Még nem is hallottam a mai Európa Parlamenti vitáról, amely ismét hazánkat tálalta fel gyűlöletéhségtől félőrült sakáloknak, amikor megfogalmazódott bennem a kérdés: Miért Magyarország? Miért e közép-európai kis ország fáj a világ sorsát leginkább befolyásoló USA-nak és szövetségesének, az Európai Uniónak. Nem állítom, hogy itthon minden a legnagyobb rendben van, de azt igenis kijelentem, még a ma EU-tag volt szocialista blokk országai közül sem a mi vagyunk a legzűrösebbek. Messze nem mi vagyunk!

Akkor mégis mi a fene történik az EU-ban, mind megőrültek a szocialista, kommunista, liberális és zöldpárti honatyák? És Mi történik az USA-ban, hogy hazarendelik a budapesti nagykövetet egy titkos tanácskozásra hazánk sorsáról? Mégis, milyen jelentőséggel bír katonai szövetségesünk számára a NATO-kötelezettségeit szolgaian teljesítő kis ország, hogy titkos tanácskozásokat kell tartani róla?

Jelenlegi szövetségeseink kifogásolják a kétharmados többséget szerzett Fidesz jogalkotási aktusait. Nem egyet, vagy kettőt, hanem mindet, válogatás nélkül. Kifogásolják a kisebbségek jogérvényesítési lehetőségeinek szűk kereteit. Helytelenítik a közigazgatás független szervezeteinek állami kontrollját. Majdhogy odáig el nem mennek, mint Kim Lane Scheppele, egy hazánkban többször járt, amerikai, ám Amerikában teljesen ismeretlen jogász-szociológus (jogszociológus?), hogy magát a Fidesz választási győzelmét is kétségbe vonják. Szinte azonos mantrákat mormolnak a valaha nevet szerzett, majd azt könnyedén eljátszott Francis Fukuyama, amerikai filozófus, politikai közgazdásszal, aki szerint minden rossz Magyarországon.

Haladjunk szép sorban! Kezdjük a szólásszabadsággal, azon belül is az ellenzéki médiák állítólagos elhallgattatásával. Mind az EU, mint az USA általános jelenségről beszél, miszerint az ellenzéki sajtó üldöztetés alatt áll, ugyanakkor a Klubrádió frekvenciavesztésének esetén kívül egyéb, konkrétumnak feltüntetett marhaságot nem képesek előcitálni. Tényleg a Klubrádió lenne az egyetlen ellenzéki, az egyetlen baloldali liberális médium? Ugyan, kérem, ez szamárság! Nem vagyok egy nagy rádióhallgató, de azért annyit én is tudok, hogy a Boros-Bochkor névpárral fémjelzett NEO FM nem arról híres, hogy különösebben rajong a kormányért. Országos rádióról beszélünk. S mindjárt említsük is meg a másik országos rádiót, a CLASS FM-et, ahol a liberális elkötelezettségéről messze földön híres Csiszár Jenő sem fogja vissza magát különösebben, ha Orbán Viktort és kompániáját kell ekézni. A regionális rádiókkal nem foglalkoznék, mert Budapesten például számtalan működik, a legkülönfélébb világnézeti beállítottsággal. Mondjuk, elég vicces a Tilos Rádiót kormánypártinak nevezni!

A Klubrádióban sokat próbált baloldali liberális veteránok szórták az áldást a kormányra, amíg tehették. Végül elbuktak valami nevetséges pénzösszegen. Ugyanis azt elfelejtik a jajongó külföldi és hazai bolsik, hogy a rádiózás versenyszféra, ahol a pénz beszél, a kutyaszar meg táncol. Tényleg azt várták balról és még balabbról, hogy a kormány majd belenyúl a zsebébe, és odalök néhány milliót, vagy egyszerűen leállítja a versenyt, és a Klubrádiót kihirdetteti győztesnek? Jaj, ne már! Tényleg ezt hitték? Milyen édesen naivak!

Folyamatosan visszatérő téma az igazságszolgáltatás független szervei fölött gyakorolt túlzott állami atyáskodás. Elsősorban is a rendes bírák, - és nem az alkotmánybírák, ahogy Fuckuyama professzor emlegeti - nyugdíjkorhatárának leszállítása a közalkalmazotti törvényben meghatározott 62 évre. Dombon ülő vadászkutya legyek, és ugassam a holdat egy esztendeig, ha értem, mi ezzel a problémája bárkinek is. A talárosok nyugdíjba vonulása nem okoz fennakadást a bíróságok munkájában, hiszen a küszöbön ott áll a leíróbírók (bírósegéd) két-három nemzedéke kéztördelve, mikor méltóztatik már így vagy úgy elmenni az öregnek. A nyugdíjreform, - ami nem is reform, hanem korrekció – tehát nem okoz fennakadást az igazságszolgáltatásban, annak szakmai döntéseit nem befolyásolja.    

