A kajak-kenu a kedvenc sportjaim egyike. Sosem mulasztom el a fontosabb versenyeket, és nagyon büszke vagyok sportolóinkra, hogy a világ legjobbjainak számítanak, ők a szuper elit. Na, meg persze a németek! Azért őket se felejtsük el. Bizony, a nagy rivális sokszor tört már borsot az orrunk alá, és viszont is, ami azért hizlalja a májam.

Egészen bizonyos vagyok benne, hogy a németeknél sem könnyű csapatba kerülni, ott is vannak olimpiákról lemaradó klasszisok, akik más ország színeiben dobogóra esélyesként indulhatnának. Lássuk be, egy olimpiai szerepléssel egybekötött érmes helyezés anyagilag sem rossz lehetőség. A németek mégsem mennek más országokba érvényesülni.

Vagyis adja magát a következtetés, hogy a magyar kajak-kenu sportban nem csupán a szereplés lehetőségétől, és/vagy az anyagi juttatástól való elesés motiválja azon sportolókat, akik most országot kívánnak váltani.

Storcz Botond valamit nagyon nem jól csinál. Miért Storcz? – Mert ő a szövetségi kapitány. Ő az a személy, akinek össze kell állítania egy ütőképes csapatot, de közben a versenyzők lelkét is ápolnia kell. Angyal Zoltán ebben (is) profi volt, míg a jelenlegi kapitány fafejű.

Álljon itt két klasszissal folytatott vitája igazolásul arra, hogy Storcz miként is viszonyul pozíciójához, és ez által a versenyzőkhöz:

- Vajda Attilának az olimpia előtt egy hónappal még válogatót kellett mennie, egy olyan mezőnyben, ahol Jól tudjuk, nincs méltó ellenfele. Ennek ellenére a formaidőzítést e dátumhoz kellett igazítania, hiszen az első válogatón nem ő nyert. Vagyis, ha az olimpia előtt egy hónappal rendezett válogatót bukja, bukja az olimpiát is. A tét tehát nem volt kicsi. Hiába kérte Vajda és edzője, hogy mentesüljön a teher alól, mert az olimpiára kell készülnie, Storcz hajthatatlan maradt, és a válogatási elvekre hivatkozva kötelezővé tette a megmérettetést.

- Paksy Tímea értetlenül állt a döntés előtt, amely szerint a válogatókon részt sem vevő Fazekas-Zur Krisztinát tették a négyesbe helyette. Paksy a válogatókon kivívta a részvétel lehetőségét, Fazekas nem. Fazekas négyszeres világbajnoka a női négyesnek, Paksy hatszoros. Jogosnak vélem Paksy kifogását, különösen azért, mert Storcz Vajdát éppen a válogatási elvek miatt szívatta. Fazekas esetében miért nem számítottak a válogatási elvek? Ráadásul fazekas már tavaly is amerikai színekben indult a VB-n, s az olimpián is csak azért magyarként, mert még nem kapta meg az amerikai állampolgárságot. Vagyis szinte biztos, hogy Fazekas a jövőben már új hazája színeiben indul, tehát nem volt túl okos húzás őt favorizálni. 

Jól látható tehát, hogy Storcz nem az elvek embere. Sportolóként sem volt az. Vajda, bár nagy csalódás volt az olimpián, joggal orrol a kapitányra, hiszen, amíg ellenfelei három hónappal a nemzetközi játékok előtt már teljes erőbedobással odakoncentrálhattak, addig neki mindösszesen egy hónapja maradt. Aki ismeri az élsportot, az pontosan tudja, hogy lehetetlen egy hónapon belül kétszer csúcsformát időzíteni. Vajda kudarca eleve elrendeltetett a válogatási elvekre hivatkozó kapitány által.

Aki odafigyelt az olimpia előtt a sportra, azt is tudhatja, hogy Storcz Janicsot is kihagyta a négyesből, pedig a válogatón mutatott formája alapján ott kellett volna lennie. A szegedi szövetség verte is a palávert. Az is köztudott, hogy Janics egy hisztis picsa. Hatalmas versenyző, a világ legjobb kajakosa, de egy hisztigép. Csak magánvéleményt tudok megfogalmazni akkor, amikor azt mondom, Janics viszonylagos betlijének is Storcz a felelőse. A szakma berkein belülről szerzett információim igazolják vélelmemet, amikor úgy foglalok állást, hogy Janics egy idegroncsként érkezett az olimpiára. Kovács Kati tartotta benne a lelket, mert állítólag indulni sem akart.

