Persze, állíthattam volna más ellentétpárt is, s abban ugyanúgy felsejlene jelen társadalmunk legégetőbb problémája, a liberális demokrácia totális csődje. S nemhogy megoldásokat nem tudunk, de még a csőd okaiban sincs egyetértés, csupán egymásra mutogatás. A modern társadalomtudományok pedig legjobb esetben is csupán a tudományos szocializmus legprimitívebb konstrukciójának mondhatók.

Sir Winston Churchill egyszer azt mondta: "A demokrácia a lehetséges legrosszabb kormányzati forma - ha nem vesszük figyelembe az összes többit, amit eddig kipróbáltak."

Vagyis azt állította, a demokráciánál nincs jobb társadalmi együttélési forma. Platon erre azt mondaná: "a demokrácia oklokrácia” – azaz a csőcselék uralma.

Megint Churchill azt is mondta, „A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.”

Egyik idézet valódiságára sincs garancia. Legjobb esetben is csak egyet tudunk érteni velük. Vagy nem. De ez biztos.

Éppen ezért legegyszerűbb, ha a tényeket rögzítjük legelőbb.

Első tény: a liberális demokráciákban is folyamatosan nő a marginalizálódott, vagyis a társadalom perifériájára szoruló emberek száma. Ők azok, akik a legkevésbé képesek érvényesíteni az érdekeiket.

Második tény: a marginalizálódott emberek a saját sorsukért mindig másokat tesznek felelőssé, miközben a megoldásokat is mindig másoktól (messiásoktól, erős vezetőktől) várják. Ez a felelősségvállalás teljes hiánya.

Harmadik tény: a liberális demokráciákban demográfiai válság van. Szemben azzal, hogy minden más társadalmi berendezkedésben a gyermekvállalási kedv jóval magasabb. Ez hosszútávon a caucasoid nagyrassz, a fehérember kihalását eredményezi.

Negyedik tény: a liberális demokrácia alapjait a modern technikai társadalmat létrehozó caucasoid nagyrassz, a fehérember fektette le, ezért ez a rendszer kizárólag a fehérember által működtethető, tartható fenn, és lássuk be, leginkább csupán a fehérember számára. Egyebekben a kutyát nem érdekli ez a társadalmi együttélési forma.

Ezen tényekben talán mindannyian egyetérthetünk. S itt akár be is fejezhetjük, mert innentől már csakis kígyót-békát kiabálhatunk egymásra. Mintha bármit is számítana, ki a felelős, ki miért felelős. Szerintem egyáltalán nem számít ugyanis, hogy ki miért felelős, ki miért hibáztatható, mert az érveléseink tökéletesen más dimenzióban gyökereznek, a másik fél számára értelmezhetetlenek. S azok is maradnak mindörökké.

Álláspontom szerint mindaddig nem gyógyítható a társadalmunk, amíg a helyes diagnózist fel nem állítjuk. Ám azok a közszereplők, akik ma különböző diagnózisokat igyekeznek felállítani, nem egyszerűen szerény intellektussal megvert kóklerek, de saját kisszerűségüket elfogadni képtelen „Liganavigátorok”.   

Hogy ki a „liganavigátorok”? – Frank Herbert: Dűne című tudományos fantasztikus regényében olyan lények, akik az úgynevezett „fűszert” használva képesek meghajlítani a teret, hogy az emberiség időveszteség nélkül utazhassa keresztül-kasul az univerzumot.

Társadalmunkban a szerény intellektusú politikusok, gondolattalan csinyovnyikjaik (hivatalnokok, holdudvar) és elvtelen skriblerek (újságírók) úgy hajlítják az igazságot, a valóságot, ahogy éppen kedvük tartja, s a mindenért másokat okoló, de boldogulást megváltóktól váró, a társadalom perifériájára szorult emberek elalélnak tőlük, a mutatványaiktól.   

Hát, így elég nehéz lenne társadalmat reformálni.

A régi korokban minden betegségre az érvágás volt szinte az egyetlen gyógymód. Mintegy kétezer (!!!) éven át tartotta fenn magát ez a formula. Miért ne lehetne hát gyógymód a társadalom eme akkut betegségére is a legősibb orvosság, a háború?

Herakleitosztól idézzünk: „A háború mindenek atyja és mindenek királya, és egyeseket istenekké, másokat embereké, egyeseket rabszolgákká, másokat szabadokká tett.”

S lám, világunkban egyre nő az agresszió, elmérgesednek a viszálykodások, robbannak ki lokális háborúk. Miközben papagájkórusok recsegnek szeretetet és békét.

Bejegyzésem címe egy óriási társadalomtudományi tévedés. A lojalitás nem ellentétpárja a vakhitnek. Nem! A lojalitás a vakhit felé vezető út kezdete.

Mondok egy nehéz szót: „útelágazás” (by Medgyessy Péter miniszterelnök)

Valóban útelágazáshoz érkeztünk. Na, nem mindenki, hanem csak azok, akik a vakhit felé vezető úton a lojalitásnál járunk. 2026-ban majd mindenki dönthet róla, halad tovább a vakhit felé, vagy letér a lojalitás útjáról. Sapienti sat.

Hozzá vagyok szokva, hogy csúnyákat mondanak rám a hátam  mögött. Egyrészt nem érdekel, másrészt megtanultam hatástalanítani az aknákat. Nem utolsósorban pedig igyekszem keményen, de szabályosan játszani. A csalást, a hamisságot elutasítom. Szilárd morális értékrendem van, amely jóval szigorúbb és koherensebb, mint az átlag embereké, ugyanakkor  az egyes társadalmi folyamatokban megfigyelhető, számomra elfogadhatatlan attitűdök tekintetében kevésbé vagyok pönalisztikusan (büntetéscentrikus) gondolkodó.

Éppen ezért a Dezső András nevű skribler kisszerű, semmivel alá nem támasztott vádaskodása is hidegen hagy. Megrendelésre ír rólam és társaimról képtelen valótlanságokat, pusztán azért, mert a miniszterelnök családja is érintett. Egyetlen, szerinte büntetőjogi kategóriába tartozó állításáról sem mutatott bizonyítékot. Nyilván nem is tud. Az ő köreiben az alaptalan vádaskodás megszokott. Ez a harmadik, rólam is szóló cikke is teljes egészében fikcióra alapozott, a részére megküldött eredeti dokumentumokkal cáfolt tatalma azonban elérte azt a szintet, amikor reagálnom kell. Nyilvánvalóan jogi útra tereljük az ügyet.

Kettőnk kapcsolata úgy kezdődött, hogy cikket akart megjelentetni rólunk, alapvetően a miniszterelnök öccséről, ám társaságunkból senki nem állt szóba vele, csak én. Az első cikke, bár kellemetlen volt számunkra, nem tartalmazott olyan elemeket, amelyért egy baloldali, magát tévesen újságírónak képzelő, a szexuális identitásában bizonytalan antifa akcionista hibáztatható lenne. A második cikk után annyit reagáltam, hogy „nyomokban tartalmaz igazságot is”.

A kedden megjelent új cikkben azonban minden egyes, még emberként is értelmezhető kijelentése hazugság. Úgy hazugság, hogy előzetesen írásban felajánlottam a magam, a feleségem és a cégünk bankszámláinak áttanulmányozását, illetve mindennemű, az ügyben érintett céges dokumentum eredetijének átadását, elektronikus levelezési rendszerünk áttanulmányozásának lehetőségét. Egyes ilyen dokumentumokat egyébként elektronikus levélben meg is küldtem a részére.

Nem élt a lehetőséggel. Úgy fogalmazott: „Egyetértek veled abban, hogy "ezt így olvasva elég durván" hangzik. De a rendelkezésre álló hanganyagok, dokumentációk, a belső levelezések, céges papírok és egy sor más, a birtokunkba került bizonyíték alapján, és természetesen a Telex jogászával is konzultálva, részünkről nincs kockázat abban, hogy ezzel a témával foglalkozzunk. De természetesen a Te álláspontod, a Te reakciód ugyanolyan fontos ebben az ügyben, mint másé. Én a szakmámat végzem, és korrekt módon tájékoztatlak téged arról, amit megtudtam, lehetőséget adva neked a reakcióra.”

Nyilvánvaló okokból nem ugyanazt értjük bizonyíték alatt, s hogy az erkölcsi értékrendünk fényévekre van egymástól, az is azonnal láthatóvá válik.

Íme az első „bizonyíték”:  „Soma leírta: ennek a körnek nagyjából 80-120 potenciális munkavállalóra volt valós szerződése, ennek ellenére 1000-1200 munkavállalónak adták el ezt a lehetőséget.”  - szerepel az egyetlen igaz szót sem tartalmazó cikkben.

Ezzel szemben itt közlöm a Dezső által is előcitált állításokat cáfoló hiteles dokumentumok crop-olt részleteit. Csak úgy, tanulságként. A teljes dokumentumok közlése mások jogait sértené.

Honnan is indult ez a történet:

Még az egyszerűsített honosítási eljárások során, mint hivatalnokot ismertem meg F. Richárdot (milyen bájosan elhallgatja a tróger nevét skriblerünk!), azaz Farkas Richárdot. Farkas a Károly körúti BMH kirendeltségen dolgozott rögzítőként. Ide jártam be napi rendszerességgel egyszerűsített honosítási kérelmet benyújtott ügyfeleim érdekében.

Mindenki pontosan tudta, ki vagyok. Mindenki! Amikor beléptem az épületbe, a portás azzal fogadott, hogy „fent várnak rád”. Az akkori osztályvezető a kollégáit is megkérte, segítsenek a munkámban. Amikor 2013-ban először kértek fel egyszerűsített honosítási eljárásban közreműködésre, hamar rájöttem, rengeteg anomália van a rendszerben. Ezeket az ordenáré szabálytalanságokat jelentettem. Igyekeztem segíteni a hivatalok, hatóságok munkáját. Ennek nem mindenki örült, de szép eredményeket értem el, amire máig büszke vagyok.

Ezért nyilván zokon esik, ha ilyen kisstílű módszerekkel igyekeznek lejáratni, mint teszi azt Dezső András, aki iszonyatos pénzeket vesz fel ezért egy bizonyos sértett embertől, aki így szeretne bosszút állni feljebbvalóján. Dezső András pontosan tisztában van vele, hogy az általa leírtak egyrészt nem igazak, másrészt a semmilyen jogi (büntető vagy polgári) relevanciával nem bírnak. Dezső csak azt nem tudja, hogy az őt lefizető személy eddig mindenki kezét elengedte, aki a szolgája volt, de az végül teherré vált számára. Előre látva a történet végét, nem nagyon van okom idegeskedni. Aki ismer, pontosan tudja, hogy egy ilyen kaliberű nímand nem tud kihozni a sodromból.

Vissza a Károly körútra! Csernák Somát is ott ismertem meg. Egy nagy darab hájpacni volt a fickó. Mivel a nők nem álltak szóba vele, egy ukrán-magyar kettős állampolgár látta el barátnőkkel jó pénzért, akik kiélvezték, hogy a dagikánál minden bulin bőséggel volt kokain, és még szexelni sem nagyon kelletett, mivel emberünk képtelen volt rá. A szerencsétlen egy hónappal ezelőtt a születésnapján halt meg. Túltolta a kokaint és megállt a szíve.

Farkas Richárddal rajtam keresztül ismerkedtek meg. Ricsi ekkor már nem dolgozott az OIF-nél. Felvettem back office-ba. Elvégre értett az idegenrendészeti doksik kitöltéséhez, ráadásul az anyja is ott dolgozott/dolgozik, és Ricsi készségesen szállított belső infókat. Ricsi anyjának a korábbi férje az Alkotmányvédelmi Hivatal alezredese volt, van is féltestvére ebből a kapcsolatból. Később, - azt hiszem jelenleg is – egy nagyon magasrangú OIF-es vezető szeretője lett az anyuka, a férfi azonban nős, ezért nem írom le a nevét.

Ricsi és Soma közös nevezője a drog és az alkohol. Az üzlettársam, akit Dezső csak Macsekként emleget, azért is gyűlölte őket, mert mindkettő ivott és drogozott, a munkájukat elhanyagolták. Aztán Ricsi egyszer ellopott egy nagyobb összeget. Nem emlékszem pontosan, de valami 4-5 millió forintot. Sokszor elmondtam már más fórumokon, hogy sajnáltam Ricsit, mert volt két gyereke. Amikor már minden partnerünk kérte, hogy ne engedjük már, hogy Farkas Ricsi készítse el a papírokat, én akkor is adtam neki munkát. Kár volt!

A Dezső-cikk egyetlen jogi relevanciával is bíró része, ahol Farkas arról vall állítólagos saját feljelentésében, hogy utasításomra szerződéseket kellett hamisítania. Eleinte nem is értettem, miért tesz terhelő vallomást önmagára. Aztán rájöttem, hogy ezzel akar nyomatékot adni az ügynek, hiszen a beismerővallomásában azonnal úgy nyilatkozik, hogy a hamisításokra én adtam utasítást.

Ez így elég kellemetlenül hangzik. Hiszen hiába állítom én, hogy ez marhaság, a cikk maga bulvár, Farkas beismerővallomása pedig elévülési időn túl történt. Vagyis valaki kiokosíthatta. Nem eléggé.

Ugyanis a nepáli munkavállalók esetében Németországban hitelesítik a céges dokumentumokat. Szóval, teljesen értelmetlen csalással operálni, mert nem érhet célt. Arról nem is szólva, hogy az illető nepáli toborzó egy Magyarországról 30 év után 5 évre kiutasított Fárhad nevű férfi volt. Fárhad sosem fizetett egyetlen fillért sem és folyton elrontott minden dokumentumot.

Az OIF megkért minket, hogy a kérelmezők sajátkezűleg írják már alá a dokumentumokat, amelyeket az Enter Hungary elektronikus rendszerbe feltöltünk, mert a részünkre megküldött szignó szkennelt-szerkesztett formában nem elfogadható. Megjegyzem, a korábbi gyakorlat az volt, hogy nagyobb létszámú kérelmezőt jegyző cégek az Enter Hungary felületére olyan dokumentumokat töltöttek fel, amelyeket a kérelmező tudtával és beleegyezésével az általa megküldött aláírásmintáját rászerkesztették. Bevett szokás volt, gondoltuk, ezzel nem követünk el semmi szabálytalant. Tévedtünk. Nekünk nem volt szabad azt, ami másnak rutin volt. Megértettük, korrigáltunk. A drogos Farkas Richárd még ezt is „csalásként” tálalta Dezsőnek.

Volt olyan toborzó, aki többedszeri felszólításra sem volt hajlandó az utasítások szerint eljárni. A cikkben is emlegetett Fárhad annyira hülye volt, hogy a három ügytípus dokumentumait három különböző emberrel íratta alá. Csakhogy így minden egyes kérelmezőnek háromféle aláírása volt.

Elzavartam őket a picsába. Kaptam is párszáz gyalázkodó sms-t és szitkozódó hangüzenetet. Eltettem őket emlékbe. Mindösszesen két nepáli és indiai toborzóval dolgoztunk: Fárhad és Soma. Egyik sem fizetett, csak pofázott. Fárhad esetében még mi küldtünk neki pénzt megélhetésre. Aztán kitoloncolták Nepálból is.

Később egy magyar ügyvéd kezdett hívogatni Fárhad nepálijai miatt. Tisztázzuk, először nem engem, hanem a Dezső által nevesített partnerünket, a HRL Pro Kft-t, illetve annak törvényes képviselőjét és valódi vezetőjét. A valódi utasításadó, Kurucz István megkérte a névleges ügyvezetőt, hogy adjon részemre meghatalmazást a jogász kollégával a kapcsolattartásra. Elmondtam a nepáliak ügyvédjének is, hogy nem érdekel a nyomoruk, mert képtelenek voltak visszaküldeni olyan dokumentumokat, amelyeken a kérelmezők eredeti aláírása helyesen szerepel. S ebben az esetben teljesen irreleváns, mit ígértünk. Olyat biztosan nem ígértünk, hogy a magyar hatóságok felszólításának nem teszünk eleget, de akkor is elindítjuk a kérelmezési folyamatokat.

Minden egyes listánk kérelmezőinek valamennyi dokumentumát megküldtük előzetesen áttekintésre az OIF-be. Ennek elektronikus levelezésünkben nyoma van. Csakis olyan kérelmeket élesítettünk a későbbiekben, amelyeket a hatóság valósként elfogadott. Megjegyzem, kizárólag velünk voltak ilyen szigorúak, de ezt egyáltalán nem bántuk.

Hogy ebből a Dezső András által informátorként használt drogos és alkoholista bűnözők hogyan kreáltak úgynevezett „bizonyítékokat”, arról fogalmam sincs. Mindenesetre Dezső kizárólag olyan személyekre hivatkozik, akik büntetett előéletűek és ellenőrizhetően drogosok. Komoly kis csapat ez ám! Szemben azzal, hogy az általam megküldött, illetve felkínált eredeti dokumentumokra fittyet sem hányt, illetve azokba betekinteni nem volt hajlandó. Igazi baloldali „újságíró”!

Ráadásul a Csernák Soma-Farkas Richárd párost egyértelműen azért zavartam el a fenébe, mert egyrészt nem fizettek, másrészt a nevünkben, egészen pontosan az általunk képviselt cég nevében vettek át előleg-depozitot, amelyet aztán elfelejtettek befizetni a kasszába. Érthető, hogy haragudtak rám. Az pedig Dezső Andrásról mond el mindent, hogy tisztességes üzletemberekkel szemben simlis tolvajok mellé áll. Similis simile gaudet.  

Amikor Dezső felemelt mutatóujjal hangfelvételekre hivatkozik, kizárólag az alkoholista drogosok és egyéb bűnözők által rögzített és összevissza megvagdosott párbeszédekről beszél, amelyek nem tartalmaznak olyan részleteket, miért is szakadt meg a munkakapcsolatunk különböző személyekkel. Minden olyan részletet kivágtak a párbeszédekből, amelyek rájuk nézve kellemetlenek lettek volna, illetve a párbeszédeket valós kontextusba helyezik.

Pedig higgyétek el, választékos sértésekkel kísérve küldtem el őket a halál faszára. Ebben (is) kiemelkedően jó vagyok. Istenem, hány szájkaratézó állítja rólam, hogy így, meg úgy tenne velem, miközben rettegnek tőlem. Meglehetősen határozott tudok lenni szükség esetén.

Ezért is megmosolyogtató, amikor Dezső olyan vietnamiakra hivatkozik, akiknek én állítólag tartozom, de Áron miatt megkímélnek, akik kis ajándékokkal álldogálnak a kapum előtt, hátha beengedném őket, hátha újra dolgozhatnának velem. Innen is üzenem nekik, nem fognak!

A közelmúltban leültem egy olyan vietnami csapattal, akik korábban elfelejtettek elszámolni a szerződéseink szerint a teljesítést követően. Elmondtam nekik, senkinek a picsogása nem érdekel. Amikor tavaly többszázezer euróval károsítottak meg minket, senkit nem hívtam fel, senkinek nem üzentem semmit. Üzleti kockázatot vállaltunk, így jártunk. Persze, bosszantott, de mire mennénk egy ázsiai szocialista országban pereskedéssel?

Apropó Vietnam. Dezső is leírja a rizsföldön dolgozó szegény kisember meséjét. Ám ebből egy szó nem igaz. Ugyan már, honnan lenne 18 ezer dollárja vagy 16 ezer eurója egy szegény földművesnek, akinek az egész évi keresete nincs 100 dollár? – A válasz egyszerű, kézenfekvő, logikus és dokumentumokkal is igazolható.

Vietnamban van 15-20 millió tök fölösleges ember, akikkel a rendszer nem tud mit kezdeni. Nem nagyon van munkájuk, szinte teljes egészében az állam tartja el őket. Azonban, ha egy ilyen szerencsétlen felmutatja, hogy van előzetes megállapodása külföldi (Arab Emírségek, Európai Unió, Japán, Dél-Korea, stb) munkavállalásra, az állam garanciát vállal banki hitel felvétele során. Vietnamban a bankok vagy 18 ezer dollárt, vagy 16 ezer eurót adnak.

Az első időkben történt visszaélések után ezt az összeget a munkavállaló csak azt követően kapta már meg, ha elfogadták a munkavállalás célú tartózkodási engedély iránti kérelmét. Ebből az összegből fizeti a kérelmező az ügyintézés költségeit. Mi korábban 5000 eurót kértünk, később pedig 7000-et. Az árban benne foglaltatik a kérelem hatósági díja, a szálláshely lefoglalásának és első két hónapjának díja, az első két hónap élelmezésének költsége, a csoportos szállítás költségei, stb.

S amit Dezső, és a vele azonos intellektuális nívón vegetáló informátorai képtelenek elfogadni, a kialkudott vállalkozási díjban van olyan mértékű üzleti haszon, amely kényelmes polgári életet biztosít számunkra. Vállalkozók vagyunk, nem a Máltai Szeretetszolgálat.

Újabban a baloldalinak tartottak világnézete a kapitalista gyökerű liberális demokráciát neo-bolsevizmusként értelmezi, ahol kapitalistának lenni bűn. Dezső cikke sem szól másról, mint gonosz burzsoák által kisemmizett kisemberekről. Olyan primitív sztereotípiákat vonultat fel, mint „a csúnya okos, a szép buta”, „a szegény jó, a gazdag gonosz”. A 70-80-as évek USA-jában az ilyen nézetekért súlyos börtönbüntetés járt. Nagy kár, hogy elmúlt az az idő! Ugyanis az, amit Dezső is képvisel, a kiválóság irigységből történő elpusztítására való agresszív törekvés.               

 Folytatása következik

Minekutána a miniszterelnök legkisebb testvére üzlettársam közel hároméve, a független-objektív sajtó (FOS) érdeklődése személyem iránt fokozott, sőt, felfokozott. Elsősorban is a kiváló oknyomozó, Dezső András érdeklődése töretlen mindennemű üzleti és magánéleti tevékenységemet  illetően.

Na, ez is egy FideSS talpnyaló! – mondhatják és mondják is sokan. Mekkorát tévednek! Sosem voltam Fideszes, és soha nem is leszek. Nem vagyok jó rajongó, nem nagyon tudok együtt mozogni csoportokkal, közösségekkel. Ráadásul a jelenlegi Fidesz-kormánykoalícióban több miniszter, államtitkár és főosztályvezető van, akik vagy nettó agyhalottak, vagy címeres gazemberek. Akar a tököm egy platformon lenni ilyen nímandokkal.

Orbánista vagyok. Jelenleg leginkább kiábrándult Orbánista. Az elmúlt félév belpolitikai eseményei, - ideértve a gazdasági intézkedések jó részét is – nem villanyoznak fel. Az egyetlen ok, amiért mindenképpen a Fideszre szavazom, hogy egyedüli pártkoalícióként képviseli a demokratikus kapitalizmust, a szemben, vagy összevissza álldogáló, ilyen-olyan agyament kommunista tróger bandákkal, mint amilyen Tisza Párt is legújabban. Nem ideértve a Mi Hazánk mozgalmat. Ők egyelőre inkább pozitív megítélés alá esnek nálam, mint negatív alá.

