Ez a bejegyzés csak egy ötlet, de mivel szerintem ez lesz a jövő, ezért kifejtésre érdemes.

Nos, a jövőben lesznek olyan társadalmak, melyek tagjait genetikailag módosított egyedek alkotják.

Miben áll ez a genetikai módosítás? Nos abban, hogy a genetikailag örökletes betegségek génjeit (pl. Down-kór, vérzékenység, sarlósejtes vérszegénység, meg még ezeregy betegség) kivesszük az emberi génállományból.

Ez önmagában az emberiség megjelenését, jellegét egyáltalán nem befolyásolja.

A másik módosítás abban rejlene, hogy lenne egy kísérlet, melynek során a kísérletben résztvevő összes emberi egyed  képzőművészeti, zenei-matematikai képességeit a lehető maximálisra nyomnánk föl, más szavakkal: minden ember ezen környezetben egy mesterszobrász, építész, festő, grafikus, matematikus, és zeneszerző képességeit ötvözné magában. Az IQ-t szándékosan hagytam ki egyelőre (szintén örökletes egyébként).

Gyakran éri a vád azokat, akik ilyen tökéletes társadalmakat vizionálnak, hogy

1) mit kezdene "ennyi okos ember" egymással?

2)miért "kényszerítjük" az embereket arra, hogy ezt csinálják?

Az első kifogásra az a válaszom, hogy egyáltalán nem lesz attól valaki okosabb, hogy tud festeni, rajzolni, zenét szerezni, sőt a zseniális matematikai képesség sem garancia, hiszen vannak olyan autisták (lásd: Esőember c. film) akik fejből nyomják a függvénytáblát, mégis eltévednek a mosdóban.

A második kifogásra pedig azt válaszolom, hogy senkit nem kényszerítünk semmire. Ha valakinek az az élete vágya, hogy alkoholista legyen, drogos, illetve egyéb módon önpusztító, hát lelke rajta. Csak csinálja! Attól hogy valakinek tehetsége van, még önmagában nem kötelező azt kihasználni. Persze általában boldogságot okoz az embernek, ha azt csinálja, mihez tehetsége van.

Ha pl. mindenkinek leonardói rajztehetsége lenne, akkor teljesen természetes lenne, hogy lerajzoljuk, - akár beszélgetés közben - azt amire gondolunk. Ez kiegészülve az abszolút hallás (megmondani hogy milyen hang szól a skálából - C,D,E,F,G,A,H,C) génjével ahhoz vezetne, hogy minden zenét/zenei hangot pontosan le tudnánk képezni az agyunkban, különböző programok (zenei programok) és egyéb segédeszközök (pl. kotta) nélkül.

Persze az IQ nagy kérdés marad. Mindenkinek 180-200 legyen (a maximum, kb 1 millió emberből talán egy ennyire okos van) az intelligenciahányadosa?

Ez kevéssé tűnik praktikusnak. Túl sok egyénieskedéshez vezetne. Akkor már inkább a KREATIVITÁS (ALKOTÓKÉSZSÉG) génjeit kéne "fölhúzni" maximumra, (vagy annak közelébe, nem mindig jó a szélsőség, se itt, se az IQ esetében), az IQ pedig legyen talán 140-150 , generalizálva, vagyis lenne pár szuperzseni, mondjuk a népesség 10-15%-a (kb egyhetede), a többi pedig "átlagosan zseni" lenne a fönt már ismertetett számokkal.

Mindezidáig a külső megjelenéssel nem foglalkoztam. Továbbra is ezt kívánom tenni, aki akarja, a maga részéről behelyettesítheti a saját fajelméletét, én most csupán egy keretet adok, amit mindenki megtölthet a mondanivalójával.

A legnépszerűbb kifogást ezzel meg is kerültem:

"Az nem lenne nagyon unalmas, ha egyformák lennének az emberek?"

Az okos emberek nem egyformák. A buta, ostoba emberek ellenben sokkal egyformábbaknak tűnnek. Avagy, kérdés formájában föltéve: melyik embertípus az egyformább: az egyformán okos, vagy az egyformán buta? a kérdésre egyértelmű a válasz...egyformán okos pedig nincs is, mivel két okos ember gondolata sokkal finomabb, összefüggőbb, ugyanakkor sok apró részletben különbözhet. Ellenben két ostoba ember gondolata nagyon is lehet egyforma, ugyanúgy előregyártott panelekből építkező, sablonos.

Foglaljuk össze!

Nem egyformán, de hasonlóan okos emberek, genetikai, testi hibák nélküli, zseniális mértékű képzőművészeti, zenei, matematikai képességekkel.

Pár finomabb részlet, ami kibontatlan maradt:

1) mi legyen a személyiségzavarokkal, viselkedészavarokkal, és egyéb idegrendszeri problémákkal, amelyekről szintén tudjuk, hogy örökletesek?

a személyiség zavarai az egyensúlyát vesztett személyiség megnyilvánulásai. Más szempontból, példával: a rendmániás, kényszeres rendrakó (obszesszív-kompulzív személyiségzavaros) ember más szemszögből nézve nagyon hasznos hivatalnok, bürokrata, kicsi fogaskerék a rendszerben, stb. Nagyon hasznos raktáros, könyvelő, vállalati ügyintéző válhat belőle.

