Ezt a posztot már régóta meg akartam írni, de valami mindig közbejött.
Arról a két fogalomról van szó, amely két fogalom kulcsfontosságú szerepet tölt be az emberiség érzelmi, értelmi és szellemi fejlődésében.
Ez a két fogalom: a Szellem és a Lélek.
Vizsgáljuk meg szépen nyelvileg, milyen gyökök játszanak itt szerepet.
Lélek:
lél, lehel ->lélek
szél->szellem
az alapgyökök továbbképzései: lél, lehel, lehellet, lélek, lelkes (tagadó: lelketlen), lélegezni, lélegzet
szél, szellem, szellemes (tagadó: szellemtelen- viszonylag ritkán használatos)
Tehát látjuk, hogy a lélek a "lehel" ("lél") szótőből fakad. Talán elképzelhető, hogy a "lel" (mint: talál, meglel) is szerepet játszik. amellett tegyük hozzá, hogy az "él", élni, élet, élő, lét, létezés, létezni szavaknak is köze lehet ehhez a gyökhöz. Jelentéstanilag is kapcsolódnak: aki lélegzik, az nyilván él is (és megfordítva). Lásd a példát:amikor tükröt tartanak valakinek az orra alá: ha bepárásodik, akkor az illető él, tehát a lélegzetből állapítják meg az életet, vagy a halált. Itt jön be az újabb bölcsesség: élni-halni ->hálni, hullani, hulla, a magas magánhangzó pozitív dolgot jelöl, míg a mély magánhangzó negatívat.
Ami érdekes, hogy a héberben és az arabban (->sémi nyelvek) is ugyanezek a szótövek alkotják a szellem és lélek gyökök jelentés-részét, fogalmi részét.
A héberben ezek: Ruah (lehellet) és Neshamah (szél).
Az arabban a Lélek: Ruh, a Szellem: Nafs
Még egy érdekesség, ami mellett nem mehetek el szó nélkül:
A héberben és az arabban az Isten és az isten ("az" Isten és "egy(ik)" isten) szavak az Éli, illetve Allah szóval fejeződnek ki. Ez visszavezethető az ősi "Él" gyökre, amely az ősi mezopotámiai kultúrákban jelentette fölváltva ezen két fogalom egyikét (Egy-Isten, egyik-isten).
Itt jut eszünkbe a magyar esküszöveg: "Esküszöm az Élő Istenre...", tehát a magyarban az Isten egyik jelzője, hogy él. Itt szeretném jelezni, hogy a hivatalos jelentése az "Él"-nek, mint mezopotámiai istenfogalomnak: ismeretlen. Lehet hogy elrugaszkodott a feltételezés, de elképzelhető, hogy a magyar "él(ni)" szó és az ősi mezopotámiai isten-fogalom, "Él" között egyenes megfelelés van. Tehát ezen fogalom magyar eredetű, vagy részben magyar eredetű lehet. Az is lehet hogy az el-, elő, előd, első szavakkal függ össze. (ősi sémi gyök: *yl: Első, Erős, Hatalmas.)
Fontos megjegyezni, hogy nem vagyok nyelvész, de ennek ellenére érdekes, érdemes, sőt talán értékes és érvényes, amit írtam.
Nem tértem ki a lélek-szellem szavak tartalmi elemzésére sem (a lélek inkább az érzelmi folyamatok összessége, míg a szellem inkább a értelmi folyamatoké, bár ezt régebben fölcserélhetően használták, ha jól tudom az ősi héber szövegekben is), illetve a testet sem vettem bele a képletbe (test-lélek-szellem hármasság, lásd: Szent Ágoston). Itt most igyekeztem a nyelvi gyökerekre-gyökökre összpontosítani.
