Hű, melyik filmben is volt, amikor az embereket átalakítják mutánsokká? Mire leírtam, megvan! Az X-men filmben láthattuk, amikor a mutánsok ellen tiltakozó szenátort mutánssá alakítottA Magneto, a gonosz mutánsok vezére. 

Csupán az érdekesség kedvéért: A film története szerint Magneto zsidó volt, és lágerban tört rá az átalakulás. Persze, a jó mutánsok vezére is zsidó volt, és Magneto-val még a lágerból ismerték egymást.

A Mandiner vezetősége most úgy döntött, hogy trollszelidítés címszó alatt a saját erkölcsi mércéjük szerint egyeseket megbélyegeznek. Elismerem, a trollgúnya többekre ráhúzható volt, azonban a hadművelet során számos ártatlan áldozat is esett. (Vagy ilyen szar az erkölcsi iránytűjük)

Kiváltképpen az teszi éppen morális okból vitathatóvá cselekményüket, hogy annak indikátoraiként a vincentesek, az állítólagos ősellenség rivaldáznak. A blogvilág dögevői ők, a legalja, rekedt keselyűhangon vijjogó elmeháborodottak. A vincentes Jótündér, alias Elek Gábor például arról híresült el, hogy az őt szellemi párbajban felülmúló bloggerek családtagjait kezdte ki bosszúból. Egy olyan folyamatot, amit ezek indukálnak, semmiképpen sem lehet szelídítésnek nevezni.

Persze, a Mandisok majd nyilván letagadják, hogy ez állna a háttérben, ha egy ménesnyi lóláb lóg ki, akkor is. Mondjuk, igazuk van a mondás szerint: „Töredelmes vallomás 10 év, konok tagadás 5 év.” Vagyis jellemesnek mutatkozni nem ajánlott.

A Mandinert egészen mostanáig a moderálatlansága tette vonzóvá. A moderálatlanság jelentette a valódi szólásszabadságot, amely egyre szűkülő feltételek mellett létezik manapság. A szólásszabadságnak most a Mandineren is vége. A virtuális tér összezsugorodóban. Amit nem azért fájlalok, mert így kevesebb trágárságot írhatok le és olvashatok el, hanem azért, mert egyre szűkül a valóságos feszültségek virtuális levezetőhelye. Márpedig így egészen bizonyos, hogy a felgyülemlett gőzt sokan a valós világukban eresztik ki, ami valós emberek valós konfliktusához vezet. A Mandiner eltörölte a valóság és virtuális világ közötti határokat, ami súlyos hiba, és visszaszáll majd a fejükre.  

Azonban nem ezért írom meg ezt a posztot. Valójában két blogger miatt, El Topo és Tehetetlen Dodó miatt. Mindketten áldozatául estek a tisztogatásoknak, noha egyértelműen kijelenthető, nincs olyan erkölcsi mérce, amely szerint ők trollnak lennének nevezhetők. Őket az X-men filmben látott módszer szerint mutánslétbe kényszerítették.

Sem Topo, sem Dodó nem ment el soha annyira személyeskedésben, hogy az ízléstelen, alpári lett volna. Mindkettőjükre jellemző természetes eleganciával, virtuóz intellektussal ejtették vágásaikat valamennyi párbajukban. Ellenfeleiket sosem akarták lemészárolni, a legyőzötteknek is csupán önmaguk silány felkészültségével való szembesülésük volt megalázó. Ezek a fiúk mesterei voltak a szavakkal vívott párbajoknak, igazi fenoménok, minden önhitt felhang nélkül. Lehettek volna a három testőrből kettő, ha egy oldalon állnak, de nem álltak. Topo liberális volt, míg Dodó nemzeti érzületű. Szembenálló felek voltak. S amíg ilyen virtuális imágók álltak szemben egymással, addig minden csörte élményszámba ment.

Helyettük most hallgathatjuk középszerű trubadúrok fals szólamait. Mert ők sosem voltak annyira érdekesek, hogy bárki felfigyeljen rájuk, hogy egyáltalán elolvassák, mit hordanak össze morzsányi értelmükkel. Ők sosem voltak elég bátrak éles kritikát vagy erőteljes tetszést nyilvánítani. Elbújtak a tömegben a senkik között. Most a Mandiner naggyá teszi őket, igazi hősök csontjain tiporva.

Évek óta tervezem, hogy egyszer ellátogatok Bugacra, ahol a hun és türk tudatú népek törzseinek szemléjét, a Kurultájt tartják. Az idén végre stimmelt minden körülmény, így kielégíthettem kíváncsiságomat. Szombaton alkalmam volt feloldódni a rendezvény színes forgatagában, megtapasztalni az összetartozás felemelő érzését, amire Magyarországon egyre kevesebb lehetősége van az emberfiának.

Kétféle aspektusból tudok beszámolni a semmihez nem fogható élmény kapcsán. Egyszer, mint laikus szemlélődő, másszor, mint kulturális antropológus, vagyis tudósember.

Hétköznapi emberként alapvetően szórakoztatónak, látványosnak és élvezhetőnek mondhatom a rendezvényt. Kifejezetten színvonalas műsorokat reprezentáltak a magukat bemutatni szándékozó csoportok. A vásározók magas színvonalú termékekkel vonzották a látogatókat. Bizony, ha az embernek elég bankó lapult a pénztárcájában, akár százezreket is elkölthetett anélkül, hogy haszontalan vagy értéktelen holmit vásárolt volna.

Összességében elmondhatom, egy olyan eseményen vettem részt, amelyre minden alkalommal szívesen térek majd vissza.

Amivel viszont tökéletesen elégedetlen voltam, az a vendéglátás minősége. A büfésoron egyetlen autentikus ételt és italt kínáló bódét nem találtunk. Ami étel és ital pedig volt, az olyan drágán számoltatott, mintha legalábbis I. osztályú étteremben lettünk volna. Mi egy saslikot és egy darab sült birkahúst rendeltünk egy-egy fél szelet kenyérrel, és ez került 3.200.- Ft-ba. Sör és üdítő nélkül, természetesen! A birkahúst nem tisztították le a faggyútól, a pácolás elégtelen volt, így az inak miatt a „hús” háromnegyedét ott kellett hagynom. Viszont a sör hideg volt. Legalább ennyit a javukra lehet írni.

Hogy én mit vártam volna el egy törzsi gyűlésen vendéglátás gyanánt? – Először is az étkeztetést központilag oldottam volna meg. Ehhez hely bőségesen rendelkezésre állt, és szerintem lényegesen olcsóbb lett volna, mint így. Nyilvánvaló, hogy a szervezők a vendéglátás kiszervezésétől bevételt vártak, ezért választották a rosszabb megoldást. A sok kommersz strandkaja helyett lehetett volna birkát, ökröt és malacot sütni szabadtűzön, nyárson. Ennek hiányában az ősmagyarok ehették a bécsi kolbászt, s ihattak rá Coca-Colát. Ez utóbbi mostanában magyaros, hiszen Orbán stratégiai megállapodást kötött a világcéggel.

Ennyit az ételekről, s most egy kicsit logisztikázzunk!

A törzsi gyűlésre kijelölt hely elbírt volna akár három törzsi gyűlést is egyszerre. Ez jó. Viszont a szünet nélküli program kavalkád igényelt volna némi kontrollt azt illetően, hogy az odalátogatók megfelelő körülmények között nézhessenek végig műsorokat. Szükségesnek éreztem volna felhívni a kedves közönség figyelmét, hogy vigyenek magukkal pokrócokat, plédeket, amelyekre le tudnak heveredni, és akár órákat elidőzhettek volna egy-egy színtér, színpad mellett. Ne feledjük, egy három napos rendezvényről beszélünk! A leheveredés helyett az emberek az állva bámészkodást választották, amelynek folyománya volt, hogy a harmadik-negyedik sorban állók gyakorlatilag semmit nem láttak. Szerintem óriási hiba volt, hogy a bekerített főtér köré nem „ácsoltak” állványt egy félkör alakú tribünnek. A törzseket bemutató seregszemle legszebb mozzanatai sokak számára láthatatlanok maradtak, elsősorban a már említett ácsorgó bámészkodás miatt.

Magam szerettem volna meghallgatni egy-egy előadást is, azonban a felállított katonai sátrakban legalább 80 fok volt, oxigén meg semmi, így azt kihagytam. Ráadásul az előadások jelentős része egyébként érdektelen volt. Nem szeretnék együttfanyalogni az ATV-s ellendrukker Ágh Attila politológussal, de azt nekem is muszáj megjegyeznem, hogy olyan elképesztő eklektikáról, mint „Az őstörténettől Trianonig” címmel jelzett előadássorozat, soha életemben nem hallottam. Már elnézést, de ez mekkora ostobaság! Persze, értem én, a magyarok valódi őstörténetét csakúgy, mint Trianon tényleges okait mindezidáig eltitkolni igyekeztek előlünk. Mégis úgy vélem, Trianonnak nincs keresnivalója egy ilyen rendezvényen. Gyorsan tegyük hozzá, mindösszesen egyetlen előadás szólt erről, a többi illeszkedett a Kurultáj miliőjéhez. Talán ezért is volt hiba a fenti címet adni az előadássorozatnak.

Kulturális antropológusként nem tudtam nem észrevenni, hogy e tudományterület egyáltalán nem képviseltette magát. Szerintem az egyetlen ilyen végzettségű ember voltam az egész rendezvényen. Voltak történészek, humán-genetikusok, akiket antropológusnak kell neveznünk, és voltak politológusok, meg talán nyelvészek is, de erre nem mernék megesküdni.
Tehát egy kultúrát bemutatni igyekvő fesztivál nélkülözte az emberi kultúrákat vizsgáló tudomány általi megalapozottságot. Mert, ugyebár, a történettudomány leíró jellegű, a nyelvészet és a humán-genetika csupán egyetlen területre koncentrál. Velük szemben viszont a kulturális antropológia, a valódi antropológia a kultúra valamennyi szegmensére reflektál, valamennyi kulturális elemet, - így például a nyelvet is – vizsgálja, amikor egy népet (egy kultúrát) leírni igyekszik. Tartok tőle, a kulturális antropológia hazai képviselői nem szívesen keverednek a Kurultájosokkal, de Bíró András Zsolt sem biztos, hogy tudja, létezik ilyen diszciplína. Magyarországon ugyanis a néprajztudomány terjedt el, aminek szintén semmi köze az emberi kultúra kutatásához, hiszen az is kizárólag leírással foglalkozik. Márpedig amikor egy kultúrának olyan szakaszát igyekszünk megragadni, amikor annak írásbelisége vagy nem volt, vagy nem volt számottevő, akkor nem elsősorban a genetikára és nyelvészetre hagyatkozhatunk, hanem az adott nép szokásaira, tradíciójára, úgy eszközkészítés, mint lakhelyépítés, állattartás, ételkészítés, vagy akár házassági, öröklési és temetkezési szokásai tekintetében. Ráadásul a kulturális antropológia nem csak azt mondja meg, hogy valamilyen hagyomány volt, hanem azt is, honnan eredhetett, milyen tényezők befolyásolták elterjedését, változásait.     

Itt elmondottak okán úgy vélem, a magyar őstörténet jobb megismerése csakis interdiszciplináris kutatások mentén valósulhat meg. Ennek megfelelően a történettudomány, a nyelvészet és a genetika mellől nem hiányozhat a kulturális antropológia sem. Mint külföldön (el)ismert mítoszelemző kulturális antropológus mondhatom, az itt vázolt tudományközi együttműködés máshol általános. 

Úgy vélem, a Kurultáj eszmeiségének tudományos megalapozottsága sérült a legfontosabb tudományterület távolmaradásával. Szeretném kiemelni, ezért nem elsősorban a szervező Bíró András Zsolt a felelős, hanem inkább a hazai kulturális antropológusok.

Megemlítenék egy példát, amely jól tükrözi a hiányosságot, amelyre rámutattam: Bíró András Zsolt eljutott a következtetésig, amely szerint őseink Közép- és Belső-Ázsiából indultak hont foglalni. Azonban az interdiszciplináris kutatások elégtelensége miatt nem értelmezi a népvándorlás kiváltó okaiként megnevezhető kultúraformáló eseményeket. Ezért genetikai kutatásainak eredményeit általában nem helyezi el az időben, illetve a genetikus lekövethetőségen túli korokkal való mindennemű kapcsolatot elvet. Nagyjából úgy, ahogyan az ő tudományos eredményeit kérdőjelezik meg mások. 

Ezzel szemben a félnomád életmódot ma már mindenhol (kivéve Magyarországon) a letelepedett életformából eredeztetik, és kialakulásának okaként egyértelműen a túlnépesedést nevezik meg. Vagyis valamikor létezett egy letelepedett társadalom, amelyben a házassági és öröklési szokások miatt az uralkodóknak lettek száz meg száz gyereke született, amelyekből csak az elsőszülött örökölhetett, a többinek viszont egy idő után útilaput kötöttek a talpa alá. Kérdésként merül fel, vajon mekkora létszámnál beszélhetünk egy letelepedett életformát választó birodalomban túlnépesedésről. Ahol az előkelő családokban akár száz gyerek is születhetett, ott egészen biztosan milliókról kell beszélnünk. Ezek a társadalmak törzsi-nagycsaládi rendszerben éltek, vagyis a milliós létszámú kivándorlás során sokfelé és nagy távolságokra is eljuthattak. A félnomád életmódban az állandó szálláshely pedig azért maradt meg, mert egy kultúra nehezen veti le évszázados, évezredes szokásait. Tehát a túlnépesedés miatt meginduló népvándorlásban a magyarok ősei millió szám, törzsi szinten is legalább százas volumenben vettek részt. A testvérek és unokatestvérek vezette nagycsaládok olykor összefogtak, szövetségre léptek, és együtt haladtak valamilyen irányban.
Tehát, ha van egy megnevezhető birodalom, amely túlnépesedett, és van egy térség, amelyben a migrációs kényszer eszkalálódott, s mindezt időintervallumok közé helyezzük, nagyjából megtudhatjuk hová nyúlnak vissza gyökereink.  Nem vagyok egészen biztos benne, de úgy emlékszem, mintegy 200 ezer emberi egyed szükségeltetik a faj fennmaradásához. Ebből könnyen kikövetkeztethetjük, hogy egy olyan nép, amely a felemelkedés útjára lépett legalábbis milliós lélekszámmal bírt ahhoz, hogy máig fennmaradjon.

Végezetül szeretnék említést tenni a politikai felhangokról is, amelyek elkerülhetetlenül körbelengik immár a Kurultájt is. Nem baj. Miért lenne baj, hogy a politika „rátelepszik” a rendezvényre, hogy a magyar kormány is áldoz a magyarság identitáskeresésére, a gyökerek feltárására? Szerintem nagyon helyesen teszi! Azt sem látom problémásnak, amit Huth Gergely bértollnok feszeget, hogy tudniillik kirekesztősdi vagyon a rendezvényen. Már elnézést, de hegesztők báljára is hegesztők mennek, nem lakatosok. S bizony nyaranta van Zsidó Nyári Fesztivál (idén augusztus 26 – szeptember 4 között) is, ahová meg zsidók járnak, nem ősmagyarok.  Talán annyiban van igaza Huthnak, hogy a „másokkal” nem kellene foglalkozni annyit. Speciel én találkoztam olyan etnikumokkal, amelyek nem kifejezetten rajonganak a Jobbikért. Mi több, állíthatom, a rendezvény nagyon távolt állt attól, hogy akármelyik jobboldali párt magáénak mondhatta volna.

Visszatérve a kormány szerepvállalására a Kurultáj kapcsán, abbéli véleményemnek szeretnék hangot adni, amely szerint ösztönözném a magyar kormányt, hogy fokozottabban vegyen részt e rendezvény megszervezésében. A kormány támogatása arra a szintre helyezné a rendezvényt, amely jelentőségéhez mérten megfelelő lenne. Bizony elkélne a segítség a logisztika területén is, ahol pénz és eszközök (padok, szétszedhető tribün) hiányától szenved a törzsi gyűlés. Hatékony anyagi támogatás mellett jóval több külföldi meghívott vehetett volna részt a pusztai táborozáson, ami ismét csak emelte volna annak színvonalát. 


Ajánló:

Kedves magyar honfitársaim!

Erre a rendezvényre mindenkinek érdemes legalább egyszer elmennie. Van olyan látványos, mint az augusztus 20-i tűzijáték, csak máshogy. Itt felvillanó fények helyett rokoni népek színpompás ruhákba öltözött csoportjai vonzzák az ember szemét. A hagyományőrző csoportok látványos bemutatóin gyönyörűen kimunkált izomzatú, impozáns megjelenésű paripák verik fel a port, a harcosok valódi fegyverekkel adják elő a jól begyakorolt küzdelmek jeleneteit. Nem utolsó sorban pedig mélyen szunnyadó ősi ösztöneinkhez nyúlhatunk le zsigereinkbe hatoló varázslatos dallamok segítségével.    

Ki ez a Csatáry László, aki miatt ekkora felfordulást csinál Efraim Zuroff, az utolsó nácivadász? – Egyes állítások szerint a legkeresettebb háborús bűnös, egy különösen kegyetlen ember, akinek lelkén 15 000 zsidó élete szárad.

Nos, akárki is Csatáry László, ügye eléggé felkavarta a közvéleményt ahhoz, hogy foglalkozni kelljen vele. Nem is vele, inkább azzal, amit ő képvisel, ha képvisel. A bűnökről kell beszélnünk. A legsúlyosabb, legaljasabb és soha nem feledhető bűnökről. Csatáry László ma az emberiesség elleni bűnök kétrét görnyedve járó élő szobra.

Hogy lágerparancsnok volt, és tízezreket küldött a halálba, az hazugság. Bizonyítottan nem igaz. Csatáry rendőrségi fogalmazó volt, egy alacsony beosztású katona. Efraim Zuroff tehát hazudott. Hazudott, ahogy szokott. Annak az embernek tán egyetlen igaz szava sincs. Mégis, Csatáry László, a 97 éves idős ember háborús bűnös, és kétségkívül az. Mellette kiállnunk, őt sajnálnunk nem kell.

