Elmondtam már párszor, sem keresztény, sem konzervatív nem vagyok. A keynesi értelemben vett liberális világfelfogást preferálom. Időnként azonban belebonyolódom keresztény-konzervatív témakörök boncolgatásába is, hiszen azért mégiscsak ahhoz a politikai közösséghez tartozom, amelyet egy magát keresztény-konzervatívként meghatározó pártszövetség, a Fidesz-KDNP vezet.

Nagy port kavart mostanában a Böjte Csaba ferences rendi szerzetes atya által alapított Dévai Szent Ferenc Alapítvány bentlakásos intézményeiben egy személy által elkövetett gyermekek elleni szexuális erőszak, megrontás és más bűncselekmények elkövetése kapcsán lefolytatott hatósági eljárás, amelynek végén az elkövető nevelőt harmincév börtönre ítélték.

Sokan szólaltak meg az ügyben, elsősorban ellenséges hangvételt alkalmazva Csaba atyával szemben. Természetesen a kommunista oldalról leginkább, olyan istentelen degeneráltak, mint például Perintfalvi Rita teológus, akit név szerint is említek, mert olyannyira exponálja magát keresztény hitbéli kérdésekben, hogy a túláradó rosszindulatba oltott vegytiszta ostobaságot rajta keresztül kiválóan lehet szemléltetni.

Szóval, ez a Perinfalvi Picsa (szerintem ez jobb név, mint a Rita), - aki egyébként kizárólag szexuális devianciában élő és azt propagáló személyekkel képes közösséget alkotni, s aki a drogtól tág pupillákkal és arab telivérek falloszától tág ánusszal, anyaszült meztelenül egy szodomita kupleráj wc-jében, a fajtájhoz méltó módon pusztult Homonnay Gergelyt Jézus reinkarnációjaként kezeli – Böjte Csabát keresztre feszítené.

Nem volt ugyan egy szava sem, amikor Donáth László, kommunista lelkész (micsoda oximoron!) elítéltetett szexuális zaklatás miatt, noha Perinfalvi Picsa elvileg a nők jogaiért is küzd harcosan. Őt kizárólag Böjte Csaba irritálja.

Némileg meglepő módon ehhez a kárhozat fattya kurvához csatlakozva állítólagos keresztény-konzervatív megmondók is az atya felelősségét firtatják az általa alapított intézményben mintegy tíz éven át tartó abúzus kapcsán, követelve az atya alapítvány éléről történő lemondását.   

Mint mondom, nem vagyok keresztény, így inkább egy világi példán keresztül szemléltetném az esetet:

Adva van egy 24 gyárból/üzemből álló kapitalista vállalkozás, amelyet az alapító személy vezet. Huszonnégy gyár! Sok-sok alkalmazottal, megannyi előállított termékkel. Kiderül, az egyik alkalmazott, amelyik egyébként több, a tulajdonos által létrehozott gyárban is dolgozott az évek során, rendszeresen lop. Erre a kretének azt követelik, hogy a tulajdonos mondjon le. elvégre minden egyes alkalmazottjáért felelősséggel tartozik.

Miről mondjon le, bazmeg? Ez az övé! Nem a népé, nem a proliké, nem a kommunista szószátyároké és nem az erkölcsösködni vágyó kapitalistáké.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett 24 intézmény Böjte Csabáé. Általa létezik, az ő neve fémjelzi, miatta ér bármit is, amit értékként lehet nevezni. Ráadásul Böjte Csaba atya egy katolikus rend szerzetese, tehát reá a klérus szabályai alkalmazandók. Ott pedig nincs lehetőség lemondani, mert Isten szolgálatáról mondana le.

Történetünk hőse sok évvel ezelőtt úgy döntött, felkarolja az Erdélyben élő árvákat, intézményeket hoz létre az érdekükben, új életet, családot, ételt és szeretet ad nekik. Sokezer gyermeket mentett meg az éhenhalástól, elkallódástól és más embertelen sorstól. Az Isten áldja meg érte!

Nem ismerem Böjte Csaba indítékait missziója elindítására. Mindaz, amit ő képvisel, amiben ő hisz, amit ő élete értelmének tekint, az beláthatatlan távolságra áll tőlem.

Mert, bár hiszek a Teremtőben, azt nem azonosítom egyetlen keresztény vagy másmilyen egyház Istenével sem. S akár e Teremtőt, akár az evolúciót tekintem az emberi faj megalkotójának, a lét- és fajfenntartás belénk plántált (ösztön)késztetéseit mindenek feletti parancsolatként fogadom el.

