane saját maga fejlesztette edzésprogramjának is köszönheti, hogy az lett, aki. Arról nem szólva, hogy a konfliktusoktól sosem mentes munka mellett boldog házasok.

Féltem Hosszú Katinkát. Féltem őt, mert a magyar ugaron vívott harcának nagy ára lehet. Sok erőt kívánok neki, hogy győzzön itt és majd az olimpián is! Ti meg, hazafiaskodó szervilis balfaszok, majd kapcsoljátok el a tévét, ha Katinka úszik.

Szerbia hadüzenet nélkül megtámadta Magyarországot, tehát az EU-t és a NATO-t is. A néhány napja kezdődött fegyveres konfliktus során a szerb fegyveres erők által felügyelt és támogatott csoport, vélhetően zsoldosok, magyar rendőrökre támadt a határnál. Az ellenség szórványos támadásokat intéz ellenünk azóta is.

Szerbia nem először támad Magyarországra. Az úgynevezett délszláv háború során szerb vadászrepülők magyar területen egy teljes kormorántelepet irtottak ki. Emberáldozat csupán azért nem volt, mert éppen ott nem voltak emberek. Szóval, a szerbek egy rohadék gyilkos náció.

Mégis e legutóbbi háborús cselekedetük úgy hangzott el a nemzetközi sajtóban, hogy Magyarország példátlan gaztettet hajtott végre, vízágyúval átlőtt Szerbiába. Nos, az tény, hogy gépfegyverek helyett csupán vízágyúval lőttek vissza. A franc se gondolta volna, hogy a szerbek ennyire félnek a víztől. Mindenesetre jó tudni.

Azt is mondták, hogy Magyarország a hibás, mert felhergelte a szerbiai népeket. Értem: tehát, ha Magyarország mond vagy tesz, illetve nem mond, vagy nem tesz valamit, ami a szomszédoknak nem tetszik, akkor a szomszéd fegyveres támadást vezényelhet le ellenünk, ami ellen védekezni nincs jogunk.

Sem az EU, sem a NATO nem ítélte el Szerbiát, nem sietett a segítségünkre. Egyedül maradtunk. Egészen pontosan eddig is egyedül voltunk, de mostantól ezt már a bőrünkön is érezhetjük. Ilyenkor felrémlik az összeesküvés-elméletek híveinek mantrája, hogy az egész világ ellenünk, magyarok ellen van. Egyre inkább hiszem, hogy igazuk van.

Mert miről szól a jelenlegi, mostantól fegyveres invázió? – Nincs állam vagy nemzetközi szervezet, amelyik ne ítélte volna el azt a Magyarországot, amelyik egyedül képes valamilyen szinten kontrollálni, lassítani Európa elpusztításának folyamatát. Hónapok óta erőn felül tartjuk magunkat, védjük ezeket a férgeket, akik Európában laknak. A papíron szövetséges államok szervezik határaink fegyveres ostromát. Aki pedig kimaradt az „áldásból” naponta fröcsög ellenünk a nemzetközi médiában. Például a horvátok, akik az első, őket is érintő inváziós napon elestek, feladták. Vagy a németek, akiknek a háborút köszönhetjük. Száz év alatt immár a harmadikat! S miközben vonyítanak ezek a semmirekellő férgek, még vergődésükben is kizárólag minket, magyarokat ostoroznak.

Bizonyára azt hitték, mostanra elesik Magyarország, és kényük-kedvük szerint feloszthatják maradék országunkat, ahogyan előre eltervezték. Most csalódottak, ezért a kétségbeesett dühük. Őszintén remélem, - nem! – biztosan tudom, hogy fogunk mi még a tetemeiken tapodni, mert van Isten. S ha van, ennek így kell lennie. Pusztuljon mind úgy, ahogy élt!  

Az emberi történelem minden korában kultúrák éltek egymás mellett. Kapcsolatuk hol harmonikus, hol pedig ellenséges volt, de mindig volt valamiféle kapcsolat. Egyes kultúrák évezredek óta élnek egymás mellett. Teljesen természetes hát, ha van egyfajta egymásra hatásuk. Ezek a kölcsönhatások különböző fokúak lehetnek.

A legenyhébb fokú kölcsönhatást nevezzük interkulturális kapcsolatnak. Jellemzően olyan kultúrák között jön létre, amelyeknek van valamiféle közös gyökere. Például a nyelv (egymás mellett élő szláv államok), vagy a vallás (arab országok).

Egy erősebb kölcsönhatási fokozat a multikulturalizmus, amelynek korát éljük ma. Egyesek szerint ez az emberi együttélés legfejlettebb módja. A multikulturalizmus azonban csupán különböző kultúrák egymásban élése anélkül, hogy a kapcsolódási pontokból valami új, valami hasznos, az emberiség számára elengedhetetlenül fontos, túlélésének szempontjából lényeges jönne létre. Pedig a legelemibb szinten ott vannak a jelzések, amelyek világosan mutatják, hogy a kultúrák egymásban élésének van egy magasabb rendű célja, amely valóban szolgálja az emberi faj távolba mutató érdekeit.

Mondok egy példát: a Magyarországon élő muszlimok és kínaiak saját nemzeti ételeiket olyan formában elegyítették a magyar ízvilággal, hogy az számunkra is fogyaszthatóvá vált. Ez egy olyan kulturális folyamat, ami túlmutat a multikulturalizmuson. Ennek jelentősége érzékeltetésére mondok ellenpéldát is: Franciaországban a muszlimok zárt közösségeket hoznak létre, kivetve maguk közül mindent és mindenkit, ami vagy aki eltérő kulturális mintákat követ. Mindkét jelenségre azt mondják, ez a „multikulti”.

Pedig egyik sem az! Csupán arról van szó, hogy többnyire műveletlen és az emberiség közös érdekeit elvető gazemberek irányítják mindennapjainkat. Az első példám túlmutat a multikulturalizmuson, az már transzkulturalizmus, az emberiség túlélését biztosító társadalmi együttélési forma. Utóbbi pedig a kultúrák bármiféle kapcsolódásait elutasító, végső soron az emberiség kihalását eredményező nézet, a monokulturalizmus.

