Spirituális hangulatban vagyok. Az utóbbi időben ugyanis annyi irracionális történés káros és kóros mellékhatásait kellett elszenvednem, hogy felébredt bennem a mélyen szunnyadó animista énem.

Eleinte az is felötlött elmém kalandozásaiban, hogy ez bizony a mátrix. Elvégre egy technikai civilizációban élünk, amelyben a filmben bemutatott disztópia nem is tűnik olyan lehetetlennek. Az Istenért, a telefonommal fizetek a boltban és a személyi azonosságom is ebben a  készülékben van. Miközben nemrég még papírból hajtogattunk repülőgépet és gőtéket fogdostunk a tónak nevezett pocsolyákban.

Aztán mégis úgy döntöttem, hogy valami, a technikai civilizáció előtti, az emberi lét legősibb időiből származó, a megmagyarázhatatlan jelenségekre reagáló ösztön lépett működésbe. Olyan lehet ez, mint a mondás szerint: a halála pillanatában mindenki hisz Istenben.

A modern emberi társadalomban azt nevezik intellektuálisan helyesnek, ha az ösztönkésztetéseinket elfojtjuk. Természetesen vannak olyan körülmények, amikor ez az attitűd helyes és egyedül elfogadható, ugyanakkor az egyre terjedő állatias erőszak kapcsán felmerülnek kérdések, vajon helyesen értelmezzük-e a jelenséget.

A válasz számomra egyértelmű NEM. Az „értelem”, az intellektuális kordonok közé szorított agy nem mindig képes uralni az ösztönöket. A liberális demokrácia egyik legvisszataszítóbb vonása, hogy alapból tagadja a biológiai determinációkat, s az embert biokémiai folyamatokból felépülő lény helyett társadalmi konstrukcióként kezeli. A liberális demokrácia egy fajgyilkos ideológia.

Mivel a felszínen az erőszak minden formáját elutasítja, annak eredetét feltárni képtelen. Éppen ezért lesz a liberális demokrácia minden más társadalmi ideológiánál agresszívabb, erőszakosabb, mert tudattalan folyamatként működik az ezt az ideológiát követő emberekben. S miközben a biológiai determinációkat tagadja, sőt erőszakos beavatkozásokkal (például: nemváltó műtétek, hormonkezelések, jogi aktusok) eltüntetni igyekszik, az ember biokémiai folyamatai értelmezés és kontroll nélkül maradnak.

Nézzünk egy tök egyszerű példát. Persze, ez a példa is leginkább általunk, a hagyományos társadalmi modellt követők, a biológiai determinációinkat elfogadók számára értelmezhető:

A terhesség, a szülés egy iszonyatosan bonyolult biokémiai folyamat és annak eredménye. A nő olyan összetett hormonális átalakuláson megy keresztül, amelyet az elméje csak nagyon nehezen képes feldolgozni. Optimális esetben, - és ez a leggyakoribb – eufórikus állapotba kerül. Népiesen szokták mondani, felébred benne az anyai ösztön. A valóságban azonban bonyolult biokémiai folyamatok zajlanak le benne, amelyek az agyát is stimulálják. Olykor ennek lehetnek paraszimpatikus (káros) hatásai: például a szülés utáni depresszió és a gyermekágyi pszichózis.

A nyugati társadalom ezt úgy igyekszik kezelni, hogy elmondja, a gyermekvállalás rossz, az véget vet a nő individuális kiteljesedésének, elveszi a nőiességét és maradandó „betegségeket” okoz.

Szerencsére az ilyen „preventív” megközelítések ellenére még elég sok nő vállalja fel az anyaság szent megpróbáltatásait. Ezeken a nőkön, ha a biokémiai változások káros mellékhatásokat mutatnak, a tudomány (orvostudomány és pszichológia) segít.

A modern társadalmat megelőző emberi társadalmak úgynevezett átmeneti rítusokkal segítették át a felnövekvő nemzedéket az egyes hormonális átalakulásokon. Különös ezt éppen nekem leírni, aki elleneztem, de a sorkatonaság is egy ilyen átmeneti rítus volt a klasszikus férfivá érés folyamatában.

A hormonális átalakulások meghatározható időintervallumokon belül zajlanak le. A helytelenül vagy nem kezelt folyamat, kóros „hormonhelyzetet”, apró, egymásra rakódó negatív mentális változásokat eredményez, amelyeknek, - elsősorban a férfiak körében – mindig erőszakos viselkedés lesz az eredménye.

