BOLHÁBÓL ELEFÁNTOT – KLÍMAVÁLTOZÁS

Legutóbbi, hasonló címmel tett bejegyzésem, amely a Tudományvallás Tanai sorozatom első fejezetének tekinthető, folytatásért kiált. Nem csupán azért, mert érdekesnek találom a témát, hogy hogyan lett egy hétköznapi tudományból politikai mozgalom, hanem azért is, mert a facebook-on sikerült vitába elegyednem a tudományvallás néhány klímapapjával. 

A velük folytatott vita során két fontos tényre derült fény: 1. Valakik szándékosan hamisítják az adatokat, vagy úgy, hogy teljesen valótlan számokat kreálnak, vagy úgy, hogy az értékek összevetésénél intervallumokat csúsztatnak el, illetve a hatásokat visszafelé értelmezik. 2. Jelentéktelen tényekből építik fel az apokalipszis vízióját, vagyis bolhából csinálnak elefántot.

Az első tény kapcsán szerény eszközeimmel nem vagyok képes megnevezni a hamisítókat, hogy tudniillik a Tudomány egyház klímapapjai hamisítanak, vagy a nekik ellentmondó másik tábor. Mert vannak ám a másik táborban is szép számmal! S ebből egy valamit máris nagy biztonsággal megállapíthattam: hamis a klímapapok azon állítása, amely szerint a tudósok 90%-a egyetért abban, hogy a globális felmelegedésért leginkább az embert kell okolni.

Szerintem sokkal inkább 50-50%-os az ellenzők és éljenzők aránya. Legalább annyi ellene szóló tanulmány létezik, mint mellette lándzsát törő, és nekünk, laikusoknak el kéne döntenünk, hogy kinek higgyünk. Aki szerint a szén-dioxid szintje növekedésének görbéjét követi a hőmérsékletnövekedési görbe, vagy fordítva, tehát a melegedés bontja le a vegyületekből a szén-dioxidot.

A szén-dioxid (CO2) üvegházhatású gáz, ami rossz, mert növeli a bolygó hőmérsékletét, állítólag. Egyébként pedig a barátunk, mert az ásványvizet is azzal dúsítják és gátolja az égést, az oltásra is szolgáló szárazjég fagyasztott szén-dioxid. Bolygónk légköre nagyon csekély mennyiségben, 0,039%-ban tartalmaz szén-dioxidot. A Tudomány egyház klímapapjai szerint ez a 0,04% csinálja azt sok csúnya dolgot, amivel a globális felmelegedés együtt jár.

Próbáljuk meg szemléletessé tenni az állításukat!

Vegyünk, mondjuk egy átlagos, tehát nem túl tehetős magyar családot két kereső felnőttel, akiknek 200 ezer forintjuk van életvitelük menedzselésére havi szinten. Fizetni kell a rezsit, két gyermek iskoláztatását, ruházkodás, élelmezés és a végén marad 8 ezer forintjuk, hogy négyesben elmenjenek valahová szórakozni. Még egy strandolás sem férne bele, mert a belépőjegyek elviszik az utolsó fillért is, fagyizás meg sehol.

Na, hát ennyit jelent 0,04%! Gyakorlatilag semmit, valami elenyészőt. Ezt a semmit állítják szembe a Tudomány egyház klímapapjai a napfolttevékenységgel és hatásaival, a geomágneses fordulattal, ami az északi és déli pólus időszakonkénti felcserélődését jelenti, a lemeztektonikával, amely szerint a kontinensek vándorolnak, s a vándorlás közben erőteljes természeti jelenségeket (vulkánkitörés, földrengés, cunami, stb) produkálnak, valamint a föld pályájának és forgástengelyének változásai okozta jelenségekkel. Szerintük ezek az óriási energiákat mozgató jelenségek eltörpülnek néhány marék szén-dioxid hatásához képest.

Hogy ennyire egyszerű lenne a magyarázat? Igen, ennyire. Magabiztosan kijelenthetjük, nincs antropogén eredetű klímaváltozás, a nagy anyatermészet nélkülünk is teszi a dolgát, reagál a kozmikus eredetű jelenségekre, amiket itt felsoroltam. A tudomány embertől elidegenedése, kvázi isteni eredetűvé válása a társadalmi dekadencia eredménye. A magukat tudósnak nevező emberek szándékosan rejtőznek nehezen vagy egyáltalán nem érthető hosszú körmondatok mögé, hogy ezáltal különlegességüket demonstrálják az egyszerű halandók felé. S miközben ezen az (tév)úton jártak, elveszítették képességüket a közérthetőségre, amely által megszűnt a funkciójuk is, az emberiség szolgálata. Már csak önmagukért vannak, elvont ideákért és azok magasztalásáért kapott járandóságaikért.

Lehet érvelni ellenem, hogy semmi konkrétumot nem írtam. Jaj, dehogynem! Csak egyesek előszeretettel változtatják meg kényükre a szavak és mondatok jelentését. Ez is tipikus egyházi szokás. Sajnos az érvkészletből ki kell hagynom mind a hívek, mint az ellentábor állításait, mert azok egyrészt túl bonyolult eszmefuttatások, másrészt egymásnak ellentmondóak és én nem szeretnék itt akadémikus vitát folytatni, vagy ellentmondó tények mentén ítélkezni. Helyette közérthetően igyekszem előadni a véleményem, itt-ott szemléltetve is, álláspontomat mely kauzák (okok) formálták.  

Kezdjük a szemléltetést a Nap és a Föld összevetésével!

Földtől mért távolság: 149 600 000 km.

Sugár: 695 700 km, tömeg: 1,989E30 kg, felületi hőmérséklet: 5 777 K

Hozzá képest a Föld: Sugár: 6 371 km, tömeg: 5,972E24 kg

A Nap átmérője 109 szerese a Földének, tömege több mint 300 ezerszerese és térfogata pedig 1 295 000 szerese.

A klímapapok állításaival szemben számos tudós állítja, hogy a napfolttevékenység hatása sokkal inkább bír jelentőséggel, mint a szén-dioxid jelenléte. Fizikából általános iskolában tanultuk, hogy a nap milyen hihetetlenül óriási erőket mozgósít egyrészt a föld érdekében (napsütés, napenergia), másrészt a föld ellen, ha úgy tetszik (napszél, napkitörések, ultraibolya sugárzás).

Azt tudjuk, hogy a Napnál jóval kisebb Hold milyen hatással van ránk?

Például a Hold szabad szemmel is látható hatása az apály-dagály jelenség, a tengerjárás. Ez a Hold gravitációs vonzásának, valamint a Hold és a Föld egymás körüli keringésének köszönhető. Az árapály egyik legfontosabb hatása, hogy bolygónkat a tengelyforgás mai értékére (körülbelül 24 órára) lassította. E nélkül a föld sokkal gyorsabban forogna, egy nap körülbelül 4-6 óra lenne.

A Hold stabilizálja a Föld forgástengelyét, a jelenlegi 23,5 fokos ferdeséget. A Hold nélkül a megváltozott tengelyferdeség éghajlati szélsőségeket eredményezne.

A lunáris vagy "Hold-alapú" menstruációs ciklusnak nevezett elképzelés számol a Hold élettani hatásaival is, arra alapozva ezt az álláspontot, hogy az égitest szintén 28 nap alatt járja végig az újholdtól a teliholdig vezető utat. Azoknál a nőknél, akik nem szednek fogamzásgátló tablettát, a ciklus gyakran a holdciklushoz igazodik: újholdnál kezdődik, a tüszőrepedés pedig éppen a telihold idejére esik. Ez lehet véletlen egybeesés is, de sem pro, sem kontra nem tudták igazolni vagy cáfolni.

Igaz, hogy a Föld forgástengelyét stabilizálja a Hold, amit ezúton is köszönünk neki, azonban létezik a hatalmas forgatónyomaték okozta elmozdulás, a precesszió. Ezt a hatalmas forgatónyomatékot a Hold és a Nap együttes hatása okozza. A Milanković-elmélet szerint a Föld pályájának és forgástengelyének változásai és a Földre jutó napsugárzás között kapcsolat áll fenn. A forgástengely pályával bezárt szöge határozza meg az évszakok közti különbség mértékét. Ennek köze lehet a glaciálisok és interglaciálisok beindításához egyéb tényezők együttes hatásával.

Ugye, micsoda erők rángatják, cibálják a Földet? A tudomány egyház klímapapjai szerint ez mind smafu!

A Föld saját erőből is képes ám nagy dolgokra. Például a mágneses mezejével véd minket a Nap kellemetlen hatásaitól. A kontinensek vándorlásának köszönhetjük megmászásra alkalmas hegycsúcsainkat, a kontinentális vizeket és még sok minden mást is. Például a kontinensek éghajlatát! A lemeztektonika jól megfigyelhető jelensége a vulkánkitörés, amelynek során nagyobb mennyiségű szén-dioxid jut a légkörbe. Ám ez elmarad az emberi tevékenységből származó mennyiségtől. – mondják a klímapapok. Az ellenoldal viszont éppen az ellenkezőjét állítja, és mindkét félnek vannak adatai, grafikonjai.

Aki élt a 70-es években, mint én is, annak emlékeznie kell, hogy akkoriban az eljövendő közeli jégkorszaktól rettegtünk. A kemény telek egyeseket arra ragadtattak, hogy borzalmas lehűlését vizionálják a földnek. tudósok voltak, természetesen, adatokkal, grafikonokkal. Sokan akkor is csak legyintettünk, hiszen a történelemből ismertünk olyan időszakokat, amikor rettenetes hideg volt. Mégis elefántot csináltak a bolhából.

Ebből a jégkorszaktól való rettegésből nőtt ki a globális felmelegedés mozgalma, a mozgalomból a Tudomány egyház. Most a túlmelegedéssel riogatnak, jegesmedvék kipusztulásával… Apropó jegesmedvék! 8000 éve totálisan elolvadt a jégsapka az északi sarkon, mégis túlélte a maci.

Van-e globális felmelegedés? – Van. Az ember okozza azt? – Egyesek szerint kizárólag az ember, mások szerint az ember ehhez kevés. Volt ennél nagyobb felmelegedés a jégkorszak (pleisztocén) során? – Volt! A teljes jégtakaró eltűnt egy időre. okoz ez ökológiai katasztrófát? – Csak akkor, ha idióták vezetik a világ népeit.

Számomra teljesen lényegtelen, hogy mitől melegszik az éghajlat. Sokkal inkább számít, hogy nincs hiteles tájékoztatás, hogy becsapnak minket azok, akiknek az emberiség életminőségének mind magasabb szintre történő emelése lenne az egyetlen feladata. Ehelyett egzisztenciát építenek hazugságokból, amelyekhez ők hamisítanak számokat és grafikonokat, majd dogmákkal veszik körül magukat, hogy senki ne tudja megkérdőjelezni tevékenységüket.

Azt mondják, 10-20 év múlva vége a világnak, mert az ipari társadalom lakhatatlanná teszi a földet. Azt is mondták, hogy a kétezres években már nem lesz rákbetegség. Annyi mindent megjósoltak már, ami sosem következett be, amire meg azt mondták, hogy lehetetlen, megtörtént. Tudósok!- Na még mit nem!   

Ígérem, hamarosan folytatom a Tudomány egyház klímapapjainak porrá zúzását, de most lazítsunk egy kicsit!

Tegnap este, miközben mélyen elmerültem a Dr Böckh Hugó-féle Geológiában és egyéb könnyed kis olvasmányokban, készülvén a tudomány egyház papjaival való következő összecsapásomra, érzékeltem, hogy a párom bököd. Nem hallhattam őt, mivel olvasás közben jó kis ambient zene szólt, a 2015-ös Beautiful Psychedelic Chillout Mix. Amikor levettem a fülest, kikerekedett a szemem attól, amit hallottam.

Már fogalmam sincs mit kérdezett tőlem a párom, mert a tévében zajló esemény elvonta a figyelmem. Maga Harry Potter énekelt valami dalos vetélkedőben. Te jó ég! – gondoltam – ez meg hogy kerül ide? Melyik vágány harmadik gyökének négyzeténél rohant a falnak, hogy a magyar X-Faktorban kössön ki?

És ahogyan énekelt! Hogy egy autentikust idézzek: „A macskám muzikálisabban vernyákol dugás közben.” – mondotta egykoron Ford Fairlane Nagy Feró hangján. Hát, kérem szépen, az egy zenével elkövetett merénylet volt a jó ízlés ellen.  Papp Szabi forog tőle a sírjában, pedig a fószer még nem is halt meg. – mondaná ismét Ford Fairlane, miután Harry-Liza egy Supernem számot erőszakolt meg éppen.

Gondoltam, talán nem is dalverseny, hanem a Showder Klub és egy paródiát látunk. Pláne, hogy Harry valami Liza néven lépett fel. Na, nem Lisa Stansfield, a 80-as évek csodálatos hangú dívájaként, hanem Aliz Lizaként, ekképpen megerősítve, hogy bár totál fiúnak néz ki, valójában nő. Gondolom, ez valami LMBTQ melletti kiállás, vagy ilyesmi. Elvégre Dumbledore professzor is meleg.

Közbevetés: Milyen érdekes, a word felismeri a Harry Potter nevet, de a Dumbledore-t aláhúzza, mint értelmetlent. Lehet, hogy az öreg a legnagyobb varázsló, de Harrynek jobb a PR-ja.

Hogy ez is miért nem bírt megmaradni a varázslásnál, miért kell neki celebbé válnia? Érthetetlen. Ahogy az is, hogy a nóta végén taps volt zöldségdobálás helyett. Nem volt ott egy normális hallású ember sem, de mentor viszont igen. A vége párbaj lett. Tyű, Puskás Peti, - noha tudta, hogy Harrynek itt tilos varázsolnia – alig merte kimondani, hogy „Bocs, de ez borzalmas volt, menj haza!”. Látszott rajta, hogy retteg, nehogy Potter ráolvassa a „disaudio” bűbájt, amitől elmegy a hangja. By Alex, aki közismerten botfülű, nagyra értékelte a Rockfordban elért eredményeit és már alig várja, hogy megmutassa, mit tud még. Mégis, mire gondolhatott? – Tán arra, hogy legközelebb tánre perdül, vagy jégszobrászkodni fog? Mert azt csak nem akarhatta, hogy megint énekeljen. Elvégre az RTL Klub bevételt is szeretne a műsorból. Gáspár Laci meg biztosan a „tudjuk ki” beépített embere lehet. Köntörfalazás nélkül megmondta, ha nem lenne füle, jobban tetszett volna neki a produkció.  

Szerencsére Tóth Gabi a valóság talaján jár mindig. Ő, amint lehetett kibaszta a csapatából az egyetlen valamirevaló énekest, Jáger Kingát, adva neki egy olyan dalt az ezt megelőző adásban, amivel maga Beyoncé is kiesett volna bármelyik mexikói határ melletti kisfalu dalversenyéből is, ha azzal rukkol elő sztárrá válása előtt. Gabi a végén dörzsölte a tenyerét, a konkurenciát kiiktatta. Ügyes!

Már csak Harry és Dorothy, a másik mesefigura maradtak a csapatában. Az megvan, hogy a stylist rendesen beleszerelmesedett a lehetőségbe, hogy Dorothyt Dorothynak öltöztesse és ne egy éneklő nőnek? Így aztán Kovács Kati nagy slágere, a Találkozás egy régi szerelemmel is inkább volt paródia, mint versenyprodukció. Opitz Barbi ruhájához a Csovi csovi Jasper című Papp Rita örökbecsű illett volna inkább és egy Pest-külsői óvoda, nem RTL-es fő-műsoridő.

Végül Harry Potternek mennie kellett. De ne keseredjen el senki, J. K. Rowling már írja tehetséges varázslója legújabb történeteit. S ha szerencsénk van, abban főhősünk nem fog énekelni.

Megdöbbenve olvasom az interneten, világszerte megy a sírás-rívás a nyugati vezetők részéről, hogy meghalt Fidel Castro. Könyörgöm, egy tömeggyilkos volt! Ja, törődött az övéivel, felkarolta az oktatást. - Igen, megtanította írni-olvasni a népét, csak éppen nem írhattak és olvashattak azt, amit akartak, pláne nem mondhattak azt, amit akartak. Politikai ellenfeleit és azok családját is kiirtotta. A saját testvérei és lánya is elmenekült tőle.

S azok, akik Orbántól féltik a világbékét, azok siratják leginkább ezt a vérengző vadállatot. Komolyan vicces. S ha már viccelődünk, akkor megosztom egy kommentelő véleményét. A mandiner.hu-n találtam.

Íme:

"luisbathhelena Hozzászóló 2016. november 26. 22:27

Na ehhez a nekrológhoz mit szólnának a liberáltak?

Á'la Fidel nekrológ.

Hitler, aki egyszerű sorból származott, nehéz gyermekkora ellenére autodidakta módon képezte magát, meglehetős műveltséget összeszedve.

Önkéntesnek jelentkezett az 1. VH-ban, magához a bajor királyhoz folyamodott és kérte besorozását, amit előtte visszautasítottak. A fronton megsebesült, kiváló és bátor katona volt, kitüntették. A vesztes háború, a nagy területi veszteségek és Németország megalázó békefeltételei mélyen felháborították.

Szuggesztív egyénisége és beszédei sokakat meggyőzött igazáról.

Demokratikus választásokon győzött a pártja, kisebb nagyobb hibákat vétett ugyan, de a német gazdaságot felvirágoztatta, a kultúrában, technikában, gazdaságban , tudományban Németország a világ első számú hatalmai közé emelkedett vezetésével (vegyipar, rakétatechnika, TV, autópályák stb) .A munkásoknak munkahelyet biztosított, széleskörű magas színvonalú társadalombiztosítást működtetett, erős szakszervezeti jogokkal. A fékek és ellensúlyok gyengítés kapcsán kritizálható ugyan, és a zsidókérdést illetően voltak vitatott lépései, de majd a történelem megítéli a helyét.

Na kb. ez hangozna el a Fideles megemlékezések receptje alapján."

Ugye, hogy morbid?

A XXI. század legvisszataszítóbb jelensége, hogy a liberális demokráciák merengve nosztalgiáznak a kommunista diktatúrák vérontásainak történetein, s héroszokká emelik a legkegyetlenebb vadállatokat, akik gondolkodás nélkül gyilkoltak halomra férfiakat, nőket és gyermekeket pusztán azért, mert mást mertek gondolni a világról. 

GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS

Globális felmelegedésnek a Föld átlaghőmérsékletének emberi tevékenységből fakadó emelkedését nevezzük. Folyamata során emelkedik az óceánok és a felszín közeli levegő hőmérséklete, amely a tudósok szerint globális éghajlatváltozáshoz vezet.  

Akármi legyek, ha a földtörténeti korokban ugyanez a folyamat nem ment végbe megszámlálhatatlan alkalommal az ember közreműködése nélkül is. Naná, hogy muszáj volt szegény éppen regnáló földtörténeti kornak önállóan összehozni azt a globális éghajlatváltozást, hiszen az emberi faj még nem is létezett. Ki tudja, nem azért emelkedett-e ki az ember az állatvilágból, hogy a továbbiakban rá lehessen fogni az ilyen kellemetlen jelenségeket?

Hogy globális éghajlatváltozás egyébként lezajlott akkor is, amikor az ember még csak barlangban lakott és az iparosodásra való hajlama ki sem alakult, az egyetlen klímakutatót sem érdekel. Ezért is nevezik kizárólag a XX. és XXI. századra jellemző ipari társadalmak emberi tevékenységének következményeit globális felmelegedésnek és globális klímaváltozásnak. Minden más hasonló természeti jelenség kizárólag partikuláris értelmezéseket kap, a globális varázsszót nélkülöznie kell.

A tudományvallás egyháza a kanonizációs folyamat során kiválasztotta azon tudományterületek írásos emlékeit, amelyek illettek a kánonba, a többit pedig apokriffá nyilvánította. Innentől tehát minden olyan tudományos értekezés, kutatások eredményeinek publikálása, amely szembe megy a tudományvallás vonatkozó kánonjával, attól eltérő eredményeket propagál, mindörökre elhallgattatik a gyülekezetnek a Tudományisten tiszteletére tartott miséin.   

A Tudomány egyház a világ legbefolyásosabb egyháza. Vallási vezetőik kormányok tanácsadó testületeiben ülnek, irányítják a kulturális teret és üzleti életet, befolyásolni igyekeznek a politikát. Templomaik megtalálhatók a világ valamennyi országának minden városában. Kizárólagosságot szereztek a tanításban, így hittételeik zavartalanul jutnak el a föld valamennyi lakójához.

A Tudományegyház templomaiban folyó tanításra leginkább az jellemző, hogy azok a diákok kapnak elismerést, s ezáltal válhatnak az egyház tagjaivá, akik a legkiválóbbak a hivatalos kánon felmondásában, a kánon imádságainak zsolozsmai zengedelmében, ezáltal biztosítva a kánon örökkön való fennmaradását. Mindazok pedig, akik az egyedüli tanításnak ellenszegülnek, kiátkoztatnak. Páriává lésznek, kiket nem hallgat meg az útszéli kutya sem. A Tudomány egyház nyomorúságossá teszi életüket és ivadékaik életét is.  

A Tudomány egyház rövid ismertetése után nézzük a kétségbe vont kanonikusságú értekezéseket.!

Nagyjából 10 000 éve kezdődött el a Kainozoikumi eljegesedés Würm-glaciálisa utáni interglaciális szakasz. Érthető, nem? A kainozoikum egy földtörténeti kor, „az új élet kora”, a legfiatalabb geológiai kor. Több szakaszra bontható. Az interglaciális egy olyan periódus az eljegesedésben, amikor az éghajlat melegebbé válik. Milyen meglepő, a glaciális pedig az eljegesedés egy hidegebb éghajlatú periódusát jelöli.

A megelőző öt interglaciális szakasz 50–400 ezer évig tartott. Elég tág időintervallum! Ebből is láthatjuk, milyen szeszélyes, láthatóan minden magyarázat nélküli a klímaváltozás. Mindenesetre ez arra utal, hogy minden valószínűség szerint még mindig egy melegedési időszakban vagyunk természetes módon, vagyis emberi beavatkozás nélkül is. Legalábbis, ha az 50 és 400 átlagát vesszük.

Midőn a Tudomány egyház ezen értekezéseket kánonon kívül helyezé, azt a kérdést veté fel, hogy az emberi tevékenység mennyivel gyorsítja az éghajlat melegedését az interglaciálisban, s ez által mennyivel nehezíti az ökoszisztéma felmelegedéshez való alkalmazkodását. Végezetül megállapítá, hogy mindkét kérdésre, - tudniillik gyorsítja-e és nehezíti-e – egyazon válasz adható, mégpedig a miazhogynagyonis.

Na, akkor mi, ateisták matekozzunk!

Tehát volt olyan, hogy 50 ezer évig tartott egy melegebb periódus. A leghosszabb meg úgy 400 ezer évig. Az átlag tehát 225 ezer év. A mostani interglaciális, amiben élünk, nagyjából 10 ezer éve tart. Vagyis emberi beavatkozás nélkül is további felmelegedés várható. Úgy még 200 ezer év.

Mit számít, ha ezen az emberi tevékenység gyorsít? Nem további 150-200 ezer évig lesz felmelegedés, hanem csak… Meddig is? Ki tudja! Erre ugyanis nem ad választ az egyházi kánon. Ahogy arra sem, hogy mit számít, ha most a jeges macinak melege van, ha amúgy is felgyorsítjuk az interglaciálist, utána glaciális jön, vagyis jó nagy hideg, ami meg tetszeni fog a maciknak.

Már, ha megéri szegény mackó! Mert könnyen lehet, hogy nem fogja. Ám ennek nem az ember okozta melegedés lesz az oka, hanem az emberi kultúra terjeszkedése, expanziója. Az egész bolygón gőzerővel zajlik az ökoszisztéma felszámolása, átalakítása, emberi élettérré formálása. Elvesszük az állatok létfenntartásához szükséges területeket, élelemforrásaikat. Gyorsabban kipusztítjuk őket, mint a globális felmelegedés. Illetve így biztosan kipusztítjuk őket, mert úgy kétséges.

Na, de nézzük tovább a nem kanonizált tényeket!

