Általában nem szoktam a nemzeti ünnepeinkről konkrétan, mintegy Kerouac módjára élménybeszámolót írni. Az ok: szememben az ünnep ideája fontosabb (miről emlékezünk, mit csináltak anno, mi belőle a tanulság a jelenre/jövőre nézve, stb), minthogy útközben kiféle-miféle emberekkel találkoztam, mit láttam-hallottam, és hol léptem kutyagumiba (vagy épp hogy kerültem ezt el). A mai alkalom mégis kivételes, abból a szempontból, hogy olyan gondolatok támadtak föl bennem, amik egyébként nem jellemzőek rám.

Március 15-e megítélése kishazánkban eléggé egyértelmű. Nagyjából minden politikai erő a sajátjaként próbálja el(ő)adni az eseményt. Az utóbbi időkben, az internetnek hála, azonban fölmerültek alternatív értelmezések is. Ezekből az egyik legjobb válogatás Arma Gedeon blogtárs oldalán, a kitalaltujkor.blogspot.com-on érhető el. Szerintem érdekes, érdemes és értelmes gondolatok vannak ott leírva, mindenkinek ajánlom figyelmébe, már csak eltérő felfogásmódja miatt is (az ember akkor tud jó következtetéseket levonni, ha egy adott dologról nemcsak a támogató, hanem az ellenvéleményeket is megismeri).

Annyit mindenképp meg kell jegyezni, hogy március 15-e vezetői szinte kivétel nélkül liberális felfogásúak voltak. A helyzet különlegessége abban rejlett, hogy ez a társaság, amely mindösszesen talán 25-30 főt számlált, főurakat értelmiségieket, került a kormány mögé, a helyzet logikája következtében. a helyzet logikája pedig úgy nézett ki, hogy a márciusi forradalmak hatására, egész Európában a változások támogatói kerültek pozícióba, míg a konzervatívok, habsburg-pártiak (akik értelemszerűen többségben voltak), egyszerűen kiestek a képből, mivel az adott helyzetre nézve semmiféle mondanivalóval nem rendelkeztek, vagy éppen ellenezték azt, a közhangulattal ellentétben. Tehát így került automatikusan helyzetbe a liberális társaság. Erről külön érdemes vitát lehet folytatni, -legföljebb majd a kommentekben- de most másról akarok beszélni.

Ma egy apróság kapcsán -pénzt vettem föl automatából- úgy adódott, hogy be kellett mennem a városba. Esetünkben ez a város Székesfehérvár. Direkt a Zichy-ligetben szálltam le, hogy a napsütéses enyhe időjárást élvezhessem. A ligetben hatalmas embertömeg tolongott, a fölállított bódék, standok előtt. Volt körhinta is, meg minden mulatság, ami ilyenkor szokásos. Csak azt láttam, amit már ezer meg egy alkalommal az ilyen ünnepségeken látni lehet -bizsu és igazi ékszerek, lángos, kürtőskalács.

Ennek kapcsán gondolkodtam el azon, hogy a népnek tulajdonképpen erre van szüksége. Panem et circenses, kenyeret és cirkuszt (pontosabban: cirkuszi játékot). Akikkel találkoztam, szinte minden ember arcán látni lehetett valami várakozást, hogy igen, ez most egy jó esemény lesz. Pedig nyilván csak azt nyújtotta az esemény, amit már ezerszer előtte.

Továbbmenvén, a belvároson át láttam, ahogy hömpölyög a tömeg a Fő utcán keresztül. Jó idő volt, épp az a határeset, ahol az ember nem tudja eldönteni, hogy fölvegye-e a sapkát.

A második dolog, ami eszembe ötlött: A BŐSÉG volt. Abundancia. Minden életkorból és társadalmi háttérből láttam valakit. Az ember hűen leképezi a természetet. A természet bőséges, pazarló. Ha az evolúciónak van bármiféle értelme (biztos hogy van ilyen, függetlenül attól, hogy elfogadjuk-e Isten létét, irányító szerepét, vagy ezt tagadjuk), akkor ez abban merül ki, hogy létrehozta az első olyan lényt, aki képes a világról gondolkodni. A többi 99,9% ebből a szempontból a "futottak még" kategóriába tartozik.

