Mostanában hunyt el Kopp Mária. A magyar közéletben, értelmiségben, tudományos gondolkozásban ő volt a nagyjából egyetlen ember, aki tényleg 100%-os lelki elszántsággal kereste a válaszokat a magyar népességfogyás és a magyar boldogtalanság problémáira.
Az alábbi beszélgetés az élete utolsója volt. Mivel fogalmam sincs, hogy lehetne beágyazni ide ezt a videót, ezért inkább megadom a címet, ahol a videó, valamint annak leirata (transcript) is elérhető. Tehát akinek lassú az internetje, is elolvashatja a beszélgetést.
mediasarok.sote.hu/17589/hirtv-iskolapelda-3/
én most csak egy kicsi részletre szeretnék összpontosítani. Egy részlet a videó-leiratból:
Kopp Mária orvos, pszichológus, tudományos igazgatóhelyettes, SOTE :
– Meg azért ami a magyar társadalomban nem tudom, hogy minek a következménye, hogy nem szeretünk, és nem tudunk dicsérni. Tehát egészen megdöbbentő, hogy a gyereknek a legeslegfontosabb – és egyébként a párkapcsolatokban is -, hogy a másiknak, és a valódi értékeit, de azokat ismerjük el.
Kurucz Éva.: – A pozitív megerősítés.
Kopp Mária: – A pozitív megerősítés, igen. És ez valahogy az iskolában sem, tehát sokkal inkább a büntetés van előtérben, mint az, hogy amit… És minden gyereket a saját területén dicsérni. Tehát például pont ez a gond, hogy a fiúk egy kicsit lassabban fejlődnek bizonyos dolgokban, ugyanakkor erősebbek, meg hát más, azért eleve másképpen működnek, mint a kislányok, de mindegyiket a saját területén, ha tudjuk dicsérni. És ha a szülő is nem azt kérdezi, hogy mit ettél az oviban, hanem hogy valamit észrevesz, ami tetszik neki, és azt megdicséri, és odafigyelni a másikra, hogy miért lehet a másiknak jót mondani. Ez egy csodaszer, egyszerűen hihetetlen, hogy milyen eredményeket lehet elérni, mert az az igazán jó, ha vannak kihívások, komoly kihívások, de utána ezért érzi, hogy ez eredményes, és hogy ezt értékelik nála.
Erre a mondatra szeretném fölhívni a tisztelt olvasó figyelmét
"Meg azért ami a magyar társadalomban nem tudom, hogy minek a következménye, de nem tudunk dicsérni"
Nos, szerintem én tudom a választ. Ez egy érdekes történet.
Mostanában akadt kezembe Michael Lewis: Összeomlás - Adósság, Tőzsdék, Devizapiacok c. könyve. Kezembe vettem, valahol a közepénél kinyitottam, felületesen beleolvastam , majd onnantól egyszuszra végigolvastam az egészet. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, 3450 forint, ahhoz képest kb 240 oldal. Havonta egyszer belefér számomra egy ilyen pénzkiadás.
DE lépjünk, tovább, ugorjunk a mélyvízbe! Michael Lewis a görög válság kapcsán így ír a görög nemzeti karakterről (A Fejezet címe: és akkor feltalálták a matematikát):
pár megjegyzés, ami a szöveget megelőzően kiderült:
Görögországban mindenki adócsaló. Választási évben visszahívják az adóellenőröket a terepről. A nyugdíjat 55 éves kortól adják - a stresszes munkáknál... 13.,14. havi fizetések és nyugdíjak vannak. egy csomó munkát "stresszes munkának" nyilvánítottak, és így még több fizetést kapnak (itt átadom a szót a szerzőnek, a kiemelések általam):
"Görögországban valahogy megoldották, hogy több mint hatszáz szakmát minősítsenek megterhelőnek, köztük olyanokat, mint a fodrász, rádióbemondó, felszolgáló, zenész és hasonlók. A görög állami egészségügyi rendszer sokkal többet költ eszközökre, mint ami az európai átlag - és ahogy több görög orvos is elmondta, nem ritka látvány az olyan ápolónő és orvos, aki hóna alatt papírtörlőkkel, pelenkákkal és egyéb holmival távozik, amit sikerült elcsennie a szekrényből.
