Meglepődve olvasom, hogy a FIFA megtiltja a játékosoknak vallási vagy politikai jelvények bevitelét a pályára, ideértve a hitbeli gesztusok alkalmazását is. Állítólag a szervezet szabályzatának 4. pontja szabályozza a játékosok öltözködését és viselkedését, amelynek értelmében fenti tilalmak megszegése szankciókat von maga után.   

Azt én sem támogatnám, hogy óriási transzparensekkel, feliratos pólókban vonuljanak be és játszanak a pályán, de ilyen nem is szokott előfordulni. Mindez valóban zavaró lenne. Azonban a gesztusok tiltása meglehetősen aggályos intézkedés. Miért zavar bárkit is, ha Messi, vagy bármelyik mélyen katolikus ország játékosa keresztet vet? Miben sért bárkit is Franck Ribery ég felé kitárt karja? Bevallom, én ezt nem nagyon értem. Rendben van, büntessük őket, ha trágárkodnak, vagy bizonyos egyezményes jeleket mutogatnak egymásnak, a közönségnek, ne adj isten, a bírónak. Honnan veszi a FIFA a bátorságot magának, hogy ilyen mélységig korlátozza egy ember (egy sportoló) lelkiismereti szabadságát, amelyet egyébként a FIFA szabályzatnál magasabb szintű nemzetközi rendeletek garantálnak?

Magamat belevájtam, véstem,

mint éhes fogak a kenyérbe.

Virágok nőttek tenyerébe.

S mint kinek kőből háza épül:

öklébe bújtam, menedékül.

Ugye, emlékszünk még, milyen gyorsan ítélte el ugyanez a Sportdöntőbíróság Fazekas Robit és Annus Adriánt, noha egyikük sem produkált soha pozitív tesztet? Mindenekelőtt érdemes a magyar sportdiplomácia és a Magyar Antidopping Csoport (MACS) viselkedését elemezgetnünk. Schmitt Pál a Fazekasék körül kirobbant botrány kapcsán azonnal elhatárolódott, majd a legharcosabb szidalmazójukká lépett elő. A MACS-os Tiszeker Ágnes úgyszintén igyekezett ráhúzni a vizeslepedőt a magyar fiúkra. Olyan aljasságot is megtett, hogy az olimpia helyszínéről NOB-engedéllyel távozó sportolókat akkor kereste otthon, amikor még nem is érkezhettek haza, majd mindezt úgy tálalta, mintha már otthon lettek volna, csak Annus nem engedte be őket. Amikor Annusék hazaértek, és erről tudomást szereztek, azonnal elindultak egy bécsi laborba, ahol rendkívüli doppingvizsgálatot kértek, és kaptak. A bécsi laborban vizeletet, vért és DNS-t is vizsgáltak. Egyetlen esetben sem találtak tiltott szerre utaló nyomokat. Tiszeker a CAS előtt a magyar sportolók ellen vallott. Ami elég undorító. Hát még, ha azt nézzük, hogy most pedig a tiltott szerrel megbukó fehéroroszok mellé áll, és a kínai labort hibáztatja. Persze, hallgat Schmitt Pál is, aki a köztársasági elnökünk akar lenni. Egy ilyen gerinctelen alak.

Mi is történt most? – A kínai labor, - amely jelenleg a világ legjobban felszerelt szuperlaborja – nem tudta megcsinálni az izotóparány-mérést. „Különböző fázisokban beleavatkozott” a folyamatba, ezért nem bizonyítható, hogy a két fehérorosznak azért olyan magas a tesztoszteronszintje, mint párzás idején egy elefántbikának, mert tiltott szert szednek. Vélelmezik, hogy a fiúk így születtek. Fazekasnál nem vélelmezték, hogy azért adott kevesebb vizeletet, mert stresszben volt, és mert megfogdosták a mogyoróit hugyozás közben (a felvételt nem fogadta el bizonyítékként a CAS!). Annust meg hagyjuk, mert ő végképp nem volt vétkes semmiben, csak abban, hogy a sírdogáló Fazekast ő vitte haza autóval, de a NOB jóváhagyásával. Annusnál azt vélelmezték, hogy azért ment el Fazekassal, mert biztos ő is sumákol. Olyant, hogy bajtársiasság, barátság nem ismernek. Ismerik viszont az arab terroristának látszó doppingellenőröket, akiket az amerikai csapat szállásán FBI ügynökök tartóztattak fel addig, amíg az összes sportoló össze nem csomagolt, és haza nem repült Amerikába.

Mindez a magyar sportdiplomácia csődje. Egy korrupt tróger utolsó döfése a haldokló magyar sportba. Ki emlékszik ma már, hogy Schmitt Pál azért nem lett NOB elnök, mert korrupciós botrányba keveredett?!