Keressünk még példákat mindkét esetre! Transzkulturális jelenség az orvoslásban a több ezer éves keleti gyógyászai módszerek alkalmazása a modern európai orvoslásban. Akupunktúra például, vagy az újra felfedezett lékelés koponyaűri nyomás ellen. Monokulturális jelenség, amikor egy adott államon belül élő (kisebbség) közösség tagjai kizárólag vagy szinte kizárólag maguk között házasodnak (zsidók és cigányok), s a szokástól eltérőket hátrányosan megkülönböztetik.

Nem véletlen, hogy már az ókorban meghatározták azokat a fokozatokat, amelyek egyfajta egymásutániságból alakulhatnak ki. A mono, az önmagában állót, egyet jelent. Az inter (között) már kapcsolatot jelez valamik között. A multi már sok valami kapcsolatát jelenti. A trans pedig már a valamilyen formában összekapcsolhatók összességét. Esetünkben az emberiséget jelöli. Vagyis valamennyi emberi kultúra összekapcsolódásából, egymásra hatásából létrejöhet egy magasabb szintű egység. S ha az egységes emberi kultúra, mint monokultúra találkozik majd más értelmes fajokkal és azok kultúrájával, a kapcsolatok evolúciója újrakezdődik.

Igyekeztem nem túl bonyolultan fogalmazni, hogy olvasóim megértsék, miről beszélek. Sajnos manapság nem túl divatos a társadalomtudományokban (sem) az oratio recta (egyenes beszéd), ami nem csupán azt jelenti, hogy a valóságot mondjuk, hanem azt is, hogy azt közérthetően fogalmazzuk meg.

Fentiek okán minden pártatlan és gondolkodó ember számára világosnak kell lennie, a jelenlegi menekültpolitika, vagy bevándorlás-politika nem más, mint ellentétek szándékos ütköztetése, vagyis konfliktusok szítása, ergo emberiség elleni tevékenység kifejtése. Amennyiben erre racionális okokat kéne keresnünk (szerintem nincs), akkor egyes érdekcsoportok gazdasági megfontolásait említhetnénk fel.

A tegnapi hírekben láttam, hogy az Ausztriában sátortáborba „kényszerített” afrikai férfi felháborítónak tartja a körülményeket. Végül csak odavetett egy „köszönöm ezt is” gesztust, de alapjában véve ellenséges volt. Láttam azt is, hogy ezek az emberek különböző betegségeket cipelnek be, és nincs karantén vagy bármiféle kontroll. Behoznak olyan betegségeket is, amelyekre ők már immunisak, de mi nem. Cserében elkaphatnak tőlünk vírusokat, amelyek számunkra nem jelentenek különösebb veszélyt, de rájuk igen. Számtalan példa volt már erre a történelem során. Lehetnek olyan vírusok, vagy magasabb rendű életformák (például rovarok), amelyek kapcsolatba kerülve olyan mutációt hoznak létre, ami borzalmas járványokat okoz majd. Mindezek okán én a liberálisnak és demokratikusnak mondott, de valójában nihilista-anarchista kontrollnélküliséggel nem értek egyet.

Magyar viszonylatban pedig semmi mást nem láthattunk eddig, mint a baloldalnak nevezett monokulturális konglomerátum fröcsögését, a velük szimpatizáló agyhalottak ajvékolását. Ez a vírustenyészetként élő érdekcsoport és haszonállataik (a szimpatizánsok) 2004-ben még a határon túl élő magyarokat sem engedték volna be, ma meg már arról óbégatnak, hogy mekkora mucsaiság nem beengedni olyan kultúrák csoportjait, akikkel az emberi történelem során soha semmilyen kapcsolatunk nem volt, akiknél a higiéné nyomokban sincs sehol.

Íme, ilyeneket mondat egykor a magyarokra, az elvileg saját kultúrájuk tagjaira:   http://spiler.blog.hu/2015/06/11/13-erv-a-kettos-allampolgarsag-ellen-a-baloldaltol

http://mozgasterblog.hu/blog/plakatbunozok

Vajon mennyire hihető, hogy most bármiféle jó szándék vezérli őket?

Javában zajlik még a kormány és a MAZSIHISZ között az arkangyalos szájkarate. Egyik fél sem rendelkezik internetes fórumozási múlttal, legalábbis a gladiátorképzős változatával. Mert ha mégis, már rég kedélyesen söröznének. Az emlékmű, a sorsok háza és a Szakály féle hülye kijelentés vélt kollektív bűnt próbál a németekre testálni. Eleve rossz kiindulás, kollektív felelősség nincs. A MAZSIHISZ helyében fórumos stílusban be kellett volna dobni a "tulajdonképpen a szolgalelkűségnek akartok emlékművet állítani" érvet, merthogy tagadhatatlan, meglehetősen túlbuzgó módon volt kinyalva az állítólagos megszállók segge. Erre egy kis kölcsönös anyázás után nincs más érdemi reakció csak a maszatolás, hogy nem vagyunk felelősek elődeink tetteiért, meg, hogy kényszer meg egyéb nyafogások embermentőkről, gulágról ávóról. Riposztként előre kiszámítható módon máris kész a válasz: közös a történelem, közös a múlt, közös a kultúra, közös az érdek "mindannyian egy olyan élhető világban szeretnénk élni, miben mindenki bűntudat nélkül egyenes derékkal élheti meg az identitását."

Innen már csak néhány levezető pengeváltás, minek konklúziója, kollektív felelősséggel csak magunknak tartozunk, hogy az utánunk jövő generációk ne mondhassák, "nem tartozunk felelősséggel elődeink, (azaz a mi) elbaszásainkért."

Jöhet a sör, akár a további baszakodás, de legalább, ha lehet, kéretik nem pancser módon, basszameg!

Agnes Heller a náciktól rettegő zsidó szerepét hozta, amikor a svéd tévéseknek nyilatkozott. Ha ez egy filmakadémiai díjátadó lenne, Heller akkor sem nyerne ezért az alakításáért semmilyen díjat, mert hiteltelen.