Létezik az úgynevezett geomágneses fordulat is, amely az északi és déli pólus helycseréjét jelenti. A pólusváltás miértje és periodicitása nem tisztázott. Egyesek szerint százezer évente következik be, mások szerint 450 ezer vagy annál is több évenként, de volt már 40 ezer éves periódus is. Sőt, állítólag lezajlott már száz év alatt is!

A legutolsó jelentős póluscserét megelőző párezer évben az ezzel foglalkozó kutatók jelentős instabilitást figyeltek meg a föld mágneses erőterében. A Föld mágneses tere jelenleg gyengül, és ez felgyorsítja az irányváltozást. Vagyis manapság is átélhetünk egy száz évnél rövidebb lezajlású póluscserét. Ezt teljes bizonysággal kijelenteni nem lehet, mert fogalmunk sincs, mi idézi elő a pólusok helycseréjét.

Nem tudom nem észrevenni, hogy a két jelenség időintervallumai nagyjából azonosak. Az egyiknél 50-400 ezer, a másiknál 40-450 ezer év. Egy interdiszciplináris (tudományközi) kutatás kideríthetné, a két jelenségnek lehet-e köze egymáshoz. A bolygó mágneses terének mozgása véleményem szerint előidézhet tartósabb zavarokat is az időjárásban. Akár globálisan is. Miért ne?  

Itt van két elképesztő természeti jelenség, amelyek okaira még csak megközelítően kielégítő válaszokat sem tudunk. Amelyek nagysága és ereje oly mérvű, hogy az ember nevű parányi lény semmilyen hatással nem lehet rájuk. Mégis azt képzelik magukról a Tudomány egyház papjai, hogy Isten munkájával mérhető az ember tevékenysége. Ó, sancta simplicitas!

Mint kitörni készülő vulkán, úgy forrong a magyar úszósport. Megannyi feszültség készül a felszínre törni, hogy aztán izzó árja elsöpörjön mindent, mi útjába kerül. Ki tudja, talán a múlt konok vén monolitját is, a régi rendszer repedésekkel sebzett évezredes szikláját, Gyárfás Tamást is.  Én nem bánnám, szerintem eljött az idő a változásra.

Bár véleményem megannyi társra talál a magyar közösségben, jócskán vannak olyanok, akik inkább maradnának a már jól bevált rendszerben, a jól ismert vezetőkkel. Miközben a kialakult helyzetet elemzem, megpróbálom megérteni a régi rend híveit is. Úgy kell tehát kibontanom a témát, hogy kölcsönösen magyarázatot kapjunk a másik tábor eltérő vélekedésére, hogy megértsük egymást.

Kezdjük az elején!

Hogy hol is lehet megragadni az elmérgesedő ellentét magva elvetésének pillanatát? – nos, azt hiszem, a napokban éppen Hosszú Katinka sietett segítségemre, amikor elmondta, hogy 2008-ban Gyárfás Tamás azt tanácsolta neki, hagyjon fel az úszósporttal.

Mielőtt ebbe részletesebben is belemennénk, meg kell említenem, Gyárfás Tamás több más úszónak is igyekezett a lelkére beszélni. Hogy csak az ismertebbeket említsem: Cseh László, Risztov Éva és Gyurta Dani. A Magyar Úszó Szövetség (továbbiakban MÚSZ) elnöke szereti hinni, hogy elnöki pozíciója biztosította hatalmával a mindenki Tamás bácsija ő, s mint ilyennek, olykor el kell beszélgetnie a reá bízott embermasszát alkotó egyedekkel, ha azok valamiért kilógnak az egységes egészből. Olyan ő, mint Lenin elvtárs volt.

Katinkának tehát 2008-ban, a sikertelen olimpiai szereplése után azt javasolta, hogy hagyjon fel a versenyzéssel és koncentráljon a sportpályafutás utáni jövőjére. Nem tudom, mit gondolt erről Katinka, de az biztos, hogy az éven Amerikába ment tanulni, edzett keményen és 2009-ben rögtön világbajnokságot nyert. Sőt, nem csak úgy simán, de világbajnoki- és Európa-csúcsot úszva, miután az előző napokban két bronzérmet is begyűjtött.

Na, most Gyárfás Tamás vagy jó pszichiáter, vagy Katinka egy igazi győztes típus, aki sosem adja fel. Utóbbira azóta tudjuk a választ. Az elnök úr kvalitásainak felmérése további kutatásokat igényelne, de ahhoz nincs különösebben ingerenciám.

Nem tudjuk, hogyan alakult ezt követően Katinka és Gyárfás Tamás viszonya a 2012-es újabb sikertelen olimpiát követő időszakban. Annyi bizonyos, hogy a Katinka felkészülését szándékosan elszabotáló Dave Salo úgy felbőszítette ezt a lányt, hogy Iron Lady lett belőle. Mint a filmben, amikor a gonosz főnök kilöki az ablakon a titkárnőjét, akiből a Macskanő lesz ezáltal.

Hát ilyen ez a lány! Őt nem lehet leírni, küzd foggal-körömmel. Számomra ez lenyűgöző. Sokszor elképzeltem már, micsoda indulatok dolgozhatnak benne, s itt az indulatokra nem, mint pejoratív valamikre gondolok. Mennyi érzelem és feszültség! Nem lehet egyszerű kordában tartani mindezt. Valakinek mégis sikerült, és ez a férje és edzője, Shane Tusup.

Sok magyar szem szegeződik rá sandán, de még több csípős (és villás) nyelv tűzi őt hegyére. Mondják, teljesen elrontja ezt az egykor édes kicsi lányt. Állj! Ki is mondta ezt először nagy nyilvánosság előtt? – Naná, hogy Gyárfás Tamás! Na, hát ennyire ismeri Katinkát. Ennyire ismerik a többiek is, akik szerint Shane vadítja a doromboló házi cicát bestiává. Ugyan már! Hol volt Shane 2008-2009-ben, amikor Katinka brutális választ adott az őt nyugdíjazni akaró MÚSZ-elnöknek a római VB-n? Ebben a lányban őserő van, ez nem szorul vadításra, ezt sokkal inkább idomítani kell.

Sokszor halljuk, hogy Shane kivel hogyan volt tiszteletlen, mi több, erőszakos, fennhéjázó, bárdolatlan, stb. Ő mégsem áll ki megvédeni magát, nem megy bele a sárdobálásba. Ő egyszerűen nem ilyen. Az olimpián láthattuk, mennyire izgul szeretett feleségéért, hogy könny szökik a szemébe a feltoluló érzelmektől. Mindeközben Katinka az öklét rázza, vagy mutatóujjal fenyeget valami elvonatkoztatott, láthatatlan ellenséget, nyelvet ölt, de sosem sír.

Rióban megkérdezték Shane-től, milyen érzelmek ébrednek benne, amikor amerikaival versenyez a párja. Mire azt felelte, hogy ne vicceljenek vele, ő magyar. Nem csupán kinevették őt ezért a derék magyarok, de újabb szitokáradatot is kapott. A részére figyelmet és megértést nem adó honfitársaimnak így fogalmuk sem lehet arról, hogy Shane ott és akkor Katinka volt, vagyis a saját feminin énje. Mindez arra utal, ki dominál a kapcsolatukban.  

Szóval, a Shane-gonoszt megteremtő és azt gyűlölő emberek jobbára ostoba kretének.

Hogy miért beszélek így, ha az elején azt írtam, hogy posztommal megértést akarok teremteni? Ja, kretének, nem azt mondtam, hogy meg akarlak szeretni titeket, vagy azt várom, hogy ti szeressetek meg, csupán annyit, hogy érthetővé teszek bizonyos viszonyokat.   

Lassan el is érkeztünk a jelen helyzet taglalásához.

Katinkánál megint elszakadt a cérna. Ennek közvetlen előzménye, hogy sem Gyárfás, sem a MÚSZ többi nagyfejűje nem gratulált Katinkának az olimpián, vagy azt követően. A MÚSZ elnöke nem adott át neki érmet, pedig adhatott volna legalább négyet! Helyette a lelátón ült és az egész világ láthatta, mennyire nem örül Hosszú sikereinek. Hargitayval egyetemben. A stúdióban dr. Sós Csaba is csak fokozatosan enyhült meg iránta, amikor magával ragadta az eufórikus hangulat.

Ezt követően Gyárfás újabb döfést vitt be a világ jelenlegi legjobb úszónőjének. Mint a FINA kommunikációért felelős alelnöke hivatalos kommünikében gratulált Chad le Clos úszónak a VK-sorozatban elért 100. érméhez. Ugyanezt nem tette meg korábban Katinkával szemben. Sőt, a le Clos-nak tett gesztust követő napokban Katinka elérte a 200-at, de még csak rá sem köszöntek. Aki így megsért egy királynőt, aki ilyen övön aluli ütést visz be egy Iron Lady-nek, annak számolnia kellett volna azzal, hogy tette nem lesz elfelejtve.

S akkor megint jön ez az elvtárs és Katinkázik egy jót valami béna kis riportban. Úgy adva elő a helyzetet, hogy nyugvópont van, nem volt szurka-piszka, mindenki belátta, így a legjobb, ez a helyzet a legideálisabb. Miközben a másik fél úgy készül versenyről versenyre, hogy bántja, amiért a méltóságában megsértették, hogy eredményei ellenére lekezelik, hülyegyereknek nézik. (Erre még visszatérek! – Mármint a hülyegyerekezésre.)

S akkor robban a bomba, vagy, hogy posztom bevezetőjének képi világához visszatérjek, mordul egyet a kitörni készülő vulkán. Katinka felszólítja minden úszók cáratyuskáját, az alattvalóit joviális öregúrként simiző és dorgáló Gyárfás Tamást, hogy távozzon a MÚSZ éléről, s ha már elmegy, vigye a sleppjét is.

Apropó, a sleppje! Turi Györgyöt megkérdezték, hogy nem zavarja-e, hogy minden úszója elhagyta az olimpia előtt, mert ma már mindenki az amerikai stílusú egyedi felkészülést preferálja, nem a csoportos edzéseket. Turi azt válaszolta, hogy nem zavarja, ő senki kedvéért nem változtat a 30 éves, jól bevált módszerein. Bumm! Hülye és még kérkedik is vele.

De a többi is ilyen. Az idült alkoholista Törös Károly, aki részegen kikotyogta Kiss László titkát, amiből aztán a botrány lett. Szegény Hargitay, akit azért becsültem, mert anno a Kiss László vezette puccs idején egyedül emelt szót Széchy Tamásért. Erre szövetségi kapitányként azonnal önkényeskedni kezd és a válogatási elveket felfüggesztve magára haragítja Gyurtáékat. Majd a Katinkás sztoriban hazudik valamit, amit Gyurta még aznap cáfol. Gyorsan devalválódik a pali! A súlytalan és névtelen senkiket nem említem külön. Sós Csabára meg még visszatérek.

Adva van tehát egy szövetség, amelynek viszonyai leginkább a lenini Szovjetunióra emlékeztetnek, ahol Lenin elvtárs a népért dolgozott, de azt nem tűrte, ha a nép bele akart szólni élete alakulásába, ezért a legjobb elvtársait kivételezett helyzetbe juttatva általuk szankcionált, miközben az ő keze tiszta maradt. Mondjuk Julius Caesar is ilyen volt, lehetne példa ő is, de Lenin valahogy jobban visszaadja a rendszer áporodott, dohos szagát. 

Mint azt megtudhattuk, Gyárfás atyuska is ekképpen vezeti a MÚSZ-t. Akinek ad, attól feltétlen lojalitást vár cserébe, s az akadékoskodók ellen is őket veti be. Amelyik edző vagy egyesület vágyik egy jó támogatási szerződésre, luxus edzőtáborokra, annak legalábbis is rosszallóan csóválnia kell a fejét az elégedetlenkedések halltatán, de egy ponton túl fel kell állnia és a szolgálaton szerzett tekintélyt felhasználva határozott, szakmainak látszó ellenvéleményt kell megfogalmaznia. Amint azt a napokban Turi György tette.

Turi György olyan elégedett a jelenlegi paradicsomi állapotokkal, hogy olyan már nincs is. Igaz, valamirevaló úszója sincs, de az nem is számít. Elvisz ő Bora Borára edzőtáborba egy csimpánzt is, ha nincs más.

Turira licitált rá egy nagy ember senki kis fiacskája, Csurka Gergő, aki a MÚSZ szakmai bizottságai közül a Sajtó Bizottságban Gyárfás Tamás közvetlen munkatársa (vagy szócsöve?). Csurka nemes egyszerűséggel lebutázta az úszókat, akik inkább úsznának, mint hülyeségeket beszélnek.

Mondta ezt azok után, hogy szinte valamennyi olimpikon úszó csatlakozott Hosszú Katinka kezdeményezéséhez. Cseh Lacit, Jakabos Zsut és Hrisztov Évát kivéve. Laci MÚSZ elnökségi tag, így ő az ellenoldalon van. Jakabos Zsu még csak a „J” betűnél tart az írástanulásban, így egyelőre nem írja a lá a petíciót. Risztov Éva meg… Mit tudom én! Sötét ló.

Egy normális országban Csurka Gergelynek ezen kijelentései után mennie kellene valami személyes gulágra, mondjuk egy bosszúblogocskába, végül is egy újságíróról beszélünk. Magyarországon azonban a kádárizmus, - ami a leninizmus kistestvére – reneszánszát éli. Egykori tömeggyilkos vezetőnk időskori regnálásának emlékképei töltik ki a demokráciában csalódott kismeberek képzetét. S ha valaki csalódott a demokráciában, az csalódott a demokrácia nyújtotta szabadságjogokban is. Ezért néz sandán mindazokra, akik a hatalom, a tekintély ellen felemelik a szavukat és változást sürgetnek.

Hüledezik a szolgalétébe belegyönyörült proletár, félti ez életének minden apró reprezentációját, az olyanokat, mint például a MÚSZ. Retteg attól, hogy a szövetség megváltozzék, mert úgy gondolja, valami olyan borzalom jön, mint a rendszerváltással a munkanélküliség, a személyes társadalmi értékvesztettsége. Ezért aztán védelmébe veszi a kádárosan diktátor Gyárfást, így óva meg saját lelkében az ott nyüszítő szocializmust. S szidalmazza Hosszú Katinkát, aki elvenné tőle legféltettebb kincsét, a szolgának levés boldogságát.     

Történik mindez pártsemlegesen, de pártok színeibe csomagolva. Mindkét politikai oldal szimpatizánsa pontosan meg tudják mondani, hogy Katinka azért az ellenségük, mert a másik oldallal kollaborál. Ez egy hárító mechanizmus, amely azt hívatott elmaszkírozni, hogy valójában szolgaként érzik magukat teljesnek, hogy a diktatúra közelebb áll a lelkivilágukhoz, mint a demokrácia. Így aztán Katinka egyfelől a „Fideszmaffia” előretolt bázisa, tehát gyűlölni kell, másfelől egy liberális acsarkodó, aki azért támadja Gyárfást, mert az a kormány bizalmát élvezi, mindezért utálatos számukra.     

Közben az egyre eszkalálódó helyzetben szinte óránként nyilatkozik valaki, hogy csatlakozik Katinkáékhoz. A kormány is megszólalt a mai napon. S bár egyelőre adnak némi mozgásteret Gyárfásnak, a vég elkerülhetetlennek látszik.

Azt nem gondolom, hogy Gyárfás a feledésbe bukik. Sokkal valószínűbb, hogy találnak neki valami jól hangzó lobbista állást, hogy a nemzetközi szinten szerzett tekintélye megmaradjon, hogy a befolyását a hazai úszósport érdekében tovább kamatoztathassa. Mert az kétségtelen tény, ezt eddig is jól csinálta. Az most mindegy, hogy elsősorban magáért tette, de ez természetes. Ráadásul Gyárfás az általam ismert egyetlen hazafias érzelmű őskomcsi. Ezt én mindenképpen a javára írom.

Ugyanakkor nem tudok elmenni amellett, hogy márciusban már 67 éves lesz. Szép kort ért meg eddig, pályafutása eredményes volt és elismerésre méltó. Nem lehet elégedetlen. El kellene végre ereszteni azt a kormánykereket, kapitány! Pihenj meg, atyuska!

S hogy ki legyen Gyárfás után? – nehéz kérdés. Az nyilvánvalóan eget rengető ostobaság, hogy Katinka a férjének szánja ezt a posztot. Jézusom, ilyen rövidlátó helyzetértékelést megemlíteni is ciki! Szóba került Czene Attila neve is, de egyelőre dr. Sós Csaba látszik befutónak.

Sós szakmabeli, ráadásul sokkal diplomatikusabb tud lenni, mint az úszás körüli többi lehetséges személy. Szövetségi kapitánynak el tudom őt képzelni. Az sem kizárt, hogy a híreszteléseknek megfelelően Katinka is egyetértene ezzel. A MÚSZ elnökének lenni viszont valami más, kevésbé úszószakmai, mint inkább érdekérvényesítési felsőfok. Olyan, mint Gyárfás. Ismer valaki egy kevésbé megcsontosodott Gyárfás Tamást?  

Legszebb öröm a káröröm. Bevallom, én most tobzódom a kárörömben. Minden okom megvan rá. A liberális véleményterror újabb veresége, a terror mestereinek szűnni nem akaró vernyákolása elégedettséggel tölt el. Mégsem olyan alávaló az emberi faj! Természetesen az amerikai elnökválasztás adja az apropóját jelen lelkiállapotomnak.

A tudomány szerint kárörömöt a frusztrált vesztesek éreznek. Igen ám, csakhogy a tudomány abból az axiómából indul ki, hogy a győztesek mindig méltán azok. Hogy ez mekkora baromság, arról a kiirtott indiánok sokat tudnának mesélni, ha nem lennének kiirtott állapotban. Az emberi társadalomra jelen korunkban sokkal inkább jellemző, hogy a méltatlanok érvényesülnek, és a méltóak szívják meg.

Ezzel nem akarom azt mondani, hogy minden gazdag genya és minden szegény erkölcsös, vagy azt, hogy mindig a méltatlan kerekedik felül. Nem, ez koránt sincs így! Azonban sokszor adódik olyan élethelyzet, amiben az érdemes alul marad. Ilyen esetekben a méltatlanul szenvedő számára az egyetlen elégtétel, ha valamilyen egyéb szerencsétlenség éri a méltatlanul előnyt élvezőt. Ilyenkor a kárörömet nem a frusztráltság táplálja, hanem az igazság mindenáron való érvényre juttatása egyetemes elvének isteni igazságszolgáltatás útján történő megvalósulása. Az isteni igazságszolgáltatást absztrakt fogalomként értem, nem Isten tényleges közbeavatkozásaként.   

Talán ezért is nem soroltatik fel a főbűnök között a káröröm. A káröröm tehát jó. Szerintem akkor is, ha éppen a frusztrációnkon enyhít. Bár, nyilván az lenne legideálisabb, ha minden helyzetben mi bizonyulnánk Fortuna kegyeltjének. Csakhogy tisztán win-win helyzetek nincsenek, mert a kompromisszum eleve az eredeti álláspontom feladását jelenti, vagyis valamit máris veszítettem. Ergo, mindig lesznek (frusztrált) vesztesek, köztük olyanokkal, akik nem érdemelték meg sorsukat.

Na, a liberális demokraták nem ilyen vesztesek. Ők nagyon is megérdemelték a sorsukat. Kéjelgek az agóniájukban. Tudom, talmi boldogság ez, igyekszem is kiélvezni minden pillanatát. Elbuktak! Elbukott az elitista picsogás, az emberiséget a liberalizmus száguldó gőzösén a kipusztulásba utaztató világnézet. Ismét. Az utóbbi időben egyre többször teszi ezt megmérettetése során.  Mégsem vagyok optimista, hiszen tudom, egy erőszakos, agresszív, a túlélésre programozott vírusról van szó, amelyet emberré válásunk óta hordozunk.

Jaj, hát tudom én, én egy őskövület vagyok, egy troglodita neandervölgyi. Vállalom! Soha nem fogom megérteni és elfogadni a feministákat, a meleg büszkeségből felvonulgatókat, az abszolút igazság igéjét hirdetőket, vagy a genderistákat. Ez utóbbiakat egyenesen büntetném is, mint az emberiség ellen szövetkező bűnözőket. A gender szót kiejtő nyelvét kivágnám, a leíró kezét levágnám, ha meg pantomimezné, lekaszabolnám.

Nem hiszek a férfi és nő egyenlőségében. Látott már egyetlen femi-liberogenderista is meztelen nőt és férfit egyszerre? Egyenlő ez a két test? Aki szerint igen, annak elmeorvosra van szüksége. Eltérő fizikai és pszichikai jellemzőink megkülönböztetnek minket. Olyan különbözőségek ezek, melyeket semmilyen elmebeteg életfelfogás nem tud egyenlővé tenni. Persze, az sem mellékes, hogy a feministák jelentős része leszbikus, tehát a női primátus genetikusan kódolt katonája. S mint ilyen, egy fokkal sem különb egy hímsovinisztánál.

Elveim nem tesznek automatikusan nőverővé, homofóbbá, rasszistává, legfeljebb liberalizmus kritikussá. Vallom, hogy minden embert (és nem nemeket, vallásokat, bőrszíneket) egyenlő mértékkel kell mérni. Ami nem jelenti azt, hogy a nőknek vasakat kellene cipelniük, mint egy férfinak. Csupán annyit, hogy azonos munkakörben dolgozó, azonos képességekkel rendelkező emberek között bérezésbeli különbségtétel neme, vallása vagy bőrszíne szerint nem elfogadható. Úgy vélem, egy nőnek pont annyi joga van élete kiteljesedéséhez, mint egy férfinak. Ám ettől még a magzat kihordása női feladat marad. S ha anyává lesz, anyaként kell viselkednie, nincs szabad akarata másként dönteni. Illetve van, csak onnantól nem anya, s mint ilyent, az anyai jogok sem illetik meg. Nem feltétlenül írott jogról beszélek! A szokásjog is a jogrend alapja.

A liberális demokrácia lényege, hogy az emberi társadalom fejlődését, evolúcióját úgy képzeli el, hogy nem léteznek egyetemes értékek és szabályok, mert minden, ami állandó, az a fejlődés ellenében hat. Ezért a klasszikus és organikus eredetű emberi szerepeket gúny tárgyává teszi, s miután ujjal mutogat, megbélyegez mindenkit, aki nem osztja a véleményét, előállhat a legképtelenebb baromsággal is, a társadalmi evolúció egy felsőbb fokának nevezve azt, sokan lesznek, akik egyetértenek velük.

Egyetértenek, mert félnek a rájuk mutató ujjaktól, a megbélyegzéstől és ellehetetlenítéstől. Ezt a jelenséget hívják liberális véleményterrornak. Oriana Fallaci, olasz írónő a baloldalról a következőket írja: „Az Iszlámhoz hasonlóan nem fogadja el, ha másképp gondolkozol, és ha másképp gondolkozol, semmibe vesz téged. Lejárat, eljár veled szemben, megbüntet, és ha a Korán, vagyis a Párt megparancsolja, hogy lövessenek le téged, akkor lelövet.”

Tökéletes jellemzés! Hozzátenném még, hogy minden olyan esetben, amikor nem az ő véleményük érvényesül, világméretű vonyításba kezdenek és a vég eljövetelét vizionálják. Remélem, ma már senkinek nem kell magyaráznom, hogy a liberalizmus egy baloldali világnézet, a marxizmus és bolsevizmus édestestvére. A konzervatív, vagy jobboldali irányzat a humanizmusból fakadó liberális elveket másfél évszázada beleolvasztotta saját világnézetébe, és nem tartja szükségesnek külön megjelölni a forrást, ugyanis organikusan egybeforrt az alapeszmével. Ellenben a baloldali eszmeiség alapvetően erőszakos, agresszív attitűd, amely nem képes magába integrálni a humanizmusból fakadó értékrendet, így minduntalan szükséges indexelnie az egyes részeit, hogy az pediglen a liberalizmus ottan kérem szépen.

Amerikában most ez az embertelen világnézet szenvedett súlyos vereséget. Hiába vetették be a véleményterror minden eszközét, alantas, semmirekellő embereknek titulálva mindenkit, aki nem rájuk szavaz, hiába manipulálták a közvélemény kutatásokat a médián keresztül, azt sulykolva, hogy csakis Klingonné győzhet, mert ő az egyetlen igaz út, az emberi értelem utolsó szikrái lángra kaptak és porrá égették a gazokat.   