Ahogy anno a Fidesz mondta a szocialista szavazókra, ezek olyan emberek, aki, ha Horn Gyula közéjük lövetne, ők akkor is rá szavaznának. Ennek analógiájára szavazok én mindenkor a Fideszre eztán is.  

S akkor lássuk a kérdezz-felek játék első részét!

András első két kérdése, íme:

"Szia!

Mint említettem, az összes beszélgetés rögzítve van. És persze rengeteg doksi, együtt kb 150 gigányi adatmennyiség.

A legegyszerűbb, ha pontokba szedve megkérdezem, vitatod-e, hogy az alábbiakat mondtad:

1. Somának úgy szólt az ajánlatod, hogy 1000 euró munkadíj előleget kell megfizetnie, az előlegért cserébe Te és Macsek mindent rendeztek, ami ahhoz szükséges, hogy egy munkavállaló beutazhasson dolgozni, így a munkásszállás költségeit is Ti rendezitek, valamint a munkáltatói papírokat is, az elküldésüket is. Később lett volna a tartózkodási engedély elintézése, azért már 5000 eurót kellett volna fizetnie Somának. Vitatod, hogy ezt mondtad neki?
2. A Camponás találkozóra egy Porsche Panamérával érkeztél 2023 áprilisában. Ekkor büszkélkedtél el Somának azzal, hogy addig már egymillió eurót kerestél a munkaerő projekt üzleten, a Porschét pedig egy indiai toborzócégtől kaptad ajándékba. Vitatod, hogy ezt mondtad volna neki?”

Jöjjenek hát a válaszok, amelyeket megküldtem, illetve némi kommentár a pontosság kedvéért:

„1. Nagyjából. Annyi változott azóta, hogy az előleg-depozit, amely fedezi a szállásdíjat, szállítást és élelmezést, felemelkedett 1500 euróra. A maradvány pedig nettó 5500 euró. Tehát mindösszesen 7000 euróba kerül egy vendégmunkás a toborzóknak. Ezt az összeget egyébként a 18000 dollárból, vagy 16000 euróból adják azon közvetítőknek, akik segítenek munkát keresni az Európai Unióban. Tudod, kapitalizmus.

2. Vitatom, hogy kaptam volna luxusautót! Jaj, neeee! Ne tessenek kivégezni! A Föld lapos és nem forog! :-))

András, tudom, hogy nektek, kommunistáknak nehéz elfogadni, hogy létezik a kapitalizmus, de létezik, és abban élünk. Én a társadalom felfogásom ellenére is azért szavazok a Fideszre, mert az egyetlen kapitalista párt Magyarországon, az egyetlen politikai erő, amely a kapitalista demokráciát működtetni képes és hajlandó.

Speciális körülményeim miatt nekem az adatott meg, hogy külföldön tudjak érvényesülni. Két év folyamatos szivatás, ígérgetés, bájolgás és hátba szúrás után idegenben megtaláltam a számításaimat. Úgyhogy már vettem másik Porschét is. Figyelem: külföldön! S köszönhetően annak, hogy nem kell elszenvednem a hazai vegzálásokat, sokkal, de sokkal többet keresek. A kapitalizmus nekem kedvez, mert értem és kedvelem.”

Kommentár:

Kezdjük a legelején. Az országban működő, külföldi tulajdonú termelőüzemek adják a magyar GDP-t szinte teljes egészében. Óriási a munkaerőhiány. Mai napig. Magyar munkavállaló nincs. Ennek több oka is van. A legfontosabb az anyagi ok. Ezek az üzemek olyan alacsony munkadíjakat fizetnek, hogy egy magyar, tehát uniós munkavállalónak érdemesebb Európa nyugati felén szerencsét próbálni. Sajnos az időközben jelentősen emelkedő munkadíjaknak egyelőre nincs hatása.

Hárman megalkottunk egy projektet, amelynek az lett volna a lényege, rábeszéljük a dél-koreai, kínai és német nagyüzemeket, hogy adjanak magasabb óradíjakat, meggyőzzük a kiemelt foglalkoztatókat, hogy dolgozzanak kevesebb haszonnal, s akkor néhány év alatt hazahozhatnánk mondjuk 100 ezer fiatalt. Amikor fontos fórumokon ezt előadtuk, többnyire megértően mosolyogtak ránk, megígérték a segítséget, majd elgáncsoltak a legaljasabb módokon.  

Egyetlen ember mondta őszintén a szemünkbe, hogy „erre a hülyeségre senki nem kíváncsi.” Ugyanakkor a külföldi befektetők gyakorlatilag egyöntetűen mellénk álltak. Bizony, a csúnya ázsiai és német befektetők hajlandóak lettek volna a béreket megemelni. Elsősorban annak reményében, hogy a hajlékonyságukért cserében kedvező feltételek mellett fejleszthessék a beruházásaikat. Hát ez csodálatos! Lett volna.

A hazai kiemelt foglalkoztatók azonban ellenálltak. Ezen ellenállás mértéke egészen elképesztő volt. Egyik, több kiemelt foglalkoztatót, minősített munkaerőkölcsönzőt is irányító miniszter kolléganője több alkalommal is megfenyegetett minket. A szavak  úgy hangzottak egy államtitkári beosztású ócska csinovnyik szájából, hogy „akik szembe szállnak az illető hölggyel, azok szokták a Duna fenekén végezni”.

Találjátok ki, a fenyegetésekről készült hangfelvételek, dokumentumok érdekelték-e Dezső András, Telexes oknyomozó újságírót! – Le sem tojta őket. Bizony! Ezért írtam is neki egyszer, hogy „téged nem XY miniszter fogadott fel”, aki szívből gyűlöli a miniszterelnök öccsét?

Történt például, hogy két csúcsminiszter által patronált kiemelt foglalkoztatók túlzásba vitték az ázsiai befektetők vegzálását szerződések tekintetében, hogy tudniillik ők akkora májerok itt, Magyarországon, hogy a Tisztelt Ázsiai Befektető ne méltóztasson másokkal szerződni, különben… Különben mi? – Kérdeztek vissza. Majd üzentek a külügyön keresztül, ám az infó megrekedt, a blama pedig bekövetkezett tavaly tavasszal.

Szóval, az a tervünk, hogy majd úgy keresünk sok pénzt, hogy közben a magyar munkaerő hazavándorlását is elősegítjük, kútba esett. Szépek sem lehettünk, nemhogy okosok! Ez rendkívül frusztráló volt, de nem adtuk fel. Megalkottunk egy másik projektet is, amelyben öt egyetemre éves szinten 20 milliárd forint fejlesztési pénzt tudtunk volna behozni. Itt még otrombább módon gázoltak el minket, s még egy saját magunk ellen kért vizsgálatot is megakadályoztak.

De vissza az első kérdés érdemi részére! Egyes ázsiai országokban tízmilliós nagyságrendben vannak semmire sem használható emberek, akiktől az állam szabadulni akar. Ezért, ha ezek közül valaki munkaszerződést villant egy Uniós országból, kap 18 ezer dollár vagy 16 ezer euró állami garanciás banki hitelt. Ezeket a forrásokat csapoltuk meg mi. Mások is, de mi sokkal ügyesebbek voltunk. Nemhogy támogatás nélkül, de folyamatos üldöztetés mellett.

Úgy voltunk sokkal ügyesebbek, hogy közben az illető ázsiai országokban szeretnek minket és máig számítanak ránk. Minden más hazai szereplővel viszont kizárólag kényszerből, fentről (tőlünk fentről) rájuk oktrojált okokból tárgyaltak és tárgyalnak.

Szóval, a kérdésben szereplő Soma által előadottak többé-kevésbé megfelelnek a valóságnak. Soma egyébként egy hónapja hunyt el drogtúladagolásban. A szülinapi buliján túltolta a kokaint, megállt a szíve. A figura üldözési mániás volt, ami a drogfüggőségéből fakadt. Minden beszélgetését felvette mindenkivel. Még az egyszerűsített honosítási eljárások dömpingjének idején, tizenpár éve ismertem meg. Sok infóm volt tőle, de mindig agyalágyultnak tartottam. Amúgy lényegtelen.

Tehát igen, egy Porschém volt akkoriban, amivel kapcsolatban elmondtam neki, hogy indiai ügyfelemtől kaptam. Azt is elmondtam, hiszen a megbeszélésünk tárgya volt, hogy nagyon sok pénzt kerestem a munkámmal. Amúgy jóval többet, mint itt említ. És? Soha nem volt állami megrendelésem, csak állami üldöztetésem, úgyhogy bátran bevállalhatom, ha egy ázsiai országban jól keresek.

Az is tény, hogy az egyes államok garanciájával működő banki hitelezési rendszer által folyósított összegekből a közreműködési díjunk eleinte alacsonyabb volt, később jóval magasabb. Abban az ázsiai országban, ahol a legtöbbet dolgozunk, 10% az adó. Ez sokkal jobb, mint nálunk.

Fentiekből következően van bennem tüske bőséggel. Ám ennek ellenére sem fordulnék soha a politikai közösségem ellen. A lojalitásom megkérdőjelezhetetlen. Nyilván én is szeretném, ha egyes politikai szereplők a mi oldalunkról is eltűnnének, nyilván engem is frusztrál a nemzeti médiumok egyes sajtómunkásainak gondolattalan szolgalelkűsége.

Nem hiszek a tökéletes világban. Nem gondolom, hogy mindenkinek jár egy jobb élet, ha nem hajlandó tenni érte, ha csak másokban látja marginalizálódásának okait. Az Andrással folytatott diskurzusom megosztásának oka, hogy gyűlölöm a baloldaliságot. Gyűlölöm, hogy buta, rest emberek értékrendjét akarják ránk erőltetni, s nekem szégyellnem kellene, hogy sokkal okosabb és szorgalmasabb vagyok, ezért többre vittem.

Egy idő után rájöttem, hogy a társadalom komplex rendszereinek mozgását képes vagyok jól lekövetni, hogy képes vagyok komplex rendszerek működését összehangolni a hatékonyság, gazdaságosság érdekében. Ebbéli képességemre a kutya nem volt soha kíváncsi. Pedig engem motiválna, ha nem csupán a magam hasznára, a családomért élnék, de a társadalmi hasznosságomat is megmutathatnám. Voltak próbálkozásaim, voltak eredményeim is. Egész szép eredmények, névtelenül.

Most közelegnek a választások, és nagyon nem mindegy, hogy a nemzeti közösség, amelynek különc tagja vagyok, miként szerepel majd. Nem állunk jól. Ez a mentális hajléktalan, ez a frusztrált kis senki, ez a Magyar Péter képes volt megszólítani eddig inaktív gyengeelméjűeket, és harcos majomcsordát alkotni belőlük. Ellenük nem fog működni, ami eddig mindig működött 2010 óta, hogy tudniillik a kormány politikája minden tekintetben előremutató és hasznos. Főleg, hogy sokat halványult az előremutatóság és a hasznosság is.

II. rész

Ebben a részben az újságírói kérdések sorrendjét felborítom. Ennek oka, hogy bizonyos kérdések üzleti titok kérdéskörébe  tartoznak. Már azzal, hogy egyes, ilyen jellegű kérdésekre válaszoltam, az érintett ex üzleti partner esetleg jogi elégtételt kérhet. Erre ugyan kicsi az esély, mert igyekeztem úgy megfogalmazni mondanivalómat, hogy abba ne nagyon lehessen beleköti, de azért érdemes körültekintőnek lennem.

Gyorsan azt is hozzáteszem, ez egy bugyuta szappanopera, amely a társadalom érdeklődésére méltán nem tarthat igényt. Pusztán az illető újságíró erőlteti, mert – a rendelkezésemre álló egyéb bizonyítékok szerint – erre kérte őt egy Fideszes erősember, aki nem rajong a miniszterelnök öccséért.

Más kérdés, hogy az ilyen jellegű újságírás alapvetően mennyire hiteles, s hogy a valós tények hamis színben történő feltüntetése, illetve a forrás megfelelő ellenőrzésének elmulasztása olyan jogi kategóriák, amelyek megvalósulásához a jogalkotó joghatást fűzött.

Kötve hiszem, hogy az egyes kérdésekre adott válaszom teljes terjedelmében, vagy a velem és társaimmal szemben hetet-havat összehordó két drogos idióta állításainak cáfolatára megküldött eredeti dokumentumok szkennelt változatai közlésre kerülnek. Végtére is a Telexről van szó, ami egy kommunista szennyportál. Persze, ettől még elérheti azt a célt a saját közösségükben, amit elérni kíván.

Akkor rajta!

Tehát kérdések és válaszok, majd kommentár.

Kérdések:

„10. Richárdot (akit még a bevándorlásiból ismertél) 2022-ben azzal kerested meg, hogy dolgozzon neked egy nagyszabású projektben. Elmondtad, hogy nagy számban akartok behozni harmadik országból származó munkaerőt, ebben kellene Richárdnak teljes körű ügyintézést végeznie. Magasan az átlag feletti fizetést, bejelentett munkát és home office-t ígértél neki. Arról is beszéltél neki, hogy Macseken keresztül olyan szintű kapcsolatokat épített ki, aminek köszönhetően rendkívül gyorsan, 2-3 héten belül engedélyhez tudnak juttatni külföldieket. Azt állítottad, hogy a szolgáltatás, amit nyújtani tudtok, teljes körű: nem csak a tartózkodási engedélyeket intézitek el, de garantált munkahelyeket, ingyenes szállást, napi élelmezést és utaztatást is vállaltok. Már ekkor Orbán Áronra hivatkoztál neki, mint olyan emberre, aki „ráhatással lesz az eredményre”. Vitatod, hogy ezt mondtad volna Richárdnak?

11. Feljelentésében Richárd azt írta, hogy a partnerektől befizetett pénzeket általában készpénzben kaptátok, de előfordult, hogy a partnerek neki adták oda, ő pedig nektek. Szerinte - és erről Soma is csatolt be bizonyítékokat - a befolyt pénzek nagy részét saját célra fordíthattátok, noha a partnerek úgy tudták, hogy abból fedezitek az engedélyekre külföldön várakozó munkavállalók magyarországi szállásait. Te például építkeztél ebben az időszakban és Richárd szerint százmilliós nagyságrendben költöttél az építkezésre, ezt többen egyöntetűen állítják. Vitatod ezt?”

Válaszok:

10. Vitatom, hogy így fogalmaztam volna, de a tartalmi mondanivalóját elismerem. Azonban!!! Ricsit csak én kedveltem, Macsek kezdetektől gyűlölte, mert már reggel 8-kor sört bontott, délután meg szintetikákat szippantgatott. A léhűtő életmódja miatt rohadt sok hibát csinált, amik sokba kerültek. Elég sok pénzt kapott tőlem így is. Van nyilvántartásom erről is, de nem fogom a fejére olvasni. Sőt, kétszer vett el pénzt a depozitokból, amiket ő vett át a HRL Pro nevében. Jól letorkolltam, ő pedig megígérte, hogy többet nem fordul elő. Írtam már, egyrészt az anyja az OIF-ben dolgozik, másrészt van két kisgyermeke. Nem rajtam múlt, hogy el kellett zavarnom a sokadik primitív tolvajkodása miatt. Azért nem lettek sehová végül betöltve Soma emberei, mert ellopták a depozitot. Ilyen egyszerű . Minden más toborzó elérte a célját velünk. Például Roni (Chatlos Ronen) emberei máig dolgoznak a HR Capital valamelyik üzemében.

10/1-11. András, a te munkáltatód miből él? Mindent szétoszt a nép közt? Ugyan már! Miért kell folyton visszatérnünk oda, hogy KAPITALIZMUS van? Igen, a beszedett depozitok egy része elment a saját megélhetésünkre is. Még szép! Nem vagyunk növények, hogy fotoszintetizáljunk. Lám, Ricsi is elismeri, hogy vett át pénzeket. Csak azt nem tette hozzá, hogy kétszer lenyúlta, ezért többé nem vehetett át egy fillért sem. Mi álltunk helyt olyankor. Saját zsebből. Illetve én, mert Macsek őrjöngött, hogy nem fog fizetni a drogos alkoholista helyett. A partnerek nem lettek megkárosítva. Ha ők "úgy tudták", hogy megszabhatják nekünk, mit mire költünk, akkor idióták. Nem tudhatták így, mert közük semmi. Szerződést kötök valakivel bizonyos feltételekkel, hogy a kialkudott összegért cserébe elvégzek valamit az érdekében. Tényleg nonprofitként kéne tennem? Jaj, ne!!!!! Ha nekem 3 euróba kerül, de ő nekem 7000 eurót fizet, hát akkor ez a deal. Tisztázzuk: Az EH-feltöltések díját mi fizettük. Szálláshely kifizetés és szerződés nélkül nincs kérelem beadás. A szállítást mi fizetjük ma is. A szállás ingyen van minden, általunk toborzott munkavállalónak. Sőt, egyszeri étkezés is van benne! A kialkudott díjakból. Minél gazdaságosabban oldjuk ezt meg, annál nagyobb a hasznunk.

11/1. A magánvagyonomról: 2011-2013 között, amikor még nem ismertem Áront, négyszer volt nálam vagyonosodási vizsgálat. Azért csak ennyiszer, mert az utolsó alkalommal panaszt tettem és annak helyt adtak. Nekem van egy másik életem is, amit sosem keverek össze az európaival. A világ egyik frekventált országában van ingatlanfejlesztő cégem 1998. óta. Olcsón veszek lejárat előtti LH-kat, felújítom és ötszörös áron eladom a LH meghosszabbítása után. Arrafelé ez nem bűn, mert ott mindig is kapitalizmus volt. Tavaly például eladtam az egyik ingatlant és átszámítva 54 millió forint hasznom volt rajta. Az idén kettőt fogok eladni, a remélt hasznom 150 millió forint körül van.

Szóval, minden egyes hülye vizsgálatnál bemutattam az igazoló dokumentumaimat, sosem marasztaltak el. A feljelentgetőt a panaszom nyomán kirúgták kormányhivatali állásából.

Egyebekben most is vannak jelentős megbízásaim ázsiai országokban. Jól megfizetik a munkámat. Sőt, meg is becsülnek. Szemben azzal, hogy itthon folyamatos üldöztetés mellett kellett dolgoznom. Nyugi, nem sirám, de ez a tény!    

Igyekeztem lehetőleg precízen válaszolni. Ne haragudj, hogy folyton komcsizok, de ti tényleg olyan metodikák mentén alakítjátok ki a világnézeteteket, mint anno a szovjet érában. Egyenlősdit akartok, kizsákmányolt munkásosztályról képzelegtek. Én meg nem akarok egyenlősdit, csakis a jog előtt. Amikor először mentem egyetemre, sokszor 16 órát dolgoztam diákmunkán. Aztán a haverok megjegyezték, miért kapok több fizetést, mint ők. Az nem számított, hogy sokszor 8 órával többet dolgoztam egy nap, mint ők. Szóval, engem frusztrálnak a más zsebében turkáló emberek. Esetemben Shanghaiban vagy Hong-Kongban egyetlen ügyletért 50-70 ezer dollárt kérek el, és csak 10% adót fizetek. Mindenki Ázsiában akarna nagypenge lenni.   

Nem vagyok szent, sosem szerettem volna az lenni. Nem szép szó az opportunista, de talán az vagyok. Ugyanakkor ez az apropó is kissé morbid. Amúgy Ricsit hülyébbnek gondoltam, de nem is annyira az. Okosan nem vállalt kockázatot a süket dumájával, tét nélkül lehetett agyhalott. Soma csak simán konteós idióta volt. Annyira agyára ment a drog, hogy paranoid képzelgésektől szenvedett. S hogy előhoztál belőlem egy csomó emléket, viccesnek találom, hány beszélgetésünket nem mert odaadni annak, akitől hozzád került az anyag. Közben azért nálam is vannak dokumentumok, ha hangfelvételt nem is készítek szakmányban. Egyébként javasolták, hogy küldjek "labort" Ricsire. Jó sokáig nem jönne ki a kóterból. Tekintve, hogy az asszonykája is használó, a gyerekek mennének a gyámügy felügyelete alá. Amúgy az megvan, hogy Soma tényleg a szülinapi buliján tolta túl a kokót és megállt a szíve? Bizony! Csak pletykálok, le se szarom egyik majmot sem. Mindenki úgy él, ahogy akar. Valahol még sajnálom is őket, hogy ilyen hitvány életük volt, illetve Ricsinek van. Miközben Ricsinek megadatott, hogy kvalifikált közegben fejlődjön.   

Kommentár:

Közben megjelent Dezső András cikke a Telexen. Nyomokban tartalmaz igazságot is, de inkább bugyuta, semmivel alá nem támasztható hazugságok, illetve valós tények hamis színben történő feltüntetése.                        

Nem szeretnék magával a cikkel itt foglalkozni, de felidéznék belőle egy momentumot: Dezső szerint a Héjj Dávidnál történt fenyegetés miatt nyomozás indult a Központi Nyomozó Főügyészségen. András hiányolja, hogy minket nem hallgattak ki gyanúsítottként. Nos, viszonylag ritkán hallgatják ki a sértetteket gyanúsítottként. Már elnézést kérek, ha valaki ennyire dilettáns, azzal nem nagyon tudok én mit kezdeni.

Egyébként kövezzenek meg, de nekem imponál, hogy a cikk engem valamiféle számottevő éceszgéberként tüntet fel. Ha már a „barátaim” nem tartanak sokra, legalább az „ellenségeim” megtisztelnek a figyelmükkel. Persze, tudom én, hogy nem szerény személyem itt a fontos, hanem az, hogy lejárathassák az Orbán családot. Abban reménykedem, hogy ez az ócska lejárató cikk rákényszeríti a mi oldalunk cselekvőit, hogy végre szóba álljanak velem, és megpróbáljunk a valós tények mentén úgy visszavágni ezeknek a pokolfajzatoknak, hogy elmenjen a kedvük az élettől is. Nekem erre vonatkozólag volna hatékony stratégiám.  

III. rész

Mivel a cikk elég nagy port kavart a saját berkeinken belül, s elsősorban a közvetlen kollégáim köreiben, mégiscsak kénytelen vagyok reagálni az újságírói szándékos hazugságokra legalább.

Itt van mindjárt a munkavállalói létszám feltöltéséhez elengedhetetlenül szükséges munkaerőigény benyújtásának kérdése. Anélkül, hogy újra belenéznék Dezső baromságaiba, idézném, hogy a forrásai szerint mindösszesen 60-80 főre volt munkaerőigényünk az illetékes Kormányhivatalnál, azonban 1000-1200 főt igyekeztünk betoborozni.

Lássuk csak!

