Próbált már valaki leesett állal nevetni? – Na, ha eddig nem tette, eztán meg se próbálja! Szerintem nem sikerülne. Anatómiai képtelenség egyszerre varázsolni orcánkra a mélységes megdöbbenést és a harsány jókedvet. Magam a látvány kényszere hatására ma reggel majdnem véghezvittem ezt a csodát, aztán mégsem. Francba, még jó, hogy nem kaptam valami arczsábát, vagy ilyesmit!
Mostanában alig-alig nézek tévét, a politikai műsorokat meg egyenesen kerülöm. Elég nekem az a sok baromság, amit az általam látogatott blogokban és hírfolyamokon olvasok. Erre pont ma reggel bírom bekapcsolni azt a nyomorult képkeretet. Én nem tudom, mi ütött belém, de kifejezetten olyan csatornákat böngésztem, amelyeken aktuális híreket szoktak mondani vagy (félre)értelmezni. A UPC valamilyen fondorlat eredményeképpen egymás mellé tette a Duna World-öt, az ATV-t és a HírTV-t. Katt Duna World – semmi izgalmas, valami „kullancsos” manus vizionálja a vérszívók májusi hiperaktivitását. Katt ATV – Rónai „habzó szájjal gyűlölködő” Egon hadovál összevissza. Gyorsan tovább, mert már kerestem a tomahawkomat, hogy belebaszom ennek a hungarofób bibsinek a fejébe. Kár lenne az LCD-ért. Katt HírTV – Kurva jó kis fekete csajszi dumál két ronda politológus pinával, dög unalom.
Aztán egy hang megszólalt a fejemben, hogy „Beny gyerek, nézzed má’ meg a Zóbersoviniszky Pétört, mer’ helyzet van!” – Nem, ez nem igaz, nem szólalt meg a hang a fejemben. Egyszerűen odakapcsoltam, és ekkor szoborrá merevedtem, vaskos állkapcám, mint egy lassított felvételen, hullott alá a paplanra, amely hol besüppedt, hol meg kirugózott, ahogy koponyámról leváló csontkellékem fel-le ugrált, míg nyugvópontra jutott. A kurva életbe, meg tudtam számolni, hány lyukas fogam van! Sürgősen kerítenem kell egy jó fogorvost. Amikor aztán tudatos énem megerősítette, mit is látok valójában, hörgésszerűen tört fel torkomból a röhögés, és miközben megigézve bámultam a nem mindennapi látványt, két kézzel matattam az ágyneműben elkeveredő állam után.
Emberek, Balogh Ákos Gergely vérben forgó szemei legalább tíz centire dülledtek ki, miközben másik két társával teljes kakofóniában óbégattak valamit Morvai Krisztina felé. Hablablabla Tiszaeszlár, hablablabla Tiszaeszlár – ennyit lehetett érteni az egészből. S egyszer csak varázsütésre elhallgatott két fullajtár, hogy jól hallhassuk a mi Ákos Gergelyünk, Nobilis Kristóf első ágyasának habos nyálba fulladó szavait: Mit szólna Morvai Krisztina, ha például a szlovákok mondanának csúnyákat a magyarokra?
Én el nem tudom képzelni ezt a szituációt, hiszen szlovák barátaink sosem vetemednének olyan csúfságra, hogy a magyarokat igaztalanul támadnák keresetlen szavakban. Láttam jól, Balogh Ákos Gergely is erősen igyekszik e képzetet megidézni, de nem ment nekije sem. Szegénykém, pedig mennyire törte magát!
Na, de most komolyan, ez a szerencsétlen hülyegyerek tényleg nincs tisztában azzal, hogy a tótok mennyire gyűlölnek minket, és ott tesznek keresztbe, ahol tudnak? Vagy nem nézi az EP üléseiről készült tudósításokat, ahol a nemzetközi libbantokrácia jöttmentjei mit művelnek Magyarország ellen, a magyar nép lejáratására? S tényleg nem tudja, hogy ellenük a legharcosabban éppen az a Morvai Krisztina lép fel, akire oly’ izzó gyűlölettel okádja silány elméjének termékét?
A Turul_2K2 nicknéven elhíresült blogger a korábbi években harcos nemzeti érzelműnek mutatkozott, azonban újabban elsősorban úgynevezett „konzervatív liberális” jelmezben bohóckodik. Tököm tudja, mit is jelent pontosan konzervatív liberálisnak lenni, de az biztos, hogy a nemzeti érzülethez vajmi kevés köze van. Azt azért illik megemlíteni, Turul barátunk sosem kedvelte különösebben a Jobbikot. Ekképpen a vadbarom Baráth Zsolt parlamenti felszólalása egyszerre hozta felszínre nála a radikális párt iránti ellenszenvének minden apró kis morzsáját, valamint liberális énjének kitárulkozni óhajtását, és csak fröcsögött és fröcsögött. Tudom, kurvára nem szép apró testi hibáján mulatozni, de, basszus, azért az nem mindennapi látvány, ahogy a két véreres szeme egyszerre két különböző irányba dülledt.
