Minap elgondolkodtam néhány alapelvről, amelyet igaznak tartok.
1) 2-féle ember van.
Az egyik azt mondja: az vagyok, ami vagyok.
A másik: az vagyok, amit birtokolok.
2) Amit birtokolsz, az birtokba vesz.
Maga a szóhasználat is érdekes. Az angolszász és latin nyelveknek külön szavuk van a birtoklásra. Pl. az angol esetében ez a "have" segédige.
A magyarban nincs ilyen szó, hogy "birtokolok". Illetve van, csak nagyon furán hangzik.
Hasonló ebből a szempontból a héber nyelv.
"Azok számára, akik úgy hiszik, hogy "birtokolni" az emberi lét tökéletesen természetes kategóriája, meghökkentő lehet megtudni, hogy sok nyelvben nincsen meg ez a szó: "birtokolni". A héberben a "birtokolok" például közvetett formában fejezendő ki: "jesh li" (van nekem). Valójában több az olyan nyelv, amely a birtoklást ezúton fejezi ki, mint az, amelyik az "én birtokolok"-kal." (Erich Fromm, Birtokolni vagy létezni?, Akadémiai kiadó, BP, 1994)
Mitől több az ilyen nyelv? Attól, hogy a birtoklás helyett a létezésre fekteti a hangsúlyt.
A bekebelezés is a birtoklás egyik formája. Régebben hasonló megfontolásból ették meg az elfogott ellenségek szívét - hiszen attól "erősebbé váltak".
Foglaljuk össze: a fogyasztás a birtoklásnak egy formája, a mai bőséggel rendelkező társadalmakban talán a legfontosabb. A fogyasztás szerepe kettős minőségű. Csökkenti a félelmet (mert az elfogyasztottat már nem vehetik el tőlem), ugyanakkor mind több fogyasztásra is kényszerít, hiszen a már egyszer elfogyasztott nem elégít ki többé. A modern fogyasztót ezzel a formulával jellemezhetjük: Az vagyok amit birtokolok és amit elfogyasztok. (uo)
A birtoklást követő embernek szintén jellemző tulajdonsága a tekintélytisztelet, illetve az ehhez köthető szado-mazo tendenciák. Amikor valaki élvezi, hogy hatalma van beosztottjai felett; amikor valaki élvezettel csap be másokat, és hasonló dolgok. Amikor élvezzük, hogy uralkodhatunk valami/valaki felett. Ahol ez élesen megjelenik, ott már lelki betegségről lehet beszélni.
A birtokló ember hite a bálványimádás. Úgy érzi, hogy alá kell magát rendelnie, tárgyként, egy ismeretlen hatalomnak, ami bármit tehet vele (pont mint egy tárggyal). A bálványfigurától való rettegés szállja meg a lelkét (hisz ami hatalmában tart engem, azt igazán sosem tudom megszeretni, mivel alá-fölé rendeltségi viszony van).
A birtokló ember szeretete is csökevényes. de ehhez fogalmazzuk, meg, mi is az a szeretet.
"A szeretetnek is két jelentése van, aszerint, hogy a birtoklás vagy létezés módján értendő-e.
Birtokolhatjuk-e a szeretetet? Ha megtehetnénk, a szeretet tárgy lenne, olyan szubsztancia, amit tehát birtokolhatnánk. Azt igazság, hogy nincsen olyan dolog, hogy "szeretet". E "szeretet" absztrakció; talán egy istennő vagy egy idegen lény, jóllehet senki sem látta még ezt az istennőt. Valójában csak a szeretet aktusa létezik. A szeretet produktív tevékenység, magában hordja azt, hogy gondoskodunk valakiről (vagy valamiről) ismerjük és elismerjük, elfogadjuk, örülünk neki -legyen az ember, fa, kép, vagy akár gondolat. Életrekeltést, valami vagy valaki elevenségének növelését jelenti. Folyamat, mely újjáteremt és kiteljesít.