Minden tiszteletem a 40-50 fölött futni és kerékpározni, vagy éppen fallabdázni kezdő férfitársaimé, de ez a sportteljesítmény már csupán az öregedéstől való félelmet győzi le, illetve kialakít egy úgynevezett egészséges(ebb) életmódot. A fiatalkori sportolást azonban ez nem képes helyettesíteni, pótolni. Ugyanis a fiatalkori sport is egy átmeneti rítus, amely a szervezetben zajló hormonális változásokat igyekszik helyes mederben tartani.     

S nem azért, mert magam is küzdősportoltam, de a hormonális változások kordában tartására leginkább a küzdősportok alkalmasak. Természetesen az élsportnak bármely vállfaja megfelelő, de az a típusú fegyelem és filozófiai háttér, amely a küzdősportokban alapvető, máshol nincs meg. Én a keleti harcművészeteket preferálom, de a ma annyira divatos ketrecharc, s az annak alapot adó birkózás, judo, ju jutsu, boksz, stb is megfelelő kereteket biztosítanak. Mellette egy levezető úszás pedig a hormonváltozás-kezelés non plus ultrája.

Szeretném újra kiemelni, az általam említett sportok bármilyen más sporttal behelyettesíthetők, amiben az egyének megküzdhetnek egymással! Valamint a sporttal hűvös viszont ápolók hormonváltozásai sem feltétlenül okoznak káros mellékhatást. Genetikai alkata válogatja.   

Nem véletlenül ellensége az élsport a liberális demokráciának. Nálunk, Magyarországon külön sportellenes mozgalom jött létre, amely politikai pártként évekig tartó ámokfutással pusztította társadalmunkat. A Momentumra gondolok természetesen.

Minekutána pedig a liberális demokrácia egyértelműen baloldali, tehát szélsőséges irányzatként határozza meg magát, a biológiai determinációinkat brutálisan agresszív ideológiával igyekszik nemlétezővé tenni. Ehhez felhasznál olyan kisebbségi közösségeket, amelyek genetikai torzulásból fakadó mentális retardációktól terheltek, illetve egyenlőséget hirdet a restek és szorgalmasok, a tehetségesek és tehetségtelenek között. Lásd LMBTQ és BLM.

A toxikus maszkulinitásról óbégató „hölgyek” antifa aktivistaként, csoportosan, felfegyverkezve, válogatás nélkül támadnak meg ártalmatlan járókelőket, pusztán azért, mert szerintük helytelen ruházatot viselnek. Az meg külön undorító, hogy az ilyen aberrált nőkommandókat hímneműek egészítik ki.     

Azok a férfiak, akik baloldalinak, ráadásul antifának vagy hasonló szekták tagjának vallják magukat, mindig korcstestű, testnevelésből felmentett lúzerek, mégis nekimennek bárkinek. Miért? – Mert a hormonváltozásaik helytelen, illetve nem kezelése, többnyire tartós, súlyosan kóros elmeállapotot okoztak náluk.  

Ahhoz tehát, hogy megértsük a mai fiatalok politikai akcionizmusát, a fiziológiai éretlenségük, fejletlenségük ellenére általánosan agresszív viselkedését, át kell értékelnünk a versenyről, a sportról, a nemek közötti egyenlőségről, de még a háborúról is alkotott véleményünket.  

Dél-amerikai indiánoknál figyelték meg antropológusok, hogy a férfivá válás átmeneti rítusa harci cselekményt imitál úgy, hogy a másiknak komoly, maradandó sérülést nem okoz. Viszont a szakrális esemény, ünnep átsegíti őket az átalakulási folyamaton.

Akik viszont felhorgadnak a nemek közötti egyenlőség átgondolásának lehetőségétől, nézzék csak meg, hogy mentálisan beteg férfiak miként vernek péppé vagy győznek le nőket sportversenyeken, még az olimpián is. Aki szerint ez helyes és normális, azt nem szabad embertársunkként értelmezni.

Végezetül, hogy miért a címadás? – A liberális demokráciában a „verebek” veszélyesebbek, mint a sasok. A biokémiai folyamatok okozta kóros elmeállapotuk által életveszélyessé váltak, pusztítják társadalmunkat minden szinten. A sasok meg csak néznek bambán, semmit nem tesznek ellene. Azaz majdnem semmit.