Ahogy én tudom, a Fidesz eredetileg csupán 3 csapásra készült, de végül 29-et jelentett be. És még nincs vége!

Hogy miért nevezem csapásnak a Fidesz-kormány akciótervét? – Mondjuk azért, mert az érintetteket csapásként érte a bejelentés. Nem volt hozzászokva senki, hogy a kormányok gyökeres változásokban utaznak. Minden előző társulat csak mismásolt. A Fidesz ebben valóban eltér elődeitől, még korábbi önmagától is.

Egyes csapásoknak örülhetünk, másoknak már kevésbé, és vannak olyan csapások is, amik gyakorlatilag a semmit csapkodják erőteljesen. Vegyük sorra mindet a HVG segítségével:

Az első akcióterv 29 pontja

Nem, Izrael nem fasiszta állam, és a más népekhez való viszonyában sem fedezhető fel nyomokban sem a fasiszta jelleg. Persze, érdemes arra is néhány szót vesztegetni, hogy vajon a fasizmus egyenlő-e a „szőke, kékszeműek gyűlölete minden más népek iránt” hollywood-i toposszal, amelyet már a korabeli szovjet politikai és filmkultúra sem osztott, vagy valami egészen más volt. Más, még akkor is ha éppannyira helytelen és aljas, mintha létezne olyan nézet, amely szerint a valamilyen kinézetűek magukat felsőbbrendűnek tartanák másoknál. Lássuk be, elég nehéz lett volna meggyőzni a zömök, fekete, barnaszemű olaszokat, hogy „gyertek, öljünk meg mindenkit, akinek nincs kék szeme és szőke haja!”. Hasonlóképpen egyéb európai nemzeteket sem, köztük minket, magyarokat. A történelmi valóság kedvéért jegyezzük meg, hogy Nyugat-Európa és az USA sem tett semmilyen lépéseket a 30-as években hatályba lépő zsidótörvények ellen. Mitöbb, támogatták Németországot a keleti ántikrisztus elleni harcban. S a németek sem csupán a nem kékszemű és szőke hajú nemzetek országait rohanták le, de a kékszemű és szőke hajúakét is. Ki merem jelenteni, hogy a fasizmusnak semmi köze a rasszizmushoz. Nem ők találták fel, és nem is ők terjesztették el azt. A fasizmust a XX. században megjelenő, és egyre nagyobb tért hódító globalizmus hozta létre. Az, hogy a globalizmus élharcosai már akkor is a zsidók voltak, nem a németek hibája, hanem a zsidók érdeme. Élére álltak egy kialakulóban lévő társadalmi rendnek, amit én a globalista kapitalizmus elnevezéssel illetnék. A globalista kapitalizmus gyermekbetegségei hamar megfertőzték az emberi társadalmat, ami óhatatlanul háborúhoz vezetett.

Ezzel szemben Izrael agresszív, gyűlölködő magatartása, a közösség szabályainak nyílt szembeköpése egy teljesen más eredetre vezethető vissza. Azt mondtam, nem létezik olyan világnézet, amely szerint a tőlünk különböző kinézetűeket alacsonyabb rendűnek tekintené. Azért mondtam, hogy nincs, mert annak nem volna semmi értelme. A fasizmusnak, ha értelme nem is volt, de magyarázata mindenképpen. Ezzel szemben az izraeli, a zsidó habitusnak nincs emberi értelemmel felfogható értelme vagy magyarázata. A legmagasabb színvonalon kivitelezett, de a legprimitívebb indulatból származó emberiségellenes magatartás. Ezek a csapotthomlokú neandervölgyiek tényleg elhiszik, hogy ők felsőbbrendűek, hogy ők uralkodnak az emberiség felett, ezért bármit megtehetnek, és még magyarázattal sem tartoznak.  

Hogy mindez miért éppen most fogalmazódott meg bennem? – Nyilvánvalóan a gázai incidens kapcsán. Nem azért, mert érdemes népeknek tartom a gázai palesztinokat, akik Izrael állam léte előtt sem voltak képesek az önálló államként való működésre. Ó, egyáltalán nem szeretem én jobban őket a zsidóknál! Ártatlanok ezreit felrobbantgató elkorcsosult emberfajzatokat nem kell szeretnie senkinek. Nos, ha nem a palesztinokért vérzik a szívem, akkor miért? – Baromira egyszerű a válasz: Izrael a legsúlyosabb rizikófaktor az emberi társadalomra nézve.  

Mint sotet folt egy ejfekete kepen.

Ritkulo suruseg a fenyt hordozo ejben.