Talán nem is véletlen, hogy újabban egyre inkább a bírói kinevezésekről döntő Országos Bírói Hivatal, illetve annak élére kinevezett Handó Tünde személye ellen irányulnak a támadások. Handó Tünde, attól eltekintve, hogy hozzáment Szájer József Fideszes politikushoz, semmi rosszat nem tett. Egyetemi évei alatt a Bibó István Szakkollégium tagja volt. Jogi karrierje minden állomása felsorolása nélkül íme a lényeg: 1999-től a Jogi Szakvizsgabizottság tagja, 1999-től a Fővárosi Bíróság BÜSZ vizsgabizottságának tagja, a fogalmazóképzés oktatója. 2000 óta a Munkaügyi Bírák Országos Egyesületének elnökhelyettese, 2008 óta a Magyar Munkajogi Társaság tagja. 2008-ban az Európai Munkaügyi Bírák Egyesületének elnöke lett. Úgy vélem, a pedigréje kiváló. Anélkül bírálni, mit bírálni, kvázi bűncselekmény elkövetésével (korrupció) vádolni, hogy hivatalát még jóformán meg sem kezdte, nem elegáns, nem demokratákhoz méltó.

S a lényeget se felejtsük el: A Legfelsőbb Bíróságból lett Kúria élére a Fidesz olyan bírát nevezett ki, akinek személyével az ellenzék is egyetért. Márpedig a Kúria szakmailag erősebb szervezet, mint az OBH, amit Szájerné vezet. A kúria elnöke, Darák Péter egy kifogástalan úriember, egy szuggesztív személyiség, aki képes a jelentősen megterhelt intézmény vezetésére, annak testülete megelégedésével. Sokan nem tudják, hogy a bíróságok hibás ítélkezési gyakorlatai milyen mérhetetlenül nagy súlyt helyeznek a Kúriára. Ahogy azt sem, hogy a téves bírói ítéletek, az alaptalan gyanúsítások során alkalmazott kényszerintézkedések mekkora terhet rónak az államkasszára is. Bizony, ezek a korlátlan és kontrollálatlan hatalmú szervek jó sok adóforintot elvonnak a kártérítési perek áradatával.

Nem értem a bírókat sem, miért ragaszkodnak ily’ ádázul a pozícióhoz, ahelyett, hogy élveznék a nyugdíjas éveket, és esetleg ügyvédi praxissal kiegészítenék jövedelmüket. Volna mit jóvátenniük! Elsősorban a már az átkosban is regnáló bíráknak, de általában is a sok téves, a más emberek feletti korlátlan hatalomba való beleszerelmesedésből fakadó túlzó, torz, sok esetben a vonatkozó jogszabályokat szándékoltan megerőszakoló ítéletek miatt. Isten a tanúm rá, én tudom, mennyit kéne vezekelniük.   

Ejtsünk néhány szót az alkotmányozásról is! Alaptörvény, vagy alkotmány, az elnevezés teljesen mindegy, a tartalom a fő. Nem állítom, hogy az új alaptörvény hibák nélkül való. Erről is megemlékeztem egyéb posztjaimban. Ugyanakkor az azt létrehozó aktust törvénytelennek mondani a legundorítóbb aljasság. Akár az EP-ben, vagy az USA valamely kormány hivatalában egy titkos tanácskozáson mondják, akár egy nevenincs amerikai szociológus, vagy egy levitézlett, nevetség tárgyává vált amerikai filozófus mondja.

A parlamenti választások előtt a Fidesz éppen azzal szerzett jelentős többletszavazatot legnagyobb ellenfelétől, a Jobbiktól is, hogy beígérte, ha meglesz a kétharmad, a minősített törvényeket a nemzeti érdekek szerint formálja át. Kérem szépen, az Alkotmány egy kétharmados törvény, nem más. Az is ismert minden hazai baloldali és liberális előtt, hogy a jobboldal egyik évtizedes szívügye a régi, bolsevik mintájú, agyonmódosítgatott Tákolmány helyett egy új, korszerű, a megváltozott társadalmi elvárásoknak megfelelni tudó alaptörvényt alkosson.