Ebből eredően mindazokat, akik bármilyen okból képtelenek e két alapkésztetést kiszolgálni, betegekként tartom nyilván. Tudom, hogy ez erős kifejezés a normálistól eltérőkre. Igen, normálistól eltérőt írtam. Nem érdekel a liberális démonokrácia semmiféle finomkodó definíciója, amelynek egyetlen célja a valóság elmaszkírozása. Ezek az emberek betegek, slussz.   

Természetesen a létfenntartási ösztönnel élni nem képes emberi egyedek mind meghalnak nagyon hamar. Nem is róluk szeretnék értekezni. Sokkal inkább a fajfenntartási ösztönt kiszolgálni képtelenek viselkedéseiről szólnék.

Számomra a katolikus egyház azért elfogadhatatlan, mert cölibátusban, vagyis a saját Istenük elleni legnagyobb vétekben élnek. Ha elfogadják az Úr általi teremtést, úgy a beléjük plántált szaporodási késztetést is el kellene fogadniuk, ki kellene élniük a szexualitásukat, amely az isteni parancsolat nélkülözhetetlen profán manifesztuma.

Helyette azonban elfojtással élnek, amely vagy súlyos mentális betegségből fakad, vagy súlyos mentális betegség okozója lesz. Akárhogy is, ép értelmű ember, - leszámítva valami nagyon durva genetikai betegséget, amely aszexualitást okoz – nem él cölibátusban.

Teljesen természetes tehát, hogy a katolikus egyházban felszaporodik azoknak a száma, akiknél a fajfenntartási ösztön nem, vagy hibásan működik, mert a klérus adja az egyetlen, a társadalmi konvenciókba is beleillő választ a látszólagos szexmentes életre. A klérusban bújhat és bújik meg a legtöbb szexuálisan hibás orientációjú ember, s köztük a szexuális ragadozók, perverz rohadt állatok, mert az egyház erős védelmező, egy zárt és elzárkózott közösség.  

A papok által elkövetett szexuális bűncselekmények szinte 100%-ban azonos nemű gyermekek ellen irányulnak. Vagyis a klérusban megbújó, mentális betegségből fakadó hibás szexualitású emberek követik el őket. Olyan személyek, akik az én fogalmaim szerint deviánsok, mivel képtelenek „normálisan” élni az ember legalapvetőbb ösztönével. Ezeket az elfojtásuk vitte az egyházba, ahol aztán kihasználják annak hermetikus elszigeteltségét a külvilágtól.   

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a katolikus egyház rossz, hogy a pápa mindenért felelős, ami az egyházban történik. Egyszerűen csak a körülmények olyanok, hogy megalapozzák ezt a helyzetet, amely aztán óriási támadási felületet is biztosít a katolikus egyházat támadó kommunista mocskoknak.

Visszatérve Böjte Csaba atyára: én kiállok mellette. Még egyszer mondom, nem ismerem az indítékait, miért karolta fel az erdélyi árvákat, s bizonyos, hogy bármilyen indok is az, nagyon távol áll az én világnézetemtől.

Van az a régi vicc, hogy „Mi a különbség a pedagógus és a pedofil között? – A pedofil szereti a gyerekeket.” Egyébként az elnevezés is erre utal. Szóval, beteges, perverz vonzódásból is születhetnek jó kezdeményezések. S ha egy súlyosan beteg szexualitású ember éppen Isten szolgálatában, Isten kegye (segítsége) által képes kordában tartani a helytelen vágyait, akkor igenis lehet tisztelni a személyét, a munkásságát.

Ez a Perinfalvi Picsa is odáig van az összes degeneráltért, szexuális aberráltért, de amint e tulajdonságokat egy katolikus egyházbéli szerzetesre vonatkoztatja, máris undorítónak találja. A nyomorultja lépten-nyomon arra célozgat, hogy Böjte Csaba atya maga is aktívan űzi az azonos nemű gyermekek molesztálását.

Nem tudok sokat Csaba atya szexuális orientációiról, de a cölibátus kapcsán kifejtettek értelmében biztos vagyok benne, hogy a normálistól eltérő. Ugyanakkor az a fajta szakralitás, amelyet ő a profán világban megtestesít, számomra pozitív értékeket hordozóként jelenik meg és tisztelettel gondolok rá, mint emberre.

Mert ugyan ki más karolta volna fel ezeket, a többségében cigány árvákat? Túl sokan nem tolonganak az ilyen alapítványok létrehozása körül. Úgyhogy le lehet szállni Böjte Csaba atyáról!

S ti, akik a Perinfalvi Picsa szavait isszátok és terjesztitek, jobb, ha tudjátok, ha van pokol, ti ott fogtok égni az idők végezetéig.