Vajon lehetséges, hogy a zsidók rettegnek, és joggal rettegnek ma Magyarországon? - Gondolkodás nélkül rá lehetne vágni, hogy nem, ez nem lehetséges. És ezzel nem is lőnénk olyan nagyon mellé. Hiszen a mindennapjainkban sehol nincs jelen az etnikai indíttatású erőszak. Persze, ez nem igaz, mert a cigányság erőszakos cselekményei szinte minden alkalommal etnikai töltetűek. De most hagyjuk őket, beszéljünk a zsidók és magyarok viszonyáról! Egy nem zsidó sosem fogja tudni átérezni, mit jelent a holokauszt. Hogy mit jelent a benne megnyilvánuló emberi embertelenség. Igenis vannak zsidók, akik okkal és joggal rettegnek ma is. A holokauszt kitörölhetetlen, elfelejthetetlen és megbocsáthatatlan. Csak gondoljon bele mindenki, akit igaztalanul fosztottak meg mindentől és mindenkitől, akit szeretett, hogy meg tudott-e már bocsátani, el tudta-e feledni. Meg tudnánk-e mi bocsátani annak, aki önmagunktól, az emberségünktől fosztott meg? Lássuk be, vannak sebek, amelyek sosem gyógyulnak be.

Hogy akkor mégis miért tartom hiteltelennek Agnes Hellert? - A válasz egyszerű, és minden józan gondolkodású ember - legyen az akár magyar vagy zsidó - számára világos. Agnes Heller egy olyan hatalom kegyeltje volt évtizedeken át, amely hatalom nyíltan és erőszakosan antiszemita volt. Ez a hatalom, amelyet Heller egy, azóta már mindenki számára ismert levélben magasztalt, pénzt adott iszlám terrorszervezeteknek, hogy kiirtsák a zsidókat. Ez a hatalom perbe fogta, kivégezte vagy elüldözte azokat a zsidókat, akik Izrael állam létrejöttét éltették. Mindezt a holokauszt után.

Ilyen szellemi-ideológiai háttérrel hogyan gondolhatja bárki is, hogy Heller igazat mond? Ez a nő 25-30 éve még zsidók gyilkolását célul kitűző rendszert szolgált boldogan! Hogy elmondja helyettünk, amit érzünk? Igen. És? Ettől hiteles? Hiteles lesz Heller attól, hogy abban, amit mond, van igazságtartalom?

Szerintem nem. Ugyanakkor az is tény, hogy Heller aljassága nem csökkenti a mondanivalójában felsejlő igazságtartalom súlyát. Mert akár beismerjük, akár nem, létezik ma Magyarországon az antiszemitizmus. A gyilkos indulatú nézet, amely nem válogat ember és ember közt, ha az zsidó származású. Éppen ezért azok a zsidók, akik az államszocializmust mindenki máshoz hasonlóan egyszerűen csak túlélték, és nem voltak haszonélvezői a rendszernek, joggal félnek most, látva a zsidóság egésze ellen irányuló erőszakos ideológiák terjedését.

Ezek az emberek ma is áldozatok, megfélemlített, félrevezetett szerencsétlenek, kellékek egy nagyhatalmi játszmában. Anélkül, hogy saját sorsuk alakulásában betöltött szerepüket bagatellizálnám, kijelentem, a magyar zsidóságot megint elárulták, ráadásul olyanok, akikben okkal bíztak.

Hosszan kellene értekeznem az emberi kultúrák működéséről, hogy megértsük a zsidó kultúra lényegét. Sem idő, sem hely nincs erre itt. Annyit azért elmondhatok, hogy a zsidó kultúra, bár sok vonásában rokon a magyarral, egyes attitűdjeiben viszont nagyon is különbözik attól. Ezek a különbözőségek, különösen, ha erre még fel is hívják a figyelmünket, nagyon távoli dimenzióba helyezhetik, és helyezik is a két kultúra együttélésének jobb lehetőségét. Magyarként nehéz megérteni, hogy a zsidóság miként hihet azoknak a zsidó származású embereknek, akik a zsidó nép kiirtását tűzték ki célul, akik fizettek azért, hogy terroristák zsidókat gyilkoljanak. Édes Istenem, még csókolgatták is a terroristák vezérét! Magyarként ezt elfogadni nehéz.

Ám ekkor gondoljunk bele abba, hogy mi, magyarok akkor sem állunk ki egymás mellett, ha nincs nyomós ellenérdek, hogy mi, magyarok akkor sem bocsátunk meg a másik magyarnak, ha annak ártó szándéka irányunkban nem volt. Sokszor pusztán irigységből gyűlöljük meg a másik magyart, és haragunkban végsőkig kitartunk. Hány család van, ahol a testvérek perben és haragban élnek, ahol a gyermek megtagadja szüleit, és fordítva is! Akkor már nem elfogadhatóbb, tiszteletre méltóbb a zsidók egymással szembeni megbocsátása? Dehogynem! Álljunk meg egy pillanatra, gondolkodjunk el ezen! Elvonatkoztatva a politikától, a kulturális különbségektől, és pusztán az ember alapvető természetére koncentráljunk. Arra, ami fenntartja fajunkat évezredek óta: a tudatra, hogy szükségünk van egymásra, mert egymás nélkül egyedül vagyunk, együtt viszont többek és erősebbek, uram bocsá’, boldogabbak is.

Mindezekért, az itt elmondottakért nagy a bűne Agnes Hellernek. Amit művel, a gyűlölet lángjainak szításával, társadalmunk végérvényes megosztottságát segíti elő. Amikor zsidóként nyilatkozva a magyarság egészének nevében tesz dehonesztáló kijelentéseket, a két valóságot összemosva uszít minket egymás ellen. Mert zsidóként, ha igaz zsidó lenne, mondhatná, hogy az antiszemitizmus tényszerűen megfigyelhető erősödése rettegéssel tölti el a zsidókat. És igaza is lenne. Csakhogy ő a magyarok, a mi nevünkben beszélt, mindannyiunk nevében, mintha az, amit állít, mindannyiunk véleménye lenne. S azzal, ahogy védik őt elvtársai, csak még inkább utálatossá teszi őt a szemünkben. Mert nem igaz, ellent mond a logikának, a magyar nyelv szemantikai törvényeinek, hogy ő pusztán a saját véleményét mondta el.

