A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.

/Albert Einstein/

Többszörös gyerekgyilkost így még nem ajnároztak, mint a balliberális embertípus köreiben Geréb Ágnest. Mára odáig jutottak, hogy Geréb nem kevesebb, mint a sztálini diktatúránál is elviselhetetlenebb Orbán rezsim elleni forradalom és szabadságharc zászlóján a szabadságot jelképező lyuk.

Geréb Ágnes egy hős, – olvasom. Geréb már akkor bevezette az apás szülést, amikor nyugaton még nem is ismerték – írják máshol. S vélhetően Geréb Ágnes volt, aki Semmelweis Ignácnak álcázva magát az anyák megmentőjeként vált ismertté. Szinte látom a szemeim előtt, amint Delacroix-nak modellt állva készül „A szabadság vezeti a népet” című festmény. Egyik sem kevésbé valószínű, mint az, hogy bármi köze lenne az apás szülés elterjesztéséhez Magyarországon a 70-es (!!!) években.

Ezek az éktelen és ostoba hazugságok nemhogy elmosnák a képet, amelyet erről a nőről alkothatunk, hanem kifejezetten élesítik azt. Mennyire el kell rugaszkodniuk a valóságtól azoknak a balliberális rikkancsoknak, akik most héroszként igyekeznek bemutatni őt nekünk! Jobbágy-felszabadító, írja Puzsér. Neki köszönhetjük, hogy ma polgárok és nem jobbágyok vagyunk. (LoL) Az orvosi lobbi áldozata, olvasom máshol. A rákosista időket idézi az otthonszülést tiltó törvény, vélekednek.

Akárhogy is, racionális érvelés sehol. Leszámítva, - és jelentőségét nem degradálva! – Balavány írását a HVG-ben. Pont ott! Na, mindegy.

Persze, bármennyire is elítélem azt, amit Geréb tett, bármennyire is visszataszítónak találom a szakmaiságtól lecsupaszított fanatizmusát, én sem küldeném börtönbe. S ha el is ítélném, egyrészt legfeljebb bűnsegédként, másrészt egy teljesen eltérő jellegű bűncselekményben, amiről majd később. Igen, ebből egyenesen következik, hogy az én szememben a valódi bűnösök a szülők.

Az megvan, hogy a mai (modern?) nők 90%-a a vizet is megmosná? Olyan hisztéria övezi a higiénikus környezet kritériumait, hogy attól égnek áll a hajam. Na, most ugyanazok a nők, akik az ételt Domestosszal mossák meg hideg vízben, mert nem bíznak a hőkezelésben (sütés, főzés), a saját misztifikált kényelmük érdekében kiteszik az újszülöttet az otthoni nem steril környezet hatásainak.

Kissé ellentmondásos. Kérdezhetnénk, hogy „hol itt a logika?”, de nőkről lévén szó, eltekinthetünk ettől. Aki szerint a hidegvíz lemossa a bacikat, de a több száz fokos hő viszont nem elég biztosíték, azoktól logikát várni hiábavalóság. S miközben szívesen szülnének az otthoni IKEA-s ágyon, vagy a hidromasszázskádban, letojva, hogy az immunrendszer nélküli csecsemőt esetleg fertőzésnek teszik ki, ugyanezek később visítanak, ha a gyerek a kezébe, szájába vesz valamilyen, Domestosszal le nem fertőtlenített tárgyat, ételt, akármit.

Mindemellett ezek a szülök már hasonló mentalitású szülőktől születtek, tehát szinte az összes szenved valamilyen allergiás betegségben a gyenge immunrendszere miatt. Bizony, mert már az ő anyukájuk is mindent megtett, hogy ne legyen fejlett, erős immunrendszerük. S ezek a gyenge szervezetű emberek úriasszonykodásból, felelőtlenségből mondanak le az ésszerű döntésről, amely szerint kórházi steril körülmények között, komplikáció esetén is azonnali, a legmagasabb szinten nyújtott szakszerű beavatkozás mellett szülnék meg gyermeküket.

Két hét múlva lesz egy éve, hogy magam is részt vettem egy apás szülésen. Kórházban, természetesen. Szavakkal alig lehet leírni, milyen csodálatos élmény volt. Az intézménybeli körülmények minden kényelmet és biztonságot kiszolgáltak. A személyzet figyelmes, kedves és odaadó volt. Külön szobát kaptunk, ahol gyermekem édesanyjával intim körülmények között lehettünk. Időnként csendesen benyitott az orvosunk és a szülésznőnk, hogy megvizsgálják az anyukát, eljött-e a pillanat.

Olyan volt minden, mint egy tündérmesében.            

