Az amerikai székhelyű Rágalmazásellenes Liga (Anti-Defamation League, ADL) nemrégiben készített felmérése alapján a magyarok kétharmada vall rasszista nézeteket. A tanulmányban négy kérdésre adott válaszok alapján tette közzé megállapításait. Ennek kapcsán láncreakciószerűen születtek újabb, otromba módon tudományosként aposztrofált megállapítások Európa népei, de elsősorban is a magyarok rasszizmusáról.

A Rágalmazásellenes Liga felmérése alapjául szolgáló kérdések az alábbiak voltak:

1. Ön szerint a zsidóknak túl nagy a hatalmuk az üzleti életben?

2. Ön szerint a zsidóknak túl nagy a hatalma a pénzpiacon?

3. Ön szerint túl sokat beszélnek a holokausztról?

4. Ön szerint a zsidók lojálisabbak Izraelhez, mint a befogadó országhoz?

Nyilvánvaló tehát, hogy a Rágalmazásellenes Liga egy zsidó szervezet. Amiben nincs semmi rendkívüli, tekintve, hogy az ilyen és ehhez hasonló lobbiknak köszönhetően a rasszizmus előbb lekorlátozódott kizárólag a fehér emberre jellemző tulajdonsággá, majd pedig egyre inkább az antiszemitizmus szinonimájává.

Nem tudom rasszizmusnak számít-e, ha azon lamentálok, vajon ezeket a torzításokat a zsidó érdekképviseleti és jogvédő lobbik tudatlanságból vagy szándékosan idézték elő. Mondhatom-e, hogy az Anti-Defamation League és az Amnesty International tagjai csupa idióták vagy gazemberek? Mert az egészen biztos, hogy az általuk publikált, a rasszizmust feltáró felméréseknek, tanulmányoknak gyakorlatilag alig van tudományos alapja. S ha van is, legfeljebb annyit állapíthatunk meg, hogy helyes tényekből helytelen következtetéseket vonnak le.

A valóságot takaró homály fátylának fellebbentéséhez három fontos tényt kell igazolnunk:

1. A rasszizmus nem kizárólag a fehér emberre jellemző tulajdonság

2. A rasszizmus nem azonos az etnocentrizmussal

3. A rasszizmus nem azonos az antiszemitizmussal, annak nem szinonimája

Kezdjük tehát!

A homo sapiens sapiens egységes fajon belül az eltérő környezeti, ökológiai hatások okán csoportok jelennek meg. A mutációk változatosságot biztosítanak, s ez a mutációs ráta a környezeti tényezőktől, a genetikai sodródás mértékétől, a hibridizációtól, a természetes (pl. éghajlat) és mesterséges (pl. kultúrán belüli szabályozás) izolációtól.

A homo sapiens a fenti okokból fakadóan egyrészt polimorf, másrészt politipikus faj. Polimorf, mert nagy az individuális és ökológiai variabilitás, valamint erőteljes a szexuális dimorfizmus, a férfiak és nők eltérő alkata. Politipikus, mert a fajon belül további kisebb rendszertani egységek különböztethetőek meg:

- alfaj (subspecies, nagyrassz, v. földrajzi rassz)

- mikrosubspecies (fajta, rassz)

- forma localis (helyi változat)

Ergo a rasszizmus egy olyan helytelen emberi magatartás, amely a fenti körülményből fakadó fajon belüli különbözőségekre alapozva mond ítéletet az övétől eltérő rasszjegyeket viselő személyekről, népek és népcsoportok tagjairól. Például azt mondja valaki, „milyen csúnya ez a pigmeus”, vagy, hogy a pigmeusok általában csúnyák. Ez a rasszizmus. Rasszizmus még, amikor Kertész Ákos, egy ismert zsidó író azt mondja a magyarokról, hogy genetikusan alattvaló nép.

Az első példában az individuális verbalitásból fakadó különbözőség (arcok egyedisége) kapcsán feltárulkozó rasszizmusra mutattunk rá, a másodikban az eltérő környezeti tényezőkben megalapozott genetikai sodródásra alapozott rasszista megnyilvánulásra. A második példával kívántam illusztrálni, hogy a rasszizmus nem kizárólag a klasszikus fehér emberre jellemző tulajdonság. Már annak sugalmazása is rasszizmus! Ezt fontos megjegyeznünk.

Könnyű belátnunk, amennyiben a Földön élő valamennyi ember hordoz a fent részletezett körülményekből fakadóan rasszjegyeket, tudományosan nem értelmezhető az a nézet, amelyet az ismert zsidó jog- és érdekvédő szervezetek (AI, ADL) terjesztenek, sugallnak. Érdekességként megemlíthetjük például, hogy a fehér ember a negroid nagyrassz albínó változata, amely az eltérő környezeti hatások és genetikai sodródás következtében általánossá váló mutáció eredménye. Tudományos körökben közismert tény, ma is a négerek között van a legtöbb albínó.  