Az amerikai választás egy utolsó segélykiáltásnak is felfogható. Ha nem számolunk le a liberális demokráciával (hogy valóban az, vagy sokkal inkább csak mimikrije az újjá születő bolsevizmusnak, az kérdéses), az emberi fajnak annyi. S nem azért mondom ezt, mert mi nem férnénk meg velük, elfogadva, tolerálva tőlünk idegen világnézetüket. Nem. A legtermészetesebb emberi attitűd, hogy a mások véleményét meghallgatom, mert hordozhat olyan tartalmat, amely érdemes az együttműködésre és megfontolásra. Több szem többet lát, meg jó pap holtáig tanul, stb. Nekünk fontos az olyan álláspont is, amellyel egyébként nem értünk egyet. Ők viszont a kizárólagosságban hisznek, az egyetlen útban és igazságban, minden mást pedig csírájában fojtanának el. Pont, mint egy vírus vagy a karcinóma.

A közélet témáit nyomon követő állampolgár sűrűn hallhatja azt a szót, hogy hazaáruló. Szemantikai értelmét tekintve egy fajsúlyos összetétel ez, azonban a kommunikáció szintjén az „izé”-nél is haszontalanabb. Ugyanis Magyarországon nincsenek hazaárulók. Sem jogi, sem egyéb értelemben.

Soha nem is voltak. Az e szóval illethető személyek egyetlen alkalommal sem méltóztattak kilépni a szépirodalmi regényből, melyben nevesítve lettek. Szóval, bárki, aki hazaárulónak tituláltatott, egészen nyugodtan tolja széles mosolyát a képünkbe, mindazok képébe, akik fontosnak tartanak elveket, alapokat, amelyek értéket teremtenek.  

Magyarországon tehát bárki bármilyen gazemberséget elkövethet hazája ellen, nem kell attól tartania, hogy a „hazaáruló” bélyeg reája ragadna. Nincs ugyanis jogi kódex és judikátor, nincs az erkölcsi minimumról azonos elveket valló társadalom sem, amelyik elítélné. S ha néhányan fel is horgadánk, a kutya ugat, a karaván halad.  

Nem kell tehát a Jobbiknak sem tartania attól, hogy rövidtávú politikai érdekei oltárán feláldozta a hazáját, s ezért stigmatizálódna. Kezdetekben a radikális párt éppen a taktikai megfontolásoktól mentes őszinte politizálásával nyerte el tetszésemet. Szimpatizáltam velük. Nem feltétlenül értettem egyet velük minden ügyet illetően, de mindig is értékeltem az olyan embereket és csoportokat, akik tabukat döngetnek vagy titkokat fednek fel.

A Jobbikot a nemzeti ügyeket őszintén pártoló társaságnak gondoltam. Mostanáig. Nyilvánvaló, hogy sokszor törtek előre szigorú tekintettel tévutak bozótharcaiban, de valahogy elnéző voltam velük. Láttam bennük a lázadó ifjúság minden őszinte hevét. Milyen kár, hogy amint öregszünk, e hevület eltűnik belőlünk!

Mától a Jobbik az én szememben opportunista hazaárulók gittegylete. Nem, nem azért, mert nem szavazták meg az Orbán által előterjesztett alaptörvény-módosítást, hanem azért, ahogyan, amilyen előzmények után nem szavazták meg.

A Jobbik már tavaly népszavazást akart a kvóta ügyében. Majd, miután a Fidesz idén kiírta azt, a Jobbik inkább alaptörvényt módosított volna. Ebben a javaslatában az ellenzéki párt nem jelölte meg a letelepedési kötvényt, mint kifogásolható körülményt. Aztán a népszavazás kapcsán tanúsított felemás hozzáállása egyértelművé tette, a politikai haszonszerzésen túl egyéb megfontolásaik nincsenek az üggyel kapcsolatban.

Kíváncsian vártam, mit lépnek majd, amikor a kormány az ő nyomdokaikon haladva bejelenti az alaptörvény-módosítási szándékát. Bevallom, kicsit meglepett, hogy a letelepedési kötvényt citálták elő érvként arra, miért is nem támogatják saját korábbi javaslatukat. Azt gondoltam, Vona nem lehet ennyire rövidlátó, sosem volt előjele annak, hogy az lenne. Azt gondoltam, Vona lenne az utolsó, aki megidézné az SZDSZ szellemét, mégis ezt tette. S nem csupán annak a zsarolópotenciál kihasználására való szenzitivitását, de arrogáns, lesajnáló retorikáját is. Undorító!

Beszéljünk egy kicsit a letelepedési kötvényről!

Az ötlet nem eredeti, hiszen majd minden állam támogatja a gazdasági célú letelepedést. Az USA-ban korábban egymillió dollárért lehetett letelepednie annak, aki ott kívánt élni és befektetni. Ma már félmillióért is megteheti. A legolcsóbb megoldást a Dominikai Köztársaság kínálja, ők mindösszesen százezer dollárt kérnek. A magyar letelepedési kötvény ára arányos a hazánk kínálta lehetőségekkel.

Legnagyobb előnye, hogy az állam piaci alapú finanszírozását segíti. Nem hiteleket veszünk fel, mint a szocialista-liberális koalíciók kormányai, nem súlyosbítjuk a függőségünket a homályos érdekközösségeket takaró bankok felé. Igaz, ennek ára van, hiszen az ígért hozam a kötvényt drágábbá teszi a hitelnél. Azonban, aki a bankoktól való függőség árnyoldalaitól nem rettent meg eléggé a 2008-ban elmélyülő válság idején, annak hiába beszélek, annak kívánom a megtapasztalást.    

Tehát a letelepedési kötvény a barátunk. Barátunk, csak nem mindenkinek egyformán. Nekem például elég furán mutatja ki a barátságát, de erről majd később! A legjobban, persze, annak a barátja, aki jól keres vele. Az eljárás során az ügyvédi munkadíj 60 ezer euró. Ezért a jogosult ügyvédi iroda kitölt egy kérelmet és azt érkezteti a BÁH-ban. Ennyi! Normál munkadíjban ez 50 ezer forint lenne. Ezért is nem jogosult valamennyi ügyvédi iroda eljárni, csak azok, amelyekkel szerződést kötnek a kötvényt forgalmazó cégek. A forgalmazókat meg az illetékes minisztérium jelöli ki. Rogán jól kijelölte saját cégeit, majd azok meg az ügyvéd haverokat.

Lehet ezen fanyalogni, de ez mindig így ment. Bizony, kedves bolsevik érzelmű barátaim és ismerőseim, a ti félisteneitek idejében is. Hiszitek vagy sem, Medgyessy Péter is zsebre vágta a hozzávágott milliárdokat. Pedig ő a francia becsületrend birtokosa! Oszt mégis. Gyurcsány és Bajnai is pont így csináltak mindent. Hitvány életükben azok sem voltak különbek egyetlen másodpercre sem. El ne sírjátok magatokat! Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. Remélem, jó sokára, de biztosan lesz.

A kötvényhez való viszonyom ambivalens. Mint, magyar állampolgár helyeslem. Mint bevándorlásra szakosodott irodavezető jogász átkozom. Annyi pénzt vesznek ki a zsebemből, hogy néha fizikailag fáj. Különösen azóta, hogy Végh Zsuzsanna, a BÁH (Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal) főigazgatója a 2015. év november havának 12. napján tartott főigazgatói értekezleten szóbeli utasításként közölte az osztályvezetőkkel, minden milliomos orosz és ukrán állampolgár tartózkodási engedély kérelmét el kell utasítani. Ugyanis a letelepedési kötvény semmivel sem kínál többet, mint az ingyenes tartózkodási engedély. S valaki minek fizetne euró százezreket, ha jöhet pár ezer forint illetékbélyeg áráért is? Én addig 2014-től naponta 5-10 tartózkodási engedélyt intéztem. Azt követően nullát!!!   

Belátható, hogy lenne okom örömködni a kötvény bukása okán. Azonban az a mérhetetlen butaság, a tudatlanság tobzódása, ahogyan a baloldal és a Jobbik kommunikálja ez irányú agyi okádékát, dühít. Milyen terroristák, szánalmas korcsok? A letelepedési kötvényhez komoly nemzetbiztonsági feltáró munka tartozik. Túl ezen pedig minek fizetne egy terrorista 360 ezer eurót, ha jöhet ingyen is pátyolgatott migránsként, vagy vehet hamis papírokat pár ezresért? A mindennapjaimat ebben a közegben élem, van rálátásom.

Arról nem beszélve, hogy a népszavazás témája nem a gazdasági célú letelepedés volt, hanem az, hogy adjunk-e az EU-nak akkora hatalmat, amellyel meghatározhatja egy ország lakosainak számát és összetételét az adott államot alkotó nemzetek és etnikumok hátrányára, azok akarata ellenére. A két téma köszönő viszonyban sincs egymással. Minden logikát nélkülöz a Jobbik akadékoskodása. Ezzel az erővel szabhatták volna feltételül azt is, hogy a Fidesz és a kormány törölje el a telet, mert hideg.  

Mindezért a Jobbikot opportunista hazaárulók gittegyletének tartom. Ostoba, sehonnai gazembereknek. Elégedettséggel nézem végig, ahogyan jelen törekvéseik felszalámizzák őket, s végül eltűnnek a süllyesztőben, mint az újabban általuk megidézett SZDSZ.

Meg mertem volna esküdni, hogy ilyesmi nincsen is. Aztán mégis van. De minek? Tök fölösleges, ha egyébként nem tartja be senki. Jó, jó, nyilván vannak újságírók, publicisták, akkreditált bloggerek, akik betartják a kódexben foglaltakat, vagy legalábbis igyekeznek valamiféle erkölcsi minimum szerint végezni tevékenységüket.

Egyet én is ismerek, s ha ismerek egyet, akkor simán lehet több is. Viszont azok biztosan nem a 888.hu-nál, az Indexnél, a 444.hu-nál, a HVG-nél vagy a 24.hu-nál dolgoznak. Természetesen sokkal több médiumot megnevezhettem volna, de nem olvasom vagy nézem valamennyit. Például írott sajtót nem olvasok. Nem nézek HírTv-t, ATV-t és Echo Tv-t sem. Többnyire az elektronikus médiából tájékozódom, az internet különböző portáljain követem a történéseket.

Így akadtam rá ama hírre is, - amelyet több hírportál is leközölt – mi szerint a szegény migránsokat a határnál agyba-főbe rugdosó László Petra operatőr egyik filmje újabb díjat kapott. A hír szerint immár másodszor vehetett át elismerést egy olyan nő, akit a balliberális sorsközösség kiátkozott.

A hír nem igaz. Nem volt igaz akkor sem, amikor az első díját nyerte egy bizonyos dokumentumfilm. S az, hogy a hír hamis, valótlan, pontosan tudják az ezzel kapcsolatban cikket, posztot író skriblerek is a 24.hu-nál és az Indexnél. Ám, noha tudják, cseppet sem zavarja őket, hogy valótlan állítások bénán összedobált halmazából kerekedő művük semmi másra nem jó, mint a társadalom szennyvízelvezető csatornáiban tenyésző alemberek alantas ösztöneinek gerjesztésére.

Mielőtt tovább vájkálnánk az újságírásnak, publicisztikának nevezett pöcegödör tartalmában, mondjuk el, mi a valóság László Petra állítólagos filmjével és elnyert díjaival kapcsolatban!

László Petra férje, László Gábor egy tehetséges rendező, operatőr és forgatókönyvíró. Nemrégiben Nemzetidegenek címmel készített egy dokumentumfilmet Herhoff Györgyről, a félig magyar - félig sváb családból származó 56-os forradalmárról. Herhoff családja elkerüli a kitelepítést, mivel a háború alatt elbújtattak egy zsidó nőt. Később a kommunista rezsim elleni szervezkedés miatt halálra ítélik, majd 13 év fegyházra mérséklik büntetését. 56-ban amnesztiával szabadul. A forradalom kitörésekor megtagadja anyja kérését, hogy hagyják el Magyarországot. Fegyvert fog, harcol és valahol a Vérmezőn halálos lövést kap.

A film aktuális, díjait is aktualitása miatt kapta. Utóbbi elismerését olyan zsűritől vehette át, amelyben ott volt Gulyás János (nem éppen jobboldali nézeteiről ismert) kiváló dokumentumfilmes is. László Gábor egy személyben volt a film rendezője, operatőre és forgatókönyvírója. Felesége, László Petra legfeljebb támogatta férje munkáját, mint minden normális feleség.

Mindezek ellenére a 24.hu „Újabb díjat nyert László Petra filmje” címmel jelentetett meg cikket. Képet is csatolt hozzá, mégpedig azt, amikor a nő egy migráns felé rúg. Jól ismerjük a fotót, bejárta a világsajtót. Az Index rálicitált a 24.hu-ra és azt a címet adta a hír kapcsán keletkezett írásnak, hogy „Ismét díjat kapott a film, amiben László Petra szerkesztőként dolgozott”. Majd megjelöli forrásként a Magyar Időket.

Nyilván megnyitottam a Magyar Idők vonatkozó írását, ám ott sehol nem találtam utalást arra, hogy László Petrának bármi köze lenne a filmhez, akár szerkesztőként is. Ezért rákerestem magára a díjazott munkára. Az összes impresszumban kizárólag László Gábor szerepel. Vagyis az Index már úgy hazudik, hogy azt egyből a Magyar Időkre keni. A pofám leszakad!

Nem ragadok klaviatúrát a balliberális sajtó minden egyes olyan cikke, posztja, híre alkalmával, amely nyilvánvaló hazugság. Atyaég, nem is lenne időm egyéb teendőimre! Azonban éppen a Népszabadság ledózerolása miatti vernyákolás sok felvonásos bohózatának idején előjönni egy ilyen orbitális hazugsággal, mindenképpen megér pár sort.

Könyörgöm, az internet korában ne legyünk már ennyire tenyérbe mászóan aljasok, firkászkáim! Értem én, hogy erősíteni kell az összetartozást a táborban, de ilyen módon annak valódi hozadéka pont nulla. Ugyanis a társadalom politikai megosztottsága konstans, az erőviszonyok ugyancsak. Hazugságokkal meg már baromira nehéz híveket szerezni Orbán ellen. Mert nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű cikkecskék semmi mást nem akarnak megmutatni, mint azt, hogy milyen is a most regnáló kormány, hogy tudniillik idegengyűlölő, avítt nézeteket valló személyeket tüntet ki. S ha ezt teszi, hát azért teszi, mert a kormány is ilyen, vagyis ORBÁN ilyen. Jaj, Istenkém, mennyire szánalmas!

Mielőtt bárki meggyanúsítana részrehajlással, elmondom, nem olvasok Magyar Időket, a köztévét alig nézem, hisz nézhetetlenné vált, rühellem a 888.hu dilettáns médiamunkásait is. Tököm kivan a kormányt ajnározó lakájmédiáktól!  Amennyiben lehetőségem van, híradót az RTL-en nézek. Internetes portálok közül a 24.hu-t preferálom, néha Mandiner. E kettőnek egyazon tulajdonosi köre van úgy, hogy a 24.hu ballib beállítottságú, a Mandiner meg jobber. „…(Jobb felől üt) nekem fütyöl, (Bal felől üt) s nekem fütyöl…” Ahogy Arany János a Fülemilében írja.

Szóval, az van, kedves balliberális felebarátaim, hogy hiába siratjátok a Népszabadságot és jajgattok a sajtószabadság halódása okán, bizony nem ébred sajnálat irántatok, mert ostoba és hazug médiumokból így is túlkínálat van. Politikai érdekeket térden csúszva kiszolgáló tollforgatóból is több van a kelleténél. Találjatok ki valami mást! Legyetek erkölcsösebbek például, mutassatok példát becsületből. Az nyerő lehet.

A legtöbben, - legalábbis, akik ismernek – most azt várnák tőlem, hogy a balliberálisok nemzeti ünnephez méltatlan viselkedéséről írok. Csalatkozniuk kell. Több okból is.

Az egyik ok, hogy én egy magyar nemzeti ünnepen már régen nem várom el a balliberálisoktól, hogy az alkalomhoz méltó magatartást tanúsítsanak. Másrészt a sípolásban semmi kivetnivalót nem látok. Nem egyformán viszonyulunk ehhez a neves naphoz.

Azt se feledjük, hogy volt már ezen a napon olyan, amikor a Fidesz szimpatizánsai zavarták meg a miniszterelnök megemlékező beszédét. Nem, nem Gyurcsányét! Medgyessy Péter volt az, aki nem mondhatta el a magyar országgyűlés képviseletében gondolatait 56 őszéről. Konkrétan azt ordítozták neki, hogy „D209”, a szokásos cselekvésekre történő felszólításokkal. olyanokkal, mint a „takarodj!” vagy a „mondjon le!”. Erre mindjárt visszatérünk!

Természetesen az, hogy nem a balliberális oldal képviselőinek ordenáré viselkedéséről akarok írni, nem jelenti azt, hogy ne lenne véleményem például Ungváry Krisztián történész kis performanszáról. Édes Istenem, az az ember a Magyar Tudományos Akadémia doktora, elismert történész, aki éppen a II. világháború utáni Magyarország történelmét kutatja, aki az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. Egy ilyen komoly szaktekintély nem viselkedhet úgy, mint valami kivénhedt munkásőr, nem lehet hangadó egy olyan tömegben, ahol az intelligencia kvóciens (IQ) nem haladja meg egy gibbonét. Ungváry Krisztián méltatlanná vált a MTA doktorának lenni, méltatlanná vált az 1956-os Intézet tudományos munkatársi tisztségét betölteni. Na, de ennyit róluk!

A jobboldal, de leginkább csak a Fidesz-KDNP szimpatizánsai idáig biztosan helyeselnének nekem. Mostantól azonban nem leszek túl szimpatikus a számukra. A Jobbikot hagyjuk, mert az sem nem jobboldali, sem nem nemzeti. Számomra a Jobbik egyértelműen egy szélsőbaloldali radikális párt. Pont, mint a DK vagy az Együtt. Már megint egy kitérő volt tőlem. Eh, oda kell figyelnem!

Szóval, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, az a nagy harci helyzet, hogy a kormány az állam képviseletében bizony szépen szembe köpte ezt a nemzeti ünnepet. A lehető legaljasabb módon. És ezek várják el a balliberálisoktól, hogy viseltessenek méltósággal a nemzeti ünnep iránt. Ugyan, kérem!

Az megvan, hogy Áder János köztársasági elnök Pintér Sándor Belügyminiszter előterjesztésére "kimagasló szolgálati tevékenysége elismeréséül, nemzeti ünnepünk, október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének 60., valamint a köztársaság kikiáltásának 27. évfordulója alkalmából" előléptette Tasnádi László rendőr vezérőrnagyot rendőr altábornaggyá? Tasnádi jelenleg a Belügyminisztérium rendészeti államtitkára.

Ám nem is az a lényeg, hogy most ki, hanem sokkal inkább, hogy korábban ki/mi volt. Tasnádi 1978-tól a Belügyminisztérium alkalmazottja, kisebb megszakításokkal. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának dokumentumai szerint a BM III-as, állambiztonsági főcsoportfőnökségébe tagozódó BRFK III/II-2 alosztályának állományában dolgozott századosi rendfokozatban.  

Az alosztály feladata volt a belső reakció felszámolása, a kulturális, ifjúsági és egyházi vonalon államellenes tevékenységet folytató személyek, diplomaták operatív megfigyelése, és a kiemelt népgazdasági objektumok védelme. Vagyis azzal az igen szép feladattal kellett megbirkóznia hősünknek, hogy a még nem felnőtt hazánkfiainak gondolati kilengéseit csírájában elfojtsa. A művészi önkifejezés madarának szárnyait annyira nyírbálja meg, hogy azok ne repülhessenek messzebb a legközelebbi KISZ- vagy pártirodától.

Nemes feladat ez, no! Ez a kiváló ember és rendőr olyan magas színvonalon végezte a munkáját, hogy előmenetele a rendszerváltozást követően is töretlen volt. Előbb Nemzetbiztonsági Hivatal alosztályvezetője, majd az Információs Hivatal osztályvezető-helyettese lett. 1998–2000-ben a fegyveres „belső elhárítást”, az akkori Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatát erősítette főosztályvezetőként, ezt követően két évig az adórendőrségen volt igazgató.

Nem semmi, igaz? Mégis Tasnádi állítja, soha senkiről nem jelentett. Értjük? Egy rendőr, aki nem ír jelentést. Ez kb olyan, mint a pap, aki nem imádkozik. Aránylag jól ismerem a BM rendőrség rendszerét, ezért pontosan tudom, hogy minden szolgálat végén jelentést kellett írni. Az átkosban biztosan, hogy most is, az nem tudom, de gyanítom, hogy ez semmit nem változott.

Vagyis a rendőr szolgálatának végén leült az írógép elé, megköpködte a bal és jobb mutatóujját, majd nekiesett klimpírozni. Az a rendőr, aki rendszeresen azt írta a jelentéseiben, hogy „Jelentem, szolgálati időm alatt esemény nem történt”, aligha számíthatott gyors előmenetelre. Lassúra sem!

Szerény véleményem szerint Tasnádi László forradalmilag előléptetett rendőr altábornagy elvt… izé… úr egyszerűen hazudik. De bizony írt jelentést, jó sokat és azokban jelentett személyekről! Jelentései oly’ eredményesek voltak, hogy azok megalapozták kiváló minősítését és előmenetelét. Mást viszont tönkretettek, de az meg pont nem érdekelte őt.

És ezt az embert tünteti ki a Fidesz október 23-án, azt, aki még Nagy Imre 1989-es újratemetésén is ügynökként vett részt, aki még akkor is a szocialista haza ellenségeit fürkészte. A pofám leszakad!

D209 abcúg, de Tasnádi az hős. Medgyessy miatt a nemzeti ünnepünkön méltatlanul viselkedtek Orbánék, ügynököztek, hazaárulóztak orrvérzésig. Erre most kiderül, hogy az ő ügynökük rossz, a miénk meg hős. És a Fidesz csodálkozik, hogy a ballibsik nem tudnak méltón megemlékezni. Miért, ők tán tudnak?    

Világvége hangulat van balliberáliséknál. Megint. Oda a sajtószabadság. Ismét. Azért nem lehetett aprócska méretű az a sajtószabadság, ha még mindig képes odalenni, 2010 óta gyakorlatilag folyamatosan. Nem múlik el hét, hogy hol csendesebben, hol a világot felverve ne agonizálna.

Lássuk be, ha mást nem is, de jajveszékelni kiválóan tudnak a balliberálisok. Na, meg hazudni reggel, éjjel, meg este. Mert bebizonyosodott, hogy most is hazudtak. Persze, már ebben sem vagyok biztos velük kapcsolatban, mert egyre inkább olybá tűnik, hogy ezek tényleg elhiszik, az általuk teremtett alternatív rémálomvilág a valóság.

Nem kisebb állatságot rémálmodtak most össze, mint azt, hogy Orbán, a Népszabadság nevű balliberális médium tulajdonosa, miután megtudta, hogy a lap azzal az egetverő szenzációval kíván előállni, hogy Rogán Antal és neje helitaxival utazott egy esküvőre, azonnal betiltotta a lapot, a székházát lerombolta, a helyét sóval hintette be, újságíróit pedig a gulágokra küldte. Ja, nem is! A gulágokra a Népszabadság hívei szokták küldeni a magyarokat. Mindegy, a lényeg az, hogy az újságírókat (éh)halálra ítélte, vagy ilyesmi.

Azonnal összeröffent ország-világ valamennyi balliberálisa, mind az ezer-ezerötszáz és kirohantak demokratálkodni a parlament elé. Itt különböző rituálékat mutattak be, olyanokat, mint jobboldali sajtóorgánumok égetése. Önbeteljesítő mágiák rigmusaival küldtél a pokolra Orbánt, a kormányt, a keresztényeket és minden magyar embert, aki nem ért velük egyet.  Ezt, az európai értékrend szerves részének számító összejövetelt nevezem én demokratálkodásnak.