Tavolodva kozeledik a vegtelen ket vege.

Vegzodik a kezdet az idok leteltevel.

Ha nem is pont azon az úton, amelyiken elindítottuk, de a blog lassan célba érkezik. Anyagi és technikai háttér hiányában nem lehetünk több, mint méhkas, ahonnan kirajzunk, és időről időre visszatérünk. Itt egymásnak feszülhetnek mindenfajta eretnek gondolatok, gyakorlatilag bármilyen stílusban, anélkül, hogy retorziótól kellene tartanunk. Jelenleg öten vagyunk, dacára annak, hogy az "admin" információi szerint ennél több tagunk van. A többiek passzivitása fölött sajnálkozhatnánk, de hasztalan lenne. Amint az bebizonyosodott, már négyen is képesek voltunk maradandó traumát okozni. Legújabb meghívottunk martonaron. Őt én, Mr. Falafel hívtam meg. Ennek oka az volt, hogy első hozzám írott levelében nemes egyszerűséggel emígyen érdeklődött kilétem felől: "Ki a rák vagy?" - Ha egy lány így ismerkedik, az csak belevaló csaj lehet. :-))

Miután a blogban mindenki azonos jogosítványokkal rendelkezik, bárki küldhet meghívót olyan személyek részére, akiket alkalmasnak tart arra, hogy az átlagostól és elfogadottól különböző mentalitású virtuális imágókkal egy alomban  képesek létezni. 

A blog külleme javítható. Én ugyan nem értek hozzá, de mások ettől még hozzáláthatnak átalakítani. Van valami "blog.hu segítség", ahonnan lehet okosságokat megtudni. Lényeg az, hogy lehetne otthonosabbá tenni.

Az emberek nem egyenlőek.

Ember és ember között minőségi különbség van.

A minőségi különbség minden hierarchia alapja.

A demo(no)krácia nivellál.

Ha a nivelláció beteljesedik,mindannyian egyenlővé válunk.

A semmivel válunk egyenlővé.

Nincs hírértéke annak a tettnek, amit a Magyar Gárda végrehajtott a minap Detken és Vámosgyörkön. Azért nem hír, mert senki nem rettegte tőlük liberálisra magát. Talán azért nem, mert ott, ahol a Gárda véghezvitte tettét, nem nagyon volt egyetlen liberális hajlamú egyén sem. A liberális hajlamúakra általában nem jellemző, hogy ilyen helyeken tartózkodnak. Akkor hol is volt a Gárda? – Ezek a nácik elmentek árvízkárosultakat menteni. Nem szóltak senkinek, nem csaholták körbe a sajtót, hogy „gyertek velünk, nézzétek, milyen faszagyerekek vagyunk!”. Egy szót sem szóltak, csak mentek. Segíteni mentek, menteni mások életét, értékeit. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ezt ígérték, amikor megalakultak, és megtették korábban is, betiltásuk előtt és után egyaránt. Ráadásul mostani cselekedetüknek meg volt az az előnye, hogy nem vitték el őket bilincsben hős rendőreink. Mert ahogy rettegő liberális hajlamú nem jár ilyen helyekre, úgy a hon szolgálói és védői is messzire elkerülik azokat. Így megúszták. Képletesen legalábbis.

Köszönjük, Magyar Gárda!

Alapvetően jónak tartom a Fidesz által elővezetett kormánystruktúrát. Jól átgondolt, hatékonyságot sejtető felépítmény. Mégis érdemes megemlíteni olyan pontokat, - nevezzük őket a leendő kormány Achilles-sarkának, sarkainak – amelyek mentén ez a szilárdnak és jól megkonstruáltnak tűnő felépítmény mégis érzékeny károkat szenvedhet. 

2.   2.  Akár ellenséges, akár szövetséges fejedelem miként lehetne egy mondabeli ősatya?

3.   3.  Nincsen még csak hasonló nevű kazár kagán sem.

4.   4. A magyarság már létezett, mint nép, mikor (Györffy) szerint uralkodni kezdtek rajta a kazárok, így miként lehetne az ősatyja?

5.   5. Az onogurok ősatyja is ez a (nem létező) Kazár fejedelem kell legyen.

 Tehát ezt a (csak Györffy agyában létező) kazár fejedelmet azonosította volna Kézai (vagy valaki, akitől Kézai átvette) Nimróddal. Itt is van pár bibi.

