Évek óta tervezem, hogy egyszer ellátogatok Bugacra, ahol a hun és türk tudatú népek törzseinek szemléjét, a Kurultájt tartják. Az idén végre stimmelt minden körülmény, így kielégíthettem kíváncsiságomat. Szombaton alkalmam volt feloldódni a rendezvény színes forgatagában, megtapasztalni az összetartozás felemelő érzését, amire Magyarországon egyre kevesebb lehetősége van az emberfiának.
Kétféle aspektusból tudok beszámolni a semmihez nem fogható élmény kapcsán. Egyszer, mint laikus szemlélődő, másszor, mint kulturális antropológus, vagyis tudósember.
Hétköznapi emberként alapvetően szórakoztatónak, látványosnak és élvezhetőnek mondhatom a rendezvényt. Kifejezetten színvonalas műsorokat reprezentáltak a magukat bemutatni szándékozó csoportok. A vásározók magas színvonalú termékekkel vonzották a látogatókat. Bizony, ha az embernek elég bankó lapult a pénztárcájában, akár százezreket is elkölthetett anélkül, hogy haszontalan vagy értéktelen holmit vásárolt volna.
Összességében elmondhatom, egy olyan eseményen vettem részt, amelyre minden alkalommal szívesen térek majd vissza.
Amivel viszont tökéletesen elégedetlen voltam, az a vendéglátás minősége. A büfésoron egyetlen autentikus ételt és italt kínáló bódét nem találtunk. Ami étel és ital pedig volt, az olyan drágán számoltatott, mintha legalábbis I. osztályú étteremben lettünk volna. Mi egy saslikot és egy darab sült birkahúst rendeltünk egy-egy fél szelet kenyérrel, és ez került 3.200.- Ft-ba. Sör és üdítő nélkül, természetesen! A birkahúst nem tisztították le a faggyútól, a pácolás elégtelen volt, így az inak miatt a „hús” háromnegyedét ott kellett hagynom. Viszont a sör hideg volt. Legalább ennyit a javukra lehet írni.
Hogy én mit vártam volna el egy törzsi gyűlésen vendéglátás gyanánt? – Először is az étkeztetést központilag oldottam volna meg. Ehhez hely bőségesen rendelkezésre állt, és szerintem lényegesen olcsóbb lett volna, mint így. Nyilvánvaló, hogy a szervezők a vendéglátás kiszervezésétől bevételt vártak, ezért választották a rosszabb megoldást. A sok kommersz strandkaja helyett lehetett volna birkát, ökröt és malacot sütni szabadtűzön, nyárson. Ennek hiányában az ősmagyarok ehették a bécsi kolbászt, s ihattak rá Coca-Colát. Ez utóbbi mostanában magyaros, hiszen Orbán stratégiai megállapodást kötött a világcéggel.
Ennyit az ételekről, s most egy kicsit logisztikázzunk!
A törzsi gyűlésre kijelölt hely elbírt volna akár három törzsi gyűlést is egyszerre. Ez jó. Viszont a szünet nélküli program kavalkád igényelt volna némi kontrollt azt illetően, hogy az odalátogatók megfelelő körülmények között nézhessenek végig műsorokat. Szükségesnek éreztem volna felhívni a kedves közönség figyelmét, hogy vigyenek magukkal pokrócokat, plédeket, amelyekre le tudnak heveredni, és akár órákat elidőzhettek volna egy-egy színtér, színpad mellett. Ne feledjük, egy három napos rendezvényről beszélünk! A leheveredés helyett az emberek az állva bámészkodást választották, amelynek folyománya volt, hogy a harmadik-negyedik sorban állók gyakorlatilag semmit nem láttak. Szerintem óriási hiba volt, hogy a bekerített főtér köré nem „ácsoltak” állványt egy félkör alakú tribünnek. A törzseket bemutató seregszemle legszebb mozzanatai sokak számára láthatatlanok maradtak, elsősorban a már említett ácsorgó bámészkodás miatt.