Mindeközben Magyarországon, a 2016. év október havának első felében az történt, hogy egy külföldi (osztrák) tulajdonban lévő hazai médium gazdasági okokból felfüggesztette a működését. Az osztrák tulajdonos állítása szerint a Népszabadság mindösszesen 5 milliárd forint veszteséget termelt. Nem semmi! Ha én lennék a lap tulajdonosa, nem a működést függeszteném fel, hanem az újságírókat, szerkesztőket és főszerkesztőket. Na, de én nem is vagyok demokratált!

Olvasom a HVG-t, valami balliberális portál az is, hogy 2015-ben az MSZP alapítványa, a Szabad Sajtó (Jaj, Istenem!) Alapítvány kiszállt a lap finanszírozásából a mérhetetlen veszteség okán. Erről maga Kránitz László, az alapítvány elnöke nyilatkozott akkor.  Az új tulaj, a Mediaworks eddig bírta pénzzel és cérnával. Talán ő is úgy gondolja, hogy egy miniszter, akinek milliárdos vállalkozó a felesége, megengedheti magának, hogy helitaxizzon egyet.

Tudom, de Rogán lopta a pénzt, nem úgy, mint a szintén nagy helikopterező Kóka és Bajnai, akik becsületes kétkezi munkával lettek milliárdosok. Én tudom, de a tulajdonosnak ez is kevés lehetett, mert végül azt a javaslatot tette, hogy az újságíró urak hirtelen és azonnal tegyenek már le egy üzleti tervet az asztalra, ami kicsivel több, mint az, hogy „geci Orbán, dögölj meg!”. A tisztelt újságírók, akiket Orbán nem ítélt halálra, akik a munkahelyüket el sem veszítették, akik munka nélkül is tovább kapják a havi járandóságukat, nem vállalkoztak e gigászi erőfeszítést igénylő feladatra.   

Itt tartunk. S közben olvasom az alternatív rémálomvilág híradásait internetes portálokon, facebook-os ismerőseim megosztásain keresztül. Nem akarom elhinni, hogy ők is köztünk élő emberek. Nem vagyok képes felfogni ép elmével, hogy emberek ennyire aljasok, hogy a zsigeri gyűlölködés tölti ki az életüket.  Pedig igaz, Magyarországon, a 2016. év október havának első felében ez a valóság.

Tudtad, ó nyájas olvasóm, egyébként honnan ered a tragédia szavunk? Az ókori görögök hagyományozták ránk és kecskeéneket jelent, vagyis kecskemekegés. Jelen helyzetre pontosan illik.

Minden balliberális médium Rogán helikopterezésével van elfoglalva. A cikkek és posztok alatt iszonyat mennyiségű gyalázkodás, gyűlölködés olvasható komment formájában. Miközben nekem fogalmam sincs, mi a probléma azzal, ha valaki helikopterrel utazik valahová magánszemélyként.

Most komolyan, tényleg olyan nagy esemény, ha egy miniszter helikopterrel utazik? Tényleg van olyan szerencsétlen sorsú honfitársunk, aki szerint egy 750 ezer forintos helitaxizás eget rengető szenzáció gazdagéknál? Pláne, ha pénzbeli juttatás nem is volt, csak barter.

Há’ mer’a mi pénzünkbőőől! - És egyből előlépett mindenki becsületes munkából élő buzgó adófizetővé. Jaj, ne már! Először is, a hüledezők zöme nem becsületes munkából élő buzgó adófizető. Annyi a különbség köztük és Rogán között, hogy nekik nem áll módjukban akkora mértékben lopni. Ennek kizárólag a társadalomban elfoglalt pozíciójuk az oka. Mert, kérem szépen, az a titkárnő, aki gemkapcsot vagy papírt visz haza, vagy az a bolti eladó, aki párizsit rekvirál magának, az Rogánként pont annyit lopna, mint az eredeti teszi.

No, de nem azért ragadtam klaviatúrát, hogy kiosszam a kommentekben gyűlölködő, fröcsögő kispolgárokat és proletárokat. Őszintén megmondom, nem érdekel, mit vernyákolnak. Aki saját kisszerűsége, sikertelensége miatti frusztrációjában képes gyűlölni bárkit, aki többre vitte, mint ő, annak véleménye, legyen az akár az enyémmel egyező, nem érdekel.

Nem érdekel, mert ismerem jól az embereket. Akárki kerülne is kivételezett pozícióba, az előbb-utóbb elhinné, hogy fontos ember, fontosabb másoknál, tehát előjogai lehetnek. És igaza lenne, mert egy miniszter igenis fontosabb egy bolti eladónál. Akárki kerülne kivételezett pozícióba, az családtagjait, barátait, ismerőseit részesítené előnyben. Ez is természetes, hiszen a család a legfontosabb kötelék, bőven beelőzi a hazaszeretetet. S az sem utolsó szempont, hogy kiben tudok megbízni. Nyilván olyanban, akit ismerek. Ezek az emberi kultúrával egyidős tények.

És igen, én sem lennék más. Én is ember vagyok, én is hiszem, hogy fontosabb vagyok másoknál, és erre számtalan példát tudnék hozni. Ilyenek vagyunk és kész. Én is a hozzám közelállókat segíteném, velük venném körbe magam. Nem vagyok szent, soha nem is akartam az lenni. Álszent meg pláne!

Ezzel nem akarom azt mondani, hogy minden ember egyforma. Természetesen akadnak olyanok is, akik ragaszkodnak az elveikhez, amelyek szigorú erkölcsi normákon alapulnak. A politikusok közül sem lett milliárdos valamennyi. Akadnak köztük kevésbé kapzsi emberek is. Ezért is szomorú, hogy közben semmit nem tesznek tolvaj gazember párttársaik ellen.

Miután jól kiosztottam az istenadta népet, akár rá is térhetünk ennek a helikopterezős sztorinak az érdemi részére!

Emlékszünk még Kóka Jánosra, a Gyurcsány-kormány gazdasági és közlekedési miniszterre? Na, neki saját helikoptere volt és azzal repkedett, amerre éppen kedve szottyant. Egyetlen baloldali sajtóorgánum és bősz kommentelő sem emelt kifogást ez ellen. A balliberális emberek, akik most ész nélkül óbégatnak, nem emelték fel szavukat. Ezt hívják kettős mércének. A mi gazdagunknak szabad, az övékének nem. A mi gazdagunk nem gátlástalan tolvaj, az övéké meg az. Szánalmas!

Íme, egy másik helikopterező balliberális politikus:

 http://kepviselofunky.blog.hu/2009/07/01/helikopter_7

Természetesen neki is szabad, mert ő sosem volt tolvaj, mint az ő gazdagjaik, vagyis a jobboldaliaké. Ismét csak szánalmas!

Egyébként Kóka azért repkedhetett gondtalanul, mert éppenséggel a minisztériuma alá tartozott a Polgári Légiközlekedési Hatóság. Egyik alkalommal Kóka úr élve hatalmával, megtiltotta a Hír TV bérelt helikoptereinek, hogy a Fidesz nagygyűlése alatt használhassák a főváros védett légterét.  

Találgassunk, ki nevezte ekkor Kókát helikopterügyi miniszternek? Naná, hogy Rogán Antal, aki akkoriban a Fidesz kampányfőnöke volt! Erre mondom én, hogy a fagyi visszanyal. Ezért nem szabad a másikat minden mondatáért, tettéért, életviteléért vagy szokásaiért megbélyegezni. Sosem tudhatjuk, ha mi kerülünk hasonló helyzetbe, hogyan cselekszünk, mit mondunk, milyen új szokásokat veszünk fel.   

Rogán Antal szépen belesétált ebbe a csapdába. Az úrhatnám kis tróger, amint Kókához hasonló lehetőséget kapott, azonnal megtollasodott és újgazdag ficsúrként kezdett el viselkedni. A marhája! S amikor a helikopterezése okán megtalálták, azonnal rájött, ezt csúnyán megszívta. Ezért kezdett el hazudozni összevissza, hogy ő nem is látott még helikoptert. Giga szánalmas!

Ahelyett, hogy kiállt volna és elmondta volna, mennyire szégyelli, hogy anno pont ő gúnyolódott Kókán, hogy helytelen volt, amit akkor mondott és így utólag is elnézést kér. Lehetett volna őszinte, mostanában úgysem gyakorolta túl sokat.  

Első csalódottságomban írtam egy blogbejegyzést, amelyben elismerem, a népszavazás, mint nemzeti ügy, elbukott. Elbukott, hiszen érvénytelen lett. Írásomban kiemelem, fontos, hogy levonjuk a tanulságokat és kimondjuk az igazat, ne kezdjünk az eredmény relativizálásába. Akkor az ellenzékkel szándékosan nem foglalkoztam. Azonban látva az eredmények kapcsán kialakult hangulatot balliberáliséknál, mégis szükségesnek érzem értékelni az általuk elért eredményt is, letörölni a bárgyú vigyort az ostoba képükről.   

Milyen győzelmet könyvelhet el az ellenzék? - Pont semmilyent. A magyarázat rém egyszerű. Kezdjünk is bele!

Volt, ugyebár, egy nemzeti ügy. Az ellenzék szabotázskampányt folytatott. Nagy kunszt, egy liberálbolseviknak a szabotázs a kisujjában van! Annyit azért írjunk a javukra, ők ezt egy másodpercre sem tekintették nemzeti ügynek. Mindvégig a Fidesz, de főleg Orbán Viktor politikai térnyerésére irányuló akcióként kezelték, vagyis politikai ügyként.

Amint azt tegnapi bejegyzésemben is megjegyeztem, a balliberális oldal képtelen a tanulságokat levonni vagy okulni a történésekből. Még empirikus úton sem képesek tanulni. Ez azért óriási deficit ám! Mert, miközben a Fidesz képes felmutatni olykor egy-egy nemzeti ügyet, amelynek alkalmával a politikailag immunisakat, a resteket és az ellenkező világnézetűeket is rá tudja venni álláspontja pártolására, ugyanezt a baloldal a rendszerváltozás óta egyszer sem tudta prezentálni.

A szabotázsakciók mellett a gyűlöletkeltésben profik, de annak mindig nagyobb a kára, mint hozadéka. Mindjárt be is mutatom, miről beszélek!

A „négyigenes” népszavazással kezdjük. Ez volt az a referendum, amelyben elvesztettük a jogunkat a köztársasági elnök közvetlen megválasztására. Bár szoros eredmény született, az SZDSZ mégis nyert, hiszen ők akarták, hogy a nép közvetlenül ne dönthessen arról, ki lesz az államfő. Azóta is mennyi vitát kavar a legfőbb közjogi méltóság személye kijelölésének procedúrája. Egyetlen államfőt sem tudunk felmutatni, akit mindkét oldal képes lenne maradéktalanul elfogadni. Tegyük hozzá, abban, hogy ez így alakult, a Fidesz is ludas, hiszen az SZDSZ ifjúsági tagozataként ők is részt vettek a közvetlen demokráciagyakorlás elleni szabotázsban.

A legocsmányabb gyűlöletkampányt a 2004. december 5-i referendum kapcsán produkálta a balliberális oldal. Ekkor vala országlása a Hibbant Nérónak, Gyurcsány Ferencnek. Ebben a kampányban a baloldal egyszerre valósította meg a szabotázst és gyűlöletkampányt, egyébként zseniális módon.

A szabotázs lényege az volt, hogy két kérdés közül kelljen választani. Az egyik kérdés, jelesül a kórházak privatizációjáról szóló egy keveseket érdeklő téma volt, ezáltal nagyobb tömegek mozgósítására alkalmatlan. A baloldal érdeke itt az volt, hogy ne változtassanak a törvényen és a magánszférát be lehessen vonni az egészségügyi intézmények fenntartásába. Mivel a népszavazás eredményesség esetén az országgyűlést kötötte volna, nekik arra kellett törekedniük, hogy az mindenképpen eredményetlen maradjon. Az MSZP és az SZDSZ az alkotmánybíróságra is elment a referendum megakadályozása érdekében.

A gyűlöletkampány részleteit jól ismerjük. A 23 millió románnal riogatást ma is felrójuk Gyurcsánynak. Sikerült megosztaniuk a társadalmat. Ekkor bizonyosodott be, hogy a balliberális politikai közösség a magyarok határokon átívelő közösségének megvalósításától retteg, a nemzeti ügyeket, mint dohos, múltba révedő időpocsékolást értelmetlennek tartják. Gyakorlatilag az akkori választási erőviszonyok bebetonozására törekedtek, hatalmuk hosszútávon való fennmaradását megcélozva.  

Mindezért a balliberális oldal elveszítette kapcsolatát a határon túli magyarokkal és mindörökre kérdéses marad a nemzethez való viszonyuk. A magyaroknak általában fontos ügyek kapcsán a baloldal többé nem tud hitelesen megnyilvánulni.  

Íme, két referendum, amely végül úgy alakult, amiképpen szerették volna, mégsem lett hozadéka számura, csak hatását hosszútávon kifejtő hátrány.

S akkor elérkeztünk a kvóta referendum ügyéhez. Mivel tehát a baloldal nem képes nemzeti érdekeket felismerni, politikai szintre kényszerítette az eseményt. Sokadszorra bizonyultak gyávának és aljasnak a nemzet akaratának érvényre jutása megsegítésében. Inkább gyűlölködtek és szabotáltak.

Persze, ők azt mondták, mi, magyarok vagyunk a gyűlölködők az idegenekkel. Mindezt azzal magyarázzák, hogy álláspontunk szerint az identitását eltagadó, ellenőrizhetetlen származású néptömegek kontrollálatlan befogadása, majd államonkénti szétosztása nem megoldása a problémának, hanem tetézése. Úgy véljük, a segítség akkor a leghatékonyabb, ha ott segítünk rajtuk, ahol természetes közegükben lehetnek, tehát otthon, az országaikban. Ez nem gyűlölködés, ez racionális gondolkodás.  

Világviszonylatban bizonyosan Magyarországon éri a legkevesebb atrocitás az idegeneket. A velünk élő muszlimok itt a legbékésebbek. A cigányság társadalmi integrációja ugyan akadozik, de más államokhoz képest ugyancsak gördülékenyebb. Persze, lehet ezt agyatlanul tagadni, de annak hozadéka nulla, a tagadók társadalmi marginalizálódása viszont jelentős.

Száz szónak is egy a vége: vesztettek. Ismét. Mert ostobák és aljasok.  

Mert mit mondtak ők? - Maradjatok otthon. Ja, otthon maradtak, ahogy egyébként is szokták. Ez olyan, mintha hajnal hasadtakor kiállnék és azt mondanám, hogy "kelj fel, nap!" Majd, amikor felkelt, ünneplem magam, hogy miattam kelt fel.

Mutatok számokat, a matematika egzakt tudomány, produktuma csupa-csupa tény.

NATO referendum:

Részvételi arány: 49,24%

Összesen: 3 698 668 fő   Igen: 3 344 131   Nem: 574 983   Érvénytelen: 44 961

EU-tagság referendum:

Részvételi arány: 45,62%

Összesen: 3 669 252 fő   Igen: 3 056 027   Nem: 592 690   Érvénytelen: 17 998

Határon túli magyarokról szóló referendum:

Részvételi arány: 37,49%

Összesen: 3 017 739 fő   Igen: 1 521 271   Nem: 1 428 578   Érvénytelen: 61 168

Szociális vagy „háromigenes” népszavazás:

Részvételi arány: 50,51%

Összesen: 4 061 015 fő   Igen: 3 338 970   Nem: 688 287   Érvénytelen: 31 92

Kvóta referendum:

Részvételi arány: 43,35%

Összesen: 3 581 267 fő   Igen: 55 758   Nem: 3 282 723   Érvénytelen: 223 254

A szociális népszavazásnál három kérdés volt. Itt átlagolnom kellett, bár parányi eltérések voltak csupán. A korábbi népszavazásoknál nem voksolhattak a határon túli magyarok. A magyarországi lakcímmel nem rendelkező szavazók száma 274 627 volt. Ennek zömét ők teszik ki, ezért nem is spekulálok, hány külföldre távozott hazánkfiának nincs magyarországi lakcíme. Ez az összes szavazó 7,668%-a. Jelen esetben nem oszt, nem szoroz. Közel négyszer annyian szavaztak érvénytelenül, mint az szokásos. Ugyanakkor a részvételi arány átlagosnak mondható. Ebből könnyen kiszámítható, hogy a balliberálisok nagyjából 250 ezer emberre tudtak hatni. Azzal, hogy az illető IGEN-nel vagy érvénytelenül voksolt. Az otthon maradtakat nem vindikálhatják maguknak, hiszen szinte pontosan ugyanannyian maradtak távol, mint máskor.  

Ez győzelem? Kétszázötvenezer embert sikerült megvezetniük és azt győzelemnek hívják? Szemben azzal, hogy ennél többen csak a NATO-ba való belépésünkről szóló referendum kapcsán szavaztak egyformán, de csak minimális az eltérés, noha ott konszenzusos témáról volt szó.

Tehát 3,3 millió voks az súlyos vereség, a 250 ezer viszont fényes győzelem. Ez igen, kérem szépen! A balliberális oldal ismét legyőzte a valóságot. Szabotált, gyűlölködött és végül győzedelmeskedett. Legalább 250 ezer ember érzi most magát határtalanul boldognak Orbán legyőzése kapcsán. Hát, gyerekek, sokan ugyan nem vagytok, de több mint elegen!

Bármennyire vagytok most eufórikus hangulatban, nem győztétek le Orbánt. Egyedül a számotokra nem létező és értelmezhetetlen nemzeti érdek és együttműködés felett arattatok győzelmet. Minket győztetek le, akik távol tartjuk magunkat a pártpolitikától, akik a józan megfontolást és a közös érdeket tartjuk szem előtt. Minket letaroltatok, lehet ujjongani.

Csakhogy, balfaszok, a politikai játszótér Orbán felségterülete. Ott őt nem lehet önámításokkal, alternatív valóságok teremtésével legyőzni. Összerántott 3,3 millió embert, köztük legalább 500-700 ezer baloldali szavazót is. Mozgósítsatok már ti ennyi állampolgárt!

Nem kell a süket duma, tartsátok meg a maradék együgyűnek, aki még veletek tart! Saját szavazóbázisotokat bizonytalanították el, mert utolsó csatlósként szolgáljátok a migránsok invázióját. Nézzetek már szét! Merkel időgépet épít, a svédek perelnek, ha nem szabadítjuk meg őket attól a sok agysebésztől és atomfizikustól. Az olaszok még e hónapban népszavaznak. Jövőre több európai országban is választások lesznek. A sógorok gyakorlatilag alig várják, hogy meghívják őket a V4-be. Mindenkinek elege van belőletek, a hülyeségeitekből, az alternatív valóságaitok erőszakos propagálásából. Végetek van, basszátok meg.  

Volt kicsiny hazánknak egy vezetője. Egy tömeggyilkos. Pályája kezdetén 1948-50 között belügyminiszterként ezreket végeztetett ki. Korabeli dokumentumok tanúskodnak arról, miként presszionálta az igazságszolgáltatást, kényszerítve azt a rabok kínázásra, majd halálra ítélésére. A szovjet helytartók elborzadva jelentették kegyetlenségét otthoni feletteseiknek. Az ország vezetőjeként 56 után olyan népirtást rendezett, hogy még Rákosi is megirigyelte volna. Többek között makacsul ragaszkodott Nagy Imre kivégzéséhez, noha a Szovjetunió nem tartotta szükségesnek.

Mégis mindenki az egyszerű, puritán bácsira emlékszik leginkább. Regnálása alatt mi voltunk a legvidámabb barakk, Európa éléskamrája. Szocialista szomszédjaink irigykedtek ránk.  Manapság, elsősorban baloldali és liberális érzelmű honpolgáraink körében nagy divat őt úgy megjeleníteni, mint Mátyás királyt, az egyszerű népek védelmezőjét. „Kádár János, ha szőlőt akart enni, vett egy kilót a boltban, nem vásárolta fel a Tokaj-hegyet.”

Zárójelben: Hogy ez mekkora marhaság! Nem volt magántulajdon, tehát nem vásárolhatott fel semmit. Pénzt sem adott soha semmiért, mert mindent ingyen kapott. Nem volt ugyan nagyigényű, de a tárgyilagosság kedvéért nem ártott ezt megjegyezni. Zárójel bezárva. 

Ilyen és ehhez hasonló mendemondák terjednek a progresszív baloldal haladó szellemiségű népei közt. Értjük a lényeget? – Ez az ember egy könyörtelen tömeggyilkos volt, mégis bizonyos körökben nosztalgiával gondolnak vissza rá. És ezek a körök próbálják elmagyarázni nekünk, mi az a demokrácia, mi az emberség és könyörület.

No, de nem véletlenül hoztam fel az illetőt. Mondott valamit, amin most a népszavazás kapcsán minden magyar embernek érdemes elgondolkodnia, aki NEM-mel szavazott. Azt mondta ez a mi Kádár apánk, hogy „Minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!”   

Kimondom hát: A vereség az vereség. Akárhogyan magyarázza is majd a kormány, a jobboldal képzett megmondó emberei, vagy akár az urnákhoz járuló szavazópolgár, ez akkor is vereség. Ezt a csatát bizony elbuktuk. Nem magyarázkodni, mosakodni kell most, hanem az okokat feltárni, a felelősöket megnevezni, de feltétlenül kimondani, vesztettünk.

Zárójelben: A baloldal 2006-ból máig nem vonta le a megfelelő tanulságokat, borzalmas bűnüket nem bánták meg, felelősöket nem állítottak elénk. Ennek lett következménye a Fidesz 2/3, két választás csúfos elbukása eddig, s borítékolható a következő is. Zárójel bezárva.

Ahogy a balliberális politikai vezetés nem vonta le a megfelelő következtetéseket soha, úgy a Fidesz-kormány sem teszi most. Helyette arról beszélnek majd, hogy őket a 3 millió NEM szavazat is ugyanúgy köti ígéretük megtartására, mint a 4,1 millió. Vagyis mindenképpen lesz közjogi következménye a referendumnak. Hogy ez pontosan mit jelent, arra mindjárt visszatérek.

Száz szónak is egy a vége, a vereség győzelemmé avanzsál. Ez nyilván nem zavarja majd a Fidesz szimpatizánsait, ők eleve nem gondolkodnak, helyettük megteszi a párt. S közben mi lesz velünk, akiket a józanész vezérelt, úgy kerültünk velük egy csónakba? Minket a pártpropaganda nem elégít ki, a mi számunkra ez óriási csalódás.

Gondolom, többen hasonszőrűek azon agyalnak, mitévők legyenek most, hogyan szabaduljanak meg a csalódás okozta frusztrációjuktól. Én azt választom, hogy kiírom magamból. Mert igenis frusztrált vagyok, mert igenis bosszant, ami és ahogyan történt. Elmondom, mit gondolok, szerintem milyen okok vezettek a vereséghez.

Először is, a kormányzati kommunikáció Gyurcsány legtébolyultabb időszakát idéző volt. Az olimpiát nem tudtuk nyugodtan nézni, mert kétpercenként felbukkant a kék háttér és a „Tudta?” kezdetű mondóka. Rém idegesítő volt. A jó pénzen tartott szakemberek azt sem tudták kezelni, ahogyan az ellenzék megnyilvánult. Nem tudták semlegesíteni a liberálisok hazug okádékát. Két napja hangzott el az első értelmes mondat kormányoldalról, amikor Kósa kijelentette, ha az igenek győznek, a kormány lemond. Ha ezt egy hónappal korábban mondja, a baloldal akkora kampányba kezd a népszavazáson való részvételért, hogy a 70% is meglett volna a végén.

Másodszor, a népszavazás intézményének lejáratása nevezhető meg, mint a vereség fő oka. A leértékelést még megboldogult Göncz Árpád kezdte el, amikor teret adott az SZDSZ újlipótvárosi elitista gőgjének a referendum általános minősítését illetően. Aztán jött a 2004-es konkrét eset, amikor a magyar demokrácia alkonyba borult, amikor Gyurcsány Ferenc megkezdte hosszú ámokfutását.

2004. december 5-én nem csupán az derült ki, hogy a baloldali politikai közösség, ideértve a szimpatizánsokat is, gyűlölettel gondol(nak) a határon túli magyarokra, mint idegenekre, hanem az is, hogy a gyűlöletkampány, amit folytattak, meghallgatásra talált a jobboldali szavazók körében is. Ettől kezdve a népszavazás soha nem valamiért, hanem valami ellen szólt. Legyen az vizitdíj vagy kötelező kvóta.