Agnes Heller nem buta, hanem gonosz, végtelenül gonosz. Aljas ő embernek, magyarnak és zsidónak egyaránt. Emlékszünk még, milyen gyilkos hévvel tagadta, hogy 2006-ban Magyarországon emberekre vadásztak fegyverekkel, azóta sem beazonosított gyilkosok? „No one was shot! No one was torture!” - Erre minden magyar emlékszik, és emlékezni fog még nagyon sokáig. S talán sosem bocsátunk meg. Talán Heller miatt minden magyarnak joggal kellene félnie a zsidóktól. Mert Kun Béla, Szamuely vagy Rákosi és Péter Gábor után itt volt Gyurcsány Ferenc és a mögötte álló zsidó értelmiség. Láthattuk, hogy bármikor képesek legyilkolni a magyarokat. S vajon ezt a teljes zsidóság beleegyezésével, helyeslésével teszik, tették? Tehát okkal és joggal tartunk a zsidóktól, minden egyes zsidótól? Vajon helyes reakció ez, a legmegfelelőbb válasz társadalmunk mindennapjainak egyik legégetőbb kérdésére?

Elvehetjük egy magyar zsidó magyarságát ezen az alapon? Kétségbe vonhatjuk hazánk iránti hűségét bárkinek is, mert nem több mint statiszta egy nagy szemfényvesztésben? Mindannyian a Hellerek áldozatai vagyunk, zsidók és nem zsidók egyaránt, mi, a magyarok. Ezért kell ragaszkodnunk azokhoz a momentumokhoz, amelyek az összetartozást erősítik bennünk. Mert többek és értékesebbek ezek, megőrzésre méltóbbak, mint azok, amelyek elválasztanak minket egymástól.

Csak üljetek le, és mélyedjetek magatokba néhány percre. Belátjátok majd, hogy igazam van. Amikor félünk a másiktól és gyűlöljük őt, amikor az fél tőlünk és gyűlöl minket, sosem magunkban keressük az igazolást, hanem egymásban. Legyünk egy időre a másik, nézzük magunkat az ő szemével, s ha kell, tárjuk fel neki magunkat, hogy megérthessen, hogy megértsük egymást. 

A baloldali összefogás Orbán despotizmusára vonatkozó legújabb bizonyítékát kétségbeesetten ordítja bele a végtelen szimpátiauniverzumba. Abban bíznak, hogy nyáladzó pofájukból szertefröccsenő nyáluk megtapad itt-ott a választói akarat aszteroidáin, és ezekből jelentős harcállásokat építhetnek ki a 2014-es választások előtt.

A fáradhatatlan, de legfőképpen független médiamunkások nagy segítségére vannak ebben az ellenzéknek. Hogy mitől függetlenek? – természetesen attól, hogy kormányoktól függetlenül évtizedek óta Orbánt szapulják. Ezek a felsőfokon szakmaiak és függetlenek a nyolc év szocialista-liberális rezsim idején is világosan megmondták, hogy mindenért Orbán a felelős, mert akadályozza a kormány munkáját. Hogy kell ezt elképzelni? – Mint egy jó partizános vagy gerillás-kommandós filmet. Persze, hollywoodi stílusban: Orbán fekete Bagarollal bekent képpel, fejpánttal összefogott, vállra omló hajjal, irdatlan nagy haleffal a kezében lopakodik a Kossuth tér bokraiban. Szinte látom magam előtt. S ha valaki nem értette meg, noha mindezt a végletekig szájbarágós spotokban tálalták, az mindjárt genetikailag alattvaló, moslékzabáló lett. Mucsai, bőgatyás birkapásztor, Európától távolodó, fél-ázsiai szittya-reprint. Úgy, úgy, abból is csak másolat!

A független és szakértő médiamunkások, mint apró, fénylő lámpások a klerikálfasizmus kozmoszának sötétségében, úgy mutatják nekünk a helyes utat, amely visszavezet a szociálliberális Kánaán galaxisába. S hogy milyen messze vagyunk ettől a paradicsomi világtól, azt a Patás Orbán, a Sötétség Fejedelmének lánya esküvője kapcsán kigyúló fények távolsága, a baloldali összefogás szívbemarkoló segélykiáltásának távolról hallatszó hangja jelzi. Orbán Ráhel, mint lakmuszpapír méri a kórság terjedését.

Legutóbb, szintén az esküvő kapcsán, letolvajozták a lányt. Előtte e rothadást hozó lények egy kompániája az esküvő helyszínét okádták tele jelenlétük bűzös nyálkájával. Én még jól emlékszem, hogy fajtájuk domináns egyedének ivadéka orzott el emberi tulajdont. Majd ugyanez a szörnyszülött jutott csalás útján emberi tudásról kiállított tanúsítványhoz. A nemző egyed pedig már arra sem vette a fáradságot, hogy megszerezzen emberi tudást tanúsító okiratot, hát hazudott magának. Nem is egyet, mindjárt kettőt. Szóval, jól emlékszem ezekre, ahogy arra is, hogy a domináns egyed ivadékát az emberi közösség médiája nem állította pellengérre. Azt hiszem, súlyos hiba volt. Fel kellett volna koncolni. S nem csupán képletesen gondolom, bár tudom, az emberi faj, azon belül is a magyar ember képtelen az önvédelemre.
 
Kétségtelen tény tehát, hogy a magyar történelemben embernek esküvőjét nem tették még úgy tönkre, mint Orbán Ráhelét. Bizony, a klerikális diktatúrában ilyet is szabad, a legalávalóbb módon szabotálni egy ember boldog pillanatokhoz való elidegeníthetetlen jogának gyakorlását. Már alig várom, hogy a leány áldott állapotba kerüljön, és házasságuk gyümölcsét világra hozza. Bizonyára megtudjuk majd a független médiumoktól, hogy az apja államkasszából lopott pénzzel kente meg az orvosokat, hogy a Honvéd Kórház és környékét lezárva világra segítsék unokáját, a pokol legújabb szülöttjét. Szerintem én most finoman fogalmazok, mert ennél fényévekkel alpáribb mondatokat olvashatunk majd. Rendelkezem némi képzelőerővel, de ezeknek az emberformát öltött förtelmes entitásoknak a lelkivilágát felidézni képtelen vagyok.