Jelentem az alkotmányozás parlamenti feladat, és a honatyák minősített többségének szavazatával lesz érvényes. Az, hogy Magyarországon hagyomány, - hozzáteszem, Orbán teremtette (rossz) hagyomány – hogy a kormányzást befolyásolni képtelen ellenzék sértődötten kivonul a parlamenti munkából, nem befolyásolja a megszületett törvények és egyéb döntések legitimációját. Sem jogilag, sem más módon! Tetszik vagy sem, tény, hogy az Orbán-kormánynak volt és van felhatalmazása alkotmányozni, azzal joggal élt és él. Az pedig egyszerűen hazugság, hogy az alkotmány népszavazástól válik legitimmé, ilyenre a földön nincs példa. Egyetlen extrém esetet ismerünk, Izlandét. Egészen pontosan azt sem ismerjük, mert annak politikai tanulságaitól tartva az egész EU területén médiamoratórium kísérte. Az is irtózatos blődség, hogy társadalmi és civilszervezet bevonása úgyszintén alkotmányozási kellék. Mindazok, akiket általában érdekel a saját sorsuk, és eljárnak választani, de azok is, akik szarnak bele, pontosan ismerték a Fidesz politikai hitvallását, tehát a legkisebb meglepetést sem okozhatta az Alaptörvény szellemisége. 2010-ben 2,7 millióan szavaztak a Fideszre, és valamivel több, mint 800 ezren a Jobbikra. A jelenlegi baloldali ellenzékre másfél millióan szavaztak, ami kétmillióval kevesebb, mint a jobboldali szavazatok száma. Amennyiben mindenképpen 8 millió választópolgárról, és a távol maradtak véleményéről szeretnénk lamentálni, kizárólag arányosan oszthatjuk el a szavazatokat a nem szavazók között. Azt ép ésszel senki nem mondhatja, hogy, akik otthon maradtak, azok mind az MSZP-re, vagy a LMP-re szavaztak volna.

Megállapíthatjuk, hogy az alkotmányozási aktus törvényszerű, a többségi társadalom elvárásainak megfelelő volt. Bármennyire is fáj ez a baloldalnak, amelyik egyre erőteljesebben hajt a társadalom végleges szakadására, bele kell törődniük a helyzetbe. Hacsak nem akarnak polgárháborút. Én már ezt sem zárnám ki, tekintve a magyar kormányra nehezedő, egyre agresszívabb formát öltő nemzetközi nyomást.

Vérlázítónak tartom, ahogyan a kisebbségeket, elsősorban a cigányságot belesodorják ebbe a háborús retorikába, mint valami casus bellit. Persze, ne menjünk el az antiszemita-kártya, mint egy vesztes lapjárásban egyedüli jokerként felmutatható lap mellett sem. Nem ismerek demokráciát a világban sehol, ahol kötelezően szeretni kéne más népeket, és róluk kritikai hangvételben beszélni tilos lenne. Magyarország ebben is üdítő kivétel, mert itt a zsidó szó kimondása is egyenértékű a hitleri népirtás megvalósításával. Éppen a Mandiner hírfolyamán állította egy általam régről ismert és tisztelt, magát zsidónak valló honfitársunk, hogy Csurka és Hitler azonos mércével mérhető. Ezen én őszintén megdöbbentem, hiszen jó Adolfunk milliókat irtott ki, és lángba borította Európát, amíg Csurka István a szájaláson kívül semmi retteneteset nem művelt. Sajnálatos módon gyarló emberi tulajdonság, hogy az, akit valamiért nem szeretnek, sosem keresi magában is a hibát, mindig másra mutogat.  Így van ez a hazai zsidósággal is. Tényszerűen nem örvendenek nagy népszerűségnek, ám ők ennek okát kizárólag abban látják, hogy a magyarok genetikusan alattvaló moslékzabálók, és születésüktől fogva fasiszták, nyilasok. Nem túl bonyolult elmélet, egyesek mégis jól megélnek belőle.