Csakhogy ennek az ellenséges retorikának lett egy olyan mellékhatása, ami ma zátonyra futtatta a józan megfontolás hajóját. Az emberek belefáradtak az állandó, gyakorlatilag 98 óta szünet nélkül folyó gyűlölködésbe. A társadalom lassú kínzása a politikai elit által olyan fásultságot okozott, amely vélhetően hosszabb időre lehetetlenné teszi, hogy közügyekben a közvetlen demokráciagyakorlással értelmes döntéseket hozzunk. (A közvetlen demokráciagyakorlás a népszavazás. Minden másban a képviseleti demokrácia szerint járunk el.)

Az emberek többsége a népszavazásról úgy gondolkodik, hogy az egy olyan esemény, amikor a politikai elit bevonja őket egy kőkemény háborúba, kvázi a tűzvonalba helyezi, holott éppen azért van képviseleti demokrácia, hogy a tűzvonalba még csak véletlenül se kerüljenek. A népszavazás egy lejáratott műfaj lett a magyar demokráciában.

Harmadszor, óriási hiba volt a kormány részéről, hogy nem tudta térben és időben pontosan elhelyezni a referendumot, annak lehetséges következményeit, illetve fontosságának okait. A referendum nem maga a háború, hanem annak csupán egy csatája. Egy az elkövetkező sok közül. A migránsok nem Magyarországra jönnek, hanem a fejlett nyugati államokba, tehát logikusnak tűnő érvelés volt a balliberálisoktól, hogy nem fenyeget minket közvetlen veszély.

Nem is. Most még nem. Azonban éppen a hetekben sokallt be Merkel, és nyilatkozta le, hogy vissza kellene forgatni az idő kerekét. Feltették a kezüket a svédek és osztrákok is. Ez nem jelent mást a kialakult helyzetben, mint hogy a nemkívánatos migránsokat vissza kell paterolni a küldő országba, de legalább oda, ahol az EU-ba lépett. Ez közel egymillió migránst jelent Magyarországra nézve. Amikor pedig a fejlett nyugat megszabadul a kolonctól, nem kell mást tennie, mint felfüggesztenie Schnegent. Hogy ez mikor lesz? – Legkésőbb tavasszal. Pláne, ha a mi népszavazásunk fertőzőnek bizonyul. Akkor bizony nem lesz ideje Schulznak és Junckernek demokratára innia magát és ülésről ülésre járva odázgatni a döntést.

 Írhatnék a balliberálisok alávalóságáról, gerinctelenségéről, szimpatizánsaik zsigeri gyűlölködéseiről, amelyeket hibás intellektusukból fakadóan ránk projektálnak. Oldalakat lehetne teleírni hazugságaikkal, ostoba mantrálikkal, amelyek arra szolgálnak náluk, hogy a valóságot elfedjék. Fölösleges. Ez nem rajtuk múlt. Bizonyos szemszögből nyilván rajtuk is, de mondandóm lényegét nem érinti az ő tetteik értékelése.

A hibát mindig magában keresse az ember, mert mást nem tud megváltoztatni, de magát igen. Mást nem tud meggyőzni, hogy téved, de magában le tudja vonni a következtetéseket és okulhat belőle.

És itt visszakanyarodnék a kormány azon ígéretéhez, hogy érvénytelenség mellett is lesz közjogi következménye a népszavazásnak, ha a NEM-ek aránya szignifikáns. Tanulságos rész!  

Azt mondta ez a mi kormányunk, hogy ez nem politikai ügy. Egyetértek, nem az. Azt is mondta, hogy ezt józan megfontolás alapján erkölcsi kötelességünk megtenni hazánkért, tehát felülemelkedik a pártcsatározásokon. Ezzel is egyetértettem. Viszont mégis közjogi lépéseket terveztek/terveznek. Márpedig az politikai döntés ám, hiszen a referendum elbukott, ahhoz joghatás fűzni kizárólag politikai lapon lehetséges. Ergo az egész politikai ügy, vagyis hiába hazudott minden másban a balliberális oldal, ezt a helyzetet jól ismerte fel. Tudta, hogy ez olyan csapda, amit a kormány nem kerülhet ki.

Talán nem is akarta, talán a tartalék forgatókönyv számolt ezzel. Vagyis, ha a népszavazás érvénytelen lesz és a kitűzött magasztos célokat nem érjük el, ha a hazánk érdekében elvégzett erkölcsi kötelezettségünk nem hozza meg a várt eredményt, akkor előkerül az önös érdek, a hatalmi pozíció megerősítése. Mert arra még az eredménytelen referendum is alkalmas, hogy a Fideszt és Orbánt megerősítse Magyarországon, de az EU-ban is. Azt mondják hát, „ha nincs elegendő állampolgár, akiben lenne erkölcsi tartás és felelősségtudat, akkor majd mi meghozzuk helyettük a nehéz döntést saját üdvünkre”.

És ki hibáztathatná őket? Bármelyik párt ezt tenné a helyükben. A szomorú inkább az, hogy a társadalom tagjainak csak töredéke látja, hogy ez mennyire káros, hogy ez a demokrácia csődje. Vigadjunk hát együtt a pártokkal, akik mind saját győzelemként értékelik a történteket, a szimpatizánsokkal, akik mindkét oldalon borzalmasan elégedettek a történtekkel! Megyek és bontok egy sört. Egészségünkre!

Tegyük fel, hogy nincs valódi tétje a népszavazásnak, csak Orbán hatalmának megerősítése. Túl azon, hogy nekem ennyi elég, vannak egyéb körülmények is, amelyek arra sarkallnak, hogy vasárnap szépen beikszeljem a NEM-et.

Lássuk csak, itt van Orbán kormányzása. Nem szavaztam rá, sőt, senkire sem szavaztam, de az elmúlt 6 évet inkább értékelem pozitívan, mint negatívan. Sokan most felszisszenek, és azt mondják, „ez megbolondult”. Igen, magam is érzem, hogy ez nem egy normális elmeállapot. Azonban én is annak a sokmillió embernek egyike vagyok, akikben a 2006-os vérengzés nem múlt el nyomtalanul, akik ott megélték a demokrácia halálát.

2002-ben Medgyessy Pétert tartottam a legalkalmasabbnak az ország kormányzására, rá szavaztam. A szemem láttára tüntették el a süllyesztőben, mert ki merte mondani, hogy az SZDSZ egy hazug tolvajbanda. Nem hittem a szememnek, amikor Gyurcsányt elküldték tárgyalni Kiss Péter kinevezéséről, majd a politikai élet egyik legocsmányabb, zsírosra hízott patkánya, Kuncze Gábor előbújt odújából és kijelentette, nekik csak Gyurcsány felel meg. A többit ismerjük. Ekkor értettem meg, bolsevik kutyából nem lesz liberális szalonna.

Az a primitív ámokfutás, amit Gyurcsány-érának hívunk, lehetetlenné teszi számomra, hogy valaha is egy magát baloldalinak és liberálisnak mondó pártra szavazzak. Nem vagyok jobboldali, sem keresztény konzervatív. S miután a szociálliberális politikai irányzat kamunak bizonyult, a világnézetem elárvult pártválasztás szempontjából. Attól kezdve csupán a saját értékrendem vezérel, mindig a szerint foglalok állást a társadalmat érintő ügyekben. Így a népszavazást illetően is.

Ezért, ha tényleg csak annyi lenne a tétje a népszavazásnak, hogy Orbán erősödik vagy gyengül, akkor is elmennék és erősíteném a gonosz Orbánbasit. Ugyanis a népszavazás témája az, hogy meg kell fékeznünk valahogy a brüsszeli ámokfutókat. Nem lesz blitzkrieg, de ez az első és fontos csata, amit továbbiak követnek majd, nekünk pedig törekednünk kell minél többet megnyerni. S hogy Orbán most erősödjön, nem csupán Magyarország, de egész Európa érdeke.

Tehát nem abban támogatom Orbánt, hogy minél több pénzt tömjön Vajna, Rogán és Habony zsebébe, hogy urat csináljon egy olyan tanulatlan tuskóból, mint Mészáros Lőrinc, hogy minden gazdasági előnyt ők élvezzenek. Ebben nem támogatom. Abban sem, ahogy az oktatást kezeli. Szóval, van bajom ezzel a kormánnyal, és 2018-ban sem fogok rájuk szavazni.

Az iszlám invázió kérdésében azonban feltétlen híve vagyok Orbánnak. Már csak azért is, mert a másik oldal összevissza hazudozik. Náciztak minket a kerítés miatt, majd kiderült, hogy máshol is van (Spanyolország, Franciaország.) A franciák azt mondták, az ő kerítésük nem a migránsok ellen van, mint a miénk, hanem értük. Az osztrákok nem építettek kerítést, csak kaput oldalszárnyakkal.

Mára odajutottunk, hogy a „wir schaffen das”-ból „bárcsak visszaforgathatnám az idő kerekét” lett. Nincsenek sehol az agysebészek, a több nyelven tudó atomfizikusok sem, csak fél-analfabéta, szocializálatlan kecskepásztorok és könnyen fanatizálható, gyökerét vesztett fiatal emberek.

Felmerült a „no go zone”-ok kérdése is. Az a BBC hazudta le a csillagos eget is a létükkel kapcsolatban, amelyik pár éve még ezzel a címmel készített dokumentumfilmet az angliai zónákról. A balliberális sajtó mág azt követően is bőszen támogatta a hazug kormányokat a zónák létét illetően, hogy dokumentumfilmek tucatjait, fényképek tízezreit rakták fel az internetre Európa szerte, amelyek azt tanúsítják, hogy a zónák igenis léteznek.

„Hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” – Ugye, ismerős? Akkor azt hittük, Gyurcsány csak egy vadhajtás, de mára kiderült, minden baloldali és liberális hazudik. Reggel, éjjel és este.

Megsúgom, kedves liberális és baloldali ismerőseim, az internet korában Orbán ellen ordas hazugságokkal nem lehet harcolni. Amit műveltek, azzal őt erősítitek. Úgy is, hogy kényszerpályára állíttok olyanokat, mint én is vagyok.

Európából térjünk vissza kicsit a magyar valóságba!

Akik néhány éve még veszélyesnek tartották a határon túli magyarokat, akik az életüket féltették tőlük és foggal-körömmel küzdöttek ellenük, azok most veszélytelennek mondják azokat a többnyire identitás nélküli, vagy hamis identitású fanatikus tömegeket, amelyekről már kiderült, hogy terroristák lapulnak bennük. Azok betelepítéséért harcolnak foggal-körömmel, akik európai városokban robbantgatnak, gyilkolásznak, útlevelet adnak kölcsön az ISIS-hez tartó rokonnak, nőket erőszakolnak meg és még sorolhatnám.

Ez olyan ellentmondás, rosszabb esetben olyan logikus, hogy mindenképpen demonstrálnom kell, velük sosem leszek egy platformon, ezért a voksom NEM. Akik szerint egy másik magyar értéktelenebb, mint egy fanatikus fél-analfabéta muszlim, azokkal én nem árulok egy gyékényen.  

Végezetül ott van a józan megfontolás, amelyet szakmai képzettségemből fakadó ismereteim, tudásom is megtámogat. A tömegek kontrollálatlan befogadása ellenkezik valamennyi nemzetközi jogi passzussal, ellenkezik a EU-s joggal. A jogszabályok felfüggesztése, - történjék az akár humanitárius okokból – káoszhoz vezet, aláássa a jogbiztonságot. A több milliárd mélyszegénységben élőből nem elég 2-3 milliót befogadni ahhoz, hogy megszűnjön maga a mélyszegénység. Arra sem lehet elég, hogy a lelkiismeretünk megnyugodjék, mert nem nyugodhat meg. Évente 80 millióval nő a legszegényebbek létszáma. Beláthatjuk, hogy Európa nem képes évente 80-100 millió embert befogadni. A segítséget kell odavinnünk, nem őket beengedni kontrollálatlanul. Ezért szavazok NEM-mel vasárnap, a képmutatásra mondok nemet.

S hogy szerintem van-e tétje a népszavazásnak? – Feltétlenül. Egy álláspont melletti határozott kiállás, hogy senki ne kételkedjen, ez a szilárd meggyőződésünk. Ez a határozott álláspont az Európai Bíróságon elengedhetetlen, mint bizonyíték.

Tételezzük fel, hogy az idő nem áll meg október 2-án. Másodika után harmadika lesz, majd november és december. A migránsok jönnek, előbb kétmillió, majd több, de ki tudja mennyi. Merkel már kiadta az utasítást, hogy időgépet kell építeni, mert muszáj visszaforgatni az idő kerekét. Gyanítom, hogy még a német mérnökök sem tudnak segíteni Merkel muttin. Így marad az, amit már Svédország, Norvégia és Ausztria is pedzeget, visszapaterolni az összest oda, ahol először regisztrálták őket. Belegondolt már egyetlen baloldali liberális is, hogy ez Magyarországnak hány menekültet jelent?

Ki tudja, a törökök is meddig tartják a szavukat? Fenyegetőzni már fenyegetőznek. Ha nem kap 75 millió török vízummentességet az EU-ban, akkor szélnek eresztenek pármillió agysebészt. Hirtelen nem is tudom, melyik lenne nagyobb katasztrófa.

Ki meri állítani, ha a közel egymillió itt regisztrált muszlimot katonai erővel visszadeportálják hozzánk, nem függesztik fel schengent? Azt mondták, kerítést csak a náci magyarok építenek, s lám, már nekik is van. Azt mondták, jöhet mindenki, most meg időgépet építenének. A svédek is azt mondták, Magyarország nem biztonságos, menjen hozzájuk minden migrincs, most mégis visszaküldenének pár ezret. Ki meri hát azt állítani, hogy nem függesztik fel schengent, ha visszapateroltak mindenkit hozzánk, az olaszokhoz, a bolgárokhoz és görögökhöz?

Szóval, baloldali és liberális emberek kishazánkban, nem árulok egy gyékényen veletek, mert nem mutatkoztatok szavahihetőnek, mert híján vagytok a tisztességnek. Magyarként nem pártolok olyan eszmét, amely a másik magyart alávalónak tartja, az életét félti tőle és az országba sem engedné, miközben fanatikus muszlimok százezreit telepítené le, olyan embereket, akik bizonyítottan fokozott terrorveszélyt jelentenek.

Mindezekért én NEM-mel szavazok. Nem várom, hogy ezt egy baloldali liberális megértse. Én sem értem őt. Mindkét fél tegyen belátása szerint, mert mindenki véleménye számít. A demokrácia nem mindig szép, de szükséges.

Elsőként is nézzük meg, mi a demokrácia. Ehhez vissza kell tekintenünk egészen az ókori görög poliszok korába. Akkoriban alakult ki ugyanis egy olyan társadalmi (politikai) rendszer, amelyben a városállamok jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjai döntöttek a közügyeket illetően. A hatalom ilyetén való gyakorlása lehetett közvetlen vagy képviseleti. Utóbbit jól ismerhetjük, hiszen képviseleti demokráciában élünk.

Sokan hiszik azt, hogy a demokrácia az csak úgy van, azért nem kell tennünk semmit. Még annak tükrében is így vélekednek, hogy van pár korosztály, amelyik megtapasztalta milyen a demokrácia nyújtotta lehetőségeket nélkülözni. Úgy vélik elegendő kimondani magát a szót, mint valami varázsigét és az életünk máris sokkal jobb lesz.

A demokrácia nem egy tökéletes társadalmi konstrukció. Nem is lehet az, hiszen emberek működtetik. Azonban lehetőségünk van mind komfortosabbá tételére, de azért tennünk kell.

És itt a gond! Az emberek nem szeretnek tenni. Ahogy Nietzsche is fogalmaz egy korai művében, A vándor és árnyékában, a világban a leggyakrabban tapasztalható emberi tulajdonság a lustaság, restség. Ennek okai szerteágazóak lehetnek. A felelősségvállalással ránk nehezedő pszichikai teher súlyától való félelem, álláspontunk okán a közvélemény reakciójától való zsigeri rettegés. vagy egyszerűen csak a Pató Pál effektus, hogy nem tartjuk időszerűnek a tettek véghezvitelét.

Teljesen mindegy, mely okból mutatkozunk restnek, ha közügyről van szó és nem cselekszünk, a demokrácia sérül. Veszít erejéből és szépségéből, mígnem olyan torzóvá válik, amelyben csalódnunk kell. S mindhiába vigasztaljuk magunkat azzal, hogy más sem tett semmit, az összetartozás jóleső érzése nem menti meg társadalmunkat.

Nietzsche az egyéniségről a következőket mondja: "Az erényes ember már csak azért is alantas fajta, mert nem személyiség, hanem azáltal nyeri el értékét, hogy hasonul bizonyos egyszer s mindenkorra változatlan embertípushoz. Összehasonlítható, vannak hozzá hasonlók, de nem lehet egyedi." /A hatalom akarása - feljegyzések/

Mit is jelent ez? Nagyjából annyit, hogy mit sem ér az a közösség, amelyhez egyedi értékek nem adódnak hozzá, amely a véleményazonosság béklyójában halványul el, elveszítve a fejlődés és változás képességét.

Hogy mindezt most miért írtam le? - A népszavazás, az átkozott kvótareferendum okán. Keserűséggel tölt el, hogy mára eljutottunk arra a pontra, amikor a képviseleti demokráciát alkalmatlannak kell minősítenünk a közügyekről való döntések meghozatalára, a politikai hatalom demokratikus gyakorlására.

Mert lusták vagyunk. Lusták még arra is, hogy a demokráciát, a legélhetőbb társadalmi együttélési formát fenntartsuk. Szégyen!

Én személy szerint már eleve bűnös restségnek tartom a közügyekben való döntések másokra történő átruházását, a képviseletet. Legalábbis ebben a formájában mindenképpen. Lehet, hogy a poliszok korában ez még működött, de a modern korban a társadalom oly mértékben differenciálódott, hogy az általános felhatalmazásban éppen a demokrácia lényege vész el, hogy tudniillik beleszólhatunk a közösségünk mindennapjainak formálásába.

A négy évenkénti választás semmi más, mint egy bárgyú rituálé, amelyhez különféle varázsigéket rendelnek, amelyeket aztán négy évig hallgathatunk, ha a közösség számára fontos ügyekről döntenek helyettünk.

A népszavazás az egyetlen lehetőség, hogy elmondjuk, mit gondolunk a közösségünk éppen szóban forgó ügyéről. Dönthetünk mi magunk. Mi van ennél nagyszerűbb?

Nem tesszük. Azért nem tesszük, hogy a társadalmunk tagjai többségének akarata nehogy érvényesüljön. Mert aljassá váltunk, mert gyűlölködünk, ha nem úgy történik az ügyek gondozása, ahogy mi akarjuk, bármilyen kisebbségben legyünk is. Nem számít 7-8 millió ember, ha a maradék egynek nem tetszik.

S most a kisebbségnek, a társadalom töredékének lehetősége van megakadályozni a demokrácia működését. Persze, mindezt olyan varázsigék mantrázása mellett, hogy az ország 90%-a IGEN-nel szavazna, hogy a jelentős többség a migránsok befogadása mellett van. S honnan tudhatjuk, hogy nincs igazuk? - Onnan, hogy nem merik vállalni a bizonyossá tételének próbáját, a népszavazást.

Nem, a népszavazás nem arról szól, hogy kilépjünk-e az EU-ból! Nem. A népszavazás két dologról szól:

1. Akarjuk-e, hogy más döntsön arról, kiket fogadjon be Magyarország, a magyar társadalom?
2. Mit gondolnak az ügyek alakulásáról a társadalmat alkotó egyedi és megismételhetetlen, rendkívüli véletlenek sorozata által létrejött csodálatosan tarka sokféleség ötvözetei, a személyek, az államot alkotó polgárok.

Arról szól a népszavazás, érdekel-e minket a világ, amelyben élünk, törődünk-e magunkkal és másokkal, számít-e, hogy egyazon érzelmi kötődés ejtett minket olthatatlan szerelembe, hogy egy az identitásunk.

Úgy tűnik, nem számít. Nincs semmi közös a jobb- és baloldalként aposztorfált embertömegekben. Két végletesen különálló és kibékíthetetlen entitásként vívjuk kicsinyes háborúinkat. Bárminek örülünk, amitől a másik rosszul érzi magát, szenved tőle, kára származik belőle.

E két undorító konglomerátum viszálykodásában most új szintet lépett az egyik fél: a választók által rájuk ruházott képviseleti feladatot tagadják meg, amikor kijelentik, nem delegálnak küldötteket a választókerületekbe a népszavazáshoz.

Ennél aljasabb. primitívebb gonoszság már csak az lenne, ha - mint azt régen tették - keretlegényeket küldenének a választók megfélemlítésére.

És a baloldali emberek tobzódnak örömükben, tönkre tehetik a többség életét. (Egész életükben ennyi örömük legyen, azt kívánom.)

Majd elmondhatják, a népszavazás csalás volt, annak eredménye nem legitim, nem tükrözi a társadalom többségének akaratát, és további, általam elképzelni sem tudott aljasságokat fogunk hallani.

És a baloldali emberek majd tobzódnak örömükben, hiszen sikerül szabotálniuk a demokráciát. Megnyerik az egyik aljas kis háborújukat, de közben fogalmuk sincs, mit veszítenek, mit vesznek el a jövő nemzedékeitől.

S közben a demokrácia elhalványul, szépsége megkopik, olyan ocsmány torzóvá válik, amelyet gyűlölni fogunk. Talán felhatalmazzuk jelenlegi vezetőinket, hogy minden demokratikus szabályok ellenére büntessék meg amazokat. Talán utcára is megyünk, hogy diktatúrát teremtsünk azoknak, akik elvették tőlünk a demokráciát.

Nem tudom. Csak azt tudom, hogy a képviseleti demokrácia csődöt mondott. S bizonyosan valami más jön hamarosan. Erről gondoskodnak az EU vezetői. Fog még hiányozni az, amit most veszni hagyunk aljasságból, restségből.

Nem tudom megítélni jogi érvek mentén, jogszabályi környezetbe helyezve Budaházy terroristaságát. Nem sikerült ez a Tocsik-ügyben elhíresült bírónak, dr. Kenéz Andreának sem. Ő mégis megpróbálkozott, és ahogy az már nála lenni szokott, kiverte a biztosítékot mindenkinél, aki van annyira bátor ma a magyar miliőben és gondolkodik is olykor.

Szögezzük le, Budaházy egy elmeháborodott barom. Azt hitte, ha Rúzsa Söndörnek öltözik, akkor az is lesz. Hát nem lett. Egyetértek, be kell zárni, lehetőleg jó hosszú időre. Az nem biztos, hogy a börtön a legalkalmasabb hely. Ilyenkor hiányzik az OPNI, de nagyon.

Felkaptam a fejem arra is, milyen sokan asszociálnak ezen ügy kapcsán a Gyurcsány-rezsim idején ámokfutásra utasított igazságszolgáltatás rémtetteire. Például Schiffer András és Skrabski Fruzsina. Hát igen, a szemkilövetés mai napig meghatározza a magyar közérzetet, s biztosít stabil mozgásteret arra, hogy például Orbán Ráhel magánemberként képviselje Magyarországot a bahreini olajügyi minisztériumnál. Igen, tisztelt baloldali és liberális honfitársaim, a 2006-ban általatok mutatott magatartás, a szemkilövetések éljenzése vezetett Orbán kétharmados királyságához. (Zárójelben jegyzem meg, szintén a ti viselkedésetek miatt marad ez a felállás 2018-ban is. Migráns simi, ugyebár.)

Nem tudom megmagyarázni, de valahogy nem vagyok képes osztani Skrabski és Schiffer álláspontját. Szerintem keverik a szezont a fazonnal. Egyik oldalon egy ámokfutó köztörvényes áll, a másikon egy jogszabályok tucatjával körbebástyázott állami vezető. Nincs analógia a kettő között. A jogban semmiképpen. Természetesen én is úgy gondlom, hogy 2006 után politikusoknak és rendőri vezetőknek is börtönbe kellett volna kerülniük a demokratikus rend felszámolására tett kísérlet miatt. Ám ez csupán erkölcsi állásfoglalásom, a jogi lehetőséget nem igazán látom. Szemben Budaházyék tetteivel, amelyek viszont tisztán és egyértelműen a BTK-ba ütköző cselekmények. Más kérdés, hogy nem terrorcselekmények. 