Mert mik ezek a humánimágót felöltött galaktikus idegenek? – Két dolog biztos, nem magyarok, és nem emberek. Leginkább intelligens vírusokként tudnám őket meghatározni, amelyek az emberi lélek gonoszságát véve táplálékul fejlődnek és szaporodnak. Ám nem csupán fejlődnek és szaporodnak, de megfertőzik az emberi közösségeket, olyan mutációt okozva, amely után az emberi test csupán egy külső váz marad. Mindazok, akiket megfertőztek, eggyé válnak azok közül, s többé nem részei közös eredetünknek, legvégső soron az emberi kultúrának.

Sajnos az emberi faj régen elveszítette a fajfenntartási ösztön diktálta önvédelmi reakciók képességét. Annyit lát csak, hogy „jaj, hát ez is ember”. Kizárólag a külső alapján határozza meg a belső, tartalmi lényeget. Ezek az élősködők pedig éppen az embernek e gyengeségét használják ki mételyezésre, elterjedésre.

S hogy miként állíthatnánk meg fajunk pusztulását? – Harcolnunk kell minden emberi eszközzel, amit még meghagytak nekünk, és minden körülmények között embernek kell maradnunk. Nem csupán kívül, de belülről is. Szükséges megőriznünk fajunk lényegét, a teremtőnk által kijelölt úton járva.      

Nem ezt vártam az Alföldi Róbert rendezésében életre keltett István, a királytól. Amikor ezt mondom, nem úgy értem, hogy valami nemzeti összefogásra buzdító csinnadrattát vártam, nem, ilyet Alfölditől épelméjű ember nem vár. Ez a félszeg (a félszeg a székely nyelvhasználatban a nyomorék vagy mentálisan sérült) Chipolla lovag, - aki Thomas Mann hőséből csak a provokációt és a nyegle gőgöt volt képes elsajátítani, de az illúziókeltéshez már nincs elég ereje - ez soha nem rendezne a magyar állam alapításának napjára bemutatni tervezett színművet úgy, hogy az méltó megemlékezés legyen közös múltunkról, ám egyszersmind iránymutatás legyen a jövő felé. Én azt vártam, hogy a vitrioltól megrészegült csürhét felgyújtja a színpadon, s közben az artikulálatlan hangon, homlokán kidagadó erekkel őrjöngő liberális Koppány a földbe döngöli Istvánt, a demokratikus útról letévedt miniszterelnököt. Azt vártam, hogy felrobban a színpad, még akkor is, ha nem úgy robban fel, ahogy az nekem, vagy a magyaroknak általában tetszene.

Ám a színpad nem robbant fel, mert a mű erőtlen és gagyi volt. Ezért egy jobb zaciban 5 fillért nem adnának. Fintorog is az egész ország. Leszámítva a muszájliberálisok figyelemelterelő vartyogását. Összevissza mondatokba próbálnak becsempészni hatásos varázsszavakat, mint például a modern, a szimbolikus, az aktuális, és persze a provokatív. Ugyan, kérem, ha Alföldi Nemecsek Ernő lenne, és így gurítaná a színes golyókat, jogosan einstandolnák őt az arra járó Pásztorok. Hát nincs emellett az idióta mellett egy Weisz, aki mondaná, hogy „ebből a gyövésből nagy einstand lesz”? A Weisz megmondhatta volna, hogy ez sem nem modern, sem nem szimbolikus, nem is aktuális, és végül nem provokatív, a szó hagyományos értelmében. Hacsak nem az volt a provokáció, hogy az unalomtól elálmosodó közönséget hazazavarja, vagy a tévénézőket a távirányító használatára ösztönözze.

Számomra azok a nyilatkozatok a legvisszataszítóbbak, amelyek összehasonlítják az ősbemutató és a mostani mű társadalmi fogadtatását. Aljas módon igyekeznek meghamisítani az emlékezetünket. Leginkább Nagy Ferón képedtem el ebben a témakörben. Az egyszerűen nem igaz, hogy hasonlóan megosztott volt a társadalom a rockopera megítélését illetően, mint most a színházi változat esetében. Hiszen nem is egy műfaj! A rockopera, az rockopera. Ebben a mostaniban sem rock nem volt, sem opera. Blőd szintipop volt, népdalelemekkel itt-ott pofán baszva.
Az sem igaz, hogy a társadalom az ősbemutató idején a szereplők által megjelenített világnézet, erkölcsi értékrend kapcsán megosztott lett volna. Mindenki pontosan tudta, mit szimbolizál István, és mit Koppány. A rockopera a koppányi lázadásra, mint a 80-as évekbeli nemzedék lázadására épített, és ez tökéletesen átjött. Kijelölte az irányt, amit követhettünk, és mi követtük is. A mai napig abban az irányban masírozunk, és megtartottuk lázadó Koppány-természetünket, mert mi, magyarok ilyenek vagyunk.

A barátom kislánya 8 éves, és a régi István, a királyt hallgatja az autóban, az a kedvence. Mert a zenéje telitalálat, az előadók az akkori legnagyobbak, akiket nem lehet pótolni Stohlokkal, meg Feke Pálokkal. Kit érdekel egy olyan Torda, aki nem Deák Bill?
A természeti népek, és néhány fejlettebb civilizáció ma is hisz az ének, a dal erejében. A muzsikának van varázsereje. Stohl erőtlen nyökögésének nincs, az nem zene, és nem ének. Nem akarom megítélni, színésznek milyen, mert nem érdekel. De könyörgöm, miért pont ő? Mert a magánéleti zűrjei miatt utálható személy? Utálható, mint Orbán Viktor, akit megformálni próbál? Ennyi? Biztosan elmegy ez egy olyan színházban, ahol Alföldi az igazgató, csakhogy ez elvileg nem színház, hanem rockopera, egy teljesen más műfaj. Komprende?

És az egész darab ilyen műfajgyilkos volt, mint Stohl András dalolászása. Alföldi szépen eltemette a rockoperát, de előtte még jól meg is rugdosta. Ennél még az is elfogadhatóbb lett volna, ha az általa imádott, de meg nem értett Isten, a Provokáció oltárán feláldozza. Csakhogy lusta volt oltárt építeni, ezért profán unalommal orcáján rugdosta halálra az utca porában. Miközben Szörényi Levi és Bródy Tini joviális ábrázatba torzultak. S a végén feszes tenyéréllel integettek, hogy mindennel mekh vannakh elékhedve.

