Az emberi kultúra legjelentőségteljesebb, ma is álló városa. Története az ismeretlen távoli múlt homályába vész. Nevének jelentésével kapcsolatban nem lelhető fel minden kétséget kizáró hiteles forrás, ezért sokan sokféleképpen magyarázzák. Csupán a Tórában, a zsidó bibliában 105 néven említik. A legismertebbek a Cion és Sálem. Izrael lakói körében a legelfogadottabb jelentése „a béke városa” Ír Salem (Salom).

Az mindenesetre tény, hogy a Brésit, a Tóra első könyve már említi. Tekintve azonban, hogy a Tóra később íródott, mint az ókori görögök lejegyezték volna a város létezését és az általuk ismert nevét (Hieroszaléma, azaz, Sólyomvár), tudományos berkekben kevésbé elfogadott az izraeli értelmezés. Megjegyzem, a görög verziót szerintem nem erősíti, hogy a rómaiak is előbb vetették papírosra a város nevét, mint a zsidók, hiszen az ő verziójuk pusztán a görög jelentés átvétele (Hierosolyma).    

S akkor már ne menjünk el a mesebeli magyar szál mellett sem. Egyes, a tudományt fényév távolságból ugató, ám annál lelkesebb magyar amatőr eredetkutatók szerint a sólyomra történő utalás egyértelműen eleinkről emlékezik meg. Na, hallod, ha egyszer Jézus is párthus, azaz magyar herceg volt!  

Ám, ha a sólyom nem is az ősmagyarokra utal, még mindig a legvalószínűbb névmagyarázat. Ennek oka kettős: egyrészt a sólymot hamarabb „háziasították” vadászó eleink, mint a tehenet. Másrészt a zsidók egyiptomi tartózkodásának időszaka alatt Hórusz (Horu, Heru, Hiero) isten igen nagy népszerűségnek örvendett. Nevének jelentése pedig sólyom. Mégpedig vadászsólyom.

A madár a szabadság szimbóluma. A ragadozó madár pedig egyszerre az erőé és a szabadságé. Ezért is választotta számos törzs a vadászsólymot totemállatul, amely egyébként Észak-Afrikától Európán át Ázsiáig őshonos ragadozó madár volt, s az napjainkban is. Azon pedig úgyszintén nincs mit csodálkozni, hogy a zsidók nem szívesen emlékeznek úgy, hogy államuk fővárosának neve az átkos egyiptomi időkre utal.    

Mindez azonban nem számít. Jelentősége nem nevének jelentésében van elsősorban. Sokkal inkább abban, hogy az, amit európai civilizációnak, európai kultúrának nevezünk, a zsidó államban, annak fővárosában gyökeredzik. Mert függetlenül attól, hogy valaki vallásos ma Európában, vagy sem, kultúránk alapjait a Jézus Krisztus tanításai által kialakult kereszténység tette le.

Jeruzsálem nem pusztán a zsidó állam, Izrael fővárosa, de örökérvényű emberi értékeink szimbóluma is. Ezért is nem lehet semmiféle politikai játszmák tárgya, s arról sem nyitható konszenzusra törekvő diskurzus, hogy kihez, hová is tartozik.

Donald Trump nem sok értelmes döntést hozott eddig elnöksége alatt, de az, hogy kimondta, Jeruzsálem Izrael fővárosa, örökre beírja őt a történelemkönyvekbe a pozitív hősök névsorába.

Persze, nem mindenki örül a bejelentésének. Mondhatnám kajánul, tessék most jól megnézni, kik az antiszemiták. Mert Jeruzsálemet elvitatni a zsidóságtól, az a zsigeri és vegytiszta antiszemitizmus. Ugyanis egyéb logikus magyarázat nem kínálkozik az ellenzésre.

Az a képmutató és égbekiáltó ostobaság, hogy ezzel súlyos csapás érte az izraeli-palesztin békefolyamatot, számomra a legvisszataszítóbb érvelés. Soha nem volt és soha nem lesz izraeli-palesztin békefolyamat. Ennek egyik (objektív) oka, hogy nem léteznek palesztinok. Aki pedig nincs, azzal nehéz megbékélni.

Szórvány arabok vannak azon a területen, akiknek nincs egységes nyelve és kultúrája sem. Esetleg valaki tudna mesélni nekem a palesztin iparról, mezőgazdaságról? A tudományos életükről? A művészetükről?

…

Na, pont így gondoltam.

Amint 1948-ban a volt angol gyarmati területen újjáalakult Izrael állam, a most lepalesztinozott arabok és hat környező arab ország megtámadta. A zsidó állam legyőzte őket. Aztán 1967-ben az arabok ismét rájuk rontottak, ám mindössze hat nap kellett és csúfos vereséget szenvedtek. Ezt követően Izrael a mindennapos terror elleni harcokban edződött, edződik ma is.

Manapság kicsit jobban bele tudjuk élni magunkat az izraeliek helyzetébe, hiszen a békére oly fogékony muszlimok közénk is eljöttek, és hamar kiderült, hogy itt kevés lesz a síppal, dobbal és nádi hegedűvel való gyógyítás, mint a török gyerek által megvágott lábú gólya-gilice esetében, mivel a felrobbantott vagy kamionnal széttrancsírozott polgárainkon az nem sokat segít. Ahogy a plüssmacik és a „nem félünk!” molinók sem.

Bevallom, engem a legkevésbé sem érdekel, hogy az arabok milyen mecsetet építettek Jeruzsálemben, hogy nekik az szent hely. Ugyanis, amíg nekik semmi sem szent, ami a miénk, addig számomra nem léteznek. És nem léteznek egyetlen értelmes ember számára sem. Vagy megtanulnak disztingválni, tiszteletben tartani más kultúrákat, vagy páriává válnak.

Jeruzsálem számukra elesett. Végre! S remélem, végleg! Se a magát palesztinnak nevező, se más arabnak ott jussa nincs, soha nem is volt. Smá Jiszraél!

Mindennek attól teljesen függetlenül kell érvényesülnie, hogy szeretjük-e a zsidókat vagy sem. Különösen nekünk, magyaroknak kell értenünk, mit jelent Jeruzsálem visszakerülése a zsidóság jogos birtokába.