Olvasom a bolsevik médiában, hogy a köztársasági elnök kegyelmet adott egy pedofil ügyben is érintett pedagógusnak. Több cikket is elolvastam, azonban a bolsevista médiára jellemző módon oly mértékben volt torz, aljas, a valóságot elferdítő mind, hogy első blikkre kamunak nyilvánítottam a hírt.

Majd elolvastam a Magyar Nemzet vonatkozó írását... és görcsbe rándult a gyomrom.

Alig akarom elhinni, de az ocsmány balliberális máz alatt megbúvó valóság nem túl hízelgő egy konzervatív családbarát köztársasági elnökre nézve. Nem beszélve a minket, demokratikus kapitalistákat ért arcul csapásról. A mi értékrendünkbe ez nem fér bele, kedves Katalin, Tisztelt Köztársasági Elnök asszony.

Nézzük a tényeket! (Jogi tényeket, természetesen.)

Ám, mielőtt belekezdenénk, idézzük fel Marcus Tullius Cicero, a kiváló ókori jogtudós és szónok szavait:

„Van-e csúfabb ugyanis a meggondolatlanságnál, és van-e bármi is olyannyira megfontolatlan, olyannyira méltatlan a bölcs tekintélyéhez és belátáshoz, minthogy akár hamis nézetet képviseljen, akár pedig fenntartás nélkül síkraszálljon olyasmi mellett, amit nem vizsgált meg és tárt fel eléggé?”

/Cicero: Az Istenek természete, Első könyv/

Én mondom, bizony nincs!

Cicero a „bölcs” alatt a tudósokat érti. Nos, a szó akadémiai értelmében nem vagyok tudós. Még belegondolni is iszonyú: én? … ezek között? … brrrrrr…….

Valódi tudomány már alig létezik az akadémia falai között, s egyre gyorsuló ütemben kiveszni látszik az egyetemekről is. Mégis, jogászként, - no, és a picike tudományos fokozatomra is tekintettel – illik átgondolnom alaposabban a történteket.

Először is, a kormány és a jobboldali sajtó azon védekezése, amely szerint, a köztársasági elnök asszony által felmentett személyt tényszerűen nem vádolták meg és ítélték el pedofília miatt, helytálló.

Másodszor, az is megfelel a tényeknek, hogy a kegyelemben részesült személy nem ült már börtönben a jogi aktus idején.

Azonban!

Igaz ugyan, hogy fizikai értelemben nem tartózkodott egy büntetésvégrehajtási intézet falai közt, ám ettől eltekintve még mindig a reá kiszabott büntetését töltött otthonában, elektronikus távfelügyeleti eszközzel ellátva. Úgynevezett reintegrációs őrizetben volt. Ez a végrehajtási fokozat az úgynevezett enyhébb végrehajtási szabályok (EVSZ) körébe tartozik.

A Magyar Nemzet tájékoztatásával ellentétben az enyhébb végrehajtási szabályokat, például reintegrációs őrizetet nem a jó magaviseletű fogvatartottaknál alkalmazzák. Nem. A büntetésvégrehajtási intézetekben a rabok 99%-a, - ideértve a könyörtelen gyilkosokat is – jó magaviseletet tanúsít. Pusztán azért, hogy apróbb kedvezményekhez jusson.

Azonban az enyhébb végrehajtási szabályokat kizárólag olyan elítélteken alkalmazzák, akiknek nincs egyéb folyamatban lévő büntetőügyük.

Még hogy jó magaviselet!

Előtte azért megpróbálta kényszeríteni az abúzust elszenvedőt, hogy ne tegyen panaszt az igazgató ellen, a főnöke ellen. Miután ezzel nem ért célt, megkísérelte megvesztegetni az áldozatot.

Ezért ítélték el ezt a szép embert.

S akkor itt most felejtsük el egy pillanatra a liberál-bolsevik sajtó hőzöngését, és képzeljük el, hogy valaki a gyermekünket molesztálta.

Oké, az én gyermekemet molesztáló igazgató sosem került volna bíróságra, mert vélhetően öngyilkos lett volna felismervén, szörnyű tetteinek következményét aligha bírná elviselni gyenge jelleme.

S az a gyanúm, hasonlóan végezte volna a bűntársa is, akit most a köztársasági elnök kegyelemben részesített.