„Soha példának senkit se vettem  magam házában óv a magány

És minden mestert kinevettem, ki nem nevetett önmagán.”

/Nietzsche

A morális felsőbbrendűségbe vetett hit tévhit. A világnak a hét szabad művészet értelmezéseiben fellelhető rendjét torzítja ez az elv, ez az attitűd, amelynek az eredője nem más, mint a hübrisz, az elbizakodottság.

S hogy a laikusok is értsék valamelyest ezen okfejtésemet, álljon itt a hét szabad művészet, vagyis a klasszikus tudományok felsorolása:

Trivium – a szóval, szöveggel foglalkozó tudományok („Hármas út”)

Grammatica – nyelvtan

Retorica – retorika, a gondolatok szabatos, szóbeli kifejezése

Dialectica – dialektika, a gondolatok logikus kifejtésének tárgya

Quadrivium – a többi négy tudományág közös összefoglaló neve („Négyes út”)

Astronomia – csillagászat

Aritmetica – számtan

Geometria – mértan

Musica – zene

A hübrisz, az elbizakodottság bűn. A szó eredetileg túlkapást, áthágást jelentett, egy másik személy magánszférájába történő ártó szándékú behatolást. Az athéni demokrácia fénykorában konkrét büntetőjogi fogalom is volt: az olyan erőszakos cselekedeteket jelölték vele, amelyek célja kizárólag az áldozat megszégyenítése és megalázása volt, a saját felsőbbrendűség kimutatásáért.

Ezért taglózott le a hír, amely szerint az elhibázott kegyelmi döntés okán lemondott Novák Katalin köztársasági elnök, Varga Judit, volt igazságügyminiszter pedig visszavonul a közélettől, lemond parlamenti mandátumáról.

Amint azt elsőként a jobboldalon leírtam, a kegyelem gyakorlása hiba volt az ominózus esetben, most elsőként írom le azt is, a két hölgy lemondása, illetve lemondásuk tudomásul vétele ugyanúgy hiba, csak sokkal súlyosabb.

Persze, ki vagyok én. Én csak egy olyan blogger vagyok, akit a saját politikai közössége is blokkol. Bizony, Mr. Falafel a jobboldalon olyan, mint Voldemort a Harry Potterben.

S hogy miért tartom rendkívül károsnak politikai közösségünkre nézve Orbán Viktor kiállását, illetve annak egyáltalán nem logikus következményeit?

Először is, ezt a bejelentést Novák Katalin szájába kellett volna adni, nem a külpolitikai csatározásokba belefáradt miniszterelnökébe. A Fidesz-kormány immár másodszor volt képtelen megvédeni a köztársasági elnöki tekintélyt. Lettlégyen bármi is az eredeti szándéka, semmi mást nem demonstrált ezzel, mint azt, hogy magát a jogintézményt, ezt a közjogi méltóságot, s általa a társadalmi összetartozást, amit szimbolizál, nem tisztelik eléggé, nem fontos számukra.

Másodszor, Orbán Viktor, a Patás Orbán egyetlen bizonytalan vagy kevésbé aktív szavazót sem nyerhet ilyen módon, mert autoriter személyiségéről bármilyen jóságos és igazságos gránitborítást apró szilánkokra robban le azonnal. Nekünk egy erős Orbán Viktorra van szükségünk, nem egy igazságosra, nem egy erkölcsileg sziklaszilárd mamelukra, hanem egy a társadalmi változásokra azonnal reagálni kész cinikus tudósemberre, mint amilyen a posztomat bevezető idézetben felsejlik.

Harmadszor, ha hiszünk a dialektikában, a gondolatok logikus kifejtésében, a formális logika, a kauzalitás rendező elvében, Tegnap Orbán Viktornak is le kellett volna mondania. Elvégre kinek köszönhetjük az eddigi két bukott köztársasági elnököt? Ki emelte ki Varga Juditot igazságügyminiszterré? Ki vetette oda egyik legrégebbi harcostársát, Szájer Józsefet is a hiénák elé?

A két hölgy egyetlen, érzékeny, ám nem túl súlyos és nem helyrehozhatatlan hibát követtek el. Különösen Varga Judit, aki a rendszerváltás óta alkalmazott szokásjog szerint járt el, vagyis csupán bírálat nélkül ellenjegyezte a köztársasági elnöki döntést.

Orbán Viktornak, amióta csak a politikában szerepel soha ilyen rossz, ilyen súlyos következményekkel járó hibás döntése nem volt még. Vajon tényleg elhitte, hogy bármit is számít, ha a mi politikai közösségünk morálisan felsőbbrendű? Tényleg ennyire elfáradt?

A liberális démonokrácia az erkölcstelenség társadalma. Aki ebben a rendszerben annak szabályit nem képes saját hasznára alkalmazni, bukásra van ítélve. A tegnapi napon tehát gyengébbek lettünk, sebezhetők. Csak meg kell nézni a nyomorult bolsevikok (Dobrev, Cseh, Donáth és társaik) nyilatkozatait. A legfájóbb, hogy ők, akik gyűlölik és pusztítják a hét szabad művészet örökérvényű tételezéseit, sokkal logikusabban foglalnak állást, mint a mi miniszterelnökünk.

Tegnap bizonyossá vált, - ha csak csoda nem történik – a közelgő két választáson jelentős szavazatveszteséggel számolhatunk. Számításaim szerint úgy félmillió ember ábrándulhatott ki a „rendszerből”. Sokan nem is fognak elmenni szavazni. Gyásznap volt a tegnapi.