Az emberek megdöbbentően kevés része alkalmas arra, hogy a világról gondolkodjék. Ahhoz hogy értelmes következtetésre jussunk, bizonyos mértékű intelligencia is szükséges (de nem elégséges) feltétel. Az emberek 5%-a rendelkezik 130 vagy efölötti IQ-val.

Tehát itt is pontosan a természetet látjuk megismétlődni, amely az "1%" törpe kisebbség kedvéért létrehozza a maradék "99%-ot" is. Pont az ismétlődik meg, mint az Univerzum esetében. Az univerzum nagyon csekély része csupán "valódi" anyag, ha jól tudom 3-4% a sötét energia és sötét anyag mellett. A valódi anyag csillagokban, bolygókban, és gázfelhőkben található meg. A csillagrendszerek, naprendszerek csekély része alkalmas arra, hogy bennük legyen egy életre alkalmas zóna, ahol kifejlődhet az élet. Pl a kettőscsillag-rendszerek és a körülöttük kerengő bolygók alapból kiesnek, hiszen a fény/ és hőmérséklet-ingadozások túl szélsőségesek, hogy élet jöhessen létre.

Aztán: ahol létre is jön élet, ott is hatalmas utat kell bejárnia. Növények, állatok, és végül az ember. Ezt összefoglalóan úgy lehetne mondani, hogy az univerzum lényege a (látható) anyag, a látható anyag lényege az élet, az élet lényege pedig az ember.

Egy másik hasonlattal: az élet/emberi jelenség olyan, mint amikor egy sakkprogram teszem azt 15 lépésre előre gondolkodik, és ezáltal megnyeri a partit. A sakkprogram úgy dolgozik, hogy szépen sorjában megvizsgálja azokat a lehetőségeket, amelyek révén kifoghat az "ellenfélen", aki esetünkben bármely zavaró körülmény, ellenhatás, entrópia, káosz, becsapódó aszteroida stb. lehet. Van olyan lépéskombináció, amely 4 lépésre előrenézve sikeresnek tűnik, de 8 lépésre továbbvíve már csak kevésbé sikeres (egy másik variációval szemben), vagy zsákutcának bizonyul.  Ezeknek a lépéseknek-lépéskombóknak egész fajok, nemzetségek, vagy akár törzsek felelnek meg. Az ember áll a piramis csúcsán, mi vagyunk a "főnyeremény", az óriási lottón, az a rendkívül hosszú lépéskombináció, amely a barátságtalan külvilággal szemben sikeresen létrehozott minket.

Ha azonban ezt a hasonlatot az emberiségre is alkalmazzuk, akkor rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy embertársaink elenyészően kicsiny része hozott létre bármi maradandót élete folyamán, legyen szó, tudományról, művészetről, bölcsességekről. Az emberiség óriási többsége, legalább 90%-a csupán "ballaszt", amely többség szinte egyedüli értelme/érdeme, hogy megtermeli a javakat, és persze abban, hogy végsősoron az értéket létrehozó 10%-ot is ő termeli ki (a genetikai rulett alapján, ki milyen tulajdonsággal születik). A neveltetés (=környezet) is egy lutri a maga módján, sok tehetséges gyerek veszett el így - lásd erről: "A Hortobágy poétája" c. verset.

Utolsó gondolatként az jutott eszembe: mi lesz akkor, ha a technikai fejlődés, automatizáció olyan fokra jut el, hogy ezen 90% munkája fölöslegessé válik? Amikor a génsebészet segítségével majd bárkiből, bárkinek a gyerekéből lehet tehetséges ember? Milyen konfliktusok fognak ebből adódni?