Nem azért nevezem őt háborús bűnösnek, mert a Csehszlovák kormány halálra ítélte 1948-ban. A Csehszlovák kormány akkoriban minden magyar megszállót halálra ítélt. Bizony, megszállók voltunk a saját hazánkban, és egy soha nem volt ország törvénykezése ítélkezett felettünk. A 40-es évek végén kibontakozó bolsevik diktatúrák minden gátlástól mentes gyilkos hangulata szülte ítéleteket nem szabad elfogadnunk.

Nem azért nevezem Csatáryt háborús bűnösnek, mert állítólagos német tisztek szerint Csatáryt nekik kellett leállítani a kegyetlenkedésekben. Én egyetlen német tisztnek sem hiszek, aki áthárítja a felelősséget, hiszen ők voltak a megszállók, annak a háborús pokolnak a kiagyalói és kikényszerítői.

Csatáry azért háborús bűnös, mert évtizedekig álnéven, hamis személyazonossággal, menekültként élt Kanadában. Márpedig, ha ő ártatlan, nem lett volna szüksége álnévre és hamis személyazonosságra. S hogy bűnös legyen, nem kellett tízezreket halálba küldenie, vagy megkínoznia. Csatáry rendőr volt, ami nem sorköteles katonai hivatás, önként vállalt fegyveres testületi tagság. Lehetett fogalmazó, tolmács, vagy akár járőr, tök mindegy, mert önként szerelt fel, és vállalta az igazságszolgáltatásban a végrehajtó szerepet. Bizony, a háború idején is volt igazságszolgáltatás, és annak a rendőrség mindig végrehajtója, úgynevezett jogalkalmazó. Csatáry nem katona volt, akit besoroztak, és ha akarta, ha nem, végre kellett hajtania a parancsot, különben ott helyben lövik tarkón. Így ment ez.   

Mégis komoly aggályaim vannak Csatáry törvény elé állítását illetően. Tudom, az emberiesség elleni bűnök nem évülnek el, ezért bűnhődnie kell. Azonban, ha én jól tudom, Magyarországot jogállamnak, demokráciának szeretik nevezni (szerintem nem az), s mint ilyen kötik bizonyos erkölcsi normák is, amelyek már az Alkotmányban, de a most használatos Alaptörvényben is védelemmel vannak ellátva. Ezek többnyire olyan normák, amiket nemzetközi egyezmények is garantálnak. S az egyik ilyen fontos, védelemmel ellátott norma a negatív diszkrimináció tilalma.

Ezt a normát most vagy komolyan vesszük, vagy hagyjuk az egész jogállamiságról szóló maszlagot, és induljon a hirig! Ugyanis, ha Csatáryt Magyarországon bíróság elé állítják emberiesség elleni bűnök miatt, a többi, jelenleg vidáman élő tömeggyilkost, pszichikai bűnsegédet, társtettest is bíróság el KELL állítani. Már, ha hiszünk a demokráciában.

A rendszerváltozáskor a hatalomra kerülő elitek, elsősorban a politikai és kulturális elit kimondta, a múltrendszer diktatúra volt, amelynek bűnei elévülhetetlenek, mivel az emberiesség elleni bűnök közé tartoznak. Mégsem állt soha bíróság előtt egyetlen diktatúrabeli politikai vezető sem. Nemhogy a rendőrségi fogalmazók, de a halálos ítéleteket meghozó bírók, a halálos ítéleteket elrendelő miniszterek és a párt központi bizottságaiban pöffeszkedő vezetők sem. Senki. Mansfeld Péter egyik gyilkosa, a rá halálos ítéletet követelő ügyész, Mátsik György a facebook-on osztja meg gondtalan életének szép pillanatait.

Bűnökről beszélnek itt sokan habzó szájjal. A Niedermüller Péterek és Feldmájer Péterek. Közben például Feldmájert az sem zavarja, hogy közvetlen hittársa, Zoltai Zucker Gusztáv munkásőrként önként vett részt emberek megkínzásában. Ahogy az sem zavarja a Niedermüllereket, hogy Horn Gyula pufajkásként embereket kínzott. Egyik áldozata elmesélte, hogyan térdeltette le, és rúgta őt fejbe volt miniszterelnökünk. Beszélhetnék az ÁVH-sok bűntetteiről is, amelyek felett sosem mondtak ítéletet, noha ma már a történészek is egyértelműen állítják, az 56-os forradalom és szabadságharc az ÁVH kegyetlenkedései miatt tört ki.

Nem, ebben az országban a diktatúrában elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények sosem lesznek megtorolva. Erre semmi esélyünk. Nem lehet esélyünk, mert a diktatúrában elkövetett valamennyi kegyetlenkedéseket azok az emberek követték el, akik vagy akiknek a gyerekei ma is tematizálják a mindennapjainkat. Ma is olyan emberek, illetve közvetlen leszármazottaik uralják a politikai, gazdasági és kulturális elitet és életet, akik érintettek az emberiesség elleni bűnök elkövetésében.  Hogy konkrétan kik ezek? – Én nem is tudom így hirtelen.

Éppen ma olvastam Megyesi Gusztáv cikkét, amelyből kiderül, hogy Magyarországon gyakorlatilag nincsenek is zsidók, csupán a náci magyarok vizionálják, hogy vannak, pedig mind odavesztek a haláltáborokban. Egy zsidó ismerősöm szerint meg nincsenek bolsevikok, már régen kihaltak, mint a mamutok. Ergo, akárkik is ezek, akik ma mindenáron megakadályozzák, hogy a szocialista rezsim emberiesség elleni bűneiben bűnösök megbűnhődjenek, az biztos, hogy nem zsidók és nem bolsevikok. Pedig, de jó lenne tudni, hogy mégis kik!

Amíg ez ki nem derül, amíg nem jutunk el odáig, hogy a diktatúra tömeggyilkosait, az utolsó rendőri fogalmazóig törvény elé nem állítjuk, addig Csatáry László háborús bűnöst meg kell védenünk. Védenünk kell bármi áron, ha hiszünk a demokráciában. És muszáj hinnünk, mert máskülönben nem marad más, mint az anarchia, és akkor jaj mindenkinek, nem csak a bűnösöknek. Ezt akarjuk, anarchiát akarunk? Ha nem, akkor állítsuk meg a Niedermüllereket és Zuroffokat! És hagyjuk békében meghalni Csatáry László rendőrségi fogalmazót és háborús bűnöst.




 

Senki nem születik tömeggyilkosnak, azzá válni kell valahogyan. Valamilyen emberré válni bonyolult folyamat.

Az antropológia szerint a kultúra tanult és öröklött emberi magatartásformák összessége. Mindebből számunkra most a lényeg az, hogy az emberi társadalom, az antropológiai értelemben vett kultúra egyedei tanult és öröklött magatartások reprezentánsaiként részesei a nagy egésznek. Ez az állítás azt feltételezi, hogy minden egyedi magatartásformának vannak olyan pontjai, amelyek megmásíthatatlanul valamilyen kulturális építőkockává lényegülve jellemeznek egy társadalmat, társadalmi csoportot. S ezek az egyedi magatartásformák minél több ponton mutatnak egyezést más egyedi magatartásformákkal, annál biztosabban válnak kulturális elemmé, társadalmi jelenséggé, mintává, amely beleég az adott kultúra testébe.

Az öröklött magatartásformákról nem szeretnék itt hosszan értekezni, de nyilvánvaló, olyan tényezőkről kell itt beszélnünk, amelyek egyrészt szüleinktől örökölt génjeinkben, másrészt emberi fajunk evolúciója során kialakult jellegzetességekben hagyományozódnak ránk. A szülői gének felelősek például azért, hogy valaki szép lesz, vagy két méter magas, s lehet ennek megfelelően szépségkirálynő vagy kosaras. Lehet örökölni lobbanékony természetet, vagy hajlamot bizonyos betegségekre. Az emberi faj evolúciójának hozadéka például a térlátás, vagy a két lábon járás következtében felszabaduló mellső végtag, a kéz használatának változatossága.

A tudomány jelenlegi állása szerint az egyén és a társadalom állandó kölcsönhatása mellett mind a tanult, mind pedig az öröklött magatartásformák alakítják személyiségünket. Egyes tudósok szerint az öröklött magatartásformák vannak túlsúlyban, más tudósok ezt helytelen következtetésnek vélik. Annyi bizonyos, a tanult magatartásformáink nagyobb részben befolyásolják tudatos énünket. Vagyis szocializációk során, amely a társadalomba való beilleszkedésünk életünk végéig tartó története, elsősorban a tanult képességeinkre támaszkodunk.

A napokban láttam egy háromrészes filmet az ÁVH történetéről. Számomra nem volt újdonság, hogy a kommunista rezsim terrorszervezetének története miről is szólt. A történelmi kontextusból kiesve egy idő után kizárólag az foglalkoztatott, vajon hogyan nőttek fel azok a gyerekek, akiknek a szülei, rokonai tömeggyilkosok, az emberi faj legelvetemültebb gonosztevői voltak.

Mennyi hülye amerikai filmet láthat az ember, hogy az egymás közt párzó hegyi tahók ivadékai torz testű, beteglelkű gyilkos szörnyetegek! Én a csúfság-gonoszság párhuzamot marhaságnak tartom. Szép ember is lehet nagyon gonosz. Nem rémlik, hogy a gonoszság génjét felfedezték volna. Ezért úgy vélem, a gonoszság kondicionálással, vagyis tanulás útján lesz sajátunkká.

Mégis hogyan képzelem ezt? – Például Bauer Tamás, volt SZDSZ-es politikus, a Galamus-csoport egyik szerzője minden rokona ÁVH-s tömeggyilkos volt. Az édesanyja, az édesapja, testvéreik, egyéb rokonaik.  Ugyan miről folyhatott a diskurzus egy ilyen családban az ebédlőasztalnál, vagy hétvégi piknik alkalmával? Emlékszem, nálunk szüleim, nagybátyáim és nagynénéim munkája, a munkatársak, a munkához köthető élmények jelentették a fő beszédtémát. Nem nagyon ismerek olyat, akinél ne így lenne, ne így lett volna.

Elérkezett a vasárnapi ebéd, és Bauer apuka, - miközben hangosan szürcsölte a húslevest – egyszer csak azt mondta:

- Végre beszélt, az a bitang csuhás!

- Soká kellett győzködnötök? – kérdezett vissza anyuka, s a „győzködnötök”-nél sokatmondóan pillantott férjére.

- Ja, hárman-négyen kellettünk hozzá, de megtudta, hol lakik a magyarok Istene.

- A szemforgató gazember, megérdemelte!

- Az ezredes elvtárs prémiumot helyezett kilátásba, hát minden tőlünk telhetőt megtettünk.

Eddig a történet, amiből mindjárt három fontos tanulságot is levonhatott a kis Tomika.

1. A papok elvetemült gonosztevők, akik nem érdemelnek irgalmat.

2. Az erőszak fontos és elengedhetetlen eszköz célunk eléréséhez.

3. Dicsőség, és jutalom jár azért, ha a tőlünk különbözőeket eltiporjuk.

Hogyan feltételezheti bárki is, hogy ilyen és ehhez hasonló, naponta elhangzó beszélgetések mellett Bauer Tamás, Schiffer András, Vágó Gábor, Dobrev Klára, és még sorolhatnám végtelenségig, egészséges felnőtté tudott válni? Hogyan feltételezheti ép ésszel bárki, hogy ezek az emberek hasznos tagja lehetnek társadalmunknak?

Bizonyára akadnak olyanok embertársaim között, akik szerint a gyerekek nem felelősek szüleik bűneiért. Nem, általában valóban nem, de itt nem is erről van szó. Arról van szó, ha ország-világ előtt kitudódik, hogy az apám és az anyám tömeggyilkos volt, az engem valamilyen nyilatkozattételre sarkall normális esetben, különösen, ha közszereplő, tehát példaadó elit vagyok. Csak mondok annyit, hogy bocsánatot kérek a szüleim által meggyilkoltak rokonaitól, és elhatárolódom szüleim tetteitől, nem gondolom, hogy helyesen cselekedtek, amikor az adott kor társadalmának politikai ideológiáját erőszakosan terjesztették. Valami ilyesmit mondanék, s lehetőleg úgy, hogy minél többen hallják.

Azonban ilyen kijelentéseket soha egyetlen bolsevik tömeggyilkos leszármazottja sem tett. Gyakorlatilag éppen ellenkezőleg, szüleik és rokonaik rémtetteinek nyomát igyekeznek eltűntetni, az igazságot a múltról agyonhallgatni, mindenkit megbélyegezni, aki felhánytorgatni merészeli. Ez a magatartás részükről az akadémikus tudomány álláspontja szerint semmi mást nem jelent, mint azt, hogy egy adott időben, a megfelelő helyen ezekből az emberekből előmászna a kifejlett tömeggyilkos.     

 

Evezzünk egy kicsit könnyedébb vizekre. Szemmel láthatólag a technika kérdése előtt a híres magyar IQ, amely elmés hozzászólásokban nagyon ott van a toppon, tehetetlenül áll. Nem baj, ez is kiderült. Mondjuk nem hittem, hogy ilyen könnyen leteszi mindenki a fegyvert a probléma előtt - a mandineren is feszegettem a témát, különösen a "mi a jobb" -sorozatban, érdemi reakciók nélkül, persze. Ez azért meglepett kicsit, mindegy.

Egy dokumentumfilmet szeretnék az értő közönség figyelmébe ajánlani.

Nagyon jól leírja a jelenlegi angol modell szerint működő pénzrendszer működését, a rendszer hibáit, és tesz pár megoldási javaslatot is. Nagyon tanulságos.

A végére egy kis kötelező zene.

A "technika" tulajdonképpen a hatékonyságot, gyorsaságot, gyakorlatiasságot, eredményességet, tények-adatok hatalmát JELENTI minden mással (spirituális, érzelmi, filozófiai) megfontolással szemben.

 A technika letaszította trónjáról a régi kor uralkodó mítoszait - hit, Isten, egyház, vallás - és ő maga vált a hivatalos államvallássá.

 A technika mítoszának uralma mit jelent?

-Az ember elveszíti a szabadságát, mivel különböző gépektől, és a gépek által sugallt életmódtól, életstílustól teszi függővé az egyént.

Például: ha az embernek van kocsija, akkor "elmehet vele nyaralni", "el tud menni bárhova", csak azt felejtjük itt el, hogy tulajdonképpen egy GÉPNEK, egy halott eszköznek csinálunk reklámot, divatot ezzel, mindezt egy ÓRIÁSI HAZUGSÁGGAL fűszerezve: "A technika szabaddá tesz."

Ezzel kapcsolatban: amint Párizsban beköszönt a nyári szezon, másfélmillió párizsi ember dönt úgy, _egymástól _függetlenül_, hogy beül az autójába, és elindul a Riviérára, nyaralni.

Ha ezt a jelenséget felülről nézzük, akkor látjuk, hogy másfélmillió kicsi hangya, mintegy gombnyomásra, automatikusan bepakol, beül a kocsiba, és elkezd menni a Riviérára. Ezek az emberek _egyetlen_percet_sem_ gondolkodnak el azon, hogy mennyire automatikus, gépszerű, beprogramozott, amit csinálnak.

 Kérdésem ezzel kapcsolatban: a technika tényleg szabadabbá tesz minket?

 Ezzel kapcsolatban idézhetjük Goethe mondását: "Azok vannak a legreménytelenebbül leigázva, akik hamisan hiszik azt, hogy szabadok."

 De ez csak egy kis példázat volt, hogy bebizonyítsam, hogy a technikai felfogás és a propaganda (->tömegmédia) kettőse mennyire teljesen hamis képeket, üzeneteket közvetít, és hogyan tart szolgaságban minket.

 Akinek a "szolgaság" erős kifejezés, figyelmébe ajánlom a "fogyasztói társadalom" nevű fogalmat.

Mit jelent ez a szó? hogy a fogyasztást propagálja a tömegmédia. DE álljunk csak meg egy szóra! Hiszen ahhoz hogy fogyasztani tudjunk, _pénz_ (vagy ha az nincs, hitel) kell, ahhoz pedig dolgozni kell. Tehát minél többet akarunk fogyasztani, annál többet kell dolgozni. (Ezt a munkamániát -csak így tudjuk visszafizetni hitelünket- a modern technikai társadalom a protestáns munkaerkölcsből -dolgozni látástól vakulásig- kölcsönözte.) A hitel-része külön érdekes a dolognak (amennyiben nincs pénzünk pl. új kocsira, házra, akkor hitelt veszünk föl, amelyet sok-sok munkával dolgozunk le, fizetünk vissza,  ha egyáltalán sikerül), hogyan húzzák be az embereket a csőbe, gondoljunk itt a több ezernyi reklám-propagandára, amellyel újságokban  (egészoldalas hirdetések A Magyar Nemzetben, Népszabadságban, stb), tévékben (ilyen-olyan kedvezményes hitelek _bármely_ tévécsatornán), és plakátokon ("vicces" figurák bohóckodva népszerűsítik a hitelt), tehát mindenhonnan minden egyes platformról, felületről ömlik ránk, hogy adósítsuk el magunkat, uzsorakamatra.

 És akkor csodálkozunk, hol szúrtuk el, hogy adósodott el az ország. A tévében szereplő okos közgazdászok csóválják a fejüket,  megkapjuk a verdiktet: túlságosan sokat akartunk fogyasztani, "túlköltekeztük magunkat", nem gondoltunk a jövőre.

 Szerintem igencsak nehéz a jövőre gondolni, amikor minden egyes üzenet, amivel naponta az újságokban, tévében, utcai hirdetéseken, szórólapon, és a hétköznapi beszélgetésekben ("te hova mész nyaralni?") ennek a tökéletes ellenkezőjével találkozunk, az "élj a mának, szard le mi lesz holnap, ne aggodalmaskodj" (Ez is keresztény kölcsönzés, Jézus szavait forgatják itt ki, gyalázzák meg- "ne aggódjatok a holnap felől, a holnap majd aggódik a saját baja felől") hozzáállást tekintve.