Amennyiben tehát a rasszizmus másoknak a rasszjegyei alapján való megítélése, hová sorolhatjuk az olyan kijelentéseket, mint „tolvaj cigány”, „fösvény skót”, „macskazabáló francia”? – Ezt a jelenséget etnocentrizmusnak nevezzük. Etnocentrizmus az a szemlélet, amely szerint a saját népcsoportunk mindennek a középpontja, és más csoportok kultúráját (dolgait, viselkedését, értékeit) ehhez viszonyítva értékeljük. Az etnocentrizmus nem azonos a rasszizmussal, a két jelenséget összemosni egyszerűen felelőtlenség, ostobaság, aljasság.

Az ember empirikus úton szerzett tudása, a tapasztalati tudás semmilyen modern társadalmi körülmények között nem bélyegezhető meg. A magyar emberek tapasztalata az, hogy a társadalmunkon belül élő cigány etnikum idegen dolog megszerzésére irányuló cselekvéseiben nem mutat fogékonyságot a társadalmi konvenciókon alapuló törvények irányában. A lopás a tulajdonszerzés egy olyan formája, amely nem keletkeztet jogot. Vagyis hiába kerül valaki lopással az idegen tárgy birtokába, annak tulajdonjogát nem szerezheti meg. A cigány kultúra konvencióiban a lopáshoz nem fűződnek hasonló joghatások, mint a magyar kultúrában. A cigányoknál általánosan tapasztalható e szerzésmód tehát nem genetikai vagy egyéb rasszhoz köthető tulajdonság, hanem a kultúrájukból, szokásaikból fakadó jelenség, amelynek általános volta, illetve annak felemlítése nem rasszizmus, hanem etnocentrizmus. Akik azonban azt hangoztatják, hogy a cigányok a génjeikből fakadóan lopnak, egyértelműen rasszisták.

Nem tekinthető rasszizmusnak az sem, ha valaki a másikat zsidónak vagy cigánynak nevezi. Ugyanis az emberek ilyenkor jellemzően a kultúrát (etnikumot) értik alatta, nem az eltérő rasszjegyeket hordozó egyént. Különösen annak fényében, hogy a zsidók és cigányok ugyanahhoz a nagyrasszhoz tartoznak, mint a magyarok például.

Bármennyire borzalmas, az sem rasszizmus, amikor a cigányok szándékosan egy magyarhoz mennek betörni, és a jellemzően idős embereket agyonverik. Itt sem az eltérő (másodlagos!!!) rasszjegyekből, hanem az eltérő kultúrából eredeztethető a konfliktus. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az etnocentrizmus is lehet veszélyes a társadalmi együttélési szabályokra, akár egyazon állam területén élő eltérő kultúrájú népcsoportok esetén, akár különböző államok egymás közötti konfliktusában.

Fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az antiszemitizmus nem a rasszizmus egyik formája, hanem általában az etnocentrizmus körébe sorolható. Általában, mert a holokauszt egy teljesen más műfaj. A népirtás sosem lehet etnocentrizmus, hanem mindig rasszizmus. Jelenkori emberi társadalmunkban az antiszemitizmus jellemzően nem a zsidó nép kiirtását szorgalmazó nézet, hanem a zsidóság érdekérvényesítési metodikáit kritikus hangon emlegető etnocentrizmus. Tegyük hozzá, a kritikai hangvétel nem alaptalan!

Sokan felkaphatják a fejüket, hogy végtére is miért kell különbséget tennünk az etnocentrizmus és rasszizmus között. Nos, én is elgondolkodtam ezen már néhányszor. Íme, két példa:

- Amikor valaki a zsidók horgas orrát és nagy fülét emlegeti, az rasszista, hiszen rasszjegyek alapján értékel.  

- Ellenben, amikor a lógó pajeszra azt mondja, hogy tetűhinta, az etnocentrizmus, hiszen a pajesz viselése nem rasszjegy, hanem népviselet, népszokás, ha úgy tetszik, vagyis a zsidó kultúra eleme.

Nüánsznyi, mégis lényeges különbség! Fontos megkülönböztetnünk az etnocentrizmust és rasszizmust, mert előbbi, vagyis az etnocentrizmus az egészséges nemzettudat kialakulásában is szerepet játszik, márpedig az egészséges nemzettudat egy nép túlélésének záloga. Az természetes, hogy a nemzettudat nem lehet azonos kultúránk felsőbbrendűségének hirdetésével. S azt se feledjük, a nácik kulturális felsőbbrendűsége genetikai megalapozottságú volt, tehát nem tisztán etnocentrizmus, hanem elsősorban rasszizmus.

Én mindenképpen veszélyesnek tartom a fogalmak összemosását, még akkor is, ha a határ közöttük könnyen elmosódik konfliktusok alkalmával. Ugyanakkor éppen a szándékosságból vagy tudatlanságból fakadó összemosás általában konfliktusok forrása lehet. Éppen ezért én rendkívül kártékonynak tartom az AI és ADL által képviselt egyértelműen rasszista nézeteket, amelyek azt sugallják, hogy a rasszizmus kizárólag a fehér ember sajátja, miközben annak forrását meg nem határozva mossa össze az etnocentrizmust a rasszizmussal.