Először is elnézést, hogy csak most jelentkezem. Különböző elfoglaltságaim voltak, melyek megakadályoztak.

Kezdésként szeretnék néhány mítoszt a tudomány fényében értékelni. Ennek bevezetéseként megpróbálom összefoglalni, hogy mi a köznépi vélekedés az Inkvizícióról, és kisebb mértékben az Ellenreformációról.

A népi bölcsesség im-ígyen szóla:

1)Az inkvizíció egy gyilkos szervezet volt, sok ezer/ sok tízezer ártatlan ember halálba küldése kötődik ide. (A régebbi idevágó kommunista szakirodalomban még nagyobb számok is előfordulhatnak, sajnos hiányzik belőlem a szükséges mazochizmus, hogy ennek utánajárjak...)

2)A gonosz, gyilkos, csőlátású, beszűkült inkvizítorok juttatták máglyára Giordano Brunót, a  tudomány képviselőjét, és szellem lángoszlopát, és némították el szegény Galileo Galileit (szintén oszlopos tag), megtiltva neki, hogy tudományos tanait terjessze.

3)egyébként is, az inkvizíció egy elnyomó szerv volt, a feladata abban rejlett, hogy az embereket minél tovább szellemi sötétségben tartsa. Ebben segítette az Ellenreformáció is.

Az Igazság ezzel szemben:

Itt pár mondatos kitérőt kell tegyek. Gondolataim alátámasztására néhol idézetekhez kell folyamodnom. Ezúton is szeretném kijelenteni, hogy igyekszem olyan rövidre, ugyanakkor  -olvasmányosra fogni őket, amennyire csak lehet.Ahol ez mégis valamiképp lehetetlennek bizonyul, ott előre is figyelmeztetni fogom a kedves olvasót, hogy hosszabb/akadémiaibb hangvételű idézet következik.

Hahner Péternek van egy nagyon jó könyve:"100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről -és mind rosszul tudod" címmel (Animus kiadó, Budapest, 2010). A szerző a Pécsi Tudományegyetem Újkortudományi tanszékének vezetője. Elsősorban az angol és francia történelemmel foglalkozik, a Rubiconban is rendszeresen publikál. (A Bibliográfiáját most kihagynám, aki érdekel, bátran nézzen utána, pontosan mit, és mikor írt.)

Az újkori Inkvizícióval (XV-XIX sz.) és az ellenreformációval kapcsolatban ezt írja:

"A protestáns, felvilágosult, majd liberális és baloldali történészek rendkívül sötét képet festettek az az ellenreformációról és az inkvizícióról. Úgy vélekedtek, hogy a XVII. században kulturális téren visszaesésre került sor a reneszánsz korszakhoz képest, és ezt a visszaesést az inkvizíciónak tulajdonították. Ma már azonban a barokk korszakát ugyanolyan kreatív, értékes korszaknak tartjuk, mint a reneszánszét. Inkább hangsúlyeltolódás következett be, mint hanyatlás, hiszen a zene és a tudomány területén a XVII. század meg is előzte a XVI. századot.

