Mást sem hall az ember, mint szegény bankok sirámait, milyen súlyosan érintik őket az Orbán-kormány intézkedései. Különösen panaszkodnak a külföldi tulajdonú bankok. Egyem meg a csepp szívüket, ha ráérek, megsajnálom őket! Előtte azonban elmesélem az én banki történetemet, mert együttérzésre én is igényt tartok, nem csupán ők, a multi-milliárdos kényurak.

Történt egy szép nyári napon 2008-ban, Keszthelyen, az osztrák Raiffeisen GHSA reg. Gen.mbH. Bank magyarországi jogi képviselőjének, dr. Zsiga Zsolt ügyvéd úrnak irodájában, hogy adásvételi előszerződést írtunk alá, a cégem és a bank képviselője. Ebben az ügyletben a bank egy árverésen vásárolt magyarországi ingatlanját óhajtottuk megszerezni. Tekintve, hogy az előszerződési esemény az árverést követően nem sokkal történt, a bank még nem léphetett tulajdonba. Ezért is vált szükségessé, hogy megállapodásunkat előszerződésként legitimáljuk. A bank tulajdonosi jogosultságát az árverési jegyzőkönyv igazolta, amely a bankot, mint árverési vevőt jelölte meg. A kontraktust tehát aláírtuk mi, a bank ügyvezetőjének, Alois Baliko úrnak képviseletében dr. Zsiga Zsolt, valamint ellenjegyző ügyvédként Véghné dr. Kárpáti Brigitta.

Nem maradt más dolgunk, mint várni, amíg a bank tulajdonosi bejegyzése megtörténik a földhivatalnál. A várakozási időre az előszerződés foglaló megfizetését kötötte ki, amelynek két részletben tettünk eleget. 500 000.- forintot az előszerződés aláírásakor kellett átadnunk a bank képviseletében eljáró dr. Zsiga Zsolt részére. Ezt követően a tulajdonjog bejegyzéséig újabb másfélmillió, tehát mindösszesen kétmillió forintot kellett foglalóként megfizetnünk.

A továbbiakban vártuk a földhivatal bejező végzését. Mindhiába. A hónapok teltek, de a bank még mindig nem léphetett tulajdonba. A bank képviseletében eljáró dr. Zsiga Zsolt arra hivatkozott, hogy az ingatlan speciális helyzete miatt van némi fennakadás. Hittünk neki, mivel alapvetően zártkerti ingatlanon található kivett lakóházról volt szó. Zártkertben, vagyis termőterületen külföldi jogi személy nem szerezhet tulajdonjogot. A területi besorolás alól kivont lakóház esetében ellenben minden további nélkül.

Valamiért mégis nehézkesen ment a történet. Eltelt egy év is, és még mindig semmi. Ennek ellenére velünk megfizettettek újabb kétmillió forint előleget, amennyiben fenn kívántuk tartani vételi szándékunkat. Vagyis tettünk egy kétmilliós szándéknyilatkozatot, miközben a bank még mindig nem volt tulajdonos.

2011 nyarán aztán értesítést kaptunk az ingatlan korábbi, és jelenlegi tulajdonosától, hogy a bank jogerősen pert vesztett az árverést kifogásoló perében, ergo az ingatlan a régi tulajdonosé marad. Bevallom, az ingatlanjog, és a végrehajtási eljárásjog nem tartozik az erősségeim közé. Adva van egy árverés, ami megtörtént, de nem tudott hatályba lépni, mivel az árverési vevő szabálytalanul licitált. Mivel azonban fél éven belül senki nem támadta az árverést, így annak hatálya a megtörténtét tekintve szabályosnak mondatik. Szóval, ha fél éven belül nem jelzed, hogy az árverés szabálytalan volt, akkor törvénysértő volta ellenére mégis az lesz. Én itt némileg hiányolom az árverést elrendelő bíróság eljárását, amelyik pontosan tudta, hogy az árverési vevő külföldi jogi személy, tehát az árverés szabálytalan, de a bíróságra nem érvényes a jogszabály. A bíróságokra általában nem érvényes semmilyen jogszabály Magyarországon. (Én ezért hagytam el a hazámat.)

Szóval, a bíróság, ha jogellenességet észlel, abban eljárni köteles. Na, ezt soha egyetlen bíróság sem tartja be. Az én ügyem pikantériája, hogy a szabálytalan árverésre végzést kibocsátó bíróság később a bénázó árverési vevő keresetét is elutasítja. Persze, az is érdekes, hogy egy ingatlanjoggal évtizedek óta foglalkozó, ismert nevű ügyvéd miért nem tudta, hogy zártkerti ingatlanra licitálnia hasztalan, tulajdonjoga nem keletkezhetik. A törvények felett álló bíróság tehát megvédte az általa elrendelt, ám szabálytalanul lefolytatott végrehajtási cselekményt, az árverést, ezzel hátrányt okozva a banknak, mint árverési vevőnek.

A bank viszont tényszerűen lapított évekig. Amint fentebb írom, mi már csak a 2011-es jogerős végzésről szereztünk tudomást. A bank 2008-ban indított keresetet, ezt követően volt I. fokú végzés, majd II. fokú, ám minket erről nem tájékoztatott. 2009-ben, amikor a második kétmilliót fizettük be, a bank képviselője már tudta, hogy polgári per folyik, amelynek kimenetele minimum kétséges, mégis hallgatott.