 Az egyik, hogy Kézai Simon pap volt. Akár átvette valahonnan, akár ő maga találta ki, elég érdekes, hogy ilyen szabadon bánik a Bibliával, kénye kedve szerint átírja. A középkorban ennél kisebb bűnökért is máglyán végezhette valaki. Átírja a leszármazási útvonalat (erről később), olyan beszámolót közöl a bábeli toronyról, ami teljesen ellentmond a kor elképzelésének és megbecsült szerzőinek, és olyan tényeket állít (pl. több feleség), amik nem szerepelnek sehol máshol.

Az alant bemutatandó munka nem tőlem ered!

Óriási vita folyik a magyar őstörténetről, honnan származunk, hová tartunk? Sajnos, akárcsak a politika, a magyar tudományos élet is két táborra szakadt, amelyek nem állnak szóba egymással, átjárás alig van köztük, ha esetleg mégis megtörténik a csoda, az újonnan érkezett azonnal felveszi a helyét a lövészárokban és gondolkodás nélkül tüzelni kezd volt harcostársaira. Néha a változatosság kedvéért a saját sorok közé is leadnak egy egy sorozatot, csak hogy érdekesebb legyen a lövöldözősdi. A közönség pedig ész nélkül szurkol a választott ideológiájának.

  Ezen szeretnék kicsit változtatni és bár szerintem lehetetlen, de minél inkább megközelítve a történészi ideált, „harag és elfogultság nélkül” utánajárni néhány kérdésnek. Az első kérdés: Ki az a Ménrót?

Eszmefuttatási próbálkozás mindennemű kabalisztikus és egyéb misztikus elem nélkül, csak úgy logikai alapon, ezért röviden:

Az ország kétharmada győzelmi mámorban úszik, mert azt hiszi, győzött a többség akarata, holott csak egy párt, rendben, egy párt programja győzött, bár a programokat a szavazópolgárok töredéke sem olvasta, nem ismeri, vagy nem tudja értelmezni. Ebből adódóan szent meggyőződés az eljövendő "nemzeti" érdekek szem előtt tartásába vetett jóhiszemű, ám igencsak naív hit. Mivel pártok között lehetett választani, ez az illuzió már csak azért is hiú ábránd, mert a párt eleve részegységet jelent, ami már önmagában is megosztó. Minél több egység, annál inkább megosztott az egész. Ergo, a pártrendszer eleve az oszd meg és uralkodj elvre épül. Oké, ennek elfedésére magyarázatként jöhetne a jól bevált összeesküvéselmélet, miszerint mindez a zsidó nagytőke tudatos tevékenysége, de akkor mi a túrónak örül az önmagát nemzetinek nevező oldal? Netán a cionbölcsi újabb sikerének? A szélsőségesen radikális réteg  miközben magáénak vallja a Mein Kampft eszmeiségét, ami az összeesküvésre tényleg szolgál magyarázattal, " a nemzetközi zsidó fontosnak tartja a parlamenti demokrácia intézményét, mert ez teret ad neki...", szintén úszik az eufória mámorában. Most akkor, hogy is van ez? Az öröm forrása valószínűleg nem a győzelem, hanem másik párt/rész(ek) veresége. Vereség felett érzett örömből viszont nem születhet nemzeti egység.

És a szolgaság kereke csak forog-forog körbe-körbe. Nincs fenn, csak lent....