Az 1000-1200 fő soknak tűnik, azonban a létszámhiány százezres nagyságrendű. Gondoltuk, párezer főt csak engednek nekünk is, azzal nem lépünk egyetlen Fideszes potentát által protezsált foglalkoztató tyúkszemére sem. Tévedtünk. Nemhogy párezret nem engedtek, de valójában egyet sem akartak engedni. Hiába voltak szerződéseink a nagyberuházásokról, a magyar hatóságok felsőbb utasításra megpróbáltak kinyírni minket.

Íme egy 500 fős munkaerőigény csatolmányként! Ilyenből jó sok van a levelezésemben. Az a cégvezető küldte meg részemre, aki most éppen amnéziában szenved. Leírjam? – Na, jó! Ez is kokainista. Nagy divat a kólázás. Mondták is nekem, bosszúból miért nem küldök hatósági labort ezekhez. Hogy miért nem? – Mert nem éri el az ingerküszöbömet.

Íme tehát, az újságíró hazudik. Nem, nem tévesztette meg senki. Hiszen a cikk megjelenése előtt megkeresett engem, és én felajánlottam az együttműködésem. Felajánlottam, hogy jöjjön el hozzám és tekintsen bele a dokumentumokba. Nem élt a lehetőséggel, helyett leírta a hazugságokat. 

Szakmai etika? - Ugyan már! Bolsevikéknál ilyen nincs, nem létezik. 

Bevallom, az Orbán Viktor miniszterelnök úr által meghirdetett mozgalmat én egyrészt megkésettnek, másrészt ultragagyinak találtam. Ám látva a másik oldal, a félmajmok eszeveszett őrjöngését, látva, hogy ezen megmozdulás mennyire triggereli, az alapból is ocsmány, agresszív állapotukat milyen mértékben fokozza, azt kell mondanom: MÉG HARCOSOK KLUBJÁT! MÉG, MÉG!

Én magam ugyan alkalmatlan vagyok ilyen mozgalmakhoz csatlakozni, hiszen eddigi életem során egyetlen falkában sem voltam képes létezni, az utamat leginkább egyedül jártam. Hangsúlyozom, a Harcosok Klubja iránt most sincs szimpátiám, csupán annak hasznosságát ismerem el.

Olvasom olyan véresszájú senkiházaik írásait, mint a Tarjányi Péter nevű szélhámos, akit a félmajmok politikai közössége mindenféle szakértőként tart nyilván. Nem értik, hogyan fér össze a békepártisággal a harcosok összehívása. Pedig végtelenül egyszerű. Csak sajnos a formális logikára épül, ezért a félmajmok oldala, - a másik homo alfaj, amelyiknek az agyi evolúciója a miénktől eltérő irányban száguld a kihalásba – nem értheti.

Si vis pacem para bellum! – Ha békét akarsz, készülj a háborúra.

Nem mai keletű mondás. Igazságtartalma mindaddig nem jelentett sokat számunkra, amíg az elmúlt évtizedekben meg nem tanultunk együtt élni fájdalmas áldozatokkal járó lokális háborúk árnyékában.

Amint mondani szoktam, a Fidesz választási sikereinek kulcsa, hogy képes volt a rendszert, tudniillik a liberális demokráciát saját javára felhasználni. Tehát ezen demokratikus és jogállami keretek között legyőzni ellenfeleit. Ellenben, amit ma a fehér ember, a caucasoid nagyrassz társadalmaiban (Európa, USA, Ausztrália, Új-Zéland) úgy általában a baloldal művel, sem nem demokratikus, sem nem jogállami. S még csak nem is „emberi”.

Ugyanakkor, ha az eltérő evolúciós folyamatból fakadó metodikákra nem csupán legyintünk, hogy totál elmebaj, hogy ezek agyhalottak, akkor kirajzolódik egy jól körül írható társadalmi rendszer. Trump győzelme az USA-ban bizonyítja, hogy még ebben az eltorzult világban is képesek lehetünk győzelmeket aratni, ám, ha nem adunk adekvát válaszokat az „evolúciós baloldaljelenségre”, hosszabbtávon felénk fognak kerekedni. S még mielőtt bekövetkezne elkerülhetetlen kihalásuk, elpusztíthatják az egész emberi fajt.

Nagy reményeket fűztem Trump elnök megválasztásához. Egyfajta globális rend visszatértét vártam tőle. Talán még Orbán Viktor reményeiben is osztoztam az USA-Magyarország gazdasági kapcsolatok tekintetében. Tévedtem. A miniszterelnök is tévedett. Trump nem globális játékos, csupán lokális. A globális játékteret lokális érdekei érvényesítésére használja. Egyébként helyesen, mert az USA tényleg nagyon meggyengült a degeneráltak uralma alatt, rászorul a gyógyulásra.  

Sajnos azonban úgy látom, a Fideszben nincs egyetlen éceszgéber sem, aki képes lenne ebben a rendszerben eredményesen érvényesíteni a nemzeti oldal érdekeit. S ez egyértelműen arra az okra vezethető vissza, hogy Orbán Viktor nem a legalkalmasabb, hanem a leghűségesebbnek vélt emberekkel veszi körbe magát. Elszomorító, hogy a mi oldalon is vannak bőséggel gondolattalan csinovnyikok, akik elsősorban egzisztenciális okokból a végromlásba is követik a kormányfőt, ahová egyébként az ő tanácsaik mentén ténfergünk.

Ahol egy olyan mentális hajléktalant, mint Nagy Márton csúcsminiszternek lehet kinevezni, ott hiábavalóság sikereket elvárni. A jelenlegi magyar kormányban több miniszter és komplett minisztérium is van, amelyik képtelen ellátni feladatát azon a nívón, ami mindenképpen elvárható lenne.

Az pedig, hogy nincs egyetlen globális szövetségesünk sem, nem könnyíti meg a helyzetünket. Természetesen örülünk a jó viszonynak a szerbekkel és szlovákokkal, de ez kevés. Azt viszont nehéz nem észrevenni, hogy az USA legfeljebb hatod-hetedsorban gondolkodik rólunk, s a Nagy Márton balfaszságai miatt ránk megorroló kínaiak is egyre többször kénytelenek a magyarországi befektetések kapcsán konzultációkat tartani, elsősorban egymás közt, de a súrlódások okán az illetékes hazai szereplőkkel is egyre gyakrabban.

A Tisza-jelenség nem minden előzmény és okok nélkül való. Azt a fajta gyurcsányi hablatyolást, amely manapság jellemző a nemzeti oldalra a gazdasági helyzetünket és lehetőségeinket illetően, szembe állítva a magyar emberek életérzésével, világosan mutatja, mely pontokon gyengült meg jelentősen a NER. Én a NER-t egy rendkívül pozitív szerveződésként értékelem, így annak megroppanása aggodalommal tölt el.

A félmajmok éktelen visítozásából itt-ott kihallatszik egy-egy olyan invocatio, amelynek számunkra is kellene, hogy jelentősége legyen. Azonban a mi oldalunk médiumai is pontosan ugyanúgy torzítják a valóságot, ahogy az ő oldaluké. Nyilván van nagyságrendi különbség, de ez az alacsony mérték is elhomályosítja a tisztánlátásunkat.

A Fidesznek az elmúlt félévben a nemzetgazdaság működésének szempontjából nem volt egyetlen értelmes lépése sem. Nem, nem! A BYD két évvel ezelőtt döntötte el, hogy nálunk lesz a központja, Éppen az elmúlt hónapokban tervezte, hogy felülbírálja álláspontját, s talán máshová telepíti azt. Nagy nehezen sikerült meggyőzni őket talmi ígéretekkel. Én nem vagyok rá büszke.

Abban azért biztosak lehetünk, hogy a második negyedévben sem lesz 1% fölötti gazdasági növekedésünk. Az első negyedévet 0,43%-on zártuk. Akkor az volt a kormányzati kommunikáció, hogy az nem mérvadó, majd a második negyedévvel együtt vizsgálva vonhatunk le következtetéseket. Jelentem, a második negyedév egy hét múlva lezárul, a gazdaságunk meg gyakorlatilag egyhelyben toporog. Attól tartok, éppen kampányidőszakra (őszre) érjük majd el a mélypontot.

Na, akkor majd számítani fog, hogy Orbán Viktor nem egy harcos, hanem csupán egy autoriter személyiségű hivatalnok. Akkor majd szükség lenne valódi harcosokra is, csak félő, hogy azok nem lesznek sehol. Egyetlen esélyünk, hogy a másik oldalon silányabb minőségű embermassza formálódik.

Nagy kihívások előtt állunk. Olyan kérdésekre kell választ adnia a közösségünk vezetőinek, amelyek eddig komolyan vehető módon fel sem merültek a társadalmunkban. Az a sokk, amit a félmajmoknak a HARCOSOK KLUBJA létrejötte okozott, hamar el fog múlni, s onnantól egy-két intelligens blöff kevés lesz.   

Már egészen fiatalon foglalkoztatott az emberiség múltja, a származásunk, a kultúránk alapjai. Igazi New Age figura voltam. Erich von Dänikent, Charles Berlitzet és társaikat olvastam, még Nemere vonatkozó írásait is. Rajongtam a sci-fiért. Többezer könyvem van és mind olvastam, egyeseket többször is. Azonban egy idő után kevésnek éreztem, hogy csak olvasok.

Asimov, Silverberg, Herbert és Jack Vance voltak a kedvenceim. Ez a regény is leginkább őket idézi. A stílusukat másoltam, ha úgy tetszik. A második könyvemben például Lovecraft szellemét idézem meg, de az már inkább én vagyok. A harmadikban Ian Watson rémlik fel, de az én humorommal. Így tanulom a műfajt.

Visszatérve a könyvhöz, ez egy klasszikus sci-fi. Én szeretem impressziókra építeni a cselekményt, ezért megragadtam néhány érzést a gyermekkoromból, apró eseményeket, azokat szőttem bele a fantáziáimba. Ezért, akik gyerekkorom óta ismernek, fel-felsejlhet egy-egy ismerős momentum.

Jellegzetessége a regényeknek, hogy az író mindig a főhős személyiségébe képzeli bele magát. Kvázi elképzeli, ő mit tenne a főhős helyében. Ez nem azonos azzal, hogy azt hiszi, ő maga a főhős.

Ismerős?

"Gondolatban most én vagyok a főhős

Aki nagy és szép és általában győzős"

/Kft: Siker, pénz, csillogás/

A főhős egy gondolati avatár, vagy valami ilyesmi.

Én azonban nem csupán a főhőst mozgattam avatárként, hanem más szereplőket is. Nem emberi szereplőket például. S természetesen egyes figurák jellemét múltbéli ismerőseimről mintáztam. Az sem lehetetlen, hogy egyesek magukra ismernek majd. Egyről el tudom képzelni, hogy így lesz, mert a nevét sem változtattam meg, csak angolra fordítottam.

A történetben a keresztény és a zsidó (kabbala) misztérium  elemeit használtam fel. A cselekmény szövésében, az elnevezésekben egyaránt fellelhető ez a metodika. Mindig is vonzódtam a mítoszokhoz, az egyes népek, kultúrák teremtéstörténeteihez. Írás közben hódolhattam ilyen irányú szenvedélyemnek.

A történet szerint az emberi kultúra sokkal régebbi, mint eddig hittük. A régi korok emlékei betörnek a világunkba, s ezzel a főhős életét teljesen megváltoztatják. Küldetésévé válik, hogy az embereket visszavigye a csillagok közé egy népek millióiból álló csillagközösségbe. Ehhez meg kell küzdenie egy hatalmas és ősi ellenséggel, akiről a végén kiderül, talán nem is annyira vegytisztán gonosz.

Azt hiszem, egy napon folytatnom kell a sztorit.

Még azok is, akik egyébként pontosan látják, hogy az Ő oldaluk és a mi oldalunk közötti kommunikáció a Megértés Lehetetlenségének Végtelen Sivataga, inkább szeretik butuskának, de „embernek” mondani amaz oldaliakat, semmint elfogadni, hogy a homo sapiens, mint faj ismét szétágazott, ahogy korábban az ember fejlődésének (evolúciójának) egyes szakaszaiban már megtörtént. Én konzekvensen kitartok amellett a nézetem mellett, hogy már nem vagyunk egyetlen alfaj, nem vagyunk mindannyian homo sapiens sapiens.

Mivel eltérő kulturális közegben is azonos módon jelenik meg a formális logika és a kauzalitás teljes kiiktatása, szó nem lehet általános értelmesség szintjén, okosabb és butább halmazokba integrálni az ehhez valahogyan viszonyuló egyedeket, Nem marad más hátra, mint az eltérő agyi evolúcióról elgondolkodnunk.

Állítom, hogy azok az embertársaink, akik képtelenek mit kezdeni a formális logikával, akiknek a kauzalitás valamiféle, az életüket veszélyeztető politikai ármány, nem nevezhetők butábbnak, csupán egy tőlünk eltérően fejlődő, de éppúgy a Homo nemzetséghez (homo sapiens faj) tartozó másik alfajnak. Én szoktam őket félmajmoknak nevezni, de ez csak gúnynév, teljesen nyilvánvaló, hogy emberek, de már akkor sem velünk azonos alfajú homo sapiens sapiensek.

Az ő agyuk, annak evolúciója során a mi agyunk működésétől eltérő ingerületvezetési metodikát, úgymond eltérő útvonalakat választott az információ feldolgozására, s az arra adott válaszok elkészítése során. Ebben a rendszerben a formális logika és a kauzalitás értelmezhetetlen. Ezért nem értjük, mi a problémájuk a külföldről finanszírozott politikai nyomásgyakorlás eszközeinek korlátozásával kapcsolatban.

Amúgy kíváncsi lennék, meddig működhetne egy olyan hírportál Francia- vagy Németországban, amelyet a magyar kormány pénzelne, és nem lenne egyéb feladata, mint az embereket a francia vagy német kormány ellen hergelni az objektivitás látszatának is gondos elkerülésével.

Úgy tudnám szemléltetni a különbözőségünket, mint a Linux és a Windows operációs rendszerek szembenállását. Noha mindkét rendszer számítógépeket működtet, nem kompatibilisek egymással. Vagy itt van az okostelefonok esetében az Android és a IOS (iPhone). Pontosan ez a helyzet velünk, emberekkel is, két agyműködési rendszer alakult ki. S hogy miért mi vagyunk még mindig a homo sapiens sapiens? – Nagyon egyszerű: mi megtartottuk a gondolkodás alapjaiként a formális logikát és a kauzalitást.

Magyarországon a rendszerváltozás első néhány eufórikus éveit követően azonnal megjelent a bolsevik típusú propagandamédia. Egyik sem harsogott mást, mint hogy kizárólag a balliberális világnézet fogadható el, mert az igazán az emberhez méltó, minden más pedig mucsai és náci. S miután ennek semmiféle cáfolata sehol nem hangzhatott el, a kognitív disszonancia is csak szép lassan ütötte fel a fejét a társadalmunkban.

Mára a bolsevista propaganda, a nyugati típusú szocializmus szócsövei mellett megjelentek a nemzeti elkötelezettségű médiumok is. Hú, van is soha véget nem érő visítás a baloldalnak mondott izék oldalán. S hogy magukat megkülönböztessék a régi-új irányzat propagandájától, hangzatos neveket aggattak magukra, felsőbbrendűséget sugalló jelzőket kezdtek el használni.

Így lett az ótvar bolsevista propaganda „demokratikus”, „független”, „objektív”, stb. Nem véletlenül gúnyoljuk őket FOS-nak (Független Objektív Sajtó). Tekintve azonban, hogy az internetnek köszönhetően az információáramlás egyrészt felgyorsult, másrészt kisebb mértékben korlátozható csupán, a társadalomban erősödő kognitív disszonancia odáig erősödött, hogy a bolsevista világnézet csak iszonyatos pénzek elégetésével propagálható.

Az úgynevezett USAID botrány kirobbanását követően kiderült, a kommunista USA felfoghatatlan mennyiségű dollárt ölt abba, hogy a magyar nemzeti törekvéseket letörje, ellehetetlenítse, gátolja. Vajon hány szegííííínyembert lehetett volna ebből megetetni, félmajmok?

Teljesen természetes önvédelmi reakció részünkről, homo sapiens sapiensek részéről, hogy ennek a gyalázatos eljárásnak gátat szabjunk.

Idézet a Portfólióból:

„Benyújtották a parlamentnek az átláthatósági törvény tervezetét. Ez alapján engedélykötelessé válna a külföldi támogatások elfogadása, nyilvános vagyonnyilatkozatra köteleznék az érintett szervezetek vezetőit, eltilthatják a működéstől a visszaeső szabálysértőket, és az szja 1%-os támogatásból is kizárnák őket. Jegyzékbe vennék azokat a szervezeteket, amelyek külföldi finanszírozással közéleti befolyásolásra törekednek, és a pénzmozgásaikat a NAV egyik szerve kontrollálná. A pénzmosás elleni szerv kiterjedt ellenőrzési és adatlekérdezési jogosítványokat kapna, a törvénysértő civil és gazdasági szervezeteket szankcionálnák, vezetőiket pedig akár öt évre eltiltanák más szervezetek irányításától – mindez Halász János fideszes országgyűlési képviselő törvényjavaslatából derül ki, amely indoklása szerint a közélet átláthatóságának nevében a külföldi befolyás korlátozását célozza.”

Mi ezzel a probléma? Csupa olyan metódust tartalmaz, amelyeket más jogszabályokban már megismerhettünk működés közben, illetve illeszkednek az USA és az Európai Unió hasonló irányelveihez.

Például, ha egy cégvezető csődbe viszi a cégét, jelentős adótartozást halmoz fel, ugyanígy eltiltható öt évre más társasvállalkozás irányításától. Nem felakasztják, csak eltiltják, mert alkalmatlannak bizonyult. Vélekedjünk jóhiszeműen!

A vagyon nyilatkozat ellen sem tiltakozhat senki. Hagy tudja már a NAV, ki mennyit tesz zsebre a külföldről finanszírozott szervezetéből különféle technikák révén. S még mindig csak szabálysértésről beszélünk, noha itt nyilvánvalóan költségvetési család bűntettéről kellene szólnia a szankcióknak.  

Külföldi munkavállalók alkalmazása is engedélyköteles, miért ne lehetne a külföldi pénzek elfogadását is engedélykötelessé tenni? Bizonyos szervezetekkel történő gazdasági  jellegű kapcsolat már most is tilalmas.

Szóval, nem történt semmi, csak egy szabályozatlan területet szabályozás alá vonnak. Okkal és joggal. A közélet tisztasága mindannyiunk számára fontos. A bolsevik picsogók meg nyugodtan menjenek a kurva anyjukba!

Amennyiben szeretnénk választ kapni az európai típusú (caucasoid) ember társadalmaiban zajló, - s az abban élő lakosság egy jelentős része számára feldolgozhatatlan – események okaira, behatóan foglalkoznunk kell az emberi agy evolúciójával. Nincs kétségem afelől, hogy fajunk, a homo sapiens sapiens egy jelentősebb evolúciós ugrásra készül, amely ugrást a teljes populáció egyedeinek alig több mint a fele lesz csak képes abszolválni. A következő szintet elérni képtelenek pedig egy retrográd evolúciós folyamat végén egyszerűen kihalnak, genetikai jellemzőik csupán részletekben maradnak fenn bennünk, a szintet sikeresen megugrókban, mint neandervölgyi őseink génjei bennünk, homo sapiens sapiensekben.

Érdekes kérdés, vajon a tudomány még a folyamat közben eljut-e a felismerésig, hogy a homo nemzetség ismét szétválik, mint korábbi korokban, vagy csupán a kataklizmaszerű végkifejlet után visszamenőleg lesz baromira okos. Én erre tippelnék. Elsősorban azért, mert az emberi faj tudományos életét éppen azok uralják, akiknek esélye sincs megugrani a következő evolúciós szintet. És amúgy is, ki a fenét érdeklik a tudományok? Vannak sokkal fontosabb dolgok is. Például a világbéke, a jogállamiság, az el- és befogadás, az egyenlőbb társadalom, bla-bla.

Magyarországon biztosan van legalább másfélmillió olyan ember, aki mentálisan annyira leépült már, hogy képtelen értelmezni koherens szövegeket. Őket kizárólag végtelenül egyszerűen megfogalmazott, a pavlovi, vagyis állati reflexeket kiváltó 2-3 szó köré épített prompt szövegekkel lehet irányítani. Olyan panelekkel, amelyek az egyszerű értelmükre képesek hatni, amelyek elindítják náluk a nyálelválasztást: nevezhetjük ezt második orális fázisnak. Ebben a szakaszban ez az embertípus elsősorban olyan társadalmi konstrukciók felzabálására vágyik, amelyet önállóan elérni képtelen lenne.

 Felemlegethetnénk a Dunning-Krüger hatást is e jelenség értelmezése során, de az inkább az iskolázatlan, buta emberekre reflektál. Az a kb. másfélmillió ember, akikről én beszélek, nem az iskolázatlanságuk és/vagy butaságuk miatt épültek le. Az ő mentális állapotuk egy korábbi (ásatag) embertípus értelmi szintje, egészen pontosan egy ahhoz hasonló mentális szint. Például képtelenek mit kezdeni a formális logikával vagy a kauzalitással, ezért ugyanazokat a mondatokat másként értelmezik, mint mi.

Ami velük történik, az egy biokémiai folyamat, amelyben az agyuk evolúciója eltérő irányt "választott" a homo sapiens sapiens alapvető agyi evolúciójának irányától. Az emberi nagyagykéreg növekedése során a Homo nemzetség tagjainak a túléléshez a környezeti hatásokra gyors és megfelelő válaszokat kellett adniuk. Ezért a környezetükről minél több információt volt szükséges begyűjteniük, és agyuknak gyorsan feldolgozni azokat a legmegfelelőbb válaszok megadásához.

Fentiekből következik, hogy a megfelelő válaszok kidolgozásának limitje az, hogy hogyan képes az egyed egységnyi idő alatt minél több szenzoros információt feldolgozni, többféle szenzoros ingert integrálni, és az új információt minél több régivel összehasonlítani. A több információ begyűjtésének, több emléknyom tárolásának igénye az agy megfelelő területeinek növekedése irányába hat, míg a gyors feldolgozás a minél rövidebb ingervezetési idő a rövid axon-hosszúságéba.

Tehát a jelenségben szenvedők agyának evolúciója a gyors/felületes feldolgozást választotta, s ezáltal az axon-hosszúság abnormális rövidülését szenvedik el. Vagyis bonyolultabb szövegeket/folyamatokat már képtelenek értelmezni.

Lásd klímahiszti, helytelen vakcinázási eljárások, alapvetően káros élelmiszeregészségügyi metodikák.

Társadalmunk egyik legelterjedtebb betegsége a cukorbetegség, amely egy úgynevezett szénhidrát anyagcserezavar. S hogy miért van óriási jelentősége annak, hogy ezzel mindennél behatóbban foglalkozzunk? – Élelmiszerként fogyasztva a szénhidrátokat azok cukrok formájában az emberi szervezetbe bevitt energia 50-70%-át adják. Az agyunk fő tápláléka a glükóz, amit elsősorban a szénhidráttartalmú élelmiszerekből nyerünk.