Hajlok egyetérteni Szikinger tanár úrral, Budaházy védőjével, aki bár burkoltan, de célzott arra, hogy ezek tudathasadásos emberek, akik hazafias érzülettől vezérelve olykor elfogadhatatlan csínyeket vittek véghez. A lábtörlő felgyújtása ugyanis valóban legfeljebb gyújtogatás. Azt terrorcselekményként értékelni nem vall tiszta elmére vagy tiszta jellemre.

Egyszer Földi tanár úr azt mondta nekünk a római jogi kurzuson, hogy a jog nem a józan paraszti ész tudománya. Földit sosem tartottam sokra, nem véletlenül. Ugyanis a jog alapjait jelentő filozófia viszont egyértelműen a legjózanabb szellemi tevékenység. A társadalomfilozófiai elmélkedések jelentős része a morál szervezőerejéről szólnak. A jog nem más, mint a stabil erkölcsi alapokon nyugvó társadalmi értékeink védelme.

Ennek kellett volna tükröződnie a tegnapi ítéletben is. Nem ez történt. Helyette a közös értékeinkben még hívő embereket csapták arcul, teremtve újabb kiábrándult csoportokat. S innentől végül mégis igaza van Schiffernek, a jelenlegi igazságszolgáltatás nem szolgálja a társadalmat, léte groteszk, visszataszító. Alapjaiból kell kimozdítani és új alapokon felépíteni.

   Egyik nap ültem a gép előtt és a hírek között böngésztem. Elgondolkodtam azon, miket írnak a magukat baloldalinak, liberálisnak és demokratának valló emberek. S ekkor heurisztikus élményben volt részem. Felkiáltottam magamban: Jé!

   Jé, hogy ezek mennyire hasonlítanak az öngyilkos merénylőkre! Felvettem a fonalat és továbbgondoltam a hasonlóságokat. Tökre szórakoztató volt. Íme, néhány:

   Az alapmotívum mindkettőnél, hogy öngyilkos akar lenni, de lehetőleg úgy, hogy mások is együtthaljanak velük. A tudatosság tekintetében ugyan mutatkozik ellentét, hiszen amíg az öngyilkos merénylő szándékos cselekvéssel juttatja érvényre akaratát, addig a liberális demokrata nincs tudatában, hogy az, amit tesz, vagy tenni szeretne, pont azt eredményezi, mint amit az öngyilkos merénylő tudatosan művel, mégis a végeredmény ugyanaz: megannyi értelmetlen haláleset. Lásd a liberális demokraták heroikus erőfeszítéseit, hogy lehetőleg minél több öngyilkos merénylővel árasszák el Európát.

   Másik markáns hasonlóság az ideológiai megalapozottság és ezen ideológiában való megingathatatlan hit. Ahogyan az öngyilkos merénylő fanatikusan hisz abban, hogy amit tesz, az az egyetlen helyes cselekedet, úgy a liberális demokrata is meg van győződve róla, hogy világnézete az egyetlen üdvözítő nézet, amely szerint az emberi társadalom létezhet. A két tábor között a különbség itt abban nyilvánul meg, hogy amíg a muszlim terroristák a más világnézetűeket simán csak kiirtják, addig a liberális demokraták megelégszenek annyival, hogy megbélyegzik, pellengérre állítják, életét ellehetetlenítik annak, aki másként gondolkodik. Tekintve, hogy a liberális demokrácia egy marxista filozófiába oltott keynesiánus hagymáz, nem lepődünk meg, hogy éppen azok ma a liberális demokraták, akik maguk, vagy akiknek felmenői a szocialista érában tömeggyilkosságokkal oldották meg a másként gondolkodók problémáját.

   Ideológiájuk alapját képezi a nemek hátrányos megkülönböztetése. Ebben a tekintetben az öngyilkos merénylők a nyomába sem érhetnek a liberális demokratáknak. Ugyanis amíg a muszlimoknál csupán a nő szenved el hátrányos megkülönböztetést, addig a liberális demokrata tagadja magát a nemet is, mint eleve rossz és elfogadhatatlan megkülönböztetését az embereknek. A liberális demokrata számára nem léteznek nők és férfiak, csak emberek vannak, akik egyenjogúak. Szóval, ha úgy tartja úri kedvem, akár szülhetnék is gyereket. Milyen kár, hogy a jog ilyesfajta problémákat nem képes megoldani!

Figyelemre méltó, hogy amíg a muszlimok kultúrájuk eme vonására alapvetően büszkék, addig a liberális demokraták bűnbakot neveznek meg, aki a nemek közötti különbség felemlegetésével akadályozza az emberi egyenlőség idilli állapotának elérkeztét. Szerintük mi, előnyös helyzetű, heteroszexuális (ciszgender? LoL) fehér férfiak – egy egyébként kihalóban lévő faj! – vagyunk a felelősek a világ minden borzalmáért. Beleértve a nők nőként kezelését is. S amíg a muszlim terroristáknál a nők támogatják a saját hátrányos megkülönböztetésüket (nyilván kultúrára jellemző attitűd), addig jelentős számú előnyös helyzetű, heteroszexuális fehér férfi tagadja meg énjét és vallja magát liberális demokratának.

Vajon belegondoltak már e két csoport tagjai, hogy mi történik akkor, ha őket egyazon élettérbe kényszeríti a saját hülyeségük?

Sosem unalmas, amikor ez a kislány nyilatkozik. Kislány, - mondom – miközben 19 éves felnőtt ember. Akinek saját elképzelése van a jövőjéről és a múltjáról, aki egyedül vállal felelősséget a döntéseiért, aki… Számomra mégis inkább tűnik egy gyámolítást igényló gyermeknek. 

Ez a gyermek tegnap érzelmektől feldúlt állapotban adott interjút az NSO-nak. Nem kellett volna. Talán a riporternek is lehetett volna annyi esze, hogy elhalasztja az eseményt nyugodtabb időkre. Gondolom, kellett a szenzáció. Nos, lett is!

A különböző portálokon aljasabbnál aljasabb emberek bántják Liliánát mindazért, amit mondott, ahogyan mondta. Szó mi szó, nem fogta vissza magát, nem szokása. Ahogy az már a gyerekeknél lenni szokott, ami a szívükön, az a szájukon. Liliána (elnézést, de nem hívom Lilunak, ahogy mindenki más, mert arról az a bűn ronda műsorvezető jut az eszembe, akinek olyan térdei vannak, mint egy kitaposott öszvérnek.) még nem tanulta el az érvényesülni akaró felnőttek simulékonyságát, még nem tudja milyen az, amikor napi szinten kell kompromisszumokat kötni, hogy ne álljon előttünk folyton valamilyen akadály.

Miről is szól az úszósport Izaurájának története? – Kezdjük talán ott, hogy kicsoda is volt szilágyi Liliána a sportoló, amíg fel nem szabadult. Először is Gyarmati Dezső és Bara Margit unokája. Tessék kiguglizni, kik ők! Habár elég szégyen, ha valaki nem tudja. Liliána édesapja Szilágyi Zoltán, egykori úszó olimpikonunk. Szóval híres emberek gyermeke, unokája. A sport átjárja az ő családját, mint Luke Skywalkerét az erő.

Ilyen háttérrel illik valamit elérni az életben, kitűnni a többiek közül. Nagy lelki teher ám ez egy gyermek számára. Úgy veri egy nyiladozó értelmű fiatal ember elméjét rabszolgavasba, mint Leoncio Isaurát. Nem csoda hát, ha mindaz, amin átment mostanában, érzelmektől átitatott bugyuta nyilatkozat tételére sarkallta.

Azt találta mondani ez a lelki rabságából felszabadult kis rabszolgalány, hogy ő márpedig most kivívta a szabadságát, úgyhogy mindenki tehet neki egy szívességet. Nem pont így, egy mondatban hangzott el, de ez volt mondandója lényeg. 

Sokan vették magukra e mondatokat. Olyanok is, akikről Liliána azt sem tudja, hogy a földön vannak, nemhogy még üzenjen is nekik. Ezek a muszájból megsértődők, akik aztán mindenféle aljasságot okádtak vissza a kislányra.

Szilágyi Liliána mondandója nem mindenkinek, hanem meg nem nevezett konkrét személyeknek szólt. Nos, bár ő nem nevezte meg őket, én megteszem: Szilágyi Zoltánnak, az édesapjának és volt edzőjének, Kovács „Kicsi” Lászlónak szólt. Nekik és senki másnak. 

Miért? – merül fel a kérdés joggal. Erre úgy próbálok válaszolni, hogy felidézem a Liliána által elmondottakat, illetve az édesapja és volt edzője tette kijelentéseket.

„Laci bának egészségügyi problémája van, amely újra jelentkezett – mondta Szilágyi Liliána a Nemzeti Sportnak adott interjújában. – Mondjuk, nem is csodálom, hiszen olyanokat bírt ki mellettem, hogy az tényleg embert próbáló. Én viszont azt szeretném, hogy emberként megmaradjon nekem! Senkinek sem kívánom az érzést, hogy áll hajnali négykor a repülőtéren, mert versenyre utazik, és kap egy telefonhívást, hogy az edzője kórházban van, és nem tud jönni… Én Laci bácsival képzeltem el az olimpiát, vele akartam kimondani, hogy »Igen, megcsináltuk!«” – Nyilatkozta Liliána.

„Évek óta egy szörnyű, bár az életemre nem veszélyes betegség gyötör, a cluster nevű fejfájás, a migrénnél is fájdalmasabb tünetegyüttes. Ilyenkor, évente egyszer, elkap, és ledönt a lábamról. Most egy hétig tartott a roham, de már teljesen jól vagyok, az idei adagot már kipipáltam, legközelebb jövő ilyenkor érkezhet. Szóval, ez nem olyan betegség, mint a rák vagy a magas vérnyomás. Mindegy, nem lehettem ott Liluval…” – mondta el a Magyar Időknek Kovács László.

Liliána életét teljes egészében az apja irányította, akiben megbízott, akire rábízta testét-lelkét. Ám ő cserbenhagyta. Amikor jöttek a monacói és a Canet-en Roussillon-i versenyek, a Mare Nostrum sorozat állomásai, nem gondoskodott edzői támogatásról, utánpótlásról a beteg edző helyett a lánya számára, hagyta teljesen egyedül belevágni ebbe a kemény olimpiai felkészülési tornába. Hagyta volna instrukciók, lelki támasz nélkül. A kétségbe esett kislány felhívta első edzőjét, az olimpiai bajnok Szabó Joe-t.

Apuka befolyásáról egy önvallomás: „Liliána sportkarrierjét mostanáig mindenben támogattam. Lányom tízéves sportpályafutásában, bárki is volt éppen az edzője, bármelyik klubban is versenyzett, egyetlen közös pont volt, és ez az én személyem. Jómagam szakedző vagyok, harmincéves sportpályafutással, négy olimpiával a hátam mögött…”

„Gyorsan és jól kellett döntenem. Egyetlen ember jutott az eszembe, Szabó Joe, hiszen nála kezdtem el úszni, van közös múltunk, számíthatok rá, és tudja azt is, mit él át egy versenyző ötven nappal az olimpia előtt. Rövid gondolkodás után szerdán délben azt mondta: igen, megcsináljuk.” - olvashatjuk a fiatal úszótól.

Vagyis ott és abban a helyzetben egyedül kellett döntenie, mert apuci segítő keze ezúttal nem nyúlt feléje. Azt, hogy mit mondhatott ekkor az apjának, nem tudhatjuk. Habár sokat sejtető az apuka médiabeli kirohanásának egyik részlete. Íme:

„Liliána kérését, vagyis, hogy a továbbiakban ne segítsem, tiszteletben tartom, és ezennel befejeztem sportkarrierje építését, a vele folytatott együttműködést.”

Ismerjük a kislány őszinteségi rohamait. Alighanem apuka is kapott belőlük egyet. Nagyon szíven üthette az eset ezt a négy olimpiát megjárt, egyébként totál eredménytelen sportmúltú szakedzőt, mert a következőket nyilatkozta a lányáról és annak új edzőjéről:

„Egyszersmind kijelentem, csak az eddig történtekért tudok felelősséget vállalni, ami ezután éri a lányomat, arra már nincs semmilyen befolyásom. Annyit még hozzátennék, hogy furcsállom Csende Zsolt bátorságát, aki sem úszóként, sem edzőként szerzett tapasztalattal nem rendelkezik, mint ahogy szakirányú képzettséggel sem. Ennek ellenére most már feladatát nem teljesítve tevékenykedik, hiszen a tőlem – mint a team vezetője és finanszírozója – kapott instrukciók értelmében a fizikális terhelésmérés, és ennek alapján az én tájékoztatásom volt a munkaköre. Lehet, hogy a megfelelő felkészültség hiányában más eszközökhöz nyúl? Nem tudom… Ami biztos, hogy amíg Liliána az én irányításommal úszott, a doppingvizsgálatainak eredményei minden esetben negatívak voltak. Befejezésül csak annyit, hogy egy kontár megjelenése a színen a magyar edzői kar, a szakma arcul köpése, egyszersmind komoly figyelmeztetés a magyar edzőtársadalomnak”

Hoppá! Apuci sem szarozik ám! (Már tudjuk, kitől örökölhette Liliána a temperamentumát és habitusát) Konkrétan doppingolással gyanúsítja a lányát és az edzői teamet, aminek vezetését Szabó Joe vette át tőle. A nevesített Csende Zsolt a szakmai irányításban vesz részt a három tagból álló szakmai stábban. Szabó Joe team koach és Csende Zsolt szakmai vezető mellett Ramocsa Gábor, a SE-TSK professzora tagja még a triónak.

Kicsit elemezgessük apuci és a volt edző sértettségének egyéb vetületeit is!

Kovács „Kicsi” László Törös Károly ivócimbor … izé … jó barátja. Hogy kicsoda Törös Károly? – Már túl azon, hogy egy alkoholista nímand? – Törös terjeszti a legaljasabb hazugságokat Hosszú Katinkáról és férjéről. Állítólag Törös pofázta ki részegen Kiss László nemi erőszakos dolgait is. S ha már ilyen jó barátok ezek ketten, Kovács úr sem mulasztott el Katinkázni egy jót.

„…Marseille-ben 200 m pillangón 2:08.4 perces idővel megverte Hosszú Katinkát (!), a táv specialistáját. Mindenki ledöbbent, én is, Lilu is, Shane Tusup, Katinka edzője pedig annyira kiakadt, hogy a last call roomban székeket rugdosott, még szerencse, hogy csak távolról figyeltem a történteket.”

Törös hasonló sztorikat ad elő különböző médiákban. Milyen érdekes! Ehhez tegyük hozzá, hogy anno Szabó Joe volt az egyetlen úszó olimpikon, aki határozottan Katinka mellé állt a szövetség és közte kirobbant vitában.

Szabó Joe-nak sok van a rovásán. Katinka mellé állt a többi edzővel és a szövetséggel szemben. Elvette Szilágyi Zoltán kedvenc játékszerét, pedig mennyi pénzt ölt bele. Ezért az a minimum, hogy szinte nyíltan megvádolják, hogy tiltott szereket ad Szilágyi Liliánának, hiszen szakmailag sehol nincsenek a Szilágyi-Szabó pároshoz képest.

Ilyen emberek ezek. Aki nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek, annak megkeserítik az életét. És hát persze, hogy nincs náluk nagyobb szakember a földön! Kár, hogy a tanítványaiknak semmit nem tudnak átadni ebből, mint látjuk az olimpián.

Első perctől fokozott figyelemmel kísérem Kiss László volt úszó szövetségi kapitány nemi erőszakolós ügyét. E részemről megnyilvánuló érdeklődést maga Kiss indukálta, amikor nem oly’ rég Hosszú Katinkával szemben exponálta magát, s már akkor is kiviláglott egy opportunista, erkölcsi gátlásoktól mentes személy körvonala. Onnantól én már nem vártam semmi jót ettől az embertől.

Mégis majd’ hanyatt estem a döbbenettől, amikor elolvastam a Privát Kopó bűnügyi magazin és a fullank.com közös cikkét. Az írásból egy olyan végtelenül aljas és kegyetlen ember képe sejlett fel, amilyen (szerencsére) nem sok van a közéletben. Ezzel, persze lehet vitatkozni, de inkább majd máskor. Maradjunk csak Kiss Lászlónál, az ikonnál, aki fontos pozíciókat tölt be különböző szervezetekben, aki állami és egyéb kitüntetések halmozója, akiről uszodát neveztek el, s még sorolhatnánk.

Csodálatos életpálya az övé, s ha csupán ennyi lenne ő, méltán övezné tisztelet személyét. Ahogy övezte is! Egészen addig a méltatlan lejárató kampányig, amit Hosszú Katinka ellen folytatott/folytattak. Mert onnantól az emberek véleménye megoszlott Kiss személyével kapcsolatban. Több alkalommal is bizonyságot nyert, hogy egyes állításai nem felelnek meg a valóságnak. Én már akkor is értetlenül álltam a viselkedése előtt. Tőle éppenséggel azt vártam volna, hogy anyatigrisként védje a fiatal sportolónőt, nem pedig hazudozzon annak érdekében, hogy a közvélemény előtt besározódjon. Majdnem nemzetközi doppingbotrány lett az egyik hazugságából, amikor azt állította, hogy Katinka úgy ment el az USA-ba egy pénzdíjas versenyre, hogy azt nem jelentette be a szövetségnél. Kiss egy keddi állítása szerint ő csupán hétfőn tudta meg Katinka facebook-os bejegyzéséből, hogy versenyen van. Aztán gyorsan kiderült, hogy éppen Kiss egy előző vasárnapi tévés interjúban említette, a sportolónő Amerikában versenyez. A vége az lett, hogy több rivális szövetség doppingvétséget emlegetett. Gyárfás Tamás alig tudta kimagyarázni a helyzetet, ami végül azért sikerült.

Ez volt az a pillanat, amikor el kellett volna engedni Kiss László kezeit, de sajnos nem ez történt. A mi sportos miniszterelnökünk, Orbán Viktor személyesen járt el, hogy Kiss pofátlanul eljátszhassa az áldozat szerepét és pajzsra emelve térjen vissza kamu lemondása után.  Ezek tényleg azt gondolták, hogy e mélységesen felháborító és ostoba színjátékuk hidegen hagyja az embereket? Hogy nem lesznek olyanok, akik felbőszült állapotukban küldetéstudatra ébrednek és esküt tesznek Kiss levadászására?

A leleplezés a korábbi események logikus következménye volt. A vadászok kitartása meghozta gyümölcsét, nem is akármilyen gyümölcsöt! Ki kardot ránt, kard által vész el. Mennyire igaz ez Kiss esetében! Kétszeresen is. Ugyanis Kiss volt az, aki annak idején belső puccsot szervezett Széchy Tamás ellen, s az akkor 68 éves mester szűrét kitette a MÚSZ-ból. Szintén Kiss volt, aki leginkább felhorgadt Katinka ellen. Nos, csúnya vége lett. Nem kell nagy jóstehetségnek lennem ahhoz, hogy megjósoljam, Kiss kálváriája korántsem ért véget. Szenvedjen is a mocskos disznó!

Egy agresszív, erkölcsi gátlások nélküli, évtizedeken át köztiszteletnek örvendő, sőt bálványozott személy reakcióit láthatjuk, amikor vulgáris szavakkal küldi el a riportereket, amikor állításait egyik napról a másikra változtatgatja, amikor blöffökkel igyekszik manipulálni a közvéleményt. Azzal a háttérrel, amivel ez idáig rendelkezett, akár a képünkbe is ordíthatta volna, hogy „Igen, megtettem! Na és, mi közötök hozzá? Én vagyok a legnagyobb úszóedző, én vagyok számtalan elismerés birtokosa, egy ikon vagyok, ti meg semmit és senkik!”. Mennyire rá van írva az arcára, hogy legszívesebben meg is tenné, csakhogy közben eltűnt a háttér. Nincs állambiztonság, amelyik azt az ígéretét sem tartotta be, hogy az aktáit megsemmisítik. Nincs a MÚSZ könyörtelen ura, aki az edzőket is megzsarolja érdekében, és nincs miniszterelnök sem, aki felhívja telefonon. Egyedül Péterfalvi ombudsman Attila fenyegette meg a médiumokat, hogy ne merjenek újabb részleteket nyilvánosságra hozni Kiss múltjáról. Ez mindent elmond arról a hatóságról, amit az a nyomorult képvisel.

Hogy mégis legyen egy szalmaszál, amibe a fuldokló Kiss kapaszkodhat, ügye politikai fordulatot vett. Kibaszott zombik! A különböző internetes portálokon egyre hangsúlyosabban jelentek meg a politikai nézetek mentén alkotott vélemények. Lett Gyurcsányozás, bolsevikozás és Orbánozás. Mígnem kikristályosodott két csoport szembenállása, amelyek közül az egyik szerint azért lehetett Kiss az, aki eddig volt, mert Orbán emelte őt piedesztálra, aki amúgy egy tolvaj diktátor és dögöljön meg. A másik tábor, a jobboldali érzületű kommentelők hamar kaszát-kapát ragadtak és Orbánt védve odáig jutottak, hogy Kiss ártatlan, a megerőszakolt lány egy szajha volt, aki könnyen kötélnek állt. Így lett Kiss László a gyűlölt jobboldal emblematikus figurája egyfelől, és a áldozata a bolsevista támadásoknak másfelől.

Olvastam tegnap egy írást a pedagógusok kormányellenes kiállásáról a kolozsváros.com-on. A hírportál egyre népszerűbb baloldali liberális orgánum, és valóban, kiváló írásaik vannak. Még akkor is, ha én többnyire nem értek egyet velük. Ahogy a tegnap olvasottak esetében is. Ím ezt írták: „Sajnálatos módon egy demokráciában (bármilyen vérszegény is legyen az) minden közügy politika.” Ezzel egyszersmind azt állítva, hogy kizárólag a politikai gondolkodás mentén értelmezhető, ítélhető meg egy közéleti esemény. Márpedig ez egy orbitális baromság. Éppen Kiss László ügye a bizonyság arra, hogy a politikai gondolkodást felülírja egy társadalom erkölcsi értékrendjéből fakadó véleményalkotási metodika. Annak pedig annyi köze sincs a politikához, mint nekem a Kennedy-gyilkosságokhoz.

Minden társadalomkutató tudja (kivéve a politológusokat, mert ők elvből idióták), hogy egy társadalom (azaz kultúra) számtalan kulturális elemből áll. Olyan elemekből, mint vallás, politika, öröklési szabályok, étkezési és öltözködési szokások, ünnepek, stb. Vagyis a kultúra anyagi és szellemi értékek összessége. A kulturális elemek legfőbb tulajdonsága, hogy mindegyik a kultúra része és nem fordítva. Tehát a kultúrának van vallása és nem a vallásnak kultúrája. A kultúrának van politikája és nem a politikának kultúrája.

Azért a politika és vallás kulturális elemeket említem fel, mert e kettő zabálja fel világainkat manapság, mint a mesebeli kisgömböc. Például vegyük a vallást. Az iszlámvallás felfalta az arab kultúrákat, maga alá gyűrt mindent, ami kaotikus állapotokat idézett elő. Az ISIS megszületését, az európai terrortámadásokat. Magyarországon a politika viselkedik úgy, mint a vallás amazoknál. Ennek a kóros állapotnak köszönhető, hogy nincs egy általános értékrend, amit mindenki, de legalábbis a nagy többség magáénak vall. Politikai jelszavak, lózungok és mantrák vannak, amiket a zombisereg ismételget.

Ezért van lehetősége a Kisseknek, Habonyoknak, Gyurcsányoknak, Gyárfásoknak, Vajnáknak és Bajnaiknak, mert mindig lesz elég agyhalott zombi, aki harcol értük foggal-körömmel, acsarkodva, fáradhatatlanul.  

Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó. Icipici házikóban icipici ágyikó. Ottan élt, éldegélt egy icipici Lencsi lány. Icipici anyukával túl az Óperencián.

Ez az icipici anyuka levelet írt a Történelemtanárok Egyletének.

LoL, Történelemtanárok Gittegylete!

Az icipici anyuka azért írt levelet, mert az ő Lencsi lánykája egyest kapott erkölcstan órán egy dolgozatára. Értitek, emberek? A Pumukli manó bandája által ördöginek nyilvánított erkölcstan tantárgyról van szó.