 A technológiai vallás egyik legfőbb jellemzője- a régi korok vallásaihoz hasonlóan, hogy a vallási dogmákat nem lehet megkérdőjelezni, róluk beszélni sem szabad. aki mégis megteszi, azt hülyének, betegnek, felforgatónak, hippinek, illetve egyéb módon fogyatékos embernek tekintik.

a technikai vallás főbb dogmái: 1) a folyamatos fejlődésbe vetett hit, melynek végén a legvégső boldogság áll -ezt a mitikus elemet a kereszténységtől lopta

2) A folyamatos fogyasztásba vetett hit, "carpe diem"- ezt szintén a kereszténységből lopta, lásd a föntebbi magyarázatot

3) az ember, mint gép, szerkezet, állat - ezt a folyamatos evolúciós propagandával terjeszti

4) a technológiával minden probléma megoldható -szintén a kereszténységből lopta, ahol a hit, kegyelem, és a jócselekedetek vezetnek el az örök életre.

A technika "mindent megoldó, mindent megváltó, minden jót elősegítő" mítosza tehát a mai kor uralkodó vallása lett.

A mai, modern társadalmakat az a közvélekedés hatja át, hogy mítoszok immár nem játszanak szerepet az életünkben. A "felvilágosodás" nevű folyamat a régi, "elavult" vallási meggyőződéseket, hitet letaszította trónjáról, és a "rációt", józan észt, tudományt állította a helyébe. A mai közgondolkodás tehát mentes az előítéletektől, elfogultságoktól.

Mi sem áll messzebb a valóságtól. Egyfelől: aki nem hisz semmiben, az a semmiben hisz. Másfelől. A technikai, technológia gondolkodás lépett a régi vallásos meggyőződés (mítosz) helyébe.

A mai társadalmat két fő mítosz alkotja. Az egyik a technika, a másik a történelem mítosza. a kettő egymásra is hat, egymást kiegészítik. A technika mítosza a régi vallási meggyőződések helyébe lépve a teljes materializmust, anyagelvűséget hirdeti. A régi metafizikai (anyagi világon túlmutató) gondolkodás helyébe a célirányosság, hasznosság, praktikusság stb gyakorlati elvei léptek.

A technika mítosza azt hirdeti, hogy a technika szabaddá teszi az embert. Olyan helyekre mehetünk, ahová régebben nem, olyat ehetünk-ihatunk, amilyet régebben nem, a lehetőségek köre kibővült, és ez szabadságot ad az embernek. Hogy ez a vélekedés mennyire hamis, arról inkább nem is beszélek én, inkább átadom a szót Jacques Ellul keresztény anarchista filozófusnak. Röviden megfogalmazva: amit birtokolsz, az birtokba vesz.

A másik hiedelem, ebben a fogalomkörben a "technikai fejlődés" mítosza. Ez úgy szól, hogy a régi szegénységből, éhezésből a legvégső jó - össztársadalmi boldogság, általános jólét, kényelem, testi betegségek megszűnése, sőt: örök élet- felé haladunk. Ezt a jövőképet a technikai társadalom egyébként a keresztény felfogástól kölcsönönözte, a kereszténységben ugyanis, mint azt jól tudjuk, az Utolsó Ítélet után a jók a "Földi Mennyországban", a tökéletes boldogság, elégedettség, szeretet, örök élet birodalmában részesülnek.

A technikai gondolkodással kapcsolatban szükséges megjegyeznünk, hogy a Reflexiót fölváltja a Reflex: a mély-elemzést fölváltja a beidegzett cselekvések sorozata, amely hosszú távon a gondolkodás halálához vezet.

A technikai társadalomról úgy tartják, hogy boldogabbá teszi az embert, nos, amennyire én látom, épp az ellenkezője igaz. A hagyományos társadalmakban élők, pl. a dél-amerikai őserdei indiánok, vagy a csendes-óceáni szigeteken élő őslakók, sokkal boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbaknak tűnnek a nyugati, technikai társadalom tagjainál.

A technika mítosza mellett, kevesebb eréllyel, de jelen van a "történelem" mítosza is. Ennek jelenlétét inkább  szólásokban, beszédfordulatokban tudjuk tetten érni. A "történelem ítélt", a "történelem ítéletet hajtott végre" (a komcsikon, a nácikon, stb), " a történelem, ítélőszéke", "a történelem szemétdombja", és hasonlók. A történelem mítosza szintén a folyamatos "haladás" eszméjét tükrözi vissza, lényege nagyjából annyi, hogy a túlélő, talpon maradó társadalom a "jó", a kihalásra ítélt társadalom pedig a "rossz".

A technika hatalmat ad az adott társadalom kezébe, és ez hatalmas előnyt jelent a hagyományos társadalmakkal szemben, ugyanakkor a társadalom tagjainak a boldogtalanságát is növeli. Az embernek a "fausti alku" jut az eszébe, nameg a spanyol, angol, francia hódítók esete, akik technikájuk segítségével könnyedén lemészárolták a tradicionális társadalmakban élő indián törzseket/királyságokat egész Amerikában.

Hasonló, kisebb mítoszok: "mindent lehet, csak akarni kell". Ez az önmegvalósítást hangsúlyozza, valamint azt, hogy az ember saját erejéből szinte mindenre képes. Ez természetesen hazugság, minden önismerettel rendelkező ember tudja.

"Mindent szabad, amíg nem ártasz másoknak" - ez a zsidó "amit másnak nem kívánsz, te se tedd" c. maxima jelenkori változata.Lényege: legyünk "jófejek", legyünk korrektek, ne kavarjunk túl sok vizet, stb.

Lehet hogy kihagytam pár modern mítoszt, de hát erre van a kedves olvasó, hogy a blogírót kisegítse, ha kell, kiegészítse, ugyebár? :)

 

El kell ismerni, jól csinálja a Fidesz. Nagyszerű munkát végez a gyurcsány folyamatos szinten tartásával. „Kenyeret és cirkuszt”- tartja mondás. Nos, ha a kenyér fogytán is van, cirkuszból akad bőven.

gyurcsány története lassan egy brazil szappanopera 485. részéhez kezd hasonlítani. A tisztelt közönség is belead mindent, apait-anyait. A mellékelt ábrához elég megnézni a gyurcsány facebook oldalát, illetve a mandiner gyurcsányos bejegyzéseit.

Nézzük meg, kit mocskolnak-dícsérnek. Egy olyan politikai hullát, aki a 2006-os 2.306.705 mszp-szavazót 2010-re sikerrel levitte egymillióra (990 ezer ember). Akit még a saját pártja, az MSZP is kiutált, kivetett magából. Egy olyan embert, akinek a szavazótábora 70 és a halál közt van.

Mivel ezt még a fideszesek is tudják, mégis folytatják rendületlenül a nekrofíliát, ezért érdemesnek bizonyulnak arra, hogy kicsit jobban is megpróbáljuk megérteni, mi zajlik a lelkükben.

gyurcsány esete azért is nagyon érdekes, mivel megfelelő bosszú a schmitt-ügyért, valamint hogy csak közvetett bizonyítékok vannak az ügyben. Tehát egyrészről bosszú, másrészről viszont más ok is van.

Nagyon jó alkalmat ad a fideszes, diplomával nem rendelkező emberekenek, hogy betekintést nyerjenek a diplomamunkák rejtelmeinek világába. A Lelkük mélyén eddig is mindig érezték az iszonyatos ürességet, ami eltöltötte szívüket, valahányszor erre gondoltak. A modern társadalom a diplomák, doktorik, nyelvvizsgák, elvégzett tanfolyamok, egyszóval: a bizonyítványok megszállotja. Akinek nincs jó papírja, az lelke mélyén jogosan érzi magát másodrendű állampolgárnak.

Ezt a nagymértékű feszültséget lehet csökkenteni azzal, ha észrevesszük, és elkiáltjuk magunkat:  „hahá, nincs neki diplomája!’”, ami valójában ezt jelenti: „hahá neki sincs diplomája!”, szabad préda, lehet koncolni-boncolni. Természetesen hasonló volt a ballib kommentelők egy részének motivációja schmitt esetében.

A Fidesz, amennyiben továbbra is jól csinálja, akár 2014-ig is kihúzhatja ezt a kampányt. Úgy kell csinálni, hogy mindig egyre újabb kicsi részletek kerüljenek elő, amelyek mindegyikén hosszan, kitartóan lehet rugózni. Az érdeklődés garantált, egyrészt hogy egy volt miniszterelnököt hurcolnak meg jogosan, másrészt meg a műveletlen, tahó, egyetemet csak messziről látott proletárok, akiknek jó eséllyel még érettségijük sincs, jól ki tudják tombolni magukat. Addig sem az embernyúzó adókról kell beszélni.

Íme, a legsötétebb politikai sárdobáló propaganda. Üdvözlök mindenkit a valóságban.

 

Pár érdekes gondolat, ami úgy vélem, kibontásra érdemes:

"-Hogy a fenébe mondhatja az eurózóna egyik tagja, hogy a hiány a GDP 3%-a, amikor a valóságban 15%-a? - teszi fel a kérdést egy vezető IMF-tisztviselő. - Hogy lehet ilyesmit megtenni?

Ekkor a globális pénzügyi rendszert az a kérdés feszíti, hogy mikor dől be Görögország az adósságai miatt. Időnként úgy tűnik, egyedül ez a kérdés számít, mert ha Görögország szépen elsétál a 400 milliárd dolláros tartozással, akkor az európai bankok, amelyek kölcsönadták ezt a pénzt, összeomlanak, és a többi olyan ország, amely már most a csőd szélén táncol (Spanyolország, Portugália) könnyen a nyomdokaiba léphet. De az, hogy Görögország visszafizeti-e a kölcsönt, igazából ahhoz a kérdéshez vezet, hogy Görögország megváltoztatja-e a kultúráját, és ez csak akkor fog megtörténni, ha a görögök is meg akarnak változni. Ha ötvenszer nem hallottam, akkor egyszer sem, hogy a görögöket az "igazságosság" érdekli, és attól forr fel igazán az agyvizük, ha úgy érzik, tisztességtelenül bánnak velük. Nyilván ez nem különbözteti meg őket a Földön élő többi emberi lénytől, de figyelmen kívül hagyja azt, ami igazán érdekes: pontosan mit is tartanak a görögök tisztességtelen bánásmódnak. Szemmel láthatólag nem a politikai rendszerük korruptságát tartják annak. Sem az adócsalást, sem a kisebb kenőpénzek elfogadását az állami szolgáltatások rendszerében. Nem. Az aggasztja őket, amikor egy külső személy - valaki, aki egyértelműen különbözik tőlük, és nem a korlátolt és könnyen érthető önös érdekek vezetik - megjelenik, és kihasználja a rendszerükben rejlő korrupciót."

Michael Lewis: Öszeomlás-Adósságválság, Tőzsdék, Devizapiacok, Alinea kiadó, 2011. 86-87.old

Magyarországon is pont ugyanez van: A Békement valójában ugyanezen "tisztességtelen bánásmód" ellen tiltakozott. Hogy az Eu ne bánjék velünk "tisztességtelenül". Mindezt a "nem leszünk gyarmat" c. jelszó egy 21.századi propaganda-csavarral jól meg is jeleníti.

Amit a cikk írója fölsorolt: adócsalás, korrupció, kenőpénzek (hálapénz), mind-mind nálunk is élesen (és egyre élesebben) jelen van.

Azért vagyunk annyira érzékenyek, hogy a külföldiek "beleszólnak" a magyar belügyekbe, mivel érezzük, hogy vaj van a fülünk mögött, és ahelyett hogy ezzel szembesülnénk, inkább kitámadunk: "Minek pofáztok bele az ügyeinkbe?..."

Inkább végre rendet kéne tenni a fejekben és a lelkekben. Ha a korrupció például a szingapúri szinten állna, akkor a külföld sem pampoghatna, hogy magas a korrupció. Ugyebár? Ilyen egyszerű.

De a háttérhatalom, az elit (fidesz-mszp) és a mögöttük álló tanácsadók (Ron Werber, Birnbaum és Finkelstein), pont ettől félnek legjobban. Hogy végre rend, tisztaság és rend lesz ebben az országban, és akkor megszűnik a hatalmuk, hogy magyar ember a magyar embernek farkasa legyen.

Nekik érdekük, hogy minél átláthatatlanabb legyen a helyzet (bürokrácia és végrehajthatatlan adó- és jogszabályok), hogy minél kevésbé bízzunk egymásban, hogy mindenki csalással tudjon csak fönnmaradni, meg úgy, hogy az embertársát megtapossa. Biciklis: felfele hajlong, lefelé tapos.

Ennek a hatalmas megosztó gépezetnek irányítói: a fidesz, és az mszp.

némileg ellene hat: LMP

teljesen ellene hat: Jobbik.

Sajnos a fideszes véleményformáló propaganda-szócsövek teljes erővel harsogják a gonosz-szemét EU szöveget, amire aztán jön az érzelmi reakció, hogy "nem leszünk gyarmat, bazmeg!" Ahelyett hogy elgondolkodnánk, és elzavarnánk az egész mocskos dk-fidesz-kdnp-mszp bandát. (Az LMP még az elviselhető rossz kategória.) Sajnos csak választások által lehet a fidemszp-t eltávolítani.

Amitől én személyesen tartok, hogy 2014-ben keltenek fideszék egy jó öreg hisztériakampányt, mint az mszp 2002-ben a 23 millió románnal.Akkorra a főellenség a Jobbik lesz. Az üzenet valahogy így fog hangozni : "Ha Jobbik lesz hatalmon, akkor Moszkva bábja leszünk!" "Ha a Jobbik kerül hatalomra, a környező országok hadat üzennek nekünk!" "Ha a Jobbik kerül hatalomra, összeomlik a gazdaság!"stb. egyszerű hisztériakeltés, amire ha ráerősítenek a fideszbérenc csatornák + a kereskedelmi médiák, működni fog. Ez a propaganda természete.

Megtaláltam a bolsevista mentalitásért felelős gént. Én egyedül találtam meg, senki nem segített, senkitől nem nyúltam le kutatást, kutatási témát, mégis megtaláltam. Persze, nekem is el kellett indulnom valahonnan, de még azt megelőzően erős benyomásnak kellett érnie, amely a kutatásra ösztönzött. Nos, az ihletet Schiffer András, az LMP paplanszájú szószátyár főideológusa adta, kutatásaim tudományos megalapozásához pedig Kertész Ákos, alkoholista tróger költő értekezéseit használtam fel.

Elnéztem ezt a Schiffert, a sokadikat és sokad rendűt e név viselői közül, s tarkótájékon bizsergést kezdtem érezni. Tudtam, valami nagyon fontos, valami korszakalkotó tudományos felfedezés csírája született meg elmém szürkeállományának termékeny talajában. Minden egyes alkalommal, amikor ez a sötét alak nyilatkozott imitt-amott, a felismerés gyengécske csírája fokozatosan szökött erős szárba. S egyszer csak, - heuréka! – megláttam ebben az emberben a szűziesen tiszta lényegiségét az aljasságnak, a morálnélküliség ideológiájának, a bolsevizmusnak. Oly’ magával ragadó felismerés volt, hogy csak álltam megigézve szótlanul, hő szemeim könnybe lábadtak ezen ihletett pillanatban.

Nem minden nap tesz világraszóló felfedezést az ember. Végre átérezhettem a méltatlanul meghurcolt Kertész Ákos fájdalmát, amit a magyarok alattvalóságáért felelős gén felfedezése kapcsán tapasztalt meg nem értettség okozott neki. Bizony súlyos hiba volt az ő tudományos értekezésére hőzöngéssel, elutasítással reagálni! Mert, gondoljunk csak bele, mennyire igaza van, ha azt vesszük, hogy ezt az országot, a magyar népet olyanok tartják fogságban, akik az erkölcsi normák tökéletes hiányában aggályok nélkül képesek másokat testi és lelki értelemben egyaránt megnyomorítani. Ez a nép, a magyar eltűri amazok hegemóniáját, saját kipusztulásának biztos tudatában is, tehát teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar nép alattvaló. Ráadásul ezt az alattvalóságot örökíteni is képes volt utódaiban, tehát nyilvánvalóan genetikus eredetű deformitásról beszélhetünk.

Itt említhetjük meg Kertész Ákos másik tudományos igazságát is, amely szerint a magyar moslékzabáló fajta. Ne háborodjunk fel, ha kérhetem! Inkább mindenki gondolkodjon el, ivott-e életében valódi házi tejet. Nem olyat, amit az árucsarnokok koracél tartályaiból „fejnek” házi tejként, s valójában egy hígított lötty, nem! Igazi házi tejre gondolok, ami látott tehenet is. Hányan esznek házi vajat, tejfölt, a kertben termesztett zöldségeket és gyümölcsöket? Néhányakban van valamiféle igény a tiszta étel fogyasztása iránt, ezért megveszik a „MAGYAR” feliratú lengyel melegházi paradicsomot, vagy a szlovák szarokat, de ezek is igen kevesen vannak. Szóval, igenis, a magyar egy moslékzabáló nép, mert az alattvalóságért felelős gén okozta deformitás a moslékon erősödik.

No, de beszéljünk amazokról, kik a genetikusan alattvaló magyar népet fogságban tartják, s uralkodnak felettük megkérdőjelezhetetlenül, könyörtelenül, ha az kell. Beszéljünk Schiffer Andrásról, aki vegytiszta példánya az emberi hitványság, a morálnélküliség örökletes, tehát genetikus változatának, beszéljünk róla, aki tudományos kutatásaimat ihlette!

A Schiffer Andrást borító külső szövet egy egészen különleges összetételű szerv. Amíg a normális embereknél a bőr a testtömeg 8-10%-át teszi ki, esetében a megvastagodott felhámnak köszönhetően ez az arány eléri a 25-30%-ot. Az epidermis különösen a pofáján vastag, ami szintén kizárólag a bolsevik-gént hordozóknál figyelhető meg. Az átlagembernél a bőr rétegeinek testtájankénti vastagsága szintén változó, azonban a legnagyobb vastagságot nem arctájékon éri el, hanem például a talpnál.

