Még a Kurultájról, a hun és türk tudatú népek törzsi gyűléséről írott posztomban megígértem, később hasonló írást készítek a Zsidó Nyári Fesztivál kapcsán. Sajnálattal kell azonban tudatnom minden kedves olvasómmal, blogtársaimmal, a zsidó fesztiválról annak hiányában élménybeszámolót nem készíthetek.

Mondhatnák erre többen, hiszen a fesztivál jelen időpontban is zajlik. Változatos, színvonalasabbnál színvonalasabb programok nyűgözik le az érdeklődőt. Jó nevű és tehetséges előadók, művészek szórakoztatják a nagyérdeműt, aki csak ámul a sokszínűség láttán. Tényszerűen zajlik egy ilyen fesztivál a belvárosban, azonban annak zsidó voltát saját fogalmaim szerint nem tudom megállapítani. Egészen pontosan azt tudom megállapítani, hogy ez a fesztivál semmitől nem zsidó.

Magyarázattal kell szolgálnom, hogy mindenki megértse csalódottságomat az elmaradt élmény kapcsán. Számomra egy fesztivál attól lesz zsidó, ha ott elsősorban, - elvárásaim szerint kizárólagosan – a zsidó kultúrához kerülhetek közelebb. Ahol magával ragadhat e nagyszerű nép évezredeket átölelő önismerete, amelyben a világmindenséghez való viszonya az emberiség iránytűjeként szolgált és szolgál minden időben. El tud képzelni valaki ennél katartikusabb élményt?

Most komolyan, érjem be ehelyett a Pa-Dö-Dő-vel és Radics Gigivel? Elnézést kérek a hölgyektől, nem szeretném vitatni kivételes tehetségüket, de tőlük nekem nem lesz zsidó egy fesztivál. Ej, pedig Falusi Mariann hangjánál alig tudok brutálisabbat, letaglózóbbat mondani! Egyszerűen imádom.
És hát a helyszínek is… Beszéljen helyettem a vendégcsalogató:

Ötkert:
"2010 nyarán nyitott ez a klasszikus romkocsmákat idéző szórakozóhely Budapest szívében, ami azonban a hasonló helyek közül kiemelkedik igényes kialakításával. Az Ötkert egy trendi szórakozóhely, sőt annál sokkal több: Fiatalos stílusával, színes, változó belső tereivel bármilyen rendezvényhez a megfelelő helyszínt biztosítja. Kerthelyiségüket lefedték a téli szezonra, sőt meleg levegő befújásról is gondoskodnak, így sem a hideg, sem az eső nem szabhat határt rendezvényeik sikerességének. Kiállításhelyszín is igénybe vehető, állítható világítással, szabadon rendezhető kiállító fallal. Változatos rendezvényhelyszín, akár 1000 fős befogadóképesség."

Romkocsma? Trendi? Levegőbefújás? – Mindjárt elsírom magam. Én nem boroskólát akarok vedelni Nike cipőben, légkondicionált helyiségekben. Inkább kóser szilvát innék, s hozzá lekvárral töltött hámán-fülét majszolnék egy nehéz, birkafaggyú szagát árasztó helyiségben, ahol az európai civilizáció máza nem fedi be az igaz arcokat és őszinte szíveket.

Természetesen nem fogom egyenként kivesézni az összes helyszínt, és név szerint felemlíteni valamennyi előadót. Példáimmal csupán érzékeltetni szeretném a miliőt, amely csupán egyetlen kifogást hagy maga után, és az éppen a lelke, a zsidóságának hiánya.

A programokra feltétlenül vissza kell térnem, hiszen a fesztivál sava-borsát azok adják. Itt van mindjárt Birta Gábor estje, amelynek beharangozója mindennél beszédesebb. Íme egy részlet abból:

 „A zsidó nép számára Wallenberg a túlélés, a menekülés, az erkölcsi győzelem kulcsa. Erényeinek, személyének varázsa emeli a ma is példaértékű, örök hősök közé. Ahogyan az Ószövetség prófétáit. Ám amennyire győztes alakjai, olyannyira mártírjai is a történelemnek – ez emlékezésünk alapja.
’A Próféták hangja’ nem csak zenében, hanem óriás kivetítőn is vizualizálja Wallenberg állomásait, a bibliai időket és feliratozva az elhangzó műveket, hogy mindnyájan érzékeljük: a tiszta jellem nem történelmi kor, hanem személyes erőpróba és meggyőződés kérdése. Hogy mindez zenében is létjogosult, annak legnagyobb bizonyítéka, hogy Händel az Ószövetség minden prófétáját az égi kontratenor hangra komponálta s ezzel azonos lelkületté teremtette..”

