Tessék, ezt most jól megkaptátok! Pedig (a nem létező) Isten rá a tanúm, hogy nem akartam bejegyzést írni az ünnepek idején. Békét szerettem volna magam körül, családom körében megélt meghitt nyugalmat.  De ti nem hagyjátok. Akkor viszont itt van nektek: NEM LÉTEZIK!

Naná, hogy nem létezik, ha egyszer Isten sincs! Hogy akkor ki jön karácsonykor a magyar gyerekekhez? – Senki! Anya, apa, a testvérek, nagyszülők, rokonok és barátok kényszerű figyelmessége mindez.

Nincs a karácsonyban semmi meghitt, semmi szent. Kizárólag ti döntötök arról, hogy figyelmesek lesztek-e a hozzátok közel állókkal, hogy egy pénzen vásárolt tárgyat átadtok-e részükre, aminek aztán vagy örülnek, vagy nem.

Nincs lélek és nincs télapó sem. Hogy a húsvéti nyusziról már ne is beszéljünk. Minden hozzájuk köthető cselekvés mögött a ti elhatározásotok áll, hogy úgy tesztek mintha, pedig nem is. Tele van a tökötök az egész ünneppel. Minden ünneppel! Bevásárlás, soha véget nem érő sorok az üzletekben és a pénz meg csak úgy elillan, mint a friss bejgli illata.

Szóval, nehogy már jól érezzétek magatokat egy percre is!

A csoda bolondoknak való. A csoda olyan, mint az alkohol: másnap mindent elvesz, amit előző nap adott. Ne tegyetek csodát és ne is várjátok! Nem vagytok már gyerekek, vegyétek tudomásul, hogy az élet minden nap szar. Orbán miatt főleg. Miatta csak igazán! S ha nem Orbán, akkor van más, a lényeg, hogy ti soha nem vagytok felelősek azért, mert szar. Eleve, ti semmiért nem vagytok felelősek, túl kicsik vagytok ahhoz.

S ha azt látjátok, hogy más ettől az egész babonaságtól, bugyuta mesétől boldog, ne hagyjátok! Tegyétek tönkre a karácsonyát, legyetek ti a grincs az életében! Vágjátok a pofájába: JÉZUS NEM LÉTEZIK!

Hogyan jutottunk idáig?

Megmondom: felépítettük a létező legszörnyűbb társadalmat, a liberális demokráciát, amely sem nem liberális, sem nem demokrácia. Ismét hagytuk világhatalommá rothadni a baloldaliságot, az emberben élő ősgonoszt.

Olvasom a Facebook-on, Jézus baloldali volt. Sőt, forradalmár! Mint Lenin és Kun Béla. Még jó hogy! Lehet benne valami, mert Lenin elvtárs az egyetlen cipőjét egy télen mezítláb járó kislánynak adta. Ez azért elég erőteljes jele a jóságnak. Ám én sem mindig hittem a mesékben, ezért anno középiskolában felvetettem, hogy Lenin elvtárs Rolls-Royce autókat, a világ legdrágább autóit gyűjtötte, volt belőle neki sok, akkor miért nem vett egy másik pár cipőt?

Kaptam érte egy igazgatóit, reakcióssá nyilvánítottak és az iskolám nem írta alá a felvételi lapomat, ergo nem tanulhattam tovább. Beadni beadhattam a felvételit, csak nem vettek fel, ugyanis súlyos veszélyt jelentettem a társadalomra.

S hogy kik mérték rám e szankciót? – Természetesen azok, akik a Lenin elvtársról szóló mesét elhitték az utolsó betűig, de Jézus létezését tagadták.

Bizony, a 80-as években a baloldal nemhogy nem tartotta baloldalinak Jézust, de meggyőződéssel állította, soha nem is létezett. Atyám, mekkorát változott a világ! Ma a baloldal számára Jézus forradalmár volt és meggyőződéses baloldali.