Schiffernek és a többi, bolsevik-gén hordozónak szüksége is van vastag felhámra a pofáján, mert olyan genetikus örökséggel, amivel ők rendelkeznek, egy normál ember képéről leégne a bőr. Schiffer András dédapja az a Szakasits Árpád volt, aki a Tanácsköztársaság idején a Belügyi Népbizottság osztályvezetőjeként százak megkínzására, bolsevik pogromokra adott utasítást. Nyilvánvaló, hogy Schiffer ezért lett előbb Gyurcsánnyal és Bajnaival az Új Nemzedék Mozgalom baloldali, tehát alapvetően bolsevik szervezet megalapítója, majd az ugyancsak baloldali és szélsőségesen bolsevik Ifjú Szocialisták mozgalmának ügyvivője. A génjeiben van, tömeggyilkos felmenőitől örökölt késztetés, hogy valami olyanban vegyen részt, amely nélkülözi a morális alapozottságot, az emberiesség látszatát is elkerülve tenyészik a társadalom testén.

Természetesen abból, hogy Schiffer később milyen egyéb szervezetekben vett részt, vagy vesz részt ma is (TASZ, LMP), következtethetünk arra, hogy azok valójában mit is képviselnek. Így aztán különösen visszataszító, amikor ez a mutáns kiáll, és furcsán kacsapicsára emlékeztető száján demokráciáról nyökög. Persze, teheti, és tehetik mind, a bolsevik-gén hordozói, mert egy olyan országban tudtak veszélyesen elszaporodni, ahol az őslakosok genetikusan alattvalók.            

 

Nem sorolnám őket, egyszerűen jelszavak. No nem a kulönböző privát elérhetőségeink, hálózatok vagy adattárak hozzáféréséhez szükséges azonosítók, beléptető kódok, nem. A szó erdeti érterméről beszélek, ami már jóval az internet és banktrezorok világa előtt létezett, melyeket ideológiák, eszmék és rengeteg badar sületlenségek nevében zászlókra tűztek korokon át.

Milliókra szabott méretű sapkák. Legtöbbször jól áll nekik, bár ez is izlés dolga, szerintem, (mivel most őket, bennünket raktam górcső alá) amit a magyarok magukra húztak az egész csinos, beilleszkedik a képbe. Kellenek nekik, nekünk a jelszavak, valami jelezzen a birkának, hogy merre van az édes álmot kínáló pihe-puha ágyikó, a pékség, a cirkusz, a vágóhíd csak, hogy a legalapvetőbbeket említsem. Tudjuk, hogy már az első emberek is magyarok voltak, sőt Isten eleve a kozmosz első élőlényeként (gondolom, mondanom sem kell) magyar volt és pont ezért volt Ő annyira remek fickó, hogy megosztotta velünk az életet, majd felszólítá az embert (de ezentúl kár azt a nevetséges műszót használni, hogy 'ember'), vagyishogy a MAGYART, hogy sokasodjatok. Szóval azóta többek között Nimródon át Jézuson és Attilán át, az önnállóan ÉLŐ és szeszélyes, repülő szent korona mentén itt vagyunk. De jó! HAHÓÓ!

Ez mind szép és még lehet, hogy igaz is, mint tömérdek egyébb forrásból igazzá bizonyított (és valóban igaz:) eddig ismeretlen, vagy tudatosan kiirtott történelmi tényállások. De tudod nekem az a bajom ezzel a csodálatos nemzettel (legalábbis, amit ma magyarként összegzünk) kb. 8-10 éve, mióta a Magyarsággal, mint fontos nemzeti-szellemi-genetikai állománnyal behatóan foglalkozom, hogy mindíg is voltak nagy gondolkodóink, filozófusaink, egészségesen nemzettudatú nemes családjaink, globális szervezőink, zseniális tudósaink, politukusaink, hadvezéreink stb, és, ahogy te? is itt egészséges, tettrekész, szellemileg friss, kommunikatív, aktív fiatalság...és ez a nagy halmaznyi ember, de most fókuszáljunk csak a hatékony (szellemileg, vagy anyagilag, vagy egyaránt) 'mag'-ra, ami legyen, mondjuk a nemzet mittudomén 3-5 %-a, ezen 'mag' nemzetstratégiai szakszóval élve egy nagy büdös lófaszt tesz azért, hogy ez a több ezer, adott esetben tízezer évekre visszavazethető, nagy multú nemzet (törzscsoport) a valós értékeit (a felszínen is!), földjét!, kultúráját, identitását stb, stb, stb, stb, stb megőrzendő, megfelelő (szellemi!) harciassággal tudatosan átvezesse generációból generációba.

Lehet pocskondiázni, hogy hülye magyarok, meg hasonlók, de attól még az, hogy a nép egy szellemileg korlátolt, naív emberkupac, az tény, és ez minden nemzetre, etnikai csoportra egyaránt igaz. Azt látom és sajnos ez is tény, hogy generációk óta az adott kor aktuális 'mag'-jai csak végignyekeregnek korszakokat, aztán a nemzet szempontjából üres hígfossal felérő életüket előre le is húzzák a történelmi budin, na ettől süllyed évről évre egyre mélyebbre a magyar. Amíg az adott generáció felelősei nem fogják fel a jelenlétük roppant fontosságát, addig csinálhatsz még 500 másik blogot, ahol majd írnak évi 50.000 posztot és hozzáfűznek 500.000 kommentet, amiben még talán akadhat is 100.000 használható, harcképes gondolat...minek? Szarnak a történelem kozmikus wc-jébe?

 

Mostanában hunyt el Kopp Mária. A magyar közéletben, értelmiségben, tudományos gondolkozásban ő volt a nagyjából egyetlen ember, aki tényleg 100%-os lelki elszántsággal kereste a válaszokat a magyar népességfogyás és a magyar boldogtalanság problémáira.

Az alábbi beszélgetés az élete utolsója volt. Mivel fogalmam sincs, hogy lehetne beágyazni ide ezt a videót, ezért inkább megadom a címet, ahol a videó, valamint annak leirata (transcript) is elérhető. Tehát akinek lassú az internetje, is elolvashatja a beszélgetést.

mediasarok.sote.hu/17589/hirtv-iskolapelda-3/

én most csak egy kicsi részletre szeretnék összpontosítani. Egy részlet a videó-leiratból:

Kopp Mária orvos, pszichológus, tudományos igazgatóhelyettes, SOTE :

– Meg azért ami a magyar társadalomban nem tudom, hogy minek a következménye, hogy nem szeretünk, és nem tudunk dicsérni. Tehát egészen megdöbbentő, hogy a gyereknek a legeslegfontosabb – és egyébként a párkapcsolatokban is -, hogy a másiknak, és a valódi értékeit, de azokat ismerjük el.

Kurucz Éva.: – A pozitív megerősítés.

Kopp Mária: – A pozitív megerősítés, igen. És ez valahogy az iskolában sem, tehát sokkal inkább a büntetés van előtérben, mint az, hogy amit… És minden gyereket a saját területén dicsérni. Tehát például pont ez a gond, hogy a fiúk egy kicsit lassabban fejlődnek bizonyos dolgokban, ugyanakkor erősebbek, meg hát más, azért eleve másképpen működnek, mint a kislányok, de mindegyiket a saját területén, ha tudjuk dicsérni. És ha a szülő is nem azt kérdezi, hogy mit ettél az oviban, hanem hogy valamit észrevesz, ami tetszik neki, és azt megdicséri, és odafigyelni a másikra, hogy miért lehet a másiknak jót mondani. Ez egy csodaszer, egyszerűen hihetetlen, hogy milyen eredményeket lehet elérni, mert az az igazán jó, ha vannak kihívások, komoly kihívások, de utána ezért érzi, hogy ez eredményes, és hogy ezt értékelik nála.

Erre a mondatra szeretném fölhívni a tisztelt olvasó figyelmét

"Meg azért ami a magyar társadalomban nem tudom, hogy minek a következménye, de nem tudunk dicsérni"

Nos, szerintem én tudom a választ. Ez egy érdekes történet.

Mostanában akadt kezembe Michael Lewis: Összeomlás - Adósság, Tőzsdék, Devizapiacok c. könyve. Kezembe vettem, valahol a közepénél kinyitottam, felületesen beleolvastam , majd onnantól egyszuszra végigolvastam az egészet. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, 3450 forint, ahhoz képest kb 240 oldal. Havonta egyszer belefér számomra egy ilyen pénzkiadás.

DE lépjünk, tovább, ugorjunk a mélyvízbe! Michael Lewis a görög válság kapcsán így ír a görög nemzeti karakterről (A Fejezet címe: és akkor feltalálták a matematikát):

pár megjegyzés, ami a szöveget megelőzően kiderült:

Görögországban mindenki adócsaló. Választási évben visszahívják az adóellenőröket a terepről. A nyugdíjat 55 éves kortól adják - a stresszes munkáknál... 13.,14. havi fizetések és nyugdíjak vannak. egy csomó munkát "stresszes munkának" nyilvánítottak, és így még több fizetést kapnak (itt átadom a szót a szerzőnek, a kiemelések általam):

"Görögországban valahogy megoldották, hogy több mint hatszáz szakmát minősítsenek megterhelőnek, köztük olyanokat, mint a fodrász, rádióbemondó, felszolgáló, zenész és hasonlók. A görög állami egészségügyi rendszer sokkal többet költ eszközökre, mint ami az európai átlag - és ahogy több görög orvos is elmondta, nem ritka látvány az olyan ápolónő és orvos, aki hóna alatt papírtörlőkkel, pelenkákkal és egyéb holmival távozik, amit sikerült elcsennie a szekrényből.

A pazarlás és a lopás közti határvonal elmosódott; az egyik elfedi s lehetővé teszi a másikat. Például mindenki természetesnek veszi, hogy a kormányhivatalokban dolgozókat meg kell vesztegetni. Azok, akik állami egészségügyi intézményekbe mennek, alapból feltételezik, hogy meg kell vesztegetniük az orvosokat azért, hogy tényleg foglalkozzanak velük. A miniszterek, akik közszolgaként élték le egész életüket, amikor otthagyják hivatalukat, megengedhetik maguknak, hogy sokmilliós kúriákat vegyenek, és két-három vidéki házat."

 A "hálapénz" nálunk is ismerős egyébként:) Na de menjünk tovább.

"A görög gazdaság egyébként jövedelemadó-köteles tevékenységeinek 30-40%-a hivatalosan nincs bejelentve teszi hozzá (az egyik görög adóellenőr) miközben ennek aránya Európa egyéb részein átlagosan 18% körül alakul." (Ismét egy jó kis magyar párhuzam.) "A legkönnyebben úgy lehet adót csalni, hogy készpénzben kérik a fizetséget, és nem adnak róla számlát. A legkönnyebben úgy lehet pénzt mosni, hogy ingatlant vesznek. a feketepiac legnagyobb örömére - És Európában egyedülálló módon - Görögországnak nincs működő országos földhivatala".

És most jön a lényeg, amiért ez a bejegyzés született:

"Athénban sokszor volt olyan érzésem, amit újságíróként még sosem tapasztaltam: az érdeklődés teljes hiányát aziránt, ami oly egyértelműen sokkoló volt. Leülök valakivel, aki ismeri a görög kormány belső működését: egy bankár nagyágyúval, egy adóellenőrrel, egy pénzügyminiszter-helyettessel, egy hajdani képviselővel. Előveszem a jegyzetfüzetem, elkezdem leírni mindazt, ami kibukik belőlük. Botrány botrány után. Húsz perc múlva oda az érdeklődésem. Egyszerűen túl sok az egész: könyvtárakat lehetne megtölteni vele, nemhogy egy könyvet.

A görög állam nem csupán korrupt, hanem korrumpáló is. Ha az ember látja, hogyan működik, megérti azt az egyébként értelmetlen jelenséget, hogy a görögöknek igencsak nehezükre esik jót szólni a másikról. Maguk a görögök jó kedélyűek: viccesek, meleg szívűek, okosak és jó társaságot jelentenek. Két tucat interjúról jöttem el úgy, hogy azt mondtam magamban: "Micsoda nagyszerű nép!" ezt azonban nem mondanák el egymásról: a legnehezebb dolog Görögországban rávenni egy görögöt, hogy bókot mondjon a másikról. Nincs olyan siker, amire ne gyanakvással tekintenének. Mindenki meglehetősen biztos benne, hogy mindenki adót csal, vagy megvesztegeti a politikusokat, vagy kenőpénzt fogad el, vagy hazudik az ingatlana értékéről. És ez, a másokba vetett hit teljes hiánya, újra meg újra megerősíti önmagát. A hazugság, csalás, lopás járványa mindenfajta polgári életet ellehetetlenít; a polgári életforma összeomlása pedig csak további hazugságokat szül, csalásokat és lopásokat szül. Az egymásba vetett hit hiánya miatt csak önmagukra és családjukra számíthatnak.

A görög gazdaság szerkezetére nézve kollektivista, de maga az ország lélekben a kollektivizmus szöges ellentéte. Az igazi struktúrája az, hogy mindenki önmagáért felel. Ebbe a rendszerbe a befektetők több százmilliárd dollárt öntöttek. És a hitelbomba a szakadék szélére sodorta az országot, a teljes erkölcsi összeomlásba."

(Az idézett szemelvények nagyjából a 70-77. oldalakról valók)

Nálunk ugyanez a probléma. a csalás, hazugság annyira a részünkké vált, hogy senkiben sem bízunk meg, mindenkit eleve csalónak tekintünk (mivel valószínűleg az is), és ezért elsivárosodik az érzelmi életünk, ami a dicséret, elismerés hiányában is megmutatkozik. Ha mindenki csaló, akkor mit dicsérjünk rajta?

Innen ered ami lelki nyomorunk.

 

 

Próbált már valaki leesett állal nevetni? – Na, ha eddig nem tette, eztán meg se próbálja! Szerintem nem sikerülne. Anatómiai képtelenség egyszerre varázsolni orcánkra a mélységes megdöbbenést és a harsány jókedvet. Magam a látvány kényszere hatására ma reggel majdnem véghezvittem ezt a csodát, aztán mégsem. Francba, még jó, hogy nem kaptam valami arczsábát, vagy ilyesmit!

Mostanában alig-alig nézek tévét, a politikai műsorokat meg egyenesen kerülöm. Elég nekem az a sok baromság, amit az általam látogatott blogokban és hírfolyamokon olvasok. Erre pont ma reggel bírom bekapcsolni azt a nyomorult képkeretet. Én nem tudom, mi ütött belém, de kifejezetten olyan csatornákat böngésztem, amelyeken aktuális híreket szoktak mondani vagy (félre)értelmezni. A UPC valamilyen fondorlat eredményeképpen egymás mellé tette a Duna World-öt, az  ATV-t és a HírTV-t. Katt Duna World – semmi izgalmas, valami „kullancsos” manus vizionálja a vérszívók májusi hiperaktivitását. Katt ATV – Rónai „habzó szájjal gyűlölködő” Egon hadovál összevissza. Gyorsan tovább, mert már kerestem a tomahawkomat, hogy belebaszom ennek a hungarofób bibsinek a fejébe. Kár lenne az LCD-ért. Katt HírTV – Kurva jó kis fekete csajszi dumál két ronda politológus pinával, dög unalom.

Aztán egy hang megszólalt a fejemben, hogy „Beny gyerek, nézzed má’ meg a Zóbersoviniszky Pétört, mer’ helyzet van!” – Nem, ez nem igaz, nem szólalt meg a hang a fejemben. Egyszerűen odakapcsoltam, és ekkor szoborrá merevedtem, vaskos állkapcám, mint egy lassított felvételen, hullott alá a paplanra, amely hol besüppedt, hol meg kirugózott, ahogy koponyámról leváló csontkellékem fel-le ugrált, míg nyugvópontra jutott. A kurva életbe, meg tudtam számolni, hány lyukas fogam van! Sürgősen kerítenem kell egy jó fogorvost. Amikor aztán tudatos énem megerősítette, mit is látok valójában, hörgésszerűen tört fel torkomból a röhögés, és miközben megigézve bámultam a nem mindennapi látványt, két kézzel matattam az ágyneműben elkeveredő állam után.

Emberek, Balogh Ákos Gergely vérben forgó szemei legalább tíz centire dülledtek ki, miközben másik két társával teljes kakofóniában óbégattak valamit Morvai Krisztina felé. Hablablabla Tiszaeszlár, hablablabla Tiszaeszlár – ennyit lehetett érteni az egészből. S egyszer csak varázsütésre elhallgatott két fullajtár, hogy jól hallhassuk a mi Ákos Gergelyünk, Nobilis Kristóf első ágyasának habos nyálba fulladó szavait: Mit szólna Morvai Krisztina, ha például a szlovákok mondanának csúnyákat a magyarokra?

Én el nem tudom képzelni ezt a szituációt, hiszen szlovák barátaink sosem vetemednének olyan csúfságra, hogy a magyarokat igaztalanul támadnák keresetlen szavakban. Láttam jól, Balogh Ákos Gergely is erősen igyekszik e képzetet megidézni, de nem ment nekije sem. Szegénykém, pedig mennyire törte magát!

Na, de most komolyan, ez a szerencsétlen hülyegyerek tényleg nincs tisztában azzal, hogy a tótok mennyire gyűlölnek minket, és ott tesznek keresztbe, ahol tudnak? Vagy nem nézi az EP üléseiről készült tudósításokat, ahol a nemzetközi libbantokrácia jöttmentjei mit művelnek Magyarország ellen, a magyar nép lejáratására? S tényleg nem tudja, hogy ellenük a legharcosabban éppen az a Morvai Krisztina lép fel, akire oly’ izzó gyűlölettel okádja silány elméjének termékét?