S akkor már említsük meg Benedek Dalmát is, aki három olimpiáról maradt le, noha kvalitásai alapján legalább kettőn ott volt a helye. Az idei rendezvényre esélye sem volt, de gyanítom, már tavasszal döntött a honváltásról. Tulajdonképpen megértem a döntését. Jól emlékszem Fehérvári Vince esetére, aki itthon nem kellett, mert már túl öreg volt, aztán 2003-ban Ausztrál színekben összehozott egy ezüstöt 200-on, miközben a mi versenyzőink sehol nem voltak. Szóval, Dalma nem döntött rosszul, amikor távozott.

Mellékesen jegyezzük meg, hogy a férfi 4-es indulása körül is parázs vita folyt. Ott mázlija volt Storcznak, mert a fiúk végül őt (és Fábiánnét) igazolták.

Mindösszesen tehát öt világklasszis versenyzőnk távozik úgy, hogy közben országot is vált.
Íme a nevek:
Benedek Dalma – 5-szörös világ-, 7-szeres Európa-bajnok
Dusev-Janics Natasa – 3-szoros olimpiai, 18-szoros világ-, és 17-szeres Európa-bajnok
Fazekas-Zur Krisztina – 1-szeres olimpiai, 4-szeres világ-, és 4-szeres Európa-bajnok
Paksy Tímea – 9-szeres világ, és 10-szeres Európa-bajnok
Sarudi Alíz – 2-szeres ifjúsági Európa-bajnok

Korábban Angyal Zoltán és a Fábiánné Rozsnyói Katalin viszályáról szólt a sportág, no, meg a sikerekről, mert abból is bőven kijutott. Angyalt végül kicsinálták, de nem lett jobb. Rosszabb lett. Egyesek szerint azért, mert Storcz helyett a háttérből Fábiánné irányít. Ezt én kétkedve fogadom, mert Benedek például Kati néni nagy kedvence. Tudomásom szerint. Aztán ki tudja, mi a valóság. Engem egyébként sem az érdekel, hogy ki irányít a háttérből, hanem az, hogy a kapitány jól vezeti-e a hajót vagy sem. Balhé mindig volt, a sportolók mégis maradtak. Most is van balhé, és a sportolók mennek. Mi változhatott meg ennyire?

Nincs kedvem találgatni. Tudom jól, nüanszokon múlik sokszor. Például Hosszú Katinka is hazatér, otthagyja az amerikai sikeredzőt, Dave Salo-t. Kétségtelen, Salo tanítványai közül senki nem nyert aranyat, aki nem amerikai színekben indult. A sikertelenségre az edző okot sem talált, vagy egyszerűen nem akarta megmondani. Ám Katinka hazatérése mégsem egyenértékű azzal, hogy öt kajakos lány elmegy, vélhetően végleg. Mint versenyzők, legalábbis.

Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy sportolóink a londoni olimpián kiemelkedően szerepeltek. Köztük is a kajak-kenu szakág végzett az élen, ahogy szinte mindig. Van okunk az örömre, a győzelmek ünneplésére, csak kicsit pürrhoszira sikeredett ez a győzelem. S utóhatása a legközelebbi nemzetközi versenyeken jelenik majd meg, amikor esetlegesen a dobogó tetején magyar áll, de nem magyar színekben. Sarudi kvalitásait nem ismerem, de abban biztos vagyok, hogy Dalma, Timi és Nati fognak még borsot törni az orrunk alá.

Én mindenesetre gratulálok a lányoknak, és sok sikert kívánok nekik új hazájukban, továbbra is jó eredményeket a sportban. Az biztos, ha nem leszünk érdekeltek egy-egy versenyszámban, és ők indulnak, én nekik drukkolok majd. Okoztak már annyi örömöt nekünk, hogy a szívünkben megőrizzük őket.

Az életjáradékozó faszparasztok meg menjenek a büdös kurva anyjukba.