Egyik nap ültem a gép előtt és a hírek között böngésztem. Elgondolkodtam azon, miket írnak a magukat baloldalinak, liberálisnak és demokratának valló emberek. S ekkor heurisztikus élményben volt részem. Felkiáltottam magamban: Jé!

   Jé, hogy ezek mennyire hasonlítanak az öngyilkos merénylőkre! Felvettem a fonalat és továbbgondoltam a hasonlóságokat. Tökre szórakoztató volt. Íme, néhány:

   Az alapmotívum mindkettőnél, hogy öngyilkos akar lenni, de lehetőleg úgy, hogy mások is együtthaljanak velük. A tudatosság tekintetében ugyan mutatkozik ellentét, hiszen amíg az öngyilkos merénylő szándékos cselekvéssel juttatja érvényre akaratát, addig a liberális demokrata nincs tudatában, hogy az, amit tesz, vagy tenni szeretne, pont azt eredményezi, mint amit az öngyilkos merénylő tudatosan művel, mégis a végeredmény ugyanaz: megannyi értelmetlen haláleset. Lásd a liberális demokraták heroikus erőfeszítéseit, hogy lehetőleg minél több öngyilkos merénylővel árasszák el Európát.

   Másik markáns hasonlóság az ideológiai megalapozottság és ezen ideológiában való megingathatatlan hit. Ahogyan az öngyilkos merénylő fanatikusan hisz abban, hogy amit tesz, az az egyetlen helyes cselekedet, úgy a liberális demokrata is meg van győződve róla, hogy világnézete az egyetlen üdvözítő nézet, amely szerint az emberi társadalom létezhet. A két tábor között a különbség itt abban nyilvánul meg, hogy amíg a muszlim terroristák a más világnézetűeket simán csak kiirtják, addig a liberális demokraták megelégszenek annyival, hogy megbélyegzik, pellengérre állítják, életét ellehetetlenítik annak, aki másként gondolkodik. Tekintve, hogy a liberális demokrácia egy marxista filozófiába oltott keynesiánus hagymáz, nem lepődünk meg, hogy éppen azok ma a liberális demokraták, akik maguk, vagy akiknek felmenői a szocialista érában tömeggyilkosságokkal oldották meg a másként gondolkodók problémáját.

   Ideológiájuk alapját képezi a nemek hátrányos megkülönböztetése. Ebben a tekintetben az öngyilkos merénylők a nyomába sem érhetnek a liberális demokratáknak. Ugyanis amíg a muszlimoknál csupán a nő szenved el hátrányos megkülönböztetést, addig a liberális demokrata tagadja magát a nemet is, mint eleve rossz és elfogadhatatlan megkülönböztetését az embereknek. A liberális demokrata számára nem léteznek nők és férfiak, csak emberek vannak, akik egyenjogúak. Szóval, ha úgy tartja úri kedvem, akár szülhetnék is gyereket. Milyen kár, hogy a jog ilyesfajta problémákat nem képes megoldani!

Figyelemre méltó, hogy amíg a muszlimok kultúrájuk eme vonására alapvetően büszkék, addig a liberális demokraták bűnbakot neveznek meg, aki a nemek közötti különbség felemlegetésével akadályozza az emberi egyenlőség idilli állapotának elérkeztét. Szerintük mi, előnyös helyzetű, heteroszexuális (ciszgender? LoL) fehér férfiak – egy egyébként kihalóban lévő faj! – vagyunk a felelősek a világ minden borzalmáért. Beleértve a nők nőként kezelését is. S amíg a muszlim terroristáknál a nők támogatják a saját hátrányos megkülönböztetésüket (nyilván kultúrára jellemző attitűd), addig jelentős számú előnyös helyzetű, heteroszexuális fehér férfi tagadja meg énjét és vallja magát liberális demokratának.

Vajon belegondoltak már e két csoport tagjai, hogy mi történik akkor, ha őket egyazon élettérbe kényszeríti a saját hülyeségük?