A mai, modern társadalmakat az a közvélekedés hatja át, hogy mítoszok immár nem játszanak szerepet az életünkben. A "felvilágosodás" nevű folyamat a régi, "elavult" vallási meggyőződéseket, hitet letaszította trónjáról, és a "rációt", józan észt, tudományt állította a helyébe. A mai közgondolkodás tehát mentes az előítéletektől, elfogultságoktól.

Mi sem áll messzebb a valóságtól. Egyfelől: aki nem hisz semmiben, az a semmiben hisz. Másfelől. A technikai, technológia gondolkodás lépett a régi vallásos meggyőződés (mítosz) helyébe.

A mai társadalmat két fő mítosz alkotja. Az egyik a technika, a másik a történelem mítosza. a kettő egymásra is hat, egymást kiegészítik. A technika mítosza a régi vallási meggyőződések helyébe lépve a teljes materializmust, anyagelvűséget hirdeti. A régi metafizikai (anyagi világon túlmutató) gondolkodás helyébe a célirányosság, hasznosság, praktikusság stb gyakorlati elvei léptek.

A technika mítosza azt hirdeti, hogy a technika szabaddá teszi az embert. Olyan helyekre mehetünk, ahová régebben nem, olyat ehetünk-ihatunk, amilyet régebben nem, a lehetőségek köre kibővült, és ez szabadságot ad az embernek. Hogy ez a vélekedés mennyire hamis, arról inkább nem is beszélek én, inkább átadom a szót Jacques Ellul keresztény anarchista filozófusnak. Röviden megfogalmazva: amit birtokolsz, az birtokba vesz.

A másik hiedelem, ebben a fogalomkörben a "technikai fejlődés" mítosza. Ez úgy szól, hogy a régi szegénységből, éhezésből a legvégső jó - össztársadalmi boldogság, általános jólét, kényelem, testi betegségek megszűnése, sőt: örök élet- felé haladunk. Ezt a jövőképet a technikai társadalom egyébként a keresztény felfogástól kölcsönönözte, a kereszténységben ugyanis, mint azt jól tudjuk, az Utolsó Ítélet után a jók a "Földi Mennyországban", a tökéletes boldogság, elégedettség, szeretet, örök élet birodalmában részesülnek.

A technikai gondolkodással kapcsolatban szükséges megjegyeznünk, hogy a Reflexiót fölváltja a Reflex: a mély-elemzést fölváltja a beidegzett cselekvések sorozata, amely hosszú távon a gondolkodás halálához vezet.

A technikai társadalomról úgy tartják, hogy boldogabbá teszi az embert, nos, amennyire én látom, épp az ellenkezője igaz. A hagyományos társadalmakban élők, pl. a dél-amerikai őserdei indiánok, vagy a csendes-óceáni szigeteken élő őslakók, sokkal boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbaknak tűnnek a nyugati, technikai társadalom tagjainál.

A technika mítosza mellett, kevesebb eréllyel, de jelen van a "történelem" mítosza is. Ennek jelenlétét inkább  szólásokban, beszédfordulatokban tudjuk tetten érni. A "történelem ítélt", a "történelem ítéletet hajtott végre" (a komcsikon, a nácikon, stb), " a történelem, ítélőszéke", "a történelem szemétdombja", és hasonlók. A történelem mítosza szintén a folyamatos "haladás" eszméjét tükrözi vissza, lényege nagyjából annyi, hogy a túlélő, talpon maradó társadalom a "jó", a kihalásra ítélt társadalom pedig a "rossz".

A technika hatalmat ad az adott társadalom kezébe, és ez hatalmas előnyt jelent a hagyományos társadalmakkal szemben, ugyanakkor a társadalom tagjainak a boldogtalanságát is növeli. Az embernek a "fausti alku" jut az eszébe, nameg a spanyol, angol, francia hódítók esete, akik technikájuk segítségével könnyedén lemészárolták a tradicionális társadalmakban élő indián törzseket/királyságokat egész Amerikában.

Hasonló, kisebb mítoszok: "mindent lehet, csak akarni kell". Ez az önmegvalósítást hangsúlyozza, valamint azt, hogy az ember saját erejéből szinte mindenre képes. Ez természetesen hazugság, minden önismerettel rendelkező ember tudja.

"Mindent szabad, amíg nem ártasz másoknak" - ez a zsidó "amit másnak nem kívánsz, te se tedd" c. maxima jelenkori változata.Lényege: legyünk "jófejek", legyünk korrektek, ne kavarjunk túl sok vizet, stb.

Lehet hogy kihagytam pár modern mítoszt, de hát erre van a kedves olvasó, hogy a blogírót kisegítse, ha kell, kiegészítse, ugyebár? :)