Mostanában folyton az jár a fejemben, amit egy ideje különböző videókon néztem.

Ez pedig a Világegyetem, külföldiül Univerzum szerkezete, a lehető legnagyobb léptékben.

 Itt van pl. ez a videó.

Itt is jól látszik, ha jobban megfigyeljük, hogy az univerzum fejlődése úgy játszódik le, hogy az eredetileg diffúz tömeg egyre inkább differenciálódik, szétoszlik, különböző csomópontokba áll össze. A folyamat képi hasonlata olyan, mintha különböző buborékok, melyek a hatalmas űröket, Voidokat jelképezik, oldalukon a galaxisokkal, egyre csak fúvódnak fölfelé. Ha két buborék a természetben találkozik, akkor köztük egy lapos felület keletkezik:

Nagyon érdekes, hogy ez a jelenség az univerzumban is megtalálható, itt ezeket a felületeket "Fal"-nak nevezik. Az egyik szép példája ennek a "Coma Wall" ("Coma Fal").

en.wikipedia.org/wiki/Coma_Wall

Tehát a Voidok a buborékok szerepét, míg a Falak a buborékok találkozási pontjait képezik le.

Természetesen a párhuzam nem tökéletes, pl. a Voidok szélén lévő galaxisok nem szép egyenesen, mint a buborékok felülete, a nem  összevissza helyezkednek el. A Falak sem kör alakúak, hanem inkább négyszög-téglalap alakúak. a különbség inkább csak a részletekben van.

Mit üzen ez nekünk, ha ezen analógia mentén gondolkodunk? Nos, mivel ezen modell szerint a Voidok adnak formát az univerzumnak, a Void pedig úgy néz ki, hogy belül üres, és kívül (a buborék felületén) pedig galaxis-köpennyel borított, és ezek növekednek folyamatosan, néha egymásnak ütköznek, akkor lesznek a falak, stb, hogy

a világ lényege az üresség. az üresség szüli a formát. A világ az üresség formája.