Brrrr, erkölcs! Kiveri őket a víz az ilyesmitől.

Icipici anyuka levelét megírta, mint Tatjána Anyeginnek. Értetlenkedik ez a jóasszony, Lencsi lánykája miért kapott egyest a "Mit jelent számotokra március 15?" témakörben írt dolgozatára, amely egyetlen mondatból állt. Íme a mondat: „Nekem ugyanolyan nap, mint a többi és nem nagyon érint meg.”

Na, most az nyilvánvaló, hogy icipici anyuka nem különösebben lehet iskolázott. Ugyanis az iskolai dolgozat jellemzően az az irodalmi műfaj, amely nem egyetlen mondatból áll. Ergo az a tanuló, aki elintézi egyetlen mondattal a dolgozatát, az elégtelent kap. Értjük, nem túl bonyolult?

Csak azért kérdezek rá, mert a Történelemtanárok Gittegylete nem értette. Amint megkapták icipici anyuka levelét, rögvest összedobtak egy kétszázhetvenezer kérdésből álló követelést az osztályzatot adó erkölcstan tanár felé. Valamennyi kérdés azt sugallja... mit sugallja, ordítja a tanár pofájába, hogy merészel egyetlen mondatos dolgozatra elégtelent adni egy erkölcstan tanár.

És újra csak brrrrr, erkölcstan!

Hogy kell-e külön erkölcstan óra az iskolákba, az egy érdekes kérdés. Szerintem kell, mert "tisztesség dolgában elég szarul állunk" - amint azt D. Nagy Lajos megénekelte a Rolls Frakcióban. Emlékszünk, a Fejezetek egy iskolás gyermek naplójából című dalban. Nem ma volt, de ma inkább aktuális, mint bármikor korábban.

Sokkal érdekesebb kérdés azonban, hogy miért nem érti a Történelemtanárok Gittegylete, hogy egyetlen mondat dolgozatnak kevés, tehát nem elég, ami tanárul elégtelen, hülyegyerekül meg kapa, karó, stb.

Játsszunk el a gondolattal, hogy az erkölcstan tanár azt a témát választja, hogy "Mit jelent számotokra a holokauszt emléknap?". Erre a Lencsi lányka leírja eme csodálatos mondatot, hogy „Nekem ugyanolyan nap, mint a többi és nem nagyon érint meg.”

Ej, de kíváncsi lennék, milyen kérdéseket fogalmazna meg ebben az esetben a Történelemtanárok Gittegylete, ha csupán egyest ad az erkölcstan tanár és nem felnégyelést, kiátkozást, iskolából eltávolítást, stb!

A továbbiak csak erős idegzetűeknek!

S ímé a Történelemtanárok Gittegyletének kérdései az erkölcstan tanár felé:

"szeretnénk tudni, hogy mire kapta Lencsi ezt az osztályzatot.

Kérdéseink a következők:

• Milyen jellegű dolgozat volt ez? Számonkérés? Ha igen, milyen tananyagot kért számon, hol található az a tananyag a tankönyvben, amiből föl lehetett rá készülni? Mik voltak az osztályzás kritériumai?
• Ha nem számonkérés volt, mi volt a célja a kérdésfölvetésnek? Egy meghatározott véleményt várt el, vagy szerette volna megismerni a gyerekek véleményét?
• Ha egy meghatározott véleményt szeretett volna hallani és olvasni a gyerekektől, mi volt ez a vélemény? Közölte-e előre a gyerekekkel, hogy milyen vélemény a megfelelő? Ha nem közölte, milyen módon juthattak az ön által preferált helyes véleményre? Milyen egy ötös vélemény március 15-ről?
• Ha saját véleményt várt el, akkor mit osztályozott a véleményeken? Mit osztályozott Lencsi saját véleményén?
• Lehet-e Ön szerint véleményt osztályozni?
• Ha nem Lencsi véleményét osztályozta, akkor egészen pontosan mit osztályozott?
• Miért emelte ki nyilvánosan Lencsi véleményét azzal, hogy az őt minősíti? Hogyan minősíti Lencsit a véleménye Ön szerint?
• Ön szerint van-e joga Önnek ítélkezni egy gyerek fölött annak véleménye miatt, van-e joga megszégyeníteni?
• Végezetül szeretném megtudni, hogy mi a célja pontosan az erkölcstan órának? Vannak meghatározott álláspontok, vélemények, amiket a gyerekeknek el kell fogadniuk és meg kell tanulniuk, vagy van rá lehetőségük, hogy több különböző vélemény megismerése során felvállalják, vagy formálják a saját véleményüket?"

Válaszait várjuk tisztelettel: Farkas Kinga és Tóta József

Az utóbbi napokban orosz és balti sportolók buktak meg doppingvizsgálaton. Senkinek ne legyen kétsége, további esetek várhatóak. Január elseje óta az "orosz Algopyrin" is tiltólistás lett. Mi az Algopyrin? - Az Algopyrin az a gyógyszer a magyar népi gyógyászatban, ami mindenre jó. Lázra, fájdalomra, másnaposságra, stb. Mindenre. Tőlünk keletre a meldonium hatóanyagú gyógyszerek számítanak ilyennek. Szedi boldog-boldogtalan. Na, hát mostantól ez sem lesz! Sportolóknál legalábbis biztosan nem. Ugyanis a WADA tiltólistára tette a meldoniumot. Jól időzítve, olimpia előtt. Egy laikus csak annyit lát, hogy jól lebuknak az orosz sportolók, mert az összes aljas szemét doppingoló. Amúgy azok. Minden olimpikon az, nációtól függetlenül. Csakhogy - és itt jön a lényeg! - a meldoniumot nem doppingolásra használják a sportolók, arra ugyanis nem alkalmas. A hatóanyag a regenerálódásban segít, nem a nagyobb teljesítmény elérésében. A nagyobb teljesítmény elérését segítő szereket "maszkírozni" szokás, hogy ne tudja a kimutatni semmilyen labor. Manapság az ilyen maszkírozó szerek legalább olyan drágák, ha nem drágábbak, mint maga a dopping (HGH, EPO és a szteroidok). A meldonium arra jó, hogy a túlzott igénybevételnek kitett szervezetet regenerálja. Minden kultúrában megvan az a gyógyszer, amit ilyenkor szednek. A WADA valamilyen megfontolásból most felderítette, mit szednek az oroszok és a térség lakosai általános gyógyszerként, és arra csapott le. Indokolatlan és aljas húzás volt.

Kolonics György neve mond valamit a tisztelt nagyérdeműnek? A tájékozatlanok kedvéért: a valaha volt egyik legnagyszerűbb magyar sportoló, kétszeres olimpiai, megszámlálhatatlanszoros világbajnok kenusunk. Hirtelen szívhalálban halt meg, tragikus és értelmetlen halál volt az övé. Ha lett volna olyan fejlett a sportorvoslásunk, mint az oroszoké, Gyuri ma is élne. Igen, a meldonium segített volna megvédeni a szívét attól a terheléstől, amit az izomzat fizikai nyomás által gyakorol rá.

A WADA egyértelműsítette, az olimpia-háborúban melyik oldalon áll. Egyszersmind azt is, hogy bármilyen eszközt bevet, nem kímélve rendkívüli fiatal emberek életét sem, hogy győzelemre vigye a másik oldalt. Tudjuk, melyiket? - Hát azt, amelyik terroristának nézte a doppingellenőröket és sportolóit fegyveres ügynökök tucatjainak közreműködésével menekítette ki az olimpiáról.

Mondjak valamit? - A WADA szerintem is egy terrorista szervezet. Egyfajta hadviselési technika az ellenség megsemmisítésére. Új keletű és egyre népszerűbb kifejezéssel élve a proxy-háború egyik fegyverneme.

36'. Berlin, 72'. München, 80'. Moszkva, 84'. Los Angeles... 2016 Rio de janeiro?

Mára alig maradt olyan liberális és illiberális megmondó ember, aki ne mondott volna véleményt az Erdősi Lászlóné neve alatt a Nemzeti Választási Irodában (továbbiakban NVI) érkeztetett népszavazási kezdeményezésről. A vélemények egybehangzóak, összehasonlításukban nem fedezhetünk fel a történteket árnyaló, a véleménynyilvánítás előtt lefolytatott belső diskurzusra utaló tartalmi elemeket.

Valamennyi megnyilatkozás zsigerből nácizó, a tarkónkra rálehelő rettenetet vizionáló, a jövőnket a fasizmus vákuumába szippantó társadalmi jelenségről értekező. Elemi ösztönök kitárulkozása ez, és arról tanúskodik, hová korcsosult az emberi értelem. Olyan egyedül érzem magam. Végtelen magányba zár az a társadalom, amelyik feladja a gondolkodás szabadságát, s helyette vicsorgó pofájából nyálat csorgatva ontja gyűlöletét mindenre, ami a komfortzónáján túli világban történik. Kiközösítettnek érzem magam, ugyanakkor boldog vagyok, hogy nem kell részévé válnom mindennek. Ösztönösen érzem, csak így élhetem túl.

Más vagyok. Nem egyszerűen az átlagtól eltérő egyéni arculat, egyéniség, nem a személyiségre utaló „más”. Én vagyok Az Idegen. Az ember legmélyebben gyökeredző, intuitív preferenciáinak kivetülése a másik ember észleléséről, illetve saját közvetlen tapasztalataihoz való viszonya, a sztereotípiák, előítéletek és hiedelmek megtestesítője.

Ebbéli nagy magányomban gyakorta mélyedek el gondolataimban. Erről az esetről is elméláztam. Először a történek groteszk mivolta ragadott meg. Akkor tettem is egy megjegyzést erről az idővonalamon. Aztán amint egyre több információ birtokába jutottam, ráébredtem, hogy káprázat áldozatául estem. Ezt viccesnek találtam. Akkor komorultam el, amikor megláttam, hová taszította ez a káprázat az embertársaimat.

Most ahelyett, hogy a káprázatot elemezném, a valóságot írom le. Jelen jogállami keretek között bárki nyújthat be népszavazási kezdeményezést a jogszabályban rögzített tilalmas kéréseken túl. Bárki. A szocialista politikusok, az idős nénik, kopaszok és hosszú hajúak, sportos testalkatúak és testi valójukban leépültek egyaránt. A vonatkozó passzus 10 tilalmas témakört sorol fel, én ezt most mellőzném. Népszavazási kezdeményezést a NVI hivatali helyiségében lehet érkeztetni. Automata érkeztető bélyegző van, amely a hivatali nyitva tartás idején működik. Az épületbe csupán azok a természetes személyek léphetnek be, akik népszavazási kezdeményezési szándékukat alátámasztó dokumentumot tudnak felmutatni. Ez a kezdeményezés lehet a sajátjuk, de eljárhatnak megbízottként, meghatalmazottként is.

Az NVI épületében betartandó rendszabályokra biztonsági szolgálat felügyel. Munkájukat kamerarendszer működése is segíti. Amikor tehát valaki megérkezik, köteles igazolni, hogy birtokában van egy érkeztető bélyegzővel ellátni alkalmas beadvány. Lehet ez sajátja, vagy másé, a lényeg, hogy olyan dokumentum legyen, amely érkeztető bélyegzőt kaphat. Nem viheti be tehát senki a saját vagy más kórházi kórlapját, Tesco-s számláját, villanyszámla csekkjét érkeztetni!

Annyian vihetnek be népszavazási kezdeményezést, amennyin csak akarnak. Van azonban egy szabály: egyazon témakörben csupán egyetlen, jelesül az elsőként érkeztetett kezdeményezést vizsgálja a választási bizottság. Lehet ezt a szabályt kritizálni, s talán ez eset kapcsán a plebejus mentalitás okán változtatnak is rajta, de jelenleg akkor is érvényes szabály.

Esetünkben mik a tények? – Nem Nyakó István szocialista politikus érkezett elsőként az épületbe, aminek okán nem az ő kezdeményezése kapott először bélyegzőt. Ugyanabban a témakörben legalább 10 másik ember várakozott a kezdeményezés beadhatósága időpontjának elérkezésére. Ők megelőzték Nyakót. Minekutána valamennyien ugyanazzal a kezdeményezéssel álltak sorban, Nyakó előtt érkeztetni elegendő volt csupán egyet közülük, már az is annullálta a szocik kezdeményezését.  

Mi ezzel a gond? – Semmi!

Jogszerűen adhat le népszavazási kezdeményezést kopasz, rövid hajú, sportos testalkatú ember? – Igen.

Jogszerű-e, ha valaki más nevében eljárva érkeztet népszavazási kezdeményezést? – Igen.

Tilalmas-e ugyanazon népszavazási kezdeményezéssel sorban állni több embernek egyszerre? – Nem.

Hamarabb érkezett egy vagy több férfi a hivatalba, mint Nyakó István? – Igen.

Volt náluk személyenként is a belépésre jogosító dokumentum? – Igen.

Akkor mi a probléma, elvtársak?

Feledjük a törvényeket és adjunk érvényt Nyakó és a többi agyhalott kifogásának, amely szerint sportos testalkatú, rövid hajú vagy kopasz emberek hiába állnak sorban, kezükben beadásra alkalmas dokumentummal, ők ne számítsanak kérelmezőnek, hanem a sorban mögöttük következő első olyan ember, akinél van beadásra alkalmas dokumentum, nem kopasz vagy rövid hajú, átlagos testalkatú? Elnézést, magas lehet azért valaki, vagy a magasság is kizáró ok? Esetleg legyen valamilyen kritérium az öltözetre is? Ne adj Isten származásra vagy vallásra vonatkozóan?

Tudjátok, embertársaim, egynémely közületek végtelenül aljas és ostoba. Hirtelen nem is tudom, melyik inkább. S az sem különb, aki a gondolkodás szabadságát elvetve veletek együtt óbégat. Jó idegennek lenni köztetek.

A társadalomtudományokban az evolucionista szemlélet mindig csupán egy lépcsőt jelent a tudományág történetében a kezdetlegestől a modernig. Ez a tudományosnak mondott megközelítés bennem folyton azt a képzetet keltette, hogy evolúció tulajdonképpen nincs is. Van valami más, de az már túlhaladott rajta. Idő kellett, mire ráébredtem, hogy ez egy ostoba gondolat. Az evolúciónál nincs nagyobb és állandóbb erő, amely formálná azt a teret és időt, amelyben az ember él. Tette ezt akkor is, amikor még nem is léteztünk, s teszi majd létünk múltával tovább megállíthatatlanul.

Fenti kis bevezetőt az állatvédők szombatra meghirdetett tüntetése ihlette. A hírek szerint több ezren gyűltek össze, így tiltakozván az állatkínzás ellen. Precízebben fogalmazva azért, mert a hatályos Büntető Törvénykönyvben (továbbiakban Btk.) állatkínzásért, orvvadászatért és tiltott állatviadal szervezéséért kiszabható büntetési tételek tekintetében a jogalkalmazói jogkörben eljáró hatóságok (rendőrség, ügyészség, bíróság) rendszerint a lehető legenyhébb ítéleteket hozzák. Akit a száraz jogi része érdekel, annak a poszt végén lesz lehetősége tanulmányozni a jogszabályi környezetet. Mi itt most ugorjunk át ezen.

A minap egy véleményem kapcsán a Facebook-on megkaptam, hogy nem vagyok férfi, csak állat- és migránssimogató. Természetesen egy arctalanul regisztrálttól és természetesen a helyesírás legelemibb szabályait mellőző véleményben. Íme, ezt írta: „...hát igen, vannak férfiak és vannak állat és migráns simogatók!”

Ezek szerint nem vagyok férfi. Nos, ahol a férfi mércéje az, amit ez a jóember gondol, ott én nem is akarok férfi lenni. 

Hogy miért is kaptam ezt a gúnyos beszólást? – Azért, mert egy celeb imázs filmjében úgy próbálták eladni állítólagos származását, hogy ősei élelemszerzési módjait elevenítették fel. Természetesen sületlenség volt az egész, tekintve, hogy jól ismerem az említett kultúra szokásait, és bizton mondhatom, a kis hölgyről készült film sokkal inkább látványos, mint valós elemeket felsorakoztató. Mindenesetre jó sok állatot megöl a filmben. Erre tettem megjegyzést. Íme egy részlet abból: „A vadászokat egyenesen gyűlölöm. De ez csak az én érzékenységem, nem valamiféle egyetlen helyes út. Sok út van, mindenki járja a sajátját. Aki ölni képes azért, hogy egyen, vagy másokat megetessen, az nem feltétlenül rossz általános értelemben.”

Tényleg nem szívelem a vadászatot. Én nem vagyok képes állatot ölni. Még a darazsakat is kimentem a medencéből, amiért cserébe jól megcsípnek. Szerencsére nem vagyok allergiás, úgyhogy nem különösebben haragszom érte. Személyes hitvallásom ebben a témában úgy foglalható össze, ha nekem kéne megölnöm egy állatot, hogy ehessek, inkább vegetáriánus lennék. Hogy ez gyengeség, vagy férfiatlanság lenne? – Alig hiszem.

Gyerekként én is bántottam állatokat. S ez nem csupán oktalan cselekedet volt részemről, hanem abban a korban az állatok bántalmazása egyszerűen nem volt felháborodást keltő cselekmény, mondhatni mindennapok szerves része volt. Nyilván nem vertem szét kiskutyák fejét baseballütővel, mint valami falusi alpolgármester hülyegyereke tette nemrégiben. Ennek ellenére is jól érzékelhető különbség van a társadalom akkori és mostani reakciójában az állatok bántalmazásának eseteiben.

A kutya régen csak házőrző vagy jószág felvigyázó volt. Macskát azért tartottak, mert az megfogta az ételt dézsmáló egereket. A baromfik sorsa mit sem változott. Őket akkor is és ma is csak azért tartják, hogy végül erőszakos véget érjen életük, mert az ember húst eszik, az ő húsukat. Viszont a kutya és macska ma már házi kedvenc elsősorban. Elvesztették korábbi funkciójukat, nem őriznek házat, nem esznek egeret, hanem a gazdi lelkét simogatják. Ezért is van az, hogy sok állat szenved a gazdájuk sérült érzelmi élete miatt.

Az emberi társadalom fejlődésének egyik, ha nem a legfontosabb mozgatója az a dinamikus és kölcsönös folyamat, amit kommunikációnak szoktunk nevezni. A kommunikáció során zajló interakciók interperszonális kapcsolatokat hoznak létre. Mára az emberi kultúrán belül az emberek egymásközti viszonyai (interperszonális kapcsolatai) oly’ mértékben váltak bonyolulttá, hogy sokszor érzelmileg súlyosan ellentmondásos állapotokat idéznek elő, amelyeket az egyén mentálisan nem képes feldolgozni. Ezért kialakít egy olyan kommunikációs teret, amelybe menekülve megszabadulhat az ellentmondásos állapotok okozta frusztrációtól. Ám ebbe a térbe nem másik embert von bele, ezzel elkerülve az emberi kommunikáció leggyakoribb helyzetét, a vitákat, konfliktusokat, hanem olyan élőlényt, amelyik egyébként is a fizikai környezetében él, függ tőle, általános elmélet szerint feltétlenül szereti őt. Ez az élőlény leggyakrabban a kutya és a macska.

Ezzel kapcsolatban két nagyon fontos tényt kell kiemelnem:

1. Az emberi társadalom fejlődése tekinthető ellentétek harcának és egységének eredményeként. Az egyes társadalmi jelenségek vizsgálhatók összefüggéseikben, kölcsönhatásaikban, fejlődésükben, ellentéteik és ellentmondásaik keletkezésében, kifejlődésében, feloldásában, a mennyiségi változások minőségiekbe való átcsapásában, a tagadás tagadása alapján, ahogy a dialektika, a vitatkozás művészete mondja. A dialektika az ókori görögöknél, a hét szabad művészet egyike volt. A dialektika a természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb mozgástörvényeinek összefoglalása. Vagyis az, aki a vitákat kizárólag konfliktusként, a szó pejoratív értelmében véve képes értékelni, az lemond az érvelés lehetőségéről, amely a társadalom (és az egyén) fejlődése szempontjából rendkívül káros.

2. Az ember és az állat közötti kapcsolat mindig alá- és fölérendeltségi viszonyt jelent. A fent-lent irányú, kapcsolatot vertikális kapcsolatnak nevezzük. Horizontális, vagyis egymás mellett álló, egyenrangú kapcsolat csak ember és ember között van. Vagyis a kvázi társ szintjére emelt állatok továbbra sem lesznek velünk egyenrangúak. Ezt az ember és állat kapcsolatát szabályozó törvények is kifejezik. Arról nem beszélve, hogy a gazdi bármikor kinyilváníthatja primátusát az állattal szemben a köztük létrejövő interakciók során. Ezáltal pont egy olyan helyzetet teremtve, amelyből ő ember-ember viszonylatban minduntalan kimenekül.

Mindezekből világosan kitűnik, hogy bár az állatokhoz való viszonyunk a helyes irányban változott meg, a fejlődés mozgatója mégsem egy pozitív társadalmi jelenség volt. Ezért is láthatunk sokszor rendkívül torz ember-állat kapcsolatokat. Amikor például egy kedvencet emberi tulajdonságokkal ruháznak fel, megfeledkezve arról, hogy az állatokat alapvetően nem a tudományos értelemben vett értelem, hanem az ösztönök irányítják.

Természetesen van összefüggés az állati és emberi érzelmek között. Erről Darwin az Állatok és növények változásai háziasításuk során című könyvében szemléletesen ír. Például az arcizmaink szerepéről az érzelmek kifejezésében. Szóval, nem teljesen hülye az, aki érzelmet vizionál kedvence arcán. Akkor teljesen idióta, ha ezt az emberi érzelemmel azonos értékűként tekinti. Az állat nem ember!!! Nem lehet egy állatot emberként kezelni. Ez nem helyes, de az állatnak sem jó. Bármilyen hosszú ideje is élnek az ember mellett, s estek át változásokon ennek okán, nem lettek emberré. Nem emberként kell tekintenünk őket, amikor kijelentjük, hogy az állatok az emberi társadalomnak olyan részévé váltak, amely képes jelentős változást, sőt fejlődést előidézni személyek és csoportok életében. Sokkal inkább azt kell megértenünk, hogy nem csupán az ember képes az értelem segítségével pozitív változásokat előidézni az emberi társadalomban, hanem az állat is képes ilyen hatást kifejteni az ösztönei révén. Vagyis létezik ember és állat közötti érzelmi kölcsönhatás, interakció.  

Ilyen interakcióról, kölcsönhatásról mindenkinek vannak élményei. Nekünk például volt egy cicánk, amelyik megfogta az egereket, sorban kifektette őket az ajtó előtt és várta, hogy megdicsérjük. Sosem kértük, hogy egeret fogjon. Amúgy sem egerek voltak, hanem mezei pockok, mert egér nem volt a ház körül. Ő mégis úgy érezte, ezzel valami pozitív hatást vált ki belőlünk, amiből aztán neki is haszna van. Aztán ott volt a kutyánk, amelyiket sosem tanítottam semmire, mégis mielőtt tett volna valamit, rám nézett és várt valami reakciót. Egy fintor vagy fejrázás elég volt neki, hogy tudja, szabad vagy sem.

Az állatok képesek megtanulni gazdáik szokásait, reakcióját különböző szituációkban. Tudományos értelemben véve ez mégsem egyfajta értelem megnyilvánulása. Sokkal inkább arról van szó, hogy nem ismerjük eléggé az ösztönök természetét. S ha figyelembe vesszük, hogy az ember tanult és öröklött tulajdonságok összességeként lesz a cselekvések alanyává, felmerül a kérdés, vajon az öröklött tulajdonságok milyen időintervallumban mérhetőek. Kizárólag közvetlen felmenőinktől öröklünk, vagy vannak archetipikus örökségeink? Jung óta tudjuk, hogy a kollektív tudattalan tartalmazza az emberiség közös pszichikai örökségét. S ha ez az örökség oly régi időkből való, amikor az ember még inkább volt ösztönös, mint tudatos, akkor egyértelművé válik, minél differenciáltabbá lesz az emberi társadalom a tudatos cselekvések által, annál inkább lesz részévé az ember múltja a jövőjének.