S hogy mi volt a lényegi mondanivaló, az sem világos. Pedig szájbarágós, aktuálpolitikai felhangoktól terhes, de legfőképpen pesszimizmusba kornyadó volt. Szinte csak suttogni merte, nehogy a gaz Orbán ifjak elragadják páholyából, s menten Kufstein várába hurcolják, mint az újítókat, nota bene jobbítókat szokta a gyalázatos magyarja. Alföldi azt suttogja elfojtott hangon, hogy nincs kiút, ne is keressük azt.  Ahogy a Beatrice Kétezredik év című nótájában Istent keresni mondja ki a hatalom hiábavalóságnak. Ám ott dal lüktetésében benne van, hogy csak azért is keresni fogjuk: "Nem igaz, hogy nem tehetünk semmit, nem igaz, hogy így kell ennek lenni!" Hát nem igaz az sem, hogy ma bele kell törődnünk a sorsunkba! A szabad akarat mindenki számára megadatott, és azt egy beszari rendező nem veheti el, még az őt ajnározó liberális médiahátérrel együtt sem.

Jaj, Istenkém, azok az erőltetett aktuálpolitikai utalások! Ez a marha úgy akart szimbolizálni, hogy a szimbolikus jelentést herélte ki. Ugyanis az eredeti műben, ami még rockoperaként ment, abban az egyház azt a világuralomra törő politikai struktúrát szimbolizálta, amely évtizedekre kényszerítette rabigába a nemzetet. Alföldinél az egyház magát az egyházat szimbolizálta, amely jelentéstani szempontból nem eredményez szimbólumot. Legfeljebb akkor, ha a keresztény egyházat az emberi bűnök eredeztetőjeként értelmezzük. Nyilvánvalóan ezért kerültek a darabba SS egyenruhás nácik. Célozva arra, hogy a katolikus egyház felelős a holokausztért. Ennél jobban persze nem rághatta szájba, nem öltöztethette a tömeget csíkos pizsamába, és vezényelhette őket szögesdrótok mögé, nem építhetett gázkamrákat. Lehet erre azt mondani, hogy provokáció, mert az, mégpedig kőkeményen. Csakhogy nem a művészet provokációja, hanem etnikum a nemzet ellen, a másság a normalitás ellen. Vagyis betegesen ordítozó rasszizmus, aminek nincs helye a művészetben.

Mindezért, az elméjében szomjúhozó gyűlölet kedvéért zárta be a magyarságot a szent koronába, mint a maradiság, földhözragadtság börtönébe, ahol a jövőt hiába keresőkként zabálhatjuk a moslékot, mert genetikailag alattvalók vagyunk. Lassan mondja, hogy mindenki értse: nektek, magyaroknak nincs jövőtök, mert nem néztetek szembe a múltatokkal.  

Persze, a rendezőnek nincs kiútja a társadalmi térben való beszorítottságából, hiszen nem tud nem más lenni. Amikor valakire ránéz, a saját mássága néz vissza rá. Akkor is ezt látja, ha a másiknak egyébként nincs is tudomása Alföldi másságáról, terheltségéről. Egy frusztrált pojáca, aki pökhendiséggel, kényszercinizmussal pótolja a tehetséget, a mondanivalót. Egy senki, aki a senkik közötti lett valaki.

Egy nagyon kedves ügyvéd barátommal, dr. Vajk Kálmánnal szoktunk diskurálni a magyarországi hitelezési szokásokról, a bankok képtelen eljárásairól. A Kúria tegnapi katasztrofális döntése kapcsán gondolkodtam el az alábbiakon.

Itthon tartózkodásom ideje alatt néhány Társaság jogtanácsosi feladatok ellátásával bízott meg. Szinte mellékesen belekerültem a Társaságok hitelkérelmeivel kapcsolatos teendők tervezésébe. Így nyílt alkalmam megismerkedni az OPTEN és PARTNER CONTROL rendszerek működésével.

Csak ámultam, hogy ilyen létezik, és a nyilvántartási rendszerek dinamikus fejlődésének betudva üdvözöltem. Ám egyetlen hónap alatt átláttam, hogy itt valami egészen másról van szó. Ezekben a rendszerekben a vállalkozásokat és egyéni vállalkozókat is osztályozzák, (le)minősítik. Az osztályozás alapja a cégbírósági nyilvántartás, a KIM e-beszámoló portálján keresztül elérhető adatok, a NAV-nál nyilvántartott valamennyi adat, illetve a partnerkapcsolatok.

Magam is jártas vagyok a vállalkozások könyveléssel kapcsolatos kötelezettségeinek dolgában, de azért konzultáltam több könyvelő ismerősömmel is. Ezért tudom kétséget kizáró bizonyossággal, hogy a fent felemlített két nyilvántartási rendszer partnerkapcsolatok analitikája rendkívül aggályos, véleményem szerint súlyosan törvénysértő.

Ugyanis sem a vállalkozások, sem az egyéni vállalkozók semmilyen, a hivatalok és hatóságok felé tett nyilatkozatukban, bevallásaikban erről nem tesznek említést. Egy társaság vagy egyéni vállalkozó partnerkapcsolatai kizárólag a kontraktusaikban, bankszámlán való forgalmukban, személyes beszélgetéseikben ismerhető meg.

A személyes beszélgetést talán még nem hallgatják le a bankok, így abból a partnerkapcsolatainkra nem következtethetnek. A vállalkozási és egyéb, a társaságok és magánszemélyek közötti szerződés sem nyilvános. A bankszámlán történő pénzmozgás már más kérdés, de a banktitok talán itt még érvényesül.

Van azonban egyetlen olyan esemény, amikor a társaság vagy egyéni vállalkozó köteles számot adni partnerkapcsolatairól. Ez pedig a hitelkérelemhez szükséges hitelkérelmi lapon történik. Minden bank, illetve hitelfinanszírozó kéri feltüntetni a kérelmezőtől partnerkapcsolatait külön vevők és szállítók szerint.

Innen, és csakis innen tudhatja „bárki” egy társaság vagy egyéni vállalkozó partnereinek nevét. Majd név alapján könnyen beazonosíthatja az e-cégjegyzék, illetve e-beszámoló internetes oldalakon.