A Turul_2K2 nicknéven elhíresült blogger a korábbi években harcos nemzeti érzelműnek mutatkozott, azonban újabban elsősorban úgynevezett „konzervatív liberális” jelmezben bohóckodik. Tököm tudja, mit is jelent pontosan konzervatív liberálisnak lenni, de az biztos, hogy a nemzeti érzülethez vajmi kevés köze van. Azt azért illik megemlíteni, Turul barátunk sosem kedvelte különösebben a Jobbikot. Ekképpen a vadbarom Baráth Zsolt parlamenti felszólalása egyszerre hozta felszínre nála a radikális párt iránti ellenszenvének minden apró kis morzsáját, valamint liberális énjének kitárulkozni óhajtását, és csak fröcsögött és fröcsögött. Tudom, kurvára nem szép apró testi hibáján mulatozni, de, basszus, azért az nem mindennapi látvány, ahogy a két véreres szeme egyszerre két különböző irányba dülledt.

Néhány nap óta valami kőkorszaki tiszaeszlári eset hozza lázba a magyar közvélekedés idomárjait (újságírók, politikusok – a gyengébbek kedvéért) Schmitt Pál plágiumos ügye mellett. Én nem tudom, mi történt anno Tiszaeszláron, és nem is érdekel különösebben. Meg amúgy is, ne csináljunk már emléknapot gyilkosságoknak. Sem roma, sem zsidó, sem magyar áldozatok kedvéért. Különösen ne feltételezett gyilkosságoknak! Természetesen nem az intézményesített gyilkosságokra gondolok, mint háború, ÁVH-s korszak, Gyurcsány-éra, stb. Naponta gyilkolnak meg különböző módon és indokból embereket, nem lehetséges mindenkiről kegyelettel megemlékezni, azt tegyék meg hozzátartozóik, s mi részvétet érzünk legfeljebb, ha tudomást szerzünk róla. Tiszaeszláron valakik különös kegyetlenséggel meggyilkoltak egy kislányt, ha igaz. Azt mondják, rituális gyilkosság volt, ha volt gyilkosság. Talán volt, talán nem, mert holttest sosem került elő, ha jól tudom. Az is lényegtelen, a gyilkosok, - ha voltak egyáltalán gyilkosok - zsidók, cigányok, hottentották vagy magyarok voltak. Szörnyű emberek, annyi bizonyos.

Ezért is nem értem, a Baráth Zsolt nevű balfasz majom miért jött elő éppen ezzel az esettel. Nyilván zsidózni támadt kedve. Hát adj’ Isten egészségére! Mindazonáltal emígyen legfeljebb saját, és néhány elfajzott barom társa igényeit elégíthette ki, mert azon túl baromira kontra produktív performansz volt. Nem látok bele egy ilyen őstulok lelkivilágába, s nem is nagyon vágyom rá, hogy beléje lássak, de tán azt gondolta ez a szerencsétlen szellemi éhenkórász, hogy az ország bajainak és egy cselédlány eltűnésének, illetve vélelmezett meggyilkolásának feltétlenül közös nevezőt kell találnia. És páratlan logikával meg is találta a zsidókat. Gratulálunk, kedves Baráth Zsolt!

Igaz, hogy zsidóéknál a kertben úgy nőnek a holokauszt áldozatok, mint eső után a bolondgomba, de ettől még nem feltétlenül szükséges átvenni ezt a kulturális szokást, és áldozatokat szaporítani buta szócsépléssel. A zsidók mindig zárt közösségben éltek, ezért különösen faluhelyen keltettek nagy feltűnést, de főleg gyanakvást. Emlékszem, még a 80-as években is, ha elmentünk egy falusi diszkóba, úgy néztek ránk, mintha UFO-k lennénk. Eltűnt egy szolgálólány? – Hú, biztos valami gonosz dolog történt. És ki csinálja a gonosz dolgokat? – Hát az idegen, jelesül a zsidók. Baromság az egész! Persze, azt is érdemes számba venni, hogy azokban az időkben egy eltűnés giga-megajelentős esemény volt. Nem úgy, mint manapság, amikor naponta tucatjával tűnnek el szomszédaink, és rá sem hederítünk. Naná, hogy lázba hozta a környéket az ügy! Hogy a kurva perverz Baráth Zsoltot miért hozza lázba, az rejtély.

Mégsem indokolt az a nagy médiafelhajtás, amely a parlamenti felszólalás köré szerveződött. Még kevésbé indokolt, hogy ezzel kapcsolatban egy nemzeti érzelmű konzervatív, - még, ha közben libbant is – kivetkőzzön emberi mivoltából, és beálljon a hungarofób antiszemitázók táborába.

„De, kurva Morvai, Te is antiszemita vagy, mer’ a Jobbik juttatott az EP-be!” – hörög az idiótája. S közben észre sem veszi, hogy pont olyan visszataszítóan groteszk jelenség, mint Baráth Zsolt.    

 

Miközben az is tény, hogy egy nagyhangú, aljas társaság minden lehetőséget megragad itthon és külföldön arra, hogy lábbal tapodja a magyarságot, annak kultúráját, hogy visszamenőleges hatállyal, történelmi eseményekre hivatkozva genetikailag alattvalónak bélyegezze. És ezek az undorító férgek többen vannak, mint a Baráth Zsoltok, s gyalázkodó kórusuk egyetlen pillanatra sem hallgat el.

 

Picsába, mire ennek az írásnak a végére értem, már nincs sehol a morbid vihogni vágyás bennem, s már azon lamentálok, miért képedtem el a reggel látottakon, mikor az ilyesmi mindennapos a Kárpát-medence kicsi országában. Tényleg csak ilyenekre telik? Ilyen Baráth Zsoltokra és Balogh Ákos Gergelyekre?

 

 

Egy informatikus, Gál Marcell előadását szeretném a tisztelt olvasó figyelmébe ajánlani.

Általában az adott terület szakértőjét igyekszem bemutatni, (ez most esetünkben a közgazdászok közül kéne hogy kikerüljön), de kivételt teszek, mivel elmerültem annyira a témában, hogy tudjam, az illető miről beszél, lehet-e hitelt adni szavának.

 

Akinek ez túlságosan porszagú, érthetetlen, illetve az "ősforrásra" vágyik, amiből részben Gál Marcell is merít, annak figyelmébe ajánlom még:

 

Az utóbbi angol nyelvű, de magyar feliratos.

A két film összefoglaló gondolatai (bármely, olvasók általi építő jellegű kiegészítést szívesen veszek):

1) az államadósságot egy év alatt vissza lehetne fizetni, a forintban lévőt mindenképpen.

2)Az egész pénzrendszer egy csaláson, illúzión, trükkön alapszik, amelyet "a bankok általi pénzteremtésnek" (->még pontosabban hitelteremtésnek, mivel a hitelpénz /"számlapénz"/ ugyanúgy pénzként működik, mint a papír- és érmepénz) hívnak.

3)Ezt a pénzteremtést a bankok a "fractional reserve" -> töredékes tartalék rendszere útján valósítják meg.

4) Mivel mindig több pénzt kell visszafizetni, mint amennyi a rendszerben van, ezért a hitelfelvevők, hitelesek egy része eleve bukásra, becsődölésre van ítélve.

5) Megoldás: visszatérni a teljes tartalék (full reserve) rendszerére, ezzel párhuzamosan a nemzet adósságát visszafizetni. Nemzeti és állami tulajdonban lévő bankokat létrehozni, amelyek a hitelezés feladatát részben átvennék a külföldi bankoktól. A külföldi bankok is megmaradnának, de már nem teremthetnének pénzt a semmiből.

Mindenkinek szeretném figyelmébe ajánlani Kirk Sorensen személyét Ő ennek a dokumentumfilmnek a főszereplője, ami a TÓRIUMról szól.

Mit kell tudni a Tóriumról? 1943-ban fedezték fel az Oak Ridge-i laboratóriumban, hasonló nukleáris reakcióra képes, mint az Urán, de nem hagy maga után szennyező anyagot (tehát a veszélyes hulladék szállítása rögtön kiesik, mint költség), nem kell neki magasnyomású reaktor, eredendően biztonságos, nem kell neki dízel-generátor, ha elromlanak a hűtőrendszerek, mivel csupán 800 fokon működik. Az emberiség összes energiaigényét képes fedezni.

Azt kihagytam, hogy végül azért nem kutatták tovább a tóriumot, mert az urán pont megfelelő volt, ugyanis jó kis (atom)bombákat lehetett belőle csinálni.

Egy igazi szemfelnyitó dokumentumfilm:

 

 

Egy részlet a tóriummal foglakozó wikipédia-cikkből:en.wikipedia.org/wiki/Liquid_fluoride_thorium_reactor

Thorium Energy Generation Pty. Limited (TEG)

Thorium Energy Generation Pty. Limited (TEG) is an Australian Research and Development company dedicated to the worldwide commercial development of LFTR reactors, as well as thorium accelerator-driven systems. In November 2011, TEG announced the formation of a joint venture with Czech Republic scientists intended to develop a 60MW pilot plant in Prague, with preparatory work on the prototype to be finalised in 2012.^[52][53][54]

"In Australia, there are great resources, and then the Czechs have the brains and the technology. Put together these two facts, and it results in a really great relation between these two countries," Peter Stepanek, managing director of Thorium Energy Pty. Limited.

Tehát: létrejött egy ausztrál-cseh vegyesvállalat, mely céljának tűzte ki, hogy Prága mellett létrehozza a világ első folyékony tórium-oldattal működő nukleáris erőművét (minden ami sugárzó anyaggal foglalkozik, nukleáris, tehát nem csak az uránnal működő atomerőművek). A cég vezérigazgatója elmondta: "Ausztráliában sok a nyersanyag, a cseheknél pedig megvan az agy, és a technológia, és ez egy nagyon jó kapcsolathoz vezet a két ország között."

Azt még tegyük hozzá, hogy élete vége felé Teller Ede is a tórium mellett kardoskodott, pontosabban: a legutolsó -szimbolikusnak tekintehető- cikke emellett foglalt állást. "His final paper, published posthumously, advocated the construction of a prototype liquid fluoride thorium reactor.^[58][59]"

http://en.wikipedia.org/wiki/Edward_Teller

Ugyanezen reaktorról van szó a filmben is.

Nagy-Britanniában pedig pártokon átívelő lobbi-csoport alakult a tórium mellett, amelyet egy angol bárónő kezdeményezett:

All-party parliamentary group

On 29 February 2012 a Thorium all-party parliamentary group was formed. Its officers are Worthington, Julian Huppert and Ralph Palmer, with twenty other members at founding.^[17]

http://en.wikipedia.org/wiki/Bryony_Worthington,_Baroness_Worthington
 

Általában nem szoktam túlságosan reagálni az aktuálpolitikai történésekre, most mégis megteszem.

Schmitt Pál esete teljesen hétköznapi történet. Akiről dokumentáltan kiderül, hogy csalt, annak le kell mondania, ha közfeladatot lát el. Miért? Mert a közfeladat hivatalának tekintélyét rombolja, tönkreteszi. Ennyire egyszerű.

De láthatólag nem ilyen egyszerű ebben az országban, ahol hónapokon keresztül ezt az egyedileg megkerülhetetlen értéket, szabályt, erkölcsi törvényt taposták sárba Fideszék, amikor húzták-halasztották az ügyet.

Ha nem lett volna ekkora felháborodás, akkor Plagi bá a lehető legteljesebb nyugalomban ott ülne a köztársasági elnöki székben! Legszívesebben tíz felkiáltójelet tennék, ez annyira fontos! A Fideszből mindenfajta erkölcsi iránytű tökéletesen hiányzik, az ügy folyamán többször egyértelműen bebizonyosodott!

Emlékszünk mennyi hazugság hangzott el Fideszoldalról? "Kiállunk a KE mellett" (Selmeczi), "A Kormánynak az a feladata, hogy támogassa a KE személyét" (Orbán) stb, mind-mind egy végletesen BETEG társadalmi rendszert jeleznek, ahol ezt akár eddig a 3 hónapig is, de meg lehetett engedni.

A nagy kérdés most: kim lesz a következő kesztyűbáb, teljesen  jelentéktelen papírnehezék, akit betuszkolnak a Sándor-palotába.

Én bízom benn, hogy egy hasonlóan rovott múltú pártkádert fognak berakni a helyére. És akkor az igazság napfényében végleg elolvad ez a szánalmas hazugság, amit már évtizedek óta etetnek velünk. A szektaként funkcionáló pártoknak (mszp, dk, fidesz) pedig el kell tűnniük a közéletből, és a 2010-ben frissen bekerült pártoknak kell mutatniuk az irányt! Normális közbeszédet, pártprogramok alapján!

Magyarországon ma az a legnagyobb baj, hogy két lábon járó politikai múmiák mászkálnak a közéletben! Mindenhol hulla-meg kriptaszag fojtogatja az embert. Erre rájönnek a régi jó komcsi rendszerből ránkrohadt bürokratikus szemétkedések, amelyek teljesen pokollá teszik az ember életét. Na ez kell fölszámolni! A múmiákat (dk, mszp, fidesz), végre el kell küldeni, méltó helyükre, megrohadni. És ez mindösszesen csak az egyik feltétel, még soknak kell teljesülnie, hogy akárcsak egy kicsit is normálisabban éljünk ebben az országban.

Estig tudnék még erről írni, de egyelőre elég ennyi. Talán majd a hozzászólásoknál részletesebben írok.

A végére egy kis nyugtató zene, kell is...

 

 Béke veletek.

Egyszerűen nincs már kedvem blogokat és hírfolyamokat olvasni. Bárhová nyitok be, mindenhol egyetlen témaként szerepel a Köztársasági Elnök doktoriját vizsgáló bizottság nyilatkozata, illetve a vele kapcsolatos baloldali liberális reakciók. Tényleg ekkora ügy ez?

Anno megírtam a magam véleményét Pali bátyánk disszertációjával kapcsolatban. Nem is gondolom, hogy volna több a témában. Miután életem nagyobb részét egyetemeken töltöttem, van némi fogalmam a felsőfokú végzettség, illetve a tudományos fokozat megszerzésének rejtelmeiről. Schmitt Pál ebben a tekintetben egyáltalán nem fehér holló, sokkal inkább szapora szürke egérke.

Viszont az, ahogyan a baloldal reagál az ügyre, valami eszméletlen. Akkora jajveszékelésbe kezdtek, mintha legalábbis egy üstökös készülne telibe találni Magyarországot, s a világvége segglyukába lennénk kénytelenek belenézni. Több pátosz van ezekben a sirámokban, mint Kölcsey Himnuszában. Szinte magam előtt látom könnyáztatta arcukat, kusza üstöküket, amint térdre hullva könyörgőn fordulnak az ő Istenük földi helytartója, Göncz Árpád, „mindannyiunk” Köztársasági Elnöke felé. „Árpi bácsi, már csak Te menthetsz meg minket!” – kántálják zokogva ezek a semmirekellő férgek. 

Na, persze, Göncz Árpád, mint mindannyiunk köztársasági elnöke! Hogy oda ne rohanjak, meg vissza! Ő lenne egy nem megosztó személyiség? Ez most komoly? – Lófaszt, mama! Göncz Árpád a leghatározottabban nem volt mindannyiunk köztársasági elnöke. Annyira húzott balra, hogy meg kellett támasztani egy szőlőkaróval, nehogy eldőljön. Neki köszönhetjük többek között, hogy a tisztség, mármint a köztársasági elnöki, sosem tudott kellő társadalmi támogatást kapni, és megmaradt egy nagy giccses semminek. Köszi, Árpikám! – No, nem ezt, hanem a fordításaidat. Abban nagy voltál, azért érdemes emlékezni rád. A többit viszont jobb, ha elfelejtjük, neked is jobb.

Schmitt Pál ebből a sorból, a giccses gagyik sorából sem lóg ki. Akkor sem, ha tényleg ő a leghitványabb mind közül. Viszont legalább nem zavar sok vizet. Amit a baloldal minduntalan a szemére vet, mások meg úgy vannak vele, hogy jobb is így. Ja, hát hogyne, Göncz papa bezzeg milyen karakán volt, mer’ ő még Horn Gyufának is ellent mert mondani. Karakán a faszom, kedves baloldali honfitársaim! Göncz egyszerűen a modern bolsevista eszmék szószólója és élharcosa volt, s mint ilyen, a legképtelenebb pofátlanságra is kapható volt, hogy gyilkos eszmeiségének teret nyerjen. Göncz Árpádnak köszönhetjük az SZDSZ érát, és mi, magyarok tudjuk, hogy mit jelentett ez.

No, de amilyen kevés vizet zavar közjogi méltóságként a mi Palikánk, olyan cunamit gerjeszt magánemberként. Szerencsétlen flótás, tulajdonképpen sikerrel végig seggnyalta az egész életét, és most, amikor elérte az ő kvalitásaival a lehetetlent, kezdi ki az ellen. Minden gazemberséget megúszott, és ez a pitiáner semmiség, a mindenki által alkalmazott eljárás okoz most neki fejfájást. Szálka a köröm alatt a javából!

Engem nem érdekel Schmitt Pál és az ő doktorija, az egész ügy egy nagy túró. Sokkal inkább horgad fel bennem az indulat a magukat magyar baloldaliként aposztrofálók ellen. Ez a sok fejhangon óbégató büdösbogár, na ezek kiverik nálam rendesen a biztosítékot. Hol voltak ezek, amikor kiderült, hogy Gyurcsány fantomcégekkel vásárolta fel az állami ingatlanvagyon egy jelentős részét? Hol voltak, amikor az elvileg Fideszes ügyészség nemes egyszerűséggel közölte, az ügy elévült? – Hogy micsoda, elévült? Fiktív jogi személy fiktív adásvételi szerződést tud csak kötni, amely semmis, tehát nem keletkeztethet tulajdonjogot, ergo az összes így vásárolt egykori állami ingatlant vissza kellene származtatnia ennek a bolsevisták félistenének. Ez bezzeg nem verte ki a biztosítékot a „magyar baloldal”-nál. Annak ellenére nem, hogy az államot milliárdos kár érte, s ráadásul a mocskos tolvaj még pofátlanul a „mi adóforintjainkból” bérelte vissza sajátmagától. A „mi adóforintjaink’ – ugye, ismerős ez a bolsevista szlogen? 