Gondoltam, ha már a Fidesz ilyen szépen megnyerte a választásokat, kapcsolok egyet, és kárörvendek picikét. Klikk, és máris az RTL-en voltam, ahol a humor nagyágyúi éppen előadták a heti rettegésüket. Egy egészen picit bizakodtam, talán mostantól tényleg lesz érdemi politikai humor a műsorban, elvégre a téma az utcán hever. Mit hever, tobzódik! Nem mondom, hogy csalódnom kellett, amikor néhány mondat után világosság vált, hogy ezek, - mármint a nagyágyúk – nem képesek humorosnak mutatkozni. Leszámítva Kern Andrást, aki a sorból kilógva játszi könnyedséggel emelte fel a színvonalat a béka segge alól néhány, a legjobb időzítéssel eldurrantott poénnal. Talán csak én szerettem volna úgy látni, de mintha Gálvölgyi János arcán átsuhant volna a szakmai félténység gonosz kis szelleme egy aprócska grimasz formájában. Mindebből Bajor Imre mit sem láthatott, mert ő legfeljebb testben volt jelen, lélekben biztosan nem. Eljött, mert kell az a gázsi. Ma már talán nem viszkire, hanem inkább májregeneráló tablettákra. Farkasházy Teddy meg amúgy is egy külön világban él, felőle mindenki azt mond, amit akar, ő úgyis fújja a magáét, aminek soha semmihez semmi köze. Hogy poén sosincs egyetlen történetének a végén sem, az már régen nem lep meg senkit. Jáksót inkább hagyjuk. Ellenben ott ül a Rettegés Hadseregének két diverzánsa, akiket átdobtak közénk elvetni az agyvelőbe maró rettegés élni akarástól duzzadó magvát. Mint egy titkos hadművelet még titkosabb, egyszóval Szigorúan Titkos (SziT) végrehajtói, sebészi precizitással, a kínai operaház művészeit megszégyenítő arcjátékkal kísérve vetnek megállíthatatlanul, mint valami ócska kolhozparasztok egy 60-as évekbeli Szovjet filmben. Na, most azt nem tudom, hogy ezek a SziT-ek miért ketten vannak a mesterükön kívül. Talán sziámi ikrek. Annyi bizonyos, hogy a humorba ágyazott métely szinte átfúrta magát a tévékészülék képernyőjén, és a lábujjaimban már érezni kezdtem a testemen egyre feljebb kúszó rettegést. Magamra húztam a takarót, mint kölyökkoromban, ha egyedül hagytak a sötét szobában, és csak úgy pislogtam kifelé alóla. Ó, azok a szavak! Istenem, az a pokolbéli fájdalomtól eltorzult arc, amit Hajdú Steve produkált midőn ars poeticáját, mint hagymát meghámozva szórta közénk, és a testünkben mindenhol fellelhető alattomos kis fehérje információt küldve az agyba minket könnyekre fakasztván adta elő önvallomását. Hajdú Steve zsidó. Nem tudom, ez a hír őt rázta-e meg jobban, vagy a nézőket. Mindenesetre az ő fájdalma nagyobbnak tűnt, mint a miénk. Eltiporva az ihletett állapot szóvirágait, szavaim bakancsos gárdista ütemes lépteivel idézik fel az egyszerű szókat. Angliából aggódnak vejükért Steve feleségének szülei. Telefonon kérdezték, tényleg ekkora baj van Magyarországon, hogy a Jobbik már a parlamentben masírozik. Mire a mi Stevénk annyit válaszolt, hogy „nem, nem. Amikor baj lesz, akkor már nem tudunk majd telefonálni.” Mert a marhavagonokban lesznek. – tenném hozzá én, hogy mindenki értse, jól értse. Igaz, ami igaz, ennek a Stevének marhavagonban lenne a helye, mert akkora marha, hogy bármelyik Argentin szemlén díjnyertes lehetne. 

Isten bizony nem akarok kárörvendő lenni, de ez kihagyhatatlan ziccer. Bájos ember ez a Kövér László. Én már nem is tudom, melyik csapatban játszik, de talán ő sem. Vagy a Fidesznek nem kell a kétharmaddal együtt járó felelősség, és ki lenne alkalmasabb ember ezt kifelé kommunikálni, mint Köteles Laca? Talán ötletük sem volt, hogyan kéne visszakozniuk, és végszükségben nyúltak az aduászhoz. Nem lesz adócsökkentés! Nem mondta lassan, hogy mindenki értse. És vajon ő érti, hogy mi mit értünk ebből? Tovább megyek, ő vajon tudja, hogy mit jelent az adó nem csökkentése? Annyi a kérdés, hogy csak győzzük megválaszolni. Először is, a Fidesz úgy artikulálta az adócsökkentést, mint az egyedüli üdvözítő módot a gazdaság beindítására. Mert, ugye, a gazdaság éppen beindításra vár. Márpedig, ha a gazdaságot nem indítjuk be, akkor hogy a máriában lesz 4-6 vagy akárhány éven belül bármiféle adócsökkentés? Jól van, lehetséges, hogy a korrupciós csatornák olyan szélesek, mint a Panama-csatorna, és ott majd emelnek egy gátat, amiből meglesz a gazdasági növekedés beindításához szükséges energia. Hát én kurvára elhiszem, hogy ezek ezermilliárdokat lopkodtak évente, csak azt nem, hogy a Fidesznyikek majd lemondanak a jó kis mellékesről. Akkor, mondjuk, lesz fele ekkora parlament, önkormányzat és közigazgatás. Azzal is lehet spórolni, ha nem is annyit, amennyi elég lehetne. Arról nem beszélve, hogy mi lesz az elbocsátott emberekkel és családjaikkal. Jog szerint járó végkielégítések, a munkanélküliek számának növelése. Nem tűnik nagy biznisznek. Megmondom őszintén, ha már nem lesz adócsökkentés, akkor legalább adóemelés legyen. Valahogy csak be kellene indítani azt a kurva gazdaságot! Igenis legyen ingatlanadó, ahogy azt Mádi László, a Fidesz azóta kirúgott szakpolitikusa kotyogta ki évelején. Lakása a legtöbb embernek van, és ez az adó a legszegényebbeket védené. Bezony ám! A hajléktalanokra gondolok. Én már annak is örülök, hogy minden nagyobb hengerűrtartalmú öreg tragacs vagyonnak számít, és adóznia kell a parasztnak. Mit képzelnek ezek?! Az ötszázezerért vásárolt háromezres púpos Merci, amit átalakítottak gázossá, közel kétszáz paci, tehát luxus. Ezért tartanám igazságosnak, hogy minden ingatlan adóköteles … (köteles, jó mi!) … legyen. Aztán az is lehet, hogy az én tudásom kevés, vagy a fantáziám szegényes, de nem jut eszembe más mód, miként lehet az adóterhek csökkentése nélkül beindítani a gazdasági növekedést. Gondolkodjunk együtt, Béláim az Úrban!  