Wallenberg, mint próféta, akinek prófétaságát egy Händel művel lehet leginkább megénekelni. Ilyen mélyenszántó ostobaságot is ritkán hall az ember. Érdemesebb inkább a kortárs (zsidó?) képzőművészek alkotásaiból készült kiállításokat nézni.

Az egyik olyan program, amely valóban a zsidóságról szól, amitől ez a fesztivál zsidó volt, az Tiszafüreden zajlott, jó messze a fővárostól, hogy lehetőleg ne legyen elérhető. A tiszafüredi programban voltak a zsidó kultúrát ismertető előadások, szefárd dalok koncertje, a kultúrát leíró tárgyak és fényképek kiállítása. Őszintén sajnálom, hogy nem lehettem ott, s így látatlanban is köszönetet mondok a Tiszafüredi Menóra Alapítványnak. Sajnálom, hogy lemaradtam a Shlomo Bar koncertről, mert ők, bár kevert stílusban, autentikus zsidó zenét játszanak. Belőlük kellett volna több, és kevesebb Brasch Bence vagy Takács Nicolas.

Na, és persze a jegyárak! Aki ezt a fesztiválhetet végig kívánta szórakozni, annak bizony mélyen bele kellett nyúlnia a pénztárcájába. Minden koncert súlyos ezresekbe került. Én nem értem, ezek a művészek nem jöttek volna el ingyen népszerűsíteni a kultúrájukat? A magyar társadalom jelen morális állapotában a két (a magyar és a zsidó) kultúra egymáshoz közelebb vitele kötelessége kell, legyen minden zsidónak. A nem zsidóknak is, de most a zsidó fesztiválról beszélünk. S bizony a zsidó nyári fesztivál erre remek alkalom lett volna. 

Szeretném, ha mindenki elhinné, hogy nem akartam előre megfontolt szándékkal fanyalogni. Úgy vártam ezt a fesztivált, mint általában a péntek délutánt. Azonban nem tudom leplezni csalódottságom. Nem megyek el addig, mind a Rádió Q, vagy a baloldali és liberális médiumok a Kurultáj kapcsán. Habár számomra ez a fesztivál nem volt eléggé zsidó, ettől azt még zsidó emberek szervezték, és beletették szívüket-lelküket. Amiért is a közönség hálával tartozik nekik.

Azt sem tudom, mennyivel támogatja kormányunk ezt a rendezvényt (mert támogatja, ezt biztos forrásból tudom), de jól teszi, ha támogatja. Ugyanis én biztos vagyok benne, hogy egyszer csak kisarjad ebből a budapesti belvárosi trendi buliból néhány olyan kezdeményezés is, amelyek most nem kaptak elég lehetőséget és rivaldafényt, ám a későbbiekben erősítik majd a zsidó és magyar kultúrában egymás kölcsönös tiszteletét.

Hittel vélem, hogy a Magyar Államot alkotó népek kultúrájának szép hagyományait együtt kell megóvnunk a jövő számára, és ehhez az egymás iránti tiszteleten keresztül vezet az út.



Végezetül egy ajánló:

 Aki csak teheti, vasárnap, augsuztus 2-án látogasson el a Király u. 13. és Dob u. 16 közötti passzázsokban megrendezett Goubára. A Gozsdu bazár mindösszesen két napig tart nyitva. Itt aztán olyasmire is rálelhet az ember, amiről korábban álmodni sem mert. Én az első napon ott voltam, és hosszú listát készítettem mindazon tárgyakról, könyvekről, amelyeket jövőre meg kívánok venni, mert tudtam, hogy 2-án nem lehetek ott. Igen, én voltam olyan balga, hogy nem teletömött bukszával érkeztem oda, így jobbára elvarázsolva rohangászhattam egyik asztaltól a másikig, mint kisgyerek a játékbolt polcai közt.