Baloldali honfitársaink akkor sem döbbentek meg, amikor ugyancsak Gyurcsány rendőrterrort vezetett be, és a demokráciát felfüggesztve mészárolta a magyart, ahol érte. A baloldali emberek nemhogy nem háborodtak fel ezen, de még biztatták is a hibbant diktátort, hogy még több embert veressen nyomorékká. Ilyenek a baloldali emberek, ilyen semmirekellő, aljas férgek. És ezek a mi tiszta levegőnket szívják, a mi kenyerünket eszik, a mi vizünket isszák. Ezek, ezek a nem is emberek, mint inkább hitvány csúszómászók.

S közben megint csak „ezek” nem értik, a magyarok miért állnak egy olyan autokrata nyikhaj mögé, mint Orbán. Persze, ez csupán színlelt értetlenkedés, mert a színleléshez, maskarázáshoz nagyon értenek. Mégis, mivel soraikban szép számmal akad orbitális félhülye vidéki tahó is, mondjuk ki hangosan: Azért állunk sokan keserű szájízzel a faszkalap Orbán mögé, mert a baloldal neobolsevik morális nihilje, elfajzott értékrendje nekünk nem pálya. Számunkra elfogadhatóbb Orbán hagymázas kereszténykedő polgári pönálérendszere, mint az emberi faj elpusztítására törekvő bolsevista eszmerendszer, amely például az e posztban is kifejtettekhez hasonlatos aránytalanságokkal sokkol rendszeresen.  

 

Egy mérföldkőnek számító dokumentumfilmet ajánlok a kedves olvasóm figyelmébe.

Az izraeli születésű Yoav Shamir készítette. A szöveg viszonylag érthető, annak aki tud angolul. A héber szövegek is le vannak fordítva, angol felirattal. Kéne egy igazi magyar felirat hozzá, na mindegy.

A kedves olvasó segítségére összefoglalom a film főbb gondolati csomópontjait. ezek nem az én gondolataim, csupán a filmet interpretálom.

1) Az antiszemitizmus zsidó találmány, hogy bűntudatot keltsen a nyugati világban, és ebből anyagi haszonra, valamint zsarolási potenciálra tegyen szert. Erre bizonyíték: az ADL főhadiszállásán sem találtak egyetlen igazi antiszemita incidenst. A legsúlyosabb az volt, amikor néger gyerekek megdobáltak egy zsidó gyerekeket szállító buszt, amire persze nem volt kiírva, hogy "zsidókat szállítunk", tehát a néger gyerekek nem azért dobálták meg, mert antiszemiták lennének, hanem hasonlóan a cigányokhoz, ők is szeretnek dobálni. (Magyarországon vonatokat dobálnak.)

2)A film szerint Auschwitzot arra használják, hogy szegény zsidó fiatalok millióiba verjék bele a zsidó felsőbbrendűségi tudatot azáltal, hogy a zsidó szenvedést mindenek fölé nagyítják, és gyűlöletet keltenek a zsidókban az európaiak felé, hogy "miért hagyták hogy ez megtörténjen", "miért nem akadályozták ezt meg", stb.

3) Az "antiszemitizmus" csupán figyelemelterelés, hogy a palesztinok szerencsétlen sorsa helyett a zsidók szerencsétlen sorsáról beszéljünk. Itt külön érdekesek Dr. Norman Finkelstein szavai: "Do you see a holocaust coming?"  (Látsz jönni egy holokausztot?)

Vagy: "I hear on the radio non-stop about Sudan. I hear on the radio non-stop about Tibet. The only place I hear EXCUSES- is Israel.

("Hallok a rádióban non-stop Szudánról, Tibetről. Az egyedüli hely, ahonnan kifogásokat is hallok: Izrael.")

Rengeteg nagyon érdekes dolog van még a filmben, sajnos nekem lassú az internetem, így nem tudom percről-percre kommentálni. Szerintem egyébként nem is kell, a film magáért beszél.

Még egy utolsó megjegyzés: Az ADL és Abe Foxman a "kalapács" szerepét töltik be, hogy a goyokban bűntudatot keltsenek, és így különböző dolgokra vegyék rá őket (politikai álláspont, pénz, más engedmények).

Egyszerű politikai propaganda.

Az amerikai székhelyű Rágalmazásellenes Liga (Anti-Defamation League, ADL) nemrégiben készített felmérése alapján a magyarok kétharmada vall rasszista nézeteket. A tanulmányban négy kérdésre adott válaszok alapján tette közzé megállapításait. Ennek kapcsán láncreakciószerűen születtek újabb, otromba módon tudományosként aposztrofált megállapítások Európa népei, de elsősorban is a magyarok rasszizmusáról.

A Rágalmazásellenes Liga felmérése alapjául szolgáló kérdések az alábbiak voltak:

1. Ön szerint a zsidóknak túl nagy a hatalmuk az üzleti életben?

2. Ön szerint a zsidóknak túl nagy a hatalma a pénzpiacon?

3. Ön szerint túl sokat beszélnek a holokausztról?

4. Ön szerint a zsidók lojálisabbak Izraelhez, mint a befogadó országhoz?

Nyilvánvaló tehát, hogy a Rágalmazásellenes Liga egy zsidó szervezet. Amiben nincs semmi rendkívüli, tekintve, hogy az ilyen és ehhez hasonló lobbiknak köszönhetően a rasszizmus előbb lekorlátozódott kizárólag a fehér emberre jellemző tulajdonsággá, majd pedig egyre inkább az antiszemitizmus szinonimájává.

Nem tudom rasszizmusnak számít-e, ha azon lamentálok, vajon ezeket a torzításokat a zsidó érdekképviseleti és jogvédő lobbik tudatlanságból vagy szándékosan idézték elő. Mondhatom-e, hogy az Anti-Defamation League és az Amnesty International tagjai csupa idióták vagy gazemberek? Mert az egészen biztos, hogy az általuk publikált, a rasszizmust feltáró felméréseknek, tanulmányoknak gyakorlatilag alig van tudományos alapja. S ha van is, legfeljebb annyit állapíthatunk meg, hogy helyes tényekből helytelen következtetéseket vonnak le.

A valóságot takaró homály fátylának fellebbentéséhez három fontos tényt kell igazolnunk:

1. A rasszizmus nem kizárólag a fehér emberre jellemző tulajdonság

2. A rasszizmus nem azonos az etnocentrizmussal

3. A rasszizmus nem azonos az antiszemitizmussal, annak nem szinonimája

Kezdjük tehát!

A homo sapiens sapiens egységes fajon belül az eltérő környezeti, ökológiai hatások okán csoportok jelennek meg. A mutációk változatosságot biztosítanak, s ez a mutációs ráta a környezeti tényezőktől, a genetikai sodródás mértékétől, a hibridizációtól, a természetes (pl. éghajlat) és mesterséges (pl. kultúrán belüli szabályozás) izolációtól.

A homo sapiens a fenti okokból fakadóan egyrészt polimorf, másrészt politipikus faj. Polimorf, mert nagy az individuális és ökológiai variabilitás, valamint erőteljes a szexuális dimorfizmus, a férfiak és nők eltérő alkata. Politipikus, mert a fajon belül további kisebb rendszertani egységek különböztethetőek meg:

- alfaj (subspecies, nagyrassz, v. földrajzi rassz)

- mikrosubspecies (fajta, rassz)

- forma localis (helyi változat)

Ergo a rasszizmus egy olyan helytelen emberi magatartás, amely a fenti körülményből fakadó fajon belüli különbözőségekre alapozva mond ítéletet az övétől eltérő rasszjegyeket viselő személyekről, népek és népcsoportok tagjairól. Például azt mondja valaki, „milyen csúnya ez a pigmeus”, vagy, hogy a pigmeusok általában csúnyák. Ez a rasszizmus. Rasszizmus még, amikor Kertész Ákos, egy ismert zsidó író azt mondja a magyarokról, hogy genetikusan alattvaló nép.

Az első példában az individuális verbalitásból fakadó különbözőség (arcok egyedisége) kapcsán feltárulkozó rasszizmusra mutattunk rá, a másodikban az eltérő környezeti tényezőkben megalapozott genetikai sodródásra alapozott rasszista megnyilvánulásra. A második példával kívántam illusztrálni, hogy a rasszizmus nem kizárólag a klasszikus fehér emberre jellemző tulajdonság. Már annak sugalmazása is rasszizmus! Ezt fontos megjegyeznünk.

Könnyű belátnunk, amennyiben a Földön élő valamennyi ember hordoz a fent részletezett körülményekből fakadóan rasszjegyeket, tudományosan nem értelmezhető az a nézet, amelyet az ismert zsidó jog- és érdekvédő szervezetek (AI, ADL) terjesztenek, sugallnak. Érdekességként megemlíthetjük például, hogy a fehér ember a negroid nagyrassz albínó változata, amely az eltérő környezeti hatások és genetikai sodródás következtében általánossá váló mutáció eredménye. Tudományos körökben közismert tény, ma is a négerek között van a legtöbb albínó.  

Amennyiben tehát a rasszizmus másoknak a rasszjegyei alapján való megítélése, hová sorolhatjuk az olyan kijelentéseket, mint „tolvaj cigány”, „fösvény skót”, „macskazabáló francia”? – Ezt a jelenséget etnocentrizmusnak nevezzük. Etnocentrizmus az a szemlélet, amely szerint a saját népcsoportunk mindennek a középpontja, és más csoportok kultúráját (dolgait, viselkedését, értékeit) ehhez viszonyítva értékeljük. Az etnocentrizmus nem azonos a rasszizmussal, a két jelenséget összemosni egyszerűen felelőtlenség, ostobaság, aljasság.

Az ember empirikus úton szerzett tudása, a tapasztalati tudás semmilyen modern társadalmi körülmények között nem bélyegezhető meg. A magyar emberek tapasztalata az, hogy a társadalmunkon belül élő cigány etnikum idegen dolog megszerzésére irányuló cselekvéseiben nem mutat fogékonyságot a társadalmi konvenciókon alapuló törvények irányában. A lopás a tulajdonszerzés egy olyan formája, amely nem keletkeztet jogot. Vagyis hiába kerül valaki lopással az idegen tárgy birtokába, annak tulajdonjogát nem szerezheti meg. A cigány kultúra konvencióiban a lopáshoz nem fűződnek hasonló joghatások, mint a magyar kultúrában. A cigányoknál általánosan tapasztalható e szerzésmód tehát nem genetikai vagy egyéb rasszhoz köthető tulajdonság, hanem a kultúrájukból, szokásaikból fakadó jelenség, amelynek általános volta, illetve annak felemlítése nem rasszizmus, hanem etnocentrizmus. Akik azonban azt hangoztatják, hogy a cigányok a génjeikből fakadóan lopnak, egyértelműen rasszisták.

Nem tekinthető rasszizmusnak az sem, ha valaki a másikat zsidónak vagy cigánynak nevezi. Ugyanis az emberek ilyenkor jellemzően a kultúrát (etnikumot) értik alatta, nem az eltérő rasszjegyeket hordozó egyént. Különösen annak fényében, hogy a zsidók és cigányok ugyanahhoz a nagyrasszhoz tartoznak, mint a magyarok például.

Bármennyire borzalmas, az sem rasszizmus, amikor a cigányok szándékosan egy magyarhoz mennek betörni, és a jellemzően idős embereket agyonverik. Itt sem az eltérő (másodlagos!!!) rasszjegyekből, hanem az eltérő kultúrából eredeztethető a konfliktus. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az etnocentrizmus is lehet veszélyes a társadalmi együttélési szabályokra, akár egyazon állam területén élő eltérő kultúrájú népcsoportok esetén, akár különböző államok egymás közötti konfliktusában.

Fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az antiszemitizmus nem a rasszizmus egyik formája, hanem általában az etnocentrizmus körébe sorolható. Általában, mert a holokauszt egy teljesen más műfaj. A népirtás sosem lehet etnocentrizmus, hanem mindig rasszizmus. Jelenkori emberi társadalmunkban az antiszemitizmus jellemzően nem a zsidó nép kiirtását szorgalmazó nézet, hanem a zsidóság érdekérvényesítési metodikáit kritikus hangon emlegető etnocentrizmus. Tegyük hozzá, a kritikai hangvétel nem alaptalan!

Sokan felkaphatják a fejüket, hogy végtére is miért kell különbséget tennünk az etnocentrizmus és rasszizmus között. Nos, én is elgondolkodtam ezen már néhányszor. Íme, két példa:

- Amikor valaki a zsidók horgas orrát és nagy fülét emlegeti, az rasszista, hiszen rasszjegyek alapján értékel.  

- Ellenben, amikor a lógó pajeszra azt mondja, hogy tetűhinta, az etnocentrizmus, hiszen a pajesz viselése nem rasszjegy, hanem népviselet, népszokás, ha úgy tetszik, vagyis a zsidó kultúra eleme.

Nüánsznyi, mégis lényeges különbség! Fontos megkülönböztetnünk az etnocentrizmust és rasszizmust, mert előbbi, vagyis az etnocentrizmus az egészséges nemzettudat kialakulásában is szerepet játszik, márpedig az egészséges nemzettudat egy nép túlélésének záloga. Az természetes, hogy a nemzettudat nem lehet azonos kultúránk felsőbbrendűségének hirdetésével. S azt se feledjük, a nácik kulturális felsőbbrendűsége genetikai megalapozottságú volt, tehát nem tisztán etnocentrizmus, hanem elsősorban rasszizmus.

Én mindenképpen veszélyesnek tartom a fogalmak összemosását, még akkor is, ha a határ közöttük könnyen elmosódik konfliktusok alkalmával. Ugyanakkor éppen a szándékosságból vagy tudatlanságból fakadó összemosás általában konfliktusok forrása lehet. Éppen ezért én rendkívül kártékonynak tartom az AI és ADL által képviselt egyértelműen rasszista nézeteket, amelyek azt sugallják, hogy a rasszizmus kizárólag a fehér ember sajátja, miközben annak forrását meg nem határozva mossa össze az etnocentrizmust a rasszizmussal.   

 

Általában nem szoktam a nemzeti ünnepeinkről konkrétan, mintegy Kerouac módjára élménybeszámolót írni. Az ok: szememben az ünnep ideája fontosabb (miről emlékezünk, mit csináltak anno, mi belőle a tanulság a jelenre/jövőre nézve, stb), minthogy útközben kiféle-miféle emberekkel találkoztam, mit láttam-hallottam, és hol léptem kutyagumiba (vagy épp hogy kerültem ezt el). A mai alkalom mégis kivételes, abból a szempontból, hogy olyan gondolatok támadtak föl bennem, amik egyébként nem jellemzőek rám.

Március 15-e megítélése kishazánkban eléggé egyértelmű. Nagyjából minden politikai erő a sajátjaként próbálja el(ő)adni az eseményt. Az utóbbi időkben, az internetnek hála, azonban fölmerültek alternatív értelmezések is. Ezekből az egyik legjobb válogatás Arma Gedeon blogtárs oldalán, a kitalaltujkor.blogspot.com-on érhető el. Szerintem érdekes, érdemes és értelmes gondolatok vannak ott leírva, mindenkinek ajánlom figyelmébe, már csak eltérő felfogásmódja miatt is (az ember akkor tud jó következtetéseket levonni, ha egy adott dologról nemcsak a támogató, hanem az ellenvéleményeket is megismeri).

Annyit mindenképp meg kell jegyezni, hogy március 15-e vezetői szinte kivétel nélkül liberális felfogásúak voltak. A helyzet különlegessége abban rejlett, hogy ez a társaság, amely mindösszesen talán 25-30 főt számlált, főurakat értelmiségieket, került a kormány mögé, a helyzet logikája következtében. a helyzet logikája pedig úgy nézett ki, hogy a márciusi forradalmak hatására, egész Európában a változások támogatói kerültek pozícióba, míg a konzervatívok, habsburg-pártiak (akik értelemszerűen többségben voltak), egyszerűen kiestek a képből, mivel az adott helyzetre nézve semmiféle mondanivalóval nem rendelkeztek, vagy éppen ellenezték azt, a közhangulattal ellentétben. Tehát így került automatikusan helyzetbe a liberális társaság. Erről külön érdemes vitát lehet folytatni, -legföljebb majd a kommentekben- de most másról akarok beszélni.

 

Ma egy apróság kapcsán -pénzt vettem föl automatából- úgy adódott, hogy be kellett mennem a városba. Esetünkben ez a város Székesfehérvár. Direkt a Zichy-ligetben szálltam le, hogy a napsütéses enyhe időjárást élvezhessem. A ligetben hatalmas embertömeg tolongott, a fölállított bódék, standok előtt. Volt körhinta is, meg minden mulatság, ami ilyenkor szokásos. Csak azt láttam, amit már ezer meg egy alkalommal az ilyen ünnepségeken látni lehet -bizsu és igazi ékszerek, lángos, kürtőskalács.

Ennek kapcsán gondolkodtam el azon, hogy a népnek tulajdonképpen erre van szüksége. Panem et circenses, kenyeret és cirkuszt (pontosabban: cirkuszi játékot). Akikkel találkoztam, szinte minden ember arcán látni lehetett valami várakozást, hogy igen, ez most egy jó esemény lesz. Pedig nyilván csak azt nyújtotta az esemény, amit már ezerszer előtte.

Továbbmenvén, a belvároson át láttam, ahogy hömpölyög a tömeg a Fő utcán keresztül. Jó idő volt, épp az a határeset, ahol az ember nem tudja eldönteni, hogy fölvegye-e a sapkát.