Ó, nem, nem óvodában jártam. A körzeti orvosnál, mai nevén házi orvos. A rendelő várójában szokatlanul kevesen voltunk. Mint utóbb kiderült, a doktorúr éppen a rendőrségen van visszaszerezni a rendelő komplett technikai apparátusát, amit egy beteg még rendelés előtt méltóztatott „ablakon történő bemászás, áru ablakon kiadása” módszerével birtokba venni, és a helyszínről a lehető legfeltűnőbb módon távozva megsétáltatni. Akciója sikerrel járt, az egész utca látta, miként botorkál hóna alatt egy asztali számítógéppel és faxszal. A nyomtatót azért nem vitte magával, mert túl nagy volt. Két-három pecsét viszont elfért a zsebében. Talán recepteket akart osztogatni a Blaha Lujza téren.

No, amíg a jó doktor bácsi a rendőrségen járt, mi, a páciensek beszédbe elegyedtünk. Hogy miről is szólt a diskurzus? – Természetesen a politikáról. Gyorsan szeretném megemlíteni, hogy a mi kerületünket csupa derék magyar polgár lakja, ezért is nem volt egyetlen MSZP-szavazó sem a váróban. Volt ellenben radikális változást óhajtó… Mit óhajtó, követelő! … polgár leány.

- Mocskos zsidók! – mondta ő, nagyjából minden átmenet nélkül. Reagálva arra, hogy a rendelőbe egy drogos-depressziós beteg tört be. Aki ezt nem tehette volna, ha a zsidók nem adnak nekik ingyen kábítószert. Jelezte, egy demokratikus országban az illető már régen elhunyt volna ólommérgezésben. A fiatal hölgy szólott még a jóságos Magyar Gárdáról, és arról, hogy tiszta szívéből gyűlöli az összes cigányt, és mindet kiirtaná, ha lenne géppisztolya. Orsós Viktorral, a Fidesz vezérével kezdené, mert az is egy tetű cigány, aki platós IFA-val vitte szavazni a pereputtyát.

Mi tagadás, Jobbik-szavazó lévén egy picit égett a pofámról a bőr. Amint azt már említettem, nem nagyon van a környékünkön rettegő cigány vagy zsidó, de még szoci szimpatizáns sem sok. A rendelőben meg kifejezetten hiányuktól szenvedtünk. Megváltó szenvedés, egész jól viseltük. Mégis elszégyelltem magam polgártársaim között, és csendben megjegyeztem, hogy ezt hívják rasszizmusnak.

- Ééééén? Én nem vagyok rasszista! – így védekezett a honleány. Nyilván el is hittük neki, elvégre becsületes magyar asszony. Legfeljebb csak olyan primitív, hogy hozzá képest a kőbalta mesterséges intelligencia. Nem mintha nem volna mostanában konfliktusok generálója a zsidó-magyar vagy a cigány-magyar viszony. Olyan problémakör ez, amiről nem nagyon szokás, és nem is igen szabad nyíltan és őszintén beszélni. Nem tehetjük meg anélkül, hogy ne bélyegződnénk meg a rasszizmus és antiszemitizmus vádjával. Márpedig a róla való interperszonális kommunikációt nem lehet soká elfojtani, mert annyi gőz gyülemlik fel, ami robbanáshoz vezet. Ilyeténképpen csak azért is illenék a diskurzust magasabb szinteken megnyitni, hogy ne a panelopitecusok tematizálják a szemináriumokat.

Én a magam részéről megtettem, amit megtehettem a fenti szituációban, noha pontosan átérzem, hogy mit próbált megfogalmazni a maga végtelenül primitív módján ez a nő. Azonban azzal is tisztában vagyok, hogy azon az úton, amin ő jár, értelmes ember nem mutatkozik.     