Miért aggályos, hogy a bank a partnerkapcsolatok alapján minősít? – Álláspontom szerint a hitelkérelmi lapon szereplő adatok, - különösen, ha a hitelkérelmet egyébként elutasítják – nem használhatóak fel nyilvántartás elkészítésére, de főleg üzletszerű felhasználására. Egy OPTEN vagy PARTNER KONTROL előfizetés éves szinten minimum 100.000.- Ft, de elmehet akár egymillióig is!

Egészen pontosan az történik, hogy a bankok az elutasított kérelmi lapokat nem megsemmisítik, hanem annak adatait felhasználják, értékesítik azon társaságoknak, akik aztán a bizalmas adatokat tartalmazó rendszereket árusítják.

Ezek a rendszerek ma a banki hitelezési tevékenységben megkerülhetetlenek. Minden bank használja őket. Például a partnerkapcsolatokhoz megjegyzést fűz. Ha például a partnernél volt már végrehajtás, inkasszó, vagy csak annak a partnernek is van „veszélyes” partnere, akkor a hitelt igénylő társaságot vagy egyéni vállalkozót a bankok elutasítják. Az OPTEN piros zászlóval jelzi a „veszélyes” partnereket. A PARTNER CONTROL 0-tól 100-ig skálán pontozza az alanyokat. Egy „veszélyes” partner -25 pont!

Innentől világos, hogy miért nincs, - mert nincs – hitelezés ma Magyarországon.

Az is egy érdekes kérdés, hogy ez a két nyilvántartási rendszer hogyan szerzi meg egy órán belül a NAV-tól valamennyi adatunkat. Mindkét rendszer kipróbálható, és az órás frissülést, mint erényt tálalják, így teszik kecsegtetőbbé terméküket. Például egy végrehajtási eljárás megindulásáról hamarabb értesülnek, mint maga az érintett vállalkozás. Megismétlem: a végrehajtási eljárás megindulása után egy órával már látja a rendszer. Ennek magyarázata, hogy a NAV is, mint minden hivatal számítógépes rendszerre tölti fel működésének valamennyi szegmensét.

Azt is tudnia kell mindenkinek, hogy a NAV-nál információt kizárólag a társaságot jegyző személynek, a társaság meghatalmazott alkalmazottjának, a társaság ügyvédjének és könyvelőjének adnak ki, senki másnak. Vajon milyen felhatalmazás alapján adnak ki bizalmas információt az OPTEN-t és a PARTNER CONTROL-t üzemeltető vállalkozásoknak?

Álláspontom szerint ezek a nyilvántartási rendszerek, amelyek egyébként 5 évre visszamenőleg minden cégbírósági, KIM és NAV adatot tartalmaznak, sértik a személyiségi jogokat (is). Túl azon, hogy egy társaságról nem adhatnak objektív képet. Hacsak azt nem vesszük alapul, hogy „madarat tolláról, embert barátjáról”. Nyilvánvalóan a partnerek adatait hasonlóan tartalmazza öt évre visszamenően, „aktív”, illetve „inaktív” megjelölésekkel. Ideiglenes regisztrációs kóddal ingyen ki lehet próbálni mindkét rendszert. Érdemes.

Már ez a Gerendás is, ez a zenész, vagy mi. Zenész, mert azt mondja magáról. Állítólag második vonalbeli. Pont, mint az apja, az is második vonalbeli elvtárs volt. Százados elvtárs. Hogy hol? – Az ÁVH-ban természetesen. Egyesek szerint jobban bánt a gumibottal, mint a fia a gitárral és a gyereklányokkal.

Állítólag az ÁVH-ban emberiesség elleni bűnöket követtek el. Állítólag, mert ezt eddig senki nem bizonyította. Illetve írtak róla, de az meg olyan … nem is tudom … olyan semmi. Kéri Judit: Az ávéhások bűneiben külön is megemlíti Gerendás Iván ÁVH-s nyomozótisztet, aki különös kegyetlenséggel bánt áldozataival. Gumibottal szerette agyonverni őket. Volt már gumibot a kezemben, a régi fajta is, elég sokszor kell megütni valakit ahhoz, hogy belehaljon. De ez a mi Gerendásunk állhatatos ember volt, ha nácikat vett kezelésbe.

Ugyan már, hagyjuk azt a süketelést, hogy az ÁVH ártatlan magyar embereket vert agyon, kínzott meg! Nácik voltak, és a nácik pont azt érdemelték. Az ÁVH ugyanis azzal a nemes céllal jött létre, hogy a háború után a még bujkáló nácikat felkutassa és megbüntesse. Mondhatnám, hogy szent cél, de a bolsevista diktatúra nem nagyon ismerte a szentséget, az hétszentség.

Szóval, ha ez az ÁVH nem nácikat öldösött volna, hanem egyszerű magyar embereket, akkor bizonyára felelősségre vonnák a még ma is élő tagjaikat, hiszen az emberiesség elleni bűnök soha nem évülnek el. Én azt is el tudnám képzelni, hogy a gyermekeik, akik később a III. főcsoportfőnökség tisztjei, vagy egyéb státuszú ügynökök lettek, egyszer csak bocsánatot kérnek.

Ez a Gerendás Péter sem mondta soha, hogy az apja egy mocsok tömeggyilkos volt, és nem ért egyet azokkal a tettekkel, amelyeket elkövetett. Egészen mostanáig nem tudtuk, mit is gondol Gerendás Péter, a második vonalbeli zenész az apja dolgairól. Ám most előrukkolt, és nagy nyilvánosság előtt, a legjelentősebb közösségi oldalon terjengős kis levélkét tett közzé, amelyben megvallja ars poetica-ját:

A magyarok fasizálódnak. Megint. Rohadt fasiszta magyarjai! Az apja egyszer már hősiesen küzdött ezek ellen a nácik ellen, és most neki is meg kell tennie a kötelességét. Illetve meg kellene tennie, de inkább elmenekül, mert félti a családját. S ha valamit lehet tudni erről a Gerendásról az az, hogy népes a családja.

Hát most itt állunk megnáculva, és nincs senki, ki szólna értünk egy jó szót. Nincs kormányunk, jó magyar kormány, amelyik elítélné az ávéhásokat az elkövetett bűneikért. Nincs kormányunk, jó magyar kormány, amelyik börtönbe küldené a bolsevik elvtársakat, az ártatlanokat halálba küldő népi ülnököket, ügyészeket és bírókat. Ezért nácizhat egy közismert pedofil zsidó, Gerendás Péter.