A pazarlás és a lopás közti határvonal elmosódott; az egyik elfedi s lehetővé teszi a másikat. Például mindenki természetesnek veszi, hogy a kormányhivatalokban dolgozókat meg kell vesztegetni. Azok, akik állami egészségügyi intézményekbe mennek, alapból feltételezik, hogy meg kell vesztegetniük az orvosokat azért, hogy tényleg foglalkozzanak velük. A miniszterek, akik közszolgaként élték le egész életüket, amikor otthagyják hivatalukat, megengedhetik maguknak, hogy sokmilliós kúriákat vegyenek, és két-három vidéki házat."
A "hálapénz" nálunk is ismerős egyébként:) Na de menjünk tovább.
"A görög gazdaság egyébként jövedelemadó-köteles tevékenységeinek 30-40%-a hivatalosan nincs bejelentve teszi hozzá (az egyik görög adóellenőr) miközben ennek aránya Európa egyéb részein átlagosan 18% körül alakul." (Ismét egy jó kis magyar párhuzam.) "A legkönnyebben úgy lehet adót csalni, hogy készpénzben kérik a fizetséget, és nem adnak róla számlát. A legkönnyebben úgy lehet pénzt mosni, hogy ingatlant vesznek. a feketepiac legnagyobb örömére - És Európában egyedülálló módon - Görögországnak nincs működő országos földhivatala".
És most jön a lényeg, amiért ez a bejegyzés született:
"Athénban sokszor volt olyan érzésem, amit újságíróként még sosem tapasztaltam: az érdeklődés teljes hiányát aziránt, ami oly egyértelműen sokkoló volt. Leülök valakivel, aki ismeri a görög kormány belső működését: egy bankár nagyágyúval, egy adóellenőrrel, egy pénzügyminiszter-helyettessel, egy hajdani képviselővel. Előveszem a jegyzetfüzetem, elkezdem leírni mindazt, ami kibukik belőlük. Botrány botrány után. Húsz perc múlva oda az érdeklődésem. Egyszerűen túl sok az egész: könyvtárakat lehetne megtölteni vele, nemhogy egy könyvet.
A görög állam nem csupán korrupt, hanem korrumpáló is. Ha az ember látja, hogyan működik, megérti azt az egyébként értelmetlen jelenséget, hogy a görögöknek igencsak nehezükre esik jót szólni a másikról. Maguk a görögök jó kedélyűek: viccesek, meleg szívűek, okosak és jó társaságot jelentenek. Két tucat interjúról jöttem el úgy, hogy azt mondtam magamban: "Micsoda nagyszerű nép!" ezt azonban nem mondanák el egymásról: a legnehezebb dolog Görögországban rávenni egy görögöt, hogy bókot mondjon a másikról. Nincs olyan siker, amire ne gyanakvással tekintenének. Mindenki meglehetősen biztos benne, hogy mindenki adót csal, vagy megvesztegeti a politikusokat, vagy kenőpénzt fogad el, vagy hazudik az ingatlana értékéről. És ez, a másokba vetett hit teljes hiánya, újra meg újra megerősíti önmagát. A hazugság, csalás, lopás járványa mindenfajta polgári életet ellehetetlenít; a polgári életforma összeomlása pedig csak további hazugságokat szül, csalásokat és lopásokat szül. Az egymásba vetett hit hiánya miatt csak önmagukra és családjukra számíthatnak.
A görög gazdaság szerkezetére nézve kollektivista, de maga az ország lélekben a kollektivizmus szöges ellentéte. Az igazi struktúrája az, hogy mindenki önmagáért felel. Ebbe a rendszerbe a befektetők több százmilliárd dollárt öntöttek. És a hitelbomba a szakadék szélére sodorta az országot, a teljes erkölcsi összeomlásba."
(Az idézett szemelvények nagyjából a 70-77. oldalakról valók)
Nálunk ugyanez a probléma. a csalás, hazugság annyira a részünkké vált, hogy senkiben sem bízunk meg, mindenkit eleve csalónak tekintünk (mivel valószínűleg az is), és ezért elsivárosodik az érzelmi életünk, ami a dicséret, elismerés hiányában is megmutatkozik. Ha mindenki csaló, akkor mit dicsérjünk rajta?
Innen ered ami lelki nyomorunk.