A második dolog, ami eszembe ötlött: A BŐSÉG volt. Abundancia. Minden életkorból és társadalmi háttérből láttam valakit. Az ember hűen leképezi a természetet. A természet bőséges, pazarló. Ha az evolúciónak van bármiféle értelme (biztos hogy van ilyen, függetlenül attól, hogy elfogadjuk-e Isten létét, irányító szerepét, vagy ezt tagadjuk), akkor ez abban merül ki, hogy létrehozta az első olyan lényt, aki képes a világról gondolkodni. A többi 99,9% ebből a szempontból a "futottak még" kategóriába tartozik.

Az emberek megdöbbentően kevés része alkalmas arra, hogy a világról gondolkodjék. Ahhoz hogy értelmes következtetésre jussunk, bizonyos mértékű intelligencia is szükséges (de nem elégséges) feltétel. Az emberek 5%-a rendelkezik 130 vagy efölötti IQ-val.

Tehát itt is pontosan a természetet látjuk megismétlődni, amely az "1%" törpe kisebbség kedvéért létrehozza a maradék "99%-ot" is. Pont az ismétlődik meg, mint az Univerzum esetében. Az univerzum nagyon csekély része csupán "valódi" anyag, ha jól tudom 3-4% a sötét energia és sötét anyag mellett. A valódi anyag csillagokban, bolygókban, és gázfelhőkben található meg. A csillagrendszerek, naprendszerek csekély része alkalmas arra, hogy bennük legyen egy életre alkalmas zóna, ahol kifejlődhet az élet. Pl a kettőscsillag-rendszerek és a körülöttük kerengő bolygók alapból kiesnek, hiszen a fény/ és hőmérséklet-ingadozások túl szélsőségesek, hogy élet jöhessen létre.

Aztán: ahol létre is jön élet, ott is hatalmas utat kell bejárnia. Növények, állatok, és végül az ember. Ezt összefoglalóan úgy lehetne mondani, hogy az univerzum lényege a (látható) anyag, a látható anyag lényege az élet, az élet lényege pedig az ember.

Egy másik hasonlattal: az élet/emberi jelenség olyan, mint amikor egy sakkprogram teszem azt 15 lépésre előre gondolkodik, és ezáltal megnyeri a partit. A sakkprogram úgy dolgozik, hogy szépen sorjában megvizsgálja azokat a lehetőségeket, amelyek révén kifoghat az "ellenfélen", aki esetünkben bármely zavaró körülmény, ellenhatás, entrópia, káosz, becsapódó aszteroida stb. lehet. Van olyan lépéskombináció, amely 4 lépésre előrenézve sikeresnek tűnik, de 8 lépésre továbbvíve már csak kevésbé sikeres (egy másik variációval szemben), vagy zsákutcának bizonyul.  Ezeknek a lépéseknek-lépéskombóknak egész fajok, nemzetségek, vagy akár törzsek felelnek meg. Az ember áll a piramis csúcsán, mi vagyunk a "főnyeremény", az óriási lottón, az a rendkívül hosszú lépéskombináció, amely a barátságtalan külvilággal szemben sikeresen létrehozott minket.

Ha azonban ezt a hasonlatot az emberiségre is alkalmazzuk, akkor rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy embertársaink elenyészően kicsiny része hozott létre bármi maradandót élete folyamán, legyen szó, tudományról, művészetről, bölcsességekről. Az emberiség óriási többsége, legalább 90%-a csupán "ballaszt", amely többség szinte egyedüli értelme/érdeme, hogy megtermeli a javakat, és persze abban, hogy végsősoron az értéket létrehozó 10%-ot is ő termeli ki (a genetikai rulett alapján, ki milyen tulajdonsággal születik). A neveltetés (=környezet) is egy lutri a maga módján, sok tehetséges gyerek veszett el így - lásd erről: "A Hortobágy poétája" c. verset.

Utolsó gondolatként az jutott eszembe: mi lesz akkor, ha a technikai fejlődés, automatizáció olyan fokra jut el, hogy ezen 90% munkája fölöslegessé válik? Amikor a génsebészet segítségével majd bárkiből, bárkinek a gyerekéből lehet tehetséges ember? Milyen konfliktusok fognak ebből adódni?

Antropológus vagyok, nem rabbi. Elutasítok minden vallást, mert jellemzően az adott nép kultúrájára telepednek, azt dogmatikus tanok mentén korlátozni igyekeznek évszázados, esetleg évezredes, régen idejétmúlt elvek szerint. A vallások, mint tudóst, az ember és a természetfeletti kapcsolatának vizsgálata, elemzése-értelmezése tekintetében érdekelnek csupán. A mitoanalízis számomra a legszórakoztatóbb tudományos munka. Lehatolni a történet gyökereihez, és rálelni igazság magvakra, amelyekből a történet táplálkozik és kiteljesedik, heurisztikus élményszámba megy. Persze, mindig fennáll a tévedés lehetősége, amely elsősorban a vizsgálatot, elemzést végző személyes prekoncepciójából ered.

Számomra a zsidók szent könyve, a Tóra is az ember természetfelettivel kialakított viszonyának megnyilvánulása, a valós tényeken alapuló színes mese, vagyis mítosz. Személyes prekoncepcióm szerint a föld legrégebbi népeinek teremtéstörténete közös tőről fakad, amely elméletem szerint egy valaha volt, ma még feltáratlan, a teljes bolygót uraló őskori birodalom létét támasztja alá. Itt nem mennék bele, mire alapozom ezen elméletet, korábbi posztokban szó esik róla.

Ebben a posztban azonban nem a zsidó teremtésmítosz valós történelmi alapjait kutatjuk, hanem a szöveget kíséreljük meg értelmezni keletkezésének idején fennálló általános társadalmi-kulturális, geopolitikai közegben. Számtalan téves, de főleg veszélyes és ostoba értelmezés lát napvilágot manapság, amely szerint a zsidóság teremtéstörténete tulajdonképpen az egész emberiség elleni összeesküvés alapja és indikálója.

Semmi kétségem afelől, hogy vannak olyan fanatikus zsidók, akik a Tórára visszavezetve fejtik ki elmebeteg nézeteiket. Minden vallási fanatikus ilyen, legyen akár zsidó, muszlim vagy keresztény. Azonban a fanatikusok értelmezési torzításai nem szerezhetnek általános érvényt a tannal, a mítoszra alapított szakrális viszonnyal szemben. Ez ellentmond a józan paraszti észnek és a formális logikának egyaránt.

Ezért vállalkoztam arra, hogy a Tóra szövegének helyes értelmezését, alátámasztva általánosan elfogadott történelmi és antropológiai tényekkel, vitába szálljak az antiszemiták közkedvelt nézetével, a zsidó világuralmi törekvéseket „bizonyító” állításokkal. Nem azt szeretném bizonyítani, hogy a világ gazdaságát uraló bankároligarchiát alkotó családok származásilag ne volnának zsidók. Azt sem, hogy gazdasági jellegű törekvéseik egyébként nyilvánvalóan az emberiség pusztulásához vezetnek, ha nem fogunk össze, és kényszerítjük őket a helyes útra. Én csupán azt kívánom bizonyítani, hogy a Tórának, a zsidóság szent tanainak, a zsidó nép természetfelettihez való viszonyának semmilyen formában nincs köze általában ahhoz, amit egyes zsidók uralmi pozícióban cselekszenek. Értsük meg, az iszlám sem csupán az öngyilkos merénylőket jelenti, és a kereszténység sem csupán az inkvizíciót és homoszexuális vagy pedofil papokat.

Várom tehát vitapartnereim észrevételeit! Szeretném kérni, hogy ne zúdítsanak rám egyszerre km hosszú szövegeket, mert annak kibogozását nem vállalom. Haladjunk szépen fejezetenként, azokat is részekre, egységekre bontva.  

 

Nekem bizony megakadt a torkomon egykori professzorom legújabb írása, és ilyenkor mondják, cigányútra ment. A kifejezést általában pejoratív értelemben olyankor is használjuk, ha egy törekvésünk helytelen útra téved. Emellett értelmezhetjük szó szerint is, hogy bizony az egykori kiváló kulturális antropológus politikai melléfogásának útján a kisebbségi érdekvédelemben kíván kifejteni áldásos tevékenységet.

Neeem, azt azért nem jelentheti, hogy esetleg a roma kultúra részévé kíván válni! Milyen lenne már, hogy hajnalonta a szakadt huszonegy-tizesbe (ifjabb olvasóink kedvéért a „kocka” LADA) cserpákolná a szerzett benzint, fejsze, fűrész a csomagtartóban, és menne rőzsét gyűjteni az erdőszélre? Aztán ki tudja, lehet, hogy szereti a sünbálót vagy a varjúlevest. Mert valamiért csak elkezdett cigányozni.

Hogy milyen is az, amikor Niedermüller Péter „cigányozni” kezd? – Grandiózus, kérem szépen. Milyen lehetne más? A tatárszentgyörgyi romagyilkosságokat a zwickaui neonáci gyilkosságokhoz hasonlította. Íme, egy kisméretű, zsebben hordható roma holokauszt. Kapható a Demokratikus Karta rendezvényein, és az arra kijelölt árusítóhelyeken.

Amennyiben Niedermüller Péter pátosszal beborított elmehányadékának az volt a célja, hogy részvétet ébresszen a roma áldozatok iránt, közlöm: ezt elkúrta, tanár úr, nem kicsit, nagyon. Drága Jó Istenem, hogy lehet valaki ennyire ízléstelen, hogy emberek halálát politikai célja érdekében relativizálja? Mert milyen más értelmet hordozhatna ez, a tények elferdítésével súlyosan terhelt monodráma? A tragédia nem helyi értékén való kezelése véleményem szerint sérti az áldozatok emlékét. Ha már mindenáron kellett mondania valamit az ügyben…

Apropó, mit is kell mondania, tanár úr?

„Azt kell mondanom, hogy a borzalmas cigánygyilkosságok a magyar társadalom emlékezetében sincsenek jelen, hatásával, következményeivel senki nem akar szembesülni…”

Értem, Ön a magyar társadalom veséjébe, pardon, elméjébe lát, gondolatolvasó. Azt kell feltételeznem, Ön kevesli az eset mai napig tartó sajtóvisszhangját, kriminológiai kiemelt státuszát, a belőle készült film nemzetközi sikerét. Csak nem valamilyen állami ünnep kigründolására hajt? Mondata második felét már interpretálni sem merem. Tetszik emlékezni, ez a kedvenc szava a tanár úrnak, interpretálni. Tényleg úgy kellene éreznem, mintha én is egy rohadtmocskos náci lennék?  

Szóval, ha már mindenáron mondania kellett valamit a tanár úrnak, inkább azt mondhatta volna el, ami a valóság, hogy a magyar emberek elhatárolódnak az elmebeteg gyilkosoktól, akárkik voltak is. Ellenben, ha csupán annyit szeretne mondani, hogy a magyarok rohadtmocskos nácik, akkor adj’ Isten egészségre.   

„Képtelenek kimondani, hogy a cigányellenességgel, a rasszizmussal, az antiszemitizmussal, a szélsőjobboldali, újfasiszta ideológiával való közös szembefordulás az igazi nemzeti ügy – annak kellene lennie.”

 

Helyben vagyunk végre! An-ti-sze-mi-tiz-mus – szótagolom a gyengébbek kedvéért. A tanár úrnak is mindenről az jut az eszébe. Elképzelem, amint undorodva fordul el a hétvégi töltött káposztától, mint a neonáci ideológiát szó szerint és átvitt értelemben is tápláló szimbólumtól. Igazi nemzeti ügy lenne betiltani a fogyasztását. A nemzet nevében le a töltött káposztával! Én azért becsukott szemmel néha eszem belőle, mert nagyon szeretem. Tudom, egy igazi szemét kis náci vagyok.

 

„Becsukjuk a szemünket, és úgy eszünk…” – Nocsak, a tanár úr is?

„Becsukjuk a szemünket, és úgy teszünk, mintha a gyilkosok nem ennek a társadalomnak a tagjai lennének. S éppen ezért nem is viselünk felelősséget őrült tetteikért.”

Egy pillanatra azt hittem, de mégsem. A tanár úr tántoríthatatlan nem csak a töltött káposzta kérdésében, de minden egyéb kérdésben is. Már azokban a témakörökben, amik egyébként érdeklik: nácizás, antiszemitázás, rasszistázás, szex. Csak vicceltem, a szex nem. Mert, amennyiben a szex érdekelné, már kúrt volna egy kibaszott nagyot, és nem hordana össze ennyi baromságot. Tutira nyomja az agyát a „G”. (Egy kedves hölgy ismerősöm szokott volt emígyen fogalmazni)  

Bevallom, nekem le sem kell hunynom a szemem ahhoz, hogy a romagyilkosságok feltételezett elkövetőinek őrült tetteiért ne viseljek semmilyen felelősséget. Nagyjából annyit tehetek róla, mint az özönvízről. Ugyanezt a Démonokratikus Karta nevű politikai formáció mindenható főideológusa, Gyurcsány Ferkó nem mondhatja el magáról. Persze, mer’ a zelőző nyócév! – Nem, nem a nyolc év, hanem a miniszterelnökség abban az időben, amikor a katonai elhárítás ügynöke fegyvervásárlásainak megfigyelését megszüntették.

Ez, drága tanár úr, nem politikai felelősség felhánytorgatása, hanem aljas indokból elkövetett szándékos emberi cselekedet iránti ellenérzésem kinyilatkoztatása. Tudja, nem a rasszizmus az egyetlen elutasítandó eszmeiség. A gazság, gonoszság, az aljas szándék életvitelszerű alkalmazása elleni nemzeti összefogás legalább annyira szükséges, mint a rasszizmussal, - amelybe beletartozik a nyílt magyarellenesség is – való szembefordulás.  

 

Mást sem hall az ember, mint szegény bankok sirámait, milyen súlyosan érintik őket az Orbán-kormány intézkedései. Különösen panaszkodnak a külföldi tulajdonú bankok. Egyem meg a csepp szívüket, ha ráérek, megsajnálom őket! Előtte azonban elmesélem az én banki történetemet, mert együttérzésre én is igényt tartok, nem csupán ők, a multi-milliárdos kényurak.

Történt egy szép nyári napon 2008-ban, Keszthelyen, az osztrák Raiffeisen GHSA reg. Gen.mbH. Bank magyarországi jogi képviselőjének, dr. Zsiga Zsolt ügyvéd úrnak irodájában, hogy adásvételi előszerződést írtunk alá, a cégem és a bank képviselője. Ebben az ügyletben a bank egy árverésen vásárolt magyarországi ingatlanját óhajtottuk megszerezni. Tekintve, hogy az előszerződési esemény az árverést követően nem sokkal történt, a bank még nem léphetett tulajdonba. Ezért is vált szükségessé, hogy megállapodásunkat előszerződésként legitimáljuk. A bank tulajdonosi jogosultságát az árverési jegyzőkönyv igazolta, amely a bankot, mint árverési vevőt jelölte meg. A kontraktust tehát aláírtuk mi, a bank ügyvezetőjének, Alois Baliko úrnak képviseletében dr. Zsiga Zsolt, valamint ellenjegyző ügyvédként Véghné dr. Kárpáti Brigitta.

Nem maradt más dolgunk, mint várni, amíg a bank tulajdonosi bejegyzése megtörténik a földhivatalnál. A várakozási időre az előszerződés foglaló megfizetését kötötte ki, amelynek két részletben tettünk eleget. 500 000.- forintot az előszerződés aláírásakor kellett átadnunk a bank képviseletében eljáró dr. Zsiga Zsolt részére. Ezt követően a tulajdonjog bejegyzéséig újabb másfélmillió, tehát mindösszesen kétmillió forintot kellett foglalóként megfizetnünk.

A továbbiakban vártuk a földhivatal bejező végzését. Mindhiába. A hónapok teltek, de a bank még mindig nem léphetett tulajdonba. A bank képviseletében eljáró dr. Zsiga Zsolt arra hivatkozott, hogy az ingatlan speciális helyzete miatt van némi fennakadás. Hittünk neki, mivel alapvetően zártkerti ingatlanon található kivett lakóházról volt szó. Zártkertben, vagyis termőterületen külföldi jogi személy nem szerezhet tulajdonjogot. A területi besorolás alól kivont lakóház esetében ellenben minden további nélkül.

Valamiért mégis nehézkesen ment a történet. Eltelt egy év is, és még mindig semmi. Ennek ellenére velünk megfizettettek újabb kétmillió forint előleget, amennyiben fenn kívántuk tartani vételi szándékunkat. Vagyis tettünk egy kétmilliós szándéknyilatkozatot, miközben a bank még mindig nem volt tulajdonos.

2011 nyarán aztán értesítést kaptunk az ingatlan korábbi, és jelenlegi tulajdonosától, hogy a bank jogerősen pert vesztett az árverést kifogásoló perében, ergo az ingatlan a régi tulajdonosé marad. Bevallom, az ingatlanjog, és a végrehajtási eljárásjog nem tartozik az erősségeim közé. Adva van egy árverés, ami megtörtént, de nem tudott hatályba lépni, mivel az árverési vevő szabálytalanul licitált. Mivel azonban fél éven belül senki nem támadta az árverést, így annak hatálya a megtörténtét tekintve szabályosnak mondatik. Szóval, ha fél éven belül nem jelzed, hogy az árverés szabálytalan volt, akkor törvénysértő volta ellenére mégis az lesz. Én itt némileg hiányolom az árverést elrendelő bíróság eljárását, amelyik pontosan tudta, hogy az árverési vevő külföldi jogi személy, tehát az árverés szabálytalan, de a bíróságra nem érvényes a jogszabály. A bíróságokra általában nem érvényes semmilyen jogszabály Magyarországon. (Én ezért hagytam el a hazámat.)

Szóval, a bíróság, ha jogellenességet észlel, abban eljárni köteles. Na, ezt soha egyetlen bíróság sem tartja be. Az én ügyem pikantériája, hogy a szabálytalan árverésre végzést kibocsátó bíróság később a bénázó árverési vevő keresetét is elutasítja. Persze, az is érdekes, hogy egy ingatlanjoggal évtizedek óta foglalkozó, ismert nevű ügyvéd miért nem tudta, hogy zártkerti ingatlanra licitálnia hasztalan, tulajdonjoga nem keletkezhetik. A törvények felett álló bíróság tehát megvédte az általa elrendelt, ám szabálytalanul lefolytatott végrehajtási cselekményt, az árverést, ezzel hátrányt okozva a banknak, mint árverési vevőnek.