Tehát az agyunk evolúciójához óriási mennyiségű energia szükséges. Ezt ösztönösen is bevisszük a szervezetünkbe, de például vannak olyan téveszmék, amelyek szerint szénhidrátmegvonással jobb testképet alakíthatunk ki. Ennek a sanyargató módszernek a hosszútávú hatása nem a jobb testkép lesz, hanem a beszűkült tudat.

Nem ismerjük az evolúció természetét, mert még az Isten létét, a teremtést tagadó tudományos szocializmusban sem volt, s az ateista tudományfelfogásban sincs annyi önreflexió, hogy képes legyen az evolúció mai társadalmi hasznosságát felismerni. Ezért a tudomány az agy evolúciójáról is csak, mint a megnövekedett nagyagykéreg (szürkeállomány) jelentette ingerületvezetési lehetőségek szélesebb spektrumáról beszél. Hogy ebben a spektrumban a feladatok megoldásaihoz az egyes egyedek agya milyen utakat választ és választhat, arról alig esik szó.

A mai tudomány gyenge. Alig jó valamire, a társadalmi hasznossága lehangolóan csekély. Pedig most igen nagy szükségünk lenne rá, hogy a társadalmi változások organikus háttereit feltárja.

Szóval, Tiszások és egyéb társadalomegyenlősítők, a NÉP, a szegények megmentői, az utcáinkon őrjöngő félmajom hordák tagjai! Eljött a kihalásotok kora. Soha viszlát!

Miközben az Orbán Viktor vezette politikai rendszer, és főleg személyesen Orbán Viktor egyre nagyobb befolyásra tesz szert a világpolitikában, annak ellenére akadozik a gépezet a belpolitikában, hogy a kormány komoly reformokat vezetett be és vezet be folyamatosan, ráadásul a legfontosabb szegmensben, a családpolitikában.

Persze, társadalomfelfogás kérdése, kinek mennyire fontos a családpolitika. Az elsősorban az európai emberre jellemző, a veszélyes vegyszerekkel kezelt, illetve azokból készült ételek okán elszenvedett genetikai szennyezettségből fakadó női meddőség és férfi nemzőképtelenség (oligospermia), illetve a nagyvárosi életmód mellékterméke, a stressz nagyban csökkenti a szexuális vágyat, s ha az nincs, gyermek születésének az esélye sem túl nagy.

Huhh, ezt most rövidebben is! Tehát a „mérgezett” gyümölcsök, húsok, zöldségek fogyasztása és a stressz együtt csökkentik a libidót, a szexuális vágyat, illetve okozzák a férfi és női meddőséget. A vágytalan meddők agyában elindult a korrekció, a magyarázatgyártás, s előjönnek, hogy ők nem is akarnak gyereket, mert élni szeretnének. Szegények, pedig csak korcsok.

Na, de nem róluk akarok szót ejteni, sokkal inkább a kormány bődületes baromságairól, amelyeket immár napi szinten hallgathatunk. Három nagy kedvencem van, amelyből az egyik azonnali hatású lesz az Ukrajna EU-csatlakozásáról kiírt referendum során.

Emlékszünk Gurcsányék riogatására Románia EU-csatlakozása kapcsán? Emlékszünk, hogy 23 millió románnal riogatták a magyar munkavállalókat, miközben a bérek a béka segge alatt voltak?

Drága testvéreim, Fidesz-szavazó társaim! Emlékeztek, hogy bejött ez a süket duma Gyurcsányéknak is? Emlékeztek?  

Mit mondott pár napja Orbán Viktor az ukránok csatlakozásával kapcsolatban? Már túl azon, hogy megöli a magyar mezőgazdaságot. Mit mondott?

Idézem: Egymillió ukrán munkavállaló szabadulna rá a magyar munkaerőpiacra.

Normális vagy, Viktor?

Először is, a jelenlegi magyar jogszabályok értelmében az ukrán munkavállalók könnyített eljárásban lennének integrálhatók a magyar munkaerőpiacra. Egy se akar jönni. S nemhogy nem jönnek, inkább a korábban ideérkezők is tovább álltak.

Másodszor, az ázsiai befektetésekből épült gyárakban, üzemekben a magyar munkaerő számára elfogadhatatlan béreket fizetnek, ezért nemhogy túlkínálat van munkaerőből, de akkora a hiány, hogy a 2025-ös évet a kínai és dél-koreai üzemek dollárban is jól mérhető bevételcsökkenéssel zárják majd.

Ehhez hozzájárul az a második bődületes ostobaság, hogy a miniszterelnök Tóni megleckéztetésére lezárta a munkaerőpiacunkat a vietnami és indiai munkaerő elől. A visszafogadási szerződés alá nem írására hivatkozva. Azóta mindkét állam aláírta szerződést, kezdődhetne az üzemek feltöltése, a termelés beindítása. Kezdődhetne, de nem kezdődik.

Bocsánat, de akkor miből is terveztük a pannon puma nagy ugrását, amit szintén bejelentett a kormányfő?

Jaj, bocsánat, a nagyot ugró pannon puma a szocik idejében volt. Vagy nagyot mondó puma volt? Mindegy is, mert most nagyot mondó miniszterelnök lett belőle, ugrás meg legfeljebb a szakadékba. Végtére is az is ugrás, csak abból nem lesz GDP-növekedés, az elmaradó GDP-növekedésből meg nem lesz jó statisztika. Hacsak nem hamisítjuk meg, mint tette azt Gyurcsány és bandája 2006-ban.

Ennyit az ukrán munkavállalók okozta munkaerőpiaci sokkról. Térjünk is rá a második óriási harakirire, az agráriumban meghirdetett önfeladás finanszírozásra.

Aszongya az agrárminiszterünk, ne tenyésszetek ti szárnyasokat három évig, a kormány kárpótol (!!!) titeket az életetek feladásáért.

Érted te, kedves kormány? Érted?

Add fel az életed, vess el mindent, amiben hittél, amit verejtékes munkával évtizedek alatt felépítettél, s legyél mondjuk… Mi is, kedves kormány? Milyen alternatívát állítottál ezeknek az ínaszakasztó munkához szokott, szorgalmas embereknek?

Megvan! – Ne dolgozz, ne keress évente egy bizonyos jelentős összeget 0-24-ben végzett áldozatos munkával, helyette üljél a seggeden, s a több ezer vállalkozó között felosztani szándékozott jelentéktelen kormánymilliárdokból neked is jut valamicske. Például a falusi kocsmában te lehetsz majd a király. Vagy otthon is halálra ihatod magad bánatodban.

Viktor! Bazmeg, ezt kínálod a gazdáknak. Nem szégyelled magad? Nem sül le a pofádról a bőr?

Oké, hogy a munkásosztállyal szemben a burzsoáziával lepaktáló mocskos parasztoknak jól keresztbe teszel… Ja, várjunk, az Rákosi volt! Eddig. Eddig csak Rákosi tett ilyet.

Szóval, a mezőgazdasági vállalkozásokat kinyírod. A beszállítóikat kinyírod. A mezőgazdaságban dolgozó munkavállalókat kinyírod… Apropó, a több tízezres létszámú, munka nélkül maradt mezőgazdasági munkással mi a terved, Viktor? Menjenek ők is kocsmába? Aha, szóval ezért indítottál kocsma-mentő programot! Előre tudtad, hogy meg fogod tölteni a kocsmákat elkeseredett emberekkel.

S közben szépen felültél a bolsevik vonatra, ahol az elvtársaiddal a csúnya burzsoá szokásról, a „luxizásról” elmélkedtek.

Hú, bazmeg, kemény cuccot tolhattok, ha ennyire leamortizálódtatok agyilag!

Megkérdezi a riporter a miniszterelnököt, hogy mit szól a veje luxusautójáról. Elítéli, bazmeg! Elítéli!

Kapitalizmusban, egy demokratikusan választott miniszterelnök elítéli egy vállalkozó életvitelét. Noha korábban mindig kihangsúlyozta, ő nem foglalkozik a hazai üzletemberek életével, ő a politikával foglalkozik. Most azonban elérte az ingerküszöbét, hogy Magyarországon vannak nagyvállalkozók, akik sok pénzt keresnek, s a sok pénzüket arra költik, amire akarják. Elérte Orbán Viktor ingerküszöbét valami.

Bassza csőrét a kapitalizmus.

Meg akar felelni a jobboldali csőcseléknek, s ezzel szándékozik valamelyest leszerelni a baloldali csőcseléket.

Nem fog sikerülni. Rogán, Mészáros, Lázár és a kislánya, a Ráhel nem ma kezdett el meggazdagodni érdemtelenül, azaz luxizni, ahogy most a luxizós Sobri Jóska miniszter, a Lázár szokta volt mondogatni. Matolcsyt sem a „nép” engedte saját zsebre dolgozni.

Először is, minden magyar politikus, függetlenül attól, hogy kis vagy nap pártban politizál, milliárdos lesz valamiképpen. Még a nyomorék Tordai Bence is a három főből álló pártjával. Politikusként azonban Orbán Viktor után Rogán és Lázár gazdagodtak meg igazán.

Hogy ez minket, kapitalistákat érdekel-e? – Kurvára nem! Annak ellenére nem, hogy például Tóni olyan projektünket ütött el merő féltékenységből, ami éves szinten 20 milliárd forintot hozott volna 5 egyetemnek, akikkel szerződésünk volt.

Az megvan, hogy Tóni trónfosztása azért történt, mert Ráhelke vállalkozásának nem adott ki egy nemzetbiztonsági engedélyt? Tóni kockázatosnak ítélte az ő cégének konkurenciát jelentő Tiborcz-céget. LoL

Aztán kiadta végül, jelentős térvesztés után. A Külügy ennek örömére szép prezentációt rendezett Kínában Tiborcz cégének a Golden Visa program keretében, előadva, hogy csakis őt válasszák. Aminek az lett az eredménye, hogy megbukott a program. Nemhogy több ezer, de száz érdeklődő sincs! A háromlábú kutyám, Pityuka is jobban levezényelte volna ezt is.

Másodszor, sem Mészáros, sem Tiborcz vagyona nem lehet kérdés, mert nem politizálnak. Oké, hogy politikai kapcsolataikból gyarapodtak, de ez minden hazai milliárdos esetben így van. Nem Lölőt kell basztatni, hanem a rendszert. Én mindig kihangsúlyoztam, sem Gyurcsánytól, sem Kókától, sem Bojártól, sem Bigétől, stb nem vennék el soha egyetlen fillért sem.

A kapitalizmus az egyenlőtlenség társadalma, a versenyképességé. Én szeretek versenyezni, szeretek üzleti kockázatot vállalni, s talán tudom is, hogyan kell. Sosem leszek az ország 100 leggazdagabb embere között, soha nem is volt ilyen célom. A céljaimat reálisan választom meg, és rendszerint el is érem. Ezért is mondom, ha a Fidesz bukik, olyan projekteket is megvalósíthatok, amelyek rendkívül hasznosak nem csak nekem, de az országnak is. Én hiszek ebben, és mindig úgy lesz, ahogy eltervezem.

Végezetül egy aprónak tűnő intézkedés, amely szintén a kormány dilettantizmusára mutat rá. Persze, volna még bőséggel, de ennyi időm van. Vegyük az energia ital törvényt!

Gyermekeket ne szolgáljanak ki üzletekben, ha energia italt próbálnak vásárolni. Helyes! Sógoromtól tudom, Angliában ez régóta így van. Csakhogy! És itt jön a lényeg: az energia italokban egyetlen méreg van, a koffein. A kávét meg nem látom a törvényben, hogy tiltva lenne.

El kell olvasni, mi van az ilyen italokban! Ötféle B-vitamin, esszenciális aminosav, a Taurin, L-Carnitin vagy L-Tartarát és koffein. Mind a magyar, mind a külföldi forgalmazású italokon pirossal vagy fekete kiemelt szöveggel jelzik, hogy a magas koffein tartalma miatt terhes nők és gyermekek veszélyeztetve vannak.

Tehát gyermekeknek tiltsuk a kávéfogyasztást! Szerintem.

A kormány szerint a Taurin veszélyes, amelyik egy esszenciális aminosav és az anyatejben termelődik, hogy a csecsemő agya jobban fejlődjön.

A kormány szerint a B-vitaminok komplexuma veszélyes, amelyek mitokondriális szinten fejlesztik az agyműködést.

Dilettantizmus.

Dilettantizmus mindenhol.

Valahogy csak fel kell mutatni, ha Majom Peti és hordája totál hülye, mi is tudunk hasonlót.

A cím csupán egy kis fricska, szó nem lesz „teremtés vs. evolúció” vitáról. Elsősorban azért, mert a teremtés és az evolúció nem zárják ki egymást. A tudomány sem zárja ki Isten létezését, és Isten sem zárja ki a tudományt.

Olvastam nagy tudósok megnyilatkozásait Istennel kapcsolatban, s abból az világlik ki, minél nagyobb egy ember tudása, annál inkább valószínűsíti a Teremtő intelligenciát, amelyet az egyszerűsíég kedvéért Istennek szoktunk nevezni.

Én magam is hiszek Istenben. Hiszem, hogy a világot nem véletlenek láncolata hozta létre, s hogy a Hubble-Lemaitre-törvény, leegyszerűsítve a „Nagy bumm” elmélete merő ostobaság. Amit én gondolok a teremtésről, az valahol középúton található az egyházak istenfelfogása és az intelligens dizájn között.     

Az én ars poetica-m a descartes-i kételkedésen alapul:

„Dubito ergo cogito, cogito ergo sum, sum ergo Deus est.” „Kételkedem, tehát gondolkodom; gondolkodom, tehát vagyok; vagyok, tehát Isten létezik.”

Csupán érdekességképpen említem meg, hogy a mai tudósok közül leginkább a matematikusok és fizikusok hisznek Isten létezésében. Vagyis az egzakt tudományok elmélyült művelői hajlamosak feltételezni olyan szuperintelligenciát, amelyet nem köt a tér és idő béklyója.

Miután pedig ennek a szuperintelligenciának nem kell foglalkoznia a térrel és idővel, fogalmunk sem lehet, mit jelent neki hat nap. Így tehát, amikor elültette a magokat, azaz minket, embereket, kikelvén pontosan azzá váltunk, amivé teremteni szándékozott.

Azaz majdnem pontosan azzá. Az értelmünk fejlődésével együtt járó biológiai-biokémiai folyamatok (evolúció) valamilyen,  - számunkra felfoghatatlan - hibahatáron belül eltérő variánsokat hozhattak és hozhatnak létre, amelyeket a mi szemvillanásnyi életünk alatt feltárni nem áll módunkban, legfeljebb lamentálhatunk róluk.

És íme az ok, amiért is belekezdtem ebbe a fejtegetésbe:

Miközben leírom, hogy nagyszerű tudósemberek elgondolkodnak egy felfoghatatlan, téren és időn kívül álló értelem létezésének valószínűségéről, nem esnek az elvakultság hibájába, fenntartják maguknak a kételkedés jogát, elismerve, hogy akár tévedhetnek is, addig mások megkérdőjelezhetetlenül hisznek Isten létében vagy nemlétében.

Ők a fanatikusok. A fanatikus ember nem nyitott a megismerésre, s csupán abban kételkedik, ha hitének tárgyában valaki az övétől eltérő állítást tesz. A fanatikusok, pontosan azért, mert nem nyitottak a megismerésre, mindig buták. Nem feltétlenül iskolázatlanok, de nagy valószínűséggel és szignifikáns többséggel azok.

A fanatizmus súlyos veszélyt jelent az emberiségre. S talán soha nem jelentett akkora veszélyt, mint ma, a modern ember korában.

… Elgondolkodtam, hogyan is nevezhetném korunkat, s csak elcsépelt jelzős szerkezetek jutottak eszembe, amelyek közül még mindig a „modern ember” a legelfogadhatóbb…

Igaza lehet ennek a félkegyelmű Fukuyamának, tényleg korunk lehet az emberi történelem vége. Állítom, az is lesz, ha nem irtjuk ki tűzzel-vassal a baloldaliságot.

Bizony! A hétköznapjainkat veszélyeztető vallási fanatikusok mellett megjelentek a politikailag elvakultak. Utóbbiakat Oriana Fallaci szavaival tudnám leginkább jellemezni:

„A Baloldal nem világi. Öltözzön bár feketébe, vörösbe, zöldbe, fehérbe vagy sokszínűbe, a Baloldal vallásnak számít. Felekezeti jellegű. Abban az értelemben, hogy olyan ideológiából fakad, aminek vallási természete van, vagyis olyan ideológia, ami Abszolút Igazságként tünteti fel magát. … Az Iszlámhoz hasonlóan soha nem ismerné el a hibáit és a tévedéseit. Tévedhetetlennek tartja magát, soha nem kér bocsánatot. Az Iszlámhoz hasonlóan olyan világot követel, amit a saját képére és hasonlóságára formál át, olyan társadalmat, ami a prófétájának, Karl Marxnak az igéjén épül fel…”

S hogy szerintem hol húzódik a határ a fanatizmus (vallási és egyéb fanatikusok) és a mély meggyőződés között? – Számomra a tévedhetetlenségbe és tökéletességbe vetett (vak)hit a választóvonal. Ergo teljesen egyetértek Oriana Fallacival. S a tőle vett idézet végén szereplő Karl Marx nevű sátáni figura helyébe nyugodtan behelyettesíthetjük ma bármelyik nyugat-európai vezetőt, kis hazánkban pedig Magyar Pétert.

Harmincöt évvel a rendszerváltás után eljutottunk oda, hogy a közoktatásba integrálni lenne szükséges egy tantárgyat, amely a baloldaliság borzalmait írja le. Sőt, én tovább mennék: ahogyan az USA-ban annak aranykorában a komcsikat üldözték és kivégezték, úgy nálunk is ezt kellene tenni. A baloldali eszmeiséget könyörtelenül ki kell irtanunk, ha azt szeretnénk, hogy az emberi faj fennmaradjon.

Hopp, be is ugrott! Nevezzük korunkat a „fanatizmus kora”-nak.

Visszaemlékszem, gyermekként számtalan példát tártak elénk tanulmányainkban, filmeken a tévében, ahol a középkori klérus rémtetteit ábrázolták. Inkvizíció, konkvisztádorok, tudományok tűzzel-vassal irtása, boszorkányüldözések, stb. Valahogy úgy voltam vele mostanáig, az ember fejlődik, tanul a hibáiból. Tévedtem. Boszorkányokat már nem üldözünk, de a pármillió zsidót azért sikerült kínhalálba küldeni.

Akkor is tévedtem, amikor a XX. század szocializmusa után feltételeztem, sosem térhet vissza az a kor. Visszatért. Nyugatról árad felénk ez a pusztító kór. Egyelőre parányi védőbástyaként Magyarország ellenáll, de alig hiszem, hogy győzhetünk ekkora túlerővel szemben.

Emberi torzók alkotta tudattan massza hömpölyög az utcákon, őrjöngenek, pusztítanak és elképzelhetetlen mértékben agresszívak. A baloldali fanatizmus mindig gyilkoshajlamú. S ha megnézzük ezeknek a korcsoknak a vezetőit, fizikai értelemben, mintha ikrek lennének: csenevész test, merev testtartás, mélyen ülő, gonosz szemek. Istenem, azok a szemek! Mint értelem nélküli emberszabású rokonainknak, a majmoknak, olyan a szemük.

Minap beszélgettem erről egy ismert pszichológussal, egy komoly szaktekintéllyel. Álláspontja szerint attól igazán veszélyesek azok a társadalmi folyamatok, amelyektől elborzadunk, hogy nem is igazán a rendszer ellen szerveződnek, hanem a másik ember ellen. Hogy bár egyfajta verbális absztrakció formájában halljuk az „Orbán lop!”, Orbán takarodj!” rigmusokat, agresszivitásuk alapvetően azokra irányul, akik nem értenek velük egyet, akik a rendszert fenntartják szavazatukkal.

Lásd: tatabányai kávézó tulajdonosának inzultálása, újságírók pellengérre állítása, ellenük uszítás jelentős tömeg előtt. (Ezek a korcsok simán végig néznék, ahogy Petykó zömében homoszexuális testőrei embereket kínoznak), hivatalnokok megfenyegetése börtönnel, ha hatalomra kerülnek, vagyonelkobzás, stb.

Magyar Péter szekta tagjai mai napig osztják, amit ez a komcsi gazemberek üzekedésének végterméke óbégatott pár hete: amikor hatalomra kerül, megjönnek a pénzek Brüsszelből és ő szétosztja a nép között, mindenkinek jut 800 ezer forint. Ki mindenkinek? Nekünk, Fidesz-szavazóknak is adna? S ha nem mindenkinek adna, akkor kiknek nem? Nem mondja meg, a szektája követőit meg nem érdekli.

Egyik autónkat Pécsen szervizelték. Eleve vicc, hogy Budapestről Pécsre kell járnunk, ha azt akarjuk, hogy értékelhető munkát kapjunk a pénzünkért. Mindegy! Pár napig volt lenn. Nem egy feltűnő autó, egy E-Classe Mercedes. Nem is új, a legöregebb gép a flottában. Valaki végig karcolta az oldalát egy fémtárggyal.

Engem ugyan senki nem ismer Pécsen. Biztosan nem ártottam ott senkinek. Az autónk irritálta, ennyi elég volt, hogy megrongálja. Védekezhetek én, hogy Miskolcon, a Vasgyárban nőttem fel proligyerekként, s amit elértem, magam értem el a legcsekélyebb támogatás nélkül. Értve ez alatt bármiféle anyagi támogatást. Mert azt nem szeretném eljelentékteleníteni, hogy a párválasztásban mindig szerencsés voltam, s ilyen formában igenis volt/van támaszom.

Fanatizmus, irigység és agresszió = baloldal.  

Miután pedig Kétéltű Messiás Péter kijelentette, hogy márpedig ő hatalomra kerülése esetén törvényt hoz, és a neki nem tetsző médiamegnyilvánulások szerzőit a sajtószabadság európai értékeinek jegyében börtönbe záratja, az EU vezetői meg sem csuklottak.

Amikor a mostanában istenített tömeggyilkos Kádár János a rémtetteit elkövette, Moszkvából szóltak rá, hogy „Kádár elvtárs, elég lesz a kivégzésekből, mert azok inkább gyengítik a rendszert, mintsem erősítenék”.

Ehhez képest a látványosan selejtagyú Ursula és Manfred hallgatnak. S a hallgatásuk beszédesebb, mintha elkezdenének a maguk iskolázatlan, szabatosan fogalmazni képtelen stílusában esetleg mentegetőzni, vagy a formális logikát savval leöntve elmagyarázni, miért is jó újságírókat bebörtönözni, ne adj isten megkínozni és kivégezni.

Jaj, annyi minden kavarog a fejemben! Olyan végtelenül visszataszítónak látom ezt a világot, a liberális démonokráciát!