Ja, hát igen, ez a Gerendás zsidó, ő ezt mondja magáról. (Pedofil is, de ezt nem mondja, csak cselekszi.) Vannak is szívszaggató dalai szeretett hazájáról és annak tájairól. Nem, nem Magyarországról, hanem Izraelről. Ez a Gerendás nevű egy hazaszerető ember. A hazaszeretet a legszebb erények egyike. S most elhatározta, hogy nem harcol a nácikkal, hanem inkább elmegy, elhagyja Magyarországot.

Ars poetica-nak is szánt búcsúlevelében felpanaszolja, hogy a magyar nácik őt mellőzik, nem kap felkérést művészete bemutatására. Ráadásul, ha tilosban parkol, büntetést kell fizetnie. Ilyen is csak a fasizálódó Magyarországon van, mint azt minden felvilágosult, világlátott ember tudja. Fizetnie kell a gázért, pedig máshol ingyen van, és az APEH (NAV) is felelősségre vonja, ha éppen adót csal. Arról már nem is szólva, hogy a 300 ezer Ft-os (!!!!) iPhon-okat is ki kell fizetnie. A pofátlan magyar nácik ilyen aljasságokra vetemednek vele, a második vonalbeli zenésszel és zsidóval szemben.
Hát csoda, hogy elmenekül Hunniából? Pedig hányan marasztalják! Többnyire hasonló felmenőkkel, ávéhás tömeggyilkos szülőkkel rendelkező társai, valamint a zsidók. Nem mindenki, de azért elég sokan. Nem marasztalja viszont egyetlen magyar náci sem. Sőt, inkább sürgetik a távozását.

Azért akárhogy is, példát vehetnénk a zsidókról. Ezek megvédik a fajtájukból az utolsó tömeggyilkost is. Ha csak egyre is rá meri mondani valaki, hogy aljas rohadék féreg, egyként jajveszékelnek, és visítozásuk elhallatszik a Tejút széléig. Ehhez képest, ha minket, magyarokat igaztalanul bántanak, nincs összefogás, pusmogás és sumákolás van.

Itt van ez a Gerendás nevű zsidó is, akinek az apja magyarok százait kínozta meg, vagy verte halálba, teli pofával nácizik, szidja a magyarokat, és nincs senki, aki szájba verné, szétrúgná a bordáját, ahogy azt a fajtája szokta volt tenni. Legutóbb éppen 2006-ban. Talán igaza van egy másik zsidónak, és a magyarok valóban genetikailag alattvalók, moslékzabálók.

Az európai kultúra, - a fehér ember kultúrája, ahogy mondani szokták - dekadens és romlott, elkorcsosult. Nincsenek önvédelmi mechanizmusok, amelyek ösztöneinkből fakadnak. És mi, magyarok is ezért vagyunk hanyatló kultúra, mert átvettük az európai módit, és feladtuk önmagunkat, megtagadtuk természetes ösztöneinket. Ezért nácizhatnak fröcsögve ávéhás tömeggyilkosok.

Mi meg zsidózunk, mondják amazok. Ezt most nem értem. A zsidó egy szitokszó? Mert a náci, a fasiszta az. A zsidó is az ősgonoszra használt egyik kifejezés? Zsidónak lenni valami borzalmas dolog? Ebben lehet valami, hiszen a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek listáján nincsenek is rajta, saját kérésre. Ők nem nép, hanem vallás, amit nem kell megvallani, amit lehet stikában is űzni. Rejtőzködve élni, sunyítani, mintha valami nagy rosszat követtek volna el. Pedig nem! A zsidók 90%-a tisztességes, becsületes, jóravaló ember. Vagyis általánosságban nem mondható el róluk, hogy aljasok, hitványak, rosszak.

Akkor meg miért rejtőznek? És miért bűn kimondani egy zsidóra, hogy zsidó? Főleg olyanra, aki egyébként is megvallotta, hogy az. Mire ez a nagy irtózás saját kultúrájuktól? Miért démonizálják saját magukat, ha éppen attól tartanak, hogy démonnak tartják őket. Én büszkén vagyok magyar, hiába náciznak le naponta százezerszer a zsidók. Attól, hogy ők ezt mondják, még nem leszek az. Nácivá a tetteim tesznek, nem az, amit más mond rám. Még csak az sem, amit mondok, vagy gondolok.

Nácivá olyan tettek tesznek, amikor gumibottal agyonverek embereket, majd a tehetségtelen fiamnak utat törve elintézem, hogy kiszabadulhasson egy zárt rendszerből, a szocializmusból, amely megtiltotta polgárainak, hogy megismerjék a világot. Embereket gyilkolászok, és közben a tehetségtelen fiam a rothadó kapitalizmusba jár ki kábítószerezni, henyélni. Ez a nácizmus az én olvasatomban. Ez is csak akkor, ha a náci az ősgonosz, a soha nem évülő bűnök szinonimája.

Meg az is nácizmus, ha fegyveres terroristákat küldök egy demokráciában az ellenem tüntető tömegre. A szerencsétlenekre, akiknek már csak a reményük volt, de elvették azt is, mert a valódi nácik szerint trükkök százaival, vagyis csalással is lehet választásokat nyerni. Pont így volt ez nagy elődjük, Adolf Hitler idején is. Ezek a nácik aztán nőket vertek félholtra, miután meztelenre vetkőztették őket, és ujjaikat törték. Ezek a nácik buszmegállókban támadtak magyar zászlóval ácsorgó fiatalokra, földre teperték őket, és addig rugdosták, amíg vért nem hánytak. Ezek a nácik szórakozóhelyekre rontottak be, és válogatás nélkül ütlegelni kezdtek mindenkit. Ezek a nácik lovasrohamot vezettek babakocsit toló anyákra. Ezek a nácik emberek szemét lőtték ki, tették örökre nyomorékká őket.

És ezek ellen a nácik ellen nincs eljárás. Nincs, mert ezek a nácik zsidók. Nekik szabad, mert zsidók. … és sajnos magyar állampolgárok is egyben.