A bank viszont tényszerűen lapított évekig. Amint fentebb írom, mi már csak a 2011-es jogerős végzésről szereztünk tudomást. A bank 2008-ban indított keresetet, ezt követően volt I. fokú végzés, majd II. fokú, ám minket erről nem tájékoztatott. 2009-ben, amikor a második kétmilliót fizettük be, a bank képviselője már tudta, hogy polgári per folyik, amelynek kimenetele minimum kétséges, mégis hallgatott.

Természetesen, amint megtudtuk a jogerős végzés tartalmát, azonnal kerestük a bank képviselőjét, aki felszívódott. Írtam a bank jogi osztályának több levelet is, mégsem reagált senki. 2011 év végére elfogyott a türelmem, és egy újabb e-mail-ben büntetőfeljelentéssel fenyegettem meg őket. Ennek hatására előkerült a bank jogi képviselője, dr. Zsiga Zsolt, és találkozót kért. Én hazajöttem Amerikából, hogy pontot tegyünk az ügy végére. Első dolgom volt ügyvédet fogadni, valahogy éreztem, hogy itt komoly gondok lehetnek. Találkoztam dr. Zsiga Zsolt ügyvéddel budapesti irodájában, ügyvédem felvette a kapcsolatot a bankkal.

A bank úgy nyilatkozott neki fogalma sincs semmilyen adásvételi előszerződésről, amelyet velünk kötött. Ehhez képest dr. Zsiga nekem megmutatta a bank ügyvezetője, Alois Baliko által aláírt előszerződés egy példányát. Nos, milyen érdekes, nekünk ebből a példányból az évek alatt nem küldtek. Ezt követően jogi képviselőm és a bank között hónapokon át tartó meddő levelezés zajlott, noha még november végén megígérték, hogy karácsony előtt visszafizetik azt a pénzt, amit ők sosem vettek át tőlem egy nem létező előszerződés kapcsán.

Néhány napja ismét találkoztam dr. Zsiga Zsolttal, és egy hosszabb tárgyalás alatt kiderült, Zsiga az általam készpénzben átadott, illetve banki utalással teljesített összegeket visszatartotta. A négymillió forintból mindösszesen egymillió-háromszázezret utalt tovább, mert a bankkal neki elszámolási vitája volt. Szeretném kiemelni, hogy a számlaszám, amelyet az utalásokhoz dr. Zsiga anno nekem megadott, az osztrák Raiffeisen száma volt. Az, hogy a bankon belül ezt a számot az ügyvéd kezelte, nem derült ki semmiből.

Mi a lényeg? – Amikor decemberben találkoztam dr. Zsigával, ő állította, hogy egy fillérig elutalta a pénzt a banknak. Februárban meg azt mondja, hogy csak egy töredékét, mivel neki a bank tartozik. Utóbb még egy hivatalos tájékoztató levelet is bemutatott, amelyben tisztázza a bankkal, miért nem kapták meg a pénzt. A levél azt követően kelteződött, hogy velem találkozott decemberben. Bakker, ez a legőszintébb beismerése a sikkasztásnak, amit életemben hallottam!

Naná, hogy a bank értetlenkedett, amikor kértük vissza a pénzt! Szerintem dr. Zsiga a végül átutalt kisebb összeg eredetét sem határozta meg. Ettől a banknak még illett volna eljárnia az ügyben, hiszen volt egy bebukott ingatlanja, egy tarthatatlan előszerződése. Mit mondjak, teljes a fejetlenség. Pénteken az ügyvédem értesített, hogy a bank lecserélte az eddig eljárogató jogászt, és személyes találkozást kérnek. A képviseletemet ellátó ügyvéd remek szakember, mégis azt javasolta, üljünk le velük.

Mégis, miről tárgyalnánk? A pénzemet lenyúlták, elsikkasztották, ingatlant nem adtak cserében, évekig lapítottak a valóságról, és még sorolhatnám. Egy hete küldtünk nekik felszólítást, ha tárgyalni akarnak, minimum a befizetett alapösszeget utalják vissza, a foglaló dupluma nélkül, kamatok és kártérítés nélkül. Öt napot adtunk nekik, ami holnap, azaz kedden telik le. Szerintem, ha nem fizetik vissza a pénzt, és mégis leülünk velük, akkor segget csinálunk a szánkból, és ez sosem jó tárgyalási pozíció.

Bevallom, én már kizárólag a büntetőfeljelentésben gondolkodom. Nyilvánvaló, ha most cserélnek ügyvédet, az nem a fizetési szándékot erősíti, hanem a hosszú perre berendezkedést. A bank azt hiszi, hogy minden felelősséget dr. Zsigára tolhat át, csakhogy ez baromság. Minimum bűnrészesek lesznek. Fogalmuk sincs, mire vagyok képes, hiszen nem játszottam ki a kártyáimat, nem tudják, mi van a kezemben. Azt hiszem, megnyúlik majd a képük, ha meglátják.

Én hiszem, hogy nem lesz megegyezés. (Szerintem nincs is miről) Pontosan tudom, hogy arra apellálnak, Magyarországon egy nagy céget nem érhet bántódás magánszemély indítványára. Mit mondjak, igazuk van. Ebben az országban a jognak érvényt szerezni szinte lehetetlen, abszolút szélmalomharc. Az ügyvédem is erre hivatkozik, amikor engem mindenáron tárgyalóasztalhoz akar ültetni ezekkel a sikkasztó tolvajokkal. 2009-ben nyolc év pereskedés után kaptam meg a Generali Providenciától 10 millió forintot. A Raiffeisen is simán elüldögél majd a pénzemen néhány évig.

Mindenki a gazdasági válság, a szegénység miatt panaszkodik, pedig annál sokkal, de sokkal súlyosabb a morális válság, amely az igazságszolgáltatás jogtipró metodikájában csúcsosodik ki. Én emiatt hagytam el a hazámat, emiatt nem tudnék már itt élni. Ez a történet, amit itt elmeséltem, csupán a jéghegy csúcsa. Egy vicces kis epizódja annak, amit velem tett ez az ország.

 

Ez a bejegyzés csak egy ötlet, de mivel szerintem ez lesz a jövő, ezért kifejtésre érdemes.

Nos, a jövőben lesznek olyan társadalmak, melyek tagjait genetikailag módosított egyedek alkotják.

Miben áll ez a genetikai módosítás? Nos abban, hogy a genetikailag örökletes betegségek génjeit (pl. Down-kór, vérzékenység, sarlósejtes vérszegénység, meg még ezeregy betegség) kivesszük az emberi génállományból.

Ez önmagában az emberiség megjelenését, jellegét egyáltalán nem befolyásolja.

A másik módosítás abban rejlene, hogy lenne egy kísérlet, melynek során a kísérletben résztvevő összes emberi egyed  képzőművészeti, zenei-matematikai képességeit a lehető maximálisra nyomnánk föl, más szavakkal: minden ember ezen környezetben egy mesterszobrász, építész, festő, grafikus, matematikus, és zeneszerző képességeit ötvözné magában. Az IQ-t szándékosan hagytam ki egyelőre (szintén örökletes egyébként).

Gyakran éri a vád azokat, akik ilyen tökéletes társadalmakat vizionálnak, hogy

1) mit kezdene "ennyi okos ember" egymással?

2)miért "kényszerítjük" az embereket arra, hogy ezt csinálják?

Az első kifogásra az a válaszom, hogy egyáltalán nem lesz attól valaki okosabb, hogy tud festeni, rajzolni, zenét szerezni, sőt a zseniális matematikai képesség sem garancia, hiszen vannak olyan autisták (lásd: Esőember c. film) akik fejből nyomják a függvénytáblát, mégis eltévednek a mosdóban.

A második kifogásra pedig azt válaszolom, hogy senkit nem kényszerítünk semmire. Ha valakinek az az élete vágya, hogy alkoholista legyen, drogos, illetve egyéb módon önpusztító, hát lelke rajta. Csak csinálja! Attól hogy valakinek tehetsége van, még önmagában nem kötelező azt kihasználni. Persze általában boldogságot okoz az embernek, ha azt csinálja, mihez tehetsége van.

Ha pl. mindenkinek leonardói rajztehetsége lenne, akkor teljesen természetes lenne, hogy lerajzoljuk, - akár beszélgetés közben - azt amire gondolunk. Ez kiegészülve az abszolút hallás (megmondani hogy milyen hang szól a skálából - C,D,E,F,G,A,H,C) génjével ahhoz vezetne, hogy minden zenét/zenei hangot pontosan le tudnánk képezni az agyunkban, különböző programok (zenei programok) és egyéb segédeszközök (pl. kotta) nélkül.

Persze az IQ nagy kérdés marad. Mindenkinek 180-200 legyen (a maximum, kb 1 millió emberből talán egy ennyire okos van) az intelligenciahányadosa?

Ez kevéssé tűnik praktikusnak. Túl sok egyénieskedéshez vezetne. Akkor már inkább a KREATIVITÁS (ALKOTÓKÉSZSÉG) génjeit kéne "fölhúzni" maximumra, (vagy annak közelébe, nem mindig jó a szélsőség, se itt, se az IQ esetében), az IQ pedig legyen talán 140-150 , generalizálva, vagyis lenne pár szuperzseni, mondjuk a népesség 10-15%-a (kb egyhetede), a többi pedig "átlagosan zseni" lenne a fönt már ismertetett számokkal.

Mindezidáig a külső megjelenéssel nem foglalkoztam. Továbbra is ezt kívánom tenni, aki akarja, a maga részéről behelyettesítheti a saját fajelméletét, én most csupán egy keretet adok, amit mindenki megtölthet a mondanivalójával.

A legnépszerűbb kifogást ezzel meg is kerültem:

"Az nem lenne nagyon unalmas, ha egyformák lennének az emberek?"

Az okos emberek nem egyformák. A buta, ostoba emberek ellenben sokkal egyformábbaknak tűnnek. Avagy, kérdés formájában föltéve: melyik embertípus az egyformább: az egyformán okos, vagy az egyformán buta? a kérdésre egyértelmű a válasz...egyformán okos pedig nincs is, mivel két okos ember gondolata sokkal finomabb, összefüggőbb, ugyanakkor sok apró részletben különbözhet. Ellenben két ostoba ember gondolata nagyon is lehet egyforma, ugyanúgy előregyártott panelekből építkező, sablonos.

Foglaljuk össze!

Nem egyformán, de hasonlóan okos emberek, genetikai, testi hibák nélküli, zseniális mértékű képzőművészeti, zenei, matematikai képességekkel.

Pár finomabb részlet, ami kibontatlan maradt:

1) mi legyen a személyiségzavarokkal, viselkedészavarokkal, és egyéb idegrendszeri problémákkal, amelyekről szintén tudjuk, hogy örökletesek?

a személyiség zavarai az egyensúlyát vesztett személyiség megnyilvánulásai. Más szempontból, példával: a rendmániás, kényszeres rendrakó (obszesszív-kompulzív személyiségzavaros) ember más szemszögből nézve nagyon hasznos hivatalnok, bürokrata, kicsi fogaskerék a rendszerben, stb. Nagyon hasznos raktáros, könyvelő, vállalati ügyintéző válhat belőle.

Tehát a személyiségzavar egy részről, viszont hasznos karakter-tulajdonság másrészről.

Összefoglalván én azt mondom, hogy az egyértelműen káros öröklődő személyiségzavarok (pl. skizofrénia) esetében a skizofréniáért (extrém "álmodozó hajlam", magába fordulás) felelő géneket az adott személyben visszaszorítani, nagyjából annyira, hogy ne legyen hajlama begolyózni, de itt sem lehet a hajlam teljes kiirtásáról beszélni. Az álmodozó emberek (amennyiben megfelelően okosak, tehetségesek) is hasznos tagjai tudnak lenni a társadalomnak (találmányok pl.).

A többi személyiségjeggyel (amelyek egyúttal személyiségzavarra is hajlamosítanak) is így bánnék. Nagyjából érintetlenül hagynám őket, hiszen az emberhez, az ember lényegéhez a betegség is hozzátartozik, testi-lelki értelemben egyaránt.

Felvetődik az identitás kérdése is. Mi(k) az a tulajdonság(ok), tulajdonságok, amely(el) meghatározza(-ák) az embert?

Nos erre a kérdésre nem tudom a pontos választ, de inkább egy vagy több tulajdonságok határozzanak meg minket, mint azoknak a _hiánya_. És ez vonatkozhat az általam fölsorolt, általam adni kívánt összes tulajdonságra (pl.magas IQ), tehetségre(zene, matek, stb), adományra.

Tehát ha a jövőben fölnő egy ilyen génmódosított ember, akkor kötve hinném, hogy a kiemelkedő tehetsége illetve okossága miatt döntene úgy, hogy pl. véget vet az életének, mert "elrabolták tőle az eredetiségét".

Miért lenne valaki attól eredeti, hogy egy négyszöget képtelen lerajzolni? Vagy attól, hogy két egyjegyű számot képtelen összeadni? Mert ha az illetőt nem módosítjuk annak idején (még magzat korában), most ezt jelentené az "eredetisége".

Remélem elegendő példával és részletességgel szemléltettem a jövőről alkotott képemet.

Ez egy működő társadalom lenne. Egy igazi utópia. Óvatosan használom a nevet, hiszen ma az utópia alatt általában disztópiát (distopy) értenek, ami az utópiának pont az ellentéte, és egy jövőbeli társadalom romlását írja le. Számtalan példája van (Szép Új Világ, 1984, Farenheit 451, Ember a fellegvárban, mondjuk ez inkább párhuzamos történelem, na mindegy:))

Ezen utópiának megvalósulása már elkezdődött: Friss házaspárok, vagy gyereket váró házaspárok részéről biztos nagy lesz a kereslet, hogy  gyerekük részére a lehető legjobb körülményeket biztosítsák. És a lehető legjobb körülménybe pl. beletartozik, hogy a gyerek ne legyen mongolidióta (Down-kór), ne legyen pl. olyan, mint a Hawking professzor (csak a szeme mozog, Lou Gehrig-kór, a test fokozatos bénulását eredményezi, örökletes).

És bizony bárki belegondolhat abba, hogy ha ezt a gyerekénél el lehetne kerülni, akkor vajon elkerülné-e. A válasz azonnal jön, szinte gondolkodás nélkül. Hasonló ügy a tehetségek helyzete: amely szülő a lehető legtöbbet akarja adni a gyermekének, nyilván hogy a tehetség-gének fölkapcsolása mellett fog dönteni...ennyire egyszerű.

Tehát ez a jövő, egyelőre csak fizetős szolgáltatásként, a tehetősebbek számára, de ha idővel elég olcsó lesz a procedúra, akkor szociális szolgáltatás válhat belőle, állami kézben.

És onnantól minden állam eldöntheti, mit ad az emberiségnek. Különböző minta-társadalmak is fölépülhetnek, különböző tulajdonságok tanulmányozási céljából. Hogyan hat egy társadalomra, ha sok benne a hiperérzékeny művészlélek, vagy az agresszív emberek vannak többen, vagy mindkettő (egyszerre agresszív és érzékeny:)) stb stb.

Képzeljük el, mi lenne akkor, ha minden egyes ember pontosan ki tudná magát fejezni a zene, matematikai, képzőművészet nyelvén! Mekkora találmányokkal, jelentős művészi alkotásokkal tudnák ezek az emberek gazdagítani a világot! Mennyivel előbbre lennénk, ha nem egy szuperzseni lenne egymillióban, hanem mondjuk 150 ezer (a többi csak szimpla zseni lenne)!

Az ostobák és tehetségtelenek is megmaradnának, csak ők más helyen élnének. Vagy egy másik társadalomban (ne feledjük: ez csak egy kísérlet, önkéntes résztvevőkkel), vagy pedig a perifériára sodródva, de együtt az okosakkal. az ostoba fajta ember úgy is ki fog halni hosszútávon.

Mostanában folyton az jár a fejemben, amit egy ideje különböző videókon néztem.

Ez pedig a Világegyetem, külföldiül Univerzum szerkezete, a lehető legnagyobb léptékben.

 Itt van pl. ez a videó.

Itt is jól látszik, ha jobban megfigyeljük, hogy az univerzum fejlődése úgy játszódik le, hogy az eredetileg diffúz tömeg egyre inkább differenciálódik, szétoszlik, különböző csomópontokba áll össze. A folyamat képi hasonlata olyan, mintha különböző buborékok, melyek a hatalmas űröket, Voidokat jelképezik, oldalukon a galaxisokkal, egyre csak fúvódnak fölfelé. Ha két buborék a természetben találkozik, akkor köztük egy lapos felület keletkezik:

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon érdekes, hogy ez a jelenség az univerzumban is megtalálható, itt ezeket a felületeket "Fal"-nak nevezik. Az egyik szép példája ennek a "Coma Wall" ("Coma Fal").

en.wikipedia.org/wiki/Coma_Wall

Tehát a Voidok a buborékok szerepét, míg a Falak a buborékok találkozási pontjait képezik le.

Természetesen a párhuzam nem tökéletes, pl. a Voidok szélén lévő galaxisok nem szép egyenesen, mint a buborékok felülete, a nem  összevissza helyezkednek el. A Falak sem kör alakúak, hanem inkább négyszög-téglalap alakúak. a különbség inkább csak a részletekben van.

Mit üzen ez nekünk, ha ezen analógia mentén gondolkodunk? Nos, mivel ezen modell szerint a Voidok adnak formát az univerzumnak, a Void pedig úgy néz ki, hogy belül üres, és kívül (a buborék felületén) pedig galaxis-köpennyel borított, és ezek növekednek folyamatosan, néha egymásnak ütköznek, akkor lesznek a falak, stb, hogy

a világ lényege az üresség. az üresség szüli a formát. A világ az üresség formája.