Deutsch Tamás csúnyán beszél angolul. Hetekig erről szólt a balos média. Miközben Magyarországon mandátumot szerzett Izé Kinga (a neve sincs meg!) magyarul sem tud. Megkérdezhetem, miért az angol a hivatalos nyelv az EU-ban? Hány angol anyanyelvű ország van a 27 tagállam között? Ja, hogy egy sem? Hurrá! De akkor miért nem szuahéli a közös nyelv? Ezzel az erővel?

Vissza a témához!

Szóval, az utcákon őrjöngő elégedetlenek soha nem lesznek képesek ártani a patás Orbánnak, így maradunk mi, akik Orbánt hatalomban tartjuk, s közben jól keresünk ezzel a tettünkkel. Bakker, számomra gazdaságilag előnyösebb lenne egy komcsi kurzus. Amennyiben csak a zsebem tömködésével foglalkoznék, simán beállnék a Tisza Szektába óbégatni. Úgy tennék, mintha én is meggárgyultam volna, mint ismerőseim egy jelentős része.

A KÁ életbe, mégiscsak 800 ezer forint ütné a markomat, ha Petykót kineveznék Cézárrá!

Francba, megjátszani sem tudom, hogy degenerált vagyok.

Azt mondják, ha rákérdezek, hogy nekik nem a hozzám hasonlókkal van bajuk, hanem  Lölővel, Tónival és társaikkal. Túl azon, hogy fogalmam sincs, miért van velük bajuk, azt sem látom rendelkeznének akkora erővel, hogy a szupergazdagokat vegzálhassák. Pontosan lehet tudni, hogy ezek, - köztük sok ismerősömmel – minket végeznének ki, mint Szamuely a falusi tanítókat, miközben a grófok, bárók nyugatra menekültek.

Mit tudnak ezek „Tóniról”? – Semmit! Bezzeg én, akit két évig ott ütött, ahol ért… El tudom képzelni, hogy Tóninak van a falon pár fotója az ellenségeiről, akikre darts dárdákat dobál. Látom magam közöttük. Kérdezzétek meg Balogh Radosztinát!

Adva van egy francia, német, spanyol, tököm tudja milyen nemzetiségű multi, akik lefizették a komcsikat és évtizedekig élősködtek a vízkészletünkön, az áramszolgáltatóinkon. Az nem baj, a jó. Az már nem jó, hogy ezek a közszolgáltatások Orbánnak köszönhetően magyar kézre kerültek.

„Ne bassz, hülyébb, mint én, a kocsmatöltelék, tehát ellopta az eszem után a … a … a … mindenemet IS! Nekem kell a csilliárd!”  - Ilyenek a Tiszások és DK-sok is, meg minden baloldali, ideértve a nemzetikommunista Mi Hazánk Mozgalmat is.

Sosem nézek csakis EU-s adatokat, nálunk az egyik legolcsóbb a rezsi. nálunk van a legtöbb családi adókedvezmény, a GDP-hez viszonyítva nálunk az egyik legkisebb az államadósság.

Úgy van, Tiszás majmok! Államadósságot %-ban szokás mérni és mindig a GDP-hez. Minden más csak arra jó, hogy titeket, mentálisan a majmok szintjére alacsonyodott korcsokat lehessen hergelni vele.

NEM VAGYTOK EMBEREK!!!

Evolúciós szakadék van köztünk. Az agyunk evolúciója ugyanis nem csupán annyiból áll, hogy az agytömeg és testtömeg aránya, kortex és szubkortikális struktúrák aránya és prefrontális kortex relatív mérete eldönti, mennyire vagyunk intelligensek. Nem! A nagyagy (szürkeállomány) növekvő aránya a többi agyi struktúrához képest ugyan emberré tesz titeket is, ám a valódi korrelációt (intellektuális fejlettségi szintet) a kortikális neuronok száma, az ingerületvezetés sebessége és a  terjedelmesebb szürkeállományon belüli ingerületvezetési megoldások mutatják. A ti agyatok egy ásatag (kihalt emberfajta)  ember szintjén működik. Az ingerületvezetés az agyatokban primitív berögződéseket követ, képtelen az agyméretetekhez méltó differenciált ingerületvezetésre.

NEM VAGYUNK EGY FAJ!

Tagjai vagytok a Homo nemzetségnek, de nem vagytok Homo sapiens sapiens. Valami más vagytok. Még nincs rá tudományos definíció. Nincs, mert a tudomány is úgy kezel titeket, mint egy eltérő világnézetű embercsoport. Óriási hiba! Nagy árat fizethetünk ezért.

Néhány itthoni történésből is leszűrhető, mekkora hiba. A Fidesz eddig úgy nyert, hogy a fennálló rendszert (liberális demokrácia) kiismerte, annak működési metodikáját a saját javára fordította. Az úgynevezett baloldal nem is értette mostanáig, mi történik vele. Aztán elkezdték használni az embertől eltérő agyukat. S lám, megalkottak egy teljesen új, számunkra, emberek számára érthetetlen, értelmezhetetlen rendszert.

A minket vezető politikusoknak jól láthatóan fogalmuk sincs, miként kellene alkalmazkodnunk az új rendszerhez. Pedig kellene, mert a teljes EU, azaz a teljes Nyugat-Európa letért az ember útjáról, és az új Homo faj agresszív, evolúciós szempontból adekvátabb válaszokat adó metodikáját dolgozza ki napról napra.    

Ez ugyan egy súlyos intellektuális hanyatlás, de sokkal életképesebb biológiai szempontból. A gender studies-zal és az lmbtq-propagandával együtt. Amint minket kiirtanának, említetteknek is annyi lenne.    

Mit mondjak, az evolúció elpártol tőlünk, ha világnézeti kérdéssé silányítjuk a jelentőségét. S ha ez így lesz, akkor Isten számára is csak egy voltunk a számtalan lehetőség közül.

Most mit mondjak, az agyi evolúciós különbözőségeink itt is szépen kettéválasztják a társadalmunkat, mint nyárspolgár anyuka a gyereke frizuráját iskolába menet előtt. S miközben azon megy a vita, mit mondott 2006-ban Gyurcsány és Orbán, vagy mit mondott a debilfejű Tiszás Kollár, te csak ámulsz és bámulsz a szómágiák kereszttüzében, holott a helyzet egyetlen varázsigével feloldható: NINCS EU-s PÉNZ!

Az a pénz sosem volt az EU-é, az mindig a magyarok pénze volt. Egyszerűen nem is tudott más lenni, hiszen nemzetközi szerződésekben vagyon rögzítve, honnan származnak azon javak, s miként kell velük cselekedni.   

Mi, a NEM baloldaliak mindig hangsúlyozzuk, hogy az úgynevezett EU-s pénzek valójában magyar pénzek, amelyet befizetünk egy közös kasszába, s amely kasszából egy bizonyos hányad a saját pénzünk után visszajár. VISSZAJÁR!

Nem német, holland vagy luxemburgi (LoL- Luxemburg!!! Éééérted?) emberek által megtermelt javakról beszélünk! Ahhoz a pénzhez a magyaron kívül egyetlen nációnak sincs semmi köze. Azt a pénzt a magyar gazdaság termeli ki. Én teszem hozzá: a magyar vidék termeli ki, Budapest 5 fillért nem tesz hozzá, mégis többet kap belőle egyedül, mint a 18 vármegye együtt! Hát ennyit a kivéreztetett fővárosról, Budapest Köztársaságról.

Tehát szerződések szerint beengedjük a piacunkra a nyugat-európai cégeket, akik itt óriási profitot termelnek, sokszorosát annak, amit otthon termelnek, a fejlett nyugaton (hangosan röhögök – fejlett nyugat!). Azért tegyük hozzá, az ő közreműködésükkel hízik a magyar DGP, tehát jól van ez így. Azaz jól volna, ha az EU nem döntött volna úgy, hogy feltámasztja a Szovjetuniót, legalábbis metodikájában és retorikájában. Európa proletárja egyesültek. Ha ezt Lenin elvtárs megérhette volna! 

A neobolsevikok, a liberális démonokraták kitalálták, hogy minden az övék, s ha nem nézed a hála könnyeitől elhomályosult tekintettel, amint az EU vezetői szétlopják a pénzedet, akkor te fasiszta vagy, te nem vagy demokrata, akkor a hazád nem jogállam, ergo nem kapod vissza a pénzed azon százalékát, ami szerződés szerint neked jár.

S hogy miért nem törődik a bolsevik nyugat holmi szerződésekkel? – Tök egyszerű: baloldali diktatúrákban olyan burzsoá ármányt, mint kölcsönös gazdasági előnyökért szerződést készíteni, nem ismerhetnek el. Baloldali diktatúrákban ideológia van, amit mindenkinek egységesen vallania kell, különben a megtorlás.

Nem véletlenül vartyog arról ez a kiskurva, ez a magyarpéter, hogy kit hogy fognak ők elintézni, amikor hatalomra kerülnek. Nem fognak. Gyengeelméjű korcsok az elsőtől az utolsó szálig.

Azt is mondta ez a poloskaságig felmagasztalt hitvány torzó, hogy Deutsch Tamás milyen rossz kiejtéssel beszél angolul. Hát, öcsém, ti meg magyarul nem tudtok sem értelmesen, sem szabatosan beszélni. S az még hagyján! A magyar nyelvet értelmezni sem vagytok képesek.

Az „EU-s pénz” magyar jelentése csupán annyi, hogy olyan magyar pénz, amely egy uniós üzlethez köthető. Vagy szerintetek a konyhapénz a konyháé? A zsebpénz a zsebedé, te nyomoronc?

Tehát, amikor Orbán Viktor azt mondta…

Idézem:  „A kommunizmus a saját országaiban évtizedekre intézményesítette a korrupciót, az erkölcsi relativizmust, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a hamis adatokat szolgáltató kormányokat, a felelősséget nem ismerő politikusokat és a politikai hazugságokat. Az Unió bővítésével ezek közös örökséggé váltak. Ezekkel most már az egész Európai Uniónak szembe kell néznie. Úgy mint a saját területén belüli saját problémáival. Azt hiszem, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a németek ezt talán hamarabb megtapasztalták, mint Európa más népei, rögtön az újraegyesítés után… Ezért kell az Európai Uniónak világossá tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak.”

Miért is fakadt ki Orbán Viktor? – Mert az EU komcsi vezetése segített Gyurcsánynak meghamisítani a gazdasági adatokat.

Értitek, a ká édesanyátokat, trógerek? – Itt nem holmi, az EU által ellopott magyar forintokról van szó, hanem a választás elcsalásáról, az EU-nak szolgáltatott hamis adatokkal való manipulációról, amely súlyos bűncselekményben a komcsi EU segítette a komcsi magyar kormányt. Ismert a végkifejlet: szemkilövetés, majd kampány nélküli Fidesz kétharmad.

Természetesen ti csakis a pénzre tudtok asszociálni, mert nektek nincs hazátok, csak üresen ásítozó telhetetlen zsebeitek. Ezért is álltok értetlenül most, hogy miért vagyunk felháborodva annak a rusnya némbernek a színvallásán. S csökevényes agyatokkal analógiát kerestek ott, ahol nincs.

Ismételgetem önmagam: ti nem tudtok logikusan gondolkodni, az agyatok képtelen az emberi értelem szintjén absztrahálni. A formális logika nektek ármány, a kauzalitás fasiszta inzultus. Egy nyelv, jelesül az anyanyelvetek szemantikai szabályait sem ismeritek, feldolgoznotok sincs mivel.

Nem világnézeti okokból fogjátok elveszíteni a magyar állampolgárságotokat, hanem, mert az embernél alacsonyabb létformába süllyedtek vissza. Látványos performanszok kíséretében.  

Nem újkeletű kérdés, de az utóbbi időben egyre többször merül fel, vajon ki kell-e lépnünk az Európai Unióból. A tegnapi napon aztán egy kommunista EP-ügynök, a Tisza Párt ágense, bizonyos Kollár Kinga elmondta, pontosan mi is az Európai Unió és mit várhatnak tőle a magyarok.

Kétféle attitűd létezik: a baloldali, amelyik az Unióban maradásért rinyál, hogy túléljen, és a nemzeti, amelyik nem meri bevallani, hogy az EU egy óriási kudarc, egy menthetetlen projekt, ezért annak belső reformját hirdeti meg hamisan.

Az Európai Unió pont ugyanúgy reformálhatatlan, mint a Szovjetunió, a szocialista világrend volt, ráadásul ugyanabból az okból.

Én még emlékszem gyerekkoromból a reformszocialistákra. Ezek ugyanolyan megátalkodott kommunisták voltak, mint a többi, csupán elégedetlenek voltak saját pozíciójukkal. Ezért elkezdtek ötletelgetni, amiből aztán sosem sült ki semmi érdemleges. Éppen ezért magabiztosan állíthatom, ha véletlenül többségbe kerülne az EP-ben a patrióta szárny, az EU akkor is megmaradna egy kommunista csökevénynek, egy élhetetlen és irányíthatatlan társadalmi lélekvesztőnek.

Az egyetlen reményünk, hogy az orosz-ukrán háború, illetve az USA-Kína-Oroszország hármas hatalmi tengely törekvései kivégzik ezt a torz társadalmi tákolmányt.

Az EU eredetileg gazdasági társulás volt. Ergo az EU vezetőinek most az lenne a feladata, hogy Európa egységes gazdaságát feltegyék a világtérképre. (Ott tartsák vagy visszategyék? – Nem tudom.) Ehelyett ideológiai csatározásokat folytatnak, szélsőbaloldali (van nem szélsőbal is? – Szerintem nincs!), agresszív ideológiákat terjesztenek, tagadják a formális logikát, a kauzalitást, tagadják a tudományokat általában, az intellektust kvótákkal helyettesítik, és mindent elpusztítanának, ami nem úgy néz ki, mint ők.

Tipikus komcsi attitűd. Ilyen volt a Marxizmus, ilyen volt a lenini-trockiji-sztálini bolsevizmus, ilyen volt a hitleri nemzeti szocializmus. A baloldali „értékrend” egyetlen alapja a mások kiirtása. Mint valami degenerált verziója a Hegylakó című filmnek: „Csak egy maradhat!”

Az egységes Európa gondolata utópia. Még akkor is az, ha USA néven már megvalósult és ma a világ vezető hatalma. Éppen az USA létezése egyértelműsíti megkérdőjelezhetetlenül, hogy a büdös életben nem lesz egységes az Öreg Kontinens.

Persze, közös európai gazdasági megfontolásokra továbbra is szükség lenne, ha nem akarjuk, hogy kontinensünk ilyen értelemben (is) perifériára szoruljon, valahová Afrika-alsó mögé. Ám ehhez nem degeneráltak gyülekezete alkotta parlament és bizottságok kellenének, hanem a nemzetállamok választott kormányainak szoros együttműködése.

Abban a pillanatban, hogy ideológiai azonosság szükségességéről kezdenek el hablatyolni, már ki is végezték az értelmes diskurzust. S létrejön Orwell-i disztópiája, az 1984, ahol akkor sokszínű valami, ha mindenki ugyanazt a sokszínt, ugyanabban formában, méretben és sorrendben élteti.

Az EU a társadalmi gondolkodás kreativitását tűzzel-vassal irtó torzszülött. Az EU a gondolkodás sokszínűségét ördögtől valónak tartja. Az EU egy lehetőség az emberiség legősibb és legaljasabb ellenségének, a baloldaliságnak a túlélésre.

EL KELL PUSZTÍTANUNK AZ EURÓPAI UNIÓT, HA AZT AKARJUK, HOGY AZ EMBERI FAJ FENNMARADJON. 

Eljött az ideje, hogy hazánknak új nevet adjunk. A Magyarország immáron elavulttá vált, nem jelképezi azt a kultúrát, amiben ma élünk. Oly mértékben megszaporodott a polihisztorok száma, hogy nálunk egyetlen Facebook-csoportban több van, mint a világon máshol összesen. Gondoltam rá, hogy exportálnunk kellene őket jópénzen.

Ráadásul a magyar polihisztorok egy igen különleges fajta, ugyanis a polihisztorság velük született képesség. Nem, ők nem jártak vagy járnak iskolákba, nekik nem kell, ők genetikusan hordozzák a tudást. Nekik már a szüleik és nagyszüleik is polihisztorok voltak. Náluk generációkon át öröklődött ez a tudományos éleslátás, a minket körülvevő világ tévedhetetlen kiismerése, a problémák megoldásának azonnali és egyedül üdvös módjainak kifejtése és elvangelizálása.

Kinyilatkoztatásaikat halált megvető bátorsággal teszik meg a közösségi médiában, nem riadva vissza a gyíkemberek irányította bábkormányunk elpusztításukat szorgalmazó intézkedéseitől sem, a rájuk szabadított járványoktól és nem-járványoktól.

Intermezzo: Természetesen ők döntik el, hogy valami járvány vagy nem-járvány, de azt mindig tudnunk kell, hogy a gyíkemberek által ellenük szőtt ármányról van szó.

Bizony a gyíkemberek rettegnek tőlük, mert, mint hangoztatják: a tudás hatalom. És ők a tudásban bizonyosan hatalmasok. Reszkessetek hát, gyíkemberek! Reszkessen mindenki, aki ellenük szegül, mert mindenkit kurvára kiokosítanak, akármekkora egyetemi professzor, akadémikus, vagy sokdiplomás agymosott.

Miközben elszorult torokkal várom, hogy engem is kiokosítsanak, teszek egy vallomást:

Jártam iskolába. Mit jártam! Több iskolát is elvégeztem. Diplomákat szereztem és doktori fokozatot. Tudom-tudom, hiba volt! Teljesen kimosták az agyam, totál zombit csináltak belőlem a gyíkemberek. A memóriámat is kitörölték. Nem emlékszem olyan, a nagyszüleim idején használatos, csodaszámba menő mesterkedésekre, amelyek minden rosszat azonnal jóra fordítottak.

Hozzáteszem viszont, egy-két polihisztorral volt alkalmam alsóbb iskolákban együtt járni. Mentségükre legyen mondva, az általános és középiskola jogszabályban rögzített kötelezettség volt. Egy kísérlet a gyíkemberek részéről, hogy őket is átváltoztassák. Jelentem, a gyíkemberek rábasztak, bennük már akkor ott volt a mindentistudás-gén úgyhogy azokat az alsóbb iskolákat ők szépen végig bohóckodták.       

Pusztán azért haragszom rájuk picit, mert nem karolták fel a magamfajtákat, nem óvtak meg minket a galaktikus ármánytól. Megtehették volna. Csak annyit kellett volna mondaniuk: „Figyelj, ne tanulj, mert nemsokára rendszerváltás jön, ahol mi, született polihisztorok majd minden bajotokat megoldjuk, s ha te sem tanulsz mostantól, talán a gyermekedből is egy olyan szuperintellektust tudsz majd nevelni, mint mi vagyunk.”

Szóval, ez azért geciség volt a részükről!

Nem egy ismerősöm, barátom és családtagom, valamint jómagam is, évtizedeket  töltött mindhiába egyetemeken. Egyeseket úgy megfertőzték valami vírusokkal vagy a tököm tudja mivel a gyíkemberek, hogy katedrát vállaltak vagy egyéb, a gyíkemberek világában tudományosnak mondott területen helyezkedtek el, s így önkéntelenül is… Hát vagy aljas indokból, a mindentistudás-gént hordozók iránti féltékenységből SZÁNDÉKOSAN a mi genetikusan polihisztoraink áldott életét veszélyeztették/veszélyeztetik.

Oltásokkal, élelmiszerekkel, járványok izolálásával. És nem biztos, hogy csak azért, mert már nem emlékeznek, nem emlékezünk rá, hogy nagyanyáink korában húslevessel a halottat is feltámasztották.

Szóval, a mi genetikusan polihisztor honfitársaink élete minden nap súlyos veszélyben van általunk. Bármi, amit teszünk, az ő elpusztításukra tett kísérlet. Olyan borzalmas így élni, hogy tudom, ha akaratlanul is, de csodálatos lények életét veszélyeztetem.

Mert mi lenne velünk kocsmatöltelék alkoholisták nélkül, semmire sem alkalmas segédmunkások és munkakerülők nélkül? Hogyan műtene egy orvosprofesszor, ha nem lenne a kórházakban takarítónő? Megenné őket a kosz!

Elkeserítő helyzet.

Az a szerencsénk, hogy ezek a lángelmék, ezek a genetikusan magasabb rendű lények szaporodnak, és a gyermekeiknek, unokáiknak tovább örökítik a rezisztenciát a gyíkemberek bábkormányai által működtetett intézményesített oktatás ellen, a hamis tudományok megismerése és elsajátítása ellen.

Van tehát remény!   

Ez most kurva rövid lesz. Mindig elkapcsolom, amikor ezt a visszataszító korcsot mutatják. Ma kétszer is megnéztem a hírekben, miket művel. 

Bazmeg, ez a korcs fenyeget minket? - Eh, gondoljon bárki bármit, de én egy életlen késre tudok csak asszociálni. 

Fogalmam sincs, hogy a Honvédelmi Minisztérium mely szervezete folytatta le ezt a  katonai jellegű kiképzést, amelyen egy miniszterelnökségi kabinet alkalmazottja, egy fiatal hölgy elveszítette mindkét kezét. A hivatalos kommüniké hiányában olyan elmeháborodott korcskurváktól, mint Mérő Vera kell megtudnunk ezt-azt. Engem ez végtelenül felháborít.

Igen, bazmeg, a mi oldalunktól ebben az ügyben részletes tájékoztatást várnék el.

Én még voltam katona. Határőrként 90 napos kiképzésen vettem részt. Volt nálunk is gránátdobás. Rühellte mindenki, még a kiképzőink is. Egy rohadt veszélyes játékszer a gránát. Éppen ezért mi úgy két hétig kizárólag gyakorlógránáttal játszottunk katonásdit. A gyakorlógránát nem robban fel, nincs benne viszont az eszköz képes „elcsappanni”. S ez a legfontosabb! A gránátot úgy kell eldobni, hogy a karunkat hátra húzzuk, majd egy hirtelen mozdulattal, - mint egy ostorcsapás – meglendítjük előre, és elengedjük az eszközt. Az ostorcsapás-mozdulat során a gránátnak el kell csappannia. Amennyiben a csattanásszerű hangot nem halljuk, a gránát nem fog felrobbanni, mert nem élesítettük be.

Emlékszem, még eskü előtt zajlott a gránátvetés gyakorlat. Miután gyakorlógránátokkal kitanultuk a mesterséget, kaptunk élesgránátot, de abból is csökkentett hatásfokút. Összegyűltünk a harci árokban, onnan kellett kidobálni az eszközt. Volt olyan, ami nem csappant el. Ilyenkor a gyakorlatvezető ráparancsolt a katonára, hogy kússzon ki a gránátért és próbálja meg újra.