Visszatérve a cigányságra: hihetetlen ellentét feszül a hazai liberálisok által az egész világban terjesztett hazugság, és a vidéki magyarság által megélt valóság között. A romakérdés kezelhetetlensége azonban a Fidesz-kormány sara is. Általános érvényű, hogy a fővárosi urbánus politikum a bolsevista metodikát átvéve a vidéket mucsának, a parasztokat büdöslábú földtúróknak tartja. Ennek megfelelően a kistelepülések, zömmel mezőgazdaságból élő lakosságát hajlandóság hiányában nem képesek megvédeni a cigányhordák terrorjától. Borsod, Heves, Nógrád, Szabolcs, s talán még idesorolhatom Hajdú-Bihart is, szép lassan kiüresedik a kistelepülések (falvak, községek) szintjén. Éppen az a vidéki réteg szűnik meg szinte teljes egészében, amelyik még ért valamicskét a földműveléshez. Ezt a folyamatot jelentősen befolyásolja, felgyorsítja az ott élő cigányság rablóhorda jellegű életmódja, amely ellen a kormányzatok sosem tesznek semmit. Bármit mondjon is az EU vagy az USA, Magyarországon a cigányság saját magát helyezte törvényen kívülre, és vált embertelen eszközökkel pusztító fenevaddá. Egyszerűen elképesztő, hogy mégis vannak olyan magyar honpolgárok az Európai Parlamentben, akik szerint itthon a cigányokat elnyomják, báncsák szegínyeköt. Érdemes lenne megkérdezni a kanadai kormányhivatalok illetékeseit, vajon ők mit gondolnak erről!

A jelenlegi magyarországi állapotok bármely szegmensét vizsgálva nem látom racionális okát a minket ért nemtelen támadásoknak. Kérem, tisztelt európai liberálisok, Szlovákiával miért nem tetszenek foglalkozni? A szlovák kormány visszamenőleges hatályú törvénnyel állampolgárságuktól fosztotta meg polgárait. Mert nem arról volt ám szó, hogy a patás Orbán kettős állampolgárságról szóló törvénye megsértette a szlovák jogot, nem bizony. Szlovákiában volt kettős állampolgárság, amelyet csak azt követően szüntettek meg és szankcionáltak, hogy az ott élő magyarok is élni tudtak volna ezzel a jogukkal. Inkább osztrák, cseh, lengyel és egyéb kettős állampolgáraikat is jogfosztottakká tették, csak, hogy a magyaroknak árthassanak. Mi ez, ha nem az EU-s normákat súlyosan megsértő jogalkotás? Mi ez, ha nem egy kisebbség diszkriminálása, nyílt és agresszív gyűlölete? Szlovákiában többször vernek magyart a magyarságáért, mint nálunk cigányt bármiért. Arról nem beszélve, hogy Magyarországon fizikai inzultus zsidót még nem ért a zsidóságáért.

Miért nem aggódott az EU 2006-ban, amikor az akkori ellenzék békés tüntetéseit a szocialista-liberális kormány fegyverrel verte szét, embereket örök életükre megnyomorítva? Amikor a rendőrségi fogdákban embereket aláztak és kínoztak meg úgy, mint a nácik és az ÁVH-sok tették évtizedekkel korábban. Hol volt ekkor az EU? És hol volt, amikor kiderült, hogy az államháztartási mérleg adatait meghamisították, amikor kiderült, hogy Gyurcsány az EU-nak is hazudott reggel, éjjel, meg este?

Etiópiában turistákat gyilkolnak le napi rutinnal. Az afrikai országok túlnyomó többsége militáns, gyilkos bandák vadászterülete, az senkit nem zavar. Clinton asszony is széles vigyorral fotózkodik kínai vezetőkkel, miközben tudja, hogy mi történik Tibetben, hogy miként verték le az ujgurok lázadását, vagy hogyan korlátozzák az internethasználatot. A sajtószabadság nem is létezik. Mégis, ha egy amerikai hivatalnok kijön egy kínai vezetővel folytatott tárgyalásról, rendszerint koszos a térde. A gyengébben kedvéért: letérdelve szopnak.

A világban számtalan szörnyűség tenyészik, mégis Magyarország a problémája a demokrácia legfőbb őreinek. Nem tudom, nem túlzom-e el a hazánkat ért nemtelen támadások mértékét, nem aggódom-e indokolatlanul a honért hő kebellel. Figyelemmel kísérem a hazai és nemzetközi híradásokat, s ennek tükrében azt kell mondanom, nem, nem túlzóak a félelmeim, a ránk, magyarokra acsargók szándéka aligha lehet más, mint kiirtásunk. Az mindegy, hogy gazdasági vagy etnikai megfontolásból, a szomorú valóság az, hogy fajtánkat halálra ítélték, és helyünket másoknak adják majd át. Mi legfeljebb arról dönthetünk, lehajtott fejjel (EU és NATO-tagként) vonulunk-e a vágóhídra, vagy küzdünk a végsőkig.