Magam szerettem volna meghallgatni egy-egy előadást is, azonban a felállított katonai sátrakban legalább 80 fok volt, oxigén meg semmi, így azt kihagytam. Ráadásul az előadások jelentős része egyébként érdektelen volt. Nem szeretnék együttfanyalogni az ATV-s ellendrukker Ágh Attila politológussal, de azt nekem is muszáj megjegyeznem, hogy olyan elképesztő eklektikáról, mint „Az őstörténettől Trianonig” címmel jelzett előadássorozat, soha életemben nem hallottam. Már elnézést, de ez mekkora ostobaság! Persze, értem én, a magyarok valódi őstörténetét csakúgy, mint Trianon tényleges okait mindezidáig eltitkolni igyekeztek előlünk. Mégis úgy vélem, Trianonnak nincs keresnivalója egy ilyen rendezvényen. Gyorsan tegyük hozzá, mindösszesen egyetlen előadás szólt erről, a többi illeszkedett a Kurultáj miliőjéhez. Talán ezért is volt hiba a fenti címet adni az előadássorozatnak.
Kulturális antropológusként nem tudtam nem észrevenni, hogy e tudományterület egyáltalán nem képviseltette magát. Szerintem az egyetlen ilyen végzettségű ember voltam az egész rendezvényen. Voltak történészek, humán-genetikusok, akiket antropológusnak kell neveznünk, és voltak politológusok, meg talán nyelvészek is, de erre nem mernék megesküdni.
Tehát egy kultúrát bemutatni igyekvő fesztivál nélkülözte az emberi kultúrákat vizsgáló tudomány általi megalapozottságot. Mert, ugyebár, a történettudomány leíró jellegű, a nyelvészet és a humán-genetika csupán egyetlen területre koncentrál. Velük szemben viszont a kulturális antropológia, a valódi antropológia a kultúra valamennyi szegmensére reflektál, valamennyi kulturális elemet, - így például a nyelvet is – vizsgálja, amikor egy népet (egy kultúrát) leírni igyekszik. Tartok tőle, a kulturális antropológia hazai képviselői nem szívesen keverednek a Kurultájosokkal, de Bíró András Zsolt sem biztos, hogy tudja, létezik ilyen diszciplína. Magyarországon ugyanis a néprajztudomány terjedt el, aminek szintén semmi köze az emberi kultúra kutatásához, hiszen az is kizárólag leírással foglalkozik. Márpedig amikor egy kultúrának olyan szakaszát igyekszünk megragadni, amikor annak írásbelisége vagy nem volt, vagy nem volt számottevő, akkor nem elsősorban a genetikára és nyelvészetre hagyatkozhatunk, hanem az adott nép szokásaira, tradíciójára, úgy eszközkészítés, mint lakhelyépítés, állattartás, ételkészítés, vagy akár házassági, öröklési és temetkezési szokásai tekintetében. Ráadásul a kulturális antropológia nem csak azt mondja meg, hogy valamilyen hagyomány volt, hanem azt is, honnan eredhetett, milyen tényezők befolyásolták elterjedését, változásait.
Itt elmondottak okán úgy vélem, a magyar őstörténet jobb megismerése csakis interdiszciplináris kutatások mentén valósulhat meg. Ennek megfelelően a történettudomány, a nyelvészet és a genetika mellől nem hiányozhat a kulturális antropológia sem. Mint külföldön (el)ismert mítoszelemző kulturális antropológus mondhatom, az itt vázolt tudományközi együttműködés máshol általános.
Úgy vélem, a Kurultáj eszmeiségének tudományos megalapozottsága sérült a legfontosabb tudományterület távolmaradásával. Szeretném kiemelni, ezért nem elsősorban a szervező Bíró András Zsolt a felelős, hanem inkább a hazai kulturális antropológusok.
Megemlítenék egy példát, amely jól tükrözi a hiányosságot, amelyre rámutattam: Bíró András Zsolt eljutott a következtetésig, amely szerint őseink Közép- és Belső-Ázsiából indultak hont foglalni. Azonban az interdiszciplináris kutatások elégtelensége miatt nem értelmezi a népvándorlás kiváltó okaiként megnevezhető kultúraformáló eseményeket. Ezért genetikai kutatásainak eredményeit általában nem helyezi el az időben, illetve a genetikus lekövethetőségen túli korokkal való mindennemű kapcsolatot elvet. Nagyjából úgy, ahogyan az ő tudományos eredményeit kérdőjelezik meg mások.