Senki nem mászott ki közülünk! Az alhadnagy őrjöngött, de kénytelen volt ő kikúszni mindannyiszor. Hiába fenyegetőzött, hogy megfenyíttet, mivel nem tettük le az esküt, nem voltunk fenyíthetőek. Így aztán, amikor én dobtam, s gránát elcsappant, de nem robbant fel, az alhadnagy sűrű káromkodások közepette szépen kikúszott érte, visszamászott és ő dobta el újból.

Szóval, értem én, hogy a kishölgy önként jelentkezett a jó bulinak ígérkező kiképzésre. Értem. S ennyi év távlatából a katonaságból én is szinte csak szép dolgokra emlékszem, pedig akkor igen gyűlöltem az angyalbőrt. Viszont a katonaság akkor is veszélyesüzem.

S itt kérdezném meg a tisztelt szervezőket:

• Milyen kiképzésben részesült a hölgy, mielőtt élesgránátot adtak a kezébe?
• Ki felügyelte az eszközhasználatát, ki volt az a katona, aki mellette állt?
• Milyen típusú (támadó vagy védekező) gránát volt nála?
• Dobott egyáltalán gyakorlógránáttal?
• Hogy lehetséges, hogy az eszközt kétkézre fogta? Hogy a kurva életben, ha egyszer szakember, egy katona állt mellette?
• S ha szabályosan használta az eszközt, akkor a karbantartás során hogy nem derült fény a hibára?

Nem, nem Orbán Viktort akarom lemondatni. Nem is a honvédelmi minisztert, Szalay-Bobrovniczky Krisztófot. Egyszerűen csak érdekelne, mitől érzi valaki magát katonának.

A BM hivatásos állományú tagjaként anno annyit elmélkedtem a fegyverhasználatról. Az irodámban sokszor vettem kézbe a PA-63-asomat, és csak bámultam. Elképesztő, hogy az a kis vasdarab milyen pusztítást képes végezni. Mindig annyira ügyeltem rá, hogy szabályosan fogjam meg, ellenőrizzem a töltöttségét, még akkor is, ha tudtam, hogy előző nap ürítettem a csövet és a tárat. Később, már civilként azért nem tartottam soha lőfegyvert, mert azok közé tartozom, akik gondolkodás nélkül használnák. S amit használat közben tesz az ember, azt ritkán lehet reparálni.     

Az eddigi információk alapján meggyőződésem, hogy ez a tragédia elkerülhető lett volna. Anélkül, hogy kritikai megjegyzéseket tennék a magyar honvédség szakmai és morális állapotára, annyit azért csak megjegyeznék, hogy a honvédelem élén nemrég még egy beteg pojáca állt, Ruszin-Szendi Romolusz.   

Én, aki egyébként abszolút háborúpárti vagyok, őrültségnek tartom az Uniós tagállamok közös nyilatkozatát, amelyben Ukrajna háborújának továbbifinanszírozása mellett döntöttek, továbbá Ukrajna felvételével az Európai Unióba egyszersmind kijelentik, Európának háborúba kell mennie Oroszország ellen.

Az USA magára hagyta Európát. Kína sosem volt Európával. Mégis, ez a parányi kontinens most háborúba indulna. A semmiért. Nem, a III. világháború kitörése miatt nem aggódom. Erre jelenleg semmi esély nem mutatkozik. Ugyanis nem lesz egyetlen Európán kívüli ország sem, amelyik az Unió megsegítésére sietne.

A világ józan felén, - és most már az Egyesült Államokban is – tökéletesen tisztában vannak az igazsággal, hogy ezt a konfliktust az ukrán fél által elkövetett népirtás váltotta ki. Hogy ez az USA korábbi vezetései, a Nobel-Békadíjas Obamaki és a demens kretén Joe Biden adminisztrációk által inspirált cselekmény volt a hoholok részéről, az teljesen mellékes. Növeszthettek volna gerincet is, és mondhatták volna az is, hogy „ez így nem fog menni!”.

Nem ez történt. Mindig azon államok lakossága válik fanatikusan nacionalistává, amelyik kultúra és hagyományok nélkül gyarapszik, amelyik mások kegyéből nyeri el függetlenségét. Ukrajna a tipikus példája e jelenségnek. Így nem is csoda, hogy a nacionalizmus legszélsőségesebb formája terjedt el náluk. 

Számomra egyszerűen felfoghatatlan, hogy hidegvérrel elkezdték kiirtani az oroszajkú lakosságot, vagyis Ukrajna lakosságának 67%-át. És nem is ez az embertelen viselkedés döbbentett meg igazán, hanem az orosz fél várható reakciójának teljes figyelmen kívül hagyása. Totál homály! Leereszkedett a szürke köd, és csak öldököltek.

Csakhogy Oroszország egy atomnagyhatalom. Egyedül annyi atomtöltetet birtokol, mint a világ többi, atomfegyverrel rendelkező állama együtt. Csakhogy Oroszország szárazföldi hadserege a világon a legnagyobb létszámú és legfejlettebb hadserege. Csakhogy Oroszországot soha senki nem volt képes még legyőzni, ami nem valamiféle mágia, hanem a hadi potenciál világos megnyilatkozása.

Jó, jó, de Ukrajnával három éve nem bír. – mondják a kretének. Mondják azok, akik számára a „nemzet” szó semmit sem jelent, s ha mégis hallották már, akkor csakis pejoratív értelemben, mint valami primitív attitűdöt emlegetik. Nincs olyan nép, hogy ukrán. Az orosz ukrajina szó jelentése 'határ menti', a kraj ('szél, határ') főnév elöljárós u kraji ('a határnál') formájából ered. Tehát: O-R-O-SZ. Az „ukránok” csupán tájszólásban beszélő oroszok.     

Ebből egy nemzetállamban azt a következtetést vonják le konfliktus idején, hogy a jövő generációinak együttélése számára meg kell adni a lehetőséget, kerülni kell a vérontást. Persze, nincs háború vérontás nélkül, de Ukrajna népének a nyugati bolsevizmus alól történő felszabadulása után majd felnyílik a szeme, és a két állam lakóinak unokái újra együtt élnek majd.

Tehát szó nincs arról, hogy az oroszok elfelejtettek volna háborúzni, pusztán annyi történik, hogy nem óhajtják kiirtani a testvéreiket.

Itt érdemes említést tennünk Donald Trump, amerikai elnök zseniális húzásáról a nehézföldfémek bányászati joga átadására történő felszólításáról. Ezzel két legyet ütne egy csapással. Egyrészt hosszútávon visszaszerezné az USA Ukrajnába ontott dollárjait, másrészt, megállítaná az orosz offenzívát, mert az biztos, hogy Putyin nem szándékozik megsérteni az USA érdekeit.    

Aki pedig azt hiszi, hogy az Európai Unió vezetői puszta jóemberkedésből állnak Ukrajna mellé, az hülye. Pontosan ugyanazoknak nehézföldfém lelőhelyeknek a felügyeletére pályázik, mint az USA. Bőven megtérülnének azok a befektetések, amelyeket eszközöltek már, s még eszközölnének. Ukrajna EU-tagságának egyedüli indikátora a gátlástalan haszonlesés.

Sem az USA-t, sem az EU-t nem érdekli az ukrán nép. Vicces, hogy pont a másik  háborús fél, az oroszok gondolnak rájuk egyedül.

S ha letisztul a kép, és a számok láthatóvá válnak, az is kiderül majd, meddig hajlandó elmenni az USA az ukrán földkincsekért, esetleg fontosabb lesz számára Kína és Oroszország egymás felé közeledésének megállítása.

Nos, Trump nemrég kijelentette, hárompólusú világrend van jelenleg. Ami szavakban történő elismerése az orosz és kínai hatalmi (gazdasági és katonai) törekvések méreteit illetően. Hogy közben esetleg mást gondol, az most mellékes. Maga a kijelentés alkalmas volt arra, hogy a további feltörekvő államok (India, Törökország)  elbizonytalanodjanak.

Törökország például a NATO vezető katonai ereje az USA után. Nem tagja az EU-nak, ugyanakkor tagja az EU-nál lényegesen potensebb BRICS-nek. Az USA belengette a NATO-ból történő kilépésének lehetőségét. Ebben az Esetben az EU teljesen magára marad. Hiszen Törökországot kizárólag az USA tartja benn a NATO-ban. Ráadásul Törökország sértődött fél az EU-tagság lehetőségének megvonása után.

Adva van tehát egy katonai és gazdasági erő nélküli gittegylet, amely egy éppen a haláltusáját vívó ország  ásványkincseire pályázik a gazdaságilag és katonailag nagyon is erős USA ellenében egy olyan fronton, ahol az orosz medve portyál Kína elvi beleegyezésével.  

Nem tudom, mit remél az EU degenerált vezetése. Nagyon nem is érdekel. Amennyiben ebbe a lehetetlen küldetésbe beletörik a bicskájuk, egyáltalán nem leszek szomorú. A világ jelenleg sokkal jobb hely lenne az EU nélkül. Ami aggaszt, az a három nagy és a mögöttük tülekedő második vonal lehetséges reakciója.

Mert mi történik, ha az Unió katonákat küld a háborúba, de az USA kijelenti, nem avatkozik közbe?   Senkinek ne legyenek kétségei, a sorkatonaságot eltörlő, a hadseregfejlesztést gyűlöletes cselekményként értékelő kommunista nyugati vezetők simán besorozzák a gyermekeinket egy haditudományok tekintetében a béka segge alatt lévő kontinentális hadseregbe alkalmatlan felszereléssel és katonai vezetéssel. Viszont Oroszország lakossága mindösszesen 150 millió fő, tehát a kommunista nyugat létszámfölénye durván négyszeres. Ergo a taktikai atomfegyver oroszok részéről való bevetésének valószínűsége 100%.

„A háború mindennek az atyja és mindennek a királya. Egyeseket istenné tesz, másokat emberré, egyeseket rabszolgává tesz, másokat szabaddá.”

 /Herakleitosz

Ám a legtöbbeket nagy valószínűséggel halottá. Európa napjai meg vannak számlálva. És senkinek nem fog hiányozni.

A Trump-Zelenszkij találkozó, s azt követő baloldali kommnetárok oly mértékben voltak szürreálisok, hogy nagy hirtelen egy régi film jutott eszembe: A Roland Emmerich rendezte „A függetlenség napja”. Esküszöm, volt olyan időszak, hogy hónapokon át minden nap megnéztem. Már-már kívülről fújtam a szövegét.

Volt a filmben egy jelenet, amikor a Will Smith megszemélyesítette vadászpilóta által elfogott és az 51-es körzetbe hurcolt idegent megkérdezi az amerikai elnök, mit szeretnének, miért jöttek a Földre. S felajánlotta a békét. Erre a lény elkezdi szorongatni Dr. Okun torkát, s a hangszálait manipulálva a dokival azt mondatja: „Béke? Nincs béke!”

Aztán a párbeszéd új folytatódik, hogy az elnök megkérdezi: „Hát akkor mit akartok? – S a válasz: „Halál!”.

Nem kérdéses, hogy az én történetemben Zelenszkij a világunkat elpusztítani szándékozó földönkívüli. S mindazok a baloldali médiumok, megmondóemberek és szimpatizánsok, akik most Zelenszkijt méltatják, s kárhoztatják Trumpot, a földönkívüli inváziós hadsereg tagjai, ergo nem emberek.

Nem én vagyok az első, aki megállapítja, a baloldaliság egy permanens konfliktuskeresés. Mindig valami ellen nyilvánul meg, s azt a valamit muszáj elpusztítania, különben nem képes komfortosan érezni magát. A baloldaliság a kakukkfióka az emberi társadalom fészkében, amelyik a normalitás gazdamadarának fiókáit igyekszik kilökni a fészekből, hogy csakis ő élhessen és gyarapodhasson.

Zelenszkij nyilvánvalóan úgy ment el a Fehér Házba, hogy világgá kürtöli, amivel megbízói, a Soros György pénzelte halálgyári bürokraták, az Unió vezetői, valamint a komoly sebet kapott, de még egzisztáló amerikai Deep State megbízták:  Márpedig nem lesz béke! Elég egyértelműen fogalmazott. Hogy teljesen elmeháborodott-e vagy csak egy elvetemült tömeggyilkos, az fogós kérdés. Hiszen baloldalinak lenni eleve egy súlyosan traumatizált mentális állapot, viszont az a gyilkos düh, amit ugyan igyekezett elfojtani, de elő-előtört belőle, egyértelműsíti azt is, hogy ez az ember (?) a továbbiakban is lelkiismertfurdalás nélkül küldi vágóhídra az ukrán népet.  

Ez a mutatványos orosz zsidó szépen letörli a térképről Európa legnagyobb országát.

Végig néztem a teljes beszélgetést Trump, JD Vance és Zelenszkij között. Én biztosan nem bírtam volna 40 percig cérnával a Fehér Ház két vezetője helyében. A nyomorult hoholvezér végig grimaszolt, gesztikulált, s olyan baromságokat mondott, hogy attól az ember füle ketté áll.

Oroszországot nem nehéz a bűnbak szerepébe beleképzelni. Nekünk, magyaroknak különösen könnyen megy. Még a Szovjetunió ukrán hadosztályai által elkövetett atrocitásokat is az oroszoknak rójuk fel. Gondolok itt elsősorban az 56-os forradalom szovjetek általi leverésére. Ezért is terjedt el a „vicc”: Hol voltak az ukránok 56-ban? – Hát a szovjet tankokban.

Szokás a 2014-es konfliktust és a Minszki Egyezmény megszegését a ruszkik nyakába varrni, s úgy tekinteni erre a véres testvérháborúra, mintha annak semmilyen előzménye, kiváltóoka nem lett volna. Márpedig volt! Például a rendes választások előtt három hónappal kitört majdani vérengzés, amelynek folyományaként az oroszajkú „kisebbség” lakta településeken az ukrán nacionalisták elkezdték irtani az oroszokat, nőket és gyermekeket is.

Európában és úgy általában nyugaton a médiahatalom a baloldal kezében volt. A Donbászban történt népirtásról egészen 2022-ig, az orosz különleges műveletek megindításáig azt írták, hogy az oroszok találták ki. Miközben a Minszki Egyezmény keretein belül Oroszország bizonyítékokat tárt az USA és az EU vezetői elé, akik azt nemes egyszerűséggel, mindenféle vizsgálat nélkül hamisnak titulálták.

S lényegében, a közben jelentősen összezsugorodott balliberális világbirodalom csinovnyikjai ma sem mondanak mást, mint azt, hogy az orosz fél volt az agresszor. Sajnos az emberi, tehát a konzervatív tömb is fenntartja egyelőre ezt a retorikai fordulatot. Persze, már nem okáig, hiszen a Föld lakosságának és államainak zöme összefogott a balliberális őrület ellen, s immár az USA-val megerősödve elkezdte a világ elé tárni a baloldal halálos bűneit.

Oroszország ebben a háborúban nem agresszor, hanem a védelmező. Megvédi az orosz népet a kiirtástól.

Teljesen nyilvánvaló, ha Oroszország nem lenne ilyen erős katonailag, az Ukrajna területén élő kb 27 millió oroszajkú lakosságnak a fele már biztosan halott lenne. Talán nem is tudnánk róla, mert a Google tulajdonosai úgy meghamisítanák az adatokat, mint tették az ukrajnai kisebbségek statisztikájával. Csak azt felejtették el eltüntetni, hogy Ukrajna lakosságának 67%-a oroszajkú. És hát, mitől is lesz valaki valamilyen ajkú? Kurvára nem attól, hogy svéd, de oroszul szeret beszélni.

Emlékszem, a szocialista világrend idején az volt a narratíva, hogy a nyugat despotikus, nincs demokrácia, a burzsoázia uralkodik és elnyomja a népet. Semmilyen egyéb vélekedés nem kaphatott teret. Ebben a tévhitben éltünk évtizedekig. A baloldali világuralom mindig ilyen agysorvasztó aljasságokkal tartja fenn rendszerét. Ettől az Európai Unió semmiben nem különbözik.

Szánalmas, ahogy ezek az emberi mivoltukból kivetkőzött ocsmány kreatúrák, Macron, Meloni, az angolt megjegyezni sem bírom, Tusk, von der Leyen és bűntársaik megpróbálják tovább relativizálni a valóságot és az emberiséget belehajszolni a III. világháborúba. Gyakorlatilag az USA-Kína-Oroszország alkotta szövetséggel készülnek szembe szállni.

Tragikomikus!

Trump elismerte a hárompólusú világrendet. Ép ésszel nem is tehetett nagyon semmi mást. Ugyanis az Európán kívüli, szinte valamennyi állam is letette már a voksát. Az Európán és az USA-n kívüli államok létrehoztak egy erős gazdasági-katonai szövetséget. Az USA-nak döntenie kellett, hogy a degenerált Európával szeretne elbukni, vagy fenntartja katonai erejére támaszkodó hegemóniáját a számára fontos térségekben. Európa hamarosan gyarmattá lesz, mert ez így helyes, mert ezt érdemli.   

Nem sok értelme van degeneráltakkal foglalkozni, de a Tiszavezér tegnapi performansza megihletett. Természetesen nem hallgattam végig a „beszédet”, ezt a kétségbeesett helyzetjelentést Mindenszarisztánból. Mindösszesen valami hírösszefoglaló félpercét sikerült elkapnom.

Azt mondja ez Tesco Gazdaságos Lumpenmessiás, amint átveszik az uralmat (faszom tudja hol), azonnal hazahozzák Brüsszelből az ezermilliárdokat, ami nyolcszázezer forintot jelent minden egyes hazájuk fiának. Megtippelni sem tudom, hogy egy ilyen internacionalista mozgalmár mit tekint a hazájának.

Eleve irritál, ha egy korcstestű, palócosan telepofával beszélő kommunista gazember, egy TSZ-elnök epigon arról hablatyol, hogy ő mekkora megmentője már a népének. Nálam már a „nép” szó használata is bűncselekménynek számít. Ugyanis a történelemben mindenki, aki a népről hadovált, a nép nevében képzelte magát megváltónak, szimplán egy mocskos tömeggyilkos volt.

Magyar Péter olyan groteszk vízió manifesztuma, amelyben ő Szamuely Tibor és Lukács Löwinstein György szerelemgyereke. Úgy is viselkedik. Úgy is viselkedik, mint egy igazi bolsevik: csekély értelem, nagy pofa és fizikai paramétereivel fordítottan arányos agresszió, gyilkos hajlam.

Na, mindegy! Tegyük fel, hogy egy párhuzamos univerzumban a mi hazánkról, Magyarországról van szó, s a nép alatt minket, magyarokat ért az elvtárs. Ó, tudom én azt, hogy sokan vannak, akik önmagukra, mint A Népre hivatkoznak! Mit mondjak, annyit is érnek. Hogy mennyit? – Hát egy fabatkát, vagy azt sem.

Én polgár vagyok. Egy hagyományos értékrend szerint élő polgár, aki vallja, hogy a kapitalizmus a lehető legélhetőbb társadalmi rend, ergo a leginkább képes benne kiteljesedni az egyén. S lehet ezt liberális demokráciaként is emlegetni, ami még nem ördögtől való. Amitől a liberális demokrácia mégis visszataszító, emberiségellenes konstrukció, az egy jelző, amit a bolsevikok ez esetben gondosan elhagynak: BAL-liberális demokrácia.

A BAL-liberális demokrácia úgy viszonyul a liberális demokráciához, mint a bolsevizmus a kapitalizmushoz.

Pénteken Miskolcon voltunk a Kocsonya Fesztiválon. Éjszaka bementünk egy szórakozóhelyre (a régi Bányász helyén) csocsózni. Feleségemék beszélgettek ottani fiatalokkal, akik elmondták, hogy féltek a közelünkbe jönni, mert „komcsiztunk”. Ők ugyanis a kommunistákat hősökként ismerik, olyan dehonesztáló szövegkörnyezetről, amiről mi beszéltünk, még nem hallottak.

Azonnal bezáratnám az összes középiskolát és felsőoktatási intézményt! Függetlenül attól, hogy milyen képzések folynak ott. A közoktatás nem létezik többé, ez már a második szocialista népköztársaság propagandájának eszköze csupán. A hős Lenin elvtárssal, Rákosi pajtással és a népért élő Kádár Jánossal. Szamuely Tibor és Kun Béla tömeggyilkosok pedig a népnyúzókat elpusztító héroszok.

Ide jutottunk 35 év függetlenség, 35 év kapitalizmus után. Ilyen gyorsan újra megtalálta a hangját a selejt, a társadalom söpredéke, a dologtalan hőzöngők. Ezért mondta Platon, a demokrácia a csőcselék uralma.

S a csőcseléknek most megvan a megfelelő vezére: egy tyúktolvaj senkiházi komcsi. Egy emberszerű izé, aki soha életében nem dolgozott, aki büszke komcsi felmenőire, aki mindig a potyára hajtott, aki megígéri a csőcseléknek, hogy mindenkit legyilkolnak, aki csak az útjukba áll.

Majd most ő jól elhozza a Kánaánt, a brüsszeli ezermilliárdokat, amiből minden hazája fiának 800 ezer forint jut.

Nettó vagy bruttó? – Csak, mert kapitalizmus van, meg adózási rend.

S mi, akiket elpusztítana a hordájával, mi is kapunk, s csak utána veszik el? Hogyan jött ki a 800 ezer? Hány fős lakossággal számolt?

Brüsszelben megengedték neki, hogy az ezermilliárdokat szétossza a nép közt, nem pedig az EU által előírt programok szerint költse el?

S ha az ezermilliárdokat szétosztotta a nép közt, miből finanszírozza majd az oktatásegészségügyet?  

Nem is tudom, miért izgatnak ezek a kérdések, hiszen én már nem leszek, amikor ők uralomra kerülnek, mivel elpusztítanak.

Azonban bármit is gondoljak erről az évezredes emberi aljasságot magában hordozó szörnyetegről és zombiseregéről, a szélesebb rétegek marginalizálódása egy létező és rettenetesen káros folyamat, amelyet csak táplál minden olyan kormányzati döntés, amely nem kellően előkészített, helytelenül kommunikált és kevesebb közösségi, mint személyes haszonnal jár.

Nagyon hiányzott már a világ porcelánboltjából egy olyan elefánt, mint Donald Trump. A kérlelhetetlen őszinteség rövidtávon ma akkor is többet ér, mint a konspirációk diktálta, hosszútávon hasznot hajtó hazugságok, ha nem értünk vele egyet. Elfogyott az időnk, a hosszútávra tervezés ma rövidlátást jelent.

Én nem tudom, kinek az agyából pattant ki ennek a gigantikus átverésnek az ötlete, de le a kalappal előtte. És hát a humorérzéke! Parádés!

Ahogy ezek a nímandok, a komplett baloldali politikum rácuppantak a témára, s ahogy a még náluk is sokkal butább (ha ez lehetséges) médiájuk és szimpatizánsaik máris elkezdték riogatni a velük egy vegetációs közegben fotoszitetizáló társaikat az 500 méter  magas felhőkarcolóval, s mindegyik azonnal világvégét vizionált, az valami fenomenális!  

