Hű, melyik filmben is volt, amikor az embereket átalakítják mutánsokká? Mire leírtam, megvan! Az X-men filmben láthattuk, amikor a mutánsok ellen tiltakozó szenátort mutánssá alakítottA Magneto, a gonosz mutánsok vezére.
Csupán az érdekesség kedvéért: A film története szerint Magneto zsidó volt, és lágerban tört rá az átalakulás. Persze, a jó mutánsok vezére is zsidó volt, és Magneto-val még a lágerból ismerték egymást.
A Mandiner vezetősége most úgy döntött, hogy trollszelidítés címszó alatt a saját erkölcsi mércéjük szerint egyeseket megbélyegeznek. Elismerem, a trollgúnya többekre ráhúzható volt, azonban a hadművelet során számos ártatlan áldozat is esett. (Vagy ilyen szar az erkölcsi iránytűjük)
Kiváltképpen az teszi éppen morális okból vitathatóvá cselekményüket, hogy annak indikátoraiként a vincentesek, az állítólagos ősellenség rivaldáznak. A blogvilág dögevői ők, a legalja, rekedt keselyűhangon vijjogó elmeháborodottak. A vincentes Jótündér, alias Elek Gábor például arról híresült el, hogy az őt szellemi párbajban felülmúló bloggerek családtagjait kezdte ki bosszúból. Egy olyan folyamatot, amit ezek indukálnak, semmiképpen sem lehet szelídítésnek nevezni.
Persze, a Mandisok majd nyilván letagadják, hogy ez állna a háttérben, ha egy ménesnyi lóláb lóg ki, akkor is. Mondjuk, igazuk van a mondás szerint: „Töredelmes vallomás 10 év, konok tagadás 5 év.” Vagyis jellemesnek mutatkozni nem ajánlott.
A Mandinert egészen mostanáig a moderálatlansága tette vonzóvá. A moderálatlanság jelentette a valódi szólásszabadságot, amely egyre szűkülő feltételek mellett létezik manapság. A szólásszabadságnak most a Mandineren is vége. A virtuális tér összezsugorodóban. Amit nem azért fájlalok, mert így kevesebb trágárságot írhatok le és olvashatok el, hanem azért, mert egyre szűkül a valóságos feszültségek virtuális levezetőhelye. Márpedig így egészen bizonyos, hogy a felgyülemlett gőzt sokan a valós világukban eresztik ki, ami valós emberek valós konfliktusához vezet. A Mandiner eltörölte a valóság és virtuális világ közötti határokat, ami súlyos hiba, és visszaszáll majd a fejükre.
Azonban nem ezért írom meg ezt a posztot. Valójában két blogger miatt, El Topo és Tehetetlen Dodó miatt. Mindketten áldozatául estek a tisztogatásoknak, noha egyértelműen kijelenthető, nincs olyan erkölcsi mérce, amely szerint ők trollnak lennének nevezhetők. Őket az X-men filmben látott módszer szerint mutánslétbe kényszerítették.
Sem Topo, sem Dodó nem ment el soha annyira személyeskedésben, hogy az ízléstelen, alpári lett volna. Mindkettőjükre jellemző természetes eleganciával, virtuóz intellektussal ejtették vágásaikat valamennyi párbajukban. Ellenfeleiket sosem akarták lemészárolni, a legyőzötteknek is csupán önmaguk silány felkészültségével való szembesülésük volt megalázó. Ezek a fiúk mesterei voltak a szavakkal vívott párbajoknak, igazi fenoménok, minden önhitt felhang nélkül. Lehettek volna a három testőrből kettő, ha egy oldalon állnak, de nem álltak. Topo liberális volt, míg Dodó nemzeti érzületű. Szembenálló felek voltak. S amíg ilyen virtuális imágók álltak szemben egymással, addig minden csörte élményszámba ment.
Helyettük most hallgathatjuk középszerű trubadúrok fals szólamait. Mert ők sosem voltak annyira érdekesek, hogy bárki felfigyeljen rájuk, hogy egyáltalán elolvassák, mit hordanak össze morzsányi értelmükkel. Ők sosem voltak elég bátrak éles kritikát vagy erőteljes tetszést nyilvánítani. Elbújtak a tömegben a senkik között. Most a Mandiner naggyá teszi őket, igazi hősök csontjain tiporva.