Ezzel szemben a félnomád életmódot ma már mindenhol (kivéve Magyarországon) a letelepedett életformából eredeztetik, és kialakulásának okaként egyértelműen a túlnépesedést nevezik meg. Vagyis valamikor létezett egy letelepedett társadalom, amelyben a házassági és öröklési szokások miatt az uralkodóknak lettek száz meg száz gyereke született, amelyekből csak az elsőszülött örökölhetett, a többinek viszont egy idő után útilaput kötöttek a talpa alá. Kérdésként merül fel, vajon mekkora létszámnál beszélhetünk egy letelepedett életformát választó birodalomban túlnépesedésről. Ahol az előkelő családokban akár száz gyerek is születhetett, ott egészen biztosan milliókról kell beszélnünk. Ezek a társadalmak törzsi-nagycsaládi rendszerben éltek, vagyis a milliós létszámú kivándorlás során sokfelé és nagy távolságokra is eljuthattak. A félnomád életmódban az állandó szálláshely pedig azért maradt meg, mert egy kultúra nehezen veti le évszázados, évezredes szokásait. Tehát a túlnépesedés miatt meginduló népvándorlásban a magyarok ősei millió szám, törzsi szinten is legalább százas volumenben vettek részt. A testvérek és unokatestvérek vezette nagycsaládok olykor összefogtak, szövetségre léptek, és együtt haladtak valamilyen irányban.
Tehát, ha van egy megnevezhető birodalom, amely túlnépesedett, és van egy térség, amelyben a migrációs kényszer eszkalálódott, s mindezt időintervallumok közé helyezzük, nagyjából megtudhatjuk hová nyúlnak vissza gyökereink. Nem vagyok egészen biztos benne, de úgy emlékszem, mintegy 200 ezer emberi egyed szükségeltetik a faj fennmaradásához. Ebből könnyen kikövetkeztethetjük, hogy egy olyan nép, amely a felemelkedés útjára lépett legalábbis milliós lélekszámmal bírt ahhoz, hogy máig fennmaradjon.
Végezetül szeretnék említést tenni a politikai felhangokról is, amelyek elkerülhetetlenül körbelengik immár a Kurultájt is. Nem baj. Miért lenne baj, hogy a politika „rátelepszik” a rendezvényre, hogy a magyar kormány is áldoz a magyarság identitáskeresésére, a gyökerek feltárására? Szerintem nagyon helyesen teszi! Azt sem látom problémásnak, amit Huth Gergely bértollnok feszeget, hogy tudniillik kirekesztősdi vagyon a rendezvényen. Már elnézést, de hegesztők báljára is hegesztők mennek, nem lakatosok. S bizony nyaranta van Zsidó Nyári Fesztivál (idén augusztus 26 – szeptember 4 között) is, ahová meg zsidók járnak, nem ősmagyarok. Talán annyiban van igaza Huthnak, hogy a „másokkal” nem kellene foglalkozni annyit. Speciel én találkoztam olyan etnikumokkal, amelyek nem kifejezetten rajonganak a Jobbikért. Mi több, állíthatom, a rendezvény nagyon távolt állt attól, hogy akármelyik jobboldali párt magáénak mondhatta volna.
Visszatérve a kormány szerepvállalására a Kurultáj kapcsán, abbéli véleményemnek szeretnék hangot adni, amely szerint ösztönözném a magyar kormányt, hogy fokozottabban vegyen részt e rendezvény megszervezésében. A kormány támogatása arra a szintre helyezné a rendezvényt, amely jelentőségéhez mérten megfelelő lenne. Bizony elkélne a segítség a logisztika területén is, ahol pénz és eszközök (padok, szétszedhető tribün) hiányától szenved a törzsi gyűlés. Hatékony anyagi támogatás mellett jóval több külföldi meghívott vehetett volna részt a pusztai táborozáson, ami ismét csak emelte volna annak színvonalát. 
Ajánló:
Kedves magyar honfitársaim!
Erre a rendezvényre mindenkinek érdemes legalább egyszer elmennie. Van olyan látványos, mint az augusztus 20-i tűzijáték, csak máshogy. Itt felvillanó fények helyett rokoni népek színpompás ruhákba öltözött csoportjai vonzzák az ember szemét. A hagyományőrző csoportok látványos bemutatóin gyönyörűen kimunkált izomzatú, impozáns megjelenésű paripák verik fel a port, a harcosok valódi fegyverekkel adják elő a jól begyakorolt küzdelmek jeleneteit. Nem utolsó sorban pedig mélyen szunnyadó ősi ösztöneinkhez nyúlhatunk le zsigereinkbe hatoló varázslatos dallamok segítségével.