Természetesen, amint megtudtuk a jogerős végzés tartalmát, azonnal kerestük a bank képviselőjét, aki felszívódott. Írtam a bank jogi osztályának több levelet is, mégsem reagált senki. 2011 év végére elfogyott a türelmem, és egy újabb e-mail-ben büntetőfeljelentéssel fenyegettem meg őket. Ennek hatására előkerült a bank jogi képviselője, dr. Zsiga Zsolt, és találkozót kért. Én hazajöttem Amerikából, hogy pontot tegyünk az ügy végére. Első dolgom volt ügyvédet fogadni, valahogy éreztem, hogy itt komoly gondok lehetnek. Találkoztam dr. Zsiga Zsolt ügyvéddel budapesti irodájában, ügyvédem felvette a kapcsolatot a bankkal.

A bank úgy nyilatkozott neki fogalma sincs semmilyen adásvételi előszerződésről, amelyet velünk kötött. Ehhez képest dr. Zsiga nekem megmutatta a bank ügyvezetője, Alois Baliko által aláírt előszerződés egy példányát. Nos, milyen érdekes, nekünk ebből a példányból az évek alatt nem küldtek. Ezt követően jogi képviselőm és a bank között hónapokon át tartó meddő levelezés zajlott, noha még november végén megígérték, hogy karácsony előtt visszafizetik azt a pénzt, amit ők sosem vettek át tőlem egy nem létező előszerződés kapcsán.

Néhány napja ismét találkoztam dr. Zsiga Zsolttal, és egy hosszabb tárgyalás alatt kiderült, Zsiga az általam készpénzben átadott, illetve banki utalással teljesített összegeket visszatartotta. A négymillió forintból mindösszesen egymillió-háromszázezret utalt tovább, mert a bankkal neki elszámolási vitája volt. Szeretném kiemelni, hogy a számlaszám, amelyet az utalásokhoz dr. Zsiga anno nekem megadott, az osztrák Raiffeisen száma volt. Az, hogy a bankon belül ezt a számot az ügyvéd kezelte, nem derült ki semmiből.

Mi a lényeg? – Amikor decemberben találkoztam dr. Zsigával, ő állította, hogy egy fillérig elutalta a pénzt a banknak. Februárban meg azt mondja, hogy csak egy töredékét, mivel neki a bank tartozik. Utóbb még egy hivatalos tájékoztató levelet is bemutatott, amelyben tisztázza a bankkal, miért nem kapták meg a pénzt. A levél azt követően kelteződött, hogy velem találkozott decemberben. Bakker, ez a legőszintébb beismerése a sikkasztásnak, amit életemben hallottam!

Naná, hogy a bank értetlenkedett, amikor kértük vissza a pénzt! Szerintem dr. Zsiga a végül átutalt kisebb összeg eredetét sem határozta meg. Ettől a banknak még illett volna eljárnia az ügyben, hiszen volt egy bebukott ingatlanja, egy tarthatatlan előszerződése. Mit mondjak, teljes a fejetlenség. Pénteken az ügyvédem értesített, hogy a bank lecserélte az eddig eljárogató jogászt, és személyes találkozást kérnek. A képviseletemet ellátó ügyvéd remek szakember, mégis azt javasolta, üljünk le velük.

Mégis, miről tárgyalnánk? A pénzemet lenyúlták, elsikkasztották, ingatlant nem adtak cserében, évekig lapítottak a valóságról, és még sorolhatnám. Egy hete küldtünk nekik felszólítást, ha tárgyalni akarnak, minimum a befizetett alapösszeget utalják vissza, a foglaló dupluma nélkül, kamatok és kártérítés nélkül. Öt napot adtunk nekik, ami holnap, azaz kedden telik le. Szerintem, ha nem fizetik vissza a pénzt, és mégis leülünk velük, akkor segget csinálunk a szánkból, és ez sosem jó tárgyalási pozíció.

Bevallom, én már kizárólag a büntetőfeljelentésben gondolkodom. Nyilvánvaló, ha most cserélnek ügyvédet, az nem a fizetési szándékot erősíti, hanem a hosszú perre berendezkedést. A bank azt hiszi, hogy minden felelősséget dr. Zsigára tolhat át, csakhogy ez baromság. Minimum bűnrészesek lesznek. Fogalmuk sincs, mire vagyok képes, hiszen nem játszottam ki a kártyáimat, nem tudják, mi van a kezemben. Azt hiszem, megnyúlik majd a képük, ha meglátják.

Én hiszem, hogy nem lesz megegyezés. (Szerintem nincs is miről) Pontosan tudom, hogy arra apellálnak, Magyarországon egy nagy céget nem érhet bántódás magánszemély indítványára. Mit mondjak, igazuk van. Ebben az országban a jognak érvényt szerezni szinte lehetetlen, abszolút szélmalomharc. Az ügyvédem is erre hivatkozik, amikor engem mindenáron tárgyalóasztalhoz akar ültetni ezekkel a sikkasztó tolvajokkal. 2009-ben nyolc év pereskedés után kaptam meg a Generali Providenciától 10 millió forintot. A Raiffeisen is simán elüldögél majd a pénzemen néhány évig.

Mindenki a gazdasági válság, a szegénység miatt panaszkodik, pedig annál sokkal, de sokkal súlyosabb a morális válság, amely az igazságszolgáltatás jogtipró metodikájában csúcsosodik ki. Én emiatt hagytam el a hazámat, emiatt nem tudnék már itt élni. Ez a történet, amit itt elmeséltem, csupán a jéghegy csúcsa. Egy vicces kis epizódja annak, amit velem tett ez az ország.