Az új Alkotmány úgy hiányzott ennek a hányatott sorsú népnek, mint egy falat kenyér az éhezőnek. Egy tisztán magyar, külföldi befolyástól mentes kódex, amely az ország valamennyi polgárának védernyőt nyújt, s irányt mutat a helyes értékrend kialakításához.

Igen, az Alkotmánynak kell lennie jogaink legfőbb védelmezőjének, kötelességeink számon tartójának, az állam jogfolytonossága zálogának. Tartalmaznia kell a letűnt korokban munkálkodó szellemi erők örökérvényű vívmányait, amelyek megteremtették az emberi társadalom egyetlen élhető formáját, a demokratikus államberendezkedést. Egy olyan közösséget és annak rendjét, amelyben az egyén mindennemű szabadsága garantált, érdekei egybe esnek a közösség érdekeivel, így erősítve azt, mint az összetartozás-tudat felettünk kifeszülő védernyőjét. Fel kell tudnia mutatni olyan szükségszerű, s ezáltal kötelességünkké váló elvégzendő feladatokat, tanúsítandó magatartásokat, amelyek azon morális célok elérését határozzák meg, mik az emberi társadalmat egy jövőbeni embereszmény elérésére sarkallják.

Előre szeretném bocsátani, az új Alkotmányról megfogalmazódó gondolataim kritikai elemei nem azonos tőről fakadnak az etnokulturálisan tőlünk, magyaroktól különböző, magukat magyar baloldalként aposztrofáló hazai zsidóság hasonló kritikai észrevételeivel. Nem vitatva el tőlük ezzel a kritikai észrevétel jogát, a bennük munkálódó aggodalom jogosságát. Tudomásul kell vennünk, egy állam alkotmánya nem kizárólag az államalkotó nemzeté, hanem annak területén élő valamennyi nemzeti és etnikai kisebbségeké is.

Mindjárt az elején szeretnék is tisztázni egy félreértelmezést: Magyarországnak nem az államformája változott meg, hanem az elnevezése. Korábban hazánknak az államformája volt az elnevezése is, noha az államforma és az elnevezés egyébként két külön (jogi) kategória. Helyes, hogy ezt végre rendbe tette a kormány! Magyarország neve nem lehet más, mint Magyarország, ennek csak így van értelme. Egyébiránt az elnevezés korábban a bolsevik alkotmányozási rend szerinti Magyar Népköztársaság kurtított formája volt. Egyszerűen lenyisszantották a „nép”-et a köztársaság elől. Ezzel a spórolással tulajdonképpen az identitástudatot erősítő folyamatok apró kis katalizátorait spórolták el. Kimondom, a rendszerváltozás alkotmányozói súlyos bűnt követtek el ezáltal a magyarság ellen. Kihangsúlyoznám, szándékosan nem nemzeti identitástudatot írtam, és a magyarság alatt sem csak a nemzetiségileg magyarokat értem!

Az új Alkotmány ellenzőinek tehát ebben az esetben alaptalan az aggodalmuk, sőt, úgy vélem, hangadóik eleve csalárd, aljas indokból teszik szóvá az elnevezés és államforma szétválását. Szégyelljék magukat, ha maradt még bennük cseppnyi becsület.

A preambulum „nemzeti hitvallás” elnevezése viszont súlyosan sérti a hazánkat vészterhes évszázadokban is szolgáló, ha kellett, élete árán is védelmező kisebbségeket. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogyan engedhet meg magának a kormány-koalíció ekkora sértést kisebbségeink felé.  

Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az új Alkotmány valóban egy pártira sikeredett. Mi több, a megalkotása mögött megbújó szándék szerint is annak készült. Ami akkor lenne csupán elfogadható, ha ideiglenes alkotmány lenne, de nem az, nem akként emlegetik. Ideiglenesen szükséges a Fidesz, mint egyetlen magyar kormányzóképes párt megerősítése. Azonban a gazdasági és morális válság után is lesz (lesz?) élet, ám arra vonatkozóan az új Alkotmány paragrafusai nem tartalmaznak elfogadható direktívákat.

Nincs az új Alkotmánynak egyetlen olyan új eleme sem, amely tiszta, morális alapokon nyugvó értékrend kialakíthatóságához vezetne. Nincs egyetlen jövőbemutató, korszerű, egy vágyott embereszmény elérését célzó pontja sem. Ez is óriási hiányossága. Ez az Alkotmány kizárólag a Fidesz fölé borít védernyőt.

Kétségtelen tény, így nézve a Fidesz cserbenhagyta a magyar embereket. Rövidtávú céljait, - melyek kizárólag a hatalom megtartása körül szerveződnek - ültette át a legfontosabb törvénybe. Olyan aktus volt ez a kormányzópárt részéről, amely egyértelművé tette, ma már kizárólag a külső nyomásgyakorlókkal lepaktáló „baloldal” iránt érzett jogos ellenszenv tartja egyben a „jobboldalt”.

A magzatvédelemről szóló rész kapcsán külön posztban fejtettem ki véleményem a szekularizációs korlát ledöntéséről, a kánonjog vonatkozó rendelkezésének a világi jogrendbe való átemeléséről. Ezért itt most röviden annyit jegyeznék meg, ezzel a Fidesz előkészítette saját politikai szeppukuját.

Az igazságszolgáltatás, mint a társadalom morális lakmuszpapírja hibás, és ezt a súlyos, veszélyes hibát az új Alkotmány mélyíti, amikor az ügyészség jogköréről rendelkezik. Habár a korábbi alkotmány, valamint az ügyészségről szóló törvény is tartalmazta az ügyészség ellenőrző funkcióját a bírósági eljárások felett, a Ket. (közigazgatási eljárásról szóló törvény) területi és illetékességi szabályozását úgy rúgja fel, mint paraszt a bolondgombát. Jogvégzett emberként engem személy szerint kifejezetten zavar, hogy legfőbb eljáró hatóságként a Központi Nyomozó Főügyészség jár el az ügyészek és bírók által elkövetett hivatali bűncselekmények kapcsán. Úgy vélem, erre a most felálló Kúria fennhatósága alá tartozó, újonnan létrehozandó szervezet lenne a legalkalmasabb. Persze, sorolhatnám a szükségszerű változtatásokra vonatkozó javaslataimat, amit talán meg is teszek komment formájában.

A magántulajdon védelmének megerősítésére tett halvány kísérlet édeskevés az üdvösséghez. A törvény továbbra sem képes felnőttként kezelni az állam polgárait. A kormánynak valamiféle hagymázas elképzelése lehet az állam erőszak-monopóliumával kapcsolatban, amelyet kiterjeszt a jogos védelem és önvédelem kárára. Ez a metodika tökéletesen hajaz a szocialista állam azonos vonatkozású elképzelésére, vagyis a régi alkotmány vonatkozó rendelkezéseire, csupán annyi történt, hogy szabatosabban fogalmazták át. A szocialista alkotmány azért nem rendelte fokozott védelemben részesíteni a magántulajdont, mert a szocialista társadalom alapvetően közösségi tulajdon primátusára épült. Az Alkotmány teljesen fölöslegesen hivatkozik az erről rendelkező jogszabályra. A személy az ellene, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításának módozatai nincsenek kifejtve sarkalatos törvényben.

Az Alkotmány további súlyos hiátusokban szenved. Úgy vélem, a kormány akkor cselekedne helyesen, ha mielőbb értelmező rendelkezéseket, kommentárokat fűzne hozzá. Azt kétlem, hogy a módosításokra, a módosító javaslatok befogadására nyitott lenne.