Tehát a személyiségzavar egy részről, viszont hasznos karakter-tulajdonság másrészről.

Összefoglalván én azt mondom, hogy az egyértelműen káros öröklődő személyiségzavarok (pl. skizofrénia) esetében a skizofréniáért (extrém "álmodozó hajlam", magába fordulás) felelő géneket az adott személyben visszaszorítani, nagyjából annyira, hogy ne legyen hajlama begolyózni, de itt sem lehet a hajlam teljes kiirtásáról beszélni. Az álmodozó emberek (amennyiben megfelelően okosak, tehetségesek) is hasznos tagjai tudnak lenni a társadalomnak (találmányok pl.).

A többi személyiségjeggyel (amelyek egyúttal személyiségzavarra is hajlamosítanak) is így bánnék. Nagyjából érintetlenül hagynám őket, hiszen az emberhez, az ember lényegéhez a betegség is hozzátartozik, testi-lelki értelemben egyaránt.

Felvetődik az identitás kérdése is. Mi(k) az a tulajdonság(ok), tulajdonságok, amely(el) meghatározza(-ák) az embert?

Nos erre a kérdésre nem tudom a pontos választ, de inkább egy vagy több tulajdonságok határozzanak meg minket, mint azoknak a _hiánya_. És ez vonatkozhat az általam fölsorolt, általam adni kívánt összes tulajdonságra (pl.magas IQ), tehetségre(zene, matek, stb), adományra.

Tehát ha a jövőben fölnő egy ilyen génmódosított ember, akkor kötve hinném, hogy a kiemelkedő tehetsége illetve okossága miatt döntene úgy, hogy pl. véget vet az életének, mert "elrabolták tőle az eredetiségét".

Miért lenne valaki attól eredeti, hogy egy négyszöget képtelen lerajzolni? Vagy attól, hogy két egyjegyű számot képtelen összeadni? Mert ha az illetőt nem módosítjuk annak idején (még magzat korában), most ezt jelentené az "eredetisége".

Remélem elegendő példával és részletességgel szemléltettem a jövőről alkotott képemet.

Ez egy működő társadalom lenne. Egy igazi utópia. Óvatosan használom a nevet, hiszen ma az utópia alatt általában disztópiát (distopy) értenek, ami az utópiának pont az ellentéte, és egy jövőbeli társadalom romlását írja le. Számtalan példája van (Szép Új Világ, 1984, Farenheit 451, Ember a fellegvárban, mondjuk ez inkább párhuzamos történelem, na mindegy:))

Ezen utópiának megvalósulása már elkezdődött: Friss házaspárok, vagy gyereket váró házaspárok részéről biztos nagy lesz a kereslet, hogy  gyerekük részére a lehető legjobb körülményeket biztosítsák. És a lehető legjobb körülménybe pl. beletartozik, hogy a gyerek ne legyen mongolidióta (Down-kór), ne legyen pl. olyan, mint a Hawking professzor (csak a szeme mozog, Lou Gehrig-kór, a test fokozatos bénulását eredményezi, örökletes).

És bizony bárki belegondolhat abba, hogy ha ezt a gyerekénél el lehetne kerülni, akkor vajon elkerülné-e. A válasz azonnal jön, szinte gondolkodás nélkül. Hasonló ügy a tehetségek helyzete: amely szülő a lehető legtöbbet akarja adni a gyermekének, nyilván hogy a tehetség-gének fölkapcsolása mellett fog dönteni...ennyire egyszerű.

Tehát ez a jövő, egyelőre csak fizetős szolgáltatásként, a tehetősebbek számára, de ha idővel elég olcsó lesz a procedúra, akkor szociális szolgáltatás válhat belőle, állami kézben.

És onnantól minden állam eldöntheti, mit ad az emberiségnek. Különböző minta-társadalmak is fölépülhetnek, különböző tulajdonságok tanulmányozási céljából. Hogyan hat egy társadalomra, ha sok benne a hiperérzékeny művészlélek, vagy az agresszív emberek vannak többen, vagy mindkettő (egyszerre agresszív és érzékeny:)) stb stb.

Képzeljük el, mi lenne akkor, ha minden egyes ember pontosan ki tudná magát fejezni a zene, matematikai, képzőművészet nyelvén! Mekkora találmányokkal, jelentős művészi alkotásokkal tudnák ezek az emberek gazdagítani a világot! Mennyivel előbbre lennénk, ha nem egy szuperzseni lenne egymillióban, hanem mondjuk 150 ezer (a többi csak szimpla zseni lenne)!

Az ostobák és tehetségtelenek is megmaradnának, csak ők más helyen élnének. Vagy egy másik társadalomban (ne feledjük: ez csak egy kísérlet, önkéntes résztvevőkkel), vagy pedig a perifériára sodródva, de együtt az okosakkal. az ostoba fajta ember úgy is ki fog halni hosszútávon.