Félreértés ne essék, nem zárkózom el teljesen az otthonszüléstől, de annak szakmai, elsősorban infrastrukturális háttere hiányában nem tudom támogatni. Valahogy úgy tudnám elképzelni, mint a taxisokat: az összes magánzó, de társaságba tömörültek, van egy központjuk, s amikor megkezdik vagy befejezik a munkát, bejelentkeznek. Miért ne jelentkezne be a bába is egy kórházba, hogy most megy szülni, legyen készenlétben egy mentő, ha komplikáció lenne?

A terhesség nem betegség, a szülés sem egy trauma, hanem a világ legszebb és legtermészetesebb történése. S bár maga az aktus természetes, mi, a modern társadalomban élő emberek már nem rendelkezünk a természetben élő őseink számos képességével, tulajdonságával.

Egy mai nő szervezete nem erős oly mértékben, mint egy őskori nő szervezete volt. Fizikai erőnk is jócskán megcsappant hozzájuk képest. Az emberi újszülöttek pedig végletesen magatehetetlenek, igénylik a szakemberek közreműködését világra jöttükkor. Hozzáteszem, ilyen, szülést segítő specialisták már az ősembereknél is léteztek. A lényeg tehát az, hogy a kórház az ő szakemberei és felszereltsége által nyújtott tényleges és pszichés biztonságával a legideálisabb hely egy gyermek megszüléséhez.

Én elfogadom, hogy a magyar egészségügy fejlesztésre szorul, hogy vannak országok, ahol jóval előttünk járnak e téren. Azt viszont totálisan leszarom, hogy a balliberális érzületűek most mindent apokaliptikus elmebajuk szemüvegén keresztül néznek és látnak. Az én memóriám elég jó, emlékszem, milyen volt az egészségügy tíz éve. Zongorázni lehet a különbséget, mennyivel jobb most.

Ugyanakkor tény, hogy a saját tapasztalataim nem a társadalom perifériájára szorult ember tapasztalatai. Én, amikor MR-t kérek, azonnal jelzem, hogy fizetek, nem várok hónapokat. Amikor a sportkórházba megyek rutinra vagy műtétre, akkor is a zsebbe nyúlok. Mert elvárásaim vannak. S ha valakinek magas elvárásai vannak, annak fizetnie kell. Az USA-ban is, nekem elhihetitek. Sőt, ott kell csak igazán!

Természetes volt tehát, hogy előre fogadtunk orvost és szülésznőt, magánrendelésre jártunk hónapokon át, oktatásban részesültünk a szüléssel kapcsolatos valamennyi témakörben. Nagyon sokba került, de megérte. Az elsőtől az utolsó mozzanatig minden pontosan úgy történt, ahogyan azt előre elmondták.

Hogy ezt nem mindenki engedheti meg magának? – Miért, Geréb Ágnest ki látta már a sajókazai cigánytelepen szülést levezetni?

Úgy bizony! S akkor helyben is vagyunk. Geréb Ágnes túl azon, hogy egy a szakmaiságot levedlett fanatikus, még adócsaló is. A bűncselekmény, amiért én elítélném, az a költségvetési csalás.

Jaj, szegénykéim, hát azt hittétek, ez a jóasszony ingyen bábáskodik?  

Hát nem! Ő is elkéri azt a „kis” pénzt, hiszen neki is csak élnie kell valamiből. Számlát ugyan nem ad és az is kiderült róla, hogy felelősséget sem igen szeret vállalni a tetteiért, de a pénzecskét zsebre teszi. Bizony, kedves pártoló anyukák, sokan vannak közületek, akik hiába vágynak otthon szülni, nem biztos, hogy meg tudjátok fizetni a bábát, pláne egy olyan híreset, mint Geréb.  

Mindent elmond ennek a nőnek a jelleméről a bíróságon utolsó szó jogán elmondott beszéde, amelyben tevékenységét a jövőért, a fejlődésért való állandó küzdelemként értelmezi, magát szakmája úttörőjének tartja, egy önfeláldozó személynek, s mindeközben eszébe sem jutott vitatni az ellene felhozott vádakat, a szakmai hiányosságokat feltáró, koncentráció kiesésről, helytelen orvosi műfogás alkalmazásáról szóló szakvéleményeket.

Tévedhetetlennek és nélkülözhetetlennek tartja magát. Mondom, ő volt Semmelweis Ignác álruhában. Eh, amennyiben józan belátási képességgel bírna, tudná, hogy úttörőnek lenni nagy felelősség. Ahol előttünk még nem jártak, ott sok láthatatlan forrása van a veszélynek, hibázni könnyű. S ha valaki életekbe nyúl bele, annak a felelőssége még nagyobb, annak a hibái sokkal súlyosabbak lehetnek.

Geréb Ágnesnek nincs felelősségtudata. Ezért minden, amit önjelölt reformerként tesz, teljesen tudománytalan, hisz nincs sem szakmai, sem morális kontrollja.