Néhány nap óta valami kőkorszaki tiszaeszlári eset hozza lázba a magyar közvélekedés idomárjait (újságírók, politikusok – a gyengébbek kedvéért) Schmitt Pál plágiumos ügye mellett. Én nem tudom, mi történt anno Tiszaeszláron, és nem is érdekel különösebben. Meg amúgy is, ne csináljunk már emléknapot gyilkosságoknak. Sem roma, sem zsidó, sem magyar áldozatok kedvéért. Különösen ne feltételezett gyilkosságoknak! Természetesen nem az intézményesített gyilkosságokra gondolok, mint háború, ÁVH-s korszak, Gyurcsány-éra, stb. Naponta gyilkolnak meg különböző módon és indokból embereket, nem lehetséges mindenkiről kegyelettel megemlékezni, azt tegyék meg hozzátartozóik, s mi részvétet érzünk legfeljebb, ha tudomást szerzünk róla. Tiszaeszláron valakik különös kegyetlenséggel meggyilkoltak egy kislányt, ha igaz. Azt mondják, rituális gyilkosság volt, ha volt gyilkosság. Talán volt, talán nem, mert holttest sosem került elő, ha jól tudom. Az is lényegtelen, a gyilkosok, - ha voltak egyáltalán gyilkosok - zsidók, cigányok, hottentották vagy magyarok voltak. Szörnyű emberek, annyi bizonyos.
Ezért is nem értem, a Baráth Zsolt nevű balfasz majom miért jött elő éppen ezzel az esettel. Nyilván zsidózni támadt kedve. Hát adj’ Isten egészségére! Mindazonáltal emígyen legfeljebb saját, és néhány elfajzott barom társa igényeit elégíthette ki, mert azon túl baromira kontra produktív performansz volt. Nem látok bele egy ilyen őstulok lelkivilágába, s nem is nagyon vágyom rá, hogy beléje lássak, de tán azt gondolta ez a szerencsétlen szellemi éhenkórász, hogy az ország bajainak és egy cselédlány eltűnésének, illetve vélelmezett meggyilkolásának feltétlenül közös nevezőt kell találnia. És páratlan logikával meg is találta a zsidókat. Gratulálunk, kedves Baráth Zsolt!
Igaz, hogy zsidóéknál a kertben úgy nőnek a holokauszt áldozatok, mint eső után a bolondgomba, de ettől még nem feltétlenül szükséges átvenni ezt a kulturális szokást, és áldozatokat szaporítani buta szócsépléssel. A zsidók mindig zárt közösségben éltek, ezért különösen faluhelyen keltettek nagy feltűnést, de főleg gyanakvást. Emlékszem, még a 80-as években is, ha elmentünk egy falusi diszkóba, úgy néztek ránk, mintha UFO-k lennénk. Eltűnt egy szolgálólány? – Hú, biztos valami gonosz dolog történt. És ki csinálja a gonosz dolgokat? – Hát az idegen, jelesül a zsidók. Baromság az egész! Persze, azt is érdemes számba venni, hogy azokban az időkben egy eltűnés giga-megajelentős esemény volt. Nem úgy, mint manapság, amikor naponta tucatjával tűnnek el szomszédaink, és rá sem hederítünk. Naná, hogy lázba hozta a környéket az ügy! Hogy a kurva perverz Baráth Zsoltot miért hozza lázba, az rejtély.
Mégsem indokolt az a nagy médiafelhajtás, amely a parlamenti felszólalás köré szerveződött. Még kevésbé indokolt, hogy ezzel kapcsolatban egy nemzeti érzelmű konzervatív, - még, ha közben libbant is – kivetkőzzön emberi mivoltából, és beálljon a hungarofób antiszemitázók táborába.
„De, kurva Morvai, Te is antiszemita vagy, mer’ a Jobbik juttatott az EP-be!” – hörög az idiótája. S közben észre sem veszi, hogy pont olyan visszataszítóan groteszk jelenség, mint Baráth Zsolt.
Miközben az is tény, hogy egy nagyhangú, aljas társaság minden lehetőséget megragad itthon és külföldön arra, hogy lábbal tapodja a magyarságot, annak kultúráját, hogy visszamenőleges hatállyal, történelmi eseményekre hivatkozva genetikailag alattvalónak bélyegezze. És ezek az undorító férgek többen vannak, mint a Baráth Zsoltok, s gyalázkodó kórusuk egyetlen pillanatra sem hallgat el.
Picsába, mire ennek az írásnak a végére értem, már nincs sehol a morbid vihogni vágyás bennem, s már azon lamentálok, miért képedtem el a reggel látottakon, mikor az ilyesmi mindennapos a Kárpát-medence kicsi országában. Tényleg csak ilyenekre telik? Ilyen Baráth Zsoltokra és Balogh Ákos Gergelyekre?