Milyen Dubai, szerencsétlen mentális hajléktalanok? – A kormány sosem akart oda építeni semmit. Elmondom a pofon egyszerű valóságot:

Rákosrendező a nevében hordozza lényegét, egy rákos daganat a főváros testén, amit a baloldali világlátás korcsosító hatása növesztett ekkorára. A kormány szerette volna költséghatékonyan megoldani a problémát. Semmi mást nem kellett tennie, mint elhitetni ezekkel a szellemi kódisokkal, hogy oda valami ultramodern városrészt építene, aminek az egész világ a csodájára járna. Tudták, hogy azonnal beindul a pavlovi reflex amazoknál, és rögvest a fertőző szeméttelep megmentésére sietnének.

Mert a baloldalnak tök mindegy, ha a kormány épít egy ultramodern városrészt, aminek a világ a csodájára jár, az nekik nem kell, ők a szemétdombot imádják, mert az tükrözi vissza a budapesti emberek lelkivilágát leginkább. Lásd Városliget Projekt. Mit meg nem tettek ellene! Drogos idiótákat vezényeltek ki, akik odakötözték magukat még az emberi ürülékhez is, nehogy azt a kormány eltakarítsa, s a baloldali sétálgatók ne gyönyörködhessenek ott az égvilágon semmi olyanban, ami egy ember számára undorító.

Tudom én, hogy a baloldalon a józan ész fasiszta ármány, de – ember – hogy lehettek akkora kretének, hogy elhiszitek, arra a talajra lehetséges 500 méter magas felhőkarcolót építeni gazdaságosan? Ja, ja, hogyne, Dubaiban a sivatagi homokra építették fel. Há’, de, bazmeg’ ott megtérül, mert ott a kurva tenger, meg ott a csilliárdnyi olajpénz, oda tódulnak a turisták, stb. Mit olyan rohadt nehéz ezen felfogni?  

Törődjetek szépen bele, hogy a zsigeri aljasságon hizlalt reflexeitek szépen belevittek titeket egy jól kitervelt csapdába.

Ugyanis most a folyton anyagi gondokra panaszkodó fővárosnak ki kell perkálnia a terület vételárát, s mint új tulajdonosnak majd kötelező lesz rekultivációs tervet készítenie záros határidőn belül. Mert, ha nem, Sára Botond szarrá fog titeket bírságolni.

Szóval, sokba fog ez nektek fájni, alja pesti prolik!

Mi, magyarok, a nemzeti oldal viszont mindenképpen jól járunk. Minket nem érdekel, ki teszi rendbe a területet, fő, hogy tegye meg. Csak nektek fáj a külföldi befektető. Ami azért vicces, mert a közműveinket külföldi kézben látnátok szívesen. Azt szeretitek, ha a rezsi magas. A rezsicsökkentés meg egyébként is dakota furfang, hiába alacsonyabb a villanyszámlád ma, mint volt 2010 előtt.

S miközben a baloldali fotoszintetizálók egy része még mindig arról delirál, hogy mekkora győzelmet aratott már a gaz Orbánbasin, addig Karigeri és hű Sancho Panziója, a Levitézlett Dávid már a HVG hasábjain kezdett kuncsorgásba, hogy a kormány adjon má’ nékik holmi háromszáz-milliárdocskát, különben a Zálom álom marad.  

HVG: „Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy állami szerepvállalás nélkül az álmok álmok maradnak, a kormány hozzájárulása nélkül nem megy a területen található vasúti infrastruktúra megújítása, szükség van a kormány államközi szerződésében található, háromszázmilliárd forintos fejlesztésre.”

Ahha! Szóval, adjuk oda a pénzünket, hogy majd ti jól elköltsétek a szokásos módon:

• implantátumos nagy segg Tüttő Katának, és egy nagyobb ló, ami elbírja a tengerből kifelé jövet.
• szivárványos zászlók és Meleg Évtized rendezvénysorozat költségei
• kerékpársávot a városligeti tóra
• KRESZ és angoltanár Gerinek
• fizetésemelés a börtönben raboskodó kerületvezető elvtársnak

HVG: „Vitézy Dávid: Együttműködés, partnerség kell ahhoz, hogy ebből a tervből bármi legyen.”

Milyen tervből, tesóm? Menjetek szépen szemetet szedni a környéken, kezdjétek el speciálba’, mert a rendbírság csak a kezdet lesz. Amint bebizonyosodik, hogy a főváros rossz tulajdonos, a terület visszakerül állami tulajdonba, és nemhogy a vételárat nem kapjátok vissza, de akkora kártérítést basznak oda nektek, hogy egy évtized alatt sem nyögitek ki.  

Nem lesz partnerség, nem lesz együttműködés. Veletek? – Ugyan, kérlek! Mindent és bármit képesek voltatok és vagytok elgáncsolni, ami világraszóló nagy terv volt vagy miattatok csak lett volna.

Ma sem tudok mást mondani, mint korábban: Nullum communem cursum! Nincs közös dolgunk veletek.   

Az érdekeknek két főcsoportja létezik: egyéni érdekek és közösségi érdekek. A két főcsoporton belül van számtalan további tagozódás, ám ezzel én most nem foglalkoznék. Nem, mert az egyéni érdekek többnyire méltatlanok a közös diskurzusra, s közösségből is van számtalan, amelyek teljesen hidegen hagynak.

Az ember, mint társas lény, a társadalmi lét foglalkoztat leginkább.

Értékelésemben kifejezetten szeretném elkerülni az objektivitásnak még a látszatát is. Nem szeretném a legcsekélyebb együttérzést sem mutatni a „másik csoport” iránt. A kamu holisztikus szemlélet teljes elutasítása mellett kell kiállnom, megőrizve a józan ész mindenek felettiségét.

Álláspontom kialakításában a kulturális antropológia, - mint valaha volt adekvát válasz társadalmi létünk fontos kérdéseire - elkorcsosulása egy faji és nemi előítéletességekre épülő áltudománnyá válása a legfontosabb mérföldkő. Ó, memento mori! Mert minden elmúlik egyszer, de nem mindegy, hogyan.

Márpedig eljött az idő, hogy a kulturális antropológia, mint tudomány eltűnjék a liberális démonokrácia bűzös pöcegödrében. Elmerengtem, bizonyára maradtak még épeszű antropológusok, de ők egészen biztosan csak úgy maradhattak, maradhatnak meg, ha eltitkolták, eltitkolják emberi értelmüket az őket körülvevő szubhumán közösség előtt.

A kulturális antropológia olyan emberiségellenes mozgalmak és nézetek szajhája, mint a gender studies, BLM mozgalom és az LMBTQBLABLA ideológia. Tehát, amikor az érdekek két főcsoportját értékelem, a ma társadalomtudományoknak hazudott diszciplínák hamis szándékú alapvetéseit ignorálva teszem.

Véleményem origója a baloldali világnézetnek az értelmi evolúció egy alacsonyabb fokaként történő beazonosítása. A baloldali ember értelmileg alacsonyabb szinten áll, mint a jobboldali. A baloldali ember ugyanis nem képes közösségben élni, nem képes értelmezni a közösségi, társadalmi lét legfontosabb kérdéseit, jelenségeit. A baloldali ember primitív individuális célokat képes csupán megfogalmazni, s a közösség is csupán annyiban létezik számára, amennyiben sokan együtt képesek óbégatni ugyanazokat az individualista lózungokat, amelyek béklyóban tartják fejletlen elméjüket.

A baloldali emberek gondolkodásának középpontjában kizárólag egyéni boldogulásuk lehetséges módozatai állnak. Tekintve, hogy önnön mihasznaságukról nincs belátási képességük elgondolkodni, jobb megélhetésük valamennyi akadályát másokban látják. Ezért azok a szabadságjogok, amelyekről főcsahosaik ugatni méltóztatnak, mindig mások szabadságjogainak korlátozása által teljesedhetnek csak ki.

Minden ember egyenlő! – mondják ők. Ami tényszerűen nem igaz. Egy rest, a tanulást és a munkát kerülő ember sosem lehet egyenlő értékű egy szorgalmasan tanuló és dolgozó emberrel. S ekkor jön a hamis tudomány, a kulturális antropológia, és elmagyarázza, a tanulni és dolgozni restek egy meg nem értett társadalmi csoport, egy kisebbség, amit fel kell karolni, amelynek megértését az ismeretek hiánya nehezíti, az, hogy a többségi társadalom nem tudja, nem érti, vajon milyen valódi okai lehetnek arra ezeknek az embereknek, hogy úgy döntsenek, nem kívánnak a többségi társadalom szabályai szerint élni.

Azt, persze, nem teszik hozzá, hogy a szabályokból ugyan nem kérnek, de a szabályokhoz alkalmazkodók viselkedésének eredményeiből részesedni akarnak, hiszen mind egyenlőek vagyunk.  

„El kell venni a gazdagok pénzét, mert nálam gazdagabb senki nem lehet! Hiszen én vagyok a legokosabb ember széles e világban, így, ha én nem vagyok milliárdos, más meg az, akkor ő csakis becstelenül lehetett azzá.” – Ez a másik kedvenc mantrájuk.

Akik ismernek, tudják, hogy nem a Rózsadombon nőttem fel, hanem a Vargahegyen. A Vargahegyen, bazmeg, Miskolcon a Vasgyárban! Megmondjam, milyen messze van a Vargahegy a Rózsadombtól? – Fényévekre!!!

És biztosan emlékszem, soha egyetlen osztálytársam, vagy környékbeli gyerek matekkönyvét sem loptam el, hogy így akadályozzam meg az előbbre jutásban.  

Nagyon lentről is lehetséges elég magasra feljutni. Ehhez pusztán szorgalom, önismeret és kitartás szükséges. Emlékszem, nagy bulista voltam huszonévesen, de megragadtam a rendszerváltozás biztosította lehetőséget és egyetemre mentem. A gyerekkori barátok ”egyetemfejűnek” csúfoltak. Sosem érdekelt, mentem előre leszegett fejjel, és nem adtam fel akkor sem, ha nagyon fájt.

Nem foglalkozom az ország leggazdagabb embereivel. Egy-kettővel van módom olykor szót váltani. Ilyenkor nem érzem magam feszélyezve, nem viselkedem alárendelt személyként. Miért? – Mert nem irigylek tőlük semmit, mert a hivatásomban letettem a névjegyem, mert van annyi intellektuális munícióm, ami elégséges egy ilyen kommunikációs helyzetben.

Elfogadom, hogy sosem lesz annyi pénzem, mint nekik. Mondanám, hogy nem is kéne, de nem lenne igaz. Pusztán annyiról van szó, hogy felmértem saját képességeimet, közte a „bátorságomat”, a kockázatvállalási hajlandóságomat, és rájöttem, más utat kell járnom.

Még a Miskolci Egyetemen volt irodám, amikor a hozzám faxolni, telefonálgatni rendszeresen bejáró olajszőkítő haverjaim felajánlották, indítsak én is egy vagont. Döntöttem, nem vállaltam a kockázatot. Saját döntés volt. Ők milliárdosok lettek a 90-es évek végére, én meg nem. Kaptam lehetőséget, nem éltem vele. Jó okom volt rá, számomra elfogadható indok. Senkit nem hibáztatok a döntésemért, de nem is irigylem azokat a srácokat.

Churchill nevéhez kötnek egy mondást: „aki húszévesen nem liberális, annak nincs szíve. Aki Negyven fölött nem konzervatív, annak nincs esze.” A mondás vagy tőle ered, vagy nem, de ez biztos. Nos, húszévesen liberális voltam, egészen pontosan baloldali. Ma meg, ha nem is vagyok konzervatív, maximálisan elutasítok mindent, ami baloldali, mert a baloldaliság egy értelmileg fejletlen tudati állapot.

Mindig elmondom, 49 évesen lettem apa. Vagyis, ahogy mondani szokás, már a kazetta ’B’ oldala ment javában. S amit 40 éves korom körül már éreztem, hogy valami nincs rendben a világgal, az apaság szintjét elérve minden egyszeriben világossá vált.

Az egyéni ambíciók egyetlen kiteljesedési módja a közösség szolgálata rendületlenül. S ha ennek akarunk némi szakrális köntöst, ami erőt ad, akkor Isten áldását emlegetjük.

Engem, a meggyőződéses egyházellenest manapság gyakran érnek tetten Isten felemlegetésével. Ennek egyetlen oka, hogy rájöttem, létezésem értelme, annak a csodának a kiszolgálása, hogy apa lehetek.

Ettől a hivatásomban nem lettem kevesebb. Sőt, mások állítása szerint még határozottabbá váltam. A munkám fontos elemévé vált annak társadalmi hasznossága, a közösségi érdek érvényesülésének mind hatékonyabb elősegítése. Két éve ezért még kinevettek, ma már egyre kevesebben, mert az idő engem igazolt.       

Úgy vélem, normális, ha fiatalon az ember álmodozik, és elsősorban saját boldogulása lebeg a szemei előtt. Onnantól nem normális ez az ábrándozás, amikor nem az egyéni képességeit óhajtja latba vetni, hanem másokat szerezne kifosztani, e korcs nézetei ellen ágálókat megfosztani a szólás jogától.

Fejlődni senkinek sem tilos, többnyire ingyen van. Ám, ha a fiatal álmodozók olyan idősebbek világnézetét kezdik utánozni, akik kizárólag másokban keresik saját sikertelenségük okát, és mások kifosztását, mint a magasabbra jutás egyetlen lehetőségét vázolják fel, megragadnak egy primitív értelmi evolúciós szinten, az életük zsákutcába fut, ahonnan nem nagyon van visszaút.

Isten a tanúm rá, megpróbáltam meghallgatni. Azok után, ahogy és amiket nyilatkozott Donald Trumpról, kíváncsi voltam rá, kíváncsi voltam a nép hangjára.

Jujj, bazmeg!!!!

Másfél mondat után lelőttem. Mivel jött elő a második mondatban? Na, mivel? - Mi, a nemzeti oldal homofóbok vagyunk, a mi világlátásunk annyiból áll, hogy szidjuk a melegeket. A dalt nem tudom tovább elemezni, mivel itt megszakítottam a meghallgatását.

Majka! A kurva anyád szidja a melegeket!!!

Térjünk vissza oda, hogy Majka mindenféle bűnözőnek, erőszakolónak elmondta Donald Trumpot. Amikor először indult el az elnökválasztáson, én is úgy kezdtem a mondatot, hogy "Jézusom!". Aztán alaposabban utána olvastam az elnök múltjának. Három főiskolára járt, mindháromban minden éven az első tíz tanuló között volt. Szóval, nem olyan hülyegyerek ez, vontam le a végkövetkeztetést. A négy év elnöksége alatt az USA visszakapott valamit abból a korszakból, amit én is példaként tartok számon. Amiket Majka állít róla, abból semmi nem igaz.

Majka visszasüllyedt egy virtuális nyomorvilágba, egy Ózd-dimenzióba, ahonnan megpróbál felordítani hozzánk, a mi konszolidált világunkba, amelyből saját gyengesége okán kivetettetett.

Sosem vitattam a srác tehetségét. - Mert az van neki. Nem abból indulok ki, hogy én magam nem hallgatom a zenéjét, mert nem vagyok vevő a lakodalmas rap műfajra. A róla alkotott képet nem torzítják el fülsértő kornyikálásai. Ezektől elvonatkoztatva értékelem őt.

Megénekel itt nekünk egy második tanácsköztársaság apokalipszist, ahol a nép majd jól elvesz mindent a gazdagoktól, aztán szétosztja. A mit is? Mit szoktak szétosztani a nép között? - Hát ez az! A nagy büdös semmit!

Hergel, hörög a lepukkant proli. Ennyire futja. Okádék, a legalja!

Nem azért, mert nem lenne korrupció. Nem azért, mert azt képzelem, minden csodálatos. Nem. Egyszerűen én csak ismerem az emberi társadalom működését, képes vagyok értelmezni folyamatokat. A marginalizálódott senkik, akik közé most Majka besorolta magát, semmit nem értenek a világ működéséből. Ám nem is ez a legnagyobb probléma. Sokkal inkább az, hogy saját magukból sem értenek semmit. Képtelenek felfogni, hogy saját gyenge képességeik okán vannak a béka segge alatt.

Gyerekek, aki Majkát szereti ezek után is, készüljön fel, hogy számára még szarabb világ jön. Mert mi, akik építjük a társadalmat, akik előre visszük az emberiség ügyét, egyre kevésbé fogjuk tudni tolerálni a léha óbégatókat.

„A baloldali gondolkodás jórészt olyan emberek játszadozása a tűzzel, akik még nem tudják, hogy a tűz forró.”

/George Orwell

Manapság, amikor ebben a szürreális disztópiában, a liberális démonokráciában, a woke, lmbtq, BLM és társaik világában kell megőriznünk az ép elménket, gyakran emlegetjük fel Orwell nevét.

A napokban láttam szembe jönni az új hisztit, a Digitális Állampolgárságot (DÁP). Hátra hőköltem ettől az értelem nélküli tömeghisztériától. Totál iskolázatlan, a bemutatkozásukban végzettség és képzettség gyanánt az Élet Iskoláját (University of Life) megnevező, ergo totál agyhalott, lepukkant lumpen alakok agymenései, amit többezres nagyságrendben osztanak meg a hozzájuk hasonlóan értelem nélkül vígadók.

Amúgy vicces a hosszú Mátrixos duma, amiben a logikai láncolat sehol nem fedezhető fel. Paródiának elmenne.

Ilyen vagy ehhez hasonló ügyekben jellemzően a jelentéktelen, a senkit nem érdeklő emberek akarják felhívni magukra a figyelmet a jajveszékelésükkel.

Bizony, annyira jelentéktelen vagy, hogy senki nem kíváncsi rád. Sőt, az ilyen intézkedések is, mint a DÁP, tulajdonképpen téged, csekély értelmű honpolgárt segítik és védik. Én ezért is viszolygok minden intézkedéstől, ami értetek van. Undorító, hogy a semmit nem érő „emberek”-ért többet tesznek, mint az értékesekért.

Mindegy! Én már digitális állampolgár vagyok egy ideje. Amint lehetett, regisztráltam. Én évek óta telefonnal fizetek virtuális bankom virtuális kártyájával. Nincs OTP-fiókom. Örülök, hogy eztán nem kell személyit, lakcímkártyát és jogsit hordanom. Örülök, hogy a kocsimban sem kell forgalmit tartanom, bár én azt sem veszem ki soha. Mégsem rettegek, hogy ellopják. Pedig az én autóm jóval drágább 100 milliónál, a tiéd meg egy pármilliós szar.

Engem a munkám miatt több szakszolgálat is megfigyel, lehallgat, az e-mailjeimet duplikálja. Tudomásul veszem. Mégsem érzem magam rabnak, a szabadságomtól megfosztottnak. Sőt, sokszor jön jól, hogy tudják, merre járok, mit csinálok.

Szóval, bazmeg, nem kell a wc-be menekülnöd a vizezett csapoltsörödet meginnod, és attól sem kell rettegned, hogy bárkit érdekel, ha Orbánt csüngőhasúnak nevezed. Ilyesmiért akkor kellett félned, amikor a fajtád volt uralmon az elmúlt rendszerben. Amikor olyan iskolázatlan szartrógerek vezették az országot, mint te.

Jó, jó, sértő vagyok. Te megsértődsz mindenért. Sőt, engem okolsz, hogy nem tanultál, hogy az anyagi lehetőségeid is szarok. Te semmiért nem vagy hibás. Szerinted. Hogy egyébként vérlázító aljasságokat osztogatsz meg napi szinten, hogy engem és a hozzám hasonlókat kivégezni tervező idióták posztjait baszod ki az idővonalra, azt én nyeljem be, én ne sértődjek meg.

Ó, nem kell aggódnod, nem vagyok egy sértődékeny típus. De kurvára vissza tudok vágni, s akkor te vonyítani kezdesz. Azért kezdesz el vonyítani, mert gyenge vagy, mert értéktelen vagy.

Meghallgatom én a sirámaidat, nincs nekem azzal bajom, ha ennyit tudsz csak. Én elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Egyedül az zavar, hogy fel sem fogod, mennyire tudatlan vagy. Még hogy okosabb vagy, mint Mészáros Lölő! Dehogy vagy okosabb! Pont olyan buta vagy mint ő, és még szerencséd sincs, mert nem voltál Orbán Viktor osztálytársa, gyermekkori barátja.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a digitalizált világ is rejt magában kockázatot. Csakhogy te a hálivúdi szar filmeket veszed alapul, ahol a tech guru hacker összevissza klimpírozik a klaviatúrán és feltöri a CIA titkos adatbázisát. Mondom, ennyi eszed van.

De, tudod mit? – Igazad van! Neked nem lenne szabad Digitális Állampolgárságot kapnod. Sőt, az analógtól is meg kellene fosztani téged. Akkor lennél csak szabad, bazmeg, te idióta!

A január 1-én életbelépett intézkedés kapcsán elgondolkodtam. Nem jöhetnek munkavállalók a magyar üzemekbe Ázsiából, mert nem írtak alá valami visszafogadásról szóló egyezményt.

Oké, értem én! Na, de ki fog dolgozni a dél-koreai és kínai üzemekben, gyárakban? Ki? Az a 10-20 örmény és grúz, aki jöhetne, mert aláírtak egy hoax doksit?

Mi állhat ennek a blöffszagú rendeletnek a hátterében?

Nézzük!

1. Orbán Viktor egy előkelő nemzetközi pozíciót kap Trumptól, így az amúgy is várható 2026-os bukást készíti elő, kinyírva a magyar gazdaságot, hogy Magyarnak és csürhéjének nehezebb dolga legyen.
2. Ad némi csámcsogni valót, elterelve a figyelmet a vendégbefektetői program következményeiről.
3. Egyszerűen elment a józan esze.

Esetleg mindhárom. Vegyük sorra a lehetőségeket!

Miért aggódom a vendégmunkás-tilalom okán? Nagyon egyszerű. Logikátlan és ártalmas.

Előszöris, egyetlen vendégmunkás (harmadik országbeli munkavállaló) három magyar ember nyugdíját menti meg. Hogyan? Hát úgy, hogy a levont nyugdíjjárulék az államkasszában marad, hiszen két év után el kell mennie innen. Azt a proli baromságot, hogy Orbán úgyis ellopja, hagyjuk! Ilyen suta módon csak egy tróger melós lop a munkahelyéről. Igen, azok, akik a politikusokat nevezik tolvajnak. Elég morbid, ha azt nézzük, hogy a tolvajozók többsége pár ezrest érő tárgyakért adja el a becsületét.

Másodszor, az ázsiai befektetők üzemeit, gyárait működtetni kell, ha szép GDP-t akarunk, amivel eldicsekedhetünk, hogy „Magyarország előre megy, nem hátra!”. Márpedig vietnami, indiai, nepáli, pakisztáni, stb. munkavállalók nélkül ezek az üzemek bezárhatnak. Simán!