Az ellenreformáció rendkívül nagy mértékben járult hozzá az oktatásügy fejlesztéséhez: 1661-ben már 97 jezsuita kollégium végzett kiváló oktatómunkát Itáliában. Bármily hataloméhesek voltak egyes jezsuiták, a rendet nemesebb szándékok vezették: a leendő uralkodó rétegek erkölcsi és tudományos fejlesztése. Az oktatás során Kopernikusz és Galilei tanításait is megemlíthették, mint tudományos  hipotéziseket. A mai történetírás szerint a kulturális elnyomás jóval kevésbé volt szigorú és eredményes, mint korábban gondolták: az itáliai kultúra eredetisége és kreativitása például szinte semmit sem csökkent a XVII. században. Az ellenreformáció többet ért el az oktatással és meggyőzéssel, mint kényszerrel:biztosította a népi vallásosság erősödését, az elit hűségét a katolicizmushoz, a személyesebb, bensőségesebb vallásosság terjedését és számtalan jótékony intézmény létesítését.
(...)
Az újkori inkvizíció rendkívül bürokratikus intézmény volt, amelynek következménye, hogy a hivatalnokok és bírák a korabeli bírósági gyakorlathoz képest sokkal kevéssé bántak önkényesen a a vádlottakkal.. Szó sem lehetett a világi bíróságokra jellemző kontroll nélküli brutalitásról… Bár a mai eljárási normák szerint az inkvizíció által követett procedúra nem állná meg a helyét, de a kor jogi normái szerint messze a legméltányosabbnak számított.
(...)
A szakértők szerint a XV.-XIX. századi spanyol inkvizíció 150-200 000 embert foghatott perbe, a kivégzések száma nem haladta meg a 10 000 főt. Ez természetesen nagy szám, de vegyük figyelembe, hogy három és fél évszázad alatt került sor ennyi kivégzésre, míg az 1709-es malplaquet-i csatában a franciák vesztesége 10 000, az ellenfeleiké 15 000 volt. A portugál inkvizíció halálos ítéletei megközelítették a 2 000-t, de csak kétharmadát hajtották végre. A római inkvizíció elé 200-300 000 vádlott került, akik közül 50 -75 000 személy ellen indult per, s mintegy 1100-1400 kivégzést hajtottak végre. Vagyis távolról sem pusztult el mindenki, aki az inkvizíció elé került.
Ha alaposabban megvizsgáljuk a XVII. sz. leghíresebb üldözött tudósainak esetét, árnyaltabbá válhat a kép. Campanella filozófus életét az inkvizíció mentette meg, amikor eretnekség miatt vizsgálatot kezdeményeztek ellene: a nápolyi világi hatóságok ugyanis kivégezték volna egy lázadásban való részvétele miatt. Galileit nem üldözték volna, ha mindössze csillagászati hipotézisként ismerteti kutatásai eredményeit, ő azonban a „ Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről (1632) c. könyvében kigúnyolta a pápát és az egyházat, ezért kényszerítették tanai visszavonására.
(...)
Természetesen elítélendő, ha egy tudóst tanai visszavonására kényszerítenek. Az életfogytiglani bebörtönzést házi őrizetre változtatták, a tudós vendégeket fogadhatott és dolgozhatott tovább.
Giordani Brunot pedig nem tudományos tevékenysége miatt végezték ki, hanem eretnek nézeteiért: Krisztust mágusnak nevezte, a kereszténységet az óegyiptomi vallás eltorzulásának, tagadta Mária szüzességét, a Szentlelket pedig a világlélekkel azonosította." (103-105.old)

Többet akartam írni, de talán ennyi is elég lesz. A kora középkori és középkori inkvizícióval kapcsolatban pedig érdemes elolvasni Marian Therese Horvat idevágó munkáját.

http://konzervatorium.blog.hu/2010/09/06/a_szent_inkvizicio_mitosz_es_valosag_1

A spanyol és portugál inkvizícióhoz még annyit tegyünk hozzá, hogy a pápa még elviekben sem volt vezetőjük. A portugál és spanyol király hatóköre alá tartoztak. És mivel "minden szentnek maga felé hajlik a keze", ahogy a kissé cinikus mondás tartja, lehet hogy az esetek részében ezen is intézmények is inkább akkori politikai célokat szolgáltak, mintsem hitbéli értékek védelmét. Ízlelgessük kissé a számokat is: a legvéresebb, spanyol inkvizíció, fennállása 3,5 évszázada alatt 10 ezer ember életébe került. Átlagban évenként 28 ember... Ja és a korabeli világi bíróságokhoz képest sokkal méltányosabb eljárást biztosítottak a perbe fogottnak. Azt is tegyük hozzá, hogy a pápa az 1480-as években pl. többször kikelt a spanyol inkvizíció viszonylagos kegyetlensége ellen, de az akkori spanyol király, Ferdinánd, és az általa kinevezett főinkvizítor, Tomás de Torquemada (akiről az érdekesség kedvéért jegyezzük meg: kikeresztelkedett zsidó volt) nem hallgattak rá.

Ami a gyönyörűséges, vörös hajú és zöldszemű boszorkányokat illeti:

"Az inkvizítorok az európai átlaghoz képest (világi bíróságok, ítélőszékek) nagyon csekély számú boszorkánypert folytattak le; a boszorkányok egymás elleni vallomását nem fogadták el, és nem hittek az ördögjegyben sem." (Molnár Antal: A kora újkor története Szerk. Poór János Bp. 2009 Osiris kiadó, 360. old.)