Ez lehetne annak az új társasjátéknak a címe, ami az utóbbi hetekben-hónapokban jött divatba. Nem, ezt a játékot nem a Magyar Gárda tagjai játszák egy unalmas éjszakai őrségben. Ez annál sokkal izgalmasabb. Ezt, kérem szépen, a magyar igazságszolgáltatás és a balliberális politikai elit tagjai játszák egymással. Mi, az egyszeri állampolgár vagyunk a nézők. Én helyenként meglehetősen szórakoztatónak találom, habár olykor vontatottnak tűnik. Hogy mi a játékszabály? – Nagyon egyszerű. Adva van a tábla, amin szerepel Magyarország, és néhány olyan állam, ahol nincs kiadatási egyezménye a magyar államnak. Továbbá egyszer a feneketlen bendőjű balliberális politikai elitet, valamint az igazságszolgáltatást jelképező figurák. Mindkét félnek van dobása. Pontosabban a balliberális bábuknak már nagyon sok dobása volt, igaz, mostanában egyre kevesebb. Az utolsó dobása az, hogy megszerzi az izraeli állampolgárságot. Ez egy értékes dobás, mivel Izrael olyan, - a nemzetközi egyezményeket nyíltan telibe fosó - állam, amelyik mindig megvédi a polgárait. Az igazságszolgáltatásnak igyekeznie kéne hatosokat dobni, hogy utolérje az Izrael mezőbe lépni készülő balliberális politikai elit figuráit. Mit mondjak, egyelőre nem dobnak szerencsés kézzel az igazságszolgák.

Itt van például ennek a Hagyó Miklósnak az esete. Nincs olyan centralista MDF-es szavazó, vagy Reakciós konzervatív (muhaha) blogger, aki megmondta volna, hogy zsidó. Én ugyan meg voltam róla győződve, de tisztára hülyének néztek. Abban azért egyetértettek sokan egy ideje, hogy ez a Hagyó valamilyen játékot játszik. Volt néhány egész jó dobása az utóbbi időben. Az ingatlanjait vagy a gyermeke nevére, vagy valamely párttársáéra íratta. Ezek olyan dobások voltak, amiből egyenesen következett, hogy valami nagyot akar lépni. Kövezzenek meg, én nem hittem el neki, hogy a mentelmi joga megszűnvén, majd a magyar igazságszolgáltatás eljárásának, sőt eljárásainak aláveti magát. Amennyiben ezt megtette volna, kibaszott hosszú ideig nem lett volna alkalma újat dobni. Fogalmazzunk úgy, rendesen kimaradt volna a játékból. Nem tudom, milyen érzés lehet számára, és a példáját hamarosan tömegesen követők számára ez a kényszerű coming out. Annyi bizonyos, hogy a „Fogjunk Zsidót!” játékban nyerőnek számító dobás.    

Temetőben járva nincs halandó, kit ne foglalkoztatnának elmúlással, újjászületéssel kapcsolatos gondolatok.

Igaz ez a mindennapi közélet, a négyévenkénti választások, az ezekkel összefüggő "judeonáciklerikálösszeesküvéspápakeresztény..." elméletek körforgására is. Nos, nézzük meg, mit mond erről egy echte judeo filozófia, a Kabala, ami "gilgul" (körforgás) néven ismeri ezt a jelenséget. Érdemes ezügyben összevetni a héberben használatos "olam" szó mai modern értelemben (világ) jelentését a Torában és imakönyvekben elfogadott (örökkévalóság) tartalmával, ami már magában foglalja a látható és láthatatlan, azaz a megnyílvánult és meg nem nyílvánult időtlen mindenséget. Érthetőbben, a modern nyelvben használt verzió pl. egy világkörüli utazásra alkalmazható, míg az utóbbi egy más léptékű körútra, ahol más a kiindulás és nagyságrendekkel másabb a cél. Miként a modern tudomány szinte teljes mértékben feltérképezte már a test működési mechanizmusát, az ezt csak megnyilvánulási eszközként felépítő, működtető, használó, ennél jóval összetettebb valamit elintézi egyetlen LÉLEK-telen szóval. Viszont ugyanezzel a lendülettel cáfolja önmagát, hisz büszke a gondolat felfedező, alkotó erejére miközben azt bizonygatja, hogy a gondolat pusztán csak őslevesben kialakult aminosavak véletlenszerű degenerációjainak eredménye. Az említett filozófia a "lelket három fő egységben tanulmányozza, mint nefes (állati lélek), ami minden élő sajátja, ez tart kapcsolatot az általa érzékelhető külvilággal, reagál az onnan jövő ingerekre. Csak az ember sajátja a neshama, ami a felsőbb világokkal van kapcsolatban, még archetipus szinten emlékszik az onnan való kiűzetésre. Szinte minden kultúrában fellelhető népmesék, népdalok tartalmaznak egy távoli szép országba való elvágyódást.... A kettő közötti egységet teremti meg a "ruah", más szóval szellem. Ez a hármasság az alapja minden egyéb akármilyenháromságon alapuló vallásnak is.