Elképzelem, amint Nagy Márton elmagyarázza a kínai, dél-koreai és német befektetőknek, hogy „márpedig adjatok napi egymillió euró fizetést magyar munkavállalóknak, vagy zárjatok be! Vár titeket a kies Románia és Bulgária!”

Miért éppen napi egy millió euró járna egy magyar munkavállalónak? – Hát mert az összes azt állítja magáról, hogy okosabb, mint Mészáros Lőrinc, ezért neki kell az ország leggazdagabb emberének lenni, és ő nem fog elmenni holmi nettó 500-700 ezerért rabszolgának. Maradnak tehát az ázsiai munkavállalók, akik félmillió nettóért simán hadra foghatóak.

Az a „magyar”, aki azt állítja, hogy a magyar munkavállaló elől elveszik a munkalehetőséget ezek az ázsiai jött-mentek, vagy egyszerűen hülye, vagy hazudik. Egy baloldalira egyszerre lehet igaz mindkettő.  

Több évtizedes tapasztalatom van a munkaerőpiacon, tudom, miről beszélek. A hazánkban működő EU-n kívüli befektetők üzemeibe úgy kell az ázsiai munkaerő, mint egy falat kenyér.

Szóval, akkor vajon odaáll Nagy Márton január végén, hogy „Kedves kínai, dél-koreai befektetők, álljatok tovább!”? Egyénként Nagy Mártontól simán kitelik. Az a fickó oly’ mértékben buta, ostoba tuskó, hogy hozzá képest még a panamai doktor, Bokros Lajos is géniusznak tűnik.

Múltkor néztem egy NGM-es államtitkár nyilatkozatát. Szerintem Down-szindrómás és más mentális betegsége is van. Vagy ott van Czomba Sándor például, aki a foglalkoztatásért felel. Jézusom, annak a sültparasztnak nincs két komplementer pár agysejtje sem!

Az ellenzéki sajtó felemlíti, a kormány nem egyeztetett az érintett gyárakkal, üzemekkel. Hát megkérdezték őket. A legtöbben blöffnek tartják az intézkedést, elnézően mosolyognak.

Mi lehet a blöff alapja? – Az ünnepek miatti leállások idején úgy lézerkardozhat Orbán a munkaerőpiaccal, ahogy akar. Senkinek sem fáj. Van rá két hónapja. Ám január végén, február elején eljön az igazság pillanata. December-január eltüntet a magyar munkaerőpiacról 7-10 ezer ázsiai munkavállalót. Ők nincsenek hozzászokva, ilyen hosszú szabadságokhoz. Németországban tárt karokkal várják őket, akár feketén is. Hozzáteszem, nagyon gyorsan intéznek nekik német munkavállalási engedélyt a magyar vendégmunkás, azaz munkavállalás célú tartózkodási engedélyére tekintettel.

Birtokomban van egy németországi és egy indiai tartomány megállapodásának másolata indiai munkavállalók óriási számú befogadásáról. A németek elkezdték lecserélni a drága német munkaerőt harmadik országbelire. Vajon miért?

Tényleg ilyen hülyék döntenek a magyar gazdaság kérdéseiről? – Elég hülyék, az tény, de nem ennyire.

Hacsak…

Hacsak Trump végleg fel nem rúgja a NAFTA-t (North American Free Trade Agreement). Minden nap tesz Mexikót érintő fenyegető megjegyzéseket. Ráadásul a BRICS-re is reagálnia kell.

Ebben az esetben egy új, időtállónak gondolt, az USA vezette nemzetközi szervezet jó perspektíva lehet az ország kormányzásába láthatóan belefásult Orbán Viktor számára. Nem én vagyok az egyetlen, aki úgy látja, hogy a miniszterelnök magára hagyta Magyarországot, és a külpolitikájára helyezte a hangsúlyt. Ez igenis utalhat a nemzetközi térbe történő átpozicionálására. Nekünk meg itt hagyta a Tóni Műveket és a Pintér Műveket megannyi agyatlan bábbal a csatározásuk hadszínterén.

A vendégbefektetői státusz valóban egy odavetett csont, amire az ellenzék és médiája gyorsan rá is harapott. Olvasom, a kormány visszakozott az 500 ezer eurós lakásvásárlás esetére adható vendégbefektető célú tartózkodási kártya kiadásával kapcsolatban. Istenem, mekkora éhenkórászok amazok ott, a másik oldalon!

Felteszek egy kérdést: - Miért adna bárki is 500 ezer eurót azért a jogosultságért amit 250 ezer euróért az államkötvény megvásárlásával ugyanúgy elnyerhet? Nos, kedves baloldali újságírók?

Tovább megyek: - Miért adna bárki 1 millió eurót egy olyan státuszért, amit 250 ezer euróért is megkaphat?

Vagyis a vendégbefektetői státusz sosem szólt másról, mint a 250 ezres kötvényvásárlásról. A másik két lehetőség csak csont volt éhes kutyáknak. Még hogy visszakozott a kormány! LoL

Amúgy tényleg nem menő már a tényfeltáró újságírás?  Miért nem kérdezi meg egyetlen baloldali újságíró sem, hogy mivel másabb a „vendégbefektető” tartózkodási engedély, mint a „nemzeti érdek” elnevezésű?

Jól van, segítek! – Nemzeti érdek elnevezésű tartózkodási kártyával bárki kötöttségek nélkül vehet ingatlant. Nem kell egy portfólióból választania, nem kell megmentenie a T. I. és O. R. hozzáértésének köszönhetően becsődölt csilliárdos ingatlanbizniszt.

Amúgy ez még vicces is, hiszen a vendégbefektető az ingatlan alapú kötvény megvásárlásával segít megmenteni a becsődölt ingatlanbizniszt, azaz a kínai kölcsön elherdálásának (ingatlanpanamára fecsérelt) kárát kínai befektetőkkel fizettetik ki. Szerintem zseniális!!!  

Az A. C. az elmúlt két évben több ezer ilyen „nemzeti érdek” feliratú kártyácskát intézett vietnami családoknak. Hogy aztán ezek a családok most éppen hol vannak, azt senki nem kutatja. Nem meglepő. Dr. Ruszó Gyula vezérőrnagy Úr, Kormány Megbízott az ünnepek előtt Indonéziába utazott. Na, ki kísérte el? Igen, úgy van, az A. C. tulajdonosa!

Lám, milyen könnyű hülyét csinálni a komplett baloldali médiából! Hogy a politikusokból is? Elnézést, de a baloldali médiában azért vannak, akik képesek gondolkodni is, legfeljebb csak nem divatos elfoglaltság. Ugyanakkor a baloldali politikusok mind segghülyék. Nem fecsérelnék rájuk fölösleges mondatokat.

S ha azt vesszük, hogy az egyes „rendes” jogszabályokat felülírják a vészhelyzetre érvényes szabályok, mindjárt beláthatjuk, hogy Orbán Viktornak nem ment el a józan esze. S mindezt abból a csekély információhalmazból szűrhetjük le, amit ismerünk. Ez a valóság 15-20%-a lehet maximum.

Persze, a tény attól még tény marad: Orbán Viktor lemondott Magyarországról, lemondott rólunk. Hogy ezt önként vagy kényszer hatására tette, az mellékes. Okosabbak Trump elnök beiktatása után leszünk. Én földindulásszerű nagy bejelentésekre számítok.  

Az óévet búcsúztató ünnep, a Szilveszter az egyik legfontosabb ünnepünk minden esztendőben, ha nem a legfontosabb! Egyben a legjelentősebb átmeneti rítus része kultúránkban.

Érdekes, hogy éppen év végére esik az a két ünnep, amely a legtöbb erőt adja az embernek küzdelmes élete folytatásához. Magam is oly’ mértékben kimerültem, mire e mozgalmas terminusnak a végére értem, hogy alig maradt bennem lelkierő. Az egyes történések okozta változatos érzelmek viharában majd’ elveszítettem a józan eszem.

Aztán eljött a karácsony. Amikor megkezdjük levetkőzni magunkról a mögöttünk lévő esztendő fáradalmait, keserűségeit, a szívünk megtelik a jóra és szeretetre való vágyakozással. Érzékszerveink megannyi pozitív ingert közvetítenek elménkbe. A szeretteink látványa az asztal körül, a fa alatt. A bizsergető érintések és a mindenható szeretetből fakadóan elhangzó mondatok egymás felé. Mind-mind eufórikus állapotba, a szentség feltárulásának pillanatába repítik az embert.  

Ebben az önfeledt, megújulásra kész állapotunkban érkezünk meg az év utolsó napjához, ahol fogadalmainkkal erősítjük meg a szebb és boldogabb jövőnk megvalósítása iránti elkötelezettségünket. Ezt, az egyik életszakaszból a másikba való átlépést szimbolikusan megerősítő és megünneplő szertartást az átmeneti rítusok közé soroljuk.

A hagyományos, vagyis a liberális démonokrácia fertője előtti társadalmakban az ilyen átmeneti rítusok nagyon elterjedtek voltak. A mai magyar társadalmunkban is megtaláljuk a nyomaikat, maradványaikat. Átmeneti rítus például a keresztelő, a ballagás, a jegyesség, a házasság, a tisztavatás, a diplomaosztó, a nyugdíjba vonulás, a temetés. Ezek zömmel egyszeri események az életünkben.

Azonban vannak ciklikusan, évről évre azonos időpontban megismétlődő átmeneti rítusok is. Ilyenek a húsvét, a meghaló és feltámadó természet ünnepe, ha a kereszténység előtti  hagyományból indulunk ki, illetve Jézus keresztre feszítése és harmadik napra történő feltámadásának ünnepe a keresztény mitológia szerint.  

Ilyenek a karácsony, a szeretet ünnepe,  és a szilveszter, amely a régi hiedelmek szerint  biztosítja az új évre az egészséget, a szerencsét és az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét. A keresztényeknél ez Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe, az év utolsó napja, az újesztendő vigíliája. Este a templomokban óévi hálaadást, miséket tartanak.

A szilveszter a modern ember társadalmában azonban nem a régi hiedelmekből, és nem is a keresztény misztériumból táplálkozik. Sokkal inkább egyfajta megerősítése a karácsonyi állapotváltozásunknak, pecsét szép fogadalmaink képzeletbeli okiratán. A két ünnep egyetlen szakrális eseménnyé, egyetlen átmeneti rítussá vált, amely a legbensőbb énünkben rejlő varázslatos energiákat szabadítja fel.

Talán nem is helyes, ha úgy fogjuk fel, hogy erőt kapunk a folytatáshoz, mert a legtöbben valóban betartjuk fogadalmainkat, és szép lassan, évről évre egyre jobb emberré válunk. Akár a keresztény mondakörhöz kapcsoljuk, akár attól elvonatkoztatva, mondhatni profán módon éljük át ezt az időszakot, kár Istentől eredeztetjük, akár egy magasabb rendű erkölcsi normából vezetjük le, a szeretet ciklikus, évről évre történő megélése erősíti leginkább az ember lelkét, ad új erőt tovább haladni az úton, hogy kijavíthassuk hibáinkat, hogy kiteljesedhessünk az életünkben.  

Bárcsak kitartana egész évben ez az erő! Bárcsak minden pillanatunkban jók lehetnénk!

Azonban a kontrollálatlan, a tudatos énről teljesen leválasztott érzelmek, fakadjanak is bármilyen jó szándékból, mindig a pokolba vezető utat kövezik ki.

Elengedhetetlen tehát megemlíteni az átmeneti rítusoknak, s úgy általában a szakrális eseményeknek egy igen fontos kellékét, a hangok varázsát. Az ősi időktől kezdve az ember kereste a kapcsolatot a természetfelettivel, a szellemek világával, Istennel. A sámánok, táltos papok, papok, vagyis a vallási specialisták a tudatmódosító szerek mellett a hangokat hívták segítségül. Sípokkal, dobokkal, illetve haranggal és orgonával idézték elő az alkalomhoz illő lelkiállapotot.   

A szilveszteri szokásokban is különösen fontos szerepe van a zajkeltésnek (kongózás, csergetés, pergőzés, gulyafordítás, újabban petárda, tűzijáték és egyéb pirotechnikai eszközök). E hangok pozitív irányban stimulálják az emberi elmét, kvázi segítenek rögzülni (reflexszé válni) azokat boldogságos érzeteket, amelyek mind jobb emberré formálhatnak minket. Éppen ezért visszataszító számomra, hogy szilveszter napján a magukat állatbarátnak deliráló wokeista őrjöngők a kutyák lelki békéje iránt aggódva teljesen kivetkőznek emberi mivoltukból, mint a pride felvonulások lmbtq aktivistái.

Én biztosan állatbarát vagyok. Racionális gondolkodás mellett is. Volt, hogy 14 kutyám és 20 macskám volt egyszerre. Most van öt kutyánk és hat macskánk, de január végén bővül a családunk újabb négy kiskutyával.

Tegnap éjjel néztem a kutyáinkat. A macskákat fölösleges, tojnak a hangokra. A két nagyon idős szuka töksüketek, de feljöttek az ajtóhoz aludni. Sosem tették eddig. Talán érezték, hogy ez lehet az utolsó közös karácsonyunk és szilveszterünk. A két fiatal farok csóválva jöttek-mentek a birtokon, miközben villogtak a fények és durrogtak a pirotechnikai eszközök. Sosem volt egyetlen olyan gyenge idegzetű kutyám sem, amelyik rettegett volna a hangoktól. Nem hinném, hogy ez pusztán szerencse kérdése.

Ők nem emberek. Sem a józan ész szerint, sem Isten szerint nem azok. Emberként szeretni őket ép elmével nem lehetséges. Állatként szeretni őket pedig nem jelenti, hogy kevésbé szeretem, vagy ne tennék meg érük mindent, ami tőlem telik. Csak az érthet meg egy állatot, aki állatként szereti, mindenki más tévúton jár, s klasszikusan csak állatkínzónak nevezhető. Amint mondtam, a pokolba vezető út...

2025-ben nem csupán a szeretetnek kell erősebbnek lennie bennünk, mint eddig bármikor az életünkben, de a normalitás útjára is vissza kell találnunk.   

(Indulatkezelési kísérlet)

Ki az a Till Tamás? - fogalmazódott meg bennem a kérdés hajnali 5-kor, amikor keltem. Aztán gyorsan megvilágosultam, hogy ő az a kisfiú, aki 2000-ben tűnt el,  akinek a tetemét az idén találták meg egy tanyán, beton alatt elhantolva.

Korábban annyit lehetett tudni, hogy a gyilkosai már nem élnek, mindketten öngyilkosok lettek, nem bírták elviselni szörnyű tettük súlyát. Ez volt a kommüniké.

Aztán most kiderült, hogy Petőfi (nomen est omen) Attila tábornok úr és hős csapata a megyei rendőri vezetőkkel együttműködve megtalálták a valódi gyilkost, aki most is él.

Ó, mondom, ez fantasztikus!

Apaként (van egy 7 éves kisfiam) nagyon érzékeny vagyok a témában. Igen, ilyen szülőnek lenni! Nem, nem szülői 1-nek vagy 2-nek, nem! Ilyen apának lenni! Az a hímnemű, magát férfiként azonosító személy, aki ezt még nem próbálta, haladéktalanul kezdjen bele apának lenni! Bárcsak lett volna elég értelmem fiatalon megtenni ezt! Személyiségem legsúlyosabb hiányossága, hogy csupán 49 évesen lettem apa.

A témára visszatérve: olvasom, hogy a rendőrség kegyeleti okokra hivatkozva nem hozza nyilvánosságra a gyilkos indítékát.

Ezt most nem értem. A kisfiú meghalt, meglehetősen különös körülmények között. Alig hiszem, hogy a szülők ne szeretnék a világ pofájába vágni, hogy "íme, ez történhetett meg a gyermekünkkel, óvjátok ti is gyermekeiteket fokozott gondossággal, mert a szörnyek köztünk járnak!"

A szörnyek. Akiknek a neve és motivációja kegyeleti okként értékelhető Petőfi elvtárs és fakabátjai szerint.

És akkor jöjjön a valóság!

Három, szexuálisan aberrált férfi elfognak egy kisfiút, fajtalankodnak vele, megerőszakolják, majd agyonverik. Két elkövető állítólag öngyilkos lett, nem bírva elviselni tettük súlyát. Korábban őket nevezték meg feltételezett elkövetőkként. Most kiderült, volt egy harmadik társuk, aki él és virul.

A harmadik személy az elkövetéskor fiatalkorú volt. Valaki kiokosította, ha teljesen magára vállalja az elkövetést, fel fogják menteni, mert a fiatalkorú által elkövetett gyilkosság 15 év után elévül.

Előáll a gyilkos, közli, hogy különös kegyetlenséggel, szabályosan agyonverte áldozatát. A társaiként feltételezett, közben öngyilkosságban elhunyt személyeket kimenti a bűncselekményből, mondván ,nem tudták, hogy hullát betonoznak be.

Megcáfolni senki sem tudja, hiszen a tanúk/tettestársak halottak.

Öngyilkosok lettek. Vagy nem!

A gyilkos bűntársai akkoriban felnőttek voltak, tehát kizárt, hogy a gyilkos volt az értelmi szerző és utasításokat adó személy.

Hárman megerőszakoltak egy kisfiút, megkínozták majd agyonverték. Tettüket előre megfontoltan, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, fegyverrel (ácskapocs) követték el.

A kiokosított, életben maradt elkövető nem büntethető. NEM BÜNTETHETŐ!!!

Jogászként ellenzem a halálbüntetést, hiszen az igazságszolgáltatásból fontos garanciák hiányoznak. Ugyanakkor, hogy az általánossal zárják ki az egyedit, jogdogmatikailag helytelen. IGAZSÁGTALAN.

Először is, az igazságszolgáltatásnak kötelessége felderíteni a gyilkos gyilkosság utáni életét és bizonyítani, hogy életvitele ma sem különbözik a gyilkosság idején folytatottól.

Ki tudja, hány homoszexuális bűncselekményt követett el élete során? Szerintem az ilyen nem tud leállni, az ilyen egész életében gyilkosként él.

(Dűne?-kritika)

Nem nagyon szoktam posztban kommentálni Hollywood okádékait. A woke-lgbtq-blm őrület óta nem született olyan amerikai film, amit képes lettem volna végig nézni. Mégis, a sci-fi műfaj imádójaként most megteszem. Megteszem, mert a néhai Galaktika Könyvesbolt felszámolása során több ezer sci-fi és fantasy könyvre tettem szert, s ezek ma is részei könyvtáramnak. Mert a Dűne a műfaj egyik alapműve. Mert ki kell írnom magamból a felháborodást, ami ennek borzalomnak a láttán felgyülemlett bennem.

Pár éve elkezdtem nézni az első részét. A szereposztást parádésnak találtam, több kedvencem megtalálható volt benne. Egyedül a Leto Atriedest megformáló Oscar Isaac lógott nálam ki a sorból. Ő már a McDonald’s-os Star Wars-ban is kevésnek tűnt nekem.  

A kissé vontatott bevezetés éppenséggel szépen visszaadta a könyv hangulatát, s már kezdtem reménykedni, hogy valami jó kis fantasztikus filmet nézhetek, amikor belépett Dr. Kynes, azaz Liet néger nő képében. Ahelyett, hogy fehér férfi lett volna.

Nálam itt ért véget az első rész.

Aztán megérkezett a második rész. Olvastam pár ömlengő kommentet, hát rávettem magam és nézni kezdtem. Tíz másodpercig bírtam! Nem viccelek, kb. tíz másodperc elég volt belőle. Aztán még 6-7 alkalommal leültem a képernyő elé, megpróbáltam megerőszakolni magam. Mindhiába. A tíz másodperces limitet nem tudtam átlépni.

Egyszerűen hihetetlen, hogy a woke őrület ilyen kiváló színészgárdából értelmetlenül hablatyoló, majmokként gesztikuláló hordát képes csinálni. Aztán egyszer hangulatba kerültem, és azt mondtam, márpedig végig fogom nézni és kész. Ugyan milyen sci-fi rajongó vagyok, ha még erre sem vagyok képes. miközben régen az összes „Zsé kategóriás” sorozatot zabáltam, többször is megnéztem.  

Hiszen a díszlet, a rögzítéstechnika, a CGI briliáns! Nehogy már fennakadjak olyan csekélységen, hogy a mondanivalója, maga a sztori semmilyen formában nem köthető az eredeti műhöz! Nem is értem, miért pont Dűne lett a címe. Akármi más is lehetett volna.

Kicsit az jutott eszembe, amikor a koreaiak a KIA Niro kapcsán tagadták, hogy az elnevezés Robert de Niro után keletkezett, majd felkérték őt reklámozni. Itt is, a nevek többnyire stimmeltek, de azon kívül semmi más.

S ami igazán megdöbbentő volt, az Chani alakjának megformálása. Egy olyan nőt választottak, aki kb úgy néz ki, mint egy agresszív nősténygorilla. S lám, a filmben egy Chani nevű agresszív nősténygorillát alakít, aki féktelenül gyűlöli az őrült diktátor Paul Atreidest.

Állj! Az én Dűnémben Chani az önfeláldozás megtestesítője, egy egyszerre törékeny és kemény fremen nő, nem pedig a jeleneteit végig őrjöngő nősténygorilla. Az én Dűném Chanija imádja szerelmét, aki szabadságot hoz népének. A woke Chani olyan mérhetetlen gyűlölettel és megvetéssel néz állítólagos szerelmére, hogy bármelyik válóperes ügyben a férfi javára ítélne a feminista bírónő. Mondjuk, ahogy az anyósára néz vagy ahogy az anyósával beszél, az trendi. De inkább tűnik paródiának, mint komoly szituációnak.   

Próbálom megérteni, mit is akartak ezzel mondani a film készítői. Nem nagyon megy. Hiszen a történet egyszerű: a zsarnokság ellen fellázadó nép vezért kap, és elindulnak a felszabadulás útján.

Mi lehet a gond? – Mud’Dib karaktere nem elég metroszexuális, nem tűnik eléggé melegnek? Pedig az őt megformáló Timthée Chalamet nem éppen egy toxikusan maszkulin alkat és jellem. Még bocsánatot is kér, amiért egy szebb jövőt hoz, amiért felszabadítja Chani gorilla népét. Igen, Chani gorilla népe, mert még közli is, hogy Paul nem fremen, hanem örökké egy outsider marad. Milyen kedves és befogadó!

Aztán a végkifejlet végleg megmutatja, hogy ennek a borzalomnak semmi köze Frank Herbert művéhez, mert az utolsó hasonlóságot is elvetik és háborúra készülnek a Nagy Házakkal. Akikről soha nem esik szó sehol. Gondolom, most majd fog.

Őszintén szólva, végig azt vártam, hogy egyszer csak előbukkan Batman vagy Vasember, valami McDonald’s-os gagyi hős. De tényleg, miért ne? Ezt a szart Aquaman-nel nem lehet elrontani.

Végül arra jutottam, hogy ezt a produkciót leghelyesebb, ha egy rohadt drága Űrgolyhókként fogjuk fel. Csóri Mel Brooks most forog a sírjában!