Ha azonban a szeretetet a birtoklás módján éljük meg, ez a "szeretett" tárgy korlátozását, ellenőrzését, vagy bebörtönzését jelenti. Az efféle szeretet fojtogató, bénító, fullasztó, gyilkos, nem pedig életadó. Amit szeretetnek neveznek, valójában sokszor épp a szeretet hiányát van hivatva elleplezni. Még mindig nyitott kérdés, vajon hány szülő szereti a gyermekét. A gyerekek ellen elkövetett kegyetlenségekről szóló híradások a legutóbbi két évezred nyugati történelméből, a fizikaitól a lelki erőszakig, a gondatlanságtól és a puszta birtokolni vágyástól a szadizmusig olyannyira sokkolóak, hogy az ember hajlamos azt hinni, a szerető szülők inkább kivételek, mintsem általánosak.
Egyébként arra jöttem rá, amikor ezeket és hasonló gondolatokat olvastam, hogy a Sátán ugyanazt akarja, mint az Isten. Távolról.
Ezt ki kell hogy fejtsem. Mit mond Jézus? Boldogok a lélekben szegények, mert övék a Mennyek Országa.
Nagyon sokan azt gondolják, hogy ez a "lélekben szegény" -kifejezés az értelmi sérülteket, gyengeelméjűeket, elmebetegeket jelenti, és lesajnáló értelemben használják. Teljes tévedés.
A "lélekben szegény" azt jelenti, hogy lehet hogy valakinek látszólag sok vagyona van, de lélekben - szegény, vagyis lélekben nem birtokol semmit. Sőt ez megfordítva is igaz: valaki a valóságban szegény, de lélekben sok vagyona van és ezek elvesztését siratja, vagy ezek megszerzésére tör, hogy a lelki "javakból" valós javak legyenek. Pl. Elképzeli, hogy milyen jó lenne ha lenne egy kocsija, lélekben "megszerzi" magának (beleéli magát a sofőr szerepébe, elképzeli ahogy összegyűjti a pénzt, ahogy az autó-ügynökkel alkudozik, stb), és akkor azon kapar, hogy a "lelki" kocsiból "valós" kocsi legyen.
Boldogok a lélekben szegények, mert övék a Mennyek Országa.
Naszóval ha látunk magunk előtt egy olyan várost, közösséget, falut stb, ahol a lélekben szegények élnek, meg egy olyat, ahol a birtoklásra törnek, akkor felületes szemmel nem veszünk észre különbséget. Tegyük fel mindkettő szegény, mert szegény országban élnek, vagy mert épp válság van, mindegy.
A lélekben szegények önként választották ezt az életformát, azért nagyjából mindenük megvan, talán még egy kicsit jobban is élhetnének, de nem teszik. Nem kell nekik.
Míg a birtoklósok egymást tapossák a jobb munkahelyért, és az ezzel járó fizetésért, irigyen figyelik, ha a másiknak jobban megy a sora, folyamatos a gyanakvás és a hátsó szándékok légköre.
Távolról, vagy akár közelebbről felületesen megnézve sem látunk nagy különbséget a két közösség között. Mégis, az egyik az Isten, a másik pedig a Sátán társadalma.
Az egyházi (isteni) szerepek is ki lettek szervezve. A papok szerepét manapság a termékmenedzserek, a sikeres eladók, "salesperson"-ok töltik be. A másik papi szerep (a bűnös meghallgatása, gyóntatása és föloldozása) a pszichológusoknak jut.
Az Evangélium (jelentése: örömhír) helyét a média vette át.
A templomok szerepét a bankok.
Az Isten gyermekei (=keresztények) helyét a "választott nép" fogalma.
A Passió (Jézus szenvedéstörténete) helyét pedig a holokauszt.
Tehát az isteni rend mintegy "ki lett szervezve", a mai társadalom a réginek egy torzképe csupán. A technika fejlődése is a birtokló életformát segíti elő (különböző "kütyük", alkalmazások, ipod, iphone, ipad, okostelefon, stbstb), egyre inkább a tárgyakra helyeződik a hangsúly.
Van egyrészt az egzisztenciális birtoklás, amikor a létemhez szükséges dolgokat birtoklom.
És van a karakterszerű birtoklás, ahol a "minél több" határozza meg az életemet. (Manapság bejött emellé, hogy minél gyorsabb legyen, minél gyorsabban hasson, stb)
Egyelőre ennyi jutott eszembe.
Folyt. köv.