Mint Nagy Imre. Ja. Akinek a szobrát az éj leple alatt reggel 7 órakor elbontották. Aki 1946-ban a Mindszenti szervezte engesztelési mozgalmat nyilasok és fasiszták csőcselékének nevezte és szétverette, vezetőjét bebörtönözte népellenes magatartásra hivatkozva. Aki kisöpörtette a padlásokat, aki a földvagyonnal rendelkezőket kényszermunkára hurcoltatta. Jobb esetben. Akit lehetett, azt inkább megölette.

Szóval, lehetne sorolni a baloldal nagy hőseit, – Hitler, Sztálin, Kun Béla, Szamuely, Rákosi, Kádár, Brezsnyev – akik mind igazán hasonlatosak voltak Jézushoz.

S ekkor mit kell olvasnom? – Egy az emberi hülyeség ellen gerillaharcot folytató amazon elemi szinten érthető módon levezeti nekik, - mármint a baloldaliaknak – miért nem volt Jézus baloldali.

Azt hiszitek, kétségbe estek? Nem minden balliberális hülye! Azonnal jött a riposzt: JÉZUS NEM LÉTEZIK!

És lám, a forradalmár Jézusban eddig mélyen hívő liberális démonokraták hirtelen mind megvilágosodtak, vörös ötágú csillagból készült piedesztálra emelték a lángelmét, aki kimenté őket szorult helyzetükből.

Nem létezik tehát. Legalábbis nem úgy, ahogy a biblia leírja. Milyennek is írja le? Jónak, önfeláldozónak, szeretetet hordozónak, testet és lelket gyógyítónak, gyengéket felkarolónak, reményt adónak, megbocsátónak, erősnek. Én ezt olvastam a bibliában.

A baloldal azon lamentál, tényleg járt-e a vízen, borrá változtatta-e azt, feltámasztotta-e Lázárt, s feltámadt-e ő maga. Mit számít? Nem ezt adta nekünk. Sosem mondta, hogy te is járhatsz a vízen, feltámaszthatod a holtat, s képes leszel feltámadni halálodból. Jézus a példát adta nekünk, hogyan lehetünk EMBEREK.

Szimbólum. A jóságé, az önfeláldozásé, szereteté, a test és lélek gyógyításáé, gyengék gyámolításáé, a reményé, a megbocsátásé és az erőé.

Egyesek azt mondják, ilyesmi nincs. S ha nincs, nem érdemes jónak, önfeláldozónak, szeretőnek, test és lélek gyógyítójának, gyengék gyámolítójának, reményt adónak, megbocsátónak és erősnek lennünk. Ne legyen szentség az életünkben! Ezt akarják.

Mert nem tudják, mit jelent a szent, a szentség. Valami egyházi méltóságjelző, vélik. Pedig nem! Minden tettünk a szentség tárgykörébe sorolható, ami azon tulajdonságunkból fakad, ami képes volt Jézust és az ő életútját példaként megragadni. Minden ilyen tettünkért szentté válunk egy-egy pillanatra, és átélhetünk egy megmagyarázhatatlan euforikus érzést.

Biokémiai folyamat, - mondják amazok, kik megpróbálták saját torz világképükre formálni a Jézus-misztériumot. Pont úgy hamisítva meg ezzel a valóságot, mint, amikor Darwint istentagadóként emlegetik, miközben a tudós sosem tagadta Isten létét. Amit a Westminster apátságbeli nyughelye is bizonyít.

Pont úgy, mint, amikor azt állították, hogy Descartes materialista volt, s „gondolkodom, tehát vagyok” állítása az Isten létében való kételkedésről tanúskodik. Csakhogy Descartes sosem tagadta Istent!

„Dubito, ergo cogito. Cogito, ergo sum. Sum, ergo Deus est!” – Kételkedem, tehát gondolkodom. Gondolkodom, tehát vagyok. Vagyok, tehát Isten létezik!

Ezt mondta Descartes. Minden csodálatos elme hitt a szentségben. Elnevezhetjük, antropomorfizálhatjuk, hogy hozzánk közelebb állónak érezzük. Nem számít. A lényeg az, elvontan, mindenekfelett állóan hordozzák vágyott pozitív emberi tulajdonságainkat, amelyeket bizonyos alkalmakkor lehetőségünk nyílik megtestesítenünk, s bennünk másokkal megláttatnunk.