Napok óta Orbán Viktor miniszterelnök keddi megbeszéléseinek visszhangja tartja lázban hazánkat, az Európai Uniót, és az európai folyamatokat árgus szemmel figyelő Egyesült Államokat. Valamennyi mértékadó véleményformáló megszólalt már az ügyben, legyen az politikus, zsurnaliszta, vagy tudós ember. Mindaddig, amíg csupán a politikai színtéren érdekeltek fejtették ki véleményüket, nem éreztem szükségét, hogy magam is állást foglaljak. Megelégedtem jól ismert kéretlen stílusomban odaszúrni a kevésbé átgondolt hozzászólást intéző társaimnak.

A mai napon azonban egy valódi nagyágyú, egy igazi tudós elme is ringbe szállt a „Ki tudja megmondani a frankót Orbán kettősbeszédéről?” című világjátékba. Francis Fukuyama filozófus, a politikatudományok doktora, politikai közgazdász és író a The American Interest nevű pártsemleges külpolitikai magazin oldalain közölte véleményét a magyar miniszterelnök által képviselt nézetek idegenszerűségével kapcsolatban. Írásában a hazánk vonatkozásában kialakult Uniós vélemény, valamint a hazai közvélemény párhuzama mentén fejti ki, milyen súlyos károkat okoz Magyarországnak a kormányfő szavának hitelvesztése, hogy tudniillik már senki nem bízik Orbán Viktorban, sem itthon, sem külföldön.

Fukuyama professzor mindösszesen arról feledkezik meg, hogy Magyarország önrendelkezésének részeként a Fidesz, és ezzel Orbán Viktor egészen pontosan arra kapott felhatalmazást, amit éppen tesz: az államigazgatás teljes átstrukturálására, olyan reformokra, amelyek teljesen új alapokra helyezik azt. Ezzel összefüggésben a magyar társadalom többségének akaratnyilvánítási aktusát, a választást mindösszesen adatok tekintetében tartja fontosnak.

Ilyenkor nem tudja az egyszeri társadalomkutató, mit gondoljon tudós kollégájáról. Vajon túl sok szakét ivott, vagy Charles Gáti kínálta meg jóféle kisüstivel, és az ártott meg neki, én nem tudom, de tudományosnak szánt nyilatkozata az értelem leghalványabb megnyilvánulását is nélkülözi.

Miből látom, hogy Fukuyama a tudományosság álcájával kívánt nyomatékot adni hagymázas okfejtéseinek? – Természetesen a cikk bevezetőjében hivatkozott összehasonlító politikatudomány egyes kutatásterületein elért eredményekről szóló tanulmányok létezésének látszólag lezser odabiggyesztéséből. A szerző tehát felhívja olvasói figyelmét, hogy ő egy tudós, egy értő ember, kinek véleményét illik minimum is Szent Grálként tisztelni és elfogadni.

A cikk ezt követően kiszámíthatatlanul lavírozik a politológia és a közgazdaságtan terminusaival körülhatárolt térben, a két tudományterület által egyébként nem vizsgált társadalmi összefüggéseket magyarázandó. Ha már, és amennyiben a tudományosság látszatát igyekszik kelteni, az lenne a minimum, hogy a szakosodott tudományok (szociológia, kulturális antropológia, jogtudomány) terminológiáját használja. Az interdiszciplinaritás tőle minimumszinten lenne elvárható.      

Egyszerűen pofátlanság, amikor politikatudományi háttérbe helyezi a tisztán jogtudományi, azon belül is jogtechnikai kérdéseket, úgy formálva meg a hátteret, hogy közben szociálantropológiai végkövetkeztetést von le belőle.

„A magyar Alaptörvény nem önmaga miatt rossz, hanem azért, amit megmutat szerzői hosszú távú hajlamairól.”

Amennyiben az általa is művelt tudományterületek biztosította eszközkészlet mentén vonja le következtetéseit, semmiképpen sem juthat oda, hogy személyekre, személyiségtípusokra vonatkozó megállapításokat tegyen. Ehhez ugyanis nem elégséges sem a gazdasági mutatók felsorolása, sem az alkalmazott jogtechnikai eszközök által létrehozott konstrukció bírálata.

Én megértem Fukuyamát is, bizonyára semmi más szándéka nem volt, mint csúnyát mondani Orbánról. Hogy ezt önszántából, vagy felkérésre tette, az is teljesen mellékes. Orbán Viktor személyiségéről tudományosként feltüntetett bíráló megállapításokat tenni nem elegáns. A jogtudomány eszközeinek a magyar jogrenden belüli alkalmazása sem mond el semmi olyat a kormányfőről, amely alapján szándékoltan pejoratív kicsengéssel használt „hajlamokról” lehetne beszélni vele kapcsolatban. Az írás mindösszesen annyi tényt enged láttatni, hogy Fukuyama sem a jogtudomány, sem a szociológia és antropológia terén nem rendelkezik jártassággal.

Véleményével a szerző mindvégig a balliberális megmondók által emlegetett orbáni kettősbeszéddel kapcsolatban kialakult hisztériának kíván támogatást nyújtani, amikor szőnyeg szélére állításként emlegeti fel Orbánnak a strasbourgi Európa Parlament plenáris ülésén való megjelenését, szembeállítva a „ténnyel”, miszerint közben meg a miniszterelnök hajlamai másról árulkodnak.

A liberálisok nem nagyon tudják megemészteni, hogy Orbán a plenáris ülésen az ellene felsorakoztatott fegyverarzenál jelentős részét hatástalanította. Nyilván ezért szükséges minduntalan kihangsúlyozni, hogy az ott tanúsított karakán demokrata kiállás csak álca, mert Orbánnak egyébként másmilyen „hajlamai” vannak.

Tisztelt liberális ellenségeim! Orbánnak, ha vannak is olyasféle hajlamai, amelyek ártalmára lehetnek a magyar és az európai demokráciának, azok nem az államigazgatási reformban, vagy az új Alkotmányban érhetők tetten. Számtalan intézkedésével magam sem értek egyet, azonban tényszerűen nem állapíthatom meg, hogy azok a jövőben valamiféle helyrehozhatatlan károkat okoznak, vagy a magyar jogrenddel ellentétesek lennének. Ahogyan Orbánról, mint emberről sem állíthatom tudományos megalapozottsággal, hogy autoriter személyisége eleve kizárja a plurális demokrácia iránti elkötelezettséget.