Múltunk az állatokkal közös múltban gyökeredzik. Ezen az sem változtat, ha a létező világmindenséget nem a nagy bumm hozta létre, hanem egy szuperintelligencia teremtette. Természetes tehát, hogy a társadalom fejlődése az állatokhoz való viszonyunkat is átrendezi. Ezen átrendeződés akkor mutat jó irányba, ha őket közelebb hozza hozzánk. Továbbra is állítom, az állat nem pótolhatja az embert. Az emberek közötti kommunikáció elemi szükséglet a jövőben való fennmaradásunkhoz. Ezt az állatokkal való szorosabb (emberibb) viszonyunk katalizálhatja, de nem helyettesítheti.

Amennyiben tehát elfogadjuk az evolúció létezését és hatását a létező világra, az emberi társadalomra, az állatkínzást szigorúbban kell szankcionálnunk. Ehhez a jogi tényállást módosítani szükséges. Az elkövetői magatartásokat részletesebben kell artikulálni, valamint kiterjeszteni az ezzel kapcsolatban felmerülő minél több cselekvésre. Jelenleg három elkövetési magatartást különböztet meg a Btk.: bántalmazás, olyan bánásmód alkalmazása, mely alkalmas maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozni az állatnak, illetve az állat elűzése, elhagyása, kitétele. E három elkövetési magatartás csupán vétségnek számít. Bűntett akkor lesz, ha valaki az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Én ezt kiegészíteném olyan magatartásokkal, amelyeket ugyan jó szándékból, szeretetből követ el az ember, mégis árt vele az állatnak. Nem hozok erre példákat, noha tudnék. Azt gondolom, előbb a tudatos aljasságot kell a helyén kezelnünk, utána elgondolkodni azon, mely jó szándékunk lehet ártalmas a szeretett jószágunk számára.

Kétségtelen tény, hogy szükség van a törvény szigorítására. Ugyanakkor többnyire csak a kutyákra és macskákra gondolunk, amikor e kérdésben állást foglalunk. Mivel zömmel eszünk húst. Szárnyasokat, disznót, marhát, birkát, kecskét, stb. Velük mi legyen? Vagy mi legyen azokkal, akik nagyüzemben tenyésztik, majd megölik őket azért, hogy együnk? Álljanak bíróság elé a hentesek? Zárjuk be a csirketelepeket?

Töredelmesen bevallom, én a nagyüzem ellen vagyok. Ez érzelmi álláspont, semmi realitást nem tartalmaz. Tudom, hogy elkerülhetetlen az egyre növekvő létszámú emberiség olcsó táplálása. Ez pedig kizárólag nagyüzemben oldható meg. Ergo a csirkéket, birkákat, malacokat és a többi emberi fogyasztásra szánt élőlényt kínozni szükséges. Húsevő vagyok, nem lehetek farizeus, hogy ezt a körülményt elítélem. Tudom, hogy rossz, de eltűröm, el kell tűrnöm, vagy ne egyek többé húst.

Lehetne optimálisabbá tenni az állatok számára a nagyüzemi tartást. Lehetne kevésbé méltatlan, de annak ára van. Nem ezer lesz kilója a disznóhúsnak, hanem ötezer. Nem, annyi közös jóakarat nincs még az emberi társadalomban, hogy ezen változtassunk. Tudtátok, hogy valami ötven ember együtt annyira gazdag, hogy az egész emberiség összes adósságát kifizethetné? Szóval, ha lenne elégséges közös jóakarat, lehetne változás. Addig azonban minden nap szembesülnünk kell gyarlóságunkkal. Elnézzük a helytelent, cinkosai vagyunk aljas embereknek az aljasságban.

Nem vidám történet ez. Még sokáig nem is lehet az. Szerezetten jót tenni anélkül, hogy ne kerüljünk fanatikusok hálójába, nehéz. Sajnálom, de tényleg az a véleményem, hogy az állatvédő szervezetek között szignifikánsan sok a futóbolond. Ezért elsősorban a magam módján próbálok meg tenni az állatokért. Tudom, hogy ezzel magamon is segítek.

Végezetül jöjjön az a fránya Btk.! (Köszönet érte Dr. Sziládi-Kovács Hajnalkának!)

Állatkínzás:

Jogi tényállás:

 Btk. 244. § (1) bekezdése szerint: „Aki 

1. a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

1. b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő 

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás

1. a) az állatnak különös szenvedést okoz, vagy

1. b) több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.”

Elkövetői kör: Az (1) bekezdés a) pontja esetében a bűncselekményt tettesként, részesként bárki elkövetheti, az is tettes lehet például, aki engedély nélküli állatkísérleteket végez, illetve az engedélyben foglaltaktól eltérően végzi, vagy állatorvosi végzettséghez kötött tevékenységet jogosulatlanul végez. Az (1) bekezdés b) pontja esetén viszont - a birtokviszonyra utalásból következően - az elkövető csak az állattartó (tulajdonos vagy használó stb.) lehet.

Az „elkövetési tárgy” (nevezzük inkább áldozatnak) a gerinces állat lehet, az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján pedig az állattartó nem gerinces veszélyes állata (pl. skorpió, bizonyos pókfajták) is lehet.

Elkövetési magatartások:

bántalmazás: Általában bántalmazásnak minősíthető minden erőszakos ráhatás a gerinces állatra, még akkor is, ha közvetlenül a testi épségét nem sérti. A bántalmazás körébe tartozik például: a kínzás, emberre vagy állatra uszítás, illetőleg állatviadalra idomítás, kíméletet nem biztosító módon mozgatás és szállítás, elhelyezés, természetellenes és önpusztító tevékenységhez szoktatás stb..  A joggyakorlat nem minden testi vagy lelki bántalmazást tekint azonban állatkínzásnak, például a nevelés, idomítás céljából történő fizikai ráhatást nem bünteti (már amennyiben ez nem alkalmas az állat maradandó egészségkárosodásának, pusztulásának előidézésére). A bántalmazás "indokolatlan" voltának a megítélése bírói mérlegelés kérdése szokott lenni. Nem tekinthető indokolatlannak például az állat bántalmazása, ha támadás elhárítása érdekében történik. Nem vonható az indokolatlanság fogalomkörébe az állatkísérletek szabályozott rendje szerinti beavatkozás sem.

olyan bánásmód alkalmazása, mely alkalmas maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozni az állatnak

az állat elűzése, elhagyása, kitétele: Az állatok kiszolgáltatott helyzete mellett, a magára hagyott állat által okozható veszélyhelyzet megelőzése is a cél ezen elkövetési magatartás törvénybe iktatásával.  A "kitesz" elkövetési fordulat alá tartozhat minden olyan magatartás, amikor az állattartó az állat birtoklásával, gondozásával, felügyeletével szándékosan felhagy, az állatot sorsára hagyja, vagy megszokott környezetét megszünteti.

Fenti elkövetési magatartások vétséget valósítanak meg, melynek büntetési tétele akár 2 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

Súlyosbító tényező, és már bűntetti kategória, ha valaki az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Idetartoznak a lényegesen nagyobb szenvedést okozó, brutalitással okozott cselekmények. A súlyosabb megítélést igényli az is, hogy az elkövető társadalomra veszélyessége jóval nagyobbnak tekinthető, ha cselekményét úgy hajtja végre, hogy az állatnak különös szenvedést okoz. A több állaton legalább kettőt kell érteni a joggyakorlat szerint. Ezen súlyosabb esetekben akár 3 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető az elkövető.

Orvvadászat:

Jogi tényállás:

„Btk. 245. § Aki

1. a) vadászterületen vadászatra való jogosultság nélkül, illetve idegen vadászterületen vadászként engedély nélkül vad elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez,

1. b) külön jogszabályban meghatározott, a vadfaj valamennyi egyedére kiterjedő vadászati tilalmi idő hatálya alá eső vadfaj egyedét ejti vagy fogja el,

1. c) külön jogszabályban meghatározott tiltott vadászati eszközzel, tiltott vadászati módon vagy kíméleti területen vad, illetve fokozottan védett vagy védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

A törvény három különböző elkövetési magatartást rendel bűntettként büntetni:

Az a) pont a „klasszikus orvvadászatot” bünteti, amikor a vad elejtésére (elfogására) az elkövető részéről még nem került sor, de a magatartása erre irányul. A második elkövetési fordulat esetén a tettes vadászati jogosultsággal rendelkezik (vadászról van szó), de nem a saját, hanem idegen vadászterületen végez vad elejtésére, elfogására irányuló tevékenységet, mégpedig jogosulatlanul, tehát anélkül, hogy erre bérvadászként vagy vendégvadászként engedélye lenne (belső orvvadász).

A tényállás b) pontja a tiltott vad elejtését, elfogását rendeli büntetni. Így büntetendő az a magatartás, amikor vadászati tilalmi idő hatálya alá eső vadfaj egyedét ejtik vagy fogják el.

A c.) pont szerinti alakzatot az követi el – aki külön jogszabályban meghatározott - tiltott vadászati eszközzel, vagy tiltott vadászati módon, illetve kíméleti területen fokozottan védett vad, avagy védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez. (A külön jogszabály alapvetően a VVtv. és végrehajtására vonatkozó 7/2010. (II. 2.) FVM. rendelet.) Tiltott vadászati eszköz vagy mód pl. a mérgezett hegyű és robbanó fejű nyílvessző, a lőfegyverre szerelt hangtompító eszköz, gímszarvasra, dámszarvasra, muflonra, valamint őzre történő vadászat esetén a sörétes vadászlőfegyver, a hurok, a horog, a verem stb.

Mindhárom magatartás büntetési tétele akár 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

Nem kizárt az orvvadászat halmazatban való megállapítása az állatkínzással sem. Erre akkor kerülhet sor, ha az állat elfogása, elejtése az állatnak különös szenvedést okoz, ilyenkor az állatkínzás minősített esete valósul meg (pl. az olyan vadcsapda alkalmazása, amelybe belekerülve az állat a kimúlása előtt megsebzetten, hosszú időn keresztül vergődik).

Tiltott állatviadal szervezése:

A tiltott állatviadal szervezésének áldozata lehet minden gerinces állat, függetlenül attól, hogy háziasított vagy vadon élő állatról van-e szó, illetve, hogy az állat veszélyes állatnak minősül-e vagy sem.

Jogi tényállás:

"Btk. 247. § (1) Aki gerinces állat részvételével állatviadalt szervez, tart, ilyen állatviadalra fogadást szervez vagy fogadást köt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki állatviadal céljára gerinces állatot megszerez, tart, tenyészt, kiképez, idomít, vagy forgalmaz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

A bűncselekménynek két alakzata van:

Az (1) bekezdésben, bűntettként szabályozott alakzat elkövetési magatartásai: az állatviadal szervezése, tartása, állatviadalra fogadás szervezése vagy arra fogadás kötése. A büntetési tétele ezen esetben akár 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

 A (2) bekezdés a célzatos magatartásokat bünteti. Akkor büntetendő a magatartás, ha az elkövetési magatartások kifejtése, azaz a gerinces állat megszerzése, tartása, tenyésztése, kiképzése, idomítása vagy forgalmazása, állatviadal céljából történő felhasználása végett történik. Ennek megvalósulása esetén az elkövető 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Ha már így belejöttünk a közoktatás-köznevelés reformjába, ne hagyjuk ki belőle annak tárgyát, a gyerekeket, diákokat sem!

Sztrájkolnak a tanárok és már a szülők is sztrájkolnának szolidaritásképpen. Hogy miért? - Hát azért, mert túl sokat kell tanulnia annak a gyereknek. Már csak azt nem értem, ha ilyen sokat kell tanulniuk, ha ilyen sokat vannak iskolában, mitől lesznek egyre iskolázatlanabbak szerencsétlenek. Nincs szókincsük, nem ismernek írókat, költőket, nincsenek tisztában sem a magyar, sem a világtörténelemmel, a matematika meg egyenesen kínai nekik. Ja, és a nyelvekkel is az utolsók között kullogunk oktatásilag. Tudom, a kormány a hibás, és csak ez a kormány! Sőt, maga Orbán, mert neki kéne az iskolában tanítania, de sosincs ott. Ejnye!

Ugyan, menjen már mindenki a ....

Az én gyerekkoromban még szombaton is volt iskola. Bizony! Heti hat napot kellett suliba mennünk. Micsoda boldogság volt, amikor minden második szombat szabad lett! Nem anyuciék vittek minket kocsival a szomszéd utcába iskolába, hanem hajnalban keltünk, mert  a városrész agglomerációjából csak félóránként járt az egy szem busz. Sokszor fordult elő, hogy nem fértünk fel a túlzsúfolt járműre, s ilyenkor jó pár kilométert gyalogoltunk. Az iskolatáskánk tele volt, szíja belehasított a vállunkba. Mi sem szerettünk jobban iskolába járni, mégsem rémlik, hogy nyivákoltunk volna.

És voltak tanáraink, szigorúak, olykor igazságtalanok és néhányan voltak köztük alkalmatlanok is. Néhányan! Többnyire azonban a munkájukat fontosnak érző, lelkiismeretes, hivatástudattal bíró emberek voltak. Mára a tanári hivatás eltűnt, csak tanári végzettség van, pedagógusok meg sehol. Csupán tanári diplomával rendelkező, egykori sikertelen diákok, akiket nem vettek fel jogi egyetemre, orvostanhallgatónak vagy közgazdásznak, mérnöknek a BME-re. Maradt nekik egy presztízsét vesztett pálya, ahol az egyetlen örömforrás, ha a diákok fölötti uralmukat kinyilváníthatják, rájuk okádhatják a frusztráltságból fakadó keserűségüket. De tudást átadni? - Miből, ha nekik maguknak sincs?

És ezek játsszák most el nekünk, hogy őket érdekli a diákok sorsa. Érdekli a lópikulát! Ezerből egyet maximum! Egyszerűen arról van szó, hogy képtelenek alkalmazkodni egy új rendszerhez, amelynek működésében ugyan valóban számtalan súlyos hiba található, de a koncepciója az EU oktatáspolitikájának legfőbb irányelveiből ered. A tanárok válasza erre – hűen tükrözve az oktatáshoz való attitűdjüket – hogy a szocreál időszak prolijának öltözve, az emberi evolúció egy alacsonyabb szintjét idézve őrjöngnek, követelik a teljes rendszer lerombolását. Tipikus bolsevik mentalitás. Nem mellesleg azzal a maszlaggal etetve a diákokat, hogy túl magas a tanítási órák száma, ezért, és csak ezért nehezebb elsajátítaniuk a tudást, amely későbbi életük során segítené őket, mint egyént, és mint valamely társadalmi csoport tagját. Belevonják a fiatalokat is ebbe az anarchista hagymázba. Ugyan melyik diák ne akarna kevesebb óraszámot?

De csak sztrájkoljanak! Addig sem teszik tönkre a gyermekeinket. 

Azt is gyorsan hozzáteszem, hogy ugyanez a szakszervezeti horda 2006-ban nem támogatta a pedagógusok országos sztrájkját. Gallóné az ezzel kapcsolatos újságírói kérdésre csak makogni tudott. A Telekis igazgató úr meg éppen akkor MSZP-s képviselő volt. LoL

Ezért sem szól másról a tüntetősdi, mint hogy „Orbán Takarodj!”

Mi is volt 2006-ban, ami nem érte el a mostani tüntetők ingerküszöbét? – Íme:

„2006-ban a PDSZ egyebek mellett azért tartott kétórás figyelmeztető sztrájkot, mert álláspontja szerint a közoktatási törvény akkori módosítása „15-20 ezer pedagógus elbocsátásához vezethet, tiltja elvégzett feladatok kifizetését”. A PDSZ kifogásolta továbbá a kéthavi munkaidőkeret bevezetését is, amelynek szabályozása akadályozza a tanórán kívüli tevékenységek elismerését. Az érdekképviselet bírálta azt is, hogy a 2007-es költségvetésben „nem emelkednek a közoktatási normatívák, azok reálértéke csökken, majd szeptembertől 5–25 százalékos csökkenés várható a legtöbb évfolyamon, ami szintén elbocsátásokat indukálhat”.

Forrás: http://magyaridok.hu/belfold/gallone-mas-volt-helyzet-389566/

Szóval, 2006-ban nem volt problémás Gallóné és Pukli István, MSZP-s képviselő úr szerint, hogy 15-20 ezer (!!!) pedagógust kirúgnak, a fizetések reálértékének jelentős csökkenése és az esetenkénti ingyenes (kommunista műszakos?) munkavégzés.

Ja, és ami a lényeg, akkor 2, azaz kettő órás figyelmeztető sztrájk volt, nem hetekig tartó dzsembori. Figyelmet felkelteni, tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a másik felet ez is elégséges.

Nem győzöm hangsúlyozni, - és írtam is erről itt a blogban – a tanárok jogos elégedetlensége a KLIK működésével kapcsolatban egy olyan téma, ami minden épeszű és a gyermekei jövőjét féltő ember számára támogatandó. S függetlenül attól, hogy a miskolci főszervező ugyancsak súlyos bolsevista múlttal terhelt idióta, a tüntetésre szükség volt. Fel kellett hívni a kormány figyelmét, hogy az intézményfenntartó működése hibás, káros. Rá kellett mutatni az inputfinanszírozás árnyoldalaira, a pedagógusi életpályamodellhez kapcsolt minősítési rendszer oktalan bonyolultságára, a kompenzációra, mint bérpótlási megoldás tarthatatlanságára. A kormány aránylag jól és gyorsan reagált. Naná, mert tudták, hogy orbitálist hibáztak. Itt az ideje leülni a tárgyalóasztalhoz!

Az utcán Orbánozástól nem lesz jobb a közoktatás helyzete, a diákok sem lesznek sokkal okosabbak. Magas a tanórák száma? – Nosza, mondják meg, hol és hogyan lehet változtatni, sűríteni, esetleg törölni a követelmények közül. Minekutána a KLIK az Európai Unió OIKS Tanácsában elfogadott elvek szerint állt fel, az EU erre adta azt a rengeteg pénzt, kár azon lamentálni, hogy szar az egész, romboljuk le. Nem lehet és nem is kell! A működés hibáit kell feltárni és lehetséges megoldásokat javasolni. Még egyszer mondom, az „Orbán takarodj!” és a „Szüntessék meg a KLIK-et!” nem javaslat és nem is megoldás.

Addig is, ha már a sztrájk ennyire real, az lenne az én tiszteletteljes javaslatom, hogy a diákok iskolaköteles kortól sztrájkhoz való jogát a parlament szentesítse. Mostantól, ha egy diák nem akar iskolába menni, mondhassa azt, hogy a tanár egy idióta, aki nem tud normálisan tanítani, ezért sztrájkba lép/lépnek. A tantestület ilyenkor tárgyaljon velük, vizsgálják meg, hogy a tanítási módszereik megfelelőek-e, stb. Ha már a tüntetők annyira ki akarják vinni a diákokat erre a fél-politikai, fél-szakmai frontra, adjunk erős fegyvert a diákok kezébe.  

Diákok, sztrájkra fel! Ti is az oktatási rendszer része vagytok, jár nektek ez a jog.

Meg lennék lepve, ha a pedagógusok eredetileg is ezt akarták volna elérni, amit végül sikerült. A tanárok által kezdeményezett figyelemfelkeltő megmozdulás totális anarchiába fulladt. Ha valamitől, hát ettől meg kell mentenünk a gyermekeinket. 

Odáig jutottunk, hogy a gyermekeink nevelésében jelentős feladatot vállalók érdemi vita helyett politikai lózungokat skandálnak az esőtől vert budapesti utcákon. Esküszöm, nem hittem a fülemnek, amikor azt hallottam, kifogásolják, amiért az oktatásügy nem kapott külön minisztériumot, mint a régi szép időkben. Tiszteletlenségként értékelik, hogy őket csupán egy államtitkár instruálja. Előkerült a nácizás és antiszemitázás is. Mondván, mivel a Fidesz náci, ezért nevezte el egy „végtelen antiszemitáról” az intézményfenntartó központot.

Nem, ehhez a gyermekeinknek semmi köze! Ebben sehol nem artikulálódnak a tanulók érdekei. Az még elmegy, hogy az egyik pedagógus szerint új tankönyvek és több egyéni lehetőség kell, a másik meg a régit sírja vissza egy Index videóban, mert az újhoz nincs elég segédanyag (ő pedig lusta dolgozni, hogy legyen – teszem hozzá). Az ilyen minden koncepció nélküli gágogás elmegy, mert a KLIK tényleg egy disznóól. A politikai hirighez viszont ne kérjék a szülők támogatását.

Aki nem teljesen elvakult, az pontosan láthatja, hogy az ellenzékben impotens politikai pártok mire használják a kis fejcsóválás mellett azért még támogatható ügyet. Miközben a pedagógus szakszervezetek politikától egyébként sem független vezetői örömmel üdvözlik az pártok hadba avatkozását, az idióták észre sem veszik, hogy kicsúszott a kezükből a kezdeményezés irányítása. Kaotikus állapotok uralkodnak a tüntetéseiken. Nem látják, hogy a kormány kommunikációja is már leginkább csak annyiból áll, hogy a politikai ellenzék orvlövéseit hatástalanítsák. S közben a valódi probléma elsikkadt.

Kérem szépen, itt elvileg a köznevelés kérdéseit kellene megvitatni, az pedig nem történik. A politikai ellenzék összevissza beszél, többnyire hazudozik. Így, ha a kormány egy pillanatra meg is hátrált, már jól kivehetően támadásba lendült.

Íme, az ellenzék szakmai véleménye a közoktatás (fideszül köznevelés) helyzetéről, a szükséges változásokról: 

http://nepszava.hu/articles/article.php?id=71680

Tudom, hogy sokan lusták elmélyedni a témában, csak pártszimpátiától tocsogó véleményt ordítanának a világba, ezért röviden elmondom: 2009-ben a szoclibek pont azt akarták, amit a Fidesz megvalósított végül.

Nagyon helyesen egyébként! A közoktatás vagy köznevelés kizárólag központi irányítással, szigorú fiskális szabályok mellett reformálható meg. Ez a KLIK, ennél jobb rendszer nincs. Az iskolák autonómiájának kurtítása a köznevelés legszükségszerűbb irányítástechnikai eszköze.

Álljon itt tanúként Hiller István néhány mondata:

„Első alaptétel: Magyarországon szükség van állami fenntartású iskolákra azért, hogy a közoktatásban csökkenjenek az esélykülönbségek. Ezek kiegyenlítésére ma kizárólag az állam képes.

Kettő: az állami iskolák nem rendeletileg, hanem tárgyalások útján, fenntartó-csere révén jönnének létre minden egyes olyan iskolafenntartóval, amelyik szükségét érzi, vagy lehetőséget lát arra, hogy iskoláját a továbbiakban az állam gondozza, és ezt kezdeményezi. Ugyanakkor az állam is kezdeményezhet ilyen tárgyalásokat.

Három: az oktatás az ország állami iskoláiban egységes tanrend, egységes tananyag alapján történne. Ez a jelenlegi kimeneti pontokat – kötelező érettségit – szabályzó szisztéma fenntartása mellett az állami iskolákban az odavezető utat is nagyon világosan és egységesen szabályozza 

Négy: az állami iskolákban közalkalmazottak dolgoznak, a tanárok az államtól kapják a fizetésüket. Értelemszerűen a munkáltató az iskola igazgatója, de az állam gyakorolja az alkalmazási jogokat, alakítja ki a feltételeket. Öt: az állami iskolák létrejötte semmilyen módon nem befolyásolja a jelenlegi iskolafenntartók belső működését.”

Hiller Istvánról én sosem voltam rossz véleménnyel. Fenti mondatai állnak, mint a cövek. Nem ártott volna, ha a Fidesz odafigyel rá. 

A KLIK ugyanis bármennyire az egyetlen helyes megoldás, a működés akadozó, irritálóan amatőr. Tökéletesen igazuk volt a pedagógusoknak, hogy ezt szóvá tették. Lám, magam is mellettük álltam:

https://www.facebook.com/ben.garay/posts/978476685523060?pnref=story

Aztán az egész félrecsúszott és vállalhatatlanná vált. Hogy lehet ennyire ostoba liba ez a Gallóné, hogy leáll a politikusdisznókkal dagonyázni? Hát nem érti? A disznó élvezi ezt, egy tisztességes pedagógus viszont csak besározódik.