Ugyanezt prezentálja a bibliai példa az egyiptomi fogság a tudatlanság "gilguljában" (szolgaság kerekében) és az onnan való szabadulás lehetősége a mózesi kivonulás által, ahol sokan megrettennek a tudás mannája nyújtotta távlatok láttán, vissza akarnak fordulni, vagy az Egyiptomból hozott tudásmorzsákból kreált aranyborjú színten meg akarnak állni.

Hogy mindez miért a szavazás és az előbbi két poszt kapcsán jutott eszembe?

Tököm tudja........................

Cseppet sem természetes módon elsőként szeretnék a győztesnek gratulálni. Figyelemre méltó teljesítmény, amit a tegnap éjszaka sokáig fennmaradók láthattak. A Fidesz reálisan a 2/3-os többség elérésének küszöbén áll, köszönhetően az MSZP-SZDSZ koalíció emberfeletti erőfeszítéseinek abbéli munkájukban, hogy a magyar emberrel  megutáltatták a „szociális” és „liberális” szavakat, pontosabban a szavak mögötti jelentéstartalmat. Mert ugyan ki ne szeretné, ha a sors egyenlően mérne ember és ember közt? Ki ne támogatná az elesettek gyámolítását, a törvények előtti egyenlőséget, a szólásszabadságot? Az emberi társadalmak alapköveire pont ezeket a szavakat vésték az évszázadok alatt vérrel és verejtékkel. A társadalmi morál legsúlyosabb építőkövei ezek. Mindezek ellenében győzedelmeskedett a megtorlás szándékának kinyilvánítása, az éhbérhez való jutás lehetősége, a prolik szájának vajaskenyérrel való betömése. Gyakorlatilag Hakapeszi Maki is biztos parlamenti bejutó volt, ha a Fidesz színeiben indult, hiába tudja róla a ZsebTévé közönsége, hogy egy falánk kis csaló. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért szívből gratulálok a Fidesznek.

Ugyan,kérem, ez nem az, aminek hangzik! Nincs ebben sem sör (sajnos), sem puccs. Mégis oly' bájosan bizarr, mint a müncheni névadók akciója, amelynek következményeit máig nyögjük. Steiner Pál, az MSZP universal soldier-je által korábban uralt terrritórium régóta nem töltötte be funkcióját, már tudniillik, hogy nem méltóztatott belváros lenni. A 80-as években mindenki számára világos volt, hogy a belváros a Váci utca és környéke. Ezzel a hagyománnyal a rendszerváltozás szülte politikai elit delegálta mindenkori V. kerületi polgármesterek szakítottak. A "nem belváros" táblát Pali bátyánk rakta ki, azzal a kitétellel, hogy a "bel" előtagot megtartotta, és betonba öntötte a BELtenyészet kereteit. Amikor ezt megtette, maga sem gondolta, hogy éppen beltenyészete egy polgára lesz az, aki őt, a buckalakók helyi vezérét letaszítja a trónról. Amennyiben nem nézzük Steiner Pál egyéni és pártérdekeit, úgy meg kell állapítanunk, nem érte különösebb csapás az V. kerületet lelakó taskeneket. (Tasken= buckalakó, Star Wars) A hely pontosan olyan szarfészek, mint rendszerváltozás óta mindig is volt. A lekövezett sétáló utcákban lepukkank butikok, arab pénzváltók és angol kilós ruházat. Bassza meg, de még egy jó falafelt sem lehet kapni! Ki hitte volna, hogy a métely bűze egyeseket ennyire inspirál? Nagyjából másfél órát kell kétszázötven méteren kocsikázni azért, hogy Rogán Toncsika nagyobb területen élvezhesse a tasken-lét minden luxxusát. A Budáról érkező magyaroknak nem ajánlom, hogy a Szabadság-híd pesti hídfőjének baloldalára tévedjenek. Hacsak nem akarják megtanulni a buckalakók dialektusát, mert akkor, ígérem, gyorstalpalóban lehet része, mire visszavergődik a Kálvin térre a Veres Pálné utcából a Bástya utcán át.

Újfent felsejlik bennem Horváth Balázs MDF-es belügyér örökéletű mondata, amelyet a taxis blokád idején az ablakból lógva ordított ki a tömegnek: "Európa helyett káoszt akarunk!" - Nos, káosz az van. Megérkeztünk.